Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 10:29:31
Üzenet elküldve: 2019-11-19 10:29:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*Egy feltűnően mosolygó, negyvenéves forma ember férfi tűnik fel a kaszárnya vaskos bejárata előtt. 183 cm magas, vékony, arcán megmagyarázhatatlan bűbáj, kedvesség. Jótékonyan biccent a strázsáló őröknek, majd csendesen, tenor hangján megszólal:*
- Jó napot kívánok, uraim! Először is nyugodt szolgálatot kívánok, megtisztelő, hogy a várost ily nemes emberek őrzik és védik, ráfér a népre a nyugalom!
*Vidáman csicsereg, hangja megnyugtató és valahogy úgy érezheti az ember, hogy ezer évig elhallgatná, ha mesél. Modora is maga a bűbáj, sokaknak már inkább csöpögős és túl kedves lehet.*
- Szép időnk van, nem igaz? *Folytatja, majd kissé közelebb lép, de semmiféle fenyegető mozdulatot nem tesz.*
- Kérem... Denjaar kapitánnyal, vagy helyettesével szükséges beszélnem, egy rendkívül fontos ügyben, amit a tanácsnokok rám bíztak. Nem sürgős, szívesen várok, amennyiben hozzájárulnak.
*Szélesen mosolyogva biccent, majd egy ülőalkalmatosságot keresve bordó, virágmintákra hasonlító köpenyét félresöpörve helyet foglal, s egyik lábát keresztezi a másikon. A férfi kopasz, szemernyi haj sincs feje tetején, de még oldalán sem. Ha valaki megérkezik hozzá, még egy dologra felfigyelhet: elképesztő halszag lengi körbe. Olyan mintha a halpiacon tartózkodnának.*
*Egy feltűnően mosolygó, negyvenéves forma ember férfi tűnik fel a kaszárnya vaskos bejárata előtt. 183 cm magas, vékony, arcán megmagyarázhatatlan bűbáj, kedvesség. Jótékonyan biccent a strázsáló őröknek, majd csendesen, tenor hangján megszólal:*
- Jó napot kívánok, uraim! Először is nyugodt szolgálatot kívánok, megtisztelő, hogy a várost ily nemes emberek őrzik és védik, ráfér a népre a nyugalom!
*Vidáman csicsereg, hangja megnyugtató és valahogy úgy érezheti az ember, hogy ezer évig elhallgatná, ha mesél. Modora is maga a bűbáj, sokaknak már inkább csöpögős és túl kedves lehet.*
- Szép időnk van, nem igaz? *Folytatja, majd kissé közelebb lép, de semmiféle fenyegető mozdulatot nem tesz.*
- Kérem... Denjaar kapitánnyal, vagy helyettesével szükséges beszélnem, egy rendkívül fontos ügyben, amit a tanácsnokok rám bíztak. Nem sürgős, szívesen várok, amennyiben hozzájárulnak.
*Szélesen mosolyogva biccent, majd egy ülőalkalmatosságot keresve bordó, virágmintákra hasonlító köpenyét félresöpörve helyet foglal, s egyik lábát keresztezi a másikon. A férfi kopasz, szemernyi haj sincs feje tetején, de még oldalán sem. Ha valaki megérkezik hozzá, még egy dologra felfigyelhet: elképesztő halszag lengi körbe. Olyan mintha a halpiacon tartózkodnának.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 09:54:57
Üzenet elküldve: 2019-11-19 09:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rulcar irodája//
//Nyomozás//
*Rulcar pár pillanatig csak üres tekintettel néz az óriás szemébe, hogy előkaparja az emlékeket az üggyel kapcsolatban, végül biccent egyet és feláll az asztalától. Kényelmes mozgással előkap néhány papirost az előtte álló szekrényről és az asztalra teszi, majd csöndben lapozgatni kezdi.*
- A tanácsos. Nos igen. *Hümmögi miközben az írott sorokat böngészi.*
- Meg is van. *Végül a jelentései között megleli a keresett nevet, amely nem más mint Arizeus. Rulcar jól ismeri a várost, hiszen itt nőtt fel és egész életét itt töltötte, így tudja, hogy merre találja a keresett személyt.*
- Már világos, melyik tanácsost kell keresnünk. Elmegyünk a villájához és elbeszélgetünk vele. *Megfontolt mozdulatokkal hajtogatja össze az addig használt papírokat és teszi vissza polcra, majd az ajtóhoz sétál és az óriás szemébe néz.*
- Azt gondolom indulhatunk. *Mutat a másiknak a kijárat irányába.*
- Csak ön után közlegény. *Legalábbis vélelmezi, hogy a másik közlegény, de nem gondolja, hogy nagyon mellé lőne a dologgal. Majd, ha a másik elindul a folyosón akkor ő maga is utána ered. Fejére felhúzza fekete csuklyáját és komótosan bandukol a másik után.*
//Nyomozás//
*Rulcar pár pillanatig csak üres tekintettel néz az óriás szemébe, hogy előkaparja az emlékeket az üggyel kapcsolatban, végül biccent egyet és feláll az asztalától. Kényelmes mozgással előkap néhány papirost az előtte álló szekrényről és az asztalra teszi, majd csöndben lapozgatni kezdi.*
- A tanácsos. Nos igen. *Hümmögi miközben az írott sorokat böngészi.*
- Meg is van. *Végül a jelentései között megleli a keresett nevet, amely nem más mint Arizeus. Rulcar jól ismeri a várost, hiszen itt nőtt fel és egész életét itt töltötte, így tudja, hogy merre találja a keresett személyt.*
- Már világos, melyik tanácsost kell keresnünk. Elmegyünk a villájához és elbeszélgetünk vele. *Megfontolt mozdulatokkal hajtogatja össze az addig használt papírokat és teszi vissza polcra, majd az ajtóhoz sétál és az óriás szemébe néz.*
- Azt gondolom indulhatunk. *Mutat a másiknak a kijárat irányába.*
- Csak ön után közlegény. *Legalábbis vélelmezi, hogy a másik közlegény, de nem gondolja, hogy nagyon mellé lőne a dologgal. Majd, ha a másik elindul a folyosón akkor ő maga is utána ered. Fejére felhúzza fekete csuklyáját és komótosan bandukol a másik után.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:25:38
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:25:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Grük//
*Úgy néz ki, beigazolódni látszik az, hogy valóban nem maga a fegyver, csupán annak a fajtája érdekelte az íjászt. Ezek függvényében Rae szószűkebbé válik, de nem komorabbá. Tudatosítja magában azt, hogy ebben mérték fel, így a saját stílusát ecseteli.*
-Jobban kedvelem a könnyedem, inkább ügyességet és gyorsaságot, mintsem erőt igénylő harcmodort és felszerelést. *Bár erre az ember a hosszúéletű puszta faji adottságaiból is rájöhetett volna. Aztán jön az a sanda félmosoly, ami annyira problémákkal és kételyekkel telinek tűnik az ifjonc szemében. Most viszont nem reagál. Egyszerűen csak vár. A másik mondatszerkeztését figyeli, azt, hogy Grük hogyan ingázik a tegezés és a magázás között, de még az első mondatában feltűnő "újabb" is árulkodik róla, hogy itt bizony telítettség van a lovagokból. Már csak az a kérdés, hogy az őrmester, szóval egy tiszt itt az Őrségnél, hogyan áll a páncélosokhoz, mert ebből több dolgot is ki lehetne következtetni: egyrészt azt, hogy az itteni pajzsos - mesterséget űzők hasonlóak e a lihanechiekhez, azaz inkább nevezhetőek fegyveres jogászoknak, mint vérengző harcosoknak, vagy a durva, erkölcsöt teljességgel mellőző és hatalommal visszaélő, korrupt söpredékek lennének a jellemzőek. Egy kissé tart attól, hogy az utóbbi az elterjedtebb fajta, s akkor máris sztereotípiákkal bombázva válhat a félreértés áldozatává, amit eleve el szeretett volna kerülni. Sok gondolat kavarog most benne és reménykedik, nem kellene ettől tartania, bár ennek a megállapításához továbbra is szükséges figyelnie az őrmestert. Aztán felmerül egy téma. Az ember íjásznak vallja magát, legalábbis ő erre következtet abból, hogy Grük bevallása szerint, az íjat preferálja jobban. Szeme egy kissé megrebben, ha eléggé figyelmes a másik, ezt akár észre is veheti. Aztán sikeresen beigazolódni látszik az a tézise is, hogy más lovagok is vannak itt szép számmal rajta kívül, valamint azt is elárulja az egyszerű ruhába öltözött, remélhetőleg a közeljövőben már felettesének számító legény, hogy képzett harcosok lennének. Ebből viszont még mindig nem jöhet rá sajnos, hogy csupán harcedzett, vagy kifejezetten fegyverforgatásra specializálódott páncélosokról lenne szó. Viszont jön a "bár", a "bár" pedig mindig a "de"-t jelöli, a "de" pedig kötelezően ellentétes. Ez pedig miben mutatkozik meg? Hiába vannak itt azok a képzett lovagok, valójában mégis más dolgokkal vannak elfoglalva az ember szavai alapján, amin legbelül csak mosolyog lelki ajkaival a hosszúéletű. ~ Vajon mivel foglalkozhatnak? Gyilkosság? Csalfa szeretők? Nemesek perügyei? Vagy talán valami másfajta dologba kell beleütniük az orrukat? ~ Megint csak hajtja a kíváncsiság, amit lassan ki is fejthet. A hosszas hallgatás, úgy néz ki, a végéhez közeledik, hiszen kérdésre kap engedélyt. Nos, ezt előbb össze kell szednie rendesen magában, hogy a tipikus hidegvérű, mégis figyelmesnek hatható, enyhén hanyag eleganciával átitatott, hanyag stílusa megmutathassa magát. Aztán végre az ajkak szóra nyílhatnak.*
