Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:41:48
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Ha az embertől elveszik a fegyvereit, attól morcos tud lenni. A medvetermetű alak pedig, ha meztelennek nem is, tehetetlennek érzi magát a fegyverei nélkül. Persze így sem védtelen vagy hasztalan, de a legjobban úgy komfortos, ha a felszerelése teljes. A gyakorlótér felé közelítve leveszi a fejéről a sisakot, mégsem kíván úgy társalogni bárkivel, hogy a fején van.
Szerencsére nem kell sokáig várnia, mire valaki megszólítja. Egy lovagforma fickó pikkelyvértben, wargfejes medállal. Talán megtalálta azokat, akiket keresett. Kifejezéstelen tekintettel fogadja a péniszméregetést a másik részéről, hasonlóan felméri a bemutatkozó fickót és a társát is.*
- Üdv! *Biccent, ahogy az oldalára akasztja a sisakját.*
- Kisasszony. *Hajtja meg a fejét a lány felé is. A fehérnép is wargos egyenruhát visel, valami írnokféle lehet bizonyosan. Nem kedveli az írnokokat. Azért mert megnehezíthetik az ember életét a seregben, pedig olyanok, mint ez a lány. Kicsik és semmi hasznuk, a gyakorlóvértet se bírják el.*
- Odaát *Int hüvelykujjával hátra, amerre a kaszárnyát sejti.* azt mondták, itt kérdezősködjek, ha be akarok állni a kötelékbe. *Ugyanazzal a kezével most mutatóujjal a címerre bök.*
- Jó helyen járok? *Kérdi és a lány felé is pillant megerősítésként. Bemutatkozással egyelőre nem bajlódna, ha továbbléptek az első akadályokon, majd megteszi azt is. Ha rossz helyen vagy rossz időben kopogtat, akkor felesleges volna nevekkel terhelni a másikat.*
*Ha az embertől elveszik a fegyvereit, attól morcos tud lenni. A medvetermetű alak pedig, ha meztelennek nem is, tehetetlennek érzi magát a fegyverei nélkül. Persze így sem védtelen vagy hasztalan, de a legjobban úgy komfortos, ha a felszerelése teljes. A gyakorlótér felé közelítve leveszi a fejéről a sisakot, mégsem kíván úgy társalogni bárkivel, hogy a fején van.
Szerencsére nem kell sokáig várnia, mire valaki megszólítja. Egy lovagforma fickó pikkelyvértben, wargfejes medállal. Talán megtalálta azokat, akiket keresett. Kifejezéstelen tekintettel fogadja a péniszméregetést a másik részéről, hasonlóan felméri a bemutatkozó fickót és a társát is.*
- Üdv! *Biccent, ahogy az oldalára akasztja a sisakját.*
- Kisasszony. *Hajtja meg a fejét a lány felé is. A fehérnép is wargos egyenruhát visel, valami írnokféle lehet bizonyosan. Nem kedveli az írnokokat. Azért mert megnehezíthetik az ember életét a seregben, pedig olyanok, mint ez a lány. Kicsik és semmi hasznuk, a gyakorlóvértet se bírják el.*
- Odaát *Int hüvelykujjával hátra, amerre a kaszárnyát sejti.* azt mondták, itt kérdezősködjek, ha be akarok állni a kötelékbe. *Ugyanazzal a kezével most mutatóujjal a címerre bök.*
- Jó helyen járok? *Kérdi és a lány felé is pillant megerősítésként. Bemutatkozással egyelőre nem bajlódna, ha továbbléptek az első akadályokon, majd megteszi azt is. Ha rossz helyen vagy rossz időben kopogtat, akkor felesleges volna nevekkel terhelni a másikat.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-13 19:11:16
Üzenet elküldve: 2022-01-13 19:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Remény foszlánya //
* Limmen szimplán meghajol a százados szavára. ~ Nem hiszem, hogy ez így segíteni fog, de ahogy látom nem is nagyon érdekli a dolog. ~ Nem csoda, hogy a mélységi szavai nem nagyon jutottak el a századoshoz. Azt a kuszaságot, ahogyan előadta a problémáját, senki nem irigyelné meg. Élete nagy részében most már nem ússza meg, hogy megtanuljon a szükséges szavakkal is bánni. Úgy látszik vége azoknak a szép időknek, mikor minden szükségest rendeztek körülötte, neki csak az élőkből kellett holtakat csinálnia. Gyorsan el is indul a három katonával visszafelé, hogy a többieknek egy szavuk se lehessen. Talán sikerül szót értenie a tizedessel, ha már a századossal nem ment tervek szerint. Az eddigi cselekedeteit sem lehet önállónak nevezni. Ezért nem is készült fel a magasabb rangú tisztnek magyarázattal. Fegyvereiért indul, majd könnyes búcsút vesz a két katonától a kapuban. A tizedes szolid csapatához gyorsan fel zárkózik és megpróbálja elmagyarázni a helyzetet. *
- Tizedes, a ténylegesen nincs káosz. Inkább, hogy a kancellár azt állítja, hogy az egyik meztelen nő egy Tharg úrnő. Egy úrnőt holtából pedig komolyan kell venni nem? * Próbálja a tizedes tekintetét elcsípni, hogy legalább valamennyi információt leolvashasson róla. Soha nem volt jó a kommunikációban. Ez továbbra is szerepet tölt be az életében, ameddig nem fogja rá szánni az idejét, hogy más emberi lényeket is néha szükséges megértenie.. *
- A nő bevallotta, hogy megölték. Állítólag a csőcselék verte halálra, és a legjobb barátja kezében halt meg.
* Egy nagyobb levegő után folytatja is. *
- Ha ez az egész igaz, az is lehet, hogy a város ellen tett valamit. Így nem nagyon tudta a személyzet, hogy mit kellene cselekednie. Ezért is ahogy felvetült ez az ötlet, el is indultam önökért.. * Még nem tűnt el számára a remény. Talán a Tizedeshez el jutnak balga szavai. * - Ha valaki a város ellen tesz, és utána felkötik, azután ha most újra éledt, ugyanúgy felkötik nem? * Néz rá a tizedesre továbbra is érdeklődve. * - Így is már egy pucér férfi kirohant egy gyakorló karddal. Ki tudja, hogy ez a nő mit követett el éltében, hogy halálra verjék. Érti már a helyzetet tizedes?
* Limmen szimplán meghajol a százados szavára. ~ Nem hiszem, hogy ez így segíteni fog, de ahogy látom nem is nagyon érdekli a dolog. ~ Nem csoda, hogy a mélységi szavai nem nagyon jutottak el a századoshoz. Azt a kuszaságot, ahogyan előadta a problémáját, senki nem irigyelné meg. Élete nagy részében most már nem ússza meg, hogy megtanuljon a szükséges szavakkal is bánni. Úgy látszik vége azoknak a szép időknek, mikor minden szükségest rendeztek körülötte, neki csak az élőkből kellett holtakat csinálnia. Gyorsan el is indul a három katonával visszafelé, hogy a többieknek egy szavuk se lehessen. Talán sikerül szót értenie a tizedessel, ha már a századossal nem ment tervek szerint. Az eddigi cselekedeteit sem lehet önállónak nevezni. Ezért nem is készült fel a magasabb rangú tisztnek magyarázattal. Fegyvereiért indul, majd könnyes búcsút vesz a két katonától a kapuban. A tizedes szolid csapatához gyorsan fel zárkózik és megpróbálja elmagyarázni a helyzetet. *
- Tizedes, a ténylegesen nincs káosz. Inkább, hogy a kancellár azt állítja, hogy az egyik meztelen nő egy Tharg úrnő. Egy úrnőt holtából pedig komolyan kell venni nem? * Próbálja a tizedes tekintetét elcsípni, hogy legalább valamennyi információt leolvashasson róla. Soha nem volt jó a kommunikációban. Ez továbbra is szerepet tölt be az életében, ameddig nem fogja rá szánni az idejét, hogy más emberi lényeket is néha szükséges megértenie.. *
- A nő bevallotta, hogy megölték. Állítólag a csőcselék verte halálra, és a legjobb barátja kezében halt meg.
* Egy nagyobb levegő után folytatja is. *
- Ha ez az egész igaz, az is lehet, hogy a város ellen tett valamit. Így nem nagyon tudta a személyzet, hogy mit kellene cselekednie. Ezért is ahogy felvetült ez az ötlet, el is indultam önökért.. * Még nem tűnt el számára a remény. Talán a Tizedeshez el jutnak balga szavai. * - Ha valaki a város ellen tesz, és utána felkötik, azután ha most újra éledt, ugyanúgy felkötik nem? * Néz rá a tizedesre továbbra is érdeklődve. * - Így is már egy pucér férfi kirohant egy gyakorló karddal. Ki tudja, hogy ez a nő mit követett el éltében, hogy halálra verjék. Érti már a helyzetet tizedes?
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-13 15:01:54
Üzenet elküldve: 2022-01-13 15:01:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Remény foszlánya //
* Fegyverek egy darabig lekötik a bakákat. Főleg a mesterkardot csodálják meg, hiszen ez amolyan ritkaság. A századost már nem lesz ilyen egyszerű lenyűgözni. A köszöntésre felpillant a borostás arcú férfi, de ez csak egy pillanat. Utána folytatja tovább a papírozást. Legközelebb csak akkor néz fel, amikor a papír zörgését meghallja. Vet egy futó pillantást rá, hogy aztán újfent a papírjaival foglalatoskodjék. Már a mondandója végénél járhat a mélységi, amikor lerakja a papírjait és szigorú pillantását figyelőn ráemeli a Limmemre. Nem szakítja félbe, de látszik rajta, hogy nem repes a boldogságtól, hogy ezzel kell foglalkoznia.*
- Nézze! Ott is akad a padon pár alak. Meztelenül találtak rájuk. Ez nem bűn, ha mindenkit be akarnánk hozni, akkor be se férnénk ide. És még fáraszt itt engem a gyilkosaival meg a minden lében kanál thargokkal.* Nagyon úgy tűnik, hogy innen segítségre nem számíthat. Viszont van valami, amit még a százados sem óhajt figyelmen kívül hagyni.*
- Frincs tizedes!* Hangzik el a hívószó amire érkezik is néhány pillanat múlva a néz gazdája.*
- Uram!* Tiszteleg a baka.*
- Fogjon két embert és menjen el a Kalmárba! A tharg kancellárt biztosítsa, meg tegyen ott rendet, ha már azoknak, akiket ezért fizetnek nem sikerült. Végeztem!
- Igen uram!* A százados visszatér a dolgához. A tizedes pedig két katona után néz. Nem telik el két perc sem és máris indulásra készek. Limmemre nem fognak várni, hiszen a parancsuk rá nem terjed ki. Ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Fegyvereit rendben vissza kapja, ha úgy dönt, hogy távozna.*
* Fegyverek egy darabig lekötik a bakákat. Főleg a mesterkardot csodálják meg, hiszen ez amolyan ritkaság. A századost már nem lesz ilyen egyszerű lenyűgözni. A köszöntésre felpillant a borostás arcú férfi, de ez csak egy pillanat. Utána folytatja tovább a papírozást. Legközelebb csak akkor néz fel, amikor a papír zörgését meghallja. Vet egy futó pillantást rá, hogy aztán újfent a papírjaival foglalatoskodjék. Már a mondandója végénél járhat a mélységi, amikor lerakja a papírjait és szigorú pillantását figyelőn ráemeli a Limmemre. Nem szakítja félbe, de látszik rajta, hogy nem repes a boldogságtól, hogy ezzel kell foglalkoznia.*
- Nézze! Ott is akad a padon pár alak. Meztelenül találtak rájuk. Ez nem bűn, ha mindenkit be akarnánk hozni, akkor be se férnénk ide. És még fáraszt itt engem a gyilkosaival meg a minden lében kanál thargokkal.* Nagyon úgy tűnik, hogy innen segítségre nem számíthat. Viszont van valami, amit még a százados sem óhajt figyelmen kívül hagyni.*
- Frincs tizedes!* Hangzik el a hívószó amire érkezik is néhány pillanat múlva a néz gazdája.*
- Uram!* Tiszteleg a baka.*
- Fogjon két embert és menjen el a Kalmárba! A tharg kancellárt biztosítsa, meg tegyen ott rendet, ha már azoknak, akiket ezért fizetnek nem sikerült. Végeztem!
- Igen uram!* A százados visszatér a dolgához. A tizedes pedig két katona után néz. Nem telik el két perc sem és máris indulásra készek. Limmemre nem fognak várni, hiszen a parancsuk rá nem terjed ki. Ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Fegyvereit rendben vissza kapja, ha úgy dönt, hogy távozna.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-12 23:21:41
Üzenet elküldve: 2022-01-12 23:21:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
- Jó volna. - *Felel menet közben Soreylnek, szégyenlős kis mosollyal. Sok a bepótolni valójuk, de közben meg Garsin számára még mindig furcsa is, hogy valaki érdeklődést mutat felé és ez az egész családias helyzet.
Ahogy kilépnek a kaszárnya udvarára, ő is már igyekszik egy összeszedettebb képet mutatni, illetve a lovaghoz való viszonyulását is a munkához megfelelővé alakítani a bizalmas helyett. Bár nem sokkal korábban rendeztek érzelmes jelenetet itt mások szeme láttára, alapvetően nem szeretné, ha ez nyilvánvaló volna. Brox-al is másképp beszél négyszemközt, s másképp, ha mások körében vannak, vagy mint parancsnokot keresi fel.
Egyébként, bár a lovag a maga tekintélyt parancsoló megjelenésével alighanem sokkal feltűnőbb jelenség Garsinnál, a keresésükre érkezett idegen először mégis a lányban láthatja meg a reményt, hogy jó helyen jár. Garsin ugyanis jól láthatóan viseli kék színű tabardját, az azt ékítő címeren pedig két warg is akad, amiből elég jól ki lehet következtetni a hovatartozását.
A lány nemét egyébként nem lehet túl egyszerű megállapítani, inkább csak azt, hogy nagyon fiatal még. Kimondottan magas, karcsú, hosszú végtagokkal. Nem igazán látszik harcos alkatnak, fegyvert nem is látni nála, de a tabard alatt mégis barnás színű fegyverkabátot visel. Az egyenruhát leszámítva a ruhái kopottak, kiváltképp a cipői.
Odakint az ő tekintete is a köpenyest keresi, aki szólt nekik az érkezőről, majd pedig Soreyl-el együtt követi pillantása az irányt, amerre a fickó mutat.
