//Csibekapitány és Fehér holló//
- Önszórakoztatásból... -* ismétli meg hitetlenkedve, miközben a férfira les szeme sarkából.*
- Inkább a maga szórakoztatására lenne, nem gondolná? -* veti fel durcásan, még orrát is kicsit feljebb tolja, pedig olyan apró, pisze orral áldotta meg a sors, hogy alig lehetett észrevenni nagy, kék szemei alatt.
Elégedettség fut át arcán, a másik csalódott sóhaját hallva, remekül mulat, még kurta szaglószerve is visszahullik a normál magasságba, vagy az alá a láthatatlan vonal alá is, ahogy halkan elkuncogja magát *
- Így van - * bólogat Tenebriss, ezüst tincsei minden mozdulatra ide-oda ugrálnak arca körül. * - Néha az a legjobb mikor az ember lánya bőrigázik a szabadban és éhen hal amikor ráeszmél, hogy elszámítva magát túl kevés élelmet hozott - * helyesli tovább vigyorogva, mintha ez a sok negatívum olyan élvezhető és értékelhető dolog volna. *
- Pontosan én sem tudom, hol születtem. Anyám sohasem világosított fel az ilyen dolgokról. - * úgy beszél, mintha közömbös volna számára a téma, sőt talán még untatná is egy cseppet, azonban legbelül mindig is ürességet érzett ha a nem ismert apjára és a szülei megismerkedésének köddel lepett történetére gondolt. Csupán annyit tudott meg, -azt se anyjától, hanem az egyik öregebb, lepcses szájú banyától,- hogy mikor az anyja Artheniorba jött, akkor már egy alig fél éves, ezüst hajú gyermekkel a karján érkezett. De egy nap majd meg fog tudni mindent. A helyet és legfőképp az apja nevét, csakhogy egy titkos órában egy messzi helyről megleshesse majd, mégis hogyan él, mit csinál, mit szeret, él-e még.
Nem lepődik meg, mikor Taitos is megerősíti, hogy az elhangzottakkal mind tisztában van. Számít erre, talán ha a jelleme boncolásának esett volna neki az arc alapján, akkor több idegen dolgot talált volna, ám ez nehéz volt, nehezebb, mint amit Tenebriss véghez tudna vinni éhgyomorral.*
- Miért? Mit tesz a holtakkal? - * kicsit közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vehesse a másik amulettjét. Neki csak egy rágcsáló amulett jutott, hasznosnak hasznos, de nem valami szép vagy érdekes darab. Nem is szereti annyira, mindig eldugva viseli a ruhája alatt.
Nem szól semmit amikor a férfi kezdi méregetni, valószínű hasonló szemmel, mint amivel az előbb ő maga tanulmányozta a másikat. Helyette előre néz, lassan kiérnek a faluból, pedig nem szándékozik elhagyni Kalácsfalvát és továbbállni. Innen már csak visszafelé vezetne útja, de talán egy darabon mégis elkísérhetné Taitost, amúgy se akad jobb dolga. *
- Szóval mire jutott? Mi vagyok? - * kérdezte végül, mikor látta, hogy nem hajlandó az uraság hangosan is elmondani ami a fejében kavarogni kezdett. *
- Azt hiszem remek volna egy ilyen ebéd, köszönöm. -* bólint, bár a szeme említésére kissé meglepődik. A legtöbb külső vonását anyjától örökölte, apró méretét, emberibb élét arcának, talán még valamelyest kövérebb is, mint a legtöbb elf, de szemei és ezüst haja apja öröksége volt. Ebben egészen biztos is, hisz anyja fakó, barna hajjal és unalmasan barna szemekkel rendelkezett amíg élt. *
- Jól van, rajtam ne múljon. - * von vállat. *
- Innen már inkább vissza vezet utam, eddig jöttem, messzebbre már nem kívánok elbandukolni, túl sok időbe telne az. Csak azért jöttem, mert nyomott volt máshol a hangulat, kellett egy kis változás, némi lassabb folyású patak, ha érti mire gondolok. Csak hát úgy tűnik ez a falu nem épp ilyen. - * nem mintha bánná, így is szépnek találja ezt a települést és felettébb érdekesnek. Minden órára jut egy meglepetés és úgy tűnik egy-egy beszédesebb uraság is. *
A hozzászólás írója (Tenebriss Caliko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.25 19:53:51