Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 08:23:12
Üzenet elküldve: 2021-09-22 08:23:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
* A két gyors támadása fivérének sikertelennek bizonyult, de az az erő amivel lecsap, kíméletlen és megrökönyödést váltanak ki a mélységi karjaiból. ~ Nem sok ilyet tudok még elviselni tőle úgy néz ki. ~ Próbálja elkerülgetni a támadásokat, hogy ha megnyerné a kezdeményezés lehetőségét. De ha pedig ő nyeri el akkor intenzív támadásba fog a jobb oldalára egy gyors döféssel kezdi a rövid kardjával, majd a tőrével pedig térdre céloz, hogy ha nem is annyira látványos, de valóságos harc esetén elvérezne a gigász. Az emberi nézők száma, ahogy oldalt kiszűrte csak fokozódik és úgy látszik még a végén látványos harcot is bemutathatnak a továbbiakban. A két kíméletlen támadáson túl nem próbálkozik támadni a másik felé hisz hasztalan lenne. Már csak az a kérdés, hogy elnyeri e a kezdeményezés jogát és sikeres lesz e a támadása. A gyors mozgást nem hagyja maga mögött, folyamatosan cikázik és inkább terheli saját magát, hogy csökkenjen a találati esélyt. Gyakran irányt vált, hogy ezzel megpróbálja össze zavarni ellenfelét. *
* A két gyors támadása fivérének sikertelennek bizonyult, de az az erő amivel lecsap, kíméletlen és megrökönyödést váltanak ki a mélységi karjaiból. ~ Nem sok ilyet tudok még elviselni tőle úgy néz ki. ~ Próbálja elkerülgetni a támadásokat, hogy ha megnyerné a kezdeményezés lehetőségét. De ha pedig ő nyeri el akkor intenzív támadásba fog a jobb oldalára egy gyors döféssel kezdi a rövid kardjával, majd a tőrével pedig térdre céloz, hogy ha nem is annyira látványos, de valóságos harc esetén elvérezne a gigász. Az emberi nézők száma, ahogy oldalt kiszűrte csak fokozódik és úgy látszik még a végén látványos harcot is bemutathatnak a továbbiakban. A két kíméletlen támadáson túl nem próbálkozik támadni a másik felé hisz hasztalan lenne. Már csak az a kérdés, hogy elnyeri e a kezdeményezés jogát és sikeres lesz e a támadása. A gyors mozgást nem hagyja maga mögött, folyamatosan cikázik és inkább terheli saját magát, hogy csökkenjen a találati esélyt. Gyakran irányt vált, hogy ezzel megpróbálja össze zavarni ellenfelét. *
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 08:01:11
Üzenet elküldve: 2021-09-22 08:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
* Nem próbálja kedvét szegni, ezért megadja neki az első támadás lehetőségét és hagyja a körkörös mozgást végre hajtsa, nem is kell neki sok amikor úgy érzi, hogy talált lyukat a védelmén a gigásznak és megpróbál lesújtani. Gyorsan és hatékonyan mozdul a mélységi és blokkolja az első támadást kardal, de nem rest le védeni a szükséges másodikat is, amivel a bordáig közé akart döfni drága simlis testvére. *
- Majdnem! * Húz egy nagy széles mosolyt, majd a védekező állás testvére felé lesújt kardjával, aki ezt könnyű szerrel hárítja is. Ő nem szokott tőrökkel vacakolni, inkább egy buzogányt tudna elképzelni a kezébe, de az egyenlőség kedvéért ő is ugyanazon típusú fegyverekkel veszi fel a versenyt. Még egyszer nagy oldalsó vágással próbálja eltalálni az oldalát de közben a tőrt emeli védekezésre, hogy ha simlis módszerekkel akarna ismét próbálkozni. Általában gyorsabb a testvére, de most igazán egyenlőnek tűnik a küzdelem kezdete. Nem éppen lehet csak úgy eldönteni, hogy melyik fog győzedelmeskedik. A hangos csattanásokra több őr fel is kapja a fejét és a harc kör köré telepednek meg, természetesen nem látványosan. Még a végén a két mélységi azt hinné, hogy figyelik a párbajukat. *
* Nem próbálja kedvét szegni, ezért megadja neki az első támadás lehetőségét és hagyja a körkörös mozgást végre hajtsa, nem is kell neki sok amikor úgy érzi, hogy talált lyukat a védelmén a gigásznak és megpróbál lesújtani. Gyorsan és hatékonyan mozdul a mélységi és blokkolja az első támadást kardal, de nem rest le védeni a szükséges másodikat is, amivel a bordáig közé akart döfni drága simlis testvére. *
- Majdnem! * Húz egy nagy széles mosolyt, majd a védekező állás testvére felé lesújt kardjával, aki ezt könnyű szerrel hárítja is. Ő nem szokott tőrökkel vacakolni, inkább egy buzogányt tudna elképzelni a kezébe, de az egyenlőség kedvéért ő is ugyanazon típusú fegyverekkel veszi fel a versenyt. Még egyszer nagy oldalsó vágással próbálja eltalálni az oldalát de közben a tőrt emeli védekezésre, hogy ha simlis módszerekkel akarna ismét próbálkozni. Általában gyorsabb a testvére, de most igazán egyenlőnek tűnik a küzdelem kezdete. Nem éppen lehet csak úgy eldönteni, hogy melyik fog győzedelmeskedik. A hangos csattanásokra több őr fel is kapja a fejét és a harc kör köré telepednek meg, természetesen nem látványosan. Még a végén a két mélységi azt hinné, hogy figyelik a párbajukat. *
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 07:47:55
Üzenet elküldve: 2021-09-22 07:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
* Ahogyan partnere elmondta a szándékos szükségeseket nem rest azonnal elkezdeni mozogni a gyakorló fegyverekkel a kezébe. ~ Ez a mamlasz csak azt hiszik, hogy lassú. De közbe ha szükséges olyan gyorsan csap, hogy az egymás utániakat nem tudja blokkolni a másik fél. Nem szeretnék sok lila foltot, szóval inkább kerülgetem. ~ *
- Mehet? * Néz rá mosolyogva majd ugrik is neki. Gyors és hatékony mozdulatokkal megpróbálja körbe futni az ellenfelét, majd egy olyan pontnál le sújtani rá, ahol éppen a védelme szabad. Amikor megpillantja a gyenge védelemre a lehetőséget le sújt kardjával és a kezdő támadást megpróbálja be vinni, ha sikerül. De nem áll meg ennyivel tőrjét párhuzamba mozdítja és a másik oldalról a bordáig közé próbál egyet döfni vele.
Úgy tűnhet a külső szemlélőknek, hogy két sötételf csak játszadozik a drága gyakorló fegyverekkel, de közben a harc igen is intenzív. Két testvér között a megfelelési kényszer és az erős adrenalin löket is jelen van a játékukba. Fegyverét jól láthatóan gyorsan és jól használja a mélységi. Ha szükséges még bátyjával is kíméletlenül harcol, persze csak ha nem tudja annyira megsebezni, hogy halálra ítélje ezzel őt. *
* Ahogyan partnere elmondta a szándékos szükségeseket nem rest azonnal elkezdeni mozogni a gyakorló fegyverekkel a kezébe. ~ Ez a mamlasz csak azt hiszik, hogy lassú. De közbe ha szükséges olyan gyorsan csap, hogy az egymás utániakat nem tudja blokkolni a másik fél. Nem szeretnék sok lila foltot, szóval inkább kerülgetem. ~ *
- Mehet? * Néz rá mosolyogva majd ugrik is neki. Gyors és hatékony mozdulatokkal megpróbálja körbe futni az ellenfelét, majd egy olyan pontnál le sújtani rá, ahol éppen a védelme szabad. Amikor megpillantja a gyenge védelemre a lehetőséget le sújt kardjával és a kezdő támadást megpróbálja be vinni, ha sikerül. De nem áll meg ennyivel tőrjét párhuzamba mozdítja és a másik oldalról a bordáig közé próbál egyet döfni vele.
