// Illidary, Ukrom, Gyldwa //
// A kaszárnya előtt //
*Idegölő hosszúságú hetek vagy holdak után Ukromnak végre elkezdenek agyában forogni az ötletelés fogaskerekei; végre megint van oka kimozdulni. Örül, csakhogy nem biztos benne, mekkora fába vágja ezzel a fejszéjét. De a kis bizonytalanság teszi izgalmassá az egész szakmát, sosem lehet tudni, hogy fognak alakulni a dolgok. Csak ott ne hagyja a fogát.
Ugyan nem kerüli el figyelmét Darkh kijelentése, ragaszkodása anonimitásához (Akkor valóban a valódi nevét használta vele?), feleslegesnek ítéli meg hogy rágódjon rajta; hallásra elég megbízhatónak hangzik, hogy ne kelljen önnön háta mögé nézni az út alatt, az neki így megfelel.*
- Igen, tudok. *Feleli kissé zavartan Gyldwa kérdésére, egy pillanatig eltart kiraknia, hogy mit ért ezalatt. Valóban, ő és testvérei nem épp a legműveltebbek e vidéken vagy bárhol máshol, ezen miért lepődik meg? De nem is ez a leggyakorlatiasabb tehetség, amit kint létfontosságú tudni, tehát miért ő csodálkozik? Tényleg elszokott fajtársaitól...*
- Egy másodperc. *Mondja újdoni fekete ruházatú társának, és a fatábla irányába biccent: ki szeretné segíteni az ork lányt. Gyldwa felé fordulva bólint, majd közelebb lép a listához, odaintve őt is:* - Ork testvérek. *Magyarázza közben, miért hangozhat számára ismerősnek a név.* - rajta vannak a listán. *Reméli, hogy ha amaz mégis ismeri őket, nem tart rokoni vagy baráti kapcsolatot velük.*
- Ezek vérdíjak. *Teszi ujját a még szálkás szélére.* - Közhelyi férgektől igazi szörnyekig. Egyet elvállalunk.
*Ugyan nem könyvkukac vagy írnok ő, az alap betűk megértését nem volt sok választása, mint megtanulni és felismerni őket már kiskorában, és józan munkaválasztása során több mint elég lehetősége volt gyakorolni is ezen tehetséget, hasonló leírásokat böngészve. Megint elkezdi olvasni a vérdíjakat, ezúttal az ork ifjúnak, de úgy dönt, kihagyja a felső lehetőségeket; nem ér rá egész nap, és őt sincs szíve untatni piti tolvajokkal és vandálokkal. Az alsó soroknál ujját a papírosra téve a betűkön áthaladnak, ahogy mély, komor hangja kíséri azt:* - Jolaf, fosztogató. Kétszáz arany. Zegrin Fostrin, orgazda. Élve négyszáz arany, holtan kétszáz.* - A következő sorhoz érve szemöldökei megnőnek mélységben, ahogy egy alaposabb elolvasás után új részleteket is felfedez.* - A Morgtal testvérek. Kereskedelmi utakon fosztogató három ork, látták őket az ingoványban és a Rumosban, akármi is legyen az. Mindhárman veszélyesek, egyikük különösen nagydarab és hiányzik egy agyara. Fejenként ötszáz arany, élve vagy holtan. Előkerítésre háromszáz. *Őszintén megmondva nem volt nagyon bizalomgerjesztő ez a pár új információ, de így is jobb mint vakon megöletni magukat. Végül tekintete a lap aljára vándorol.* - És egy Bestiának elnevezett, valamilyen híres szörny. Ezer arany. *A tábla végéhez érve végül Gyldwára néz, kíváncsian, mintha azt mondaná: "remélem ez segített". Feladatát letudva ismét Darkh-ra fordítja figyelmét, gyorsan megemésztve amit olvasott és a maszkostól hallott.* - Akkor őket vadásszuk. Először meg kell tudjuk, hol vannak most. *Egy ideig gyanakodva mustrálja a madarat, szinte farkasszemet tartva fel vele, majd miután amaz az égnek indul, önnön állát hüvelykujjával megvakarja. Furcsa.* - Minden jöhet, ami eszedbe jut, szólj ha kell arany vásárláshoz. A főtéren találkozzunk, és ott beszélünk a tervről. *Az őrök tekintetét szinte érzi a hátán, lehetőleg nem pazarolna itt a kelleténél több időt, úgyhogy ha Darkh valóban egyhamar útra kell, sokkal ő sem marad hátrább, még ha előbb-utóbb irányt is vált. Hátrafordul, fajtársát próbálva megkeresni fejtöréstől életre kelt szempárjával. Ő vajon mit kezd a hallottakkal?*