//Szellemes fejléc helye//
* Nae szavaira elgondolkodik, majd megvonja a vállát. *
- Végül is, a közvetlen felettesüknek úgyse szólhatunk, maximum a főnöknek jelenthetnénk, de annak meg lehet, hogy nagyobb lenne a füstje, mint a lángja. Emlékszel, hogy amikor átvette a vezetést milyen káosz volt. * Gondolkodik a fiú. Na nem akar rosszat beszélni Bredocról a háta mögött, el tudja képzelni, hogy milyen nehéz átvenni az irányítást a semmiből, mennyi káosszal és teendővel jár, mire valaki igazán elkezdheti az érdemi munkát. *
- Valóban, még az is lehet, hogy valaki kiemelkedik, és szólhatunk egy-két szót az érdekében. De nem is biztos, hogy most gyakorlatoznak az udvaron. * Gondolkodik el, mert ez az ötlete csak úgy impulzívan érkezett, nem támasztja alá semmi szilárd érv, vagy biztosíték. Egyébként ő is abban bízik, hogy lesz valami más teendő, ami érdekesebb, és elvégzésre érdemesebb. Látja, hogy társa nem reagál túlzottan higgadt módon az apró szúrásra, amit szavaival intéz felé. Persze ezek egyrészt csak még jobban felpaprikázzák a fiatal harcos nyelvét, másrészt egy józanabb hang a fejében azért nyugalomra inti. Már-már lelkiismeretfurdalást is érez a tiszteletlenség miatt, hiszen hiába van valamennyire jóban vele, azért Nae mégis jóval idősebb nála, de a nő végül visszaadja a szúrást, és ezzel mosolyt csal az ősz hajú páncélos arcára is. *
- Taknyos, az te leszel pár év múlva, ha továbbra is így vedelsz az ivóban. Eliszod az agyad, és a karosszékben várod majd, hogy valaki tisztába tegyen, és letörölje a kifolyt taknyot a szád sarkából. * Szól vissza, hiszen ha Nae belement, akkor szabad az adok-kapok a szópárbajban, legalábbis szerinte. *
- Egyébként igen, én ott találtam meg azt, amit kértem. Jobb lesz, ha indulunk is. * Bólint, és ha nem ingerelte a beszólásával ütésre, támadásra a másikat, akkor elindul vele kifelé. Kényelmesen érzi magát a páncélban, sokkal kevésbé nehéz, mint az előző, de azért piszok melege van benne. Nagyon erősen gondolkodik azon, hogy út közben átvált a páncélingre. *