Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:45:52
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Míg Naesala a helyére igazítja az utolsó pergament is, ő nem tudva, mihez kezdjen, az ajtó környékén elhullott szemetet nézi, ami a berúgott zár, leszakadt pánt miatt keletkezett. Megsimítja a megrongált ajtót is, vizsgálgatva, mit lehetne kezdeni vele, de első pillantásra arra jut, hogy a legtöbb, amit ő tehet, az az, hogy felsöpör itt...
Közben kérdésére érkezik válasz is, így az ajtóról a nőre pillant.
A hangsúlyozott szóból valahogy kiérzi és eszébe jut már, hogy olyasmit mondott, ami a másikkal szemben is lenéző. Ettől kicsit kényelmetlenül érzi magát, ugyanakkor nem tud szabadulni a vélekedéstől, hogy nyilván Naesala sem érhet fel egy férfivel. Noha a nő tovább erősíti a női fegyverforgatók létjogosultságát, mikor azt állítja, sok nagy harcos került ki közülük is.
Garsin nem is nagyon tudja, mit gondoljon. Úgy hiszi, ez csak nagyzolás lehet, ugyanakkor jól esik arra gondolnia, hogy igazságot takarhat...
Követi Naesalát a konyhába, majd a kérdésre csak a fejét rázza. Majd később kiszolgálja magát vízzel. Szinte érezhető rajta, hogy kérdezni szeretne még, csak kicsit szégyenlős.*
- De... hogy lett magából harcos?... Milyen fegyverrel tud bánni? - *Szökik ki belőle a kíváncsiság, az első kérdés után végül egyből hadarva a másikat is. Érzi, hogy alighanem munka után kellene néznie és már talált is magának néhány feladatot... meg azt is sejti, hogy a nőt nem tarthatja fel sokáig... de most még szeretne többet megtudni róla.
Erős benne az előítélet, a saját maga és a saját neme iránti alábecsülés, amit belé tápláltak. Ám épp ezért vonzó is most beszélni valakivel, aki ezzel szembe megy. Az otthoni körülményei között biztosan nem elegyedhetett volna szóba olyasvalakivel, mint Naesala. A szabadság egy kicsit meglegyinti és izgatottá is teszi. A nő kiállása, vagy az, ahogyan a többi katonával beszélt és viselkedett... kétségtelenül tetszést kelt benne. Óvatos viszolygást is, mintha valami illetlen dolgot szemlélne, de kezd ráeszmélni, hogy itt nincs, aki rá szóljon miatta.*
*Míg Naesala a helyére igazítja az utolsó pergament is, ő nem tudva, mihez kezdjen, az ajtó környékén elhullott szemetet nézi, ami a berúgott zár, leszakadt pánt miatt keletkezett. Megsimítja a megrongált ajtót is, vizsgálgatva, mit lehetne kezdeni vele, de első pillantásra arra jut, hogy a legtöbb, amit ő tehet, az az, hogy felsöpör itt...
Közben kérdésére érkezik válasz is, így az ajtóról a nőre pillant.
A hangsúlyozott szóból valahogy kiérzi és eszébe jut már, hogy olyasmit mondott, ami a másikkal szemben is lenéző. Ettől kicsit kényelmetlenül érzi magát, ugyanakkor nem tud szabadulni a vélekedéstől, hogy nyilván Naesala sem érhet fel egy férfivel. Noha a nő tovább erősíti a női fegyverforgatók létjogosultságát, mikor azt állítja, sok nagy harcos került ki közülük is.
Garsin nem is nagyon tudja, mit gondoljon. Úgy hiszi, ez csak nagyzolás lehet, ugyanakkor jól esik arra gondolnia, hogy igazságot takarhat...
Követi Naesalát a konyhába, majd a kérdésre csak a fejét rázza. Majd később kiszolgálja magát vízzel. Szinte érezhető rajta, hogy kérdezni szeretne még, csak kicsit szégyenlős.*
- De... hogy lett magából harcos?... Milyen fegyverrel tud bánni? - *Szökik ki belőle a kíváncsiság, az első kérdés után végül egyből hadarva a másikat is. Érzi, hogy alighanem munka után kellene néznie és már talált is magának néhány feladatot... meg azt is sejti, hogy a nőt nem tarthatja fel sokáig... de most még szeretne többet megtudni róla.
Erős benne az előítélet, a saját maga és a saját neme iránti alábecsülés, amit belé tápláltak. Ám épp ezért vonzó is most beszélni valakivel, aki ezzel szembe megy. Az otthoni körülményei között biztosan nem elegyedhetett volna szóba olyasvalakivel, mint Naesala. A szabadság egy kicsit meglegyinti és izgatottá is teszi. A nő kiállása, vagy az, ahogyan a többi katonával beszélt és viselkedett... kétségtelenül tetszést kelt benne. Óvatos viszolygást is, mintha valami illetlen dolgot szemlélne, de kezd ráeszmélni, hogy itt nincs, aki rá szóljon miatta.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:40:09
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Már csak egy fáradt sóhajtással nyugtázza a férfi kötekedését. Nincs értelme, hogy tovább vitázzon vele a madarak veszélyességéről. Csak remélni tudja, hogy egyszer ez a félnótás megtapasztalja egy bagoly karmainak élét. Természetesen, ha nem lenne az adósa, akkor ezt válogatott szitok szavak kíséretében adná a tudtára. Kegyetlen az élet, de hát ez van. Nehezére esik követni az utasításokat, de azért igyekszik. A dolgán az sem könnyít, hogy közben el kell viselnie a további gúnyolódásait. Úgy szeretné ezzel a gyakorló karddal megcsapkodni, hogy az már nem is igaz. Titkon azt reméli, hogy talán, ha betartja az utasításait, akkor lehet esélye. Közben meg persze igyekszik az uraság kedvébe is járni, mert úgy látja kedvére van ez a kardozgatás. Bepróbálkozik még egy kis állás igazgatással, de már Rynsell erre nem vevő. Szóval kénytelen maga igazítani a saját állásán. Ezt támadás követi, ami nem igazán sikerül jóra. Meg is van a jussa, ami egy jól megérdemelt gúnyolódás, de ezután elég komolyra veszi a dolgot az uraság. Komoly arccal közli vele azt, hogy itt bizony addig nem lesz elmenetel, amíg jól végre nem hajtja a mozdulatsort. Viszont ezzel együtt motiválja is. Na még szép, hogy felcsillan a szeme erre.*
- Azt mondod, ha jól megcsinálom szabadon távozhatok?* Úgy tanulmányozza oktatója minden mozdulatát, mintha valamilyen tudományos kísérlet volna. Segítenek neki még a beállásban is, szóval minden készen is áll. Már csak követnie kell a látott mozdulatsort. Ügyesebbik keze a kard keresztvasánál, amíg a másik a kardja gombjánál. Bal lábáról indulva csap felé fentről és igyekszik ebbe a csapásba bele vinni az összes súlyát is, ami mondjuk nem sok. Érzi, hogy a bot visszarúg, ami mocskosul kellemetlen érzés. Még nyög is egyet, de nem adja fel, mert még ott a második csapás is. Legutóbb Rynsell oldalra lépet ki, szóval bepróbálkozik ezzel ő is. Kilépés után alulról meglendíti kardját. Hát ez a csapás jóval gyengébb, mert itt ő nem nagyon tudja már bele adni teste súlyát is a csapásba. Karjainak ereje, meg nem éppen valami nagy. Azért ő még így is büszke magára.*
- Na? Elégedett az uraság?* Nem győzi kivárni a választ, mert ő most igazán bele adott mindent.*
* Már csak egy fáradt sóhajtással nyugtázza a férfi kötekedését. Nincs értelme, hogy tovább vitázzon vele a madarak veszélyességéről. Csak remélni tudja, hogy egyszer ez a félnótás megtapasztalja egy bagoly karmainak élét. Természetesen, ha nem lenne az adósa, akkor ezt válogatott szitok szavak kíséretében adná a tudtára. Kegyetlen az élet, de hát ez van. Nehezére esik követni az utasításokat, de azért igyekszik. A dolgán az sem könnyít, hogy közben el kell viselnie a további gúnyolódásait. Úgy szeretné ezzel a gyakorló karddal megcsapkodni, hogy az már nem is igaz. Titkon azt reméli, hogy talán, ha betartja az utasításait, akkor lehet esélye. Közben meg persze igyekszik az uraság kedvébe is járni, mert úgy látja kedvére van ez a kardozgatás. Bepróbálkozik még egy kis állás igazgatással, de már Rynsell erre nem vevő. Szóval kénytelen maga igazítani a saját állásán. Ezt támadás követi, ami nem igazán sikerül jóra. Meg is van a jussa, ami egy jól megérdemelt gúnyolódás, de ezután elég komolyra veszi a dolgot az uraság. Komoly arccal közli vele azt, hogy itt bizony addig nem lesz elmenetel, amíg jól végre nem hajtja a mozdulatsort. Viszont ezzel együtt motiválja is. Na még szép, hogy felcsillan a szeme erre.*
- Azt mondod, ha jól megcsinálom szabadon távozhatok?* Úgy tanulmányozza oktatója minden mozdulatát, mintha valamilyen tudományos kísérlet volna. Segítenek neki még a beállásban is, szóval minden készen is áll. Már csak követnie kell a látott mozdulatsort. Ügyesebbik keze a kard keresztvasánál, amíg a másik a kardja gombjánál. Bal lábáról indulva csap felé fentről és igyekszik ebbe a csapásba bele vinni az összes súlyát is, ami mondjuk nem sok. Érzi, hogy a bot visszarúg, ami mocskosul kellemetlen érzés. Még nyög is egyet, de nem adja fel, mert még ott a második csapás is. Legutóbb Rynsell oldalra lépet ki, szóval bepróbálkozik ezzel ő is. Kilépés után alulról meglendíti kardját. Hát ez a csapás jóval gyengébb, mert itt ő nem nagyon tudja már bele adni teste súlyát is a csapásba. Karjainak ereje, meg nem éppen valami nagy. Azért ő még így is büszke magára.*
- Na? Elégedett az uraság?* Nem győzi kivárni a választ, mert ő most igazán bele adott mindent.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-09 23:19:05
Üzenet elküldve: 2021-02-09 23:19:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Most, hogy már végeztek a parancsnok által kiszabott feladatokkal, fogalma sincs, mi a bánatos gnómpöcsöt fognak csinálni. Persze még van pár irat, amit visszapakolászhatnak, bár szíve szerint itt hagyná az egészet a büdös francba, utál vesződni az ilyesmivel.