Úgy tűnhet a külső szemlélőknek, hogy két sötételf csak játszadozik a drága gyakorló fegyverekkel, de közben a harc igen is intenzív. Két testvér között a megfelelési kényszer és az erős adrenalin löket is jelen van a játékukba. Fegyverét jól láthatóan gyorsan és jól használja a mélységi. Ha szükséges még bátyjával is kíméletlenül harcol, persze csak ha nem tudja annyira megsebezni, hogy halálra ítélje ezzel őt. *
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 07:07:21
Üzenet elküldve: 2021-09-22 07:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Minden hegyes és éles tárgyától megfosztva sétál hát a mutatott irányba. Még jó, hogy nem közölte az őrökkel, hogy az esze is úgy vág, mint a borotva. A végén még azt is elvették volna. Ahogy közelít az említett ajtó felé, meg is pillant két álldogáló alakot, akik talán a segítségére lehetnek. Ha másban nem is, a egy részletesebb útbaigazításban minden bizonnyal. Amint közelebb lép a pároshoz, a meglehetősen úri küllemű gnóm férfi le is veszi a találgatás terhét a félvér válláról.*
-Szép napot az uraknak! *Köszön oda ő is, minden tisztelettel, amit csak képes kipréselni magából.* A nevem Elantriel Xiron. De az egyszerűség kedvéért, szólítsanak csak Elannak! *Biccent oda a szőke páncélosnak is, nehogy elhanyagolva érezze magát. Na meg az illem is ezt követlné, ha felszólalhatna a hangja a félvér fejében.* Örvendek a szerencsének. Ami pedig a jöttöm célját illeti, pont ráhibázott. *Szeretné bővebben is kifejteni, ám ekkor vág közbe Lillys. A férfi próbálja összerakni, hogy mit érthet a nő a "mégis" alatt. Hiszen Elan határozottan próbálta elkerülni a kaszárnyán belüli terveinek említését, mikor a mélységi testvérekkel csevegett. De most sem kedve, sem ideje nincs rákérdezni a nő gondolatolvasó képességére. Inkább csak egyszerűen válaszol.*
-Nagyon úgy néz ki. *Mosolyog a nőre.* Hát ide mindenkit beengednek? *Kérdi a humorát csillogtatva, de Lillys már lohol is vissza a fivéréhez. Így a félvér figyelme visszatérhet a pároshoz.*
-Elnézésüket kérem. A fogadóban ismertem meg őt. Tudják, nem volt szabad asztal. Ennem pedig csak kell valahol. *Szabadkozik a fejét vakarva, mintha ő tehetne a nő sajátos modráról, vagy hiba lenne ilyen alakokat ismerni.* Ott tartottam, hogy Wulfrixen úr ügyesen beletrafált. Azért vagyok itt, hogy a Warg Agyar alakulatot szolgáljam. Illetve jelentkezni szeretnék, ahogy maga említette. *Szemeiben remény csillan, talán meg is találta az illetékest, aki segíthet neki ebben.* Azt mondta, ön az intézőjük. Akkor bizonyára el tudja mondani, mi a teendő ez ügyben. *Tekintete a két férfi között vándorol, hogy majd azon állapodjon meg, aki megadja a választ.*
*Minden hegyes és éles tárgyától megfosztva sétál hát a mutatott irányba. Még jó, hogy nem közölte az őrökkel, hogy az esze is úgy vág, mint a borotva. A végén még azt is elvették volna. Ahogy közelít az említett ajtó felé, meg is pillant két álldogáló alakot, akik talán a segítségére lehetnek. Ha másban nem is, a egy részletesebb útbaigazításban minden bizonnyal. Amint közelebb lép a pároshoz, a meglehetősen úri küllemű gnóm férfi le is veszi a találgatás terhét a félvér válláról.*
-Szép napot az uraknak! *Köszön oda ő is, minden tisztelettel, amit csak képes kipréselni magából.* A nevem Elantriel Xiron. De az egyszerűség kedvéért, szólítsanak csak Elannak! *Biccent oda a szőke páncélosnak is, nehogy elhanyagolva érezze magát. Na meg az illem is ezt követlné, ha felszólalhatna a hangja a félvér fejében.* Örvendek a szerencsének. Ami pedig a jöttöm célját illeti, pont ráhibázott. *Szeretné bővebben is kifejteni, ám ekkor vág közbe Lillys. A férfi próbálja összerakni, hogy mit érthet a nő a "mégis" alatt. Hiszen Elan határozottan próbálta elkerülni a kaszárnyán belüli terveinek említését, mikor a mélységi testvérekkel csevegett. De most sem kedve, sem ideje nincs rákérdezni a nő gondolatolvasó képességére. Inkább csak egyszerűen válaszol.*
-Nagyon úgy néz ki. *Mosolyog a nőre.* Hát ide mindenkit beengednek? *Kérdi a humorát csillogtatva, de Lillys már lohol is vissza a fivéréhez. Így a félvér figyelme visszatérhet a pároshoz.*
-Elnézésüket kérem. A fogadóban ismertem meg őt. Tudják, nem volt szabad asztal. Ennem pedig csak kell valahol. *Szabadkozik a fejét vakarva, mintha ő tehetne a nő sajátos modráról, vagy hiba lenne ilyen alakokat ismerni.* Ott tartottam, hogy Wulfrixen úr ügyesen beletrafált. Azért vagyok itt, hogy a Warg Agyar alakulatot szolgáljam. Illetve jelentkezni szeretnék, ahogy maga említette. *Szemeiben remény csillan, talán meg is találta az illetékest, aki segíthet neki ebben.* Azt mondta, ön az intézőjük. Akkor bizonyára el tudja mondani, mi a teendő ez ügyben. *Tekintete a két férfi között vándorol, hogy majd azon állapodjon meg, aki megadja a választ.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-21 23:44:00
Üzenet elküldve: 2021-09-21 23:44:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kaszárnya mindenképp!! //
// Érintőlegesen: Jótét lélek //
* A fegyverek elkobzása nem éppen okoz örömet számára, de ahogy nővére játszadozik az ostoba őrrel az annál inkább. Az ő motozójára csak egy enyhe morgást ad, de hagyja végezni a munkáját, hisz ő nem tehet róla, hogy ilyen pocsék a melója. A nővérét nézve azonnal megtalálja a célpontjait, ő inkább távol marad a csapattól. Egy enyhe intést tesz Elan felé, de a továbbiakat édes testvérére hagyja. *
- Rendben! Hozom őket. * Kezd el cammogni az állvány felé, el is kezdi le szedegetni a szükséges eszközöket, de a város őrei becsmérlő tekintettel szuggerálják a mélységit. Feltehetőleg fajára való tekintettel kapja ezt a különleges bánásmódot. ~ Nem baj, megmutatom nekik, hogy mit tud egy igazi férfi. Majd utána ha így néznek akkor át hajigálom őket egyesével a falon. ~ Mosolyog el az ő bravúros tervén, de hamar ki zökkenve el is indul testvére felé. Oda is nyújtja az eszközöket majd fel áll a másik oldalra. *
- Mit szólnál ha kezdenénk egy könnyed harccal, utána meg szabad mozgás? * Néz rá kérdőn. *
- Vagy bele akarsz esetleg csapni a mély levesbe? * Nem szándékozik azonnal szét verni mindent ami a kezébe kerül, igenis a tudását jött fejleszteni és ezt nem épp akarja csak úgy sutba vágni egy bénázás miatt. *
// Érintőlegesen: Jótét lélek //
* A fegyverek elkobzása nem éppen okoz örömet számára, de ahogy nővére játszadozik az ostoba őrrel az annál inkább. Az ő motozójára csak egy enyhe morgást ad, de hagyja végezni a munkáját, hisz ő nem tehet róla, hogy ilyen pocsék a melója. A nővérét nézve azonnal megtalálja a célpontjait, ő inkább távol marad a csapattól. Egy enyhe intést tesz Elan felé, de a továbbiakat édes testvérére hagyja. *
- Rendben! Hozom őket. * Kezd el cammogni az állvány felé, el is kezdi le szedegetni a szükséges eszközöket, de a város őrei becsmérlő tekintettel szuggerálják a mélységit. Feltehetőleg fajára való tekintettel kapja ezt a különleges bánásmódot. ~ Nem baj, megmutatom nekik, hogy mit tud egy igazi férfi. Majd utána ha így néznek akkor át hajigálom őket egyesével a falon. ~ Mosolyog el az ő bravúros tervén, de hamar ki zökkenve el is indul testvére felé. Oda is nyújtja az eszközöket majd fel áll a másik oldalra. *
- Mit szólnál ha kezdenénk egy könnyed harccal, utána meg szabad mozgás? * Néz rá kérdőn. *
- Vagy bele akarsz esetleg csapni a mély levesbe? * Nem szándékozik azonnal szét verni mindent ami a kezébe kerül, igenis a tudását jött fejleszteni és ezt nem épp akarja csak úgy sutba vágni egy bénázás miatt. *
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-21 22:32:51
Üzenet elküldve: 2021-09-21 22:32:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kaszárnya mindenképp!! //
// Érintőlegesen: Jótét lélek //
// Érintőlegesen: Jelentkezés //
* A kaszárnya ajtajába ki is nézik az egyedi párost. Az őrök hamar megszabadítják őket az éles szerszámoktól, amit a mélységi egy cseppet se bán. *
- Hmm... Szeretem ha fogdosnak, de csak óvatosan mert harapok * Dorombolja a motozó őr fülébe aki sikeresen ki is zökken és a pírt az arcáról nem is tudja nagyon elrejteni. Hamar be is lép a kaszárnyába és gyorsan le is ellenőrzi a környezetét. Diadal ittasan ki is szúrja a néhány órával ezelőtti áldozatát. *
- Szerbusz Elan! Még is csak eljöttél. * Lép a közelébe a félvérnek és dorombolja neki úgy, hogy a környezetébe mindenki hallja. *
- Szép napot az uraknak! * Nézi meg az érdekes társaságot. Egy fiatal szőke hajú lovag, egy félvér és egy jóképű gnóm. A fejébe már össze is áll erről egy vicc, de ezt majd később el süti testvérének. *
- Nem is szándékozom önöket uraim zavarni, csak egy betévedt ártatlan hölgy volnék, aki kicsiny fivérével önvédelmet gyakorolja az elkövetkező rusnya és kegyetlen időkbe. * Adja elő magát drámaian de nem veszi le a szemét a férfiakról. Egy szemtelen kacsintást még küld a gnóm felé. *
- Csak így tovább tartsa e különleges kellemét gnóm uram! Még a fiatalabb hölgyek szívét is könnyedén el csavarhatja így! * Kacsint rá megint, majd fordul is el egy könnyed hátra intéssel nekik, hogy vissza mehessen robusztus fivéréhez. *
- Limmen, ott vannak a kardok, hozz nekem is egyet és egy tőrt is kérek! * Mutat rá a gyakorló fegyverek tartójára. *
- Csipkedjük magunkat! Úgy érzem ebből többet is kihozhatunk mint azt gondoltam. * Egy gonosz kacajt hallatva magából, várja az eszközöket a kezébe. *
// Érintőlegesen: Jótét lélek //
// Érintőlegesen: Jelentkezés //
* A kaszárnya ajtajába ki is nézik az egyedi párost. Az őrök hamar megszabadítják őket az éles szerszámoktól, amit a mélységi egy cseppet se bán. *
- Hmm... Szeretem ha fogdosnak, de csak óvatosan mert harapok * Dorombolja a motozó őr fülébe aki sikeresen ki is zökken és a pírt az arcáról nem is tudja nagyon elrejteni. Hamar be is lép a kaszárnyába és gyorsan le is ellenőrzi a környezetét. Diadal ittasan ki is szúrja a néhány órával ezelőtti áldozatát. *
- Szerbusz Elan! Még is csak eljöttél. * Lép a közelébe a félvérnek és dorombolja neki úgy, hogy a környezetébe mindenki hallja. *
- Szép napot az uraknak! * Nézi meg az érdekes társaságot. Egy fiatal szőke hajú lovag, egy félvér és egy jóképű gnóm. A fejébe már össze is áll erről egy vicc, de ezt majd később el süti testvérének. *
- Nem is szándékozom önöket uraim zavarni, csak egy betévedt ártatlan hölgy volnék, aki kicsiny fivérével önvédelmet gyakorolja az elkövetkező rusnya és kegyetlen időkbe. * Adja elő magát drámaian de nem veszi le a szemét a férfiakról. Egy szemtelen kacsintást még küld a gnóm felé. *
- Csak így tovább tartsa e különleges kellemét gnóm uram! Még a fiatalabb hölgyek szívét is könnyedén el csavarhatja így! * Kacsint rá megint, majd fordul is el egy könnyed hátra intéssel nekik, hogy vissza mehessen robusztus fivéréhez. *
- Limmen, ott vannak a kardok, hozz nekem is egyet és egy tőrt is kérek! * Mutat rá a gyakorló fegyverek tartójára. *
- Csipkedjük magunkat! Úgy érzem ebből többet is kihozhatunk mint azt gondoltam. * Egy gonosz kacajt hallatva magából, várja az eszközöket a kezébe. *
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-21 20:46:14
Üzenet elküldve: 2021-09-21 20:46:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
* Fordul ő is az új jövevény felé, aki olyan könnyedén hagyta őket figyelmen kívül, mintha nem éppen ácsorognának már egy ideje. Meg is lepődik a félvér jelenségen. De ő nem fog ítélkezni senki felett. Ha tapasztalt harcosnak érzi magát, akkor igenis itt a helye! Hisz az alakulat az emberek védelmének érdekébe alakult! Büszkén mosollyal a szívébe mutat egy lelkes bólintást és illendő páncél dübörgést a vértjén a sötét hajú férfinek. Természetesen az enyhe fej biccentést se hagyja ki. *
- Jól emlékszik Wulfrixen Walfaccon! * Elismerően biccent az idősebb harcos felé. Nem szándékozik nagyon ki tűnni sem, de nem tudja vissza fogni lelkesedését. Végre teljesülhet az egyik álma. Az emberek védelme! Ha sikerül elérnie, hogy felvegyék az alakulatba, nem csak megnyílik számára a világ. De egyedi titulusokat és rangokat szerezhet mivel büszkén atyja elé járulhat, hogy ő igen is megtette azt amit a Demingen család elvárhat bármelyik tagjától. Természetesen nem ez az első célja, hanem az emberek védelme, de ha most ő ezáltal akár nevet is szerezhet, az plusz ajándék. A csillogó arany nem nagyon mozgatja a lelkét sem pedig a szívét. Akár milyen kihívásokat tartogat az élet számára, elszántan fogja tenni a dolgát. Az már más kérdés, hogy ha nem éppen a tervek által alakul a dolog és akár maga a védelemre szoruló emberek ellen fogják őt küldeni a város érdekébe. De ez a jövő zene, így nem is próbálja sokat futtatni az elméjét rajta. Inkább az intézőhöz fordul. *
- Ha szabadna egy kérdést, aki azzal a hölggyel beszél ott a túl oldalt, az a parancsnok úr lenne? * Néz kérdőn a mélynövésű harcosra. * - Természetesen nem akarom zavarni, csak atyám már régről említette nevét. Őszintén nem szeretném, ha a családom neve miatt lehetne erre a nagy lehetőségre esélyem. Szándékomban áll a saját erőmből az alakulat kötelékébe kerülni.
