// Faluháza //
*Még csak az kéne! Hogy a kártevők is visszajárjanak, és ne lehessen tőlük megszabadulni. Ami már egyszer meghalt, jobb is, ha úgy marad, legyen az bármilyen kicsiny vagy nagy. Ráadásul ha az emberekből és más népekből holtukra gonosz, randa, bosszúálló lények lesznek, inkább el sem képzeli mi történik azokkal, amik már éltükben is csak a falusiak mindennapjait keserítik.
Találomra kap föl egy tarisznyát -vagyis minden bizonnyal Svir tarisznyáját, mivel saját zsákja a Namos ház cselédszobájában pihenget, minden tartalmával együtt-, és suvasztja bele az italt, vizet, meg amiről úgy gondolja, hogy elengedhetetlenül szükséges lehet számukra. Láthatóan kissé aggodalmas a vörös.*
- Egyetértek. Borzalmas. *kissé megrázkódik, ahogy a sülő, rothadó hús látványa sejlik föl lelki szemei előtt.*
- Igen, azt hiszem kéne. *kezét hasára tapasztja, mely üresen kong. Ki tudja mikor jutnak újra élelemhez, szóval még ha minden étvágya el is ment, valamit le kell erőltessen a torkán. Hullák ide vagy oda, nem kockáztathatják, hogy leessen róla a páncélhacuka.
A vörös rendelkezik azzal a ritka képességgel, mely a legjobb cselédek közt is csupán kevesek sajátja: Bárkinél egyből otthonosan kezd mozogni, ha a helyzet úgy kívánja. Tányért, vagy ruhaszalvétát kerít meg két bicskát. Poharakat a sörnek, és nem rest önteni sem magának sem a férfinak. Aztán leül vele szembe, és szel a hideg élelemből. Az ital elkél, mivel a kenyér már meglehetősen száraz. Rhebosse nagyokat nyelve gyürkőzi le az újabb és újabb falatokat, miközben maga elé mered az asztalra. *
- Minden rendben, vagyis… *Azt azért nem lehetne mondani.* Nem tudom kiverni a fejemből, hogy mire volt jó ez az egész. Valaki üzenni akart ezzel. De ki, kinek, és pontosan mit? Mi lesz ezután? Meg akarnak minket félemlíteni?
*Arra küldhettek volna igazi élőholtakat, nem holt holtakat, egy feliratos posztóval. A szekér a szamárral akár egy nagyon rossz tréfa is lehetne. És bár az lenne!*