Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-31 18:09:17
Üzenet elküldve: 2021-01-31 18:09:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A figyelmeztetésre nem felel, csak pillantása jelzi, hogy figyelt és tudomásul vette a dolgot. Hozzászokni nem lehet az ilyesmihez - ő legalábbis nem tudott - de nem is fél itt annyira, mint a bányában, a banditák között. Ott tényleg minden nap rettegett és csak a szerencséjének, meg a rá vigyázó emberségesebbnek megmaradt férfiaknak köszönhette, hogy végül is úgy nem bántották; mert fenyegetést és ajánlatot azt kapott eleget...
Szeretné hinni, hogy itt a kaszárnyában ilyesmitől nem kell tartania, s tényleg csak mogorvák lehetnek vele... Bredoc biztosan nem hagyta volna itt, ha veszélyes volna!
Az önmagát biztató gondolatokba egy kérdés érkezik Naesalától. Fölpillant rá elbizonytalanodva. Nem ismeri őt, de hosszú ideje az első nő, akivel beszélhet, és ez neki már elég, hogy közelebb érezze magához, viszont nem elég a teljes bizalomhoz.*
- A parancsnok hozott magával. Együtt estünk fogságba a Krenkataurban... - *Válaszol végül valamit, de épp csak érintőlegesen, mert egyrészt közben megérkeznek és a nő csöndre inti, meg ő sem szeretné mások füle hallatára folytatni... Másrészt nem is biztos benne, hogy a másikat tényleg érdekli ez.
Türelmesen várakozik hát, a felé vetett pillantásokkal nem sokat törődve. Csak magában gondol életében már sokadszor arra, hogy mennyivel jobb volna férfiként élni!*
*A figyelmeztetésre nem felel, csak pillantása jelzi, hogy figyelt és tudomásul vette a dolgot. Hozzászokni nem lehet az ilyesmihez - ő legalábbis nem tudott - de nem is fél itt annyira, mint a bányában, a banditák között. Ott tényleg minden nap rettegett és csak a szerencséjének, meg a rá vigyázó emberségesebbnek megmaradt férfiaknak köszönhette, hogy végül is úgy nem bántották; mert fenyegetést és ajánlatot azt kapott eleget...
Szeretné hinni, hogy itt a kaszárnyában ilyesmitől nem kell tartania, s tényleg csak mogorvák lehetnek vele... Bredoc biztosan nem hagyta volna itt, ha veszélyes volna!
Az önmagát biztató gondolatokba egy kérdés érkezik Naesalától. Fölpillant rá elbizonytalanodva. Nem ismeri őt, de hosszú ideje az első nő, akivel beszélhet, és ez neki már elég, hogy közelebb érezze magához, viszont nem elég a teljes bizalomhoz.*
- A parancsnok hozott magával. Együtt estünk fogságba a Krenkataurban... - *Válaszol végül valamit, de épp csak érintőlegesen, mert egyrészt közben megérkeznek és a nő csöndre inti, meg ő sem szeretné mások füle hallatára folytatni... Másrészt nem is biztos benne, hogy a másikat tényleg érdekli ez.
Türelmesen várakozik hát, a felé vetett pillantásokkal nem sokat törődve. Csak magában gondol életében már sokadszor arra, hogy mennyivel jobb volna férfiként élni!*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-31 17:34:55
Üzenet elküldve: 2021-01-31 17:34:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Rynsell ahhoz képest, hogy az úton mennyire magának való volt, most látszik rajta, hogy eléggé felélénkült. Mintha csak egy jó tanító lenne, úgy oktatja a tanoncot. Nimeril persze megnyilvánulásaival is megmutatja neki, hogy tényleg nem ért a fegyverforgatáshoz.*
- Gondolom igen. Én inkább ahhoz értek, hogy melyik testrészre gyakoroljak ráhatást.* Csak így tudott eddig megmaradni. Orvosi tanulmányai ebben nagy segítségére vannak, hiszen a test tele van olyan pontokkal, amik nagyon érzékenyek. Tisztában van harci képességével, de ettől még azért figyel az uraság szavaira és igyekszik végrehajtani az utasításait. Az érintésére megborzong, mert ahhoz nincs hozzá szokva túlságosan, hogy fogdossák. Eléggé meg van illetődve, de azért igyekszik tartást adni magának. Még meg is nézi magának a lányt, mintha csak valami alkotás volna.*
- Mi az, hogy mindig? Van egykezes kard is.* Még szép, hogy nem állja meg belekotyogás nélkül. Mivel a férfi a csap párat a kardjával, ezért Nimeril is így tesz. Na persze csak szánalmas csapkodásról van szó. Tisztában van azzal, hogy ez mennyire mellé sikerült. Arcán megjelenik egy durcás grimasz.*
- Ez balgaság! Attól még, hogy így csinálok nem leszek harcos. A kardozás amúgy is csak hadonászás. A legostobábbak is értenek hozzá egy kicsit.* El is kezd csak úgy csapkodni. Végig méri a férfit, hogy az vajon képes lenne megvédeni magát, ha vajon megpróbálná megcsapkodni.*
* Rynsell ahhoz képest, hogy az úton mennyire magának való volt, most látszik rajta, hogy eléggé felélénkült. Mintha csak egy jó tanító lenne, úgy oktatja a tanoncot. Nimeril persze megnyilvánulásaival is megmutatja neki, hogy tényleg nem ért a fegyverforgatáshoz.*
- Gondolom igen. Én inkább ahhoz értek, hogy melyik testrészre gyakoroljak ráhatást.* Csak így tudott eddig megmaradni. Orvosi tanulmányai ebben nagy segítségére vannak, hiszen a test tele van olyan pontokkal, amik nagyon érzékenyek. Tisztában van harci képességével, de ettől még azért figyel az uraság szavaira és igyekszik végrehajtani az utasításait. Az érintésére megborzong, mert ahhoz nincs hozzá szokva túlságosan, hogy fogdossák. Eléggé meg van illetődve, de azért igyekszik tartást adni magának. Még meg is nézi magának a lányt, mintha csak valami alkotás volna.*
- Mi az, hogy mindig? Van egykezes kard is.* Még szép, hogy nem állja meg belekotyogás nélkül. Mivel a férfi a csap párat a kardjával, ezért Nimeril is így tesz. Na persze csak szánalmas csapkodásról van szó. Tisztában van azzal, hogy ez mennyire mellé sikerült. Arcán megjelenik egy durcás grimasz.*
- Ez balgaság! Attól még, hogy így csinálok nem leszek harcos. A kardozás amúgy is csak hadonászás. A legostobábbak is értenek hozzá egy kicsit.* El is kezd csak úgy csapkodni. Végig méri a férfit, hogy az vajon képes lenne megvédeni magát, ha vajon megpróbálná megcsapkodni.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-31 16:35:57
Üzenet elküldve: 2021-01-31 16:35:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*Rynsell könnyed önelégültséggel ölti magára a tanítómester szerepét. Ennek egészen egyszerű oka van, atyja legifjabb fiaként mindig ő volt az, akit okítottak, bátyjai neki adták át tudásuk néha igencsak kíméletlen, s kegyetlen módszerekkel, neki pedig már nem jutott egy taknyos öcsi, akit taníthasson. Persze Nimeril annak ellenére, amilyen állapotban van, még mindig egy nő, így vele jóval kíméletesebben tervez bánni.
Arcán átszalad egy mosoly a szavakat hallva, amik arról árulkodnak, amit egyébként már tud is, a fattyú nem egy harcos alkat.*
-Még a pusztakezes harcban is fontos a stabil alapállás. Ha kibillentenek az egyensúlyodból és a földre kerülsz, ott már nem sok esély van a győzelemre.
*Igazít még a karddal a lábakon majd kezeit szemtelenül, magastól tojva holmi intim terekre a másikéra fonja a fa markolat körül, hogy megigazítsa ujjait.*
-Aztán persze nem mindegy, hogyan fogod a fegyvert.
*Könyökével valamivel feljebb tolja a satnya karokat majd elé lép, hogy megszemlélhesse, mit is szobrászkodott össze.*
-Persze a valódi kard ennél jóval nehezebb, vannak könnyűek, de azok markolatát is mindig két kézzel kell fogni.
*Szemlélteti sajátján is, s tesz egy-két lassú, hasító mozdulatot a levegőben.*
*Rynsell könnyed önelégültséggel ölti magára a tanítómester szerepét. Ennek egészen egyszerű oka van, atyja legifjabb fiaként mindig ő volt az, akit okítottak, bátyjai neki adták át tudásuk néha igencsak kíméletlen, s kegyetlen módszerekkel, neki pedig már nem jutott egy taknyos öcsi, akit taníthasson. Persze Nimeril annak ellenére, amilyen állapotban van, még mindig egy nő, így vele jóval kíméletesebben tervez bánni.
Arcán átszalad egy mosoly a szavakat hallva, amik arról árulkodnak, amit egyébként már tud is, a fattyú nem egy harcos alkat.*
-Még a pusztakezes harcban is fontos a stabil alapállás. Ha kibillentenek az egyensúlyodból és a földre kerülsz, ott már nem sok esély van a győzelemre.
*Igazít még a karddal a lábakon majd kezeit szemtelenül, magastól tojva holmi intim terekre a másikéra fonja a fa markolat körül, hogy megigazítsa ujjait.*
-Aztán persze nem mindegy, hogyan fogod a fegyvert.
*Könyökével valamivel feljebb tolja a satnya karokat majd elé lép, hogy megszemlélhesse, mit is szobrászkodott össze.*
-Persze a valódi kard ennél jóval nehezebb, vannak könnyűek, de azok markolatát is mindig két kézzel kell fogni.
*Szemlélteti sajátján is, s tesz egy-két lassú, hasító mozdulatot a levegőben.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-31 13:51:37
Üzenet elküldve: 2021-01-31 13:51:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A lány biztosítja őt arról, hogy megértette a kérést, Naesala pedig csak reménykedik benne, hogy tartja is magát hozzá. Még az ajtóra pillantva kéri a régi és az új isteneket, hogy ne történjen semmi gond odabent majd sóhajtva benyit. Meg kell hagyni, a hosszúéltű nem rendszeretéséről híres, de ami odabent várja őket, még az ő szemöldökét is homlokára űzi. Magában mormogva valami káromkodásfélét indul meg a káoszban, útján néhol megigazgatja az indokolatlan helyeken lévő holmikat. Ahogy a fegyvereket kezdi szemlélni, néha-néha lopva Garsinra pillant, hogy megbizonyosodjon arról, minden rendben megy. Amint végeznek a mustrával, némi fintorral hallgatja a másik eredményét, ez persze nem neki szól, csupán a számoknak.*
-Most átmegyünk a Laktanyára.
