// Sa’argathot Ébredése //
// Szamárkiáltás - zárás//
*Befut a harmadik hullám is a rémtörténés színhelyére. Jó hírrel sajnos nekik sem szolgálhat azon kívül, hogy az ördögi szekér már javában lángol, azaz elpusztulóban van. Azt egyelőre nem figyeli, hogy a szörnyű híreket hordozó lepel is elég-e, mert úgy gondolja, teljesen természetes, hogy az ócska rongyok elégnek a tűzben, akkor is, ha mindenféléket pingáltak rájuk.*
- Jó napot! *Köszön vissza Troddnak olyan hangon, amiből a pásztor rögtön kitalálhatja, hogy erre a napra csakugyan ráfér, hogy jobb legyen. De ezt magyarázni sem kell, látja magától is mindenki.*
- Lóval gondoltam menni Trodd, talán rögtön még ma. De ha bírod, gyere. Kelleni fog az a fokos, úgy érzem. *Talán köpne is, ha nem lenne mellette egy igazi úri kisasszony a város egyik legpuccosabb házából.*
- Az úgy jó lesz. Állítsatok be magatok mellé még pár legényt, van itt elég belőlük. *Örül, hogy maguktól is gondolnak erre a falusiak. Most nincs a közelben más, aki megvédje őket, magukra vannak utalva. Addig biztosan, amíg be nem zörget Thargarod kapuján, hogy márpedig nagyon gyorsan szedje a lábát néhány harcos. Az viszont egészen lelombozza, hogy Rolfot rögtön ilyen rottyon látja.*
- No, ez még nem a világ vége. Csak majdnem. Kitakarítjuk innen, ha tudjuk, azt hiszem. *Ennyit tesz még hozzá biztatásul.*
- No emberek, mi indulunk a hegyre a segítségért. Ti meg vigyázzatok magatokra, meg a falura. Hamarosan jövünk vissza. *Mondja, majd Rhebosseval az oldalán a faluháza felé indul.*
- Ha velünk jössz Trodd, akkor találkozzunk a révnél. Még el kell intézzek ezt-azt otthon. *Mondja Troddnak.*