Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:57:38
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:57:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
-Hogy miért?
*Kérdez vissza elmélázva, szemöldökét össze is vonja gondolkodás közben. Nem hiszi, hogy csak egyetlen egyszerű magyarázat létezik arra, miért is alakult így a Kikötő sorsa, ő is csak tippelgetni tud.*
-Odalent mindig is nehezebb volt megélni, sokan nélkülöznek. A kétségbeesett, szegény emberek pedig hajlamosabbak a bűnözésre.
*Osztja meg gondolatait üres poharát szemlélve.*
-Egy csempész vagy egy rabló jóval többet kereshet, mint egy keményen dolgozó halász.
*Ha oda születik, minden bizonnyal az ő sorsa is hasonlóan alakult volna. Elég arra gondolnia, milyen természete volt kamaszként, bizonyára nem élte volna meg a felnőttkort a Kikötőben. Néha még azon is csodálkozik, hogy így is sikerült.
Bár nem tudja, hogy a leányt érdekli lehangoló élettörténete, de igazán hálás, amiért ezt nem kell kifejtenie. Nem az a fajta, aki egyáltalán nem mer megosztani semmit múltjáról, sőt, ittasan bármikor szívesen traktálva ivócimboráit nagyzoló történeteivel, de ezek főleg kocsmai verekedéseit örökítik meg, netán az őrségben töltött évei alatti harcokat. Diadalaival -vagy az annak önkényesen elkönyvelt dolgokkal- gond nélkül dicsekszik bárkinek. Vannak ám olyan részei életének, melyekről viszont soha nem beszél, ami jóformán a tréfásnak vélt regéit leszámítva bármi, ami Artheniorba jötte előtt történt.*
-Hé Galan!
*Kiált oda a dagadt fickónak, aki jól láthatóan nem örvendezik túlzottan, amiért megszólították. Valószínűleg nem Nae az egyetlen, aki bármikor szívesen elmondja neki kertelés nélkül véleményét kifogástalan főztjéről.*
-Mondd meg őszintén, tegnap moslékból főzted az ebédet?
*Nyúlik el széles vigyor arcán, de feleletül persze csak egy orr alatti mormogást kap, valami aprócska, kedves kis szitokszót. Amott az egyik asztalnál göcögni kezdenek páran, de a szakácsféle csak legyint, látszólag hozzászokott már az ilyesmihez.*
-Lehet.
*Vonja meg vállait végül Garsin kérdésére*
-Nem csodálkoznék, ha a város pont az etetésünkön próbálna spórolni.
-Hogy miért?
*Kérdez vissza elmélázva, szemöldökét össze is vonja gondolkodás közben. Nem hiszi, hogy csak egyetlen egyszerű magyarázat létezik arra, miért is alakult így a Kikötő sorsa, ő is csak tippelgetni tud.*
-Odalent mindig is nehezebb volt megélni, sokan nélkülöznek. A kétségbeesett, szegény emberek pedig hajlamosabbak a bűnözésre.
*Osztja meg gondolatait üres poharát szemlélve.*
-Egy csempész vagy egy rabló jóval többet kereshet, mint egy keményen dolgozó halász.
*Ha oda születik, minden bizonnyal az ő sorsa is hasonlóan alakult volna. Elég arra gondolnia, milyen természete volt kamaszként, bizonyára nem élte volna meg a felnőttkort a Kikötőben. Néha még azon is csodálkozik, hogy így is sikerült.
Bár nem tudja, hogy a leányt érdekli lehangoló élettörténete, de igazán hálás, amiért ezt nem kell kifejtenie. Nem az a fajta, aki egyáltalán nem mer megosztani semmit múltjáról, sőt, ittasan bármikor szívesen traktálva ivócimboráit nagyzoló történeteivel, de ezek főleg kocsmai verekedéseit örökítik meg, netán az őrségben töltött évei alatti harcokat. Diadalaival -vagy az annak önkényesen elkönyvelt dolgokkal- gond nélkül dicsekszik bárkinek. Vannak ám olyan részei életének, melyekről viszont soha nem beszél, ami jóformán a tréfásnak vélt regéit leszámítva bármi, ami Artheniorba jötte előtt történt.*
-Hé Galan!
*Kiált oda a dagadt fickónak, aki jól láthatóan nem örvendezik túlzottan, amiért megszólították. Valószínűleg nem Nae az egyetlen, aki bármikor szívesen elmondja neki kertelés nélkül véleményét kifogástalan főztjéről.*
-Mondd meg őszintén, tegnap moslékból főzted az ebédet?
*Nyúlik el széles vigyor arcán, de feleletül persze csak egy orr alatti mormogást kap, valami aprócska, kedves kis szitokszót. Amott az egyik asztalnál göcögni kezdenek páran, de a szakácsféle csak legyint, látszólag hozzászokott már az ilyesmihez.*
-Lehet.
*Vonja meg vállait végül Garsin kérdésére*
-Nem csodálkoznék, ha a város pont az etetésünkön próbálna spórolni.
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-21 19:05:30
Üzenet elküldve: 2021-02-21 19:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A válaszra zavarodottan pillant fel a nőre.*
- Miért? - *Teszi fel az egyszerűnek tűnő kérdést, ami valójában aligha az. De a másikat tapasztaltabbnak, világlátottabbnak képzeli, aki talán tudja a választ erre is. Igazán kíváncsi, és ezt fontosnak érzi, mert talán neki is segítene megérteni dolgokat...
Aztán más témák kerülnek szóba. Naesala derűje ugyan elhatol hozzá, de mosolyt nem rajzol az arcára továbbra sem, csak a hangulatát emeli kissé, hogy a fajuk öregedési tempóján való - mondhatni - szórakozása viszonzásra lelt. Ám a nő utána még folytatja, egy kicsit mélyebbre húzva az egészet, kifejezésre juttatva, hogy a hosszabb élet nem feltétlenül jobb.
Garsin erre elkomorul és szemét lesütve biccent. Ezt meg tudja érteni. Elgondolkodik, hogy vajon a nővel mi minden történhetett ennyi év alatt, ami ezt mondatja vele? Hiszen most is tele van sérülésekkel. Az ő élete sem lehetett és lehet könnyű... Ettől kicsit közelebb érzi magához. Szívesen rá is kérdezne dolgokra, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá és tapintatlan sem akar lenni. Főleg, hogy nincsenek teljesen nyugodt helyen, kettesben...
Ráadásul a konyhában történő mozgolódás emlékezteti arra is, hogy munkára kellene fognia magát.
Kicsit meglepi, mikor Naesala bemutatja pár szóval a fickót, akit éppen szemmel tartott. Nem volt tudatában, hogy ennyire feltűnően bámulta, de végül is örül, hogy a nő megerősíti, hogy ő a felelős a főzésért.*
- Nem lehet, hogy nem is volt jobb, amiből főzhetne? - *Beszél az asztallaphoz halkan és szégyenlősen, mert nem akar ellent mondani az ítéletnek, de úgy érzi muszáj védelmébe vennie a férfit. Ő is szégyenkezett a bányában, hogy olyan gusztustalan étket vitt a raboknak... de csak abból tudott dolgozni, amije volt.*
*A válaszra zavarodottan pillant fel a nőre.*
- Miért? - *Teszi fel az egyszerűnek tűnő kérdést, ami valójában aligha az. De a másikat tapasztaltabbnak, világlátottabbnak képzeli, aki talán tudja a választ erre is. Igazán kíváncsi, és ezt fontosnak érzi, mert talán neki is segítene megérteni dolgokat...
Aztán más témák kerülnek szóba. Naesala derűje ugyan elhatol hozzá, de mosolyt nem rajzol az arcára továbbra sem, csak a hangulatát emeli kissé, hogy a fajuk öregedési tempóján való - mondhatni - szórakozása viszonzásra lelt. Ám a nő utána még folytatja, egy kicsit mélyebbre húzva az egészet, kifejezésre juttatva, hogy a hosszabb élet nem feltétlenül jobb.
Garsin erre elkomorul és szemét lesütve biccent. Ezt meg tudja érteni. Elgondolkodik, hogy vajon a nővel mi minden történhetett ennyi év alatt, ami ezt mondatja vele? Hiszen most is tele van sérülésekkel. Az ő élete sem lehetett és lehet könnyű... Ettől kicsit közelebb érzi magához. Szívesen rá is kérdezne dolgokra, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá és tapintatlan sem akar lenni. Főleg, hogy nincsenek teljesen nyugodt helyen, kettesben...
Ráadásul a konyhában történő mozgolódás emlékezteti arra is, hogy munkára kellene fognia magát.