-Nekem az lenne a kérdésem, hogy mikorra várható a parancsnok úr érkezése és a felvételem most dől el, vagy adsig várjak, esetleg egyfajta "próbaidőn" vagyok addig? Valamint mégis milyen feladatkört kellene ellátnom? Kémkedés, rendvédelem vagy valami papírmunka? Van valami kilátás erre nézve? Emellett elnézést, hogy ezt is felteszem, de ez egy bentlakásos intézmény, vagy máshol szállhatok meg? *Kissé fél, hogy sok lett a kérdés, bár a lassabb és érthetőbb beszéd ezen az érzésen akár csökkenthetett is.*
*Úgy néz ki, beigazolódni látszik az, hogy valóban nem maga a fegyver, csupán annak a fajtája érdekelte az íjászt. Ezek függvényében Rae szószűkebbé válik, de nem komorabbá. Tudatosítja magában azt, hogy ebben mérték fel, így a saját stílusát ecseteli.*
-Jobban kedvelem a könnyedem, inkább ügyességet és gyorsaságot, mintsem erőt igénylő harcmodort és felszerelést. *Bár erre az ember a hosszúéletű puszta faji adottságaiból is rájöhetett volna. Aztán jön az a sanda félmosoly, ami annyira problémákkal és kételyekkel telinek tűnik az ifjonc szemében. Most viszont nem reagál. Egyszerűen csak vár. A másik mondatszerkeztését figyeli, azt, hogy Grük hogyan ingázik a tegezés és a magázás között, de még az első mondatában feltűnő "újabb" is árulkodik róla, hogy itt bizony telítettség van a lovagokból. Már csak az a kérdés, hogy az őrmester, szóval egy tiszt itt az Őrségnél, hogyan áll a páncélosokhoz, mert ebből több dolgot is ki lehetne következtetni: egyrészt azt, hogy az itteni pajzsos - mesterséget űzők hasonlóak e a lihanechiekhez, azaz inkább nevezhetőek fegyveres jogászoknak, mint vérengző harcosoknak, vagy a durva, erkölcsöt teljességgel mellőző és hatalommal visszaélő, korrupt söpredékek lennének a jellemzőek. Egy kissé tart attól, hogy az utóbbi az elterjedtebb fajta, s akkor máris sztereotípiákkal bombázva válhat a félreértés áldozatává, amit eleve el szeretett volna kerülni. Sok gondolat kavarog most benne és reménykedik, nem kellene ettől tartania, bár ennek a megállapításához továbbra is szükséges figyelnie az őrmestert. Aztán felmerül egy téma. Az ember íjásznak vallja magát, legalábbis ő erre következtet abból, hogy Grük bevallása szerint, az íjat preferálja jobban. Szeme egy kissé megrebben, ha eléggé figyelmes a másik, ezt akár észre is veheti. Aztán sikeresen beigazolódni látszik az a tézise is, hogy más lovagok is vannak itt szép számmal rajta kívül, valamint azt is elárulja az egyszerű ruhába öltözött, remélhetőleg a közeljövőben már felettesének számító legény, hogy képzett harcosok lennének. Ebből viszont még mindig nem jöhet rá sajnos, hogy csupán harcedzett, vagy kifejezetten fegyverforgatásra specializálódott páncélosokról lenne szó. Viszont jön a "bár", a "bár" pedig mindig a "de"-t jelöli, a "de" pedig kötelezően ellentétes. Ez pedig miben mutatkozik meg? Hiába vannak itt azok a képzett lovagok, valójában mégis más dolgokkal vannak elfoglalva az ember szavai alapján, amin legbelül csak mosolyog lelki ajkaival a hosszúéletű. ~ Vajon mivel foglalkozhatnak? Gyilkosság? Csalfa szeretők? Nemesek perügyei? Vagy talán valami másfajta dologba kell beleütniük az orrukat? ~ Megint csak hajtja a kíváncsiság, amit lassan ki is fejthet. A hosszas hallgatás, úgy néz ki, a végéhez közeledik, hiszen kérdésre kap engedélyt. Nos, ezt előbb össze kell szednie rendesen magában, hogy a tipikus hidegvérű, mégis figyelmesnek hatható, enyhén hanyag eleganciával átitatott, hanyag stílusa megmutathassa magát. Aztán végre az ajkak szóra nyílhatnak.*
-Nekem az lenne a kérdésem, hogy mikorra várható a parancsnok úr érkezése és a felvételem most dől el, vagy adsig várjak, esetleg egyfajta "próbaidőn" vagyok addig? Valamint mégis milyen feladatkört kellene ellátnom? Kémkedés, rendvédelem vagy valami papírmunka? Van valami kilátás erre nézve? Emellett elnézést, hogy ezt is felteszem, de ez egy bentlakásos intézmény, vagy máshol szállhatok meg? *Kissé fél, hogy sok lett a kérdés, bár a lassabb és érthetőbb beszéd ezen az érzésen akár csökkenthetett is.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:48:03
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:48:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rulcar irodája//
//Nyomozás//
*Nem valami túl sok hely van itt egy ekkora óriásnak ezért csak remélni tudja, hogy nem kell sokáig idelent időznie. A kémfőnök nyomban a tárgyra tér, semmi egyéb időhúzó csevej. Ez nem zavarja a Hegyóriást mivel ő is inkább a tettek óriása. A kérdésekre hamar igyekszik választ is adni.*
- Az nem mondta melyiket. Annyit mondott, hogy a kémfőnök tudni fogja. *Nem tudja melyik tanácsostól kellene kérdezniük. Gigár csak teljesíti, amit mondtak neki.*
- Nevet és helyet sem említett. Bizonyára a kémfőnök úr képességeire és tudására bízza ezeket. *Jobb ötlete így hirtelen nem támad.*
- Az én feladatom, hogy elkísérjem a kémfőnök urat és bármi áron, de élve elhozzam a kaszárnyába azt a gyújtogató törpét. *A főparancsnok határozottan azt mondta, hogy élve, így élve fogja elhozni, hogy a törvény ítélkezzen felette. A kémfőnök segítségével, ketten meg kell, hogy találják a bujkáló tettest.*
//Nyomozás//
*Nem valami túl sok hely van itt egy ekkora óriásnak ezért csak remélni tudja, hogy nem kell sokáig idelent időznie. A kémfőnök nyomban a tárgyra tér, semmi egyéb időhúzó csevej. Ez nem zavarja a Hegyóriást mivel ő is inkább a tettek óriása. A kérdésekre hamar igyekszik választ is adni.*
- Az nem mondta melyiket. Annyit mondott, hogy a kémfőnök tudni fogja. *Nem tudja melyik tanácsostól kellene kérdezniük. Gigár csak teljesíti, amit mondtak neki.*
- Nevet és helyet sem említett. Bizonyára a kémfőnök úr képességeire és tudására bízza ezeket. *Jobb ötlete így hirtelen nem támad.*
- Az én feladatom, hogy elkísérjem a kémfőnök urat és bármi áron, de élve elhozzam a kaszárnyába azt a gyújtogató törpét. *A főparancsnok határozottan azt mondta, hogy élve, így élve fogja elhozni, hogy a törvény ítélkezzen felette. A kémfőnök segítségével, ketten meg kell, hogy találják a bujkáló tettest.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-18 12:55:27
Üzenet elküldve: 2019-11-18 12:55:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold//
*Figyelmesen hallgatja az elfet, aki épp a fegyvereiről beszél.*
-Köszönöm a részletes leírást, bár engem különösebben csak a fegyver típusa érdekelt. Viszont ha akarja később visszatérhetünk erre a témára is, csak nem most.
*Amikor a tudását fogalmazza meg szerényen a lehetséges közlegény, akkor egy fél mosolyt ejt.*
-Azért ezt el is várom az őrség tagjaitól.
*Amikor a fiú viszont a "tanulmányihoz" ér, akkor azért elvárásai igencsak megnőttek a lovaggal szemben.*
-Na egy újabb lovag.
*Mosolyodik el, hisz amiből ő hiányt érez az a hozzá hasonló íjászok, ezzel szemben lovagokból már lassan több lesz mint egyszerű önkéntes polgárokból az őrségben, pedig abból is van néhány.*
-A felmérést nem végzem el én, ha nem haragszik, mivel ön is láthatja, hogy én az íjat és nem a pengét részesítem előnyben, de azért itt vannak más jól képzett harcos lovagok is, akik majd felmérhetik a tudásod, bár szerintem most nem igazán érnek rá.
*Tér ki a párbaj lehetősége elől.*
-Nincs több kérdésem, most kérdezzen ön arról amire kíváncsi az őrséggel kapcsolatban.
*Figyelmesen hallgatja az elfet, aki épp a fegyvereiről beszél.*
-Köszönöm a részletes leírást, bár engem különösebben csak a fegyver típusa érdekelt. Viszont ha akarja később visszatérhetünk erre a témára is, csak nem most.
*Amikor a tudását fogalmazza meg szerényen a lehetséges közlegény, akkor egy fél mosolyt ejt.*
-Azért ezt el is várom az őrség tagjaitól.
*Amikor a fiú viszont a "tanulmányihoz" ér, akkor azért elvárásai igencsak megnőttek a lovaggal szemben.*
-Na egy újabb lovag.
*Mosolyodik el, hisz amiből ő hiányt érez az a hozzá hasonló íjászok, ezzel szemben lovagokból már lassan több lesz mint egyszerű önkéntes polgárokból az őrségben, pedig abból is van néhány.*
-A felmérést nem végzem el én, ha nem haragszik, mivel ön is láthatja, hogy én az íjat és nem a pengét részesítem előnyben, de azért itt vannak más jól képzett harcos lovagok is, akik majd felmérhetik a tudásod, bár szerintem most nem igazán érnek rá.
*Tér ki a párbaj lehetősége elől.*
-Nincs több kérdésem, most kérdezzen ön arról amire kíváncsi az őrséggel kapcsolatban.