*Közli a továbbiakat*
-Előre figyelmeztetem, hogy az urak hogy is mondjam...
*Láthatóan keresi a szavakat, nem akarja megijeszteni szerencsétlent*
-Szóval nem mindig kedvesek.
*Reméli, hogy meg tudják úszni úgy a szemlét, hogy mindenki józan odabent és visel nadrágot, arra viszont számít, hogy fogja érni a lányt pár megjegyzés vagy kellemetlen pillantás. De hát legfeljebb majd Nae helyreteszi őket.*
-Egyébként, hogy került ide Kishölgy?
*Elegyedik csevejbe, hogy némileg oldódjon a feszültség. Átlépdelve az emlegetett épülethez, s benyitva az ajtón némileg megnyugodva tapasztalja, hogy nem sokan vannak ma idebent. Ettől függetlenül Garsin magán érezhet pár tekintetet, talán egy-két halk összesúgás is megütheti a fülét. Az hosszúfülű közben szóba elegyedik néhány katonával, közvetlenül miután megkéri a kölyköt, most maradjon csendben.*
*A lány biztosítja őt arról, hogy megértette a kérést, Naesala pedig csak reménykedik benne, hogy tartja is magát hozzá. Még az ajtóra pillantva kéri a régi és az új isteneket, hogy ne történjen semmi gond odabent majd sóhajtva benyit. Meg kell hagyni, a hosszúéltű nem rendszeretéséről híres, de ami odabent várja őket, még az ő szemöldökét is homlokára űzi. Magában mormogva valami káromkodásfélét indul meg a káoszban, útján néhol megigazgatja az indokolatlan helyeken lévő holmikat. Ahogy a fegyvereket kezdi szemlélni, néha-néha lopva Garsinra pillant, hogy megbizonyosodjon arról, minden rendben megy. Amint végeznek a mustrával, némi fintorral hallgatja a másik eredményét, ez persze nem neki szól, csupán a számoknak.*
-Most átmegyünk a Laktanyára.
*Közli a továbbiakat*
-Előre figyelmeztetem, hogy az urak hogy is mondjam...
*Láthatóan keresi a szavakat, nem akarja megijeszteni szerencsétlent*
-Szóval nem mindig kedvesek.
*Reméli, hogy meg tudják úszni úgy a szemlét, hogy mindenki józan odabent és visel nadrágot, arra viszont számít, hogy fogja érni a lányt pár megjegyzés vagy kellemetlen pillantás. De hát legfeljebb majd Nae helyreteszi őket.*
-Egyébként, hogy került ide Kishölgy?
*Elegyedik csevejbe, hogy némileg oldódjon a feszültség. Átlépdelve az emlegetett épülethez, s benyitva az ajtón némileg megnyugodva tapasztalja, hogy nem sokan vannak ma idebent. Ettől függetlenül Garsin magán érezhet pár tekintetet, talán egy-két halk összesúgás is megütheti a fülét. Az hosszúfülű közben szóba elegyedik néhány katonával, közvetlenül miután megkéri a kölyköt, most maradjon csendben.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-30 14:38:35
Üzenet elküldve: 2021-01-30 14:38:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A magázódás hátránya, hogy Garsin hirtelen nem tudja, hogy a nő mondandójában kinek a testi épségével kapcsolatban fejezi ki aggodalmát: a lovat, vagy őt féltette?
De mindegy is. Nagyon komolyan fogadja a szidást, látszik rajta, hogy felfogta és sajnálja, hogy hibázott. Ahogy a megkönnyebbülés és elszántság is felfedezhető vonásain, mikor Naesala olybá tűnik, ad neki még egy esélyt.*
- Értettem. Úgy lesz. Köszönöm. - *Biccent, majd... körülnéz, alkalmas helyet keresve a vasvillának, mielőtt továbbindulnának. Ha már azért ment be, hogy nehogy az ott felejtett eszköz kárt tegyen a lóban, nem volna jó, ha hasonlóan veszélyes helyen hagyná.
Végül ezt is sikeresen rendezi és már megy is a nő után. Látja rajta menet közben, hogy didereg, de nem mer beleavatkozni a dolgába és ajánlani, hogy menjen be valami meleg holmiért, pedig rossz néznie szegényt. Főleg, hogy még sérülésekkel is tele van... Sajnálja őt.
Aztán elérnek a fegyverraktárhoz, ahol megkapja a szigorú utasítást, amiből még érződik a bizalmatlanság, de ez érthető.*
- Igen, értettem. - *Feleli tisztelettel, majd be is lép a nő után a terembe.
Rögtön munkához lát. Néhol ugyan kicsit nehéz megoldania, hogy ne nyúljon semmihez, mert nem minden esetben vannak szépen elrendezve az eszközök, és érzi is, hogy annyira nem kellene komolyan vennie a figyelmeztetést, mert itt nem tud kárt tenni, de... biztonságosabbnak érzi kivételek nélkül ragaszkodni az utasítás betartásához. Úgyhogy inkább guggol és hajlong, szemre különítve el az egymásra halmozott felszereléseket.
Mikor pedig mindent végigvett, s úgy látja, Naesala sincs belemerülve a számolásba, akkor leadja a jelentését, a másik számára talán meglepő részletességgel. Nem minden eszköznek tudja a nevét, ez esetben mutatja, hogy mire gondol, de minden aprósághoz pontos mennyiséget kapcsol, s ezt úgy mondja, mintha egy papírról olvasná az egyes tételeket és a melléjük írt számot. Régen a mosoda vezetője is az emlékezőtehetsége miatt figyelt föl rá és kezdett vele foglalkozni. Ez egy szerencsés tulajdonsága, de megvannak a korlátai, egy tudóshoz persze föl nem érhet.*
*A magázódás hátránya, hogy Garsin hirtelen nem tudja, hogy a nő mondandójában kinek a testi épségével kapcsolatban fejezi ki aggodalmát: a lovat, vagy őt féltette?
De mindegy is. Nagyon komolyan fogadja a szidást, látszik rajta, hogy felfogta és sajnálja, hogy hibázott. Ahogy a megkönnyebbülés és elszántság is felfedezhető vonásain, mikor Naesala olybá tűnik, ad neki még egy esélyt.*
- Értettem. Úgy lesz. Köszönöm. - *Biccent, majd... körülnéz, alkalmas helyet keresve a vasvillának, mielőtt továbbindulnának. Ha már azért ment be, hogy nehogy az ott felejtett eszköz kárt tegyen a lóban, nem volna jó, ha hasonlóan veszélyes helyen hagyná.
Végül ezt is sikeresen rendezi és már megy is a nő után. Látja rajta menet közben, hogy didereg, de nem mer beleavatkozni a dolgába és ajánlani, hogy menjen be valami meleg holmiért, pedig rossz néznie szegényt. Főleg, hogy még sérülésekkel is tele van... Sajnálja őt.
Aztán elérnek a fegyverraktárhoz, ahol megkapja a szigorú utasítást, amiből még érződik a bizalmatlanság, de ez érthető.*
- Igen, értettem. - *Feleli tisztelettel, majd be is lép a nő után a terembe.
Rögtön munkához lát. Néhol ugyan kicsit nehéz megoldania, hogy ne nyúljon semmihez, mert nem minden esetben vannak szépen elrendezve az eszközök, és érzi is, hogy annyira nem kellene komolyan vennie a figyelmeztetést, mert itt nem tud kárt tenni, de... biztonságosabbnak érzi kivételek nélkül ragaszkodni az utasítás betartásához. Úgyhogy inkább guggol és hajlong, szemre különítve el az egymásra halmozott felszereléseket.
Mikor pedig mindent végigvett, s úgy látja, Naesala sincs belemerülve a számolásba, akkor leadja a jelentését, a másik számára talán meglepő részletességgel. Nem minden eszköznek tudja a nevét, ez esetben mutatja, hogy mire gondol, de minden aprósághoz pontos mennyiséget kapcsol, s ezt úgy mondja, mintha egy papírról olvasná az egyes tételeket és a melléjük írt számot. Régen a mosoda vezetője is az emlékezőtehetsége miatt figyelt föl rá és kezdett vele foglalkozni. Ez egy szerencsés tulajdonsága, de megvannak a korlátai, egy tudóshoz persze föl nem érhet.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-30 13:24:58
Üzenet elküldve: 2021-01-30 13:24:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Vonásai ellágyulnak a lógó orrot látva. Halkan sóhajt egyet, ujjaival orrnyergét kezdi masszírozni, közben hallgatja, mi lett a számolás eredménye. Nem állíthatná, hogy elégedett a lóállomány nagyságával, de végtére is, nem tragikus a helyzet.
Hallva a halovány remegést a másik hangjában, jóval nyugodtabb hangon szól.*
-Meg is sérülhetett volna.
*Hangsúlyozza, mert ha a ló kiszökik, hát ugyan ki bánja, a kaszárnyát úgysem tudná elhagyni, időben összeszednék, de ha lerúgja a lányt, azzal nem tudnak mit csinálni.
Láthatóan elgondolkodik a szavakon. Persze legszívesebben élből rávágna egy nemet a kérlelésre, az eddigiek alapján úgy tűnik, Garsin inkább hátráltatja a feladatában, minthogy segítene és semmi garancia nincs arra, hogy ez nem így fog menni a továbbiakban is.*
-Azt fogja csinálni és úgy ahogy mondom!
*Emeli ujját a feltételeket szabva, hangjában nem csendül méreg. Még áll egy darabig, végignézve a kölykön megállapítja, hogy az áldott jó szíve fogja a sírba vinni, aztán biccent a másiknak, hogy haladjanak. Int még egyet Görénynek, morog az imént rosszalkodó lóra, aztán már lépdel is, immáron a raktárépület felé. Átfut az agyán, hogy mennyivel okosabb lett volna meginni valami teánál erősebbet reggelinél, akkor nem fagyna ki a fara most, de ugye ez már késő bánat.
Megállva az ajtó előtt még a leányhoz fordul.*
-Nem nyúl semmihez! A páncélokat és pajzsokat fogja megszámolni. ~Azzal legalább nem tudja megvágni magát~ Érthető voltam?
*Vonásai ellágyulnak a lógó orrot látva. Halkan sóhajt egyet, ujjaival orrnyergét kezdi masszírozni, közben hallgatja, mi lett a számolás eredménye. Nem állíthatná, hogy elégedett a lóállomány nagyságával, de végtére is, nem tragikus a helyzet.
