Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 274. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 255-274
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 21:06:08
Üzenet elküldve: 2025-01-30 21:06:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Hogy Relael a "rövid kitérőt" miben méri, azzal nem vitatkozik. Ő máshogy hívná ezt. Egy pillanatra elkerekednek szemei, de lenyeli meglepetését. Nyitná a száját, hogy ágáljon, elvégre neki most nem tanácsos Artheniorba menni. De végül úgy dönt, hogy későbbre halasztja e hírt. Kötve hiszi amúgy is, hogy bárki keresné őt ily időtávlatból.
Relael szavai amúgy sem hagynak benne kérdőjelet, érdemes-e ellenkeznie. Ráadásul ahogy eszébe ötlik, hogy ő lehet a kisasszony kísérője, mint holmi testőr, lovag, vagy micsoda... Tulajdonképp nem savanyodik semmi meg szájában a gondolatra, épp ellenkezőleg.
Már fordulna is, hogy a kérésnek eleget téve váltás ruha után nézzen - ami valójában teljes gardróbját jelenti - mikor az elf újabb kérdést intéz hozzá. Visszafordul még az ajtóban válla felett, merengve szegezve szürke tekintetét a nemesnek.*
-Nem... Tetszik? *Belecsippent a szövetbe és végigpillant ruházatán. El nem tudná képzelni, miért lenne szükség ennél mutatósabbra egy ilyen úthoz. Hacsak nem valami nemesemberekhez készülnek. Vajon őt kérné fel Relael ilyesmihez? El tudná magát képzelni olyan hosszú, aranygombos gúnyákban, amolyan hegyes csizmával, amivel ölni lehetne.*
-A többi ruhám is ilyesféle. Van egy másik ingem, az fehér. ~Inkább szürke.~
-Elhozom azt is. *Még elkapja a zöld tekintetben csillanó elégedetlenséget, ami valahol frusztrálja, de nincs ideje e problémán agyalni. Helyette térül-fordul és Alissänával közös szobája felé siet.
Titkon reméli, hogy ott találja a másik elfet, de nincs szerencséje. Elhúzza száját. Ha tudna üzenetet hagyni, hagyna. Nem tépelődik sokat, egy zsákba hányja ruháit, butykosát, de mielőtt visszatérne, még megtalálja az odalenn ténykedő Ezméét. Ez a nő méretéből fakadóan nem bonyolult feladat, ráadásul jó viszonyt is ápol a morcos asszonysággal. Ezt leginkább annak tudja be, hogy még ismertségük elején alaposan megfizette őt egy "közös munka" keretében, melynek gyümölcse még most is ott rejlik belső zsebébe gyűrve.
A lelkére köti, hogy szóljon Alissänának, hogy a kisasszony Artheniorba vitte, de majd jön. A választ már csak két helységnyi távolságból, tompán jut el hozzá, de a cifraságát még így is kihallja.*
-Lóval megyünk, vagy hintóval? Utóbbi jobb lenne. Csak mert lovagolni nemigen tudok... Mármint ültem már lovon, a Rőzséén többször, meg egyszer, mert gyorsan kellett... Na mindegy. Ha muszáj, talán megülöm, csak aztán ha megvadul a bestia és nekiront egy fának, nem fogom tudni megfékezni benne. *Talán az izgalom jártatja száját rögtön, ahogy visszatér, vállán a jókora zsákkal.*
*Hogy Relael a "rövid kitérőt" miben méri, azzal nem vitatkozik. Ő máshogy hívná ezt. Egy pillanatra elkerekednek szemei, de lenyeli meglepetését. Nyitná a száját, hogy ágáljon, elvégre neki most nem tanácsos Artheniorba menni. De végül úgy dönt, hogy későbbre halasztja e hírt. Kötve hiszi amúgy is, hogy bárki keresné őt ily időtávlatból.
Relael szavai amúgy sem hagynak benne kérdőjelet, érdemes-e ellenkeznie. Ráadásul ahogy eszébe ötlik, hogy ő lehet a kisasszony kísérője, mint holmi testőr, lovag, vagy micsoda... Tulajdonképp nem savanyodik semmi meg szájában a gondolatra, épp ellenkezőleg.
Már fordulna is, hogy a kérésnek eleget téve váltás ruha után nézzen - ami valójában teljes gardróbját jelenti - mikor az elf újabb kérdést intéz hozzá. Visszafordul még az ajtóban válla felett, merengve szegezve szürke tekintetét a nemesnek.*
-Nem... Tetszik? *Belecsippent a szövetbe és végigpillant ruházatán. El nem tudná képzelni, miért lenne szükség ennél mutatósabbra egy ilyen úthoz. Hacsak nem valami nemesemberekhez készülnek. Vajon őt kérné fel Relael ilyesmihez? El tudná magát képzelni olyan hosszú, aranygombos gúnyákban, amolyan hegyes csizmával, amivel ölni lehetne.*
-A többi ruhám is ilyesféle. Van egy másik ingem, az fehér. ~Inkább szürke.~
-Elhozom azt is. *Még elkapja a zöld tekintetben csillanó elégedetlenséget, ami valahol frusztrálja, de nincs ideje e problémán agyalni. Helyette térül-fordul és Alissänával közös szobája felé siet.
Titkon reméli, hogy ott találja a másik elfet, de nincs szerencséje. Elhúzza száját. Ha tudna üzenetet hagyni, hagyna. Nem tépelődik sokat, egy zsákba hányja ruháit, butykosát, de mielőtt visszatérne, még megtalálja az odalenn ténykedő Ezméét. Ez a nő méretéből fakadóan nem bonyolult feladat, ráadásul jó viszonyt is ápol a morcos asszonysággal. Ezt leginkább annak tudja be, hogy még ismertségük elején alaposan megfizette őt egy "közös munka" keretében, melynek gyümölcse még most is ott rejlik belső zsebébe gyűrve.
A lelkére köti, hogy szóljon Alissänának, hogy a kisasszony Artheniorba vitte, de majd jön. A választ már csak két helységnyi távolságból, tompán jut el hozzá, de a cifraságát még így is kihallja.*
-Lóval megyünk, vagy hintóval? Utóbbi jobb lenne. Csak mert lovagolni nemigen tudok... Mármint ültem már lovon, a Rőzséén többször, meg egyszer, mert gyorsan kellett... Na mindegy. Ha muszáj, talán megülöm, csak aztán ha megvadul a bestia és nekiront egy fának, nem fogom tudni megfékezni benne. *Talán az izgalom jártatja száját rögtön, ahogy visszatér, vállán a jókora zsákkal.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:41:42
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*A fattyú távozását követően szívesen visszaosonna szobájába, hogy Denjaar ölébe kuporodhasson, de ellenáll a késztetésnek, s jobb ötlet hiányában törekszik nagyobb rendet teremteni. Régi, penészes papírosokat, könyveket és egyéb gyúlékony kacatokat gyűjt egy ládába, melyek ideálisak lesznek majd szobájának felmelengetésére. A thargoknál töltött ideje alatt megtanult takarékosabban bánni az erőforrásokkal, de még mindig nehezen vetkőzi le nemesi születésével járó kényelmes életmódját.
Így igen gyorsan eltelik az idő, fel sem tűnik számára, hogy fertályórák szinte szempillantás alatt tova röppentek. Kiváló hallásának hála már azelőtt felfigyel a félvér érkezésére, mielőtt az benyitna a pókhálós terembe.*
- Remek.
*Hümmenti és egy igen régi leltárt vizsgálgat, valójában ő sem tudná megmondani miért.*
- Szép munka.
*Dicséri meg a fiút, aki vitathatatlanul hasznos számára a Kikötőben. Önmagában az is elegendő Relaelnek, hogy szórakoztatja a tolvaj rajongása, de Haldrian alapos helyismerete is jócskán emel értékén.*
- Teszünk majd egy rövid kitérőt Artheniorba.
*Az összefirkált pergament az erre szánt láda felé dobja ugyan, de libbenve mellé esik helyette. Nem törődik vele.*
- El fogsz kísérni.
*Egyszerű kijelentésével aligha lehetne vitába szállni. Haldrian egyértelműen érezheti, hogy ebbe nincs beleszólása.*
- Szóval ha akarsz, akkor készülj fel. Hozz váltás ruhát, pihenj egyet előtte meg egyebek.
*Zöldjeivel futólag felmérni Haldrian megjelenését, s bár udvarias mosolyát nem lehet szép arcáról levakarni, mégis könnyen leolvasható róla elégedetlensége.*
- Mutatósabb gúnyád nincsen esetleg?
*A fattyú távozását követően szívesen visszaosonna szobájába, hogy Denjaar ölébe kuporodhasson, de ellenáll a késztetésnek, s jobb ötlet hiányában törekszik nagyobb rendet teremteni. Régi, penészes papírosokat, könyveket és egyéb gyúlékony kacatokat gyűjt egy ládába, melyek ideálisak lesznek majd szobájának felmelengetésére. A thargoknál töltött ideje alatt megtanult takarékosabban bánni az erőforrásokkal, de még mindig nehezen vetkőzi le nemesi születésével járó kényelmes életmódját.
Így igen gyorsan eltelik az idő, fel sem tűnik számára, hogy fertályórák szinte szempillantás alatt tova röppentek. Kiváló hallásának hála már azelőtt felfigyel a félvér érkezésére, mielőtt az benyitna a pókhálós terembe.*
- Remek.
*Hümmenti és egy igen régi leltárt vizsgálgat, valójában ő sem tudná megmondani miért.*
- Szép munka.
*Dicséri meg a fiút, aki vitathatatlanul hasznos számára a Kikötőben. Önmagában az is elegendő Relaelnek, hogy szórakoztatja a tolvaj rajongása, de Haldrian alapos helyismerete is jócskán emel értékén.*
- Teszünk majd egy rövid kitérőt Artheniorba.
*Az összefirkált pergament az erre szánt láda felé dobja ugyan, de libbenve mellé esik helyette. Nem törődik vele.*
- El fogsz kísérni.
