Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-21 22:36:15
Üzenet elküldve: 2020-03-21 22:36:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Félig temetetlen múlt//
*Rezignált arccal hallgatja a gnómot, egy árva szó, annyi sem hagyja el ajkát közben. Rezzenéstelen ábrázattal mered a rács mögött, igen csak feldúlt kis fickóra, majd nagyot sóhajt és Helwrik felé fordul.*
-Később döntünk a sorsáról. Ennél több információ kell. Szeretnék tiszta képet kapni. Írásban.
*Adja ki az utasítást, majd hátra sem nézve felsiet a kanyargós csigalépcsőn. Fogalma sincs, hogy Uthrin ártatlan-e, de nem mehet el a tény mellett, hogy egy tiszt próbált kiugrani a kötelékből, mikor szorult a hurok. Ennek megfelelően kell eljárnia majd.*
//Verbuválás//
*A kapuhoz siet, s közben szaporán átkozza magában, hogy a parancsnokhelyettest küldte a Krenkataurba. Most, írnok híján magának kell intézkedni majd' mindent. Legalább a saját módszerei szerint járhat el.*
-Hölgyeim, Uraim. Sajnálom, hogy eddig tartott.
*Lép be a hálókörletbe majd végigjáratja tekintetét az egybegyűlteken. Két elfféle, egy sötételf nőstény és egy emberleány. Utóbbin elidőz a tekintete egy darabon, de csakhamar továbbsiklik, s végül a sötételfen állapodik meg, ki Helwrik állítása szerint Rulcarra hivatkozott. Baljós gondolatot igyekszik elhessegetni, mi hívatlanul próbál elméjébe furakodni.*
-Ki nem bakának óhajt állni, lépjen elő. A többiek az udvaron sorakozzanak, azonnal megyek én is. Gyerünk!
*Mordul fel az utolsó szóra, majd karba fonja kezeit. Bárhogy is palástolja, az ő türelme is véges, az elmúlt napok eseményei pedig igen csak kikezdték.*
*Rezignált arccal hallgatja a gnómot, egy árva szó, annyi sem hagyja el ajkát közben. Rezzenéstelen ábrázattal mered a rács mögött, igen csak feldúlt kis fickóra, majd nagyot sóhajt és Helwrik felé fordul.*
-Később döntünk a sorsáról. Ennél több információ kell. Szeretnék tiszta képet kapni. Írásban.
*Adja ki az utasítást, majd hátra sem nézve felsiet a kanyargós csigalépcsőn. Fogalma sincs, hogy Uthrin ártatlan-e, de nem mehet el a tény mellett, hogy egy tiszt próbált kiugrani a kötelékből, mikor szorult a hurok. Ennek megfelelően kell eljárnia majd.*
//Verbuválás//
*A kapuhoz siet, s közben szaporán átkozza magában, hogy a parancsnokhelyettest küldte a Krenkataurba. Most, írnok híján magának kell intézkedni majd' mindent. Legalább a saját módszerei szerint járhat el.*
-Hölgyeim, Uraim. Sajnálom, hogy eddig tartott.
*Lép be a hálókörletbe majd végigjáratja tekintetét az egybegyűlteken. Két elfféle, egy sötételf nőstény és egy emberleány. Utóbbin elidőz a tekintete egy darabon, de csakhamar továbbsiklik, s végül a sötételfen állapodik meg, ki Helwrik állítása szerint Rulcarra hivatkozott. Baljós gondolatot igyekszik elhessegetni, mi hívatlanul próbál elméjébe furakodni.*
-Ki nem bakának óhajt állni, lépjen elő. A többiek az udvaron sorakozzanak, azonnal megyek én is. Gyerünk!
*Mordul fel az utolsó szóra, majd karba fonja kezeit. Bárhogy is palástolja, az ő türelme is véges, az elmúlt napok eseményei pedig igen csak kikezdték.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-17 22:23:55
Üzenet elküldve: 2020-03-17 22:23:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*Szomorúan konstatálja, hogy igen elragadja tőlük a rangbelieket a kötelesség, de nem esik kétségbe, mert tud türelmesen várni, ha nagyon megerőlteti magát. Az utasításnak minden további nélkül eleget tesz, némán elfogadva a szabályokat. Sok fegyvere nincsen, azok is főleg oldalára rögzítve, így ő hamar végez ezekkel. Leoldozza kardját, ostorát, és egy aprócska zsebből előhalássza dobócsillagát is, és egyúttal át is nyújtja azokat az illetékesnek.
Ezt követően csendesen felzárkózik az öreg mögé a sorban, és különösebb nézelődést mellőzve követi őt a lakrészhez. Léptei továbbra is határozottak, kellőképpen ahhoz, hogy azt az érzetet keltse bárkinek hajlandó lenne neki menni, ha amaz akadályozza a haladásban.
A lakrészben keres magának egy széket, amire kényelmesen leülhet, és annak háttámlájára könyökölhet. Persze megpróbálhatna cseverészni, de valójában semmi kedve hozzá, és szükségtelennek tartja. Helyette szigorú közönnyel arcán méregeti a többieket, fagyos íriszei pedig barátságtalan éles fénnyel villannak esetleg afelé, aki botor módon csacsogni szeretne vele.*
*Szomorúan konstatálja, hogy igen elragadja tőlük a rangbelieket a kötelesség, de nem esik kétségbe, mert tud türelmesen várni, ha nagyon megerőlteti magát. Az utasításnak minden további nélkül eleget tesz, némán elfogadva a szabályokat. Sok fegyvere nincsen, azok is főleg oldalára rögzítve, így ő hamar végez ezekkel. Leoldozza kardját, ostorát, és egy aprócska zsebből előhalássza dobócsillagát is, és egyúttal át is nyújtja azokat az illetékesnek.
Ezt követően csendesen felzárkózik az öreg mögé a sorban, és különösebb nézelődést mellőzve követi őt a lakrészhez. Léptei továbbra is határozottak, kellőképpen ahhoz, hogy azt az érzetet keltse bárkinek hajlandó lenne neki menni, ha amaz akadályozza a haladásban.
A lakrészben keres magának egy széket, amire kényelmesen leülhet, és annak háttámlájára könyökölhet. Persze megpróbálhatna cseverészni, de valójában semmi kedve hozzá, és szükségtelennek tartja. Helyette szigorú közönnyel arcán méregeti a többieket, fagyos íriszei pedig barátságtalan éles fénnyel villannak esetleg afelé, aki botor módon csacsogni szeretne vele.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-17 13:08:16
Üzenet elküldve: 2020-03-17 13:08:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*A sötételf nő valami Rulcar ügyében van itt, a név az elfnek semmit nem mond. Lainor nem siet sehova, és nem fontos neki, hogy elsőre a vezetővel beszéljen. Így a nőt, ha kell előre engedi. A másik lány, az ember fajú, az már más. Ő egy kicsit megnyerőbb számára, mint a sötételf. Amikor nagy sebbel lobbal beviharzik egy fekete hajú nagy darab ember, akkor azt rögtön látja, hogy valami vezetőféle lehet. Erre a lány ledöbben, és belassul. Nagyon csendben van és figyeli a többieket, ezért is tűnik ez fel neki. Egyelőre oda sem sétál, és nem szól a lányhoz, Jenarihoz. Nem kerülte el bizony a neve sem. Engedelmeskedik Helwriknek és beljebb lép, jobban mondva hátul lemaradva követi a többieket. Fegyvereit természetesen hátrahagyja, ahogy meg lett mondva. Csend övezi továbbra is az elfet, nem igazán van mit mondani. Elmondta a jövetelének az okát, így mindenki képben van itt létét illetően, ha kérdezik, akkor felelni fog. Elvezetik őket a lakrészekhez, Lainor követi az öreget. Egy kis vizet elfogadna, eléggé megszomjazott.*
- Köszönöm. *mondja szűkszavúan a maga nevében. Aztán mer is magának egy kupába, iszik pár kortyot. Sörre nincsen igénye. Bort azt azért jobban kedveli, de nyilván szolgálatban azt sem fogyaszthat. Végig pillant a vörös hajú fél-elfen, a sötételf vörös hajú lányon és Jenarin. A háromból valamiért az utóbbi neve maradt meg neki. Vagy talán csak rá figyelt. Ki tudja?*
*A sötételf nő valami Rulcar ügyében van itt, a név az elfnek semmit nem mond. Lainor nem siet sehova, és nem fontos neki, hogy elsőre a vezetővel beszéljen. Így a nőt, ha kell előre engedi. A másik lány, az ember fajú, az már más. Ő egy kicsit megnyerőbb számára, mint a sötételf. Amikor nagy sebbel lobbal beviharzik egy fekete hajú nagy darab ember, akkor azt rögtön látja, hogy valami vezetőféle lehet. Erre a lány ledöbben, és belassul. Nagyon csendben van és figyeli a többieket, ezért is tűnik ez fel neki. Egyelőre oda sem sétál, és nem szól a lányhoz, Jenarihoz. Nem kerülte el bizony a neve sem. Engedelmeskedik Helwriknek és beljebb lép, jobban mondva hátul lemaradva követi a többieket. Fegyvereit természetesen hátrahagyja, ahogy meg lett mondva. Csend övezi továbbra is az elfet, nem igazán van mit mondani. Elmondta a jövetelének az okát, így mindenki képben van itt létét illetően, ha kérdezik, akkor felelni fog. Elvezetik őket a lakrészekhez, Lainor követi az öreget. Egy kis vizet elfogadna, eléggé megszomjazott.*
- Köszönöm. *mondja szűkszavúan a maga nevében. Aztán mer is magának egy kupába, iszik pár kortyot. Sörre nincsen igénye. Bort azt azért jobban kedveli, de nyilván szolgálatban azt sem fogyaszthat. Végig pillant a vörös hajú fél-elfen, a sötételf vörös hajú lányon és Jenarin. A háromból valamiért az utóbbi neve maradt meg neki. Vagy talán csak rá figyelt. Ki tudja?*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:06:02
Üzenet elküldve: 2020-03-14 18:06:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Verbuválás//
//Kaszárnya előtt//
//Nyílt//
*Fárasztó útja volt, az már biztos, s az igazság sajnos az, hogy nem a városba befelé tartó út volt a legmegerőltetőbb, sokkal inkább az Arthenioron belüli táv megtétele, hiszen a határtól kezdve, se lova, se szolgája, csak ez a málhás hátizsák, amely annyira idegesítő és olyan szívesen a földre vetné, amint csak tudná. Elképzelhetetlen volt neki egészen addig, hogy a saját holmijait maga cipelje, amíg el nem érkezett a jelen pillanat, melyben nincs mellette senki és semmi, csak saját maga. Igen aggasztó fejlemény, frusztrálja is rendesen. Az egyetlen, amit remélni tud, hogyha pénzhez nem is, de becsülethez és elismeréshez juthat itt, ugyanis valami olyasmi, epétől bűzlő hírek keringtek Wegtorenben, hogy az artheniori városi őrségnél nincs fizetés, önkéntes alapon dolgoznak az itteniek, amelynek ténye, már csak puszta önmagában is nevetséges, hacsak nem kizárólagosan pénzes nemesekről van szó, ami azért eléggé idealisztikus lenne, Cerd legalábbis nem hinné ezt. Lépései kezdenek tükrözni ólmos fáradtságát, valójában semmi kedve sincsen ahhoz, hogy ezt végig csinálja, pénzbeli motiváció hiányában, hiszen az azt jelentené, hogy be kellene osztania pénzét, ami akár szűkebb napokat is jelenthet, melyek nincsenek az ifjonc kedvére. Ha lettek volna otthon lehetőségei, más irányok, kiskapuk és utcácskák, feltérképezte volna őket, így viszont maradt Arthenior. Tiszta mocsok az egész, csak egy undorító helynek képes leírni egy életre a Lisendrehl. A kapunál is képtelen megállni, valószínűleg vannak ott őrök. Erőz vesz magán, nyájas mosolyt fest arcára, azzal dörmög.*
- Szép jó napot, uraim, jelentkeznék a soraikba! Hol lehetne jelentkezni, ha szabad kérdeznem, kihez fordulhatok?
