Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-03 13:39:43
Üzenet elküldve: 2021-10-03 13:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Elan nyomába //
* Végre elérve a célt, a kaszárnya előtt lévő őrök látványa megnyugtatólag hat a mélységi szívére. Nem éppen szereti a városi őrség tagjait, de nem is veti meg őket. De már elege volt a nagy tömegből. Itt már végre hátra hagyták a felesleges tömeget. *
- Sziasztok fiúk! Gondolom motozás is lesz megint. * Kacérkodik az őrökkel, akik hamar zavarba is kerülnek a mondottak hallatán. A mélységi szépen és határozott lépésekkel megközelíti az őröket, majd a fegyvereit egyesével kihúzza és a kezükbe adja. *
- Ugye fiúk a motozást azért nem hagyjátok ki ugye? * Néz az egyik szakállas férfi szemébe. De utána lép is be miután a másik bólint, hogy mehet. Belépve az épületen belülre a nem rég látott eszközöktől nem éppen fogja el a nosztalgia inkább csak a győzelem íze és a lelkesedés adta csata heve. De utána meg az unalom is, míg fivérére várt. *
- Elnézést uram, egy Elan nevezetű wargot keresünk. Megtudná mutatni merre találjuk? * Minden mézes mázas mozdulat és gesztussal is csak annyit ér a férfinél, hogy a warg alakulatos ajtóra mutat. Meg is köszöni gyorsan és elindul az ajtóhoz. *
- Várjunk egy kicsit, talán ki jön valaki. Ha nem akkor bekopogunk rendben?
* Végre elérve a célt, a kaszárnya előtt lévő őrök látványa megnyugtatólag hat a mélységi szívére. Nem éppen szereti a városi őrség tagjait, de nem is veti meg őket. De már elege volt a nagy tömegből. Itt már végre hátra hagyták a felesleges tömeget. *
- Sziasztok fiúk! Gondolom motozás is lesz megint. * Kacérkodik az őrökkel, akik hamar zavarba is kerülnek a mondottak hallatán. A mélységi szépen és határozott lépésekkel megközelíti az őröket, majd a fegyvereit egyesével kihúzza és a kezükbe adja. *
- Ugye fiúk a motozást azért nem hagyjátok ki ugye? * Néz az egyik szakállas férfi szemébe. De utána lép is be miután a másik bólint, hogy mehet. Belépve az épületen belülre a nem rég látott eszközöktől nem éppen fogja el a nosztalgia inkább csak a győzelem íze és a lelkesedés adta csata heve. De utána meg az unalom is, míg fivérére várt. *
- Elnézést uram, egy Elan nevezetű wargot keresünk. Megtudná mutatni merre találjuk? * Minden mézes mázas mozdulat és gesztussal is csak annyit ér a férfinél, hogy a warg alakulatos ajtóra mutat. Meg is köszöni gyorsan és elindul az ajtóhoz. *
- Várjunk egy kicsit, talán ki jön valaki. Ha nem akkor bekopogunk rendben?
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-01 12:08:44
Üzenet elküldve: 2021-10-01 12:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
-Megboldogult? Talán épp te segítettél neki boldogulni? *Kérdezi a félvér nem kevés hátsószándékkal. Hisz a hölgyemény, ha nem is egyértelműen, de arra utalt, hogy volt dolga gyakorló bábúval. De vajon a kényszer, vagy az élvezet vitte rá, hogy szalmát csépeljen? Az ilyen hátulról mellbe történő puhatolózás nem igazán Elan stílusa. Ellenben ha már ezzel a képzavarral élnek, az sem ő lesz, aki megtöri a varázst. A feltételezésen, mi szerint többet akarna Driktől, mint ököllel és botokkal levezetni egy kis feszültséget, először jót nevet. Majd mikor már ő sem tudja eldönteni, hogy tréfáról van szó, vagy véresen komoly hiedelmekről, lázas fejvakarásba kezd. Csupán, hogy a zavarát leplezze.*
-Jó neked. *Böki ki végül, de sietve hozzá is teszi.* Mármint az engem sem érdekel, hogy ki, mit, és kivel csinál a hálószobájában. De inkább rágok üvegszilánkot, mint bárki azt higgye, hogy hasonló perverz lennék. *Zavarát inkább egy bemutatkozásba fojtja, amit a hölgyemény viszonoz is. Bár Elan nem szándékozott kézfogással bíbelődni, na meg az is ott lóg, hogy hölgyekkel nem szokás, azért elfogadja a felé nyújtott jobbot. A szorítás határozottságról árulkodik. Bár Naesala egész megjelenésére sem lehetne ráfogni az ellenkezőjét.*
-Örvendek Naesala... Kisasszony? *Néz kérdőn a semmitmondó íriszekbe. Az elffel ellentétben, Elanba még nem tért vissza a határozottság.*
-Említésre méltó kézfogás. Te sem most jöttél a szövőszék mellől. *Bókol esetlenül. Még nem tudja eldönteni, hogy a nőiességet kiemelve sértené meg a másikat, vagy épp az ellenkezőjével. Esetleg a bókolás szándékával egyáltalán. Truvyen például már ezért pofozkodott. Végül csak összeszedi magát, hiszen egy olyan ellenfél ellen küzdeni, aki vissza is üt, egy olyan téma, amihez a félvér is bátran hozzá tud szólni. Még a magába vetett büszkeségét is felvillantja, néhány pimaszul magabiztos szó erejéig. A mosolya pedig visszakúszni látszik. Persze a hosszúéletű sem rest visszaszúrni a szavak fegyverével, mintha csak a bakák bátorságát akarná védelmezi.*
-Gondolod, hogy olyan könnyű könnyeket csalni a szemembe? Ezek legfeljebb a megnevettetésemmel érhetnék el. *Fordítja ő is a gyakorlatozók felé a tekintetét. Közben azért szöget üt a fejébe, hogy Naesala úgy beszél a civilekről, mintha ő nem lenne az.*
-És a te kemény kezeid fogtak már kardot? *Fordul vissza a hosszúfülű hölgy felé. Elannak nem kenyere a nagyotmondás. Ha a másiknak nincs ellenére, beszéljenek ezek a gyakorló kardnak gúnyolt karók! Ám mielőtt ilyesmivel állna elő, jobb tisztában lenni a szurkálódás miértjével. Nem-e csak a híres elf büszkeség elevenedik meg a férfi előtt.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
-Megboldogult? Talán épp te segítettél neki boldogulni? *Kérdezi a félvér nem kevés hátsószándékkal. Hisz a hölgyemény, ha nem is egyértelműen, de arra utalt, hogy volt dolga gyakorló bábúval. De vajon a kényszer, vagy az élvezet vitte rá, hogy szalmát csépeljen? Az ilyen hátulról mellbe történő puhatolózás nem igazán Elan stílusa. Ellenben ha már ezzel a képzavarral élnek, az sem ő lesz, aki megtöri a varázst. A feltételezésen, mi szerint többet akarna Driktől, mint ököllel és botokkal levezetni egy kis feszültséget, először jót nevet. Majd mikor már ő sem tudja eldönteni, hogy tréfáról van szó, vagy véresen komoly hiedelmekről, lázas fejvakarásba kezd. Csupán, hogy a zavarát leplezze.*
-Jó neked. *Böki ki végül, de sietve hozzá is teszi.* Mármint az engem sem érdekel, hogy ki, mit, és kivel csinál a hálószobájában. De inkább rágok üvegszilánkot, mint bárki azt higgye, hogy hasonló perverz lennék. *Zavarát inkább egy bemutatkozásba fojtja, amit a hölgyemény viszonoz is. Bár Elan nem szándékozott kézfogással bíbelődni, na meg az is ott lóg, hogy hölgyekkel nem szokás, azért elfogadja a felé nyújtott jobbot. A szorítás határozottságról árulkodik. Bár Naesala egész megjelenésére sem lehetne ráfogni az ellenkezőjét.*
-Örvendek Naesala... Kisasszony? *Néz kérdőn a semmitmondó íriszekbe. Az elffel ellentétben, Elanba még nem tért vissza a határozottság.*
-Említésre méltó kézfogás. Te sem most jöttél a szövőszék mellől. *Bókol esetlenül. Még nem tudja eldönteni, hogy a nőiességet kiemelve sértené meg a másikat, vagy épp az ellenkezőjével. Esetleg a bókolás szándékával egyáltalán. Truvyen például már ezért pofozkodott. Végül csak összeszedi magát, hiszen egy olyan ellenfél ellen küzdeni, aki vissza is üt, egy olyan téma, amihez a félvér is bátran hozzá tud szólni. Még a magába vetett büszkeségét is felvillantja, néhány pimaszul magabiztos szó erejéig. A mosolya pedig visszakúszni látszik. Persze a hosszúéletű sem rest visszaszúrni a szavak fegyverével, mintha csak a bakák bátorságát akarná védelmezi.*
-Gondolod, hogy olyan könnyű könnyeket csalni a szemembe? Ezek legfeljebb a megnevettetésemmel érhetnék el. *Fordítja ő is a gyakorlatozók felé a tekintetét. Közben azért szöget üt a fejébe, hogy Naesala úgy beszél a civilekről, mintha ő nem lenne az.*
-És a te kemény kezeid fogtak már kardot? *Fordul vissza a hosszúfülű hölgy felé. Elannak nem kenyere a nagyotmondás. Ha a másiknak nincs ellenére, beszéljenek ezek a gyakorló kardnak gúnyolt karók! Ám mielőtt ilyesmivel állna elő, jobb tisztában lenni a szurkálódás miértjével. Nem-e csak a híres elf büszkeség elevenedik meg a férfi előtt.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-30 21:38:52
Üzenet elküldve: 2021-09-30 21:38:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
-Csak futólag *felel a másikéhoz hasonlatos komolysággal* -De jó barátságot ápoltam az egyik megboldogult kuzinjával. *bök fejével a meredély irányába, ahol az egykori Barakk feküdt, noha nem várja el, hogy a fiú értse, mire is céloz. Valahogy nem is tűnik idevalósinak.
Megjelenik egy igencsak haloványka mosoly szája sarkában a nevetést hallva, de gyorsan el is tűnteti mire valamivel bizalmasabb hangon fűz megjegyzést a tiltakozáshoz.*
-Én aztán nem ítélkezem.
*Hazudja könnyedén, de persze a másik honnan is tudhatná, hogy nem mond igazat. Az elf gyakran bíráskodik önkényesen mások tettei felett, noha csak csöndesen, magában, egyszerűen vannak olyan dolgok, amik nem összeegyeztethetőek meglehetősen sajátos értékrendjével. Bár szerencsére valóban mélységesen hidegen hagyja egy idegen szalmabábuk iránt táplált gyengéd álérzelme, amíg az nem sért törvényt.*
-Naesala.
*Mutatkozik be maga is, s már nyúl is kézfogásra, ha pedig a hosszúfülű - netán félvér? - elfogadja, határozottan meg is rázza. Nem szorítja el ugyan, nem szándéka erőt demonstrálni, de érezheti, hogy nem valami nyálas úrihölgy marka ez. Egyébként kicsit még magát is meglepi, milyen barátságosan viselkedik a civillel, sikerült egy jobb pillanatában találkozniuk. A tétlenül töltött hatok unalmának hatása alatt lehet még, legalább is erre fogná, valahol azonban örül, hogy most végre van alkalma valaki olyanhoz szólni, aki nem egy vén pegazusi szeszkós vagy városőr. Azok is tudnak szórakoztatóak lenni néha-néha, de ha sokáig közöttük van az ember, kedve lenne egytől egyig mindegyiket lecsapni egy méretes lapáttal.
