Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-26 00:12:52
Üzenet elküldve: 2019-11-26 00:12:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
-Fet Trumenior.
*Ismétli meg a nevet az írnok után, majd a férfihez fordul. Azonnal megcsapja a sajátos halszag, ami Artheniorban igen csak rendhagyó. Talán folyóvidéki, esetleg Kikötői az ipse.*
-Denjaar Krultos.
*Szigorú tekintettel szemléli a hívatlan vendéget, majd miután az befejezte jötte okának ecsetelését, Utrhinhoz fordul.*
-Köszönöm írnok uram, leléphet.
*Egy ideig szemléli a távozó gnómot, persze csak ha az tényleg követi a parancsot, eztán fordul az idegenhez kisebb sóhaj kíséretében.*
-Nos, ha bizalmas...
*Mutatja kezével az utat az iroda felé, majd maga is Trumenior mellé szegődik.*
-Helyi?
*Kérdi tömören, s közben csak szeme villan a férfi ábrázatára. Akár megválaszolja a kérdését, akár nem, továbbmennek átvágva a laktanya épületén, s ha a Fet nevezetű férfi követi őt, hát betessékeli az irodába és becsukja maguk mögött az ajtót, persze csak ha Grük és az ifjú városőr végeztek odabenn.*
-Tehát, miféle "rendezvényről" lenne szó?
*Sétál komótosan az asztal mögé, majd az íróasztallal szemben helyet foglaló székre mutatva hellyel kínálja a férfit. Ő maga is helyet foglal, s kezét az íróasztalon összekulcsolva dől előre, szemeit Trumenioron járatva.
A helyiségben dísznek, cirádának, festménynek nyoma sincs, csak egy kopott íróasztal, két szék, nomeg egy viseltes, de annál méretesebb polc néhány irattal és könyvvel.*
-Épp most jövök Arizeus úrtól, ő nem említett ilyesmit.
-Fet Trumenior.
*Ismétli meg a nevet az írnok után, majd a férfihez fordul. Azonnal megcsapja a sajátos halszag, ami Artheniorban igen csak rendhagyó. Talán folyóvidéki, esetleg Kikötői az ipse.*
-Denjaar Krultos.
*Szigorú tekintettel szemléli a hívatlan vendéget, majd miután az befejezte jötte okának ecsetelését, Utrhinhoz fordul.*
-Köszönöm írnok uram, leléphet.
*Egy ideig szemléli a távozó gnómot, persze csak ha az tényleg követi a parancsot, eztán fordul az idegenhez kisebb sóhaj kíséretében.*
-Nos, ha bizalmas...
*Mutatja kezével az utat az iroda felé, majd maga is Trumenior mellé szegődik.*
-Helyi?
*Kérdi tömören, s közben csak szeme villan a férfi ábrázatára. Akár megválaszolja a kérdését, akár nem, továbbmennek átvágva a laktanya épületén, s ha a Fet nevezetű férfi követi őt, hát betessékeli az irodába és becsukja maguk mögött az ajtót, persze csak ha Grük és az ifjú városőr végeztek odabenn.*
-Tehát, miféle "rendezvényről" lenne szó?
*Sétál komótosan az asztal mögé, majd az íróasztallal szemben helyet foglaló székre mutatva hellyel kínálja a férfit. Ő maga is helyet foglal, s kezét az íróasztalon összekulcsolva dől előre, szemeit Trumenioron járatva.
A helyiségben dísznek, cirádának, festménynek nyoma sincs, csak egy kopott íróasztal, két szék, nomeg egy viseltes, de annál méretesebb polc néhány irattal és könyvvel.*
-Épp most jövök Arizeus úrtól, ő nem említett ilyesmit.
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:11:06
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:11:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*Már indulna, de most nem saját szándékából akad meg. Szemöldöke homlokára szalad, s ajkán apró mosoly játszik. Tán tudhatta előre? Talán végig tudta, hogy kivel és milyen minőségben beszél? Ez biz' nem fog kiderülni, azonban, annyi bizonyos, hogy Uthrin hozzáállását díjazza:*
- Ez nagyszerű! Hát így sokkal könnyebb lesz, kedves Uthrin! *Kiáltva tapsol néhányat, s követi az udvarra, majd maga is rettentő koncentráltan kezd figyelni.*
- Denjaar? Máris? hisz ez nagyszerű! *Kedvenc szavajárása, nyilván. Miután a gnóm bejelenti, maga is megigazgatja ruházatát, s közelebb lépve meghajol.*
- Jó napot kívánok, kapitány úr! Igazán örülök, hogy találkoztunk. Először is engedje meg, hogy szervezetét méltassam. Uthrin úr, igazán kedves és segítőkész! Ember legyen a talpán, aki néhány keresztkérdéssel csőbe húzza! *Kacsint a gnómra, majd Denjaarra néz.*
- A tanács rendezvényt szervez, ehhez lenne szükségem a segítségére, azonban nem itt kellene megbeszélnünk. *Futtatja körbe tekintetét a tömegen.* Bizalmas ügy... már, ha érti mire gondolok. *Behízelgő mosoly és igazán nyájas, színpadias mozdulatokkal kísért prezentáció. Látszik, hogy nagyon büszke arra, amivel kapcsolatosan beszélniük kell... hiszen bizalmas. Azt pedig csak az igazán fontos emberekre bízzák.*
*Már indulna, de most nem saját szándékából akad meg. Szemöldöke homlokára szalad, s ajkán apró mosoly játszik. Tán tudhatta előre? Talán végig tudta, hogy kivel és milyen minőségben beszél? Ez biz' nem fog kiderülni, azonban, annyi bizonyos, hogy Uthrin hozzáállását díjazza:*
- Ez nagyszerű! Hát így sokkal könnyebb lesz, kedves Uthrin! *Kiáltva tapsol néhányat, s követi az udvarra, majd maga is rettentő koncentráltan kezd figyelni.*
- Denjaar? Máris? hisz ez nagyszerű! *Kedvenc szavajárása, nyilván. Miután a gnóm bejelenti, maga is megigazgatja ruházatát, s közelebb lépve meghajol.*
- Jó napot kívánok, kapitány úr! Igazán örülök, hogy találkoztunk. Először is engedje meg, hogy szervezetét méltassam. Uthrin úr, igazán kedves és segítőkész! Ember legyen a talpán, aki néhány keresztkérdéssel csőbe húzza! *Kacsint a gnómra, majd Denjaarra néz.*
- A tanács rendezvényt szervez, ehhez lenne szükségem a segítségére, azonban nem itt kellene megbeszélnünk. *Futtatja körbe tekintetét a tömegen.* Bizalmas ügy... már, ha érti mire gondolok. *Behízelgő mosoly és igazán nyájas, színpadias mozdulatokkal kísért prezentáció. Látszik, hogy nagyon büszke arra, amivel kapcsolatosan beszélniük kell... hiszen bizalmas. Azt pedig csak az igazán fontos emberekre bízzák.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:08:10
Üzenet elküldve: 2019-11-25 18:08:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Raenerold, Grük, Denjaar//
*Denjaar tekintete szigorú, hangja olyasféle határozott és férfias tónust hordoz, mely szinte kizárólag csak az emberek fajára jellemző, talán nem is él olyan más faj Lanawinon, ami hozzájuk hasonlóan átlagos és hétköznapi képességekkel bírna, mint ők, mégis annyira egyedi és élettel, vágyakkal teli kisugárzással rendelkezne, mint ők. Raenerold ezért is szereti őket annyira; kifejezetten kedveli a kerekfülűeket, akárcsak saját népét. Tapasztalta már gonosz képviselőiket, pár irritáló alakot, de szép számmal, nagyobb tömegben a segítőkész alakok voltak a köreiben. Ezt is kedveli bennük a barna szemű lovag: még az elfek is hajlamosak túl közönyösek, sablonosak lenni, az embereknél azonban ez nagyon ritka opció. Úgy néz ki, Denjaar is a határozott, marconának tűnő, mégis jószívű személyek közé tartozik, hiszen az ifjonc csillogó szemekkel fogadja a férfi határozatát, mely szerint felveszik közlegénynek. Bólint egyet, azzal ha mindenki befejezte, lelkesen kezet ráz a parancsnokkal és ehhez dukáló hangnemmel jelenti ki.*
-Hívjon csak Raeneroldnak, uram! Köszönöm, hogy Arthenior Városi Őrségének rendfenntartó sorait gyarapíthatom! Ígérem, nem fog bennem csalódni! *Azzal Grük távozásra inti. Miközben viszont eltávolodnak a Kaszárnya legfőbb tisztjétől, a gyakorlatozó ifjakra terelődik a tekintete: leginkább emberek, kevés fajtárs és még annál is kevesebb egyéb fajú. Talán óriásokat és törpéket pillantana meg: semlegesek számára, hidegen hagyják Fandaront.*
-Örülök, hogy köztetek szolgálhatok. Értelmet adtatok nekem. *Ejt meg egy közvetlenebb és ugyanakkor apró mosollyal kísért hangnemet Grükre pillantva. Igazából az íjász sincsen az utált személyek között: jelenleg mindenkivel szimpatizál, az eddig megismert két őr, Denjaar és Grük mellett.
