Nincs játékban - Kalácsfalva és birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Kalácsfalva és birtokok | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1050-1069
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:46:32
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:46:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Főtér//
//Karavánosdi//
//Kagan körül//
*Az legalább kiderül hogy nem néznek rá ferdén azért mert rabokkal kereskedne. Vagy csak nem mernek a sok zsoldos miatt? Úgy érzi hogy a kis falucska intézőjét baromira nem érdekli a dolog, de meglehet hogy csalnak ösztönei, inkább azért óvatos marad. Hallgatja ahogy bemutatják a vezérnek és közelebb is lép közben, mosolyogva meghajolva, de nem vág senkinek a szavába.*
- Megtiszteltetés hogy megismerhetem Nagyuram.
*Ismét hajlik hozzá egy sort.*
- Az utam a szokottnál kicsivel kellemetlenebb volt, belefutottunk a pusztán pár ostoba orkba, ugyanis nem a város felől jöttünk.
*Nem úgy tűnik mintha megviselte volna az esemény vagy panaszkodni szeretne, kellemesen mosolyogva adja elő a rövid történetet, de már int is a szekerei felé közben csak hogy egyértelműsítse mi tartozik hozzá és mi nem.*
- Egy szekérrel kevesebb mint amivel indultunk, de öröm az ürömben, pont azt hagytuk el amire szinte csak a felesleget szórtuk.
*Jönnek-mennek közben még a nagyúr emberei, ki is oszt pár parancsot, kiderül az is hogy visszakullognak majd a tornácra így a lényeges kérdéseket elhalasztaná addig. No meg Kagan parancsának megfelelően talán a fegyveresek is megfogyatkoznak addig amíg ők visszakullognak és elkezdenek a rabszolgákról beszélni. Szívesebben hozná szóba úgy hogy nagyobb fölényben vannak a saját emberei.*
- Az ajánlat Nagyuram, természetesen a portékám lenne és esetleg a tiédről is ejthetnénk majd szót.
*Végignéz a csapat zsákmányán, de csak jelzésképpen, nem azért mert most szeretné felbecsülni az értékét.*
- Nem fárasztanálak itt vele, az Intéző úr tornácán kényelmesebb keretek között tudnánk róla beszélni.
*Amennyiben ez mindenkinek megfelel el is indulhatnak vissza, hátha kap még egy töltéssel abból a borból.*
//Karavánosdi//
//Kagan körül//
*Az legalább kiderül hogy nem néznek rá ferdén azért mert rabokkal kereskedne. Vagy csak nem mernek a sok zsoldos miatt? Úgy érzi hogy a kis falucska intézőjét baromira nem érdekli a dolog, de meglehet hogy csalnak ösztönei, inkább azért óvatos marad. Hallgatja ahogy bemutatják a vezérnek és közelebb is lép közben, mosolyogva meghajolva, de nem vág senkinek a szavába.*
- Megtiszteltetés hogy megismerhetem Nagyuram.
*Ismét hajlik hozzá egy sort.*
- Az utam a szokottnál kicsivel kellemetlenebb volt, belefutottunk a pusztán pár ostoba orkba, ugyanis nem a város felől jöttünk.
*Nem úgy tűnik mintha megviselte volna az esemény vagy panaszkodni szeretne, kellemesen mosolyogva adja elő a rövid történetet, de már int is a szekerei felé közben csak hogy egyértelműsítse mi tartozik hozzá és mi nem.*
- Egy szekérrel kevesebb mint amivel indultunk, de öröm az ürömben, pont azt hagytuk el amire szinte csak a felesleget szórtuk.
*Jönnek-mennek közben még a nagyúr emberei, ki is oszt pár parancsot, kiderül az is hogy visszakullognak majd a tornácra így a lényeges kérdéseket elhalasztaná addig. No meg Kagan parancsának megfelelően talán a fegyveresek is megfogyatkoznak addig amíg ők visszakullognak és elkezdenek a rabszolgákról beszélni. Szívesebben hozná szóba úgy hogy nagyobb fölényben vannak a saját emberei.*
- Az ajánlat Nagyuram, természetesen a portékám lenne és esetleg a tiédről is ejthetnénk majd szót.
*Végignéz a csapat zsákmányán, de csak jelzésképpen, nem azért mert most szeretné felbecsülni az értékét.*
- Nem fárasztanálak itt vele, az Intéző úr tornácán kényelmesebb keretek között tudnánk róla beszélni.
*Amennyiben ez mindenkinek megfelel el is indulhatnak vissza, hátha kap még egy töltéssel abból a borból.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-21 13:34:41
Üzenet elküldve: 2016-04-21 13:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Karavánosdi//
- Gardur Marthus.
* Mutatkozik be eleresztve mellé egy halovány mosoly féleséget. Igaz horzsolásokkal megúszta, de akkor is fáradt. A korty jóleső, de nem engedheti meg magának azt, hogy többet gurítson le bendőjébe. Ez az egyetlen kortyintó elegendő ahhoz, hogy vissza rázza elméjét a mostani tudatba és ennek mérten figyelmesen szemlélje a most még nyüzsgő környéket. Biztos benne, hogy alaphelyzetben csendes és nyugodalmas egy környék, ahol a legnagyobb hír, ha egy uraság lecsusszan szamaráról vagy valaki éppen gajdol fürdés közben. A mostani kis perceket magába ölelő pihenő nem tart sokáig. Kagan újfent parancsokat oszt, aminek köszönhetően Gabrien és Ethea menni kényszerül.*
- Gabrien Parancsnok, vigyázzon. Ethea, majd később ha lesz alkalom meghívom egy kis borra... hölgyem.
* Pimasz mosoly húzódik arcán ami lelohad, s ahogy a másik kettő távozik, húz magának friss vizet s megmossa arcát. Kimelegedetten hihetetlen élmény érezni a hűst. *
~ Bár csak meg tudnék fürödni! Bűzlök mint egy hónapos tetem az égtő napon! Na majd egyszer... ~
* Egykedvűen simítja ki szakállát megnedvesítve azt s sisakját hóna alá csapva az őrök őrizte szekér felé sandít. Keresi azt a picike kis rést, hátha újfent lát valami érdekeset. Igen lát! A kíváncsi szemecskét. De más aligha sejlik fel a túloldalon kuksolóból. Nem időzik ott tekintete, inkább Akheelt, keresi, aki biztosan hallhatta nevét. Mert hát kettejüket emelte ki Kagan Vezér avval, hogy maradjanak mellette.*
~ Konkrétan talán csak mi ketten vagyunk olyan állapotban fizikailag, hogy maradhassunk.~
* Nekik hatalmas szerencséjük volt, hogy kaptak gyógyító italt, ami helyre hozta őket egy az egyben. Így Nem szándékozik egymaga támasztani a kutat s ellökve magát a karimától, élesen füttyent egyet. Szürke füleit hegyezve, farkincáját felcsapva kocog oda hozzá.*
- Na akkor most kicsit pihenünk koma. Itt maradunk egy darabig. Keresek valami dúsabb legelőnek valót rendben?
* Szürke elégedetten prüszköl, de önhatalmúlag egy árnyékot adó fa alá baktat s annak törzse körül növő fűpamacsokat veszi fogai közé.*
- Torkos.
* Megjegyzését orra alatt mormolja s így közelebb húzódik a falu intézője, a fegyveres karaván vezető és Kagan hármasához. Nem nagyon, csak annyira, hogy hallótávolságon belül maradjon.*
~ Mi lehet vagy inkább ki lehet a ponyva mögött? ~
* Nem néz arra, inkább haját fogja össze, ami a harcokban eléggé szét zilálódott. Tekintete a karavánt őrzőket méregeti leginkább.*
//Kereskedők érkeznek//
//Karavánosdi//
- Gardur Marthus.
* Mutatkozik be eleresztve mellé egy halovány mosoly féleséget. Igaz horzsolásokkal megúszta, de akkor is fáradt. A korty jóleső, de nem engedheti meg magának azt, hogy többet gurítson le bendőjébe. Ez az egyetlen kortyintó elegendő ahhoz, hogy vissza rázza elméjét a mostani tudatba és ennek mérten figyelmesen szemlélje a most még nyüzsgő környéket. Biztos benne, hogy alaphelyzetben csendes és nyugodalmas egy környék, ahol a legnagyobb hír, ha egy uraság lecsusszan szamaráról vagy valaki éppen gajdol fürdés közben. A mostani kis perceket magába ölelő pihenő nem tart sokáig. Kagan újfent parancsokat oszt, aminek köszönhetően Gabrien és Ethea menni kényszerül.*
- Gabrien Parancsnok, vigyázzon. Ethea, majd később ha lesz alkalom meghívom egy kis borra... hölgyem.
* Pimasz mosoly húzódik arcán ami lelohad, s ahogy a másik kettő távozik, húz magának friss vizet s megmossa arcát. Kimelegedetten hihetetlen élmény érezni a hűst. *
~ Bár csak meg tudnék fürödni! Bűzlök mint egy hónapos tetem az égtő napon! Na majd egyszer... ~
* Egykedvűen simítja ki szakállát megnedvesítve azt s sisakját hóna alá csapva az őrök őrizte szekér felé sandít. Keresi azt a picike kis rést, hátha újfent lát valami érdekeset. Igen lát! A kíváncsi szemecskét. De más aligha sejlik fel a túloldalon kuksolóból. Nem időzik ott tekintete, inkább Akheelt, keresi, aki biztosan hallhatta nevét. Mert hát kettejüket emelte ki Kagan Vezér avval, hogy maradjanak mellette.*
~ Konkrétan talán csak mi ketten vagyunk olyan állapotban fizikailag, hogy maradhassunk.~
* Nekik hatalmas szerencséjük volt, hogy kaptak gyógyító italt, ami helyre hozta őket egy az egyben. Így Nem szándékozik egymaga támasztani a kutat s ellökve magát a karimától, élesen füttyent egyet. Szürke füleit hegyezve, farkincáját felcsapva kocog oda hozzá.*
- Na akkor most kicsit pihenünk koma. Itt maradunk egy darabig. Keresek valami dúsabb legelőnek valót rendben?