Az ártatlan kérdést hallva szemöldöke felugrik homloka közepére. Őszintén először fogalma sincs, hogyan is reagáljon. Valahol természetesen bosszantja, talán, ha egy másik városőr vagy férfi kérdezné, gond nélkül venné sértésnek, de Garsin szavaiban nem csendül rossz szándék.
Bezárja hát az utolsó fiókot, tekintetét pedig a leányra emeli.*
-A legtöbb nőnek nem való.
*Felel végül, alaposan kiemelve a második szót. Közben int a másiknak, hogy leléphetnek az irodából, jobb híján pedig a konyha felé veszi az irányt. Ezek után ráfér egy olyan tisztességes lóhúgy ízű sör.*
-De sok nagy harcos került ki közülünk.
*Az utolsó szót nem olyan könnyen ejti. Nincsen neki semmi baja a kölyökkel, tisztességes, rendes valakinek tűnik, de bizonyára ő is észrevette, hogy nem sok közös van bennük. Nyilván a hosszúfülű is nőből van, úgy néz ki, olyan formái és vonásai vannak, mint bármelyik másiknak, mégis az ismeretleneket leszámítva, -meg néhány flúgost- azok, akik két szónál többet váltottak vele, szinte teljesen eltekintenek a nemétől. Vagy hát legalább is az orra előtt nem teszik szóvá, bár közre játszhat a dologban az is, hogy aki ilyet tenne, helyből orrba vágná.*
-Kér valamit?
*Pillant a másikra a konyhába libbenve, s már keres is egy üres korsót, hogy megtölthesse.*
*Most, hogy már végeztek a parancsnok által kiszabott feladatokkal, fogalma sincs, mi a bánatos gnómpöcsöt fognak csinálni. Persze még van pár irat, amit visszapakolászhatnak, bár szíve szerint itt hagyná az egészet a büdös francba, utál vesződni az ilyesmivel.
Az ártatlan kérdést hallva szemöldöke felugrik homloka közepére. Őszintén először fogalma sincs, hogyan is reagáljon. Valahol természetesen bosszantja, talán, ha egy másik városőr vagy férfi kérdezné, gond nélkül venné sértésnek, de Garsin szavaiban nem csendül rossz szándék.
Bezárja hát az utolsó fiókot, tekintetét pedig a leányra emeli.*
-A legtöbb nőnek nem való.
*Felel végül, alaposan kiemelve a második szót. Közben int a másiknak, hogy leléphetnek az irodából, jobb híján pedig a konyha felé veszi az irányt. Ezek után ráfér egy olyan tisztességes lóhúgy ízű sör.*
-De sok nagy harcos került ki közülünk.
*Az utolsó szót nem olyan könnyen ejti. Nincsen neki semmi baja a kölyökkel, tisztességes, rendes valakinek tűnik, de bizonyára ő is észrevette, hogy nem sok közös van bennük. Nyilván a hosszúfülű is nőből van, úgy néz ki, olyan formái és vonásai vannak, mint bármelyik másiknak, mégis az ismeretleneket leszámítva, -meg néhány flúgost- azok, akik két szónál többet váltottak vele, szinte teljesen eltekintenek a nemétől. Vagy hát legalább is az orra előtt nem teszik szóvá, bár közre játszhat a dologban az is, hogy aki ilyet tenne, helyből orrba vágná.*
-Kér valamit?
*Pillant a másikra a konyhába libbenve, s már keres is egy üres korsót, hogy megtölthesse.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-09 20:47:58
Üzenet elküldve: 2021-02-09 20:47:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Őt sem a csönd zavarja, hiszen maga sem valami beszédes fajta. Viszont most kíváncsi... A nőre, és hogy hogyan is lett belőle városőr. Mert az ő szemében ez furcsaság és még nem is tudja, mit gondoljon róla. A neveltetés eléggé megnyeste a saját véleményét, így most is csak a lekicsinylő, tiltakozó hangok visszhangoznak benne. Hogy tényleg több nő is volna az őrségben? Még az egyik egykori hadnagy is? Mondjuk azt nem tudja, mi a hadnagy, de a szó részleteinek jelentéséből összerakja, hogy olyasmi lényegű személy lehetett, mint a parancsnok. Nagyon különös... Valóban, mint egy másik világ.*
- Nem is nekünk való ez, nem igaz? - *Kérdez vissza ártatlanul, mintegy az okára mutatva rá annak, hogy miért akad kevés a nőkből az őrség soraiban. Így észrevétlen ismét a neveléssel magába szívott értékrendet fújja, átgondolás nélkül. Még az sem jut eszébe mindjárt, hogy szavai akár még sértőek is lehetnek a másikra nézve.*
*Őt sem a csönd zavarja, hiszen maga sem valami beszédes fajta. Viszont most kíváncsi... A nőre, és hogy hogyan is lett belőle városőr. Mert az ő szemében ez furcsaság és még nem is tudja, mit gondoljon róla. A neveltetés eléggé megnyeste a saját véleményét, így most is csak a lekicsinylő, tiltakozó hangok visszhangoznak benne. Hogy tényleg több nő is volna az őrségben? Még az egyik egykori hadnagy is? Mondjuk azt nem tudja, mi a hadnagy, de a szó részleteinek jelentéséből összerakja, hogy olyasmi lényegű személy lehetett, mint a parancsnok. Nagyon különös... Valóban, mint egy másik világ.*
- Nem is nekünk való ez, nem igaz? - *Kérdez vissza ártatlanul, mintegy az okára mutatva rá annak, hogy miért akad kevés a nőkből az őrség soraiban. Így észrevétlen ismét a neveléssel magába szívott értékrendet fújja, átgondolás nélkül. Még az sem jut eszébe mindjárt, hogy szavai akár még sértőek is lehetnek a másikra nézve.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-09 18:41:38
Üzenet elküldve: 2021-02-09 18:41:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
-Ha tudtál volna fegyvert forgatni...
*Ingatja a fejét lesajnálóan, a mondat végét pedig csak úgy a levegőben hagyja, bár nem valószínű, hogy akart hozzá még tenni bármit is.
Persze magában sejti Nimeril miket gondolhat róla, épp az teszi szórakoztatóvá a dolgot, hogy sarkos véleményét kénytelen az arany kedvéért magában tartani, Rynnek kedvére való a kínlódása, ahogy igyekszik udvariasságot erőltetni magára.*
-Akkor igazíts rajta! A lényeg, hogy ne fújjon el az első szellő *azzal összevont szemöldökkel végigpillant a satnya formákon* -Mondjuk az ilyen bot testtel nem lesz könnyű.
*A fattyú a felszólításra újra támad. Lépései jóval gyatrábbak az előzőnél, az alsó ütése is gyengébb talán. Fel is szakad belőle egy színpadias sóhaj a teljesítményt látva.*
-Túl sokat gondolkozol rajta Büdi.
*Jegyzi meg majd jól láthatóan, összevont szemöldökkel morfondírozni kezd. Egy darabig még szemléli a félvért fekete tekintetével majd mint aki megoldásra lel, csettint egyet, s közelebb lépdel.*
-Addig maradunk, amíg nem tudod megcsinálni.
*Hangzik el az ítélet, arca közben rezzenéstelenül komoly*
-Ha sikerül, visszamegyünk a Pegazusba és elengedlek.
*Azzal még egyszer megmutatja a mozdulatsort a másiknak a biztonság kedvéért, megigazítja a vörös tartását aztán ismét helyére áll kardját emelve.*
-Szedd össze magad Fattyú, ezt egy csecsemő is meg tudja csinálni.
-Ha tudtál volna fegyvert forgatni...
*Ingatja a fejét lesajnálóan, a mondat végét pedig csak úgy a levegőben hagyja, bár nem valószínű, hogy akart hozzá még tenni bármit is.
Persze magában sejti Nimeril miket gondolhat róla, épp az teszi szórakoztatóvá a dolgot, hogy sarkos véleményét kénytelen az arany kedvéért magában tartani, Rynnek kedvére való a kínlódása, ahogy igyekszik udvariasságot erőltetni magára.*
-Akkor igazíts rajta! A lényeg, hogy ne fújjon el az első szellő *azzal összevont szemöldökkel végigpillant a satnya formákon* -Mondjuk az ilyen bot testtel nem lesz könnyű.
*A fattyú a felszólításra újra támad. Lépései jóval gyatrábbak az előzőnél, az alsó ütése is gyengébb talán. Fel is szakad belőle egy színpadias sóhaj a teljesítményt látva.*
-Túl sokat gondolkozol rajta Büdi.
*Jegyzi meg majd jól láthatóan, összevont szemöldökkel morfondírozni kezd. Egy darabig még szemléli a félvért fekete tekintetével majd mint aki megoldásra lel, csettint egyet, s közelebb lépdel.*
-Addig maradunk, amíg nem tudod megcsinálni.
