//Második szál//
- Köszönöm. - *Biccent, azért is, hogy megértette. Viszont egy részlet el is gondolkodtatja. Mivel ő még életében nem látott ennyi könyvet, a könyvtár azt a benyomást keltette benne, mintha a világ minden tudásának gyűjteménye volna. Most viszont azt szűri le, hogy a mágiáról talán máshol több ismeretet lehetne szerezni. Esetleg egy másik könyvtárban? A férfi említette, hogy most épp felkészül, vagyis valahol folytatni is fogja a tanulást...*
- Van másik könyvtár is? Ahol többet lehet olvasni a mágiáról...? - *Érdeklődik végül, mert Gaer elég jó forrásnak tűnik, hogy eligazítsa őt ebben a félelmetesen idegen világban. Sokszor érzi magát ostobának, mint aki nyilvánvalóságokkal nincs tisztában, de a katonával valamely módon összetartoznak, így hát bátorkodik őt fárasztani a mindenféle kérdésével.
Mikor Gaer elejti azt a megjegyzést új keletű írástudásával és kutatásával kapcsolatban, azt is a maga módján értelmezi, mert a becsmérlés természetesebb számára, mint az elismerő szó.*
- Igen, de már elég jól megy, sokat gyakoroltam. A parancsnok is segített, kaptam tőle egy régi hirdetményt és fölolvasta nekem az első pár sort. A betűk néha kicsit mások a különféle könyvekben, de már ez is ritkán okoz gondot. Meg egy templomszolga is segít nekem. - *Magyarázza, s Gaer talán nem is érti, hogy miről beszél, vagy miért. Garsin viszont épp azt próbálja bizonyítani, hogy ő megfelel a feladatnak, amit rá bíztak, minden elmaradottsága és tapasztalatlansága ellenére.
Mikor aztán a kutatás tárgya kerül szóba, s hogy kinek szabad beszélni róla, s kinek nem, a férfi megakadását annak tudja be, hogy még őt is elgondolkodtatja ez a kérdés. Kapásból az intést is úgy értelmezi, hogy Gaer magában arra jutott, hogy nyugodtan elmondhatja neki a dolgot, mert egymás között nem kell titkolniuk az ilyesmit.
Így aztán mikor Gaer belekezd a mondandójába, elsőre nem is tudja hova rakni, hogy miről beszél, de a mondat végére természetesen megérti. Hát ismét az "uramozás" miatt intik meg... Számára ez furcsa, s nem is érti egészen a jelentőségét, de épp ezért nagyon figyel Gaerralosra, mert tanulni szeretne. Tartaná ezt artheniori különlegességnek, hogy egyesek ennyire ódzkodnak az uram vagy hölgyem, esetleg asszonyom megszólítástól, de itt is hallotta már másoktól ezt, éppen olyan minőségben, ahogyan ő is használja.*
- Értettem. - *Mondja, a férfi higgadtságának köszönhetően szintén inkább csak komoly figyelmességgel, mint megszeppenten.*
- Akkor hogyan szólíthatom? - *Teszi hozzá érdeklődőn.*
- És egy idegent hogyan szólítanak meg?... Többé nem szabad mást uramnak, vagy hölgyemnek szólítanom, csak a feletteseimet? - *Böki ki végül azt is, ami a leginkább megzavarja ebben. Számára ez az udvarias megszólítás, nincs mögöttes tartalma. Egy kicsit persze az is zavarja, hogy a parancsnok mindig külön kérte, hogy ne szólítsa őt uramnak, hanem Broxnak, márpedig ő igazán a főnöke. De ezt még nagyjából össze is rakja magában, mert már korábban is így alkalmazta, hogy mások előtt a parancsnok az parancsnok úr, esetleg Droyn parancsnok, négyszemközt viszont, ha személyesebb ügyben keresi, úgy lehet Brox.
Mikor a katona végzett a mondandójával, egy kicsit még ezen a megszólítás dolgon is gondolkodik, de közben meg az engedély dolgán is töpreng, meg hogy szükséges lehet-e.*
- Úgy inkább engedélyt kérnék előbb. - *Felel végül szégyenlősen, de nem aggódik túlzottan, mert Gaer eddig elég észszerűnek és egyenesnek tűnt, meg még ő maga javasolta ezt, így úgy hiszi, nem fog haragudni, amiért nem osztja meg vele engedély nélkül, hogy mi után is kutat a könyvtárban.
Nem szeretne hibázni és szidást kapni a parancsnoktól, így valóban biztonságosabbnak érzi előbb kérdezni.*