//Kaszárnya előtt//
//Nyílt//
*Fárasztó útja volt, az már biztos, s az igazság sajnos az, hogy nem a városba befelé tartó út volt a legmegerőltetőbb, sokkal inkább az Arthenioron belüli táv megtétele, hiszen a határtól kezdve, se lova, se szolgája, csak ez a málhás hátizsák, amely annyira idegesítő és olyan szívesen a földre vetné, amint csak tudná. Elképzelhetetlen volt neki egészen addig, hogy a saját holmijait maga cipelje, amíg el nem érkezett a jelen pillanat, melyben nincs mellette senki és semmi, csak saját maga. Igen aggasztó fejlemény, frusztrálja is rendesen. Az egyetlen, amit remélni tud, hogyha pénzhez nem is, de becsülethez és elismeréshez juthat itt, ugyanis valami olyasmi, epétől bűzlő hírek keringtek Wegtorenben, hogy az artheniori városi őrségnél nincs fizetés, önkéntes alapon dolgoznak az itteniek, amelynek ténye, már csak puszta önmagában is nevetséges, hacsak nem kizárólagosan pénzes nemesekről van szó, ami azért eléggé idealisztikus lenne, Cerd legalábbis nem hinné ezt. Lépései kezdenek tükrözni ólmos fáradtságát, valójában semmi kedve sincsen ahhoz, hogy ezt végig csinálja, pénzbeli motiváció hiányában, hiszen az azt jelentené, hogy be kellene osztania pénzét, ami akár szűkebb napokat is jelenthet, melyek nincsenek az ifjonc kedvére. Ha lettek volna otthon lehetőségei, más irányok, kiskapuk és utcácskák, feltérképezte volna őket, így viszont maradt Arthenior. Tiszta mocsok az egész, csak egy undorító helynek képes leírni egy életre a Lisendrehl. A kapunál is képtelen megállni, valószínűleg vannak ott őrök. Erőz vesz magán, nyájas mosolyt fest arcára, azzal dörmög.*
- Szép jó napot, uraim, jelentkeznék a soraikba! Hol lehetne jelentkezni, ha szabad kérdeznem, kihez fordulhatok?
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-14 11:45:44
Üzenet elküldve: 2020-03-14 11:45:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar, esetleg Helwrik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Utrhin, mondhatni összeszedte magát valamennyire, a sírást befejezte, arcát ingujjába törölte és jelenleg azon van, hogy ne hányja el magát a tömlöctárs látványától, és még inkább a szagától. Undorító módon élt, undorítóan halt is meg. Az élet mindig igazságos marad, de ő maga természetesen nem érzi hibásnak személyét a tetteiért. Mindegyik logikus, átlátható számára, ha megkérdőjrlezné is, akkor sem tudja másként értelmezni őket. Talán egyszerűen a város nem volt neki való, nem tudni. Ha innen valaha kiszabadul, - márpedig azon lesz, esze ágában sincsen meghalni, akár azt a törpe tette, ő több annál - érdemes lehet meglátogatni azt a Mil'Ochasst, amiről Ganer mesélt neki. Bizonytalan a jövője, de azon lesz, hogy minél hamarabb kitapossa, s nem letapossa maga előtt az utat. Amennyiben azonban minden Denjaar számításai szerint történik, Utrhinnak váratlan látogatói lesznek. Arcára gúnyos mosoly ül ki, de ábrázata marad a megtörteké. Hiába akarja továbbra is nyakasan a feljebb valót mutatni kifelé, ha már nem az, fel is mondott, meg bezárták ide, megalázták. A rabok, Denjaar számára annyira ismerős, bárányt utánzó farkas képét ölti tehát magára, a sikertelen vigyor után.*
- Csak volt írnoka, Denjaar parancsnok úr. Felmondtam, és tudja miért? Mert a drágalátos katonák képtelenek engedelmeskedni a felettesüknek. A törpét ma vettem fel, el is árult még ma. Nézzen csak rá. *Néz megvetően a hullára, a kiontott belekre.* Nekem azt ígérte, feljebb is juthatok, s engedelmeskednek nekem a közlegények, akik rangban alattam állnak. Nos, ez elmaradt, így mivel maguk nem tettek eleget a szerződés magukra eső pontjának, *néz Helwrikre is, amennyiben az ott van* így bátorkodtam magam is felmenteni az enyém alól személyemet, miután a báró enedély nélkül megölt egy zsoldost, aki amúgy fellázadt. Kész őrültek háza ez a hely! *A végére azért egészen belelendül a színészkedésbe, csak nem felejtett sokat a pár óra alatt. Nem fogja könnyen megadni magát, amit ültében, enyhén balra biccentett, s állal felszegett, teátrális arca is mutat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Utrhin, mondhatni összeszedte magát valamennyire, a sírást befejezte, arcát ingujjába törölte és jelenleg azon van, hogy ne hányja el magát a tömlöctárs látványától, és még inkább a szagától. Undorító módon élt, undorítóan halt is meg. Az élet mindig igazságos marad, de ő maga természetesen nem érzi hibásnak személyét a tetteiért. Mindegyik logikus, átlátható számára, ha megkérdőjrlezné is, akkor sem tudja másként értelmezni őket. Talán egyszerűen a város nem volt neki való, nem tudni. Ha innen valaha kiszabadul, - márpedig azon lesz, esze ágában sincsen meghalni, akár azt a törpe tette, ő több annál - érdemes lehet meglátogatni azt a Mil'Ochasst, amiről Ganer mesélt neki. Bizonytalan a jövője, de azon lesz, hogy minél hamarabb kitapossa, s nem letapossa maga előtt az utat. Amennyiben azonban minden Denjaar számításai szerint történik, Utrhinnak váratlan látogatói lesznek. Arcára gúnyos mosoly ül ki, de ábrázata marad a megtörteké. Hiába akarja továbbra is nyakasan a feljebb valót mutatni kifelé, ha már nem az, fel is mondott, meg bezárták ide, megalázták. A rabok, Denjaar számára annyira ismerős, bárányt utánzó farkas képét ölti tehát magára, a sikertelen vigyor után.*
- Csak volt írnoka, Denjaar parancsnok úr. Felmondtam, és tudja miért? Mert a drágalátos katonák képtelenek engedelmeskedni a felettesüknek. A törpét ma vettem fel, el is árult még ma. Nézzen csak rá. *Néz megvetően a hullára, a kiontott belekre.* Nekem azt ígérte, feljebb is juthatok, s engedelmeskednek nekem a közlegények, akik rangban alattam állnak. Nos, ez elmaradt, így mivel maguk nem tettek eleget a szerződés magukra eső pontjának, *néz Helwrikre is, amennyiben az ott van* így bátorkodtam magam is felmenteni az enyém alól személyemet, miután a báró enedély nélkül megölt egy zsoldost, aki amúgy fellázadt. Kész őrültek háza ez a hely! *A végére azért egészen belelendül a színészkedésbe, csak nem felejtett sokat a pár óra alatt. Nem fogja könnyen megadni magát, amit ültében, enyhén balra biccentett, s állal felszegett, teátrális arca is mutat.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-13 04:10:51
Üzenet elküldve: 2020-03-13 04:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Félig temetetlen múlt//
-A tömlöcbe.
*Ismétli a siheder szavait némileg felszaladó szemöldökkel. Megragadja az eleddig lovon pihengető "Rozsdást", majd nagyot taszajt rajta, s követi Helwriket.*
-Ugyan mi dolga az írnoknak ott? Most mondja el, fiam, mert a gnóm igen csak jól csűri-csavarja a szavakat. *Mindenképp szeretné hallani a fiú beszámolóját, mielőtt Uthrint kihallgatja.*
-Rulcart? Tán valamelyik embere várakozik rá, ki nem leli a jó kémmestert. *A sötételfnek szokása időről-időre felszívódni, ami őt is kezdi némileg bosszantani. Ennek ellenére sort kerít a mélységi nőstényre, miután végére járt az írnok dolgának. Nem pillant hátra a válla felett, öles léptekkel, maga előtt szaporán lökdösve a Rozsdás nevezetű tahót siet a tömlöcök irányába. A "vendégeivel" csak ezt követően óhajt foglalkozni.
Amennyiben Helwrik út közben beszámol a történtekről, ő megragadva a félig alélt férfi vállát letuszkolja amazt a lefelé vezető, szűk csigalépcsőn, majd betolja az első cellába és rázárja azt. Később foglalkozik az ipsével, addig is élvezze a hűsölést. Helwrik felé fordul, várva, hogy mutassa a gnómot őrző cellát, s ha a fiatal katona így tesz, hát keresztbe font karokkal megáll a rácsok előtt.*
-Írnok uram, miről maradtam le?
-A tömlöcbe.
*Ismétli a siheder szavait némileg felszaladó szemöldökkel. Megragadja az eleddig lovon pihengető "Rozsdást", majd nagyot taszajt rajta, s követi Helwriket.*
-Ugyan mi dolga az írnoknak ott? Most mondja el, fiam, mert a gnóm igen csak jól csűri-csavarja a szavakat. *Mindenképp szeretné hallani a fiú beszámolóját, mielőtt Uthrint kihallgatja.*
-Rulcart? Tán valamelyik embere várakozik rá, ki nem leli a jó kémmestert. *A sötételfnek szokása időről-időre felszívódni, ami őt is kezdi némileg bosszantani. Ennek ellenére sort kerít a mélységi nőstényre, miután végére járt az írnok dolgának. Nem pillant hátra a válla felett, öles léptekkel, maga előtt szaporán lökdösve a Rozsdás nevezetű tahót siet a tömlöcök irányába. A "vendégeivel" csak ezt követően óhajt foglalkozni.
