//Temetetlen múlt//
//Senki sem megy sehová...//
//A sorrend: Raenerold, Gimeron, Chayss, Kerkiad, Uthrin, Kagaenae, Helwrik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy terül el a vigyor a zsoldos képén, mint ahogyan láp tetején lengedező béka lencse egy-egy lágyabb vízfodor hatására. Tökéletesen látható, hogy borzasztóan unja már a torzsalkodást, s indulna, ha mást nem, hát felesleges köröket róni a városban. Nem szokta a semmittevést. Világéletében harcos volt, ha kellett kegyetlen, ha kellett lopakodó és orvgyilkos, nem számított semmi sem, csupán az arany és, hogy egy-egy nap végén a tábortűz mellett fogyaszthasson valami jófajta szeszt, megszokott társaival. Ilyenkor, sokszor elgondolkodott az élet nagy dolgain, közösen vitattak meg dolgokat, melynek a vége általában az lett, hogy:*
- Ó! BASSZÁTOK MEG MÁR!! *Durran el az agya most is, mint mikor a sok bagatell szarságot hallgatta napestig, ott, a tűz mellett, a rinyáló túszoktól, vagy térdre eső esdeklő ellenfelektől, meg a baszni való kurváktól.*
- FASZOM! *S azzal a lendülettel rúgja mellbe térddel, hangyányit rövid fordulattal, izomból a mellette pipiskedve settenkedő törpét, mintha csupán valami gyakorlóbáb volna.
~ Hisz Jhisks is mindig ezt csinálta. Settenkedett... azzal az idióta vigyorral a képén, mert normálisan sosem tudott menni, faszom! Az átkozott! Hát most megkapta.~
Ahogyan szerencsétlen Uthrinba is beletalált, bár szó, mi szó, nem szándékosan, igaz, máskor is akadt már ilyen, szó se róla. Azonban a gnóm vehemenciája ezúttal sajnos visszafelé sült el. Ugyan a gnóm, a törpe karját meg tudja fogni, de a két súlyos (legalábbis az egyik fenemód), de mégis kisember aztán lendülettel zakózik hátra, s csúszik a földön egy adagot. Persze semmi látványos. Hisz a zsoldos nem démon, de jó erőben van. A másik kettőnek pedig még bőséggel van mit tanulni a kiabáláson kívül, így bár egyensúlyukat vesztik, de legalább lendületet kapnak... hátrafelé.*
- Bazmeg... *Pillant fel véreres szemekkel fújtatva egyet, látható, hogy egy kis testmozgás, sarokba befelé zúgó törpe és gnóm, s máris egyből nyugodtabb. Lassan a halántékán kidagadó erek is elsimulnak. A harmadik távozni kívánó férfi, aki megint csak slisszanna, ugyan problémába valóban nem ütközik (mármint _nagy_ problémába), de ezt csupán Gimeronnak és Uthrinnak köszönheti. Ugyanis a zsoldos, Kerkiadot, immár mosolyogva markolja meg gallérjánál fogva, s lazán fordítva rajta egyet taszítja befelé.*
- No menjé' szépen vissza kicsi fiú, nem mész te sem se... *megakad* se... *ismétli* seho... *Újabb próba, egy utolsó. Aztán csupán tátogás, majd lassan forduló előbb tekintet, aztán fej és kimerevedő szempár Chayssra, majd le, a kezében tartott, elsült számszeríjra. Remegve emelkedő jobb kéz, s kinyújtott mutatóujj, mely egyenesen Chayssra mered, kissé rogyadozó térdek.*
- Te... *Leheli ki száján, miközben baljával az egyik szemébe fúródó nyílvesszőt próbálja kihúzni, ocsmány cuppogás és csontok reszelős súrlódása közepette. Ilyen távolságból átütötte a koponyáját, s a másik oldalon bukkant ki, kackiás kis vöröses-fehér szilánkból dombot varázsolva, a zsoldos egyébként sem hamvas fejbőréből. Térdre rogy, jobbja még mindig mutat, aztán pofával előre dől el, mint egy elhajított lisztes zsák, ezzel elől még beljebb, hátul pedig még kijjebb nyomva a vesszőt. Az immár zászlócska csupán, egy szinte kopasz domb tetején, csak a szél nem lengeti.
Ha Kagaenae kedves kis, határozott beszéde el is hangzik Helwrik felé, az bizonyára vagy hisztérikus sikítozás közepette, vagy halált megváltó falfehér nyugalom alatt zajlik. Kagaenae akkor kezdheti el mondani, mikor Chayss céloz, s körülbelül odáig juthat el a cuppanás előtt, hogy "...és ha...". Ha akarja, eztán persze befejezheti mondatát, a csodálatosan megkoreografált haláltusa közepette.