*Hangzik el az ítélet, arca közben rezzenéstelenül komoly*
-Ha sikerül, visszamegyünk a Pegazusba és elengedlek.
*Azzal még egyszer megmutatja a mozdulatsort a másiknak a biztonság kedvéért, megigazítja a vörös tartását aztán ismét helyére áll kardját emelve.*
-Szedd össze magad Fattyú, ezt egy csecsemő is meg tudja csinálni.
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-08 18:08:53
Üzenet elküldve: 2021-02-08 18:08:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Hogy jót tett-e azzal, hogy nem kérdezősködött tovább, maga sem tudja. De alig ismeri a leányt, nem érzi helyénvalónak, hogy a személyes dolgairól érdeklődjön, főleg nem ennyire józanul. Ráadásul fordított esetben biztosan rettenetesen dühös lenne, ha az életéről kérdeznék, elvégre az rajta kívül senkire sem tartozik.
Mindenesetre a sírás abbamarad, amit jó jelnek vesz, némán pakolászik hát ő is a feltúrt irodában. Nem érez különösebb késztetést arra, hogy csevelyt kezdeményezzen, jól viseli a mások számára talán kínosnak titulálható csendet. Garsin azonban valószínűleg nem így érez, egy idő után valamivel higgadtabb hangon teszi fel kérdését, melyen Naesala alig láthatóan egy pillanatra összevonja szemöldökét. Magában sietősen rányomja az ostobaság bélyegét a szavakra, de hamar ráébred, hogy elhamarkodott volt. A leány egy teljesen más világból érkezik, egy olyanból ahonnan az isteneknek köszönhetően ő megmenekült. A hideg végigszalad a hátán, ahogy arra gondol, mi lett volna, ha őt is az átlagos asszonyok szerepébe kényszerítik.*
-Akad néhány.
*Jelenleg persze más nővel nem találkozott itt, ám vannak olyan városőrök, akiket még nem látott, elmondások alapján azért tudja, hogy van rajta kívül még pár.*
-Régebben még az egyik hadnagy is nő volt.
*Idézi fel maga előtt a vörös hajú Zianát, aki talán nem a legjobb harcos volt, akivel valaha találkozott, de határozott és erőskezű vezető volt, minden zavaró szeszélye ellenére. Gyakran eszébe jut, mi lehet most vele, él-e még egyáltalán, s talán örökké kínozni fogja a bűntudat, hogy nem talált rá. *
-De kevés nő vállalkozik arra, hogy köpenyt öltsön, ez mindig is így volt.
*Hogy jót tett-e azzal, hogy nem kérdezősködött tovább, maga sem tudja. De alig ismeri a leányt, nem érzi helyénvalónak, hogy a személyes dolgairól érdeklődjön, főleg nem ennyire józanul. Ráadásul fordított esetben biztosan rettenetesen dühös lenne, ha az életéről kérdeznék, elvégre az rajta kívül senkire sem tartozik.
Mindenesetre a sírás abbamarad, amit jó jelnek vesz, némán pakolászik hát ő is a feltúrt irodában. Nem érez különösebb késztetést arra, hogy csevelyt kezdeményezzen, jól viseli a mások számára talán kínosnak titulálható csendet. Garsin azonban valószínűleg nem így érez, egy idő után valamivel higgadtabb hangon teszi fel kérdését, melyen Naesala alig láthatóan egy pillanatra összevonja szemöldökét. Magában sietősen rányomja az ostobaság bélyegét a szavakra, de hamar ráébred, hogy elhamarkodott volt. A leány egy teljesen más világból érkezik, egy olyanból ahonnan az isteneknek köszönhetően ő megmenekült. A hideg végigszalad a hátán, ahogy arra gondol, mi lett volna, ha őt is az átlagos asszonyok szerepébe kényszerítik.*
-Akad néhány.
*Jelenleg persze más nővel nem találkozott itt, ám vannak olyan városőrök, akiket még nem látott, elmondások alapján azért tudja, hogy van rajta kívül még pár.*
-Régebben még az egyik hadnagy is nő volt.
*Idézi fel maga előtt a vörös hajú Zianát, aki talán nem a legjobb harcos volt, akivel valaha találkozott, de határozott és erőskezű vezető volt, minden zavaró szeszélye ellenére. Gyakran eszébe jut, mi lehet most vele, él-e még egyáltalán, s talán örökké kínozni fogja a bűntudat, hogy nem talált rá. *
-De kevés nő vállalkozik arra, hogy köpenyt öltsön, ez mindig is így volt.
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-07 16:03:55
Üzenet elküldve: 2021-02-07 16:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
- Azok, ha éppen az arcodban vannak a körmükkel.* Húzza el a száját, mert nem tetszik neki, ha ilyen komoly dolgokkal gúnyolják. Legszívesebben az arcába köpne, ezért a megnyilvánulásáért. Sajnos ezt most nem teheti meg. Csak vágja a pofákat, de nem szól most már semmit se vissza. Inkább igyekszik koncentrálni és bemutatni, mit tanult. Szánalmas, de azért látszik már az igyekezett. Sajnos azért még most sem tudja magában tartani a véleményét, amiért meg is kapja, ami neki jár. ~ Ez egy hatalmas bunkó. ~ Azért is meg fogja mutatni neki, hogy ő is képes erre az ostoba karozásra. Ami inkább meglepő, hogy amikor az okítására kerül sor, akkor egy teljesen másik elf beszél hozzá. ~ Szóval erre izgulsz? ~ Így talán nem lesz nehéz levenni a lábáról.*
- Igen. Valamivel jobb most, de talán még lehetne egy kicsit igazítani rajta.* Feleli és ezzel nem is hazudik. Az elhangzó okításra bólogat, hogy megértette és a jelzésre megindul a férfi felé. A felső vágás egészen jóra is sikerül, de az az alsó az kudarc, pedig követi az utasításokat. Talán túlságosan is sokat lépet előre, mert a csapást nagyon nem is tudja véghezvinni. Látja magától is, hogy ez nem lett jó, de nem szól ő már semmit. Elég volt már neki az amit eddig kapott ezért. Csendesen visszahátrál a helyére. Onnan pislog az uraságra, hogy most mi lesz.*
- Azok, ha éppen az arcodban vannak a körmükkel.* Húzza el a száját, mert nem tetszik neki, ha ilyen komoly dolgokkal gúnyolják. Legszívesebben az arcába köpne, ezért a megnyilvánulásáért. Sajnos ezt most nem teheti meg. Csak vágja a pofákat, de nem szól most már semmit se vissza. Inkább igyekszik koncentrálni és bemutatni, mit tanult. Szánalmas, de azért látszik már az igyekezett. Sajnos azért még most sem tudja magában tartani a véleményét, amiért meg is kapja, ami neki jár. ~ Ez egy hatalmas bunkó. ~ Azért is meg fogja mutatni neki, hogy ő is képes erre az ostoba karozásra. Ami inkább meglepő, hogy amikor az okítására kerül sor, akkor egy teljesen másik elf beszél hozzá. ~ Szóval erre izgulsz? ~ Így talán nem lesz nehéz levenni a lábáról.*
- Igen. Valamivel jobb most, de talán még lehetne egy kicsit igazítani rajta.* Feleli és ezzel nem is hazudik. Az elhangzó okításra bólogat, hogy megértette és a jelzésre megindul a férfi felé. A felső vágás egészen jóra is sikerül, de az az alsó az kudarc, pedig követi az utasításokat. Talán túlságosan is sokat lépet előre, mert a csapást nagyon nem is tudja véghezvinni. Látja magától is, hogy ez nem lett jó, de nem szól ő már semmit. Elég volt már neki az amit eddig kapott ezért. Csendesen visszahátrál a helyére. Onnan pislog az uraságra, hogy most mi lesz.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-05 17:01:51
Üzenet elküldve: 2021-02-05 17:01:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A másik hallgatása és hogy tapintatosan figyelmen kívül hagyja az elkeseredését, segít gyorsan lenyugodnia és visszanyomnia mindent, ami kibukni készült. Hogy ez jó, vagy rossz, a fene sem tudja, mindenesetre a további működését előremozdítja.
Bólint is rögtön, s ugyan kicsit nehezen szedi még a levegőt egy darabig, a pakolászás alatt megnyugszik. Itt-ott kezével a port is söprögeti, mielőtt helyükre tenné a holmikat, de egy ronggyal nyilván többre menne.*
- Vannak itt más nők is... az őrségben? - *Szólal meg a semmiből és hangja alapján már összeszedettebbnek tűnhet.*
*A másik hallgatása és hogy tapintatosan figyelmen kívül hagyja az elkeseredését, segít gyorsan lenyugodnia és visszanyomnia mindent, ami kibukni készült. Hogy ez jó, vagy rossz, a fene sem tudja, mindenesetre a további működését előremozdítja.
Bólint is rögtön, s ugyan kicsit nehezen szedi még a levegőt egy darabig, a pakolászás alatt megnyugszik. Itt-ott kezével a port is söprögeti, mielőtt helyükre tenné a holmikat, de egy ronggyal nyilván többre menne.*
- Vannak itt más nők is... az őrségben? - *Szólal meg a semmiből és hangja alapján már összeszedettebbnek tűnhet.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:59:48
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
-Ó, a madarak igencsak veszélyes állatok.
*Ingatja a fejét mímelt megértéssel, de a gúny bizony finoman ott bujkál szavaiban.*
-Belecsípnek az ember farába, netán le is tojják.
*Halkítja le hangját, mintha legnagyobb félelmét osztaná meg épp a fattyúval, de a diadalittas tekintet láttán már emelkedik is dús szemöldöke.*
-Akkor mutasd meg milyen hihetetlen lángelme vagy és csináld, ahogy mondtam.
