//Malmozók//
*Svir csak mostanában lett falusi, az sem az igazi, a földből, erdőből, vízből élő fajtából, ő inkább rendezkedik és igazgat. Igaz, télen meg mi mást csinálhatna? Ha jól emlékszik, jár neki is egy darab föld valahol, talán egyenesen a jobb földek közül, tavasszal majd foglalkoznia kell azzal is. Ha már vannak, kár lenne parlagon hagyni pont az intézői földeket. Olyan sok ideje talán nem lesz rá, mint a többieknek, de hajlandó megfizetni a hozzáértő segítséget is, ha az jó munkát végez.*
- Ha elül a baj, kerítünk neked is földet, házat Yhart, ne félj! *Kiabálja nem valami óvatosan a távozó hentes után, még mielőtt lekapják az ajtót záró lécet a helyéről.*
- Hó-rukk! *Mondja, ha már számolni Vylkera számol. Ebből látszik, hogy a vadász nem csak szép, de okos is, kész főnyeremény lesz majd annak, aki végül meghódítja a szívét.*
- Na ne rögtön pont mögém, onnan csak hátba lősz. *Arrébb lép, hogy ha a vadász hátrébb is áll, mint ő, akkor se pont mögötte legyen, hanem kicsit oldalvást. Az ajtószárnyak kifelé nyílnak és csak egy kis rásegítés kell a kinyitásukhoz Svirtől. Nyikorogni nyikorognak rendesen, hallhatják mindketten, hogy meg kell majd olajozni azokat a zsanérokat. Bent félhomály fogadja őket, lámpással vagy fáklyával talán jobban látnának, de azért nem vészes, valamit azért láthatnak így is.*
- Látsz valami furcsát? Vajon föl lehet menni a tetejére? *Kérdi Vylkerát.*
- Onnan körül lehetne nézni a vidéken, a révig biztosan ellátnánk. *Int a többieknek, hogy kövessék őt befelé, nem úgy néz ki a hely, mint ahol valami rémség rejtőzködik, így ezt nyugodtan megtehetik.*