*Egyszerű kijelentésével aligha lehetne vitába szállni. Haldrian egyértelműen érezheti, hogy ebbe nincs beleszólása.*
- Szóval ha akarsz, akkor készülj fel. Hozz váltás ruhát, pihenj egyet előtte meg egyebek.
*Zöldjeivel futólag felmérni Haldrian megjelenését, s bár udvarias mosolyát nem lehet szép arcáról levakarni, mégis könnyen leolvasható róla elégedetlensége.*
- Mutatósabb gúnyád nincsen esetleg?
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 14:41:47
Üzenet elküldve: 2025-01-30 14:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Ahogy leér a lépcsőn, egyből a helyiség felé veszi az irányt, ahol Relaelt hagyta. Kissé fújtat még, tudniillik igen csak szedte a lábát idefelé. Pedig tervezett volna egy kitérőt tenni Alissänához, de ezt el kell most ódáznia.
Fülét óvatosan az ajtónak nyomja először. Kíváncsi, hall-e valamit. Visszaigazítja vállára a sietős tempótól elzilálódott felsőjét, majd kopog az ajtón.*
-A levelet feladtam! *Két szívdobbanásnyi ideig az ajtót fixírozva gondolkodik, mit mondhatna még. Elvégre a feladatát elvégezte, de Relael azt kérte, ha végzett, jöjjön vissza. Talán ismét valamiféle jutalomban óhajtja részesíteni?*
-Szóval ez kész. *Egyik lábáról a másikra áll, a lehetőség gondolatától beszívja ajkait.*
-Gyorsan ott lesz. A legjobbat állítottam rá. *Lenyeli a további ömlengést, pedig szívesen aláhúzná még párszor tulajdon fontosságát. Azt persze kötve hiszi, hogy Rőzse lenne a legjobb egy ilyen jellegű feladatra, de ez most nem is fontos.*
*Ahogy leér a lépcsőn, egyből a helyiség felé veszi az irányt, ahol Relaelt hagyta. Kissé fújtat még, tudniillik igen csak szedte a lábát idefelé. Pedig tervezett volna egy kitérőt tenni Alissänához, de ezt el kell most ódáznia.
Fülét óvatosan az ajtónak nyomja először. Kíváncsi, hall-e valamit. Visszaigazítja vállára a sietős tempótól elzilálódott felsőjét, majd kopog az ajtón.*
-A levelet feladtam! *Két szívdobbanásnyi ideig az ajtót fixírozva gondolkodik, mit mondhatna még. Elvégre a feladatát elvégezte, de Relael azt kérte, ha végzett, jöjjön vissza. Talán ismét valamiféle jutalomban óhajtja részesíteni?*
-Szóval ez kész. *Egyik lábáról a másikra áll, a lehetőség gondolatától beszívja ajkait.*
-Gyorsan ott lesz. A legjobbat állítottam rá. *Lenyeli a további ömlengést, pedig szívesen aláhúzná még párszor tulajdon fontosságát. Azt persze kötve hiszi, hogy Rőzse lenne a legjobb egy ilyen jellegű feladatra, de ez most nem is fontos.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:39:59
Üzenet elküldve: 2025-01-30 10:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Az a hipotézise, hogy majd Relael tovalibben, ő pedig visszatérhet a kényelmes ágyba merengeni a látottakon, nagyon úgy fest, kudarcba fullad. Az elf maga után inti, ő pedig reflexszerűen követi. Mindig ott motoz benne a tőle amúgy szokatlan bizonytalanság, ha a kisasszonnyal van dolga. Relael megnyilvánulásai ugyanis kiszámíthatatlanabbak, mint a tenger. Persze hamar megembereli magát és követi az elfet. Orrát megcsapja az édeskés virágillat, mit a lány húz maga után. Jobbfajta kurtizánok és nemesasszonyok sajátja az ilyesmi.*
-Hogy? *Pillant fel kérdőn a kérdésre, kissé talán meglepetten is. Ó, szeretne ő sok mindent. Szeretne egy szekérnyi aranyat találni. Szeretne egy legalább akkora házat, mint ez a fogadó, benne pedig száz szolgát, akik körülötte sürögnek és forognak. Szeretné Alissäna osztatlan figyelmét élvezni, lehetőleg napestig. Ebben a minutumban viszont leginkább Relael bájaira lenne kíváncsi, melyeket így sem tud nem megvizslatni lopva. Egy határozott mozdulattal szabadítaná ki az így is mélyen dekoltált ruha fogságából a kellemesen dús kebleket, s húzná fel azt az átokverte szoknyát, itt, a lépcsőfordulóban. Persze ilyen határozottságot Relael társaságában képtelen lenne magára aggatni. Megközelíthetetlen jelenésnek érzi a hosszúéletűt. Szerencséjére a fejébe nem lát bele az elf, legalábbis meri remélni. Habár kezd egy olyan sanda gyanúja lenni a múlt eseményeit is figyelembe véve, hogy Relael valójában nem bánja különösebben, ha feltűnik emberei fantáziájában.*
-Semmit. *Böki ki végül válasz gyanánt. Nem úgy fest amúgy sem, hogy a fogadó tulajdonosát különösképp érdekelte válasza. Nem biztos benne, hogy továbbra is követnie kell-e az elfet, de ez a hiba lenne talán a kisebbik rossz, így ekképp tesz.
Egy olyan helyiségbe érkeznek, ahol emlékei szerint még nem járt. Lopva körbejáratja szürke tekintetét, de különösen értékes holmit nem lel. Nem, mintha bármit megóhajtana lovasítani a fogadóból, ez csupán reflexszerűen jön számára, ha egy számára ismeretlen helyiségbe lép.
Nem felel rögtön, csak értőn bólint. Megvárja, míg a nemes lekörmöli, amit leóhajt. Nem nyújtózik, hogy meglesse az iromány tartalmát, elvégre nemigen tud olvasni.*
-Orthus Morthimer. Intath Aldeis. *Emeli fel egyik borítékot a másik után, hogy biztos legyen a dolgában. Lopva a méregzöld tekintetbe pillant. Kíváncsi, vajon megérzése jó volt-e és Relael tényleg kedélyes kedvében van-e.*
-Nem kell arany. *Még egy elégedett mosoly is arcára kúszik.*
-Van egy jóbarátom, Rőzse, aki... *Elég gyors az észjárása hozzá, hogy tudja, Relaelt alighanem a legkevésbé sem érdekli, hogyan juttatja el a leveleket a címzettekhez.*
-Szóval elintézem.
*Kíváncsi természet, szívesen kérdezne számtalant, de ezúttal nyilvánvaló okokból megtartja őket magának. Amennyiben a nemes nem tartóztatja, már fordul is ki az ajtón sebtiben, hogy feladhassa a leveleket. Ha siet, még elcsípheti Rőzsét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.30 10:45:50
*Az a hipotézise, hogy majd Relael tovalibben, ő pedig visszatérhet a kényelmes ágyba merengeni a látottakon, nagyon úgy fest, kudarcba fullad. Az elf maga után inti, ő pedig reflexszerűen követi. Mindig ott motoz benne a tőle amúgy szokatlan bizonytalanság, ha a kisasszonnyal van dolga. Relael megnyilvánulásai ugyanis kiszámíthatatlanabbak, mint a tenger. Persze hamar megembereli magát és követi az elfet. Orrát megcsapja az édeskés virágillat, mit a lány húz maga után. Jobbfajta kurtizánok és nemesasszonyok sajátja az ilyesmi.*
-Hogy? *Pillant fel kérdőn a kérdésre, kissé talán meglepetten is. Ó, szeretne ő sok mindent. Szeretne egy szekérnyi aranyat találni. Szeretne egy legalább akkora házat, mint ez a fogadó, benne pedig száz szolgát, akik körülötte sürögnek és forognak. Szeretné Alissäna osztatlan figyelmét élvezni, lehetőleg napestig. Ebben a minutumban viszont leginkább Relael bájaira lenne kíváncsi, melyeket így sem tud nem megvizslatni lopva. Egy határozott mozdulattal szabadítaná ki az így is mélyen dekoltált ruha fogságából a kellemesen dús kebleket, s húzná fel azt az átokverte szoknyát, itt, a lépcsőfordulóban. Persze ilyen határozottságot Relael társaságában képtelen lenne magára aggatni. Megközelíthetetlen jelenésnek érzi a hosszúéletűt. Szerencséjére a fejébe nem lát bele az elf, legalábbis meri remélni. Habár kezd egy olyan sanda gyanúja lenni a múlt eseményeit is figyelembe véve, hogy Relael valójában nem bánja különösebben, ha feltűnik emberei fantáziájában.*
-Semmit. *Böki ki végül válasz gyanánt. Nem úgy fest amúgy sem, hogy a fogadó tulajdonosát különösképp érdekelte válasza. Nem biztos benne, hogy továbbra is követnie kell-e az elfet, de ez a hiba lenne talán a kisebbik rossz, így ekképp tesz.
Egy olyan helyiségbe érkeznek, ahol emlékei szerint még nem járt. Lopva körbejáratja szürke tekintetét, de különösen értékes holmit nem lel. Nem, mintha bármit megóhajtana lovasítani a fogadóból, ez csupán reflexszerűen jön számára, ha egy számára ismeretlen helyiségbe lép.
Nem felel rögtön, csak értőn bólint. Megvárja, míg a nemes lekörmöli, amit leóhajt. Nem nyújtózik, hogy meglesse az iromány tartalmát, elvégre nemigen tud olvasni.*
-Orthus Morthimer. Intath Aldeis. *Emeli fel egyik borítékot a másik után, hogy biztos legyen a dolgában. Lopva a méregzöld tekintetbe pillant. Kíváncsi, vajon megérzése jó volt-e és Relael tényleg kedélyes kedvében van-e.*
-Nem kell arany. *Még egy elégedett mosoly is arcára kúszik.*
-Van egy jóbarátom, Rőzse, aki... *Elég gyors az észjárása hozzá, hogy tudja, Relaelt alighanem a legkevésbé sem érdekli, hogyan juttatja el a leveleket a címzettekhez.*
-Szóval elintézem.
