//Raenerold, Grük//
*Sajnos az ifjonc hosszúéletű túlságosan izgatott ahhoz, hogy átlagos elméjét minden egyes elejtett szó leköthesse. Ironikus ám ez a Rae! Megpróbálja megjegyezni a szoba minden egyes apró részletét, de egyszerűen képtelen arra, hogy foglalkozzon a közvetlen felettesével. Borzasztó. Természetesen megvárja, míg a levelet megkapja, amint pedig a köpeny hősies, eposzi felvételével is végzett, követi az őrmestert a lakrészekig.*
-Rendben, köszönöm Grük! Te is hívj engem Raenek, kérlek. Barátibb. *Reagál kedves hanggal, de kifejezéstelen arccal az elhangzottakra, csupán a csillogó szemek árulhatják el valódi érzéseit. Beérnek és a pállott, valószínűleg alaposan megizzadt férfiak szaga, dohhal való keveredése azonnal megcsapja érzékeny orrát, de próbál nem reagálni semmire, hiszen azt akár illetlenségnek is vélhetik. Mikor pedig Grük bemutatja, mind fejjel, mind valamennyire kézzel, hanyag eleganciával int a többiek felé.*
-Szervusztok! Hívjatok csak Raenek. *Másodjára hangzik ez el a szájából és feltehetően nem utoljára, de sajnos ilyen ez a környezetváltás. Mindent lehet a legelejétől kezdeni: bemutatkozás, baráti kör kialakítása, ellenség szerzés, presztízs, egyebek. Mondjuk a konfliktusok jönnek maguktól is. Keresetlenek mind és gonoszul felütik a fejüket, ha egy kicsit nem figyel oda az ember, vagy elf, vagy származzon is bármilyen fajból az egyén, sőt, akár egy félreértés is hamar megszülheti őket. Nem is foglalkozik most ezzel Rae. Őt a tiszt utasításai kötik le. Bólint egyet, majd szóra nyitja a száját.*
-Rendben, Grük, úgy teszek, ahogyan mondod. *Alaposan felméri a helyiséget, szabad ágyat keresve. Most kizárólag csak ez érdekli, az apróbb részletek elkerülik a figyelmét. Ha ezzel pedig megvolna, s sikeresen be is rendezi ruháit, a kapuba megy, oda, ahol beengedték és ahol a fegyverei is pihennek. Elkéri őket: a vívókardot, a rövidkardot és a pártőrt. Biccent a fiúk felé és visszaigyekszik, a helyükre téve őket. Most már csak azon gondolkozik, hogy a mai, még szabad napjával mihez kéne kezdenie? A bordélyokat el akarja kerülni, ám egy városnézés egyáltalán nem ártana, de egyéb eshetőségek is létezhetnek. Az sem lenne egy teljesen gonosztól eredendő dolog, ha itt maradna és megismerné a többi közlegényt, felmérné a Laktanyát és kifejezetten az épülettel és a benne dolgozókkal foglalkozna. Ezzel csupán egy gond van: nem hangzik olyan érdekesnek, mint az előző, plusz túlságosan rövid program is, bár a hasznossága vitathatatlan ugyanakkor. Vagy inkább gyakorlatozzon máris, hátha Grük felfigyel rá, majd híre megy a tisztek között, mennyire elhivatott? Nem, ezt biztos nem fogja csinálni. Habár Rae ténylegesen nevezhető kötelességtudónak, valamint lojálisnak, attól még nem szeret behódolni, senkinek: legyen szó itt nemesről, egyszerű felettes tisztről, vagy alvilági főnökről; Raenerold sosem lesz a szolgája, legfeljebb a szolgálója, emiatt pedig a talpnyalásnak semmilyen formáját nem kívánja kimutatni, vagy egyáltalán megpróbálkozni azzal. Végső soron úgy dönt, hogy az első kettő ötletet vegyíti: szétnéz a városban, hogy valamennyire tisztában legyen a környékkel, majd jöhet a Kaszárnya megismerése is. Hátán már lobog a szürke köpeny: a Városi Őrség közlegényéről beszélünk.*