Már messziről megnézi magának az idegent, aki meglehetősen megtermett és Garsin szemében ijesztő is. Ahogy pedig közelebb érnek és egyre több részletet fedezhet föl a férfi fölszereléséből, úgy ez a kép csak hátborzongatóbb lesz. A tüskés orrú bakancs, a koponya formájú sisak... Garsin nem tehet róla, de néhány hosszú pillanatra ott felejti tekintetét a holmin.
Majd mikor Soreyl megáll, megáll ő is, s míg a férfi köszönti az idegent, illetve bemutatja őket, ő igyekszik nem kimutatni a viszolygását, hanem még a jövevény szemébe is nézni bátran.*
- Üdvözlöm! - *Hajt fejet, miután bemutatták. A hangszíne is elég semleges, főleg ha a külső megjelenéséhez párosítják. Csukott szemmel azért hamarabb gondolnák női hangnak.
Többet ezek után nem is szól, csak várakozón néz maga is a hatalmas férfira. Vajon történt valami? Vagy hozzájuk jelentkezne, s azért érkezett?*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.13 00:20:13
- Jó volna. - *Felel menet közben Soreylnek, szégyenlős kis mosollyal. Sok a bepótolni valójuk, de közben meg Garsin számára még mindig furcsa is, hogy valaki érdeklődést mutat felé és ez az egész családias helyzet.
Ahogy kilépnek a kaszárnya udvarára, ő is már igyekszik egy összeszedettebb képet mutatni, illetve a lovaghoz való viszonyulását is a munkához megfelelővé alakítani a bizalmas helyett. Bár nem sokkal korábban rendeztek érzelmes jelenetet itt mások szeme láttára, alapvetően nem szeretné, ha ez nyilvánvaló volna. Brox-al is másképp beszél négyszemközt, s másképp, ha mások körében vannak, vagy mint parancsnokot keresi fel.
Egyébként, bár a lovag a maga tekintélyt parancsoló megjelenésével alighanem sokkal feltűnőbb jelenség Garsinnál, a keresésükre érkezett idegen először mégis a lányban láthatja meg a reményt, hogy jó helyen jár. Garsin ugyanis jól láthatóan viseli kék színű tabardját, az azt ékítő címeren pedig két warg is akad, amiből elég jól ki lehet következtetni a hovatartozását.
A lány nemét egyébként nem lehet túl egyszerű megállapítani, inkább csak azt, hogy nagyon fiatal még. Kimondottan magas, karcsú, hosszú végtagokkal. Nem igazán látszik harcos alkatnak, fegyvert nem is látni nála, de a tabard alatt mégis barnás színű fegyverkabátot visel. Az egyenruhát leszámítva a ruhái kopottak, kiváltképp a cipői.
Odakint az ő tekintete is a köpenyest keresi, aki szólt nekik az érkezőről, majd pedig Soreyl-el együtt követi pillantása az irányt, amerre a fickó mutat.
Már messziről megnézi magának az idegent, aki meglehetősen megtermett és Garsin szemében ijesztő is. Ahogy pedig közelebb érnek és egyre több részletet fedezhet föl a férfi fölszereléséből, úgy ez a kép csak hátborzongatóbb lesz. A tüskés orrú bakancs, a koponya formájú sisak... Garsin nem tehet róla, de néhány hosszú pillanatra ott felejti tekintetét a holmin.
Majd mikor Soreyl megáll, megáll ő is, s míg a férfi köszönti az idegent, illetve bemutatja őket, ő igyekszik nem kimutatni a viszolygását, hanem még a jövevény szemébe is nézni bátran.*
- Üdvözlöm! - *Hajt fejet, miután bemutatták. A hangszíne is elég semleges, főleg ha a külső megjelenéséhez párosítják. Csukott szemmel azért hamarabb gondolnák női hangnak.
Többet ezek után nem is szól, csak várakozón néz maga is a hatalmas férfira. Vajon történt valami? Vagy hozzájuk jelentkezne, s azért érkezett?*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.13 00:20:13
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-12 22:05:51
Üzenet elküldve: 2022-01-12 22:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Mire kiérnek az étkezőből a köpenyes már sehol. Soreyl egyet biccent a gyakorlótér irányába ahogy Garsinnal elhagyják az étkezőt. Örül, hogy vele tart a lány, és ezt egy atyai biccentéssel jelzi is. A mágiára, a sárkányra, meg Garsin élete folyására is biztosan visszatérnek még, menet közben erről a lovag biztosítja is a lányt.*
-Bárki is ez, gyorsan lerendezzük, és ha nem bánod, folytathatjuk a társalgást.
*Mondja kedvesen, mielőtt hivatalosabb ábrázatot ölt. A gyakorlótérre érve, az idegen két alakot pillanthat meg. Abból az egyik a lovag, ahogy végignézi a kaszárnyában tartózkodó népségen. Fekete pikkelyvért, alóla kilógó tabard, Wargfejes medál az oldalán. Egyszer csak észreveszi a bakát aki szólt nekik az érdeklődőről, aki hanyagul egy harcos felé biccent a fejével. Soreyl egyenesen átsétál a gyakorlatozó katonák között. A magas fickó eléggé magának való figurának tűnik, de elsőre nem von le a lovag túl sok következtetést.*
-Üdvözlöm.
*Kezdi mély hangján, miközben a másik láthatja, hogy a barna íriszek jelentősen végigmérik a másikat.*
-Darenn Soreyl, a társam pedig Garsin Elthur.
*Mutatja be magukat közben a lányra mutatva. Direkt a társam kifejezést használja. Nem fog itt hadnagy-közlegény címekkel játszani, pláne nem Garsinnal.*
-Miben segíthetünk?
*Kérdezi miközben csípőre teszi a kezét.*
~Ahogy ezt a fickót elnézem, semmiben, hacsak nem akarjuk kihallgatni.~
*Szólal meg Perchipfell éles hangján a lovag fejében. A kard szelleme, ezzel egyetemben Soreyl elméjének másik fele első látásra nem kedveli a fickót, amit számon is kér rajta a lovag.*
~Mire fel?~
*Kérdez vissza, amire Perchinek kész válasza van.*
~Nem tetszik a képe.~
*Érkezik a felettébb egyértelmű ok, amire a lovag finom riposzttal válaszol.*
~Nekem meg a tiéd.~
*És ezzel letudottnak tudja a dolgot. Természetesen a kis elme-csevejből mi sem látszik az arcán, és eszes ember lévén a válaszra is tud közben figyelni.*
*Mire kiérnek az étkezőből a köpenyes már sehol. Soreyl egyet biccent a gyakorlótér irányába ahogy Garsinnal elhagyják az étkezőt. Örül, hogy vele tart a lány, és ezt egy atyai biccentéssel jelzi is. A mágiára, a sárkányra, meg Garsin élete folyására is biztosan visszatérnek még, menet közben erről a lovag biztosítja is a lányt.*
-Bárki is ez, gyorsan lerendezzük, és ha nem bánod, folytathatjuk a társalgást.
*Mondja kedvesen, mielőtt hivatalosabb ábrázatot ölt. A gyakorlótérre érve, az idegen két alakot pillanthat meg. Abból az egyik a lovag, ahogy végignézi a kaszárnyában tartózkodó népségen. Fekete pikkelyvért, alóla kilógó tabard, Wargfejes medál az oldalán. Egyszer csak észreveszi a bakát aki szólt nekik az érdeklődőről, aki hanyagul egy harcos felé biccent a fejével. Soreyl egyenesen átsétál a gyakorlatozó katonák között. A magas fickó eléggé magának való figurának tűnik, de elsőre nem von le a lovag túl sok következtetést.*
-Üdvözlöm.
*Kezdi mély hangján, miközben a másik láthatja, hogy a barna íriszek jelentősen végigmérik a másikat.*
-Darenn Soreyl, a társam pedig Garsin Elthur.
*Mutatja be magukat közben a lányra mutatva. Direkt a társam kifejezést használja. Nem fog itt hadnagy-közlegény címekkel játszani, pláne nem Garsinnal.*
-Miben segíthetünk?
*Kérdezi miközben csípőre teszi a kezét.*
~Ahogy ezt a fickót elnézem, semmiben, hacsak nem akarjuk kihallgatni.~
*Szólal meg Perchipfell éles hangján a lovag fejében. A kard szelleme, ezzel egyetemben Soreyl elméjének másik fele első látásra nem kedveli a fickót, amit számon is kér rajta a lovag.*
~Mire fel?~
*Kérdez vissza, amire Perchinek kész válasza van.*
~Nem tetszik a képe.~
*Érkezik a felettébb egyértelmű ok, amire a lovag finom riposzttal válaszol.*
~Nekem meg a tiéd.~
*És ezzel letudottnak tudja a dolgot. Természetesen a kis elme-csevejből mi sem látszik az arcán, és eszes ember lévén a válaszra is tud közben figyelni.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-12 17:31:47
Üzenet elküldve: 2022-01-12 17:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Remény foszlánya //
* Nem is vacakol sokáig, gyorsan le is teszi az új szépségeket a fiúknak. A srácok meztelenkedő humorára felnevet. *
- Most vettem őket fiúk, nézzétek meg milyen szépek, de aztán óvatosan velük! * Kacag fel ismét a mélységi azon a fűrészelős hangján. Meglapogatva az őrök vállait el is indul a századoshoz hátrafelé, az őröknek búcsúzóul csak int egyet. De nem viszi túlzásba, hisz ha minden jól megy akkor nemsokára újra találkozik velük. A századoshoz lépve az eddigi bátorság alábbhagy. Sisakját a kezébe veszi és lassan elindul felé. Néhány lépésre az asztal oldalán megközelíti és meg is áll. *
- Üdvözletem Százados úr! * Köszön a férfinak tisztelettudóan. Nem katona így nem érzi szükségesnek a tisztelgést. Határozottan megköszörüli a torkát, majd megpróbálkozik a lehetetlennel. *
- Limmen'or Ilri vagyok Wegtoren Aranya Kereskedőház egyik személyi testőre.... * Szavai után le is fagy egy pillanatra, nem tudja eldönteni miként folytassa tovább. De inkább az egyszerűsített verziót választja. * - Nem zavarnám önt, ha nem látnék jobb lehetőséget, de egy eléggé kellemetlen helyzetbe kerültünk a fogadón belül. * Egy kis szünetet hagy. Remélve hogy felkelti nagyjából a férfi érdeklődését. Papírját ismét keze ügyébe téve felmutatja Bredocnak. * - Hogy is fogalmazzak... * Gondolkozik el ismét. * - Megjelent két meztelen alak a fogadóban. Ezzel nem is lenne egyáltalán semmi gond. Egyszerűen kihajítottam volna őket ha tehettem volna...
* Lelki szemei előtt látja, ahogy szívesen ki penderítette volna mind kettőt a fogadóból. * - Az egyik meztelenül egy gyakorlókarddal kirohant a fogadóból, állítólag egy gyilkos. Azzal se lenne akkora gond mint a másik személlyel...* Itt ismét elakad, hiszen egyáltalán nem tudja, hogy mégis miképpen adja elő történetét. * - Nem akarom húzni az idejét, ezért csak a lényeget mondom. A kancellár Tharg területről a vendégünk, és ő azt állítja, hogy a másik meztelen az ő volt úrnőjük, aki meghalt jó néhány évvel ezelőtt. * Valami értelmeset is össze kellene szednie Limmennek, mert ez egyelőre semmi terhelő dolgot nem tartalmaz, ezért megpróbál legalább valamennyire is határozottnak tűnni. * - A kancellár megsérült a fogadón belül, azt nem tudjuk miképp, de utána a hátunk mögött a semmiből ez a meztelen nő megjelent, és ruhát, illetve báránysültet... * Harapja el ismét a szavakat. Ez nem is tűnne még számára sem valami nagy tragédiának visszahallgatva magát. * - Nem akarok senkire mutogatni jó uram, de higgye el nem jöttem volna ide, hogyha nem láttunk volna másik lehetőséget. Talán nem hangzik ez annyira ijesztően így, de mégis csak egy állítólagos Tharg űrnőről van szó. Aki állítólag valakinek karjai között halt meg, mert a csőcselék agyonverte....
* Az kétséges, hogy ebből a történetből mennyi igaz, vagy éppen mennyire jól emlékezett egyáltalán, de ez számára már részlet kérdés, Limmen csak azt reméli, hogy legalább egy kicsit felkeltette a helyzettel a százados úr figyelmét. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.01.13 07:08:33, a következő indokkal:
A "srácok" kifejezést hanyagoljuk Lanawinen. Kuszák a mondatok, csomót elkezdesz és nem fejezel be, így önmagában nincs értelmük. A mondatok lezárására is figyelj oda kicsit jobban, mert sokszor pontot teszel oda ahova vessző való és fordítva. Fogadóban (-ban és nem ba) használatos, ha valaki megjelenik az épületben. Szemei (szebb a többes szám, mivel általában kettő van az emberek többségének) előtt látja szebben cseng, főleg ha hozzáteszed a "lelkit" is, ami inkább sugallja azt, amit mondani szeretnél. Kardal mást jelent, amit te keresel az kettő D betűt igénylő karddal. "Itt ismét elakadva." Helyesebb a "Itt ismét elakad, hiszen" megoldás. Egyenlőre két focicsapat pontszáma tud állni, az általad keresett kifejezés helyesen egyelőre. Visszahallgat egybeírandó. Agyonverte egybeírandó. Ha valaki halálára utalsz (karjai között "hallt" meg) az egy L betűvel írandó. "Az, hogy ebből a történetből mennyi igaz, vagy éppen mennyire jól emlékezett egyáltalán." Nem zártad le a mondatot.