*Kíváncsi természet, szívesen kérdezne számtalant, de ezúttal nyilvánvaló okokból megtartja őket magának. Amennyiben a nemes nem tartóztatja, már fordul is ki az ajtón sebtiben, hogy feladhassa a leveleket. Ha siet, még elcsípheti Rőzsét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.30 10:45:50
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 01:21:07
Üzenet elküldve: 2025-01-30 01:21:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Amint kilép az ajtón, szinte rögtön felbukkan Haldrian is. Ebben éppenséggel semmi különös nincsen, gyakran egymásba botlanak a népek a hálószobák környékén, így az elf sem feltételez semmi többet. A fattyú megszólítja, ezért int neki, hogy kövesse őt, majd eredeti terveinek megfelelően folytatja útját. Egy darabig türelmesen vár, mert azt feltételezi, hogy a kis tolvajnak össze kell szednie bátorságát, végül mire a lépcsők utolsó fokáról is lelép egy kérdéssel fordul a félvérhez.*
- Szeretnél valamit?
*Kérdésén cseppet sem óhajt finomítani, s ugyan bájos mosolya többet nem enged sejtetni, de most is mint mindig szórakoztatja az, ha sarokba szoríthatja a fiút. Rövid megtorpanását követően tovább sétál céltudatosan az egyik terem felé, mely még kacatokkal teli, s funkciója is kérdőjeles, de ott található az, amire szüksége van.
Belépve kinti hideg fogadja őket. A kőfalakat és levegőt itt nem járja át az égő fahasábok melege, mint a szobák esetében. Relael a szoba közepén helyet foglaló asztalhoz lép, leül oda, majd annak fiókjaiban kezd el kutatni.*
- Lenne egy kurta feladatom számára.
*Kezdi komótosan, miközben egy papírosra serényen szavakat körmöl. Néhány perc alatt két kurta levél születik végeredményként, mely egyikének több figyelmet szentelt, a másik sokkal szabadosabbra sikeredett. Ezekből talán Haldrian sejtheti, hogy a levelek címzettjeivel Relael viszonya más.*
- El kellene ezeket küldetni.
*Folytatja és az asztalán lévő gyertyánál viaszt kezd el melegíteni. Míg erre vár a leveleket gondosan összehajtja, majd a viaszt rácseppenti és kígyót ábrázoló pecsétjét ráhelyezi. Türelmetlenül dobol az asztalon ujjaival, miközben a viasz kihülését várja.*
- Az egyik Orthus Morthimeré volna.
*A kész levelet átnyújtja a fiúnak, s neki is lát a másik lepecsételésének.*
- A másik pedig Intath Aldeisé.
*Ezt is átadja Haldriannak, s reméli nem keveri őket össze.*
- Minél gyorsabban érkezzenek meg, ha kell fizess értük több aranyat. Ha végeztél, akkor gyere vissza.
*Ruhája zsebébe nyúl, s bíborszín bársony erszényét húzza elő.*
- Mit gondolsz mennyit kérnek majd ezért?
*Úgy sejti Haldrian nem rendelkezik elég arannyal ahhoz, hogy zsebből kifizethesse ezt, s ezt éppenséggel nem is várja el tőle.*
*Amint kilép az ajtón, szinte rögtön felbukkan Haldrian is. Ebben éppenséggel semmi különös nincsen, gyakran egymásba botlanak a népek a hálószobák környékén, így az elf sem feltételez semmi többet. A fattyú megszólítja, ezért int neki, hogy kövesse őt, majd eredeti terveinek megfelelően folytatja útját. Egy darabig türelmesen vár, mert azt feltételezi, hogy a kis tolvajnak össze kell szednie bátorságát, végül mire a lépcsők utolsó fokáról is lelép egy kérdéssel fordul a félvérhez.*
- Szeretnél valamit?
*Kérdésén cseppet sem óhajt finomítani, s ugyan bájos mosolya többet nem enged sejtetni, de most is mint mindig szórakoztatja az, ha sarokba szoríthatja a fiút. Rövid megtorpanását követően tovább sétál céltudatosan az egyik terem felé, mely még kacatokkal teli, s funkciója is kérdőjeles, de ott található az, amire szüksége van.
Belépve kinti hideg fogadja őket. A kőfalakat és levegőt itt nem járja át az égő fahasábok melege, mint a szobák esetében. Relael a szoba közepén helyet foglaló asztalhoz lép, leül oda, majd annak fiókjaiban kezd el kutatni.*
- Lenne egy kurta feladatom számára.
*Kezdi komótosan, miközben egy papírosra serényen szavakat körmöl. Néhány perc alatt két kurta levél születik végeredményként, mely egyikének több figyelmet szentelt, a másik sokkal szabadosabbra sikeredett. Ezekből talán Haldrian sejtheti, hogy a levelek címzettjeivel Relael viszonya más.*
- El kellene ezeket küldetni.
*Folytatja és az asztalán lévő gyertyánál viaszt kezd el melegíteni. Míg erre vár a leveleket gondosan összehajtja, majd a viaszt rácseppenti és kígyót ábrázoló pecsétjét ráhelyezi. Türelmetlenül dobol az asztalon ujjaival, miközben a viasz kihülését várja.*
- Az egyik Orthus Morthimeré volna.
*A kész levelet átnyújtja a fiúnak, s neki is lát a másik lepecsételésének.*
- A másik pedig Intath Aldeisé.
*Ezt is átadja Haldriannak, s reméli nem keveri őket össze.*
- Minél gyorsabban érkezzenek meg, ha kell fizess értük több aranyat. Ha végeztél, akkor gyere vissza.
*Ruhája zsebébe nyúl, s bíborszín bársony erszényét húzza elő.*
- Mit gondolsz mennyit kérnek majd ezért?
*Úgy sejti Haldrian nem rendelkezik elég arannyal ahhoz, hogy zsebből kifizethesse ezt, s ezt éppenséggel nem is várja el tőle.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 12:03:12
Üzenet elküldve: 2025-01-27 12:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Ahogy a búcsúszkodás véget ér a fal túloldalán, ő is felegyenesedik és megdörzsöli addig falnak cuppantott, már-már sajgó fülét. Csalódott kissé, elvégre azon felül, hogy Relael utazik valahová, a férfi pedig még egy darabig itt rontja a levegőt, egyéb érdemlegeset nem hallott. Pedig igazán hegyezte amúgy is hegyes hegyes hallószervét.
Túl sok használhatót nem tud összerakni a hallottak alapján, pedig igazán szívesen mesélt volna Alissänának. Az a benyomása, hogy a pillangó szereti a szaftos pletykákat. Szinte maga előtt látja az elégedett csillogást tőlük a szemében, amitől pedig neki motoznak lepkék a gyomrában. Legalább egy-két pikáns szólamot elcsípett. A kikötözés dolga például alaposan megmozgatja a fantáziáját a hely nagyasszonyával kapcsolatban. Persze nem kerget hiú ábrándokat, elvégre ismerni véli Relael zsánerét a férfiak terén. Ettől függetlenül egyik kedvenc magányos időtöltése a hasonló szituációk kiötlése, ha a nemesről van szó.
Leugrik az ágyról, majd magához veszi a nagyjából megszáradt ingét. Megdermed egy pillanatra a szomszéd szoba ajtónyikordulásától. Hallgatózik. Relael sajátos lépteit a folyosón ezer közül is megismerné, ráadásul nem is követik súlyos léptek. Sebtiben hátratűri sötét loboncát, megigazítja magán ruházatát, majd kilép a szobából.*
-Ó, kisasszony! *Meglepett arcot vág, mintha véletlenül botlott volna a nemesbe. Az ilyen jellegű színészkedés kimondottan jól megy neki. Valójában csak megakarta nézni magának az elfet. Általában igyekszik kerülni, mert az a tapasztalata, hogy szeszélyes kedvű és természetű. Amikor pedig nem kedvező a széljárás, hajlamos a nyelvét köszörülni rajta, és ez még a jobb eset. Viszont ha jó pillanatában kapja el, az felemelőbb élmény szinte bárminél. A hallottak alapján úgy véli, bizonyára kedélyes állapotnak örvend az elf. És ha egyebet nem is, egy kellemesen ringó hátsó látványát elkaphatja a lépcsőfordulóban.*
*Ahogy a búcsúszkodás véget ér a fal túloldalán, ő is felegyenesedik és megdörzsöli addig falnak cuppantott, már-már sajgó fülét. Csalódott kissé, elvégre azon felül, hogy Relael utazik valahová, a férfi pedig még egy darabig itt rontja a levegőt, egyéb érdemlegeset nem hallott. Pedig igazán hegyezte amúgy is hegyes hegyes hallószervét.
Túl sok használhatót nem tud összerakni a hallottak alapján, pedig igazán szívesen mesélt volna Alissänának. Az a benyomása, hogy a pillangó szereti a szaftos pletykákat. Szinte maga előtt látja az elégedett csillogást tőlük a szemében, amitől pedig neki motoznak lepkék a gyomrában. Legalább egy-két pikáns szólamot elcsípett. A kikötözés dolga például alaposan megmozgatja a fantáziáját a hely nagyasszonyával kapcsolatban. Persze nem kerget hiú ábrándokat, elvégre ismerni véli Relael zsánerét a férfiak terén. Ettől függetlenül egyik kedvenc magányos időtöltése a hasonló szituációk kiötlése, ha a nemesről van szó.