Összevonja a szemöldökét a hencegésnek hangzó szavakra, pár esztendeje egy ilyen megszólalásra gondolkodás nélkül ugrott volna, még talán fel is húzta volna magát rajta. Mondjuk épp akkoriban mindenen felhúzta magát, most sem kell hozzá ugyan túl sok, de valamennyit csillapodott folyvást tomboló dühe az elmúlt nehéz időszakoknak köszönhetően. Nagyon is jól tudja egyébként, mi is a célja ezzel Elannak, de mivel az elf az egyenes beszéd híve, némi cukkolással még megpróbálja elérni, hogy el is hangozzon az ajánlat.*
-Én sem *pillant rá a többi gyakorlatozóra, akiknek a többsége újonc* -Bizonyára nem szeretnék, hogy egy civil pityeregve távozzon innen, az nem vetne túl jó fényt az Őrségre. Lelkiismeretesen vigyáznak a jóhírünkre.
*Szeretne büszke kifejezést erőltetni képére, figyelve, ahogy az emlegetettek fakarddal hadonásznak, de olyannyira elkeseríti a látvány, végül inkább amolyan grimaszféle jelenik meg arcán.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
-Csak futólag *felel a másikéhoz hasonlatos komolysággal* -De jó barátságot ápoltam az egyik megboldogult kuzinjával. *bök fejével a meredély irányába, ahol az egykori Barakk feküdt, noha nem várja el, hogy a fiú értse, mire is céloz. Valahogy nem is tűnik idevalósinak.
Megjelenik egy igencsak haloványka mosoly szája sarkában a nevetést hallva, de gyorsan el is tűnteti mire valamivel bizalmasabb hangon fűz megjegyzést a tiltakozáshoz.*
-Én aztán nem ítélkezem.
*Hazudja könnyedén, de persze a másik honnan is tudhatná, hogy nem mond igazat. Az elf gyakran bíráskodik önkényesen mások tettei felett, noha csak csöndesen, magában, egyszerűen vannak olyan dolgok, amik nem összeegyeztethetőek meglehetősen sajátos értékrendjével. Bár szerencsére valóban mélységesen hidegen hagyja egy idegen szalmabábuk iránt táplált gyengéd álérzelme, amíg az nem sért törvényt.*
-Naesala.
*Mutatkozik be maga is, s már nyúl is kézfogásra, ha pedig a hosszúfülű - netán félvér? - elfogadja, határozottan meg is rázza. Nem szorítja el ugyan, nem szándéka erőt demonstrálni, de érezheti, hogy nem valami nyálas úrihölgy marka ez. Egyébként kicsit még magát is meglepi, milyen barátságosan viselkedik a civillel, sikerült egy jobb pillanatában találkozniuk. A tétlenül töltött hatok unalmának hatása alatt lehet még, legalább is erre fogná, valahol azonban örül, hogy most végre van alkalma valaki olyanhoz szólni, aki nem egy vén pegazusi szeszkós vagy városőr. Azok is tudnak szórakoztatóak lenni néha-néha, de ha sokáig közöttük van az ember, kedve lenne egytől egyig mindegyiket lecsapni egy méretes lapáttal.
Összevonja a szemöldökét a hencegésnek hangzó szavakra, pár esztendeje egy ilyen megszólalásra gondolkodás nélkül ugrott volna, még talán fel is húzta volna magát rajta. Mondjuk épp akkoriban mindenen felhúzta magát, most sem kell hozzá ugyan túl sok, de valamennyit csillapodott folyvást tomboló dühe az elmúlt nehéz időszakoknak köszönhetően. Nagyon is jól tudja egyébként, mi is a célja ezzel Elannak, de mivel az elf az egyenes beszéd híve, némi cukkolással még megpróbálja elérni, hogy el is hangozzon az ajánlat.*
-Én sem *pillant rá a többi gyakorlatozóra, akiknek a többsége újonc* -Bizonyára nem szeretnék, hogy egy civil pityeregve távozzon innen, az nem vetne túl jó fényt az Őrségre. Lelkiismeretesen vigyáznak a jóhírünkre.
*Szeretne büszke kifejezést erőltetni képére, figyelve, ahogy az emlegetettek fakarddal hadonásznak, de olyannyira elkeseríti a látvány, végül inkább amolyan grimaszféle jelenik meg arcán.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-29 22:32:03
Üzenet elküldve: 2021-09-29 22:32:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
*Szívet melengető a két régi barát találkozása. Messze nyugodtabb körülmények között zajlik a viszontlátás, mint amilyen a búcsú bolt. Kedélyesebb is a társalgás meg kell hagyni. Amikor az öregebb a pipájáért nyúl, Soreylt elfogja egy kellemes érzés. Mint mikor egy hosszú utat megjárt vándor valaminek a végére ér. Persze ez csak egy fejezet egy nagyon hosszú regényben, mégis. Ha most nem találkozott volna Bredockal, talán soha nem tudja majd letenni a történtek terheit. A Garsinról kapott kis helyzetjelentés is felmelegít valamit a férfi mellkasában. Elhagyó apai mosoly ül ki az arcára. A büszke, de bűnbánó fajta.*
-A legjobb helyre került.
*Biccent oda a férfinek, és egy pillanatra elréved.*
-Habár az a medál a mai napig megijeszt.
*Teszi hozzá mély hangján, egy kis aggodalommal. Kiérződik azért, hogy nem másokat félt csakis a lányt.*
~Csak nehogy valami baja essék.~
*Gondolja magában, Amire Perchipfell is azonnal rákontrázz.*
~Nézz rá az öregre. Már messze nem az az ember, aki a bányában volt. Csak te töltötted az elmúlt isten tudja hány hatot szabadsággal. Minden bizonnyal a kis vakarcs is kikupálódott ne félj. Nem lesz annak semmi baja.~
*Foglalja össze gyorsan a kard képzelt hangja. Soreyl igazat is ad neki, és habár ugyanúgy aggódik, de legalább nem zargatja tovább a gondolat.*
-Parancsnok!
*Ismétli vissza a lovag egy elismerő bólintással. Az azt követő történetet pedig hümmögéssel, és apró bólogatással kíséri.*
-Népek Tanácsa. Hm.
*Ízlelgeti a szókapcsolatot a lovag egy kicsit.*
-Sokáig voltam távol.
*Teszi hozzá, mintegy jelezve hogy egy halványlila dunsztnyi fogalma sincsen róla miről beszél a másik, de a szövegkörnyezetből annyit leszűr, hogy a város kettészakadása után végre visszaáll valami rend Artheniorba.*
-Akkor legalább az őrséget végre támogatja is valaki. Ez becsületes. Valóban nehéz lett volna rendet tartani itt lelkes fiatalokból, és igazságos unatkozó szamaritánusokból.
*Mondja tréfálva, és jelezve, hogy az utóbbi rájuk vonatkozik.*
-Elit alakulat ha!
*Elgondolkozik egy pillanatra, és kicsit megfontolja milyen reakció erre a helyes lépés. A történetből, és magából a férfi ismeretéből sejti, hogy nem a hatalom és nyereségvágy hosszas könyöklése vezetett idáig, mégis ki akarja valahogy fejezni tiszteletét. Végül győz a nemesi udvar neveltetése, és a lovagi iskola.*
-Gratulálok a címhez.
*Mondja komolyan. Egy pillanatra elgondolkozik. Igazából nem is tudja hogy ő most városőr-e vagy sem. A régi csapat feloszlott, Danjaar elment. Minden bizonnyal az eddigi papír, és eskü érvényét vesztette.*
~Talán mégsem kellett volna kipakolnom.~
*Gondolja magában, de nem tart sokáig. Talán ha kérvényezné, hogy vegyék át Bredoc alakulatához. De milyen lenne már ha ezt a feletteseitől kérné. Meg messze túl keveset tud az egészről, holott elsőre tetszik neki a gondolat. Fel is veszi a teendők közé, hogy ezt majd megemlítse az öregnek.*
-Azért remélem van még egy két szóra ideje Parancsnok.
*Aztán egy olyan invitálás is elhangzik amire nem lehet nemet mondani. Egy pohár bor, meg egy csöndes iroda.*
-A csatába is követtelek, egy pohár borig kérned sem kell.
*Mondja, és kicsit vállon lapogatja Bredocot, majd elindul a mutatott irányba. Út közben azért még hozzáteszi.*
-Ha sok a papírmunka természetesen nem tartalak fel azért sokáig.
*Szívet melengető a két régi barát találkozása. Messze nyugodtabb körülmények között zajlik a viszontlátás, mint amilyen a búcsú bolt. Kedélyesebb is a társalgás meg kell hagyni. Amikor az öregebb a pipájáért nyúl, Soreylt elfogja egy kellemes érzés. Mint mikor egy hosszú utat megjárt vándor valaminek a végére ér. Persze ez csak egy fejezet egy nagyon hosszú regényben, mégis. Ha most nem találkozott volna Bredockal, talán soha nem tudja majd letenni a történtek terheit. A Garsinról kapott kis helyzetjelentés is felmelegít valamit a férfi mellkasában. Elhagyó apai mosoly ül ki az arcára. A büszke, de bűnbánó fajta.*
-A legjobb helyre került.
*Biccent oda a férfinek, és egy pillanatra elréved.*
-Habár az a medál a mai napig megijeszt.
*Teszi hozzá mély hangján, egy kis aggodalommal. Kiérződik azért, hogy nem másokat félt csakis a lányt.*
~Csak nehogy valami baja essék.~
*Gondolja magában, Amire Perchipfell is azonnal rákontrázz.*
~Nézz rá az öregre. Már messze nem az az ember, aki a bányában volt. Csak te töltötted az elmúlt isten tudja hány hatot szabadsággal. Minden bizonnyal a kis vakarcs is kikupálódott ne félj. Nem lesz annak semmi baja.~
*Foglalja össze gyorsan a kard képzelt hangja. Soreyl igazat is ad neki, és habár ugyanúgy aggódik, de legalább nem zargatja tovább a gondolat.*
-Parancsnok!
*Ismétli vissza a lovag egy elismerő bólintással. Az azt követő történetet pedig hümmögéssel, és apró bólogatással kíséri.*
-Népek Tanácsa. Hm.
*Ízlelgeti a szókapcsolatot a lovag egy kicsit.*
-Sokáig voltam távol.
*Teszi hozzá, mintegy jelezve hogy egy halványlila dunsztnyi fogalma sincsen róla miről beszél a másik, de a szövegkörnyezetből annyit leszűr, hogy a város kettészakadása után végre visszaáll valami rend Artheniorba.*
-Akkor legalább az őrséget végre támogatja is valaki. Ez becsületes. Valóban nehéz lett volna rendet tartani itt lelkes fiatalokból, és igazságos unatkozó szamaritánusokból.
*Mondja tréfálva, és jelezve, hogy az utóbbi rájuk vonatkozik.*
-Elit alakulat ha!
*Elgondolkozik egy pillanatra, és kicsit megfontolja milyen reakció erre a helyes lépés. A történetből, és magából a férfi ismeretéből sejti, hogy nem a hatalom és nyereségvágy hosszas könyöklése vezetett idáig, mégis ki akarja valahogy fejezni tiszteletét. Végül győz a nemesi udvar neveltetése, és a lovagi iskola.*
-Gratulálok a címhez.
*Mondja komolyan. Egy pillanatra elgondolkozik. Igazából nem is tudja hogy ő most városőr-e vagy sem. A régi csapat feloszlott, Danjaar elment. Minden bizonnyal az eddigi papír, és eskü érvényét vesztette.*
~Talán mégsem kellett volna kipakolnom.~
*Gondolja magában, de nem tart sokáig. Talán ha kérvényezné, hogy vegyék át Bredoc alakulatához. De milyen lenne már ha ezt a feletteseitől kérné. Meg messze túl keveset tud az egészről, holott elsőre tetszik neki a gondolat. Fel is veszi a teendők közé, hogy ezt majd megemlítse az öregnek.*
-Azért remélem van még egy két szóra ideje Parancsnok.
*Aztán egy olyan invitálás is elhangzik amire nem lehet nemet mondani. Egy pohár bor, meg egy csöndes iroda.*
-A csatába is követtelek, egy pohár borig kérned sem kell.
*Mondja, és kicsit vállon lapogatja Bredocot, majd elindul a mutatott irányba. Út közben azért még hozzáteszi.*
-Ha sok a papírmunka természetesen nem tartalak fel azért sokáig.