Kicsit meglepi, mikor Naesala bemutatja pár szóval a fickót, akit éppen szemmel tartott. Nem volt tudatában, hogy ennyire feltűnően bámulta, de végül is örül, hogy a nő megerősíti, hogy ő a felelős a főzésért.*
- Nem lehet, hogy nem is volt jobb, amiből főzhetne? - *Beszél az asztallaphoz halkan és szégyenlősen, mert nem akar ellent mondani az ítéletnek, de úgy érzi muszáj védelmébe vennie a férfit. Ő is szégyenkezett a bányában, hogy olyan gusztustalan étket vitt a raboknak... de csak abból tudott dolgozni, amije volt.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-20 20:13:59
Üzenet elküldve: 2021-02-20 20:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Az uraság végül hajlik rá, hogy elengedje. Gúnyosan adja ezt persze Nimeril tudtára. Viszont még koránt sincs vége a napnak. Az elégségesnek ítélt teljesítménye után szeretne még valamit, amivel megmutatja, hogy ő igen is többet ér ennél. Döfési áradatát zúdítja Rynsellre, aki szinte mind elől kitér vagy éppen hárítja azokat. Ám egy valahogy becsúszik a végén, amire meg is lepődik a lány is. Nem számított rá, hogy pont a végére esik meg valami ilyesmi. Na jó mondjuk egy éles fegyverrel sem tudta volna rendesen megsebezni, de itt most nem ez a lényeg. Ő meglepetten álldogál, amíg ki nem tépik a kezéből a botját.*
~ Vajon nekem sikerült, vagy csak hagyta magát? ~* Elmélkedik, mert nem tud rájönni. Valahogy még örülni sem tud így a teljesítményének. Arra riad fel, hogy a valagára csapnak azzal bottal. Erre aztán el kezd totyogni a másik után.*
- Miért lennék rossz szolgáló? Megtettem ma egy csomó dolgot az uraságért.* Értetlenkedik, hiszen ő tényleg megtette neki. Közben igyekszik tartani a lépést is. Kezd jó kedve lenni, hiszen kap mindjárt majd egy rakat pénzt. Az a húsz arany az szép kis summa. Jól be fogja osztani az biztos. Pár napig nem kell annyira nélkülöznie majd.*
* Az uraság végül hajlik rá, hogy elengedje. Gúnyosan adja ezt persze Nimeril tudtára. Viszont még koránt sincs vége a napnak. Az elégségesnek ítélt teljesítménye után szeretne még valamit, amivel megmutatja, hogy ő igen is többet ér ennél. Döfési áradatát zúdítja Rynsellre, aki szinte mind elől kitér vagy éppen hárítja azokat. Ám egy valahogy becsúszik a végén, amire meg is lepődik a lány is. Nem számított rá, hogy pont a végére esik meg valami ilyesmi. Na jó mondjuk egy éles fegyverrel sem tudta volna rendesen megsebezni, de itt most nem ez a lényeg. Ő meglepetten álldogál, amíg ki nem tépik a kezéből a botját.*
~ Vajon nekem sikerült, vagy csak hagyta magát? ~* Elmélkedik, mert nem tud rájönni. Valahogy még örülni sem tud így a teljesítményének. Arra riad fel, hogy a valagára csapnak azzal bottal. Erre aztán el kezd totyogni a másik után.*
- Miért lennék rossz szolgáló? Megtettem ma egy csomó dolgot az uraságért.* Értetlenkedik, hiszen ő tényleg megtette neki. Közben igyekszik tartani a lépést is. Kezd jó kedve lenni, hiszen kap mindjárt majd egy rakat pénzt. Az a húsz arany az szép kis summa. Jól be fogja osztani az biztos. Pár napig nem kell annyira nélkülöznie majd.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-20 19:39:16
Üzenet elküldve: 2021-02-20 19:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
-Úgy hiszem igen.
*Felel elgondolkodva, valójában, hogy "jobb" volt-e mindig is Artheniorban, az csupán nézőpont kérdése. Jobb hely talán egy tisztességes, dolgozó családnak vagy polgárnak, ám minden bizonnyal egy orgyilkos, tolvaj vagy egy csempész szívesebben választaná a vad, kiszámíthatatlan kikötői életet. Talán kamaszként maga is jobban vágyott volna az utóbbira, de ahogy lassacskán idősödik az ember, úgy keresi mindinkább a nyugalmat.*
-Nem is számítok még vénnek épp.
*Jegyzi meg némi derűvel hangjában, miközben végigpillant magán. Tény és való, még nem öreg, de az utóbbi évek már nem csak a lelkén, de talán kicsit a testén is nyomott hagytak. Arcán ugyan csak egy-két apró, halovány ránc jelent meg, mozgásán, teherbírásán már érzi a kort. De persze az is lehet, hogy a fekve töltött hatok miatt romlott ennyit erőnléte.*
-De egy pillanatig ne irigyeljen miatta. A hosszú élet semmivel sem tartalmasabb vagy érdekesebb, mint a rövid, épp csak sokkal több sza...*köszörüli meg torkát gyorsan kijavítva a csúnya szót* -rosszat lát meg tapasztal az ember.
*Megiszogatva söre maradékát elgondolkodik azon, hogy hozzon-e még. Már tudja, a következők könnyebben csúsznának, de csak nem kellene benyomni mielőtt a parancsnok visszaér. Még jelenteniük kell a felszereltségről, jó lenne, ha közben nem akadna össze a nyelve.*
-Elvileg igen.
*Felel röviden, s követve a leány tekintetét megakad szeme a testes fickón, jól láthatóan át is szalad egy fintor az arcán.*
-Galannak hívják. Úgy főz, mint egy vak majom.
*Az emlegetett szakácsféle feléjük is néz egy rövid időre, Nae grimaszolva pillant vissza rá.*
-Esküdni mernék rá, hogy tegnap a moslékos vödör tartalmát öntötte az főzőüstbe.
-Úgy hiszem igen.
*Felel elgondolkodva, valójában, hogy "jobb" volt-e mindig is Artheniorban, az csupán nézőpont kérdése. Jobb hely talán egy tisztességes, dolgozó családnak vagy polgárnak, ám minden bizonnyal egy orgyilkos, tolvaj vagy egy csempész szívesebben választaná a vad, kiszámíthatatlan kikötői életet. Talán kamaszként maga is jobban vágyott volna az utóbbira, de ahogy lassacskán idősödik az ember, úgy keresi mindinkább a nyugalmat.*
-Nem is számítok még vénnek épp.
*Jegyzi meg némi derűvel hangjában, miközben végigpillant magán. Tény és való, még nem öreg, de az utóbbi évek már nem csak a lelkén, de talán kicsit a testén is nyomott hagytak. Arcán ugyan csak egy-két apró, halovány ránc jelent meg, mozgásán, teherbírásán már érzi a kort. De persze az is lehet, hogy a fekve töltött hatok miatt romlott ennyit erőnléte.*
-De egy pillanatig ne irigyeljen miatta. A hosszú élet semmivel sem tartalmasabb vagy érdekesebb, mint a rövid, épp csak sokkal több sza...*köszörüli meg torkát gyorsan kijavítva a csúnya szót* -rosszat lát meg tapasztal az ember.
*Megiszogatva söre maradékát elgondolkodik azon, hogy hozzon-e még. Már tudja, a következők könnyebben csúsznának, de csak nem kellene benyomni mielőtt a parancsnok visszaér. Még jelenteniük kell a felszereltségről, jó lenne, ha közben nem akadna össze a nyelve.*
-Elvileg igen.
*Felel röviden, s követve a leány tekintetét megakad szeme a testes fickón, jól láthatóan át is szalad egy fintor az arcán.*
-Galannak hívják. Úgy főz, mint egy vak majom.
*Az emlegetett szakácsféle feléjük is néz egy rövid időre, Nae grimaszolva pillant vissza rá.*
-Esküdni mernék rá, hogy tegnap a moslékos vödör tartalmát öntötte az főzőüstbe.
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-20 11:30:53
Üzenet elküldve: 2021-02-20 11:30:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Ahogy Bredoc hangja csendül, a hosszúéltű már vigyázzban is áll az irodába lépve.*
-Naesala, igen.
*Halványan biccent, tekintetét lopva végighordozza a helyiségen. Alig különbözik az egykori Barakk irodáitól, sőt, olyan, mintha valami csodának köszönhetően az ottani bútorok megúszták volna a robbantást, s egyenesen idecipelték volna őket a kaszárnya felhúzásakor. Szemei megakadnak az iratokon a férfi szavait hallva, át is szalad egy halvány fintor az arcán. Ha neki kellene ilyen ostoba papírozással foglalkoznia, minden bizonnyal menten eret vágna.*
-Jobban jár, ha minél előbb írnokot fogad. Ilyen tempóban egy-két hat alatt beleőszül.
*Azzal kicsit közelebb lép, s ha a parancsnok nem bánja, akkor helyet is foglal egy széken. Vesz egy mély lélegzetet, amíg megpróbálja összeszedni gondolatait. Szokatlan tőle a feszengés, ilyen hivatalos ügyekben legalább is mindenképp, általában csak mindenféle szűrő alkalmazása nélkül kimondja, amit épp gondol. Sokszor még magasabb rangú tiszt jelenlétében sem fékezi a nyelvét, de ez most más, jóval kellemetlenebb a téma a számára.*
-Nos...
*Köszörüli meg torkát öklét szája elé téve*
-Van egy-két dolog, amit talán nem ártana tudnia, nem szeretném, ha esetleg mástól hallaná.
*Ugyan vagy két őrt, Krultost és az egyik őrmestert leszámítva talán senkinek nem említette ezt az apróságot múltjáról, tudja, a köpenyesek rosszabbak, mint a falusi vénasszonyok. Igencsak szeretnek pletykálni.*
-Mielőtt csatlakoztam, már szolgáltam a Városi Őrségnél.
*Böki ki nagy nehezen, s közben a férfi tekintetét fürkészi. Sejti mire gondol, arra, amire valószínűleg minden katona gondolna ilyen helyzetben, arra, ami bizony főben járó bűnnek számít városőri körökben. Sietve folytatja is, mielőtt bármit is szólhatna a másik.*
-Nem dezertáltam, hivatalos kilépés volt.
*Nedvesíti meg kiszáradt ajkait*
-De az összes irat együtt pusztult a Barakkal, bizonyítani nem tudom.
*Valamelyest persze megkönnyebbül, hogy ezeket kiadhatta magából, kár, hogy még messze van a vége a mondandójának.*
//Katonadolog//
*Ahogy Bredoc hangja csendül, a hosszúéltű már vigyázzban is áll az irodába lépve.*
-Naesala, igen.
*Halványan biccent, tekintetét lopva végighordozza a helyiségen. Alig különbözik az egykori Barakk irodáitól, sőt, olyan, mintha valami csodának köszönhetően az ottani bútorok megúszták volna a robbantást, s egyenesen idecipelték volna őket a kaszárnya felhúzásakor. Szemei megakadnak az iratokon a férfi szavait hallva, át is szalad egy halvány fintor az arcán. Ha neki kellene ilyen ostoba papírozással foglalkoznia, minden bizonnyal menten eret vágna.*
-Jobban jár, ha minél előbb írnokot fogad. Ilyen tempóban egy-két hat alatt beleőszül.
