Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:31:52
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
//A kaszárnyánál//
- Vajon mások is így gondolják?
*Feje és fejével együtt a tekintete is idegesen jár, újabb csuklyás nők után kutat, újabb íjászokat próbál kiszúrni. Meg sebesülteket. Akiknek teljesen mindegy, hogy ki is illesztette az idegre a nyílvesszőt, vagy kinek a parancsára tette ezt. Feje csak akkor áll, mert mikor a férfi arra próbálja kényszeríteni, hogy ránézzen. Pillantása most megpihen Cha'yss arcán.*
- Nem tudom nem magam okolni, Cha'yss. Magyarázd meg annak az elárvult kisfiúnak, hogy nem én tehetek arról, hogy árva lett.
*Egyik kezével a piac felé csalapál. Ugyanakkor nem az őrült szót használná, inkább az, hogy végtelenül gonosz, esetleg bosszúszomjas. Következésképpen mégis Aenae hibája, hiszen ő volt az aki felbosszantotta.
Vitatkozni szeretne Cha'ysszal, hogy csak ne segítsen neki, sőt egyenesen maradjon távol tőle a saját biztonsága érdekében, de nem teszi. Ehelyett megcsókolná a férfit, a nyakába csimpaszkodva, hozzásimulva. Hacsak Cha'yss nem ellenáll, akkor ez bekövetkezik. Hiszen a levélben is az állt, hogy "mindenhol ott vagyok", akkor egy nyílt színen elcsattanó csók sem okozhat meglepetést. Ami amúgy kifejezetten nyugtató hatással lenne Aenae idegeire és kicsit erőt is tudna meríteni a következő sprintjükre. Persze a füttyszó is serkentően hat rá, ujjait Cha'yss ujjai közé fonva rohan.
Kalapál a szíve, mikor végre megérkeznek a kaszárnyához, ahol a kapitány éppen indulásban van az embereivel együtt. Persze rögtön levágja, hogy a történtek az ő hibájából estek meg és nem rest szavakba önteni ezt. Aenaeben pedig újra fellángol a harag. Keze is ökölbe szorul és csak egy hajszál választja el attól, hogy nekiugorjon a lovon ülő Denjaarnak. Aki túlságosan is magas lovon ül, a szó minden értelmében.*
- Fogalmad sincsen róla kapitány, hogy mivel állsz szemben.
*Hangja remeg az indulattól, amit valószínűleg ildomos lenne visszafognia, de képtelen rá. Persze hálásnak kellene lennie, hogy oltalmazni akarják, a gond azzal van, hogy nem tudják, csak ezt Denjaar még nem tudja. "Mindenhol ott vagyok." Aenae megint ideges fejforgatásba kezd, hogy ki mindenki is van benne? Talán Denjaar maga is? vagy az az emlegetett Helwrik? Az a gnóm? Netán az elf? Az óriás aki mellett eljöttek nem sokkal a kaszárnya előtt? Az a nő ott az utca túloldalán? Kihez tartoznak a dobogó léptek? Szédeleg, már csak bávatagon megy arra, amerre vezetik. Ha Helwrikhez, akkor hozzá.*
//Aenae, CCC//
//A kaszárnyánál//
- Vajon mások is így gondolják?
*Feje és fejével együtt a tekintete is idegesen jár, újabb csuklyás nők után kutat, újabb íjászokat próbál kiszúrni. Meg sebesülteket. Akiknek teljesen mindegy, hogy ki is illesztette az idegre a nyílvesszőt, vagy kinek a parancsára tette ezt. Feje csak akkor áll, mert mikor a férfi arra próbálja kényszeríteni, hogy ránézzen. Pillantása most megpihen Cha'yss arcán.*
- Nem tudom nem magam okolni, Cha'yss. Magyarázd meg annak az elárvult kisfiúnak, hogy nem én tehetek arról, hogy árva lett.
*Egyik kezével a piac felé csalapál. Ugyanakkor nem az őrült szót használná, inkább az, hogy végtelenül gonosz, esetleg bosszúszomjas. Következésképpen mégis Aenae hibája, hiszen ő volt az aki felbosszantotta.
Vitatkozni szeretne Cha'ysszal, hogy csak ne segítsen neki, sőt egyenesen maradjon távol tőle a saját biztonsága érdekében, de nem teszi. Ehelyett megcsókolná a férfit, a nyakába csimpaszkodva, hozzásimulva. Hacsak Cha'yss nem ellenáll, akkor ez bekövetkezik. Hiszen a levélben is az állt, hogy "mindenhol ott vagyok", akkor egy nyílt színen elcsattanó csók sem okozhat meglepetést. Ami amúgy kifejezetten nyugtató hatással lenne Aenae idegeire és kicsit erőt is tudna meríteni a következő sprintjükre. Persze a füttyszó is serkentően hat rá, ujjait Cha'yss ujjai közé fonva rohan.
Kalapál a szíve, mikor végre megérkeznek a kaszárnyához, ahol a kapitány éppen indulásban van az embereivel együtt. Persze rögtön levágja, hogy a történtek az ő hibájából estek meg és nem rest szavakba önteni ezt. Aenaeben pedig újra fellángol a harag. Keze is ökölbe szorul és csak egy hajszál választja el attól, hogy nekiugorjon a lovon ülő Denjaarnak. Aki túlságosan is magas lovon ül, a szó minden értelmében.*
- Fogalmad sincsen róla kapitány, hogy mivel állsz szemben.
*Hangja remeg az indulattól, amit valószínűleg ildomos lenne visszafognia, de képtelen rá. Persze hálásnak kellene lennie, hogy oltalmazni akarják, a gond azzal van, hogy nem tudják, csak ezt Denjaar még nem tudja. "Mindenhol ott vagyok." Aenae megint ideges fejforgatásba kezd, hogy ki mindenki is van benne? Talán Denjaar maga is? vagy az az emlegetett Helwrik? Az a gnóm? Netán az elf? Az óriás aki mellett eljöttek nem sokkal a kaszárnya előtt? Az a nő ott az utca túloldalán? Kihez tartoznak a dobogó léptek? Szédeleg, már csak bávatagon megy arra, amerre vezetik. Ha Helwrikhez, akkor hozzá.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-25 17:42:20
Üzenet elküldve: 2020-01-25 17:42:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
-Naesala, maradjon mellettem. Alighanem jobban ismeri a várost, mint bármelyikünk.
*Kapaszkodik fel a nyeregbe, immáron a kapun kívül. Noha sok időt töltött már a városban, még sem ismerheti még úgy a sikátorokat, zeg-zugokat, mint a volt városőr. Amennyiben valóban gond van a Piactéren, szeretné elkerülni, hogy az bajkeverők szétrebbenve eltűnjenek a szemük elől, miután megérkeztek.*
-Csak ha muszáj. *Válaszol a zsoldos által felé irányzott kérdésre.* -Előbb lássuk, mivel van dolgunk...
*Mielőtt azonban indulást kiálthatna, egy ismerős hang üti meg a fülét. Egy pillanatig hunyorogva szemléli a feléjük tartó kettőst, majd hátrafordulva szól a többiekhez.*
-Maradjatok közel. Gyerünk.
*Fogja ügetésre a lovat, de amint a duó közelébe kerül, feltartott kézzel megálljt parancsol. A figyelmét nem kerüli el Kagaenae sebesülése, sem a Cha'yss kezében tartott fegyver. Hogy miért a leányon található sérülés, afelől sok kétség nem marad benne.
Az egyezségük tiszta volt. Ők megvárják a kíséretet a Kalmárlakban, majd elhagyják a várost. Legalábbis így emlékszik. Ugyan nem tudhatja, pontosan mi történt, de úgy érzi, hasonló eset a Kalmárlakban, Cha'yss emberei között nem fordulhatna elő.
Egy pillantás az igricre, majd villámló tekintete immáron az úrnőt fürkészi.*
-Ostoba leány.
*Sziszegi halkan, majd hátrapillant a kapu irányába és kezét felemelve jól láthatóan int az őrségnek.*
-Menjetek a Laktanyába, keressétek meg Helwriket. Ő majd gondoskodik rólatok. Maradjatok, míg vissza nem térek. Kérlek.
*Pillant Cha'yssra az utolsó szónál, majd mielőtt a férfi bármit válaszolhatna, megindul a lóval. Minél előbb el kell érniük a Piacteret, ha tetten óhajtják érni az elkövetőket.*
-Naesala, maradjon mellettem. Alighanem jobban ismeri a várost, mint bármelyikünk.
*Kapaszkodik fel a nyeregbe, immáron a kapun kívül. Noha sok időt töltött már a városban, még sem ismerheti még úgy a sikátorokat, zeg-zugokat, mint a volt városőr. Amennyiben valóban gond van a Piactéren, szeretné elkerülni, hogy az bajkeverők szétrebbenve eltűnjenek a szemük elől, miután megérkeztek.*
-Csak ha muszáj. *Válaszol a zsoldos által felé irányzott kérdésre.* -Előbb lássuk, mivel van dolgunk...
*Mielőtt azonban indulást kiálthatna, egy ismerős hang üti meg a fülét. Egy pillanatig hunyorogva szemléli a feléjük tartó kettőst, majd hátrafordulva szól a többiekhez.*
-Maradjatok közel. Gyerünk.
*Fogja ügetésre a lovat, de amint a duó közelébe kerül, feltartott kézzel megálljt parancsol. A figyelmét nem kerüli el Kagaenae sebesülése, sem a Cha'yss kezében tartott fegyver. Hogy miért a leányon található sérülés, afelől sok kétség nem marad benne.
Az egyezségük tiszta volt. Ők megvárják a kíséretet a Kalmárlakban, majd elhagyják a várost. Legalábbis így emlékszik. Ugyan nem tudhatja, pontosan mi történt, de úgy érzi, hasonló eset a Kalmárlakban, Cha'yss emberei között nem fordulhatna elő.
Egy pillantás az igricre, majd villámló tekintete immáron az úrnőt fürkészi.*
-Ostoba leány.
*Sziszegi halkan, majd hátrapillant a kapu irányába és kezét felemelve jól láthatóan int az őrségnek.*
-Menjetek a Laktanyába, keressétek meg Helwriket. Ő majd gondoskodik rólatok. Maradjatok, míg vissza nem térek. Kérlek.
*Pillant Cha'yssra az utolsó szónál, majd mielőtt a férfi bármit válaszolhatna, megindul a lóval. Minél előbb el kell érniük a Piacteret, ha tetten óhajtják érni az elkövetőket.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-25 11:18:07
Üzenet elküldve: 2020-01-25 11:18:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
//A kaszárnyánál//
*Nem tudja, hogy a kizökkentő mondat élt célt vagy Aenae más okból eszmélt fel, bár a grimaszból, amit kap, az utóbbira tud következtetni, de végre a lány engedi magát elrángatni a piacról. A piacról, ahol olyan sok sebesült és halott maradt.*
- Nem miattad. *Fordul meg egy biztonságosnak vélt szakaszon a kaszárnya felé.*
- Figyelj. *kényszeríti, ha teheti szabad kezével, hogy a szemébe nézzen és amikor az önostorozás ködén át értelmet lát a lány szemében, akkor folytatja.*
- Nem te lőttél nyilat az emberekre, nem kényszerítetted, hogy ezt tegye. Ha a ház kell neki, azt más módon is közölhette volna. *A mögöttük elhalkuló hangok felé mutat a piacon a számszeríjjal.*
- Az ott amiatt az őrült miatt van, ne okold magad. *Nem tudja, ez segít-e bármit is, de Aenaenek értenie kell, hogy bár összefüggésbe hozható a személye a piacon történtekkel, koránt sem az ő felelőssége. Senki sem törhet pálcát felette.