Aztán megérkeznek a parancsnoki irodába. Letisztult, de ugyanakkor keménységet sugároz. Látszik, hogy egy férfihez tartozik. Raenerold alaposan megfigyel annyi részletet, amennyit csak tud: az asztalt, melynél Grük helyet is foglal, majd körmölni kezd, a tollat, melynek tintába mártott halk sercegése a pergamen felületén megcsapja az elf érzékeny fülét. Csak nézelődik, méltóságteljesen kíhúzott háttal, míg az őrmester befejezi a hivatalos irat, a saját megbízólevelének megírását, amit lepecsételve, feltekerve kézhez is kap. Rae erősen szorítja, majd óvatosan hátizsákjának oldalába tuszkolja a lapot, hogy átvegyen egy avval legalább egyen értékű holmit: egyszerű, szürke köpeny az, rajta Arthenior sokat hánykódott címerével. Mindent letakarítj a hátáról, azzal kezébe veszi a durva anyagot, ujjait lassan végigsimítja rajta. Sajátjának érzi a lebernyeget, mindenesetre már az is - akárcsak ő maga is az Őrseg szerves részét képezi. Magára teríti a ruhadarabot, majd határozott, mégis lágy hangján szólal meg.*
-Köszönöm őrmester! Igen, örülnék neki, ha ma megmutatnád, egyelőre nagy segítség lenne. *Természetesen csak akkor tegezné a szőke íjászt, ha nem lenne annak ellenére ez. Ellenkező esetben pedig marad a magázódás. Úgy tervezte el, hogy ma berendezkedik és holnaptól megpróbál valami feladatot is keríteni magának. Amíg a válasz elhangzik Grüktől, megvárva annak függvényét, hogyan döntsön, holmijait magához veszi, miután pedig elfoglalhatta a szállóhelyét, visszamegy a fegyvereiért is majd.*
*Denjaar tekintete szigorú, hangja olyasféle határozott és férfias tónust hordoz, mely szinte kizárólag csak az emberek fajára jellemző, talán nem is él olyan más faj Lanawinon, ami hozzájuk hasonlóan átlagos és hétköznapi képességekkel bírna, mint ők, mégis annyira egyedi és élettel, vágyakkal teli kisugárzással rendelkezne, mint ők. Raenerold ezért is szereti őket annyira; kifejezetten kedveli a kerekfülűeket, akárcsak saját népét. Tapasztalta már gonosz képviselőiket, pár irritáló alakot, de szép számmal, nagyobb tömegben a segítőkész alakok voltak a köreiben. Ezt is kedveli bennük a barna szemű lovag: még az elfek is hajlamosak túl közönyösek, sablonosak lenni, az embereknél azonban ez nagyon ritka opció. Úgy néz ki, Denjaar is a határozott, marconának tűnő, mégis jószívű személyek közé tartozik, hiszen az ifjonc csillogó szemekkel fogadja a férfi határozatát, mely szerint felveszik közlegénynek. Bólint egyet, azzal ha mindenki befejezte, lelkesen kezet ráz a parancsnokkal és ehhez dukáló hangnemmel jelenti ki.*
-Hívjon csak Raeneroldnak, uram! Köszönöm, hogy Arthenior Városi Őrségének rendfenntartó sorait gyarapíthatom! Ígérem, nem fog bennem csalódni! *Azzal Grük távozásra inti. Miközben viszont eltávolodnak a Kaszárnya legfőbb tisztjétől, a gyakorlatozó ifjakra terelődik a tekintete: leginkább emberek, kevés fajtárs és még annál is kevesebb egyéb fajú. Talán óriásokat és törpéket pillantana meg: semlegesek számára, hidegen hagyják Fandaront.*
-Örülök, hogy köztetek szolgálhatok. Értelmet adtatok nekem. *Ejt meg egy közvetlenebb és ugyanakkor apró mosollyal kísért hangnemet Grükre pillantva. Igazából az íjász sincsen az utált személyek között: jelenleg mindenkivel szimpatizál, az eddig megismert két őr, Denjaar és Grük mellett.
Aztán megérkeznek a parancsnoki irodába. Letisztult, de ugyanakkor keménységet sugároz. Látszik, hogy egy férfihez tartozik. Raenerold alaposan megfigyel annyi részletet, amennyit csak tud: az asztalt, melynél Grük helyet is foglal, majd körmölni kezd, a tollat, melynek tintába mártott halk sercegése a pergamen felületén megcsapja az elf érzékeny fülét. Csak nézelődik, méltóságteljesen kíhúzott háttal, míg az őrmester befejezi a hivatalos irat, a saját megbízólevelének megírását, amit lepecsételve, feltekerve kézhez is kap. Rae erősen szorítja, majd óvatosan hátizsákjának oldalába tuszkolja a lapot, hogy átvegyen egy avval legalább egyen értékű holmit: egyszerű, szürke köpeny az, rajta Arthenior sokat hánykódott címerével. Mindent letakarítj a hátáról, azzal kezébe veszi a durva anyagot, ujjait lassan végigsimítja rajta. Sajátjának érzi a lebernyeget, mindenesetre már az is - akárcsak ő maga is az Őrseg szerves részét képezi. Magára teríti a ruhadarabot, majd határozott, mégis lágy hangján szólal meg.*
-Köszönöm őrmester! Igen, örülnék neki, ha ma megmutatnád, egyelőre nagy segítség lenne. *Természetesen csak akkor tegezné a szőke íjászt, ha nem lenne annak ellenére ez. Ellenkező esetben pedig marad a magázódás. Úgy tervezte el, hogy ma berendezkedik és holnaptól megpróbál valami feladatot is keríteni magának. Amíg a válasz elhangzik Grüktől, megvárva annak függvényét, hogyan döntsön, holmijait magához veszi, miután pedig elfoglalhatta a szállóhelyét, visszamegy a fegyvereiért is majd.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-25 17:14:31
Üzenet elküldve: 2019-11-25 17:14:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold, Grük, Denjaar//
*Az őrmester csak egy bólintással köszöni meg a dicséretet, amit a parancsnok úrtól kapott.*
-Nem uram, nem is tudtam arról, hogy végül fel lett véve, ezért nem küldtem egyből őhozzá a fiút.
*Mondja a választ az írnok honlétére irányuló kérdésre.*
-Igenis uram. Meglesz.
*Ad választ a parancsra. A következő kérdést átengedi a közlegénynek. Az ígéret hallatán csak elmosolyodik.*
-Uram én megbízom ez ügyben önben, hisz a takarításnál is ezt ígérte és lám jelen állás szerint nem szegte meg.
*Ha végeztek odaszól az elfnek.*
-Na akkor amondó vagyok, hogy essünk túl rajta. Kövess.
*Elkíséri a legényt a parancsnoki irodába, ahol helyet foglal és a pergamen, a tol és a tinta keresése közben int a Raenek, hogy foglaljon helyet.*
-Na meg is van.
*Mondja alig hallhatóan a keresésben alkotott diadalának hírét, majd nekikezd a körmölésnek. Amint végez összetekeri és lepecsételi, majd egy szürke köpeny kíséretében átnyújtja.*
-Ezek az öné és ha kívánja még megmutathatom a közlegények lakrészét.
*Az őrmester csak egy bólintással köszöni meg a dicséretet, amit a parancsnok úrtól kapott.*
-Nem uram, nem is tudtam arról, hogy végül fel lett véve, ezért nem küldtem egyből őhozzá a fiút.
*Mondja a választ az írnok honlétére irányuló kérdésre.*
-Igenis uram. Meglesz.
*Ad választ a parancsra. A következő kérdést átengedi a közlegénynek. Az ígéret hallatán csak elmosolyodik.*
-Uram én megbízom ez ügyben önben, hisz a takarításnál is ezt ígérte és lám jelen állás szerint nem szegte meg.
*Ha végeztek odaszól az elfnek.*
-Na akkor amondó vagyok, hogy essünk túl rajta. Kövess.
*Elkíséri a legényt a parancsnoki irodába, ahol helyet foglal és a pergamen, a tol és a tinta keresése közben int a Raenek, hogy foglaljon helyet.*
-Na meg is van.
*Mondja alig hallhatóan a keresésben alkotott diadalának hírét, majd nekikezd a körmölésnek. Amint végez összetekeri és lepecsételi, majd egy szürke köpeny kíséretében átnyújtja.*
-Ezek az öné és ha kívánja még megmutathatom a közlegények lakrészét.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-22 21:40:55
Üzenet elküldve: 2019-11-22 21:40:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Na most megfogták a gnómot! Rulcart mindössze a papírjairól rakta össze a fejében, szorgos irodai munkálkadása után, de a megtalálásával már baj van. Ez igaz az összes egyéb tisztre és közlegényre is. Nincs mit tenni, fogja magát és szedelőzködni kezd. Lassan kitolja az asztaltól a széket és feláll, vagyis inkább felpattan, általvetőjét magához veszi és pár iratot belétuszkol: leltári iratok és néhány kimenő, amiknek mindig hasznát veheti. A megbízó levele pedig átvándorol a kabátzsebébe, hogy ott pihenjen. Ha megengedi neki ezt Fet és nem szól, csupán miután összeszedi magát, akkor nyitja szóra ajkait.*
-Kérem, mutatom az utat. Valahol az udvaron biztosan megtaláljuk. A pincébe nem megyünk. *Az utolsó mondatához társított arca feltűnő és egyértelmű lehet a figyelmes kopasz számára, mire is érti. Ezzel elárulja, hogy Nivril tiszt kémmester is. Az artheniori őrség pedig híres és hirhedt is egyszerre a kémmestereik alaposságáról és kegyetlenségéről. Ha Fet is vele tart, akkor egyenesen az udvarra vezeti ki, sűrű, pattogós léptei nyomán lebeg mögötte szürke köpenye, rajta a címerrel. Ha kint vannak már, akkor szemeivel alaposan végignézi a tömeget, ugyanis jó páran lettek már útközben és az egyik ember igencsak figyelemre méltó számára. Ledöbben és kissé megáll, majd nagyot sóhajt.*
-Semmi szükség az őrmesterre. Az ott Denjaar parancsnok úr. *Azzal oda is menne a főtiszthez, remélhetőleg a kopasszal a nyomában. A többiekkel most nem foglalkozik, egyenesen Denjaarra szegezi tekintetét és hangját.*
-Jó napot kívánok, parancsnok úr! Az úr itt mellettem Fet Trumenior, s bizonyos ügyekben szeretne érdeklődni. *Jobban nem tudja kifejteni, hiszen maga a parancsnok is meglepte. Csak reménykedik, hogy senki nem fog itt pálcát törni a feje felett.*
*Na most megfogták a gnómot! Rulcart mindössze a papírjairól rakta össze a fejében, szorgos irodai munkálkadása után, de a megtalálásával már baj van. Ez igaz az összes egyéb tisztre és közlegényre is. Nincs mit tenni, fogja magát és szedelőzködni kezd. Lassan kitolja az asztaltól a széket és feláll, vagyis inkább felpattan, általvetőjét magához veszi és pár iratot belétuszkol: leltári iratok és néhány kimenő, amiknek mindig hasznát veheti. A megbízó levele pedig átvándorol a kabátzsebébe, hogy ott pihenjen. Ha megengedi neki ezt Fet és nem szól, csupán miután összeszedi magát, akkor nyitja szóra ajkait.*
-Kérem, mutatom az utat. Valahol az udvaron biztosan megtaláljuk. A pincébe nem megyünk. *Az utolsó mondatához társított arca feltűnő és egyértelmű lehet a figyelmes kopasz számára, mire is érti. Ezzel elárulja, hogy Nivril tiszt kémmester is. Az artheniori őrség pedig híres és hirhedt is egyszerre a kémmestereik alaposságáról és kegyetlenségéről. Ha Fet is vele tart, akkor egyenesen az udvarra vezeti ki, sűrű, pattogós léptei nyomán lebeg mögötte szürke köpenye, rajta a címerrel. Ha kint vannak már, akkor szemeivel alaposan végignézi a tömeget, ugyanis jó páran lettek már útközben és az egyik ember igencsak figyelemre méltó számára. Ledöbben és kissé megáll, majd nagyot sóhajt.*
-Semmi szükség az őrmesterre. Az ott Denjaar parancsnok úr. *Azzal oda is menne a főtiszthez, remélhetőleg a kopasszal a nyomában. A többiekkel most nem foglalkozik, egyenesen Denjaarra szegezi tekintetét és hangját.*
-Jó napot kívánok, parancsnok úr! Az úr itt mellettem Fet Trumenior, s bizonyos ügyekben szeretne érdeklődni. *Jobban nem tudja kifejteni, hiszen maga a parancsnok is meglepte. Csak reménykedik, hogy senki nem fog itt pálcát törni a feje felett.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-22 19:35:38
Üzenet elküldve: 2019-11-22 19:35:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold, Grük, Denjaar//
*Az íjász szavaira csak biccent, miközben még egyszer végigméri a fiút.*
-Jól tette Őrmester. Apropó, nem látta az új írnokunkat? Kapott kimenőt, de reméltem, hogy itt találom.
