//Malom//
*Addig sem tétlenkedik, amíg a barbár méltóztatik válaszolni. Megéhezett, el is fáradt, érthető tehát, hogy nem szeretne már sokáig állni a válaszra várva. Az élelmet tartalmazó tarisznyával és a borostömlővel a kezében keres magának egy kényelmesnek tűnő helyet a fűben, leteríti oda a köpenyét, majd maga is elhelyezkedik a földön. Beszélgetni így is tud, viszont pihenhet is közben egy kicsit. Ki tudja, mennyit kell még kódorogniuk a faluban és a falu környékén, hogy egy rendes szállást találjanak.*
- Mid van Daranel? Én adok az enyémből, te adsz a tiédből, mit szólsz? Máris több minden kerül az asztalunkra. *Reméli, hogy az íjász benne van a dologban, no meg, hogy jól jár a cserével. Kicsomagolja a tarisznyájában lévő ételeket, van még valamennyi kenyere, egy kevés sajt, hús, emellett pedig akad alma és körte is, amit út közben szedett a fákról. Nem olyan szép nagy darabok, amiket a városi piacon szoktak árulni, de az ízük egész jó.*
- Na jó étvágyat mindenkinek, akár esztek, akár nem. *Mondja a csapatnak, majd elkezdi a falatozást. Ennél tovább nem fog a többiekre várni, nem terített asztalnál ülnek, ahol illene megvárnia mindenkit. Ha majd olyanhoz ülnek, akkor illemtudását is megvillantja, addig viszont jó lesz így, vándorok módjára is. Kenyérrel és sajttal kezdi, majd eszik hozzá egy kis húst és egy falat almát is. Így együtt már majdnem elfeledtetik az ízek, hogy nem egy rendes, valamirevaló fogadó asztalánál ülnek.*