A levél láthatóan visszahozza az életet a lányba, a torpantásra az igric elégedetten biccent. A sebet megnézi, nem tartja végzetesnek, úgy tűnik, ezzel is csak az ijesztés volt annak a rohadéknak a célja.
Egyetért azzal, hogy mások rosszabbul jártak.*
- Ha annak a fickónak nem a játszadozás lett volna a célja, minket találnak el azok a nyilak, de megbánja még, hogy nem végzett velünk ott.
*Újra a házak és a sikátorok felé fordítja sárga szemeit, már nem lehetnek messze.*
- Segíteni fogok benne, hogy megtehesd. *Keresi még egy pillantás erejéig Aenae tekintetét. Teljesen komolyan gondolja és ez látszik is rajta. Azután is ki tudja lógatni a beleinél fogva, hogy a lány puszta kézzel fojtotta meg.
A sarokról már látja a kaszárnya épületét, ahol lovasok állnak, láthatóan indulásra készen. A sárga szemek Denjaart keresik. ~ "Mindenhol ott vagyok." Azt majd meglátjuk, te rohadék. ~
Elindul, próbálja szabad kezével Aenae karját vagy kezét fogni, hogy a közelében maradjon. A füttyszó meglepetésként éri, de eleget élt Wegtorenben ahhoz, hogy tudja, ez akár rosszat is jelenthet. A futó léptek zaja csak ráadás.*
- Futás! *Szól oda a lánynak, majd teljes erejéből futni kezd a lovasok felé.*
- DENJAAR! ITT VAGYUNK! *Ordítja a kaszárnya felé. Talán üldözőik tértek vissza, talán nem, de nem kockáztathat. A füttyöt a kaszárnyánál is hallhatták és az igric úgy gondolja, nem onnan érkezett.
Nem tudja, mennyi lehet a távolság a lovasokig, de ha úgy érzi, hogy valakik utánuk loholnak, megfordul futás közben derékból, hogy ha bárki fenyegető közelségbe ért volna, azt megkínálja Kathlyn egy acélvesszőjével.
Most mondja Aenae vagy bárki is, hogy túllihegte a dolgot.*
//Aenae, CCC//
//A kaszárnyánál//
*Nem tudja, hogy a kizökkentő mondat élt célt vagy Aenae más okból eszmélt fel, bár a grimaszból, amit kap, az utóbbira tud következtetni, de végre a lány engedi magát elrángatni a piacról. A piacról, ahol olyan sok sebesült és halott maradt.*
- Nem miattad. *Fordul meg egy biztonságosnak vélt szakaszon a kaszárnya felé.*
- Figyelj. *kényszeríti, ha teheti szabad kezével, hogy a szemébe nézzen és amikor az önostorozás ködén át értelmet lát a lány szemében, akkor folytatja.*
- Nem te lőttél nyilat az emberekre, nem kényszerítetted, hogy ezt tegye. Ha a ház kell neki, azt más módon is közölhette volna. *A mögöttük elhalkuló hangok felé mutat a piacon a számszeríjjal.*
- Az ott amiatt az őrült miatt van, ne okold magad. *Nem tudja, ez segít-e bármit is, de Aenaenek értenie kell, hogy bár összefüggésbe hozható a személye a piacon történtekkel, koránt sem az ő felelőssége. Senki sem törhet pálcát felette.
A levél láthatóan visszahozza az életet a lányba, a torpantásra az igric elégedetten biccent. A sebet megnézi, nem tartja végzetesnek, úgy tűnik, ezzel is csak az ijesztés volt annak a rohadéknak a célja.
Egyetért azzal, hogy mások rosszabbul jártak.*
- Ha annak a fickónak nem a játszadozás lett volna a célja, minket találnak el azok a nyilak, de megbánja még, hogy nem végzett velünk ott.
*Újra a házak és a sikátorok felé fordítja sárga szemeit, már nem lehetnek messze.*
- Segíteni fogok benne, hogy megtehesd. *Keresi még egy pillantás erejéig Aenae tekintetét. Teljesen komolyan gondolja és ez látszik is rajta. Azután is ki tudja lógatni a beleinél fogva, hogy a lány puszta kézzel fojtotta meg.
A sarokról már látja a kaszárnya épületét, ahol lovasok állnak, láthatóan indulásra készen. A sárga szemek Denjaart keresik. ~ "Mindenhol ott vagyok." Azt majd meglátjuk, te rohadék. ~
Elindul, próbálja szabad kezével Aenae karját vagy kezét fogni, hogy a közelében maradjon. A füttyszó meglepetésként éri, de eleget élt Wegtorenben ahhoz, hogy tudja, ez akár rosszat is jelenthet. A futó léptek zaja csak ráadás.*
- Futás! *Szól oda a lánynak, majd teljes erejéből futni kezd a lovasok felé.*
- DENJAAR! ITT VAGYUNK! *Ordítja a kaszárnya felé. Talán üldözőik tértek vissza, talán nem, de nem kockáztathat. A füttyöt a kaszárnyánál is hallhatták és az igric úgy gondolja, nem onnan érkezett.
Nem tudja, mennyi lehet a távolság a lovasokig, de ha úgy érzi, hogy valakik utánuk loholnak, megfordul futás közben derékból, hogy ha bárki fenyegető közelségbe ért volna, azt megkínálja Kathlyn egy acélvesszőjével.
Most mondja Aenae vagy bárki is, hogy túllihegte a dolgot.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-24 10:21:12
Üzenet elküldve: 2020-01-24 10:21:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Heldwrik//
*Úgy néz ki, Denjaar most engedékeny vele szemben, Utrhin teheti a dolgát, amit igazán jó néven vesz. Nagyot mosolyog, esetleg tenyérbemászónak is tűnhet, de ezzel egyáltalán nem foglalkozik, hiszen a célja a lényeg. Ha megbüntethet egy városőrt, akkor erőt demonstrálhat, talán többen is fognak figyelni rá. Meghajol, szóra emeli a száját, aztán elbúcsúzik a parancsnoktól.*
-Köszönöm, uram! *A kapu felé igyekszik, Helwriket kipécézve halad a gnóm. A kiabálások nem érdeklik most, tud ilyen is lenni, ha azt kívánják tőle. Amint megtalálja a kapuőrt, szól neki.*
-Helwrik, kérem, jöjjön velem. *Reméli, minden úgy fog történni, ahogyan azt eltervezte. Ezután az irodájába siet, ha követi őt a közlegény, becsukja mögöttük az ajtót, magához képest kedves hangon szólal meg.*
-Tudja, volt itt a napokban egy eset, amiről a lakrészekben pletyka is kering már. Van egy dinnye, amire bizonyítékkal szolgálhatok, hogy lopott volt. Egy szegény, ártatlan, szőke kisfiútól vették el, apja utolsó hagyatéka volt neki, mielőtt kihunyt, s ez volt a szegénységének egyetlen mentsvára. Ezt nem hagyhatjuk büntetlenül, még akkor sem, ha kollégánk volt az elkövető. Már ítéletet is hoztunk, csak írásba kell foglalnom, kérem, magának csak annyi feladata lenne, hogy elmondja, melyik városőr volt az. Elég a neve. *Próbál bizalmasan beszélni, feltehetően eddig nagy sikerrel. Hatalmas kő esne le a szívéről, amennyiben az ember férfi készséges lenne, s elárulná, kiről is van szó. Igaz, sok részletben hazudott, újakat talált ki, de most megengedi magának: az eljárás a fontos.*
//Heldwrik//
*Úgy néz ki, Denjaar most engedékeny vele szemben, Utrhin teheti a dolgát, amit igazán jó néven vesz. Nagyot mosolyog, esetleg tenyérbemászónak is tűnhet, de ezzel egyáltalán nem foglalkozik, hiszen a célja a lényeg. Ha megbüntethet egy városőrt, akkor erőt demonstrálhat, talán többen is fognak figyelni rá. Meghajol, szóra emeli a száját, aztán elbúcsúzik a parancsnoktól.*
-Köszönöm, uram! *A kapu felé igyekszik, Helwriket kipécézve halad a gnóm. A kiabálások nem érdeklik most, tud ilyen is lenni, ha azt kívánják tőle. Amint megtalálja a kapuőrt, szól neki.*
-Helwrik, kérem, jöjjön velem. *Reméli, minden úgy fog történni, ahogyan azt eltervezte. Ezután az irodájába siet, ha követi őt a közlegény, becsukja mögöttük az ajtót, magához képest kedves hangon szólal meg.*
-Tudja, volt itt a napokban egy eset, amiről a lakrészekben pletyka is kering már. Van egy dinnye, amire bizonyítékkal szolgálhatok, hogy lopott volt. Egy szegény, ártatlan, szőke kisfiútól vették el, apja utolsó hagyatéka volt neki, mielőtt kihunyt, s ez volt a szegénységének egyetlen mentsvára. Ezt nem hagyhatjuk büntetlenül, még akkor sem, ha kollégánk volt az elkövető. Már ítéletet is hoztunk, csak írásba kell foglalnom, kérem, magának csak annyi feladata lenne, hogy elmondja, melyik városőr volt az. Elég a neve. *Próbál bizalmasan beszélni, feltehetően eddig nagy sikerrel. Hatalmas kő esne le a szívéről, amennyiben az ember férfi készséges lenne, s elárulná, kiről is van szó. Igaz, sok részletben hazudott, újakat talált ki, de most megengedi magának: az eljárás a fontos.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-23 21:35:25
Üzenet elküldve: 2020-01-23 21:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Amint Grük magára hagyja az elfet, ő egyből eleget is tesz kérésének és szabad ágy után kezd nézelődni. A feladat nem is olyan egyszerű, nem hamarkodhatja el a döntést, jó lenne olyan helyet választani, ami lehetőleg nem valami álmában beszélős vagy ordítva horkolós mellett van. Sajnos mivel ezt a fekvőhelyek kinézetéből lehetetlen kikövetkeztetni, magában imát mormolva pakolja le holmiját az egyik találomra kiválasztott ágyra, amin, amíg még vár, helyet is foglal. Még egy darabig üldögél, azon morfondírozik, mennyire lesz kényelmetlen ez az ágy a majori után majd végül felpattan és úgy dönt, visszamegy az irodához. Eleget várt már, nem jött még senki, ő meg nem épp az a türelmes fajta. Viszonylag gyorsan céljához érve hamar érkezik is valaki. Egy magas, szakállas valaki, aki egészen egy harcos benyomását kelti. A férfi szavait hallva jobb szemöldöke homloka közepére szalad, már nyitná is száját, hogy valamit gorombán visszavágjon, de még szerencsére előtte végigszalad tekintete a másikon, s látva a puccos kendőt végül is nem vonja kérdőre, kinek is képzeli magát.*
~A parancsnok lenne...?~
*Teszi fel magában a kérdést majd végül kiböki*
-Nem is kell. Naesala Wynroris.