Hallva a halovány remegést a másik hangjában, jóval nyugodtabb hangon szól.*
-Meg is sérülhetett volna.
*Hangsúlyozza, mert ha a ló kiszökik, hát ugyan ki bánja, a kaszárnyát úgysem tudná elhagyni, időben összeszednék, de ha lerúgja a lányt, azzal nem tudnak mit csinálni.
Láthatóan elgondolkodik a szavakon. Persze legszívesebben élből rávágna egy nemet a kérlelésre, az eddigiek alapján úgy tűnik, Garsin inkább hátráltatja a feladatában, minthogy segítene és semmi garancia nincs arra, hogy ez nem így fog menni a továbbiakban is.*
-Azt fogja csinálni és úgy ahogy mondom!
*Emeli ujját a feltételeket szabva, hangjában nem csendül méreg. Még áll egy darabig, végignézve a kölykön megállapítja, hogy az áldott jó szíve fogja a sírba vinni, aztán biccent a másiknak, hogy haladjanak. Int még egyet Görénynek, morog az imént rosszalkodó lóra, aztán már lépdel is, immáron a raktárépület felé. Átfut az agyán, hogy mennyivel okosabb lett volna meginni valami teánál erősebbet reggelinél, akkor nem fagyna ki a fara most, de ugye ez már késő bánat.
Megállva az ajtó előtt még a leányhoz fordul.*
-Nem nyúl semmihez! A páncélokat és pajzsokat fogja megszámolni. ~Azzal legalább nem tudja megvágni magát~ Érthető voltam?
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-29 21:22:51
Üzenet elküldve: 2021-01-29 21:22:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Nem kell az utasítás, amúgy sem mer már mozdulni. Annyira ugyan nem tűnik szörnyűnek a helyzet, nem őt tekinti veszélynek a ló, vagyis nem támadja. Egyszerűen csak idegessé vált az ő kiabálásától és kapkodásától, ezért mozgolódik ennyire, forogva, meg kapálva a lábaival. Ami persze így is rázós lehet, mert megtaposhatja, vagy fellökheti az állat, ezért inkább szót fogad és a falhoz lapul, nehogy még többet ártson... A legjobban igazából attól fél, hogy annyira megbokrosodik a hátas, hogy kiszökik az istállóból. Akkor aztán nagy bajban lenne! Micsoda kár! És még megfizetni sem tudná...
Levegőt is csak halkan mer venni. Mikor aztán a nő sikeresen lecsillapítja és visszavezeti az állatot a helyére, ő fogja a villát és gyorsan félre áll, hogy be tudják végre zárni.
Kétségtelenül számít a letorkolásra, de előbb akkor is a megkönnyebbülés fogja el, hogy a ló megvan, nem szaladt el...
Majd szembesül a morcos tekintettel és az a kellemesebb érzés elszáll. Igazából semmit nem kellene mondania a másiknak, magától is elfutja a szégyen. Butaságot csinált.
Teljesen megérdemeltnek találja, de azért természetesen fájnak a kapott szavak. Még ha visszafogottan is szidják, van bennük valami, ami egy kicsit még jobban is szúr, mintha egyszerűen leordították volna a fejét.
Röstelkedve lógatja az orrát. Még emészti a történteket és az elhangzottakat. A kérdésre azonban fölpillant és határozottan mondja a számot, hogy mennyi lóval is rendelkeznek. Igyekszik legalább ebben helytállni.
Ezután azonban nem süti vissza tekintetét.*
- Bocsánat, buta voltam. Be kellett volna zárnom magam mögött, mikor bementem, akkor nem tudott volna kijönni... - *Egy kicsit remeg a hangja az idegességtől. Ha Naesala férfi volna, valószínűleg nem is merne szólni, nem próbálná kihúzni magát a gödörből.*
- Kérem, engedje, hogy segítsek! Figyelmesebb leszek. - *Adja elő kérését, hogy a másik vessen belé még egy kis bizalmat. Borzalmasan érzi magát, amiért máris így mutatkozott be: mint olyasvalaki, akire még egy kevésbé fontos feladatot sem szabad bízni, mert katasztrófa lesz a vége.*
*Nem kell az utasítás, amúgy sem mer már mozdulni. Annyira ugyan nem tűnik szörnyűnek a helyzet, nem őt tekinti veszélynek a ló, vagyis nem támadja. Egyszerűen csak idegessé vált az ő kiabálásától és kapkodásától, ezért mozgolódik ennyire, forogva, meg kapálva a lábaival. Ami persze így is rázós lehet, mert megtaposhatja, vagy fellökheti az állat, ezért inkább szót fogad és a falhoz lapul, nehogy még többet ártson... A legjobban igazából attól fél, hogy annyira megbokrosodik a hátas, hogy kiszökik az istállóból. Akkor aztán nagy bajban lenne! Micsoda kár! És még megfizetni sem tudná...
Levegőt is csak halkan mer venni. Mikor aztán a nő sikeresen lecsillapítja és visszavezeti az állatot a helyére, ő fogja a villát és gyorsan félre áll, hogy be tudják végre zárni.
Kétségtelenül számít a letorkolásra, de előbb akkor is a megkönnyebbülés fogja el, hogy a ló megvan, nem szaladt el...
Majd szembesül a morcos tekintettel és az a kellemesebb érzés elszáll. Igazából semmit nem kellene mondania a másiknak, magától is elfutja a szégyen. Butaságot csinált.
Teljesen megérdemeltnek találja, de azért természetesen fájnak a kapott szavak. Még ha visszafogottan is szidják, van bennük valami, ami egy kicsit még jobban is szúr, mintha egyszerűen leordították volna a fejét.
Röstelkedve lógatja az orrát. Még emészti a történteket és az elhangzottakat. A kérdésre azonban fölpillant és határozottan mondja a számot, hogy mennyi lóval is rendelkeznek. Igyekszik legalább ebben helytállni.
Ezután azonban nem süti vissza tekintetét.*
- Bocsánat, buta voltam. Be kellett volna zárnom magam mögött, mikor bementem, akkor nem tudott volna kijönni... - *Egy kicsit remeg a hangja az idegességtől. Ha Naesala férfi volna, valószínűleg nem is merne szólni, nem próbálná kihúzni magát a gödörből.*
- Kérem, engedje, hogy segítsek! Figyelmesebb leszek. - *Adja elő kérését, hogy a másik vessen belé még egy kis bizalmat. Borzalmasan érzi magát, amiért máris így mutatkozott be: mint olyasvalaki, akire még egy kevésbé fontos feladatot sem szabad bízni, mert katasztrófa lesz a vége.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-29 20:42:15
Üzenet elküldve: 2021-01-29 20:42:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Az istállót körbejárva nagyjából megszemléli hát, miből is élnek. Sok helyről rejtélyes módon hiányoznak kengyelek vagy épp kantárszárak, úgy állapítja meg nyergekből annyira nem állnak rosszul. Közben sunyi módon azokat a lószerszámokat, amiket ő használ, biztosabb helyre pakolja. Már épp fordulna is vissza a lányhoz, hogy megnézze, hogy is áll, mikor kiáltást hall és már szalad is a hang irányába.*
-Az istenekre...
*Morran, de hangját nem emeli fel csak lassan közelít az állat felé, aki meglehetősen feszültnek látszik.*
-Maradjon nyugton!
*Szól Garsinra, remélve, hogy az eleget is tesz a kérésnek, közben csittegve, óvatos léptekkel lopja a távolságot a hátas felé. Meg kell hagyni annyira az elf sem ért a lovakhoz, de azért mindent megtesz annak érdekében, hogy szerencsétlent lenyugtassa. *
-Szép lovacska, jó lovacska.
*Halad még mindig araszolgatva, kezeit maga előtt tartva, hangja közben nyugodt marad, lassacskán pedig a paripa is hátrálni kezd. Higgadtan kinyújtja karját az állat felé, s az hagyja, hogy barátságosan megsimogathassa.*
-Jöjjön ki, Kishölgy!
*Szól a kölyökre majd szépen visszaviszi a lovat a helyére, aztán bezárva a kaput pillant összevont szemöldökkel a másikra. Tekintete határozottan morcos, de vesz egy mély levegőt, nem akarja leteremteni Garsint. Persze, ha Pash állna előtte vagy bármely másik őr, már ordítana, de attól tart a parancsnok latrinát pucoltat vele, ha nem bánik szépen szegénnyel. Lassan kifújja a levegőt, s végre megszólal.*
-Emlékeztessen rá, hogy a fegyverraktárnál ne hagyjam, hogy bejöjjön.
*Már csak az kellene, hogy rádőljön egy rosszul berakott bárd vagy kard a lányra.*
-Mennyi jószágunk van?
*Tereli is gyorsan a témát, mielőtt jobban felhúzza magát.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.29 20:43:36
*Az istállót körbejárva nagyjából megszemléli hát, miből is élnek. Sok helyről rejtélyes módon hiányoznak kengyelek vagy épp kantárszárak, úgy állapítja meg nyergekből annyira nem állnak rosszul. Közben sunyi módon azokat a lószerszámokat, amiket ő használ, biztosabb helyre pakolja. Már épp fordulna is vissza a lányhoz, hogy megnézze, hogy is áll, mikor kiáltást hall és már szalad is a hang irányába.*
-Az istenekre...
*Morran, de hangját nem emeli fel csak lassan közelít az állat felé, aki meglehetősen feszültnek látszik.*
-Maradjon nyugton!
*Szól Garsinra, remélve, hogy az eleget is tesz a kérésnek, közben csittegve, óvatos léptekkel lopja a távolságot a hátas felé. Meg kell hagyni annyira az elf sem ért a lovakhoz, de azért mindent megtesz annak érdekében, hogy szerencsétlent lenyugtassa. *
-Szép lovacska, jó lovacska.
*Halad még mindig araszolgatva, kezeit maga előtt tartva, hangja közben nyugodt marad, lassacskán pedig a paripa is hátrálni kezd. Higgadtan kinyújtja karját az állat felé, s az hagyja, hogy barátságosan megsimogathassa.*
-Jöjjön ki, Kishölgy!
*Szól a kölyökre majd szépen visszaviszi a lovat a helyére, aztán bezárva a kaput pillant összevont szemöldökkel a másikra. Tekintete határozottan morcos, de vesz egy mély levegőt, nem akarja leteremteni Garsint. Persze, ha Pash állna előtte vagy bármely másik őr, már ordítana, de attól tart a parancsnok latrinát pucoltat vele, ha nem bánik szépen szegénnyel. Lassan kifújja a levegőt, s végre megszólal.*
-Emlékeztessen rá, hogy a fegyverraktárnál ne hagyjam, hogy bejöjjön.