* Nem is vacakol sokáig, gyorsan le is teszi az új szépségeket a fiúknak. A srácok meztelenkedő humorára felnevet. *
- Most vettem őket fiúk, nézzétek meg milyen szépek, de aztán óvatosan velük! * Kacag fel ismét a mélységi azon a fűrészelős hangján. Meglapogatva az őrök vállait el is indul a századoshoz hátrafelé, az őröknek búcsúzóul csak int egyet. De nem viszi túlzásba, hisz ha minden jól megy akkor nemsokára újra találkozik velük. A századoshoz lépve az eddigi bátorság alábbhagy. Sisakját a kezébe veszi és lassan elindul felé. Néhány lépésre az asztal oldalán megközelíti és meg is áll. *
- Üdvözletem Százados úr! * Köszön a férfinak tisztelettudóan. Nem katona így nem érzi szükségesnek a tisztelgést. Határozottan megköszörüli a torkát, majd megpróbálkozik a lehetetlennel. *
- Limmen'or Ilri vagyok Wegtoren Aranya Kereskedőház egyik személyi testőre.... * Szavai után le is fagy egy pillanatra, nem tudja eldönteni miként folytassa tovább. De inkább az egyszerűsített verziót választja. * - Nem zavarnám önt, ha nem látnék jobb lehetőséget, de egy eléggé kellemetlen helyzetbe kerültünk a fogadón belül. * Egy kis szünetet hagy. Remélve hogy felkelti nagyjából a férfi érdeklődését. Papírját ismét keze ügyébe téve felmutatja Bredocnak. * - Hogy is fogalmazzak... * Gondolkozik el ismét. * - Megjelent két meztelen alak a fogadóban. Ezzel nem is lenne egyáltalán semmi gond. Egyszerűen kihajítottam volna őket ha tehettem volna...
* Lelki szemei előtt látja, ahogy szívesen ki penderítette volna mind kettőt a fogadóból. * - Az egyik meztelenül egy gyakorlókarddal kirohant a fogadóból, állítólag egy gyilkos. Azzal se lenne akkora gond mint a másik személlyel...* Itt ismét elakad, hiszen egyáltalán nem tudja, hogy mégis miképpen adja elő történetét. * - Nem akarom húzni az idejét, ezért csak a lényeget mondom. A kancellár Tharg területről a vendégünk, és ő azt állítja, hogy a másik meztelen az ő volt úrnőjük, aki meghalt jó néhány évvel ezelőtt. * Valami értelmeset is össze kellene szednie Limmennek, mert ez egyelőre semmi terhelő dolgot nem tartalmaz, ezért megpróbál legalább valamennyire is határozottnak tűnni. * - A kancellár megsérült a fogadón belül, azt nem tudjuk miképp, de utána a hátunk mögött a semmiből ez a meztelen nő megjelent, és ruhát, illetve báránysültet... * Harapja el ismét a szavakat. Ez nem is tűnne még számára sem valami nagy tragédiának visszahallgatva magát. * - Nem akarok senkire mutogatni jó uram, de higgye el nem jöttem volna ide, hogyha nem láttunk volna másik lehetőséget. Talán nem hangzik ez annyira ijesztően így, de mégis csak egy állítólagos Tharg űrnőről van szó. Aki állítólag valakinek karjai között halt meg, mert a csőcselék agyonverte....
* Az kétséges, hogy ebből a történetből mennyi igaz, vagy éppen mennyire jól emlékezett egyáltalán, de ez számára már részlet kérdés, Limmen csak azt reméli, hogy legalább egy kicsit felkeltette a helyzettel a százados úr figyelmét. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.01.13 07:08:33, a következő indokkal:
A "srácok" kifejezést hanyagoljuk Lanawinen. Kuszák a mondatok, csomót elkezdesz és nem fejezel be, így önmagában nincs értelmük. A mondatok lezárására is figyelj oda kicsit jobban, mert sokszor pontot teszel oda ahova vessző való és fordítva. Fogadóban (-ban és nem ba) használatos, ha valaki megjelenik az épületben. Szemei (szebb a többes szám, mivel általában kettő van az emberek többségének) előtt látja szebben cseng, főleg ha hozzáteszed a "lelkit" is, ami inkább sugallja azt, amit mondani szeretnél. Kardal mást jelent, amit te keresel az kettő D betűt igénylő karddal. "Itt ismét elakadva." Helyesebb a "Itt ismét elakad, hiszen" megoldás. Egyenlőre két focicsapat pontszáma tud állni, az általad keresett kifejezés helyesen egyelőre. Visszahallgat egybeírandó. Agyonverte egybeírandó. Ha valaki halálára utalsz (karjai között "hallt" meg) az egy L betűvel írandó. "Az, hogy ebből a történetből mennyi igaz, vagy éppen mennyire jól emlékezett egyáltalán." Nem zártad le a mondatot.
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-12 15:45:17
Üzenet elküldve: 2022-01-12 15:45:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Remény foszlánya //
* A páncélos megérkezik a kaszárnyához, ahol a szokottal ellentétben most nagyobb az jövés-menés. A két ismerős őr ettől még ott ácsorog. Egykedvűen fogadják sötételfet, aki úgy tűnik még csak most próbálja összeszedni magát. Még ilyen papírokat is mutogat, amire csak heveny pillantást vetnek.*
- Édes mindegy, hogy ki vagy. Az elitek krémese most nincsen itten.* Szól oda a jobb oldali, cingár lándzsás.*
- De a százados ottan van.* Biccent befelé a másik. Nekik aztán mindegy, hogy mi van a Kalmárban, vagy mi nincsen. Ők csak ajtónállók, de a történetre, amit előadnak itt nekik felröhögnek.*
- He, aszondja pucér emberek rohangálnak ott.
- Ha az ott egy tiszta káosz, akkor itt több is akad.* Mutat befelé a másik még mindig röhögve. Ott egy padon négy pokrócba burkolt alak ücsörög.*
- Na jó van haladjá befelé, de azok itt maradnak.* Ha már Limmem adta le a fegyvereit, akkor tudja, hogy mi ennek a menete. Az a kettő még valamit sutyorog, amin jó röhögnek, de ezt a mélységi nem hallhatja. Neki ügye az ügyeletes századossal van, aki nagyon elfoglalt lehet, mert ki sem látszik a papírhegyek mögül. Amíg nem szólítják meg, addig nem is igen fogja felemelni a tekintettét.*
* A páncélos megérkezik a kaszárnyához, ahol a szokottal ellentétben most nagyobb az jövés-menés. A két ismerős őr ettől még ott ácsorog. Egykedvűen fogadják sötételfet, aki úgy tűnik még csak most próbálja összeszedni magát. Még ilyen papírokat is mutogat, amire csak heveny pillantást vetnek.*
- Édes mindegy, hogy ki vagy. Az elitek krémese most nincsen itten.* Szól oda a jobb oldali, cingár lándzsás.*
- De a százados ottan van.* Biccent befelé a másik. Nekik aztán mindegy, hogy mi van a Kalmárban, vagy mi nincsen. Ők csak ajtónállók, de a történetre, amit előadnak itt nekik felröhögnek.*
- He, aszondja pucér emberek rohangálnak ott.
- Ha az ott egy tiszta káosz, akkor itt több is akad.* Mutat befelé a másik még mindig röhögve. Ott egy padon négy pokrócba burkolt alak ücsörög.*
- Na jó van haladjá befelé, de azok itt maradnak.* Ha már Limmem adta le a fegyvereit, akkor tudja, hogy mi ennek a menete. Az a kettő még valamit sutyorog, amin jó röhögnek, de ezt a mélységi nem hallhatja. Neki ügye az ügyeletes századossal van, aki nagyon elfoglalt lehet, mert ki sem látszik a papírhegyek mögül. Amíg nem szólítják meg, addig nem is igen fogja felemelni a tekintettét.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-11 21:33:58
Üzenet elküldve: 2022-01-11 21:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Remény foszlánya //
* A nagy zömök testű mélységi megpróbálkozik azzal amivel megbízták. De már csak Tesyus mondhatja el, hogy miként alakulhat számára. A kaszárnyának az ajtaját megpillantva megkönnyebbül sóhaj hagyja el a száját. A két őr szokásosan az ajtóban áll. De most kivételesen nem edzeni szándékozik betérni hanem megszólítja őket formálisan. *
- Jó napot az uraknak! Most kivételesen nem a fegyvereimet szándékozom leadni maguknak.
* Hagy egy kis szünetet az őröknek, hogy felfogják a látványát. Már néhányszor ez a két őr elvette fegyvereiket, de sokat nem beszélgettek velük. A nővére szokta alkalmanként cukkolni őket. *
- Elnézést, Bredoc parancsnokot keresem. Lenne egy eléggé nagy probléma a Wegtoreni Kalmárba. * Egy kicsit elgondolkozva, gyorsan javítja hibáját. * - Limmen'or Ilri vagyok Wegtoren Aranya Kereskedőház egyik személyi testőre. * Papírját előveszi a férfiaknak, hogy a leviatános pecsétet megmutassa nekik. * - Tudnának neki szólni ha kérhetem? Ha pedig nincs itt valami magas rangú városi tisztnek?
* Hangja enyhén kétségbe esetten hangzik. Nem szokott ő kedveskedni nagyon senkivel. De most kivételesen lágy az a rekedtes hangja. Egy nagyobb sóhaj után megpróbálkozik még. *
- Egy tiszta káosz uralkodik és ki kellene hallgatni néhány személyt. Ha minden igaz van köztük egy Tharg úrnő aki hát.. * Gyorsan végig gondolja mielőtt olyat fecseg ki amit nem kellene. Utána elhatározza, hogy nem mondja ki azt amit csak nagyjából a többiektől lekövetett. * - Meztelenül megjelent a fogadóba a semmiből. Illetve még egy meztelen személy aki kivont kardal kirohant a fogadóból.
* Ennél többet nem érzi, hogy meg kellene osztania a két őrrel. Így a szájára inkább lakatot tesz, és türelmesen végig hallgatja válaszukat. Addig is legalább nem kell neki ott lennie. *
* A nagy zömök testű mélységi megpróbálkozik azzal amivel megbízták. De már csak Tesyus mondhatja el, hogy miként alakulhat számára. A kaszárnyának az ajtaját megpillantva megkönnyebbül sóhaj hagyja el a száját. A két őr szokásosan az ajtóban áll. De most kivételesen nem edzeni szándékozik betérni hanem megszólítja őket formálisan. *
- Jó napot az uraknak! Most kivételesen nem a fegyvereimet szándékozom leadni maguknak.
* Hagy egy kis szünetet az őröknek, hogy felfogják a látványát. Már néhányszor ez a két őr elvette fegyvereiket, de sokat nem beszélgettek velük. A nővére szokta alkalmanként cukkolni őket. *
- Elnézést, Bredoc parancsnokot keresem. Lenne egy eléggé nagy probléma a Wegtoreni Kalmárba. * Egy kicsit elgondolkozva, gyorsan javítja hibáját. * - Limmen'or Ilri vagyok Wegtoren Aranya Kereskedőház egyik személyi testőre. * Papírját előveszi a férfiaknak, hogy a leviatános pecsétet megmutassa nekik. * - Tudnának neki szólni ha kérhetem? Ha pedig nincs itt valami magas rangú városi tisztnek?
* Hangja enyhén kétségbe esetten hangzik. Nem szokott ő kedveskedni nagyon senkivel. De most kivételesen lágy az a rekedtes hangja. Egy nagyobb sóhaj után megpróbálkozik még. *
- Egy tiszta káosz uralkodik és ki kellene hallgatni néhány személyt. Ha minden igaz van köztük egy Tharg úrnő aki hát.. * Gyorsan végig gondolja mielőtt olyat fecseg ki amit nem kellene. Utána elhatározza, hogy nem mondja ki azt amit csak nagyjából a többiektől lekövetett. * - Meztelenül megjelent a fogadóba a semmiből. Illetve még egy meztelen személy aki kivont kardal kirohant a fogadóból.
* Ennél többet nem érzi, hogy meg kellene osztania a két őrrel. Így a szájára inkább lakatot tesz, és türelmesen végig hallgatja válaszukat. Addig is legalább nem kell neki ott lennie. *
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:41:53
Üzenet elküldve: 2022-01-10 18:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
- Hé, koma! Hol találom azokat a wargosokat? *Kiált oda az egyik strázsának a Kaszárnya előtt. Az egyik baka azt mondta, hogy itt találja azokat, akik a városőrség különleges egységébe tartoznak. Warg Agyar alakulat vagy mi a tosz a nevük. A baka talán utat mutat neki, így a medvetermetű páncélos egyenesen az odú felé vezeti csataménjét. Már most elege van abból, hogy ide-oda küldözgetik, bár eddig csak egy helyről irányították el. Már most érzi a bürokrácia fojtogató markát a nyakán, ahogy megbilincseli a csuklóit és megbéklyózza a lábát.*
- Jó helyen keresem a wargosokat? *Kiált oda a gyakorlótéren lévők felé, növekvő türelmetlenséggel keresve valakit, aki végre rendesen útba tudja igazítani és nem csak vonogatja a vállát kelletlenül.*
- Hé, koma! Hol találom azokat a wargosokat? *Kiált oda az egyik strázsának a Kaszárnya előtt. Az egyik baka azt mondta, hogy itt találja azokat, akik a városőrség különleges egységébe tartoznak. Warg Agyar alakulat vagy mi a tosz a nevük. A baka talán utat mutat neki, így a medvetermetű páncélos egyenesen az odú felé vezeti csataménjét. Már most elege van abból, hogy ide-oda küldözgetik, bár eddig csak egy helyről irányították el. Már most érzi a bürokrácia fojtogató markát a nyakán, ahogy megbilincseli a csuklóit és megbéklyózza a lábát.*
- Jó helyen keresem a wargosokat? *Kiált oda a gyakorlótéren lévők felé, növekvő türelmetlenséggel keresve valakit, aki végre rendesen útba tudja igazítani és nem csak vonogatja a vállát kelletlenül.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-08 02:08:56
Üzenet elküldve: 2022-01-08 02:08:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
*És Soreyl bizony azt hiszi hogy segít, sőt mindennemű közeledésének az volt a szándéka. A lány tekintetében mindig is az volt. Akkor is mikor csahos kutya módjára vállalta volna a kardot is magába, csak hogy senki ne érhessen hozzá. Hiszen megígérte. Még a tárnák bejárata előtt. Szinte csak néhány rongyban, a halott férjének démonaitól menekülve. Ha a lovag visszagondol egy üreset dobban a szíve. Olyan mint mikor egy harc után szétnéz a csatamezőn. Nem egy küzdelem, vagy egy párbaj. Egy háború folyatta vér látványa. Indokolatlan harag, amiért megtörténhet ilyen, önutálat, hogy nem tudott hamarabb segíteni a dolgon, és bűntudat amiért részt kellett vennie benne. Pont így érzett akkor Garsinnal kapcsolatban is.*
~Mondtam már barom! Te mindenkinek az apja lennél.~
*Élcelődik a kard, de teljes egészében nincs igaza. Nilevardot is atyaian kezelte olykor, és Xavy is igazán megmelengette a szívét, de Garsinért egyesével hordaná fel az összes követ a Krenkataur Barlangrendszer bányáiból, amíg el nem fogy a hegy, és sajnos azt is tudja, hogy ezt a témát sem kerülheti el nemsokára. Az hogy a lány mosolyog, nevet, tulajdonképpen él, nem egészen új dolog Soreyl számára. Még ha nem is látta ezeket soha rajta. Az ő fejében valahogy mégis így élt róla a kép. Így is. Mikor, hogy. Készségesen odébbmennek kicsit a nézőközönségtől. Persze Garsint lehet hogy megszólnák, de az előbb mutatott prezentáció után, Soreylnek kevésbé kell ilyennel számolnia. Elcsípte a másik pillantását a lándzsával kapcsolatban, de egyelőre nem reagál rá semmit. Bizonyosan sorra kerül az is, a rengeteg megbeszélnivaló között. Megbocsájtó mosolygás érkezik a lánytól a késedelemre kitérve. Soreyl köszönve biccent a dologra. Ugyan feltűnt neki valami, amire nem egészen emlékezett. Már, hogy Garsin magázza a lovagot. Minden bizonnyal így volt eddig is, de a megkopott emlékekben ez talán elmaradt. Ahogy a lány az étkező felé veszi az irányt, Soreyl is halad vele. Fogalma sincs merre mennek, még sose járt ott. Gyakorlatilag idestova, egy éjszakát, meg a ma délutánból pár órát töltött az épületben. De biztos kilyukadnak valahova. Ám a kapott kérdésre, amire készül már egy ideje megáll a folyosón. Két köpenyes megy el mellettük, kissé végigmérve a párost, aztán tovább haladnak, azt még megvárja a lovag, mielőtt lesütött szemeivel, kicsit bűnbánón válaszol.*
-Nem tudtam eljönni. Képtelen voltam rá. Amik ott történtek bennem maradtak, és nem hagytak szabadon elmenni. Meg kellett küzdenem a démonjaimmal, ahogy neked is a tieiddel.