*Mutatkozik be ő is majd a kérdés hallatán végleg megbizonyosodva a férfi tisztjéről felel*
-Itt szolgáltam a Városi Őrségnél, még a lázadás előtt valamivel.
*Kénytelen elgondolkodni mennyi ideje is volt már az, de hirtelen nem tudja megmondani. Mindegy is.*
-Azért szeretnék csatlakozni, mert...nem is tudom...
*Gondolkodik el pár pillanatra hogyan is fogalmazzon, hogy ne legyen szentimentális vagy nyálas, de jobb szavak sajnos nem jutnak eszébe*
-Hiányzik városőrködés.
*Hangja kicsit bizonytalan és valószínűleg Denjaar már nem is figyel, csak vet felé egy szigorú pillantást és már osztja is az első parancsot. Az elf eleget téve a felszólításnak követi a parancsnokot, szaporázott léptekkel.
Ahogy kiérnek az épületből értetlen pillantásokat vet a kiabáló tömeg felé, ahonnan épp csak egy-egy szót hall ki, amelyek bizony nem túl biztatóak.*
~Mi a...~
*Épp csakhogy összeáll a fejében, mi lehet a gond, a férfi már siet is tovább, az elf pedig természetesen követi őt majd az utasítást hallva már rohan is Görényhez, hogy nyeregbe pattanjon és a többiekhez felzárkózva megálljon a kapunál.*
*Amint Grük magára hagyja az elfet, ő egyből eleget is tesz kérésének és szabad ágy után kezd nézelődni. A feladat nem is olyan egyszerű, nem hamarkodhatja el a döntést, jó lenne olyan helyet választani, ami lehetőleg nem valami álmában beszélős vagy ordítva horkolós mellett van. Sajnos mivel ezt a fekvőhelyek kinézetéből lehetetlen kikövetkeztetni, magában imát mormolva pakolja le holmiját az egyik találomra kiválasztott ágyra, amin, amíg még vár, helyet is foglal. Még egy darabig üldögél, azon morfondírozik, mennyire lesz kényelmetlen ez az ágy a majori után majd végül felpattan és úgy dönt, visszamegy az irodához. Eleget várt már, nem jött még senki, ő meg nem épp az a türelmes fajta. Viszonylag gyorsan céljához érve hamar érkezik is valaki. Egy magas, szakállas valaki, aki egészen egy harcos benyomását kelti. A férfi szavait hallva jobb szemöldöke homloka közepére szalad, már nyitná is száját, hogy valamit gorombán visszavágjon, de még szerencsére előtte végigszalad tekintete a másikon, s látva a puccos kendőt végül is nem vonja kérdőre, kinek is képzeli magát.*
~A parancsnok lenne...?~
*Teszi fel magában a kérdést majd végül kiböki*
-Nem is kell. Naesala Wynroris.
*Mutatkozik be ő is majd a kérdés hallatán végleg megbizonyosodva a férfi tisztjéről felel*
-Itt szolgáltam a Városi Őrségnél, még a lázadás előtt valamivel.
*Kénytelen elgondolkodni mennyi ideje is volt már az, de hirtelen nem tudja megmondani. Mindegy is.*
-Azért szeretnék csatlakozni, mert...nem is tudom...
*Gondolkodik el pár pillanatra hogyan is fogalmazzon, hogy ne legyen szentimentális vagy nyálas, de jobb szavak sajnos nem jutnak eszébe*
-Hiányzik városőrködés.
*Hangja kicsit bizonytalan és valószínűleg Denjaar már nem is figyel, csak vet felé egy szigorú pillantást és már osztja is az első parancsot. Az elf eleget téve a felszólításnak követi a parancsnokot, szaporázott léptekkel.
Ahogy kiérnek az épületből értetlen pillantásokat vet a kiabáló tömeg felé, ahonnan épp csak egy-egy szót hall ki, amelyek bizony nem túl biztatóak.*
~Mi a...~
*Épp csakhogy összeáll a fejében, mi lehet a gond, a férfi már siet is tovább, az elf pedig természetesen követi őt majd az utasítást hallva már rohan is Görényhez, hogy nyeregbe pattanjon és a többiekhez felzárkózva megálljon a kapunál.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:34:56
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:34:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
- Szörnyűség! Borzalom! Gyilkosság! *Üvölti a csapat, egyesek a másikuk karját szorongatják. Hiába az őrök, a hangzavar nem csitul, egészen addig, míg a kapitány oda nem ér. Persze első felszólítására csupán mindnyájan megismétlik, mit az előbb mondtak, egymás szavába vágva, ijedten és kiabálva, mígnem aztán lassan összeáll a kép, legalábbis, amit az érkező csapat elmond, az lesz világos. Denjaar megtudhatja, hogy békés vásárolgatáson volt mindegyikük, meg, hogy az egyik a feleségével volt ott és a Szűk köz piros tetejű házában laknak. A gyerek is beteg. Itt aztán megint kavarodás támadt, többen rászóltak a másikra, hogy a lényeget mondja. Emberek támadtak egymásra a piacon, mindkét csapatba voltak vagy öten. Van, ki úgy véli a Kalmár báróját látta egy lánnyal, de hamar lehurrogják. Idegenek voltak és állig felfegyverkezve, aztán jött egy óriás, ki karokat tépett le, s torkokat harapott át. Persze az óriásnak voltak társai is, bár ebben bizonytalanok. Vérengzés volt, sokakat megöltek, volt, ki rögtön lázadást kiáltott, s volt, ki úgy tartotta, a gazdagok vettek revansot, s szegényeket öltek. Denjaarnak egyvalami biztosan szöget üthet a fejébe. Ezek közül az emberek közül, ha ott is voltak a helyszínen, kevés lehet hiteles tanú.
Más is történik. A zsoldosvezér egyetlen biccentéssel veszi tudomásul a hallottakat, s int társainak, kik mindent eldobva pattannak nyeregbe. Pár pillanat csak, s felsorakozva ülnek lóháton, parancsra várva. A zsoldosvezér, kissé előrébb léptet, a ló marával, az épp egyik hadoválót meglökve.*
- Csend legyen. *Csak egy egyszerű szó.* A kapitány rendet akar. Ez nem rend. Csend legyen. *Hátrabiccent, mire sorosabban felsorakoznak mögé.*
- Indulhatunk... kapitány. Fegyvert használjunk? *Csendes egy kérdés ez, mégis némaság burkolózik az addig ijedten fecsegők közé.*
- Szörnyűség! Borzalom! Gyilkosság! *Üvölti a csapat, egyesek a másikuk karját szorongatják. Hiába az őrök, a hangzavar nem csitul, egészen addig, míg a kapitány oda nem ér. Persze első felszólítására csupán mindnyájan megismétlik, mit az előbb mondtak, egymás szavába vágva, ijedten és kiabálva, mígnem aztán lassan összeáll a kép, legalábbis, amit az érkező csapat elmond, az lesz világos. Denjaar megtudhatja, hogy békés vásárolgatáson volt mindegyikük, meg, hogy az egyik a feleségével volt ott és a Szűk köz piros tetejű házában laknak. A gyerek is beteg. Itt aztán megint kavarodás támadt, többen rászóltak a másikra, hogy a lényeget mondja. Emberek támadtak egymásra a piacon, mindkét csapatba voltak vagy öten. Van, ki úgy véli a Kalmár báróját látta egy lánnyal, de hamar lehurrogják. Idegenek voltak és állig felfegyverkezve, aztán jött egy óriás, ki karokat tépett le, s torkokat harapott át. Persze az óriásnak voltak társai is, bár ebben bizonytalanok. Vérengzés volt, sokakat megöltek, volt, ki rögtön lázadást kiáltott, s volt, ki úgy tartotta, a gazdagok vettek revansot, s szegényeket öltek. Denjaarnak egyvalami biztosan szöget üthet a fejébe. Ezek közül az emberek közül, ha ott is voltak a helyszínen, kevés lehet hiteles tanú.
Más is történik. A zsoldosvezér egyetlen biccentéssel veszi tudomásul a hallottakat, s int társainak, kik mindent eldobva pattannak nyeregbe. Pár pillanat csak, s felsorakozva ülnek lóháton, parancsra várva. A zsoldosvezér, kissé előrébb léptet, a ló marával, az épp egyik hadoválót meglökve.*
- Csend legyen. *Csak egy egyszerű szó.* A kapitány rendet akar. Ez nem rend. Csend legyen. *Hátrabiccent, mire sorosabban felsorakoznak mögé.*
- Indulhatunk... kapitány. Fegyvert használjunk? *Csendes egy kérdés ez, mégis némaság burkolózik az addig ijedten fecsegők közé.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-22 14:52:28
Üzenet elküldve: 2020-01-22 14:52:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Grük elmosolyodik a törp arckifejezésén és nem csak ámítja a törpét. Még jól emlékszik arra a napra, amikor a fogadóba betérve hozzáverődött egy duóhoz, akik a városi őrség újraszervezéséről tanakodtak. Egyre többen és többen lettek, volt aki a pénzért, volt aki a becsületért és volt olyan is, aki csak a szórakozásért volt az asztalnál. Egyszer csak betoppant Denjaar egy tanácsos oldalán és elmondta, hogy ő is az újraszervezést tervezi és a tanácsos támogatásával képes is volt megtenni. Ott és akkor négyen írták alá a szerződést, de az óriásnőt és a megbolondult városőrt nem látta azóta sem. Ha Grüknek meg kéne mondania, hogy miért áll rangilag Brox alatt, akkor azt mondaná, hogy a parancsnokhelyettes vezetett már katonákat csatában, Grük meg régen csak egy vadász volt.*
-Hallottam.
*Mondja gyorsan és a kapu felé siet már egy kis lépés előnyel a törppel szemben, de a kaput ő se éri el, mert a parancsnokkal előbb találkozik.*
-Uram.
*Felel a felszólításra és kezét a pengére helyezve áll meg a parancsnokkal szembe.*
-Igenis uram.
*Ahogy e mondat elhagyja száját már siet is az istálló felé, odaérve amilyen gyorsan csak tudja felszereli lovát és fel ül rá, de csak akkor indul el a kapuhoz ha már mind a hárman készen állnak.*
*Grük elmosolyodik a törp arckifejezésén és nem csak ámítja a törpét. Még jól emlékszik arra a napra, amikor a fogadóba betérve hozzáverődött egy duóhoz, akik a városi őrség újraszervezéséről tanakodtak. Egyre többen és többen lettek, volt aki a pénzért, volt aki a becsületért és volt olyan is, aki csak a szórakozásért volt az asztalnál. Egyszer csak betoppant Denjaar egy tanácsos oldalán és elmondta, hogy ő is az újraszervezést tervezi és a tanácsos támogatásával képes is volt megtenni. Ott és akkor négyen írták alá a szerződést, de az óriásnőt és a megbolondult városőrt nem látta azóta sem. Ha Grüknek meg kéne mondania, hogy miért áll rangilag Brox alatt, akkor azt mondaná, hogy a parancsnokhelyettes vezetett már katonákat csatában, Grük meg régen csak egy vadász volt.*
-Hallottam.
*Mondja gyorsan és a kapu felé siet már egy kis lépés előnyel a törppel szemben, de a kaput ő se éri el, mert a parancsnokkal előbb találkozik.*
-Uram.
*Felel a felszólításra és kezét a pengére helyezve áll meg a parancsnokkal szembe.*
-Igenis uram.