*Körbenéz az udvaron, hátha megleli a kis fickót.*
-Mindegy... Őrmester. Menjen az irodámba, aztán írja meg ennek hegyesfülű ifjoncnak a megbízólevelét. Pecsétet, pergament, talál ott, meg köpenyt, amit ha úgy kíván, hát mostantól hordhat, mint közlegény.
*Biccent az elf felé, majd a kezét nyújtja.*
-Hogy hívják, fiam?
*Azzal a lendülettel fordul Grük felé s hajol közel annak füléhez.*
-Ígérem, nem fogom papírmunkára Őrmester, csak dolgom, mint a tenger... Eztán már az írnok intézi az ilyesmit, csak még ezt a kölyköt oldjuk meg magunk.
*Biccent, majd ismét körbepillant az udvaron.* ~De hol is van ez az átokverte gnóm?!~
*Az íjász szavaira csak biccent, miközben még egyszer végigméri a fiút.*
-Jól tette Őrmester. Apropó, nem látta az új írnokunkat? Kapott kimenőt, de reméltem, hogy itt találom.
*Körbenéz az udvaron, hátha megleli a kis fickót.*
-Mindegy... Őrmester. Menjen az irodámba, aztán írja meg ennek hegyesfülű ifjoncnak a megbízólevelét. Pecsétet, pergament, talál ott, meg köpenyt, amit ha úgy kíván, hát mostantól hordhat, mint közlegény.
*Biccent az elf felé, majd a kezét nyújtja.*
-Hogy hívják, fiam?
*Azzal a lendülettel fordul Grük felé s hajol közel annak füléhez.*
-Ígérem, nem fogom papírmunkára Őrmester, csak dolgom, mint a tenger... Eztán már az írnok intézi az ilyesmit, csak még ezt a kölyköt oldjuk meg magunk.
*Biccent, majd ismét körbepillant az udvaron.* ~De hol is van ez az átokverte gnóm?!~
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-22 16:37:06
Üzenet elküldve: 2019-11-22 16:37:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*Nem élvezkedik a férfi kínlódásán, sőt, még inkább saját maga mutat zavart és szomorúságot.*
- Jaj... nehogy félreértsen... az istenekre!
*Dől előre kidülledt szemekkel és feltartott kézzel, pennáját letéve térdére.*
- Bár sajnálom, hogy nem bizonyult beosztása elégségesnek... de van ez így, mindig meg kell találni a megfelelő embert... vagy gnómot. *kuncog fel zavartan legyintgetve.*
- Tekintve, hogy helyettesnek mondta magát... azt gondoltam, hogy... *Egy utolsó nagyot legyint, s leteszi a kezét.* ...tudja mit? Felejtsük el, nem érdekes, tényleg... egyáltalán nem vagyok csalódott. *Szipogva lassan megigazgatja ruházatát, a pennát felvéve még néhány dolgot gyorsan, tudományosan lefirkant, majd egy határozottat bólintva teszi el a pennát és a pergament is, aztán feláll, s kezét nyújtja.*
- Rulcar Nivrilt! Értem. *Biccent, s elveszi a papírost.* A viszontlátásra, egy élmény volt!
*Vigyorodik el, majd meghajtja magát és elfordulva indulna kifelé, de szinte azonnal feltartott ujjal visszakering a kiindulási pontra:*
- És meg tudná mondani, merre találom Rulcar urat? *Szalad fel szemöldöke.* Mert hát ugye... elég nagy a város... miegymás. *Heherészik fel kedélyesen, majd szája elé kapva kezét, kuncog egy kicsit, aztán komolyságot erőltet magára.*
- Aztán már itt sem vagyok, ígérem! *Teszi szívére kezét és borzasztó fennkölt képet vág, csak halk motyogását lehet közben kiváló módon hallani.*
- Jajh... remélem nem a lihanechieknek kell azt a sok aranyat kifizetni az őrségért. *Felsóhajt fejét lágyan megcsóválva.*
*Nem élvezkedik a férfi kínlódásán, sőt, még inkább saját maga mutat zavart és szomorúságot.*
- Jaj... nehogy félreértsen... az istenekre!
*Dől előre kidülledt szemekkel és feltartott kézzel, pennáját letéve térdére.*
- Bár sajnálom, hogy nem bizonyult beosztása elégségesnek... de van ez így, mindig meg kell találni a megfelelő embert... vagy gnómot. *kuncog fel zavartan legyintgetve.*
- Tekintve, hogy helyettesnek mondta magát... azt gondoltam, hogy... *Egy utolsó nagyot legyint, s leteszi a kezét.* ...tudja mit? Felejtsük el, nem érdekes, tényleg... egyáltalán nem vagyok csalódott. *Szipogva lassan megigazgatja ruházatát, a pennát felvéve még néhány dolgot gyorsan, tudományosan lefirkant, majd egy határozottat bólintva teszi el a pennát és a pergament is, aztán feláll, s kezét nyújtja.*
- Rulcar Nivrilt! Értem. *Biccent, s elveszi a papírost.* A viszontlátásra, egy élmény volt!