* Szürke elégedetten prüszköl, de önhatalmúlag egy árnyékot adó fa alá baktat s annak törzse körül növő fűpamacsokat veszi fogai közé.*
- Torkos.
* Megjegyzését orra alatt mormolja s így közelebb húzódik a falu intézője, a fegyveres karaván vezető és Kagan hármasához. Nem nagyon, csak annyira, hogy hallótávolságon belül maradjon.*
~ Mi lehet vagy inkább ki lehet a ponyva mögött? ~
* Nem néz arra, inkább haját fogja össze, ami a harcokban eléggé szét zilálódott. Tekintete a karavánt őrzőket méregeti leginkább.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-21 12:54:58
Üzenet elküldve: 2016-04-21 12:54:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
*Újra csak közelebb hajol a réshez, hogy tovább figyelhesse a kinti világot. Szerencsére az őrök nem velük foglalkoznak, vagy csak hagyják, hogy kiéljék kicsit a kíváncsiságukat. Orra újra nekinyomódik a ponyvának, tekintete körbefut.
És csak jönnek és jönnek be a harcosok a faluba, s megállnak, majd szétszélednek. Ki erre, ki arra talál magának pihenőt, ételt és italt. Páncélos lovas kerül látómezejébe, s a sisakrésen át a fürkésző tekintet, mintha egyenesen Miwa pillantásában mélyedne el. Visszakapja a fejét meglepetésében. Vagy ijedtében, hiszen hasonlókért mindig büntetés jár. Szíve a torkába ugrik, zihálva kap levegő után. Lassan mer csak újra visszahajolni, s tekintete a lovast keresi. Meg is pillantja a kút közelében. A víz látványa, ahogy az ott állók magukra öntik és isznak is belőle, újra eszébe juttatja mennyire szomjas. Nagyot nyel, alig nedves nyelvével megnyalja kicserepesedett ajkait. Még valamennyire sebláz is gyötri, de kérni nem mer. Nem akar újra ütleget. Ki kell várniuk a sorukat. Talán majd, ha végleg letáboroznak valahol, akkor kapnak enni és inni is. És mintha csak a gondolat szülné, gyomra hangosan kordul egyet. Hallja, nincsen ezzel egyedül a szekéren.
Pislog, és visszatér újra a kúthoz, ahol a páncélos lovas ekkor veszi le fejéről sisakját. Isznak egy kis kulacsból. Miwa sejti, alkohol lehet benne. Az most nem kéne, csak még jobban fokozná szomját. Bár lehet, jótékony mámorba taszítaná elméjét. Hálás is lehetne néhány órányi kábaságért, melyben nincs fájdalom, sem szenvedés. Sem testi, sem lelki.
Tovább fordul pillantása. A kalapos és a "dagadt" a tornácról az egyik lovas felé veszik az irányt. Ha Miwa szeme nem csal, akkor az a férfi lehet a harcosok vezetője. Hangjából is erre enged következtetni. Parancsot osztogat, és az egész tartása, lénye azt sugallja mindenki felé, világéletében ezt csinálta. Látja, amint a karaván vezetője mézes-mázosan álldigál egyik lábáról a másikra toporogva.*
~Mint egy tojógalamb.~
*Villan fel benne a felismerés, és akaratlanul szalad szája sarkába egy gunyoros vigyor. Még jó, hogy senki nem látja. De a hasonlat tökéletes. Vékony boka felett sonkányi combok, és a kellően előre domborodó has, no meg az elhízott, párnás fenék, felette a hájas mellkas és mindennek tetején a vézna nyakon bólogató nagy fej. Pont olyan, mint egy tojógalamb.*
~Csoda, hogy nem potyognak a hátsójából tojások.~
*Újabb akaratlan vigyor.*
~Atyaég, csak nehogy ez villanjon be, ha legközelebb szembe állok vele. Félő, ott helyben vernének agyon a röhögésemért.~
*Kezével takarja el ajkait, s fogja le, nehogy kibukjon belőle egy hangos nevetés.*
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
*Újra csak közelebb hajol a réshez, hogy tovább figyelhesse a kinti világot. Szerencsére az őrök nem velük foglalkoznak, vagy csak hagyják, hogy kiéljék kicsit a kíváncsiságukat. Orra újra nekinyomódik a ponyvának, tekintete körbefut.
És csak jönnek és jönnek be a harcosok a faluba, s megállnak, majd szétszélednek. Ki erre, ki arra talál magának pihenőt, ételt és italt. Páncélos lovas kerül látómezejébe, s a sisakrésen át a fürkésző tekintet, mintha egyenesen Miwa pillantásában mélyedne el. Visszakapja a fejét meglepetésében. Vagy ijedtében, hiszen hasonlókért mindig büntetés jár. Szíve a torkába ugrik, zihálva kap levegő után. Lassan mer csak újra visszahajolni, s tekintete a lovast keresi. Meg is pillantja a kút közelében. A víz látványa, ahogy az ott állók magukra öntik és isznak is belőle, újra eszébe juttatja mennyire szomjas. Nagyot nyel, alig nedves nyelvével megnyalja kicserepesedett ajkait. Még valamennyire sebláz is gyötri, de kérni nem mer. Nem akar újra ütleget. Ki kell várniuk a sorukat. Talán majd, ha végleg letáboroznak valahol, akkor kapnak enni és inni is. És mintha csak a gondolat szülné, gyomra hangosan kordul egyet. Hallja, nincsen ezzel egyedül a szekéren.
Pislog, és visszatér újra a kúthoz, ahol a páncélos lovas ekkor veszi le fejéről sisakját. Isznak egy kis kulacsból. Miwa sejti, alkohol lehet benne. Az most nem kéne, csak még jobban fokozná szomját. Bár lehet, jótékony mámorba taszítaná elméjét. Hálás is lehetne néhány órányi kábaságért, melyben nincs fájdalom, sem szenvedés. Sem testi, sem lelki.
Tovább fordul pillantása. A kalapos és a "dagadt" a tornácról az egyik lovas felé veszik az irányt. Ha Miwa szeme nem csal, akkor az a férfi lehet a harcosok vezetője. Hangjából is erre enged következtetni. Parancsot osztogat, és az egész tartása, lénye azt sugallja mindenki felé, világéletében ezt csinálta. Látja, amint a karaván vezetője mézes-mázosan álldigál egyik lábáról a másikra toporogva.*
~Mint egy tojógalamb.~
*Villan fel benne a felismerés, és akaratlanul szalad szája sarkába egy gunyoros vigyor. Még jó, hogy senki nem látja. De a hasonlat tökéletes. Vékony boka felett sonkányi combok, és a kellően előre domborodó has, no meg az elhízott, párnás fenék, felette a hájas mellkas és mindennek tetején a vézna nyakon bólogató nagy fej. Pont olyan, mint egy tojógalamb.*
~Csoda, hogy nem potyognak a hátsójából tojások.~
*Újabb akaratlan vigyor.*
~Atyaég, csak nehogy ez villanjon be, ha legközelebb szembe állok vele. Félő, ott helyben vernének agyon a röhögésemért.~
*Kezével takarja el ajkait, s fogja le, nehogy kibukjon belőle egy hangos nevetés.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-21 11:04:39
Üzenet elküldve: 2016-04-21 11:04:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Hírhozó - Rolfeuss, Yhart és Akheel//
-Há azé ottan is össze lehet fogni. *mormolja maga elé, és rá is gyújt egy pipára.* -Nem zavarja a füst ugye tiszt úraság? Ha igen üljék arrébb... no csak vicceltem. *böki meg könyökével Aletai vállát. Jókora adag füstpamacs száll fel a levegőbe, étkezés után ez nagyon fontos és kihagyhatatlan tevékenység!*
-Én egyszeri parasztember vagyok jóuram nem harcos. Tudom forgatni a nagy fegyvereket is, ellóbálom én de nem erre születtem. Ha köll mevvédem a magamét és az enyéimet.
*A halottakra megrázza a fejét.*
-No hogy szomorodjék meg a jó drága anyukája aki ilyenvel szórakozik! Minő eszi, a frászt hozza itt mindenkire na. Jó agyon kell őket vágni osztán kész... mán ha van agya... van agya?
*Végül is valaminek irányítani kell a testet, vagy valami sötét dolog van a dologban... de ez már nem Rolf asztala, mit tudja ő. Ekkor pillantja meg Akheelt és majd belefúlik a füstbe. Elkezdi húzogni Yhart ruháját.*
-Koma, koma, koma! Nézzed mán! Tyű minő asszony! *lelkesedik.* -Jöjjék ide telepedjék le közénk! *kiabál oda Akheelnek és meg is lóbálja jobbját.* -No majd én szedek neki.
*Azzal meg is tölt majdnem színig egy mély fatányért, ami még a meláknak is megfelelő adag lenne. HA Akheel csatlakozik máris odaadja neki a tányért meg egy kanalat.*
-Jó étvágyat!
*Valamiért megtetszik neki Akheel, talán az egyszerűsége miatt ahogy beszél, hasonló sorból való lehet mint ő, bár mindig érheti meglepetés az emberfiát.*
-Semmivel tiszt úraság, szívesen megosztjuk az ételt a komákkal. Osztán óvatosan! *int búcsút a harcosnak.* -Azé jólesett amit mondott. *mondja Yhartnak.* -A derékhad... ha a falu bajban lesz megkeresem ezt az embert igen. *bólogat.* -Vagy nem is ember vót? Nem olyan vót mint te Yhart koma olyan félvér?