Amennyiben Helwrik út közben beszámol a történtekről, ő megragadva a félig alélt férfi vállát letuszkolja amazt a lefelé vezető, szűk csigalépcsőn, majd betolja az első cellába és rázárja azt. Később foglalkozik az ipsével, addig is élvezze a hűsölést. Helwrik felé fordul, várva, hogy mutassa a gnómot őrző cellát, s ha a fiatal katona így tesz, hát keresztbe font karokkal megáll a rácsok előtt.*
-Írnok uram, miről maradtam le?
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-12 21:24:48
Üzenet elküldve: 2020-03-12 21:24:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Kicsit Temetetlen múlt//
*Nem tud tenni ellene, ösztönösen megvakarja a fejét, nem szereti ő az ilyen kaliberű problémákat, de tisztában volt vele, mikor beállt, hogy nem egy leányálom, főleg ha mint ma, őrségben van az ember.*
-No.
*Mondja, ahogy beljebb invitálná őket, ekkor érkezik Denjaar a lovon, be egyenest a kaszárnyába.*
-Kapitány!
*Vágja haptákba magát, valahogy Helwrik egész megjelenése egy pillanat alatt megkomolyodik, mintha teljesen más kisugárzása lenne, érettebb, katonásabb. Szava sem marad, úgy húzza a kapitány magához. Helwrik csak hallgat, bólint egyet.*
-Parancs!
*Hangzik el a szájából, majd a frissibe jöttekre néz, s határozott hangon mindegyikhez egyszerre beszél.*
-Kedvemre valók vagytok, nem mondom, mindőtök, de mint látjátok mindig akad mit csinálni.
*Mutat a fickóra, akit a tömlöcbe kell vessen.*
-A fegyvereket leadják a másik őrnek, és Öregem..
-ÖREGEM! Jer papa.
*Kiáltja el magát, s előkocog egy pasas a barakk közeléből.*
-Öregem, kísérd őket a lakrészre, mindet. Ó és, ha nem tudnának viselkedni nyugodtan penderítsd ki őket innen, kössz.
*Amaz is csak bólint, majd egy kedvesebb mosollyal invitálja őket maguk után.*
-Jöjjenek, kérem.
*Persze ezt mind csak akkor, ha szépen leadták a fegyvereket.*
-A lakrészen megvárják a kapitány urat, akkor aztán beszélhetnek vele, addig ott van víz és le is tudnak ülni. Hát azt nem mondom hogy sör is van..
*Elindul, s reményei szerint követik őt. Helwrik pedig a feladatára összpontosít.*
-Az írnok, mi? Hát nem tudja kapitány uram? Talán jobb lenne, ha velem jönne a tömlöcbe vetni ezt, ott van az írnok is... Aztán azzal a sötét elffel óvatosan, uram. Rulcar felől érdeklődik.
*Mondja még a kapitánynak, s reméli, hogy vele tart, mert sokkal egyszerűbb ha a saját szemével lát mindent, mint hogy Helwrik nekiálljon magyarázkodni órákat. Persze, ha nem csörtet el hamarabb Denjaar, minthogy megvárná a férfi válaszát.*
//Kicsit Temetetlen múlt//
*Nem tud tenni ellene, ösztönösen megvakarja a fejét, nem szereti ő az ilyen kaliberű problémákat, de tisztában volt vele, mikor beállt, hogy nem egy leányálom, főleg ha mint ma, őrségben van az ember.*
-No.
*Mondja, ahogy beljebb invitálná őket, ekkor érkezik Denjaar a lovon, be egyenest a kaszárnyába.*
-Kapitány!
*Vágja haptákba magát, valahogy Helwrik egész megjelenése egy pillanat alatt megkomolyodik, mintha teljesen más kisugárzása lenne, érettebb, katonásabb. Szava sem marad, úgy húzza a kapitány magához. Helwrik csak hallgat, bólint egyet.*
-Parancs!
*Hangzik el a szájából, majd a frissibe jöttekre néz, s határozott hangon mindegyikhez egyszerre beszél.*
-Kedvemre valók vagytok, nem mondom, mindőtök, de mint látjátok mindig akad mit csinálni.
*Mutat a fickóra, akit a tömlöcbe kell vessen.*
-A fegyvereket leadják a másik őrnek, és Öregem..
-ÖREGEM! Jer papa.
*Kiáltja el magát, s előkocog egy pasas a barakk közeléből.*
-Öregem, kísérd őket a lakrészre, mindet. Ó és, ha nem tudnának viselkedni nyugodtan penderítsd ki őket innen, kössz.
*Amaz is csak bólint, majd egy kedvesebb mosollyal invitálja őket maguk után.*
-Jöjjenek, kérem.
*Persze ezt mind csak akkor, ha szépen leadták a fegyvereket.*
-A lakrészen megvárják a kapitány urat, akkor aztán beszélhetnek vele, addig ott van víz és le is tudnak ülni. Hát azt nem mondom hogy sör is van..
*Elindul, s reményei szerint követik őt. Helwrik pedig a feladatára összpontosít.*
-Az írnok, mi? Hát nem tudja kapitány uram? Talán jobb lenne, ha velem jönne a tömlöcbe vetni ezt, ott van az írnok is... Aztán azzal a sötét elffel óvatosan, uram. Rulcar felől érdeklődik.
*Mondja még a kapitánynak, s reméli, hogy vele tart, mert sokkal egyszerűbb ha a saját szemével lát mindent, mint hogy Helwrik nekiálljon magyarázkodni órákat. Persze, ha nem csörtet el hamarabb Denjaar, minthogy megvárná a férfi válaszát.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-12 01:02:16
Üzenet elküldve: 2020-03-12 01:02:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*Valóban szép számmal gyűltek össze a népek, akikre Jenari futólag vet egy pillantást. Nem különösebben ragadják meg figyelmét, sőt, többnyire eléggé visszás érzéseket keltenek benne, ez viszont nem mutatkozik meg sziklaszilárd vonásaiban.*
- Mondjuk úgy...
*Keresi a megfelelő szavakat úgy, hogy közben ne kiáltsa el a világnak, hogy valójában kinek is a lánya. Nem szeretné, ha ezt mindenki tudná. A markolatra tévedő kézfej útvonalát leköveti tekintetével, és szemei szigorúan összeszűkülnek.*
- Közeli ismerőse vagyok, és rég nem volt szerencsém látni őt.
*Persze nincs ellenvetése azzal kapcsolatban, hogy kérdezgetik itt léte okáról, elvégre ez a dolga Helwriknek, ám az apró számára fenyegető mozdulat nem nyerte el szimpátiáját. Jellemzően ezt nevezné szükségtelen maszkulin erőfitogtatásnak.*
- De, akár. Azonban Denjaar Krultosszal is szeretnék majd beszélni, ha egy mód van rá.
*Megint erőt vesz magán, és egy kényszeredett mosolyt feszít arcára, hogy barátságosabbnak tűnjön. Közben csendesen várja a további utasításokat, és akik éppen ránéznek köszöntés jelleggel feléjük biccent. Szemöldökei újabban felszaladnak a szép hölgyek és a kapitány emlegetése miatt, és számára érthetetlen okokból még morcosabbá teszi ez őt.
Ekkortájt érkezhet meg az újabb érkező hangja, és az ellentmondást nem tűrő utasítás. Jenari ösztönösen oldalra lép párat, és Helwrik kérésének teljesítését elhalasztja addig, amíg Denjaar el tud haladni mellettük. Ez a pillanat számára jóval tovább tart, mint ahogy valójában megtörténik. Amint felnéz a magas, határozott kiállású férfire, egy pillanatra kihagy a szíve, de lehet kettőre is. Érzelmek hada önti el őt, többnyire ellentétesek, és olyan mennyiségben, amennyit talán eddigi élete során összesen nem volt képes produkálni. Aztán ez a pillanat valamivel mérséklődik, miközben fejében felmerül az az opció, hogy talán ostobaság volt idejönnie. Ennek ellenére rövidesen beljebb lép, ahogy azt Helwrik javasolta.*
*Valóban szép számmal gyűltek össze a népek, akikre Jenari futólag vet egy pillantást. Nem különösebben ragadják meg figyelmét, sőt, többnyire eléggé visszás érzéseket keltenek benne, ez viszont nem mutatkozik meg sziklaszilárd vonásaiban.*
- Mondjuk úgy...
*Keresi a megfelelő szavakat úgy, hogy közben ne kiáltsa el a világnak, hogy valójában kinek is a lánya. Nem szeretné, ha ezt mindenki tudná. A markolatra tévedő kézfej útvonalát leköveti tekintetével, és szemei szigorúan összeszűkülnek.*
- Közeli ismerőse vagyok, és rég nem volt szerencsém látni őt.
*Persze nincs ellenvetése azzal kapcsolatban, hogy kérdezgetik itt léte okáról, elvégre ez a dolga Helwriknek, ám az apró számára fenyegető mozdulat nem nyerte el szimpátiáját. Jellemzően ezt nevezné szükségtelen maszkulin erőfitogtatásnak.*
- De, akár. Azonban Denjaar Krultosszal is szeretnék majd beszélni, ha egy mód van rá.
*Megint erőt vesz magán, és egy kényszeredett mosolyt feszít arcára, hogy barátságosabbnak tűnjön. Közben csendesen várja a további utasításokat, és akik éppen ránéznek köszöntés jelleggel feléjük biccent. Szemöldökei újabban felszaladnak a szép hölgyek és a kapitány emlegetése miatt, és számára érthetetlen okokból még morcosabbá teszi ez őt.