*Duruzsolja gyengéden a jelzőket, miközben már egyenesen markolja is maga előtt kardját, s figyeli az őt utánzó mozdulatokat. A lépések és csapások nyilvánvalóan szánalmasok, de a férfi látott már kezdésnek ennél siralmasabbat is, úgy véli a helyzet nem menthetetlen. Vagy hát nem lenne az, ha a vörös koldus nem szórná megjegyzéseit állandóan durcásan, mint valami sértett kisgyerek. Le is csittegi hát szája elé emelt mutatóujjal.*
-Nem kell ám állandóan járnia a szádnak, Büdös.
*Szól, s közben halovány szemtelen mosoly villan szája sarkában. Előrébb lép, most valamivel kisebb terpeszbe ütögetni a lábakat kardjával.*
-Így kényelmesebb?
*Ha nemmel felel a másik, még igazít kicsit alapállásán aztán visszamegy a helyére.*
-Na arra figyelj, hogy mikor lépsz mindig igyekezz stabilan állni a csapáskor, akkor nagyobb lendületet tudsz venni. Amikor alulról indítod nyugodtan léphetsz még egyet, ha úgy biztosabbnak érzed.
*Magyaráz lelkesen, egész türelmesen, s int is a leánynak, hogy induljon megint*
-Ó, a madarak igencsak veszélyes állatok.
*Ingatja a fejét mímelt megértéssel, de a gúny bizony finoman ott bujkál szavaiban.*
-Belecsípnek az ember farába, netán le is tojják.
*Halkítja le hangját, mintha legnagyobb félelmét osztaná meg épp a fattyúval, de a diadalittas tekintet láttán már emelkedik is dús szemöldöke.*
-Akkor mutasd meg milyen hihetetlen lángelme vagy és csináld, ahogy mondtam.
*Duruzsolja gyengéden a jelzőket, miközben már egyenesen markolja is maga előtt kardját, s figyeli az őt utánzó mozdulatokat. A lépések és csapások nyilvánvalóan szánalmasok, de a férfi látott már kezdésnek ennél siralmasabbat is, úgy véli a helyzet nem menthetetlen. Vagy hát nem lenne az, ha a vörös koldus nem szórná megjegyzéseit állandóan durcásan, mint valami sértett kisgyerek. Le is csittegi hát szája elé emelt mutatóujjal.*
-Nem kell ám állandóan járnia a szádnak, Büdös.
*Szól, s közben halovány szemtelen mosoly villan szája sarkában. Előrébb lép, most valamivel kisebb terpeszbe ütögetni a lábakat kardjával.*
-Így kényelmesebb?
*Ha nemmel felel a másik, még igazít kicsit alapállásán aztán visszamegy a helyére.*
-Na arra figyelj, hogy mikor lépsz mindig igyekezz stabilan állni a csapáskor, akkor nagyobb lendületet tudsz venni. Amikor alulról indítod nyugodtan léphetsz még egyet, ha úgy biztosabbnak érzed.
*Magyaráz lelkesen, egész türelmesen, s int is a leánynak, hogy induljon megint*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:17:32
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Tekintetét még egyszer, utoljára végigfuttatja a fiókban lelt pergamenen. Talán abban bízik félreolvasott valamit, maga sem tudja, mindenesetre összehajtja a papírost, mely az újoncok toborzásáról szól, s gondosan ingébe csúsztatja, hogy ne gyűrődjön. Tovább nem is keresgél, elkezdi rendezgetni hát a feltúrt iratokat. Vagyis, csak rendezné, nem kerüli el ugyanis figyelmét a kibuggyanó könnyek törölgetése. Természetesen nem állt szándékában feltépni valamiféle mély sebet, s legkevésbé sem akarta valami kellemetlen eseményre emlékeztetni szerencsétlent, részéről a kérdés ártatlan volt. Naesala jól érezhetően nincs hozzászokva a pityergő emberekhez. Természetesen munkája miatt számtalan elkeseredett, síró alakkal találkozott, de valahogy sohasem tudta kezelni a helyzetet. Ő az a fajta, aki mindig tisztességesen elnyomja az érzéseit, mélyre temeti őket magában, hogy aztán némi alkohol segítségével feledje el őket minél gyorsabban. A vigasztalás tehát nem mondhatni az ő asztalának. Már szegény Pashthrával sem tudott mit kezdeni a napokban, nem a szavak embere, nem tudja mi nyugtatná meg a másikat. A lélek fájdalmának csak egyetlen ellenszerét ismeri, de azt mégsem kellene egy ilyen fiatal lányra erőltetnie, nem is akarja.
Nem szól hát semmit, megértő hallgatásával kíván vigaszt nyújtani és azzal, hogy előzékenyen figyelmen kívül hagyja most ezt a jelenetet. Megköszörüli hát torkát a felelet előtt, s gyorsan körbepillant, milyen feladatot is adhatna Garsinnak. Csak most tűnik fel neki, hogy meglehetősen feltúrta az irodát.*
-Pakoljunk össze és menjünk!
*Tekintetét még egyszer, utoljára végigfuttatja a fiókban lelt pergamenen. Talán abban bízik félreolvasott valamit, maga sem tudja, mindenesetre összehajtja a papírost, mely az újoncok toborzásáról szól, s gondosan ingébe csúsztatja, hogy ne gyűrődjön. Tovább nem is keresgél, elkezdi rendezgetni hát a feltúrt iratokat. Vagyis, csak rendezné, nem kerüli el ugyanis figyelmét a kibuggyanó könnyek törölgetése. Természetesen nem állt szándékában feltépni valamiféle mély sebet, s legkevésbé sem akarta valami kellemetlen eseményre emlékeztetni szerencsétlent, részéről a kérdés ártatlan volt. Naesala jól érezhetően nincs hozzászokva a pityergő emberekhez. Természetesen munkája miatt számtalan elkeseredett, síró alakkal találkozott, de valahogy sohasem tudta kezelni a helyzetet. Ő az a fajta, aki mindig tisztességesen elnyomja az érzéseit, mélyre temeti őket magában, hogy aztán némi alkohol segítségével feledje el őket minél gyorsabban. A vigasztalás tehát nem mondhatni az ő asztalának. Már szegény Pashthrával sem tudott mit kezdeni a napokban, nem a szavak embere, nem tudja mi nyugtatná meg a másikat. A lélek fájdalmának csak egyetlen ellenszerét ismeri, de azt mégsem kellene egy ilyen fiatal lányra erőltetnie, nem is akarja.
Nem szól hát semmit, megértő hallgatásával kíván vigaszt nyújtani és azzal, hogy előzékenyen figyelmen kívül hagyja most ezt a jelenetet. Megköszörüli hát torkát a felelet előtt, s gyorsan körbepillant, milyen feladatot is adhatna Garsinnak. Csak most tűnik fel neki, hogy meglehetősen feltúrta az irodát.*
-Pakoljunk össze és menjünk!
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-04 19:46:42
Üzenet elküldve: 2021-02-04 19:46:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Naesala határozott kijelentése meglepi. Bár nem ismeri a nőt, nem számított tőle ilyen támogatásra. Talán mert maga is a gyakorlatias szemlélethez van szokva, nem a jótékonykodáshoz.
A jóindulatot tapasztalni viszont mindenképpen megnyugtató. Mondjuk erős az elhatározása is, hogy vissza ne éljen vele, hanem legjobb képességei szerint hasznossá tegye magát, hogy végül még örüljenek is, hogy ő itt van, mint megbízható munkaerő...
Hálásan biccent a szavakra, majd a kérdésre lebiggyed az ajka. Vállait vonja, miközben kissé elfordítja a fejét és ingujját az arcához húzza. Egyrészt, hogy könnyeit törölje, másrészt, hogy elbújjon szégyenében. Nem tud válaszolni, nem csak a torkát fojtogató sírástól, egyébként sem.
Jó ideje leszokott már a sírásról és tudja is, hogy nincs értelme sajnálnia, vagy épp sajnáltatnia magát, mert az sohasem segített még rajta. Maga sem érti, mi történik vele mostanában... Talán mert eddig egyedül volt és nem volt kire számítania, azért tudta tartani magát. Most viszont kicsit nehezebb, hogy ilyen kedvesek hozzá és érdeklődnek. Még akkor is, ha ez az érdeklődés valószínűleg inkább csak ismerkedés...
De olyan nagy a teher rajta. Mióta csapdába esett a házasságban, aztán ahogy véget vetett neki, a bolyongás az erdőben, majd a fogság és rettegés a bányában... most pedig ez az új város, ahol össze kellene szednie magát és megalapoznia az életét... de közben még mindig fél attól is, hogy a Kikötőből utána jönnek és... igen, a családjáért is aggódik. Bár rég elszakadt már tőlük, és cserben hagyták őt, de azt is tudja, hogy nem sok választásuk volt. Nem kívánna rosszat nekik. Reméli, hogy a tette nem lesz hatással rájuk...
Jó volna, talán valahol még szeretné is megosztani a nővel a történetét, de annyira még nem veszítette el az uralmat maga fölött, hogy kifakadjon.
Nagy, nehéz levegőt vesz, majd leengedi a karját és visszafordul.*
- Tudok segíteni? - *Kérdi levegőtlenül, valami gyors elfoglaltságot keresve. Persze olvasni még mindig nem tud, de hátha áttúrni a berendezést segíthet, ha a másik még nem találta meg, amit keresett.*
*Naesala határozott kijelentése meglepi. Bár nem ismeri a nőt, nem számított tőle ilyen támogatásra. Talán mert maga is a gyakorlatias szemlélethez van szokva, nem a jótékonykodáshoz.
A jóindulatot tapasztalni viszont mindenképpen megnyugtató. Mondjuk erős az elhatározása is, hogy vissza ne éljen vele, hanem legjobb képességei szerint hasznossá tegye magát, hogy végül még örüljenek is, hogy ő itt van, mint megbízható munkaerő...