*Vigyorodik el, majd meghajtja magát és elfordulva indulna kifelé, de szinte azonnal feltartott ujjal visszakering a kiindulási pontra:*
- És meg tudná mondani, merre találom Rulcar urat? *Szalad fel szemöldöke.* Mert hát ugye... elég nagy a város... miegymás. *Heherészik fel kedélyesen, majd szája elé kapva kezét, kuncog egy kicsit, aztán komolyságot erőltet magára.*
- Aztán már itt sem vagyok, ígérem! *Teszi szívére kezét és borzasztó fennkölt képet vág, csak halk motyogását lehet közben kiváló módon hallani.*
- Jajh... remélem nem a lihanechieknek kell azt a sok aranyat kifizetni az őrségért. *Felsóhajt fejét lágyan megcsóválva.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:22:33
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:22:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Raenerold, Grük, Denjaar//
*Sikeresen felveszik és el is indul, sálja könnyeden lebeg nyakán, akárcsak a hosszanti kabát szélei, itt azonban egy erős hang üti meg a fülét, plusz Grük is visszahívja. Raenerold megáll, megfordul és visszamegy, először köszön, majd hallgatja a két férfi beszélgetését.*
-Jó napot kívánok. *Áll meg egyenesen, szokásához híven, de nem haptákban. Az őrmester beszél és parancsnokként nevezi meg a borostás fickót. Rae arcára könnyed derű áll, szimpatikus, határozott és igényes megjelenésűnek könyveli el Denjaart. Ha még nem is olyan magas, mint a hosszúéletű, szálfa termete van, az már biztos. Arany szalag a hátán, láthatóan fegyverén, ami egy lándzsa: vélhetően a megfelelő távolságban tartott közelharcot preferálja a gazdája. Laza kontyba font haj, valamint az emberekre oly árulkodóan megmutatkozó ősz hajszálak, a számukra rövidnek adatott élet végéhez közeledésének első jelei. Most az apróbb részletekre is próbálna figyelni; a fekete hasadt pajszot kutatja, ha rábukkanhat. Nem zavarja különösebben, hogy őt nézik, sőt, szerinte ez valamennyire egy felettes feladata is: felmérni azt, aki a Városi Őrség soraiba kívánkozik. Nem mer hosszan beszélni, csak egy rövid biccentést és mély, de lágy hangján, egy emberek nyelvén megtejtett, másodlagos megszólalást engedélyez magának.*
-Uram, állok szolgálatára. *Még nem nyújtja a kezét, nem ismeri az itteni szokásokat és a parancsnokot, nem tudja, az mit kíván tőle. Hagyja, hogy folyjanak a dolgok és a két tiszt megbeszéljék egymás között a vele kapcsolatos teendőket, ő pedig csak kívülről figyeli, ahogyan az esemény pereg, egészen addig, míg hozzá nem intéznek valami keresendő kérdést.*
*Sikeresen felveszik és el is indul, sálja könnyeden lebeg nyakán, akárcsak a hosszanti kabát szélei, itt azonban egy erős hang üti meg a fülét, plusz Grük is visszahívja. Raenerold megáll, megfordul és visszamegy, először köszön, majd hallgatja a két férfi beszélgetését.*
-Jó napot kívánok. *Áll meg egyenesen, szokásához híven, de nem haptákban. Az őrmester beszél és parancsnokként nevezi meg a borostás fickót. Rae arcára könnyed derű áll, szimpatikus, határozott és igényes megjelenésűnek könyveli el Denjaart. Ha még nem is olyan magas, mint a hosszúéletű, szálfa termete van, az már biztos. Arany szalag a hátán, láthatóan fegyverén, ami egy lándzsa: vélhetően a megfelelő távolságban tartott közelharcot preferálja a gazdája. Laza kontyba font haj, valamint az emberekre oly árulkodóan megmutatkozó ősz hajszálak, a számukra rövidnek adatott élet végéhez közeledésének első jelei. Most az apróbb részletekre is próbálna figyelni; a fekete hasadt pajszot kutatja, ha rábukkanhat. Nem zavarja különösebben, hogy őt nézik, sőt, szerinte ez valamennyire egy felettes feladata is: felmérni azt, aki a Városi Őrség soraiba kívánkozik. Nem mer hosszan beszélni, csak egy rövid biccentést és mély, de lágy hangján, egy emberek nyelvén megtejtett, másodlagos megszólalást engedélyez magának.*
-Uram, állok szolgálatára. *Még nem nyújtja a kezét, nem ismeri az itteni szokásokat és a parancsnokot, nem tudja, az mit kíván tőle. Hagyja, hogy folyjanak a dolgok és a két tiszt megbeszéljék egymás között a vele kapcsolatos teendőket, ő pedig csak kívülről figyeli, ahogyan az esemény pereg, egészen addig, míg hozzá nem intéznek valami keresendő kérdést.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-22 13:59:36
Üzenet elküldve: 2019-11-22 13:59:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A kopasz férfi hamar lebuktatja Utrhin magánakcióját, a vörhenyes gnóm sajnálatára. Halovány, elszégyenlését bizonyítékul adó pírfoltok jelennek meg orcája két csücskén, lassan pedig olyannak érzi magát, mintha a világban még kisebb lenne, mint eddig volt. Hiába a munkája és a jó cél érdekében hazudott, de megtette és ha a hiúságot, önzőséget és a magamutogatást a számlájára is lehet írni a bűnök soraiba, a hazugság eszközét nem kedveli. Aztán jön csak a hab a tortán! A kopasz Arizeussal példálozik, de nem akárhogyan. A szavaiból azt sejteti a gnómocska, hogy egy beosztottja lehet a tanácsosnak. ~ Lehet csak ki akar használni és ő is füllent. Ez nálam nem fog jó véget érni. ~ Nagy levegőt vesz és lassan, beszéd közben tervelni kezd, hogy mit is kezdjen ezzel a Fettel.*
-Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom, de ezekben nem tudok érdemi információt adni. *A szíve a torkában dobog, ez valószínűleg hangján is meghallatszódik, de próbálja ezt annyira leplezni, amennyire csak tudja. Ekkor jön a felismerés, ami miatt mimikát is vált. Elvégre ő Írnok, nem neki ez a kötelessége.*
-Ha a felszerelések érdeklik, akkor egy közlegényt, vagy egy kémmestert ajánlanék. *Közben hevesen írogat egy pergamenre, majd ha elkészült, kissé megfújja a tintát és átnyújtja a kopasznak azt.*
-Ezzel az ajánlóval keresse meg Rulcar Nivril őrmestert. Személyes elsőbbséget élvez. *Reméli, hogy távozni fog a férfi. Ha ez így lesz, biccent felé, mosolyt erőltetve arcára, majd kifújja végre magát.*
*A kopasz férfi hamar lebuktatja Utrhin magánakcióját, a vörhenyes gnóm sajnálatára. Halovány, elszégyenlését bizonyítékul adó pírfoltok jelennek meg orcája két csücskén, lassan pedig olyannak érzi magát, mintha a világban még kisebb lenne, mint eddig volt. Hiába a munkája és a jó cél érdekében hazudott, de megtette és ha a hiúságot, önzőséget és a magamutogatást a számlájára is lehet írni a bűnök soraiba, a hazugság eszközét nem kedveli. Aztán jön csak a hab a tortán! A kopasz Arizeussal példálozik, de nem akárhogyan. A szavaiból azt sejteti a gnómocska, hogy egy beosztottja lehet a tanácsosnak. ~ Lehet csak ki akar használni és ő is füllent. Ez nálam nem fog jó véget érni. ~ Nagy levegőt vesz és lassan, beszéd közben tervelni kezd, hogy mit is kezdjen ezzel a Fettel.*
-Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom, de ezekben nem tudok érdemi információt adni. *A szíve a torkában dobog, ez valószínűleg hangján is meghallatszódik, de próbálja ezt annyira leplezni, amennyire csak tudja. Ekkor jön a felismerés, ami miatt mimikát is vált. Elvégre ő Írnok, nem neki ez a kötelessége.*
-Ha a felszerelések érdeklik, akkor egy közlegényt, vagy egy kémmestert ajánlanék. *Közben hevesen írogat egy pergamenre, majd ha elkészült, kissé megfújja a tintát és átnyújtja a kopasznak azt.*
-Ezzel az ajánlóval keresse meg Rulcar Nivril őrmestert. Személyes elsőbbséget élvez. *Reméli, hogy távozni fog a férfi. Ha ez így lesz, biccent felé, mosolyt erőltetve arcára, majd kifújja végre magát.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-22 12:47:26
Üzenet elküldve: 2019-11-22 12:47:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold, Grük, Denjaar//
*A férfi nem unszimpátiát akar kifejezni a magázás és a tegezés cserélgetésével, csak egyszerűen azt használja ami az adott mondatnál jobban a nyelvére kerül nem igazán gondolva ennek jelentőségére.*
-Ezt örömmel hallom.
*Mondja az elfnek, arra hogy az elfogadja a próbaidőt.*
-Ezt remélem is.
*Mondja a férfi ígéretére.*
-De siessen vele. Utána megmutatom.
*Mondja a próbaidős városőrnek, de ebben a pillanatban meg is jelenik a parancsnok.*
-Mégse, jöjjön csak vissza Raenerold.
*Mondja ezzel visszavonva előző engedélyét, majd a parancsnok felé fordul.*
-Parancsnok úr.
*Viszonozza a köszönetet és adja meg a tiszteletet a felettesének.*
-Ő itt Raenerold Fandaron Lachornus, aki azzal a céllal látogatott meg minket, hogy csatlakozzon az őrséghez.
*Felel a kérdésre.*
-Szerénykedtem a parancsnok úr távollétében próbaidőre felvenni a legényt, mivel teljes jogú felvételre tudomásom szerint csak önnek van joga parancsnok.
*Teszi hozzá, hogy Denjaar ne maradjon le az információról.*
*A férfi nem unszimpátiát akar kifejezni a magázás és a tegezés cserélgetésével, csak egyszerűen azt használja ami az adott mondatnál jobban a nyelvére kerül nem igazán gondolva ennek jelentőségére.*
-Ezt örömmel hallom.
*Mondja az elfnek, arra hogy az elfogadja a próbaidőt.*
-Ezt remélem is.
*Mondja a férfi ígéretére.*
-De siessen vele. Utána megmutatom.
*Mondja a próbaidős városőrnek, de ebben a pillanatban meg is jelenik a parancsnok.*
-Mégse, jöjjön csak vissza Raenerold.
*Mondja ezzel visszavonva előző engedélyét, majd a parancsnok felé fordul.*
-Parancsnok úr.
*Viszonozza a köszönetet és adja meg a tiszteletet a felettesének.*
-Ő itt Raenerold Fandaron Lachornus, aki azzal a céllal látogatott meg minket, hogy csatlakozzon az őrséghez.
*Felel a kérdésre.*
-Szerénykedtem a parancsnok úr távollétében próbaidőre felvenni a legényt, mivel teljes jogú felvételre tudomásom szerint csak önnek van joga parancsnok.
*Teszi hozzá, hogy Denjaar ne maradjon le az információról.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-21 23:14:51
Üzenet elküldve: 2019-11-21 23:14:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold, Grük, Denjaar//
*Hogy a tanácsos nem kívánja vásárra vinni a bőrét, az rendben van. Elvégre ezért vannak ők. De hogy még a parancsot is gyáva legyen kiadni, hogy egyszer s mindenkorra felszámolják a Sárvárost... Olybá tűnik, a kezébe kell vennie a dolgok folyását, különben minden marad a jelenlegi mederbe. Ő pedig azért van itt, hogy a megfelelő mederbe terelje a hömpölygő folyamot, mielőtt újra áradni kezd.
Gondolataiba merülve lép be a Kaszárnya kapuján, hogy átvágva a gyakorlótéren az irodája felé vegye az irányt. Hogyhogy, hogyhogy nem, hamar kiszúrja az őrmestert az idegen férfi társaságában, s míg feléjük veszi az irányt, van ideje szemügyre venni az elfet. Megtermett fickó, ám még is fiatalnak tűnik, talán túlságosan is. Igaz, ami igaz, az elfeknél ezt igen nehéz eldönteni. Ránézésre nem artheniori, már amennyire ez elsőre megállapítható.*
-Őrmester. Uram.