//Jelentkezés//
* Fordul ő is az új jövevény felé, aki olyan könnyedén hagyta őket figyelmen kívül, mintha nem éppen ácsorognának már egy ideje. Meg is lepődik a félvér jelenségen. De ő nem fog ítélkezni senki felett. Ha tapasztalt harcosnak érzi magát, akkor igenis itt a helye! Hisz az alakulat az emberek védelmének érdekébe alakult! Büszkén mosollyal a szívébe mutat egy lelkes bólintást és illendő páncél dübörgést a vértjén a sötét hajú férfinek. Természetesen az enyhe fej biccentést se hagyja ki. *
- Jól emlékszik Wulfrixen Walfaccon! * Elismerően biccent az idősebb harcos felé. Nem szándékozik nagyon ki tűnni sem, de nem tudja vissza fogni lelkesedését. Végre teljesülhet az egyik álma. Az emberek védelme! Ha sikerül elérnie, hogy felvegyék az alakulatba, nem csak megnyílik számára a világ. De egyedi titulusokat és rangokat szerezhet mivel büszkén atyja elé járulhat, hogy ő igen is megtette azt amit a Demingen család elvárhat bármelyik tagjától. Természetesen nem ez az első célja, hanem az emberek védelme, de ha most ő ezáltal akár nevet is szerezhet, az plusz ajándék. A csillogó arany nem nagyon mozgatja a lelkét sem pedig a szívét. Akár milyen kihívásokat tartogat az élet számára, elszántan fogja tenni a dolgát. Az már más kérdés, hogy ha nem éppen a tervek által alakul a dolog és akár maga a védelemre szoruló emberek ellen fogják őt küldeni a város érdekébe. De ez a jövő zene, így nem is próbálja sokat futtatni az elméjét rajta. Inkább az intézőhöz fordul. *
- Ha szabadna egy kérdést, aki azzal a hölggyel beszél ott a túl oldalt, az a parancsnok úr lenne? * Néz kérdőn a mélynövésű harcosra. * - Természetesen nem akarom zavarni, csak atyám már régről említette nevét. Őszintén nem szeretném, ha a családom neve miatt lehetne erre a nagy lehetőségre esélyem. Szándékomban áll a saját erőmből az alakulat kötelékébe kerülni.
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-21 19:43:24
Üzenet elküldve: 2021-09-21 19:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés dolgában//
*Wulfrixnek nem kell sokat magyarázni, hamar megérti, hogy miről is van szó, s hogy milyen rossz is az, amikor mások nem értik meg. Főleg, ha szabalyokról van szó, amiket nem véletlen kötnek ki azok, akiknek ez a feladatuk, vagy joguk.*
-Mindenképp átadom!
*Feleli, s ő maga is kurtán meghajol a férfinek, mielőtt az távozna. Fejében pedig a fontos dolgok közé sorolja az információt. Aztán pedig, mivel dolog akad bőven, és szegény Nielvardnak is része kellett legyen ebben a kis légyottban, gyorsan odafordul hozzá. *
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
-Nos, hol is tartottunk? Ja igen, megvan.
*Éppen kezdene bele, hogy fáradjanak beljebb az irodába, és ott beszéljek meg a részleteket, amikor egy újabb alak jelenik meg. Egy fattyú az, a gnóm meglepetésére nagyon forgalmas ma a kaszárnya. Kopogni nem igen kell neki, hisz ketten is állnak az ajtó előtt. *
-Üdvözlet, jó uram. Mi járatban erre? Csak nem jelentkezni szeretne ön is?
*Teszi fel a kérdést némi előítélettel, hisz ezer másik dologban is keresheti az egységet, vagy valakit az egység körül, azonban lassan egész kézenfekvőnek tűnik számára ez a forgatókönyv is. *
-Wulfrixen Walfaccon vagyok, szolgálatára. A Warg Agyar alakulat intézője, ő pedig itt Nilevard, Demingen család legidősebb férfi sarja, ha jól emlékszem.
*Néz lopva Nielvardra, majd vissza a fél-elfre, s kíváncsian várja, hogy vajon milyen ügyben érkezhetett. *
*Wulfrixnek nem kell sokat magyarázni, hamar megérti, hogy miről is van szó, s hogy milyen rossz is az, amikor mások nem értik meg. Főleg, ha szabalyokról van szó, amiket nem véletlen kötnek ki azok, akiknek ez a feladatuk, vagy joguk.*
-Mindenképp átadom!
*Feleli, s ő maga is kurtán meghajol a férfinek, mielőtt az távozna. Fejében pedig a fontos dolgok közé sorolja az információt. Aztán pedig, mivel dolog akad bőven, és szegény Nielvardnak is része kellett legyen ebben a kis légyottban, gyorsan odafordul hozzá. *
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
-Nos, hol is tartottunk? Ja igen, megvan.
*Éppen kezdene bele, hogy fáradjanak beljebb az irodába, és ott beszéljek meg a részleteket, amikor egy újabb alak jelenik meg. Egy fattyú az, a gnóm meglepetésére nagyon forgalmas ma a kaszárnya. Kopogni nem igen kell neki, hisz ketten is állnak az ajtó előtt. *
-Üdvözlet, jó uram. Mi járatban erre? Csak nem jelentkezni szeretne ön is?
*Teszi fel a kérdést némi előítélettel, hisz ezer másik dologban is keresheti az egységet, vagy valakit az egység körül, azonban lassan egész kézenfekvőnek tűnik számára ez a forgatókönyv is. *
-Wulfrixen Walfaccon vagyok, szolgálatára. A Warg Agyar alakulat intézője, ő pedig itt Nilevard, Demingen család legidősebb férfi sarja, ha jól emlékszem.
*Néz lopva Nielvardra, majd vissza a fél-elfre, s kíváncsian várja, hogy vajon milyen ügyben érkezhetett. *
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-21 16:13:57
Üzenet elküldve: 2021-09-21 16:13:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
*Elan csak pislogni tud, ahogy a mélységi fivérek magára hagyják. Bár ő szedte elsőként a cókmókját, úgy hagyták maguk mögött, mint eb, amire már nem tart igényt. Félvérünk csak pislant néhányat, majd elindul az első úti célja felé, ami a sötétbőrűek előtt az eszébe jutott. Ám a kaszárnya kapujánál kénytelen megállni, hogy megszabaduljon a fegyvereitől. Az erőszakos kapuőröktől azért kérdezget, némi útbaigazítás reményében. Egyetlen célja, hogy a városőri elithez csatlakozzon. Minden belső törvénye egyezik az agyarosok nézeteivel, és szeretné kardjait az ő szolgálatukra adni. Ahogy a kapun átengedik, már csörtet is tovább a mutatott irányba. Nem is Elanról lenne szó, ha nem használna ki minden pillanatot. Hosszú, fekete haját a háta mögé söpri, végül határozottan kopogtat a mutatott ajtón. Aki kinyitja, csak egy fél-elffel szembesül, aki lamellás vértet visel.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.21 19:26:28, a következő indokkal:
Kérésre.
*Elan csak pislogni tud, ahogy a mélységi fivérek magára hagyják. Bár ő szedte elsőként a cókmókját, úgy hagyták maguk mögött, mint eb, amire már nem tart igényt. Félvérünk csak pislant néhányat, majd elindul az első úti célja felé, ami a sötétbőrűek előtt az eszébe jutott. Ám a kaszárnya kapujánál kénytelen megállni, hogy megszabaduljon a fegyvereitől. Az erőszakos kapuőröktől azért kérdezget, némi útbaigazítás reményében. Egyetlen célja, hogy a városőri elithez csatlakozzon. Minden belső törvénye egyezik az agyarosok nézeteivel, és szeretné kardjait az ő szolgálatukra adni. Ahogy a kapun átengedik, már csörtet is tovább a mutatott irányba. Nem is Elanról lenne szó, ha nem használna ki minden pillanatot. Hosszú, fekete haját a háta mögé söpri, végül határozottan kopogtat a mutatott ajtón. Aki kinyitja, csak egy fél-elffel szembesül, aki lamellás vértet visel.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.21 19:26:28, a következő indokkal:
Kérésre.
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-21 11:44:13
Üzenet elküldve: 2021-09-21 11:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalamb//
*Bredoc elégedetten távozik a műhelyből, s már egészen izgatott, hogy vajon milyen lesz az új űj felszerelése, ha egyszer elkészül. De tudja, hogy számtalan egyéb dolga is akad ezen kívül, így is örül, hogy legalább ezt el tudta intézni, mert sajnos egy parancsnoknak aligha akadhat szabadnapja. Hamar a kaszárnyánál találja magát, ahol biccent az őröknek, kik hasonlóképp tesznek, majd informálják a férfit, hogy az egyik embere levelet hagyott. ~Nocsak. Vajon mi történt? Remélem nem hagyott itt minket senki. ~ De ez egyelőre a jövő zenéje, most csak átveszi a levelet és elteszi, hogy majd a szobájában olvassa el. Neki is jár egy kis magány. Bár fülét megüti egy finom hang, ami igencsak szokatlan errefelé, így a kis pihenését el kell, hogy halassza. A finom hang egy finom hölgytől származik, akit szemével gyorsan átfut tetőtől talpig. Na nem úgy, ahogy a vadász férfiak a prédájukat szokták, a jégkék szemekből ilyesmit nem lehet kiolvasni. *
-Üdvözlöm, hölgyem. Talán kisegíthetem, Droyn parancsnok vagyok. Milyen ügyben keresi az őrséget?