Hálásan biccent a szavakra, majd a kérdésre lebiggyed az ajka. Vállait vonja, miközben kissé elfordítja a fejét és ingujját az arcához húzza. Egyrészt, hogy könnyeit törölje, másrészt, hogy elbújjon szégyenében. Nem tud válaszolni, nem csak a torkát fojtogató sírástól, egyébként sem.
Jó ideje leszokott már a sírásról és tudja is, hogy nincs értelme sajnálnia, vagy épp sajnáltatnia magát, mert az sohasem segített még rajta. Maga sem érti, mi történik vele mostanában... Talán mert eddig egyedül volt és nem volt kire számítania, azért tudta tartani magát. Most viszont kicsit nehezebb, hogy ilyen kedvesek hozzá és érdeklődnek. Még akkor is, ha ez az érdeklődés valószínűleg inkább csak ismerkedés...
De olyan nagy a teher rajta. Mióta csapdába esett a házasságban, aztán ahogy véget vetett neki, a bolyongás az erdőben, majd a fogság és rettegés a bányában... most pedig ez az új város, ahol össze kellene szednie magát és megalapoznia az életét... de közben még mindig fél attól is, hogy a Kikötőből utána jönnek és... igen, a családjáért is aggódik. Bár rég elszakadt már tőlük, és cserben hagyták őt, de azt is tudja, hogy nem sok választásuk volt. Nem kívánna rosszat nekik. Reméli, hogy a tette nem lesz hatással rájuk...
Jó volna, talán valahol még szeretné is megosztani a nővel a történetét, de annyira még nem veszítette el az uralmat maga fölött, hogy kifakadjon.
Nagy, nehéz levegőt vesz, majd leengedi a karját és visszafordul.*
- Tudok segíteni? - *Kérdi levegőtlenül, valami gyors elfoglaltságot keresve. Persze olvasni még mindig nem tud, de hátha áttúrni a berendezést segíthet, ha a másik még nem találta meg, amit keresett.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-02 22:28:40
Üzenet elküldve: 2021-02-02 22:28:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A papírost olvasgatva hallgatja a feleletet. Ahogy végigfuttatja a sorokon szemeit, hamar ráébred, hogy számára az haszontalan, így vissza is rakja a helyére másik után kutatva. Nem kerüli el a figyelmét persze, hogy a leány nem említette, minek is ment a lovakhoz, de ha nem akar róla beszélni, ő aztán nem fogja erőltetni.
Úgy érzi végre lelt valami használhatót, kitekerve egy pergament az íróasztal sarkának dől, fejét vakargatva szemléli a rajta szereplő számokat, s dátumokat. Toborzásos papír, semmi kétség nem fér hozzá, de nem igazán hiszi, hogy valóban annyi újonc érkezett havonta, mi ami rajta szerepel. Vagy lehet, hogy mégis helyesek, de akkor ez azt jelenti a köpenyes bizony fogyóeszköznek minősül, kizárt, hogy ennyien lennének a kaszárnyában.
A magyarázkodás nem igazán tetszik neki, össze is vonja szemöldökét a hebegést hallva.*
-Biztosra veszem, hogy a parancsnok talál magának helyet.
*Az elf pár évvel ezelőtt még bizonyára ostobának gondolta volna Bredocot a döntése miatt. Mindig is úgy gondolta, hogy a városőröknek higgadtnak és tárgyilagosnak kell maradniuk, bármennyire is fojtogatóak a körülmények. Emlékszik egy vörösköpenyes társa még a szegénynegyedből akart magukkal hozni valami árva kölyköt, akit egy nyomozásnál találtak, már akkor is végtelenül ostoba ötletnek vélte. Tartott is egy kiselőadást Freshkonak, emlékszik azt mondta neki, el kell fogadnia, hogy nem tudnak minden emberen segíteni. Most mégis, talán az évek puhánnyá tették vagy az öregedés jele már ez a szentimentalizmus, de úgy érzi, ő sem cselekedett volna másképp.*
-A családja nem fog aggódni?
*Pillant a zöldesbarna tekintetbe, nem véletlenül fogalmaz így, nem akar ő szerencsétlen múltjában vájkálni. Elvégre ő sem venné szívesen, ha más így tenne.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.02 22:30:51
*A papírost olvasgatva hallgatja a feleletet. Ahogy végigfuttatja a sorokon szemeit, hamar ráébred, hogy számára az haszontalan, így vissza is rakja a helyére másik után kutatva. Nem kerüli el a figyelmét persze, hogy a leány nem említette, minek is ment a lovakhoz, de ha nem akar róla beszélni, ő aztán nem fogja erőltetni.
Úgy érzi végre lelt valami használhatót, kitekerve egy pergament az íróasztal sarkának dől, fejét vakargatva szemléli a rajta szereplő számokat, s dátumokat. Toborzásos papír, semmi kétség nem fér hozzá, de nem igazán hiszi, hogy valóban annyi újonc érkezett havonta, mi ami rajta szerepel. Vagy lehet, hogy mégis helyesek, de akkor ez azt jelenti a köpenyes bizony fogyóeszköznek minősül, kizárt, hogy ennyien lennének a kaszárnyában.
A magyarázkodás nem igazán tetszik neki, össze is vonja szemöldökét a hebegést hallva.*
-Biztosra veszem, hogy a parancsnok talál magának helyet.
*Az elf pár évvel ezelőtt még bizonyára ostobának gondolta volna Bredocot a döntése miatt. Mindig is úgy gondolta, hogy a városőröknek higgadtnak és tárgyilagosnak kell maradniuk, bármennyire is fojtogatóak a körülmények. Emlékszik egy vörösköpenyes társa még a szegénynegyedből akart magukkal hozni valami árva kölyköt, akit egy nyomozásnál találtak, már akkor is végtelenül ostoba ötletnek vélte. Tartott is egy kiselőadást Freshkonak, emlékszik azt mondta neki, el kell fogadnia, hogy nem tudnak minden emberen segíteni. Most mégis, talán az évek puhánnyá tették vagy az öregedés jele már ez a szentimentalizmus, de úgy érzi, ő sem cselekedett volna másképp.*
-A családja nem fog aggódni?
*Pillant a zöldesbarna tekintetbe, nem véletlenül fogalmaz így, nem akar ő szerencsétlen múltjában vájkálni. Elvégre ő sem venné szívesen, ha más így tenne.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.02 22:30:51
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-02 21:48:32
Üzenet elküldve: 2021-02-02 21:48:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
- Persze, hogy le tudott lőni, hiszen hirtelen lőtt rám, ráadásul ráuszította a madarát.* Védi meg magát a férfitól. Még a csapkodását is bírálják, mintha kárt tehetne magában.*
- Nem!* Elég diadalittas néz rá, hogy bizony ő most talpon maradt. Amúgy se lett volna a sárba esni, mert mégiscsak most tisztálkodott meg. Mekkora mocsokság, hogy még most is sértő faji megkülönböztető jelzővel illeti. Akkor is meg fogja mutatni neki, hogy ez a fattyú nem is olyan ügyetlen. Mindent bele fog adni, hogy bizonyítson neki. Most nem szól vissza, csak durcás, a tőle már megszokott fintorokkal reagál. Az egy mozdulatra is csak csodálkozva vonja össze a szemöldökét. Valahogy annyira még sem szeretné kipróbálni, hogy sikerülne ez neki vagy sem. A lényeg, hogy kissé visszafogja nyelvét és mereszti szemét. Még közelebb is lép egy lépést, hogy közelebbről lássa, mit kell fogni és hogyan.*
- Értem. Szóval egyszer itt és aztán meg itt.* Utánozza le a férfi fogását, amire talán már megfelel az uraság számára is. Ez még nem is nehéz, de aztán elkezd magyarázni, hogy mit merről és, hogyan. Még csap is felé, amire védekezően emeli maga elé a fa fegyvere pengéjét. Megremeg a csapások alatt még így is. A bemutató után viszont rajta a sor.*
- Itt jövök!* Vagyis jönne, mert ez a lábmunka nem az erőssége. Inkább a lábait nézi, hogy jól lépjen és nem a csapást. Kényelmetlen számára ez az állás, mert nem tud kellően előre lépni. Ráadásul annyira nem is stabil még most se. A felső vágás csapódik ugyan a pengén, de az alsót bevinni rögtön már nem sikerül. Lépéseit igazgatja és csak nagy sokára viszi be a második csapást is.*
- Ez a sok izélés nem vezet sehova.~ Remélem boldog vagy!~* Nyögi be durcásan, mert ezek szerint, akkor ő ostoba. Legszívesebben földhöz vágná ezt a vacak botot és lelépne, de ez nem ilyen egyszerű. Felkészülten várja a következő gúnyt, amit kapni fog, mert fog kapni. Arra mérget is venne.*
- Persze, hogy le tudott lőni, hiszen hirtelen lőtt rám, ráadásul ráuszította a madarát.* Védi meg magát a férfitól. Még a csapkodását is bírálják, mintha kárt tehetne magában.*
- Nem!* Elég diadalittas néz rá, hogy bizony ő most talpon maradt. Amúgy se lett volna a sárba esni, mert mégiscsak most tisztálkodott meg. Mekkora mocsokság, hogy még most is sértő faji megkülönböztető jelzővel illeti. Akkor is meg fogja mutatni neki, hogy ez a fattyú nem is olyan ügyetlen. Mindent bele fog adni, hogy bizonyítson neki. Most nem szól vissza, csak durcás, a tőle már megszokott fintorokkal reagál. Az egy mozdulatra is csak csodálkozva vonja össze a szemöldökét. Valahogy annyira még sem szeretné kipróbálni, hogy sikerülne ez neki vagy sem. A lényeg, hogy kissé visszafogja nyelvét és mereszti szemét. Még közelebb is lép egy lépést, hogy közelebbről lássa, mit kell fogni és hogyan.*
- Értem. Szóval egyszer itt és aztán meg itt.* Utánozza le a férfi fogását, amire talán már megfelel az uraság számára is. Ez még nem is nehéz, de aztán elkezd magyarázni, hogy mit merről és, hogyan. Még csap is felé, amire védekezően emeli maga elé a fa fegyvere pengéjét. Megremeg a csapások alatt még így is. A bemutató után viszont rajta a sor.*
- Itt jövök!* Vagyis jönne, mert ez a lábmunka nem az erőssége. Inkább a lábait nézi, hogy jól lépjen és nem a csapást. Kényelmetlen számára ez az állás, mert nem tud kellően előre lépni. Ráadásul annyira nem is stabil még most se. A felső vágás csapódik ugyan a pengén, de az alsót bevinni rögtön már nem sikerül. Lépéseit igazgatja és csak nagy sokára viszi be a második csapást is.*
- Ez a sok izélés nem vezet sehova.~ Remélem boldog vagy!~* Nyögi be durcásan, mert ezek szerint, akkor ő ostoba. Legszívesebben földhöz vágná ezt a vacak botot és lelépne, de ez nem ilyen egyszerű. Felkészülten várja a következő gúnyt, amit kapni fog, mert fog kapni. Arra mérget is venne.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:02:47
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:02:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
-Valakit, akit le tud lőni egy csökevényes tündér, azért nem is neveznék ügyesnek.