*Azzal kicsit közelebb lép, s ha a parancsnok nem bánja, akkor helyet is foglal egy széken. Vesz egy mély lélegzetet, amíg megpróbálja összeszedni gondolatait. Szokatlan tőle a feszengés, ilyen hivatalos ügyekben legalább is mindenképp, általában csak mindenféle szűrő alkalmazása nélkül kimondja, amit épp gondol. Sokszor még magasabb rangú tiszt jelenlétében sem fékezi a nyelvét, de ez most más, jóval kellemetlenebb a téma a számára.*
-Nos...
*Köszörüli meg torkát öklét szája elé téve*
-Van egy-két dolog, amit talán nem ártana tudnia, nem szeretném, ha esetleg mástól hallaná.
*Ugyan vagy két őrt, Krultost és az egyik őrmestert leszámítva talán senkinek nem említette ezt az apróságot múltjáról, tudja, a köpenyesek rosszabbak, mint a falusi vénasszonyok. Igencsak szeretnek pletykálni.*
-Mielőtt csatlakoztam, már szolgáltam a Városi Őrségnél.
*Böki ki nagy nehezen, s közben a férfi tekintetét fürkészi. Sejti mire gondol, arra, amire valószínűleg minden katona gondolna ilyen helyzetben, arra, ami bizony főben járó bűnnek számít városőri körökben. Sietve folytatja is, mielőtt bármit is szólhatna a másik.*
-Nem dezertáltam, hivatalos kilépés volt.
*Nedvesíti meg kiszáradt ajkait*
-De az összes irat együtt pusztult a Barakkal, bizonyítani nem tudom.
*Valamelyest persze megkönnyebbül, hogy ezeket kiadhatta magából, kár, hogy még messze van a vége a mondandójának.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:49:10
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:49:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
- Úgy érti... ebben a városban mindig jobb volt? - *Kérdez vissza kétkedve, mert Naesala szavaiból úgy értelmezi, hogy a Kikötő mindig is veszélyesebb volt, mint a többi város, vagy legalábbis Arthenior. Neki pedig nincs viszonyítási alapja, így ezt igencsak furcsának találja. Ha akkoriban ott is volt őrség, miért volt más, nehezebb ott fenntartani a rendet? Miben mások az ottaniak, az övéi?
Aztán az életkorukat beszélik meg és Garsin bár számított rá, mégis elcsodálkozik rajta, hogy a nő milyen "öreg".*
- Egy párral. Csak mégis furcsa... Én ilyen idősen már vénasszony lennék... vagy inkább már nem is lennék. Maga viszont fiatalnak tűnik. - *Feleli szégyenlősen. Nem rosszindulatúan, inkább mosolytalan szórakozással.*
- Végeztünk mindennel, amit a parancsnok kért? - *Kérdi aztán később. Tekintete egy idősebb, testesebb férfi felé téved, aki látszólag otthonosan kezd mozogni a konyhában. Úgy hiszi, ő lehet itt a "szakács". Vagy csak a mai konyhába osztott munkaerő?...*
- Úgy érti... ebben a városban mindig jobb volt? - *Kérdez vissza kétkedve, mert Naesala szavaiból úgy értelmezi, hogy a Kikötő mindig is veszélyesebb volt, mint a többi város, vagy legalábbis Arthenior. Neki pedig nincs viszonyítási alapja, így ezt igencsak furcsának találja. Ha akkoriban ott is volt őrség, miért volt más, nehezebb ott fenntartani a rendet? Miben mások az ottaniak, az övéi?
Aztán az életkorukat beszélik meg és Garsin bár számított rá, mégis elcsodálkozik rajta, hogy a nő milyen "öreg".*
- Egy párral. Csak mégis furcsa... Én ilyen idősen már vénasszony lennék... vagy inkább már nem is lennék. Maga viszont fiatalnak tűnik. - *Feleli szégyenlősen. Nem rosszindulatúan, inkább mosolytalan szórakozással.*
- Végeztünk mindennel, amit a parancsnok kért? - *Kérdi aztán később. Tekintete egy idősebb, testesebb férfi felé téved, aki látszólag otthonosan kezd mozogni a konyhában. Úgy hiszi, ő lehet itt a "szakács". Vagy csak a mai konyhába osztott munkaerő?...*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:22:09
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:22:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Bredoc napja nem indul zökkenőmentesen, mint mostanában a reggelei zöme. Némileg karikás szemek, fáradtság és a megannyi feladat súlya. Szinte átkozódva ül fel, hogy megmosakodjon, majd egy rövid sétával bejárja a kaszárnyát és egyúttal megmozgassa elgémberedett izmait, amiket megkezdett a sok ülés és írás. Aztán az irodájába veti be magát, hogy papírhalmokkal barikádozza el magát. ~Talán vissza kéne mennem a bányába, az se volt ilyen rossz.~ Ezen elmosolyodik, s egy aprócska szünetet tart, hogy kihúzza magát a székben, és megropogtathassa a nyakát és a derekát. Ekkor hallhatja a kopogást az ajtaján, ami kissé meglepi. Nem is akarta becsukni az irodát, de véletlenül mégis sikerült úgy látszik. Így kénytelen kiszólni öblös hangján.*
-Jöjjön csak!
*Nem tudja ugyan, hogy ki az, hisz furcsa túlvilági érzék kellene hozzá. A közlegény az, akivel nemrég együtt reggeliztek.*
-Naesala, jól mondom? Erőt, egészséget!
*A nő kérdésén elmosolyodik.*
-Úgy érzem magam mint egy rohadt mágus a sok papírmunka közt. Egyenesen örülnék neki, ha valami mással kéne foglalkozni.
//Katonadolog//
*Bredoc napja nem indul zökkenőmentesen, mint mostanában a reggelei zöme. Némileg karikás szemek, fáradtság és a megannyi feladat súlya. Szinte átkozódva ül fel, hogy megmosakodjon, majd egy rövid sétával bejárja a kaszárnyát és egyúttal megmozgassa elgémberedett izmait, amiket megkezdett a sok ülés és írás. Aztán az irodájába veti be magát, hogy papírhalmokkal barikádozza el magát. ~Talán vissza kéne mennem a bányába, az se volt ilyen rossz.~ Ezen elmosolyodik, s egy aprócska szünetet tart, hogy kihúzza magát a székben, és megropogtathassa a nyakát és a derekát. Ekkor hallhatja a kopogást az ajtaján, ami kissé meglepi. Nem is akarta becsukni az irodát, de véletlenül mégis sikerült úgy látszik. Így kénytelen kiszólni öblös hangján.*
-Jöjjön csak!
*Nem tudja ugyan, hogy ki az, hisz furcsa túlvilági érzék kellene hozzá. A közlegény az, akivel nemrég együtt reggeliztek.*
-Naesala, jól mondom? Erőt, egészséget!
*A nő kérdésén elmosolyodik.*
-Úgy érzem magam mint egy rohadt mágus a sok papírmunka közt. Egyenesen örülnék neki, ha valami mással kéne foglalkozni.
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-18 13:05:42
Üzenet elküldve: 2021-02-18 13:05:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Olyan érzése van, mintha a holtak háborúja legalább évtizedekkel ezelőtt történt volna. Nem tudná megmondani miért, talán az elmúlt években történt temérdek esemény az oka, talán csak öregszik már, de rettenetesen távolinak tűnik. Akkortájt érkezett Artheniorba is, a mai napig rejtély hogyan volt képes a Lichanechből idevezető utat megtenni anélkül, hogy élőholtba vagy egyéb furcsa teremtménybe botlott volna. Mondjuk épp Syddel idefelé jövet találkozott, akire szintén nehezen aggathatná az ember a megszokott jelzőt, s bár voltak igen különös dolgai, nem volt rossz szándékú, ellentétben a sötét isten cimborájának groteszk lényeivel. Magában fanyalogva veszi tudomásul, hogy bizony hiányzik neki a fattyú, még úgyis, hogy néha annyira bosszantotta, sokszor kedve lett volna megfojtani.*
-Igen, akkoriban. Bár már akkor is nehéz volt fenntartani ott a rendet.
*Bólint halványan, s érez rá némi ingert, hogy esetleg kérdezgesse a leányt azokról az időkről, de gyorsan elnyomja magában. Kíváncsi lenne pedig, vajon a kiürítés alatt hol húzta meg magát a családjával, hogy hogyan és egyáltalán miért tértek vissza utána a Kikötőbe, de az eddigiek alapján úgy látja, hogy a másik nem szívesen beszélne ezekről, a hosszúlfülű meg nem akarja erőltetni.
A kérdésére érkező felelet a leány korát illetően nem lepi meg. Nagyjából ilyen korúnak tippelte volna, de valahol reménykedett benne, hogy kicsit idősebb. Nagyon fiatal még, tart tőle, hogy nem lesz könnyű itt neki az Őrségnél.
Jól láthatóan elmélkedni kezd, mikor az ő korára terelődik a téma, ő sem tartja pontosan számon, így csak hozzávetőlegesen tudja megmondani.*
-Nyolcvan körül. Talán kicsit több... ~Az is lehet, hogy kevesebb~
*Még csak azt se tudja, melyik hónapban születhetett, még csecsemő korában leltek rá, nevelőszüleinek pedig fogalma sem volt arról, hogyan öregednek az elfek, így megtippelni sem tudták, mennyi idős lehetett, mikor magukkal vitték. Nehéz belegondolni, hogy már ötven éve annak, hogy eljött, valószínűleg egyikük sem él már.*
-Nem sok hosszúfülűvel találkozott eddig, jól gondolom?