*Emeli fel a tekintetét, és a Brox által is említett nyakéket keresi. Azt a nyakéket ami a kékszeműé volt, és annyi álmatlan éjszakát okozott a lovagnak a börtönben, aztán a szálláson. Ha nem látja a ruhától, akkor is el tudja képzelni, hogy ott van. A szavakat megint keresi, de egyszerűbben megtalálja. Hallatszik, hogy hiába nem tett ott semmit, mégis kemény napok voltak azok számára.*
-Egyébként mindenki jól van, de sokat nem tudok. Nem kötötték az orromra.
*Teszi hozzá, már kicsit a témát is terelgetve, és újra megindulva, hogy hagyja a másikat vezetni, illetve már a mondandója sem olyan súlyos, hogy ne lehessen összekötni a járással.*
-Amint kicsit összeszedtem magam eljöttem. Körbekérdeztem a városban, merre talállak titeket, és az első utam ide vezetett.
*Mondja már kissé nyugodtabban, söt! Még el is neveti magát a következő mondat közben.*
-Amikor azt mondta Brox, hogy felvett az elit alakulatába, azt hittem pofán öntöm egy kupa borral.
*Meséli a barátias történetet, amit aztán egy büszke mosolyba vezet át.*
-De nem tévedett a piszkos vénember, jól megállod a helyed.
*Kacsint oda a másikra kedvesen. Soreyl jó emberismerő, noha nem űzi olyan szinten mint Brox, de ki tud olvasni azért ezt-azt a másikból, és ha a lány nem is a kardok nagymestere, azért biztos benne a lovag, hogy tapasztaltabb a leány mint amikor utoljára látta.*
-Aztán gyorsan felvett engem is. Másnap már küldetésen voltam mint hadnagy. Most értem vissza pár órája.
*Mosolyog kedvesen. Kicsit felgyorsultak az események a tárnák kőfalaihoz képest, de most, hogy itt van Garsin, már egyáltalán nem bánja, és már a korábbi depresszív epizód sem érződik a hangján. Még a sárkány sem aggasztja. Közben talán az étkezőbe is beérnek. Ki tudja.*
*És Soreyl bizony azt hiszi hogy segít, sőt mindennemű közeledésének az volt a szándéka. A lány tekintetében mindig is az volt. Akkor is mikor csahos kutya módjára vállalta volna a kardot is magába, csak hogy senki ne érhessen hozzá. Hiszen megígérte. Még a tárnák bejárata előtt. Szinte csak néhány rongyban, a halott férjének démonaitól menekülve. Ha a lovag visszagondol egy üreset dobban a szíve. Olyan mint mikor egy harc után szétnéz a csatamezőn. Nem egy küzdelem, vagy egy párbaj. Egy háború folyatta vér látványa. Indokolatlan harag, amiért megtörténhet ilyen, önutálat, hogy nem tudott hamarabb segíteni a dolgon, és bűntudat amiért részt kellett vennie benne. Pont így érzett akkor Garsinnal kapcsolatban is.*
~Mondtam már barom! Te mindenkinek az apja lennél.~
*Élcelődik a kard, de teljes egészében nincs igaza. Nilevardot is atyaian kezelte olykor, és Xavy is igazán megmelengette a szívét, de Garsinért egyesével hordaná fel az összes követ a Krenkataur Barlangrendszer bányáiból, amíg el nem fogy a hegy, és sajnos azt is tudja, hogy ezt a témát sem kerülheti el nemsokára. Az hogy a lány mosolyog, nevet, tulajdonképpen él, nem egészen új dolog Soreyl számára. Még ha nem is látta ezeket soha rajta. Az ő fejében valahogy mégis így élt róla a kép. Így is. Mikor, hogy. Készségesen odébbmennek kicsit a nézőközönségtől. Persze Garsint lehet hogy megszólnák, de az előbb mutatott prezentáció után, Soreylnek kevésbé kell ilyennel számolnia. Elcsípte a másik pillantását a lándzsával kapcsolatban, de egyelőre nem reagál rá semmit. Bizonyosan sorra kerül az is, a rengeteg megbeszélnivaló között. Megbocsájtó mosolygás érkezik a lánytól a késedelemre kitérve. Soreyl köszönve biccent a dologra. Ugyan feltűnt neki valami, amire nem egészen emlékezett. Már, hogy Garsin magázza a lovagot. Minden bizonnyal így volt eddig is, de a megkopott emlékekben ez talán elmaradt. Ahogy a lány az étkező felé veszi az irányt, Soreyl is halad vele. Fogalma sincs merre mennek, még sose járt ott. Gyakorlatilag idestova, egy éjszakát, meg a ma délutánból pár órát töltött az épületben. De biztos kilyukadnak valahova. Ám a kapott kérdésre, amire készül már egy ideje megáll a folyosón. Két köpenyes megy el mellettük, kissé végigmérve a párost, aztán tovább haladnak, azt még megvárja a lovag, mielőtt lesütött szemeivel, kicsit bűnbánón válaszol.*
-Nem tudtam eljönni. Képtelen voltam rá. Amik ott történtek bennem maradtak, és nem hagytak szabadon elmenni. Meg kellett küzdenem a démonjaimmal, ahogy neked is a tieiddel.
*Emeli fel a tekintetét, és a Brox által is említett nyakéket keresi. Azt a nyakéket ami a kékszeműé volt, és annyi álmatlan éjszakát okozott a lovagnak a börtönben, aztán a szálláson. Ha nem látja a ruhától, akkor is el tudja képzelni, hogy ott van. A szavakat megint keresi, de egyszerűbben megtalálja. Hallatszik, hogy hiába nem tett ott semmit, mégis kemény napok voltak azok számára.*
-Egyébként mindenki jól van, de sokat nem tudok. Nem kötötték az orromra.
*Teszi hozzá, már kicsit a témát is terelgetve, és újra megindulva, hogy hagyja a másikat vezetni, illetve már a mondandója sem olyan súlyos, hogy ne lehessen összekötni a járással.*
-Amint kicsit összeszedtem magam eljöttem. Körbekérdeztem a városban, merre talállak titeket, és az első utam ide vezetett.
*Mondja már kissé nyugodtabban, söt! Még el is neveti magát a következő mondat közben.*
-Amikor azt mondta Brox, hogy felvett az elit alakulatába, azt hittem pofán öntöm egy kupa borral.
*Meséli a barátias történetet, amit aztán egy büszke mosolyba vezet át.*
-De nem tévedett a piszkos vénember, jól megállod a helyed.
*Kacsint oda a másikra kedvesen. Soreyl jó emberismerő, noha nem űzi olyan szinten mint Brox, de ki tud olvasni azért ezt-azt a másikból, és ha a lány nem is a kardok nagymestere, azért biztos benne a lovag, hogy tapasztaltabb a leány mint amikor utoljára látta.*
-Aztán gyorsan felvett engem is. Másnap már küldetésen voltam mint hadnagy. Most értem vissza pár órája.
*Mosolyog kedvesen. Kicsit felgyorsultak az események a tárnák kőfalaihoz képest, de most, hogy itt van Garsin, már egyáltalán nem bánja, és már a korábbi depresszív epizód sem érződik a hangján. Még a sárkány sem aggasztja. Közben talán az étkezőbe is beérnek. Ki tudja.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-08 01:21:20
Üzenet elküldve: 2022-01-08 01:21:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
*Soreyl talán azt hiszi, segít, de a közeledése valójában csak "ront" a helyzeten. Hiszen hogyan is higgadhatna le, ha ez a gyengéd érintés a tarkóján és a homlokán, a lovag atyai törődése és melegsége, mély, nyugtató hangja ennyire nyilvánvalóvá teszik, hogy mit és kit is hiányolt eddig és kapott most vissza csodálatos módon?
Soreyl is tapasztalhatja, hogy a babusgatása nyomán Garsin csak még szaggatottabban veszi a levegőt. Ami valójában nem jelez rosszat, csakhogy a lány, amilyen boldog és amennyire jól érzi magát, és jól esne átadnia magát ennek a sírásnak is, annyira nem akar így viselkedni és az egész újralátást ezzel tölteni, vagy kapásból leterhelni a lovagot.
Úgyhogy végül kínlódva elneveti magát. Örömében is, meg önmagán szórakozva, s egyben hogy a saját hangulatát oldja és ki tudjon mászni ebből az állapotból. De Soreyl továbbra sem könnyíti meg a dolgát, mert ahogy a férfi ismét fölegyenesedik, ő meg megint a szemébe néz, újból csak azt látja, hogy a lovag is küzd a könnyeivel, még ha nála jobban is bírja az érzelmei visszafogását... Ez majdnem megint meglódítja benne a bőgőmasinát, ám végül nyel egy nagyot és ismét csak fölszusszan nevetősen. Majd a könnyeit törölgetve végre kérdez is, a válaszok mellett abban is bízva, hogy a beszélgetés segíti a lecsillapodásban.
És ez valahol így is van... Mikor Soreyl közli, hogy egy ideje már itt van, az első gondolata, hogy a férfi talán épp akkor érkezhetett vissza, mikor ő távozott, hogy a toronyba menjen. Emiatt meg indokolatlanul bosszankodni és szorongani kezd, hogy épp elkerülte őt, de aztán ráébred, hogy hát így is találkoztak és most itt állnak egymás előtt!
Újult boldogsággal teszi balját a vállán nyugvó jobbra és kicsit megszorítja.
A Brox említése kapcsán felmerülő kis keserűséget nem firtatja, a sok érzelem között elveszik, meg a két férfitől egyébként is eleget tapasztalta már ezt a baráti piszkálódást egymás felé, hogy ne legyen számára egyértelmű, hogy most másról van szó.
Aztán jön a mindent eldöntő válasz, ami először elég félreérthetőre sikerül. Garsin már szomorodik el, hogy Soreyl csak rövid időre jött és biztosan vissza tervez menni ezután a bányába... Mikor végül mégsem úgy alakul a válasz.
Megkönnyebbülten vesz egy mély levegőt, majd már valamiféle hálával pillant föl a mélybarnákba, mintha pontosan tudná, milyen gondolat lapul a szavak mögött. Pedig nem tudja, csak a régi érzések, a lovaghoz kapcsolódó bizalma és hálája éled föl most már egészen. Elmosolyodik, és Soreylnek voltaképpen ez is új lehet. Nem sokat láthatta őt a férfi a bányában nevetni, vagy mosolyogni... Valójában még most sem jellemző, de egyre gyakoribb az előfordulása.
Ezzel a mosollyal pedig a könnyei lassan apadni kezdenek. Míg Soreyl hátrafordul, ő az arcát szedi rendbe még néhány törölgetéssel, de közben azt is nézi, mi történik amott. Szinte meg is feledkezett arról a lándzsáról, ami mintha varázslatból született volna: Soreyl varázslatából. Eddig nem tudta, hogy a férfi képes varázsolni. Sőt... nem is érti, ha tudott, miért nem tette a bányában? De ez a kérdés még várat magára...
A lovag visszafordul és beljebb terelné magukat, Garsin meg biccent és kissé zavarba jön, mikor tudatosul benne, hogy közönségük volt. Ám aztán mégsem tudja igazán érdekelni, mert enélkül is annyi lehetőséget adott már a szegről-végről társainak, hogy beszólogassanak neki, hogy ezzel már alig ronthatott a helyzeten. E téren is fejlődött: ugyan továbbra sem erőssége, hogy megvédje magát, vagy visszaszóljon, de megbántani vagy megijeszteni sem olyan egyszerű már őt, akkor sem, ha férfiaktól kapja a beszólást vagy piszkálódást.
Míg befelé haladnak, kíváncsian pillant föl a lovagra, mikor valamit hallhatóan mondani próbál, de mintha nem találná a szavakat. Majd ahogy az ajtón belül érve végül sikerül kimondania, Garsin kiérzi belőle a bűntudatot.
Egy-két pillanatig hallgat, nem hogy a férfit gyötörje, hanem hogy a saját aggodalmaitól és hiányérzetétől elbúcsúzzon, amiket Soreyl távolléte okozott.*
- Nem haragszom. Csak örülök, hogy végre itt van! - *Mondja teljesen őszintén, és ha Soreyl a szemébe néz, láthatja, hogy megint mosolyog.