Ekkortájt érkezhet meg az újabb érkező hangja, és az ellentmondást nem tűrő utasítás. Jenari ösztönösen oldalra lép párat, és Helwrik kérésének teljesítését elhalasztja addig, amíg Denjaar el tud haladni mellettük. Ez a pillanat számára jóval tovább tart, mint ahogy valójában megtörténik. Amint felnéz a magas, határozott kiállású férfire, egy pillanatra kihagy a szíve, de lehet kettőre is. Érzelmek hada önti el őt, többnyire ellentétesek, és olyan mennyiségben, amennyit talán eddigi élete során összesen nem volt képes produkálni. Aztán ez a pillanat valamivel mérséklődik, miközben fejében felmerül az az opció, hogy talán ostobaság volt idejönnie. Ennek ellenére rövidesen beljebb lép, ahogy azt Helwrik javasolta.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-11 23:54:03
Üzenet elküldve: 2020-03-11 23:54:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Helwrik//
*Az ő hatalmas balszerencséjére nincs egyedül a kapuban. Sőt. Éppen egyszerre tudta magát időzíteni valami toborzással is. Ha elébb gondolkodik, és talán kinéz a piacra, egy másik tervvel, áll elő, de nincs mit tenni. Amíg a többi várakozó az ajtónállóval beszélget, addig az általa megbízott, és igazából gyengéden lefizetett őr, megy és teszi a dolgát. A lány nem feltűnően, de annál gyorsabban körbetekint a többieken.*
~Ételosztás van?~
*Kérdezi magától, a tőle megszokható cinizmussal, és vissza fordul előre. Kisvártatva érkezik egy ember, és az ajtónálló. A fehér bőrű készségesen elébb egy férfival áll le beszélgetni.*
~Gondolom addig én várok?~
*Még a gondolatainak is keserű citrom szájíze van. Azon kívül, hogy amit most csinál számára az egyetlen logikus lépés, az előző évek rutinja benne van a fejében. Aki a törvényt védi utálni kell, és ezt az sem oldja fel egyelőre, hogy ő is be kívánkozik lépni a soraikba. Talán kicsit később. Na de ő következik. Helwrik megszólítja, és rögtön fel is teszi a kérdéseit. Nagyon helyesen, mert óriási a tumultus, és Kenynek sincs kedve sokat várni.*
-Nem tudom.
*Bálaszolja lágy hangján, arra a kérdésre, hogy a férfi tud e neki segíteni. Finoman felnyúl a fekete csuklyáért, és lassan lehúzza a fejéről. Vörös haja széjjelebb terül, és kékes bőre sötéten mered a városőrre. Megszeppent arcán, a szemei enyhe félelmet tükröznek.*
-Rulclar ügyében vagyok itt.
*Felfedve magát, és faját, próbál kicsit rájátszani a dologra. Nem tisztázza szavakkal, hogy most a húga, vagy a szeretője, vagy csak távoli rokona, de mindenképpen úgy próbálja beállítani a dolgot, mintha a számára teljesen ismeretlen, talán nem is létező név mögötti személy jelentene neki valamit.*
-Nagyon fontos lenne beszélnem valakivel.
*Mondja megerősítve ezzel az eddig kelteni próbált benyomást. Ekkor szalad el mellettük egy férfi. Kimondottan sármos jószág meg kell hagyni, de most a mélységi mással van elfoglalva. A futtában elhangzó beszélgetés java része arra utal, hogy valami felettese lehet a fickónak akivel éppen beszél, majd tovaüget a helyesebbik.*
~Így nem jutok egyről a kettőre.~
*Mondja magában kicsit dühösen, és a homlokához kap, mint akinek most jut eszébe valami fontos.*
-Bocsánat. Nem akarom feltartani. Megvárhatom odabent valahol?
*Kérdezi a legjobban nevelt úri leány módján. Az "igen" legkisebb jelére egy gyenge pukedlit ereszt el, és lassan besétál.*
~Ugye? A szobalány évek?~
*Kérdezi magától, és arra lesz figyelmes, hogy a beszélgető partnere már máshoz beszél, sőt a következő pillanatban, mint egy parasztlegény a gulyát tereli őket befelé. A megvalósítás kérdéses, és ha tehetné, most fordulna sarkon, de a lényeg, hogy bent van a kaszárnyában. Innen már majdnem gyerek játék.*
~Vagy csak most jön a neheze.~
*Gondolja magában. Mást nem tehet. Megy amerre a pásztor hajtja, és próbálja nem felképelni ezért.*
A hozzászólás írója (Ken'Yäta Eronkezhar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 23:59:07
//Helwrik//
*Az ő hatalmas balszerencséjére nincs egyedül a kapuban. Sőt. Éppen egyszerre tudta magát időzíteni valami toborzással is. Ha elébb gondolkodik, és talán kinéz a piacra, egy másik tervvel, áll elő, de nincs mit tenni. Amíg a többi várakozó az ajtónállóval beszélget, addig az általa megbízott, és igazából gyengéden lefizetett őr, megy és teszi a dolgát. A lány nem feltűnően, de annál gyorsabban körbetekint a többieken.*
~Ételosztás van?~
*Kérdezi magától, a tőle megszokható cinizmussal, és vissza fordul előre. Kisvártatva érkezik egy ember, és az ajtónálló. A fehér bőrű készségesen elébb egy férfival áll le beszélgetni.*
~Gondolom addig én várok?~
*Még a gondolatainak is keserű citrom szájíze van. Azon kívül, hogy amit most csinál számára az egyetlen logikus lépés, az előző évek rutinja benne van a fejében. Aki a törvényt védi utálni kell, és ezt az sem oldja fel egyelőre, hogy ő is be kívánkozik lépni a soraikba. Talán kicsit később. Na de ő következik. Helwrik megszólítja, és rögtön fel is teszi a kérdéseit. Nagyon helyesen, mert óriási a tumultus, és Kenynek sincs kedve sokat várni.*
-Nem tudom.
*Bálaszolja lágy hangján, arra a kérdésre, hogy a férfi tud e neki segíteni. Finoman felnyúl a fekete csuklyáért, és lassan lehúzza a fejéről. Vörös haja széjjelebb terül, és kékes bőre sötéten mered a városőrre. Megszeppent arcán, a szemei enyhe félelmet tükröznek.*
-Rulclar ügyében vagyok itt.
*Felfedve magát, és faját, próbál kicsit rájátszani a dologra. Nem tisztázza szavakkal, hogy most a húga, vagy a szeretője, vagy csak távoli rokona, de mindenképpen úgy próbálja beállítani a dolgot, mintha a számára teljesen ismeretlen, talán nem is létező név mögötti személy jelentene neki valamit.*
-Nagyon fontos lenne beszélnem valakivel.
*Mondja megerősítve ezzel az eddig kelteni próbált benyomást. Ekkor szalad el mellettük egy férfi. Kimondottan sármos jószág meg kell hagyni, de most a mélységi mással van elfoglalva. A futtában elhangzó beszélgetés java része arra utal, hogy valami felettese lehet a fickónak akivel éppen beszél, majd tovaüget a helyesebbik.*
~Így nem jutok egyről a kettőre.~
*Mondja magában kicsit dühösen, és a homlokához kap, mint akinek most jut eszébe valami fontos.*
-Bocsánat. Nem akarom feltartani. Megvárhatom odabent valahol?
*Kérdezi a legjobban nevelt úri leány módján. Az "igen" legkisebb jelére egy gyenge pukedlit ereszt el, és lassan besétál.*
~Ugye? A szobalány évek?~
*Kérdezi magától, és arra lesz figyelmes, hogy a beszélgető partnere már máshoz beszél, sőt a következő pillanatban, mint egy parasztlegény a gulyát tereli őket befelé. A megvalósítás kérdéses, és ha tehetné, most fordulna sarkon, de a lényeg, hogy bent van a kaszárnyában. Innen már majdnem gyerek játék.*
~Vagy csak most jön a neheze.~
*Gondolja magában. Mást nem tehet. Megy amerre a pásztor hajtja, és próbálja nem felképelni ezért.*
A hozzászólás írója (Ken'Yäta Eronkezhar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 23:59:07
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-11 07:59:47
Üzenet elküldve: 2020-03-11 07:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Tólig//
//És minden más//
*A vörös hajú fél-elfre pillant. Igen annak kell lennie. Most úgy hirtelen az jut eszébe, az összes félvér vörös lenne? A férfi a harmadik, akit lát mióta Artheniorba érkezett. A helyzete meg úgy fest, változik, mert úgy döntött maradni fog. A vörös szavaiból ő is ilyen tervezget. A fiú, inkább suhancnak tűnik az elf szemében nem érti a köszöntését. Tán mert ember.*
- Szép napot.*haj fejet e puritán emberi köszöntésre. *
- Szeretnék jelentkezni. *jelenti rém egyszerűen. Nem szépít semmit, csak tömör, egyszerű és lényegre törő. *
- Lainor Fairawell vagyok, egy erdőjáró elf. Elsősorban íjász, felderítő.* teszi még hozzá, hogy azért valamit magáról is mondjon. Valamit, amivel meggyőzi az itt lévőket, hogy hasznát látják a csatlakozásának. Reméli elegendő ez, ahhoz hogy foglalkozzanak vele érdemben is.*
*A másik vörös az a mélységi, azzal most sem tud mit kezdeni, de láthatóan inkább lefizetési módszerrel akar valahova jutni. Erre az elf vállat von. Azonban az utolsóként érkező barna öltözetű és hajú leány, ki határozott hangon a városi őrség vezetőjét keresi. ~Na, még egy.~ *
- Nagyon népszerű a városőrség vezetője. Én beérem veled is.*mondja Helwriknek. Azt már most látja Lainor, hogy szép szál magas emberek és fél-elfek keveredtek ide. Mégis az elf tűnik a legmagasabbra nyúltnak itt. Legvégén pedig megérkezik egy barnás hajú idősebb ember férfi. Helwriknek suttog valamit, amit érzékeny elf füleivel hall, de igyekszik nem előnyre szert tenni emiatt. Így nem figyel a párbeszédre. Ehelyett a körötte álló újoncokat figyeli. A barna hajú magas lányt, a magas vöröses hajú fél-elfet és a mélységi nőt. Tekintete és kőszobor arca nem sokat árul el, de mégis valahogy másként tekint a mélységinek tűnőre.*
//Tólig//
//És minden más//
*A vörös hajú fél-elfre pillant. Igen annak kell lennie. Most úgy hirtelen az jut eszébe, az összes félvér vörös lenne? A férfi a harmadik, akit lát mióta Artheniorba érkezett. A helyzete meg úgy fest, változik, mert úgy döntött maradni fog. A vörös szavaiból ő is ilyen tervezget. A fiú, inkább suhancnak tűnik az elf szemében nem érti a köszöntését. Tán mert ember.*
- Szép napot.*haj fejet e puritán emberi köszöntésre. *
- Szeretnék jelentkezni. *jelenti rém egyszerűen. Nem szépít semmit, csak tömör, egyszerű és lényegre törő. *
- Lainor Fairawell vagyok, egy erdőjáró elf. Elsősorban íjász, felderítő.* teszi még hozzá, hogy azért valamit magáról is mondjon. Valamit, amivel meggyőzi az itt lévőket, hogy hasznát látják a csatlakozásának. Reméli elegendő ez, ahhoz hogy foglalkozzanak vele érdemben is.*
*A másik vörös az a mélységi, azzal most sem tud mit kezdeni, de láthatóan inkább lefizetési módszerrel akar valahova jutni. Erre az elf vállat von. Azonban az utolsóként érkező barna öltözetű és hajú leány, ki határozott hangon a városi őrség vezetőjét keresi. ~Na, még egy.~ *
- Nagyon népszerű a városőrség vezetője. Én beérem veled is.*mondja Helwriknek. Azt már most látja Lainor, hogy szép szál magas emberek és fél-elfek keveredtek ide. Mégis az elf tűnik a legmagasabbra nyúltnak itt. Legvégén pedig megérkezik egy barnás hajú idősebb ember férfi. Helwriknek suttog valamit, amit érzékeny elf füleivel hall, de igyekszik nem előnyre szert tenni emiatt. Így nem figyel a párbeszédre. Ehelyett a körötte álló újoncokat figyeli. A barna hajú magas lányt, a magas vöröses hajú fél-elfet és a mélységi nőt. Tekintete és kőszobor arca nem sokat árul el, de mégis valahogy másként tekint a mélységinek tűnőre.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-10 02:50:56
Üzenet elküldve: 2020-03-10 02:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Kicsit verbuválás//
~Rossz kút az, mibe vizet kell hordani.~ *Mondta volt a vén Grult, s igen csak találónak tartja a mondást erre a helyzetre is. Szíves örömest derülne is rajta, azonban a wegtoreni haddal ellentétben ez a kút most az ő birtokán áll.*
-Félre az útból!