*Persze kecses vonalakkal megáldott példány ez, ahogy az az elfek nagyrészére jellemző, de Bredoc szemét szúrja valami kellemetlen érzés a nővel kapcsolatban. Egyelőre nem tudja, hogy mi az, de nem tűnik a legbecsületesebb fajtának. Ehhez mindig is jó szeme volt. Persze nem köti a másik orrára, és nem is adja jelét, pusztán elkönyveli magának. *
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.21 11:44:45
*Bredoc elégedetten távozik a műhelyből, s már egészen izgatott, hogy vajon milyen lesz az új űj felszerelése, ha egyszer elkészül. De tudja, hogy számtalan egyéb dolga is akad ezen kívül, így is örül, hogy legalább ezt el tudta intézni, mert sajnos egy parancsnoknak aligha akadhat szabadnapja. Hamar a kaszárnyánál találja magát, ahol biccent az őröknek, kik hasonlóképp tesznek, majd informálják a férfit, hogy az egyik embere levelet hagyott. ~Nocsak. Vajon mi történt? Remélem nem hagyott itt minket senki. ~ De ez egyelőre a jövő zenéje, most csak átveszi a levelet és elteszi, hogy majd a szobájában olvassa el. Neki is jár egy kis magány. Bár fülét megüti egy finom hang, ami igencsak szokatlan errefelé, így a kis pihenését el kell, hogy halassza. A finom hang egy finom hölgytől származik, akit szemével gyorsan átfut tetőtől talpig. Na nem úgy, ahogy a vadász férfiak a prédájukat szokták, a jégkék szemekből ilyesmit nem lehet kiolvasni. *
-Üdvözlöm, hölgyem. Talán kisegíthetem, Droyn parancsnok vagyok. Milyen ügyben keresi az őrséget?
*Persze kecses vonalakkal megáldott példány ez, ahogy az az elfek nagyrészére jellemző, de Bredoc szemét szúrja valami kellemetlen érzés a nővel kapcsolatban. Egyelőre nem tudja, hogy mi az, de nem tűnik a legbecsületesebb fajtának. Ehhez mindig is jó szeme volt. Persze nem köti a másik orrára, és nem is adja jelét, pusztán elkönyveli magának. *
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.21 11:44:45
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-20 21:13:29
Üzenet elküldve: 2021-09-20 21:13:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés dolgában//
*A jámbor óriás jobbját a homlokához emeli és előrehajtja kissé a fejét amikor Wulfrixen bemutatkozik. Kiderül, hogy az alakulat intézőjével áll szemben, ám ez sajnos nem segít a helyzeten, ugyanis a megrendelőlapon Jenari kisasszony neve szerepel.
A férfi viszont nem próbálja meggyőzni, hogy adja át vagy hagyja ott a fegyvereket, ami megkönnyíti a dolgát. Nem szívesen adná át a fegyvereket, tekintve, hogy miféle fegyverek lapulnak is a bőrcsomagban.*
- Köszönöm, intéző úr, a belátását. *Hajtja meg újra kissé a fejét.*
- Sajnos a dolgom sürget, így kérem, adja át az üzenetet a kisasszonynak és később újra megpóbálkozom az átadással. *Válaszolja. A futár kérdése megint elvetendő, hisz hogyan igazolná magát a futár, hogy a felszerelések valóban Jenari kisasszony kezébe kerülnek.*
- Minden jót, intéző úr. *Köszön el Kaazem és ha nem tartóztatják, akkor fordul vissza kezében a csomaggal, hogy visszatérjen a Központba. Hisz valószínűleg akad munka számára ott bőven. A jámbor óriás hosszú léptekkel elhagyja a Kaszárnyát, hogy visszatérjen a műhelybe.*
*A jámbor óriás jobbját a homlokához emeli és előrehajtja kissé a fejét amikor Wulfrixen bemutatkozik. Kiderül, hogy az alakulat intézőjével áll szemben, ám ez sajnos nem segít a helyzeten, ugyanis a megrendelőlapon Jenari kisasszony neve szerepel.
A férfi viszont nem próbálja meggyőzni, hogy adja át vagy hagyja ott a fegyvereket, ami megkönnyíti a dolgát. Nem szívesen adná át a fegyvereket, tekintve, hogy miféle fegyverek lapulnak is a bőrcsomagban.*
- Köszönöm, intéző úr, a belátását. *Hajtja meg újra kissé a fejét.*
- Sajnos a dolgom sürget, így kérem, adja át az üzenetet a kisasszonynak és később újra megpóbálkozom az átadással. *Válaszolja. A futár kérdése megint elvetendő, hisz hogyan igazolná magát a futár, hogy a felszerelések valóban Jenari kisasszony kezébe kerülnek.*
- Minden jót, intéző úr. *Köszön el Kaazem és ha nem tartóztatják, akkor fordul vissza kezében a csomaggal, hogy visszatérjen a Központba. Hisz valószínűleg akad munka számára ott bőven. A jámbor óriás hosszú léptekkel elhagyja a Kaszárnyát, hogy visszatérjen a műhelybe.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-20 16:06:12
Üzenet elküldve: 2021-09-20 16:06:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalamb//
*A piacról egyenesen a kaszárnyához igyekszik, természetesen meg-megállva egy kis útbaigazításért. Végül célba ér, s a laktanya fenyegető kapuja előtt találja magát az elf szépség. Nem kíván betérni, mivel fogalma sincs, hogy mennek itt a dolgok, inkább megáll pár lépésre a kaputól, s óvatosan körültekint, reménykedve abban, hogy talál valami itteni emberkét, aki segítségére siet. Az őrök könnyen felismerhetik, hogy Yath nem edzés miatt tévedt erre, legalábbis a bokáig érő selyemruha, és magas sarkú csizma nem éppen egy harcos viselete. A levelet egyelőre nem veszi elő, majd csak akkor szól róla, ha találkozik az őrség valamely megbízható tagjával. Ha rövid időn belül nem érkezik senki, aki kérdőre vonná a nőt, arcán kedves mosollyal odalép az egyik őrhöz, hogy tudassa vele, mi járatban van.*
- Szép napot! Ne haragudjon, hogy megzavarom munkavégzés közben, de hivatalos ügyben járok erre. A városi őrség nagybecsű tagjait keresem. Fegyverem nincs, s mivel először járok erre, hálás lennék egy kis eligazításért.
*A piacról egyenesen a kaszárnyához igyekszik, természetesen meg-megállva egy kis útbaigazításért. Végül célba ér, s a laktanya fenyegető kapuja előtt találja magát az elf szépség. Nem kíván betérni, mivel fogalma sincs, hogy mennek itt a dolgok, inkább megáll pár lépésre a kaputól, s óvatosan körültekint, reménykedve abban, hogy talál valami itteni emberkét, aki segítségére siet. Az őrök könnyen felismerhetik, hogy Yath nem edzés miatt tévedt erre, legalábbis a bokáig érő selyemruha, és magas sarkú csizma nem éppen egy harcos viselete. A levelet egyelőre nem veszi elő, majd csak akkor szól róla, ha találkozik az őrség valamely megbízható tagjával. Ha rövid időn belül nem érkezik senki, aki kérdőre vonná a nőt, arcán kedves mosollyal odalép az egyik őrhöz, hogy tudassa vele, mi járatban van.*
- Szép napot! Ne haragudjon, hogy megzavarom munkavégzés közben, de hivatalos ügyben járok erre. A városi őrség nagybecsű tagjait keresem. Fegyverem nincs, s mivel először járok erre, hálás lennék egy kis eligazításért.
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-19 23:14:40
Üzenet elküldve: 2021-09-19 23:14:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés dolgában//
-Á értem.
*Feleli a lovagnak, s biccent is felé, ezzel jelezve, hogy így már jobban érti a dolgot, mint első körben. Azonban a kereskedő férfi jövetele jelenleg elsőbbséget élvez, hisz ő mégiscsak amolyan idegen itt, bár még Nielvard is az.*
-Üdvözlöm, Kaazem Kabhal K'harim. Wulfrixen Walfaccon, szolgálatára.
*Feleli, s mellből meghajol, miközben folytatja.*
-A Warg Agyar különleges alakulat hivalatos intézője.
*Majd pedig tovább hallgatja a termetes férfit.*
-Vagy úgy.
*Feleli, s száján némi mosolynak tetsző dolog látszik megcsillanni, bár nem igazán nevezhető annak, csak annyira, mintha egy kar nélküli ember integetne.*
-Nos akkor ez egy patthelyzet, Kaazem úr. Higgye el én megértem az önök szállításra vonatkozó szabályait, ezért meg sem próbálok egyezkedni. Azt tudom felajánlani, hogy itt megvár, amíg megpróbálom megkeresni Jenari kisasszonyt, már ha itt tartózkodik, vagy meghagyja nekem az üzenetet hogy elkészültek a fegyverek, és jelzem neki, hogy érte fáradhat, vagy küldhet érte egy futárt, ahogy belátása szerint dönt. Nos, melyik legyen?
*Így elég igazságosnak tartja a dolgot, mert mindketten beteljesíthetik a rájuk rótt feladatot. Talán éppen ez a fiatal lovag első apró feladata lesz, hogy elhozza majd a kardokat, ki tudja? Persze attól függ, hogy a kereskedőház tagja mit szól ehhez.*
-Á értem.
*Feleli a lovagnak, s biccent is felé, ezzel jelezve, hogy így már jobban érti a dolgot, mint első körben. Azonban a kereskedő férfi jövetele jelenleg elsőbbséget élvez, hisz ő mégiscsak amolyan idegen itt, bár még Nielvard is az.*
-Üdvözlöm, Kaazem Kabhal K'harim. Wulfrixen Walfaccon, szolgálatára.
*Feleli, s mellből meghajol, miközben folytatja.*
-A Warg Agyar különleges alakulat hivalatos intézője.
*Majd pedig tovább hallgatja a termetes férfit.*
-Vagy úgy.
*Feleli, s száján némi mosolynak tetsző dolog látszik megcsillanni, bár nem igazán nevezhető annak, csak annyira, mintha egy kar nélküli ember integetne.*
-Nos akkor ez egy patthelyzet, Kaazem úr. Higgye el én megértem az önök szállításra vonatkozó szabályait, ezért meg sem próbálok egyezkedni. Azt tudom felajánlani, hogy itt megvár, amíg megpróbálom megkeresni Jenari kisasszonyt, már ha itt tartózkodik, vagy meghagyja nekem az üzenetet hogy elkészültek a fegyverek, és jelzem neki, hogy érte fáradhat, vagy küldhet érte egy futárt, ahogy belátása szerint dönt. Nos, melyik legyen?