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-18 09:44:49
Üzenet elküldve: 2019-11-18 09:44:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rulcar irodája//
//Nyomozás//
*Rulcar már jó ideje talpon van és írogatja, rendezgeti a papírjait, amikor egy oda nem illő hang üti meg érzékeny fülét. Valaki közeledik! Legalábbis a dübörgő hangok erre engednek következtetni. Mivel első hallásra nincs tudomása az óriásról, így csak arra tud következtetni, hogy esetleg egy rabot hozna az irodája mellé és annak vonszolása okozza a fura hangot. Ezt az egész elméletet hamar elveti, hiszen ahogy a hang közeledik, szépen kivehető, hogy csak egy valaki okozza és nem több egyén.
A válasz nem várat magára és hamarosan megtudja ki áll a dobogás mögött, miután az ajtó kinyílik és megpillant egy igencsak nagydarab óriást. Szemei már majdnem kikerekednek, de végül csak fél szemmel felpillant a papírok mögül.*
- Melyik tanácsost? *Nem meglepő, hogy a parancsnok Rulcart is bevonja az ügybe, de az óriás mit fog csinálni azt még csak találgatja.*
- Mondott nevet, vagy hogy merre találhatjuk? *Most már teljes tekintetét a másikra veti és közben összerendezi a keze ügyében található papírokat, hogy ha végül indulni kell, akkor ne kelljen késlekedni.*
//Nyomozás//
*Rulcar már jó ideje talpon van és írogatja, rendezgeti a papírjait, amikor egy oda nem illő hang üti meg érzékeny fülét. Valaki közeledik! Legalábbis a dübörgő hangok erre engednek következtetni. Mivel első hallásra nincs tudomása az óriásról, így csak arra tud következtetni, hogy esetleg egy rabot hozna az irodája mellé és annak vonszolása okozza a fura hangot. Ezt az egész elméletet hamar elveti, hiszen ahogy a hang közeledik, szépen kivehető, hogy csak egy valaki okozza és nem több egyén.
A válasz nem várat magára és hamarosan megtudja ki áll a dobogás mögött, miután az ajtó kinyílik és megpillant egy igencsak nagydarab óriást. Szemei már majdnem kikerekednek, de végül csak fél szemmel felpillant a papírok mögül.*
- Melyik tanácsost? *Nem meglepő, hogy a parancsnok Rulcart is bevonja az ügybe, de az óriás mit fog csinálni azt még csak találgatja.*
- Mondott nevet, vagy hogy merre találhatjuk? *Most már teljes tekintetét a másikra veti és közben összerendezi a keze ügyében található papírokat, hogy ha végül indulni kell, akkor ne kelljen késlekedni.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-17 17:51:37
Üzenet elküldve: 2019-11-17 17:51:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Grük//
*Raenerold hallgatja a biztatónak hangzó szavakat, de a rangfelsőbb tisztség hallatán bólint egyet.*
-Természetesen beszélek majd a parancsnok úrral is. *Nagyon szeretne csatlakozni és az egységvágy még az arcán is látszódhat. Aztán jön egy újabb téma. Rae nem csupán a fegyverforgatás miatt él, nem nevezhető ez még mániának sem, viszont bizony a szépen megmunkált pengék és a karcsú keresztvasak a kedvére vannak. Az aranyozott markolatú, edzett, otthonában gyártott acélpenge, vívókardja nagy becsben tartott felszerelése, akárcsak a levélformára alakított, éles rövidkardja és ezekről mind beszámolót is ad.*
-Kettő kardom és egy tőröm van. A nagyobbik és szebb fegyver egy lihanechi vívótőr, arrafelé lovagfegyvernek szánják. *Ha hallott róluk, a könnyű páncélos haderővé átalakuló, lihanechi lovagság ismerős csengése meg is ütheti az őrmester fülét.*
-Ha megengedi, be is hozhatom megmutatni, szerintem szép fegyver. Organikus a markolata, szépen kiegyenesedő a keresztvas, vékonyan aranyozott és emellett a penge többszörösen edzett acél: se nem túl vékony, se nem túl vastag, bár még mindig inkább szúrásra lehet használni, csak bizonyos esetekben lehet vele vágni. Jól ki van egyensúlyozva, szép, diszkrét gomb ellensúly van a végén. *Itt abbahagyja a mesélést, hiszen ha a tiszt nem érdekelt ilyen mélyen a fegyvereinek leírásában, akár az unalom is előkerülhet, ami nem szerepel igazán a céljai között. Ettől függetlenül gyorsan ledarálja a másik kettőt is.*
-A rövidkard és a tőr párfegyverek. Tipikus elf pengék, levél alakú kialakítással. *Próbálja meg gyorsan lecsapni a témát. Persze ha felkeltette Grük érdeklődését, s további kérdéseket kap, nagyon szívesen fog válaszolni rájuk. Az ember azonban nem hagyja nyugodni és újabb megválaszolandók zúdulnak rá, bár ez őt nem igazán zavarja, elvégre az elvárható, hogy alaposan kifaggatják, mielőtt egy egész város rendfenntartási szervezetéhez csatlakozna. Az pedig csak hab a tortán, hogy ez nem más, mint Arthenior, az egyik legnagyobb és az utóbbi idökben legzavarosabb településnek is címzett polisz itt, Lanawinon. A hosszúéletű várja, hogy az íjász befejezze, majd készséggel és sorban megpróbálja összeszedett mondatokba önteni a válaszát. Mindenek előtt azonban őszinte lesz, az őszinteséghez pedig elkerülhetetlen az a furcsa szokása, hogy mikor tárgyi alapú, készségeiről és tulajdonságairól van szó, elkezd szerénykedni. Minden egyéb esetben pedig akár nagyzolhat is, de nem egy új és szokatlan környezetben, ahová ráadásul jelentkezni is szeretne.*
-Bocsásson meg, de szerintem az elf képtelen belátni azt, hogy ő maga mennyire jól bánik a fegyverrel, mert ahhoz ki kéne fordulnia a saját bőréből. Ha azonban muszáj választ adnom, talán azt mondanám, kissé jobban vívok egy átlagos utcajártánál. *Igen lecsökkentette akaratán kívül is azt a mértéket. Raenerold jól vív. Ha ez pedig nem is lenne elég, az utóbbi, már teljesen őszinte beszéde alapján Grük azonnal rájöhet, hogy bizony több van ebben a fiúban, mint amit mutat kifelé.*
-Lihanechben tanultam lovagnak egy oktató mesterlovag mellett. Sikeresen elvégeztem mindent, egészen kiskoromtól kezdve. *Ha teheti, itt előhalássza az iskola végzési okmányát és átnyújtja az őrmesternek, hogy nézegethesse, amíg ő beszél. Ezzel azonban elárulta, hogy mivel a szakmatársai, szóval a hosszúéletű is kiskorától kezdve tanulja az írást, olvasást, lovaglást, költészetet és nem utolsó sorban a fegyveres harcot, több, mint valószínű, hogy lihanechi polgár.*
-Párbajban használtam már, ott nyertem, de harcban, háborúban, szóval teljesen éles viadalban még nem volt részem. Egészen tizenkét éves korom óta tanulom a fegyverhasználatot. Ha viszont szeretné, felmérheti a képességeimet. *Egyáltalán nem beképzelten mondja, sőt, arcán az is látszódik, hogy kissé tart attól, hogy az őrmester pillanatok alatt elnáspángolja majd.*
*Raenerold hallgatja a biztatónak hangzó szavakat, de a rangfelsőbb tisztség hallatán bólint egyet.*
-Természetesen beszélek majd a parancsnok úrral is. *Nagyon szeretne csatlakozni és az egységvágy még az arcán is látszódhat. Aztán jön egy újabb téma. Rae nem csupán a fegyverforgatás miatt él, nem nevezhető ez még mániának sem, viszont bizony a szépen megmunkált pengék és a karcsú keresztvasak a kedvére vannak. Az aranyozott markolatú, edzett, otthonában gyártott acélpenge, vívókardja nagy becsben tartott felszerelése, akárcsak a levélformára alakított, éles rövidkardja és ezekről mind beszámolót is ad.*
-Kettő kardom és egy tőröm van. A nagyobbik és szebb fegyver egy lihanechi vívótőr, arrafelé lovagfegyvernek szánják. *Ha hallott róluk, a könnyű páncélos haderővé átalakuló, lihanechi lovagság ismerős csengése meg is ütheti az őrmester fülét.*
-Ha megengedi, be is hozhatom megmutatni, szerintem szép fegyver. Organikus a markolata, szépen kiegyenesedő a keresztvas, vékonyan aranyozott és emellett a penge többszörösen edzett acél: se nem túl vékony, se nem túl vastag, bár még mindig inkább szúrásra lehet használni, csak bizonyos esetekben lehet vele vágni. Jól ki van egyensúlyozva, szép, diszkrét gomb ellensúly van a végén. *Itt abbahagyja a mesélést, hiszen ha a tiszt nem érdekelt ilyen mélyen a fegyvereinek leírásában, akár az unalom is előkerülhet, ami nem szerepel igazán a céljai között. Ettől függetlenül gyorsan ledarálja a másik kettőt is.*
-A rövidkard és a tőr párfegyverek. Tipikus elf pengék, levél alakú kialakítással. *Próbálja meg gyorsan lecsapni a témát. Persze ha felkeltette Grük érdeklődését, s további kérdéseket kap, nagyon szívesen fog válaszolni rájuk. Az ember azonban nem hagyja nyugodni és újabb megválaszolandók zúdulnak rá, bár ez őt nem igazán zavarja, elvégre az elvárható, hogy alaposan kifaggatják, mielőtt egy egész város rendfenntartási szervezetéhez csatlakozna. Az pedig csak hab a tortán, hogy ez nem más, mint Arthenior, az egyik legnagyobb és az utóbbi idökben legzavarosabb településnek is címzett polisz itt, Lanawinon. A hosszúéletű várja, hogy az íjász befejezze, majd készséggel és sorban megpróbálja összeszedett mondatokba önteni a válaszát. Mindenek előtt azonban őszinte lesz, az őszinteséghez pedig elkerülhetetlen az a furcsa szokása, hogy mikor tárgyi alapú, készségeiről és tulajdonságairól van szó, elkezd szerénykedni. Minden egyéb esetben pedig akár nagyzolhat is, de nem egy új és szokatlan környezetben, ahová ráadásul jelentkezni is szeretne.*
-Bocsásson meg, de szerintem az elf képtelen belátni azt, hogy ő maga mennyire jól bánik a fegyverrel, mert ahhoz ki kéne fordulnia a saját bőréből. Ha azonban muszáj választ adnom, talán azt mondanám, kissé jobban vívok egy átlagos utcajártánál. *Igen lecsökkentette akaratán kívül is azt a mértéket. Raenerold jól vív. Ha ez pedig nem is lenne elég, az utóbbi, már teljesen őszinte beszéde alapján Grük azonnal rájöhet, hogy bizony több van ebben a fiúban, mint amit mutat kifelé.*
-Lihanechben tanultam lovagnak egy oktató mesterlovag mellett. Sikeresen elvégeztem mindent, egészen kiskoromtól kezdve. *Ha teheti, itt előhalássza az iskola végzési okmányát és átnyújtja az őrmesternek, hogy nézegethesse, amíg ő beszél. Ezzel azonban elárulta, hogy mivel a szakmatársai, szóval a hosszúéletű is kiskorától kezdve tanulja az írást, olvasást, lovaglást, költészetet és nem utolsó sorban a fegyveres harcot, több, mint valószínű, hogy lihanechi polgár.*
-Párbajban használtam már, ott nyertem, de harcban, háborúban, szóval teljesen éles viadalban még nem volt részem. Egészen tizenkét éves korom óta tanulom a fegyverhasználatot. Ha viszont szeretné, felmérheti a képességeimet. *Egyáltalán nem beképzelten mondja, sőt, arcán az is látszódik, hogy kissé tart attól, hogy az őrmester pillanatok alatt elnáspángolja majd.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-17 15:59:11
Üzenet elküldve: 2019-11-17 15:59:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold//
~Raenerold.~
*Vési fejébe a nevet.*
-Legjobb tudomásom szerint ez a hely mindig őrömmel fogadja az újoncokat, bár ezzel kapcsolatban nem én vagyok az illetékes, hanem a parancsnok úr.