*Beüget a nyitott kapun, mit sem törődve az épp beinvitálásra kerülő idegenekkel. Pedig ha jobban megnézné a vendégeiket, a szíve bizton kihagyna néhány dobbanást egy ismerős arc láttán. Gondolatai azonban egészen máshol járnak most, s ajtót mutatnak mindennek, mi letérítheti az útról.
Lecsúszik a nyeregből, a kantárt pedig a legközelebbi katona kezébe nyomja.*
-Helwrik! *Fordul a fiatal ajtónálló felé sebtiben, majd tarkójánál fogva magához húzza a fiút.*
-Ha ezek közül bármelyik is toborzásra vár, vagy egyéb ügyben jár el itt... Vidd őket a lakrészre. Fegyver nélkül. Várni fognak. Remélem, nem sokat. Tömlöcbe ezzel!
*Utolsó mondatát már a kantárt tartó harcos felé intézi, fejével pedig a lovon pihengető "Rozsdás" felé biccent. Ő is várni fog.*
-Hol az írnok?
*A türelme immáron a végére ért, hibának innentől helye nincs. Azért hozta a thargot a laktanyába, hogy megvédjék, s ha valóban innen rabolták el a leányt, úgy valaki lógni fog.
Annak rendje s módja szerint az iroda felé csörtet, hogy feltépve az ajtót megkeresse Uthrint. Jelentést vár, s mihamaharabb.*
//Kicsit verbuválás//
~Rossz kút az, mibe vizet kell hordani.~ *Mondta volt a vén Grult, s igen csak találónak tartja a mondást erre a helyzetre is. Szíves örömest derülne is rajta, azonban a wegtoreni haddal ellentétben ez a kút most az ő birtokán áll.*
-Félre az útból!
*Beüget a nyitott kapun, mit sem törődve az épp beinvitálásra kerülő idegenekkel. Pedig ha jobban megnézné a vendégeiket, a szíve bizton kihagyna néhány dobbanást egy ismerős arc láttán. Gondolatai azonban egészen máshol járnak most, s ajtót mutatnak mindennek, mi letérítheti az útról.
Lecsúszik a nyeregből, a kantárt pedig a legközelebbi katona kezébe nyomja.*
-Helwrik! *Fordul a fiatal ajtónálló felé sebtiben, majd tarkójánál fogva magához húzza a fiút.*
-Ha ezek közül bármelyik is toborzásra vár, vagy egyéb ügyben jár el itt... Vidd őket a lakrészre. Fegyver nélkül. Várni fognak. Remélem, nem sokat. Tömlöcbe ezzel!
*Utolsó mondatát már a kantárt tartó harcos felé intézi, fejével pedig a lovon pihengető "Rozsdás" felé biccent. Ő is várni fog.*
-Hol az írnok?
*A türelme immáron a végére ért, hibának innentől helye nincs. Azért hozta a thargot a laktanyába, hogy megvédjék, s ha valóban innen rabolták el a leányt, úgy valaki lógni fog.
Annak rendje s módja szerint az iroda felé csörtet, hogy feltépve az ajtót megkeresse Uthrint. Jelentést vár, s mihamaharabb.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:18:17
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:18:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Tólig//
//És minden más//
*Helwrik nem is sejtheti, hogy mi vár még rá a mai nap. ~Hát erre nem számoltam, mikor felkeltem. Na mindegy, legalább nem unatkozok.~ Ez is egy életfelfogás, akárhogy is nézzük. Egyre csak érkeznek a különösebbnél különösebb alakok, de ez így van rendjén, a kaszárnya mindig is helye azoknak, kiknek nincs hová menniük, vagy lenne, de nem akarnak. Talán nem is tudja sorba tenni őket, de azért igyekszik helyt állni, ha már ő ma a soros.*
-Próbára akarod tenni magad, kölyök? Akkor jó helyen jársz!
*Mosolyog vissza rá azzal a kedéllyel, amit Reorik is mutat felé. Kezével int is, hogy megerősítse, jöjjön csak be, s ne odakinn ácsorogjon, majd a többit utána, majd a nőre lesz figyelmes, ki egy erszénnyel próbálja meggyorsítani, vagy biztosítani az útját, hogy ne legyen fölösleges. Helwrik csak jót mosolyog magában, s a fejét rázza, hisz tudja, hogy jelenleg ő itt az egyetlen valamire fogható baka, mindenki házon kívül van, ha úgy tetszik.*
-Hölgyem.
*Szól oda, ha esetleg messzebb lenne is meghallja, majd egy pár határozott lépést tesz feléje.*
-Elárulná miféle fontos ügy az, melyben a kapitányt keresi?
*Kezét azért a kardja markolatára teszi, de csak úgy, pihentető jelleggel, nem fenyegetőzik, csak hogy tudja mindenki, bizony a katona van otthon, s biz nincs egyedül, nem okos dolog itt bajt keresni.*
-Én nem segíthetek?
*Kérdi mosolyogva, majd újabb köszöntést hall.*
-Az erdő szellemei mi? Neked is komám, szép napot. Igaz, igaz, jó a füled. Toboroz bizony. Mindig elkél a szorgos kéz a város háza táján.
*Elismerően bólint, majd újabb jövevényt észlel.*
-Hogy a kapitány dolga hogy felszaladt manapság. Minden szép hölgy az ő társaságát keresi, ej.
*Csóválja meg a fejét hetykén.*
-Sajnálom, de jelenleg én tudok a szolgálatára állni, milyen ügyben keresi? Ó de jöjjenek beljebb kérem, ne ácsorogjanak itt a kapuban. Gyerünk, befelé, befelé.
*Kezével hessegeti őket, mint a kokasokat szokás, s ha esetleg nem akarnak szót fogadni, hát kívül tágasabb.*
-A kaput aztat szabadon kell hagyni, nehogy elüsse magukat egy szekér, vagy valami, ért?
*Bólint egyet helyettük is.*
//Tólig//
//És minden más//
*Helwrik nem is sejtheti, hogy mi vár még rá a mai nap. ~Hát erre nem számoltam, mikor felkeltem. Na mindegy, legalább nem unatkozok.~ Ez is egy életfelfogás, akárhogy is nézzük. Egyre csak érkeznek a különösebbnél különösebb alakok, de ez így van rendjén, a kaszárnya mindig is helye azoknak, kiknek nincs hová menniük, vagy lenne, de nem akarnak. Talán nem is tudja sorba tenni őket, de azért igyekszik helyt állni, ha már ő ma a soros.*
-Próbára akarod tenni magad, kölyök? Akkor jó helyen jársz!
*Mosolyog vissza rá azzal a kedéllyel, amit Reorik is mutat felé. Kezével int is, hogy megerősítse, jöjjön csak be, s ne odakinn ácsorogjon, majd a többit utána, majd a nőre lesz figyelmes, ki egy erszénnyel próbálja meggyorsítani, vagy biztosítani az útját, hogy ne legyen fölösleges. Helwrik csak jót mosolyog magában, s a fejét rázza, hisz tudja, hogy jelenleg ő itt az egyetlen valamire fogható baka, mindenki házon kívül van, ha úgy tetszik.*
-Hölgyem.
*Szól oda, ha esetleg messzebb lenne is meghallja, majd egy pár határozott lépést tesz feléje.*
-Elárulná miféle fontos ügy az, melyben a kapitányt keresi?
*Kezét azért a kardja markolatára teszi, de csak úgy, pihentető jelleggel, nem fenyegetőzik, csak hogy tudja mindenki, bizony a katona van otthon, s biz nincs egyedül, nem okos dolog itt bajt keresni.*
-Én nem segíthetek?
*Kérdi mosolyogva, majd újabb köszöntést hall.*
-Az erdő szellemei mi? Neked is komám, szép napot. Igaz, igaz, jó a füled. Toboroz bizony. Mindig elkél a szorgos kéz a város háza táján.
*Elismerően bólint, majd újabb jövevényt észlel.*
-Hogy a kapitány dolga hogy felszaladt manapság. Minden szép hölgy az ő társaságát keresi, ej.
*Csóválja meg a fejét hetykén.*
-Sajnálom, de jelenleg én tudok a szolgálatára állni, milyen ügyben keresi? Ó de jöjjenek beljebb kérem, ne ácsorogjanak itt a kapuban. Gyerünk, befelé, befelé.
*Kezével hessegeti őket, mint a kokasokat szokás, s ha esetleg nem akarnak szót fogadni, hát kívül tágasabb.*
-A kaput aztat szabadon kell hagyni, nehogy elüsse magukat egy szekér, vagy valami, ért?
*Bólint egyet helyettük is.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-09 07:19:25
Üzenet elküldve: 2020-03-09 07:19:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Verbuválás//
*Talán Eeyr keze lehet a dologban, talán a véletlen, vagy a szerencse, nem tudni. Mindenesetre nem kell tovább rágódnia magában, mert egy vidámnak tetsző alak jön ki a kaszárnyából, s megtalálja őt, illetve hallja a szavait. Reorik eleinte zord ábrázata hamar megenyhül, kezével a vörös hajába túr, s elneveti magát.*
-De biz, új tetőt, s talán egy helyet, ahol próbára tehetem magam. Azt hallottam..
*Ekkor pillantja meg az érkező nőt, aki számára furcsa dolgokról beszél, s némi aranyat is csempész az egyik őr kezébe.*
-Há' azt meg miért tette? Azt hiszi úgy gyorsabb? Hehehe.
*Nevetése őszinte és a kérdése sem sértő, vagy kötekedő, inkább gyermeteg és rácsodálkozó.*
-Tudja csak kérdezni kell aztán válaszolnak az embernek.
*Vigyorog, majd újonnan érkezőket is észrevesz.*
-Óh.
*Szeme tágra nyitva, úgy képed el.*
-Mennyien jönnek velem együtt ide. Váó. Remélem vannak köztük erősek is.