Leugrik az ágyról, majd magához veszi a nagyjából megszáradt ingét. Megdermed egy pillanatra a szomszéd szoba ajtónyikordulásától. Hallgatózik. Relael sajátos lépteit a folyosón ezer közül is megismerné, ráadásul nem is követik súlyos léptek. Sebtiben hátratűri sötét loboncát, megigazítja magán ruházatát, majd kilép a szobából.*
-Ó, kisasszony! *Meglepett arcot vág, mintha véletlenül botlott volna a nemesbe. Az ilyen jellegű színészkedés kimondottan jól megy neki. Valójában csak megakarta nézni magának az elfet. Általában igyekszik kerülni, mert az a tapasztalata, hogy szeszélyes kedvű és természetű. Amikor pedig nem kedvező a széljárás, hajlamos a nyelvét köszörülni rajta, és ez még a jobb eset. Viszont ha jó pillanatában kapja el, az felemelőbb élmény szinte bárminél. A hallottak alapján úgy véli, bizonyára kedélyes állapotnak örvend az elf. És ha egyebet nem is, egy kellemesen ringó hátsó látványát elkaphatja a lépcsőfordulóban.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-27 05:25:31
Üzenet elküldve: 2025-01-27 05:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
//Zárás//
*Relael fiatal. Elf mércével mérve mindenképp. Nem csodálkozik hát annak bujaságán sosem. Még neki, sokat látott wegtoreninek is tartania kell a lépést. Nem, mintha panaszkodna vagy bánná a dolgot, épp ellenkezőleg. A kihívás élteti s ezen a téren sincs ez másképp.*
-Átadom hát neki üdvözleted. *Elmorzsol egy halovány mosolyt szakálla alatt. Relael szavaiból egy fordulatos történetet vizionál és ha nem feledi el, kikérdezi egykori parancsnokhelyettesét is.
Nagyon úgy fest, további játékaikat viszont el kell halasztaniuk a legközelebbi viszontlátásig. Kicsit bánja a dolgot, de tapasztalatai azt súgják, hogy hatokig fetrengenének, ha engedne az efféle sóvárgásnak. Kezét a lány nyakán pihentetve viszonozza a jóleső csókot, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Az ajándék. Hogyne. *Gépiesen felel. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, miről is van szó. A jókora, tekergő, fekete kígyó ráölti nyelvét a ketrecéből.*
-Ha egy mód van rá, ne gyújtsd fel a várost. Dolgom van még ott! *Szól még a lány után, ahogy az kifordul az ajtón.
Nagyot sóhajt, majd visszahuppan az ágy szélére, üveges tekintettel meredve rövid ideig a kígyóra. Az őt bámulja épp meredten, mintha csak valami kígyóbölcsességet készülne megosztani vele épp. Ő maga a közeljövő tervein töpreng, de gondolatai minduntalan visszaevickélnek Relaelre. Valahogy zúg a feje, mint aki csatából tér vissza és az adrenalin még pumpál ereiben. Pihennie kell, hogy kitisztítsa gondolatait és alaposan felkorbácsolt érzékeit. Hátravágódik az ágyon és nem is kell sok idő hozzá, hogy elnyomja a jóleső, mély és álomtalan álom.*
//Zárás//
*Relael fiatal. Elf mércével mérve mindenképp. Nem csodálkozik hát annak bujaságán sosem. Még neki, sokat látott wegtoreninek is tartania kell a lépést. Nem, mintha panaszkodna vagy bánná a dolgot, épp ellenkezőleg. A kihívás élteti s ezen a téren sincs ez másképp.*
-Átadom hát neki üdvözleted. *Elmorzsol egy halovány mosolyt szakálla alatt. Relael szavaiból egy fordulatos történetet vizionál és ha nem feledi el, kikérdezi egykori parancsnokhelyettesét is.
Nagyon úgy fest, további játékaikat viszont el kell halasztaniuk a legközelebbi viszontlátásig. Kicsit bánja a dolgot, de tapasztalatai azt súgják, hogy hatokig fetrengenének, ha engedne az efféle sóvárgásnak. Kezét a lány nyakán pihentetve viszonozza a jóleső csókot, mielőtt válaszra nyitná ajkait.*
-Az ajándék. Hogyne. *Gépiesen felel. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ráeszmél, miről is van szó. A jókora, tekergő, fekete kígyó ráölti nyelvét a ketrecéből.*
-Ha egy mód van rá, ne gyújtsd fel a várost. Dolgom van még ott! *Szól még a lány után, ahogy az kifordul az ajtón.
Nagyot sóhajt, majd visszahuppan az ágy szélére, üveges tekintettel meredve rövid ideig a kígyóra. Az őt bámulja épp meredten, mintha csak valami kígyóbölcsességet készülne megosztani vele épp. Ő maga a közeljövő tervein töpreng, de gondolatai minduntalan visszaevickélnek Relaelre. Valahogy zúg a feje, mint aki csatából tér vissza és az adrenalin még pumpál ereiben. Pihennie kell, hogy kitisztítsa gondolatait és alaposan felkorbácsolt érzékeit. Hátravágódik az ágyon és nem is kell sok idő hozzá, hogy elnyomja a jóleső, mély és álomtalan álom.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:44:36
Üzenet elküldve: 2025-01-26 21:44:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem töpreng túl sokat Denjaar dicséretnek szánt kijelentésén. Képes lenne elszomorodni is rajta, de elég jól ismeri magát is ahhoz, hogy tudhassa, itt nem csupán Denjaar az aki ráunhat, fordított esetben már számtalanszor megtörtént vele és éppen aktuális szeretőjével.*
- Nem, bár a Parancsnoki titulus megkapóbbá tette volna őt. Milyen kár, hogy rövid véget vetett neki.
*Látszólag közömbösen megvonja vállait. Önfeledten beszél szempontjairól és igényeiről, hiszen az egykori bajnok nem mutatta féltékenység jeleit, és valójában nem is lenne oka rá. Felszabadító számára a tudat, hogy emiatt nem kell fájjon feje.*
- A felső teste persze szépen megmunkált, de gondolom ez is a hivatással járó bónusz.
*Látványosan kalandoznak el gondolatai, melyet beharapott alsó ajka is remekül prezentál. Nem Bredoc félmeztelen látványa hozta feltétlenül lázba, hanem friss emlékei arról, hogy Denjaar maga alá gyűrte. Nem tudja mi oly különleges a wegtoreniben számára, hiszen durva harcosokból akad éppen elég, mégsem gyakorolnak rá ilyen hatást, mint az egykori gladiátor.
Meglepődik Denjaar kijelentésén, ennek hatására ocsúdik fel. Közömbös marad, ezt érzi kettejük kapcsolatában a legmegfelelőbb reakciónak.*
- Igazán nincs miért. Megkaptam, amire vágytam, sőt, még többet is.
*Szórakozottan simít végig Denjaar arcán. Étvágya ismét elsöprő erővel üti fel fejét, s igencsak nehezére esik ellenállni neki.
A férfi újra meglepi őt, de jóleső érzéseket keltenek benne szavai, s nem csak bújaságát táplálják.*
- Mm, pedig neked megengedném, hogy kikötözz.
*Egy komisz mosollyal, lábujjhegyre állva pipiskedik a nála jóval magasabb férfi ajkaihoz, hogy megadhassa azt a búcsúcsókot, amit kért tőle. Hosszan és szenvedélyesen búcsúztatja szeretőjét, s bizony igen nehezére esik elszakadnia tőle.*
- A kötözést tartogassuk meg legközelebbre.
*Búgja szórakozottan. Nem szeretne eltávolodni, inkább hatokig tompítaná magát, miközben Denjaarral a takarót gyűri össze minél alaposabbann, de minden jónak vége szakad. Állkapcsa megfeszül, ahogy tesz egy tétova lépést hátra. Vissza vágyik a férfi karjai közé.*
- Te is.
*Sóhajtja fáradtan, és talán kicsit gondterhelten is. Elméjét elborító árnyékok arcát is gondterheltebbé teszik, s Denjaar az egyedüli, aki jelenlétével valamelyest nyugalmat képes adni neki.*
- Kérlek az ajándékról is gondoskodj, nehogy baja essék.
*Megköszörüli torkát. Feldúlja a távozás, főleg mert jól tudja, hogy lehet most látja Denjaart utoljára. Egyikük sem az óvatosságról híres, a gladiátort vélhetően mégis nagyobb eséllyel érheti utol a vég, s a legrosszabb, hogy Relael lehetséges tudomást sem szerez róla. Ha nem tartoztatják, akkor rövidesen távozik saját szobájából, de még nem a fogadótér felé veszi elsőként az irányt, hanem az egyik alsóbb szinten található terem felé.*
*Nem töpreng túl sokat Denjaar dicséretnek szánt kijelentésén. Képes lenne elszomorodni is rajta, de elég jól ismeri magát is ahhoz, hogy tudhassa, itt nem csupán Denjaar az aki ráunhat, fordított esetben már számtalanszor megtörtént vele és éppen aktuális szeretőjével.*
- Nem, bár a Parancsnoki titulus megkapóbbá tette volna őt. Milyen kár, hogy rövid véget vetett neki.
*Látszólag közömbösen megvonja vállait. Önfeledten beszél szempontjairól és igényeiről, hiszen az egykori bajnok nem mutatta féltékenység jeleit, és valójában nem is lenne oka rá. Felszabadító számára a tudat, hogy emiatt nem kell fájjon feje.*
- A felső teste persze szépen megmunkált, de gondolom ez is a hivatással járó bónusz.
*Látványosan kalandoznak el gondolatai, melyet beharapott alsó ajka is remekül prezentál. Nem Bredoc félmeztelen látványa hozta feltétlenül lázba, hanem friss emlékei arról, hogy Denjaar maga alá gyűrte. Nem tudja mi oly különleges a wegtoreniben számára, hiszen durva harcosokból akad éppen elég, mégsem gyakorolnak rá ilyen hatást, mint az egykori gladiátor.
Meglepődik Denjaar kijelentésén, ennek hatására ocsúdik fel. Közömbös marad, ezt érzi kettejük kapcsolatában a legmegfelelőbb reakciónak.*
- Igazán nincs miért. Megkaptam, amire vágytam, sőt, még többet is.