*Már csak az kellene, hogy rádőljön egy rosszul berakott bárd vagy kard a lányra.*
-Mennyi jószágunk van?
*Tereli is gyorsan a témát, mielőtt jobban felhúzza magát.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.29 20:43:36
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-29 16:05:10
Üzenet elküldve: 2021-01-29 16:05:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Odapillant, mikor a nő üdvözli az egyik lovat. Nem a legkedvesebb neve van szegénynek, úgy hangzott, mintha Naesala kötekedni akarna vele.
Garsin meg is jegyzi magának az állatot, majd mikor kérdésére választ kapott, biccent, és kiszabadítja a ruhája vállát a túlságosan is barátságos hátas pofájából. Éhes talán, vagy miért akarja mindenáron kóstolgatni? Fura ez a ló...
Sorra veszi az állásokat, némi óvatoskodással közelítve meg őket, mert kinőtt már abból a korból, mikor félelem nélkül, egyszerű rajongással közelítette meg a hatalmas testű jószágokat. Szerencsére egyik állat sem bizonyul annyira idegesnek, hogy ellenséges legyen, így be is tud nézni hozzájuk, hogy akad-e bent valami, aminek nem kellene ott lennie.
Lószerszámot és flaskát nem talál, ellenben a falnak döntött, bent felejtett vasvillát igen. Azért bemegy.*
- Nyugalom. Semmi baj. - *Mondogatja, de nehéz volna megállapítani, hogy a lovat csitítja, vagy magát bátorítja. Az állat is érezheti a bizonytalanságát, mert ahogy a villáért nyúl és hagy egy kis rést a kijárat felé, egyből pimaszul kihasználja a lehetőséget, hogy kijjebb sétáljon. Szerencsére nem az utcára, csak az istálló folyosójára, de...*
- Állj! Segítsen! - *Szól előbbi a lónak, a másik már Naesalának egy kétségbeesett kiáltás formájában. Mindehhez persze hirtelenkedik és az állat után kap, amivel persze megriasztja őt, így az nyerítve kezd forgolódni, a falhoz szorítva a lányt.*
*Odapillant, mikor a nő üdvözli az egyik lovat. Nem a legkedvesebb neve van szegénynek, úgy hangzott, mintha Naesala kötekedni akarna vele.
Garsin meg is jegyzi magának az állatot, majd mikor kérdésére választ kapott, biccent, és kiszabadítja a ruhája vállát a túlságosan is barátságos hátas pofájából. Éhes talán, vagy miért akarja mindenáron kóstolgatni? Fura ez a ló...
Sorra veszi az állásokat, némi óvatoskodással közelítve meg őket, mert kinőtt már abból a korból, mikor félelem nélkül, egyszerű rajongással közelítette meg a hatalmas testű jószágokat. Szerencsére egyik állat sem bizonyul annyira idegesnek, hogy ellenséges legyen, így be is tud nézni hozzájuk, hogy akad-e bent valami, aminek nem kellene ott lennie.
Lószerszámot és flaskát nem talál, ellenben a falnak döntött, bent felejtett vasvillát igen. Azért bemegy.*
- Nyugalom. Semmi baj. - *Mondogatja, de nehéz volna megállapítani, hogy a lovat csitítja, vagy magát bátorítja. Az állat is érezheti a bizonytalanságát, mert ahogy a villáért nyúl és hagy egy kis rést a kijárat felé, egyből pimaszul kihasználja a lehetőséget, hogy kijjebb sétáljon. Szerencsére nem az utcára, csak az istálló folyosójára, de...*
- Állj! Segítsen! - *Szól előbbi a lónak, a másik már Naesalának egy kétségbeesett kiáltás formájában. Mindehhez persze hirtelenkedik és az állat után kap, amivel persze megriasztja őt, így az nyerítve kezd forgolódni, a falhoz szorítva a lányt.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:01:32
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:01:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Amint a leány mellé szegődik, már veszi is az irányt az udvar felé. Csípős a reggeli hideg, képét mintha ezernyi apró tű szurkálná, míg lassan, s csendesen a kapu irányába lépkednek, Naesala arca máris halovány rózsaszínben pompázik. Az istállóba érve sem fázik kevésbé a városőr, odabent egy pillanatra megállva megdörzsöli karjait, halvány gomolygó párát lehelve a levegőbe. Ha már itt van első útja saját lovához vezet, az épület végében álldogáló szürke paripához lépdel derűs mosollyal arcán.*
-Mi van Görény?
*Beszél az állathoz, nem is zavartatva magát, fejét szelíden paskolja meg. Mindössze ennyi maradt meg neki egykori életéből, ez a finoman szólva nem túl okos hátas, aki mindennap emlékezteti régi fattyútársaira. Már az érkezésekor kikötötte, hogy senki nem nyúlhat hozzá, valakinek a farka fogja bánni, ha mégis, inkább minden nap maga jár ide etetni és foglalkozni vele. Pedig régen mennyire gyűlölt lovagolni...
A kérdés hallatán tekintetét a kölyökre emeli és határozottan bólint.*
-Számold meg őket, én addig ellenőrzöm mennyi lószerszámunk maradt.
*Osztja ki a feladatot gyorsan majd mielőtt nekiindulna még hozzáteszi*
-Ha véletlenül találsz itt-ott kacatokat dobáld ki ide.
*Mutat az egyik tartóoszlop tövére*
-Némelyik őr rohadt hanyag, előfordul, hogy bent hagynak fegyvereket. ~Vagy üres flaskákat~
*Nehezebb időkben még ő is rúgott be az a barakk istállójában, tudja, hogy mennek ám itt a dolgok. Azzal megkezdi a kengyelek, nyergek és egyebek megszemlélését, persze csak úgy, nagyjából, mert papírost bizony nem hoztak magukkal.*
*Amint a leány mellé szegődik, már veszi is az irányt az udvar felé. Csípős a reggeli hideg, képét mintha ezernyi apró tű szurkálná, míg lassan, s csendesen a kapu irányába lépkednek, Naesala arca máris halovány rózsaszínben pompázik. Az istállóba érve sem fázik kevésbé a városőr, odabent egy pillanatra megállva megdörzsöli karjait, halvány gomolygó párát lehelve a levegőbe. Ha már itt van első útja saját lovához vezet, az épület végében álldogáló szürke paripához lépdel derűs mosollyal arcán.*
-Mi van Görény?
*Beszél az állathoz, nem is zavartatva magát, fejét szelíden paskolja meg. Mindössze ennyi maradt meg neki egykori életéből, ez a finoman szólva nem túl okos hátas, aki mindennap emlékezteti régi fattyútársaira. Már az érkezésekor kikötötte, hogy senki nem nyúlhat hozzá, valakinek a farka fogja bánni, ha mégis, inkább minden nap maga jár ide etetni és foglalkozni vele. Pedig régen mennyire gyűlölt lovagolni...
A kérdés hallatán tekintetét a kölyökre emeli és határozottan bólint.*
-Számold meg őket, én addig ellenőrzöm mennyi lószerszámunk maradt.
*Osztja ki a feladatot gyorsan majd mielőtt nekiindulna még hozzáteszi*
-Ha véletlenül találsz itt-ott kacatokat dobáld ki ide.
*Mutat az egyik tartóoszlop tövére*
-Némelyik őr rohadt hanyag, előfordul, hogy bent hagynak fegyvereket. ~Vagy üres flaskákat~
*Nehezebb időkben még ő is rúgott be az a barakk istállójában, tudja, hogy mennek ám itt a dolgok. Azzal megkezdi a kengyelek, nyergek és egyebek megszemlélését, persze csak úgy, nagyjából, mert papírost bizony nem hoztak magukkal.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-28 23:24:43
Üzenet elküldve: 2021-01-28 23:24:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Mikor Naesala szólítja, késedelem nélkül áll föl és szegődik mellé. Mozgásán ugyan érződik egyfajta erőtlenség, de láthatóan igyekszik tartani a lépést a harcossal, miközben kifelé indulnak.
A folyosó már ismerős Garsin számára, de kíváncsian pillantgat oldalt az ajtókra, nem tudva, hogy hová is vezeti őt elsőként a nő.
Mikor aztán látja, hogy az udvarra mennek, kicsit összébb húzza magán a köpenyt, aminek testvérét a hármas annyira szidta. Neki ez csak egy meleg ruhadarab, jóllehet, ez nem is az a szélben lebegő könnyű köpeny, hanem bélelt, nehéz, ami a bánya hidegében is megállta a helyét. Garsinnak persze fogalma sincs arról sem, hogy a régi városőrség vörös köpenye nem feltétlenül jó szemmel nézett jelenség Artheniorban. Szerencsére eddig nem adódott gondja belőle, igaz, még csak tegnap érkezett.
Ahogy a kapun is kimennek, már sejti, hogy az istálló lehet a cél. Az utcán kényelmetlenül érzi magát, idegesen néz körül, majd sietve bújik be az istállóba.
Ott aztán rögtön a tegnapi kíváncsi lovat keresi, de nem kell sokat keresgélnie, mert az állat megint éppúgy rá ijeszt, felé dugva a fejét.
Most azonban már nem hátrál el, csak kezét tartja ki, hogy kicsit távolabb tartsa magától a tolakodó pofát, míg másik kezével megsimogatja.*
- Csak meg kell számolnunk, mennyi van? - *Érdeklődik Naesalánál, hogy pontosan hogy is működik ez a leltár. És valóban, a másik szerencsétlenségére ez az első alkalom, hogy megszólal, hacsak a nő nem kezdeményezett előbb beszélgetést. Talán az idő segít majd oldódni, talán nem...*
*Mikor Naesala szólítja, késedelem nélkül áll föl és szegődik mellé. Mozgásán ugyan érződik egyfajta erőtlenség, de láthatóan igyekszik tartani a lépést a harcossal, miközben kifelé indulnak.
A folyosó már ismerős Garsin számára, de kíváncsian pillantgat oldalt az ajtókra, nem tudva, hogy hová is vezeti őt elsőként a nő.
Mikor aztán látja, hogy az udvarra mennek, kicsit összébb húzza magán a köpenyt, aminek testvérét a hármas annyira szidta. Neki ez csak egy meleg ruhadarab, jóllehet, ez nem is az a szélben lebegő könnyű köpeny, hanem bélelt, nehéz, ami a bánya hidegében is megállta a helyét. Garsinnak persze fogalma sincs arról sem, hogy a régi városőrség vörös köpenye nem feltétlenül jó szemmel nézett jelenség Artheniorban. Szerencsére eddig nem adódott gondja belőle, igaz, még csak tegnap érkezett.