*Ahogy e mondat elhagyja száját már siet is az istálló felé, odaérve amilyen gyorsan csak tudja felszereli lovát és fel ül rá, de csak akkor indul el a kapuhoz ha már mind a hárman készen állnak.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-22 14:23:50
Üzenet elküldve: 2020-01-22 14:23:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
//Temetetlen múlt//
- Természetesen uram. Gondoltam, hogy az nem az igazi felvételi volt.
* Feleli Gimeron az őrmester kérdésére. Grük azon szavain azonban, miszerint ő volt a második, aki aláírta a szerződést a törpe nagyon meglepődik. Ezen meglepettsége valószínűleg az arcára is kiül és az őrmester ezt észre is veheti.
~ Ha olyan régóta itt van, miért csak őrmesteri rangban van? ~ teszi fel magának a kérdést. Arra pedig, hogy Grük az ő ittlétének indokáról érdeklődik így felel: *
- Hát egyrészt, hogy ne jöjjek ki a formából. Egy harcos mégse álljon be péknek nem igaz? * Mondja a törpe, miközben elneveti magát, majd így folytatja: *
- Persze ez még nem ok arra, hogy éppen ide jöjjek, hiszen gondolom a zsold nem túl magas. A sárvárosban, valami rablóbandába beállva bizonyára jobban keresnék. De engem az arany nem érdekel! Törpe vagyok. *Amikor ezt kimondja hangja komorabb lesz. Eddig az őrmester szemébe nézett, most kissé lehajtja a fejét és bambán a földet kezdi bámulni és így folytatja: *
Törpe vagyok és ma, ahogyan a fajtársaimat elnézem szégyenkeznem kell emiatt. Belőlük már elveszett a büszkeség. Elfeledték Avalurydda dicsőségét és Amloshrudd fényét.
* Ekkor szemét visszaemeli az őrmesterre. *
Én ezt a törpe becsületen esett csorbát akarom kiköszörülni…
* Ekkor azonban a kissé hosszúra nyúlt bemutatkozását kiáltozások zavarják meg. *
- Ön is hallja uram? A kapu felől jön! Nem kellene oda mennünk?
* A választ azonban már a parancsnok adja meg, aki épp a kapu felől igyekszik feléjük, miközben az őrmester után kiált. *
- Igen uram, tudok!
* Feleli a törpe a parancsnok kérdésére. Nem kell neki kétszer mondani. A törpe sarkon fordul és az istálló felé igyekszik, hogy minél hamarább felnyergeljen és indulhasson. Míg a parancsnok a többieknek kiosztja a parancsot ez meg is történik. De bevárja az őrmestert is, amennyiben az ugyan így cselekedett, és vele együtt indul a kapuhoz. *
A hozzászólás írója (Szürkeszakállú Gimeron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 14:24:54
//Temetetlen múlt//
- Természetesen uram. Gondoltam, hogy az nem az igazi felvételi volt.
* Feleli Gimeron az őrmester kérdésére. Grük azon szavain azonban, miszerint ő volt a második, aki aláírta a szerződést a törpe nagyon meglepődik. Ezen meglepettsége valószínűleg az arcára is kiül és az őrmester ezt észre is veheti.
~ Ha olyan régóta itt van, miért csak őrmesteri rangban van? ~ teszi fel magának a kérdést. Arra pedig, hogy Grük az ő ittlétének indokáról érdeklődik így felel: *
- Hát egyrészt, hogy ne jöjjek ki a formából. Egy harcos mégse álljon be péknek nem igaz? * Mondja a törpe, miközben elneveti magát, majd így folytatja: *
- Persze ez még nem ok arra, hogy éppen ide jöjjek, hiszen gondolom a zsold nem túl magas. A sárvárosban, valami rablóbandába beállva bizonyára jobban keresnék. De engem az arany nem érdekel! Törpe vagyok. *Amikor ezt kimondja hangja komorabb lesz. Eddig az őrmester szemébe nézett, most kissé lehajtja a fejét és bambán a földet kezdi bámulni és így folytatja: *
Törpe vagyok és ma, ahogyan a fajtársaimat elnézem szégyenkeznem kell emiatt. Belőlük már elveszett a büszkeség. Elfeledték Avalurydda dicsőségét és Amloshrudd fényét.
* Ekkor szemét visszaemeli az őrmesterre. *
Én ezt a törpe becsületen esett csorbát akarom kiköszörülni…
* Ekkor azonban a kissé hosszúra nyúlt bemutatkozását kiáltozások zavarják meg. *
- Ön is hallja uram? A kapu felől jön! Nem kellene oda mennünk?
* A választ azonban már a parancsnok adja meg, aki épp a kapu felől igyekszik feléjük, miközben az őrmester után kiált. *
- Igen uram, tudok!
* Feleli a törpe a parancsnok kérdésére. Nem kell neki kétszer mondani. A törpe sarkon fordul és az istálló felé igyekszik, hogy minél hamarább felnyergeljen és indulhasson. Míg a parancsnok a többieknek kiosztja a parancsot ez meg is történik. De bevárja az őrmestert is, amennyiben az ugyan így cselekedett, és vele együtt indul a kapuhoz. *
A hozzászólás írója (Szürkeszakállú Gimeron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 14:24:54
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-22 00:16:00
Üzenet elküldve: 2020-01-22 00:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
-Megoldjuk. Azonban most minden emberre szükségünk van, a választások a csekélyke erőnket is felemésztik. Magának feladata van, Rulcar...
*Tompít hangját, majd miközben belépnek a Laktanya épületébe, a férfi felé fordul.*
-Beszéltem Arizeus tanácsossal a gyújtogató törpéről. Úgy sejtem, valóban az lesz a gyanúsított, akiről az őrmester és a parancsnokhelyettes beszélt... De nem adok ki rá körözvényt, nem szeretném, ha felszívódna.
*Az iroda felé indul, hisz ott lesz az újoncuk is, akit Grük említett.*
-Azt mondják, a fickó egyetlen motivációja az arany. Csalja csapdába, ígérjen könnyű munkát jó fizetségért, valami nyilvános helyen... Talán keresheti is név szerint az ipsét, mit tudom én. Ehhez maga jobban ért. Kapja el és tudja meg, amit meg kell tudnunk. Hogy kinek dolgozik. És legyen óvatos.
*Biccent a férfinek, majd mikor az elválik, ő továbbsiet az iroda irányába. Nem is kell sokat keresgélnie a leendő bakát, szeme csakhamar megakad a jövevényen.
Naesala nem mondhatná magáról, hogy nem feltűnő jelenség. A hófehér hajzuhatag, a csinoska ábrázat... Az öltözék azonban árulkodó, ahogy a rideg tekintet is. Noha nem tartozik a legjobb emberismerők körébe, még is érzi, hogy egy harcossal áll szemben.*
-Nem ígérhetek leányszállást. *Jegyzi meg derűsen, követve az elf tekintetét.*
-Denjaar Krultos. Ön pedig... *Csak finoman húzódik a szemöldök, várva a választ.*
-Miért akar csatlakozni hozzánk? Szolgált már valahol? *Szegezi a szokásos kérdéseket a fehérhajúnak, kitartóan fixírozva annak arcát.
A feleletet azonban nem várhatja meg. Kintről heves kiabálás hallatszik, s mintha egy idegen hang még őt is szólongatná. A beszélgetést alighanem később kell folytatniuk. Egy elnyújtott, merengő, ámde szigorú pillantás még Naesalara, majd sarkon fordul és az ajtó felé siet.*
-Jöjjön velem. Karddal a kezében ismerszik meg az igazi harcos.
*Remélve, hogy a lány érti a célzást és követi, kisiet az ajtón és egyenesen a tülekedés felé veszi az irányt.*
-Csak nyugalom.
*Csitítja az egybegyűlteket, az elkapott szavakból pedig nagyjából össze tudja rakni, mit is óhajtanak a Kaszárnyánál.*
-Ne aggódjanak, a kezünkbe vesszük az ügyet. A város hálás lehet Önöknek. Menjenek most haza, pihenjenek. Őrmester!
*Utolsó szavát persze már nem a kapuban állókhoz intézi. Sarkon fordulva siet Grük és Gimeron felé, válla fölött hátrapillantva ellenőrzi csak, hogy Naesala vele tart-e.*
-Törp uram, tud-e lovagolni? Ha nem, üljön fel az őrmester mögé. Baj történt a piactéren.
*Pillant Grükre szigorúan, majd végigjáratja szemét a hármason. Hangja a szokásosnál is keményebben cseng, de valahogy tudja, társai zokszó nélkül követni fogják.*
-Lóra. A kapuban találkozunk, irány a Piactér.
*Azonban mielőtt ő maga az istálló felé venné az irányt, a még az udvaron lézengő zsoldosok vezetőjéhez lép.*
-Alám rendelték Önöket, igaz-e? Most megmutathatják, hogy megérték-e a pénzüket. Hozzon magával még négyet, lóval. Valami történt a Piactéren és gyorsan a végére kell járnunk.
*Biccent a férfinek, majd a frissen páncélba bujtatott bakákhoz fordul. Jó egy tucat lélek. Szemmel láthatóan érdeklődve hallgatják az eseményeket, ő pedig nem rest feladatot osztani nekik. Amennyiben Gigár a helyszínen van, a szavai hozzá is szólnak természetesen.*
-Hat fő kezdjen járőrözni, 12 órás szolgálat. Kettesével járjátok a város utcáit, ha visszatértetek, váltás. A köpenyt, páncélt ne feledjétek itthon és legyetek résen. A kiképzésnek vége, itt az ideje élesben is megmutatnotok, hogy érdemesek vagytok erre a címerre. Oszolj!
*Nem késlekedik tovább, a három társa és alighanem a zsoldosok is felnyergelték már a lovukat, már ha vele tartanak. Hamar lovat kerít az istállóból maga is, és már üget is a kapu felé, ahol remélhetőleg már mindenki menetkész.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 00:24:45
-Megoldjuk. Azonban most minden emberre szükségünk van, a választások a csekélyke erőnket is felemésztik. Magának feladata van, Rulcar...
*Tompít hangját, majd miközben belépnek a Laktanya épületébe, a férfi felé fordul.*
-Beszéltem Arizeus tanácsossal a gyújtogató törpéről. Úgy sejtem, valóban az lesz a gyanúsított, akiről az őrmester és a parancsnokhelyettes beszélt... De nem adok ki rá körözvényt, nem szeretném, ha felszívódna.
*Az iroda felé indul, hisz ott lesz az újoncuk is, akit Grük említett.*
-Azt mondják, a fickó egyetlen motivációja az arany. Csalja csapdába, ígérjen könnyű munkát jó fizetségért, valami nyilvános helyen... Talán keresheti is név szerint az ipsét, mit tudom én. Ehhez maga jobban ért. Kapja el és tudja meg, amit meg kell tudnunk. Hogy kinek dolgozik. És legyen óvatos.
*Biccent a férfinek, majd mikor az elválik, ő továbbsiet az iroda irányába. Nem is kell sokat keresgélnie a leendő bakát, szeme csakhamar megakad a jövevényen.
