//Arnulf//
*A sufniban foglalatoskodik a hordóval jó ideig, egy embernek nem egyszerű egy ilyen nehéz tárgyat mozgatnia. Két ember – azaz saját magán kívül még egy – sajnos nincs a környéken, ezért be kell érnie a lassú, de legalább biztos munkával. Végül azért csak a helyére rakja azt a hordót, akár csapolni is lehet belőle. De a csapolásra majd később kerül sor, a nap végén, amikor már semmi más dolga nincsen. Mert ugye most még van dolga dögivel, hiába vonult el a sereg (Hrothgaar mesterrel a végén).*
~Ez aztán csak a hosszú nap! És még csak nem is itthon kezdtem, hanem a Vashegyen! És hol van még a vége?!~
*Emiatt a hirtelen jött fáradtság miatt veszi kicsit komótosabbra a figurát a sufniból kifelé menet. Először a kerti budiba vezet az útja, ott könnyít magán, aztán a házba megy be, hogy faljon valamit. Amikor ezzel megvolt, meg ejtőzött is kicsit, akkor jó alaposan megmossa az arcát a mosdótálban, a haját is rendbe szedi kissé, aztán indul a mai második körre. Kilép a kertkapun, bezárja maga mögött, aztán munkára fogható férfiak után néz. Mivel azok nem ajánlkoznak fel csak úgy, ezért egy évszázadok óta jól bevált módját alkalmazza az előkerítésüknek: kiabál.*
- ARNULF! *Ha szükséges, akár többször is elismétli, ha viszont hamarabb megpillantja az iszákos szerzetest, akkor hamarabb abbahagyja. Ha megtalálja a fickót, akkor további szavakat is intéz hozzá. Elég hülyén venné ki magát, ha csak azért kerítené elé Arnulfot, hogy nézegethessék egymást.*
- Gyere, kerítsünk valamit ezeknek az éhenkórász rabszolga kereskedőknek, ha már így ránk hagyta őket a nagyúr, Nehogy itten evés helyett elvigyenek magukkal egy szép falusi menyecskét. Na persze nem kell sok, meg jó a tegnapi is. Darnánál vajon maradt pár több hatos kenyér? *Ezt már halkabban mondja, csak a célszemélynek. Reméli, az érti.*