Ahogy a kapun is kimennek, már sejti, hogy az istálló lehet a cél. Az utcán kényelmetlenül érzi magát, idegesen néz körül, majd sietve bújik be az istállóba.
Ott aztán rögtön a tegnapi kíváncsi lovat keresi, de nem kell sokat keresgélnie, mert az állat megint éppúgy rá ijeszt, felé dugva a fejét.
Most azonban már nem hátrál el, csak kezét tartja ki, hogy kicsit távolabb tartsa magától a tolakodó pofát, míg másik kezével megsimogatja.*
- Csak meg kell számolnunk, mennyi van? - *Érdeklődik Naesalánál, hogy pontosan hogy is működik ez a leltár. És valóban, a másik szerencsétlenségére ez az első alkalom, hogy megszólal, hacsak a nő nem kezdeményezett előbb beszélgetést. Talán az idő segít majd oldódni, talán nem...*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-28 21:34:49
Üzenet elküldve: 2021-01-28 21:34:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Távozóban//
*Bredoc helyzete mindennek mondható, csak nem egyszerűnek, azonban nehezen tudja letörni a dolog, hisz valahol mégiscsak örül neki, hogy rá hárul a feladat, hogy rendet tegyen mind a kaszárnyában, mind a városban. Még mindig sokkal jobb, mint a Kékszeművel és haramiával hadakozni, bár valahol annak is megvan a maga bája. Természetesen örömmel fogadja Garsin segítségét, és egy hálás köszönömmel fejezi ki háláját, ismét. Talán jó apród válhatna a leányból, ha lenne hozzá kedve. Mindenesetre magára ölti a felszerelését, és elindul az istálló felé. Örömmel veszi, hogy az emberek már szorgoskodnak is a feladatukon, így nyugodt szívvel hagyja itt a helyet. Garsin is biztosan jó kezekben lesz, talán belekóstolhat ebbe az életbe is egy kicsit, és hátha felszabadul valamelyest. Kíváncsi lesz rá. Ő maga pedig lószerrel szeretett volna elindulni, de meggondolja magát, és inkább a sétát választja. Ráfér, hogy kiszellőztesse a fejét mindezek után, és legalább jobban indul a napja, ha kicsit átmozgatja az ízületeit. No meg a napfény is egész kellemesen cirógatja az arcát, ahogy kilép a kapun. Biccent az őrnek, s már az utcán folytatja útját.*
*Bredoc helyzete mindennek mondható, csak nem egyszerűnek, azonban nehezen tudja letörni a dolog, hisz valahol mégiscsak örül neki, hogy rá hárul a feladat, hogy rendet tegyen mind a kaszárnyában, mind a városban. Még mindig sokkal jobb, mint a Kékszeművel és haramiával hadakozni, bár valahol annak is megvan a maga bája. Természetesen örömmel fogadja Garsin segítségét, és egy hálás köszönömmel fejezi ki háláját, ismét. Talán jó apród válhatna a leányból, ha lenne hozzá kedve. Mindenesetre magára ölti a felszerelését, és elindul az istálló felé. Örömmel veszi, hogy az emberek már szorgoskodnak is a feladatukon, így nyugodt szívvel hagyja itt a helyet. Garsin is biztosan jó kezekben lesz, talán belekóstolhat ebbe az életbe is egy kicsit, és hátha felszabadul valamelyest. Kíváncsi lesz rá. Ő maga pedig lószerrel szeretett volna elindulni, de meggondolja magát, és inkább a sétát választja. Ráfér, hogy kiszellőztesse a fejét mindezek után, és legalább jobban indul a napja, ha kicsit átmozgatja az ízületeit. No meg a napfény is egész kellemesen cirógatja az arcát, ahogy kilép a kapun. Biccent az őrnek, s már az utcán folytatja útját.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-28 18:49:56
Üzenet elküldve: 2021-01-28 18:49:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
//Vagyis igazából már a kapitányi irodában//
//Távozóban//
* A fiatal harcos bólint arra, hogy úgy tűnik, itt végeztek. Nem tiszteleg, nem vágja magát haptákba, ahogy a parancsot megkapja, igazából testének semmilyen változása nem mutatja, hogy elfogadta a feladatot, csak elszánt tekintete árulkodik erről. Köszönhetően annak, hogy korábban már felszerelkezett, ahogy minden ébredés után szokott, így nincs oka visszamenni a lakókörletbe, inkább elkezdi bejárni a kasszárnyát. Mindenkihez odamegy, és megérdeklődi, hogy akar-e városőr maradni, feltesz némi személyes jellegű kérdést, majd tovább áll. Próbálja felmérni az emberek állapotát, és azt, hogy mennyire megbízhatóak, mennyire beszámíthatóak. Aki nincs harca kész állapotban, rémes fizikummal rendelkezik, vagy egyszerűen csak unszimpatikus, ahhoz oda se megy. Akiket még sosem látott gyakorlatozni, vagy hallott róla, hogy mulasztást követtek el, azokat élből elkerüli. Elég sok idejét elveszi ez a folyamat, de egy idő után végez a kasszárnyában. Az egyetlen dolog, ami bosszantja, hogy Csillagommal sehol nem találkozik. Végül az egyik kiküldött őrjárat visszaérténél - az ő arcukat és nevüket megjegyzi, mert láthatóan tényleg ezzel töltötték az idejüket - tudja meg, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőházba látták őket betérni. Megcsóválja a fejét, mert nem szívesen menne oda. De a parancs az parancs, úgyhogy kénytelen útra kelni. Bármennyire is nem szimpatikus neki a történet. *
//Vagyis igazából már a kapitányi irodában//
//Távozóban//
* A fiatal harcos bólint arra, hogy úgy tűnik, itt végeztek. Nem tiszteleg, nem vágja magát haptákba, ahogy a parancsot megkapja, igazából testének semmilyen változása nem mutatja, hogy elfogadta a feladatot, csak elszánt tekintete árulkodik erről. Köszönhetően annak, hogy korábban már felszerelkezett, ahogy minden ébredés után szokott, így nincs oka visszamenni a lakókörletbe, inkább elkezdi bejárni a kasszárnyát. Mindenkihez odamegy, és megérdeklődi, hogy akar-e városőr maradni, feltesz némi személyes jellegű kérdést, majd tovább áll. Próbálja felmérni az emberek állapotát, és azt, hogy mennyire megbízhatóak, mennyire beszámíthatóak. Aki nincs harca kész állapotban, rémes fizikummal rendelkezik, vagy egyszerűen csak unszimpatikus, ahhoz oda se megy. Akiket még sosem látott gyakorlatozni, vagy hallott róla, hogy mulasztást követtek el, azokat élből elkerüli. Elég sok idejét elveszi ez a folyamat, de egy idő után végez a kasszárnyában. Az egyetlen dolog, ami bosszantja, hogy Csillagommal sehol nem találkozik. Végül az egyik kiküldött őrjárat visszaérténél - az ő arcukat és nevüket megjegyzi, mert láthatóan tényleg ezzel töltötték az idejüket - tudja meg, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőházba látták őket betérni. Megcsóválja a fejét, mert nem szívesen menne oda. De a parancs az parancs, úgyhogy kénytelen útra kelni. Bármennyire is nem szimpatikus neki a történet. *
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-28 16:34:10
Üzenet elküldve: 2021-01-28 16:34:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nae a papírozás dolgába nem üti bele az orrát. Tud ugyan olvasni, -no írni már nem igazán- de ő sem szívesen szórakozna jelentésekkel, parancsokkal vagy beosztásokkal. Amíg tehát neki nem szükséges foglalkoznia ilyen felesleges műveletekkel, neki aztán halálosan mindegy mennyi pergament meg tintát használ el az őrség.
Bredocot jól láthatóan meglepi a levél tartalma, zavart szemei legalább is erről árulkodik, ám tekintettel a helyzetre, ez nem is meglepő. Elvégre egy pillanat alatt most millió gond szakadt a nyakába, olyanok, amivel úgy tűnik Krultos sem tudott megbirkózni.*
~Gyáva alak~
*Mordul magában, mert úgy érzi teljesen félreismerte a volt parancsnokot, meglehetősen csalódott benne. Ez immáron természetesen nem számít, az egyetlen igazán fontos dolog most, hogy felmossák a szart a kaszárnyában. De persze csak szépen sorjában. Előbb még vár rá egy nem túl ínyére való feladat a fiatal leánykával. Már haloványan látja is maga előtt, ahogy kínos csendben mászkálnak majd ide-oda, az elfnek fogalma sincs, hogyan is kell olyan nőnemű egyedekkel beszélgetni, akik nem jeleskednek az ivásban vagy a kardforgatásban -márpedig az a gyanúja, hogy Garsin nem hódol ezen ősi művészeteknek.*
-Na jöjjön Kishölgy!
*Biccent a fejével a szende kölyöknek, hogy végre induljanak. Képe kivételesen nem morcos, éppen elég megszeppentnek tűnik anélkül is, hogy ráijesszen.*
-Szeretnék ebédig végezni.
*Azzal pedig, ha a másik is készen áll, első útjukon az istálló felé veszik az irányt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nae a papírozás dolgába nem üti bele az orrát. Tud ugyan olvasni, -no írni már nem igazán- de ő sem szívesen szórakozna jelentésekkel, parancsokkal vagy beosztásokkal. Amíg tehát neki nem szükséges foglalkoznia ilyen felesleges műveletekkel, neki aztán halálosan mindegy mennyi pergament meg tintát használ el az őrség.
Bredocot jól láthatóan meglepi a levél tartalma, zavart szemei legalább is erről árulkodik, ám tekintettel a helyzetre, ez nem is meglepő. Elvégre egy pillanat alatt most millió gond szakadt a nyakába, olyanok, amivel úgy tűnik Krultos sem tudott megbirkózni.*
~Gyáva alak~
*Mordul magában, mert úgy érzi teljesen félreismerte a volt parancsnokot, meglehetősen csalódott benne. Ez immáron természetesen nem számít, az egyetlen igazán fontos dolog most, hogy felmossák a szart a kaszárnyában. De persze csak szépen sorjában. Előbb még vár rá egy nem túl ínyére való feladat a fiatal leánykával. Már haloványan látja is maga előtt, ahogy kínos csendben mászkálnak majd ide-oda, az elfnek fogalma sincs, hogyan is kell olyan nőnemű egyedekkel beszélgetni, akik nem jeleskednek az ivásban vagy a kardforgatásban -márpedig az a gyanúja, hogy Garsin nem hódol ezen ősi művészeteknek.*
-Na jöjjön Kishölgy!