Naesala nem mondhatná magáról, hogy nem feltűnő jelenség. A hófehér hajzuhatag, a csinoska ábrázat... Az öltözék azonban árulkodó, ahogy a rideg tekintet is. Noha nem tartozik a legjobb emberismerők körébe, még is érzi, hogy egy harcossal áll szemben.*
-Nem ígérhetek leányszállást. *Jegyzi meg derűsen, követve az elf tekintetét.*
-Denjaar Krultos. Ön pedig... *Csak finoman húzódik a szemöldök, várva a választ.*
-Miért akar csatlakozni hozzánk? Szolgált már valahol? *Szegezi a szokásos kérdéseket a fehérhajúnak, kitartóan fixírozva annak arcát.
A feleletet azonban nem várhatja meg. Kintről heves kiabálás hallatszik, s mintha egy idegen hang még őt is szólongatná. A beszélgetést alighanem később kell folytatniuk. Egy elnyújtott, merengő, ámde szigorú pillantás még Naesalara, majd sarkon fordul és az ajtó felé siet.*
-Jöjjön velem. Karddal a kezében ismerszik meg az igazi harcos.
*Remélve, hogy a lány érti a célzást és követi, kisiet az ajtón és egyenesen a tülekedés felé veszi az irányt.*
-Csak nyugalom.
*Csitítja az egybegyűlteket, az elkapott szavakból pedig nagyjából össze tudja rakni, mit is óhajtanak a Kaszárnyánál.*
-Ne aggódjanak, a kezünkbe vesszük az ügyet. A város hálás lehet Önöknek. Menjenek most haza, pihenjenek. Őrmester!
*Utolsó szavát persze már nem a kapuban állókhoz intézi. Sarkon fordulva siet Grük és Gimeron felé, válla fölött hátrapillantva ellenőrzi csak, hogy Naesala vele tart-e.*
-Törp uram, tud-e lovagolni? Ha nem, üljön fel az őrmester mögé. Baj történt a piactéren.
*Pillant Grükre szigorúan, majd végigjáratja szemét a hármason. Hangja a szokásosnál is keményebben cseng, de valahogy tudja, társai zokszó nélkül követni fogják.*
-Lóra. A kapuban találkozunk, irány a Piactér.
*Azonban mielőtt ő maga az istálló felé venné az irányt, a még az udvaron lézengő zsoldosok vezetőjéhez lép.*
-Alám rendelték Önöket, igaz-e? Most megmutathatják, hogy megérték-e a pénzüket. Hozzon magával még négyet, lóval. Valami történt a Piactéren és gyorsan a végére kell járnunk.
*Biccent a férfinek, majd a frissen páncélba bujtatott bakákhoz fordul. Jó egy tucat lélek. Szemmel láthatóan érdeklődve hallgatják az eseményeket, ő pedig nem rest feladatot osztani nekik. Amennyiben Gigár a helyszínen van, a szavai hozzá is szólnak természetesen.*
-Hat fő kezdjen járőrözni, 12 órás szolgálat. Kettesével járjátok a város utcáit, ha visszatértetek, váltás. A köpenyt, páncélt ne feledjétek itthon és legyetek résen. A kiképzésnek vége, itt az ideje élesben is megmutatnotok, hogy érdemesek vagytok erre a címerre. Oszolj!
*Nem késlekedik tovább, a három társa és alighanem a zsoldosok is felnyergelték már a lovukat, már ha vele tartanak. Hamar lovat kerít az istállóból maga is, és már üget is a kapu felé, ahol remélhetőleg már mindenki menetkész.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 00:24:45
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:49:07
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:49:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
*Amint a kocsis végzett feladatával, újfent füttyentés hallik, s segédei máris a kocsin teremnek.*
- Használják őket egészséggel, uram! *Kiáltja nevetve, s intve, de már fordul is ki a kapun, majd a főtér felé veszi az irányt, ki tudja honnan érkezhettek. A lovasok időközben láthatóan megállapodtak, immár a vezető sem néz, csupán az egyik itató szélére ülve a többieket figyeli, s máris utasításokat oszt halkan. Továbbra is fegyelmezetten viselkednek, de senki felé sem nyitnak, vérbeli, marcona és csendes zsoldosok, kérdés, mennyire megbízhatóak, hisz esélyt sem adnak megismerésükre.*
*A kapitány, beosztottjaival nyugodtan szót tud váltani, immár a pakolás, s fegyverhordást követően van lehetőség további tanácskozásra és utasítások kiosztására, azonban kis idő elteltével hangos kiáltozásokra figyelhetnek fel a kaszárnya lakói. Már korábban is feltűnhet, hogy a város közepe táján, mintha kissé megbolydult volna a nép. Mi eddig csupán kofák hangos kiabálása volt, most már inkább félelemittas üvöltés. Ami gyermekkacaj volt, már inkább sikítás, s ezt erősíti meg az a néhány tagból álló vegyes csapat is, ki szinte a kaszárnya őreinek nekifeszülve próbál a kapitány elé jutni.*
- KAPITÁÁNY!!! KAPITÁÁÁNY! Lázadáás! Gyilkosság! Szörnyek! Az istenekre, hát nem segít?!! A piacon egymást ölik a népek!!! Vannak vagy húszan! A várost megtámadtááák!!! *Nem egy férfi, vagy nő kiabál. Egymás szavába vágva szinte az összes megpróbál a másikra rákontrázni. Nehéz is így kivenni a lényeget, de egyet biztosan tudhatnak. A piacon valami történt. Valami, ami felzaklatta az addig nyugodtan ténykedő és vásárolgató embereket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.21 21:52:37
*Amint a kocsis végzett feladatával, újfent füttyentés hallik, s segédei máris a kocsin teremnek.*
- Használják őket egészséggel, uram! *Kiáltja nevetve, s intve, de már fordul is ki a kapun, majd a főtér felé veszi az irányt, ki tudja honnan érkezhettek. A lovasok időközben láthatóan megállapodtak, immár a vezető sem néz, csupán az egyik itató szélére ülve a többieket figyeli, s máris utasításokat oszt halkan. Továbbra is fegyelmezetten viselkednek, de senki felé sem nyitnak, vérbeli, marcona és csendes zsoldosok, kérdés, mennyire megbízhatóak, hisz esélyt sem adnak megismerésükre.*
*A kapitány, beosztottjaival nyugodtan szót tud váltani, immár a pakolás, s fegyverhordást követően van lehetőség további tanácskozásra és utasítások kiosztására, azonban kis idő elteltével hangos kiáltozásokra figyelhetnek fel a kaszárnya lakói. Már korábban is feltűnhet, hogy a város közepe táján, mintha kissé megbolydult volna a nép. Mi eddig csupán kofák hangos kiabálása volt, most már inkább félelemittas üvöltés. Ami gyermekkacaj volt, már inkább sikítás, s ezt erősíti meg az a néhány tagból álló vegyes csapat is, ki szinte a kaszárnya őreinek nekifeszülve próbál a kapitány elé jutni.*
- KAPITÁÁNY!!! KAPITÁÁÁNY! Lázadáás! Gyilkosság! Szörnyek! Az istenekre, hát nem segít?!! A piacon egymást ölik a népek!!! Vannak vagy húszan! A várost megtámadtááák!!! *Nem egy férfi, vagy nő kiabál. Egymás szavába vágva szinte az összes megpróbál a másikra rákontrázni. Nehéz is így kivenni a lényeget, de egyet biztosan tudhatnak. A piacon valami történt. Valami, ami felzaklatta az addig nyugodtan ténykedő és vásárolgató embereket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.21 21:52:37
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-21 13:37:14
Üzenet elküldve: 2020-01-21 13:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A segítség//
*Türelemmel és tisztelettel hallgatja végig a parancsnokot miközben haladnak az új felszerelések felderítése irányába. Nem feltétlenül érinti és érdekli az, amely most úgy tűnve mindenkit.*
- Értem Uram! *Feleli az újrakezdésre határozottan, még ha nem is ért vele egyet. Természetesen az elvi megközelítést érti, de súlyos biztonsági hibának tartaná, ha legalább minimálisan se tudnának ezekről az újoncokról semmit. Ennek ellenére a parancsnok szava szent és utasítása egyértelmű.*
- A kis madaraknak épp sok munkája akad, amely reményeim szerint hamarosan eredménnyel is zárul. Erről haladéktalanul jelentést teszek önnek. *Majd a másik feleletének első részére is reflektál.*
- Nem jönne rosszul némi erősítés, hiszen több olyan információ morzsa és hír van, amely kutatásra szorulna és bizony az erőforrásaink végesek. Leginkább madarakból. Tehát ha akad olyan, akit mellőzni tud, vagy besegítene, akkor szívesen venném. *Nem lenne rossz bővíteni az állományt és lenne bőven feladat a kaszárnyán belül és kívül is. Türelemmel megvárja a parancsnok válaszát, majd távozik annak végeztével.*
*Türelemmel és tisztelettel hallgatja végig a parancsnokot miközben haladnak az új felszerelések felderítése irányába. Nem feltétlenül érinti és érdekli az, amely most úgy tűnve mindenkit.*
- Értem Uram! *Feleli az újrakezdésre határozottan, még ha nem is ért vele egyet. Természetesen az elvi megközelítést érti, de súlyos biztonsági hibának tartaná, ha legalább minimálisan se tudnának ezekről az újoncokról semmit. Ennek ellenére a parancsnok szava szent és utasítása egyértelmű.*
- A kis madaraknak épp sok munkája akad, amely reményeim szerint hamarosan eredménnyel is zárul. Erről haladéktalanul jelentést teszek önnek. *Majd a másik feleletének első részére is reflektál.*
- Nem jönne rosszul némi erősítés, hiszen több olyan információ morzsa és hír van, amely kutatásra szorulna és bizony az erőforrásaink végesek. Leginkább madarakból. Tehát ha akad olyan, akit mellőzni tud, vagy besegítene, akkor szívesen venném. *Nem lenne rossz bővíteni az állományt és lenne bőven feladat a kaszárnyán belül és kívül is. Türelemmel megvárja a parancsnok válaszát, majd távozik annak végeztével.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-20 17:16:41
Üzenet elküldve: 2020-01-20 17:16:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
//Részben Gigár//
-Az én becsületes nevem meg Grüksunosz Dorátolaz őrmester.
*Viszonozza a bemutatkozást útközben, majd hallgatja tovább a harcos törpét.*
-Az írnokunkat Utrhinnak hívják, de nem tudok róla, hogy bármikor is ideiglenes parancs végrehajtó címet kapott volna.
*Mondja kissé meglepve.*
-És ha nem haragszik én majd megismételném a felvételt, pont az miatt, amit most mondott.
*Eközben már oda is érnek a belső udvarra a gyakorlatozó újoncokhoz, akiket éppen Gigár képez ki.*
-Na megjött a szállítmány lehet felfegyverkezni, van páncél és kard is.
*Mondja a gyakorlatozóknak és akár az óriásnak is, ha annak kedve támad valamelyikhez.*
-Hát én már egy jó pár hata hogy itt szolgálok, másodiknak írtam alá a szerződést, az első a parancsnok úr volt.
*Mondja a törp felé fordulva egy kissé merengve.*
-És te miért csatlakoztál?
*Kérdi miközben megfordul a maradékért.*
A hozzászólás írója (Grüksunosz Dorátolaz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 17:17:30
//Részben Gigár//
-Az én becsületes nevem meg Grüksunosz Dorátolaz őrmester.
