//Rendhagyó gyakorlat//
*A bemelegítés részeként a harcállásokat és -váltásokat gyakorolja. Mikor észreveszi Gaerralost, nem hagyja félbe, mert látja, hogy a férfi még másfelé tart. Pillantásával azért követi őt, majd mikor mestere már hozzá közeledik, fölfedezi kezében a botot. Magában elgondolkodik rajta, hogy talán mégis megerőltethette magát és most fáj a lába, vagy esetleg épphogy kímélni igyekszik magát, s azért veszi igénybe ismét a botot a rájuk váró sétához?
Túl sok ügyet ugyan nem szentel neki, s nem is bámul feltűnően. Még befejezi a mozdulatsort, amit elkezdett, majd egy lazább alapállásban áll meg a férfi előtt, s úgy hallgatja őt végig.
Gyakorlófegyverek közül a már megszokott hosszúkarddal szerelte föl magát, mivel mással még nincs tapasztalata, így nem is igazán tudta, mi mást választhatna.*
- Máris! - *Bólint szolgálatkészen, majd kézbe veszi a szükséges holmikat, hogy indulhassanak. A férfi ugyan nyíltan közölte a terveket, de benne maradtak még kérdések. Viszont nem tudja, szabad-e feltennie őket, vagy inkább egyszerű engedelmességet várnak tőle, úgyhogy egyelőre marad csöndben. Annál is inkább, hogy ideje sincs összeszednie a gondolatait, mert egy ismerős hangú kiáltás érkezik mögülük.
Meglepetten fordul oda, mert meggyőződése volt, hogy a parancsnok küldetésen van. Tiszteleg, s persze azonnal készül is rá, hogy miután Brox elmondta, amit szeretne, engedélyt kérjen, hogy jelenthessen...
Ám ez végül szükségtelennek bizonyul. Nem csak az derül ki, hogy a parancsnok mégsem ment el a tervek szerint, hanem az is, hogy már tud a Tanácsházában megbeszéltekről, avagy járhatott már Wulfrixennél. Sőt, már a listát is elkészítette és kettejüknek ítélte oda az összeget.
Garsin nem ujjong ugyan, mert az távolabb áll a természetétől, de arcán lehet látni a hálás örömöt, amiért megkapja ezt a lehetőséget és tanulhat tovább.*
- Köszönöm, parancsnok! - *Mondja, magát kihúzva, hivatalosra véve a hangnemet.*
- És a bizalmat is! Elszántan fogok tanulni, hogy így legyen! - *Teszi hozzá, olyan átéléssel, hogy kétségbevonhatatlan, hogy nem csak ígérget, hanem igyekezete teljesen őszinte. Azért mikor ellazul, egy kis mosolyt is megenged magának a férfi felé.
A kérdésre aztán átengedi az elsőbbséget Gaerralosnak, majd ha a férfi végzett, vagy nincs mondandója, akkor ő szólal meg.*
- Nem tudom, Walfaccon úr erről is beszámolt-e... Az italokról nem tudott az, aki segített nekem. Azt mondta, Letur úr ezt nem említette a levelében, így lehetséges, hogy ezt is ugyanebből az összegből kellene megvenni. Mondtam neki, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt is Letur úr ígérte. Megkértem, hogy nézzen utána. Ígérte, hogy így tesz majd... Hogy volt ez pontosan? Erről nincs véletlenül valami írása? - *Számol be, majd kérdez. Lehetségesnek tartja, hogy emiatt még egyszer be kell majd menniük.*
- Soreyl hadnagy megsérült, ezért a reggeli gyakorlat félbemaradt. De nem volt súlyos a sérülése, a kezét vágta meg. - *Jelenti később ezt is, mert talán Brox még nem tud róla és akár fontos is lehet. Több mondandója nincs. Kérdése talán volna, főleg azokról az "aggasztó hírekről", de megértette, hogy ez most nem a megfelelő alkalom erre, amennyiben a parancsnok maga nem határoz úgy, hogy mégis most osztja meg velük.*