*Biccent a fejével a szende kölyöknek, hogy végre induljanak. Képe kivételesen nem morcos, éppen elég megszeppentnek tűnik anélkül is, hogy ráijesszen.*
-Szeretnék ebédig végezni.
*Azzal pedig, ha a másik is készen áll, első útjukon az istálló felé veszik az irányt.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-27 21:21:29
Üzenet elküldve: 2021-01-27 21:21:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Némileg furcsállja a beszélgetést arról az illetőről, akit állítólag Csillagomnak és Jenőnek hívnak. Ez előbbit találja igazán szokatlannak, mert leginkább egy kisgyermeket képzelne ilyen megszólítás mögé. Végül is, betudja bolondozásnak az itt dolgozók között - és nem is sejti, hogy valóban erről van szó, csak épp másképp, mint ő azt gondolja, mert itt Bredoc a tréfa célpontja...
A papírokról és egy írnok szükségességéről szólva elmereng egy kissé, visszaemlékezve életének egy korábbi szakaszára, mikor még nem tudta, milyen kemény és kegyetlen évek várnak rá...
Mikor megtudta, hogy férjhez adják, egyik legnagyobb fájdalma volt, hogy nem tanulhat tovább. A mosoda vezetője és tulajdonosa foglalkozott vele egy keveset, így tanult meg számolni és velük egyszerűbb műveleteket elvégezni. A viszonylag műveltnek számító férfi azt is ígérte, hogy írni és olvasni megtanítja, de mielőtt belekezdhettek volna, már kiházasították a szülei. Persze, miután megtudta, ki lesz a férje, már nem ez volt a legnagyobb gondja, de azért most is sajnálja egy kicsit magát, hogy attól a lehetőségtől megfosztották. Igaz, a magafajtának nincs is szüksége rá... de ő szeretett volna tanulni, örömét lelte benne.
A beszélgetés aztán áttevődik egy másik helyiségbe, ő meg az ajtó berúgása után egyedül marad az asztalok között egy időre.
Csillapul lassan az ijedtsége és vele a szívverése és a remegése is. Szerencséjére van alkalma összeszedni magát, mert a hármas eltölt egy pár percet az irodában. Túl messze nincsenek, így a beszélgetésből elkap foszlányokat és megérti, hogy Bredocot az új parancsnokként üdvözlik. Szóval az előző valóban távozott...
Ez számára akár még jó hír is lehet, hisz Bredoc maga hozta őt ide, így nagy valószínűséggel maradhat, nem lesz, aki ezt megvétózza.
Vesz néhány mély levegőt, s mire a többiek kijjebb jönnek, már úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, a székeket igazgatja. Aztán félbe is hagyja, mert közben fölfigyel rá, hogy talán egy söprés sem ártana, akkor meg úgyis föl kell rakni a székeket.
Az ételt egyébként nem vette el senki elől korábban, mert éhes ember elől egyébként sem merné, meg ő sem pazarolna... Csak a használaton kívüli, üres eszközöket mosta el, szóval az ifjúnak van lehetősége befejezni a reggelijét a nagy hírek után, amennyiben szeretné.*
- Segítsek? - *Kérdi, mikor látja, hogy Bredoc a páncélját venné föl. Ha a férfi elfogadja a segítségét, akkor így pár alkalom után akad már, amit magától is tud, hogy mit hol kell meghúzni és milyen sorrendben kerülnek föl a részek, meg az ujjai is ügyesebben mozognak a szíjakon.*
- Jól hallottam? Maga lett a parancsnok? - *Halkan szól, talán az egyik szíjjal babrálva épp.*
- Jó ember kapta ezt a munkát. - *Teszi aztán hozzá, igazán a választ sem várva meg, s anélkül, hogy tekintetét a férfi arcára emelné. Szembe dicsérni valahogy nem megy.
Ha végeztek, s a parancsnok máris megy, úgy elbúcsúzik tőle.
Majd csak egy kis időre leül az ágyára, mert még elég fáradékony, hogy ez a kis munka is megterhelő legyen, amit ma reggel végzett. Arca kipirult és bágyadt, de tekintete pihenés közben is idegesen föl-fölvillan, hogy ha szólítják, mert a Naesala nevű nő készen áll, akkor azonnal vele tarthasson.*
*Némileg furcsállja a beszélgetést arról az illetőről, akit állítólag Csillagomnak és Jenőnek hívnak. Ez előbbit találja igazán szokatlannak, mert leginkább egy kisgyermeket képzelne ilyen megszólítás mögé. Végül is, betudja bolondozásnak az itt dolgozók között - és nem is sejti, hogy valóban erről van szó, csak épp másképp, mint ő azt gondolja, mert itt Bredoc a tréfa célpontja...
A papírokról és egy írnok szükségességéről szólva elmereng egy kissé, visszaemlékezve életének egy korábbi szakaszára, mikor még nem tudta, milyen kemény és kegyetlen évek várnak rá...
Mikor megtudta, hogy férjhez adják, egyik legnagyobb fájdalma volt, hogy nem tanulhat tovább. A mosoda vezetője és tulajdonosa foglalkozott vele egy keveset, így tanult meg számolni és velük egyszerűbb műveleteket elvégezni. A viszonylag műveltnek számító férfi azt is ígérte, hogy írni és olvasni megtanítja, de mielőtt belekezdhettek volna, már kiházasították a szülei. Persze, miután megtudta, ki lesz a férje, már nem ez volt a legnagyobb gondja, de azért most is sajnálja egy kicsit magát, hogy attól a lehetőségtől megfosztották. Igaz, a magafajtának nincs is szüksége rá... de ő szeretett volna tanulni, örömét lelte benne.
A beszélgetés aztán áttevődik egy másik helyiségbe, ő meg az ajtó berúgása után egyedül marad az asztalok között egy időre.
Csillapul lassan az ijedtsége és vele a szívverése és a remegése is. Szerencséjére van alkalma összeszedni magát, mert a hármas eltölt egy pár percet az irodában. Túl messze nincsenek, így a beszélgetésből elkap foszlányokat és megérti, hogy Bredocot az új parancsnokként üdvözlik. Szóval az előző valóban távozott...
Ez számára akár még jó hír is lehet, hisz Bredoc maga hozta őt ide, így nagy valószínűséggel maradhat, nem lesz, aki ezt megvétózza.
Vesz néhány mély levegőt, s mire a többiek kijjebb jönnek, már úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, a székeket igazgatja. Aztán félbe is hagyja, mert közben fölfigyel rá, hogy talán egy söprés sem ártana, akkor meg úgyis föl kell rakni a székeket.
Az ételt egyébként nem vette el senki elől korábban, mert éhes ember elől egyébként sem merné, meg ő sem pazarolna... Csak a használaton kívüli, üres eszközöket mosta el, szóval az ifjúnak van lehetősége befejezni a reggelijét a nagy hírek után, amennyiben szeretné.*
- Segítsek? - *Kérdi, mikor látja, hogy Bredoc a páncélját venné föl. Ha a férfi elfogadja a segítségét, akkor így pár alkalom után akad már, amit magától is tud, hogy mit hol kell meghúzni és milyen sorrendben kerülnek föl a részek, meg az ujjai is ügyesebben mozognak a szíjakon.*
- Jól hallottam? Maga lett a parancsnok? - *Halkan szól, talán az egyik szíjjal babrálva épp.*
- Jó ember kapta ezt a munkát. - *Teszi aztán hozzá, igazán a választ sem várva meg, s anélkül, hogy tekintetét a férfi arcára emelné. Szembe dicsérni valahogy nem megy.
Ha végeztek, s a parancsnok máris megy, úgy elbúcsúzik tőle.
Majd csak egy kis időre leül az ágyára, mert még elég fáradékony, hogy ez a kis munka is megterhelő legyen, amit ma reggel végzett. Arca kipirult és bágyadt, de tekintete pihenés közben is idegesen föl-fölvillan, hogy ha szólítják, mert a Naesala nevű nő készen áll, akkor azonnal vele tarthasson.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-27 18:21:05
Üzenet elküldve: 2021-01-27 18:21:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Olybá tűnik mintha valakit keresne Rynsell uraság, mert néha lopva a küzdőtér irányába pillant. Lehet, hogy Nimeril is jobban járna, ha lenne ott valaki, de sajnos üres. Válogat egy darabig a gyakorló fegyverek között, majd az egyiket a kezébe nyomja. A tanonc csak áll és bámul maga elé, hol a fegyverre pillant, hol pedig a férfira. Viszont nem tétlenkedhet sokat sem, mert a küzdőtérre invitálják. Látványosan gúnyolódni kezdenek rajta, amire csak elfintorodik. Szívesen megpüfölné ezzel a karddal az elfet. A tanítójának engedelmeskedik, így hát felvesz egy igencsak hibás alap állást. Valamivel nagyobb a terpesz, na meg elég bizonytalan is. A gyengéd bökdösésre igyekszik felvenni azt az állást, amire igyekeznek rávezetni.*
- Minek ez a sok felesleges ácsorgás? A harcosok összeverik egymást és kész. A kölkök is ezt csinálják, nem nagy valami.* Ez a véleménye, ami általában a legtöbb kezdő hibája is szokott lenni. Mondjuk lehet van ebben is igazság. A nagy behemótok általában oda csapnak egy nagy baltával és szinte már el is döntötték a harcot. Na persze Nimeril biztosan nem lenne képes ilyesmire. Még az a fakard is elég nyomorultul áll a kezében.*
* Olybá tűnik mintha valakit keresne Rynsell uraság, mert néha lopva a küzdőtér irányába pillant. Lehet, hogy Nimeril is jobban járna, ha lenne ott valaki, de sajnos üres. Válogat egy darabig a gyakorló fegyverek között, majd az egyiket a kezébe nyomja. A tanonc csak áll és bámul maga elé, hol a fegyverre pillant, hol pedig a férfira. Viszont nem tétlenkedhet sokat sem, mert a küzdőtérre invitálják. Látványosan gúnyolódni kezdenek rajta, amire csak elfintorodik. Szívesen megpüfölné ezzel a karddal az elfet. A tanítójának engedelmeskedik, így hát felvesz egy igencsak hibás alap állást. Valamivel nagyobb a terpesz, na meg elég bizonytalan is. A gyengéd bökdösésre igyekszik felvenni azt az állást, amire igyekeznek rávezetni.*
- Minek ez a sok felesleges ácsorgás? A harcosok összeverik egymást és kész. A kölkök is ezt csinálják, nem nagy valami.* Ez a véleménye, ami általában a legtöbb kezdő hibája is szokott lenni. Mondjuk lehet van ebben is igazság. A nagy behemótok általában oda csapnak egy nagy baltával és szinte már el is döntötték a harcot. Na persze Nimeril biztosan nem lenne képes ilyesmire. Még az a fakard is elég nyomorultul áll a kezében.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-27 14:16:50
Üzenet elküldve: 2021-01-27 14:16:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*A gyakorlófegyverek között válogatva néha lopva a térre pillant. Kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy valószínűleg nem fog összefutni a szürke szemű, mufurc leánnyal, pedig minden bizonnyal alkalmasabb gyakorlópartner lenne, mint Nimeril. Vagy hát nála valószínűleg a szalmabábbal is célszerűbb lenne vívni, de úgy dönt, nem hagyja, hogy unottan ácsorogva nézelődjön a kis fattyú.*
-Gyere!