*Olyan érzése van, mintha a holtak háborúja legalább évtizedekkel ezelőtt történt volna. Nem tudná megmondani miért, talán az elmúlt években történt temérdek esemény az oka, talán csak öregszik már, de rettenetesen távolinak tűnik. Akkortájt érkezett Artheniorba is, a mai napig rejtély hogyan volt képes a Lichanechből idevezető utat megtenni anélkül, hogy élőholtba vagy egyéb furcsa teremtménybe botlott volna. Mondjuk épp Syddel idefelé jövet találkozott, akire szintén nehezen aggathatná az ember a megszokott jelzőt, s bár voltak igen különös dolgai, nem volt rossz szándékú, ellentétben a sötét isten cimborájának groteszk lényeivel. Magában fanyalogva veszi tudomásul, hogy bizony hiányzik neki a fattyú, még úgyis, hogy néha annyira bosszantotta, sokszor kedve lett volna megfojtani.*
-Igen, akkoriban. Bár már akkor is nehéz volt fenntartani ott a rendet.
*Bólint halványan, s érez rá némi ingert, hogy esetleg kérdezgesse a leányt azokról az időkről, de gyorsan elnyomja magában. Kíváncsi lenne pedig, vajon a kiürítés alatt hol húzta meg magát a családjával, hogy hogyan és egyáltalán miért tértek vissza utána a Kikötőbe, de az eddigiek alapján úgy látja, hogy a másik nem szívesen beszélne ezekről, a hosszúlfülű meg nem akarja erőltetni.
A kérdésére érkező felelet a leány korát illetően nem lepi meg. Nagyjából ilyen korúnak tippelte volna, de valahol reménykedett benne, hogy kicsit idősebb. Nagyon fiatal még, tart tőle, hogy nem lesz könnyű itt neki az Őrségnél.
Jól láthatóan elmélkedni kezd, mikor az ő korára terelődik a téma, ő sem tartja pontosan számon, így csak hozzávetőlegesen tudja megmondani.*
-Nyolcvan körül. Talán kicsit több... ~Az is lehet, hogy kevesebb~
*Még csak azt se tudja, melyik hónapban születhetett, még csecsemő korában leltek rá, nevelőszüleinek pedig fogalma sem volt arról, hogyan öregednek az elfek, így megtippelni sem tudták, mennyi idős lehetett, mikor magukkal vitték. Nehéz belegondolni, hogy már ötven éve annak, hogy eljött, valószínűleg egyikük sem él már.*
-Nem sok hosszúfülűvel találkozott eddig, jól gondolom?
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-17 20:48:35
Üzenet elküldve: 2021-02-17 20:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Borúsan pillant vissza a másikra, mikor azt a megjegyzést teszi, mintha igazán nem is létezne őrség itt sem. Persze, hallotta a beszámolót. Az az ifjú városőr elég hosszan ecsetelte a sok gondot, ami a kaszárnya berkein belül megvetette magát, mióta vezető nélkül maradtak...
Azért még nem jó azt hallania, hogy az egyik városőr ennyire lemondóan kezeli a helyzetet.
De minden jó lesz. Bredoc biztosan kezébe veszi a dolgokat!*
- Mmm... Az élőholtak előtt. - *Biccent, mert neki is vannak még emlékei. Ezért is tudja, hogy mi fán terem egy városőr és ezért is esett úgy kétségbe, mikor kiderült, hogy Bredoc és Soreyl személyében épp két városőrbe botlott. Azt nem tudja, hogy a városőrségnek megvan a maga hatásköre és csak a maguk területén történő törvénysértésnél szolgáltathatnak igazságot... De mindegy is, mert a két férfi nem találta őt bűnösnek. Amit azóta sem ért, ám néha érheti kellemes csalódás is.
Ami a régi időket illeti, akkor sem volt minden fényes. Ám az élőholtakkal és ami utánuk következett... abban a káoszban az élet csak még nehezebb és veszélyesebb lett.
Mikor megérzi magán a fürkésző pillantást, érdeklődve pillant föl, hogy miről van szó.*
- Tizenöt-tizenhat talán. Édesanyám nehezen tartotta számon az ilyesmit, sokan voltunk. Talán valamikor ilyentájt születtem, a víz hónapjaiban, azt tudom... - *Magyarázza, bár ehhez hozzátartozik, hogy ő is eléggé elveszítette az időérzéket már egy ideje. Nem mintha az ilyesmi nagy befolyással lenne az életére.*
- És maga? - *Viszonozza a kérdést, elég jelentős kíváncsisággal, ami leginkább Naesala fajának és hosszú életének szól.*
*Borúsan pillant vissza a másikra, mikor azt a megjegyzést teszi, mintha igazán nem is létezne őrség itt sem. Persze, hallotta a beszámolót. Az az ifjú városőr elég hosszan ecsetelte a sok gondot, ami a kaszárnya berkein belül megvetette magát, mióta vezető nélkül maradtak...
Azért még nem jó azt hallania, hogy az egyik városőr ennyire lemondóan kezeli a helyzetet.
De minden jó lesz. Bredoc biztosan kezébe veszi a dolgokat!*
- Mmm... Az élőholtak előtt. - *Biccent, mert neki is vannak még emlékei. Ezért is tudja, hogy mi fán terem egy városőr és ezért is esett úgy kétségbe, mikor kiderült, hogy Bredoc és Soreyl személyében épp két városőrbe botlott. Azt nem tudja, hogy a városőrségnek megvan a maga hatásköre és csak a maguk területén történő törvénysértésnél szolgáltathatnak igazságot... De mindegy is, mert a két férfi nem találta őt bűnösnek. Amit azóta sem ért, ám néha érheti kellemes csalódás is.
Ami a régi időket illeti, akkor sem volt minden fényes. Ám az élőholtakkal és ami utánuk következett... abban a káoszban az élet csak még nehezebb és veszélyesebb lett.
Mikor megérzi magán a fürkésző pillantást, érdeklődve pillant föl, hogy miről van szó.*
- Tizenöt-tizenhat talán. Édesanyám nehezen tartotta számon az ilyesmit, sokan voltunk. Talán valamikor ilyentájt születtem, a víz hónapjaiban, azt tudom... - *Magyarázza, bár ehhez hozzátartozik, hogy ő is eléggé elveszítette az időérzéket már egy ideje. Nem mintha az ilyesmi nagy befolyással lenne az életére.*
- És maga? - *Viszonozza a kérdést, elég jelentős kíváncsisággal, ami leginkább Naesala fajának és hosszú életének szól.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-17 18:15:49
Üzenet elküldve: 2021-02-17 18:15:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*A délelőtti fárasztó edzés után örömteli a kiadós ebéd. Legalább is annak kellene lennie, de nem a kaszárnya konyhájában, ahol megint valami beazonosíthatatlan dolog várja őt, mely leginkább egy levesre hasonlít, de az is lehet, hogy valami híg pörkölt. Persze hús nélkül. Az asztalnál üldögélve öten próbálják megfejteni a szerencsére teljesen ízetlen kreálmány titkát, ám teljes magabiztossággal kijelenthető, egyezményes megoldás egyelőre nem született. Néhány napja még nem gondolta volna, hogy valaha hajlandó lesz bárki mellé leülni a konyhában, a körülötte ülő fickók egy részét nem oly rég még a farkuk levágásával fenyegette valami apróság miatt, ám két napja váratlan borgőzös összerázó estet tartottak az istálló mögött, s mint mindenki tudja, semmi sem hozza úgy össze az embereket, mint egy közös hányás. De hát ugye így jár az, aki az első olcsó lőrét literével vásárolja fel a piacon, amit megpillant.
Feladva a találgatást lassan végül befejezik az evést, legalább is a hosszúéltű sikeresen magába lapátolja a levespörköltös pörköltlevest, aztán még mielőtt otthagyná a kis társaságot, bizalmasan hajol közelebb.*
-Még lógtok fejenként öt arannyal, nem felejtettem ám el.
*Mutogat elégedetten vigyorogva halántékára, miközben előzékenyen emlékezteti őrstársait rendkívül komoly fogadásukra. Hogy mi lehetett a tárgya, az sajnos nem derül ki, csak sejtelmes összemosolygásokból következtethet arra az ember, hogy talán jobb is, ha nem tudja.
Elpakolva az evőeszközeit, s tányérját az irodák felé veszi az irányt. Már egy ideje beszélni szeretne Bredoccal, eddig azonban nem akarta zavarni, elég nagy adag trágya szakadt most egyszerre a nyakába, valószínűleg ideje se lett volna a közlegénnyel foglalkozni. Az is lehet persze, hogy most sincs.
Ajtaja elé lépdelve vesz még egy mély levegőt, s határozottan kopogtat. Ha hang érkezik a túloldalról, már nyit is be, hogy egyenesen, tisztelettudóan megállva tegye fel kérdését.*
-Parancsnok úr, van pár szabad perce?
//Katonadolog//
*A délelőtti fárasztó edzés után örömteli a kiadós ebéd. Legalább is annak kellene lennie, de nem a kaszárnya konyhájában, ahol megint valami beazonosíthatatlan dolog várja őt, mely leginkább egy levesre hasonlít, de az is lehet, hogy valami híg pörkölt. Persze hús nélkül. Az asztalnál üldögélve öten próbálják megfejteni a szerencsére teljesen ízetlen kreálmány titkát, ám teljes magabiztossággal kijelenthető, egyezményes megoldás egyelőre nem született. Néhány napja még nem gondolta volna, hogy valaha hajlandó lesz bárki mellé leülni a konyhában, a körülötte ülő fickók egy részét nem oly rég még a farkuk levágásával fenyegette valami apróság miatt, ám két napja váratlan borgőzös összerázó estet tartottak az istálló mögött, s mint mindenki tudja, semmi sem hozza úgy össze az embereket, mint egy közös hányás. De hát ugye így jár az, aki az első olcsó lőrét literével vásárolja fel a piacon, amit megpillant.