*Így elég igazságosnak tartja a dolgot, mert mindketten beteljesíthetik a rájuk rótt feladatot. Talán éppen ez a fiatal lovag első apró feladata lesz, hogy elhozza majd a kardokat, ki tudja? Persze attól függ, hogy a kereskedőház tagja mit szól ehhez.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-19 20:42:03
Üzenet elküldve: 2021-09-19 20:42:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megkönnyebbülten hallja, hogy már csak kétféle lépést kell megjegyeznie, mert bár elég gyors a felfogása és a tanulási képessége, hogy könnyen elméjébe vésse, melyik megnevezés melyik mozdulatot fedi, a teste már nem ilyen alkalmazkodó. És ez nem csak tehetségtelenség, vagy az állóképesség hiánya, a hosszas bezártság is visszavetette a mozgásfejlődését. Régen, mikor még szabadon mozoghatott, ügyesebb volt, s ezt már ő is észrevette. Korábban például nem okozott gondot végigsétálnia egy keskeny kiemelkedésen. Aztán most, túl több mint két évnyi sanyargatáson... mikor megkezdte az "edzéseit" már itt, a városban, az erdő szélén, akkor alig bírt megmaradni egy kidőlt fatörzsön, vagy gond nélkül átugrani egy pocsolyát, annyira elfelejtette irányítani a saját testét. Azóta már ezt is gyakorolta és fejlődött, s minden ilyen apró lépés reményt ad neki és biztatja, de kétségtelen, hogy eléggé megerőlteti az elméjét is ez az összpontosítás, hogy minden tagját a megfelelő helyzetben a megfelelő irányba, a megfelelő sebességgel mozdítsa. Lesz mit gyakorolnia, annyi biztos. De várakozással néz elébe. Még akkor is, ha most kezdi elérni a fáradtság, jó érzéssel tölti el a gondolat, hogy innentől kezdve az esti gyakorlatozásait már értelmesebbnek találhatja, mert biztos lehet benne, hogy nem butaságot csinál, hanem ténylegesen fejlődik általa. Ez igazán ösztönző a számára.
Figyel is mindenre, kihasznál minden lehetőséget a tanulásra. A korábbiakhoz hasonlóan minden bemutató után előbb csak magának rakja össze a mozdulatokat, aztán mikor nagyjából helyesnek érzi, akkor pillant föl megerősítésért.
Gaerralos megfigyelheti azonban, hogy minden igyekezet ellenére a tanítványa kezd már kicsit szétszórtabb lenni, többször is hibázik. Vagy a lábfeje áll rosszul, vagy a törzsét felejti el fordítani.
Ilyen szempontból jól jön a váltás.
Mikor a férfi a bábunak támasztja a botját, kíváncsian pillant felé, hogy mire készül. Aztán az utasításra biccent és nem is sumákolja el a dolgot, épp csak az egész elejére tér vissza.
Alapállás. Harcállás. Haladás előre. Haladás hátra. Kitörés. Váltólépés. Oldalazó lépés mindkét irányba. Gyűjtőlépés... Meglepve tapasztalja, hogy az első leckék viszonylag jól mennek, mintha az utóbbiak megtámogatták volna a berögzülésüket. Ezzel szemben az összetettebb lépések bosszantják, mert megfigyelése szerint valamit mindig elront bennük és ahogy fárad, meg a mester szigorú szemét nem érzi magán, ő is veszít az önfegyelméből. Átfut az arcán némi csalódott harag, amit a hibái fölött érez, meg kapkodni is elkezd és sokszor már azelőtt félbeszakítja a mozdulatot, hogy befejezte volna.
Mikor aztán fölfigyel rá, hogy Gaerralos jön vissza, akkor gyorsan inkább fölvesz egy harcállást és a fejét is lehűti. Meglepetten veszi észre, hogy a férfi gyakorlófegyvereket hozott. Nem gondolta, hogy ma még erre is rátérnek.
Átveszi a fából készült kardot, majd ahogy áll harcállásban, egyszerűen rézsútosan maga elé tartja, könyökeit kényelmesen behajlítva. A markolaton a jobb keze van elöl.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.19 20:52:41
*Megkönnyebbülten hallja, hogy már csak kétféle lépést kell megjegyeznie, mert bár elég gyors a felfogása és a tanulási képessége, hogy könnyen elméjébe vésse, melyik megnevezés melyik mozdulatot fedi, a teste már nem ilyen alkalmazkodó. És ez nem csak tehetségtelenség, vagy az állóképesség hiánya, a hosszas bezártság is visszavetette a mozgásfejlődését. Régen, mikor még szabadon mozoghatott, ügyesebb volt, s ezt már ő is észrevette. Korábban például nem okozott gondot végigsétálnia egy keskeny kiemelkedésen. Aztán most, túl több mint két évnyi sanyargatáson... mikor megkezdte az "edzéseit" már itt, a városban, az erdő szélén, akkor alig bírt megmaradni egy kidőlt fatörzsön, vagy gond nélkül átugrani egy pocsolyát, annyira elfelejtette irányítani a saját testét. Azóta már ezt is gyakorolta és fejlődött, s minden ilyen apró lépés reményt ad neki és biztatja, de kétségtelen, hogy eléggé megerőlteti az elméjét is ez az összpontosítás, hogy minden tagját a megfelelő helyzetben a megfelelő irányba, a megfelelő sebességgel mozdítsa. Lesz mit gyakorolnia, annyi biztos. De várakozással néz elébe. Még akkor is, ha most kezdi elérni a fáradtság, jó érzéssel tölti el a gondolat, hogy innentől kezdve az esti gyakorlatozásait már értelmesebbnek találhatja, mert biztos lehet benne, hogy nem butaságot csinál, hanem ténylegesen fejlődik általa. Ez igazán ösztönző a számára.
Figyel is mindenre, kihasznál minden lehetőséget a tanulásra. A korábbiakhoz hasonlóan minden bemutató után előbb csak magának rakja össze a mozdulatokat, aztán mikor nagyjából helyesnek érzi, akkor pillant föl megerősítésért.
Gaerralos megfigyelheti azonban, hogy minden igyekezet ellenére a tanítványa kezd már kicsit szétszórtabb lenni, többször is hibázik. Vagy a lábfeje áll rosszul, vagy a törzsét felejti el fordítani.
Ilyen szempontból jól jön a váltás.
Mikor a férfi a bábunak támasztja a botját, kíváncsian pillant felé, hogy mire készül. Aztán az utasításra biccent és nem is sumákolja el a dolgot, épp csak az egész elejére tér vissza.
Alapállás. Harcállás. Haladás előre. Haladás hátra. Kitörés. Váltólépés. Oldalazó lépés mindkét irányba. Gyűjtőlépés... Meglepve tapasztalja, hogy az első leckék viszonylag jól mennek, mintha az utóbbiak megtámogatták volna a berögzülésüket. Ezzel szemben az összetettebb lépések bosszantják, mert megfigyelése szerint valamit mindig elront bennük és ahogy fárad, meg a mester szigorú szemét nem érzi magán, ő is veszít az önfegyelméből. Átfut az arcán némi csalódott harag, amit a hibái fölött érez, meg kapkodni is elkezd és sokszor már azelőtt félbeszakítja a mozdulatot, hogy befejezte volna.
Mikor aztán fölfigyel rá, hogy Gaerralos jön vissza, akkor gyorsan inkább fölvesz egy harcállást és a fejét is lehűti. Meglepetten veszi észre, hogy a férfi gyakorlófegyvereket hozott. Nem gondolta, hogy ma még erre is rátérnek.
Átveszi a fából készült kardot, majd ahogy áll harcállásban, egyszerűen rézsútosan maga elé tartja, könyökeit kényelmesen behajlítva. A markolaton a jobb keze van elöl.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.19 20:52:41
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-19 18:42:31
Üzenet elküldve: 2021-09-19 18:42:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Garsin odafigyel, igyekszik, és így fejlődik is. Nem kivételes, de nem is tanul frusztrálóan lassan, és az, hogy csak vele kell foglalkoznia egy osztagnyi újonc helyett, felgyorsítja a folyamatot. Annak az értékét sem szabad alábecsülni, hogy amaz képes és hajlandó önállóan gyakorolni, így nem kell minden lépést itt helyben elég alkalommal átismételni, hogy álmából felriasztva is tökéletesen be tudja mutatni őket.*
-Rendben, már csak két fő lépésfajta van hátra. Az egyik az oldalazó lépés. Itt a nyitó láb attól függ, hogy melyik irányba akarsz mozogni. Ha az elülső lábad irányába mész, az első mozdulat hasonlít egy kitöréshez, ám nem az ellenség felé törsz ki, hanem oldalra-előre. A hátsó lábad ezután gyorsan követi az elsőt. Ügyelsz arra, hogy a mozdulat végén ne oldalra nézzen a tested, hanem az ellenfeled felé.
*Ezután következik a demonstráció. Először lassan, követhetően hajtja végre a mozdulatot, majd megmutatja, hogy hogy néz ki egy kevés lendülettel.*
-Ha a másik irányba akarsz mozogni, akkor a hátsó lábadat hozod előre, ekkor a mozdulat inkább egy váltólépéshez hasonlít.
*A végeredmény itt is ugyanaz, csak ezúttal a másik irányba hajtotta végre a lépést. Látszik rajta a lendület, a mozgás még úgy is rugalmasnak hat, hogy Gaerralos hajtja végre.*
-Rajtad a sor. Váltogasd az irányt, és gyakorold egy darabig.
*Ez a lépés nem annyira bonyolult, és talán a hajlított térdű harcállás fenntartása miatti fáradtság ellen is segíthet kissé, hiszen sokkal kevésbé merev, mint a többi lépés.*
-Utolsónak a gyűjtőlépést fogod megtanulni. A haladó lépés fordítottja, a hátsó lábadat felzárkóztatod az elsőhöz, majd innen több irányba is haladhatsz. Ha valamiért hirtelen hátrálnod kell, könnyedén visszaléphetsz, ha hárítani akarsz egy csapást, oldalazhatsz, vagy egyszerűen haladhatsz tovább is.
*Demonstrál ismét csak. Garsin megfigyelheti, hogy felsőteste mindig stabilan tartja a magasságát. Mikor végzett, biccent a lány felé.
Megvárja, amíg amaz mindegyik lépést megpróbálta és volt alkalma kijavítani a hibáit, majd mikor ez megvolt, egy közeli gyakorlóbábunak támasztja a botját, majd biccent.*
-Amíg vissza nem térek, gyakorold.
*Átadva az utasítást kissé jobban bicegve elindul a raktár felé, ahol a gyakorlófegyvereket is tárolják. Hamarosan egy fából faragott rövidkarddal és egy hasonlóan fa hosszúkarddal tér vissza. Az utóbbit Garsin kezébe nyomja, míg az előbbit megtartja.*
-Először is mutasd meg, hogyan tartod a kardot.