*Azért nem említi ezzel kapcsolatban a parancsnok új írnokát, névszerint Utrhint, mert nem tudja, hogy fel lett-e véve arra a posztra.*
-És milyen fegyvereid?
*Kérdi az elfet.*
-És mi a te véleményed a fegyverforgatási tudásodról? Mióta és mennyit gyakorolsz? Használtad-e már éles helyzetben
*Sorozza tovább kérdésekkel az újoncnak jelentkezőt.*
-Vajon képes vagy-e megfelelni az elvártaknak éles helyzetben?
*Nem megrettentés céljából teszi fel ezeket a kérdéseket, de mindegyikre adott válasz értékes információt rejthet a jövőre nézve.*
~Raenerold.~
*Vési fejébe a nevet.*
-Legjobb tudomásom szerint ez a hely mindig őrömmel fogadja az újoncokat, bár ezzel kapcsolatban nem én vagyok az illetékes, hanem a parancsnok úr.
*Azért nem említi ezzel kapcsolatban a parancsnok új írnokát, névszerint Utrhint, mert nem tudja, hogy fel lett-e véve arra a posztra.*
-És milyen fegyvereid?
*Kérdi az elfet.*
-És mi a te véleményed a fegyverforgatási tudásodról? Mióta és mennyit gyakorolsz? Használtad-e már éles helyzetben
*Sorozza tovább kérdésekkel az újoncnak jelentkezőt.*
-Vajon képes vagy-e megfelelni az elvártaknak éles helyzetben?
*Nem megrettentés céljából teszi fel ezeket a kérdéseket, de mindegyikre adott válasz értékes információt rejthet a jövőre nézve.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-17 09:30:13
Üzenet elküldve: 2019-11-17 09:30:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Grük//
*A katona elvezeti ahhoz a személyhez, akihez kívánta. Egy szőke, íjász embert lát, egyszerű, de tiszta ruhákban, igazából hasonlatosnak véli a gúnya gazdáját is. Mivel úgy hozta ide a katona, hogy jelenleg ez az ember lenne a legmagasabb rangú tiszt a Kaszárnya épületén belül, ennek megfelelő tisztelettel fog felé fordulni. A bakának, aki ide vezette, bólint, egyfajta köszönet gyanánt, aztán következik a beszélgetés. ~ Grüksunosz őrmester, szóval nem ő a parancsnok. De az merre lehet? Emellett olyan különleges ez a név. Szokatlan a csengése. ~ Próbál meg magában felállítani valamit az íjásszal szemben, egyáltalán nem negatív, mintsem kíváncsiskodó értelemben. Mindenesetre most ő jön és nem halasztja el az alkalmat. Ha az oktatójának hála rövid ideig botrányhősnek számított Lihanechben is, a becsületesség és a lojalitás csak nőtt benne ezen kivétel hatására, persze a lelkiismeret furdalás kísérni is fogja még egy darabig. Nem buta, de nem is túl okos, afféle átlagos elfnek számít, jó modorral társítva, ezt pedig szavai és bólintásos, köszöntés gyanánt megmutatkozó gesztusa is kifejez.*
-Részemről a szerencse. Raenerold Fandaron Lachornus vagyok, szolgálatára! *Nyel egyet, majd válaszol a kérdésre. Jelenleg ez a kékszemű legény jelentheti a jövőjét, legalábbis általa nyerheti el, így készségesen válaszol.*
-A városba érkezve hallottam, hogy itt is van egy Kaszárnya és reménykedek benne, hogy szükség van még egy közlegényre, lehetőség van a csatlakozásra. Hasznosítani rendfentartásban tudnának elsősorban, de természetesen a papírmunkát is elvégzem, ha kevésnek bizonyulok. *Nem, mintha testalkatán, vagy ifjonci kinézetén annyira az tükröződne, hogy képtelen lenne a fegyverrel bánni. Apropó, ha már fegyver, ezt ki ne felejtse már, még a végén valami ágról szakadt bájgúnár szájhősnek fogja itt hinni valaki.*
-Fegyvereim is vannak, állítólag jól bánok velük, csak le kellett adnom a kapuban. *Mutat kifelé az ajtón, a megfelelő irányba. Gondoltatai csak kavarognak, miközben az áhított választ várja. Vajon sikeresen meggyőzte a másikat? Egyáltalán lehetséges ide felvenni őt? Szimpatikusnak számít, mert neki az őrmester az. Valamint ezen kívül mi lesz a dolga, hova osztják be, mennyit fejlődhet és milyen a procedúra Artheniorban, ha ő városőr szeretne lenni? Túlságosan sok a kérdés magában és ha nagy valószínűséggel választ is kap mindre, előbb vagy utóbb, attól még kissé tart a várostól. Nem tudja, mi vár itt rá, mégis ezt a félelmét kezdi felváltani valami más a belsejében. Először maga sem érti, mi lehet az, annyit tud csupán eldönteni, hogy feltehetőleg nem a bordély érzelmek egyike, vagy egy párbaj előtti drukk vette át felette a hatalmat. Talány a reménykedés lenne a válasz? ~ Nem, az nem lehet, ez ennél több. ~ Aztán jön a felismerés: ez a kíváncsiság és végre belé ütött a felismerés, hogy nem is akármilyen kíváncsiság ez. Lényét találta meg újra, az törik ki belőle: tervezgeti a jövőjét, hogy milyen kalandokban lehet itt része, s a kíváncsiság, hogy minél hamarabb felfejlődhessen ezek érdekében. Csak bólintson rá az az őrmester, ez minden vágya most!*
*A katona elvezeti ahhoz a személyhez, akihez kívánta. Egy szőke, íjász embert lát, egyszerű, de tiszta ruhákban, igazából hasonlatosnak véli a gúnya gazdáját is. Mivel úgy hozta ide a katona, hogy jelenleg ez az ember lenne a legmagasabb rangú tiszt a Kaszárnya épületén belül, ennek megfelelő tisztelettel fog felé fordulni. A bakának, aki ide vezette, bólint, egyfajta köszönet gyanánt, aztán következik a beszélgetés. ~ Grüksunosz őrmester, szóval nem ő a parancsnok. De az merre lehet? Emellett olyan különleges ez a név. Szokatlan a csengése. ~ Próbál meg magában felállítani valamit az íjásszal szemben, egyáltalán nem negatív, mintsem kíváncsiskodó értelemben. Mindenesetre most ő jön és nem halasztja el az alkalmat. Ha az oktatójának hála rövid ideig botrányhősnek számított Lihanechben is, a becsületesség és a lojalitás csak nőtt benne ezen kivétel hatására, persze a lelkiismeret furdalás kísérni is fogja még egy darabig. Nem buta, de nem is túl okos, afféle átlagos elfnek számít, jó modorral társítva, ezt pedig szavai és bólintásos, köszöntés gyanánt megmutatkozó gesztusa is kifejez.*
-Részemről a szerencse. Raenerold Fandaron Lachornus vagyok, szolgálatára! *Nyel egyet, majd válaszol a kérdésre. Jelenleg ez a kékszemű legény jelentheti a jövőjét, legalábbis általa nyerheti el, így készségesen válaszol.*
-A városba érkezve hallottam, hogy itt is van egy Kaszárnya és reménykedek benne, hogy szükség van még egy közlegényre, lehetőség van a csatlakozásra. Hasznosítani rendfentartásban tudnának elsősorban, de természetesen a papírmunkát is elvégzem, ha kevésnek bizonyulok. *Nem, mintha testalkatán, vagy ifjonci kinézetén annyira az tükröződne, hogy képtelen lenne a fegyverrel bánni. Apropó, ha már fegyver, ezt ki ne felejtse már, még a végén valami ágról szakadt bájgúnár szájhősnek fogja itt hinni valaki.*
-Fegyvereim is vannak, állítólag jól bánok velük, csak le kellett adnom a kapuban. *Mutat kifelé az ajtón, a megfelelő irányba. Gondoltatai csak kavarognak, miközben az áhított választ várja. Vajon sikeresen meggyőzte a másikat? Egyáltalán lehetséges ide felvenni őt? Szimpatikusnak számít, mert neki az őrmester az. Valamint ezen kívül mi lesz a dolga, hova osztják be, mennyit fejlődhet és milyen a procedúra Artheniorban, ha ő városőr szeretne lenni? Túlságosan sok a kérdés magában és ha nagy valószínűséggel választ is kap mindre, előbb vagy utóbb, attól még kissé tart a várostól. Nem tudja, mi vár itt rá, mégis ezt a félelmét kezdi felváltani valami más a belsejében. Először maga sem érti, mi lehet az, annyit tud csupán eldönteni, hogy feltehetőleg nem a bordély érzelmek egyike, vagy egy párbaj előtti drukk vette át felette a hatalmat. Talány a reménykedés lenne a válasz? ~ Nem, az nem lehet, ez ennél több. ~ Aztán jön a felismerés: ez a kíváncsiság és végre belé ütött a felismerés, hogy nem is akármilyen kíváncsiság ez. Lényét találta meg újra, az törik ki belőle: tervezgeti a jövőjét, hogy milyen kalandokban lehet itt része, s a kíváncsiság, hogy minél hamarabb felfejlődhessen ezek érdekében. Csak bólintson rá az az őrmester, ez minden vágya most!*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-17 07:24:58
Üzenet elküldve: 2019-11-17 07:24:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold//
*Álmából egy kopogás zökkenti ki. Felkel, felköti tőrét az oldalára, a városőrség köpenyét a hátára, rá a tegezét és ebbe belehelyezi íjvesszői mellett íját is, majd kinyitja az ajtót.*
-Egy látogatója van uram.