Feladva a találgatást lassan végül befejezik az evést, legalább is a hosszúéltű sikeresen magába lapátolja a levespörköltös pörköltlevest, aztán még mielőtt otthagyná a kis társaságot, bizalmasan hajol közelebb.*
-Még lógtok fejenként öt arannyal, nem felejtettem ám el.
*Mutogat elégedetten vigyorogva halántékára, miközben előzékenyen emlékezteti őrstársait rendkívül komoly fogadásukra. Hogy mi lehetett a tárgya, az sajnos nem derül ki, csak sejtelmes összemosolygásokból következtethet arra az ember, hogy talán jobb is, ha nem tudja.
Elpakolva az evőeszközeit, s tányérját az irodák felé veszi az irányt. Már egy ideje beszélni szeretne Bredoccal, eddig azonban nem akarta zavarni, elég nagy adag trágya szakadt most egyszerre a nyakába, valószínűleg ideje se lett volna a közlegénnyel foglalkozni. Az is lehet persze, hogy most sincs.
Ajtaja elé lépdelve vesz még egy mély levegőt, s határozottan kopogtat. Ha hang érkezik a túloldalról, már nyit is be, hogy egyenesen, tisztelettudóan megállva tegye fel kérdését.*
-Parancsnok úr, van pár szabad perce?
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-17 17:20:03
Üzenet elküldve: 2021-02-17 17:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
-Csődbe fogsz vinni, Fattyú.
*Sóhajt színpadiasan, nem kevés gúnnyal hangjában. Elvégre neki az a húsz arany semmi, még az ostoba ruhák sem verték földhöz, amit a piacon vásárolt, ha igazán nagylelkű lenne, most is adhatna valamicskével többet jutalmul a félvérnek. Valószínűleg így is tett volna, ha valamivel jobban szórakozik, de a vörös mai napi teljesítménye véleménye szerint nem ér többet.
Részéről az eredményesnek nehezen nevezhető gyakorlást befejezték. Venné is el a másiktól a fakardot, de az nem hagyja így végül ő sem szabadul meg sajátjától. A morcosan felé döfő gyakorlófegyver elől többször kitér, néhányszor össze is csattan a két fadarab, mikor végül egy mozdulat eléri a testét, fintorogva veszi tudomásul. Persze fájdalmat nem okoz vele a fattyú, ilyen satnya karokkal nehéz erőset döfni, mindössze önérzete sérül némiképp, de úgy tesz, mintha az egész meg sem történt volna.
Arca végül unottra vált és erővel rántja ki a fehér, csontos kezek közül a fegyvert.*
-Megyünk.
*Szól ellentmondást nem tűrő hangon, s nem túl erősen rá is vág Nimeril hátsójára a fakarddal, hogy nyomatékot adjon szavainak, végül végre visszapakolja a játékokat a helyükre.*
-Remélem hamar lesz alkalmad újra gyógyítani, mert szolgálónak förtelmes vagy.
*Jegyzi meg, s már indul is a polgárnegyed felé.*
A hozzászólás írója (Rynsell Caeldan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.17 17:21:31
-Csődbe fogsz vinni, Fattyú.
*Sóhajt színpadiasan, nem kevés gúnnyal hangjában. Elvégre neki az a húsz arany semmi, még az ostoba ruhák sem verték földhöz, amit a piacon vásárolt, ha igazán nagylelkű lenne, most is adhatna valamicskével többet jutalmul a félvérnek. Valószínűleg így is tett volna, ha valamivel jobban szórakozik, de a vörös mai napi teljesítménye véleménye szerint nem ér többet.
Részéről az eredményesnek nehezen nevezhető gyakorlást befejezték. Venné is el a másiktól a fakardot, de az nem hagyja így végül ő sem szabadul meg sajátjától. A morcosan felé döfő gyakorlófegyver elől többször kitér, néhányszor össze is csattan a két fadarab, mikor végül egy mozdulat eléri a testét, fintorogva veszi tudomásul. Persze fájdalmat nem okoz vele a fattyú, ilyen satnya karokkal nehéz erőset döfni, mindössze önérzete sérül némiképp, de úgy tesz, mintha az egész meg sem történt volna.
Arca végül unottra vált és erővel rántja ki a fehér, csontos kezek közül a fegyvert.*
-Megyünk.
*Szól ellentmondást nem tűrő hangon, s nem túl erősen rá is vág Nimeril hátsójára a fakarddal, hogy nyomatékot adjon szavainak, végül végre visszapakolja a játékokat a helyükre.*
-Remélem hamar lesz alkalmad újra gyógyítani, mert szolgálónak förtelmes vagy.
*Jegyzi meg, s már indul is a polgárnegyed felé.*
A hozzászólás írója (Rynsell Caeldan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.17 17:21:31
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-15 23:11:18
Üzenet elküldve: 2021-02-15 23:11:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A szorongó pillantásokat elkapva hamar ráébred, talán megjegyzés nélkül kellett volna hagynia a másik származási helyét. Na persze a tekintet pontos okát nem tudja. Talán nem tetszik neki, ahogy az elf a Kikötőről beszélt, nincs túl jó véleménnyel róla, s nem is tartotta magában. Az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz emlékeket idéz a hely számára, elvégre nem lehetett véletlen, hogy ilyen fiatalon elhagyta családját. Azt sem tartja kizártnak, hogy valami miatt kiadták útját, esetleg megszökött, de ezen gondolatait természetesen nem szándékszik megosztani a másikkal. Még csak rákérdezni sem fog.*
-Höhh... éppen ideje lenne.
*Nedvesíti meg ajkait egy kis serrel. Mondjuk elviekben épp most is van őrség, elvégre itt ülhetnek mindketten, de ami a napokban a kaszárnyában folyt, az szégyentelen, s tarthatatlan, Ziana ezt látva minden bizonnyal az összes haját kitépné. Vagy valaki másét.*
-Régebben ott is működött őrség.
*Jegyzi meg felsóhajtva. Sőt, nem is volt oly rég, talán öt esztendeje még létezett a kikötői őrség. Összevont szemöldökkel kezdi fürkészni a leány arcát, közben jól láthatóan elmélkedik. A korát igyekszik épp megtippelni. Egyértelmű a hosszúéltű számára, hogy nagyon fiatal, de jól tudja, a vonások néha csalókák lehetnek.*
-Hány éves a kisasszony?
*A szorongó pillantásokat elkapva hamar ráébred, talán megjegyzés nélkül kellett volna hagynia a másik származási helyét. Na persze a tekintet pontos okát nem tudja. Talán nem tetszik neki, ahogy az elf a Kikötőről beszélt, nincs túl jó véleménnyel róla, s nem is tartotta magában. Az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz emlékeket idéz a hely számára, elvégre nem lehetett véletlen, hogy ilyen fiatalon elhagyta családját. Azt sem tartja kizártnak, hogy valami miatt kiadták útját, esetleg megszökött, de ezen gondolatait természetesen nem szándékszik megosztani a másikkal. Még csak rákérdezni sem fog.*
-Höhh... éppen ideje lenne.
*Nedvesíti meg ajkait egy kis serrel. Mondjuk elviekben épp most is van őrség, elvégre itt ülhetnek mindketten, de ami a napokban a kaszárnyában folyt, az szégyentelen, s tarthatatlan, Ziana ezt látva minden bizonnyal az összes haját kitépné. Vagy valaki másét.*
-Régebben ott is működött őrség.
*Jegyzi meg felsóhajtva. Sőt, nem is volt oly rég, talán öt esztendeje még létezett a kikötői őrség. Összevont szemöldökkel kezdi fürkészni a leány arcát, közben jól láthatóan elmélkedik. A korát igyekszik épp megtippelni. Egyértelmű a hosszúéltű számára, hogy nagyon fiatal, de jól tudja, a vonások néha csalókák lehetnek.*
-Hány éves a kisasszony?
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-14 19:05:32
Üzenet elküldve: 2021-02-14 19:05:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//A büdös és a bunkó//
* Biztos, ami biztos alapon azért rákérdez az ajánlatra még egyszer. Természetesen Nimeril önérzetes, hiszen éppen csak nem rég vesztette el régi életét. Véleménye szerint nagyon is csúszott mászott Rynsell előtt, bár azt még nem érzi teljesen, hogy rászolgált volna a fizetségre. Viszont az alkalmat, hogy megszabaduljon ettől az elftől megragadná. Biztosítják afelől, hogy vége mindennek, ha jól végig csinálja a mozdulatsorokat. Mintha csak egy nemes gesztus lenne ez az egész. Úgy egyezik bele az uraság, de a jól megérdemelt megalázást, azért nem felejti ki.*
~ Unalmas vagyok? Chö! ~* Ezt azért nem mondaná magáról, de lenyeli a békát.*
- Akkor az uraság készítse az erszényét!* Szúr oda egyet, mintha már biztos lenne a győzelmében. Véghez is viszi a két mozdulatot, ami hát olyan, amilyen. Nem kell részletezni, hogy nem áll erőben a helyzet magaslatán. Az elf fintorai rögtön árulkodnak, hogy nem éppen a legtökéletesebb vágások voltak ezek. Közli is vele ezt kis apróságot. Torz grimaszba fordul az arca.*
- Na megáll!!* Majd ő megmutatja neki, hogy ő is tud valamit. Nem csapkod ő, hanem csak szépen felé döf fakardjával. Esélyt nem adva rá, hogy elvegyék tőle fegyverét. Ha vagdosni nem is, de szurkálni azt tud. Több sorozatot is elindít felé és mind csak szúrás. Ráadásul mind fontos szervet céloznak. Szív, máj, vese. Ráadásul az állása sem az, amit tanítottak neki. Az egyik lába elől van, amíg a másik kicsit hátul. Könnyedén tud így előre lépve szúrni párat, majd aztán hátra lépve kicsit levegőhöz jutni.
