//Az ork vágyak álomnyilasa//
//Wruzto//
*Wruzto rúgkapálhat, sőt, haraphat is, az őrök bizony feltaszigálják az emelvényre és hamar a nyakába is kerül az érdes kötél. Amennyiben nem hajlandó ráállni a sámlira - méghozzá olybá tűnik, nincs ilyen jellegű szándéka - erőnek erejével oldják meg a problémát.
Bárhogy is, kiköt az emelvényen, méghozzá kötéllel a nyakában, a városőrök pedig nem is teketóriáznak sokat. Szép lassan lökik ki lábbal a mellette helyet kapó delikvensek alól a sámlikat. Wruzto hallhatja és láthatja, miként vergődnek és fulladoznak, ám csak néhány másodperce maradt, hogy rendbe szedje gondolatait, mert ő következik.
Észreveheti még, miképp győzködi a parancsnokot és köreit a fajtájánál jóval jobban nevelt ork. Még szófoszlányok is eljutnak füléhez, de rövidesen mintha a világot vágnák el tőle.
Érezheti, miképp feszül nyaka, s miképp párolog el tüdejéből a maradék levegő. Hiába is kapkodna érte. A sárga szempár láthatja az őt és a haláltusában osztozó társait figyelő, komor tekinteteket. Egyikük sem vigyorog, de nem is látszik a vonásaikon sajnálat vagy könyörület. A parancsnok még egyszer belepillant a kezébe nyomott pergamenbe, Wruzto előtt pedig elhomályosodik a világ. Hirtelen hangos pukkanás hangja hallatszik. Igen, hangos pukkanásé, ami szinte kilyukasztja az ork dobhártyáját. Zuhanni kezd a feketeségben, ám lába nem éri az emelvény kemény deszkáit. Mi ez? A halál? Határozottan élőnek érzi magát.*
//Targhed//
*A jól fésült orknak nagy szerencséje van, ugyanis a parancsnok maga az, akit az udvaron talál. Sürgeti az idő, nem vitás, hiszen a szürkebőrű nyakába épp most akasztják a kötelet. Előadja jöttének okát, a szigorú ábrázattal megáldott férfitől azonban csak egy pillantásban részesül, mielőtt visszafordulna a bitófa felé.*
-Átkutattuk őt. Ha lett volna nála arany, tudtunk volna róla. Úgy tűnik, rossz lóra tett. Sajnálom. *Szavaiban egy jottányi empátia sincs, látszólag nem is igazán érdekli az ügy. Targhed tehetetlenül nézi a haláltusáját vívó Wruzto alighanem utolsó momentumait, mielőtt... Egy hangos pukkanás kíséretében köddé válna.
Jó néhány száj tátva marad a téren, ahogy az ork körül hirtelen felcsapó, hirtelen támadt, éjfekete füst eloszlik, Wruzto pedig nem bukkan ki mögüle. Kötelének vad himbálódzása az egyetlen jele annak, hogy gazdája nem is oly rég még foglya volt. Néma csend száll az udvarra, csak az utolsó, földi mozzanataikat töltő delikvensek fuldoklása töri meg ezt. A parancsnok összegyűri a kezében fogott pergament, majd az emelvény felé mutat.*
-Kutassák át a Kaszárnyát! Nem lehet messze. A francba már, mi volt ez?! *Öles léptekkel indul a lakóépület felé. Targheddel látszólag senki sem foglalkozik, az udvar ugyanis a jelenet után felbolydul.*