//Főtér//
//Karavánosdi//
//Svir tornáca//
//Kagan//
- Lesz ez még így se. *Mondja nagyon halkan a mellette maradó Tenebrissnek. Eljutnak a tornácig, pompás. A bort is sikerült kitöltenie, ez még jobb. Látja azt is, hogy Devos nem veti rá magát rögtön az italra. Ezt nem nehezményezi különösebben, ha meghagyja, Arnulf biztosan minden fenntartás nélkül elfogyasztja majd. Még csak nem is a különösebb bizalmatlanság jelének tudja be, úgy gondolja, egy ilyen úr megengedheti magának, hogy levegőztesse kicsit a bort.*
- Sajnos nem a Harsogó Borászatból való, de azért iható. *Mondja a kereskedőnek, majd szolidan megemeli a poharát, aztán kortyol a borból. Kell ez a kis frissítő, érzi, hogy hosszú napja lesz. Egyre többen és egyre különbözőbb társaságokból futnak be a főtérre, a viharvert katonák, a marcona fogdmegek és a sajátjai mellett mintha még azt a Taitos gyereket is látni vélte volna. De mivel nem foglalkozhat egyszerre mindennel, ezért inkább foglalkozik csak az egyikkel, de azzal nagyon. Így talán hamarabb jut idő a másik, aztán a harmadik és negyedik dologra is.*
- Legnagyobb örömömre szolgálna illő módon vendégül látni önt és kompániáját kedves Devos. Legnagyobb bánatomra viszont épp csak a végére értünk ennek a sötét, háborút hozó télnek, a falusiak csak most térnek vissza a faluba, örülnek, ha maguknak maradt még némi tartalékuk. Étellel, ha nem is a legjobbal, még csak-csak szolgálhatunk, jó italból viszont oly kevés van, hogy szégyellném elkérni az a magas árat, amiért odaadnánk. Ha így is itt kívánnak maradni éjszakára, akkor uraságodnak természetesen tiszta szobát, rendes ágyat biztosítok, akár itt a faluházán is. A karavánt, főleg a rabok miatt a legjobb lenne a régi malomban elszállásolni. Az ablakok kicsik és magasan vannak, kapuból egy van és az is igen masszív. Itt van a falu határában, láthatták amikor erre jöttek az úton. *Ekkor érkezik meg Ethea a faluháza alacsony kerítése elé a hírrel, miszerint más fontos emberek is várják őt. Hiába, ilyen az intézők élete, intézkednek, méghozzá gyorsan és pontosan, mindenki megelégedésére. Csak nehogy egyszer elintézzék vagy neki kelljen elintéznie valakit.*
- Jó látni, hogy élsz, Ethea! Megyek, természetesen megyek. *Mondja a harcosnak, aztán újra Devos felé fordul.*
- Szerencséje van, Amon Ruadh nagyura is tiszteletét teszi nálunk. Amondó vagyok, hogy mutassa meg neki a legjobb rabszolgáit. Értékelni fogja, erről biztosíthatom. Úgy hallottam, különösen kedvére valóak a rabszolgák, főleg, ha csinos lányokról van szó. Most pedig, kérem bocsásson meg, az ilyen háborús ügyek nem tűrnek halasztást. Vagy tudja mit? Jöjjön velem, bemutatom a nagyúrnak. *Válaszolja a kereskedőnek. Ha az jön vagy nem marasztalja nagyon, akkor elindul a kertkapu felé, hogy aztán megkeresse Kagant. A hadúr biztosan felismeri majd, pont ugyanolyan kalapban van, mint legutóbb. Tenebrissnek pedig küld egy sajnálkozó „ez most egy ilyen sűrű nap” üzenetű pillantást. Ha Devos és kísérete elkísérik, akkor tovább cseveg.*
- Talán jó áron tehet szert arra is, amit a háborúban szerzett a csapat. Igaz, ha engem kérdez, átkozott, amihez ezek az élőholtaknak bármi köze van. *Csak előbújik a babonás énje is.*