Chayss lőtt, ez egyértelmű. Egy kilőtt vesszőt pedig egyik isten sem állít meg szánt szándékkal, főként nem ilyen közelről, s nem ilyen helyzetben. Helwrik józanul cselekszik, tán józanabbul, mint az itt lévők összesen. Kardját Chayssra foghatja, a férfi épp ekkor másra céloz, de a lövést kiáltásával már nem tudja megakadályozni. Valószínűleg egyébként is Kagaenae szavaiba vág, ami bár illetlenség, talán ezúttal a szándék mégis érthető. A felszólítás természetesen elhangozhat, aztán jöhet az összegzés. Adott egy hasra esett idegen zsoldos, kit árulónak bélyegeztek, s most pofával előre épp utolsó halgerinc mozgását végzi a hideg padlón, akár a partra vetett, közben kiszenved. Adott egy törpe, aki egy gnómon fekszik, háttal, s persze egy gnóm, ki, igaz egy törpe alatt, de szintén háttal. Aztán ott van még Kerkiad, kit a kedves zsoldos, egy laza mozdulattal épp a Helwrik és Chayss között kialakuló tűzvonalba forgatott be kecsesen. Persze nincs még vége.*
- Inkább ti dobjátok el. *Meglepően nyugodt és nyílegyenes hang az ajtóból, s követve a két befelé irányuló számszeríj lágy vonulatait, meglehetősen két komoly arccal találkozhat mindenki. Chayss, Helwrik, Kagaenae, Kerkiad, Gimeron és Uthrin is. Egyikük, csak egy pillantást vet a földön fekvőre, majd kissé vállat vonva megjegyzi.*
- Ő csak bunkó volt. Ennyi. *Szisszen fel.* Küldjétek ide a lányt... *biccent Kagaenae felé* lassan, vagy meghaltok és akadunk még kint. *Hangzik el rezzenéstelen arccal. Igazán impozáns, feltűnő oldalfegyverek, egy hosszú, hullámos tőr, valamint szablyára hasonlító mívesebb kard, s nyak mögé sunyt fekete csuklya. Nem látták szükségesnek arcukat védeni. A mozgásuk, s testtartásuk harcosé, azok közül is a vérbeli fajtából, izgágaság, vagy félsz, esetleg nemtörődömség, a halott zsoldossal ellentétben, itt egyáltalán nem látható. Miért is hívták volna föl magukra a figyelmet?*
- Gyerünk! *Ismét, csak ezúttal határozottan, s a számszeríjjal biccentve picit, egyértelműen a fegyveresekre célozva.* Gyere ide! *Kagaenaenek szól.*
*Raenerold, mindeközben elindulhat a szegénynegyedből. Az út nem hosszú, hiszen a kaszárnya, épp a szegénynegyed átellenes oldalán helyezkedik el, ő pedig nagyjából a közepéig eljutott már. Gondolataiba temetkezve értékelheti a mai napot, s számos következtetést levonhat. A kevesebb, néha sokkal több, mint a sok, hangozzon bár a legfurcsábban is. A költői túlzások, s a sikervágy, gyakran túlzásba lendítik át az embert, elfet, vagy bármelyik fajt egyaránt. Raenerold azonban döntött, mégpedig nem is rosszul. Felidézheti a hőzöngő tömeg arcát, hangzatos szavaira, majd aztán ismét, mikor csupán nyugalmat kért, s biztonságot sugallt. Más, teljesen más. Nem kell a túlzás, elég, ha csak pont megfelelő és nem lesz baj. A színpadiasság sem kell, hisz úgy sem hiszi el senki. Egyszerűen ez egy ilyen kibaszott világ. Csak légy _az_ és _úgy_... de ne több és ne kevesebb.
A kaszárnya kapujához érve, a folytonosan kint strázsáló, s vélhetően a benti üvöltözést és mozgást már megszokó őrök tompán biccentenek.*
- Csak óvatosan. *Mondja sóhajtva egyikük.* Az írnok már megint üvölt. Ezúttal társa is akadt. Kánonban nyomták... phfúú... nemtom' mér. *Ereszkedik meg kissé a válla, mire a másik két kis rongycsomót vesz ki füleiből, mit régebben alaposan beletuszkolt.*
- He?! Mi??! *Aztán észbe kap.* Á! Jó napot uram! *Vágja haptákba magát. Szóval Raenerold beléphet, s elindulhat befelé az udvaron, persze azt még nem tudjuk, hogy a további események bent hogyan alakulnak, így az ő története álljon meg egyelőre itt. Ha körbetekint, lustán üldögélő zsoldos csapatot lát az istálló környékén, csendesen beszélgetve. Az udvaron egyelőre semmi furcsaságot nem észlel.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.13 20:02:18