*Ujjával megpöccinti az orrát, de bárhogy is, olyan bájos és szerethető módon teszi mindezt.*
-Szép napot, szép napokat mindőtöknek!
*Talán Eeyr keze lehet a dologban, talán a véletlen, vagy a szerencse, nem tudni. Mindenesetre nem kell tovább rágódnia magában, mert egy vidámnak tetsző alak jön ki a kaszárnyából, s megtalálja őt, illetve hallja a szavait. Reorik eleinte zord ábrázata hamar megenyhül, kezével a vörös hajába túr, s elneveti magát.*
-De biz, új tetőt, s talán egy helyet, ahol próbára tehetem magam. Azt hallottam..
*Ekkor pillantja meg az érkező nőt, aki számára furcsa dolgokról beszél, s némi aranyat is csempész az egyik őr kezébe.*
-Há' azt meg miért tette? Azt hiszi úgy gyorsabb? Hehehe.
*Nevetése őszinte és a kérdése sem sértő, vagy kötekedő, inkább gyermeteg és rácsodálkozó.*
-Tudja csak kérdezni kell aztán válaszolnak az embernek.
*Vigyorog, majd újonnan érkezőket is észrevesz.*
-Óh.
*Szeme tágra nyitva, úgy képed el.*
-Mennyien jönnek velem együtt ide. Váó. Remélem vannak köztük erősek is.
*Ujjával megpöccinti az orrát, de bárhogy is, olyan bájos és szerethető módon teszi mindezt.*
-Szép napot, szép napokat mindőtöknek!
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:50:50
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:50:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tólig//
//Verbuválás//
- Pont hogy nem az. Sunyi mosolyod van, de ezt te is biztosan tudod.
*Jenarinak kedve lenne megütni Rynsellt, ami nem meglepő, Jenari nagyon sokszor érzi azt, hogy szívesen ütne meg másokat, de rendelkezik a kellő önkontrollal, hogy ne tegye. Meg természetesen érdekelné, hogy az alattomos hosszúéletű miként reagálna, ha arcon csűrné. Talán visszaütne? Talán játszaná az úrielfet, aki nem bánt nőket?*
- Szóval akkor megérkeztünk.
*Állapítja meg bölcsen, és lecsúszik lova nyergéből, majd Rynsellhez hasonlóan kiköti saját lovát.*
- Ha te díszpolgár vagy, akkor valóban ráférne Artheniorra némi segítség.
*Karjait szigorúan fonja össze mellkasa előtt, és kezdi el lemondóan ingatni fejét.*
- Valóban nagyon bájos.
*Jegyzi meg csípős éllel közönyös hangjában.*
- Áh, ott mintha lenne is valaki. Remek. Innen már feltalálom magamat, köszönöm.
*Zsebébe nyúl és egy 20 aranyat tartalmazó erszényt húz elő, majd dobja oda Rynsell Caeldannak.
*
- Köszönöm.
*Erőlteti magát némi torok köszörülés közben. Nem erőssége sem köszönetet mondani, sem bocsánatot kérni.*
- Szép napot!
*Kiált oda Helwriknek, Reoriknak és Lainornak, még mielőtt esetleg eltűnnének a kapu mögött, és elszalasztaná a bejutás lehetőségét. Határozott, magabiztos léptekkel indul el feléjük, akár Rynsellel, akár nélküle.*
- Csak egy szóra!
*Amennyiben nem hagyják faképnél, úgy hamarosan eléjük toppan, és egy fakó mosolyt erőltet szigorú arcára.*
- Jenari vagyok, és Denjaar Krultosszal szeretnék beszélni, amennyiben mód van rá. Úgy hallottam ő vezeti a Városi Őrséget, így szeretnék én is jelentkezni nála.
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.08 21:52:37
//Verbuválás//
- Pont hogy nem az. Sunyi mosolyod van, de ezt te is biztosan tudod.
*Jenarinak kedve lenne megütni Rynsellt, ami nem meglepő, Jenari nagyon sokszor érzi azt, hogy szívesen ütne meg másokat, de rendelkezik a kellő önkontrollal, hogy ne tegye. Meg természetesen érdekelné, hogy az alattomos hosszúéletű miként reagálna, ha arcon csűrné. Talán visszaütne? Talán játszaná az úrielfet, aki nem bánt nőket?*
- Szóval akkor megérkeztünk.
*Állapítja meg bölcsen, és lecsúszik lova nyergéből, majd Rynsellhez hasonlóan kiköti saját lovát.*
- Ha te díszpolgár vagy, akkor valóban ráférne Artheniorra némi segítség.
*Karjait szigorúan fonja össze mellkasa előtt, és kezdi el lemondóan ingatni fejét.*
- Valóban nagyon bájos.
*Jegyzi meg csípős éllel közönyös hangjában.*
- Áh, ott mintha lenne is valaki. Remek. Innen már feltalálom magamat, köszönöm.
*Zsebébe nyúl és egy 20 aranyat tartalmazó erszényt húz elő, majd dobja oda Rynsell Caeldannak.
*- Köszönöm.
*Erőlteti magát némi torok köszörülés közben. Nem erőssége sem köszönetet mondani, sem bocsánatot kérni.*
- Szép napot!
*Kiált oda Helwriknek, Reoriknak és Lainornak, még mielőtt esetleg eltűnnének a kapu mögött, és elszalasztaná a bejutás lehetőségét. Határozott, magabiztos léptekkel indul el feléjük, akár Rynsellel, akár nélküle.*
- Csak egy szóra!
*Amennyiben nem hagyják faképnél, úgy hamarosan eléjük toppan, és egy fakó mosolyt erőltet szigorú arcára.*
- Jenari vagyok, és Denjaar Krultosszal szeretnék beszélni, amennyiben mód van rá. Úgy hallottam ő vezeti a Városi Őrséget, így szeretnék én is jelentkezni nála.
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.08 21:52:37
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:41:06
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Verbuválás//
*Egy elf közeledik a kaszárnya felé. Akárki megmondhatná, hacsak a magasságát nézi meg. Az elf hat egész hét láb magasra nőtt. Öltözete egyszerű erdő járáshoz kényelmes viselet. Barna állati bőrökből készített bőrnadrág, hozzá barna bőrcsizma látszik lentebb. Zöld ingére egy szürke mellényt vett fel, s minderre egy barnás kopott bőrvért kerül. Hátán egy barna köpeny van, melynek vállánál halovány mogyorószínű állat prémje látszik. Sötétbarnás haját apró fonatok szorítják hátra fele, hogy zöld szemébe ne lógjon bele, így enyhén hegyesedő fülei is jól láthatóak. Fák levél színét idéző szemében látható, hogy már több mindent megélt.
Hátán tegezben nyílvesszők vannak, mellette meg felajzatlan egyszerű íja látszik. Egyik oldalán hosszú tőr lóg, másikon pedig egy oldaltáska, melybe utazáshoz szükséges szegényes holmija található. Jártában lendületesen közeledik a kaszárnya felé. A kaszárnya mindig is vonzotta az elfet. Szeretett volna többször beállni a soraik közé, de valahogy sosem került rá sor. Így most többszöri kudarca után úgy döntött most szerencsét próbál. Hátha éppen keresnek ide harcolni tudó egyéneket.*
*A Kaszárnya vaskos cölöpök által épített falát látva tudja már el is érte. Az ajtó előtt a két őrnél leadja a fegyvereit, és azok nélkül lép beljebb a nagyobb térre. Itt gyakorlatozáshoz kellő tereprendezést vél felfedezni. Meg is lát két férfit, és egy vöröses hajú nőt. Az utóbbira elhúzza a száját, az ilyen rőt hajú némberekkel már sokadikkal találkozik, nem is tudja, mit reagáljon rá. Elsőre leginkább úgy tesz, mintha észre se venné. Mivel ezekkel a mostani istenekkel nem igen tud mit kezdeni, így a megszokott köszöntést alkalmazza.*
- Az erdő szellemei vezessenek utadon. *köszönti a két férfit.*
- A piacon azt hallottam, hogy toboroz az őrség igaz ez? *kérdezi hangja karcos, látszik rajta, hogy nem a beszéd az erőssége. Így most megerőlteti magát. Na, mosoly azért nem húzódik az elf ajkára, inkább egy kíváncsi pillantást kaphat Helwrik*
//Verbuválás//
*Egy elf közeledik a kaszárnya felé. Akárki megmondhatná, hacsak a magasságát nézi meg. Az elf hat egész hét láb magasra nőtt. Öltözete egyszerű erdő járáshoz kényelmes viselet. Barna állati bőrökből készített bőrnadrág, hozzá barna bőrcsizma látszik lentebb. Zöld ingére egy szürke mellényt vett fel, s minderre egy barnás kopott bőrvért kerül. Hátán egy barna köpeny van, melynek vállánál halovány mogyorószínű állat prémje látszik. Sötétbarnás haját apró fonatok szorítják hátra fele, hogy zöld szemébe ne lógjon bele, így enyhén hegyesedő fülei is jól láthatóak. Fák levél színét idéző szemében látható, hogy már több mindent megélt.
Hátán tegezben nyílvesszők vannak, mellette meg felajzatlan egyszerű íja látszik. Egyik oldalán hosszú tőr lóg, másikon pedig egy oldaltáska, melybe utazáshoz szükséges szegényes holmija található. Jártában lendületesen közeledik a kaszárnya felé. A kaszárnya mindig is vonzotta az elfet. Szeretett volna többször beállni a soraik közé, de valahogy sosem került rá sor. Így most többszöri kudarca után úgy döntött most szerencsét próbál. Hátha éppen keresnek ide harcolni tudó egyéneket.*
*A Kaszárnya vaskos cölöpök által épített falát látva tudja már el is érte. Az ajtó előtt a két őrnél leadja a fegyvereit, és azok nélkül lép beljebb a nagyobb térre. Itt gyakorlatozáshoz kellő tereprendezést vél felfedezni. Meg is lát két férfit, és egy vöröses hajú nőt. Az utóbbira elhúzza a száját, az ilyen rőt hajú némberekkel már sokadikkal találkozik, nem is tudja, mit reagáljon rá. Elsőre leginkább úgy tesz, mintha észre se venné. Mivel ezekkel a mostani istenekkel nem igen tud mit kezdeni, így a megszokott köszöntést alkalmazza.*
- Az erdő szellemei vezessenek utadon. *köszönti a két férfit.*
- A piacon azt hallottam, hogy toboroz az őrség igaz ez? *kérdezi hangja karcos, látszik rajta, hogy nem a beszéd az erőssége. Így most megerőlteti magát. Na, mosoly azért nem húzódik az elf ajkára, inkább egy kíváncsi pillantást kaphat Helwrik*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:49:38
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:49:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
//Bárki aki szabad a Kaszárnyában//
*Egy alak ér a kaszárnya kapuja elé. A fekete kabáton, és a csuklyán kívül, csak annyi ismerhető fel belőle, hogy egy vörös hajú nő van alatta. Arca elsőre nem látható, és szabad bőrfelülete sincs melynek alapján fajára lehetne következtetni.*
~Jobb így. Egy katonai létesítménybe egy sötételfnek besétálni mindig gyanús, legyen bármilyen előrehaladott gondolkodású Arthenior.~
*Magyarázza magának az elővigyázatosságának okait. Megjegyzem joggal. A bejáratban máris egy bizalmatlan tekintetű szürke köpenyesbe botlik. Céllal érkezik, és tervvel. Nem hinné, hogy egy ajtónálló közlegény ki lenne értesítve az őrség piszkosabb ügyeiről. Többek között azért sem, mert ő is csak rossz hírű ivók sötét sarkaiban hallott róla pletykákat, azt is csak félvállról véve. Csak onnan tudja, hogy a dolognak lennie kell, mert hallott valami Rulclarról, aki mélységi. És ahol a fajtársainak említése, és a kémkedés egy mondatba keveredik, azt ő bizony elhiszi. Így nem is az első elé kerülő katonának kezd el magyarázkodni. Amikor egy szembe jön vele a kapuban, akkor már előre bekészíti a pénzt. A női hang még a katona előtt szólal meg.*
-Kérem, fogja ezt!