*Viszonozza a bemutatkozást útközben, majd hallgatja tovább a harcos törpét.*
-Az írnokunkat Utrhinnak hívják, de nem tudok róla, hogy bármikor is ideiglenes parancs végrehajtó címet kapott volna.
*Mondja kissé meglepve.*
-És ha nem haragszik én majd megismételném a felvételt, pont az miatt, amit most mondott.
*Eközben már oda is érnek a belső udvarra a gyakorlatozó újoncokhoz, akiket éppen Gigár képez ki.*
-Na megjött a szállítmány lehet felfegyverkezni, van páncél és kard is.
*Mondja a gyakorlatozóknak és akár az óriásnak is, ha annak kedve támad valamelyikhez.*
-Hát én már egy jó pár hata hogy itt szolgálok, másodiknak írtam alá a szerződést, az első a parancsnok úr volt.
*Mondja a törp felé fordulva egy kissé merengve.*
-És te miért csatlakoztál?
*Kérdi miközben megfordul a maradékért.*
A hozzászólás írója (Grüksunosz Dorátolaz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 17:17:30
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-19 22:21:38
Üzenet elküldve: 2020-01-19 22:21:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
- Igen is uram! * Vágja rá a törpe az őrmester parancsára, majd igyekszik minél több kardot és pajzsot felpakolni és magára aggatni valahogyan, de az összeset azért mégsem sikerül. Röptében még elbúcsúzik a kocsisoktól is. *
- Wylnurana kísérje önöket az útjaikon! Köszönjük a szállítmányt és a segítséget a kipakolásnál.
* Mondja a fuvarosoknak mosolyogva Gimeron, majd az őrmester után siet. *
- Még be sem mutatkoztam uram. Kérem, engedje meg! Szürkeszakállú Gimeron vagyok.
* Mondja a törpe, de kezet nem nyújt, mert így is van elég baja, hogy megtartsa a rengeteg felszerelést, amit magához vett. Majd az őrmester kérdésére így folytatja: *
- Nem uram! A parancsnok urat most láttam először itt az udvaron. Ő nem tartózkodott a laktanyában, amikor én jöttem. Engem az írnok vett fel. Az a hogy is hívják?… Most hirtelen nem jut eszembe a neve. Na mindegy. Azt mondta, hogy ő az ideiglenes parancs végrehajtó. Nem kérdezett semmit a nevemen kívül és fel is lettem véve. Mondjuk ennek örülök, hogy nem bonyolítják túl a papírmunkát a jelentkezésnél. De azért, ha szabad megjegyeznem kissé könnyelmű bárkit felvenni, aki besétál. Legalább is én félnék, hogy nem kívánt elemek is beférkőznek ide… Persze ez csak a magán véleményem.
És ön uram régóta szolgál itt?
* Mondja a törpe az őrmesternek, miközben arra koncentrál, hogy ne ejtsen le semmit és igyekszik a lépést tartani vele. *
- Igen is uram! * Vágja rá a törpe az őrmester parancsára, majd igyekszik minél több kardot és pajzsot felpakolni és magára aggatni valahogyan, de az összeset azért mégsem sikerül. Röptében még elbúcsúzik a kocsisoktól is. *
- Wylnurana kísérje önöket az útjaikon! Köszönjük a szállítmányt és a segítséget a kipakolásnál.
* Mondja a fuvarosoknak mosolyogva Gimeron, majd az őrmester után siet. *
- Még be sem mutatkoztam uram. Kérem, engedje meg! Szürkeszakállú Gimeron vagyok.
* Mondja a törpe, de kezet nem nyújt, mert így is van elég baja, hogy megtartsa a rengeteg felszerelést, amit magához vett. Majd az őrmester kérdésére így folytatja: *
- Nem uram! A parancsnok urat most láttam először itt az udvaron. Ő nem tartózkodott a laktanyában, amikor én jöttem. Engem az írnok vett fel. Az a hogy is hívják?… Most hirtelen nem jut eszembe a neve. Na mindegy. Azt mondta, hogy ő az ideiglenes parancs végrehajtó. Nem kérdezett semmit a nevemen kívül és fel is lettem véve. Mondjuk ennek örülök, hogy nem bonyolítják túl a papírmunkát a jelentkezésnél. De azért, ha szabad megjegyeznem kissé könnyelmű bárkit felvenni, aki besétál. Legalább is én félnék, hogy nem kívánt elemek is beférkőznek ide… Persze ez csak a magán véleményem.
És ön uram régóta szolgál itt?
* Mondja a törpe az őrmesternek, miközben arra koncentrál, hogy ne ejtsen le semmit és igyekszik a lépést tartani vele. *
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-19 02:39:21
Üzenet elküldve: 2020-01-19 02:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
*A parancs természetesen az, hogy osszák szét az újoncok között, s nem az, hogy használják ők maguk. Így Szürkeszakállú Grimerion is maradhat szeretett csatabárdjánál, ha úgy óhajt.*
-Szükségtelen. Megmondtam, hogy kit az Őrség a soraiba vesz, tiszta lappal indul.
*Szavait természetesen Rulcarhoz intézi. Nem fordul hátra a láda feszegetése közben, de a mozdulatban megdermed egy pillanatra. Tudja, hogy a kémmester óvatos ember, de egyúttal veszélyes is.*
-Csak szóljon nekem, ha valamelyikük segítségére lehet. A kis madarai már nem duruzsolnak, Rulcar?
*Ekkor feszíti le a ládát, s habár annak tartalma nem okoz számára meglepetést, még is elakad a lélegzete egy pillanatra. Óvatosan emeli ki a fegyvert a fadobozból, két kézzel, mintha csak porcelánból lenne. Egy pillanatig elnézi a tejfehér pengét s a díszes markolatot, majd felegyenesedik és jobbjába véve a kardot előrenyújtja azt. A tökéletes egyensúlyozás precíz munka eredménye, még a laikus is látja, hogy mestermunka. Egy ideig kitartja a kardot, miközben Grük és Grimerion távolodó alakját fixírozza, majd leengedve kezét a kocsis felé fordul.*
-Valóban így van, kocsis uram. Egy jó kardnak nevet is szokás adni. Nhuur.
*A hüvelykujja végigsimít a sárkányszimbólumon, ahogy visszatéved tekintete a kardra. Egyetlen dolog ugrik be neki, illetve egyetlen valaki.* ~Nhuur.~ *A szénfekete hajú leány a sárkánycímerrel. Úgy mozgott, akár egy macska, s úgy vágta át magát az ellenfelein kezeiben egy-egy pengével, mintha csak erre született volna.* ~Azt mondta, az apja sárkányt ölt.~
*Elmosolyodik, majd felszegve tekintetét ismét csak a kocsis felé fordul.*
-Nhuur, A Hajnal Lángja. Mert hajnala ez Arthenior ellenségeinek.
*Nem sokáig gyönyörködhetnek azonban a pengében, mert egy gnóm csapódik a társasághoz az írnok személyében.*
-Nem találkoztam egy árva alírnokkal sem, jó Utrhin.
*Fordul a férfiúhoz, még mindig a karddal a kezében. Ahhoz, hogy a fegyver végre hüvelyébe kerüljön, nem ártana megválni a régitől, ezt pedig minden bizonnyal az irodájában fog megtörténni.*
-Vigye csak. Viszont egy jó óra múlva keressen meg, feladatom van magának, írnok uram. *Feleli szórakozottan, majd a kocsishoz fordul.* -Jó munkát végeztek. *Biccent búcsúzólag, ha annak nincs több mondanivalója, és elindul a laktanya felé, hogy az újonc dolgának is a végére járjon.*
-Jöjjön maga is, Rulcar. Van egy-két dolog, amit meg kellene beszélnünk.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.19 02:50:55
*A parancs természetesen az, hogy osszák szét az újoncok között, s nem az, hogy használják ők maguk. Így Szürkeszakállú Grimerion is maradhat szeretett csatabárdjánál, ha úgy óhajt.*
-Szükségtelen. Megmondtam, hogy kit az Őrség a soraiba vesz, tiszta lappal indul.
*Szavait természetesen Rulcarhoz intézi. Nem fordul hátra a láda feszegetése közben, de a mozdulatban megdermed egy pillanatra. Tudja, hogy a kémmester óvatos ember, de egyúttal veszélyes is.*
-Csak szóljon nekem, ha valamelyikük segítségére lehet. A kis madarai már nem duruzsolnak, Rulcar?
*Ekkor feszíti le a ládát, s habár annak tartalma nem okoz számára meglepetést, még is elakad a lélegzete egy pillanatra. Óvatosan emeli ki a fegyvert a fadobozból, két kézzel, mintha csak porcelánból lenne. Egy pillanatig elnézi a tejfehér pengét s a díszes markolatot, majd felegyenesedik és jobbjába véve a kardot előrenyújtja azt. A tökéletes egyensúlyozás precíz munka eredménye, még a laikus is látja, hogy mestermunka. Egy ideig kitartja a kardot, miközben Grük és Grimerion távolodó alakját fixírozza, majd leengedve kezét a kocsis felé fordul.*
-Valóban így van, kocsis uram. Egy jó kardnak nevet is szokás adni. Nhuur.
*A hüvelykujja végigsimít a sárkányszimbólumon, ahogy visszatéved tekintete a kardra. Egyetlen dolog ugrik be neki, illetve egyetlen valaki.* ~Nhuur.~ *A szénfekete hajú leány a sárkánycímerrel. Úgy mozgott, akár egy macska, s úgy vágta át magát az ellenfelein kezeiben egy-egy pengével, mintha csak erre született volna.* ~Azt mondta, az apja sárkányt ölt.~
*Elmosolyodik, majd felszegve tekintetét ismét csak a kocsis felé fordul.*
-Nhuur, A Hajnal Lángja. Mert hajnala ez Arthenior ellenségeinek.
*Nem sokáig gyönyörködhetnek azonban a pengében, mert egy gnóm csapódik a társasághoz az írnok személyében.*
-Nem találkoztam egy árva alírnokkal sem, jó Utrhin.
*Fordul a férfiúhoz, még mindig a karddal a kezében. Ahhoz, hogy a fegyver végre hüvelyébe kerüljön, nem ártana megválni a régitől, ezt pedig minden bizonnyal az irodájában fog megtörténni.*
-Vigye csak. Viszont egy jó óra múlva keressen meg, feladatom van magának, írnok uram. *Feleli szórakozottan, majd a kocsishoz fordul.* -Jó munkát végeztek. *Biccent búcsúzólag, ha annak nincs több mondanivalója, és elindul a laktanya felé, hogy az újonc dolgának is a végére járjon.*
-Jöjjön maga is, Rulcar. Van egy-két dolog, amit meg kellene beszélnünk.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.19 02:50:55
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-18 20:03:24
Üzenet elküldve: 2020-01-18 20:03:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A segítség//
*A lovasok időközben elfoglalják a számukra kijelölt részt, néhányuk megpihen, hol ülőalkalmatosságot talál, mások a lovaikat csutakolják, egyedül a vezér áll összefont karral előttük, s a fegyverosztást nézi rezzenéstelenül. Méltóságteljes ugyan, de van benne, valami megfoghatatlan zordság is, valami idegen, valami, ami miatt a bizalmat nehéz lehet felé kialakítani. Sem ajka, sem szemei nem mosolyognak.
