//Főzés//
//Másnap//
*Az össznépi kostolás javaslatára Calwor szeme is felcsillan, ha alkalma lenne megvitatni a szakácsmesterrel a távoli ritka fűszerekről szerzett alapos tudását fitogtatva és hiányos gasztronómiai ismereteit elfedvén sikerülne alaposan beleokoskodhatna a műveletbe, talán a kondér köré gyűlt nép elismerését is kivívhatná. Ezen morfondírozik, ahogyan maga is felülvizsgálná az ételt, de egy apró - illetőleg éppen ellenkezőleg, egy a méretét tekintve nagy - bökkenőbe akad. Felérni feléri az üstöt, de jó eséllyel ha evő-távolságba akar kerülni, bizony megégeti magát, így néhány lépésre megáll tőle és várja, hogy meginduljanak az étkezés színhelyéül szolgáló városháza felé. Így persze aztán az okoskodás is elmarad, ami talán nem is baj. Ki tudja mennyire szeretik ezek a népek.*
-A meghívás ránk is vonatkozik, intéző uram?
*Teszi fel a lényegretörő kérdést, majd igenlő válasz esetén megindulnak az elkerített épület felé. Félúton Rapa szólítja meg a már néhány perce szokatlanul csendes gnómot.*
-Bizony nagyon jó volt a kóstoló.
*Az elgondolást az illatra alapozza, nem akarja felhívni a barátja figyelmét arra, hogy kimaradt a szórásból.*
-Ha ketten kapunk egy fejadagot, az enyém felét úgyis megkapot, tudod, hogy nem bírok annyit enni.
*Jelenti ki biztatóan, bár tudja, hogy nem egy nagyságrendbeli különbség van kettejük étrendje között. Vendégek most ők, és váratlanok, így nem követelhetnek nagyobb adagot, de a gnóm már sakkozik, hogy hogyan lehetne kiegészíteni az óriás ebédjét.*
-Majd körbenézünk a faluban, hátha van elfekvőben kenyér amit megvehetnénk.
*A pékség helyzetéről nem sokat tud, csak amit reggel fél füllel meghallott az intéző felé intézett szavakból. Azt pedig, hogy ideiglenes vagy tartós, végképp nem tudja, sem azt, hogy van-e tartalék vagy sem. Kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy ők ketten most az újak a faluban, bátortalanul közelít - ha nem is a saját lábán - Svir uraság által kijelölt épület felé, ahol az ajtó előtt jelzi, hogy a maga lábán folytatná az út fennmaradó igen csekély hányadát. Az épületben az utasítás szerint, kizárólag praktikus okoknál fogva - minthogy apró kézzel sokáig tart a mosogatás (legalábbis magát erről győzi meg, semmint, hogy elfogadná, hogy maga sem szívesen végezné el a munkát) - gyorsan sorba áll az evőeszközökért, tányérért, és egyből két főre valót markol fel apró kezeivel. A szedést viszont türelmesen kivárja, igencsak illetlen lenne a díszes társaság előtt a székre állni és asztalra térdelni, hogy kiszolgálja magát, így barátjára hagyatkozik ezügyben. A felszólalásokat szorosan követi a kereskedő megjegyzése is.*
-Nagyon köszönjük a meghívást!
*Kezd bele, majd az utóbbi percekben felgyülemlett szavakat igyekszik - ha nem is teljesen - lecsapolni.*
-Igazán megtisztelő, hogy ilyen remek urak és hölgyek társaságában tölthetem az első Kalácsfalvi ebédem. Remélem még -
*Ha nem találkozik tekintete érdeklődőkkel, úgy fokozatosan halkul, mígnem a mondat közepén félbeszakat a beszéde, egyébiránt még néhány utolsó szót intéz feléjük.*
- sok ilyen remek gyűlésben lesz részünk.
*A feleslegesen ünnepire kerekített köszöntő végeztével maga is nekilát a zabának.*