*És azzal átad 50 aranyat az ismeretlen várösőrnek, Mesélő (Nyíl) képében*
-Keresse meg a legmagasabb rangú embert az épületben. Nagyon fontos ügyben kell vele beszélnem.
*Olyan hűen tudja utánozni egy esetlen bajbajutott nő hangját, mintha lett volna az valaha.*
-Kérem! Kérem segítsen.
*Mondja suttogva, és közben a másiknak csak a lábát nézi. Ezzel elfedve arcát, és mutatva színlelt szégyenét. Ha a kis közjáték összejön, akkor már keresi is a kaszárnya legmagasabb tisztjét. Azt mondjuk a lány nem tudja, ennek híján van az őrség.
Mármint tisztből. Nem tudja, hogy egy zűrzavarokkal és illetékességi keljfeljancsikkal teli kaszárnyába sétál be éppen.*
//Bárki aki szabad a Kaszárnyában//
*Egy alak ér a kaszárnya kapuja elé. A fekete kabáton, és a csuklyán kívül, csak annyi ismerhető fel belőle, hogy egy vörös hajú nő van alatta. Arca elsőre nem látható, és szabad bőrfelülete sincs melynek alapján fajára lehetne következtetni.*
~Jobb így. Egy katonai létesítménybe egy sötételfnek besétálni mindig gyanús, legyen bármilyen előrehaladott gondolkodású Arthenior.~
*Magyarázza magának az elővigyázatosságának okait. Megjegyzem joggal. A bejáratban máris egy bizalmatlan tekintetű szürke köpenyesbe botlik. Céllal érkezik, és tervvel. Nem hinné, hogy egy ajtónálló közlegény ki lenne értesítve az őrség piszkosabb ügyeiről. Többek között azért sem, mert ő is csak rossz hírű ivók sötét sarkaiban hallott róla pletykákat, azt is csak félvállról véve. Csak onnan tudja, hogy a dolognak lennie kell, mert hallott valami Rulclarról, aki mélységi. És ahol a fajtársainak említése, és a kémkedés egy mondatba keveredik, azt ő bizony elhiszi. Így nem is az első elé kerülő katonának kezd el magyarázkodni. Amikor egy szembe jön vele a kapuban, akkor már előre bekészíti a pénzt. A női hang még a katona előtt szólal meg.*
-Kérem, fogja ezt!
*És azzal átad 50 aranyat az ismeretlen várösőrnek, Mesélő (Nyíl) képében*
-Keresse meg a legmagasabb rangú embert az épületben. Nagyon fontos ügyben kell vele beszélnem.
*Olyan hűen tudja utánozni egy esetlen bajbajutott nő hangját, mintha lett volna az valaha.*
-Kérem! Kérem segítsen.
*Mondja suttogva, és közben a másiknak csak a lábát nézi. Ezzel elfedve arcát, és mutatva színlelt szégyenét. Ha a kis közjáték összejön, akkor már keresi is a kaszárnya legmagasabb tisztjét. Azt mondjuk a lány nem tudja, ennek híján van az őrség.
Mármint tisztből. Nem tudja, hogy egy zűrzavarokkal és illetékességi keljfeljancsikkal teli kaszárnyába sétál be éppen.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:45:41
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Verbuválás//
*Ott ül ő, Helwrik, az örök ifjú, a kaszárnya mindig mosolygós bakája, ki hűséges, s mindig tudja mitévő legyen, kivéve mikor nem. Hosszúak voltak a napjai mostanság, így most kifejezetten örül a nyugodt reggelnek, semmi dolga sincs jelenleg, egyik felettesét sem látta már egy jó ideje. ~Biztos azok meg kimehetnek a szajhákhoz. Eh. Én mikor kapok már egy kis kimenőt?~ Rázza meg a fejét, de azért csak mosolyog a dolgon, mert persze nem tudhatja, hogy merre is járnak, nem az ő hatásköre. Leül az udvaron, az egyik gyakorlóbábú mellé, előveszi a kis kését, s egy fadarabot kezd el faragni vele. Vagdossa, farigcsálja, s lassan egy farkasfej kezd kibontakozni a kis fadarabból. Egykedvűen telnek az órák, fel sem tűnik neki, míg meg nem unja a dolgot. Zsebre vágja, majd a kapu felé indul. Meglepődve látja, hogy legalább egy furcsa, bátortalan alak áll a kerítésnél, s bámészkodik ottan, míg meg nem szólal. Helwrik meglepődve fordítja oda a fejét, majd egy perc gondolkodás után elmosolyodik.*
-Üdv néked, komám. Hát hogyne. Hát hogyne.
*Megnézi magának a fiút, fiatal ugyan, de elszántnak tűnik.*
-Jer csak beljebb. Csak nem új tetőt keresel a fejed felé heh?
//Verbuválás//
*Ott ül ő, Helwrik, az örök ifjú, a kaszárnya mindig mosolygós bakája, ki hűséges, s mindig tudja mitévő legyen, kivéve mikor nem. Hosszúak voltak a napjai mostanság, így most kifejezetten örül a nyugodt reggelnek, semmi dolga sincs jelenleg, egyik felettesét sem látta már egy jó ideje. ~Biztos azok meg kimehetnek a szajhákhoz. Eh. Én mikor kapok már egy kis kimenőt?~ Rázza meg a fejét, de azért csak mosolyog a dolgon, mert persze nem tudhatja, hogy merre is járnak, nem az ő hatásköre. Leül az udvaron, az egyik gyakorlóbábú mellé, előveszi a kis kését, s egy fadarabot kezd el faragni vele. Vagdossa, farigcsálja, s lassan egy farkasfej kezd kibontakozni a kis fadarabból. Egykedvűen telnek az órák, fel sem tűnik neki, míg meg nem unja a dolgot. Zsebre vágja, majd a kapu felé indul. Meglepődve látja, hogy legalább egy furcsa, bátortalan alak áll a kerítésnél, s bámészkodik ottan, míg meg nem szólal. Helwrik meglepődve fordítja oda a fejét, majd egy perc gondolkodás után elmosolyodik.*
-Üdv néked, komám. Hát hogyne. Hát hogyne.
*Megnézi magának a fiút, fiatal ugyan, de elszántnak tűnik.*
-Jer csak beljebb. Csak nem új tetőt keresel a fejed felé heh?
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:33:12
Üzenet elküldve: 2020-03-08 20:33:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Verbuválás//
*Egy nagy sóhaj, egy utolsó próba a fejében, hogy mit is mondjon, hogy is viselkedjen, ahogy általában teszi is, bár sosincs sok értelme. Egy lépés. Minden ezzel kezdődik, az első lépéssel. Meg is teszi hát Reorik, s a kaszárnya felé igyekszik, mit már messzebbről kiszúrt magának. ~Ma van a napja, hogy lesz belőlem valaki. Érzem. Eeyr velem van, s ha ő velem van, ki lehetne ellenem, nem de? ~ Néz fel az égre, kacsint, elmosolyodik, s kapu elé lép. Mintha csak nézelődne egy darabig, nem akar úgy tenni, mintha ide jött volna, pedig hát ez az igazság, csak fél. Kell egy pár perc, hogy legyőzze a félelmet, de talán ettől igazán emberi, hiába egy hegyesfülű az egyik felmenője. Köveket rugdos, meg lépked jobbra-balra, s szinte mintha csak az égi jelre várna, hogy mit is tegyen. Lát ugyan alakokat, megannyi embert fel s alá mászkálni, de valahogy még olyan idegennek tűnik neki minden, hogy nem is tudja, hogy mit tegyen. Szólítson meg valakit? Vagy majd keresik őt? Úgyis látják, hogy ide jött, nem? ~A fene essen bele. ~ *
-Eeyr áldja kend, az őrség kapuja nyitva áll még?
//Verbuválás//
*Egy nagy sóhaj, egy utolsó próba a fejében, hogy mit is mondjon, hogy is viselkedjen, ahogy általában teszi is, bár sosincs sok értelme. Egy lépés. Minden ezzel kezdődik, az első lépéssel. Meg is teszi hát Reorik, s a kaszárnya felé igyekszik, mit már messzebbről kiszúrt magának. ~Ma van a napja, hogy lesz belőlem valaki. Érzem. Eeyr velem van, s ha ő velem van, ki lehetne ellenem, nem de? ~ Néz fel az égre, kacsint, elmosolyodik, s kapu elé lép. Mintha csak nézelődne egy darabig, nem akar úgy tenni, mintha ide jött volna, pedig hát ez az igazság, csak fél. Kell egy pár perc, hogy legyőzze a félelmet, de talán ettől igazán emberi, hiába egy hegyesfülű az egyik felmenője. Köveket rugdos, meg lépked jobbra-balra, s szinte mintha csak az égi jelre várna, hogy mit is tegyen. Lát ugyan alakokat, megannyi embert fel s alá mászkálni, de valahogy még olyan idegennek tűnik neki minden, hogy nem is tudja, hogy mit tegyen. Szólítson meg valakit? Vagy majd keresik őt? Úgyis látják, hogy ide jött, nem? ~A fene essen bele. ~ *
-Eeyr áldja kend, az őrség kapuja nyitva áll még?
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:33:34
Üzenet elküldve: 2020-03-08 17:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tólig//
*A kérdést, mivel költőinek véli, nem felel rá, mindössze egy sejtelmes mosolyt ereszt el, ami a haragos grimaszt látva csak szélesebbre nyúlik.*
-Ha te mondod.
