//A Hivataltól, az őrségnek//
//Ruuno és Rheyra - a kapuban álló őrökhöz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ Na ne bassz! ~
*Derült égből gnóm száll alá a Tanácsháza felől, ami egy nagy sóhajt vált ki a városőrből. Eddig az volt a baja, hogy szinte semmi sem történik, most pedig hirtelen túl nyüzsgő lett az élet. Kevés olyan dolog van, ami jobban fel tudná idegesíteni, mint a kitartás. Ha valami egyszer nem, az nem is marad - kiskora óta tudja minden valamire való ember ezt az egyszerű életigazságot, ha katonának állsz, akkor meg az eddigieknél is jobban felértékelődik. Nem úgy, mint az a ficsúr gnóm a Helwrik szemében, eddig csak fejfájást jelentett neki.*
- Mit akarsz már megint? *Vág azonnal a közepébe. Nem szereti a cicomás beszédet, a téma kerülgetését - ha valaki egyszer akar valamit, akkor mondja nyíltan a szemébe. Bár azért van egy sejtése, miben settenkedik a gnóm, aki bele is vág a mondandójába. ~ Tisztelt hivataltól, hát leszopom magam! ~ Helwrik nem igazán kedveli a felmagasztalást sem, ha személyre mondják, azt talpnyalásnak, ha épületre vagy "intézményre", azt egyszerű ostobaságnak tartja. Nehéz lenyűgözni ilyenekkel egy hozzá hasonlót. Jómódján fel se fogja igazán, milyen főurakól meg osztályvezetőkről beszél ez neki, de azért a papírra vet egy komor pillantást.*
- Na, adsza' akkor! *Ha a kezébe veheti, nehézkesen kezdi el kisilabizálni a szavakat. Hát na, nem tud valami jól olvasni, mindenkivel megesik. Ami azért számára a lényeget jelenti, sikerül megfejtenie, amiért a ficsúr jussa egy lassan felkúszó, amolyan "Most komolyan?" pillantás lesz. Visszaadja a papírost, azzal hátul összekulcsolja kezeit.*
- Na, akkor mondom mi lesz itt. *Bal mutatóujjával tesz egy körkörös mozdulatot maga előtt.* Visszamész és megmondod a hivatalodnak, hogy itt nincs már írnok. Sem szabad, sem rabosított formában. Az a gnóm már nem az. *Kihúzza magát és mélyen a másik szemébe néz.*
- Nem fogom kiadni, senkinek sem és sehova sem szállítódik, hacsak Denjaar parancsnok úr azt nem mondja. Én neki felelek, semmi Főúri Ügyosztály vezérének, vagy minek. Ember sincs hozzá, meg ehhez a parancsnok közbenjárása is szükséges. *Amilyen közönséges, legalább olyan lojális is a Helwrik. Hálás, amiért befogadták és szolgálhat is, annak ellenére, hogy eléggé tele van már a töke és fel kéne keresni a Shaarat is - ha tesz egy beszámolót a parancsnoknak, biztos kap egy éjszakányi kimenőt, ebben reménykedik.*
- A fogoly marad, legalább addig, amíg a többiek, de legalább Denjaar vissza nem érkezik, és senkinek nem fogom átadni. *Ezzel ő letudta a részét, a többi már a gnómon áll. Igazából rájött, mi az, ami egy kicsit szúrja a szemét a fajtájánál: kiszámíthatatlanok és mindig ügyeskednek, igyekeznek túljárni az ember eszén, kisebb-nagyobb sikerekkel. Utrhin is így került a cellába.
A későbbiekben pedig még mindig ott van a két kölyök. Ha kitartó is, de a lányka mintha kezdene érteni a szóból, őt még meg lehetne győzni. A törpe már sokkal értetlenebb, ez nem igazán tetszik a városőrnek, mord hangon és hasonló tekintettel morog a vörhenyesre.*
- Nem kussolsz, vagy képen töröllek! *Persze büntetni nem fogja őket, ez csak két gyerek, akinek az életéből hiányzott az atyai pofon. De ha továbbra is így értetlenkednek, Helwrik még ki is osztaná. Persze addig még van idő, meg csak jobb lenne mindenkinek, ha értenének a szép szóból.*
- Nem, nincs rá esély. Munka most nincs, meg nem is lenne olyan, ami nektek való lenne. Menjetek Romvárosba, ott is tudtok edzeni! Indulás, hordjátok el magatokat! *Csapja maga előtt össze a kezeit, remélve, hogy végre megérti a két kölyök.*