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-29 21:56:52
Üzenet elküldve: 2021-09-29 21:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
*Ugyan legjobb tudomása szerint Soreyl a bányában maradt helyreállítani a rendet, azóta nem kaptak hírt az ott folyó dolgokról. Pedig állítólag még csapatok is indultak oda, csak úgy a biztonság kedvéért. Jól esik egy ismerős arcot látni, hisz akikkel még azelőtt szolgált, mind kihulltak, vagy eltűntek. Bár talán jobb kifejezés, hogy egy régi barátot látni. Amikor vállt vállnak vetve küzdesz a saját és társaid életéért, kialakul egy bizonyos kötelék. Akik tudják tudják. A kérdésre zsivány mosoly húzódik arcára. *
-De bizony. S nem is akármilyen kis segítség. Szorgosan gyakorol, tanul írni és olvasni, egész megnyugodott, azt hiszem. Hála Eeyrnek. Épp azt az átkos nyakláncot kutatja, szóval őt pont elkerülted, de biztosan visszatér hamarosan.
*Úgy gondolja, hogy biztosan Soreyl szívéhez is hozzánőhetett a magányos, hideg éjszakákon a cellák sötét sarkaiban. Aztán nem nehéz észrevennie, hogy valami gyötri a másik lelkét, de nem akarja ezt boncolgatni, sem a hely sem az idő nem alkalmas rá, meg aztán lehet, hogy csak rontana vele, így inkább a másik megoldást húzza elő a tarsolyából. Kezét a másik vállára teszi pár pillanatra. *
-Rá se ránts, cimbora. Járt már úgy más is.
*Majd tapogatni kezdi magát, hogy megkeresse a pipáját, miközben egy újabb kérdést hall. *
-Hallottad?
*Kérdez vissza szemöldökét némileg felemelve, majd tovább gyömöszöli a dohányt. *
-Ami azt illeti, parancsnok lettem barátom.
*Persze hagy egy kis időt, ha szükséges a másiknak, majd meggyújtja a pipát, s kövéret fúj a levegőbe. *
-Amikor visszatértünk Garsinnal szinte senki nem volt itt. Akkorra már a Népek Tanácsa is megalakult. Kiderült, hogy Denjaar lelépett, nem teljesen tiszta, hogy miért, és rám hagyta a vezetést. Én meg elvállaltam.
*Na nem mintha annyira vágyott volna rá, egyszerűen csak nem volt alkalmasabb jelölt. Nem vágyta sem a hatalmat sem a felelősséget, de tudja, hogy valakinek ki kell állnia. *
-Aztán volt egy titkos tanácskozás, ahol szó szót követett, és létrejött a Warg Agyar alakulat. Meggyőztem őket, hogy sokkal több ember kell egy ekkora város biztonságának biztosításához, úgyhogy toborozni kezdtek, kiképzés satöbbi. Így az én alakulatom amolyan elit egység, speciális küldetésekre, a városi őrség pedig ellátja az alapvető feladatokat.
~Az én alakulatom. Még sosem mondtam ki hangosan. Furcsa érzés. ~
*Persze látja a másikon, és rajta is átfut, hogy talán nem ez a legjobb helyszín. *
-Gyere, menjünk az irodába. Van ott egy üveg tavalyi Harsogóm is.
*Ugyan legjobb tudomása szerint Soreyl a bányában maradt helyreállítani a rendet, azóta nem kaptak hírt az ott folyó dolgokról. Pedig állítólag még csapatok is indultak oda, csak úgy a biztonság kedvéért. Jól esik egy ismerős arcot látni, hisz akikkel még azelőtt szolgált, mind kihulltak, vagy eltűntek. Bár talán jobb kifejezés, hogy egy régi barátot látni. Amikor vállt vállnak vetve küzdesz a saját és társaid életéért, kialakul egy bizonyos kötelék. Akik tudják tudják. A kérdésre zsivány mosoly húzódik arcára. *
-De bizony. S nem is akármilyen kis segítség. Szorgosan gyakorol, tanul írni és olvasni, egész megnyugodott, azt hiszem. Hála Eeyrnek. Épp azt az átkos nyakláncot kutatja, szóval őt pont elkerülted, de biztosan visszatér hamarosan.
*Úgy gondolja, hogy biztosan Soreyl szívéhez is hozzánőhetett a magányos, hideg éjszakákon a cellák sötét sarkaiban. Aztán nem nehéz észrevennie, hogy valami gyötri a másik lelkét, de nem akarja ezt boncolgatni, sem a hely sem az idő nem alkalmas rá, meg aztán lehet, hogy csak rontana vele, így inkább a másik megoldást húzza elő a tarsolyából. Kezét a másik vállára teszi pár pillanatra. *
-Rá se ránts, cimbora. Járt már úgy más is.
*Majd tapogatni kezdi magát, hogy megkeresse a pipáját, miközben egy újabb kérdést hall. *
-Hallottad?
*Kérdez vissza szemöldökét némileg felemelve, majd tovább gyömöszöli a dohányt. *
-Ami azt illeti, parancsnok lettem barátom.
*Persze hagy egy kis időt, ha szükséges a másiknak, majd meggyújtja a pipát, s kövéret fúj a levegőbe. *
-Amikor visszatértünk Garsinnal szinte senki nem volt itt. Akkorra már a Népek Tanácsa is megalakult. Kiderült, hogy Denjaar lelépett, nem teljesen tiszta, hogy miért, és rám hagyta a vezetést. Én meg elvállaltam.
*Na nem mintha annyira vágyott volna rá, egyszerűen csak nem volt alkalmasabb jelölt. Nem vágyta sem a hatalmat sem a felelősséget, de tudja, hogy valakinek ki kell állnia. *
-Aztán volt egy titkos tanácskozás, ahol szó szót követett, és létrejött a Warg Agyar alakulat. Meggyőztem őket, hogy sokkal több ember kell egy ekkora város biztonságának biztosításához, úgyhogy toborozni kezdtek, kiképzés satöbbi. Így az én alakulatom amolyan elit egység, speciális küldetésekre, a városi őrség pedig ellátja az alapvető feladatokat.
~Az én alakulatom. Még sosem mondtam ki hangosan. Furcsa érzés. ~
*Persze látja a másikon, és rajta is átfut, hogy talán nem ez a legjobb helyszín. *
-Gyere, menjünk az irodába. Van ott egy üveg tavalyi Harsogóm is.
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-29 20:26:29
Üzenet elküldve: 2021-09-29 20:26:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nem is kellet olyan sokat várnia. Az előre jelzett fertályórácskának talán a fele sem telt le, és katonás léptek zaja hallatszik a kaszárnya folyosóján. Persze. Sok baka jár kel, de ez más. Soreyl barna szembogara a hang irányába fordul.*
~Mi a fasz?!~
*Hitetlenkedik Perchipfell a lovag fejében, és bizony ő is hasonló véleményen van.*
~Magam sem mondtam volna jobban.~
*Helyesel a férfi, miközben arca is kifejezi meglepettségét. A szembe jövő harcos valóban egészen hasonlatos Bredochoz. Azonban páncélja, és mindene, merőben megváltozott. A tapasztalattal, és erősödéssel töltött hatok meghozták a gyümölcsüket. Már messziről látható a mosolya a szakállasnak, amit a borostás is viszonoz.*
-Az bizony!
*Válaszol a megszólításra, és maga is szélesre tárja a karját. Vál-lapogatásos férfi pillanatok következnek. Még búcsúzóul rá is szorít a parancsnokhelyettesre.*
~Vagy mi a fene is már.~
*Gondolkodik el végül egy pillanatra, de az érkező név fel is rázza ebből azonnal.*
-Garsin.
*Ismétli meg boldog hangon. Majd tréfásan összeráncolja a szemöldökét.*
-Csak nem vetted be az őrségbe?
*Kérdezi mű-rosszallóan. Egyáltalán nem bánná, ha itt látna azt a lányt.*
~Legalább jó helyen lenne.~
*Mondja fejében Perchi. Ritka pillanat, de végre valami kedves hagyta el a száját. Végtére is, ő is megkedvelte mindezalatt. Mindkettőt. Soreylnek eltéved a tekintete. Megpillantja barátja kardját. Büszkeséggel tölti el, hogyha úgy hozza a sors, hogy ismét kardot rántanak, akkor azt ilyen mesteri szerszámokkal tehetik. Vállt, vállnak vetve.*
-Jöttem volna hamarabb is.
*Kezdi Soreyl, miközben újra az ismerős arcot kezdi vizsgálni.*
-Sok dolgom nem volt... De.
*Tart egy pillanatnyi szünetet. Kicsit elkomorul a hangja.*
-Valami visszatartott.
*Azonnal megrázza a fejét, és újra mosoly kúszik jobb szájzugába.*
-De felejtsük is el. Hallom már nem vagy parancsnokhelyettes. Csak nem rossz fát tettél a tűzre barátom?
*Kacag fel hangosan, majd körbenéz. Valami alkalmasabb helyet keres egy bizalmasabb beszélgetésre, de elsőre nem talál. Kérdő gesztussal néz a tapasztaltabbra, mégis ő ismeri jobban a helyet.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Nem is kellet olyan sokat várnia. Az előre jelzett fertályórácskának talán a fele sem telt le, és katonás léptek zaja hallatszik a kaszárnya folyosóján. Persze. Sok baka jár kel, de ez más. Soreyl barna szembogara a hang irányába fordul.*
~Mi a fasz?!~
*Hitetlenkedik Perchipfell a lovag fejében, és bizony ő is hasonló véleményen van.*
~Magam sem mondtam volna jobban.~
*Helyesel a férfi, miközben arca is kifejezi meglepettségét. A szembe jövő harcos valóban egészen hasonlatos Bredochoz. Azonban páncélja, és mindene, merőben megváltozott. A tapasztalattal, és erősödéssel töltött hatok meghozták a gyümölcsüket. Már messziről látható a mosolya a szakállasnak, amit a borostás is viszonoz.*
-Az bizony!
*Válaszol a megszólításra, és maga is szélesre tárja a karját. Vál-lapogatásos férfi pillanatok következnek. Még búcsúzóul rá is szorít a parancsnokhelyettesre.*
~Vagy mi a fene is már.~
*Gondolkodik el végül egy pillanatra, de az érkező név fel is rázza ebből azonnal.*
-Garsin.
*Ismétli meg boldog hangon. Majd tréfásan összeráncolja a szemöldökét.*
-Csak nem vetted be az őrségbe?
*Kérdezi mű-rosszallóan. Egyáltalán nem bánná, ha itt látna azt a lányt.*
~Legalább jó helyen lenne.~
*Mondja fejében Perchi. Ritka pillanat, de végre valami kedves hagyta el a száját. Végtére is, ő is megkedvelte mindezalatt. Mindkettőt. Soreylnek eltéved a tekintete. Megpillantja barátja kardját. Büszkeséggel tölti el, hogyha úgy hozza a sors, hogy ismét kardot rántanak, akkor azt ilyen mesteri szerszámokkal tehetik. Vállt, vállnak vetve.*
-Jöttem volna hamarabb is.
*Kezdi Soreyl, miközben újra az ismerős arcot kezdi vizsgálni.*
-Sok dolgom nem volt... De.
*Tart egy pillanatnyi szünetet. Kicsit elkomorul a hangja.*
-Valami visszatartott.
*Azonnal megrázza a fejét, és újra mosoly kúszik jobb szájzugába.*
-De felejtsük is el. Hallom már nem vagy parancsnokhelyettes. Csak nem rossz fát tettél a tűzre barátom?
*Kacag fel hangosan, majd körbenéz. Valami alkalmasabb helyet keres egy bizalmasabb beszélgetésre, de elsőre nem talál. Kérdő gesztussal néz a tapasztaltabbra, mégis ő ismeri jobban a helyet.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-29 18:56:02
Üzenet elküldve: 2021-09-29 18:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalamb//
//Bredoc nyomában//
*Nos a levél végül is a parancsnok kezébe kerül, ő pedig nem az a türelmetlen fajta, úgyhogy egyelőre csak elteszi azt, hogy majd később bonthassa ki. *
-Yathlanae, nem tesz semmit.