*Biccent a kettősne egyenként, majd jobbját szórakozottan a kard markolatára helyezve Raenerold felé pillant.*
-Miben lehetünk a szolgálatára az úrnak, Őrmester?
*Szól Grükhöz, de a tekintetét az ifjú elfen tartja. Nem bánja, ha a férfi válaszol az Őrmester helyett, ám még is illik a tisztet kérdezni elébb.*
*Hogy a tanácsos nem kívánja vásárra vinni a bőrét, az rendben van. Elvégre ezért vannak ők. De hogy még a parancsot is gyáva legyen kiadni, hogy egyszer s mindenkorra felszámolják a Sárvárost... Olybá tűnik, a kezébe kell vennie a dolgok folyását, különben minden marad a jelenlegi mederbe. Ő pedig azért van itt, hogy a megfelelő mederbe terelje a hömpölygő folyamot, mielőtt újra áradni kezd.
Gondolataiba merülve lép be a Kaszárnya kapuján, hogy átvágva a gyakorlótéren az irodája felé vegye az irányt. Hogyhogy, hogyhogy nem, hamar kiszúrja az őrmestert az idegen férfi társaságában, s míg feléjük veszi az irányt, van ideje szemügyre venni az elfet. Megtermett fickó, ám még is fiatalnak tűnik, talán túlságosan is. Igaz, ami igaz, az elfeknél ezt igen nehéz eldönteni. Ránézésre nem artheniori, már amennyire ez elsőre megállapítható.*
-Őrmester. Uram.
*Biccent a kettősne egyenként, majd jobbját szórakozottan a kard markolatára helyezve Raenerold felé pillant.*
-Miben lehetünk a szolgálatára az úrnak, Őrmester?
*Szól Grükhöz, de a tekintetét az ifjú elfen tartja. Nem bánja, ha a férfi válaszol az Őrmester helyett, ám még is illik a tisztet kérdezni elébb.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:47:15
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:47:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*A férfi gondosan bólogat, minden, alaposan megfontolt szótöredékre is. Majd a tintát is bőszen megköszöni, természetesen, s aztán csak lábát keresztezve a másikon, combjára fektetett pergamenlappal, borzasztó figyelmesen nézi a gnómot, még szemöldöke is összehúzódik, komolyságot és koncentrációt mutatva. Meg is kezdi az írást, bár még igazán nincs miről, majd mikor az elutasító választ megkapja, felpillant jegyzeteiből meglepetéssel és némi szomorúsággal:*
- Nem tudja?? Óóóóó! Hát ez rendkívül sajnálatos... *Csóválja meg fejét, közben a papírra firkant.* Nem tud-ja. *Olvassa vissza hangosan, aztán kíváncsi tekintettel készségesen közelebb hajol, majd ő is körülnéz, nem hallja e mégis valaki őket, aki esetéeg elkerülte a gnóm figyelmét, mert akkor láthatóan feltétlenül szólna, hogy figyelmeztesse.*
- Olyan sokaan?? *Hüledezik, aztán csak legyint egyet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, majd határozottan vágja rá.*
- Akkor hadd segítsek. Arizeus, nekem úgy nyilatkozott, olyan öt és tíz közötti a létszámuk, a pontos adatokra csupán azért lett volna szükségem, hogy megtudjam, hány embert adjak még maguk mellé. Nem gyakori dolog, hogy ennyi tanácsos felvonul egy színtéren és tudja... kiindulva a korábbi tapasztalatokból, bizony nem is szerencsés összetömöríteni őket védtelenül. *Szalad fel szemöldöke a homlokára.*
- De ne zavartassa magát, kérem, nincsen semmi baj, mindenki nem tudhat mindent, ezek a száraz számok meg aztán kiváltképp nem fontosak egy... *végigfut tekintete az íróasztalon.* írnoknak, könyvelőnek, helyettesnek? *Emeli fel a hangsúlyt a végén, nem lehet eldönteni, hogy most ironizál, vagy komolyan kijelent. Nyilvánvaló, hogy egy adminisztrátornak a lehető legfontosabb, hogy pontos számokat tudjon, s ezzel a próbálkozással nem valószínű, hogy sikerül átejteni Fet Trumeniort. Halkan felgöcög magában, aztán csak szélesen elmosolyodik, majd gálánsan szétteszi a kezét.*
- Nem akartam zavarba hozni, kérem nézze el nekem. Tudja az információ szakmai ártalom, valaha piacoztam és pontosan számot kellett vetnem. *Sóhajt fel, homlokát megvakarva, s a távolba révedve, mintha visszaemlékezne.*
- Rendben. Következő kérdés. *Hadarva int kezével zárást.* Milyen felszereléssel rendelkeznek? Alaposan felkészültek mindenre? *Ismét nagyon koncentrál, még nyelve hegyét is kidugja, s a pennát villámgyorsan a papírra készíti, hogy azonnal jegyzetelni tudjon, ha szükséges.*
*A férfi gondosan bólogat, minden, alaposan megfontolt szótöredékre is. Majd a tintát is bőszen megköszöni, természetesen, s aztán csak lábát keresztezve a másikon, combjára fektetett pergamenlappal, borzasztó figyelmesen nézi a gnómot, még szemöldöke is összehúzódik, komolyságot és koncentrációt mutatva. Meg is kezdi az írást, bár még igazán nincs miről, majd mikor az elutasító választ megkapja, felpillant jegyzeteiből meglepetéssel és némi szomorúsággal:*
- Nem tudja?? Óóóóó! Hát ez rendkívül sajnálatos... *Csóválja meg fejét, közben a papírra firkant.* Nem tud-ja. *Olvassa vissza hangosan, aztán kíváncsi tekintettel készségesen közelebb hajol, majd ő is körülnéz, nem hallja e mégis valaki őket, aki esetéeg elkerülte a gnóm figyelmét, mert akkor láthatóan feltétlenül szólna, hogy figyelmeztesse.*
- Olyan sokaan?? *Hüledezik, aztán csak legyint egyet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, majd határozottan vágja rá.*
- Akkor hadd segítsek. Arizeus, nekem úgy nyilatkozott, olyan öt és tíz közötti a létszámuk, a pontos adatokra csupán azért lett volna szükségem, hogy megtudjam, hány embert adjak még maguk mellé. Nem gyakori dolog, hogy ennyi tanácsos felvonul egy színtéren és tudja... kiindulva a korábbi tapasztalatokból, bizony nem is szerencsés összetömöríteni őket védtelenül. *Szalad fel szemöldöke a homlokára.*
- De ne zavartassa magát, kérem, nincsen semmi baj, mindenki nem tudhat mindent, ezek a száraz számok meg aztán kiváltképp nem fontosak egy... *végigfut tekintete az íróasztalon.* írnoknak, könyvelőnek, helyettesnek? *Emeli fel a hangsúlyt a végén, nem lehet eldönteni, hogy most ironizál, vagy komolyan kijelent. Nyilvánvaló, hogy egy adminisztrátornak a lehető legfontosabb, hogy pontos számokat tudjon, s ezzel a próbálkozással nem valószínű, hogy sikerül átejteni Fet Trumeniort. Halkan felgöcög magában, aztán csak szélesen elmosolyodik, majd gálánsan szétteszi a kezét.*
- Nem akartam zavarba hozni, kérem nézze el nekem. Tudja az információ szakmai ártalom, valaha piacoztam és pontosan számot kellett vetnem. *Sóhajt fel, homlokát megvakarva, s a távolba révedve, mintha visszaemlékezne.*
- Rendben. Következő kérdés. *Hadarva int kezével zárást.* Milyen felszereléssel rendelkeznek? Alaposan felkészültek mindenre? *Ismét nagyon koncentrál, még nyelve hegyét is kidugja, s a pennát villámgyorsan a papírra készíti, hogy azonnal jegyzetelni tudjon, ha szükséges.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-20 18:21:25
Üzenet elküldve: 2019-11-20 18:21:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Utrhin jobban kedveli azokat az érkezőket, akik határozottak, akár enyhén túlságosan magabiztosak is, szóval hajlamosak felháborodni. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy okosabbak a másiknál, emiatt elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy a gnómhoz hasonlatos kis teremtések csak fülelnek és figyelnek és seperc alatt képesek kihasználni így a másikat, úsznak az árban, mint apró kis élőlények. Azonban a kopaszhoz hasonló, mézeshangú bájgúnárok a frászt hozzák rá, egyenesen kikészítik legbelül. Az ilyenek ravaszabbak, mert a talpnyalással próbálnak a másik gondolataira játszani. Utrhin is hasonló, így fél az ilyenektől, tart a saját fajtájától. Egyszerűen csak hallgat és nyugodtan vár, közben pedig gondolkozik. ~ Ez akar valamit. Valamit, ami Denjaarnak nem tetszene. Óvatosnak kell lennem. ~ Nagy levegőt vesz és mosolyt imitálva beszél.*
-Ennek igazán örülök és köszönöm mindannyiunk nevében! *A tintánál csak int.*
-Nyugodtan, parancsoljon! *De amikor elhangzanak a szavak, akkor rezzenéstelen arccal elmélkedik. ~ Aha! Kibújt a szög a zsákjából! Hát ezt nem kapod meg, nem árulok én el senkit, de majd beszélnem kell valakivel ezután... ~ És eszébe is jut, ki lesz az a valaki. Kissé bűnbánó, sajnálatot mutató mimikával, nyájas hangon szólal meg.*
-Nagyon sajnálom, higgye el, szívesen segítenék Önnek, de képtelen vagyok, nem szolgálhatok ilyesfajta információkkal. *Aztán úgy tesz, mintha szétnézne, tartana valakitől és közelebb intve suttogja.*
-Még én sem tudok számot, egyre többen jönnek! Több százan, ezren vannak már ezek és csak ma is vagy hetvenet vettem fel! Képzelheti! *Hazudik, bár ha a karizmája nem is a legjobb, talán a mimika és a készséges, csalit bekapott kiállás segíthet rajta. Ezután rendes hangnemben és tartásban folytatja.*
-Na de erről ennyit. Térjünk a tárgyra: miben segíthetnénk?