//Hírhozó - Rolfeuss, Yhart és Akheel//
-Há azé ottan is össze lehet fogni. *mormolja maga elé, és rá is gyújt egy pipára.* -Nem zavarja a füst ugye tiszt úraság? Ha igen üljék arrébb... no csak vicceltem. *böki meg könyökével Aletai vállát. Jókora adag füstpamacs száll fel a levegőbe, étkezés után ez nagyon fontos és kihagyhatatlan tevékenység!*
-Én egyszeri parasztember vagyok jóuram nem harcos. Tudom forgatni a nagy fegyvereket is, ellóbálom én de nem erre születtem. Ha köll mevvédem a magamét és az enyéimet.
*A halottakra megrázza a fejét.*
-No hogy szomorodjék meg a jó drága anyukája aki ilyenvel szórakozik! Minő eszi, a frászt hozza itt mindenkire na. Jó agyon kell őket vágni osztán kész... mán ha van agya... van agya?
*Végül is valaminek irányítani kell a testet, vagy valami sötét dolog van a dologban... de ez már nem Rolf asztala, mit tudja ő. Ekkor pillantja meg Akheelt és majd belefúlik a füstbe. Elkezdi húzogni Yhart ruháját.*
-Koma, koma, koma! Nézzed mán! Tyű minő asszony! *lelkesedik.* -Jöjjék ide telepedjék le közénk! *kiabál oda Akheelnek és meg is lóbálja jobbját.* -No majd én szedek neki.
*Azzal meg is tölt majdnem színig egy mély fatányért, ami még a meláknak is megfelelő adag lenne. HA Akheel csatlakozik máris odaadja neki a tányért meg egy kanalat.*
-Jó étvágyat!
*Valamiért megtetszik neki Akheel, talán az egyszerűsége miatt ahogy beszél, hasonló sorból való lehet mint ő, bár mindig érheti meglepetés az emberfiát.*
-Semmivel tiszt úraság, szívesen megosztjuk az ételt a komákkal. Osztán óvatosan! *int búcsút a harcosnak.* -Azé jólesett amit mondott. *mondja Yhartnak.* -A derékhad... ha a falu bajban lesz megkeresem ezt az embert igen. *bólogat.* -Vagy nem is ember vót? Nem olyan vót mint te Yhart koma olyan félvér?
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-21 10:52:37
Üzenet elküldve: 2016-04-21 10:52:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//Indulás haza//
*Vélhetően hamar megkapja a választ Gardurtól, már mint a bemutatkozást, ám sokat beszélgetni nem lesz idejük. Mire eljutna odáig, hogy mégiscsak leül kicsit, és talán valami étel után is néz, felcsendül Kagan hangja. A nevére természetesen odakapja a fejét, tekintete a vezéren pihen meg, aztán biccent egyet.*
-Igenis!
*Kiáltja a választ, és félretolva fáradtságát, kiegyenesedik. Mert muszáj.*
-Thargok! *Kiáltja el magát.* Indulás a Vashegyre! Gyerünk!
*Hogy miért kell ilyen gyorsan indulni, azt persze nem tudja, csak sejti. Kagan nem akar konfliktust a karaván fegyvereseivel. A feszültség már így is kezd felfelé kúszni.*
-Gyerünk Gabrien. Vissza a lóra. Elvinnél?
*Ezúttal megpróbál utasként felkéredzkedni a kolosszus mögé. Elvégre gyalogosan eléggé sokáig tartana az út, no meg, fáradt is.
Ha Gabrien (és Balthazard is) jóvá hagyja a kérését, akkor hamarosan megindulhatnak kifelé Kalácsfalváról.*
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//Indulás haza//
*Vélhetően hamar megkapja a választ Gardurtól, már mint a bemutatkozást, ám sokat beszélgetni nem lesz idejük. Mire eljutna odáig, hogy mégiscsak leül kicsit, és talán valami étel után is néz, felcsendül Kagan hangja. A nevére természetesen odakapja a fejét, tekintete a vezéren pihen meg, aztán biccent egyet.*
-Igenis!
*Kiáltja a választ, és félretolva fáradtságát, kiegyenesedik. Mert muszáj.*
-Thargok! *Kiáltja el magát.* Indulás a Vashegyre! Gyerünk!
*Hogy miért kell ilyen gyorsan indulni, azt persze nem tudja, csak sejti. Kagan nem akar konfliktust a karaván fegyvereseivel. A feszültség már így is kezd felfelé kúszni.*
-Gyerünk Gabrien. Vissza a lóra. Elvinnél?
*Ezúttal megpróbál utasként felkéredzkedni a kolosszus mögé. Elvégre gyalogosan eléggé sokáig tartana az út, no meg, fáradt is.
Ha Gabrien (és Balthazard is) jóvá hagyja a kérését, akkor hamarosan megindulhatnak kifelé Kalácsfalváról.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-21 00:00:48
Üzenet elküldve: 2016-04-21 00:00:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A Csuklyások ~ Csibekapitány ~ //
* Figyeli a másik rajzát, amit a homokba vés csizmája orrával. Szemöldöke először összeszalad, ahogy ráncolva méregeti egy darabig a dolgot, aztán halkan felkuncog. *
- Maga nagyon érdekes figura! * állapítja meg jókedvűen, mielőtt újra visszaemelné fejét az idegenre. *
- Malaca még van is és úgy látom lesz is egy darabig - * egészíti ki a másik mondatát, nagy bölcsen, bár viccnek szánja a dolgot, ezt hangjának egyetlen íve sem hozza Taitos tudtára. Mosolyogni ugyan mosolyog, vagy inkább csak somolyog, de azt hiába nézné a férfi, a csuklya alá belátni árnyékbox volna. Hanem, nem is kell annyira sokat várni arra, hogy a leány magától lehúzza a fejébe tolt anyagot.
Tenebriss nyíltan fürkészi a másikat, próbálja kivenni az árnyékok között is a férfi arcvonásait, hisz az úgy tűnik, nem akaródzik leleplezni magát. Már éppen törődne is bele a dologba, mikor nagy hirtelenjében felfedi az uraság arcát és hollófekete haját. A lány megnézi magának, különösnek tartja a szürke szemeket, a legtöbb ember szeme barna, esetleg kék vagy zöld, de a szürkét ritkán látni, így picit el is időzik rajta, mielőtt válaszát adná az előbb feltett kérdésre. *
- Minden. - * bólint derűsen és elégedetten. Sohasem voltak gondok az önképével, nem szokott szerénykedni, az nem volt az ő asztala, ahogy az alázatosság és engedelmesség sem. *
- Bizonyosan jól állna, de felhívom az úr figyelmét arra, hogy ha elhagyja az előbb rajzolt pontját akkor meglehet, hogy újra el fog veszni a malackájával együtt - * jót szórakozik a tréfáján, de rögvest elhal a jókedve, mikor neve felől érdeklődnek. Sokáig csendben marad, vagy egy jó percig nem beszél, csak elindul Taitos felé a saját csizmáját méregetve, mintha valami egészen varázslatos ragadt volna rá útközben, amit csak mostanra vett észre. *
- Tenebriss - * Jelenti ki végül, amikor a köpenyes alak mellé ér és felveszi annak tempóját. * - Tenebriss Caliko vagyok - * oldalvást les a varázslóra, kék szemein megcsillan valami sötétebb érzelemből született rémalak. De épphogy megjelenik, már el is tűnt, mintha ott se lett volna, talán a másik még azon is elmélázhat, hogy nem-e volt mindez csak egy fantáziabeli látomás. *
A hozzászólás írója (Tenebriss Caliko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.21 00:10:10
* Figyeli a másik rajzát, amit a homokba vés csizmája orrával. Szemöldöke először összeszalad, ahogy ráncolva méregeti egy darabig a dolgot, aztán halkan felkuncog. *
- Maga nagyon érdekes figura! * állapítja meg jókedvűen, mielőtt újra visszaemelné fejét az idegenre. *
- Malaca még van is és úgy látom lesz is egy darabig - * egészíti ki a másik mondatát, nagy bölcsen, bár viccnek szánja a dolgot, ezt hangjának egyetlen íve sem hozza Taitos tudtára. Mosolyogni ugyan mosolyog, vagy inkább csak somolyog, de azt hiába nézné a férfi, a csuklya alá belátni árnyékbox volna. Hanem, nem is kell annyira sokat várni arra, hogy a leány magától lehúzza a fejébe tolt anyagot.
Tenebriss nyíltan fürkészi a másikat, próbálja kivenni az árnyékok között is a férfi arcvonásait, hisz az úgy tűnik, nem akaródzik leleplezni magát. Már éppen törődne is bele a dologba, mikor nagy hirtelenjében felfedi az uraság arcát és hollófekete haját. A lány megnézi magának, különösnek tartja a szürke szemeket, a legtöbb ember szeme barna, esetleg kék vagy zöld, de a szürkét ritkán látni, így picit el is időzik rajta, mielőtt válaszát adná az előbb feltett kérdésre. *
- Minden. - * bólint derűsen és elégedetten. Sohasem voltak gondok az önképével, nem szokott szerénykedni, az nem volt az ő asztala, ahogy az alázatosság és engedelmesség sem. *
- Bizonyosan jól állna, de felhívom az úr figyelmét arra, hogy ha elhagyja az előbb rajzolt pontját akkor meglehet, hogy újra el fog veszni a malackájával együtt - * jót szórakozik a tréfáján, de rögvest elhal a jókedve, mikor neve felől érdeklődnek. Sokáig csendben marad, vagy egy jó percig nem beszél, csak elindul Taitos felé a saját csizmáját méregetve, mintha valami egészen varázslatos ragadt volna rá útközben, amit csak mostanra vett észre. *
- Tenebriss - * Jelenti ki végül, amikor a köpenyes alak mellé ér és felveszi annak tempóját. * - Tenebriss Caliko vagyok - * oldalvást les a varázslóra, kék szemein megcsillan valami sötétebb érzelemből született rémalak. De épphogy megjelenik, már el is tűnt, mintha ott se lett volna, talán a másik még azon is elmélázhat, hogy nem-e volt mindez csak egy fantáziabeli látomás. *
A hozzászólás írója (Tenebriss Caliko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.21 00:10:10
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 22:27:08
Üzenet elküldve: 2016-04-20 22:27:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
*A Grombartól jövet Eireni szótlanul bámult maga elé. Vagy éppen arra, amerre vitte a lába. Sokmindent látott, ami nem megszokott, sőt, jogosan mondható, hogy abnormális. De a kérdés is jogos, hogy mégis ki nem látta? Kinek is lehet normális a holtak két lábon járásának látványa? Még ha csak ennyi is lenne a furcsa... de még fegyvert is képesek voltak forgatni. Abszurd.