*Jegyzi meg a szájalásra, s kivételesen nem csak kötekedésből tesz epés megjegyzését, valóban el bírja képzelni Nimerilről, hogy kárt tesz magában a gyakorlófegyverrel. Legalább is a furcsa, idegrángásszerű csapkodás nem győzte meg ennek ellenkezőjéről.*
-Nem?
*Visszakérdezésében megjátszott illetődés csendül, fekete szemei komiszan csillannak. A lány közben nem túl erős lökését védve talpon marad, nem placcsan a latyakos földre, amit kicsit bán, biztos szórakoztató lett volna. Mondjuk a ruhát valamelyest sajnálná, elvégre maga vásárolta a piacon nem is oly régen.*
-Akkor ne beszélj ostobaságokat, Fattyú. Főleg olyan dolgokról, amikhez jól láthatóan nem értesz.
*Oly nyugodtan közli sértéseit, mintha épp csak az időjárásról cseverészne kellemesen valami szomszédnénivel. Közelebb lép, megigazgatja a talpon maradt vöröske lábait, aztán hátrálva valamennyit szembeáll vele.*
-Ne bízd el magad! Egy mozdulattal a földre küldhetnélek.
*Elvégre nem sok értelme lenne, ha Ryn teljes erejével támadna egy nála sokkal ügyetlenebb, gyengébb valakire. Igaz, a huppanás vicces lenne, de abból sokat nem tanulna a másik. Bár, ha egész idő alatt szájalni fog lehet, hogy a végén mégiscsak fellöki.*
-Tartsd egyenesen a kardot, ahogy az előbb mutattam. Ügyesebbik kéz a keresztvasnál *markolja is baljával az említett helyen* másik a kardgombnál.
*Közben figyeli, hogy a másik utánozza-e mozdulatait, s ha minden úgy megy, ahogy szeretné, folytatja*
-Na a legegyszerűbb, amit egy ostoba is meg tud tanulni az a mezei felső és alsó csapás. Csak tarts egyenesen a fegyvert.
*Azzal már gyorsan lép is. Bal lábáról indulva csap először a félvér kezében lévő fadarabra felülről majd oldalra kilépve a másik irányból már alulról indítja.*
-Szóval neked jobb láb, jobb felülről csapsz, aztán bal láb és alulról. Érted?
*Visszalépve helyére felveszi alapállásást, s ahogy az imént a másik, ő is feszesen tartja a gyakorlókardot.*
-Na gyere!
-Valakit, akit le tud lőni egy csökevényes tündér, azért nem is neveznék ügyesnek.
*Jegyzi meg a szájalásra, s kivételesen nem csak kötekedésből tesz epés megjegyzését, valóban el bírja képzelni Nimerilről, hogy kárt tesz magában a gyakorlófegyverrel. Legalább is a furcsa, idegrángásszerű csapkodás nem győzte meg ennek ellenkezőjéről.*
-Nem?
*Visszakérdezésében megjátszott illetődés csendül, fekete szemei komiszan csillannak. A lány közben nem túl erős lökését védve talpon marad, nem placcsan a latyakos földre, amit kicsit bán, biztos szórakoztató lett volna. Mondjuk a ruhát valamelyest sajnálná, elvégre maga vásárolta a piacon nem is oly régen.*
-Akkor ne beszélj ostobaságokat, Fattyú. Főleg olyan dolgokról, amikhez jól láthatóan nem értesz.
*Oly nyugodtan közli sértéseit, mintha épp csak az időjárásról cseverészne kellemesen valami szomszédnénivel. Közelebb lép, megigazgatja a talpon maradt vöröske lábait, aztán hátrálva valamennyit szembeáll vele.*
-Ne bízd el magad! Egy mozdulattal a földre küldhetnélek.
*Elvégre nem sok értelme lenne, ha Ryn teljes erejével támadna egy nála sokkal ügyetlenebb, gyengébb valakire. Igaz, a huppanás vicces lenne, de abból sokat nem tanulna a másik. Bár, ha egész idő alatt szájalni fog lehet, hogy a végén mégiscsak fellöki.*
-Tartsd egyenesen a kardot, ahogy az előbb mutattam. Ügyesebbik kéz a keresztvasnál *markolja is baljával az említett helyen* másik a kardgombnál.
*Közben figyeli, hogy a másik utánozza-e mozdulatait, s ha minden úgy megy, ahogy szeretné, folytatja*
-Na a legegyszerűbb, amit egy ostoba is meg tud tanulni az a mezei felső és alsó csapás. Csak tarts egyenesen a fegyvert.
*Azzal már gyorsan lép is. Bal lábáról indulva csap először a félvér kezében lévő fadarabra felülről majd oldalra kilépve a másik irányból már alulról indítja.*
-Szóval neked jobb láb, jobb felülről csapsz, aztán bal láb és alulról. Érted?
*Visszalépve helyére felveszi alapállásást, s ahogy az imént a másik, ő is feszesen tartja a gyakorlókardot.*
-Na gyere!
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-02 19:24:38
Üzenet elküldve: 2021-02-02 19:24:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Lát valami kellemetlenséget a nő arcán, és a ledermedésében, de nem ismeri őt eléggé ahhoz, hogy ebből következtetést vonhasson le. Meg valahol természetes is az ilyesmi. A békétlenség és vérontás mindig nyomot hagy maga után...
Miközben a történetét meséli, érdeklődve figyeli Naesala kutakodását. Ezek szerint ő is tud olvasni? Szívesen ajánlaná a segítségét a keresésben, de a jelek szerint egy meghatározott iratot kereshet a másik, tekintve, hogy mindenbe beleolvas. Ebben pedig ő nem tudja előrébb vinni az ügyet, legfeljebb a nő keze alá adhatná, amit talál...
Mikor végez a meséléssel, csak előbukkan az a kérdés, azaz mindjárt kettő is, amik elég kényelmetlenül érintik. Nehéz is volna megmondani, melyik talál be jobban.
Garsin gyorsan mérlegel. Körülnéz, hogy van-e valaki a közelükben, aztán végül kiböki, hangját lehalkítva, a padlónak beszélve...*
- Eltévedtem. Elszöktem otthonról és féltem, hogy az úton megtalálnak, úgyhogy letértem róla. Kettő, vagy három nap után találtam a bányára, láttam a parancsnokék lovait... Ott találkoztunk. - *Igazat mond, de ködösít, nem árul el minden részletet a távozása körülményeiről, vagy arról, hogy meglopni akarta a két férfit és akkor csípték el a lovaknál...*
- A parancsnok... azt hiszem, csak jóságból hozott magával. Nincs hova mennem és... én maradtam volna a bányában, de Soreyl is ragaszkodott hozzá, hogy jöjjek a városba... De tudok dolgozni, mosni, főzni, takarítani... a hasznukra leszek, ahogy csak tudok. - *Megy át kicsit mentegetőzésbe és magyarázkodásba a válasza, mert tudja, hogy hogyan festhet, milyen szánalmasan. Így lesoványodva és elgyengülve nem keltheti a legjobb munkaerő benyomását. Ráadásul a nem sokkal korábbi baklövése sem javíthat a megítélésén, ami miatt még mindig ostobának érzi magát.*
*Lát valami kellemetlenséget a nő arcán, és a ledermedésében, de nem ismeri őt eléggé ahhoz, hogy ebből következtetést vonhasson le. Meg valahol természetes is az ilyesmi. A békétlenség és vérontás mindig nyomot hagy maga után...
Miközben a történetét meséli, érdeklődve figyeli Naesala kutakodását. Ezek szerint ő is tud olvasni? Szívesen ajánlaná a segítségét a keresésben, de a jelek szerint egy meghatározott iratot kereshet a másik, tekintve, hogy mindenbe beleolvas. Ebben pedig ő nem tudja előrébb vinni az ügyet, legfeljebb a nő keze alá adhatná, amit talál...
Mikor végez a meséléssel, csak előbukkan az a kérdés, azaz mindjárt kettő is, amik elég kényelmetlenül érintik. Nehéz is volna megmondani, melyik talál be jobban.
