//Temetetlen múlt//
//Iroda//
//Gimeron, Chayss, Uthrin//
*Az ajtó becsukódik, s az irodára egy pillanatra csend telepedik. Egy dolog szakítja meg először, az pedig a lassan magéhoz térő Gimeron nyögése és mocorgása. A törpe immár ismét cselekedhet, jóllehet még kissé kótyagos az iménti rúgástól és vélhetően az arca sem ússza meg nyomtalanul, lassú duzzanat képződik rajta. Helwrik félrehúzódik, s összehúzott szemöldökkel, egy hosszabb sóhajjal szemléli a többieket. Nyilvánvalóan neki ez kissé sok volt, ahogyan mindenki másnak is, talán csak Chayss az, aki rögtön cselekedni akar. A zsoldoshoz ereszkedik le, s máris két tőr a kezébe akad, mivel az imént játszadozott. Élesek, kissé hosszabbak, mint a szokványos, de egyébiránt kiváló fegyvereknek tűnnek, esetleg másra is használhatók. Hogy van-e pótkulcs, vagy sem, azt nem tudni, bár tény, hogy nem ugyanott tárolná az ember, mint a másikat, hiszen ritkán fordul elő, hogy bezárják a saját irodájába. Az irodaasztalon a szokásos kellékek. Pergamenek, üresek és írottak, tinta, lúdtoll, talán néhány jegyzetlap, valamint gyertya, egyszerű agyagtartóban. Bár talán a fiókban akad még valami, soha nem lehet tudni. Chayss szavait, Gimeron már hallhatja, utolsó mondataira teljesen visszanyeri eszméletét. Uthrin természetesen segít... szavakkal, hisz, ha akarná kivehetné és odaadhatná, vagy legalább megnézhetné, hogy valóban akad-e, de ilyet nem tesz. Újabb értékes percek telnek el.*
//Udvar//
//Raenerold, Kagaenae//
*Kagaenae szinte sokkot kap, az ujjtól, mi olyan, mintha feddőn mutatna rá a dobozkában, amikor megnézi. Nem csoda, hisz megígérték, hogy ez lesz, s a nap bizony már lemenőben, szinte elérte a horizont határát. Miközben kiabál, már kifelé rángatják, pontosabban egy határozott mozdulattal penderítik ki az ajtón, mielőtt bezárják.*
- Maradj már! *Rivallnak rá Kagaenaere és rántanak is rajta egyet, aki eszét veszti lassan. Nem csoda hát, hogy hamar felfedezik az udvarra sorjázó társaságot. A felcsattanó zsoldos, s gyorsan felugráló társaik az istállónál, Raenaerold szavaira, ha kissé kelletlenül is, de visszaereszkednek. Egyikük a kapu felé figyel az eltűnő gyermek után, vagy tán a kapitányt várja, hátha megjön. Azonban jelenleg, az egyetlen intézkedőképes személy Raenerold, akinek a szavára hallgatnak, hisz egyértelmű, egyszerű és meggyőző. A két zsoldos, a katona szavaira nem reagál, csupán halvány mosoly íródik a vezér arcára, aki rögvest indul is lovakért, míg társa fogja meg a lányt, erős kézzel, hiszen nem kívánnak gyalogolni. A zsoldosok ne lépnek közbe, így hamar felteszik a lányt.*
- Helyes döntés. *Fűzi hozzá a vezér féloldalasan, mikor már egyik lába a kengyelbe fúródik, majd felugrik Kagaenae mögé, akinek a feje a ló egyik oldalán, lába a másikon lóg.*
- Akkor hát uraim! A viszont látásra! *Emeli szabad kézfejét, míg a másik kezében Kagaenae nyakához tartja a tőrt, ami korábban egyébként a lányt nyakát is megsebezte, miközben nem bírt magával. Raenaerold szemével kísérheti végig, amint a két lovas elhagyja a kaszárnyát és a szegénynegyed felé távozik.*