//Kalácsfalva -Faluháza//
* Tölt mindenkinek a kupájába a finom barna söröcskéből és mindenki elé kerül meleg, ízletes étel is. Ha sokáig maradnak itt a népek, akkor hazaszalajtja önmagát egy adag ilyen-olyan sütifélékért is. Osztozkodáskor ügyel arra, hogy az a nő, akit Leandanának neveztek, picivel nagyobb adag ételt kapjon. ~Rémesen sovány ez a leányzó. Szomorú ez. De hát mitől is legyen vidám szegényke, ha semmi fogni való husika sincsen rajta?~ Figyeli azért a beszélgetést az asztal körül, az ügyes alkudozást is, és néha közbekotyog, mint afféle falu szócsöve és hangadója. Persze hát, ezen dús keblek mögött van annyi szusz, hogy messzire elhallatszódjon a hangja, ha kell. Na nem mintha pletykás lenne, de a hírek dolga az, hogy fültől fülig eljusson. Az ő galambbúgású hangjának meg az a dolga, hogy ezeket a híreket ama fülektől más fülekig elhordozza. Megvárja mindig a megfelelő alkalmat, picit hosszabb csendet. *
- Szegény megboldogul elöljárónknak egy szem fia van, itt lézeng még a házukban, de nem csinál az semmit. Megzápult szegény feje még régen és az a bolondériája, hogy színészember lesz. Ezért is annyira posványos most ez a szép falu, mert mintha mindenki arra várna, megmondják mit kell tenniük. Pedig szegény megboldogul elöljárónk sem jártatta annyit a száját, csak néha szólott, hogy mikor minek van itten az ideje.
* Töltöget még a kis hordókból oda, ahol már kevesebb lézeng. Majd haza ugrik, hiszen úgy gondolja, maradnak még a népek itt. Ne költsék már a falu rossz hírét, hogy itten holmi szellemek nyomoronckodnak csak! Két emberesebb tálcára pakol a diós és almás lepényekből, szépen fel vannak szelve egymás mellé. A másik tálcán az emígyen nevezett rácsos almás van. A tészta rácsok között szép ropogósra van megsülve a cukros hab. Fején egy kosarat egyensúlyoz, mert hát megyen ez neki, abban sok fánk van, közéjük elbújtatva egy üveg barack és egy üveg eperlekvár. Könnyékkel nyitja az ajtót, kerekded hátsójával tolja azt vissza. S ímhol a sok nyalánkság is az asztalra kerül a vendégek közé. *
- Bizony a malom is rossz állapotban van. Apám dolgozott ott, ő fél éve már, hogy meghalt. Az őrléssel még csak-csak elbírok, de az épületre rá fér egy kicsi gondoskodás. Ahhoz meg én nem értek.
* Leandana elé pakol a sütikből, hogy egyen már ez a szegény lány, hátha attól vidámabb kedve kerekedik. *