//Ráncos Regruták//
//Zárás//
~Ha minden jól megy.~
*Ragadja ki a lényeget Bredoc mondanivalójából. Persze tisztában van azzal, hogy nem piszkít bele szükségszerűen minden tervbe valami, ám az sem titok számára, hogy a lehetőségei erősen limitáltak, ami a mágiatanulást illeti. Az alaptudása szilárd, ám csekély, és valahogy erősen gyanítja, hogy a Tanács által nyújtott lehetőség önmagában még nem fog igazi csatamágust faragni belőle.
Az első lépést viszont megtették, és úgy tűnik, innentől kezdve hivatalosan is a Városőrség tagjának mondhatja magát. Az, hogy sikeresen átlendült ezen az akadályon, mindenképpen meg fogja könnyíteni az összes többi leküzdését.
Oldalra nézve tudomásul veszi, hogy Jenari már látható módon távozóban van, ám mielőtt még ő is elkezdene kikászálódni a székéből, végighallgatja a Parancsnok mondanivalóját. Arra, hogy az mit érez a csontjaiban, csak bólint. Elég idő után az ember megérzései ráhangolódnak az ilyenekre, és logikusnak is hangzik, hogy mindig van valami, ami megköveteli egy különleges egység képességeit. Még ha nem is üti fel a fejét új probléma, a már meglévők közül is kedvére válogathat a Tanács.
Felállás közben megjegyzi magában, hogy át kell majd cipelnie a cókmókját egy új szobába, és az új városőri díszeket is fel kell majd öltenie. Persze felmerül benne is, hogy valószínűleg lesz majd olyan szituáció, amikor a felismerhetőség inkább hátrányt fog jelenteni nekik, mint előnyt, ám tippje szerint az idő nagy részében szolgálatteljesítés közben viselni fogja a tabardot.
Jenari kérdésére csak egy rövid fejrázással felel. A A fegyvere és a páncélzata is elfogadható állapotban van, és még ha talán logikusabb is lenne állapotát tekintve szereznie valami könnyebb vértezetet, ezen a téren valamennyire mutatkozik a büszkesége. Egész életében nehézgyalogos volt, ebből pedig akkor is szándékozik megtartani valamennyit, ha a terv szerint nem közelharcosi szerepet fog betölteni az Őrségben.
Így végül távozás előtt udvariasan biccent Bredoc felé, majd követi Jenarit az irodán kívülre, ahol az valami olyat mond, ami jobban meglepi, mint kéne. Bár még két hattal ezelőtt amaz említette, hogy utánajár a gyógyító kérdésének, de Gaerralos nem számított rá, hogy ebből tényleg is lesz valami.
Talán ezért is veti be szinte azonnal minden erőfeszítését hogy irányítása alatt tartsa arckifejezését, és ne mutassa, hogy mekkora meglepetést okozott ez a dolog. Olyan érzése van ugyanis, hogy Jenari jogosan sértődne meg azon, hogy nem nézte ki belőle ezt az előzékenységet.
Az arckifejezése így az első pár pillanat után már csak kissé tűnik meglepettnek, emellett pedig őszinte hálát tükröz, persze a férfitól megszokott visszafogott módon.*
-Köszönöm, hogy utánajártál. Az estém szabad.
~És ha nem lenne az, felszabadítanám.~
*Látszik rajta, hogy felcsigázta a gyógyító gondolata, ami nehezen lehet meglepő bárkinek, aki látta egy hosszabb séta, lépcsőzés, vagy gyakorlatozás közben.*
-Ám... az utóbbi időkben feléltem a tartalékaimat.
*Emeli meg erszényét, mely szinte szánalmasan sovány, és amíg meg nem kapják a zsoldjukat a Városőrségtől, addig esélyesen így is marad.*
-Így mindenképpen kölcsönöznöm kell valamennyi pénzt, ha a gyógyító nem dolgozik ingyen.
*Érezhető a finom szarkazmus a mondat végén.
Mindenesetre miután megbeszélték ezt a problémát is, ő is követi Jenarit a konyhába, más dolga nem lévén.*
//Szellemes fejléc helye//
*Ahogy leérnek a konyhába, Gaerralosnak szeme sem rebben Jenari nyitójelenetén. Magának még azt is bevallja, hogy a Bredoccal folytatott beszélgetés után egy picit reménykedett reménykedett abban, hogy jelen lesz Jenari és Pashthra következő találkozásánál.
Ám figyelmét mégsem a két barát közti beszélgetés köti le, hanem az elf, akivel eddig minden találkozásukkor elsétáltak egymás mellett, így nevet sem tud társítani az archoz. Ebben szerepet játszik az is, hogy nem tudja, hogyan viszonyuljon egy kardforgató elfhez.
Pirtianesben töltött évei során berögzült számára pár nézet, és ezek közül az egyik az, hogy az elfek gyakran megbízhatatlanok, alaptalanul nagyra tartják magukat, és egy harcban nem ők azok, akiket az ember maga mellett akar tudni.*
~Reméljük, hogy kivétellel van dolgom.~
*Zárja le magában a gondolatmenetet, majd Pashthra felé nézve annak páncélját kezdi el tanulmányozni. Remekül megmunkált, makulátlan, elegáns és kétségkívül méregdrága vértezet. Emlékszik, hogy látott már hasonló darabokat Pirtianesben és fiatalkorában is, ám eddig szinte mindig csak nemeseken.
Miközben Jenari az elffel beszél, ő egy közeli szék mellé támasztja botját, ám még nem ül le. Ahogy aztán rá kerül a sor, Nae felé fordulva ő maga is bemutatkozik.*
-Gaerralos Ruuhrijehr.
*Bal keze szabad, így ha amaz szándékozik kezet fogni vele, úgy az könnyedén megtörténhet. Ezt követően ő is helyet foglal.*