// Azil - Napváltás//
* Az ő barnább bőrén alig-alig látni, de elpirul. Azil bókjai bizony jól esnek szívének és hát, ennek arcán piciny nyoma marad. *
- Köszönöm, nagyon szép bók tőled.
- Persze, előbb a saját portánk körül legyen rend. Utána majd minden szép sorban.
* Bár még nem is sejti, hogy megint a nyakukon van a baj. *
- Jó, de azért némi szakállkát hagyjon meg neked. Valahogy, furcsa lennél nélküle. Nehezen tudnám megszokni. Én olyannak szeretlek, amilyen vagy.
* Bár ne kerüljön arra sor, hogy az élőholtak Azil szakállát tépdesik és hasonlók. De most, amíg Ena legyőzi az óriást, ő nekilát ebédet sütni. Még sokáig hallani az apróság kacagását, nincs itt semmi gond, Azil mellett biztonságban van. A húst befűszerezi elsőként, Ena adagját annyira nem persze, majd a kenyérnek valót teszi be sülni. Addig megpucol némi zöldséget is, hagymát és répát, hogy megtűzdelje néhány kisebb darab hússal és úgy süsse meg. Szóval lesz nyárson is, meg csak úgy simán is megsütve. Hozzá a kenyér. Azt a hordónyi vizet pedig, amiből iszogatnak, megpróbálja kicsit lehűteni. Ha helyesen mormolja el az igét, akkor az érintése jegessé válik. Így az ujját meríti csak bele, hogy a víz kissé megfagyjon. Annak kell egy kis idő, hogy olvadozzon, engedjen, de akkor már ihatóbb lesz. S bár a szél messzire viheti az illatokat, azért kikiált, hogy behívja az óriást a kicsivel együtt. *
- Kész az ebéd!
* Ami úgy tűnik, jóra is sikeredett. Leülnek enni és a hűs víz most még inkább jól esik mellé. Ebéd után, hát nem sok kedve van már kimenni, de még néhány dolgot szeretne elintézni ő is. Azil is, bizonyosan. Így Ena feje fölött a ponyvát mindig bevizezi, és maguknak is gondoskodik mindig a hűsítőről. Estefelé pedig, mikor már nem tűz a nap, újabb esővel próbálkozik meg. Hajnalra így talán nem esnek össze a palánták. *
Chiari Issanser megpróbált varázsolni egy Jeges érintés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!