*Szerez még egy hosszúkardra hajazó játékfegyvert, s a vörös kezébe nyomja. Sejti, hogy semmi kedve alkalmi szolgálójának a gyakorlatozáshoz, egyszerűen minden gondolata szinte az arcára van írva, viszont nem azért fizet, hogy a másik jól érezze magát. Ő az, aki szórakozni akar, ha ehhez az kell, hogy szegény lány hátsójára néha rásózzon a fakarddal, akkor bizony gondolkodás nélkül meg fogja tenni.*
-Megtanítalak egy-két fogásra. Talán így majd legközelebb nagyobb biztonságban érzed majd magad a tündérkék közelében.
*Meg se próbálja leplezni, hogy gúnyolódik, arcán ott villan egy széles, pimasz vigyor. Még mindig hihetetlen számára, hogy egy ilyen aprócska és ártatlan lény képes volt megsebezni a félvért, elvégre a tündérek olyan ostoba és gyenge teremtmények, elég ha az ember a homlokukra pöcköl, s máris a földet nyalják.
Ryn felvéve az alapállást mutatja a másiknak, hogyan is kellene állnia.*
-Vegyél fel egy nem túl széles terpeszt!
*Mutatja is meg mire gondol, majd kezébe a hosszú fadarabbal lép közelebb, hogy azzal bökjön gyengéden a lábakra, ha esetleg rosszul állnak.*
*A gyakorlófegyverek között válogatva néha lopva a térre pillant. Kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy valószínűleg nem fog összefutni a szürke szemű, mufurc leánnyal, pedig minden bizonnyal alkalmasabb gyakorlópartner lenne, mint Nimeril. Vagy hát nála valószínűleg a szalmabábbal is célszerűbb lenne vívni, de úgy dönt, nem hagyja, hogy unottan ácsorogva nézelődjön a kis fattyú.*
-Gyere!
*Szerez még egy hosszúkardra hajazó játékfegyvert, s a vörös kezébe nyomja. Sejti, hogy semmi kedve alkalmi szolgálójának a gyakorlatozáshoz, egyszerűen minden gondolata szinte az arcára van írva, viszont nem azért fizet, hogy a másik jól érezze magát. Ő az, aki szórakozni akar, ha ehhez az kell, hogy szegény lány hátsójára néha rásózzon a fakarddal, akkor bizony gondolkodás nélkül meg fogja tenni.*
-Megtanítalak egy-két fogásra. Talán így majd legközelebb nagyobb biztonságban érzed majd magad a tündérkék közelében.
*Meg se próbálja leplezni, hogy gúnyolódik, arcán ott villan egy széles, pimasz vigyor. Még mindig hihetetlen számára, hogy egy ilyen aprócska és ártatlan lény képes volt megsebezni a félvért, elvégre a tündérek olyan ostoba és gyenge teremtmények, elég ha az ember a homlokukra pöcköl, s máris a földet nyalják.
Ryn felvéve az alapállást mutatja a másiknak, hogyan is kellene állnia.*
-Vegyél fel egy nem túl széles terpeszt!
*Mutatja is meg mire gondol, majd kezébe a hosszú fadarabbal lép közelebb, hogy azzal bökjön gyengéden a lábakra, ha esetleg rosszul állnak.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-27 12:51:25
Üzenet elküldve: 2021-01-27 12:51:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*A csillagomra már nem is felel, csak egy apró, huncut mosolyt villant Pash felé, amit könnyedén észrevehet.*
-Hogyne lenne lehetséges, fiam.
*Feleli gyorsan a férfi javaslatára. *
-A papírok sajnos szükséges rosszak, amiket valakinek vezetnie kell az ellenőrizhetőség miatt, de mi tagadás, én is szeretném a lehető legkisebbre szorítani. Jobb helye is akad az arányának. Remélem tudok majd találni egy jó írnokot, aki elkészíti a Tanácsnak a szükséges dolgokat, már ha fognak kérni ilyesmit. Ha kérnék egyáltalán bármit is, és adnak is valamit cserébe.
*Ezt már csak halkan, szinte magának jegyzi meg. Garsin roppant figyelmesen már a takarításon ügyes kérik, így talán nem is tart a hármassal. A levél, és annak kurta tartalma kissé sokkolja Bredocot, s valóban nehezen tud bármit is mondani hirtelen. Mondhatni mindenre számított, csak erre nem. Nem igazán érti a dolgot. ~Parancsnok úr. ~ A hangra szinte alig reagál, kell egy pár másodperc mire rájön, hogy neki szólnak. *
-Köszönöm.
*Természetesen fogadja a nyújtott kezét, s markánsan meg is rázza azt, bár nem érzi úgy, hogy megérdemelné. *
-Igen. Igen. Dologra.
*Eszébe jut a tegnap este is, és egy apró mozzanat, ami akkor történt. *
-A kézbesítők, azok a kopaszok tegnap, úgy tűnt, hogy tudnak Denjaar távollétéről, talán ott is járhatott, mielőtt elment. Mindenképpen utánajárok, hogy mi történt.
*Mondja, és látszik rajta, hogy tényleg komolyan is gondolja a dolgot.*
-Ha nincs más, akkor induljunk.
*Ő sem gondolja, hogy sok egyebet lehetne még tenni ebben a helyzetben. Ő maga, ha nincs egyéb az ágyához sétál, előkészíti a mesterkardot, s nekilát a páncélját is magára ölteni. Amint megvan vele, a helyére kerül a mesterkard is, és a másik fegyver is, csupasznak érzi magát nélkülük. A páncél elég kopottas, itt-ott karcolások és horzsolások ékesítik. Látszik rajta, hogy elég viseltes, nem csak dísznek hordja. Eddig nem volt ideje helyrekovácsoltatni, talán majd most, de az is lehet, hogy szerez egy újat, ha jó áron találna egyet. Természetesen, ha mindne kész a hátára kerül az a bizonyos köpeny, s nem tudja, hogy ezt egyáltalán megvárják-e az emberei, de mindenesetre elindul az istálló felé. Persze, ha szólnak hozzá, készségesen válaszol, hisz annyira nem siet a dolgával, korán van még és hosszú a nap. *
*A csillagomra már nem is felel, csak egy apró, huncut mosolyt villant Pash felé, amit könnyedén észrevehet.*
-Hogyne lenne lehetséges, fiam.
*Feleli gyorsan a férfi javaslatára. *
-A papírok sajnos szükséges rosszak, amiket valakinek vezetnie kell az ellenőrizhetőség miatt, de mi tagadás, én is szeretném a lehető legkisebbre szorítani. Jobb helye is akad az arányának. Remélem tudok majd találni egy jó írnokot, aki elkészíti a Tanácsnak a szükséges dolgokat, már ha fognak kérni ilyesmit. Ha kérnék egyáltalán bármit is, és adnak is valamit cserébe.
*Ezt már csak halkan, szinte magának jegyzi meg. Garsin roppant figyelmesen már a takarításon ügyes kérik, így talán nem is tart a hármassal. A levél, és annak kurta tartalma kissé sokkolja Bredocot, s valóban nehezen tud bármit is mondani hirtelen. Mondhatni mindenre számított, csak erre nem. Nem igazán érti a dolgot. ~Parancsnok úr. ~ A hangra szinte alig reagál, kell egy pár másodperc mire rájön, hogy neki szólnak. *
-Köszönöm.
*Természetesen fogadja a nyújtott kezét, s markánsan meg is rázza azt, bár nem érzi úgy, hogy megérdemelné. *
-Igen. Igen. Dologra.
*Eszébe jut a tegnap este is, és egy apró mozzanat, ami akkor történt. *
-A kézbesítők, azok a kopaszok tegnap, úgy tűnt, hogy tudnak Denjaar távollétéről, talán ott is járhatott, mielőtt elment. Mindenképpen utánajárok, hogy mi történt.
*Mondja, és látszik rajta, hogy tényleg komolyan is gondolja a dolgot.*
-Ha nincs más, akkor induljunk.
*Ő sem gondolja, hogy sok egyebet lehetne még tenni ebben a helyzetben. Ő maga, ha nincs egyéb az ágyához sétál, előkészíti a mesterkardot, s nekilát a páncélját is magára ölteni. Amint megvan vele, a helyére kerül a mesterkard is, és a másik fegyver is, csupasznak érzi magát nélkülük. A páncél elég kopottas, itt-ott karcolások és horzsolások ékesítik. Látszik rajta, hogy elég viseltes, nem csak dísznek hordja. Eddig nem volt ideje helyrekovácsoltatni, talán majd most, de az is lehet, hogy szerez egy újat, ha jó áron találna egyet. Természetesen, ha mindne kész a hátára kerül az a bizonyos köpeny, s nem tudja, hogy ezt egyáltalán megvárják-e az emberei, de mindenesetre elindul az istálló felé. Persze, ha szólnak hozzá, készségesen válaszol, hisz annyira nem siet a dolgával, korán van még és hosszú a nap. *
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-27 10:10:38
Üzenet elküldve: 2021-01-27 10:10:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
* A kapitány kérdésére megvonja a vállát, de eszébe jut, hogy nem ez az egyetlen név, amivel Jenarit illethetik. *
- Néhányan Csillagomnak hívjuk, de ez a rangbéli különbségnek hála talán nem venné ki túl jól magát. Szerintem a Jenőt jobban fogadná. * Magyarázza, hogy miért is ezt a becenevet osztotta meg a férfival. Emlékszik, hogy a kapuőr így hívta a nőt, amikor a Kasszárnyába érkezett, szóval még nem is hazugság. Persze átfut az agyán az is, hogy talán nem a legjobb ötlet szívatni a parancsnok helyettest, de arra gondol, mindenkinek jót fog tenni egy kis vidámság, és kicsit a légkör is könnyebb lesz. Így, hogy szinte nem is ismerik egymást, segíthet gyorsabban összekovácsolódni. És az öreg olyan fickónak tűnik, aki értékeli az ilyen próbálkozásokat, és talán a poént is. Persze ha nem, akkor kénytelen lesz elvinni a balhét, de ez nem ijeszti meg. *
- Értem. * Bólint a nyugtató szavakra, és vissza is térne az étkezéshez, de ekkor veszi észre, hogy a tányérja, amin még ott volt a finom rántotta, mellette a cipó, és a lédús, roppanós paprika bizony köddé vált. Zavartan néz körbe, és látja meg a konyhában sertepertélő lányt. Nagyot sóhajt, nem akarja megszidni, végül is csak jót akart, Pashthrának pedig jó lesz a kása is. Csak a pazarlás zavarja, nem szereti a felesleges pocsékolást.