A fokozott figyelem és a csatatér történései alatt a legkevesebb ideje sem volt arra, hogy elgondolkozzon bármin is. Vagy hogy egyáltalán előre tervezzen. Persze, ez utóbbi lehetetlen is, lévén, hogy Eireninek a büdös életben nem volt még "lehetősége" harcolni. Most sem igazán fogott kardot a kezében vagy kóstolta meg bárki vérét, de a látvány és az érzelemvilág a lehetséges legközelebbi alkalommal már ismerős lesz neki.*
~Halottak két lábon?~
*Még mindig ez jár a fejében, mikor belép ő is Kalácsfalva területére a nagy, hazafelé vonuló csapattal.*
~Ki az a szó szerint élettelen és világtalan senki, aki holtakat zaklat és nyomorgat?!~ *Dühe oly' rég nem mutatkozott már meg rajta, s most elég kikészült ahhoz, hogy ezt a sorozatot most törje meg. El fog jönni a pillanat, mikor egy merengés alkalmával elpattannak a húrok és hangos szavakat is ad véleményének. Ez azonban később - remélhetőleg soha nem - fog bekövetkezni.
A kis pihenő alatt szándékosan el is hagyja gondolatait és jobbnak látja, ha azokat még jobban eltereli.*
-Hadd segítsek, mester! *Ezzel megpróbálja elsütni az élelemgyűjtést.
Valóban, az ezzel szerezhető élelem mennyisége csekély, de bőven elég ahhoz, hogy ne haljon éhen az ember. Vagy elf... bármi is legyen az illető.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
*A Grombartól jövet Eireni szótlanul bámult maga elé. Vagy éppen arra, amerre vitte a lába. Sokmindent látott, ami nem megszokott, sőt, jogosan mondható, hogy abnormális. De a kérdés is jogos, hogy mégis ki nem látta? Kinek is lehet normális a holtak két lábon járásának látványa? Még ha csak ennyi is lenne a furcsa... de még fegyvert is képesek voltak forgatni. Abszurd.
A fokozott figyelem és a csatatér történései alatt a legkevesebb ideje sem volt arra, hogy elgondolkozzon bármin is. Vagy hogy egyáltalán előre tervezzen. Persze, ez utóbbi lehetetlen is, lévén, hogy Eireninek a büdös életben nem volt még "lehetősége" harcolni. Most sem igazán fogott kardot a kezében vagy kóstolta meg bárki vérét, de a látvány és az érzelemvilág a lehetséges legközelebbi alkalommal már ismerős lesz neki.*
~Halottak két lábon?~
*Még mindig ez jár a fejében, mikor belép ő is Kalácsfalva területére a nagy, hazafelé vonuló csapattal.*
~Ki az a szó szerint élettelen és világtalan senki, aki holtakat zaklat és nyomorgat?!~ *Dühe oly' rég nem mutatkozott már meg rajta, s most elég kikészült ahhoz, hogy ezt a sorozatot most törje meg. El fog jönni a pillanat, mikor egy merengés alkalmával elpattannak a húrok és hangos szavakat is ad véleményének. Ez azonban később - remélhetőleg soha nem - fog bekövetkezni.
A kis pihenő alatt szándékosan el is hagyja gondolatait és jobbnak látja, ha azokat még jobban eltereli.*
-Hadd segítsek, mester! *Ezzel megpróbálja elsütni az élelemgyűjtést.
Valóban, az ezzel szerezhető élelem mennyisége csekély, de bőven elég ahhoz, hogy ne haljon éhen az ember. Vagy elf... bármi is legyen az illető.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 22:09:45
Üzenet elküldve: 2016-04-20 22:09:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Főtér//
//Yhart, Ale, Kagan//
*Először nem egyértelmű számára, hogy Yhart hozzá beszél, de nagy nehezen csak sikerül áthidalniuk a kommunikációs problémákat és Akheel kérdőn magára mutat miközben csodálkozva pislog vissza az idegenre.*
-Ki kér? Én? Kérek!
*Ha hallaná bajtársa, Gardur szavait, akkor biztos kikérné magának, hogy miazhogy ő is túlélte? Nem volt kérdés, hogy túléli-e! Fiatal még a hősi halálhoz.
HA vétek lenne kihagyni, ahogy Aletai mondja, akkor pláne kér. Neki már nem olyan sietős innen az út hazafelé, s mintha fél füllel még hallaná hogy Kagan a nevét emlegeti.*
//Yhart, Ale, Kagan//
*Először nem egyértelmű számára, hogy Yhart hozzá beszél, de nagy nehezen csak sikerül áthidalniuk a kommunikációs problémákat és Akheel kérdőn magára mutat miközben csodálkozva pislog vissza az idegenre.*
-Ki kér? Én? Kérek!
*Ha hallaná bajtársa, Gardur szavait, akkor biztos kikérné magának, hogy miazhogy ő is túlélte? Nem volt kérdés, hogy túléli-e! Fiatal még a hősi halálhoz.
HA vétek lenne kihagyni, ahogy Aletai mondja, akkor pláne kér. Neki már nem olyan sietős innen az út hazafelé, s mintha fél füllel még hallaná hogy Kagan a nevét emlegeti.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:46:50
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Hírhozó - Rolfeuss, Yhart és Akheel//
*Épp hogy jóízűen elfogyasztották az ételt, a másik parasztnak (Rolf) igencsak megered a nyelve. Nincs is ebből semmi baj sem.*
-Olyanra is szükség van! A derékhadban volna a helyed!
*Mosolyodik el a férfi megnyilvánulásain, majd tekintete a távolból érkező Hrothgarra pillant.*
-Az volt az a törpe, akivel a kardot szereztem! A kovács! A vörös szakállú!
*Bök ujjával az érkező felé, de ez egyet jelent azzal is, hogy alig telt el két óra és a sereg beérte Aletait. A parancs értelmében hírt kell vinnie Amonra is, így sokáig már nem maradhat.*
-Tényleg halottak! Az egyik társunk miután elesett, saját szememmel láttam visszatérni a halálból! Én mondom nektek, nyomorúságos dögök azok! De legalább fogja őket a kard!
*Már amelyiket persze. Azért a szellemféleségekről ez nem mondható éppen el, illetve a Démonlovas is meglehetősen nehezen pusztult el a halandó fegyverektől.*
-Viszont barátaim, most mennem kell! Mivel tartozom ezért a fenséges kosztért?
*Kérdezi, hiszen Darna mamánál is fizetett volna, és nem igen várja el, hogy két nála bizonyosan rosszabb anyagi körülmények között élő humanoid csak úgy etesse! Ha kér a két falusi némi aranyat, Aletai kifizeti, ha viszont nem, akkor elköszön, valamint biccent egyet az érkező Akheelnek is.*
-Vétek lenne kihagyni, Akheel!
*Elindul a lova felé, és miután a nyeregbe pattant, Amon Ruad felé elvágtázik.*
~Remélem, hogy a környéken találom Ewangelt! Csak tán nem esett semmi baja!~
*Alig várja, hogy láthassa a szerelmét! A fronton töltött idő, az elmúlás ígérete csak erősítette ezt az érzést.*
//Hírhozó - Rolfeuss, Yhart és Akheel//
*Épp hogy jóízűen elfogyasztották az ételt, a másik parasztnak (Rolf) igencsak megered a nyelve. Nincs is ebből semmi baj sem.*
-Olyanra is szükség van! A derékhadban volna a helyed!
*Mosolyodik el a férfi megnyilvánulásain, majd tekintete a távolból érkező Hrothgarra pillant.*
-Az volt az a törpe, akivel a kardot szereztem! A kovács! A vörös szakállú!
*Bök ujjával az érkező felé, de ez egyet jelent azzal is, hogy alig telt el két óra és a sereg beérte Aletait. A parancs értelmében hírt kell vinnie Amonra is, így sokáig már nem maradhat.*
-Tényleg halottak! Az egyik társunk miután elesett, saját szememmel láttam visszatérni a halálból! Én mondom nektek, nyomorúságos dögök azok! De legalább fogja őket a kard!
*Már amelyiket persze. Azért a szellemféleségekről ez nem mondható éppen el, illetve a Démonlovas is meglehetősen nehezen pusztult el a halandó fegyverektől.*
-Viszont barátaim, most mennem kell! Mivel tartozom ezért a fenséges kosztért?
*Kérdezi, hiszen Darna mamánál is fizetett volna, és nem igen várja el, hogy két nála bizonyosan rosszabb anyagi körülmények között élő humanoid csak úgy etesse! Ha kér a két falusi némi aranyat, Aletai kifizeti, ha viszont nem, akkor elköszön, valamint biccent egyet az érkező Akheelnek is.*
-Vétek lenne kihagyni, Akheel!