A szekeres csapat, persze segít a fegyverek pakolásában, s őszinte vigyorral örül a kapitány elégedettségének, mintha csak saját keze alól kerültek volna elő ezek a kardok és vértek. A felszerelés, hamar a helyére kerülhet, s bőséggel akad idő arra, hogy a kapitány szóljon néhány szót a többiekhez, s intézkedhessen. Hamarosan lába elé kerül az a bizonyos bakon lévő láda is. Érzetre hasonlóan nagy, mint a többi, s a nyögésekből ítélve, hasonlóan nehéz is.*
- Nem mondták mi van benne! *Vakarja fejét felette állva a kocsis.* Csak, hogy ezt külön magának szánták... ennyi. *Folytatja, mígnem, Denjaar feszegetésére lassan reccsenve, elválik az aljától a teteje, s megmutatja tartalmát. Ez is egy kard, azonban más, mint a többi.*
- Hűű! *Kerekedik el a kocsis, s társai szeme is.* Hát én ilyet még életemben... hűűűű... *Díszes, szintén markolatgomb és markolatkosár díszíti, ellentétben a többi hagyományossal, egy sárkányt ábrázol, ami ha a kardot tartják, mintha körbefonná viselője kezét. Mesterien kidogozott, szemei, agyarai, minden egyes pikkelye látszik, emellett, a kard fogása mégis jó és praktikus, súlyozása kiváló, de nem ez a legfurcsább. Pengéje, akárha tejből lenne, hófehér és rettentő törékenynek látszik. Denjaar gondolhatja, hogy ez egy amolyan díszkard, de mikor pengéjét ujjával megérinti, azonnal rájöhet, hogy bizony ez is fémből van, ráadásul erősből, emellett beretva éles. Ha kipróbálja, suhan a levegőben, kényelmes és könnyen forgatható.*
- Hát eztet meg honnét szalajtották?! *Tátja még mindig a kocsis a száját.* Erre aztán büszke lehet, az ilyet el is szokták nevezni, nem? *Pislog Denjaarra.* Maga, hogy fogja hívni? *Kérdezi, miközben a tejfehér pengén lágyan siklik a napfény.*
*A lovasok időközben elfoglalják a számukra kijelölt részt, néhányuk megpihen, hol ülőalkalmatosságot talál, mások a lovaikat csutakolják, egyedül a vezér áll összefont karral előttük, s a fegyverosztást nézi rezzenéstelenül. Méltóságteljes ugyan, de van benne, valami megfoghatatlan zordság is, valami idegen, valami, ami miatt a bizalmat nehéz lehet felé kialakítani. Sem ajka, sem szemei nem mosolyognak.
A szekeres csapat, persze segít a fegyverek pakolásában, s őszinte vigyorral örül a kapitány elégedettségének, mintha csak saját keze alól kerültek volna elő ezek a kardok és vértek. A felszerelés, hamar a helyére kerülhet, s bőséggel akad idő arra, hogy a kapitány szóljon néhány szót a többiekhez, s intézkedhessen. Hamarosan lába elé kerül az a bizonyos bakon lévő láda is. Érzetre hasonlóan nagy, mint a többi, s a nyögésekből ítélve, hasonlóan nehéz is.*
- Nem mondták mi van benne! *Vakarja fejét felette állva a kocsis.* Csak, hogy ezt külön magának szánták... ennyi. *Folytatja, mígnem, Denjaar feszegetésére lassan reccsenve, elválik az aljától a teteje, s megmutatja tartalmát. Ez is egy kard, azonban más, mint a többi.*
- Hűű! *Kerekedik el a kocsis, s társai szeme is.* Hát én ilyet még életemben... hűűűű... *Díszes, szintén markolatgomb és markolatkosár díszíti, ellentétben a többi hagyományossal, egy sárkányt ábrázol, ami ha a kardot tartják, mintha körbefonná viselője kezét. Mesterien kidogozott, szemei, agyarai, minden egyes pikkelye látszik, emellett, a kard fogása mégis jó és praktikus, súlyozása kiváló, de nem ez a legfurcsább. Pengéje, akárha tejből lenne, hófehér és rettentő törékenynek látszik. Denjaar gondolhatja, hogy ez egy amolyan díszkard, de mikor pengéjét ujjával megérinti, azonnal rájöhet, hogy bizony ez is fémből van, ráadásul erősből, emellett beretva éles. Ha kipróbálja, suhan a levegőben, kényelmes és könnyen forgatható.*
- Hát eztet meg honnét szalajtották?! *Tátja még mindig a kocsis a száját.* Erre aztán büszke lehet, az ilyet el is szokták nevezni, nem? *Pislog Denjaarra.* Maga, hogy fogja hívni? *Kérdezi, miközben a tejfehér pengén lágyan siklik a napfény.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-18 14:06:23
Üzenet elküldve: 2020-01-18 14:06:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újonnan érkezve//
//Érintőlegesen a segítség//
//Elsősorban Denjaar, majd említés szintjén Helwrik//
//Villámló szempár kíséretében Grük//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Kalmárban végzett, bár csak remélni meri, hogy a zsoldos nem fogja átbaszni, s nem sunnyogott el a pénzével. Természetesen valamit valamiért, amennyiben visszatér hozzá, rendezi az asszony tetemének kérdését, bár ki tudja, mi lesz itt még. A Kaszárnyában beindultak a dolgok közben, Utrhin megpróbál átsurranni a dolgok között, mint mindig és amint szemével megtalálja Denjaart, már ha van rá lehetősége, igyekszik felé. Közben azért a legkedvesebb kolléga sem igyekezett felszívódni, ahogyan az látszik, így gnómunk kék szemei egy röpke, szúrós pillantással "köszöntik" Grüköt, tulajdonosuk pedig őszinte jókívánságait szórja rá, a fejében. ~ Hogy száradtál volna anyád szoknyájába, mikor lepulyált, te fattyú. ~ A pillanatból azonban vissza kell térnie, s megalázkodott arcot vágva szalutálni a parancsnok előtt, nyájasan, de lényegre törően beszélni.*
-Elnézést, uram, hogy egy pillanatra el kellett hagynom a Kaszárnyát, sajnos halaszthatatlan dolgot kellett megakadályoznom. ~ Vagyis fogok megakadályozni egy semmiséget. ~ Az alírnok elvégezte a feladatait? Nemrég érkezett ő is, Kerkiad a neve. *Érdeklődik, majd várja, hogy Denjaar is beszéljen hozzá. Amint ez meglenne, reagál rá érdemileg, s újabb szóra nyitja száját.*
-Ha megengedi, szeretném elkérni egy pillanatra Helwriket, nagyon fontos lenne. Az újoncokkal kapcsolatban lenne valami, amiről én sajnos nem tudok, pontosabban a nevekről lenne szó. Tudja, jobb, ha a gnóm mindent tud. *Csak azért is ki szeretné deríteni, melyik naplopó csórta el a dinnyét, amit a Kalmárban házaló, titokzatos nő is megerősített. Utrhin csúnya dologra készül, de komoly arcából nem lehetne kikövetkeztetni, ráadásul mindenről beszámolt, a várható céljairól is a parancsnoknak.*
//Érintőlegesen a segítség//
//Elsősorban Denjaar, majd említés szintjén Helwrik//
//Villámló szempár kíséretében Grük//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Kalmárban végzett, bár csak remélni meri, hogy a zsoldos nem fogja átbaszni, s nem sunnyogott el a pénzével. Természetesen valamit valamiért, amennyiben visszatér hozzá, rendezi az asszony tetemének kérdését, bár ki tudja, mi lesz itt még. A Kaszárnyában beindultak a dolgok közben, Utrhin megpróbál átsurranni a dolgok között, mint mindig és amint szemével megtalálja Denjaart, már ha van rá lehetősége, igyekszik felé. Közben azért a legkedvesebb kolléga sem igyekezett felszívódni, ahogyan az látszik, így gnómunk kék szemei egy röpke, szúrós pillantással "köszöntik" Grüköt, tulajdonosuk pedig őszinte jókívánságait szórja rá, a fejében. ~ Hogy száradtál volna anyád szoknyájába, mikor lepulyált, te fattyú. ~ A pillanatból azonban vissza kell térnie, s megalázkodott arcot vágva szalutálni a parancsnok előtt, nyájasan, de lényegre törően beszélni.*
-Elnézést, uram, hogy egy pillanatra el kellett hagynom a Kaszárnyát, sajnos halaszthatatlan dolgot kellett megakadályoznom. ~ Vagyis fogok megakadályozni egy semmiséget. ~ Az alírnok elvégezte a feladatait? Nemrég érkezett ő is, Kerkiad a neve. *Érdeklődik, majd várja, hogy Denjaar is beszéljen hozzá. Amint ez meglenne, reagál rá érdemileg, s újabb szóra nyitja száját.*
-Ha megengedi, szeretném elkérni egy pillanatra Helwriket, nagyon fontos lenne. Az újoncokkal kapcsolatban lenne valami, amiről én sajnos nem tudok, pontosabban a nevekről lenne szó. Tudja, jobb, ha a gnóm mindent tud. *Csak azért is ki szeretné deríteni, melyik naplopó csórta el a dinnyét, amit a Kalmárban házaló, titokzatos nő is megerősített. Utrhin csúnya dologra készül, de komoly arcából nem lehetne kikövetkeztetni, ráadásul mindenről beszámolt, a várható céljairól is a parancsnoknak.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-16 15:00:51
Üzenet elküldve: 2020-01-16 15:00:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A segítség//
*Az események végre zajlani kezdtek a laktanya és a város életében. Ez egyrészt remek hír másrészt az információk is gyorsan változnak, így mindig résen kell lenni. De jelen helyzetben nem ezért jött, így most egy kissé kizárva a külvilágot a lehető legnagyobb diszkrécióval megpróbálja a parancsnok engedélyét kérni az általa kitalált ügyben.*
- Köszönöm. *Felel röviden a parancsnok invitálására, majd épp bele kezdene, amikor a beszállító megrémül a kémmester láttán. Rulcar hűvös tekintettel csöndben egy apró pillantással a meglepődött fél felé fordul majd nem is törődve vele folytatja az útját a parancsnokkal.*
- Nagy öröm látni, hogy számos újonccal bővül az Őrség. Ennek kapcsán viszont nem árt némi óvatosság. Kérnék engedélyt, hogy az újonnan érkezők hátterének, múltjának nemiképpen jobban utánanézhessek. Emellett hátha akad olyan jelentkező is, aki számomra is segítség lehet. *Ejt meg egy apró félmosolyt és folytatja.*
- A parancsnok helyettessel megüzent munka pedig jelenleg is folyamatban van, amint kapok hírt az embereimtől azonnal tájékoztatom. *Nem akar többet mondani az ügyről, ahhoz most nincs meg a megfelelő környezet. Inkább a választ várná a felvetésére.*
*Az események végre zajlani kezdtek a laktanya és a város életében. Ez egyrészt remek hír másrészt az információk is gyorsan változnak, így mindig résen kell lenni. De jelen helyzetben nem ezért jött, így most egy kissé kizárva a külvilágot a lehető legnagyobb diszkrécióval megpróbálja a parancsnok engedélyét kérni az általa kitalált ügyben.*
- Köszönöm. *Felel röviden a parancsnok invitálására, majd épp bele kezdene, amikor a beszállító megrémül a kémmester láttán. Rulcar hűvös tekintettel csöndben egy apró pillantással a meglepődött fél felé fordul majd nem is törődve vele folytatja az útját a parancsnokkal.*
- Nagy öröm látni, hogy számos újonccal bővül az Őrség. Ennek kapcsán viszont nem árt némi óvatosság. Kérnék engedélyt, hogy az újonnan érkezők hátterének, múltjának nemiképpen jobban utánanézhessek. Emellett hátha akad olyan jelentkező is, aki számomra is segítség lehet. *Ejt meg egy apró félmosolyt és folytatja.*
- A parancsnok helyettessel megüzent munka pedig jelenleg is folyamatban van, amint kapok hírt az embereimtől azonnal tájékoztatom. *Nem akar többet mondani az ügyről, ahhoz most nincs meg a megfelelő környezet. Inkább a választ várná a felvetésére.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-14 06:57:42
Üzenet elküldve: 2020-01-14 06:57:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
*Az őrmester eleinte nem igazán foglalkozik a láda tartalmával és igazán csak arra figyel, hogy mit válaszol a parancsnok.*
-Köszönöm uram.
