//Második szál//
//Gyakorlás//
- Még szép! Fene se akarja, hogy velük küldjenek a bitóra, mint cinkostárs. Bár én inkább a háttérben tevékenykednék, mintsem a fronton, hogy aztán valamelyik tömegsírba helyezzenek örök nyugalmamra.
* Ugyan nem tudni miért van, de a férfiak egymás között képesek egy, a másik gondolatába olvasni, pusztán azzal, hogy egy másik cselekvéseit figyeli. Csak egy tekintés, ennyi kell ahhoz, hogy megmondja a másik, hogy mégis mit szeretne.
Felkészül hát a második fordulóra. De mivel már tisztában van vele, hogy Mykael pajzsa nemcsak dísznek van, használni is tudja s nem is fél azzal letarolni a félvért. Ezért nem kezd megint ilyen veszélyes akciókba. Még akkor sem, ha csak sima fafegyverekkel rendelkeznek. A fájdalom az fájdalom.
Felveszi hát a pozícióját, s nem mozdul. Kivárja a lehetőségét. Biztos benne, hogy lesz esélye, ha türelmes. Az első csapást követően a félvér nem védekezik semmit. Pusztán egy lépéssel hátrébb lép. Mindezt pont az utolsó pillanatban, mintha nem is regisztrálta volna a támadást, közben meg csak nagyképű, és biztos benne, hogy időben kikerüli ellenfele támadásait. Egy kosza gondolatot sem adva annak, hogy előbb még ez a viselkedése küldte a földre.
A kikerülést követően egyből akcióba lendül. Ámbár nem tudja, hogy a kardcsapás után mit tervezett, de nem fogja megvárni. Gyors léptekkel abba az irányba siet, ahonnan a támadás érkezett. Abban reménykedve, hogy a pajzsot fogó keze ellentétes oldalán lesz. Amint ez megvan, egy gyors de gyenge csapást indít az oldala irányába. Ha elég gyors biztos kivédi, viszont nem egy helyben várja a választ. Ha megfordul is, Ettvallder a gyorsaságát kihasználva megpróbál a pajzstól távol maradni, hogy amaz még véletlenül se tudjon, se védekezni, se támadni vele.
A félvér homlokán látszik, hogy eléggé megizzasztja ez a manőver, de ez a mozdulatain nem látszik, de az is lehet, hogy csak nagyon jól titkolja. Közben vigyorog a kard mögött. Még ha csak gyakorlás is, ezt a harcot jobban élvezi, mint a sárvárosi ütközetet. *