*Elindul a lova felé, és miután a nyeregbe pattant, Amon Ruad felé elvágtázik.*
~Remélem, hogy a környéken találom Ewangelt! Csak tán nem esett semmi baja!~
*Alig várja, hogy láthassa a szerelmét! A fronton töltött idő, az elmúlás ígérete csak erősítette ezt az érzést.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:31:26
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:31:26
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
*Természetesen nem áll tovább Kagan mögött, hanem kicsit körülnéz Kalácsfalván. Aletai éppen falatozik valakikkel az egyik részen, amire nyel ő is egy nagyot, mert bizony az éhség is csak most kezd úrrá lenni rajta. Mágusként megvan az az előnye, hogy nem kell semmi egyebet tennie mint bevetni egy aprócska ámde annál hasznosabb varázslatot. Szépen odaballag ő is a kúthoz, majd vesz magának vizet, ha már a Tharg lovagnak odaadta a saját részét. Ha esetleg őt is megkínálják a tömény szeszből azt kedvesen elutasítja, jobb neki a víz.*
-Mindjárt intézek egy kis élelmet. *mondja a kútnál lévőknek.* -Nem egy kiadós főtt étel lesz de most szerintem nektek is jól fog esni.
*Amennyiben nem hát nem, végül is nem kötelező, de az biztos, hogy miután elmormolja az igét ő beharap egy kis gyümölcsöt meg gombát, attól függ ugye mit ad majd a természet. Úgy tűnik hazafelé Ethea lesz a vezető, így a mágus őt fogja majd követni, vélhetően hamarosan útnak is indulnak. Az biztos, hogy senki sem akart még ennyire menni hazafelé mint most, és mindenkire ráfér majd egy kiadós pihenés... amíg még megtehetik.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
*Természetesen nem áll tovább Kagan mögött, hanem kicsit körülnéz Kalácsfalván. Aletai éppen falatozik valakikkel az egyik részen, amire nyel ő is egy nagyot, mert bizony az éhség is csak most kezd úrrá lenni rajta. Mágusként megvan az az előnye, hogy nem kell semmi egyebet tennie mint bevetni egy aprócska ámde annál hasznosabb varázslatot. Szépen odaballag ő is a kúthoz, majd vesz magának vizet, ha már a Tharg lovagnak odaadta a saját részét. Ha esetleg őt is megkínálják a tömény szeszből azt kedvesen elutasítja, jobb neki a víz.*
-Mindjárt intézek egy kis élelmet. *mondja a kútnál lévőknek.* -Nem egy kiadós főtt étel lesz de most szerintem nektek is jól fog esni.
*Amennyiben nem hát nem, végül is nem kötelező, de az biztos, hogy miután elmormolja az igét ő beharap egy kis gyümölcsöt meg gombát, attól függ ugye mit ad majd a természet. Úgy tűnik hazafelé Ethea lesz a vezető, így a mágus őt fogja majd követni, vélhetően hamarosan útnak is indulnak. Az biztos, hogy senki sem akart még ennyire menni hazafelé mint most, és mindenkire ráfér majd egy kiadós pihenés... amíg még megtehetik.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:15:35
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:15:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//Kagan körül//
*Időnként pattogó hangokat hall a fülében és periferiális látóterületének szélén is olyan szappanbuborékok ténferegnek, amiknek főszabályként nem kellene ott lenniük; ennek ellenére megkísérel zordnak, kiismerhetetlennek egyszersmind kegyesnek és méltóságosnak tűnni.*
- Megengedem. *int kegyesen Svirnek a teljesen jogos méltatásra. Figyelme lassan átfordul a kereskedőre is, alaposan végigmérve a fickót, majd továbbrebben a karavánok felé.*
- Üdvözöllek a Thargok Birtokain, Devos kalmár. Remélem, utad biztonságos volt Artheniorból ide... *persze pontosan tudja, hogy ez a karaván a végeken kellett, hogy átsunnyogjon, mert a Városban óriási patáliát csaptak volna a megjelenésére.*
- És melyik karaván a tiéd? *ebben is majdnem biztos - Svir nem mutatna be neki egyszerű bőr és vasáru-kereskedőket, főleg ilyenkor nem.*
- És mi lenne az ajánlat? *nem akar túl sokat kellemkedni, ideje véges, ereje pedig már tulajdonképpen el is fogyott.*
- Ethea! Vezesd haza a csapatot, Gardur és Akheel itt maradnak velem. *nem érzi túl biztonságosnak, hogy a saját fáradt, nyűgös és harapós csapata a karaván nyúzott és idegesnek tűnő biztonsági csoportja közelében táborozzon - el kell kerülni a baleseteket, ugyebár. Na meg a kereskedő is megnyugszik egy kicsit. Attól nem fél, hogy különösebb baja esne, már ha a kereskedőnek nincs kész terve arra, hogyan meneküli végig a kontinenst.*
- Intéző, talán a tornácon kényelmesebb lesz - láttam ám, hogy onnan raboltalak el titeket... ha megtennéd, hogy odavezetsz minket.
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//Kagan körül//
*Időnként pattogó hangokat hall a fülében és periferiális látóterületének szélén is olyan szappanbuborékok ténferegnek, amiknek főszabályként nem kellene ott lenniük; ennek ellenére megkísérel zordnak, kiismerhetetlennek egyszersmind kegyesnek és méltóságosnak tűnni.*
- Megengedem. *int kegyesen Svirnek a teljesen jogos méltatásra. Figyelme lassan átfordul a kereskedőre is, alaposan végigmérve a fickót, majd továbbrebben a karavánok felé.*
- Üdvözöllek a Thargok Birtokain, Devos kalmár. Remélem, utad biztonságos volt Artheniorból ide... *persze pontosan tudja, hogy ez a karaván a végeken kellett, hogy átsunnyogjon, mert a Városban óriási patáliát csaptak volna a megjelenésére.*
- És melyik karaván a tiéd? *ebben is majdnem biztos - Svir nem mutatna be neki egyszerű bőr és vasáru-kereskedőket, főleg ilyenkor nem.*
- És mi lenne az ajánlat? *nem akar túl sokat kellemkedni, ideje véges, ereje pedig már tulajdonképpen el is fogyott.*
- Ethea! Vezesd haza a csapatot, Gardur és Akheel itt maradnak velem. *nem érzi túl biztonságosnak, hogy a saját fáradt, nyűgös és harapós csapata a karaván nyúzott és idegesnek tűnő biztonsági csoportja közelében táborozzon - el kell kerülni a baleseteket, ugyebár. Na meg a kereskedő is megnyugszik egy kicsit. Attól nem fél, hogy különösebb baja esne, már ha a kereskedőnek nincs kész terve arra, hogyan meneküli végig a kontinenst.*
- Intéző, talán a tornácon kényelmesebb lesz - láttam ám, hogy onnan raboltalak el titeket... ha megtennéd, hogy odavezetsz minket.
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 17:50:41
Üzenet elküldve: 2016-04-20 17:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Karavánosdi//
//Kagan//
*Devos legalább olyan ügyesen hízeleg és udvariaskodik, ahogy ő. Minden elismerése érte, errefelé ritkán akad alkalma ilyen emberekkel társalognia. A rabszolgákkal való kereskedelemhez pedig ezen a vidéken még nem is volt szerencséje, legutóbb a város környékén találkozott ilyen karavánnal, de az is igen régen volt már. *
~Helyes!~
- Ha ragaszkodik hozzá, akkor erővel nem marasztalom. Meg fogom mondani a falusiaknak, hogy holnapig inkább kerüljék el a malom környékét, nehogy valami szörnyű félreértés kerekedjék itt. Úgy meg aztán minden adott, hogy kellőképpen vigyázhassanak a szállítmányra. *Mondja a kereskedőnek menet közben.*
- Biztos vagyok benne, hogy akad majd néhány érdekes darab a zsákmány között. A kérdés inkább az, mi az ára és eladó-e egyáltalán. *Megenged magának annyi bizalmaskodást, hogy a kereskedőre kacsintson.
Kagan szemöldökvonogatását köszönésnek tudja be, már jó előre megemeli neki a kalapját. Ezt természetesen rém udvarias köszönésnek véli. De ugye ez az is, tőle mindenképp.*
- Győzelmed híre megelőzött Kagan nagyúr! A falu népe hálás nektek. *Mondja amikor már Kagan közelében járnak Devossal és kíséretével.*
- Az úr itt Barthalan Devos, a karaván vezetője. Úgy gondolja, remek ajánlattal szolgálhat számodra. *Hangzik a bemutatás és a korteskedés. A kötelező körök letudása után pedig csupa fül.*
//Karavánosdi//
//Kagan//
*Devos legalább olyan ügyesen hízeleg és udvariaskodik, ahogy ő. Minden elismerése érte, errefelé ritkán akad alkalma ilyen emberekkel társalognia. A rabszolgákkal való kereskedelemhez pedig ezen a vidéken még nem is volt szerencséje, legutóbb a város környékén találkozott ilyen karavánnal, de az is igen régen volt már. *
~Helyes!~
- Ha ragaszkodik hozzá, akkor erővel nem marasztalom. Meg fogom mondani a falusiaknak, hogy holnapig inkább kerüljék el a malom környékét, nehogy valami szörnyű félreértés kerekedjék itt. Úgy meg aztán minden adott, hogy kellőképpen vigyázhassanak a szállítmányra. *Mondja a kereskedőnek menet közben.*
- Biztos vagyok benne, hogy akad majd néhány érdekes darab a zsákmány között. A kérdés inkább az, mi az ára és eladó-e egyáltalán. *Megenged magának annyi bizalmaskodást, hogy a kereskedőre kacsintson.