*Jelenti be az őr*
-És hol van?
*Kérdi Grük mire az őr kifelé mutat.*
-Köszönöm és most visszaállhat a posztjára.
*Mondja az őrmester és megindul arra amerre a katona mutatta. Odaérve megpillant egy számára idegen hosszú életűt.*
-Üdvözlöm Grüksunosz őrmester vagyok.
*Mutatkozik be az elfnek.*
-Mi szél hozta az őrség házához?
*Grük sejti azt, hogy a szemben álló csatlakozni szeretne, de a fegyverek elkobzottsága nem segíti abban, hogy rájöjjön arra, hogy milyen munkakörben. Közben elnéz az edző katonák irányában és látja, hogy a pihenés helyett is edzenek egy páran.*
*Álmából egy kopogás zökkenti ki. Felkel, felköti tőrét az oldalára, a városőrség köpenyét a hátára, rá a tegezét és ebbe belehelyezi íjvesszői mellett íját is, majd kinyitja az ajtót.*
-Egy látogatója van uram.
*Jelenti be az őr*
-És hol van?
*Kérdi Grük mire az őr kifelé mutat.*
-Köszönöm és most visszaállhat a posztjára.
*Mondja az őrmester és megindul arra amerre a katona mutatta. Odaérve megpillant egy számára idegen hosszú életűt.*
-Üdvözlöm Grüksunosz őrmester vagyok.
*Mutatkozik be az elfnek.*
-Mi szél hozta az őrség házához?
*Grük sejti azt, hogy a szemben álló csatlakozni szeretne, de a fegyverek elkobzottsága nem segíti abban, hogy rájöjjön arra, hogy milyen munkakörben. Közben elnéz az edző katonák irányában és látja, hogy a pihenés helyett is edzenek egy páran.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-15 18:22:52
Üzenet elküldve: 2019-11-15 18:22:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Részben Grük//
*Követve az utasítást úgy néz ki, az útba igazítás nem volt félrevezető. A hosszúéletű, minden holmijával magánál, sikeresen érkezik meg a Kaszárnya vaskos bejárata elé. Nagyot nyel, hiszen nem tudja, mi várja majd bent. ~ Vajon meg fogják engedni, hogy csatlakozzak? Olyan jó lenne! ~ Óhajtozik - sóhajtozik magában. Egyre inkább közeledik a két, strázsáló őr felé, akikhez egy egyszerű kérdést tesz fel, szép, vidult mosollyal arcán.*
-Szép napot, uraim! Jelentkezni szeretnék közéjük. Találkozhatnék a legmagasabb rangúval, esetleg azzal az illetékessel, aki az alkalmassági procedúrát végzi? *Néz a kettőre, azok meg egymásra. Végül az egyik elkéri a fegyvereit, a másik pedig, ha minden jól alakul, elvezeti ahhoz a személyhez, akihez kivánta: egyszerre a legmagadabb rangú és a toborzásért felelős őrmesterhez. Ha Grük még mindig pihen és a katona követte a kérését, valószínűleg zargathatja is az embert, hiszen Raenerold eléggé türelmetlen, mint minden ilyen alkalomkor és nagyon szeretne csatlakozni. Ő kint vár, hiszen illetéktelen, nem léphetne be az épületbe. Nézné addig a gyakorló katonákat, közben pedig elmélkedik a múltján, a jelenén és azon a jövőjén, amit magának kívánna. Talán még az elf sem tudja, mik a céljai, de az biztos, hogy ha Városőr lehet, minél lelkesebben és kitűnően próbálja majd végezni a munkáját, csak jöjjön minden össze.*
*Követve az utasítást úgy néz ki, az útba igazítás nem volt félrevezető. A hosszúéletű, minden holmijával magánál, sikeresen érkezik meg a Kaszárnya vaskos bejárata elé. Nagyot nyel, hiszen nem tudja, mi várja majd bent. ~ Vajon meg fogják engedni, hogy csatlakozzak? Olyan jó lenne! ~ Óhajtozik - sóhajtozik magában. Egyre inkább közeledik a két, strázsáló őr felé, akikhez egy egyszerű kérdést tesz fel, szép, vidult mosollyal arcán.*
-Szép napot, uraim! Jelentkezni szeretnék közéjük. Találkozhatnék a legmagasabb rangúval, esetleg azzal az illetékessel, aki az alkalmassági procedúrát végzi? *Néz a kettőre, azok meg egymásra. Végül az egyik elkéri a fegyvereit, a másik pedig, ha minden jól alakul, elvezeti ahhoz a személyhez, akihez kivánta: egyszerre a legmagadabb rangú és a toborzásért felelős őrmesterhez. Ha Grük még mindig pihen és a katona követte a kérését, valószínűleg zargathatja is az embert, hiszen Raenerold eléggé türelmetlen, mint minden ilyen alkalomkor és nagyon szeretne csatlakozni. Ő kint vár, hiszen illetéktelen, nem léphetne be az épületbe. Nézné addig a gyakorló katonákat, közben pedig elmélkedik a múltján, a jelenén és azon a jövőjén, amit magának kívánna. Talán még az elf sem tudja, mik a céljai, de az biztos, hogy ha Városőr lehet, minél lelkesebben és kitűnően próbálja majd végezni a munkáját, csak jöjjön minden össze.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-15 08:04:04
Üzenet elküldve: 2019-11-15 08:04:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rulcar irodája//
//Nyomozás//
*A dübörgő léptű óriás hossza keresgélés után útbaigazítást kap a kémfőnök hollétéről. Az egyik őrmester megmutatja neki, hogy hol az irodája. A cellasor felé közelít a Hegyóriás, ami egy kicsit már szűkös neki, de még éppen elfér. Itt lent egy vaskos fa ajtót pillant meg. ~Bizonyára ez lesz az.~ Bekopog az ajtón és óriási lendületével be is nyit.*
- Üdvözlöm uram! Gigár vagyok a Hegyóriás. Denjaar főparancsnok küldött ide egy feladattal. Azt mondta nekem, hogy fel kell, keressük a tanácsost, mert ő segíthet kézre keríteni a Xazdaar névre hallgató gyújtogató törpét. A főparancsnok úr szerint ön majd segít, hogy élve kézre kerítsük. Szolgálatra jelentkezem uram! *Megpróbált mindent egy szuszba zsúfolni, hogy megmagyarázza a jövetele célját. Bizonyosan Rulcar ülhet vele szemben, mert sötételf és mert olyan sejtelmes kémfőnöm kinézete van. Várja a felettese reagálását minderre.*
//Nyomozás//
*A dübörgő léptű óriás hossza keresgélés után útbaigazítást kap a kémfőnök hollétéről. Az egyik őrmester megmutatja neki, hogy hol az irodája. A cellasor felé közelít a Hegyóriás, ami egy kicsit már szűkös neki, de még éppen elfér. Itt lent egy vaskos fa ajtót pillant meg. ~Bizonyára ez lesz az.~ Bekopog az ajtón és óriási lendületével be is nyit.*
- Üdvözlöm uram! Gigár vagyok a Hegyóriás. Denjaar főparancsnok küldött ide egy feladattal. Azt mondta nekem, hogy fel kell, keressük a tanácsost, mert ő segíthet kézre keríteni a Xazdaar névre hallgató gyújtogató törpét. A főparancsnok úr szerint ön majd segít, hogy élve kézre kerítsük. Szolgálatra jelentkezem uram! *Megpróbált mindent egy szuszba zsúfolni, hogy megmagyarázza a jövetele célját. Bizonyosan Rulcar ülhet vele szemben, mert sötételf és mert olyan sejtelmes kémfőnöm kinézete van. Várja a felettese reagálását minderre.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:28:38
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Grük lakrésze//
*A kiképzés mára eső részének csaknem a végére érkezik meg Rulcar, a kémmester. Grük hamar megpillantja a sötételfet és egy biccentéssel köszön a férfinak, de nem szól semmit. Nem sokkal Rulcár elmenetele után már sorra is kerül az utolsó páros és az őrmester nagy örömére már a sok javítást megértették a mai gyakorlatozás végére és az utolsók már segítség nélkül is jól csinálják.*
-Szép volt csak így tovább, no de mára én le is zárnám a kiképzést, hacsak valamelyik másik tiszt mást nem mond, akkor pihenhettek a nap hátralevő részében, de előbb egyetek.