Egyébként meg részéről a konyha és étkező rész felé tart és irányítaná magukat. Talán nem olyan meghitt, mint egy szoba, de ott sem túl nagy a forgalom, és részben szeretne is látható maradni, meg ő maga is a folyosóra látni, hátha Brox is megjelenne.*
- De miért maradt addig? Már minden rendben a bányában? Hogy vannak a többiek? - *Érdeklődik felőlük is, mert ha igazán közel nem is került az ottaniakhoz, azért mindaz, amit közösen átéltek, összefűzi őket.*
*Soreyl talán azt hiszi, segít, de a közeledése valójában csak "ront" a helyzeten. Hiszen hogyan is higgadhatna le, ha ez a gyengéd érintés a tarkóján és a homlokán, a lovag atyai törődése és melegsége, mély, nyugtató hangja ennyire nyilvánvalóvá teszik, hogy mit és kit is hiányolt eddig és kapott most vissza csodálatos módon?
Soreyl is tapasztalhatja, hogy a babusgatása nyomán Garsin csak még szaggatottabban veszi a levegőt. Ami valójában nem jelez rosszat, csakhogy a lány, amilyen boldog és amennyire jól érzi magát, és jól esne átadnia magát ennek a sírásnak is, annyira nem akar így viselkedni és az egész újralátást ezzel tölteni, vagy kapásból leterhelni a lovagot.
Úgyhogy végül kínlódva elneveti magát. Örömében is, meg önmagán szórakozva, s egyben hogy a saját hangulatát oldja és ki tudjon mászni ebből az állapotból. De Soreyl továbbra sem könnyíti meg a dolgát, mert ahogy a férfi ismét fölegyenesedik, ő meg megint a szemébe néz, újból csak azt látja, hogy a lovag is küzd a könnyeivel, még ha nála jobban is bírja az érzelmei visszafogását... Ez majdnem megint meglódítja benne a bőgőmasinát, ám végül nyel egy nagyot és ismét csak fölszusszan nevetősen. Majd a könnyeit törölgetve végre kérdez is, a válaszok mellett abban is bízva, hogy a beszélgetés segíti a lecsillapodásban.
És ez valahol így is van... Mikor Soreyl közli, hogy egy ideje már itt van, az első gondolata, hogy a férfi talán épp akkor érkezhetett vissza, mikor ő távozott, hogy a toronyba menjen. Emiatt meg indokolatlanul bosszankodni és szorongani kezd, hogy épp elkerülte őt, de aztán ráébred, hogy hát így is találkoztak és most itt állnak egymás előtt!
Újult boldogsággal teszi balját a vállán nyugvó jobbra és kicsit megszorítja.
A Brox említése kapcsán felmerülő kis keserűséget nem firtatja, a sok érzelem között elveszik, meg a két férfitől egyébként is eleget tapasztalta már ezt a baráti piszkálódást egymás felé, hogy ne legyen számára egyértelmű, hogy most másról van szó.
Aztán jön a mindent eldöntő válasz, ami először elég félreérthetőre sikerül. Garsin már szomorodik el, hogy Soreyl csak rövid időre jött és biztosan vissza tervez menni ezután a bányába... Mikor végül mégsem úgy alakul a válasz.
Megkönnyebbülten vesz egy mély levegőt, majd már valamiféle hálával pillant föl a mélybarnákba, mintha pontosan tudná, milyen gondolat lapul a szavak mögött. Pedig nem tudja, csak a régi érzések, a lovaghoz kapcsolódó bizalma és hálája éled föl most már egészen. Elmosolyodik, és Soreylnek voltaképpen ez is új lehet. Nem sokat láthatta őt a férfi a bányában nevetni, vagy mosolyogni... Valójában még most sem jellemző, de egyre gyakoribb az előfordulása.
Ezzel a mosollyal pedig a könnyei lassan apadni kezdenek. Míg Soreyl hátrafordul, ő az arcát szedi rendbe még néhány törölgetéssel, de közben azt is nézi, mi történik amott. Szinte meg is feledkezett arról a lándzsáról, ami mintha varázslatból született volna: Soreyl varázslatából. Eddig nem tudta, hogy a férfi képes varázsolni. Sőt... nem is érti, ha tudott, miért nem tette a bányában? De ez a kérdés még várat magára...
A lovag visszafordul és beljebb terelné magukat, Garsin meg biccent és kissé zavarba jön, mikor tudatosul benne, hogy közönségük volt. Ám aztán mégsem tudja igazán érdekelni, mert enélkül is annyi lehetőséget adott már a szegről-végről társainak, hogy beszólogassanak neki, hogy ezzel már alig ronthatott a helyzeten. E téren is fejlődött: ugyan továbbra sem erőssége, hogy megvédje magát, vagy visszaszóljon, de megbántani vagy megijeszteni sem olyan egyszerű már őt, akkor sem, ha férfiaktól kapja a beszólást vagy piszkálódást.
Míg befelé haladnak, kíváncsian pillant föl a lovagra, mikor valamit hallhatóan mondani próbál, de mintha nem találná a szavakat. Majd ahogy az ajtón belül érve végül sikerül kimondania, Garsin kiérzi belőle a bűntudatot.
Egy-két pillanatig hallgat, nem hogy a férfit gyötörje, hanem hogy a saját aggodalmaitól és hiányérzetétől elbúcsúzzon, amiket Soreyl távolléte okozott.*
- Nem haragszom. Csak örülök, hogy végre itt van! - *Mondja teljesen őszintén, és ha Soreyl a szemébe néz, láthatja, hogy megint mosolyog.
Egyébként meg részéről a konyha és étkező rész felé tart és irányítaná magukat. Talán nem olyan meghitt, mint egy szoba, de ott sem túl nagy a forgalom, és részben szeretne is látható maradni, meg ő maga is a folyosóra látni, hátha Brox is megjelenne.*
- De miért maradt addig? Már minden rendben a bányában? Hogy vannak a többiek? - *Érdeklődik felőlük is, mert ha igazán közel nem is került az ottaniakhoz, azért mindaz, amit közösen átéltek, összefűzi őket.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-07 23:51:56
Üzenet elküldve: 2022-01-07 23:51:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér - Garsin//
*Az hogy a lány nyekken-nyikken, itt-ott ki az aki páncélos, elveszett az érzelmek viharában. A minap, sőt! Alig egy órája beszélhette Bredoccal, hogyha nem érkezik hír a lány felől, akkor maga indul a megkeresésére a mágustoronyba. Még csak azt sem tudja a lovag mit keresett a lány olyan messze, és minek épp oda. Persze nem azért, mer ne nézné ki a fiatalságból, hogy konyítana a mágiához, csupán eddig nem igazán volt ennek előszele. Mondjuk a Lovagnál sem, és most varázslándzsával hadonászik, és piruetteket ugrál vele. Illetve ne most. Már nem. Most már az édes találkozás, minden érzelmi mélységét élvezi. Elsőre talán nem is veszi észre, hogy a másik mennyire meg van szeppenve a dologtól. Egyszer csak annyit vesz észre, hogy mikor jól egymás szemébe néznek Garsiné kissé jobban megtöri a fényt. Aztán eltörik a mécses. Soreyl arcán szélesebb a mosoly mint valaha. Egy fél lépést közelebb lép, és a jobb karját felteszi a másik tarkójára, hogy homlokát a másikéhoz nyomja míg az össze nem szedi magát kissé, amin segíteni is próbál a férfi.*
-Jól van, Tudom tudom.
*Mondja mély tónusán, nyugtatóan, és halkan, mármint mindezt arra az összenyögött tényre, hogy a másik is örül az ittlétnek. És hogy műsort rendeznek-e? A két baka akik eddig a lovag gyakorlási rítusát zavarták, most a világító fegyvert körbeállva vizsgálják hol a fegyvert, hol a furcsa párost, és ez a lovagot sehol nem érdekli. Mikor hallja, hogy a másik nevet, kisit elhúzódik, hagy kapjon az a szerencsétlen lány egy kis levegőt, viszont a kezét nem veszi el csak a vállára csúsztatja.*
~Na kezdi összeszedni magát!~
*Gondolja magában a lovag, és még egy mélyet sóhajt, ezzel is elnyomva az örömkönnyeket. Egy hadnagy mégsem sírhat a kaszárnya kellős közepén.*
~És összeszedett némi kérdést is.~
*Teszi hozzá Perchi a lovag fejében, mikor hallani a ledarált mondatokat a másiktól.*
-Nyugalom.
*Mondja még egyszer ugyan azon a nyugtató hangon mint előzőleg.*
-Már itt vagyok egy ideje, Broxnak szerintem már elege is van belőlem.
*Mondja mosolyogva, de érezni egy kis keserűséget a hangjában. Természetesen nem a parancsnokkal van baja. A vén róka igazán jó barátja, de eléggé leterheltnek látszott mikor a lovag a nyakába aggatta ezt a sárkány dolgot. Ámbátor az utolsó kérdésen kicsit meghatódik. Meglágyult arca megremeg, és hangja is elcsuklik egyszer közben.*
-Nem.
*Rázza meg a fejét lassan.*
-Már nem megyek sehova.
*Szorítja meg a másik vállát szeretettel. Természetesen ez egy olyan ígéret amit nem tarthat be. De lovag létére nem is hazudik. Az ő lelkében ez a mondat azt jelenti, hogy*
~Amíg élek vigyázni fogok rád.~
*És ezt komolyan is gondolja. Egy kicsit fel egyenesedik, és hátranéz. A két bakából az egyik, éppen próbálta felemelni a Fény Úrnőének lándzsáját, mire az szertefoszlott a kezében. Ha mással nem is, ezzel is beljebb van a lovag. Nem átadható a fegyver. Visszanéz a lányra, és elmosolyodik.*
-Gyere menjünk valahova, ahol nincs fűnek, fának füle.
*Mondja kedvesen, és elkezdi visszakísérni a lányt az odúba.*
-Igazán... Kérlek... Ah!
*Keresgéli a szavakat a léptei közben, és habár a meleg mosolyt nem tudja lemosni ábrázatáról, de a hangjában van valami bánat. Bűntudat. Talán.*
-Ne haragudj, hogy késve jöttem.
*Böki ki végül, mikor már magányosabb területre értek.*
*Az hogy a lány nyekken-nyikken, itt-ott ki az aki páncélos, elveszett az érzelmek viharában. A minap, sőt! Alig egy órája beszélhette Bredoccal, hogyha nem érkezik hír a lány felől, akkor maga indul a megkeresésére a mágustoronyba. Még csak azt sem tudja a lovag mit keresett a lány olyan messze, és minek épp oda. Persze nem azért, mer ne nézné ki a fiatalságból, hogy konyítana a mágiához, csupán eddig nem igazán volt ennek előszele. Mondjuk a Lovagnál sem, és most varázslándzsával hadonászik, és piruetteket ugrál vele. Illetve ne most. Már nem. Most már az édes találkozás, minden érzelmi mélységét élvezi. Elsőre talán nem is veszi észre, hogy a másik mennyire meg van szeppenve a dologtól. Egyszer csak annyit vesz észre, hogy mikor jól egymás szemébe néznek Garsiné kissé jobban megtöri a fényt. Aztán eltörik a mécses. Soreyl arcán szélesebb a mosoly mint valaha. Egy fél lépést közelebb lép, és a jobb karját felteszi a másik tarkójára, hogy homlokát a másikéhoz nyomja míg az össze nem szedi magát kissé, amin segíteni is próbál a férfi.*
-Jól van, Tudom tudom.
*Mondja mély tónusán, nyugtatóan, és halkan, mármint mindezt arra az összenyögött tényre, hogy a másik is örül az ittlétnek. És hogy műsort rendeznek-e? A két baka akik eddig a lovag gyakorlási rítusát zavarták, most a világító fegyvert körbeállva vizsgálják hol a fegyvert, hol a furcsa párost, és ez a lovagot sehol nem érdekli. Mikor hallja, hogy a másik nevet, kisit elhúzódik, hagy kapjon az a szerencsétlen lány egy kis levegőt, viszont a kezét nem veszi el csak a vállára csúsztatja.*
~Na kezdi összeszedni magát!~
*Gondolja magában a lovag, és még egy mélyet sóhajt, ezzel is elnyomva az örömkönnyeket. Egy hadnagy mégsem sírhat a kaszárnya kellős közepén.*
~És összeszedett némi kérdést is.~
*Teszi hozzá Perchi a lovag fejében, mikor hallani a ledarált mondatokat a másiktól.*
-Nyugalom.
*Mondja még egyszer ugyan azon a nyugtató hangon mint előzőleg.*
-Már itt vagyok egy ideje, Broxnak szerintem már elege is van belőlem.
*Mondja mosolyogva, de érezni egy kis keserűséget a hangjában. Természetesen nem a parancsnokkal van baja. A vén róka igazán jó barátja, de eléggé leterheltnek látszott mikor a lovag a nyakába aggatta ezt a sárkány dolgot. Ámbátor az utolsó kérdésen kicsit meghatódik. Meglágyult arca megremeg, és hangja is elcsuklik egyszer közben.*
-Nem.
*Rázza meg a fejét lassan.*
-Már nem megyek sehova.
*Szorítja meg a másik vállát szeretettel. Természetesen ez egy olyan ígéret amit nem tarthat be. De lovag létére nem is hazudik. Az ő lelkében ez a mondat azt jelenti, hogy*
~Amíg élek vigyázni fogok rád.~
*És ezt komolyan is gondolja. Egy kicsit fel egyenesedik, és hátranéz. A két bakából az egyik, éppen próbálta felemelni a Fény Úrnőének lándzsáját, mire az szertefoszlott a kezében. Ha mással nem is, ezzel is beljebb van a lovag. Nem átadható a fegyver. Visszanéz a lányra, és elmosolyodik.*
-Gyere menjünk valahova, ahol nincs fűnek, fának füle.
*Mondja kedvesen, és elkezdi visszakísérni a lányt az odúba.*
-Igazán... Kérlek... Ah!
*Keresgéli a szavakat a léptei közben, és habár a meleg mosolyt nem tudja lemosni ábrázatáról, de a hangjában van valami bánat. Bűntudat. Talán.*
-Ne haragudj, hogy késve jöttem.
*Böki ki végül, mikor már magányosabb területre értek.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-07 22:55:06
Üzenet elküldve: 2022-01-07 22:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér - Garsin//
*A válaszból, meg ahogy a férfi rá néz, megsejti, hogy Soreyl nem ismer rá, de azért mégis kicsit szíven üti a hangnem, ami egy idegennek szól.
Ám igyekszik túllendülni ezen, s már készülne, hogy bemutatkozzon, mikor a lovag szemében végre felismerés csillan, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz. Aztán meg még közelebb...