*Enyhén fejet is hajt, ahogy az illemtudó lovagok szoktak. *
-Á, érthető, most így átgondolva pedig főleg.
*Halvány mosolyt villant a nőre, mielőtt folytatná. *
-Nem szükséges, köszönöm. Ha a helyzet úgy kívánná magam küldök futárt a feladónak.
*Talán éppen elköszönni készülne, amikor egy fiatal baka szólítja meg őket. Rohanni nem rohan, de céltudatosan közelít, eltéveszthetetlenül őt keresi. Tisztes távolságban megáll, ahogy az el is várható. Amint ezt észreveszi Bredoc, és mivel a levél egyébként is átadódott bocsánatkérően néz Yath felé. *
-Elnézést hölgyem, szólít a kötelesség. Még egyszer köszönöm, és legyen további szép napja.
*Meglepően kedves, mégis formális és távolságtartó viselkedés ez, legalábbis némelyik városőrhöz képest, akikkel a férfi találkozott. Ha különösen nem tartja fel őt a nő, úgy katonás léptekkel indul el a baka felé, ahogy azt az is teszi, így félúton találkoznak.*
-Parancsnok úr!
*Mondja a fiatal legény, majd szalutál. *
-Keresik önt. Egy férfi az, Soreyl a Krenkataurból, azt hiszem.
*Bredoc pedig csak hallgatja a jelentést, unott szemekkel. ~Biztos valami tanácstag megint, vagy egy eltévedt bárány a farkasok közt. ~ De hamar kikerekedik a szeme, ahogy meghallja azt a bizonyos nevet. ~Az a kurafi! ~ *
-Köszönöm, leléphet.
*Feleli, s gyorsan el is indul abba az irányba, amit közben mutatnak neki, hogy merre lehet a férfi. Mivel alapvetően nem olyan nagy a terület, így sokat látott szemeivel hamar kiszúrja.*
-Soreyl!
*Kiált oda már egész messziről, s arcán valami olyasmi látszik, ami mostanában egyre kevésbé szokott. Őszinte mosoly. Mielőtt elárasztaná kérdésekkel, ahogy érkezik, s ha csak a férfi nem ellenkezik túlságosan, úgy Bredoc a keblére öleli. Persze csak úgy férfiasan, ahogy az bajtársak közt szokás. *
-De jó látni téged! Garsinnal már aggódtunk érted.
//Bredoc nyomában//
*Nos a levél végül is a parancsnok kezébe kerül, ő pedig nem az a türelmetlen fajta, úgyhogy egyelőre csak elteszi azt, hogy majd később bonthassa ki. *
-Yathlanae, nem tesz semmit.
*Enyhén fejet is hajt, ahogy az illemtudó lovagok szoktak. *
-Á, érthető, most így átgondolva pedig főleg.
*Halvány mosolyt villant a nőre, mielőtt folytatná. *
-Nem szükséges, köszönöm. Ha a helyzet úgy kívánná magam küldök futárt a feladónak.
*Talán éppen elköszönni készülne, amikor egy fiatal baka szólítja meg őket. Rohanni nem rohan, de céltudatosan közelít, eltéveszthetetlenül őt keresi. Tisztes távolságban megáll, ahogy az el is várható. Amint ezt észreveszi Bredoc, és mivel a levél egyébként is átadódott bocsánatkérően néz Yath felé. *
-Elnézést hölgyem, szólít a kötelesség. Még egyszer köszönöm, és legyen további szép napja.
*Meglepően kedves, mégis formális és távolságtartó viselkedés ez, legalábbis némelyik városőrhöz képest, akikkel a férfi találkozott. Ha különösen nem tartja fel őt a nő, úgy katonás léptekkel indul el a baka felé, ahogy azt az is teszi, így félúton találkoznak.*
-Parancsnok úr!
*Mondja a fiatal legény, majd szalutál. *
-Keresik önt. Egy férfi az, Soreyl a Krenkataurból, azt hiszem.
*Bredoc pedig csak hallgatja a jelentést, unott szemekkel. ~Biztos valami tanácstag megint, vagy egy eltévedt bárány a farkasok közt. ~ De hamar kikerekedik a szeme, ahogy meghallja azt a bizonyos nevet. ~Az a kurafi! ~ *
-Köszönöm, leléphet.
*Feleli, s gyorsan el is indul abba az irányba, amit közben mutatnak neki, hogy merre lehet a férfi. Mivel alapvetően nem olyan nagy a terület, így sokat látott szemeivel hamar kiszúrja.*
-Soreyl!
*Kiált oda már egész messziről, s arcán valami olyasmi látszik, ami mostanában egyre kevésbé szokott. Őszinte mosoly. Mielőtt elárasztaná kérdésekkel, ahogy érkezik, s ha csak a férfi nem ellenkezik túlságosan, úgy Bredoc a keblére öleli. Persze csak úgy férfiasan, ahogy az bajtársak közt szokás. *
-De jó látni téged! Garsinnal már aggódtunk érted.
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-29 12:50:42
Üzenet elküldve: 2021-09-29 12:50:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
*Valami megfogta a templomban. Talán imái találtak meghallgatásra, vagy csak a környezet. Nem lehet tudni. Mindenesetre frissebb mint valaha, tehát megtartja majd ezt a jó szokását, hogy templomba járjon. Elhagyva a helyet, a polgárnegyeden át, már messziről felcsillan a Kaszárnya épülete. Nehéz dolog nosztalgiát érezni egy olyan hely iránt, ahol alig másfél napot töltöttél, és lássátok, Soreylnek sikerül. Már a kapuban felötlenek a régi emlékek, mikor jelentkezni jött. Egy közlegény meg is állítja befele menet.*
-Hová lesz a séta?
*Kérdezi finom tanyasi parasztsággal. Perchipfellnek természetesen nem tetszik.*
~Anyádba.~
*Reagál is rá rögtön, mire a lovag szájzugában meg is bújik tőle egy mosoly. Elsőre úgy tűnhet mintha a kapuőrön derülne ilyen jót.*
-Mi olyan vicces?!
*Emeli feljebb a hangját a dárdás, nyúlánk fiú. Bizonyára sokat gyalázták gyermekkorában, és ezért jött az őrséghez. Kis hatalmat érezni. A lovag úgy gondolja, talán nincs itt az alkalma erőt fitoktatni. Nincs is kinek. Ráemeli mélybarna tekintetét, és megnyugtató hangján annyit mond.*
-A szálláshelyemre jöttem közlegény.
*A dárdás egy pillanatra hátra néz. Bizonyosan társát várja, miközben próbálja leplezni megdöbbent arckifejezését. A kapuőrség második fele, azonban nem jön. Elszólithatta őrhelyéről egy sürgős latrina használat. A válasz kisvártatva, gyanakodva érkezik.*
-Érdekes. Nem emlékszem rád ezen a helyen.
*Soreyl felnéz az épületre, hümment egyet. Visszanéz a katonára.*
~Idegesítő kis vakarcs.~
*Hallja Perchipfell hangját a fejében a lovag, és ki is fejti neki a véleményét.*
~Csak a dolgát végzi.~
*Nyugtatja a kardot mély hangján magában.*
-Én sem emlékszem.
*Nyugtázza hangosan, majd elindul. A magabiztossága, vagy az hogy semmi értelme annak amit mond, nem igazán tudni mi okozta, de a katona nem szól hozzá. Soreyl az épületbe nyomul. Emlékei valóban nem tiszták, de ez csak abban mutatkozik meg, hogy közepesen le van tévedve. Egy darabig nem talál semmit, és egy jó fél órába telik, mire megtalálja régi szobáját. Bekopog. Semmi válasz. Benyit.*
~Üres.~
*Veszi észre. Habár csak egyetlen éjszakát töltött itt, mégsem adták oda másnak. Nem is tudja felidézni ki foglalkozott a szállásmesteri feladatokkal akkor, de mindenképpen meg kell köszönnie neki. Lerakja a vászonzsákot az ágy mellé, és kipakol. A tintát, tekercset, tollat az asztalra készíti. Ma még levelet is fog küldeni.*
//Bredoc Nyomában//
*Nem sokra rá, már a folyosót járja. Talál valami közlegényt, aki elég ráérősen sétálgat ahhoz, hogy segíthessen a lovagon.*
-Barátom kérlek!
*Kezdi Soreyl mély hangján, mire az oda is masírozik mellé.*
-Bredoc Droyn Parancsnokhelyettest keresem.
*Az idegen katona fekete szemein meglepődöttséget látni. Mintha valamit félre mondott volna a lovag. Mielőtt bármit is mondhatna a másik, Soreyl ráhelyesbít.*
-Talán felmondott vagy nyugdíjba ment...
*Kezdené a szomorú mentegetőzést, mire a városőr a szavába vág.*
-Erről szó sincs. De ha valaki személyesen keresi, az legyen tisztában a rangjával.
*Soreyl felvonja a szemöldökét. Ritka az ilyen eset, de most mindkettőt. Barna szemei éppen csak ki nem esnek. Rendezi meglepett arcát, és megdönti fejét.*
-Miért? Mi a rangja az öregnek?
*Az előző meglepettség, most a katonára ül ki.*
-Azt nem az én dolgom elmondani.
*Innentől kicsit felgyorsul a szóváltás*
-Akkor kérlek mond el merre találom.
-Nem fogad civileket.
-Nem vagyok civil.
-Nem fogad vendégeket.
*Soreyl lassan elmosolyodik. Finoman megdönti hátra fejét, és magabiztosságtól teljesen annyit mond.*
-Kérlek jelents be neki, mint Soreyl. A Krenkataur börtönrendszerből. Engem azt hiszem fogadni fog.
*A mély hangja, vagy a barlangrendszer említése. Nem tudni melyik hatotta meg a katonát, de az sarkon fordul. Vagy Bredoc-ot megkeresni, vagy mert megunta a lovag beszédeit. Azért csak Soreyl a falnak támaszkodva áll, és vár egy fertály órát.
Hátha.*
*Valami megfogta a templomban. Talán imái találtak meghallgatásra, vagy csak a környezet. Nem lehet tudni. Mindenesetre frissebb mint valaha, tehát megtartja majd ezt a jó szokását, hogy templomba járjon. Elhagyva a helyet, a polgárnegyeden át, már messziről felcsillan a Kaszárnya épülete. Nehéz dolog nosztalgiát érezni egy olyan hely iránt, ahol alig másfél napot töltöttél, és lássátok, Soreylnek sikerül. Már a kapuban felötlenek a régi emlékek, mikor jelentkezni jött. Egy közlegény meg is állítja befele menet.*
-Hová lesz a séta?
*Kérdezi finom tanyasi parasztsággal. Perchipfellnek természetesen nem tetszik.*
~Anyádba.~
*Reagál is rá rögtön, mire a lovag szájzugában meg is bújik tőle egy mosoly. Elsőre úgy tűnhet mintha a kapuőrön derülne ilyen jót.*
-Mi olyan vicces?!
*Emeli feljebb a hangját a dárdás, nyúlánk fiú. Bizonyára sokat gyalázták gyermekkorában, és ezért jött az őrséghez. Kis hatalmat érezni. A lovag úgy gondolja, talán nincs itt az alkalma erőt fitoktatni. Nincs is kinek. Ráemeli mélybarna tekintetét, és megnyugtató hangján annyit mond.*
-A szálláshelyemre jöttem közlegény.
*A dárdás egy pillanatra hátra néz. Bizonyosan társát várja, miközben próbálja leplezni megdöbbent arckifejezését. A kapuőrség második fele, azonban nem jön. Elszólithatta őrhelyéről egy sürgős latrina használat. A válasz kisvártatva, gyanakodva érkezik.*
-Érdekes. Nem emlékszem rád ezen a helyen.