*Mondja, majd szép lassan megindul saját lakrésze felé, ahol a beköltözést követő nagy takarítás óta nem takarított senki így az előbb említett takarítás után most ez is rá hárul, hacsak nem rumliban akar élni. Az íjász kis rendszeretete most győzelmet arat a lustasága felett, így a takarítást választja, majd ha ezzel végzett és senki és semmi nem zavarja meg tervét akkor utána lepihen.*
*A kiképzés mára eső részének csaknem a végére érkezik meg Rulcar, a kémmester. Grük hamar megpillantja a sötételfet és egy biccentéssel köszön a férfinak, de nem szól semmit. Nem sokkal Rulcár elmenetele után már sorra is kerül az utolsó páros és az őrmester nagy örömére már a sok javítást megértették a mai gyakorlatozás végére és az utolsók már segítség nélkül is jól csinálják.*
-Szép volt csak így tovább, no de mára én le is zárnám a kiképzést, hacsak valamelyik másik tiszt mást nem mond, akkor pihenhettek a nap hátralevő részében, de előbb egyetek.
*Mondja, majd szép lassan megindul saját lakrésze felé, ahol a beköltözést követő nagy takarítás óta nem takarított senki így az előbb említett takarítás után most ez is rá hárul, hacsak nem rumliban akar élni. Az íjász kis rendszeretete most győzelmet arat a lustasága felett, így a takarítást választja, majd ha ezzel végzett és senki és semmi nem zavarja meg tervét akkor utána lepihen.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-13 12:03:28
Üzenet elküldve: 2019-11-13 12:03:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rulcar irodája//
*Miután végzett a temetői kalandjával elindul a kaszárnya irányába. Nem múlt el a lelkében a nyomtalanul a találkozó, hiszen meg lett fenyegetve és a másik majdnem rá is támadt. Ezt soha nem fogja elfelejteni. Éppen ezért igyekszik be a laktanyába, hogy ezeket akár hivatalosan is tisztázni tudja. Lassan halad, nem siet sehova, közben megáll egy pillanatra a terület udvarán, hogy a gyakorlatokat is megtekinthesse. Nem igazán ért a kiképzéshez, de az örömmel tölti el, hogy egyre több újoncot látni a barakkban.
Ahogy befejezte a nézelődést már el is indul lefelé a lépcsőn, hogy a sötétben a cellák mellett meghúzódó kis helységben magányra leljen. Amint eléri a vaskos fa ajtót, máris a zsebébe nyúl, hogy előkeresse a kulcsot, amelyet nemrég szerzett ehhez a helységhez.
Belepróbálja a zárba és fordít rajta kettőt, majd némi nyikorgást követően kinyitja az ajtót. A belső tér nem változott és így nyugodtan kezdhet munkába. Becsukja a nyílászárót és egy apró gyertyát gyújt, hogy lássa mit is tesz. Nem feltétlenül kellene fény, hogy boldogulja, de azért mégis jó, ha van egy kevéske. Leül az asztalhoz és előkészít egy papirost. Van mit írnia és ehhez neki is kezd.*
*Miután végzett a temetői kalandjával elindul a kaszárnya irányába. Nem múlt el a lelkében a nyomtalanul a találkozó, hiszen meg lett fenyegetve és a másik majdnem rá is támadt. Ezt soha nem fogja elfelejteni. Éppen ezért igyekszik be a laktanyába, hogy ezeket akár hivatalosan is tisztázni tudja. Lassan halad, nem siet sehova, közben megáll egy pillanatra a terület udvarán, hogy a gyakorlatokat is megtekinthesse. Nem igazán ért a kiképzéshez, de az örömmel tölti el, hogy egyre több újoncot látni a barakkban.
Ahogy befejezte a nézelődést már el is indul lefelé a lépcsőn, hogy a sötétben a cellák mellett meghúzódó kis helységben magányra leljen. Amint eléri a vaskos fa ajtót, máris a zsebébe nyúl, hogy előkeresse a kulcsot, amelyet nemrég szerzett ehhez a helységhez.
Belepróbálja a zárba és fordít rajta kettőt, majd némi nyikorgást követően kinyitja az ajtót. A belső tér nem változott és így nyugodtan kezdhet munkába. Becsukja a nyílászárót és egy apró gyertyát gyújt, hogy lássa mit is tesz. Nem feltétlenül kellene fény, hogy boldogulja, de azért mégis jó, ha van egy kevéske. Leül az asztalhoz és előkészít egy papirost. Van mit írnia és ehhez neki is kezd.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:31:38
Üzenet elküldve: 2019-11-10 11:31:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utrhin irodája//
*Visszatérve a Kaszárnyába, úgy dönt, azokat a holmikat, amiket nem a Pegazusban fog elhelyezni, szépen kipakkol ide. Itt pár kalapról, üvegcséről, no meg könyvről van szó, leginkább olyanokról, amikben apjának is volt része. Ezek örök emlékek a gnóm számára, nagyon hálás tud lenni az öregnek azért, hogy oktatta, s nem hagyta egy kategóriában a parasztokkal a Szántón. Nem becsüli, vagy nézi le őket, de nem szeretne egy olyan egyszerű életet élni, mint ők. Ahogyan a parancsnok is mondta, valamint a katona is, előtte hosszú út áll, tartalmas fordulatokkal és ő egy főszereplő, nem pedig egy termelő akar lenni. Amint ezzel meg is van, bizony másolni kezd, a meghatalmazását, természetesen a neveknek kihagyott helynél sokszorosítja, hogy a tinta megszáradása után, ne legyen majd annyi dolga. Ha ezzel pedig végzett, egyszerűen csak várja, hogy valaki betoppanjon és egy kis munkával lássa el. Máris meg szeretné mutatni magát, a képességeit és az intelligenciáját, az írnoki poszt mellett. Lehet, hogy a későbbiekben a feltűnési viszketegsége csökkeni, vagy éppen ellenkezőleg, dagadni fog, emiatt több barátra, vagy ellenségre fog szert tenni, azonban az a szorgalmi vágy, ami a kicsiny gnómban dolgozik, feltehetően sosem fog kialudni.*
*Visszatérve a Kaszárnyába, úgy dönt, azokat a holmikat, amiket nem a Pegazusban fog elhelyezni, szépen kipakkol ide. Itt pár kalapról, üvegcséről, no meg könyvről van szó, leginkább olyanokról, amikben apjának is volt része. Ezek örök emlékek a gnóm számára, nagyon hálás tud lenni az öregnek azért, hogy oktatta, s nem hagyta egy kategóriában a parasztokkal a Szántón. Nem becsüli, vagy nézi le őket, de nem szeretne egy olyan egyszerű életet élni, mint ők. Ahogyan a parancsnok is mondta, valamint a katona is, előtte hosszú út áll, tartalmas fordulatokkal és ő egy főszereplő, nem pedig egy termelő akar lenni. Amint ezzel meg is van, bizony másolni kezd, a meghatalmazását, természetesen a neveknek kihagyott helynél sokszorosítja, hogy a tinta megszáradása után, ne legyen majd annyi dolga. Ha ezzel pedig végzett, egyszerűen csak várja, hogy valaki betoppanjon és egy kis munkával lássa el. Máris meg szeretné mutatni magát, a képességeit és az intelligenciáját, az írnoki poszt mellett. Lehet, hogy a későbbiekben a feltűnési viszketegsége csökkeni, vagy éppen ellenkezőleg, dagadni fog, emiatt több barátra, vagy ellenségre fog szert tenni, azonban az a szorgalmi vágy, ami a kicsiny gnómban dolgozik, feltehetően sosem fog kialudni.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-07 00:04:42
Üzenet elküldve: 2019-11-07 00:04:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újoncképzés//
*Az őrmester távozik Denjaar irodájából a parancsnok utasítására és megindul a gyakorlatozó közlegények felé leróni egy adósságát, miszerint megtanítja őket lőni íjjal.*
-Na emberek ma nekiállok megtanítani titeket lőni, csak hozzátok ki a raktárból a másik íjat is, hogy gyorsabban haladjunk.
*Mondja a közlegényeknek, akik szó nélkül leállnak az eddigi edzéssel és egyikük még a raktárba is elmegy az íjért.*
-Jól van. Most megmutatom, hogy kell bánni az íjjal.
*Előveszi hosszú íját és a tegezből is egy nyilat, amit a fegyver húrjára pattint. Beáll oldalas állásba, felemeli az íjat, kifeszíti a húrt, majd elengedi azt amikor becélozta a célpontját, ami jelen esetben egy gyakorlásra készített szalmabábú. A nyílvessző csak süvít a levegőben, mielőtt belecsapódik a bábú mellkasába.*
-Néhány alapszabály.
*Kezdi a leckét mondani, mielőtt valódi fegyvert adna a regrutáknak.*
-Első, ha nincs az ellenfélen páncél, akkor mindig testre célzunk, nem fejre, nem lábra, nem kézre, csakis testre mert az a legnagyobb célpont és alapba nem feltétlen az ölés a célunk, hanem a rendfenntartás, márpedig a másik gyakran célzott rész, a fej mindig halálos.
*Magyarázza az őt figyelőknek.*
-Második lecke. Sosem húzzunk ki és eresztünk el húrt, mintha lőnénk, ha nincs hozzáillesztve nyílvessző, mert az tönkre teheti.
*Folytatja tovább a beszédet.*
-Harmadik lecke. Barátra sosem lövünk és nem is célzunk. Na mára ennyi elég az alapszabályokból, lássuk a gyakorlatot.
*Az egyik legény kezébe nyomja a fegyverét és lemér kezdésnek nagyjából harminc lábat a bábútól számítva és lehelyez egy botot oda és mögé állítja a legényt.*
-Bal lábat előre és a lábfej is előre nézzen, vállszéles terpeszt kérek és a hátul lévő jobb láb legyen derékszögben a balhoz képest. Nagyon jó. Most a bal kézbe megfogod az íj markolatát és a bal váll felett nézz el a célpontra összpontosítva.