Garsin gyorsan mérlegel. Körülnéz, hogy van-e valaki a közelükben, aztán végül kiböki, hangját lehalkítva, a padlónak beszélve...*
- Eltévedtem. Elszöktem otthonról és féltem, hogy az úton megtalálnak, úgyhogy letértem róla. Kettő, vagy három nap után találtam a bányára, láttam a parancsnokék lovait... Ott találkoztunk. - *Igazat mond, de ködösít, nem árul el minden részletet a távozása körülményeiről, vagy arról, hogy meglopni akarta a két férfit és akkor csípték el a lovaknál...*
- A parancsnok... azt hiszem, csak jóságból hozott magával. Nincs hova mennem és... én maradtam volna a bányában, de Soreyl is ragaszkodott hozzá, hogy jöjjek a városba... De tudok dolgozni, mosni, főzni, takarítani... a hasznukra leszek, ahogy csak tudok. - *Megy át kicsit mentegetőzésbe és magyarázkodásba a válasza, mert tudja, hogy hogyan festhet, milyen szánalmasan. Így lesoványodva és elgyengülve nem keltheti a legjobb munkaerő benyomását. Ráadásul a nem sokkal korábbi baklövése sem javíthat a megítélésén, ami miatt még mindig ostobának érzi magát.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-02 14:10:27
Üzenet elküldve: 2021-02-02 14:10:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A lázadás emlegetésére összerándul a gyomra. Reméli egyszer el fog még jönni az életében az az idő, mikor felemlegetve azokat a napokat majd már nem rohanják meg a rémképek és nem lesz úrrá rajta az a kellemetlen, fojtogató érzés. Csak egy pillanatra fagy le, talán a másik számára nem is feltűnő, aztán már köszörüli is torkát, hogy gondolatait más irányba terelje.
Miközben hallgatja a történetet az irodát szemléli csípőre tett kézzel, azon morfondírozva, hova is tehette Krultos a hivatalos iratokat. Egyébként meglehetősen érdekes, amit a leány mond, fogalma sem volt róla, hogy ekkora felfordulás keletkezett a Krenkataurban. Közben az íróasztal fiókjaihoz lép, ráérősen kihúzogatja őket, belenéz pár papírba, ám, ha véletlenül valami személyeset találna, azt olvasás nélkül visszateszi.*
-Maga hogy került oda?
*Kérdez, de közben rá sem pillant Garsinra, csak tovább keresgél. Ez az apró részlet meglehetősen érdekli a hosszúéltűt, elvégre mégis mi keresnivalója lehetett egy ilyen fiatal lánynak a barlangnál. Lelve pár hasznosabbnak tűnő pergament sétál az ablakhoz, hogy a fény felé tartva jobban el tudja olvasni.*
-És miért hozta magával a parancsnok?
*Kékjeit ekkor már a kölyökre emeli, mert jelenleg nem tudja elképzelni, mi hasznát is vehetné neki az Őrség, kivéve persze talán, ha tud írni és olvasni, esetleg főzni vagy takarítani.*
*A lázadás emlegetésére összerándul a gyomra. Reméli egyszer el fog még jönni az életében az az idő, mikor felemlegetve azokat a napokat majd már nem rohanják meg a rémképek és nem lesz úrrá rajta az a kellemetlen, fojtogató érzés. Csak egy pillanatra fagy le, talán a másik számára nem is feltűnő, aztán már köszörüli is torkát, hogy gondolatait más irányba terelje.
Miközben hallgatja a történetet az irodát szemléli csípőre tett kézzel, azon morfondírozva, hova is tehette Krultos a hivatalos iratokat. Egyébként meglehetősen érdekes, amit a leány mond, fogalma sem volt róla, hogy ekkora felfordulás keletkezett a Krenkataurban. Közben az íróasztal fiókjaihoz lép, ráérősen kihúzogatja őket, belenéz pár papírba, ám, ha véletlenül valami személyeset találna, azt olvasás nélkül visszateszi.*
-Maga hogy került oda?
*Kérdez, de közben rá sem pillant Garsinra, csak tovább keresgél. Ez az apró részlet meglehetősen érdekli a hosszúéltűt, elvégre mégis mi keresnivalója lehetett egy ilyen fiatal lánynak a barlangnál. Lelve pár hasznosabbnak tűnő pergament sétál az ablakhoz, hogy a fény felé tartva jobban el tudja olvasni.*
-És miért hozta magával a parancsnok?
*Kékjeit ekkor már a kölyökre emeli, mert jelenleg nem tudja elképzelni, mi hasznát is vehetné neki az Őrség, kivéve persze talán, ha tud írni és olvasni, esetleg főzni vagy takarítani.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:43:06
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Meglepi, hogy Rynsell úr most éppen megdicséri, mert lényegében azt teszi. Ez tényleg a ritka pillanatok egyike. Viszont azt nem állhatja meg, hogy ne javítsa ki az elfet. Egyszerűen muszáj neki közbekotyognia. Bár ne tette volna, mert ezzel csak felkínálta magát egy újabb gúnyolódásra. Fintorog egyet a pimasz vigyorra, de nem szól vissza. Inkább bemutatja remek kardforgató képességét.*
- Chö!* Veti oda, de nagyon mást már nem tud mondani, mert az uraság megfékezi rohamát a saját kardjával. Karja bele is remeg abba, ahogy visszaüt a gyakorló kard. Az uraság arcán már látszik, hogy nincs éppen legjobb hangulatában.*
- nem vagyok olyan ügyetlen.* Nyelvel vissza, mert erős túlzásnak tartja a gondolatot, hogy kiszúrná a saját szemét.*
- Ostoba sem vagyok!* Vág vissza, mert magát természetesen többé-kevésbé, de zseninek tartja. Ettől függetlenül váratlanul éri a férfi mozdulata. Viszont nem esik el, csak hátrafelé tesz pár igen furcsa balett lépést. Éppen csak talpon marad a lány. A fegyverekhez ugyan nem ért, de ügyetlennek éppen nem ügyetlen, hiszen elf őseitől örökölt némi ügyességet.*
- Figyelek én, de ennél azért több kell, hogy földre kerüljek.* Most kicsit elégedett magával, hogy nem került a földre. Fel is veszi azt az állást, amit tanítottak neki. Na nem éppen tökéletes, de eléggé hasonlít arra, amit mutatott Rynsel. Viszont ettől még nem áll biztosan. Nagyon idegen számára az ilyesmi.*
* Meglepi, hogy Rynsell úr most éppen megdicséri, mert lényegében azt teszi. Ez tényleg a ritka pillanatok egyike. Viszont azt nem állhatja meg, hogy ne javítsa ki az elfet. Egyszerűen muszáj neki közbekotyognia. Bár ne tette volna, mert ezzel csak felkínálta magát egy újabb gúnyolódásra. Fintorog egyet a pimasz vigyorra, de nem szól vissza. Inkább bemutatja remek kardforgató képességét.*
- Chö!* Veti oda, de nagyon mást már nem tud mondani, mert az uraság megfékezi rohamát a saját kardjával. Karja bele is remeg abba, ahogy visszaüt a gyakorló kard. Az uraság arcán már látszik, hogy nincs éppen legjobb hangulatában.*
- nem vagyok olyan ügyetlen.* Nyelvel vissza, mert erős túlzásnak tartja a gondolatot, hogy kiszúrná a saját szemét.*
- Ostoba sem vagyok!* Vág vissza, mert magát természetesen többé-kevésbé, de zseninek tartja. Ettől függetlenül váratlanul éri a férfi mozdulata. Viszont nem esik el, csak hátrafelé tesz pár igen furcsa balett lépést. Éppen csak talpon marad a lány. A fegyverekhez ugyan nem ért, de ügyetlennek éppen nem ügyetlen, hiszen elf őseitől örökölt némi ügyességet.*
- Figyelek én, de ennél azért több kell, hogy földre kerüljek.* Most kicsit elégedett magával, hogy nem került a földre. Fel is veszi azt az állást, amit tanítottak neki. Na nem éppen tökéletes, de eléggé hasonlít arra, amit mutatott Rynsel. Viszont ettől még nem áll biztosan. Nagyon idegen számára az ilyesmi.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:00:01
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:00:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
-Az egy egész hasznos tudás.
*Ismeri el, kissé elgondolkodó képpel. Ritka pillanatok egyike ez, mikor épp nem egy lekezelő bunkó.
A szájalásra megemelkedik a szemöldöke. Na nem azért, mert meglepi, hogy ilyen rendkívül tájékozott a lány, hanem mert nem érti, hogy veszi a bátorságot, hogy ilyen galádul kijavítsa az elfet. Kénytelen megállapítani, hogy Nimeril nem épp a legkiválóbb szolgáló-alapanyag.*
-Van egykezes kard, satnya és erőtlen félvérek viszont nem valószínű, hogy meg tudják tartani.
*Villant széles, pimasz vigyort, bár természetesen erősen túloz. Valami cingár vívókardot biztos tudna használni, de az semmire sem jó egy valamire való fegyveres ellen.*
-Az istenekre, Büdös! Tán rohamod van?
*Ráncolja homlokát a hadonászást látva, majd ahogy egy durvábban csapkod a lány, Ryn saját fegyverét rántja a következő mozdulat elé. Tompán csattan egymáson a két fadarab, a hosszúléltű feje pedig láthatóan morcos lesz.*
-Ki is szúrhattad volna a szemed. Még csak az hiányozna, hogy vak is legyél.
*Méri végig, s bár szavai rendkívül sértően csendülnek, a maga módján ez végtére is az aggodalom jele.*
-A legostobábbakat szúrják le először.
*Azzal lök egyet a gyakorlókardjával a másikén, ezzel is tesztelve, vajon eléggé stabilan áll-e. Ha véletlenül a havas földre huppanna, rosszallóan megcsóválja a fejét.*
-Na figyelsz is vagy még nem érzed magad eléggé megalázva?