*Soreyl felnéz az épületre, hümment egyet. Visszanéz a katonára.*
~Idegesítő kis vakarcs.~
*Hallja Perchipfell hangját a fejében a lovag, és ki is fejti neki a véleményét.*
~Csak a dolgát végzi.~
*Nyugtatja a kardot mély hangján magában.*
-Én sem emlékszem.
*Nyugtázza hangosan, majd elindul. A magabiztossága, vagy az hogy semmi értelme annak amit mond, nem igazán tudni mi okozta, de a katona nem szól hozzá. Soreyl az épületbe nyomul. Emlékei valóban nem tiszták, de ez csak abban mutatkozik meg, hogy közepesen le van tévedve. Egy darabig nem talál semmit, és egy jó fél órába telik, mire megtalálja régi szobáját. Bekopog. Semmi válasz. Benyit.*
~Üres.~
*Veszi észre. Habár csak egyetlen éjszakát töltött itt, mégsem adták oda másnak. Nem is tudja felidézni ki foglalkozott a szállásmesteri feladatokkal akkor, de mindenképpen meg kell köszönnie neki. Lerakja a vászonzsákot az ágy mellé, és kipakol. A tintát, tekercset, tollat az asztalra készíti. Ma még levelet is fog küldeni.*
//Bredoc Nyomában//
*Nem sokra rá, már a folyosót járja. Talál valami közlegényt, aki elég ráérősen sétálgat ahhoz, hogy segíthessen a lovagon.*
-Barátom kérlek!
*Kezdi Soreyl mély hangján, mire az oda is masírozik mellé.*
-Bredoc Droyn Parancsnokhelyettest keresem.
*Az idegen katona fekete szemein meglepődöttséget látni. Mintha valamit félre mondott volna a lovag. Mielőtt bármit is mondhatna a másik, Soreyl ráhelyesbít.*
-Talán felmondott vagy nyugdíjba ment...
*Kezdené a szomorú mentegetőzést, mire a városőr a szavába vág.*
-Erről szó sincs. De ha valaki személyesen keresi, az legyen tisztában a rangjával.
*Soreyl felvonja a szemöldökét. Ritka az ilyen eset, de most mindkettőt. Barna szemei éppen csak ki nem esnek. Rendezi meglepett arcát, és megdönti fejét.*
-Miért? Mi a rangja az öregnek?
*Az előző meglepettség, most a katonára ül ki.*
-Azt nem az én dolgom elmondani.
*Innentől kicsit felgyorsul a szóváltás*
-Akkor kérlek mond el merre találom.
-Nem fogad civileket.
-Nem vagyok civil.
-Nem fogad vendégeket.
*Soreyl lassan elmosolyodik. Finoman megdönti hátra fejét, és magabiztosságtól teljesen annyit mond.*
-Kérlek jelents be neki, mint Soreyl. A Krenkataur börtönrendszerből. Engem azt hiszem fogadni fog.
*A mély hangja, vagy a barlangrendszer említése. Nem tudni melyik hatotta meg a katonát, de az sarkon fordul. Vagy Bredoc-ot megkeresni, vagy mert megunta a lovag beszédeit. Azért csak Soreyl a falnak támaszkodva áll, és vár egy fertály órát.
Hátha.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-29 12:41:18
Üzenet elküldve: 2021-09-29 12:41:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalamb//
*A nagy izgalmak közepette el is feledkezett arról, hogy neki is illene bemutatkoznia. Zavart mosollyal kap a fejéhez, s szerény bocsánatkérés közepette pótolja ezt az alapvető gesztust.*
- Ó, ne haragudjon, el is felejtettem, hogy illene rendesen bemutatkoznom. Yathlanae vagyok.
*Nem beszél túl hangosan, de azért a bizalmas suttogástól messze áll, így csak az értheti, aki szándékosan hallgatózik a közelben. Ilyen alakot viszont nem vett észre a környéken. S bár a fogadóban álnevet használt, reméli, hogy ebből később sem lesz gondja, s a parancsnok nem beszél róla senki olyannak, aki árthatna az üzletnek. Ha itt is hazudna a nevét illetően, rosszul venné ki magát később, főleg, ha May valami fontos dolgot tárgyal meg levélben. A bizalom törékeny kincs.*
- Erre sajnos nem tudok érdemben válaszolni, mivel fogalmam sincs, mi állhat a levélben, csupán a közvetítéssel lettem megbízva, egyéb felhatalmazást nem kaptam. De biztos vagyok benne, hogy a főnököm mindent világosan leírt, esetleg megvárhatom, amíg gyorsan átfutja a levelet.
*A nagy izgalmak közepette el is feledkezett arról, hogy neki is illene bemutatkoznia. Zavart mosollyal kap a fejéhez, s szerény bocsánatkérés közepette pótolja ezt az alapvető gesztust.*
- Ó, ne haragudjon, el is felejtettem, hogy illene rendesen bemutatkoznom. Yathlanae vagyok.
*Nem beszél túl hangosan, de azért a bizalmas suttogástól messze áll, így csak az értheti, aki szándékosan hallgatózik a közelben. Ilyen alakot viszont nem vett észre a környéken. S bár a fogadóban álnevet használt, reméli, hogy ebből később sem lesz gondja, s a parancsnok nem beszél róla senki olyannak, aki árthatna az üzletnek. Ha itt is hazudna a nevét illetően, rosszul venné ki magát később, főleg, ha May valami fontos dolgot tárgyal meg levélben. A bizalom törékeny kincs.*
- Erre sajnos nem tudok érdemben válaszolni, mivel fogalmam sincs, mi állhat a levélben, csupán a közvetítéssel lettem megbízva, egyéb felhatalmazást nem kaptam. De biztos vagyok benne, hogy a főnököm mindent világosan leírt, esetleg megvárhatom, amíg gyorsan átfutja a levelet.
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-28 09:35:21
Üzenet elküldve: 2021-09-28 09:35:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
*A félvér viccesnek szánt megjegyzésén, mintha meglepődött volna a hölgyemény. Ám hamar nézőpontot vált, mikor csípős szavakkal illeti a szerencsétlenül járt bábút. Erre viszont Elan szemöldökei kúsznak meglepett magasságokba. Nem mintha furcsálná a dolgot, látott és hallott ő már cifrábbat is női ajkak közül kiszökni. Ám valahogy most mégsem erre számított.*
-Sok névvel illetik a cimborámat. *Paskolja meg újra a zsákot.* Attól függ, milyen körökben jár épp. *Az nyilvánvaló, hogy senki sem áll barátságosan egy tárgyhoz, ami arra szolgál, hogy mindenféle eszközökkel csépeljék. Ez meglehetősen ellentmondásos lenne. Ebből kiindulva az is bizonyos, hogy a keresztneve közelebb áll mindenféle undorító dolgokhoz, mint a Drikhez. Ám Elant jobban lekötötte, hogy összesszedje magát a kirohanása után, mintsem, hogy valami fantáziadúsabbat találjon ki.*
-Ma több pofont kapott, mint jó sört. Talán ezért a szótlanság. Esetleg ismeritek egymást? *Kérdezi teljes komolysággal, mintha tényleg egy személyről lenne szó. Ahogy a hosszúfülű hölgy egyre közelebb ér a férfihoz, kicsit jobban szemügyre tudja venni őt. Változatlanul kortalan, ám az ajkát ékesítő heg, árulkodik némi élettapasztaltról. A közszemérem megsértésére vonatkozó szavakon kénytelen elgondolkodni a fél-elfünk. Ez el is tart néhány hosszúra nyúlt pillanatig. ~Most arra gondol, hogy előkapom a célszerszámot és levizelem? Vagy esetleg...~*
-Neeem! Kizárt. Az túl menne a barátságon. *Nevet fel, majd nyugtázza, hogy a hölgy egyre jobban elnyeri a tetszését. Mármint a stílusa, nem az alakja, bár abban sincs semmi kivetnivaló.*
-Ha már ismeretség, engem Elantrielnek hívnak. De az egyszerűség kedvéért szólíts Elannak! Benned, kit tisztelhetek? *Nem akar ő tolakodó lenni, ám mindig jó tudni, hogy miképp szólíthatjuk, akivel épp cseverészünk. A bemutatkozás után, már ha megtörténik, vissza is kanyarodnak a szalmabábú témára.*
-Bizony. *Színleli túl a lemondó sóhajt.* Az ember fia nem sok kihívást talál egy mozdulatlan alak pűfölésében. De senki sem vállalkozik önként, hogy velem gyakorlatozzon. Amit nem is csodálok. *Fényezi kicsit magát, ha már van rá lehetősége. Egy gúnyos mosollyal, feltűnően méri végig az elfet. Ez lényegében felhívás keringőre. Nem Elanról lenne szó, ha párbajozni hívna egy hölgyet. Még fa kardokkal sem. Ám amennyiben egy hölgy kéri fel őt, nem utasítja vissza.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
*A félvér viccesnek szánt megjegyzésén, mintha meglepődött volna a hölgyemény. Ám hamar nézőpontot vált, mikor csípős szavakkal illeti a szerencsétlenül járt bábút. Erre viszont Elan szemöldökei kúsznak meglepett magasságokba. Nem mintha furcsálná a dolgot, látott és hallott ő már cifrábbat is női ajkak közül kiszökni. Ám valahogy most mégsem erre számított.*
-Sok névvel illetik a cimborámat. *Paskolja meg újra a zsákot.* Attól függ, milyen körökben jár épp. *Az nyilvánvaló, hogy senki sem áll barátságosan egy tárgyhoz, ami arra szolgál, hogy mindenféle eszközökkel csépeljék. Ez meglehetősen ellentmondásos lenne. Ebből kiindulva az is bizonyos, hogy a keresztneve közelebb áll mindenféle undorító dolgokhoz, mint a Drikhez. Ám Elant jobban lekötötte, hogy összesszedje magát a kirohanása után, mintsem, hogy valami fantáziadúsabbat találjon ki.*
-Ma több pofont kapott, mint jó sört. Talán ezért a szótlanság. Esetleg ismeritek egymást? *Kérdezi teljes komolysággal, mintha tényleg egy személyről lenne szó. Ahogy a hosszúfülű hölgy egyre közelebb ér a férfihoz, kicsit jobban szemügyre tudja venni őt. Változatlanul kortalan, ám az ajkát ékesítő heg, árulkodik némi élettapasztaltról. A közszemérem megsértésére vonatkozó szavakon kénytelen elgondolkodni a fél-elfünk. Ez el is tart néhány hosszúra nyúlt pillanatig. ~Most arra gondol, hogy előkapom a célszerszámot és levizelem? Vagy esetleg...~*
-Neeem! Kizárt. Az túl menne a barátságon. *Nevet fel, majd nyugtázza, hogy a hölgy egyre jobban elnyeri a tetszését. Mármint a stílusa, nem az alakja, bár abban sincs semmi kivetnivaló.*
-Ha már ismeretség, engem Elantrielnek hívnak. De az egyszerűség kedvéért szólíts Elannak! Benned, kit tisztelhetek? *Nem akar ő tolakodó lenni, ám mindig jó tudni, hogy miképp szólíthatjuk, akivel épp cseverészünk. A bemutatkozás után, már ha megtörténik, vissza is kanyarodnak a szalmabábú témára.*
-Bizony. *Színleli túl a lemondó sóhajt.* Az ember fia nem sok kihívást talál egy mozdulatlan alak pűfölésében. De senki sem vállalkozik önként, hogy velem gyakorlatozzon. Amit nem is csodálok. *Fényezi kicsit magát, ha már van rá lehetősége. Egy gúnyos mosollyal, feltűnően méri végig az elfet. Ez lényegében felhívás keringőre. Nem Elanról lenne szó, ha párbajozni hívna egy hölgyet. Még fa kardokkal sem. Ám amennyiben egy hölgy kéri fel őt, nem utasítja vissza.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-27 20:54:11
Üzenet elküldve: 2021-09-27 20:54:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az imént még dühösen csépelő fickó úgy tűnik felfigyelt hanyagul odavetett kedélyes gúnyolódására. Körülötte a levegőben lassan kacskaringóznak a föld felé a szalmaszálak, meg kell hagyni, nem kímélte szerencsétlen zsákot, még pár perc és valószínűleg használhatatlanságig püfölte volna. Nem valami strapabírók ezek a gyakorlóbábuk.