~ Most megkapod a magadét! ~ Vág önelégült pofát.*
* Biztos, ami biztos alapon azért rákérdez az ajánlatra még egyszer. Természetesen Nimeril önérzetes, hiszen éppen csak nem rég vesztette el régi életét. Véleménye szerint nagyon is csúszott mászott Rynsell előtt, bár azt még nem érzi teljesen, hogy rászolgált volna a fizetségre. Viszont az alkalmat, hogy megszabaduljon ettől az elftől megragadná. Biztosítják afelől, hogy vége mindennek, ha jól végig csinálja a mozdulatsorokat. Mintha csak egy nemes gesztus lenne ez az egész. Úgy egyezik bele az uraság, de a jól megérdemelt megalázást, azért nem felejti ki.*
~ Unalmas vagyok? Chö! ~* Ezt azért nem mondaná magáról, de lenyeli a békát.*
- Akkor az uraság készítse az erszényét!* Szúr oda egyet, mintha már biztos lenne a győzelmében. Véghez is viszi a két mozdulatot, ami hát olyan, amilyen. Nem kell részletezni, hogy nem áll erőben a helyzet magaslatán. Az elf fintorai rögtön árulkodnak, hogy nem éppen a legtökéletesebb vágások voltak ezek. Közli is vele ezt kis apróságot. Torz grimaszba fordul az arca.*
- Na megáll!!* Majd ő megmutatja neki, hogy ő is tud valamit. Nem csapkod ő, hanem csak szépen felé döf fakardjával. Esélyt nem adva rá, hogy elvegyék tőle fegyverét. Ha vagdosni nem is, de szurkálni azt tud. Több sorozatot is elindít felé és mind csak szúrás. Ráadásul mind fontos szervet céloznak. Szív, máj, vese. Ráadásul az állása sem az, amit tanítottak neki. Az egyik lába elől van, amíg a másik kicsit hátul. Könnyedén tud így előre lépve szúrni párat, majd aztán hátra lépve kicsit levegőhöz jutni.
~ Most megkapod a magadét! ~ Vág önelégült pofát.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-13 12:27:02
Üzenet elküldve: 2021-02-13 12:27:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Kicsit mélyebb levegőt vesz. Alighanem nem tudná megmagyarázni a nyugtalanságát, hiszen tetszik neki, amit hall: hogy máshol másképp nőnek fel a lányok, más lehetőségeik is vannak... Talán ez a sok újdonság terheli le. És el is bizonytalanítja, mert bár eddig jó változásokat tapasztalt, de így nem ismeri a szabályokat, az elvárásokat; nem tudja, mit engedhet meg magának. Vajon Arthenior milyen valójában?...
Mikor a nő megismétli a származási helyének nevét, szorongva bámulja az asztallapot, aztán csak biccent. Nem tudja, hogyan szóljon rá a másikra, hogy nem akarja, hogy erről túl sokat beszéljenek, vagy hogy erről másoknak beszéljen. Még azt sem tudja, baj volna-e... Egyszerűen fél tőle, hogy ha kérdezősködnének utána, akkor a személyleírás mellett minden apró elejtett részlet közelebb hozhatná hozzá a veszélyt. Mert vajon hány hozzá hasonló lány érkezhetett mostanában a Kikötőből?
Persze, itt bizonyára nem keresnék... Legalábbis ebben bízik. Ezért is örül, hogy épp itt, az őrségnél dolgozhat. De ha mégis itt is kutakodnának... Akkor valaki akár ártatlanul is elárulhatná őt, nem tudva, hogy rosszakarók keresik.
Lehet mégis azt kellett volna mondania, hogy innen a szántókról van... Viszont nem akart hazudni, mert a parancsnok úgyis tudja az igazságot és ha valahogy felmerülne a dolog...
Képtelen nem túlgondolni az egészet, mert a veszélyérzete még mindig túl erős. Pedig arra is nagy esély van, hogy a kutyát sem érdekli, hogy rajta bosszút álljon.
Mikor Naesala röviden leírja a Kikötőt, a szempár ismét fölpillant rá, de ezúttal is csak egyetértő bólintás a válasz. Majd a folytatást hallgatva kicsit fölenged a lány.*
- Mert itt van őrség... vagyis lesz újra... - *Egészíti ki bizonytalanul.*
- Talán egyszer a Kikötőben is lesz. Akkor talán ott is lehet majd segítséget kérni. Kapni. - *Mondja szomorúan. Egyébként, ha tudná, hogy a nő az ő kedvéért ügyel a szavaira, nagyon kedvesnek tartaná tőle. Pedig igazán szokva van ő a durva beszédhez. Jóllehet, kedvelni nem kedveli, de se nem olyan törékeny, se nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mert az élet nem bánt vele kegyesen. Hogy ő maga nem erőszakos, arra nagyon egyszerű a magyarázat: a túléléséhez a meghunyászkodás és alázatosság, szolgálatkészség kellett. Nem sokáig húzta volna, ha felesel és megengedi magának a szabadszájúságot.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 12:36:10
*Kicsit mélyebb levegőt vesz. Alighanem nem tudná megmagyarázni a nyugtalanságát, hiszen tetszik neki, amit hall: hogy máshol másképp nőnek fel a lányok, más lehetőségeik is vannak... Talán ez a sok újdonság terheli le. És el is bizonytalanítja, mert bár eddig jó változásokat tapasztalt, de így nem ismeri a szabályokat, az elvárásokat; nem tudja, mit engedhet meg magának. Vajon Arthenior milyen valójában?...
Mikor a nő megismétli a származási helyének nevét, szorongva bámulja az asztallapot, aztán csak biccent. Nem tudja, hogyan szóljon rá a másikra, hogy nem akarja, hogy erről túl sokat beszéljenek, vagy hogy erről másoknak beszéljen. Még azt sem tudja, baj volna-e... Egyszerűen fél tőle, hogy ha kérdezősködnének utána, akkor a személyleírás mellett minden apró elejtett részlet közelebb hozhatná hozzá a veszélyt. Mert vajon hány hozzá hasonló lány érkezhetett mostanában a Kikötőből?
Persze, itt bizonyára nem keresnék... Legalábbis ebben bízik. Ezért is örül, hogy épp itt, az őrségnél dolgozhat. De ha mégis itt is kutakodnának... Akkor valaki akár ártatlanul is elárulhatná őt, nem tudva, hogy rosszakarók keresik.
Lehet mégis azt kellett volna mondania, hogy innen a szántókról van... Viszont nem akart hazudni, mert a parancsnok úgyis tudja az igazságot és ha valahogy felmerülne a dolog...
Képtelen nem túlgondolni az egészet, mert a veszélyérzete még mindig túl erős. Pedig arra is nagy esély van, hogy a kutyát sem érdekli, hogy rajta bosszút álljon.
Mikor Naesala röviden leírja a Kikötőt, a szempár ismét fölpillant rá, de ezúttal is csak egyetértő bólintás a válasz. Majd a folytatást hallgatva kicsit fölenged a lány.*
- Mert itt van őrség... vagyis lesz újra... - *Egészíti ki bizonytalanul.*
- Talán egyszer a Kikötőben is lesz. Akkor talán ott is lehet majd segítséget kérni. Kapni. - *Mondja szomorúan. Egyébként, ha tudná, hogy a nő az ő kedvéért ügyel a szavaira, nagyon kedvesnek tartaná tőle. Pedig igazán szokva van ő a durva beszédhez. Jóllehet, kedvelni nem kedveli, de se nem olyan törékeny, se nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mert az élet nem bánt vele kegyesen. Hogy ő maga nem erőszakos, arra nagyon egyszerű a magyarázat: a túléléséhez a meghunyászkodás és alázatosság, szolgálatkészség kellett. Nem sokáig húzta volna, ha felesel és megengedi magának a szabadszájúságot.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 12:36:10
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-13 10:49:47
Üzenet elküldve: 2021-02-13 10:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*A kérdésen jól láthatóan elgondolkodik. Szíve szerint természetesen egyből rávágná feleletként, hogy "nem", s húzná széles, galád mosolyra száját. Szeretné látni, ahogy a lelkesen csillanó zöld tekintet dühösen villan, a bosszankodás miatt viszont tudja, hogy még ennél is gyatrább teljesítményt nyújtana a fattyú. Ryn egyébként egy kicsit csalódott, őszintén azt várta, hogy nagylelkűség okán majd jóformán csúszik-mászik előtte a leány hálából, s bár volt rá példa a mai nap folyamán, hogy a vörösnek kicsit meg kellett alázkodnia, az szinte semmiség volt. Ebből is látszik, hogy nem oly rég óta kénytelen koldulni szerencsétlen, még túlságosan önérzetes. Szeretett volna igazán jól szórakozni a pénzéért, talán inkább Hildert kellett volna magával hoznia.*
-Legyen.
*Feleli színpadias sóhaj kíséretében, magában mintegy elismerve a vereséget. Az aranyat végül is annyira nem sajnálja, úgysem verte volna el ennél értelmesebb dologra.*
-Szerencséd, hogy ilyen unalmas társaság vagy.
*Halkan teszi hozzá, közönyösen, ettől még persze úgy mondja, hogy a félvér tökéletesen hallhassa minden szavát.*
-Ha jól megcsinálod elmehetsz. Még adok húsz aranyat, hogy ehess belőle, elvégre így egyeztünk meg.
*Felkészülten, feszesen tartva a gyakorlókardját várja az újabb támadást. Mint egy gondos tanító, úgy figyeli a lány lépéseit, meg is jelenik egy halovány fintor az arcán a másodiknál, mely ugyan jobban sikerült, mint az előzőek, de persze még messze áll a tökéletestől. A csapás éppen emiatt, megint gyengén sikerül, vélhetően még egy részeg, félkarú gnóm is könnyedén kivédené, annyira pontatlan, s erőtlen.