*A parancs, miatt csak belenéz a ládákba, hogy jobban képbe legyen a feladatával.*
-Bízhat bennünk uram.
*Mondja és átveszi a kardot és még néhányért benyúl a ládába.*
-Vegye magához a maradék kardot és kövessen.
*Mondja a törpének.*
-Szétosztjuk a gyakorlatozók közt a belső udvarban.
*Fejti ki sétájuk célhelyszínét. Alighogy megindulnak Grük már beszédre nyitja száját.*
-A parancsnok úr vette fel?
*Kérdi a törpét, mert erről lemaradt az íjász. Ezt a kérdést igazából költői kérdésként képzeli el, mivel mégis ki más vehette volna fel? Grük még csak nem is sejti, hogy a kis írnokocska áll emögött.*
*Az őrmester eleinte nem igazán foglalkozik a láda tartalmával és igazán csak arra figyel, hogy mit válaszol a parancsnok.*
-Köszönöm uram.
*A parancs, miatt csak belenéz a ládákba, hogy jobban képbe legyen a feladatával.*
-Bízhat bennünk uram.
*Mondja és átveszi a kardot és még néhányért benyúl a ládába.*
-Vegye magához a maradék kardot és kövessen.
*Mondja a törpének.*
-Szétosztjuk a gyakorlatozók közt a belső udvarban.
*Fejti ki sétájuk célhelyszínét. Alighogy megindulnak Grük már beszédre nyitja száját.*
-A parancsnok úr vette fel?
*Kérdi a törpét, mert erről lemaradt az íjász. Ezt a kérdést igazából költői kérdésként képzeli el, mivel mégis ki más vehette volna fel? Grük még csak nem is sejti, hogy a kis írnokocska áll emögött.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-14 00:16:11
Üzenet elküldve: 2020-01-14 00:16:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
* Miközben a parancsnok a ládához lép, amikben kardok és páncélok vannak, hogy jobban szemügyre vegye azokat, Gimeronnak az villan át az agyán, hogy ezeket minden bizonnyal nekik hozták. A páncélnak Gimeron még örülne is, a szürke városőrköpenyt is rögtön megkedvelte, amit Utrhintól kapott. De a kardokat nem túlzottan szereti. Egy törpe kezében a csatabárd sokkal jobban mutat, mint a kard, így hát reménykedik benne, hogy neki nem jut az ajándékból. A lemezvértnek viszont már sokkal jobban örülne… De sebaj, ő csak egy közlegény. Szava nincs ez ügyben. Ha muszáj lesz, majd kardot visel, mivel úgy látszik ez lesz a városőrség szabvány fegyvere.
Miközben a törpe ezeken morfondírozik, egy szakadt ruhás, rossz arcú alak lép oda a parancsnokhoz. Bizonyára a szegénynegyedből jött. Bár a parancsnok mester uramnak szólítja, de ez valószínűleg csak a beceneve. Olyan besúgó fajtának tűnik, aki jó pénzért a saját anyját is eladná. Gimeron szerint most is valakit éppen beköpni készül, mert a parancsnokkal szeretne beszélni, méghozzá bizalmasan.
Arra, hogy a parancsnok (aki láthatóan örül a szállítmánynak), parancsot ad neki és az őrmesternek a fegyverek és páncélok kiosztására, csak ennyit felel: *
- Igenis uram!
* Ezek után Gimeron tanácstalanul az őrmesterre néz, hiszen a törpe még azt sem tudja, hogy kik szolgálnak itt és hányan lehetnek. *
- Uram, várom a parancsát! * Mondja a törpe Gürknek, miközben felé fordul.*
A hozzászólás írója (Szürkeszakállú Gimeron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.14 00:17:04
* Miközben a parancsnok a ládához lép, amikben kardok és páncélok vannak, hogy jobban szemügyre vegye azokat, Gimeronnak az villan át az agyán, hogy ezeket minden bizonnyal nekik hozták. A páncélnak Gimeron még örülne is, a szürke városőrköpenyt is rögtön megkedvelte, amit Utrhintól kapott. De a kardokat nem túlzottan szereti. Egy törpe kezében a csatabárd sokkal jobban mutat, mint a kard, így hát reménykedik benne, hogy neki nem jut az ajándékból. A lemezvértnek viszont már sokkal jobban örülne… De sebaj, ő csak egy közlegény. Szava nincs ez ügyben. Ha muszáj lesz, majd kardot visel, mivel úgy látszik ez lesz a városőrség szabvány fegyvere.
Miközben a törpe ezeken morfondírozik, egy szakadt ruhás, rossz arcú alak lép oda a parancsnokhoz. Bizonyára a szegénynegyedből jött. Bár a parancsnok mester uramnak szólítja, de ez valószínűleg csak a beceneve. Olyan besúgó fajtának tűnik, aki jó pénzért a saját anyját is eladná. Gimeron szerint most is valakit éppen beköpni készül, mert a parancsnokkal szeretne beszélni, méghozzá bizalmasan.
Arra, hogy a parancsnok (aki láthatóan örül a szállítmánynak), parancsot ad neki és az őrmesternek a fegyverek és páncélok kiosztására, csak ennyit felel: *
- Igenis uram!
* Ezek után Gimeron tanácstalanul az őrmesterre néz, hiszen a törpe még azt sem tudja, hogy kik szolgálnak itt és hányan lehetnek. *
- Uram, várom a parancsát! * Mondja a törpe Gürknek, miközben felé fordul.*
A hozzászólás írója (Szürkeszakállú Gimeron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.14 00:17:04
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-01-13 23:13:40
Üzenet elküldve: 2020-01-13 23:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A segítség//
-Persze. Intézem én, egyet se féljen.
*Bólint a beosztás dolgára, majd még egyszer megméri magának ezt a zsoldost, mielőtt az az istálló felé venné az irányt.*
-Arthenior hálás város, majd meglátják! A Városőrség pedig remek esélyt kínál annak, ki érdemes rá. Még egy zsoldosnak is.
*Grük jelentésére köszönetképp bólint. Az írnok dolgára először csak némi hümmögés a válasz. Egy ideig némán szemléli, ahogy a törpe feszegeti a dobozt, majd ismét az őrmester felé fordul.*
-Megmondtam neki, hogy közlegényeket küldjön. Szerencsére nem várt barátaink már eljártak... Egyet se féljen, Grük. Beszélek majd újdonsült írnokunkkal.
*Nem kell sok idő és a kémmester is előáll a farbával.* -Rendben. Szorítunk rá időt. Elébb megnézem magamnak ezt az újoncot...
*Még mielőtt azonban bármit is megnézne magának, Gimeron lefeszíti a doboz fedelét, s mind szemügyre vehetik annak tartalmát is.
Lassan hajol le, hogy kivegyen magának egy kardot, megforgatja a kezében, majd felemeli és végigpillant a pengén.*
-Jó munka, bizony. *Feleli, de nem fordul a kocsishoz. Még mindig a fegyvert szemléli, ott, ahol lángként törik meg rajta a napsugár.*
-Setét időkben csillan a legnagyobbat a kardon a fény.
*Grük felé nyújtja a kardot, miközben a törpe felé fordítja tekintetét.*
-Őrmester, Grimerion úr... Osszák ki a legényeink között a felszerelést. Örülni fognak neki. Kicsorbult pengével aligha onthatják ellenségeink vérét.
*Halovány mosoly suhan át arcán, miközben átnyújtja a kardot. Egészen úgy fognak kinézni, mintha tényleg katonák lennének. Még vállon is veregeti a törpét, ahogy elhalad mellette. Tehát még is csak állta a szavát az az alak.*
-Jöjjön, mester uram. Nézzük meg azt az újoncot, közben pedig elmesélheti, mit tartogat számomra. *Fordul Rulcar felé, de a kocsis szavaira csakhamar megtorpan.*
-Nekem. *Szólal meg, miközben a ládához lép és kisebb nehézségek árán megkísérli felfeszíteni annak tetejét.*
-Persze. Intézem én, egyet se féljen.
*Bólint a beosztás dolgára, majd még egyszer megméri magának ezt a zsoldost, mielőtt az az istálló felé venné az irányt.*
-Arthenior hálás város, majd meglátják! A Városőrség pedig remek esélyt kínál annak, ki érdemes rá. Még egy zsoldosnak is.
*Grük jelentésére köszönetképp bólint. Az írnok dolgára először csak némi hümmögés a válasz. Egy ideig némán szemléli, ahogy a törpe feszegeti a dobozt, majd ismét az őrmester felé fordul.*
-Megmondtam neki, hogy közlegényeket küldjön. Szerencsére nem várt barátaink már eljártak... Egyet se féljen, Grük. Beszélek majd újdonsült írnokunkkal.
*Nem kell sok idő és a kémmester is előáll a farbával.* -Rendben. Szorítunk rá időt. Elébb megnézem magamnak ezt az újoncot...
*Még mielőtt azonban bármit is megnézne magának, Gimeron lefeszíti a doboz fedelét, s mind szemügyre vehetik annak tartalmát is.
Lassan hajol le, hogy kivegyen magának egy kardot, megforgatja a kezében, majd felemeli és végigpillant a pengén.*
-Jó munka, bizony. *Feleli, de nem fordul a kocsishoz. Még mindig a fegyvert szemléli, ott, ahol lángként törik meg rajta a napsugár.*
-Setét időkben csillan a legnagyobbat a kardon a fény.
*Grük felé nyújtja a kardot, miközben a törpe felé fordítja tekintetét.*
-Őrmester, Grimerion úr... Osszák ki a legényeink között a felszerelést. Örülni fognak neki. Kicsorbult pengével aligha onthatják ellenségeink vérét.
*Halovány mosoly suhan át arcán, miközben átnyújtja a kardot. Egészen úgy fognak kinézni, mintha tényleg katonák lennének. Még vállon is veregeti a törpét, ahogy elhalad mellette. Tehát még is csak állta a szavát az az alak.*
-Jöjjön, mester uram. Nézzük meg azt az újoncot, közben pedig elmesélheti, mit tartogat számomra. *Fordul Rulcar felé, de a kocsis szavaira csakhamar megtorpan.*
-Nekem. *Szólal meg, miközben a ládához lép és kisebb nehézségek árán megkísérli felfeszíteni annak tetejét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1313-1332