Kagan szemöldökvonogatását köszönésnek tudja be, már jó előre megemeli neki a kalapját. Ezt természetesen rém udvarias köszönésnek véli. De ugye ez az is, tőle mindenképp.*
- Győzelmed híre megelőzött Kagan nagyúr! A falu népe hálás nektek. *Mondja amikor már Kagan közelében járnak Devossal és kíséretével.*
- Az úr itt Barthalan Devos, a karaván vezetője. Úgy gondolja, remek ajánlattal szolgálhat számodra. *Hangzik a bemutatás és a korteskedés. A kötelező körök letudása után pedig csupa fül.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 17:31:40
Üzenet elküldve: 2016-04-20 17:31:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
*A kútnál is még mindig Svir szavai peregnek agyában. "Jó látni, hogy élsz." Mégis, miért ne élne? Igaz, veszélyes volt a harc, és nem is mindenki tért vissza.
Mogorvaságán némileg segít a friss víz. Haját hátracsapja, kinyomja belőle a nedvességet, arcát karjával törli meg. De nem csak ők ketten vágyódnak a víz után. Még egy vértes érkezik közéjük.*
~Túl sokat voltam már ebben a faluban. Már nem ismerem a társaimat sem.~
*Állapítja meg magában Gardurra pillantva, miközben elfogadja Gabrien kínálását. Amúgy férfiasan jót húz az itókából. Aztán szemeit elfutják a könnyek, ahogy a nedű végig vág torkában. De azért próbál nem túlságosan gyengének tűnni. Némi harákolás és elfojtott köhögés után nyújtja vissza a palackocskát.*
-Ez... ez jó. Nagyon.
*Hangján még érezni, hogy az ital némileg erősebb volt, mint Ethea, de aztán végül teljesen összeszedi magát. Gabrien pedig tovább nyújtja a készséget.
S lám, máris elhangzik Gardur szájából a bizonyság, mennyire nem volt mindenki olyan szerencsés, mint ők. Felsóhajt. A harcnak mindig van áldozata is. Egy harcos pedig számol azzal, hogy bármikor lehet ő is a soros.*
-Én jól vagyok. *Emeli meg kicsit a szemöldökeit a hölgyem szóra. Még talán soha nem szólították hölgyemnek.* A nevem Ethea. Ethea Un-Haku. És benned kit tisztelhetek Uram?
*Ha már hölgyem, akkor a másik úr. Majd, ha Gardur is bemutatkozik, akkor biccent rá egyet. S ha Gabrien kezd válaszba, akkor rá figyelmez, míg amaz beszél.*
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
*A kútnál is még mindig Svir szavai peregnek agyában. "Jó látni, hogy élsz." Mégis, miért ne élne? Igaz, veszélyes volt a harc, és nem is mindenki tért vissza.
Mogorvaságán némileg segít a friss víz. Haját hátracsapja, kinyomja belőle a nedvességet, arcát karjával törli meg. De nem csak ők ketten vágyódnak a víz után. Még egy vértes érkezik közéjük.*
~Túl sokat voltam már ebben a faluban. Már nem ismerem a társaimat sem.~
*Állapítja meg magában Gardurra pillantva, miközben elfogadja Gabrien kínálását. Amúgy férfiasan jót húz az itókából. Aztán szemeit elfutják a könnyek, ahogy a nedű végig vág torkában. De azért próbál nem túlságosan gyengének tűnni. Némi harákolás és elfojtott köhögés után nyújtja vissza a palackocskát.*
-Ez... ez jó. Nagyon.
*Hangján még érezni, hogy az ital némileg erősebb volt, mint Ethea, de aztán végül teljesen összeszedi magát. Gabrien pedig tovább nyújtja a készséget.
S lám, máris elhangzik Gardur szájából a bizonyság, mennyire nem volt mindenki olyan szerencsés, mint ők. Felsóhajt. A harcnak mindig van áldozata is. Egy harcos pedig számol azzal, hogy bármikor lehet ő is a soros.*
-Én jól vagyok. *Emeli meg kicsit a szemöldökeit a hölgyem szóra. Még talán soha nem szólították hölgyemnek.* A nevem Ethea. Ethea Un-Haku. És benned kit tisztelhetek Uram?
*Ha már hölgyem, akkor a másik úr. Majd, ha Gardur is bemutatkozik, akkor biccent rá egyet. S ha Gabrien kezd válaszba, akkor rá figyelmez, míg amaz beszél.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 16:42:06
Üzenet elküldve: 2016-04-20 16:42:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Főtér//
//Karavánosdi//
//Svir, Kagan//
*A karaván körül a zsoldosok árgus szemmel figyelnek mindenkit aki a közelbe merészkedik, de szólni addig nem fognak senkihez amíg megtartják a tisztes távolságot. A rabokkal is több türelemmel viseltetnek mint eddig így a félvér és a többi kíváncsiskodó kukucskálása megtorlatlanul marad. Egyelőre. Nem szeretnének több figyelmet magukra vonni amíg feltétlenül nem muszáj.*
//Svir tornácán//
- Ugyan, ne szabadkozzon, az illata egész kellemes.
*Hízeleg egy kicsit Davos mert az sosem árthat az ő szakmájában, aztán végignézi ahogy az intéző belekortyol a borba. Közben mintha megtapogatna valamit sötétlila köpenye egyik vélhető belső zsebében, aztán ő is poharáért nyúl és követi Svir példáját.*
- És valóban finom, nincs miért szégyenkezniük.
*El is mosolyodik ahogy visszateszi az asztalra a kelyhet, majd ismét hasán fonja egymásba tenyereit. Meghallgatja az intéző monológját, végignézi a kis jelenetet mikor Ethea érkezik, de különösebben nem foglalkozik vele, bízik a testőreiben és abban hogy ha valami rá is tartozik akkor majd az illetékes beavatja.*
- Köszönöm de szükségtelen lenne miattam zavarogniuk a faluházban, szeretem az árun tartani a szemem. A malmot akkor ma estére belaknánk, ha nem okozunk vele gondot és az ételről is küldök majd valakit tárgyalni.
*Közben már tápászkodik is fel hiszen a környék nagyurának készülnek bemutatni, erről a lehetőségről semmiért nem mondana le. Mielőtt elindulnának még lehajtja a maradék borát, nem biztos benne hogy visszatér ide és veszendőbe nem hagyná.*
- Lekötelez jó uram, biztosra veszem hogy tudok olyat mutatni a nagyúrnak ami elnyeri majd tetszését.
*Természetesen követi a kalapost ő is és három testőre.*
- Sosem lehet tudni milyen kincsekkel másznak ki azok a sírjukból, elfeledett korok elfeledett relikviái valakinek biztosan sokat érnek.
*Továbbra is igyekszik pozitívan tartani a beszélgetés színvonalát, ő ugyan nem tart az ilyesmi átkoktól és talán tényleg lehet valami különös kincs is a holtaktól rabolt zsákmány közt.*
// Kagan körül//
*A háttérben marad amikor megérkeznek ahhoz aki valószínűleg a nagyúr lehet maga. Ő itt egy idegen akit be fognak majd mutatni, megvárja hát hogy letudják a szükséges köröket és csak akkor szól majd amikor már ő kerül a terítékre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.20 16:43:03
//Karavánosdi//
//Svir, Kagan//
*A karaván körül a zsoldosok árgus szemmel figyelnek mindenkit aki a közelbe merészkedik, de szólni addig nem fognak senkihez amíg megtartják a tisztes távolságot. A rabokkal is több türelemmel viseltetnek mint eddig így a félvér és a többi kíváncsiskodó kukucskálása megtorlatlanul marad. Egyelőre. Nem szeretnének több figyelmet magukra vonni amíg feltétlenül nem muszáj.*
//Svir tornácán//
- Ugyan, ne szabadkozzon, az illata egész kellemes.
*Hízeleg egy kicsit Davos mert az sosem árthat az ő szakmájában, aztán végignézi ahogy az intéző belekortyol a borba. Közben mintha megtapogatna valamit sötétlila köpenye egyik vélhető belső zsebében, aztán ő is poharáért nyúl és követi Svir példáját.*
- És valóban finom, nincs miért szégyenkezniük.
*El is mosolyodik ahogy visszateszi az asztalra a kelyhet, majd ismét hasán fonja egymásba tenyereit. Meghallgatja az intéző monológját, végignézi a kis jelenetet mikor Ethea érkezik, de különösebben nem foglalkozik vele, bízik a testőreiben és abban hogy ha valami rá is tartozik akkor majd az illetékes beavatja.*
- Köszönöm de szükségtelen lenne miattam zavarogniuk a faluházban, szeretem az árun tartani a szemem. A malmot akkor ma estére belaknánk, ha nem okozunk vele gondot és az ételről is küldök majd valakit tárgyalni.
*Közben már tápászkodik is fel hiszen a környék nagyurának készülnek bemutatni, erről a lehetőségről semmiért nem mondana le. Mielőtt elindulnának még lehajtja a maradék borát, nem biztos benne hogy visszatér ide és veszendőbe nem hagyná.*
- Lekötelez jó uram, biztosra veszem hogy tudok olyat mutatni a nagyúrnak ami elnyeri majd tetszését.
*Természetesen követi a kalapost ő is és három testőre.*
- Sosem lehet tudni milyen kincsekkel másznak ki azok a sírjukból, elfeledett korok elfeledett relikviái valakinek biztosan sokat érnek.