Ahogy felé fordítja a fejét a nagyfiú, végre van alkalma kicsit jobban megszemlélni és hamar megállapítani, mennyire nem illik rá a megszólítás. Ez is olyan kölyökképű, mint Pashstra. Nincsen ugyan túl közel, de így szemre is nagyjából megállapítja, alacsonyabb lehet nála valamivel.*
-Drik? *kérdez vissza és mintha lenne egy kis meglepettség a hangjában*
-Érdekes, mérget vettem volna rá, hogy Szaros Bábunak hívják. *tekintete a gyakorlatozó újoncokra kúszik, akik közül egy-kettőnek a szájából ehhez hasonló elnevezések szisszennek. Nem hibáztatja őket emiatt, valakin le kell vezetni a kiképzés alatt felgyülemlett feszültséget, azt meg már inkább tegyék a bábukon, mint egymáson. Bár az utóbbi kétségtelenül szórakoztatóbb látványt nyújtana.*
-Pedig be nem áll a szája, mikor iszik.
*Legyint, mintha csak valami bajtársáról beszélne, aztán ráérősen közelebb lépdel, hogy a fiú melletti szintén sanyarú sorsra jutott bábut megigazgassa*
-Egyébként úgy bánsz vele, ahogy akarsz, amíg meg nem sérted a közszemérmet. *Szavai viccesnek hathatnak, de a másikra sandító tekintetben és hanghordozásában van valami furcsán hivatalos. Amint a helyére biccenti a zsákot, barátian megpaskolja*
-Az a jó bennük, hogy nem ütnek vissza. Így bárkinek lehet egy kis sikerélménye.
*Jegyzi meg tőle egyébként meglehetősen szokatlan cseverésző hangon, melyben azért fellelhető némi élcelődés.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az imént még dühösen csépelő fickó úgy tűnik felfigyelt hanyagul odavetett kedélyes gúnyolódására. Körülötte a levegőben lassan kacskaringóznak a föld felé a szalmaszálak, meg kell hagyni, nem kímélte szerencsétlen zsákot, még pár perc és valószínűleg használhatatlanságig püfölte volna. Nem valami strapabírók ezek a gyakorlóbábuk.
Ahogy felé fordítja a fejét a nagyfiú, végre van alkalma kicsit jobban megszemlélni és hamar megállapítani, mennyire nem illik rá a megszólítás. Ez is olyan kölyökképű, mint Pashstra. Nincsen ugyan túl közel, de így szemre is nagyjából megállapítja, alacsonyabb lehet nála valamivel.*
-Drik? *kérdez vissza és mintha lenne egy kis meglepettség a hangjában*
-Érdekes, mérget vettem volna rá, hogy Szaros Bábunak hívják. *tekintete a gyakorlatozó újoncokra kúszik, akik közül egy-kettőnek a szájából ehhez hasonló elnevezések szisszennek. Nem hibáztatja őket emiatt, valakin le kell vezetni a kiképzés alatt felgyülemlett feszültséget, azt meg már inkább tegyék a bábukon, mint egymáson. Bár az utóbbi kétségtelenül szórakoztatóbb látványt nyújtana.*
-Pedig be nem áll a szája, mikor iszik.
*Legyint, mintha csak valami bajtársáról beszélne, aztán ráérősen közelebb lépdel, hogy a fiú melletti szintén sanyarú sorsra jutott bábut megigazgassa*
-Egyébként úgy bánsz vele, ahogy akarsz, amíg meg nem sérted a közszemérmet. *Szavai viccesnek hathatnak, de a másikra sandító tekintetben és hanghordozásában van valami furcsán hivatalos. Amint a helyére biccenti a zsákot, barátian megpaskolja*
-Az a jó bennük, hogy nem ütnek vissza. Így bárkinek lehet egy kis sikerélménye.
*Jegyzi meg tőle egyébként meglehetősen szokatlan cseverésző hangon, melyben azért fellelhető némi élcelődés.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-26 13:21:01
Üzenet elküldve: 2021-09-26 13:21:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalamb//
-Micsoda véletlen.
*Halvány, kedves mosolyt mutat, ami hamar elhalványul arcáról. Nem mintha valami gondja lenne a hölggyel, egyszerűen csak manapság sokkal ritkábban látszik gondtalan mosolyogni a férfi, mint egykoron. Hamar kiderül, hogy egy levelet hozott, és éppen neki címezve, ha minden igaz. ~Biztos fontos ügyről lehet szó, hogyha ő maga hozta el, és nem bízta rá egy futárra. ~*
-Mondhatni, igen.
*Nem tudja, hogy az emberek fejében mennyire terjedt el a hír a szervezeti változásokról, egyébként sem akarna most belefolyni ebbe. *
-És önben kit tisztelhetek?
*Kérdezi, miközben a levelet vizslatja, egyelőre csak a szemével, tisztes távolból, mert nem adta még át neki az irományt. A kacsintásra egyébként nem igazán reagál semmit, könnyen észre lehet venni rajta, hogy nem egyszerű behúzni őt az efféle játékokba.*
-Ó és még valami. Választ is vár? Szóban, vagy írásban. Már a főnöke, ugye.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.26 13:21:37
-Micsoda véletlen.
*Halvány, kedves mosolyt mutat, ami hamar elhalványul arcáról. Nem mintha valami gondja lenne a hölggyel, egyszerűen csak manapság sokkal ritkábban látszik gondtalan mosolyogni a férfi, mint egykoron. Hamar kiderül, hogy egy levelet hozott, és éppen neki címezve, ha minden igaz. ~Biztos fontos ügyről lehet szó, hogyha ő maga hozta el, és nem bízta rá egy futárra. ~*
-Mondhatni, igen.
*Nem tudja, hogy az emberek fejében mennyire terjedt el a hír a szervezeti változásokról, egyébként sem akarna most belefolyni ebbe. *
-És önben kit tisztelhetek?
*Kérdezi, miközben a levelet vizslatja, egyelőre csak a szemével, tisztes távolból, mert nem adta még át neki az irományt. A kacsintásra egyébként nem igazán reagál semmit, könnyen észre lehet venni rajta, hogy nem egyszerű behúzni őt az efféle játékokba.*
-Ó és még valami. Választ is vár? Szóban, vagy írásban. Már a főnöke, ugye.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.26 13:21:37
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-26 08:30:51
Üzenet elküldve: 2021-09-26 08:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalamb//
*A szerencse továbbra is mellette áll, hiszen érkezik egy hős megmentő, akinek feltűnik a nem oda illő teremtmény. Yathlanae kacér mosollyal méri végig az érkező férfit, kétség sem fér hozzá, szép forma ember. De hát az őrség tagjaitól azért csak el lehet várni egy kis fizikumot.*
- Üdvözlöm, tisztelt parancsnok úr. Szerintem éppen magát keresem.
*Hímzett szütyőjéből előhúzza a friss borítékot, amelybe az őrségnek címzett levél van, természetesen sértetlenül és bontatlanul. Persze az elf azért kíváncsi, milyen ügyben is jár el, de eszébe sem jutna kéretlenül beleolvasni főnöke levelébe. Ha nagyobb szabású ügyről van szó, úgy is hallani fog róla.*
-A főnököm megbízásának teljesítése végett járok itt. Ezt a levelet az őrség parancsnokának kell eljuttatnom, s ha minden igaz, akkor meg is találtam.
*Kacsint játékosan a férfira, de ez inkább afféle cinkos gesztus, mint kihívó játék. Most nem azért van itt, hogy eladja magát. *
*A szerencse továbbra is mellette áll, hiszen érkezik egy hős megmentő, akinek feltűnik a nem oda illő teremtmény. Yathlanae kacér mosollyal méri végig az érkező férfit, kétség sem fér hozzá, szép forma ember. De hát az őrség tagjaitól azért csak el lehet várni egy kis fizikumot.*
- Üdvözlöm, tisztelt parancsnok úr. Szerintem éppen magát keresem.
*Hímzett szütyőjéből előhúzza a friss borítékot, amelybe az őrségnek címzett levél van, természetesen sértetlenül és bontatlanul. Persze az elf azért kíváncsi, milyen ügyben is jár el, de eszébe sem jutna kéretlenül beleolvasni főnöke levelébe. Ha nagyobb szabású ügyről van szó, úgy is hallani fog róla.*
-A főnököm megbízásának teljesítése végett járok itt. Ezt a levelet az őrség parancsnokának kell eljuttatnom, s ha minden igaz, akkor meg is találtam.
*Kacsint játékosan a férfira, de ez inkább afféle cinkos gesztus, mint kihívó játék. Most nem azért van itt, hogy eladja magát. *
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 21:26:56
Üzenet elküldve: 2021-09-22 21:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vér nem válik vízzé //
- Szavadon foglak! * Kiált utána, hogy mindenki hallja. Felpattan egy ládára és türelmesen üldögél míg a testvére kiéli a szükségtelen agresszió fokozatait. A lábai levegőbe vannak, ezért ha már teheti nyugodt láb mozgatásba kezd, de hamar el is unja. ~ Mit csinálhatnék míg ez a mamlasz nem végez? Talán játszadozhatnék valamelyik katonával addig? ~ Pirul bele a saját gondolatába. Ahogyan végig néz a termen hamar csalódás övezi a tervét. ~ Parasztok, fogatlanok, munkások, Valami izmosabb jóképűbb példány nincs? Még a tiszt néz ki talán az asztalnál úgy, hogy elviselhető legyen. De már innen érzem a pia szagot. Meg már az ötvenedik évét verheti. ~ Hamar fancsali képet kezd el vágni. Nincs aki megmentse az unalomtól. Ekkor megpillant egy falra erősített deszka sort. ~ Biztosan a kés dobálás miatt. ~ Le is pattan a ládáról, hogy megközelíthesse és egy kicsit ki próbálhassa. ~ Nem akartam gyakorolni, de ha már így alakult. ~ Sóhajt egy mélyet majd elkezd koncentrálni a táblára, hogy el kezdhesse a dobálást. Az első néhány eléggé ügyetlenül épp, hogy csak a táblába áll bele. De egy kisebb idő alatt egészen jól és pontosan kezdi el találni a célpontokat. Mire fel is szólal a mamlasz. *
- Mi? Ja! Végeztél? Oké, persze mehetünk. * Annyira belemerült, hogy teljesen kiesett az idő érzéke és az a néhány percnek tűnő dolog akár órák is lehettek. Mikor meghallja a fürdőháznak a csodálatos csengését, a szeme újra lángra gyúl. *
- Még mindig itt állunk? Irány akkor a fürdőház! Jár az én formás testemnek egy kis kikapcsolódás a masszázsom előtt. * Próbálja gúnyos hangkifejezéssel jelezni a mélységi felé. * - Nyugi, csak viccelek. De attól még kérem ám!
- Szavadon foglak! * Kiált utána, hogy mindenki hallja. Felpattan egy ládára és türelmesen üldögél míg a testvére kiéli a szükségtelen agresszió fokozatait. A lábai levegőbe vannak, ezért ha már teheti nyugodt láb mozgatásba kezd, de hamar el is unja. ~ Mit csinálhatnék míg ez a mamlasz nem végez? Talán játszadozhatnék valamelyik katonával addig? ~ Pirul bele a saját gondolatába. Ahogyan végig néz a termen hamar csalódás övezi a tervét. ~ Parasztok, fogatlanok, munkások, Valami izmosabb jóképűbb példány nincs? Még a tiszt néz ki talán az asztalnál úgy, hogy elviselhető legyen. De már innen érzem a pia szagot. Meg már az ötvenedik évét verheti. ~ Hamar fancsali képet kezd el vágni. Nincs aki megmentse az unalomtól. Ekkor megpillant egy falra erősített deszka sort. ~ Biztosan a kés dobálás miatt. ~ Le is pattan a ládáról, hogy megközelíthesse és egy kicsit ki próbálhassa. ~ Nem akartam gyakorolni, de ha már így alakult. ~ Sóhajt egy mélyet majd elkezd koncentrálni a táblára, hogy el kezdhesse a dobálást. Az első néhány eléggé ügyetlenül épp, hogy csak a táblába áll bele. De egy kisebb idő alatt egészen jól és pontosan kezdi el találni a célpontokat. Mire fel is szólal a mamlasz. *
- Mi? Ja! Végeztél? Oké, persze mehetünk. * Annyira belemerült, hogy teljesen kiesett az idő érzéke és az a néhány percnek tűnő dolog akár órák is lehettek. Mikor meghallja a fürdőháznak a csodálatos csengését, a szeme újra lángra gyúl. *
- Még mindig itt állunk? Irány akkor a fürdőház! Jár az én formás testemnek egy kis kikapcsolódás a masszázsom előtt. * Próbálja gúnyos hangkifejezéssel jelezni a mélységi felé. * - Nyugi, csak viccelek. De attól még kérem ám!