*Utrhin jobban kedveli azokat az érkezőket, akik határozottak, akár enyhén túlságosan magabiztosak is, szóval hajlamosak felháborodni. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy okosabbak a másiknál, emiatt elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy a gnómhoz hasonlatos kis teremtések csak fülelnek és figyelnek és seperc alatt képesek kihasználni így a másikat, úsznak az árban, mint apró kis élőlények. Azonban a kopaszhoz hasonló, mézeshangú bájgúnárok a frászt hozzák rá, egyenesen kikészítik legbelül. Az ilyenek ravaszabbak, mert a talpnyalással próbálnak a másik gondolataira játszani. Utrhin is hasonló, így fél az ilyenektől, tart a saját fajtájától. Egyszerűen csak hallgat és nyugodtan vár, közben pedig gondolkozik. ~ Ez akar valamit. Valamit, ami Denjaarnak nem tetszene. Óvatosnak kell lennem. ~ Nagy levegőt vesz és mosolyt imitálva beszél.*
-Ennek igazán örülök és köszönöm mindannyiunk nevében! *A tintánál csak int.*
-Nyugodtan, parancsoljon! *De amikor elhangzanak a szavak, akkor rezzenéstelen arccal elmélkedik. ~ Aha! Kibújt a szög a zsákjából! Hát ezt nem kapod meg, nem árulok én el senkit, de majd beszélnem kell valakivel ezután... ~ És eszébe is jut, ki lesz az a valaki. Kissé bűnbánó, sajnálatot mutató mimikával, nyájas hangon szólal meg.*
-Nagyon sajnálom, higgye el, szívesen segítenék Önnek, de képtelen vagyok, nem szolgálhatok ilyesfajta információkkal. *Aztán úgy tesz, mintha szétnézne, tartana valakitől és közelebb intve suttogja.*
-Még én sem tudok számot, egyre többen jönnek! Több százan, ezren vannak már ezek és csak ma is vagy hetvenet vettem fel! Képzelheti! *Hazudik, bár ha a karizmája nem is a legjobb, talán a mimika és a készséges, csalit bekapott kiállás segíthet rajta. Ezután rendes hangnemben és tartásban folytatja.*
-Na de erről ennyit. Térjünk a tárgyra: miben segíthetnénk?
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-20 18:05:24
Üzenet elküldve: 2019-11-20 18:05:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*Az első megszólalásra máris csengő hangon felkacag, s hüppögve dörgöli szemét, majd kezével rögtön elnézést is kér, feltartja maga elé, de türtőzteti magát, s nem szól közbe. Türelmesen megvárja a meghökkenést, a pillanatnyi zavart, majd a tisztelettudó választ is, aztán széles mosollyal, kopasz fején végigsimítva folytatja.*
- Jaj, barátom, barátom... *legyint* először is, szerény tisztem csupán kérni kíván, az istenek mentsenek attól, hogy én egy tisztviselőnek parancsoljak, nem vagyok én olyan nagy ember. *Sóhajt fel.* Másodsorban pedig rendkívül jó benyomást tett rám, hogy rögtön rendelkezésünkre áll, tudja a nép sosem tudja megfizetni önöknek mindazt a szolgálatot, mellyel elhivatottságukat, Arthenior iránti hűségüket bizonyítják. Ezt nagyon-nagyon fontosnak tartottam elmondani! *Emeli fel ujját, melyen megcsillan rendkívül tiszta és ápolt körme.*
- Fontosnak tartom leszögezni, hogy csupán a Városi Őrségre tartozik amit most elmondok, legalább is egyelőre. *Arca komolyra vált, látszik, hogy, mit mond, azt bizony úgy is gondolja.*
- Mielőtt a részleteket tisztáznánk, meg kell kérdeznem... *Hangosan kotorászva, köpenye alól pennát és papírost keres elő, majd a penna végét leheletnyit nyelve hegyéhez érintve, önkéntelenül is a tintatartó felé nyúl.* szóval meg kell kérdeznem... ó... megengedi? *Áll meg a keze a tartó előtt kérdőn a gnómra pillantva. Ha a válasz igenleges, a pennát megmártja.*
- Jelenleg hányan teljesítenek szolgálatot a városi őrségnél? *Kérdezi hivatalos hangnemben, s azonnal jegyzetelni kezd.*
*Az első megszólalásra máris csengő hangon felkacag, s hüppögve dörgöli szemét, majd kezével rögtön elnézést is kér, feltartja maga elé, de türtőzteti magát, s nem szól közbe. Türelmesen megvárja a meghökkenést, a pillanatnyi zavart, majd a tisztelettudó választ is, aztán széles mosollyal, kopasz fején végigsimítva folytatja.*
- Jaj, barátom, barátom... *legyint* először is, szerény tisztem csupán kérni kíván, az istenek mentsenek attól, hogy én egy tisztviselőnek parancsoljak, nem vagyok én olyan nagy ember. *Sóhajt fel.* Másodsorban pedig rendkívül jó benyomást tett rám, hogy rögtön rendelkezésünkre áll, tudja a nép sosem tudja megfizetni önöknek mindazt a szolgálatot, mellyel elhivatottságukat, Arthenior iránti hűségüket bizonyítják. Ezt nagyon-nagyon fontosnak tartottam elmondani! *Emeli fel ujját, melyen megcsillan rendkívül tiszta és ápolt körme.*
- Fontosnak tartom leszögezni, hogy csupán a Városi Őrségre tartozik amit most elmondok, legalább is egyelőre. *Arca komolyra vált, látszik, hogy, mit mond, azt bizony úgy is gondolja.*
- Mielőtt a részleteket tisztáznánk, meg kell kérdeznem... *Hangosan kotorászva, köpenye alól pennát és papírost keres elő, majd a penna végét leheletnyit nyelve hegyéhez érintve, önkéntelenül is a tintatartó felé nyúl.* szóval meg kell kérdeznem... ó... megengedi? *Áll meg a keze a tartó előtt kérdőn a gnómra pillantva. Ha a válasz igenleges, a pennát megmártja.*
- Jelenleg hányan teljesítenek szolgálatot a városi őrségnél? *Kérdezi hivatalos hangnemben, s azonnal jegyzetelni kezd.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-20 14:35:19
Üzenet elküldve: 2019-11-20 14:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rulcar irodája//
//Nyomozás//
*Biztosan meglepte a kémfőnököt a váratlan látogatásával és a paranccsal, amit a főparancsnok bízott rá. Rulcar papírosokat vesz elő és azokban keresgél valami irományt. Gigár kíváncsian várja a fejleményeket, hogy sikerül e majd elindulniuk valami szálon. A kémfőnök hamar megleli, amit keresett, a tanácsos nevét. Ezt nem osztja meg az óriással, de erre igazából nincs is szükség. Közlegényként a férfi a felettese így teszi, amit majd mond neki. Valami villához mennek el, ahol a tanácsos lakik, és majd ott kikérdezik, hogy mit tud. Mikor mindennel megvannak, akkor Rulcar indulásra szólítja fel az óriást.*
- Értettem uram, indulok. *Megfordul és a lépcsőn elindul felfelé, ahol már várja a szabad tér, és nem kell tovább görnyedeznie a szűk alagsori részen.*
- Hogyan szólíthatom uram? *Kémfőnök, Rulcar vagy uram, esetleg valami más, de szeretné tudni, hogy a férfi mit hall szívesen.*
//Nyomozás//
*Biztosan meglepte a kémfőnököt a váratlan látogatásával és a paranccsal, amit a főparancsnok bízott rá. Rulcar papírosokat vesz elő és azokban keresgél valami irományt. Gigár kíváncsian várja a fejleményeket, hogy sikerül e majd elindulniuk valami szálon. A kémfőnök hamar megleli, amit keresett, a tanácsos nevét. Ezt nem osztja meg az óriással, de erre igazából nincs is szükség. Közlegényként a férfi a felettese így teszi, amit majd mond neki. Valami villához mennek el, ahol a tanácsos lakik, és majd ott kikérdezik, hogy mit tud. Mikor mindennel megvannak, akkor Rulcar indulásra szólítja fel az óriást.*
- Értettem uram, indulok. *Megfordul és a lépcsőn elindul felfelé, ahol már várja a szabad tér, és nem kell tovább görnyedeznie a szűk alagsori részen.*
- Hogyan szólíthatom uram? *Kémfőnök, Rulcar vagy uram, esetleg valami más, de szeretné tudni, hogy a férfi mit hall szívesen.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:52:38
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:52:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Utrhin sok mindennel találkozott az utóbbi időben itt, Artheniorban, talán túlságosan sokkal is. Ezt saját elgondolása alapján kedves nagybácsikájának köszönheti, aki ha nem lett volna szíves és zsarolja meg a családi ház vagyonbeli hovatartozásával egy dokumentum felmutatása végett, akkor valószínűleg nem találkozott volna "Teysusszal", lépett volna maga is írnoki pályára és emiatt a Város Őrség tagja sem lenne. Ez a másik férfi viszont halandótól istenig, mindent felül múlja, egy személyben. Hátborzongató a gnóm számára, feláll tőle a szőr a hátán, bár egyelőre állja a tekintetet. Ez egészen tart addig, míg a másik meg nem szólal. Utrhin szemöldökei felkúsznak és a lehető legszélsőségesebb mimikával fejezi ki meghökkenését. Mintha ő akkora nagy személy lenne.*
-Parancsol? *Szalad ki bizonytalanul, de egészben a száján. A bizonygató beszédre úgy gondol, hogy az illető vagy egy eltitkolt rokon lehet, vagy egy isten szórakozik megint a szegény kis gnómmal. ~ Mit akar ez tőlem? ~ Aztán kap egy bemutatkozást, a nevet szokásához híven megjegyzi, azzal hallgatja a másikat. A tanácsos nem először tűnik fel a napjaiban, a parancsnok is hozzá igyekezett, bár a nevét nem tudta. Mondjuk az sem biztos, hogy ugyanaz a tisztviselő lenne Arizeus, mint a Denjaar által felkutatott alak, mindenesetre Utrhinból előtörik a gyermeteg regényes világnézet és szeretné azonosítani őket egymással. Ekkor azonban egy megbízás eshetősége tűnik fel, amit ő nem hagyhat annyiban, hiszen jelenleg neki kell ezeket elkönyvelnie, aztán továbbítani, vagy elkönyvelni a megfelelő protokoll alapján az eseteket. Tárgyilagos hangon szólal meg és talán sikeresnek nevezhetően is, de magában tartja a kétellyel terhelt érzelmeit.*
-Értem és természetesen a Városi Őrség a szolgálatára áll, amennyiben az ügy azt kívánja. Kérem, miről lenne szó? *Előbb hallgat, aztán bírál. Lehet, hogy itt komoly dolgokról van szó, nem holmi szépruhás városi polgárok újabb önkéntes jelentkezései képzik a tárgyat.*