Ahogy Soreyl futva nekiindul, ő még mindig elég megszeppenten bámul rá, majd nyekken is egyet, mikor a férfi teste nekicsapódik, hogy alig áll meg a lábán és kipréseli mellkasából a levegőt. Aztán szorítás, ölelés... Bár már nem olyan törékeny, meg a fegyverkabát is óvja, a testének nem annyira kellemes élmény a vértezett lovaghoz préselődni. A lelkének azonban... az is lassan oldódik. Viszont mikor Soreyl a nevén szólítja olyan megindultan, végre megérzi, hogy a férfi is mennyire örül a viszontlátásnak. Tesz egy kísérletet, hogy viszonozza az ölelést, de a felkarjai le vannak szorítva, így ez nem igazán megvalósítható. Helyette igyekszik kicsit elengedni magát és visszaidézni a nem is annyira távoli múltat, ami most a jelenben veszi őt körbe. Álmában sem remélte volna, hogy Soreylt már ma viszontláthatja! És milyen nagy megkönnyebbülés őt itt, épen és egészségesen látni! Bredoc ugyan mondta, hogy már minden rendben van a bányában, azért mégis csak most nyugszik meg igazán Soreyl felől, hogy a saját szemével győződhet meg róla, hogy jól van.
Mikor aztán a férfi az ölelésből maga elé tolja őt és egyenesen az arcába néz, egy kissé szégyenlőssé válik, bújna vissza a karok rejtekébe. Ám ahogy Soreyl beszélni kezd és meghallja a hangjában azt a kis fojtottságot, ami meghatottságra utal... akkor akarna csak igazán visszabújni!
De helyette az enyhén párásodó mélybarnákba néz, aztán meg... elsírja magát. Na nem zokog, csak az arca rándul össze, meg le is hajtja a fejét és jobbjával a szemeit törölgeti, miközben csak bólogat, mert nem tud megszólalni, de valami olyasmit akarna mondani, hogy ő is örül, hogy Soreyl itt van.
Szép kis műsort rendeznek a közelben gyakorlatozóknak, az egyszer biztos. De hát Gaerralos-al egyébként is adtak már elégszer bámulni valót a bakáknak, ahogy a fél karú, bottal járó veterán, meg az elvileg elit, egyébként meg náluk is képzetlenebbnek látszó "suhanc" Garsin szokott itt edzeni a szemük láttára.
A kis sírásból aztán szipogós nevetés lesz, miközben még mindig lehajtva tartja a fejét, mert kínosan érzi magát.*
- Én is... úgy örülök... - *Préseli ki magából a szavakat, míg kezével még egyszer áttörölgeti az arcát, igyekezve eltüntetni a sírás nyomait, de közben még mindig könnyezik. Valószínűleg, ha Soreylen nem fedezi föl a meghatottságot, ő sem kezd rá, így azonban kiesik az irányítása alól a dolog. Azért nagyon próbálkozik összeszedni magát, főleg mert annyi kérdése, meg mondandója volna.*
- Mikor jött meg? Brox... a parancsnok már tudja? Most már itt marad? - *Teszi fel az első három kérdést, melyek közül utóbbi érdekli igazán. A vért alól kilógó tabardra, vagy az övre fűzött amulettre nem figyel föl hirtelen.*
*A válaszból, meg ahogy a férfi rá néz, megsejti, hogy Soreyl nem ismer rá, de azért mégis kicsit szíven üti a hangnem, ami egy idegennek szól.
Ám igyekszik túllendülni ezen, s már készülne, hogy bemutatkozzon, mikor a lovag szemében végre felismerés csillan, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz. Aztán meg még közelebb...
Ahogy Soreyl futva nekiindul, ő még mindig elég megszeppenten bámul rá, majd nyekken is egyet, mikor a férfi teste nekicsapódik, hogy alig áll meg a lábán és kipréseli mellkasából a levegőt. Aztán szorítás, ölelés... Bár már nem olyan törékeny, meg a fegyverkabát is óvja, a testének nem annyira kellemes élmény a vértezett lovaghoz préselődni. A lelkének azonban... az is lassan oldódik. Viszont mikor Soreyl a nevén szólítja olyan megindultan, végre megérzi, hogy a férfi is mennyire örül a viszontlátásnak. Tesz egy kísérletet, hogy viszonozza az ölelést, de a felkarjai le vannak szorítva, így ez nem igazán megvalósítható. Helyette igyekszik kicsit elengedni magát és visszaidézni a nem is annyira távoli múltat, ami most a jelenben veszi őt körbe. Álmában sem remélte volna, hogy Soreylt már ma viszontláthatja! És milyen nagy megkönnyebbülés őt itt, épen és egészségesen látni! Bredoc ugyan mondta, hogy már minden rendben van a bányában, azért mégis csak most nyugszik meg igazán Soreyl felől, hogy a saját szemével győződhet meg róla, hogy jól van.
Mikor aztán a férfi az ölelésből maga elé tolja őt és egyenesen az arcába néz, egy kissé szégyenlőssé válik, bújna vissza a karok rejtekébe. Ám ahogy Soreyl beszélni kezd és meghallja a hangjában azt a kis fojtottságot, ami meghatottságra utal... akkor akarna csak igazán visszabújni!
De helyette az enyhén párásodó mélybarnákba néz, aztán meg... elsírja magát. Na nem zokog, csak az arca rándul össze, meg le is hajtja a fejét és jobbjával a szemeit törölgeti, miközben csak bólogat, mert nem tud megszólalni, de valami olyasmit akarna mondani, hogy ő is örül, hogy Soreyl itt van.
Szép kis műsort rendeznek a közelben gyakorlatozóknak, az egyszer biztos. De hát Gaerralos-al egyébként is adtak már elégszer bámulni valót a bakáknak, ahogy a fél karú, bottal járó veterán, meg az elvileg elit, egyébként meg náluk is képzetlenebbnek látszó "suhanc" Garsin szokott itt edzeni a szemük láttára.
A kis sírásból aztán szipogós nevetés lesz, miközben még mindig lehajtva tartja a fejét, mert kínosan érzi magát.*
- Én is... úgy örülök... - *Préseli ki magából a szavakat, míg kezével még egyszer áttörölgeti az arcát, igyekezve eltüntetni a sírás nyomait, de közben még mindig könnyezik. Valószínűleg, ha Soreylen nem fedezi föl a meghatottságot, ő sem kezd rá, így azonban kiesik az irányítása alól a dolog. Azért nagyon próbálkozik összeszedni magát, főleg mert annyi kérdése, meg mondandója volna.*
- Mikor jött meg? Brox... a parancsnok már tudja? Most már itt marad? - *Teszi fel az első három kérdést, melyek közül utóbbi érdekli igazán. A vért alól kilógó tabardra, vagy az övre fűzött amulettre nem figyel föl hirtelen.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-07 21:50:11
Üzenet elküldve: 2022-01-07 21:50:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér - Garsin//
*A lándzsa fényből az ujjai közé fonódik. A kezébe manifesztálódott fegyver gyors, hosszú, és a lovag edzett karjai között egyáltalán nem nehéz. Tesz vele pár lépést, és kicsit megforgatja. Természetesen a harcmodora nem idomult még az ilyen szálfegyverek forgatásához, de azért van most itt, hogy ezt kitapasztalja. A közelben két városőr baka gyakorlatozik éppen, mire Soreyl a fényből készült fegyverrel a kezében illedelmesen feléjük biccent.*
-Ne haragudjatok barátaim, egy kicsit nagyobb helyre lenne szükségem.
*Kéri szépen mély hangján a párost, hogy odébb folytassák a gyakorló harcot. Kicsit pökhendi nézések kérésztüzében de odébb mennek, hogy a lovagnak legyen elég tere kihasználni a fegyver nyújtotta előnyöket. Érzi hogy nem a dualista, korlátol lovagi harcmodor illene a fegyverhez, így próbálja ötvözni azt a venárok szabadabb akrobatikusabb mozdulataival. A Kilencfejű Hydra medálja adta emberfeletti ügyességet, és igazán megnövekedett erejét most érzi csak igazán. Tekintve hogy lovag létére, pusztán egy pikkelyvértet visel, egészen jól megy neki az ugrabugra a fegyver súlypontja körül. Habár nem szaltózik össze-vissza, de az előbbi két baka egyre nagyobb teret ad a lándzsának, és habár utálat lobog a szemükben, biztos nem akarnak a hegyesebbik végére kerülni. Nem sokkal később egyszer csak egy hangot kap a hátába.*
~Lehetetlen.~
*Gondolja először hiszen csak azt hallja hogy női hang, és azt hogy szeretetteljes emlékeket idéz fel. A tónusból kihallatszó meglepettségből Maydeleinra asszociál hirtelen mire megfordul. A kezéből szinte azonnal a porba hull a fény-fegyver. A másik láthatja, hogy a lovag írisze áthalad rajta ahogy átpanorámázza fókuszát a téren. Ahogy elsőre szinte ismeretlen alaknak titulálja a számára szinte gyámja alá vett, már egyáltalán nem kislány, csatahajadont. Zavartan tekint vissza a különös alakra. Előrébb lép egyet kettőt miközben összeszedi magát, és azt hiszi a másik valami küldönc.*
~Na! Elkefélték a kis gyakorlásod, mehetsz Broxhoz a tanácsházára.~
*Mondja Perchi, előrevetítve, hogy az alak aki rá néz, minden bizonnyal valami futár lehet. Soreylben is az a lehetőség motoszkál, és kicsit készül is megvédeni a becsületét.*
-Hadnagy. Ha lehetek szerénytelen.
*Javítja ki a "küldöncöt" még messziről, miközben lassan halad felé. Csak eztán látszik ahogy a komoly, de mégis barátságos, katonás ábrázatot feloldja a felismerés. Elsőre csak lelassulnak a léptei. Szemeitől messze emelkednek szemöldökei, és a barna íriszek egyenesen a másik szemébe merednek. Egy sóhajtás. Utána már porzik a lába alatt a talaj, ahogy az utolsó három-négy lépést megteszi. Ha nem ölelné át egyből a lányt, minden bizonnyal feldöntené a lábáról ahogy nekiszalad.*
-Garsin!
*Ordit fel boldogan, mint aki halni hitte nemrég. Talán kicsit így is volt. Még egy közepeset szorít rajta, mielőtt a másikat két vállánál fogva maga elé tolja, és atyai meleg mosolyával, és vizslató szemeivel végigméri.*
-Hát téged is kikupált az élet azt hittem már sosem látlak.
*Mondja még egy meghatódott biccentéssel. Egy könnycsepp mintha útnak akarna indulni az arcán elsőre, de azért a fickós virtus visszafogja. Azért hallani a mély hangon, hogy egy kis gombóc van a lovag torkában.*
-Jó hogy itt vagy.
*Mondja végül kicsit higgadtabban, és büszkén, majd kiegyenesedik. Vesz egy mély levegőt. Hagyja a másikat is szóhoz jutni.*
*A lándzsa fényből az ujjai közé fonódik. A kezébe manifesztálódott fegyver gyors, hosszú, és a lovag edzett karjai között egyáltalán nem nehéz. Tesz vele pár lépést, és kicsit megforgatja. Természetesen a harcmodora nem idomult még az ilyen szálfegyverek forgatásához, de azért van most itt, hogy ezt kitapasztalja. A közelben két városőr baka gyakorlatozik éppen, mire Soreyl a fényből készült fegyverrel a kezében illedelmesen feléjük biccent.*
-Ne haragudjatok barátaim, egy kicsit nagyobb helyre lenne szükségem.
*Kéri szépen mély hangján a párost, hogy odébb folytassák a gyakorló harcot. Kicsit pökhendi nézések kérésztüzében de odébb mennek, hogy a lovagnak legyen elég tere kihasználni a fegyver nyújtotta előnyöket. Érzi hogy nem a dualista, korlátol lovagi harcmodor illene a fegyverhez, így próbálja ötvözni azt a venárok szabadabb akrobatikusabb mozdulataival. A Kilencfejű Hydra medálja adta emberfeletti ügyességet, és igazán megnövekedett erejét most érzi csak igazán. Tekintve hogy lovag létére, pusztán egy pikkelyvértet visel, egészen jól megy neki az ugrabugra a fegyver súlypontja körül. Habár nem szaltózik össze-vissza, de az előbbi két baka egyre nagyobb teret ad a lándzsának, és habár utálat lobog a szemükben, biztos nem akarnak a hegyesebbik végére kerülni. Nem sokkal később egyszer csak egy hangot kap a hátába.*
~Lehetetlen.~
*Gondolja először hiszen csak azt hallja hogy női hang, és azt hogy szeretetteljes emlékeket idéz fel. A tónusból kihallatszó meglepettségből Maydeleinra asszociál hirtelen mire megfordul. A kezéből szinte azonnal a porba hull a fény-fegyver. A másik láthatja, hogy a lovag írisze áthalad rajta ahogy átpanorámázza fókuszát a téren. Ahogy elsőre szinte ismeretlen alaknak titulálja a számára szinte gyámja alá vett, már egyáltalán nem kislány, csatahajadont. Zavartan tekint vissza a különös alakra. Előrébb lép egyet kettőt miközben összeszedi magát, és azt hiszi a másik valami küldönc.*
~Na! Elkefélték a kis gyakorlásod, mehetsz Broxhoz a tanácsházára.~
*Mondja Perchi, előrevetítve, hogy az alak aki rá néz, minden bizonnyal valami futár lehet. Soreylben is az a lehetőség motoszkál, és kicsit készül is megvédeni a becsületét.*
-Hadnagy. Ha lehetek szerénytelen.
*Javítja ki a "küldöncöt" még messziről, miközben lassan halad felé. Csak eztán látszik ahogy a komoly, de mégis barátságos, katonás ábrázatot feloldja a felismerés. Elsőre csak lelassulnak a léptei. Szemeitől messze emelkednek szemöldökei, és a barna íriszek egyenesen a másik szemébe merednek. Egy sóhajtás. Utána már porzik a lába alatt a talaj, ahogy az utolsó három-négy lépést megteszi. Ha nem ölelné át egyből a lányt, minden bizonnyal feldöntené a lábáról ahogy nekiszalad.*
-Garsin!
*Ordit fel boldogan, mint aki halni hitte nemrég. Talán kicsit így is volt. Még egy közepeset szorít rajta, mielőtt a másikat két vállánál fogva maga elé tolja, és atyai meleg mosolyával, és vizslató szemeivel végigméri.*
-Hát téged is kikupált az élet azt hittem már sosem látlak.