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 21:12:28
Üzenet elküldve: 2021-09-22 21:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vér nem válik vízzé //
* Mosolyog a nőre a mélységi, egy enyhe biccentés után el is indul az eszköz tárolóhoz, hogy vissza rakja és elvegye azt a fegyvert ami az ő tényleges esete. Mindenképp egyenlő küzdelembe akart ellene részt venni, ezért választotta ugyanazokat a fegyvereket. Meg persze a nőknek több önbizalom kell mint a férfiaknak. *
- Ha nem találsz senkit éjszakára meg kapod. * Int csak a háta mögé, de ez nem is gátolja meg, hogy elvegye az egyik két kezes buzogányt és ne kezdjen el lelkesen a bábuk felé haladni. Ahogyan oda ér meg is kezdi az edzését, és nem fogja sajnálni, hogy ha ripityára törik az összes baba... De ha megtörténik akkor bizonyára az itt lévő tisztek is beszélgetni fognak vele. *
- Ezután mehetünk a fogadóba megint inni? Mert én előbb a fürdőházba szeretnék menni kicsit kikapcsolódni. Tiszta csatak vagyok. * Szagolja meg magát és utána fordul is vissza a kivégzendő áldozatok felé, hogy folytassa a darabok eltávolítását. Íves ütéseket, fellökéseket, felső lesújtást és el lökést gyakorol. De utána a pajzs törést és a tényleges fegyver kiverést a kézből veszi át. Nem is telik el olyan kevés idő mire izzadtan és csatakosan lihegve kapkodja a levegőt. Teljesen belemerült és elveszítette az idő érzékét abba az időszakba. Hátra néz, hogy még nővére ott van egyáltalán vagy lelépett. Ha ott van, akkor felé fordul és int neki. *
- Ki adtam a feszültségemet a totális vereségem miatt. * Lihegve. * - Ha gondolod mehetünk. *És ezután már nem is mer hátra nézni a bábuk állapotára. ~ Ha nagy a gond majd jelzik ~ Rántja meg a vállát. *
* Mosolyog a nőre a mélységi, egy enyhe biccentés után el is indul az eszköz tárolóhoz, hogy vissza rakja és elvegye azt a fegyvert ami az ő tényleges esete. Mindenképp egyenlő küzdelembe akart ellene részt venni, ezért választotta ugyanazokat a fegyvereket. Meg persze a nőknek több önbizalom kell mint a férfiaknak. *
- Ha nem találsz senkit éjszakára meg kapod. * Int csak a háta mögé, de ez nem is gátolja meg, hogy elvegye az egyik két kezes buzogányt és ne kezdjen el lelkesen a bábuk felé haladni. Ahogyan oda ér meg is kezdi az edzését, és nem fogja sajnálni, hogy ha ripityára törik az összes baba... De ha megtörténik akkor bizonyára az itt lévő tisztek is beszélgetni fognak vele. *
- Ezután mehetünk a fogadóba megint inni? Mert én előbb a fürdőházba szeretnék menni kicsit kikapcsolódni. Tiszta csatak vagyok. * Szagolja meg magát és utána fordul is vissza a kivégzendő áldozatok felé, hogy folytassa a darabok eltávolítását. Íves ütéseket, fellökéseket, felső lesújtást és el lökést gyakorol. De utána a pajzs törést és a tényleges fegyver kiverést a kézből veszi át. Nem is telik el olyan kevés idő mire izzadtan és csatakosan lihegve kapkodja a levegőt. Teljesen belemerült és elveszítette az idő érzékét abba az időszakba. Hátra néz, hogy még nővére ott van egyáltalán vagy lelépett. Ha ott van, akkor felé fordul és int neki. *
- Ki adtam a feszültségemet a totális vereségem miatt. * Lihegve. * - Ha gondolod mehetünk. *És ezután már nem is mer hátra nézni a bábuk állapotára. ~ Ha nagy a gond majd jelzik ~ Rántja meg a vállát. *
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 12:54:43
Üzenet elküldve: 2021-09-22 12:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
//Érintőlegesen kaszárnya mindenképp//
-Üdvözlöm Elantriel úr.
*Nem, még véletlenül sem fogja Elantrielnek hívni, az egyszerűen csak nem Wulfrix stílusa. Nielvard talán ezt már felismerhette. *
-Szóval eltaláltam?
*Látszik rajta, hogy még meg is lepődik egy kicsit, de gyorsan elbújtatja az előtörő meglepettségét. *
-Nos ez remek hír. Mindig elkélnek a szorgos kezek az alakulatban.
*Itt mindkettejükre néz, s kivár egy pillanatot, mielőtt újra megszólalna. Vagyis csak szeretne, mert újabb alakok bukkannak fel. A kettő közül a nő közeledik inkább, s meg is szólítja őket, a gnóm pedig szótlan hallgatja végig ezt a röpke kis közjátékot. A kacsintást nem viszonozza, és nem látszik rajta, hogy túlságosan örülne az ilyesfajta beszédnek. Nincsenek olyan ismeretségben, hogy ezt megengedhetné magának, legalábbis Wulfrix szerint. Mindenesetre az illem így is magasabb érvényű igazság, mint a büszkeség, így halványan fejet hajt. *
-Üdvözlöm, hölgyem. Akkor hát jó gyakorlatozást, és köszönöm a bókot, azt hiszem.
*Majd Elatrienre néz. *
-Semmi gond.
*Azzal pedig megvárja, míg ismét hármasban lesznek. Már éppen invitálná őket be, amikor Nielvardnak érdekes kérdése támad. Először csak egy halk hümmögéssel kérdez vissza, majd gyorsan meglátja, hogy milyen férfira is gondol a lovag. Finoman elmosolyodik, miközben visszanéz. *
-Honnan gondolja Nielvard uram, hogy ő ott Bredoc parancsnok?
*Hisz a továbbiakból úgy gondolja, hogy még nem találkoztak. *
-Nem is fontos igazán, a parancsnoknak megvannak a maga feladatai, csak úgy mind mindannyiunknak. Jöjjenek, kérem. Folytassuk odabenn, nem akarok még több zavaró tényezőt.
*Azzal pedig kinyitja a vaskos ajtót, s előrelép, hogy követhessék őt az irodáig. *
//Jelentkezés//
//Érintőlegesen kaszárnya mindenképp//
-Üdvözlöm Elantriel úr.
*Nem, még véletlenül sem fogja Elantrielnek hívni, az egyszerűen csak nem Wulfrix stílusa. Nielvard talán ezt már felismerhette. *
-Szóval eltaláltam?
*Látszik rajta, hogy még meg is lepődik egy kicsit, de gyorsan elbújtatja az előtörő meglepettségét. *
-Nos ez remek hír. Mindig elkélnek a szorgos kezek az alakulatban.
*Itt mindkettejükre néz, s kivár egy pillanatot, mielőtt újra megszólalna. Vagyis csak szeretne, mert újabb alakok bukkannak fel. A kettő közül a nő közeledik inkább, s meg is szólítja őket, a gnóm pedig szótlan hallgatja végig ezt a röpke kis közjátékot. A kacsintást nem viszonozza, és nem látszik rajta, hogy túlságosan örülne az ilyesfajta beszédnek. Nincsenek olyan ismeretségben, hogy ezt megengedhetné magának, legalábbis Wulfrix szerint. Mindenesetre az illem így is magasabb érvényű igazság, mint a büszkeség, így halványan fejet hajt. *
-Üdvözlöm, hölgyem. Akkor hát jó gyakorlatozást, és köszönöm a bókot, azt hiszem.
*Majd Elatrienre néz. *
-Semmi gond.
*Azzal pedig megvárja, míg ismét hármasban lesznek. Már éppen invitálná őket be, amikor Nielvardnak érdekes kérdése támad. Először csak egy halk hümmögéssel kérdez vissza, majd gyorsan meglátja, hogy milyen férfira is gondol a lovag. Finoman elmosolyodik, miközben visszanéz. *
-Honnan gondolja Nielvard uram, hogy ő ott Bredoc parancsnok?
*Hisz a továbbiakból úgy gondolja, hogy még nem találkoztak. *
-Nem is fontos igazán, a parancsnoknak megvannak a maga feladatai, csak úgy mind mindannyiunknak. Jöjjenek, kérem. Folytassuk odabenn, nem akarok még több zavaró tényezőt.