Gondterhelten vesz mély lélegzetet, miközben lassan leereszti a gyakorlófegyvert. Méricskéli még egy darabig a másikat, próbálja megjósolni, pár óra alatt képes lenne-e javítani szánalmas technikáján, de arra jut, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudna jobb eredményt elérni. Nem gondolná, hogy Nimeril teljesen tehetségtelen, de rendkívül rossz erőben van, ennél jobb csapásokra tehát nem valószínű, hogy számíthat.*
-Nem.
*Feleli egyszerűen, de már lép is előre, hogy elvegye a fattyútól a fakardot, hogy aztán sajátjával együtt visszapakolhassa a helyére. Persze még nem búcsúzik, Szegfű még a fogadónál van, így addig még együtt folytatják útjukat.*
-De kénytelenek leszünk ezzel beérni.
*Biccent fejével a kapu irányába, hogy arra haladva összeszedje leadott fegyvereit még, majd kilépdeljenek az utcára.*
-Őszintén remélem jobban gyógyítasz, mint forgatsz fegyvert.
A hozzászólás írója (Rynsell Caeldan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 10:51:38
*A kérdésen jól láthatóan elgondolkodik. Szíve szerint természetesen egyből rávágná feleletként, hogy "nem", s húzná széles, galád mosolyra száját. Szeretné látni, ahogy a lelkesen csillanó zöld tekintet dühösen villan, a bosszankodás miatt viszont tudja, hogy még ennél is gyatrább teljesítményt nyújtana a fattyú. Ryn egyébként egy kicsit csalódott, őszintén azt várta, hogy nagylelkűség okán majd jóformán csúszik-mászik előtte a leány hálából, s bár volt rá példa a mai nap folyamán, hogy a vörösnek kicsit meg kellett alázkodnia, az szinte semmiség volt. Ebből is látszik, hogy nem oly rég óta kénytelen koldulni szerencsétlen, még túlságosan önérzetes. Szeretett volna igazán jól szórakozni a pénzéért, talán inkább Hildert kellett volna magával hoznia.*
-Legyen.
*Feleli színpadias sóhaj kíséretében, magában mintegy elismerve a vereséget. Az aranyat végül is annyira nem sajnálja, úgysem verte volna el ennél értelmesebb dologra.*
-Szerencséd, hogy ilyen unalmas társaság vagy.
*Halkan teszi hozzá, közönyösen, ettől még persze úgy mondja, hogy a félvér tökéletesen hallhassa minden szavát.*
-Ha jól megcsinálod elmehetsz. Még adok húsz aranyat, hogy ehess belőle, elvégre így egyeztünk meg.
*Felkészülten, feszesen tartva a gyakorlókardját várja az újabb támadást. Mint egy gondos tanító, úgy figyeli a lány lépéseit, meg is jelenik egy halovány fintor az arcán a másodiknál, mely ugyan jobban sikerült, mint az előzőek, de persze még messze áll a tökéletestől. A csapás éppen emiatt, megint gyengén sikerül, vélhetően még egy részeg, félkarú gnóm is könnyedén kivédené, annyira pontatlan, s erőtlen.
Gondterhelten vesz mély lélegzetet, miközben lassan leereszti a gyakorlófegyvert. Méricskéli még egy darabig a másikat, próbálja megjósolni, pár óra alatt képes lenne-e javítani szánalmas technikáján, de arra jut, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudna jobb eredményt elérni. Nem gondolná, hogy Nimeril teljesen tehetségtelen, de rendkívül rossz erőben van, ennél jobb csapásokra tehát nem valószínű, hogy számíthat.*
-Nem.
*Feleli egyszerűen, de már lép is előre, hogy elvegye a fattyútól a fakardot, hogy aztán sajátjával együtt visszapakolhassa a helyére. Persze még nem búcsúzik, Szegfű még a fogadónál van, így addig még együtt folytatják útjukat.*
-De kénytelenek leszünk ezzel beérni.
*Biccent fejével a kapu irányába, hogy arra haladva összeszedje leadott fegyvereit még, majd kilépdeljenek az utcára.*
-Őszintén remélem jobban gyógyítasz, mint forgatsz fegyvert.
A hozzászólás írója (Rynsell Caeldan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 10:51:38
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-13 00:15:24
Üzenet elküldve: 2021-02-13 00:15:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A kérdésen jól láthatóan elgondolkodik. Nem tudna túl sok női harcos felidézni a lichanechi időkből, talán, ha eggyel-kettővel találkozott ott. Amennyire viszont ő tudja, -bár hozzá kell tenni, nem igazán ért az ilyesmihez- elviekben semmi akadálya nincs annak, hogy egy leány fegyvert forganti tanuljon, ennek ellenére kevesen mernek belevágni. Hogy maguktól nem akarnak, netán a családjaik nyomására, arról fogalma sincsen, nem az a fajta, aki ilyesmikről cseverészett volna valaha bárkivel is.*
-Szokványosabb, mint errefelé.
*Érkezik hát a talán hasznosnak aligha nevezhető válasz két kortyolás között. Errefelé pedig valóban kevesebb női harcossal találkozott, s akiket megismert, azok is többnyire más városokból érkeztek Artheniorba.
A szemekben villanó rémület nem kerüli el a figyelmét. A kölyök tekintetét követve összevont szemöldökkel ő is körbepillant, bár nem pontosan érti, mit is kellene látnia.*
-Szóval a Kikötőből...
*Ismétli el merengve, próbálja kibogozni, ez a felelet miért is kívánja meg az elővigyázatosságot. Persze nem a legjobb hírű környék, ezzel tisztában van, de majdnem biztos benne, hogy több városőr is származik onnan. Legalább is régen előfordult nem is egy kikötői, bár tény, az még azelőtt volt, hogy a terület függetlenítette magát a várostól.*
-Meglehetősen veszélyes hely.
*Mindössze ennyit jegyez meg, pedig bizony eszébe jut még néhány jelző, de talán az egy ilyen leány fülének nem való.*
-Kedvelni fogja Artheniort, itt jóval kevesebb a se... haramia.
*Nyel el egy tisztes káromkodást, gyorsan bele is iszik inkább a pisás sörbe.*
*A kérdésen jól láthatóan elgondolkodik. Nem tudna túl sok női harcos felidézni a lichanechi időkből, talán, ha eggyel-kettővel találkozott ott. Amennyire viszont ő tudja, -bár hozzá kell tenni, nem igazán ért az ilyesmihez- elviekben semmi akadálya nincs annak, hogy egy leány fegyvert forganti tanuljon, ennek ellenére kevesen mernek belevágni. Hogy maguktól nem akarnak, netán a családjaik nyomására, arról fogalma sincsen, nem az a fajta, aki ilyesmikről cseverészett volna valaha bárkivel is.*
-Szokványosabb, mint errefelé.
*Érkezik hát a talán hasznosnak aligha nevezhető válasz két kortyolás között. Errefelé pedig valóban kevesebb női harcossal találkozott, s akiket megismert, azok is többnyire más városokból érkeztek Artheniorba.
A szemekben villanó rémület nem kerüli el a figyelmét. A kölyök tekintetét követve összevont szemöldökkel ő is körbepillant, bár nem pontosan érti, mit is kellene látnia.*
-Szóval a Kikötőből...
*Ismétli el merengve, próbálja kibogozni, ez a felelet miért is kívánja meg az elővigyázatosságot. Persze nem a legjobb hírű környék, ezzel tisztában van, de majdnem biztos benne, hogy több városőr is származik onnan. Legalább is régen előfordult nem is egy kikötői, bár tény, az még azelőtt volt, hogy a terület függetlenítette magát a várostól.*
-Meglehetősen veszélyes hely.
*Mindössze ennyit jegyez meg, pedig bizony eszébe jut még néhány jelző, de talán az egy ilyen leány fülének nem való.*
-Kedvelni fogja Artheniort, itt jóval kevesebb a se... haramia.
*Nyel el egy tisztes káromkodást, gyorsan bele is iszik inkább a pisás sörbe.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-11 22:03:33
Üzenet elküldve: 2021-02-11 22:03:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Az égtájak ugyan nem sokat mondanak neki, de megelégszik azzal, hogy valóban egy másik városról van szó. Ahol az elmondás alapján sok elf él...*
- Ott ez szokványos? Hogy a lányok harcolni tanuljanak... - *Kíváncsiskodik tovább, újabb részletek után kutatva, hogy hogyan is alakulhatott így a nő élete. Most így arra kell gondolnia, hogy másutt más szokások lehetnek. Mondjuk a parancsnok és Soreyl is úgy viselkedtek vele, ahogy nem várta volna... Már Arthenior is más egy kicsit.
Mikor ő kap kérdést, Naesala egy pillanatra valami rémülethez hasonlót láthat a szemében, ahogy hirtelen fölnéz rá. Aztán a fejét rázza.*
- A Kikötőből. - *Feleli kurtán és ahogy akaratlanul is körülpillant a közelükben mozgolódókon, mintha tartana tőle, hogy meghallhatják... abból sejthető, hogy nem túl kényelmesen beszél ilyesmiről mások füle hallatára.*
*Az égtájak ugyan nem sokat mondanak neki, de megelégszik azzal, hogy valóban egy másik városról van szó. Ahol az elmondás alapján sok elf él...*
- Ott ez szokványos? Hogy a lányok harcolni tanuljanak... - *Kíváncsiskodik tovább, újabb részletek után kutatva, hogy hogyan is alakulhatott így a nő élete. Most így arra kell gondolnia, hogy másutt más szokások lehetnek. Mondjuk a parancsnok és Soreyl is úgy viselkedtek vele, ahogy nem várta volna... Már Arthenior is más egy kicsit.