*Szórakozottan simít végig Denjaar arcán. Étvágya ismét elsöprő erővel üti fel fejét, s igencsak nehezére esik ellenállni neki.
A férfi újra meglepi őt, de jóleső érzéseket keltenek benne szavai, s nem csak bújaságát táplálják.*
- Mm, pedig neked megengedném, hogy kikötözz.
*Egy komisz mosollyal, lábujjhegyre állva pipiskedik a nála jóval magasabb férfi ajkaihoz, hogy megadhassa azt a búcsúcsókot, amit kért tőle. Hosszan és szenvedélyesen búcsúztatja szeretőjét, s bizony igen nehezére esik elszakadnia tőle.*
- A kötözést tartogassuk meg legközelebbre.
*Búgja szórakozottan. Nem szeretne eltávolodni, inkább hatokig tompítaná magát, miközben Denjaarral a takarót gyűri össze minél alaposabbann, de minden jónak vége szakad. Állkapcsa megfeszül, ahogy tesz egy tétova lépést hátra. Vissza vágyik a férfi karjai közé.*
- Te is.
*Sóhajtja fáradtan, és talán kicsit gondterhelten is. Elméjét elborító árnyékok arcát is gondterheltebbé teszik, s Denjaar az egyedüli, aki jelenlétével valamelyest nyugalmat képes adni neki.*
- Kérlek az ajándékról is gondoskodj, nehogy baja essék.
*Megköszörüli torkát. Feldúlja a távozás, főleg mert jól tudja, hogy lehet most látja Denjaart utoljára. Egyikük sem az óvatosságról híres, a gladiátort vélhetően mégis nagyobb eséllyel érheti utol a vég, s a legrosszabb, hogy Relael lehetséges tudomást sem szerez róla. Ha nem tartoztatják, akkor rövidesen távozik saját szobájából, de még nem a fogadótér felé veszi elsőként az irányt, hanem az egyik alsóbb szinten található terem felé.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-24 23:24:11
Üzenet elküldve: 2025-01-24 23:24:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Relael közelsége már természetes számára, akár megkapó külleme. Kedvtelve nézi, miként tesz-vesz körülötte.*
-Ha túl sokáig csinálok valamit, általában megunom. Persze akadnak kivételek. *Szürke tekintetével jelentőségteljesen futtatja végig a méregzöld szemű elfen.
Nem tesz hozzá semmit ahhoz, mikor az elf félrerakja szakálla egy darabját; tisztában van vele, hogy a lány szeszélyes, így nem is forszírozza, hogy megértse szándékát az emléknek.
Bredoc említésekor halkan felgöcög. Az esetre egyáltalán nem emlékszik, de arra igen, hogy Bredoc valóban szívesen mozgott hölgytársaságban. El tudja képzelni, mit váltott ki belőle Relael betoppanása.*
-És? Nem járt sikerrel? *A nemes szavaiból sejti, hogy a parancsnokhelyettese nem jutott közelebb a mézhez, de érdekli a történet. Főleg, hogy reményei szerint hamarosan találkozik majd a férfival és talán az ő nézőpontját is meghallgathatja az esetről.*
-Csak a jobbakat. Akik nem óhajtanak íróasztal mögé kuporodni. *Hátradönti fejét és hagyja, hogy Relael és az ollója dolgozzon.
Amint a lány végzett, szórakozottan húzza végig érdes tenyerét arcán, majd elégedetten bólint.*
-Hálás vagyok. *Ismét csak enged a késztetésnek, hogy végighordozza tekintetét az elfen. Legszívesebben marasztalná még néhány napot, de még magának sem ismerné el, hogy vágyik a másik a társaságára, leküzdi hát a késztetést.*
-Könnyen szót lehet érteni a Kalmárral, ha ismered. *Feltápászkodik a székből. Furcsamód zavarja most, hogy a helyiségben nincs ablak. A rabszolgahajók fedélközére emlékezteti.*
-Szívesen olvasnám a leveled. *Teszi hozzá még megengedően.*
-Rajta tartom a szemem a fogadódon, amíg itt vagyok. Nem kenyerem a búcsúzás viszont, úgyhogy jobb, ha adsz egy csókot emlékül és mész, mielőtt meggondolom magam. és az ágyhoz kötlek. *Látszólag elmereng egy pillanatra. Talán még meg is gondolja a dolgot.*
-Azt nem ígérem, hogy megvárom a visszatérted, de üzenetet hagyni fogok, merre indultam. *Talán még magát is meglepi saját előzékenységével. Elvégre miért foglalkoztatja, hogy szeretője tudja, merre jár? Végül elhessegeti a gondolatot.*
-Légy óvatos. *Tudja, hogy nem lesz. Ez a tényállás pedig visszafelé alighanem ugyanúgy igaz.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.24 23:55:55
*Relael közelsége már természetes számára, akár megkapó külleme. Kedvtelve nézi, miként tesz-vesz körülötte.*
-Ha túl sokáig csinálok valamit, általában megunom. Persze akadnak kivételek. *Szürke tekintetével jelentőségteljesen futtatja végig a méregzöld szemű elfen.
Nem tesz hozzá semmit ahhoz, mikor az elf félrerakja szakálla egy darabját; tisztában van vele, hogy a lány szeszélyes, így nem is forszírozza, hogy megértse szándékát az emléknek.
Bredoc említésekor halkan felgöcög. Az esetre egyáltalán nem emlékszik, de arra igen, hogy Bredoc valóban szívesen mozgott hölgytársaságban. El tudja képzelni, mit váltott ki belőle Relael betoppanása.*
-És? Nem járt sikerrel? *A nemes szavaiból sejti, hogy a parancsnokhelyettese nem jutott közelebb a mézhez, de érdekli a történet. Főleg, hogy reményei szerint hamarosan találkozik majd a férfival és talán az ő nézőpontját is meghallgathatja az esetről.*
-Csak a jobbakat. Akik nem óhajtanak íróasztal mögé kuporodni. *Hátradönti fejét és hagyja, hogy Relael és az ollója dolgozzon.
Amint a lány végzett, szórakozottan húzza végig érdes tenyerét arcán, majd elégedetten bólint.*
-Hálás vagyok. *Ismét csak enged a késztetésnek, hogy végighordozza tekintetét az elfen. Legszívesebben marasztalná még néhány napot, de még magának sem ismerné el, hogy vágyik a másik a társaságára, leküzdi hát a késztetést.*
-Könnyen szót lehet érteni a Kalmárral, ha ismered. *Feltápászkodik a székből. Furcsamód zavarja most, hogy a helyiségben nincs ablak. A rabszolgahajók fedélközére emlékezteti.*
-Szívesen olvasnám a leveled. *Teszi hozzá még megengedően.*
-Rajta tartom a szemem a fogadódon, amíg itt vagyok. Nem kenyerem a búcsúzás viszont, úgyhogy jobb, ha adsz egy csókot emlékül és mész, mielőtt meggondolom magam. és az ágyhoz kötlek. *Látszólag elmereng egy pillanatra. Talán még meg is gondolja a dolgot.*
-Azt nem ígérem, hogy megvárom a visszatérted, de üzenetet hagyni fogok, merre indultam. *Talán még magát is meglepi saját előzékenységével. Elvégre miért foglalkoztatja, hogy szeretője tudja, merre jár? Végül elhessegeti a gondolatot.*
-Légy óvatos. *Tudja, hogy nem lesz. Ez a tényállás pedig visszafelé alighanem ugyanúgy igaz.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.24 23:55:55
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-24 21:48:36
Üzenet elküldve: 2025-01-24 21:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Denjaar kérdéséből érzi, hogy nem csupán érdeklődés lapul benne, hanem kétségek is, de ez cseppet sem zavarja. Relael meggyőződése, hogy valóban kedveli az erős nőket, s akár példát is tudna felhozni erre Alyoval, akinek a neve vélhetően semmit sem mondana a wegtoreninek. Érzi, hogy enyhe melankólia és magány üti fel fejét benne, de gyorsan elhessegei azzal, hogy elmélyülten tanulmányoz néhány érdekesebb részletet Denjaar arcán. Tetszetősek Relael számára a ráncok, melyekből arra következtet, hogy a most szigorú arc valaha sokat mosolygott.*
- Köszönöm.
*Egy hálás mosollyal biccent.*
- Megnyugtató a tudat, hogy még nem vesztettem el minden varázsomat, bár érzem, hogy kezdek berozsdásodni Artheniortól távol.
*Még most is vissza vágyik, de nem is annyira a városba, inkább abba a kényelmes életbe. Utálja magában azt, hogy nem képes ezen túltenni magát. Szerencséjére Denjaar is elkezd beszédesebbé válni, s kifejezetten hálás most ezért. Gondolatai örömmel kalandoznak el magáról.*
- Efelől nincsenek kétségeim.
*Teszi hozzá komótosan elnyújtva a szavakat. Több fele is figyel, igen elmélyülten, mely beszédének lassulását eredményezi. Egy hosszabb tincset kinéz magának, melyet óvatosan lecsippent, majd gondosan az asztalra helyez a többivel ellentétben, melyek a padlón végzik.*
- Mindig ilyen nyughatatlan lélek voltál?
*Érdeklődik tovább, s lopva végig simít partnere arcán. Jól eső számára ez a gyöngéd érintés, de ilyesfajta gyengeséget nem gyakran óhajt megengedni magának.*
- Ó, dehogynem.
*Azt megszokta már, hogy Denjaar emlékezete igencsak megkérdőjelezhetően bánik azokkal a részletekket, melyeket nem vél olyan fontosnak.*
- Ő fogadott elsőként, az ominózus piactéri közjátékot követően. Némileg megkérdőjelezhető volt az akkori viselkedése, úgy vélem örömmel élt volna vissza helyzetével, s tetszelegni próbált nekem.
*Nehezen tudja másnak betudni azt, hogy Bredoc félmeztelenül parádézott előtte. Persze Relael nem haragszik ezért, egy szép férfi test látványa mindig kellemes emlék a számára.*
- Nahát, ő is visszavonult? Ennyire szétforgácsolja ez a hivatás a férfiakat?