*Azzal pedig kinyitja a vaskos ajtót, s előrelép, hogy követhessék őt az irodáig. *
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 10:08:04
Üzenet elküldve: 2021-09-22 10:08:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
// Vér nem válik vízzé //
* Győzelem ittasan mosolyogva zárja a mérkőzést. A terve és az elképzelései végül mégis sikerre zárultak. A vállai enyhén sajognak a le sújtások okozta védésektől, de ez már mit sem számít! Hisz ő győzedelmeskedett a gigásszal szemben. Természetesen semmiképp nem szabad azt a tézist figyelmen kívül hagyni, hogy az ő stílusába harcolt a testvérével. Ha egy csatabárd vagy éppen egy nagyobb pajzs és kard lett volna a kezébe, nagy valószínűséggel a vereségével zárták volna a küzdelmet. De ezt most nem is szabad túl gondolni, hisz ha valaki győzött akkor ennyi. Egy életnek az elvétele nem attól függ, hogy mi lett volna ha! Nincs ha, csak élet vagy halál. Itt mondjuk csak a győzelem íze, de más esettbe az életük végét is jelenthette volna. Segít a nagy mélységinek felállni, nem hagyja neki, hogy egyedül álljon fel. *
- Gyere te nagy cula! * Mosolyog rá, lelkesen csillogó kékjeivel, még a hosszú fülei is enyhe mozgásba kezdenek az öröm ittas pillanataiba. *
- Inkább adj egy ölelést és zárjuk le tisztességesen a harcot! * A felhúzott termetes embert gyorsan át is öleli egy könnyed szeretettől ittas pillanattal, szemét is be hunyja, hogy élvezhesse a pillanatot legalább egy kis ideig. Utána megfordul és egy meghajlást mutat be a rajongók felé. *
- Nyugodtan menj csak még gyakorolni, én addig egy kicsit le csüccsenek. Még mindig nagyokat csapsz! * Kezd el közbe körözgetni a vállaival, hogy ezzel is illusztrálja a gigász csapásai okozta fájdalmat. *
- De ha kapok egy masszázst este, akkor meg van bocsátva. * Nyújtja ki a nyelvét és az egyik szeméhez emeli az úját, hogy gyermekesen felhúzhassa az egyik szemhéját. *
// Vér nem válik vízzé //
* Győzelem ittasan mosolyogva zárja a mérkőzést. A terve és az elképzelései végül mégis sikerre zárultak. A vállai enyhén sajognak a le sújtások okozta védésektől, de ez már mit sem számít! Hisz ő győzedelmeskedett a gigásszal szemben. Természetesen semmiképp nem szabad azt a tézist figyelmen kívül hagyni, hogy az ő stílusába harcolt a testvérével. Ha egy csatabárd vagy éppen egy nagyobb pajzs és kard lett volna a kezébe, nagy valószínűséggel a vereségével zárták volna a küzdelmet. De ezt most nem is szabad túl gondolni, hisz ha valaki győzött akkor ennyi. Egy életnek az elvétele nem attól függ, hogy mi lett volna ha! Nincs ha, csak élet vagy halál. Itt mondjuk csak a győzelem íze, de más esettbe az életük végét is jelenthette volna. Segít a nagy mélységinek felállni, nem hagyja neki, hogy egyedül álljon fel. *
- Gyere te nagy cula! * Mosolyog rá, lelkesen csillogó kékjeivel, még a hosszú fülei is enyhe mozgásba kezdenek az öröm ittas pillanataiba. *
- Inkább adj egy ölelést és zárjuk le tisztességesen a harcot! * A felhúzott termetes embert gyorsan át is öleli egy könnyed szeretettől ittas pillanattal, szemét is be hunyja, hogy élvezhesse a pillanatot legalább egy kis ideig. Utána megfordul és egy meghajlást mutat be a rajongók felé. *
- Nyugodtan menj csak még gyakorolni, én addig egy kicsit le csüccsenek. Még mindig nagyokat csapsz! * Kezd el közbe körözgetni a vállaival, hogy ezzel is illusztrálja a gigász csapásai okozta fájdalmat. *
- De ha kapok egy masszázst este, akkor meg van bocsátva. * Nyújtja ki a nyelvét és az egyik szeméhez emeli az úját, hogy gyermekesen felhúzhassa az egyik szemhéját. *
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 09:38:29
Üzenet elküldve: 2021-09-22 09:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
* Mélységi próbálkozott elnyerni a kezdeményezés lehetőségét, de sajnos testvére mindent elsöprően gyorsabban cselekedett. Nem hiába a könnyed páncélzat gyorsasága, hamar a gigász mellé kerül és az eddigi nagyon egyensúlyozós harc helyett teljes fölényével gáncsolja ki a nagy gigászt. Teljes mértékbe meglepetésként érte, hisz az eddigi stílusa a csapások és szúrásokra tért ki, de most egy gyorsabb mozdulattal a lábait vette célba a gigásznak és, ahogy megérzi a gravitáció intenzitását, már késő is arra, hogy cselekedhessen. A földre kerülésnél erősen fogja kardját a kezébe, hogy ha le akarna sújtani rá az ellenfele akkor legalább hárítani tudjon, de egy kis bravúrral a nő a torkához szegezi a fegyverét és ezzel a győzelmet magának tudhatja be. Itt is látszik, hogy nem minden esetbe segít egy harc során a méret vagy éppen az erő, ha a másik sokkal leleményesebb akkor igenis sokat számít a harc kivitelezésébe, vagy éppen az eredményébe. A körülöttük levő emberek egy gyenge tapssal jutalmazzák meg a páros erőfeszítéseit, de Lillyss még néhány füttyöt is kap a teljesítményéért. *
- Megadom magam, győztél * Emeli fel a kezét a földön a mélységi és dobja el ami a kezébe van. *
- Szép volt, nem számítottam rá, hogy gáncsolni fogsz, át is helyeztem a másik oldalamra a lábam. * Dicséri meg testvérét a harc során mutatott vérmérsékletről. *
- Szerintem én ezek után még egy kicsit gyakorló babáznék egy kicsit, hogy a lemaradásomat pótoljam. * Majd az eddigi pozíciójából ki mozdulva felpróbál állni, hogy ha hagyja a másik. *
* Mélységi próbálkozott elnyerni a kezdeményezés lehetőségét, de sajnos testvére mindent elsöprően gyorsabban cselekedett. Nem hiába a könnyed páncélzat gyorsasága, hamar a gigász mellé kerül és az eddigi nagyon egyensúlyozós harc helyett teljes fölényével gáncsolja ki a nagy gigászt. Teljes mértékbe meglepetésként érte, hisz az eddigi stílusa a csapások és szúrásokra tért ki, de most egy gyorsabb mozdulattal a lábait vette célba a gigásznak és, ahogy megérzi a gravitáció intenzitását, már késő is arra, hogy cselekedhessen. A földre kerülésnél erősen fogja kardját a kezébe, hogy ha le akarna sújtani rá az ellenfele akkor legalább hárítani tudjon, de egy kis bravúrral a nő a torkához szegezi a fegyverét és ezzel a győzelmet magának tudhatja be. Itt is látszik, hogy nem minden esetbe segít egy harc során a méret vagy éppen az erő, ha a másik sokkal leleményesebb akkor igenis sokat számít a harc kivitelezésébe, vagy éppen az eredményébe. A körülöttük levő emberek egy gyenge tapssal jutalmazzák meg a páros erőfeszítéseit, de Lillyss még néhány füttyöt is kap a teljesítményéért. *
- Megadom magam, győztél * Emeli fel a kezét a földön a mélységi és dobja el ami a kezébe van. *
- Szép volt, nem számítottam rá, hogy gáncsolni fogsz, át is helyeztem a másik oldalamra a lábam. * Dicséri meg testvérét a harc során mutatott vérmérsékletről. *
- Szerintem én ezek után még egy kicsit gyakorló babáznék egy kicsit, hogy a lemaradásomat pótoljam. * Majd az eddigi pozíciójából ki mozdulva felpróbál állni, hogy ha hagyja a másik. *
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 09:22:43
Üzenet elküldve: 2021-09-22 09:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
* Az emberek már némiképp körbe veszik a harcteret, nem gátolja őt a mozgásba ez egyáltalán. Csak erőt tud kölcsönözni a néző közönség erejéből. Most már nem csak magáért harcolhat hanem a rajongóiért is. Nem játszadozik azzal, hogy elviccelje hisz ez egy vérre menő küzdelem ahol a gyorsabb és az erősebb győzedelmeskedhet. Az eddigi események alapján még mindig bármi lehet, az összhang még mindig jelen van köztük, érezhetően bármikor egy találat akár a teljes győzelmet biztosíthatja bármelyik fél számára. De nem elhanyagolható az se, hogy az ellenfele jobban használja a kardját mint ő. Ezt ő mégis honnan látja? Érzi, a sújtások erejéből, az intenzív csapások védése után a válla állandóan megrökönyödik, ebből is ki tud indulni, hogy nem fogja vissza magát. *
- Most megleszel!
* Kiált fel a mélységi, hogy ha elnyeri a kezdeményezést le sújthasson a partnerére. Szándékosan most a megszokott módszerek helyett megpróbálja ki billenteni az ellenfelét azzal, hogy gyorsan oda rohan hozzá és miközben sújt gáncsol. Ha pedig sikerül a mozdulat akkor a kardot torkához szegezi és meg is van az áhított győzelem. De ha nem nyeri el a kezdeményezést akkor a támadások után próbálja meg csak könnyedén ezt a mozdulatsort végig vinni. *
* Az emberek már némiképp körbe veszik a harcteret, nem gátolja őt a mozgásba ez egyáltalán. Csak erőt tud kölcsönözni a néző közönség erejéből. Most már nem csak magáért harcolhat hanem a rajongóiért is. Nem játszadozik azzal, hogy elviccelje hisz ez egy vérre menő küzdelem ahol a gyorsabb és az erősebb győzedelmeskedhet. Az eddigi események alapján még mindig bármi lehet, az összhang még mindig jelen van köztük, érezhetően bármikor egy találat akár a teljes győzelmet biztosíthatja bármelyik fél számára. De nem elhanyagolható az se, hogy az ellenfele jobban használja a kardját mint ő. Ezt ő mégis honnan látja? Érzi, a sújtások erejéből, az intenzív csapások védése után a válla állandóan megrökönyödik, ebből is ki tud indulni, hogy nem fogja vissza magát. *
- Most megleszel!
* Kiált fel a mélységi, hogy ha elnyeri a kezdeményezést le sújthasson a partnerére. Szándékosan most a megszokott módszerek helyett megpróbálja ki billenteni az ellenfelét azzal, hogy gyorsan oda rohan hozzá és miközben sújt gáncsol. Ha pedig sikerül a mozdulat akkor a kardot torkához szegezi és meg is van az áhított győzelem. De ha nem nyeri el a kezdeményezést akkor a támadások után próbálja meg csak könnyedén ezt a mozdulatsort végig vinni. *
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-09-22 08:36:55
Üzenet elküldve: 2021-09-22 08:36:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlóharc: Vér vér ellen //
* A harc kezdeményezését a fivére nyerte meg és nem is teketóriázik, hamar sújt le a mélységire ismételten két oldalról. A csapásait ismételten könnyű szerrel blokkolja, de ez nem azt jelenti, hogy bármi kőbe is van vésve az elkövetkezendő néhány percben. A támadásai kiszámíthatóak voltak, hisz mindenáron körözés, döfés, sújt. Vagy éppen ezeknek a fordítottja amit ha egy olyan ellenfél ellen próbálsz végre hajtani aki majdnem ugyanolyan gyors az nem minden esetbe célra vezető. Egyenlőre gyors védéseket tudott be mutatni, de nem is sokáig vacakol, hogy ő is a le sújtással. Nagy mancsaival a kezébe a gyakorló fegyver csak úgy süvít a célpont felé, de mind hiába mert a lány könnyű szerrel tér ki a támadás elől. Ezért dühébe megpróbál a tőrrel a ki térés irányába döfni egyet a mellkasába. De a nő azt is egy könnyed mozdulattal hárítja. Sajnos a patt helyzet hamar kialakult a testvér pár között. Semelyik sem tud bevinni a másiknak találatot. Ha így folytatódik tovább még a végén, a kimerülése a másik félnek fogja eldönteni a mérkőzés kimenetelét. De addig még bőven van rá lehetőség, hogy az egyik fél a kezdeményezést a kezébe véve győzelmet vívhasson ki a másik felett. Még nem kezdtek el fáradni, de előny Lillyssel szembe, hogy ő feleslegesen fárasztja magát a sok futkosással. Talán ez lesz az a pont ami a győzelemhez hozzá segíti a mélységi gigászt? Túl korai még ezt a következtetést eldönteni. De semmiképp nem elhanyagolható elmélet. Az emberek most már nem próbálják meg titkolni, hogy figyelik az eseményeket. *
* A harc kezdeményezését a fivére nyerte meg és nem is teketóriázik, hamar sújt le a mélységire ismételten két oldalról. A csapásait ismételten könnyű szerrel blokkolja, de ez nem azt jelenti, hogy bármi kőbe is van vésve az elkövetkezendő néhány percben. A támadásai kiszámíthatóak voltak, hisz mindenáron körözés, döfés, sújt. Vagy éppen ezeknek a fordítottja amit ha egy olyan ellenfél ellen próbálsz végre hajtani aki majdnem ugyanolyan gyors az nem minden esetbe célra vezető. Egyenlőre gyors védéseket tudott be mutatni, de nem is sokáig vacakol, hogy ő is a le sújtással. Nagy mancsaival a kezébe a gyakorló fegyver csak úgy süvít a célpont felé, de mind hiába mert a lány könnyű szerrel tér ki a támadás elől. Ezért dühébe megpróbál a tőrrel a ki térés irányába döfni egyet a mellkasába. De a nő azt is egy könnyed mozdulattal hárítja. Sajnos a patt helyzet hamar kialakult a testvér pár között. Semelyik sem tud bevinni a másiknak találatot. Ha így folytatódik tovább még a végén, a kimerülése a másik félnek fogja eldönteni a mérkőzés kimenetelét. De addig még bőven van rá lehetőség, hogy az egyik fél a kezdeményezést a kezébe véve győzelmet vívhasson ki a másik felett. Még nem kezdtek el fáradni, de előny Lillyssel szembe, hogy ő feleslegesen fárasztja magát a sok futkosással. Talán ez lesz az a pont ami a győzelemhez hozzá segíti a mélységi gigászt? Túl korai még ezt a következtetést eldönteni. De semmiképp nem elhanyagolható elmélet. Az emberek most már nem próbálják meg titkolni, hogy figyelik az eseményeket. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332