// Chiari, Ena és Azil //
* Kész szerencse, hogy legalább a gyógyítónak helyén van az esze a viszontlátás örömének ellenére, mert így nem felejtik Darna mama házánál az ott letett holmikat, na meg a lovat. Csak ezután indulnak meg, hogy kipihenhessék fáradalmaikat. *
- Az nagyszerű lenne. Nagyon éhes vagyok!
* Válaszolja kissé felszabadultabban, s amint lehet, nekilát, a fürdővíz elkészítésének. *
- Rendben van, ahogy szeretnéd. Csak nem tudtam, mennyire merített ki, ami történt.
* Mondja kedvesen az óriás, ám torkán akad a szó, ahogy meghallja a felajánlást, s el is vörösödik. *
- Nos... Nem is tudom.
* Hebegi, s addig húzza a választ, míg haza nem érnek. Gondolatai közben a lehetőségen járnak, s végül úgy dönt, hogy nem sérti meg felesége emlékét azzal, ha most tovább lép. Forró víz gőzölög a dézsában, míg a kis család alaposan megvacsorázik. *
- Nem is tudom, hogy mihez kezdenék a főztöd nélkül!
* Jegyzi meg vacsora után, s egy nagy puszit nyom a nő homlokára. *
- Akkor, menjetek fürödjetek meg. Szerintem már jó lesz a víz. Ami pedig a hátmosást illeti, köszönöm elfogadom.
* Míg az anya és lánya fürdenek, Azil megveti az ágyat, puha szőrmékkel, hogy kényelmes legyen. Ha minden igaz, akkor a kiadós vacsora, s a kellemes lubickolás után Ena hamar elalszik, így az ács is el tud menni fürdeni. Ha megjelenik Chiari, igyekszik leplezni zavarát, s nyugodtan viseli a nő érintését, bár az érzékeny ujjak így is észrevehetik az apró rezdüléseket. *
- Ez nagyon kellemes.
* Fordul közben hátra, halkra fogva mély hangját. Szemeiben fura fény csillan, mégis uralkodik magán, s nem tesz semmilyen meggondolatlan dolgot. Nem akar sietni, így ha az elf nő nem ad valamilyen támaszt ezzel kapcsolatban, úgy fürdés után Azil leheveredik az ágyra, ám nem mellőzi biztonságot adó ölelését Chiari számára. *