*Továbbra is igyekszik pozitívan tartani a beszélgetés színvonalát, ő ugyan nem tart az ilyesmi átkoktól és talán tényleg lehet valami különös kincs is a holtaktól rabolt zsákmány közt.*
// Kagan körül//
*A háttérben marad amikor megérkeznek ahhoz aki valószínűleg a nagyúr lehet maga. Ő itt egy idegen akit be fognak majd mutatni, megvárja hát hogy letudják a szükséges köröket és csak akkor szól majd amikor már ő kerül a terítékre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.20 16:43:03
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 11:05:08
Üzenet elküldve: 2016-04-20 11:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
* Megdörgöli gyűrött szemeit s bizony kezdi érezni végtagjaiban a csata fáradalmait. Igaz a hatalmas ütközés, mikor megtanult újfent repül, nyomtalanul elmúlt hála gyógy italnak, de az und ormányos ellenfelek megjelenése elméjében lüktet. Biztosra veszi lesz pár alvatlan éjjele miattuk. Kúthoz érvén meglepetten konstatálja a felé lendülő italtartót. Elveszi, s húz belőle egyet. Nyelőcsövét végig perzseli az alkohol ereje, de nem tudja most meglökni. Talán mert még buddog benne némi adrenalin. *
- Köszönöm uram. Én megvagyok... Akheel is túlélte a csatát, de Arctalan nem. Annyira súlyosan összetörte magát egy lovas ütközés közben, hogy nem tudta senki sem megmenteni.
* Azt persze kihagyja a monológból, hogy utána felkelt mint élő vissza térő halott, s ripityára törött porhüvelyével feléjük akart igyekezni, hogy birokra keljenek. Vissza adja a butykost s leül a kút mellé.*
- Gabrien parancsnok, jobban van? Hölgyem?
* Tekint kérdőn a nőre, hogy érdeklődését kifejezze.*
//Kereskedők érkeznek//
//Mindenkinek - Hírhozó//
//Karavánosdi//
//A Vashegy felé//
* Megdörgöli gyűrött szemeit s bizony kezdi érezni végtagjaiban a csata fáradalmait. Igaz a hatalmas ütközés, mikor megtanult újfent repül, nyomtalanul elmúlt hála gyógy italnak, de az und ormányos ellenfelek megjelenése elméjében lüktet. Biztosra veszi lesz pár alvatlan éjjele miattuk. Kúthoz érvén meglepetten konstatálja a felé lendülő italtartót. Elveszi, s húz belőle egyet. Nyelőcsövét végig perzseli az alkohol ereje, de nem tudja most meglökni. Talán mert még buddog benne némi adrenalin. *
- Köszönöm uram. Én megvagyok... Akheel is túlélte a csatát, de Arctalan nem. Annyira súlyosan összetörte magát egy lovas ütközés közben, hogy nem tudta senki sem megmenteni.
* Azt persze kihagyja a monológból, hogy utána felkelt mint élő vissza térő halott, s ripityára törött porhüvelyével feléjük akart igyekezni, hogy birokra keljenek. Vissza adja a butykost s leül a kút mellé.*
- Gabrien parancsnok, jobban van? Hölgyem?
* Tekint kérdőn a nőre, hogy érdeklődését kifejezze.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 10:58:24
Üzenet elküldve: 2016-04-20 10:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Főtér//
//Hírhozó - Rolfeuss, Aletai és Akheel//
* Magának is mer pár falatnyi levest. Mértékletessége egyszerű okból ered. Teli gyomorral elálmosodik és lustán dolgozni sincs kedve. Kiesne minden munka folyamatból és csak egy hűvös helyen hortyogna estig. No persze ezt nem szeretné, így megelégszik fél adaggal. Rolfeuss szavaira elsőre meglepetten bambul de felfogva a kissé élmentén hangzó szavakat egyből szemöldökei lesüllyednek szemgödre irányába.*
- Nem tudom komám! A harc kegyetlen tud lenni. Ott mindenki a másik farkasa. No de ne legyen errefelé ilyen probléma. Viszont akinek tudunk adjunk valami ételt. Éhesek és ahogy látom jó páran meg gyűröttek.
* Utolsó tiszta fa tálkáját megmeri alaposan s egy, a hozzájuk közelebb sétafikáló vörös hajzatú harcos nőt kiszúrva el kezd rikkantani.*
- Hé! Maga!
* Mivel nem tudja a másik nevét, nincs más megoldás a megszólításra.*
- Van finom leves! Kér?
//Hírhozó - Rolfeuss, Aletai és Akheel//
* Magának is mer pár falatnyi levest. Mértékletessége egyszerű okból ered. Teli gyomorral elálmosodik és lustán dolgozni sincs kedve. Kiesne minden munka folyamatból és csak egy hűvös helyen hortyogna estig. No persze ezt nem szeretné, így megelégszik fél adaggal. Rolfeuss szavaira elsőre meglepetten bambul de felfogva a kissé élmentén hangzó szavakat egyből szemöldökei lesüllyednek szemgödre irányába.*
- Nem tudom komám! A harc kegyetlen tud lenni. Ott mindenki a másik farkasa. No de ne legyen errefelé ilyen probléma. Viszont akinek tudunk adjunk valami ételt. Éhesek és ahogy látom jó páran meg gyűröttek.
* Utolsó tiszta fa tálkáját megmeri alaposan s egy, a hozzájuk közelebb sétafikáló vörös hajzatú harcos nőt kiszúrva el kezd rikkantani.*
- Hé! Maga!
* Mivel nem tudja a másik nevét, nincs más megoldás a megszólításra.*
- Van finom leves! Kér?
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 10:46:28
Üzenet elküldve: 2016-04-20 10:46:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Főtér//
//A Vashegy felé//
*Átérve Kalácsfalvára az az érzése támad, hogy valójában el se hagyták a frontot és ez csak valami tévedés. Akkor a nyüzsgés, hogy csak na!
Akheel kifejezetten szereti ha élet van körülötte, de most kissé elcsigázott ahhoz hogy ő maga is belevesse magát a vásári forgatagba.Céltalanul kolbászol és téblábol a banda közelében, nézelődik és ha közvetlen alkalma nyílik rá, akkor persze elcsencsel bármit.*
-Csencsi, zsuga, babujré?
*Próbálkozik valakinél aki a környezetében áll, bár talán nem fogják tudni megfejteni mit is takarnak a különös szavak. Mindenesetre ő megpróbálta.*
//A Vashegy felé//
*Átérve Kalácsfalvára az az érzése támad, hogy valójában el se hagyták a frontot és ez csak valami tévedés. Akkor a nyüzsgés, hogy csak na!
Akheel kifejezetten szereti ha élet van körülötte, de most kissé elcsigázott ahhoz hogy ő maga is belevesse magát a vásári forgatagba.Céltalanul kolbászol és téblábol a banda közelében, nézelődik és ha közvetlen alkalma nyílik rá, akkor persze elcsencsel bármit.*
-Csencsi, zsuga, babujré?
*Próbálkozik valakinél aki a környezetében áll, bár talán nem fogják tudni megfejteni mit is takarnak a különös szavak. Mindenesetre ő megpróbálta.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-20 00:02:28
Üzenet elküldve: 2016-04-20 00:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// A Csuklyások ~ Csibekapitány ~ //
*Úgy tűnik sikerült meglepni a lányt, aki máshova, a távolba merengett épp az imént.*
-Oh, köszönöm, azt hiszem így már minden világos, szóval pontosan itt vagyunk, ez milyen megnyugtató.
*Rajzol egy pontot csizmájával az útba. Innen aztán már nem csodálkozik tovább, amit akart elsőre elérte.*
-Hát, malacom volt.
*Vigyorog le a leányra, ám mielőtt követné ő is példáját még a ruha árnyékábol mindenképpen áttanulmányozza arcát.*
~Érdekes alak.~
*Egy bizonyos másik, hasonlóan elveszettnek tűnő, de idősebb nőre emlékezteti, de ezt az emléket hamar elhessenti, és a szokatlan színben játszó hajzuhatagot, és a benne ülő szemeket fürkészi még kicsit.*
~Zárkózott talán?~
*Találgat magában a lány lélektükreit böngészve, majd úgy dönt, hogy húsz másodperc az illedelem határait feszegeti, úgyhogy leveszi azt a megpöckölt rejteket maga is, így előbukkan fekete haja, és két csillogó szürke szeme is.*
-Minden?
*Kérdez vissza felderülve.*
-Nos, akkor azt hiszem egy séta arra sem állhat rosszul.
*Bök a számára hazaút, a lánynak pedig "tovább" irányába.*
-Már csak egyet kéne tudnom, ha már ennyi segítséget kaptam, kinek köszönhetem?
*Teszi meg az első lépést, remélve, hogy Tenebriss is követi.*
*Úgy tűnik sikerült meglepni a lányt, aki máshova, a távolba merengett épp az imént.*
-Oh, köszönöm, azt hiszem így már minden világos, szóval pontosan itt vagyunk, ez milyen megnyugtató.
*Rajzol egy pontot csizmájával az útba. Innen aztán már nem csodálkozik tovább, amit akart elsőre elérte.*
-Hát, malacom volt.
*Vigyorog le a leányra, ám mielőtt követné ő is példáját még a ruha árnyékábol mindenképpen áttanulmányozza arcát.*
~Érdekes alak.~
*Egy bizonyos másik, hasonlóan elveszettnek tűnő, de idősebb nőre emlékezteti, de ezt az emléket hamar elhessenti, és a szokatlan színben játszó hajzuhatagot, és a benne ülő szemeket fürkészi még kicsit.*
~Zárkózott talán?~
*Találgat magában a lány lélektükreit böngészve, majd úgy dönt, hogy húsz másodperc az illedelem határait feszegeti, úgyhogy leveszi azt a megpöckölt rejteket maga is, így előbukkan fekete haja, és két csillogó szürke szeme is.*
-Minden?
*Kérdez vissza felderülve.*
-Nos, akkor azt hiszem egy séta arra sem állhat rosszul.
*Bök a számára hazaút, a lánynak pedig "tovább" irányába.*
-Már csak egyet kéne tudnom, ha már ennyi segítséget kaptam, kinek köszönhetem?