*Különös óvatossággal igazgatja meg a szakáll durva tincseit. Örömmel bíbelődik néhány apró csomó kibogozásával, s bátorkodik némi olajjal megkoronázni munkájának végeredményét. Talán most elsőként láthatja Denjaar Relael azon oldalát, mely úgy tűnik valóban szeret magán kívül mással is törődni.*
- Tervem van számtalan, de a nap végén végül mindig amellett döntök, amiben a legjobb vagyok. Hallgatok a megérzéseimre és teszem azt, amihez kedvem van.
*Egy széles mosollyal zárja megállapítására, olajos kezeit összedörzsölve dől hátra. Kicsit távolabbról megszemlélve igazítana még a végeredményen, de nem óhajtja túlfeszíteni Denjaar véges türelmét.*
- Talán majd levelet is írok neked, ha végre nem abba a szörnyű fogadóba kell címeznem.
*Denjaar kérdéséből érzi, hogy nem csupán érdeklődés lapul benne, hanem kétségek is, de ez cseppet sem zavarja. Relael meggyőződése, hogy valóban kedveli az erős nőket, s akár példát is tudna felhozni erre Alyoval, akinek a neve vélhetően semmit sem mondana a wegtoreninek. Érzi, hogy enyhe melankólia és magány üti fel fejét benne, de gyorsan elhessegei azzal, hogy elmélyülten tanulmányoz néhány érdekesebb részletet Denjaar arcán. Tetszetősek Relael számára a ráncok, melyekből arra következtet, hogy a most szigorú arc valaha sokat mosolygott.*
- Köszönöm.
*Egy hálás mosollyal biccent.*
- Megnyugtató a tudat, hogy még nem vesztettem el minden varázsomat, bár érzem, hogy kezdek berozsdásodni Artheniortól távol.
*Még most is vissza vágyik, de nem is annyira a városba, inkább abba a kényelmes életbe. Utálja magában azt, hogy nem képes ezen túltenni magát. Szerencséjére Denjaar is elkezd beszédesebbé válni, s kifejezetten hálás most ezért. Gondolatai örömmel kalandoznak el magáról.*
- Efelől nincsenek kétségeim.
*Teszi hozzá komótosan elnyújtva a szavakat. Több fele is figyel, igen elmélyülten, mely beszédének lassulását eredményezi. Egy hosszabb tincset kinéz magának, melyet óvatosan lecsippent, majd gondosan az asztalra helyez a többivel ellentétben, melyek a padlón végzik.*
- Mindig ilyen nyughatatlan lélek voltál?
*Érdeklődik tovább, s lopva végig simít partnere arcán. Jól eső számára ez a gyöngéd érintés, de ilyesfajta gyengeséget nem gyakran óhajt megengedni magának.*
- Ó, dehogynem.
*Azt megszokta már, hogy Denjaar emlékezete igencsak megkérdőjelezhetően bánik azokkal a részletekket, melyeket nem vél olyan fontosnak.*
- Ő fogadott elsőként, az ominózus piactéri közjátékot követően. Némileg megkérdőjelezhető volt az akkori viselkedése, úgy vélem örömmel élt volna vissza helyzetével, s tetszelegni próbált nekem.
*Nehezen tudja másnak betudni azt, hogy Bredoc félmeztelenül parádézott előtte. Persze Relael nem haragszik ezért, egy szép férfi test látványa mindig kellemes emlék a számára.*
- Nahát, ő is visszavonult? Ennyire szétforgácsolja ez a hivatás a férfiakat?
*Különös óvatossággal igazgatja meg a szakáll durva tincseit. Örömmel bíbelődik néhány apró csomó kibogozásával, s bátorkodik némi olajjal megkoronázni munkájának végeredményét. Talán most elsőként láthatja Denjaar Relael azon oldalát, mely úgy tűnik valóban szeret magán kívül mással is törődni.*
- Tervem van számtalan, de a nap végén végül mindig amellett döntök, amiben a legjobb vagyok. Hallgatok a megérzéseimre és teszem azt, amihez kedvem van.
*Egy széles mosollyal zárja megállapítására, olajos kezeit összedörzsölve dől hátra. Kicsit távolabbról megszemlélve igazítana még a végeredményen, de nem óhajtja túlfeszíteni Denjaar véges türelmét.*
- Talán majd levelet is írok neked, ha végre nem abba a szörnyű fogadóba kell címeznem.
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-19 18:52:32
Üzenet elküldve: 2025-01-19 18:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Ahogy az lenni szokott, Relael most is költői kérdésbe foglalja megállapításait. Nem is érzi szükségességét, hogy megválaszolja őket.*
-Úgy lenne? *Kérdi most ő bujkáló félmosollyal elburjánzott szakálla alatt. Vannak kétségei afelől, hogy Relael valóban kedveli az erős nőket. Kíváncsi lenne, meddig tűrne meg egy karakánabb fehérnépet maga mellett itt, a fogadóban.*
-Nem, épp ellenkezőleg. Igazán értesz hozzá, hogyan édesgesd magadhoz azokat, akiket óhajtasz. *Szürke tekintetével követi a lányt, ahogy az a pipereasztalához lép. Kevés olyan helyiség akad a szobában, amit nem vettek már igénybe játékaikhoz, ez is olyan.
A kérésnek engedelmeskedik és az ablakhoz húzza székét. Ott aztán lehuppan rá, szemben az elf nemessel. Úgy vette észre, szeretője határozottan csacsogós kedvében van, ami a legkevésbé sincs ellenére.*
-Vissza. Az efféle helyek valóak a magamfajtának. Csak kevesebb tintanyalással és több... Kiküldetéssel. Úgy hiszem, van még akkora renomém, hogy kialkudjak magamnak egy tisztes pozíciót. Egy olyat, amiben kevesebb a papírmunka és több a tér a kardnak. *Nem vágyik már parancsnoki szerepre, de nem is az a fajta, aki jól érzi magát a semmittevéssel vagy a járőrözéssel. Relael könnyen észreveheti az arcán a lelkesedés halovány nyomait. Ő maga kedvtelve szemléli oly nagyra becsült szeretőjét. Még így, felöltözve is kellemes látványt nyújt a férfiszemnek.*
-Talán felkeresem az egykori parancsnokhelyettesem is. Derekas, kemény fickó. Bredoc Droyn. Nem hiszem, hogy ismerted. *Helyén volt a férfi szíve, talán túlságosan is, de megfelelő irányítás mellett megmerte hozni a szükséges döntéseket.*
-Úgy hallottam, megpihent a szántókon. Oda visz majd az első utam, ha elintéztem mindent a Kikötőben.
*Nagyot sóhajt, majd hátradönti fejét a szék támláján, hagyva, hogy Relael munkához lásson.*
-És te mihez kezdesz most, hogy helyet kerestél magadnak és az embereidnek itt, a Kikötőben?
*Ahogy az lenni szokott, Relael most is költői kérdésbe foglalja megállapításait. Nem is érzi szükségességét, hogy megválaszolja őket.*
-Úgy lenne? *Kérdi most ő bujkáló félmosollyal elburjánzott szakálla alatt. Vannak kétségei afelől, hogy Relael valóban kedveli az erős nőket. Kíváncsi lenne, meddig tűrne meg egy karakánabb fehérnépet maga mellett itt, a fogadóban.*
-Nem, épp ellenkezőleg. Igazán értesz hozzá, hogyan édesgesd magadhoz azokat, akiket óhajtasz. *Szürke tekintetével követi a lányt, ahogy az a pipereasztalához lép. Kevés olyan helyiség akad a szobában, amit nem vettek már igénybe játékaikhoz, ez is olyan.
A kérésnek engedelmeskedik és az ablakhoz húzza székét. Ott aztán lehuppan rá, szemben az elf nemessel. Úgy vette észre, szeretője határozottan csacsogós kedvében van, ami a legkevésbé sincs ellenére.*
-Vissza. Az efféle helyek valóak a magamfajtának. Csak kevesebb tintanyalással és több... Kiküldetéssel. Úgy hiszem, van még akkora renomém, hogy kialkudjak magamnak egy tisztes pozíciót. Egy olyat, amiben kevesebb a papírmunka és több a tér a kardnak. *Nem vágyik már parancsnoki szerepre, de nem is az a fajta, aki jól érzi magát a semmittevéssel vagy a járőrözéssel. Relael könnyen észreveheti az arcán a lelkesedés halovány nyomait. Ő maga kedvtelve szemléli oly nagyra becsült szeretőjét. Még így, felöltözve is kellemes látványt nyújt a férfiszemnek.*
-Talán felkeresem az egykori parancsnokhelyettesem is. Derekas, kemény fickó. Bredoc Droyn. Nem hiszem, hogy ismerted. *Helyén volt a férfi szíve, talán túlságosan is, de megfelelő irányítás mellett megmerte hozni a szükséges döntéseket.*
-Úgy hallottam, megpihent a szántókon. Oda visz majd az első utam, ha elintéztem mindent a Kikötőben.
*Nagyot sóhajt, majd hátradönti fejét a szék támláján, hagyva, hogy Relael munkához lásson.*
-És te mihez kezdesz most, hogy helyet kerestél magadnak és az embereidnek itt, a Kikötőben?
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:37:52
Üzenet elküldve: 2025-01-18 23:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Denjaar kezdetben szűkszavúan felel, s Relael úgy érzi szívesen ki is húzná magát a beszélgetés ezen témája alól, de a férfi láthatóan elég jól ismeri ahhoz, hogy sejtse, erre esélye sincsen.*
- Harcias lélek?
*Kérdésére nem vár konkrét választ, az elhangzottak megerősítik ebben.*
- Helyes.
*Relael tiszteli a rettenthetetleneket, különös tekintettel ha nők. Igyekszik közben elképzelni milyen lehet Denjaar leánya. Hasonlít rá, vagy teljesen másként néz ki? Esetleg kellemes keveréke szüleinek?*
- Milyen szigorúan beszélsz róla. Mindenkivel szemben ilyen magasak az elvárásaid?