*Most egy íjvessző nyom a fiú jobb kezébe.*
-Most a hegyes végét a markolatra támasztod a bal mutató és középső ujjad közé. A tollas végét rápattintod a húrra. Most a jobb kezeddel megfogod három újjal a húrt, úgy hogy a középső ujj a nyíl alatt, a mutató ujj a nyíl felett és a hüvelyk ujj a nyíllal párhuzamosan legyen. Most kifeszíted. A bal kezet tartsd egy kicsit feljebb, mert figyelembe kell venni azt is, hogy az íjvessző folyamatosan esik lefelé. És most ereszd el a húrt.
*A célpontot eltalálva ér célba a kilőtt nyíl.*
-Szép volt. Próbáld meg most egyedül, de előbb húzd ki a bábúból az előbb ki lőttet.
*Mondja majd a másik bábúnál is leméri a harminc lábat.*
-Most te jössz.
*Mondja annak a legénynek, aki a raktárból előhozta a másik íjat és az ő kezébe is ad egy nyílvesszőt.*
-Te is próbáld meg egyedül, de most még segítek.
*Mondja és figyeli a közlegény próbálkozását.*
-Jobb láb derékszögbe. Egyenesebben állj és a bal kéz is legyen egyenes! Ennél célozz egy picit lejjebb, mert ez túl sok.
*Egy kicsi segítséggel ez a legény is talál.*
-Most tíz percet ti edzetek, addig a többiek folytathatják a kardos gyakorlatot, amit a parancsnokhelyettes úr tanított. Tíz percenként csere.
*Jelenti ki és amíg az idő le nem jár az íjjal gyakorlatozó párosra koncentrál és egyszer egyszer megszólal, ha valamit nem jól csinálnak.*
*Az őrmester távozik Denjaar irodájából a parancsnok utasítására és megindul a gyakorlatozó közlegények felé leróni egy adósságát, miszerint megtanítja őket lőni íjjal.*
-Na emberek ma nekiállok megtanítani titeket lőni, csak hozzátok ki a raktárból a másik íjat is, hogy gyorsabban haladjunk.
*Mondja a közlegényeknek, akik szó nélkül leállnak az eddigi edzéssel és egyikük még a raktárba is elmegy az íjért.*
-Jól van. Most megmutatom, hogy kell bánni az íjjal.
*Előveszi hosszú íját és a tegezből is egy nyilat, amit a fegyver húrjára pattint. Beáll oldalas állásba, felemeli az íjat, kifeszíti a húrt, majd elengedi azt amikor becélozta a célpontját, ami jelen esetben egy gyakorlásra készített szalmabábú. A nyílvessző csak süvít a levegőben, mielőtt belecsapódik a bábú mellkasába.*
-Néhány alapszabály.
*Kezdi a leckét mondani, mielőtt valódi fegyvert adna a regrutáknak.*
-Első, ha nincs az ellenfélen páncél, akkor mindig testre célzunk, nem fejre, nem lábra, nem kézre, csakis testre mert az a legnagyobb célpont és alapba nem feltétlen az ölés a célunk, hanem a rendfenntartás, márpedig a másik gyakran célzott rész, a fej mindig halálos.
*Magyarázza az őt figyelőknek.*
-Második lecke. Sosem húzzunk ki és eresztünk el húrt, mintha lőnénk, ha nincs hozzáillesztve nyílvessző, mert az tönkre teheti.
*Folytatja tovább a beszédet.*
-Harmadik lecke. Barátra sosem lövünk és nem is célzunk. Na mára ennyi elég az alapszabályokból, lássuk a gyakorlatot.
*Az egyik legény kezébe nyomja a fegyverét és lemér kezdésnek nagyjából harminc lábat a bábútól számítva és lehelyez egy botot oda és mögé állítja a legényt.*
-Bal lábat előre és a lábfej is előre nézzen, vállszéles terpeszt kérek és a hátul lévő jobb láb legyen derékszögben a balhoz képest. Nagyon jó. Most a bal kézbe megfogod az íj markolatát és a bal váll felett nézz el a célpontra összpontosítva.
*Most egy íjvessző nyom a fiú jobb kezébe.*
-Most a hegyes végét a markolatra támasztod a bal mutató és középső ujjad közé. A tollas végét rápattintod a húrra. Most a jobb kezeddel megfogod három újjal a húrt, úgy hogy a középső ujj a nyíl alatt, a mutató ujj a nyíl felett és a hüvelyk ujj a nyíllal párhuzamosan legyen. Most kifeszíted. A bal kezet tartsd egy kicsit feljebb, mert figyelembe kell venni azt is, hogy az íjvessző folyamatosan esik lefelé. És most ereszd el a húrt.
*A célpontot eltalálva ér célba a kilőtt nyíl.*
-Szép volt. Próbáld meg most egyedül, de előbb húzd ki a bábúból az előbb ki lőttet.
*Mondja majd a másik bábúnál is leméri a harminc lábat.*
-Most te jössz.
*Mondja annak a legénynek, aki a raktárból előhozta a másik íjat és az ő kezébe is ad egy nyílvesszőt.*
-Te is próbáld meg egyedül, de most még segítek.
*Mondja és figyeli a közlegény próbálkozását.*
-Jobb láb derékszögbe. Egyenesebben állj és a bal kéz is legyen egyenes! Ennél célozz egy picit lejjebb, mert ez túl sok.
*Egy kicsi segítséggel ez a legény is talál.*
-Most tíz percet ti edzetek, addig a többiek folytathatják a kardos gyakorlatot, amit a parancsnokhelyettes úr tanított. Tíz percenként csere.
*Jelenti ki és amíg az idő le nem jár az íjjal gyakorlatozó párosra koncentrál és egyszer egyszer megszólal, ha valamit nem jól csinálnak.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-06 17:49:14
Üzenet elküldve: 2019-11-06 17:49:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utrhin irodája//
*A parancsnok útjára ment, így jelenleg gnómunkra hárul a felfedezés felelőssége. Benyit a szomszédos irodába, amely állítólag az övé lesz. Meglepődik, hiszen sokkal takarosabb és nagyobb, mint amire számított elsőre. Teljesen meglepődött a Kaszárnya viszonylatain. Csodaszép, fenyőasztalt lát maga előtt, hasonló anyagú, deszkapadlóval. Talán bútort, polcokat is felfedezhet, könyvekkel rajtuk. Denjaarnak igaza volt, lát mind a fiókokban, mind az asztalon elég pergament, tintát, irónt, pennát, szóval az összes szükséges dolgot. Holmijait az asztal tövébe, szépen, sorba, rendezetten állítja egymás mögé. Az első feladatára vár. Addig is, többször átolvassa a levelet, alaposan megjegyzi, memóriája jónak mondható. Aztán mikor belső zsebében landol a meghatalmazás, akkor valami mást is érez. Egy fabábut. Igen, azt a kis katonát, azzal a nyíllal rajta, amit szerinte Teysus hagyott rá. Hálás az istennek, hogy egy ilyen rövid, mégis élményekben gazdag kalandban lehetett része, s ígéretét be is fogja tartani: még ezen a haton ellátogat abba a Templomba! Nagyon kíváncsivá tette őt a Szabad a hitével kapcsolatban, szóval ha nem is lesz egy bigottan vallásos egyén, azért a tanait kénytelen elfogadni. Azt a kis katonácskát meg az asztal szélére állítja, hogy munkaidőbe figyelje őt, egyfajta talizmánként működve. Kezeit egymásba fonva az asztalon, várja, hogy valaki betoppanjék.*
*A parancsnok útjára ment, így jelenleg gnómunkra hárul a felfedezés felelőssége. Benyit a szomszédos irodába, amely állítólag az övé lesz. Meglepődik, hiszen sokkal takarosabb és nagyobb, mint amire számított elsőre. Teljesen meglepődött a Kaszárnya viszonylatain. Csodaszép, fenyőasztalt lát maga előtt, hasonló anyagú, deszkapadlóval. Talán bútort, polcokat is felfedezhet, könyvekkel rajtuk. Denjaarnak igaza volt, lát mind a fiókokban, mind az asztalon elég pergament, tintát, irónt, pennát, szóval az összes szükséges dolgot. Holmijait az asztal tövébe, szépen, sorba, rendezetten állítja egymás mögé. Az első feladatára vár. Addig is, többször átolvassa a levelet, alaposan megjegyzi, memóriája jónak mondható. Aztán mikor belső zsebében landol a meghatalmazás, akkor valami mást is érez. Egy fabábut. Igen, azt a kis katonát, azzal a nyíllal rajta, amit szerinte Teysus hagyott rá. Hálás az istennek, hogy egy ilyen rövid, mégis élményekben gazdag kalandban lehetett része, s ígéretét be is fogja tartani: még ezen a haton ellátogat abba a Templomba! Nagyon kíváncsivá tette őt a Szabad a hitével kapcsolatban, szóval ha nem is lesz egy bigottan vallásos egyén, azért a tanait kénytelen elfogadni. Azt a kis katonácskát meg az asztal szélére állítja, hogy munkaidőbe figyelje őt, egyfajta talizmánként működve. Kezeit egymásba fonva az asztalon, várja, hogy valaki betoppanjék.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-06 01:24:28
Üzenet elküldve: 2019-11-06 01:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Utrhin//
-Nem mondhatnám. Tudja, csak nem rég érkeztem a vidékre, még az artheniori nevekkel is hadilábon állok. A szolgálaton kívüli óráit pedig ott tölti, ahol akarja. Csak nyugodtan.
*Feláll az asztaltól, majd kikíséri a helyiségből a gnómot. Tetszik neki az apró alak, elhivatott, neki pedig másra sincs most szüksége. Nem tűnik annak az unalmas aktakukacnak, neki pedig olyan valaki kell, aki képes helyt állni minden helyzetben.*
-Rendezkedjen be. Használja ki a szabad óráit, mert lesz dolga bőven.