Mikor ő kap kérdést, Naesala egy pillanatra valami rémülethez hasonlót láthat a szemében, ahogy hirtelen fölnéz rá. Aztán a fejét rázza.*
- A Kikötőből. - *Feleli kurtán és ahogy akaratlanul is körülpillant a közelükben mozgolódókon, mintha tartana tőle, hogy meghallhatják... abból sejthető, hogy nem túl kényelmesen beszél ilyesmiről mások füle hallatára.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-11 21:36:52
Üzenet elküldve: 2021-02-11 21:36:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Az elf egy pillanatig sem akad fent azon, hogy a leány nem tudja merre is van a víz városa. Minden bizonnyal, ha ott maradt abban az ősöreg erdei viskóban, ő sem tudna ilyesmiket, egyszerű ember számára jóformán teljesen felesleges tudás. Épp úgy, mint az írás és az olvasás.*
-Így van, Artheniortól északra található, dugig van nagyképű elfekkel.
*Szalad át egy halovány fintor az arcán, ahogy az ottani népségre gondol. Bár Nae általában finoman szólva sem nevezhető szerénynek, a lichanechi fajtársai gőgje még rajta is túltesz.*
-Nem zavarta őket.
*Csak röviden felel, s kortyolva a rettenetes serből grimaszol kicsit. Igazság szerint az elf nem ismerte az igazi szüleit, egy vadász és a felesége fogadta magához még csecsemő korában. Már kölyökként sem volt könnyű természete, úgy gondolja, még örültek is neki, hogy megszabadulhattak tőle. Hosszú idő óta először nem érez mérget vagy megbánást, ahogy visszagondol gyerekkorára, odáig azonban még nem sikerült eljutnia, hogy valakivel megossza életének ezen részét. Valószínűleg soha nem is fogja.*
-Jól gondolom, hogy a szántóföldek egyik falujából jön?
*Az elf egy pillanatig sem akad fent azon, hogy a leány nem tudja merre is van a víz városa. Minden bizonnyal, ha ott maradt abban az ősöreg erdei viskóban, ő sem tudna ilyesmiket, egyszerű ember számára jóformán teljesen felesleges tudás. Épp úgy, mint az írás és az olvasás.*
-Így van, Artheniortól északra található, dugig van nagyképű elfekkel.
*Szalad át egy halovány fintor az arcán, ahogy az ottani népségre gondol. Bár Nae általában finoman szólva sem nevezhető szerénynek, a lichanechi fajtársai gőgje még rajta is túltesz.*
-Nem zavarta őket.
*Csak röviden felel, s kortyolva a rettenetes serből grimaszol kicsit. Igazság szerint az elf nem ismerte az igazi szüleit, egy vadász és a felesége fogadta magához még csecsemő korában. Már kölyökként sem volt könnyű természete, úgy gondolja, még örültek is neki, hogy megszabadulhattak tőle. Hosszú idő óta először nem érez mérget vagy megbánást, ahogy visszagondol gyerekkorára, odáig azonban még nem sikerült eljutnia, hogy valakivel megossza életének ezen részét. Valószínűleg soha nem is fogja.*
-Jól gondolom, hogy a szántóföldek egyik falujából jön?
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:06:27
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:06:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Ha a másik leül, úgy ő megnyugszik egy kissé, hogy nem tartja föl őt túlzottan. Helyet foglal maga is. Némileg feszengve, mint aki azonnal fölugrani készül, mert hát benne van az érzés, hogy valaki esetleg mindjárt megszólhatja, hogy csak úgy lustálkodik és fecseg itt, ahelyett, hogy dolgozna...
A szemöldökráncolást elsőre nem tudja, mire vélje. Rosszat kérdezett, vagy csak elgondolkodtatta a másikat? Végül érkezik válasz, úgyhogy utóbbiban marad.
Hogy szerencse? És pár évtized?... Garsin megzavarodva néz a fiatalos arcra. Aztán megérti... Eddig nem tudatosította, hogy egy elffel beszél. Vajon milyen öreg lehet? Sajnos elég műveletlen, hogy csak annyit tudjon, hogy a nő faja nagyon hosszú életkort is megélhet.*
- Lichanech nem itt Artheniorban van, ugye? Az egy másik város... - *Kérdez vissza, bizonyítékát is adva ennek a műveletlenségnek.*
- A családja hagyta?... Az enyém nem engedte volna... - *Jegyzi meg, még mindig furcsállva a dolgot. Jól nevelt nő a házimunkát tanulja ki, aztán vagy férjhez megy, vagy elszegődik valahova dolgozni, hogy a családját támogassa... Náluk így ment ez.*
*Ha a másik leül, úgy ő megnyugszik egy kissé, hogy nem tartja föl őt túlzottan. Helyet foglal maga is. Némileg feszengve, mint aki azonnal fölugrani készül, mert hát benne van az érzés, hogy valaki esetleg mindjárt megszólhatja, hogy csak úgy lustálkodik és fecseg itt, ahelyett, hogy dolgozna...
A szemöldökráncolást elsőre nem tudja, mire vélje. Rosszat kérdezett, vagy csak elgondolkodtatta a másikat? Végül érkezik válasz, úgyhogy utóbbiban marad.
Hogy szerencse? És pár évtized?... Garsin megzavarodva néz a fiatalos arcra. Aztán megérti... Eddig nem tudatosította, hogy egy elffel beszél. Vajon milyen öreg lehet? Sajnos elég műveletlen, hogy csak annyit tudjon, hogy a nő faja nagyon hosszú életkort is megélhet.*
- Lichanech nem itt Artheniorban van, ugye? Az egy másik város... - *Kérdez vissza, bizonyítékát is adva ennek a műveletlenségnek.*
- A családja hagyta?... Az enyém nem engedte volna... - *Jegyzi meg, még mindig furcsállva a dolgot. Jól nevelt nő a házimunkát tanulja ki, aztán vagy férjhez megy, vagy elszegődik valahova dolgozni, hogy a családját támogassa... Náluk így ment ez.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-11 01:46:05
Üzenet elküldve: 2021-02-11 01:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Mikor a múltkor Pashsal iszogatott a konyhában, Nae ráébredt, hogy bizony meg lehet szokni a pisás sört. Na ízletessé sohasem válik, a sokadik korty után sem tűnik el a savanykás, gyomorforgató zamat, de mikor már be van csípve az ember, sokkal kevésbé érez késztetést arra, hogy az asztal alá okádja az egészet. Kiönt hát magának egy tisztes félkorsónyit, hogy aztán a szinte teljesen üres helyiségben letelepedjen az egyik asztalhoz a leány társaságában. Csak néhányan eszegetnek a konyha túlsó végében, szerencsére épp beszélgetnek, s tudomást sem vesznek a meglehetősen furcsa párosról.
Kortyol egyet az alig habzó itókából, arcán át is szalad egy jól látható grimasz, csuklójával gyorsan le is törli a szesz által rajzolt bajuszt az orra alól.
A kérdésre összevonja szemöldökét. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy ilyen szerinte meglehetősen személyes dolgokról faggassák, iszik is még egy kicsit inkább, hogy némi időt nyerjen a válaszadás előtt. Rettenetesen régen nem gondolt már azokra az időkre, mikor elhagyva a nevelőszülei házát a víz városába vitte őt Itham, hogy kitanítsa, s harcost faragjon belőle. Különös, sokáig neheztelt a férfira a történtek miatt, most mégsem gondol vissza haraggal reá. Valószínűleg annyi szörnyűség történt vele az utóbbi években, hogy az az időszak utólag már-már szépnek tűnik.*
-Csupán szerencsém volt.
*Legszívesebben mindössze ennyit mondana, de mélyet sóhajtva végül alaposan ködösítve még kiegészíti.*
-Még kölyökként egy tanítóhoz kerültem Lichanechben, aztán kiderült, hogy egész tűrhetően forgatom a hosszúkardot.
*Megrántja vállait az egyszerű összegzés végén*
-Pár évtized gyakorlás és itt vagyok.
*Mikor a múltkor Pashsal iszogatott a konyhában, Nae ráébredt, hogy bizony meg lehet szokni a pisás sört. Na ízletessé sohasem válik, a sokadik korty után sem tűnik el a savanykás, gyomorforgató zamat, de mikor már be van csípve az ember, sokkal kevésbé érez késztetést arra, hogy az asztal alá okádja az egészet. Kiönt hát magának egy tisztes félkorsónyit, hogy aztán a szinte teljesen üres helyiségben letelepedjen az egyik asztalhoz a leány társaságában. Csak néhányan eszegetnek a konyha túlsó végében, szerencsére épp beszélgetnek, s tudomást sem vesznek a meglehetősen furcsa párosról.
Kortyol egyet az alig habzó itókából, arcán át is szalad egy jól látható grimasz, csuklójával gyorsan le is törli a szesz által rajzolt bajuszt az orra alól.
A kérdésre összevonja szemöldökét. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy ilyen szerinte meglehetősen személyes dolgokról faggassák, iszik is még egy kicsit inkább, hogy némi időt nyerjen a válaszadás előtt. Rettenetesen régen nem gondolt már azokra az időkre, mikor elhagyva a nevelőszülei házát a víz városába vitte őt Itham, hogy kitanítsa, s harcost faragjon belőle. Különös, sokáig neheztelt a férfira a történtek miatt, most mégsem gondol vissza haraggal reá. Valószínűleg annyi szörnyűség történt vele az utóbbi években, hogy az az időszak utólag már-már szépnek tűnik.*
-Csupán szerencsém volt.
*Legszívesebben mindössze ennyit mondana, de mélyet sóhajtva végül alaposan ködösítve még kiegészíti.*
-Még kölyökként egy tanítóhoz kerültem Lichanechben, aztán kiderült, hogy egész tűrhetően forgatom a hosszúkardot.
*Megrántja vállait az egyszerű összegzés végén*
-Pár évtized gyakorlás és itt vagyok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332