*Utrhin sok mindennel találkozott az utóbbi időben itt, Artheniorban, talán túlságosan sokkal is. Ezt saját elgondolása alapján kedves nagybácsikájának köszönheti, aki ha nem lett volna szíves és zsarolja meg a családi ház vagyonbeli hovatartozásával egy dokumentum felmutatása végett, akkor valószínűleg nem találkozott volna "Teysusszal", lépett volna maga is írnoki pályára és emiatt a Város Őrség tagja sem lenne. Ez a másik férfi viszont halandótól istenig, mindent felül múlja, egy személyben. Hátborzongató a gnóm számára, feláll tőle a szőr a hátán, bár egyelőre állja a tekintetet. Ez egészen tart addig, míg a másik meg nem szólal. Utrhin szemöldökei felkúsznak és a lehető legszélsőségesebb mimikával fejezi ki meghökkenését. Mintha ő akkora nagy személy lenne.*
-Parancsol? *Szalad ki bizonytalanul, de egészben a száján. A bizonygató beszédre úgy gondol, hogy az illető vagy egy eltitkolt rokon lehet, vagy egy isten szórakozik megint a szegény kis gnómmal. ~ Mit akar ez tőlem? ~ Aztán kap egy bemutatkozást, a nevet szokásához híven megjegyzi, azzal hallgatja a másikat. A tanácsos nem először tűnik fel a napjaiban, a parancsnok is hozzá igyekezett, bár a nevét nem tudta. Mondjuk az sem biztos, hogy ugyanaz a tisztviselő lenne Arizeus, mint a Denjaar által felkutatott alak, mindenesetre Utrhinból előtörik a gyermeteg regényes világnézet és szeretné azonosítani őket egymással. Ekkor azonban egy megbízás eshetősége tűnik fel, amit ő nem hagyhat annyiban, hiszen jelenleg neki kell ezeket elkönyvelnie, aztán továbbítani, vagy elkönyvelni a megfelelő protokoll alapján az eseteket. Tárgyilagos hangon szólal meg és talán sikeresnek nevezhetően is, de magában tartja a kétellyel terhelt érzelmeit.*
-Értem és természetesen a Városi Őrség a szolgálatára áll, amennyiben az ügy azt kívánja. Kérem, miről lenne szó? *Előbb hallgat, aztán bírál. Lehet, hogy itt komoly dolgokról van szó, nem holmi szépruhás városi polgárok újabb önkéntes jelentkezései képzik a tárgyat.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:33:25
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:33:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*A férfi türelmesen várakozik, láthatóan nem siet, nem ideges, nem feszült, s arcáról sem olvad le az az egyszerű, mindenki számára kedves mosoly. Szinte már túlzásnak, csöpögősnek tűnhet, egyszerűen nem lehet valaki ennyire elégedett élete hullámainak sodrával. De látszólag mégis.*
- Áh, mehetünk? Ez nagyszerű! *Ugrik fel, s igazítja meg köpenyét, még kopasz fejtetőjén is végighúzza egyszer tenyerét. Készségesen követi a marcona őröket, majd a gondolataiba temetkező férfi asztalánál csendesen megáll, még az őröknek is mutatja, hogy hallgatni fog, szájára helyezett mutatóujjával.*
- Köszönöm szépen! *Suttogja féloldalasan egyiküknek, megköszönve, hogy idekísérték.*
- Uthrin úr! Micsoda megtiszteltetés! *Mintha csak ismerné.* A viszontlátásra uraim, köszönöm! *Kiált még az őrök után, majd visszafordulva természetesen fogadja a kézfogást, de a meghatalmazásra csak legyintget kezével.*
- Uthrin úr, ez igazán nem szükséges, szemmel láthatóan ön meglehetősen ügyes hivatali dolgozó! *Pislant a lapokra.* Szép, hogy ilyen magasra vitte. Szép, szép... *Bólogat, s a felajánlott széket készséggel elfogadja.*
- Fet Trumenior, a becsületes nevem. *Biccent aztán, s felsóhajt.*
- Nem kívánom sokáig feltartani és kérem bocsásson meg, hogy láthatóan fontos teendőinek kellős közepébe csöppentem, de a kérésem egyszerűen nem tűr halasztást! *Biggyeszti le a szája szélét szomorkásan.*
- Tisztában vagyok vele, hogy számos megbízatásuk van Arizeus úrtól és a nép képviselettől, talán még magától a város népétől is, azonban függetlenül mindezektől, a városi őrség segítségét kell kérjem, néhány nap, talán hat múlva. *Hivatalosan beszél, érezhetően nem ma kezdte, ahogyan az is, hogy bár elképesztő halszagot áraszt, mégsem tűnik piacos munkásnak.*
*A férfi türelmesen várakozik, láthatóan nem siet, nem ideges, nem feszült, s arcáról sem olvad le az az egyszerű, mindenki számára kedves mosoly. Szinte már túlzásnak, csöpögősnek tűnhet, egyszerűen nem lehet valaki ennyire elégedett élete hullámainak sodrával. De látszólag mégis.*
- Áh, mehetünk? Ez nagyszerű! *Ugrik fel, s igazítja meg köpenyét, még kopasz fejtetőjén is végighúzza egyszer tenyerét. Készségesen követi a marcona őröket, majd a gondolataiba temetkező férfi asztalánál csendesen megáll, még az őröknek is mutatja, hogy hallgatni fog, szájára helyezett mutatóujjával.*
- Köszönöm szépen! *Suttogja féloldalasan egyiküknek, megköszönve, hogy idekísérték.*
- Uthrin úr! Micsoda megtiszteltetés! *Mintha csak ismerné.* A viszontlátásra uraim, köszönöm! *Kiált még az őrök után, majd visszafordulva természetesen fogadja a kézfogást, de a meghatalmazásra csak legyintget kezével.*
- Uthrin úr, ez igazán nem szükséges, szemmel láthatóan ön meglehetősen ügyes hivatali dolgozó! *Pislant a lapokra.* Szép, hogy ilyen magasra vitte. Szép, szép... *Bólogat, s a felajánlott széket készséggel elfogadja.*
- Fet Trumenior, a becsületes nevem. *Biccent aztán, s felsóhajt.*
- Nem kívánom sokáig feltartani és kérem bocsásson meg, hogy láthatóan fontos teendőinek kellős közepébe csöppentem, de a kérésem egyszerűen nem tűr halasztást! *Biggyeszti le a szája szélét szomorkásan.*
- Tisztában vagyok vele, hogy számos megbízatásuk van Arizeus úrtól és a nép képviselettől, talán még magától a város népétől is, azonban függetlenül mindezektől, a városi őrség segítségét kell kérjem, néhány nap, talán hat múlva. *Hivatalosan beszél, érezhetően nem ma kezdte, ahogyan az is, hogy bár elképesztő halszagot áraszt, mégsem tűnik piacos munkásnak.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:04:35
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:04:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Grük//
*Továbbra is felváltva használja a férfi a magázást és a tegezést, Raenerold pedig ezek után még mindig azt gondolja, hogy ezzel fejezi ki a másik az unszimpátiáját felé. ~ De vajon miért nem szereti a lovagokat? Melyik típusunk élhet errefelé? ~ Üt belé a kíváncsiság, még mindig. Ez nagyon érdekli őt, szinte lehetetlen számára elszakadni a témától. Mindenesetre az ember képes mindenre kitérő, tárgyilagos válaszokat szolgáltatni számára, amiket Rae el is helyez magában.*
-Ezt sajnálattal hallom. Gondolom akkor azt sem lehet tudni, mikorra ér vissza. Viszont a próbaidő eshetőségét elfogadom. *Hajol meg kissé, pontosabban ez a mély fejhajtás már jóval inkább nevezhető annak, már csak abból is kifolyólag, hogy ehhez törzse is hajlik. Szemei csillogni kezdenek, a boldogság szikrái kezdenek csillogni rajta, mikor Grük el is helyezi a rendfenntartó osztálynál, hiszen szívéhez mindig is egy város felügyelete állt a legközelebb. Határozottan, mégis lágy hangon válaszol.*
-Nem fogok csalódást okozni, igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani! *A lakosztályokra terelődik a szó, az őrmester felajánlja neki ennek az eshetőségét.*
-Köszönöm szépen, ha nem baj, vissza is mennék a fegyvereimért és ha lenne olyan szíves és megmutatná, merre találom a szabad szobákat, el is foglalnék egyet. *Persze a későbbiekben saját házra is tervez majd költeni, ha véglegesítik és tényleges Városőr lesz, csak jönne már el az a pillanat!*
*Továbbra is felváltva használja a férfi a magázást és a tegezést, Raenerold pedig ezek után még mindig azt gondolja, hogy ezzel fejezi ki a másik az unszimpátiáját felé. ~ De vajon miért nem szereti a lovagokat? Melyik típusunk élhet errefelé? ~ Üt belé a kíváncsiság, még mindig. Ez nagyon érdekli őt, szinte lehetetlen számára elszakadni a témától. Mindenesetre az ember képes mindenre kitérő, tárgyilagos válaszokat szolgáltatni számára, amiket Rae el is helyez magában.*
-Ezt sajnálattal hallom. Gondolom akkor azt sem lehet tudni, mikorra ér vissza. Viszont a próbaidő eshetőségét elfogadom. *Hajol meg kissé, pontosabban ez a mély fejhajtás már jóval inkább nevezhető annak, már csak abból is kifolyólag, hogy ehhez törzse is hajlik. Szemei csillogni kezdenek, a boldogság szikrái kezdenek csillogni rajta, mikor Grük el is helyezi a rendfenntartó osztálynál, hiszen szívéhez mindig is egy város felügyelete állt a legközelebb. Határozottan, mégis lágy hangon válaszol.*
-Nem fogok csalódást okozni, igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani! *A lakosztályokra terelődik a szó, az őrmester felajánlja neki ennek az eshetőségét.*
-Köszönöm szépen, ha nem baj, vissza is mennék a fegyvereimért és ha lenne olyan szíves és megmutatná, merre találom a szabad szobákat, el is foglalnék egyet. *Persze a későbbiekben saját házra is tervez majd költeni, ha véglegesítik és tényleges Városőr lesz, csak jönne már el az a pillanat!*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 18:57:31
Üzenet elküldve: 2019-11-19 18:57:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Raenerold//
*Mondandója közben figyeli a másik reakcióit, amikből most nem sok mindent tud leszűrni, hisz egy szemrebbenés, annyi nem sok is csak alig mutatkozik meg. Mondandója után ő vár a másik félre, hogy az összeszedje kérdéseit és megfogalmazza őket, ami Grük szerencséjére ez nem tart sokáig. A kérdésekkel oly agresszív módon bánik a hosszú életű, mint ahogy azt Grük tette a beszélgetés elején, hogy csak az összes kérdés feltétele után legyen lehetőség választ adni.*
-Na, a parancsnok hollétéről vajmi keveset tudok jelen állapotban, így elég nehezen tudnám neked elmondani az érkezése időpontját.