*Érthető okokból nem ad bemutatót, inkább kivárja, hogy mit kell kijavítania.*
*Garsin odafigyel, igyekszik, és így fejlődik is. Nem kivételes, de nem is tanul frusztrálóan lassan, és az, hogy csak vele kell foglalkoznia egy osztagnyi újonc helyett, felgyorsítja a folyamatot. Annak az értékét sem szabad alábecsülni, hogy amaz képes és hajlandó önállóan gyakorolni, így nem kell minden lépést itt helyben elég alkalommal átismételni, hogy álmából felriasztva is tökéletesen be tudja mutatni őket.*
-Rendben, már csak két fő lépésfajta van hátra. Az egyik az oldalazó lépés. Itt a nyitó láb attól függ, hogy melyik irányba akarsz mozogni. Ha az elülső lábad irányába mész, az első mozdulat hasonlít egy kitöréshez, ám nem az ellenség felé törsz ki, hanem oldalra-előre. A hátsó lábad ezután gyorsan követi az elsőt. Ügyelsz arra, hogy a mozdulat végén ne oldalra nézzen a tested, hanem az ellenfeled felé.
*Ezután következik a demonstráció. Először lassan, követhetően hajtja végre a mozdulatot, majd megmutatja, hogy hogy néz ki egy kevés lendülettel.*
-Ha a másik irányba akarsz mozogni, akkor a hátsó lábadat hozod előre, ekkor a mozdulat inkább egy váltólépéshez hasonlít.
*A végeredmény itt is ugyanaz, csak ezúttal a másik irányba hajtotta végre a lépést. Látszik rajta a lendület, a mozgás még úgy is rugalmasnak hat, hogy Gaerralos hajtja végre.*
-Rajtad a sor. Váltogasd az irányt, és gyakorold egy darabig.
*Ez a lépés nem annyira bonyolult, és talán a hajlított térdű harcállás fenntartása miatti fáradtság ellen is segíthet kissé, hiszen sokkal kevésbé merev, mint a többi lépés.*
-Utolsónak a gyűjtőlépést fogod megtanulni. A haladó lépés fordítottja, a hátsó lábadat felzárkóztatod az elsőhöz, majd innen több irányba is haladhatsz. Ha valamiért hirtelen hátrálnod kell, könnyedén visszaléphetsz, ha hárítani akarsz egy csapást, oldalazhatsz, vagy egyszerűen haladhatsz tovább is.
*Demonstrál ismét csak. Garsin megfigyelheti, hogy felsőteste mindig stabilan tartja a magasságát. Mikor végzett, biccent a lány felé.
Megvárja, amíg amaz mindegyik lépést megpróbálta és volt alkalma kijavítani a hibáit, majd mikor ez megvolt, egy közeli gyakorlóbábunak támasztja a botját, majd biccent.*
-Amíg vissza nem térek, gyakorold.
*Átadva az utasítást kissé jobban bicegve elindul a raktár felé, ahol a gyakorlófegyvereket is tárolják. Hamarosan egy fából faragott rövidkarddal és egy hasonlóan fa hosszúkarddal tér vissza. Az utóbbit Garsin kezébe nyomja, míg az előbbit megtartja.*
-Először is mutasd meg, hogyan tartod a kardot.
*Érthető okokból nem ad bemutatót, inkább kivárja, hogy mit kell kijavítania.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-12 21:45:17
Üzenet elküldve: 2021-09-12 21:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Figyel a helyesbítésekre, melyeket a férfitől kap. Véleménye szerint elég nehezen érez rá erre az egészre, de Gaerralos nyugalma őt is óvja a széteséstől és fenntartja az önbizalmát, mert amíg a katona komolyan veszi őt, addig ő is képes hinni abban, hogy képes lesz erre, csak figyelnie és gyakorolnia kell.
Mozgás közben végig a mellkasának nyomott botot képzeli oda és az erőt, aminek ellen kellene tartania, s eszerint igyekszik értelmezni, hogy miért is úgy kell lépnie, ahogy. Így aztán a felsőtestét is úgy tartja, mintha továbbra is küzdenie kellene, hogy ne késztethessék hátrálásra, bár a figyelme java most a lábaié.
Arca hamar kipirul és homlokára tapad a haja, de egészen addig bírja a rogyasztást és lépegetést, amíg Gaerralos nem jelzi, hogy újabb lépés következik. Akkor egy pillanatra kinyújtja a lábait és lazít, ami kellemes megkönnyebbülést hoz, de aztán már áll is vissza a korábbi testhelyzetbe és úgy követi végig a férfi utasításait, bemutatóját.
Korábban is megfigyelte már ezt a mozdulatot a gyakorló városőröknél, még utánozni is próbálta, de ahogy most, a magyarázatok tükrében nézi, az ő igyekvése idétlen ugrándozásnak tűnik.
Eléggé lenyűgözi és lelkesíti Gaerralos bemutatója, mert ebben a mozdulatban már valóban látni a harci szándékot, mondhatni mozgalmasabb, szinte látja ahogy kardok összecsapódása követi... Ugyanakkor a katona fájdalma sem marad észrevétlen előtte, de megjegyzést nem fűz hozzá és nem is anyáskodik. Előtte sem ismeretlen a büszkeség, meg hiszi, hogy a férfi tudja, mit bír el. Így inkább csak értő odafigyeléssel igyekszik meghálálni Gaerralos készségességét.
Vagy ötször elpróbálja aztán a mozdulatot, s előbb maga kísérli meg észrevenni a saját hibáit, igazítani rajtuk, csak aztán pillant föl a katonára, hogy megfelelő-e, amit csinál, vagy még mindig nem találta el. Majd a másik ítélete szerint folytatja a gyakorlást, de nagyon sok kell még, hogy ez ösztönös legyen, s az izmai emlékezzenek helyette, így mikor a sebességén akarna javítani, az egész sokkal elnagyoltabb és ügyetlenebb lesz. Amit ő is észrevesz, mert a végén nem úgy áll, ahogy kellene, ezért még néhányszor elvégzi lassabban. De aztán tovább is lépnek, s miután alkalmi mestere végzett az újabb mozdulatsor előadásával, az előbbiekhez hasonlóan cselekszik. Nem hagyatkozik teljesen Gaerralosra, előbb maga is igyekszik észrevenni és felismerni a hibáit, rájönni a módjára. Azért itt már bonyolódik a dolog, több mindenre kell odafigyelnie. És most még inkább látja, hogy mennyi tudatosságot igényel ez, pedig kard még nincs is a kezében és az ellenfelére sem kell reagálnia. Nagyon bízik benne, hogy ez is csak gyakorlás kérdése és egyszer majd maguktól mozdulnak jól, jó helyre a tagjai, mert jelenleg nem érti, hogyan tudna még több felé figyelni.
Közben viszont lát ebben valami táncszerűt is, ami nem kellene, hogy biztassa, lévén a táncban sem sokkal jobb, de tanult még egy-két lépést régen, s azok is éppily gyatrán mentek először, de a napi gyakorlással már összpontosítás nélkül is bármikor le tudta ugrálni. Talán most is így lesz...*
*Figyel a helyesbítésekre, melyeket a férfitől kap. Véleménye szerint elég nehezen érez rá erre az egészre, de Gaerralos nyugalma őt is óvja a széteséstől és fenntartja az önbizalmát, mert amíg a katona komolyan veszi őt, addig ő is képes hinni abban, hogy képes lesz erre, csak figyelnie és gyakorolnia kell.
Mozgás közben végig a mellkasának nyomott botot képzeli oda és az erőt, aminek ellen kellene tartania, s eszerint igyekszik értelmezni, hogy miért is úgy kell lépnie, ahogy. Így aztán a felsőtestét is úgy tartja, mintha továbbra is küzdenie kellene, hogy ne késztethessék hátrálásra, bár a figyelme java most a lábaié.
Arca hamar kipirul és homlokára tapad a haja, de egészen addig bírja a rogyasztást és lépegetést, amíg Gaerralos nem jelzi, hogy újabb lépés következik. Akkor egy pillanatra kinyújtja a lábait és lazít, ami kellemes megkönnyebbülést hoz, de aztán már áll is vissza a korábbi testhelyzetbe és úgy követi végig a férfi utasításait, bemutatóját.
Korábban is megfigyelte már ezt a mozdulatot a gyakorló városőröknél, még utánozni is próbálta, de ahogy most, a magyarázatok tükrében nézi, az ő igyekvése idétlen ugrándozásnak tűnik.
Eléggé lenyűgözi és lelkesíti Gaerralos bemutatója, mert ebben a mozdulatban már valóban látni a harci szándékot, mondhatni mozgalmasabb, szinte látja ahogy kardok összecsapódása követi... Ugyanakkor a katona fájdalma sem marad észrevétlen előtte, de megjegyzést nem fűz hozzá és nem is anyáskodik. Előtte sem ismeretlen a büszkeség, meg hiszi, hogy a férfi tudja, mit bír el. Így inkább csak értő odafigyeléssel igyekszik meghálálni Gaerralos készségességét.
Vagy ötször elpróbálja aztán a mozdulatot, s előbb maga kísérli meg észrevenni a saját hibáit, igazítani rajtuk, csak aztán pillant föl a katonára, hogy megfelelő-e, amit csinál, vagy még mindig nem találta el. Majd a másik ítélete szerint folytatja a gyakorlást, de nagyon sok kell még, hogy ez ösztönös legyen, s az izmai emlékezzenek helyette, így mikor a sebességén akarna javítani, az egész sokkal elnagyoltabb és ügyetlenebb lesz. Amit ő is észrevesz, mert a végén nem úgy áll, ahogy kellene, ezért még néhányszor elvégzi lassabban. De aztán tovább is lépnek, s miután alkalmi mestere végzett az újabb mozdulatsor előadásával, az előbbiekhez hasonlóan cselekszik. Nem hagyatkozik teljesen Gaerralosra, előbb maga is igyekszik észrevenni és felismerni a hibáit, rájönni a módjára. Azért itt már bonyolódik a dolog, több mindenre kell odafigyelnie. És most még inkább látja, hogy mennyi tudatosságot igényel ez, pedig kard még nincs is a kezében és az ellenfelére sem kell reagálnia. Nagyon bízik benne, hogy ez is csak gyakorlás kérdése és egyszer majd maguktól mozdulnak jól, jó helyre a tagjai, mert jelenleg nem érti, hogyan tudna még több felé figyelni.