*Úgy sejti igen, s azt is sejti, hogy kettejük között is vannak ki nem mondott követelmények. Magán is érzi, illetve a wegtoreni néhány apró megjegyzéséből is ezt olvasta ki.*
- Én?
*Döbbent arcot vág.*
- Ugyan mi okom lenne rá? Kedvelem és tisztelem az erős nőket. Vagy netán ilyen utálkozó alaknak gondolsz?
*Bár ártalmatlan arckifejezést ölt magára, de ez nem több átlátszó színjátéknál. Társalgásuk közben pipere asztalához megy, hogy annak fiókjából elővegye gazdagon díszített ollóját, mellyel saját haját szokta időnként megigazítani. Ez az egyszerű, hétköznapi eszköz is különleges, talán kicsit túldíszített is.*
- Ha, ha, ha.
*Fejét ingatva nyomatékosítja ellenérzéseit Denjaar humorát illetően.*
- Nagyon vicces. Én azért óvatosabb lennék a helyedben, hiszen olló van nálam.
*Az említett fém tárgy szárait mozgatva kinyitja és összezárja azokat gyors egymásutánban, mely kellemetlen fémes súrlódó hangot ad ki.
A férfi kényelembe helyezi magát, melyet egyébként nem bán, ezúttal viszont megszakítja mondanivalóját egyéb utasítással.*
- Kérlek ülj ide az ablakhoz, itt sokkal jobbak a fények.
*Megigazítja a székeket úgy, hogy egymással szemben legyenek.*
- Visszatérnél oda? Komolyan? Meglep.
*Helyet foglal saját székén és türelmesen vár, közben Denjaar arcát fürkészi érzelmeket és gondolatokat keresve, melyeket megfejthetne.*
- Úgy hittem beleuntál a rend őrének szerepébe. Netalántán visszavágysz a bajba jutott hölgyek végett?
*Denjaar kezdetben szűkszavúan felel, s Relael úgy érzi szívesen ki is húzná magát a beszélgetés ezen témája alól, de a férfi láthatóan elég jól ismeri ahhoz, hogy sejtse, erre esélye sincsen.*
- Harcias lélek?
*Kérdésére nem vár konkrét választ, az elhangzottak megerősítik ebben.*
- Helyes.
*Relael tiszteli a rettenthetetleneket, különös tekintettel ha nők. Igyekszik közben elképzelni milyen lehet Denjaar leánya. Hasonlít rá, vagy teljesen másként néz ki? Esetleg kellemes keveréke szüleinek?*
- Milyen szigorúan beszélsz róla. Mindenkivel szemben ilyen magasak az elvárásaid?
*Úgy sejti igen, s azt is sejti, hogy kettejük között is vannak ki nem mondott követelmények. Magán is érzi, illetve a wegtoreni néhány apró megjegyzéséből is ezt olvasta ki.*
- Én?
*Döbbent arcot vág.*
- Ugyan mi okom lenne rá? Kedvelem és tisztelem az erős nőket. Vagy netán ilyen utálkozó alaknak gondolsz?
*Bár ártalmatlan arckifejezést ölt magára, de ez nem több átlátszó színjátéknál. Társalgásuk közben pipere asztalához megy, hogy annak fiókjából elővegye gazdagon díszített ollóját, mellyel saját haját szokta időnként megigazítani. Ez az egyszerű, hétköznapi eszköz is különleges, talán kicsit túldíszített is.*
- Ha, ha, ha.
*Fejét ingatva nyomatékosítja ellenérzéseit Denjaar humorát illetően.*
- Nagyon vicces. Én azért óvatosabb lennék a helyedben, hiszen olló van nálam.
*Az említett fém tárgy szárait mozgatva kinyitja és összezárja azokat gyors egymásutánban, mely kellemetlen fémes súrlódó hangot ad ki.
A férfi kényelembe helyezi magát, melyet egyébként nem bán, ezúttal viszont megszakítja mondanivalóját egyéb utasítással.*
- Kérlek ülj ide az ablakhoz, itt sokkal jobbak a fények.
*Megigazítja a székeket úgy, hogy egymással szemben legyenek.*
- Visszatérnél oda? Komolyan? Meglep.
*Helyet foglal saját székén és türelmesen vár, közben Denjaar arcát fürkészi érzelmeket és gondolatokat keresve, melyeket megfejthetne.*
- Úgy hittem beleuntál a rend őrének szerepébe. Netalántán visszavágysz a bajba jutott hölgyek végett?
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 01:14:44
Üzenet elküldve: 2025-01-09 01:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Inge a széken támláján szárad, ő pedig szimplán egy nadrágban fekszik az ágyon; most, hogy egy csekélyke ideje van, kár lenne nem kihasználni. Annak rendje és módja szerint ki is mosta a textilt. Nem törné magát, de itt szeretik, ha tiszta. A plafont bámulja, miközben szórakozottan dobálja a magasba az összegyűrt alsóneműt. Szeret Alissäna szobájában lenni. Egyrészt jóval nagyobb rendben van tartva, mint a sajátja, másrészt mindig kellemes illat terjeng. Míg egy aprócska repedést fixíroz a mennyezeten üveges tekintettel, gondolatai messzire viszik. Számos ötlet és lehetőség átfut agyán Alissänával kapcsolatban, ahogy az lenni szokott. Talán ha egy keveset rágja majd a fülét a hosszúéletű pillangónak, egy-két dolgot hajlandó is lesz kipróbálni. Elvigyorodik. Előtte van, hogyan forgatná a szemeit egy-egy frappánsabb elképzelésére a lány. Már csak ezért is megéri majd felvetnie perverz elgondolásait.
Beharapja ajkait. Egészen meghozta saját kedvét képzelgéseivel. Lejjebb kúszik keze nadrágján, ám mielőtt bármit tenne, hangokra lesz figyelmes. Valakik lefelé tartanak a lépcsőn és egyáltalán nem rejtik véka alá mondandójuk. Még a szeme sem rebben, úgy fülel. A férfi hangja elsőre nem ismerős, de Relael hangszínét bárhol felismerné. Nyílik és csukódik a szomszédos ajtó, ő pedig sietve feltérdel az ágyon, hogy hegyes fülét a falra tapassza. Egyrészről roppant mód érdekli, vajon az ő általa oly nagy becsben tartott és imádott "kisasszony" miben mesterkedik, másrészről meg ki tudja, miféle információmorzsát csíphet el?*
Beharapja ajkait. Egészen meghozta saját kedvét képzelgéseivel. Lejjebb kúszik keze nadrágján, ám mielőtt bármit tenne, hangokra lesz figyelmes. Valakik lefelé tartanak a lépcsőn és egyáltalán nem rejtik véka alá mondandójuk. Még a szeme sem rebben, úgy fülel. A férfi hangja elsőre nem ismerős, de Relael hangszínét bárhol felismerné. Nyílik és csukódik a szomszédos ajtó, ő pedig sietve feltérdel az ágyon, hogy hegyes fülét a falra tapassza. Egyrészről roppant mód érdekli, vajon az ő általa oly nagy becsben tartott és imádott "kisasszony" miben mesterkedik, másrészről meg ki tudja, miféle információmorzsát csíphet el?*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 00:47:21
Üzenet elküldve: 2025-01-09 00:47:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Természetesen követi Relaelt. Szótlan, nem is reagál a szavakra, csupán egyetértően hümment. Az elf valóban a kevésbé türelmes fajtából való, ezzel nehéz is lenne vitatkozni.*
-Leány. Egen. Megvan. *Feleli szűkszavúan, de tudja, ennél Relael alighanem többet vár.*
-Az öklénél csak a feje keményebb. Hiába látták el a baját Sárvárosban, nem lágyult egy cseppet sem. De legalább valamiféle nevet alighanem szerzett magának a városőrök között. Az is valami. *Belép a lány mögött, szürke tekintete sebtiben körbejár a helyiségben. Ismeri már a szobát, elvégre nem egy éjszakát töltött itt.*
-Ha van is, nem tudok róla. És jól is van ez így. *Az asztali tükörhöz lép, hogy szemrevételezze elburjánzott szakállát, míg a nemes a gyertyákkal bajlódik.*
-Elég az az egy, amelyikről tudok. Utálnád, úgy hiszem. *Megmosolyogja a dolgot azért szakálla alatt. Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael és Jenari jól kijönnének. Épp ellenkezőleg.*
-Nos? Megnyírsz, vagy jelentkezzek be a kis pillangódnál? *Alissäna biztosan jártas az ilyesmiben, de persze Relaelt preferálja. Szembefordul az elfel, s leplezetlenül végigjáratja rajta tekintetét. Túlságosan is ínyére van az, amit lát. Tisztában van gyengeségével; az elf társaságában könnyen elkényelmesedik és azt sem veszi észre, hogy hatok óta a fogadó falai közé van zárva. Meg kell hagynia, Relael bír egy sajátos bűverővel. Hívhatná a kígyó szorításának is vagy a pók hálójának, végső soron mindegy.
Az ágy végébe huppan és kibújik a csizmájából. El kell ismernie, hogy az utazás, na meg a mai nap eseményei alaposan kivettek belőle. Kidőlni azért nem fog, főleg az elf előtt nem. Mindenesetre nagyot nyújtózik.*
-Nem maradok egy hatnál többet a Kikötőben. Visszatérek majd Artheniorba. Talán felajánlom a segítségem újra a városőrségnek. Van ott mit tenni és van hely bőven szárnyalni egy magamfajtának. De nem parancsnokként. Nem fogok tintanyalók kedvére tenni.