*Teszi meg az első lépést, remélve, hogy Tenebriss is követi.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-19 23:38:51
Üzenet elküldve: 2016-04-19 23:38:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A Csuklyások ~ Csibekapitány ~ //
* A szebb nemből származó csuklyás királykék tekintetét semmi sem kerülheti el. Gyorsan cikázik, mindenen csak épp annyit időzve, amennyi szükséges ahhoz, hogy megnyugtassa gazdáját és felmérje a folyton változó terepet. Se többet nem pazarol az emberekre, se kevesebbet. Léptei nem utalnak különösebb sietségre, puha, könnyed mozgásában fellelhető valamilyen nőies él, ahogy csípője lassan ring, köpönyegével együtt táncolva ide-oda. Ügyesen kerüli ki a népeket, megtalálja a kiskapukat, ahol a másik bőrének vagy ruháinak érintését mellőzve lehet továbbhaladni az úton. Már megszokta a nagy tömegeket, nem zavarja különösebben sem a bűz, sem a fület bántó óbégatások, üvöltések, fennhangú üdvözlések ricsaja. Néha elkapja egy gondolat, amikor a nyílt zsebekre tévednek kósza szemei, de keze nem mozdul, mereven lóg nadrágja mellett, a tőr környékén maradva.
Egy nő siet el mellette, gömbölyödő szütyőjének éppen olyan formája van, mint az asszonynak magának. Hangjuk is egyezik. Ugyanolyan dallamosan rút zörgés az egész. Nyílt helyen van a bugyelláris, egy madzag tartja a másik övén, vékony kis zsinór, könnyen letéphető. Már fordulna, törzse felkészül a hirtelen menetváltásra, amikor egy hang zökkenti ki őt. Hatalmasakat pislog az idegenre. Aztán hátrapillant válla felett, a rikácsoló vén banya már messze jár, másoknak mutogatva vagyonkáját oldalán.
Halkan felsóhajt, ez elúszott. Az üdvözlésre nem felel, csak kihúzza magát és csendesen les ki, csuklyája alól a férfira. A beszédre legszívesebben egy szemöldökhúzással felelne, de helyette mégis önkéntelen mosoly talál rá, bár szerencsére a másik ebből mit sem láthat. *
- Most? Hát itt előttem, ha pontosabban kéri, akkor a fal és énköztem. - * feleli mintha mi sem volna egyszerűbb. Azután a malacra téved a szeme. *
- Alig egy órája, ha betettem ide először a lábam, így azt hiszem már ketten vagyunk, akik nem idevalóak, de csak egyedül maga az, aki még útközben malacot is talált. Mondja, hogy hozta ezt össze? - * kicsit megbillentette fejét, ahogy megnézi magának közelebbről a másikat, bár a csuklyája neki is a fejére van igazítva, mint valami kettejük között megbeszélt egyenruha. Még a színük is hasonlatos. *
- Nekem minden jól áll - * Nincs gőg hangjában, sem erre utaló él. Hátranyúl és lehúzza fejéről a dicsért fejfedőt és a másikra somolyog. *
- Kendé sem rossz, csak épp egy kicsit mintha az arcába lógna - *teszi hozzá megpöckölve a másik csuklyájának elejét. *
A hozzászólás írója (Tenebriss Caliko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.19 23:44:00
* A szebb nemből származó csuklyás királykék tekintetét semmi sem kerülheti el. Gyorsan cikázik, mindenen csak épp annyit időzve, amennyi szükséges ahhoz, hogy megnyugtassa gazdáját és felmérje a folyton változó terepet. Se többet nem pazarol az emberekre, se kevesebbet. Léptei nem utalnak különösebb sietségre, puha, könnyed mozgásában fellelhető valamilyen nőies él, ahogy csípője lassan ring, köpönyegével együtt táncolva ide-oda. Ügyesen kerüli ki a népeket, megtalálja a kiskapukat, ahol a másik bőrének vagy ruháinak érintését mellőzve lehet továbbhaladni az úton. Már megszokta a nagy tömegeket, nem zavarja különösebben sem a bűz, sem a fület bántó óbégatások, üvöltések, fennhangú üdvözlések ricsaja. Néha elkapja egy gondolat, amikor a nyílt zsebekre tévednek kósza szemei, de keze nem mozdul, mereven lóg nadrágja mellett, a tőr környékén maradva.
Egy nő siet el mellette, gömbölyödő szütyőjének éppen olyan formája van, mint az asszonynak magának. Hangjuk is egyezik. Ugyanolyan dallamosan rút zörgés az egész. Nyílt helyen van a bugyelláris, egy madzag tartja a másik övén, vékony kis zsinór, könnyen letéphető. Már fordulna, törzse felkészül a hirtelen menetváltásra, amikor egy hang zökkenti ki őt. Hatalmasakat pislog az idegenre. Aztán hátrapillant válla felett, a rikácsoló vén banya már messze jár, másoknak mutogatva vagyonkáját oldalán.
Halkan felsóhajt, ez elúszott. Az üdvözlésre nem felel, csak kihúzza magát és csendesen les ki, csuklyája alól a férfira. A beszédre legszívesebben egy szemöldökhúzással felelne, de helyette mégis önkéntelen mosoly talál rá, bár szerencsére a másik ebből mit sem láthat. *
- Most? Hát itt előttem, ha pontosabban kéri, akkor a fal és énköztem. - * feleli mintha mi sem volna egyszerűbb. Azután a malacra téved a szeme. *
- Alig egy órája, ha betettem ide először a lábam, így azt hiszem már ketten vagyunk, akik nem idevalóak, de csak egyedül maga az, aki még útközben malacot is talált. Mondja, hogy hozta ezt össze? - * kicsit megbillentette fejét, ahogy megnézi magának közelebbről a másikat, bár a csuklyája neki is a fejére van igazítva, mint valami kettejük között megbeszélt egyenruha. Még a színük is hasonlatos. *
- Nekem minden jól áll - * Nincs gőg hangjában, sem erre utaló él. Hátranyúl és lehúzza fejéről a dicsért fejfedőt és a másikra somolyog. *
- Kendé sem rossz, csak épp egy kicsit mintha az arcába lógna - *teszi hozzá megpöckölve a másik csuklyájának elejét. *
A hozzászólás írója (Tenebriss Caliko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.19 23:44:00
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalácsfalva és birtokok
Üzenet elküldve: 2016-04-19 22:56:01
Üzenet elküldve: 2016-04-19 22:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csuklyások//
*Két csuklyás keveredik a tömegbe, és kettő is próbál kilépni onnan. Az egyik ugyan nincs egyedül, csupán egy ficánkoló malac van kezében, mert a csibe most tarisznyája tetejébe került. Fejébehúzva a szürkére kopott köpönyeg, hátán meg botja.*
~Ez is megvan, innentől már csak kellemes a nap.~
*Derül fel kissé. A mentális igénybevétel után ez igazi felüdülés, csak semmi zajos varázsolgatás.
Útközben néha dúdol is egy keveset, majd a tömeg átellenes szélére érve (ahol már a kisebb népsűrűség miatt van erre lehetősége) kiszúrja a másik ominózus csuklyást.*
~Na most ő férfi, vagy nő?~
*Jelenik meg az első kérdés hátulról, de a magasság és a ruha esésének tényezői arra a megállapításra vezérlik, hogy itt bizony egy hölgyeményről van szó.*
~Egy kis móka soha nem árt.~
*Dönti el, és a "nagydumás" lódító arcát ölti fel, nyújt léptein, és utoléri a másikat, vagy elé kerül valahogy.*
-Tiszteletem hölgyem!
*Teszi le voksát vakon a nem mellett, pedig itt igen nagyot eshetett volna, ha nincs szerencséje.*
-Meg tudná mondani hol vagyok most? Csak jöttem itt be, elveszett ez a malac a földeken, én meg nem tudom kinek kéne leadnom, nem vagyok itteni.
*Panaszolja inkább mesélve, mint keseregve, majd kissé átlátszóan, de azért remélve, hogy áldozata derül rajta egyet hozzáteszi.*
-Kegyednek jól áll a fejfedő.
*Mosolyodik el biztatóan.*
~Meg nekem is.~
*De, hogy mi, azt már senki sem tudja meg.*
*Két csuklyás keveredik a tömegbe, és kettő is próbál kilépni onnan. Az egyik ugyan nincs egyedül, csupán egy ficánkoló malac van kezében, mert a csibe most tarisznyája tetejébe került. Fejébehúzva a szürkére kopott köpönyeg, hátán meg botja.*
~Ez is megvan, innentől már csak kellemes a nap.~
*Derül fel kissé. A mentális igénybevétel után ez igazi felüdülés, csak semmi zajos varázsolgatás.
Útközben néha dúdol is egy keveset, majd a tömeg átellenes szélére érve (ahol már a kisebb népsűrűség miatt van erre lehetősége) kiszúrja a másik ominózus csuklyást.*
~Na most ő férfi, vagy nő?~
*Jelenik meg az első kérdés hátulról, de a magasság és a ruha esésének tényezői arra a megállapításra vezérlik, hogy itt bizony egy hölgyeményről van szó.*
~Egy kis móka soha nem árt.~
*Dönti el, és a "nagydumás" lódító arcát ölti fel, nyújt léptein, és utoléri a másikat, vagy elé kerül valahogy.*
-Tiszteletem hölgyem!
*Teszi le voksát vakon a nem mellett, pedig itt igen nagyot eshetett volna, ha nincs szerencséje.*
-Meg tudná mondani hol vagyok most? Csak jöttem itt be, elveszett ez a malac a földeken, én meg nem tudom kinek kéne leadnom, nem vagyok itteni.
*Panaszolja inkább mesélve, mint keseregve, majd kissé átlátszóan, de azért remélve, hogy áldozata derül rajta egyet hozzáteszi.*
-Kegyednek jól áll a fejfedő.
*Mosolyodik el biztatóan.*
~Meg nekem is.~
*De, hogy mi, azt már senki sem tudja meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1050-1069