Közben viszont lát ebben valami táncszerűt is, ami nem kellene, hogy biztassa, lévén a táncban sem sokkal jobb, de tanult még egy-két lépést régen, s azok is éppily gyatrán mentek először, de a napi gyakorlással már összpontosítás nélkül is bármikor le tudta ugrálni. Talán most is így lesz...*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-10 09:48:31
Üzenet elküldve: 2021-09-10 09:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Pont tökéletes az időjárás arra, hogy a lelket is kigyepálja a szalmabábúból. Már ha volna neki. Ám ez nem akadályozza Elant a buzgó feszültségoldásban, ami már egy ideje váratott magára. Nem mintha feszélyezve érezné magát, ha esetlegesen beleizzadna a testmozgásba, de ennek a veszélye jelenleg nem fenyegeti. És egyébként sem tetszelegni hozták a lábai. Csupán szeretné minden haragját egy élettelen tárgyra kivetíteni. Tünetkezelésnek éppen megfelel, amíg nem találja a barbárt, akit ténylegesen felelős a mélyen elfojtott indulataiért. Akkor viszont az istenek sem mentik meg azt a gyáva patkányt. Talán túlzásba is viszi a heves csépelést, hisz mindent belead, ami csak a fakardokból kitelik, annak érdekében, hogy legalább a formáját megtarthassa addig a várva várt pillanatig. Ez viszont a jövő balladája és valószínűleg nem bárdok ajkára való történet lesz. Ellenben ez már nem a félvér problémája. Ebben a pillanatban csupán két dolgot tart a szemei előtt. A haragját és azt, amin levezetheti. Minden más csak hátráltatná az ép eszénék megőrzésében, amennyiben van még neki olyan. Az indulat már oly módon úrrá válik a férfi felett, hogy kézzel-lábbal is csépelni kezdi a bálát, mikor egy női hang üti meg a fülét. A szavak azon nyomban kizökkentik a szinte már őrjöngő csapkodásból. Mivel pedig egyedül ő erőszakoskodik hallótávolságon belül, feltételezni meri, hogy a "nagyfiú" neki szólt. Néhány zihálással teli pillanatot követően, keresni is kezdi a hang forrását. Kizárásos alapon, tekintet az imént még almát rágcsáló, elf forma, nő felett állapodik meg. Más fehérnép nemigen lelhető fel a környéken. Ezek a hosszúfülűek meglehetősen kortalan külsővel lettek megáldva, így már a megszólításuk is némi fejvakarással jár. Mondjuk a tegeződést már megelőlegezte a hölgyemény, aki máris kevésbé morcos pofival van felvértezve. Elan is megereszt egy apró mosolyt, közben pedig meglepődve veszi észre, hogy nem csupán a mozdulatsorból, de a heves érzelmek tengeréből is ki lett zökkentve.*
-Az én Drik barátom bírja a gyűrődést. Nem kell féltened. *Veregeti meg a bála képzeletbeli vállát, miközben töretlen mosollyal jobban végigméri a hölgyet. Truvyenből kiindulva, na meg úgy alapvetően sem, Elan nem rendelkezik semmiféle előítélettel afelől, hogy hogy a gyengébbik nem is képes forgatni a fegyvert. Egyes egyedek talán jobban is, mint néhány férfi. Ennek fényében folytatja. Egy barátságos beszélgetés most csábítóbbnak ígérkezik, mint a vörös köd.*
-Vagy látsz bármi kivetnivalót abban, ahogy bánok vele? Csak mert ő nem ellenkezett. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy nem igazán bőbeszédű alak. *Próbálja viccesre venni a figurát. Az első benyomás mindig döntő jelentőséggel bír. Az előbbi roham pedig nem biztos, hogy a jó oldalra billentette a mérleget.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Pont tökéletes az időjárás arra, hogy a lelket is kigyepálja a szalmabábúból. Már ha volna neki. Ám ez nem akadályozza Elant a buzgó feszültségoldásban, ami már egy ideje váratott magára. Nem mintha feszélyezve érezné magát, ha esetlegesen beleizzadna a testmozgásba, de ennek a veszélye jelenleg nem fenyegeti. És egyébként sem tetszelegni hozták a lábai. Csupán szeretné minden haragját egy élettelen tárgyra kivetíteni. Tünetkezelésnek éppen megfelel, amíg nem találja a barbárt, akit ténylegesen felelős a mélyen elfojtott indulataiért. Akkor viszont az istenek sem mentik meg azt a gyáva patkányt. Talán túlzásba is viszi a heves csépelést, hisz mindent belead, ami csak a fakardokból kitelik, annak érdekében, hogy legalább a formáját megtarthassa addig a várva várt pillanatig. Ez viszont a jövő balladája és valószínűleg nem bárdok ajkára való történet lesz. Ellenben ez már nem a félvér problémája. Ebben a pillanatban csupán két dolgot tart a szemei előtt. A haragját és azt, amin levezetheti. Minden más csak hátráltatná az ép eszénék megőrzésében, amennyiben van még neki olyan. Az indulat már oly módon úrrá válik a férfi felett, hogy kézzel-lábbal is csépelni kezdi a bálát, mikor egy női hang üti meg a fülét. A szavak azon nyomban kizökkentik a szinte már őrjöngő csapkodásból. Mivel pedig egyedül ő erőszakoskodik hallótávolságon belül, feltételezni meri, hogy a "nagyfiú" neki szólt. Néhány zihálással teli pillanatot követően, keresni is kezdi a hang forrását. Kizárásos alapon, tekintet az imént még almát rágcsáló, elf forma, nő felett állapodik meg. Más fehérnép nemigen lelhető fel a környéken. Ezek a hosszúfülűek meglehetősen kortalan külsővel lettek megáldva, így már a megszólításuk is némi fejvakarással jár. Mondjuk a tegeződést már megelőlegezte a hölgyemény, aki máris kevésbé morcos pofival van felvértezve. Elan is megereszt egy apró mosolyt, közben pedig meglepődve veszi észre, hogy nem csupán a mozdulatsorból, de a heves érzelmek tengeréből is ki lett zökkentve.*
-Az én Drik barátom bírja a gyűrődést. Nem kell féltened. *Veregeti meg a bála képzeletbeli vállát, miközben töretlen mosollyal jobban végigméri a hölgyet. Truvyenből kiindulva, na meg úgy alapvetően sem, Elan nem rendelkezik semmiféle előítélettel afelől, hogy hogy a gyengébbik nem is képes forgatni a fegyvert. Egyes egyedek talán jobban is, mint néhány férfi. Ennek fényében folytatja. Egy barátságos beszélgetés most csábítóbbnak ígérkezik, mint a vörös köd.*
-Vagy látsz bármi kivetnivalót abban, ahogy bánok vele? Csak mert ő nem ellenkezett. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy nem igazán bőbeszédű alak. *Próbálja viccesre venni a figurát. Az első benyomás mindig döntő jelentőséggel bír. Az előbbi roham pedig nem biztos, hogy a jó oldalra billentette a mérleget.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-09 21:09:06
Üzenet elküldve: 2021-09-09 21:09:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Unott kékjei látványosan vizsgálgatják a megállapítása szerint újonc köpenyeseket. Bár egy arcizma sem rendül, ahogy végig méri őket, valahogy mégis világosan ki lehet olvasni szemeiből, melyik mozdulatairól épp mit gondol. Nincs elragadtatva a felhozataltól, a kiképzőtiszteknek bőven akad majd dolguk, ha tisztes városőröket akarnak faragni ezekből a suhancokból. Mondjuk épp azoknál, akiket tegnap látott, valamivel kevésbé tűnnek ügyetlennek, őszintén reméli, hogy pár hat elteltével kevésbé nyújt majd siralmas látványt a gyakorlásuk. Mondjuk abban jobban reménykedik, hogy akkorra már lesz dolga és nem lesz kénytelen a tér szélén lopni a napot. Az almát eszegetve próbálja felidézni, vajon zöldfülűként maga is ilyen rosszul forgatta-e a fegyvert, de a hosszúfülűekre oly jellemző gőg rögtön meg is válaszolja ezt a kérdést. Na meg, ha úgy lett volna, már a legelső napján kilehelte volna a lelkét abban a szegénynegyedi lebujban, mikor rajtaütöttek a haramiákon. Halvány grimasz szalad át arcán visszaidézve, ahogy orkvérrel beterítve téblábol hazafelé a kikövezett utcán, hirtelen el is megy a kedve az evéstől. Messzire hajítja a félig megrágcsált gyümölcsöt, amivel roppant nagylelkűen most nem céloz meg senkit.
Letörölve a ragacsos nedűt képéről tekintete immár a civilre kúszik. Máskor többen is be szoktak térni a polgárok közül, most viszont az első pillantásra elfnek tűnő fickó egyedül püföli a bálát. Méghozzá elég hevesen.*
-Aztán a többieknek is hagyj valamit, nagyfiú!
*Szól oda egészen derűs gúnnyal, arcán egy pillanatra fel is villan valami mosolyféle.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Unott kékjei látványosan vizsgálgatják a megállapítása szerint újonc köpenyeseket. Bár egy arcizma sem rendül, ahogy végig méri őket, valahogy mégis világosan ki lehet olvasni szemeiből, melyik mozdulatairól épp mit gondol. Nincs elragadtatva a felhozataltól, a kiképzőtiszteknek bőven akad majd dolguk, ha tisztes városőröket akarnak faragni ezekből a suhancokból. Mondjuk épp azoknál, akiket tegnap látott, valamivel kevésbé tűnnek ügyetlennek, őszintén reméli, hogy pár hat elteltével kevésbé nyújt majd siralmas látványt a gyakorlásuk. Mondjuk abban jobban reménykedik, hogy akkorra már lesz dolga és nem lesz kénytelen a tér szélén lopni a napot. Az almát eszegetve próbálja felidézni, vajon zöldfülűként maga is ilyen rosszul forgatta-e a fegyvert, de a hosszúfülűekre oly jellemző gőg rögtön meg is válaszolja ezt a kérdést. Na meg, ha úgy lett volna, már a legelső napján kilehelte volna a lelkét abban a szegénynegyedi lebujban, mikor rajtaütöttek a haramiákon. Halvány grimasz szalad át arcán visszaidézve, ahogy orkvérrel beterítve téblábol hazafelé a kikövezett utcán, hirtelen el is megy a kedve az evéstől. Messzire hajítja a félig megrágcsált gyümölcsöt, amivel roppant nagylelkűen most nem céloz meg senkit.
Letörölve a ragacsos nedűt képéről tekintete immár a civilre kúszik. Máskor többen is be szoktak térni a polgárok közül, most viszont az első pillantásra elfnek tűnő fickó egyedül püföli a bálát. Méghozzá elég hevesen.*
-Aztán a többieknek is hagyj valamit, nagyfiú!
*Szól oda egészen derűs gúnnyal, arcán egy pillanatra fel is villan valami mosolyféle.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-08 22:06:17
Üzenet elküldve: 2021-09-08 22:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sok mindent lehet mondani Gaerralosról, de azt nem, hogy ne lenne következetes. Ha egy csapatnyi újoncot képezne ki, akkor nagy eséllyel máshogy viselkedne, kevésbé igazodna Garsin személyes szükségleteihez, ám nem az ő dolga megtanítani Garsint arra, hogy összekovácsolódjon az alakulat többi tagjával. Így marad a tárgyszerű, megbízható modor, ami úgy tűnik, el is éri a kívánt hatást.