-Az egy egész hasznos tudás.
*Ismeri el, kissé elgondolkodó képpel. Ritka pillanatok egyike ez, mikor épp nem egy lekezelő bunkó.
A szájalásra megemelkedik a szemöldöke. Na nem azért, mert meglepi, hogy ilyen rendkívül tájékozott a lány, hanem mert nem érti, hogy veszi a bátorságot, hogy ilyen galádul kijavítsa az elfet. Kénytelen megállapítani, hogy Nimeril nem épp a legkiválóbb szolgáló-alapanyag.*
-Van egykezes kard, satnya és erőtlen félvérek viszont nem valószínű, hogy meg tudják tartani.
*Villant széles, pimasz vigyort, bár természetesen erősen túloz. Valami cingár vívókardot biztos tudna használni, de az semmire sem jó egy valamire való fegyveres ellen.*
-Az istenekre, Büdös! Tán rohamod van?
*Ráncolja homlokát a hadonászást látva, majd ahogy egy durvábban csapkod a lány, Ryn saját fegyverét rántja a következő mozdulat elé. Tompán csattan egymáson a két fadarab, a hosszúléltű feje pedig láthatóan morcos lesz.*
-Ki is szúrhattad volna a szemed. Még csak az hiányozna, hogy vak is legyél.
*Méri végig, s bár szavai rendkívül sértően csendülnek, a maga módján ez végtére is az aggodalom jele.*
-A legostobábbakat szúrják le először.
*Azzal lök egyet a gyakorlókardjával a másikén, ezzel is tesztelve, vajon eléggé stabilan áll-e. Ha véletlenül a havas földre huppanna, rosszallóan megcsóválja a fejét.*
-Na figyelsz is vagy még nem érzed magad eléggé megalázva?
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-01 16:01:31
Üzenet elküldve: 2021-02-01 16:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Előbb csak biccenteni van ideje megerősítésképp a kérdésre, mert a nőnek aztán egyéb dolga akad.
Ő meg a kellemetlenül kíváncsiskodó pillantásokra teszi, amit ilyen helyzetben csak tenni tud: fejét lehajtva úgy csinál, mintha itt sem lenne és nem észlelné a fickókat. Na de nem úgy Naesala! Mikor a nő rászól arra a pár bámészkodóra, meglepetten kapja föl a fejét.
Vajon honnan veszi a bátorságot, hogy így szájaljon velük? És hogyan érte el, hogy hallgassanak is rá?!
Megszeppenten, és kérdésekkel tele, de nagy csodálattal bámulja Naesalát, miközben persze követi őt abba az irodába.
Kérdéseit azonban nem tudja megfogalmazni, s a nő végül meg is előzi, visszatérve a korábbi témához.
Ez nem valami személyes, nem az ő körülményeit kutatja, így meg is oldódik a lány nyelve. Épp csak kicsit lassan szedi össze a gondolatait, hogy hol is kezdje...*
- Volt itt Artheniorban egy lázadás... - *Pillant föl megerősítésért, mert ő mindezt csak morzsákból szedegette össze, miközben elcsípett egy-egy beszélgetést a férfiak között.*
- Az után a bányában nem kaptak ellátmányt és erősítést. És ide, a városba sem érkezett hír a börtön őreitől... A parancsnok és Soreyl mentek ellenőrizni, hogy mi történt. És... azt találták, hogy a rabok kiszabadultak és az őröket zárták be és dolgoztatták maguk helyett. Többen voltak és volt velük egy mágus is, aki csak ránézett valakire és az nem tudott mozdulni a fájdalomtól. Így fogtak el minket... A parancsnok meg is sebesült, láza volt, a többi őr pedig már nagyon le volt gyengülve. Nehéz volt kiszabadulni. Ezért késlekedett a parancsnok. - *Mesél talán kissé szakadozva és csapongva, a végére pedig még egy védelmező magyarázatot is beszúr. Hallgatózott és figyelt ugyanis a konyhában és nem esett jól neki, hogy Bredocról úgy beszéltek, mint aki csak úgy jó kedvéből maradt távol ilyen sokáig.*
*Előbb csak biccenteni van ideje megerősítésképp a kérdésre, mert a nőnek aztán egyéb dolga akad.
Ő meg a kellemetlenül kíváncsiskodó pillantásokra teszi, amit ilyen helyzetben csak tenni tud: fejét lehajtva úgy csinál, mintha itt sem lenne és nem észlelné a fickókat. Na de nem úgy Naesala! Mikor a nő rászól arra a pár bámészkodóra, meglepetten kapja föl a fejét.
Vajon honnan veszi a bátorságot, hogy így szájaljon velük? És hogyan érte el, hogy hallgassanak is rá?!
Megszeppenten, és kérdésekkel tele, de nagy csodálattal bámulja Naesalát, miközben persze követi őt abba az irodába.
Kérdéseit azonban nem tudja megfogalmazni, s a nő végül meg is előzi, visszatérve a korábbi témához.
Ez nem valami személyes, nem az ő körülményeit kutatja, így meg is oldódik a lány nyelve. Épp csak kicsit lassan szedi össze a gondolatait, hogy hol is kezdje...*
- Volt itt Artheniorban egy lázadás... - *Pillant föl megerősítésért, mert ő mindezt csak morzsákból szedegette össze, miközben elcsípett egy-egy beszélgetést a férfiak között.*
- Az után a bányában nem kaptak ellátmányt és erősítést. És ide, a városba sem érkezett hír a börtön őreitől... A parancsnok és Soreyl mentek ellenőrizni, hogy mi történt. És... azt találták, hogy a rabok kiszabadultak és az őröket zárták be és dolgoztatták maguk helyett. Többen voltak és volt velük egy mágus is, aki csak ránézett valakire és az nem tudott mozdulni a fájdalomtól. Így fogtak el minket... A parancsnok meg is sebesült, láza volt, a többi őr pedig már nagyon le volt gyengülve. Nehéz volt kiszabadulni. Ezért késlekedett a parancsnok. - *Mesél talán kissé szakadozva és csapongva, a végére pedig még egy védelmező magyarázatot is beszúr. Hallgatózott és figyelt ugyanis a konyhában és nem esett jól neki, hogy Bredocról úgy beszéltek, mint aki csak úgy jó kedvéből maradt távol ilyen sokáig.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-01 11:30:18
Üzenet elküldve: 2021-02-01 11:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
-A Krenkataurban?
*Naesalat jól láthatóan meglepik a szavak, szemöldöke meg is emelkedik, miközben Garsin belekezd a történetbe. Alkalma most nincs befejezni, hamar elérik a célhelyszínt, pár pillanatnyi türelemre inti hát a lányt, utána majd folytatják. Persze hallotta ő, hogy a helyettes, meg egy másik, számára ismeretlen őr a barlangbörtönhöz indultak, de már maga sem emlékszik miért.
Félreteszi pár percre a dolgot, amíg szóba elegyedik pár kevésbé idegesítő katonával, -azokból van a kevesebb az elf szerint- hogy nagyjából fel tudja mérni, mennyi köpenyes lehet most a város szolgálatában. Közben látva, hogy néhány fickó a leányt szemléli, szemei dühösen villannak, amelyik szemtelenebb, s ennyiből nem érti meg, az gazdagabb lesz pár végtelenül kedves 'mit nézel' vagy 'beverjem a pofád' kérdéssel.*
-Még bekukkantunk Krultos irodájába.
*Szól, miközben elhagyják a helyet, s már tér is vissza a félbehagyott témához.*
-Hogyan estek fogságba?
*A hosszúéltű szinte semmit sem tud az ott történtekről, igazán furcsállja, hogy a parancsnok nem küldött senkit utánuk. Pedig még ha üzenetet nem is kapott, bizonyára feltűnhetett neki, hogy tovább vannak távol a katonák a kelleténél.
Belépve az immár kirúgott ajtajú helyiségbe nézelődni kezd. Bizonyára lennie kell valahol olyan papírosnak, amin rajta van a létszám, legalább is a Barakkban emlékei szerint volt ilyesmi.*
-A Krenkataurban?
*Naesalat jól láthatóan meglepik a szavak, szemöldöke meg is emelkedik, miközben Garsin belekezd a történetbe. Alkalma most nincs befejezni, hamar elérik a célhelyszínt, pár pillanatnyi türelemre inti hát a lányt, utána majd folytatják. Persze hallotta ő, hogy a helyettes, meg egy másik, számára ismeretlen őr a barlangbörtönhöz indultak, de már maga sem emlékszik miért.
Félreteszi pár percre a dolgot, amíg szóba elegyedik pár kevésbé idegesítő katonával, -azokból van a kevesebb az elf szerint- hogy nagyjából fel tudja mérni, mennyi köpenyes lehet most a város szolgálatában. Közben látva, hogy néhány fickó a leányt szemléli, szemei dühösen villannak, amelyik szemtelenebb, s ennyiből nem érti meg, az gazdagabb lesz pár végtelenül kedves 'mit nézel' vagy 'beverjem a pofád' kérdéssel.*
-Még bekukkantunk Krultos irodájába.
*Szól, miközben elhagyják a helyet, s már tér is vissza a félbehagyott témához.*
-Hogyan estek fogságba?
*A hosszúéltű szinte semmit sem tud az ott történtekről, igazán furcsállja, hogy a parancsnok nem küldött senkit utánuk. Pedig még ha üzenetet nem is kapott, bizonyára feltűnhetett neki, hogy tovább vannak távol a katonák a kelleténél.
Belépve az immár kirúgott ajtajú helyiségbe nézelődni kezd. Bizonyára lennie kell valahol olyan papírosnak, amin rajta van a létszám, legalább is a Barakkban emlékei szerint volt ilyesmi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332