Bólint a parancsnok-helyettes parancsnok szavaira, és követi őt a dezertált parancsnok irodájába. Elfojtja az ingert, hogy ismét kiköpjön. *
- Szeretném javasolni, már ha lehetséges, hogy rendszeresítsük a "szólok valakinek, aki majd jelent vagy elmondja" gyakorlatot a mindenféle papírok és nemesi fényűzés helyett. Ha a tintára és pennára, papírra szánt pénzt ételre, vagy felszerelésre fordítanánk, hasznos dolgokra, abból szerintem az egész őrség profitálna. Hagyjuk meg az irományokat a haldokló nemesség hodariljának. * Javasolja a fiú, akit bosszant, hogy mindig mindenkinek olyan marha fontos, hogy írogasson valamit. Bárki bejöhetett ebbe az irodába, kicserélhette az ex-parancsnok levelét, az se biztos, hogy tényleg ő írta azt. Lehet, hogy eredetileg az volt benne, hogy itt mindenkinek piros a feneke, de az övé fekete, ezért nem érezte itt jól magát. Vagy kedves szavak a mentorált, fogadott fiához. Kétkedve fogadja, hogy ez valójában Denjaar levele lenne. *
- Hát akkor, gratulálok az előléptetéshez. * Töri meg a csendet, és előre lép, hogy parolázzon az új parancsnokkal ennek örömére. * Valóban ideje rendbe szedni a helyet, és erre aligha lehet önnél alkalmasabb jelölt. Gondolom, ideje, hogy mindenki elkezdje a feladatát? * Teszi hozzá, mert nem tudja, hogy mit tudnának még kihozni ebből a helyzetből azon kívül, hogy elkezdik teljesíteni a parancsokat. Ideje, hogy valaki így tegyen, akkor talán szokássá válik. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.27 10:11:09
* A kapitány kérdésére megvonja a vállát, de eszébe jut, hogy nem ez az egyetlen név, amivel Jenarit illethetik. *
- Néhányan Csillagomnak hívjuk, de ez a rangbéli különbségnek hála talán nem venné ki túl jól magát. Szerintem a Jenőt jobban fogadná. * Magyarázza, hogy miért is ezt a becenevet osztotta meg a férfival. Emlékszik, hogy a kapuőr így hívta a nőt, amikor a Kasszárnyába érkezett, szóval még nem is hazugság. Persze átfut az agyán az is, hogy talán nem a legjobb ötlet szívatni a parancsnok helyettest, de arra gondol, mindenkinek jót fog tenni egy kis vidámság, és kicsit a légkör is könnyebb lesz. Így, hogy szinte nem is ismerik egymást, segíthet gyorsabban összekovácsolódni. És az öreg olyan fickónak tűnik, aki értékeli az ilyen próbálkozásokat, és talán a poént is. Persze ha nem, akkor kénytelen lesz elvinni a balhét, de ez nem ijeszti meg. *
- Értem. * Bólint a nyugtató szavakra, és vissza is térne az étkezéshez, de ekkor veszi észre, hogy a tányérja, amin még ott volt a finom rántotta, mellette a cipó, és a lédús, roppanós paprika bizony köddé vált. Zavartan néz körbe, és látja meg a konyhában sertepertélő lányt. Nagyot sóhajt, nem akarja megszidni, végül is csak jót akart, Pashthrának pedig jó lesz a kása is. Csak a pazarlás zavarja, nem szereti a felesleges pocsékolást.
Bólint a parancsnok-helyettes parancsnok szavaira, és követi őt a dezertált parancsnok irodájába. Elfojtja az ingert, hogy ismét kiköpjön. *
- Szeretném javasolni, már ha lehetséges, hogy rendszeresítsük a "szólok valakinek, aki majd jelent vagy elmondja" gyakorlatot a mindenféle papírok és nemesi fényűzés helyett. Ha a tintára és pennára, papírra szánt pénzt ételre, vagy felszerelésre fordítanánk, hasznos dolgokra, abból szerintem az egész őrség profitálna. Hagyjuk meg az irományokat a haldokló nemesség hodariljának. * Javasolja a fiú, akit bosszant, hogy mindig mindenkinek olyan marha fontos, hogy írogasson valamit. Bárki bejöhetett ebbe az irodába, kicserélhette az ex-parancsnok levelét, az se biztos, hogy tényleg ő írta azt. Lehet, hogy eredetileg az volt benne, hogy itt mindenkinek piros a feneke, de az övé fekete, ezért nem érezte itt jól magát. Vagy kedves szavak a mentorált, fogadott fiához. Kétkedve fogadja, hogy ez valójában Denjaar levele lenne. *
- Hát akkor, gratulálok az előléptetéshez. * Töri meg a csendet, és előre lép, hogy parolázzon az új parancsnokkal ennek örömére. * Valóban ideje rendbe szedni a helyet, és erre aligha lehet önnél alkalmasabb jelölt. Gondolom, ideje, hogy mindenki elkezdje a feladatát? * Teszi hozzá, mert nem tudja, hogy mit tudnának még kihozni ebből a helyzetből azon kívül, hogy elkezdik teljesíteni a parancsokat. Ideje, hogy valaki így tegyen, akkor talán szokássá válik. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.27 10:11:09
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-27 05:37:05
Üzenet elküldve: 2021-01-27 05:37:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Az elf legszívesebben egy hosszú és kéretlen beszédet tartana arról, milyen haszontalan és ostoba dolog is a köpeny. Az első pillanattól kezdve szívből gyűlölte a vöröset, érzései a külön töltött idő alatt sem változtak meg, éppúgy rühelli most a szürkét is. Hányszor, de hányszor libbent a fejére, vagy csapott a pofájába, akadt be vagy susogott rohadt idegesítően. Heves érzelmeitől azonban most megkíméli társait, mindössze Pashthrával egyetértve a rongydarabok veszélyességét illetően bólogat. A kérdő pillantásokra azonban megvonja a vállát.*
-A lázadás előtt még volt, most nem találkoztam ilyesmivel.
*Vagy hát legalább is mióta itt van a hosszúfülűt még egyszer fogták be őrjáratra, s mást sem nagyon hallott erről panaszkodni.
Ahogy a Kölyök a felszerelésekről vagyis inkább azok hiányáról beszél, Naeban megfogalmazódik, hogy ez a kölyök bizony nem hülye, na nem mintha amúgy annak gondolta volna, de az a tapasztalata, hogy ritka az értelmes ember az őrségben.
Denjaar irodájának emlegetésére felhajtja az időközben kihűlt kákicslevet, s feláll az asztaltól, hogy követhesse a parancsnokhelyettest az emlegetett helyiség felé. Megemelt szemöldökkel figyeli, ahogy Bredoc berúgja az ajtót, fogalma sincs miért nem kerített inkább kulcsot, de végül is, amíg nem neki kell megjavítania, annyira nem érdekli. Az irodába lépve lopva körbepillant, kifejezetten üresnek és kietlennek találja így a parancsnok nélkül. A bajszos katona hamar valami papírosra lel, melynek tartalmát gondolkodás nélkül nekik is felolvassa. Zavarja az indoklás hiánya, úgy érzi mind megérdemeltek volna legalább egy egysoros magyarázatot, a levél ellenére is így nehéz nem úgy gondolni a férfira, hogy megfutamodott.*
-És most hogyan tovább parancsnok úr?
*Az elf legszívesebben egy hosszú és kéretlen beszédet tartana arról, milyen haszontalan és ostoba dolog is a köpeny. Az első pillanattól kezdve szívből gyűlölte a vöröset, érzései a külön töltött idő alatt sem változtak meg, éppúgy rühelli most a szürkét is. Hányszor, de hányszor libbent a fejére, vagy csapott a pofájába, akadt be vagy susogott rohadt idegesítően. Heves érzelmeitől azonban most megkíméli társait, mindössze Pashthrával egyetértve a rongydarabok veszélyességét illetően bólogat. A kérdő pillantásokra azonban megvonja a vállát.*
-A lázadás előtt még volt, most nem találkoztam ilyesmivel.
*Vagy hát legalább is mióta itt van a hosszúfülűt még egyszer fogták be őrjáratra, s mást sem nagyon hallott erről panaszkodni.
Ahogy a Kölyök a felszerelésekről vagyis inkább azok hiányáról beszél, Naeban megfogalmazódik, hogy ez a kölyök bizony nem hülye, na nem mintha amúgy annak gondolta volna, de az a tapasztalata, hogy ritka az értelmes ember az őrségben.
Denjaar irodájának emlegetésére felhajtja az időközben kihűlt kákicslevet, s feláll az asztaltól, hogy követhesse a parancsnokhelyettest az emlegetett helyiség felé. Megemelt szemöldökkel figyeli, ahogy Bredoc berúgja az ajtót, fogalma sincs miért nem kerített inkább kulcsot, de végül is, amíg nem neki kell megjavítania, annyira nem érdekli. Az irodába lépve lopva körbepillant, kifejezetten üresnek és kietlennek találja így a parancsnok nélkül. A bajszos katona hamar valami papírosra lel, melynek tartalmát gondolkodás nélkül nekik is felolvassa. Zavarja az indoklás hiánya, úgy érzi mind megérdemeltek volna legalább egy egysoros magyarázatot, a levél ellenére is így nehéz nem úgy gondolni a férfira, hogy megfutamodott.*
-És most hogyan tovább parancsnok úr?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332