*Mondja még egy meghatódott biccentéssel. Egy könnycsepp mintha útnak akarna indulni az arcán elsőre, de azért a fickós virtus visszafogja. Azért hallani a mély hangon, hogy egy kis gombóc van a lovag torkában.*
-Jó hogy itt vagy.
*Mondja végül kicsit higgadtabban, és büszkén, majd kiegyenesedik. Vesz egy mély levegőt. Hagyja a másikat is szóhoz jutni.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-07 20:42:48
Üzenet elküldve: 2022-01-07 20:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér - Soreyl//
*Tegnap este a hosszú út után már nem sok mindenre maradt ereje. Evett egy keveset, valamennyire rendbe szedte magát, aztán bár még alig sötétedett, hamar ki is dőlt.
És régen nem aludt ennyire jól!
Nem csak a kimerültség, de a rengeteg új és jó élmény is megtette a hatását, elnyomták benne a rémálmokat okozó emlékeket, s azok ezúttal el is kerülték az éjszakáját.
Ő maga pedig a rá következő nappal valahogy mindenki mást kerül el valami véletlen folytán. Pedig ébredés után kopogtat, körülnéz, de még az intézőhöz is benéz - pedig őt egyébként igyekszik kerülni -, de éppen akkor ő sincs a helyén.
Így alakul úgy, hogy már a délutánban járnak, ő pedig még mindig nem tett jelentést. És könnyen lehet, hogy az ő visszaérkezéséről sem szerzett tudomást még senki...
Egy időre az Odút is elhagyta, most épp a fürdőből érkezik vissza. Erre a haja nedvességén túl azonban nem sok minden utal, mert a teljes "felszerelését" viseli.
A tabard alatt nadrág van rajta és egy raktárból kölcsönvett barnás színezetű fegyverkabát, amit ki is tisztított magának. Hátán a régi városőri köpenyből készített vörös hátizsákja... Sokat változott, mióta Soreyl utoljára látta, talán okozhat némi nehézséget a lovagnak, hogy kapásból fölismerje. Rövidre vágott haja és férfias öltözködése mellett az sem elhanyagolandó, hogy lényegesen jobb színben van, mint mikor elváltak egymástól. A ruha ugyan nem sokat enged ebből láttatni, de az edzésekkel valamennyire megizmosodott, a rendszeres étkezésekkel pedig megerősödött, és se nem olyan sápadt, se nem olyan sovány már. Bár utóbbi azért sem látszik túlzottan, mert egyben igencsak megnyúlt az elmúlt hónapokban. Korábban is magas volt, és aki minden nap látta, annak talán nem olyan feltűnő, de Soreyl számára külön is jól jelezheti az idő múlását - s egyben azt, hogy mennyire fiatal is lehetett a védencük, mikor találkoztak, ha még növésben van -, hogy Garsin mára már nagyjából olyan magas lehet, mint Brox, ha nem vetekedik vele.
Persze, ahhoz, hogy kiderüljön, egymásra ismernek-e, előbb meg kellene pillantaniuk egymást... Ami Garsin részéről megtörténik, bár kis híján most a lovagot is elmulasztja észrevenni...
Már az odú ajtajánál jár és nyúlna a kilincsért, mikor a gyakorlótéren edző alakok között fölfigyel egy villanásra és szórakozottan odapillant, hogy mi volt az. Majd pedig ott is ragad a tekintete és megtorpan.
Előbb azt hiszi, rosszul látja, amit lát, meg maga a varázslat is megzavarja. De aztán tovább nézi az ismerős arcot és a szíve egyből el is kezd heveskedni, ahogy egyre biztosabbá válik benne, hogy tényleg Soreyl az, ő tért vissza...
Olyan izgatott lesz, hogy tudatosan kell egy mélyebb levegőt vennie, mielőtt elindulna lassan a lovag felé. Ha a férfi eddig nem vette észre őt, akkor néhány lépés távolságból megszólítja, egy kissé még hitetlenkedve.*
- Soreyl? -
*Többet nem mond, meg nem is mozdul tovább. Meg is van szeppenve, meg valami furcsa tartózkodás fogja el, amitől az öröm sem látszik meg rajta. Talán butaságnak tűnhet ez azok után, hogy akkoriban, a bányában olyan közel voltak egymáshoz és esténként a férfi ölelésében talált nyugalmat, de azóta olyan sok idő telt el és a körülmények is mások. Valahogy nem tudja hirtelen, mit engedhet meg magának, vagy hogyan viszonyuljon a lovaghoz. Kell valami lökés, hogy újra föléledjen a bizalma és az érzései a férfi felé. Egyelőre csak magában örül és a meglepettség, meg izgatottság látszódhat rajta...*
*Tegnap este a hosszú út után már nem sok mindenre maradt ereje. Evett egy keveset, valamennyire rendbe szedte magát, aztán bár még alig sötétedett, hamar ki is dőlt.
És régen nem aludt ennyire jól!
Nem csak a kimerültség, de a rengeteg új és jó élmény is megtette a hatását, elnyomták benne a rémálmokat okozó emlékeket, s azok ezúttal el is kerülték az éjszakáját.
Ő maga pedig a rá következő nappal valahogy mindenki mást kerül el valami véletlen folytán. Pedig ébredés után kopogtat, körülnéz, de még az intézőhöz is benéz - pedig őt egyébként igyekszik kerülni -, de éppen akkor ő sincs a helyén.
Így alakul úgy, hogy már a délutánban járnak, ő pedig még mindig nem tett jelentést. És könnyen lehet, hogy az ő visszaérkezéséről sem szerzett tudomást még senki...
Egy időre az Odút is elhagyta, most épp a fürdőből érkezik vissza. Erre a haja nedvességén túl azonban nem sok minden utal, mert a teljes "felszerelését" viseli.
A tabard alatt nadrág van rajta és egy raktárból kölcsönvett barnás színezetű fegyverkabát, amit ki is tisztított magának. Hátán a régi városőri köpenyből készített vörös hátizsákja... Sokat változott, mióta Soreyl utoljára látta, talán okozhat némi nehézséget a lovagnak, hogy kapásból fölismerje. Rövidre vágott haja és férfias öltözködése mellett az sem elhanyagolandó, hogy lényegesen jobb színben van, mint mikor elváltak egymástól. A ruha ugyan nem sokat enged ebből láttatni, de az edzésekkel valamennyire megizmosodott, a rendszeres étkezésekkel pedig megerősödött, és se nem olyan sápadt, se nem olyan sovány már. Bár utóbbi azért sem látszik túlzottan, mert egyben igencsak megnyúlt az elmúlt hónapokban. Korábban is magas volt, és aki minden nap látta, annak talán nem olyan feltűnő, de Soreyl számára külön is jól jelezheti az idő múlását - s egyben azt, hogy mennyire fiatal is lehetett a védencük, mikor találkoztak, ha még növésben van -, hogy Garsin mára már nagyjából olyan magas lehet, mint Brox, ha nem vetekedik vele.
Persze, ahhoz, hogy kiderüljön, egymásra ismernek-e, előbb meg kellene pillantaniuk egymást... Ami Garsin részéről megtörténik, bár kis híján most a lovagot is elmulasztja észrevenni...
Már az odú ajtajánál jár és nyúlna a kilincsért, mikor a gyakorlótéren edző alakok között fölfigyel egy villanásra és szórakozottan odapillant, hogy mi volt az. Majd pedig ott is ragad a tekintete és megtorpan.
Előbb azt hiszi, rosszul látja, amit lát, meg maga a varázslat is megzavarja. De aztán tovább nézi az ismerős arcot és a szíve egyből el is kezd heveskedni, ahogy egyre biztosabbá válik benne, hogy tényleg Soreyl az, ő tért vissza...
Olyan izgatott lesz, hogy tudatosan kell egy mélyebb levegőt vennie, mielőtt elindulna lassan a lovag felé. Ha a férfi eddig nem vette észre őt, akkor néhány lépés távolságból megszólítja, egy kissé még hitetlenkedve.*
- Soreyl? -
*Többet nem mond, meg nem is mozdul tovább. Meg is van szeppenve, meg valami furcsa tartózkodás fogja el, amitől az öröm sem látszik meg rajta. Talán butaságnak tűnhet ez azok után, hogy akkoriban, a bányában olyan közel voltak egymáshoz és esténként a férfi ölelésében talált nyugalmat, de azóta olyan sok idő telt el és a körülmények is mások. Valahogy nem tudja hirtelen, mit engedhet meg magának, vagy hogyan viszonyuljon a lovaghoz. Kell valami lökés, hogy újra föléledjen a bizalma és az érzései a férfi felé. Egyelőre csak magában örül és a meglepettség, meg izgatottság látszódhat rajta...*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-04 22:40:30
Üzenet elküldve: 2022-01-04 22:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//Levél a tanácsnak//
*Miután Soreyl jelentését elkönyveli azonnal nekilát a az audiencia megkérésnek is a tanács felé, belefoglalva hogy mennyire komoly dologról van szó, a sürgősséget is megemlítve, illetve név szerint Even Alrishul-t a A Népek Tanácsának Biztonsági és Igazságtételi Ülnökét illetve Letur Maniot,
A Népek Tanácsának Mágia és Istenügyi Ülnökét kérve. Amint megvan a pecséttel és aláírással rögtön siet is a kaszárnya udvarára hogy egy ifjú futár legényt megfogjon és elküldje vele a levelet a tanácsházára.*
-Kérem siessen uram!
*Ad át gyorsan15 aranyat az ifjoncnak (Mesélő (Hydra), csak hogy biztosan gyorsan és jó kezekbe érkezzen meg az iromány.
*
//Levél a tanácsnak//
*Miután Soreyl jelentését elkönyveli azonnal nekilát a az audiencia megkérésnek is a tanács felé, belefoglalva hogy mennyire komoly dologról van szó, a sürgősséget is megemlítve, illetve név szerint Even Alrishul-t a A Népek Tanácsának Biztonsági és Igazságtételi Ülnökét illetve Letur Maniot,
A Népek Tanácsának Mágia és Istenügyi Ülnökét kérve. Amint megvan a pecséttel és aláírással rögtön siet is a kaszárnya udvarára hogy egy ifjú futár legényt megfogjon és elküldje vele a levelet a tanácsházára.*
-Kérem siessen uram!
*Ad át gyorsan15 aranyat az ifjoncnak (Mesélő (Hydra), csak hogy biztosan gyorsan és jó kezekbe érkezzen meg az iromány.
*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:57:14
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
* Türelmesen várakozik a mélységi átkarolva saját magát, amennyire ez lehetséges. Felszerelése látványosan fényes, és arany illetve fekete színben pompázik. Mivel köpenyét nem fordította kifelé, hogy nem csak arcát hanem felszerelését is tisztán lehet látni. Mester kardját és tőrét is, illetve a szükségtelen csicsát amit egyedien készíttetett magának a kováccsal. Haját hátul copfba össze fogva hordja ebben a pillanatban, sminkje kifogástalan hisz csak néhány órája helyezte fel. Kellemesen lágy citrusos illatot áraszt Lillyss magából. Türelme végül eléri a célját, egy kis időn belül elindul kaszárnyán belülről egy utazó bottal járó enyhén sántító férfi. Türelmesen végig méri a férfit, majd mosolyát enyhén szelídíti. Eléggé egyedi páncélzatában és fegyverzetében azonnal meglehet állapítani, hogy nem ma kezdte a harcművészeteket. Egyben sántasága sem egy véletlenszerű rossz lépcső fok okozhatta neki. Amint oda ér a férfi, meg is szólítja Lillysst. Aki egy illendő és tisztességes nemesi meghajlással köszönti a férfit. *
- Üdvözlöm Lillyss Mirrenna'or Ilri vagyok. Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkeztem. Gaerralos Ruuhrijehrhez van szerencsém? * Kérdését feltéve fel is emelkedik meghajlásából. Amint válaszol a kérdésére fokozott figyelemmel és türelemmel kezeli a férfit. * - Én leszek az ön kísérője. * Hagy egy kis szünetet, hogy a másik fél megemészthesse az elmondottakat, majd újra rákezd. * - Kérem fáradjon velem a Sayqueves rezidenciára, hogy a doktornő előzetesen megvizsgálhassa a sérülését. * Ismételten egy kicsit kellemetlen csendet hagy a mondata után, hogy jól átgondolhassa szavait. * - A mai napon én fogom önt elkísérni, ahogyan már előbb említettem önnek. De egyben kérem, ha bármiben tudok önnek segíteni csak szóljon.
* Hajol meg illendően, és ha a másik fél elindulna, akkor nyugodt tempóba vele tart. *
* Türelmesen várakozik a mélységi átkarolva saját magát, amennyire ez lehetséges. Felszerelése látványosan fényes, és arany illetve fekete színben pompázik. Mivel köpenyét nem fordította kifelé, hogy nem csak arcát hanem felszerelését is tisztán lehet látni. Mester kardját és tőrét is, illetve a szükségtelen csicsát amit egyedien készíttetett magának a kováccsal. Haját hátul copfba össze fogva hordja ebben a pillanatban, sminkje kifogástalan hisz csak néhány órája helyezte fel. Kellemesen lágy citrusos illatot áraszt Lillyss magából. Türelme végül eléri a célját, egy kis időn belül elindul kaszárnyán belülről egy utazó bottal járó enyhén sántító férfi. Türelmesen végig méri a férfit, majd mosolyát enyhén szelídíti. Eléggé egyedi páncélzatában és fegyverzetében azonnal meglehet állapítani, hogy nem ma kezdte a harcművészeteket. Egyben sántasága sem egy véletlenszerű rossz lépcső fok okozhatta neki. Amint oda ér a férfi, meg is szólítja Lillysst. Aki egy illendő és tisztességes nemesi meghajlással köszönti a férfit. *
- Üdvözlöm Lillyss Mirrenna'or Ilri vagyok. Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkeztem. Gaerralos Ruuhrijehrhez van szerencsém? * Kérdését feltéve fel is emelkedik meghajlásából. Amint válaszol a kérdésére fokozott figyelemmel és türelemmel kezeli a férfit. * - Én leszek az ön kísérője. * Hagy egy kis szünetet, hogy a másik fél megemészthesse az elmondottakat, majd újra rákezd. * - Kérem fáradjon velem a Sayqueves rezidenciára, hogy a doktornő előzetesen megvizsgálhassa a sérülését. * Ismételten egy kicsit kellemetlen csendet hagy a mondata után, hogy jól átgondolhassa szavait. * - A mai napon én fogom önt elkísérni, ahogyan már előbb említettem önnek. De egyben kérem, ha bármiben tudok önnek segíteni csak szóljon.