*A lány kétségtelenül szórakoztatja az elfet, belemegy a buta kis játékaiba, de marcona énje igen hamar a felszínre kerül, ha egy kicsit jobban erőlködik az ember. Ez pedig tetszik neki, szinte már sajnálja is, hogy hamarosan elválnak útjaik.*
-Mert olyan megbízható képem van.
*Emeli magasba arcát, s forgatja a fejét, hogy a másik meg is csodálhassa, micsoda feddhetetlen pofázmánya is van.
Nem érzi túlzásnak persze, mikor a városőrség inkompetenciájáról beszél, szívesen ki is fejtené hosszan véleményét erről, de időközben céljukhoz érnek, s talán nem volna bölcs a szürke köpenyeseket szidni tulajdon kaszárnyájuk kapujában. Szereti idegesíteni ugyan a népeket, de azért annyira nem, hogy megérjen pár napnyi fogdát.
A kérdésre csak megvonja hát vállait.*
-Az könnyen lehet.
*Szegfűt határozottan állítja meg a kapuhoz érve, s alaposan körbenéz, hiszen nem gyakran jár erre, minek is tenné.*
-Amilyen emberek laknak ebben a városban még talán díszpolgárrá is avat.
*Vigyorodik el majd fejével a kapu felé biccent*
-Egyébként megjöttünk. Csinos kis kunyhó, mi?
*Tekintetével eközben valamiféle őr után kutat, akitől bebocsátást kérhetnek, nem hinné, hogy csak úgy be lehet ide sétálni. Meg lehet ugyan próbálni, de valahogy nem sok kedve van ahhoz, hogy lenyilazzák vagy pengét mártsanak belé.*
-Már csak szólni kellene valakinek, hogy apucihoz jöttünk.
*A kérdést, mivel költőinek véli, nem felel rá, mindössze egy sejtelmes mosolyt ereszt el, ami a haragos grimaszt látva csak szélesebbre nyúlik.*
-Ha te mondod.
*A lány kétségtelenül szórakoztatja az elfet, belemegy a buta kis játékaiba, de marcona énje igen hamar a felszínre kerül, ha egy kicsit jobban erőlködik az ember. Ez pedig tetszik neki, szinte már sajnálja is, hogy hamarosan elválnak útjaik.*
-Mert olyan megbízható képem van.
*Emeli magasba arcát, s forgatja a fejét, hogy a másik meg is csodálhassa, micsoda feddhetetlen pofázmánya is van.
Nem érzi túlzásnak persze, mikor a városőrség inkompetenciájáról beszél, szívesen ki is fejtené hosszan véleményét erről, de időközben céljukhoz érnek, s talán nem volna bölcs a szürke köpenyeseket szidni tulajdon kaszárnyájuk kapujában. Szereti idegesíteni ugyan a népeket, de azért annyira nem, hogy megérjen pár napnyi fogdát.
A kérdésre csak megvonja hát vállait.*
-Az könnyen lehet.
*Szegfűt határozottan állítja meg a kapuhoz érve, s alaposan körbenéz, hiszen nem gyakran jár erre, minek is tenné.*
-Amilyen emberek laknak ebben a városban még talán díszpolgárrá is avat.
*Vigyorodik el majd fejével a kapu felé biccent*
-Egyébként megjöttünk. Csinos kis kunyhó, mi?
*Tekintetével eközben valamiféle őr után kutat, akitől bebocsátást kérhetnek, nem hinné, hogy csak úgy be lehet ide sétálni. Meg lehet ugyan próbálni, de valahogy nem sok kedve van ahhoz, hogy lenyilazzák vagy pengét mártsanak belé.*
-Már csak szólni kellene valakinek, hogy apucihoz jöttünk.
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:37:09
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:37:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Gimeron, Utrhin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tagadhatatlan, hogy ezúttal, Gimeroné a főszerep és még csak kiabálnia, vagy veszekednie sem kell hozzá. Tény, hogy szándéka önző, de legalább, talán most az egyszer őszinte, még, ha a legkönnyebb utat is választja, rendkívül rossz példát mutatva az utókornak. Igaz, történetét valószínűleg nem szerepeltetik majd, egyetlen pergamenlapon sem, nem volt túl hosszú életű, s nemes sem. Az ő döntése volt. Utolsó szavai sem magasztosak, vagy hihetetlen jelentéssel bíró igaz tézisek, de tán jobb is így, hisz ki eljátszotta becsületét, ahogy legalábbis ő mondja, hiteltelenné válhat mindenki szemében.
Nem csillan holdvilág a tőr pengéjén, s nem játszik csillanás, a markolat megmunkált erezeteiben, mivel a tőrt, két kezébe fogva döfi gyomrába. Érdekes, tőle, vagy legalábbis személyiségétől távol álló halált választott, de nem fedjük meg érte, hadd legyen ez hát, az ő pillanata. Eleinte csendben tűri, s Uthrin is megnyugodhat, hogy fülét nem sérti kiáltás, azonban, mikor moccan felfelé a tőr, a törpe fájdalomtűrése nem türtőzteti tovább. Eddig bírta. A felfelé ívelő mozdulatot már nem tudja végrehajtani, felordítva, torka szakadtából ordítva dől el, mint egy zsák. Így, a mesterien megtervezett utolsó pillanatból, valójában mészárszék és vérfürdő válik. Nem tudja abbahagyni az ordítást, szája kiszárad a vérveszteségtől, s fekve kezd szédülni, mitől azonnal összehányja magát, úgy, ahogy van. Ezt sem gondolta végig. Szerencsére a sokktól ezt követően elájul, s hamarosan szaggatott, hörgő légzése hallik csak a cella mélyén. Az alant egyre gyarapodó vértócsa átmérője nőni kezd, s nem oly soká a vér, fémes, sós szaga kezd terjengeni... nem beszélve, a kissé felhasított gyomorból távozó belsőség szagáról. Néhány percen belül bevégzi. Ez volt hát Gimeron utolsó ajándéka az életnek, tán egy másikban sikeresebb lesz.
Uthrin, Gimerontól vett búcsúja sem volt jobb, mint eddigi cselekedetei, bár lehet személyisége az, mi majd kihúzza a csávából. Pökhendi szavaira a törpe már nem reagál, utolsókat rúgva, zúgva rángatózik egy kicsit, nagyot koppan aztán elhallgat, s utolsó száraz leheletét büffentve küldi a plafon felé. A szobrot a gnóm előveheti, bár kívánsága érdekes. Hatalmas célokkal, kedvesen, motiváltan érkezett, de az első kihívás, az első igazi megmérettetés, máris kedvét szegte. A szoborhoz szól, bár inkább magába kellene néznie. Ha megtalálja azt, amit keres, minden lehetősége megadatik a változásra, ha egyáltalán akarja. De ennek módját nem egy apró, strázsáló katonát ábrázoló, nyilas jelölésű pajzsos fogja megsúgni, mit egy megmagyarázhatatlan esemény során kapott ajándékba. Csend van. A katona sem szól, csupán mereven, strázsál, s figyel. Csupán egy eszköz lehet, akár egy történet eszköze, mert ez a dolga és nem, hogy megmondja, egy gnóm, hogyan alakíthatja sorsát, személyiségét és hogyan nem. Nem. Az nem az ő dolga.*
//Gimeron, Utrhin//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tagadhatatlan, hogy ezúttal, Gimeroné a főszerep és még csak kiabálnia, vagy veszekednie sem kell hozzá. Tény, hogy szándéka önző, de legalább, talán most az egyszer őszinte, még, ha a legkönnyebb utat is választja, rendkívül rossz példát mutatva az utókornak. Igaz, történetét valószínűleg nem szerepeltetik majd, egyetlen pergamenlapon sem, nem volt túl hosszú életű, s nemes sem. Az ő döntése volt. Utolsó szavai sem magasztosak, vagy hihetetlen jelentéssel bíró igaz tézisek, de tán jobb is így, hisz ki eljátszotta becsületét, ahogy legalábbis ő mondja, hiteltelenné válhat mindenki szemében.
Nem csillan holdvilág a tőr pengéjén, s nem játszik csillanás, a markolat megmunkált erezeteiben, mivel a tőrt, két kezébe fogva döfi gyomrába. Érdekes, tőle, vagy legalábbis személyiségétől távol álló halált választott, de nem fedjük meg érte, hadd legyen ez hát, az ő pillanata. Eleinte csendben tűri, s Uthrin is megnyugodhat, hogy fülét nem sérti kiáltás, azonban, mikor moccan felfelé a tőr, a törpe fájdalomtűrése nem türtőzteti tovább. Eddig bírta. A felfelé ívelő mozdulatot már nem tudja végrehajtani, felordítva, torka szakadtából ordítva dől el, mint egy zsák. Így, a mesterien megtervezett utolsó pillanatból, valójában mészárszék és vérfürdő válik. Nem tudja abbahagyni az ordítást, szája kiszárad a vérveszteségtől, s fekve kezd szédülni, mitől azonnal összehányja magát, úgy, ahogy van. Ezt sem gondolta végig. Szerencsére a sokktól ezt követően elájul, s hamarosan szaggatott, hörgő légzése hallik csak a cella mélyén. Az alant egyre gyarapodó vértócsa átmérője nőni kezd, s nem oly soká a vér, fémes, sós szaga kezd terjengeni... nem beszélve, a kissé felhasított gyomorból távozó belsőség szagáról. Néhány percen belül bevégzi. Ez volt hát Gimeron utolsó ajándéka az életnek, tán egy másikban sikeresebb lesz.
Uthrin, Gimerontól vett búcsúja sem volt jobb, mint eddigi cselekedetei, bár lehet személyisége az, mi majd kihúzza a csávából. Pökhendi szavaira a törpe már nem reagál, utolsókat rúgva, zúgva rángatózik egy kicsit, nagyot koppan aztán elhallgat, s utolsó száraz leheletét büffentve küldi a plafon felé. A szobrot a gnóm előveheti, bár kívánsága érdekes. Hatalmas célokkal, kedvesen, motiváltan érkezett, de az első kihívás, az első igazi megmérettetés, máris kedvét szegte. A szoborhoz szól, bár inkább magába kellene néznie. Ha megtalálja azt, amit keres, minden lehetősége megadatik a változásra, ha egyáltalán akarja. De ennek módját nem egy apró, strázsáló katonát ábrázoló, nyilas jelölésű pajzsos fogja megsúgni, mit egy megmagyarázhatatlan esemény során kapott ajándékba. Csend van. A katona sem szól, csupán mereven, strázsál, s figyel. Csupán egy eszköz lehet, akár egy történet eszköze, mert ez a dolga és nem, hogy megmondja, egy gnóm, hogyan alakíthatja sorsát, személyiségét és hogyan nem. Nem. Az nem az ő dolga.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332