A köszönetet egy alig észrevehető biccentésen túl nem reagálja le, nem különösebben fontos számára a hálálkodás, a hiánya sem érdekelné. Azt viszont értékeli, hogy Garsin nem próbálja meg kitárgyalni a dolgot, nem ad neki több szót, mint amit érdemel. Ő maga is ugyanígy tesz, nem szidja meg a lányt, nem mondja, hogy ez ne történjen meg még egyszer...
Ha tanítványa odafigyelt, akkor már magától leszűrte, hogy Gaerralos elvárja, hogy tanuljon a hibáiból. Ha pedig nem, akkor az hamarosan úgyis kiderül.
Szinte tapintani tudja a bizonyítási vágyat, mikor bemutatja az új harcállást, látszik, hogy Garsin igyekszik kerülni a hibázást, és többnyire sikerül is neki. Azt viszont, hogy amaz mit gondol róla amiatt, hogy sérülten, páncélban mutatja be ezt a gyakorlatot, nem szűri le, vagy ha igen, nem adja külső jelét.
A páncélviselet még a kisebb nehezítő körülmény, hiszen a súlya rendesen eloszlik a testén. Az viszont, hogy ez a tartás külön terhet helyez a térdére, csak nehezen tűrhető fájdalmat okoz, és tudja, hogy harchelyzetben ez a fájdalom jelentősen hátráltatná.
A szabályos harclépések tényleg mulatságosnak hathatnak, ha magában csinálják őket, és nincsenek folyékony, dinamikus mozdulatsorba kötve. Gyanítja viszont, hogy Garsin elég fürge lehet ahhoz, hogy elég gyakorlással képes legyen hirtelen, villámgyors lépésekre.
Ahogy amaz gyakorol, az első pár alkalommal még van pár apróság, amit Gaerralos segít kijavítani, ám viszonylag hamar elérnek odáig, hogy úgy érzi, a további gyakorlást már végezheti magában is.*
-Próbálj meg egy kitörést. Lépj előre az elülső lábaddal, és közben helyezd át rá a testsúlyod. A hátsó lábad maradjon kinyújtva.
*Csak egyszer demonstrál, és ennek könnyen meg lehet érteni az okát. Minden erőfeszítése ellenére megrándul az arca, mikor a kitöréshez erősen be kell hajlítania bal térdét, és csak egy fél pillanatra látszik rajta a megkönnyebbülés, mikor visszatérhet alapállásba.*
-Először próbáld meg pontosan elvégezni, aztán dolgozz a sebességen. Ha harcban akarod használni ezt a lépést, fontos, hogy gyorsan csináld.
*Nem tér rá a következő lépésre, amíg Garsin nem tudja viszonylag gyorsan végrehajtani a kitörést, ám nem vár el harctéri színvonalat tőle.*
-A kitörés az egyik fő lépésed a támadáshoz. A váltólépés a másik. Harcállásban kezdesz, és egy lendületes mozdulattal előrehozod a hátulsó lábad. A mozdulat végén ugyanúgy harcállásban kell lenned, csak ezúttal a másik lábad van elől.
*Ismét csak tart egy bemutatót. Ahogy mondta, harcállásban kezdi, és egy lendületes mozdulattal előrehozza a jobb lábát. A lendület a csípőből jön, törzse a teste többi részével együtt fordul, és egyedül a feje marad egy helyben, egy elképzelt pontra figyelve maga előtt. A bal lábfeje automatikusan fordul kifelé, míg a jobb lábfeje egyenesen előre nézve ér földet. Mindez egy egyszerű, gyors lépésben játszódik le, és szinte hozzá lehet képzelni a vágómozdulatot. Megismétli ugyanezt, ezúttal visszafelé, majd Garsinra emeli tekintetét, egyértelműen azt várva, hogy amaz utánozza.*
*Sok mindent lehet mondani Gaerralosról, de azt nem, hogy ne lenne következetes. Ha egy csapatnyi újoncot képezne ki, akkor nagy eséllyel máshogy viselkedne, kevésbé igazodna Garsin személyes szükségleteihez, ám nem az ő dolga megtanítani Garsint arra, hogy összekovácsolódjon az alakulat többi tagjával. Így marad a tárgyszerű, megbízható modor, ami úgy tűnik, el is éri a kívánt hatást.
A köszönetet egy alig észrevehető biccentésen túl nem reagálja le, nem különösebben fontos számára a hálálkodás, a hiánya sem érdekelné. Azt viszont értékeli, hogy Garsin nem próbálja meg kitárgyalni a dolgot, nem ad neki több szót, mint amit érdemel. Ő maga is ugyanígy tesz, nem szidja meg a lányt, nem mondja, hogy ez ne történjen meg még egyszer...
Ha tanítványa odafigyelt, akkor már magától leszűrte, hogy Gaerralos elvárja, hogy tanuljon a hibáiból. Ha pedig nem, akkor az hamarosan úgyis kiderül.
Szinte tapintani tudja a bizonyítási vágyat, mikor bemutatja az új harcállást, látszik, hogy Garsin igyekszik kerülni a hibázást, és többnyire sikerül is neki. Azt viszont, hogy amaz mit gondol róla amiatt, hogy sérülten, páncélban mutatja be ezt a gyakorlatot, nem szűri le, vagy ha igen, nem adja külső jelét.
A páncélviselet még a kisebb nehezítő körülmény, hiszen a súlya rendesen eloszlik a testén. Az viszont, hogy ez a tartás külön terhet helyez a térdére, csak nehezen tűrhető fájdalmat okoz, és tudja, hogy harchelyzetben ez a fájdalom jelentősen hátráltatná.
A szabályos harclépések tényleg mulatságosnak hathatnak, ha magában csinálják őket, és nincsenek folyékony, dinamikus mozdulatsorba kötve. Gyanítja viszont, hogy Garsin elég fürge lehet ahhoz, hogy elég gyakorlással képes legyen hirtelen, villámgyors lépésekre.
Ahogy amaz gyakorol, az első pár alkalommal még van pár apróság, amit Gaerralos segít kijavítani, ám viszonylag hamar elérnek odáig, hogy úgy érzi, a további gyakorlást már végezheti magában is.*
-Próbálj meg egy kitörést. Lépj előre az elülső lábaddal, és közben helyezd át rá a testsúlyod. A hátsó lábad maradjon kinyújtva.
*Csak egyszer demonstrál, és ennek könnyen meg lehet érteni az okát. Minden erőfeszítése ellenére megrándul az arca, mikor a kitöréshez erősen be kell hajlítania bal térdét, és csak egy fél pillanatra látszik rajta a megkönnyebbülés, mikor visszatérhet alapállásba.*
-Először próbáld meg pontosan elvégezni, aztán dolgozz a sebességen. Ha harcban akarod használni ezt a lépést, fontos, hogy gyorsan csináld.
*Nem tér rá a következő lépésre, amíg Garsin nem tudja viszonylag gyorsan végrehajtani a kitörést, ám nem vár el harctéri színvonalat tőle.*
-A kitörés az egyik fő lépésed a támadáshoz. A váltólépés a másik. Harcállásban kezdesz, és egy lendületes mozdulattal előrehozod a hátulsó lábad. A mozdulat végén ugyanúgy harcállásban kell lenned, csak ezúttal a másik lábad van elől.
*Ismét csak tart egy bemutatót. Ahogy mondta, harcállásban kezdi, és egy lendületes mozdulattal előrehozza a jobb lábát. A lendület a csípőből jön, törzse a teste többi részével együtt fordul, és egyedül a feje marad egy helyben, egy elképzelt pontra figyelve maga előtt. A bal lábfeje automatikusan fordul kifelé, míg a jobb lábfeje egyenesen előre nézve ér földet. Mindez egy egyszerű, gyors lépésben játszódik le, és szinte hozzá lehet képzelni a vágómozdulatot. Megismétli ugyanezt, ezúttal visszafelé, majd Garsinra emeli tekintetét, egyértelműen azt várva, hogy amaz utánozza.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-06 14:28:20
Üzenet elküldve: 2021-09-06 14:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Megrendelés dolgában //
*A gnóm férfi úgy tűnik, ismeri a keresett lányt, így Kaazem reméli, hogy jó helyen jár és megtalálja majd Jenarit.*
- Igen, pontosan. *Kihagyja a válaszból, hogy nem tudja a teljes nevet, de talán nem is lesz szükség rá, túl sok ilyen nevű lány nem lakhat a kaszárnyában.*
- Kaazem Kabhal K'harim vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából keresem a kisasszonyt, aki megrendelést adott le nálunk felszerelésekre. Kérte, hogy elkészültükkor szállítsuk el a kaszárnyába. *Válaszolja a kérdésre jámbor, dörmögő hangján.*
- A megrendelést csak Jenari kiasszonynak áll módomban átadni, ezért keresem. *Teszi hozzá. Ugyanolyan protokolláris rész, mint a gnóm érdeklődése.
Amikor megérkezett, ha észrevette is a páncélos lovag reakcióját, nem adja jelét, hogy észlelte volna. Wegtorenben jóval több óriás van, mint más fajok, így ott nem meglepő a megjelenésük, de Artheniorban úgy tűnik, hogy más a fajok megoszlása. Reméli, nem zavart meg valamit érkezésével, de a gnóm reagált a megszólításra, így igyekszik gyorsan letudni ezt a részt és átadni a megrendelést.*
*A gnóm férfi úgy tűnik, ismeri a keresett lányt, így Kaazem reméli, hogy jó helyen jár és megtalálja majd Jenarit.*
- Igen, pontosan. *Kihagyja a válaszból, hogy nem tudja a teljes nevet, de talán nem is lesz szükség rá, túl sok ilyen nevű lány nem lakhat a kaszárnyában.*
- Kaazem Kabhal K'harim vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából keresem a kisasszonyt, aki megrendelést adott le nálunk felszerelésekre. Kérte, hogy elkészültükkor szállítsuk el a kaszárnyába. *Válaszolja a kérdésre jámbor, dörmögő hangján.*
- A megrendelést csak Jenari kiasszonynak áll módomban átadni, ezért keresem. *Teszi hozzá. Ugyanolyan protokolláris rész, mint a gnóm érdeklődése.
Amikor megérkezett, ha észrevette is a páncélos lovag reakcióját, nem adja jelét, hogy észlelte volna. Wegtorenben jóval több óriás van, mint más fajok, így ott nem meglepő a megjelenésük, de Artheniorban úgy tűnik, hogy más a fajok megoszlása. Reméli, nem zavart meg valamit érkezésével, de a gnóm reagált a megszólításra, így igyekszik gyorsan letudni ezt a részt és átadni a megrendelést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332