*Egy kevés befektetett munkával talán Yhart babos marhája is világhírnévre tesz szert, Rhebosse azonban egyelőre csak Maereh Namoz ház-beli főztje után ácsingózik, mivel nem fogyasztotta még a kérdéses személy kulináris remekét. A cselédlány mint tiszteletbeli nyaraló majd szintúgy megviszi a hírt a városba, akkor pedig majd igencsak fellendül a turisztika Kalácsfalván, Svir nem győz majd újabb és újabb pletykákat gyártani mellyel eltussolja az igazán komoly és fontos dolgokat. Mint például, hogy valószínűleg nincs is hivatalos kalácsfalvi népviselet. De ami késik nem műlik, hagyományt teremteni mindig van idő és majd azt mondják sok száz évre visszamenőleg mindenki ezt hordta az itt lakók közül.*
- Nem semmi, az biztos. *Rhebosse kinyitja a száját, aztán becsukja. ~Hogyan is sérült meg?~ Ő csak annyit tud, hogy jött ez a szakállas hajléktalan a kicsi Syssel, és minden csupa vér volt, s aztán azt mondták a tündér… Ilyet csak nem mondhat a férfinek. Lehet vissza sem engedné ha tudná milyen rémségek leselkednek a mágusrend soraiban.*
- Megtámadták. Azt hiszem. *mondja halkan. Nem úgy, ahogy őt, és ő sem gyógyító vizet, sem bájitalt nem kapott. Aligha látszik már a seb akkor felrepedt ajkán, és a karcolások is inkább csak fantomként bújnak meg ruhája alatt.*
- Hát a lovadat ki patkolja? *Rém nagy nyűg lehet mindig bemenni a városba ha bármi kell. Mert hogy világraszóló fegyvereket és páncélhacukákat nem gyárt a kalácsfalvi kisipar, az egy dolog de hogy minden eszközt, kapát, sarlót úgy kelljen hozatniuk, az már mégis csak felháborító.
Ahogy meglátja az ismeretlen férfiakat kissé nyugtalankodni kezd, de Svir jó ismerősként üdvözli őket, úgyhogy a vörös is integet mosolyogva a dolgos révésznek és kompániájának.
Végül elérkezik. A híres-neves. Az egyedülálló. Kalácsfalva. A lány először csupán pár zsúptetős házat lát meg, melyek barátságosan hevernek szétszórva. Egy-két tyúk kapirgál elvétve a kertekben, hogy kiében azt senki sem tudja, a telekhatárt csupán a tulajok jó szíve szabhatja meg.*
- Nagyon takaros. * hangjából őszinte öröm csendül. Egyrészt, mert megérkeztek, s a feneke fellélegezhet a lovaglás után, másrészt pedig mert első ránézésre rendkívül bájos egy kis település. Bár több kutyára számított. Egy átlagos falu tele van kóbor kutyákkal, de ez a falu nyilván nem átlagos. *
- Hányan laknak erre? *kérdi aztán. Nem mintha picinek tűnne, Rhebosse sem vérbeli városi lány, de ez egy olyan fontos adat, mellyel jól megsaccolható hány embernek kell majd a kedvében járnia, meg megjegyezni az arcát, mikor reggelente körbeköszöngetik a falut.*
- Olyan nyugodtak tűnik. *motyogja elmélázva, nem sejtvén, hogy bizonyára akadnak napok, mikor hangyabolyként bolydul föl a hely, s hogy most éppen csak a falu másik végében van a riadalom, nem épp arra amerről ők érkeznek.*