*Kezdi a válaszadást szépen sorjában.*
-Addig is önnek feltudom ajánlani a próbaidő lehetőségét, amit említett, persze ez nem kötelező, igaz több esélye lesz, mint próbaidősnek, de tudtommal eddig nem volt senki sem elzavarva a jelentkezők közül, míg próbaidőn senkit sem láttam.
*Ez alól egy kivétel van, de az őrmester nem volt jelen, amikor egy nagyképű óriást zavart el a parancsnok, aki előtte párbajra akarta hívni Denjaar parancsnokot, aminek tétként a városőrség parancsnoki tisztségét követelte.*
-A munkakőrből ránézésre és az említett képzettségeid alapján a rendfenntartásra küldenélek, de mint már mondtam, nem én döntök ez ügyben.
*Mondja és bár a kémeknek is lehetne szervezni őrséget, de a titkos kémhálózatról nem beszél engedély nélkül a számára és az őrség többi tisztje számára ismeretlen személy jelenlétében, márpedig az őrségből az elfet Grük ismeri legjobban és ő se tud túl sokat a férfiról.*
-Ez egy olyan intézmény ami képes szállást biztosítani, amiknek elfogadása szerény tudomásom szerint nem kötelező és munkaidőn kívül engedélyezett a törvénybe nem ütköző dolgok széleskörű skálájának bármely pontja.
*Fejezi be a válaszadást az utolsó kérdésre is választ adva.*
-Van még kérdés?
*Mondandója közben figyeli a másik reakcióit, amikből most nem sok mindent tud leszűrni, hisz egy szemrebbenés, annyi nem sok is csak alig mutatkozik meg. Mondandója után ő vár a másik félre, hogy az összeszedje kérdéseit és megfogalmazza őket, ami Grük szerencséjére ez nem tart sokáig. A kérdésekkel oly agresszív módon bánik a hosszú életű, mint ahogy azt Grük tette a beszélgetés elején, hogy csak az összes kérdés feltétele után legyen lehetőség választ adni.*
-Na, a parancsnok hollétéről vajmi keveset tudok jelen állapotban, így elég nehezen tudnám neked elmondani az érkezése időpontját.
*Kezdi a válaszadást szépen sorjában.*
-Addig is önnek feltudom ajánlani a próbaidő lehetőségét, amit említett, persze ez nem kötelező, igaz több esélye lesz, mint próbaidősnek, de tudtommal eddig nem volt senki sem elzavarva a jelentkezők közül, míg próbaidőn senkit sem láttam.
*Ez alól egy kivétel van, de az őrmester nem volt jelen, amikor egy nagyképű óriást zavart el a parancsnok, aki előtte párbajra akarta hívni Denjaar parancsnokot, aminek tétként a városőrség parancsnoki tisztségét követelte.*
-A munkakőrből ránézésre és az említett képzettségeid alapján a rendfenntartásra küldenélek, de mint már mondtam, nem én döntök ez ügyben.
*Mondja és bár a kémeknek is lehetne szervezni őrséget, de a titkos kémhálózatról nem beszél engedély nélkül a számára és az őrség többi tisztje számára ismeretlen személy jelenlétében, márpedig az őrségből az elfet Grük ismeri legjobban és ő se tud túl sokat a férfiról.*
-Ez egy olyan intézmény ami képes szállást biztosítani, amiknek elfogadása szerény tudomásom szerint nem kötelező és munkaidőn kívül engedélyezett a törvénybe nem ütköző dolgok széleskörű skálájának bármely pontja.
*Fejezi be a válaszadást az utolsó kérdésre is választ adva.*
-Van még kérdés?
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2019-11-19 10:47:14
Üzenet elküldve: 2019-11-19 10:47:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Az újak sorra jönnek, Utrhin nyugodtan végzi a papírmunkát, néha - néha az asztalán strázsáló faszoborra pillantva. Egyáltalán nem bánta meg, hogy elfogadta Teysus tanait, kissé patronáltnak, egy felsőbb hatalom által védettebb gnómnak érzi magát így. Ennek ellenére nem valami buzgó hívő, csupán a pillanat azon varázsa belé égett.
Közben a kaputól érkezik két őr, akik készségesen kísérnek elé egy magas, szemében szinte óriásinak tűnő figurát. Utrhin komoly, munkába süppedt arccal pillant fel a pergamenek és tinták társaságából kiszakadva, szabálytalanul, szétszórtan rendetlenkedő, vörhenyes tincsei szanaszét állnak fején.*
-Mi az? *Teszi fel a kérdést, méretéhez képest akár szigorúnak is tűnhető pillantás keretében. A két őr bólint, elmagyarázza, hogy a férfi a helyettest keresi, s mivel mind Denjaar, mind Bredoc távolléte sajnos huzamosabb ideje kitart, így a parancsnok úr utasítása alapján, az ifjú Laenrick az elsődleges megbízott ebben a témában. A két őrről és a férfiról sokat nem tud, de valószínűleg komor arccal, szótlanul kísérték elé a delikvenst. Utrhin int nekik, ők elmennek, ő pedig közönyös, még mindig a munkával elfoglalt gondolatokkal és ehhez hasonlatos hangon szól az érkezetthez.*
-Jó napot, Utrhin Laenrick vagyok, Arthenior Városi Őrségének Írnoka és a parancsnok úr, valamint helyettesének távollétében az elsődleges megbízott. *Hogy szavainak fogható alapot adhasson, felmutatja meghatalmazását, utána pedig kézfogásra invitálja a másikat. Ha a formalitás le van tudva, kezével a vele szemben lévő szék felé int.*
-Kérem, foglaljon helyet! Miben segíthetek? *Ül le ő is, elöl összekulcsolt kezekkel, rezzenéstelen arccal figyelve a másikra.*
*Az újak sorra jönnek, Utrhin nyugodtan végzi a papírmunkát, néha - néha az asztalán strázsáló faszoborra pillantva. Egyáltalán nem bánta meg, hogy elfogadta Teysus tanait, kissé patronáltnak, egy felsőbb hatalom által védettebb gnómnak érzi magát így. Ennek ellenére nem valami buzgó hívő, csupán a pillanat azon varázsa belé égett.
Közben a kaputól érkezik két őr, akik készségesen kísérnek elé egy magas, szemében szinte óriásinak tűnő figurát. Utrhin komoly, munkába süppedt arccal pillant fel a pergamenek és tinták társaságából kiszakadva, szabálytalanul, szétszórtan rendetlenkedő, vörhenyes tincsei szanaszét állnak fején.*
-Mi az? *Teszi fel a kérdést, méretéhez képest akár szigorúnak is tűnhető pillantás keretében. A két őr bólint, elmagyarázza, hogy a férfi a helyettest keresi, s mivel mind Denjaar, mind Bredoc távolléte sajnos huzamosabb ideje kitart, így a parancsnok úr utasítása alapján, az ifjú Laenrick az elsődleges megbízott ebben a témában. A két őrről és a férfiról sokat nem tud, de valószínűleg komor arccal, szótlanul kísérték elé a delikvenst. Utrhin int nekik, ők elmennek, ő pedig közönyös, még mindig a munkával elfoglalt gondolatokkal és ehhez hasonlatos hangon szól az érkezetthez.*
-Jó napot, Utrhin Laenrick vagyok, Arthenior Városi Őrségének Írnoka és a parancsnok úr, valamint helyettesének távollétében az elsődleges megbízott. *Hogy szavainak fogható alapot adhasson, felmutatja meghatalmazását, utána pedig kézfogásra invitálja a másikat. Ha a formalitás le van tudva, kezével a vele szemben lévő szék felé int.*
-Kérem, foglaljon helyet! Miben segíthetek? *Ül le ő is, elöl összekulcsolt kezekkel, rezzenéstelen arccal figyelve a másikra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332