*Biccent a gnómnak, a laktanya kijárata felé veszi az irányt. Kemény léptekkel kel át az udvaron, hogy a kapu felé induljon. Dolga van, méghozzá halaszthatatlan. A kezébe kell vennie a dolgot, különben sosem járnak a végére.*
-Nem mondhatnám. Tudja, csak nem rég érkeztem a vidékre, még az artheniori nevekkel is hadilábon állok. A szolgálaton kívüli óráit pedig ott tölti, ahol akarja. Csak nyugodtan.
*Feláll az asztaltól, majd kikíséri a helyiségből a gnómot. Tetszik neki az apró alak, elhivatott, neki pedig másra sincs most szüksége. Nem tűnik annak az unalmas aktakukacnak, neki pedig olyan valaki kell, aki képes helyt állni minden helyzetben.*
-Rendezkedjen be. Használja ki a szabad óráit, mert lesz dolga bőven.
*Biccent a gnómnak, a laktanya kijárata felé veszi az irányt. Kemény léptekkel kel át az udvaron, hogy a kapu felé induljon. Dolga van, méghozzá halaszthatatlan. A kezébe kell vennie a dolgot, különben sosem járnak a végére.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:51:26
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:51:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Laktanya//
//Denjaar//
*A parancsnok irodája valami olyan kellemes illattal van körüllengve, amely Utrhin számára, mindig is nagy kedvenc volt. A száraz pergamen és a friss tinta keveredett aromája tölti be a levegőt, színesítve a szagtalan elegyet, így a borostasercegés, apját idéző hangja mellé ez kifejezetten illik az apróság szerint. Figyelmesen hallgat és bólogat, szinte már készül a munkára. Örül neki, hogy sikerült előre is megválaszolnia a kérdéseket. Hiába, okosnak már mondható, lojálisnak is, ha egy kissé képes a figyelem kikövetelésére is, de jó írnok is lehet akár. A megbízólevelet átveszi és határozottan bólint. Erre nagyon vigyázni fog, kifejezetten jó az értékek megőrzésében. Mindent megjegyez, jó mélyen raktározza el az agyában. Amikor pedig az a szürke köpeny, a város címerével rákerül! Az a csodálatos érzés! Utrhinon, már csak a haloványan csillogó szemekből is kikövetkeztethetően majd' szétcsapja a boldogság ezután. A kérdésnél határozottan megrázza a fejét, göndör, vörös hajából pár tincs elkószál közben.*
-Nem, uram, csupán annyi, hogy hazamehetek e majd munka után, vagy maradnom kell a Laktanyában? Nekem mindkettő megfelel. A házam a Szántón áll, biztosan hallott már a Laenrick gazdaságról. *Ha nem is feltétlenül a méretei, de a kitűnő termesztett javak miatt, esetleg hallhatott már róla a parancsnok. Bármelyik opciót is választja ki neki Denjaar, ő bólint, s egyáltalán nem ellenkezik, hiszen teljesen mindegy számára.*
-Köszönöm, uram, ha most megengedi, megnézném az irodámat. Köszönök mindent és a legközelebbi viszont látásra! *Mondja gyermeki mosollyal az arcán, s a köpennyel lobogva hátán, el is indulna a számára kijelölt hely felé, persze csak ha megteheti. Roppantul élvezni fogja ezt a munkát és a társaságot, úgy hiszi. Teljesen pozitív a hozzáállása: talán még egy apró kis jókedv morzsa is lehet a Kaszárnyán belül, ahogy azt a katona kérte tőle. Szerinte Teysus.*
//Denjaar//
*A parancsnok irodája valami olyan kellemes illattal van körüllengve, amely Utrhin számára, mindig is nagy kedvenc volt. A száraz pergamen és a friss tinta keveredett aromája tölti be a levegőt, színesítve a szagtalan elegyet, így a borostasercegés, apját idéző hangja mellé ez kifejezetten illik az apróság szerint. Figyelmesen hallgat és bólogat, szinte már készül a munkára. Örül neki, hogy sikerült előre is megválaszolnia a kérdéseket. Hiába, okosnak már mondható, lojálisnak is, ha egy kissé képes a figyelem kikövetelésére is, de jó írnok is lehet akár. A megbízólevelet átveszi és határozottan bólint. Erre nagyon vigyázni fog, kifejezetten jó az értékek megőrzésében. Mindent megjegyez, jó mélyen raktározza el az agyában. Amikor pedig az a szürke köpeny, a város címerével rákerül! Az a csodálatos érzés! Utrhinon, már csak a haloványan csillogó szemekből is kikövetkeztethetően majd' szétcsapja a boldogság ezután. A kérdésnél határozottan megrázza a fejét, göndör, vörös hajából pár tincs elkószál közben.*
-Nem, uram, csupán annyi, hogy hazamehetek e majd munka után, vagy maradnom kell a Laktanyában? Nekem mindkettő megfelel. A házam a Szántón áll, biztosan hallott már a Laenrick gazdaságról. *Ha nem is feltétlenül a méretei, de a kitűnő termesztett javak miatt, esetleg hallhatott már róla a parancsnok. Bármelyik opciót is választja ki neki Denjaar, ő bólint, s egyáltalán nem ellenkezik, hiszen teljesen mindegy számára.*
-Köszönöm, uram, ha most megengedi, megnézném az irodámat. Köszönök mindent és a legközelebbi viszont látásra! *Mondja gyermeki mosollyal az arcán, s a köpennyel lobogva hátán, el is indulna a számára kijelölt hely felé, persze csak ha megteheti. Roppantul élvezni fogja ezt a munkát és a társaságot, úgy hiszi. Teljesen pozitív a hozzáállása: talán még egy apró kis jókedv morzsa is lehet a Kaszárnyán belül, ahogy azt a katona kérte tőle. Szerinte Teysus.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:35:26
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:35:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Laktanya//
//Utrhin//
*Kifejezéstelen tekintettel szemléli a törpét, csupán borostáján serceg ujjaival szórakozottan, miközben a gnómot hallgatja. Csak bólint, ahogy Utrhin befejezi, majd pergament és pennát kerít, s némán körmölni kezd.
Egy ideig nem hallatszik más, csak a penna halk sercegése, no meg a gyakorlótérről haloványan beszűrődő férfihangok. Mihelyst végzett, a törpére vetül a szigorú tekintet, majd elmosolyodik.*
-Ha kérdésem lett volna, azt már megválaszolta. Ez itt a megbízólevele, Írnok úr.
*Nyújtja át az asztal felett a pergament, miközben ismét csak feláll székéből.*
-A megbízólevele. Tartsa magánál mindig. Egyébként is jó lesz mintának, mert alighanem jó sok ilyet kell még megírnia pályafutása alatt. Mindig szükség lehet magára, így jelezze előre, ha hosszabb kimenőt kér. Az irodája itt lesz az enyém mellett. Pennát és elég pergament találni fog.
*A sarokban heverő nagyobb ruhakupachoz hajol, hogy felemeljen egy kisebb méretű, szürke köpenyt, rajta természetesen Arthenior fehér címerével. Átnyújtja Utrhinnak, miközben a szigorú szemek a gnóm arcát fürkészik.*
-Nagy tisztesség ez, s nagy rang is. Nem csak az eltávok, jelentkezők s némi papírmunka tartozik az írnoki pozíció alá, de diplomáciai készségekben is számítok Önre. Tudja, én nem mozgok túl otthonosan ilyen téren.
*Elsomolyodik szakálla alatt, majd az asztalt megkerülve visszazuttyan a székébe.*
-Az elején állunk egy nagyon hosszú útnak. Remélem, számíthatok a segítségére, nagy terhet vesz le a vállamról. Cserébe nagy dolgokban lehet része és ne higyje, hogy az írnok poszt a maximum, ami elérhető.
*Kihúzza az íróasztala legfelső fiókját, s előhúzza az egyik pecsétet, mit a tanácsostól kapott. A gnóm elé helyezi az asztalon, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy átadja azt.*
-Arthenior pecsétje. Ezzel majd minden okirat érvényes. Van kérdés?
//Utrhin//
*Kifejezéstelen tekintettel szemléli a törpét, csupán borostáján serceg ujjaival szórakozottan, miközben a gnómot hallgatja. Csak bólint, ahogy Utrhin befejezi, majd pergament és pennát kerít, s némán körmölni kezd.
Egy ideig nem hallatszik más, csak a penna halk sercegése, no meg a gyakorlótérről haloványan beszűrődő férfihangok. Mihelyst végzett, a törpére vetül a szigorú tekintet, majd elmosolyodik.*
-Ha kérdésem lett volna, azt már megválaszolta. Ez itt a megbízólevele, Írnok úr.
*Nyújtja át az asztal felett a pergament, miközben ismét csak feláll székéből.*
-A megbízólevele. Tartsa magánál mindig. Egyébként is jó lesz mintának, mert alighanem jó sok ilyet kell még megírnia pályafutása alatt. Mindig szükség lehet magára, így jelezze előre, ha hosszabb kimenőt kér. Az irodája itt lesz az enyém mellett. Pennát és elég pergament találni fog.
*A sarokban heverő nagyobb ruhakupachoz hajol, hogy felemeljen egy kisebb méretű, szürke köpenyt, rajta természetesen Arthenior fehér címerével. Átnyújtja Utrhinnak, miközben a szigorú szemek a gnóm arcát fürkészik.*
-Nagy tisztesség ez, s nagy rang is. Nem csak az eltávok, jelentkezők s némi papírmunka tartozik az írnoki pozíció alá, de diplomáciai készségekben is számítok Önre. Tudja, én nem mozgok túl otthonosan ilyen téren.
*Elsomolyodik szakálla alatt, majd az asztalt megkerülve visszazuttyan a székébe.*
-Az elején állunk egy nagyon hosszú útnak. Remélem, számíthatok a segítségére, nagy terhet vesz le a vállamról. Cserébe nagy dolgokban lehet része és ne higyje, hogy az írnok poszt a maximum, ami elérhető.
*Kihúzza az íróasztala legfelső fiókját, s előhúzza az egyik pecsétet, mit a tanácsostól kapott. A gnóm elé helyezi az asztalon, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy átadja azt.*
-Arthenior pecsétje. Ezzel majd minden okirat érvényes. Van kérdés?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332