* Hajol meg illendően, és ha a másik fél elindulna, akkor nyugodt tempóba vele tart. *
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:00:30
Üzenet elküldve: 2022-01-04 20:00:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Eleje Soreyl//
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
*A kérésre csak biccent, végtére is pontosan az a dolga, hogy esetleges kutatásával akár hitelt is adhasson a hadnagy történetének, vagy ha semmit sem talál, azzal kétségeit alapozza meg. Darenn a névvel kapcsolatos nehézségeit látván aztán meg is szólal.*
-Azt hiszem, már ez is elég lesz. Ha eszedbe jut a teljes név, üzend meg nekem, hátha segít.
*A további személyleírás nem okoz különösebb meglepetést. Elvégre ritka az olyan történet, ami nem hasonló viselkedésjegyekkel írja le az intelligens sárkányokat, melyektől a könyvek lapjai között ritkán állt távol a hiúság és az isteni magaslatokba emelkedő egó.
Nem késlelteti a Hadnagy távozását, csak biccent, aztán ahogy az indul a saját útjára, úgy ő is a magáéra.*
*Nem jut viszont távolra, épp csak hogy kiér a szobájából egy üres jegyzetfüzettel gazdagodva, mikor majdnem összeütközik egy városőri egyenruhát viselő törpével. Felhúzott szemöldökkel nézi a másikat, aki határozottan nem a városőr elit alakulatának tagját képzi, és egy kissé ingerült legyintéssel bírja végre szóra.*
~Remek időzítés. Amint kapok valami feladatot, végre találnak orvost.~
*Nem ül ki arcára véleménye, ahogy a városőr elmagyarázza, hogy egy a Kereskedőház megbízásából érkezett sötételf nőstény keresi, és akkor sem, mikor ugyanezzel a nősténnyel személyesen is van alkalma szembesülni, miután vissza leért a laktanya gyakorlóterére.
Amaz egy félkarú, feketített acéljával Pirtianest idéző páncélt viselő, baljában utazóbotot markoló veteránt láthat kilépni a Warg Odú ajtaján. Arca nem árul el a szükségesnél több érzelmet, és az utazóbot mellett a gyakorlat is segíti sántasága leplezésében, habár ez korántsem jelenti azt, hogy bal térdének állapotát nem állapíthatja meg könnyedén bárki, aki odafigyel.
A kapun kívül várakozó futár mosolyáról nem nehéz megállapítani, hogy kissé mesterséges, főként a gyanú, vagy egyéb nehézségek elkerülését szolgálja. A tipikus "nem csináltam semmit" arckifejezés, és másik faja együttesen természetes csak, hogy egy kevés gyanút keltenek a férfiban, habár ez nem Lillyss jelenlegi szándékait célozza, hanem a törvénnyel (vagy annak képviselőivel) való esetleges konfliktusait.
Mindennek a megfigyelésnek jégkékjei pár másodperces, akár udvariatlannak is tűnhető fürkésző pillantása adja csak jelét. Mikor aztán odaér a kapuba, a futárral szemben megállva köszönti azt.*
-Üdvözlöm. Ha nem tévedek, a Kereskedőházból jött, és engem keres.
//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
*A kérésre csak biccent, végtére is pontosan az a dolga, hogy esetleges kutatásával akár hitelt is adhasson a hadnagy történetének, vagy ha semmit sem talál, azzal kétségeit alapozza meg. Darenn a névvel kapcsolatos nehézségeit látván aztán meg is szólal.*
-Azt hiszem, már ez is elég lesz. Ha eszedbe jut a teljes név, üzend meg nekem, hátha segít.
*A további személyleírás nem okoz különösebb meglepetést. Elvégre ritka az olyan történet, ami nem hasonló viselkedésjegyekkel írja le az intelligens sárkányokat, melyektől a könyvek lapjai között ritkán állt távol a hiúság és az isteni magaslatokba emelkedő egó.
Nem késlelteti a Hadnagy távozását, csak biccent, aztán ahogy az indul a saját útjára, úgy ő is a magáéra.*
*Nem jut viszont távolra, épp csak hogy kiér a szobájából egy üres jegyzetfüzettel gazdagodva, mikor majdnem összeütközik egy városőri egyenruhát viselő törpével. Felhúzott szemöldökkel nézi a másikat, aki határozottan nem a városőr elit alakulatának tagját képzi, és egy kissé ingerült legyintéssel bírja végre szóra.*
~Remek időzítés. Amint kapok valami feladatot, végre találnak orvost.~
*Nem ül ki arcára véleménye, ahogy a városőr elmagyarázza, hogy egy a Kereskedőház megbízásából érkezett sötételf nőstény keresi, és akkor sem, mikor ugyanezzel a nősténnyel személyesen is van alkalma szembesülni, miután vissza leért a laktanya gyakorlóterére.
Amaz egy félkarú, feketített acéljával Pirtianest idéző páncélt viselő, baljában utazóbotot markoló veteránt láthat kilépni a Warg Odú ajtaján. Arca nem árul el a szükségesnél több érzelmet, és az utazóbot mellett a gyakorlat is segíti sántasága leplezésében, habár ez korántsem jelenti azt, hogy bal térdének állapotát nem állapíthatja meg könnyedén bárki, aki odafigyel.
A kapun kívül várakozó futár mosolyáról nem nehéz megállapítani, hogy kissé mesterséges, főként a gyanú, vagy egyéb nehézségek elkerülését szolgálja. A tipikus "nem csináltam semmit" arckifejezés, és másik faja együttesen természetes csak, hogy egy kevés gyanút keltenek a férfiban, habár ez nem Lillyss jelenlegi szándékait célozza, hanem a törvénnyel (vagy annak képviselőivel) való esetleges konfliktusait.
Mindennek a megfigyelésnek jégkékjei pár másodperces, akár udvariatlannak is tűnhető fürkésző pillantása adja csak jelét. Mikor aztán odaér a kapuba, a futárral szemben megállva köszönti azt.*
-Üdvözlöm. Ha nem tévedek, a Kereskedőházból jött, és engem keres.
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-04 13:43:43
Üzenet elküldve: 2022-01-04 13:43:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 44
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 44
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Bredoc végül magához veszi az erszényt, s Bredoc Droyn érezheti az erszény súlyán, hogy az bizony valóban 3000 aranyat nyomhat. Hogy miképp osztja el küldetésben részt vevő bakái, na meg saját maga között persze, az csak is rajta áll.
Nariuss legnagyobb megelégedésére teszi mindezt, aki végül övére tűzi a helyre kis tőrt. Bredoc talán fenyegetésnek vette, de Nariuss mutogathatott volna akár egy arany pántlikát is. Egyértelműen felvágni óhajtott csupán, habár minden bizonnyal azzal sem lenne teljesen elégedetlen a kapitány, ha a parancsnok fenyegetőnek vélné.*
-Nem adomány, Bredoc. A küldetés jutalma. Na meg a hosszú és gyümölcsöző kapcsolatunk záloga. *Megtoldja egy kacsintással a dolgot, az utolsó szavakra pedig már csak szegről-végről bagózik. Ecsetelte már eleget, hogy kár ezt a dolgot túldimenzionálni. Azért pedig a legkevésbé sem aggódik, hogy a Tanácsnál, aminek büszke tenyérből zabálója ő, bármit is tenne.*
-Jobban jár, parancsnok, ha a különleges egysége inkább bűnözőkkel foglalkozik, minthogy mesebeli lényeket üldöz. Csak egy jó tanács. *Nem pillant fel a távozó parancsnokra, s ahogy utóbbi kilép a helyiségből, már szemben is találja magát az imént távozott, őszes tisztel. Amaz sietve lép el mellette, hogy ott folytassák Nariussal, ahol Bredoc
megzavarta őket.*
*Bredoc végül magához veszi az erszényt, s Bredoc Droyn érezheti az erszény súlyán, hogy az bizony valóban 3000 aranyat nyomhat.
Hogy miképp osztja el küldetésben részt vevő bakái, na meg saját maga között persze, az csak is rajta áll. Nariuss legnagyobb megelégedésére teszi mindezt, aki végül övére tűzi a helyre kis tőrt. Bredoc talán fenyegetésnek vette, de Nariuss mutogathatott volna akár egy arany pántlikát is. Egyértelműen felvágni óhajtott csupán, habár minden bizonnyal azzal sem lenne teljesen elégedetlen a kapitány, ha a parancsnok fenyegetőnek vélné.*
-Nem adomány, Bredoc. A küldetés jutalma. Na meg a hosszú és gyümölcsöző kapcsolatunk záloga. *Megtoldja egy kacsintással a dolgot, az utolsó szavakra pedig már csak szegről-végről bagózik. Ecsetelte már eleget, hogy kár ezt a dolgot túldimenzionálni. Azért pedig a legkevésbé sem aggódik, hogy a Tanácsnál, aminek büszke tenyérből zabálója ő, bármit is tenne.*
-Jobban jár, parancsnok, ha a különleges egysége inkább bűnözőkkel foglalkozik, minthogy mesebeli lényeket üldöz. Csak egy jó tanács. *Nem pillant fel a távozó parancsnokra, s ahogy utóbbi kilép a helyiségből, már szemben is találja magát az imént távozott, őszes tisztel. Amaz sietve lép el mellette, hogy ott folytassák Nariussal, ahol Bredoc
megzavarta őket.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-03 23:16:00
Üzenet elküldve: 2022-01-03 23:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Bredoc napja olybá tűnik, hogy egyszerűbb nem lesz, csak egyre bonyolódni látszik minden. A székben ülve pipájának utolsó írmagját is elfüstöli, majd finoman a fa széléhez ütögeti azt, hogy kiessen belőle az a minimális hamu és por ami még benne maradt. Ezt jószerivel a szél is elfújja, úgyhogy külön nyomot nem hagy az irodában, elteszi a helyére és szótlan hallgatja a parancsnokot. Általában jól olvas az emberekben de Nariussal valami nem stimmel, vagy nincs mit kiolvasni belőle, vagy olyan szinten műveli ezt a tevékenységet, hogy még Bredocnak is feladja a leckét. Akár így akár úgy nem jut előrébb az ügyében, lényegében azt kapja, mint amire számított, csak más köntösbe bújtatva. Persze ez igencsak bosszantja őt, szinte fortyog belül, de túl öreg és túl tapasztalt ahhoz, hogy engedjen az érzéseinek. Ha fiatalabb lenne a másik keze ügyében táncoló kést akár fenyegetésnek is vehetné. ~Nem mintha nem lenne, vagy lehetne az. És még meg is akar vesztegetni...~ Lelki szemeit forgatja, miközben nagyot sóhajt.*
-Bizonyíték, szerencsétlenül járt bakák akikről fogalma sincs hogy kerültek éppen oda és kételyek.
*Summázza a dolgot ahogy szigorú tekintete kiengedni látszik miközben a másik íriszeit keresi. Majd pedig megvonja a vállát.*
-Akkor ez eldőlt. Köszönjük a nagylelkű adományt parancsnok úr!
*Feleli egy félmosollyal az arcán, az aranyért nyúl és elveszi ha teheti a súlyos erszényt, majd feláll az asztaltól és az ajtó felé indul, hisz úgy véli, hogy dolgukat végezték egymással. Egyelőre. Kezében a a levegőbe dobja az erszényt egy rövidke időre, majd elkapja, és jól eldugja a mellső zsebei egyikébe. A kilincsért nyúl, s csak egy aprócska pillanatra áll meg.*
-Nem. Nem igaz. Magam keresem meg Event és a végére járok ennek.
*Azzal pedig ha nem tartóztatja külön Nariuss őt, akkor kilép a helyiségből. Jóllehet talán barátjának nem mondaná a tanácsost, de benne bízik leginkább és a haditanácson egész megkedvelte őt.*
*Bredoc napja olybá tűnik, hogy egyszerűbb nem lesz, csak egyre bonyolódni látszik minden. A székben ülve pipájának utolsó írmagját is elfüstöli, majd finoman a fa széléhez ütögeti azt, hogy kiessen belőle az a minimális hamu és por ami még benne maradt. Ezt jószerivel a szél is elfújja, úgyhogy külön nyomot nem hagy az irodában, elteszi a helyére és szótlan hallgatja a parancsnokot. Általában jól olvas az emberekben de Nariussal valami nem stimmel, vagy nincs mit kiolvasni belőle, vagy olyan szinten műveli ezt a tevékenységet, hogy még Bredocnak is feladja a leckét. Akár így akár úgy nem jut előrébb az ügyében, lényegében azt kapja, mint amire számított, csak más köntösbe bújtatva. Persze ez igencsak bosszantja őt, szinte fortyog belül, de túl öreg és túl tapasztalt ahhoz, hogy engedjen az érzéseinek. Ha fiatalabb lenne a másik keze ügyében táncoló kést akár fenyegetésnek is vehetné. ~Nem mintha nem lenne, vagy lehetne az. És még meg is akar vesztegetni...~ Lelki szemeit forgatja, miközben nagyot sóhajt.*
-Bizonyíték, szerencsétlenül járt bakák akikről fogalma sincs hogy kerültek éppen oda és kételyek.
*Summázza a dolgot ahogy szigorú tekintete kiengedni látszik miközben a másik íriszeit keresi. Majd pedig megvonja a vállát.*
-Akkor ez eldőlt. Köszönjük a nagylelkű adományt parancsnok úr!
*Feleli egy félmosollyal az arcán, az aranyért nyúl és elveszi ha teheti a súlyos erszényt, majd feláll az asztaltól és az ajtó felé indul, hisz úgy véli, hogy dolgukat végezték egymással. Egyelőre. Kezében a a levegőbe dobja az erszényt egy rövidke időre, majd elkapja, és jól eldugja a mellső zsebei egyikébe. A kilincsért nyúl, s csak egy aprócska pillanatra áll meg.*
-Nem. Nem igaz. Magam keresem meg Event és a végére járok ennek.
*Azzal pedig ha nem tartóztatja külön Nariuss őt, akkor kilép a helyiségből. Jóllehet talán barátjának nem mondaná a tanácsost, de benne bízik leginkább és a haditanácson egész megkedvelte őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1288-1307