//Kalácsfalvi pakolás után - Darna mamánál//
*Bólint Darna mama kijelentésére, hogy mennyire nem ért egyet a fél-elf férfi ráragadt nevével kapcsolatban. Olyan fura valakit Morcosnak nevezni.*
- Hát akkor én már inkább Yhartnak hívnálak, ha nem baj. Sehogyan sem egyezik össze az elveimmel ez a Morcos. Csak erősödne benned a komorság, a neveknek erejük van. Befolyásolják a viselőjének a jellemét.*Mindezt komolyan így gondolja, egy könyvben olvasta, és eléggé sok igazat vélt benne felfedezni. Amit neki mond Darna mama, az kicsit rosszkedvűségbe taszítja, igyekeznie kell elnyomni az emlékeit anyjáról, mert így gyakrabban lesz szomorú, mint azt szeretné.*
- Bizony. *Bólint a rövidebb becenevére, csak az önuralmának hála, meg talán annak, hogy éhes, hogy nem látszódik túlságosan rajta, hogy elszomorodott volna. Talán Darna mama a nagy terítésben, igyekezetben észre sem veszi. Kimegy a ház elé, és megnézi a kint toporgókat beszélgetőket. Sok mindenkit lát, de a saját hajával megegyező színű elfet ha akarná, sem tudná nem észrevenni. Túlságosan ridegnek tűnik, barátságtalannak, adják az istenek, hogy csak annak tűnjön, nem ítél el ő senkit, csak a látszat akkor is ezt súgja neki. Több elffel beszélt már, nőkkel, férfiakkal és valami féle különc könnyed életű kitagadott elfekkel is, mégis mindben érzett valamit, amivel annyira távolságtartóak. A sors különös fintora, vagy az apjától örökölt jelleme, hogy egy kicsit maga is tartózkodó sok szempontból. Azonban soha nem fogja megérteni az anyját, hogyan volt képes egy elffel együtt lenni, szeretni. Az anyja szemlátomást inkább Darna mamára hasonlít és nem egy távolságtartó emberre. Mert bizony az emberek között is akad ilyen, volt szerencséje ilyenekhez is.
Kételyei vannak. Meg kell feltétlen találnia az apját, ahhoz hogy elfogadja az anyja halálát, és a múltja nem ismert részeit?
Erre a kérdésre célszerű lenne válaszolnia, mielőtt további lépéseket tesz ez ügyben.*
*Ezzel azonban fogja magát, és ismét bemegy, majd erőt kerít valahonnan, hogy kutasson tovább vagy ne. Most túl éhes mindehhez. A kis édes falatokkal úgy érzi elvenné az éhségét. Sosem tudott túl sokat enni, és az édes mindig is hamar teltség érzetet adott neki. Talán ezért is nincs úgy odaértük, de most nem bírja megállni.*
- Na, jó veszek egyet, mert mire beérnek és asztalhoz ülnek, addig biztosan a nap is lemegy. Aztán már vacsorázni kellene majd. * Mondja Yhartnak, és nagy sóhajjal nyúl az egyik fahéjas csigáért. Majd elmajszolja. Többet nem vesz, inkább tétlen vár. És talán cseppet vívódik, de pont hogy nem az éhségén.*
A hozzászólás írója (Morilinden Surrance) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.02 20:41:59