*Megtámaszkodik maga mögött az ágyon, onnan szemléli tűnődve szeretőjét. Láthatóan sokkal több mondanivalója nincs ezzel kapcsolatban, csupán kíváncsi, vajon mit szól hozzá az elf.*
*Természetesen követi Relaelt. Szótlan, nem is reagál a szavakra, csupán egyetértően hümment. Az elf valóban a kevésbé türelmes fajtából való, ezzel nehéz is lenne vitatkozni.*
-Leány. Egen. Megvan. *Feleli szűkszavúan, de tudja, ennél Relael alighanem többet vár.*
-Az öklénél csak a feje keményebb. Hiába látták el a baját Sárvárosban, nem lágyult egy cseppet sem. De legalább valamiféle nevet alighanem szerzett magának a városőrök között. Az is valami. *Belép a lány mögött, szürke tekintete sebtiben körbejár a helyiségben. Ismeri már a szobát, elvégre nem egy éjszakát töltött itt.*
-Ha van is, nem tudok róla. És jól is van ez így. *Az asztali tükörhöz lép, hogy szemrevételezze elburjánzott szakállát, míg a nemes a gyertyákkal bajlódik.*
-Elég az az egy, amelyikről tudok. Utálnád, úgy hiszem. *Megmosolyogja a dolgot azért szakálla alatt. Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael és Jenari jól kijönnének. Épp ellenkezőleg.*
-Nos? Megnyírsz, vagy jelentkezzek be a kis pillangódnál? *Alissäna biztosan jártas az ilyesmiben, de persze Relaelt preferálja. Szembefordul az elfel, s leplezetlenül végigjáratja rajta tekintetét. Túlságosan is ínyére van az, amit lát. Tisztában van gyengeségével; az elf társaságában könnyen elkényelmesedik és azt sem veszi észre, hogy hatok óta a fogadó falai közé van zárva. Meg kell hagynia, Relael bír egy sajátos bűverővel. Hívhatná a kígyó szorításának is vagy a pók hálójának, végső soron mindegy.
Az ágy végébe huppan és kibújik a csizmájából. El kell ismernie, hogy az utazás, na meg a mai nap eseményei alaposan kivettek belőle. Kidőlni azért nem fog, főleg az elf előtt nem. Mindenesetre nagyot nyújtózik.*
-Nem maradok egy hatnál többet a Kikötőben. Visszatérek majd Artheniorba. Talán felajánlom a segítségem újra a városőrségnek. Van ott mit tenni és van hely bőven szárnyalni egy magamfajtának. De nem parancsnokként. Nem fogok tintanyalók kedvére tenni.
*Megtámaszkodik maga mögött az ágyon, onnan szemléli tűnődve szeretőjét. Láthatóan sokkal több mondanivalója nincs ezzel kapcsolatban, csupán kíváncsi, vajon mit szól hozzá az elf.*
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2025-01-09 00:15:26
Üzenet elküldve: 2025-01-09 00:15:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*A fogadótérbe belépve kellemes meleg cirógatja arcát. Nem túlzottan rajong a hidegért, valamint a szürke, téli időjárásért, így mindig megkönnyebbülés számára a fogadó gyertyafényei és már-már tikkasztó hőmérséklete. Nem törődik különösebben a jelenlévőkkel, hiszen Denjaar társasága ritka és kimondottan kellemes a számára, így minden pillanatát igyekszik kiélvezni.*
- Nem szeretek várni. Tudod milyen türelmetlen vagyok.
*Nincs egyenes válasz, ha Relaelről van szó, melyre sokat sejtető mosolya is rásegít. Természetesen mindig van kedve a lepedőt gyűrni Denjaarral, ugyanakkor ezúttal a ráadás várat magára, ez persze nem tartja vissza abban, hogy a szokásos kéjenc társalgásukat folytassák.*
- Menjünk a szobámba, ott legalább nyugtunk lesz.
*Nem vár beleegyezést, rögvest a lépcső felé veszi az irányt, mielőtt bárki megszólítaná őt és valami apró-cseprő feladatot osztana rá.*
*Igen hamar megérkeznek, hiszen csupán egy emeletnyit szükséges lépcsőzniük, a lépcső mellett az egyik oldalon pedig közvetlen Relael szobája található. Míg a kulccsal és a zárral bajlódik, addig tovább görgeti a beszélgetést egy kicsit más irányba.*
- Említetted a múltkor, hogy van egy leányod.
*Egy kis erőszakos rásegítéssel ugyan, de a zár kattan, így Relael be is löki az ajtót maguk előtt.*
- Találkoztál esetleg vele? Hogy van?
*Hangja közömbös és színtelen, bár érdeklődése őszinte, de nincs különösebb oka, hogy ezzel a kérdéssel fordul a wegtoreni felé. Kicsit még mindig szürreális a számára, hogy van egy gyermeke, s talán a sors fintora, hogy éppen egy leánya született a harcosnak.*
- Van más gyermeked is, akiről tudsz?
*Folytatja tovább, majd elsőként belép a szobába. A kulcsot egy közeli bútorra dobja, és rögvest nekilát a gyertyák meggyújtásának.*
*A fogadótérbe belépve kellemes meleg cirógatja arcát. Nem túlzottan rajong a hidegért, valamint a szürke, téli időjárásért, így mindig megkönnyebbülés számára a fogadó gyertyafényei és már-már tikkasztó hőmérséklete. Nem törődik különösebben a jelenlévőkkel, hiszen Denjaar társasága ritka és kimondottan kellemes a számára, így minden pillanatát igyekszik kiélvezni.*
- Nem szeretek várni. Tudod milyen türelmetlen vagyok.
*Nincs egyenes válasz, ha Relaelről van szó, melyre sokat sejtető mosolya is rásegít. Természetesen mindig van kedve a lepedőt gyűrni Denjaarral, ugyanakkor ezúttal a ráadás várat magára, ez persze nem tartja vissza abban, hogy a szokásos kéjenc társalgásukat folytassák.*
- Menjünk a szobámba, ott legalább nyugtunk lesz.
*Nem vár beleegyezést, rögvest a lépcső felé veszi az irányt, mielőtt bárki megszólítaná őt és valami apró-cseprő feladatot osztana rá.*
*Igen hamar megérkeznek, hiszen csupán egy emeletnyit szükséges lépcsőzniük, a lépcső mellett az egyik oldalon pedig közvetlen Relael szobája található. Míg a kulccsal és a zárral bajlódik, addig tovább görgeti a beszélgetést egy kicsit más irányba.*
- Említetted a múltkor, hogy van egy leányod.
*Egy kis erőszakos rásegítéssel ugyan, de a zár kattan, így Relael be is löki az ajtót maguk előtt.*
- Találkoztál esetleg vele? Hogy van?
*Hangja közömbös és színtelen, bár érdeklődése őszinte, de nincs különösebb oka, hogy ezzel a kérdéssel fordul a wegtoreni felé. Kicsit még mindig szürreális a számára, hogy van egy gyermeke, s talán a sors fintora, hogy éppen egy leánya született a harcosnak.*
- Van más gyermeked is, akiről tudsz?
*Folytatja tovább, majd elsőként belép a szobába. A kulcsot egy közeli bútorra dobja, és rögvest nekilát a gyertyák meggyújtásának.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-12-07 11:03:30
Üzenet elküldve: 2024-12-07 11:03:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Csak addig mímeli a sepregetést, míg le nem ér a lépcső legalsó fokára. Ott aztán a falnak löki a takarítóeszközt, és zsebre vágja kezeit.
Érzi, mennyivel könnyebb ingének zsebe. Nem húzza már úgy a vászonruhát, mint néhány nappal ezelőtt. Az elftől elcsent erszény tartalmát hamar elverte - többek között Alissäna újdonsült ékszerére is. Nem sajnálja a dolgot, mert a szerzeményeinek örül, ugyanakkor megtudná szokni, hogy felveti az arany.
Halkan fütyörészve indul szobája felé. Fülel és figyel. Hallhatóan és érezhetően nincs idelenn senki jelenleg. Elgondolkodik, hogy megpróbál bekukkantani néhány szobába, csak úgy kíváncsiságból. Végül elveti az ötletet, hisz a fogadótérben sokan mozognak. Még az kéne, hogy "tetten érjék".
Jobb híján a szobáját célozza, s nem is kell messzire mennie. Szórakozottan simítja hátra göndörödő, sötét sörényét, miközben szemrevételezi a szoba állapotát. Tisztának mondható, önmagához mérten biztosan. Elidőzik tekintete az általa oly nagy becsben tartott fehérneműn, amit Relaeltől lopott. Jobban mondva nem ő, hanem az óriásasszony. Lelke rajta, megfizette az árát.
Elvigyorodik. Kíváncsi lenne, mit szólna a nemes elf, ha tudna a dologról. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sosem tudhatja meg; talán szórakoztatná valahol a dolog, de semmiképp sem akarná, hogy úgy tűnjön, elcsen dolgokat. Még akkor sem, ha igaz.
Szórakozottan huppan az ágyra. Szívesen tekeregne Alissäna körül, talán megpróbálná rábírni, hogy a lány engedjen az ő kéjkedvének... Általában enged neki, ha nem is mindig. Ugyanakkor az a zsoldosféle bizonyosan rossz néven venné. Lehet, hogy utánajár, vajon mire jutottak. Az izgalmas lenne. Talán a nyakába veszi a Kikötőt. Elvégre meg kéne tömnie valamiből a zsebeit újra. Jó sok minden történt az elmúlt időben, a hírek is érdeklik. Többek között ezért is tartják. Merengése közepette figyelme azonban minduntalan visszavándorol a Relaeltől elcsent, szebb napokat látott alsóneműre...*
Érzi, mennyivel könnyebb ingének zsebe. Nem húzza már úgy a vászonruhát, mint néhány nappal ezelőtt. Az elftől elcsent erszény tartalmát hamar elverte - többek között Alissäna újdonsült ékszerére is. Nem sajnálja a dolgot, mert a szerzeményeinek örül, ugyanakkor megtudná szokni, hogy felveti az arany.
Halkan fütyörészve indul szobája felé. Fülel és figyel. Hallhatóan és érezhetően nincs idelenn senki jelenleg. Elgondolkodik, hogy megpróbál bekukkantani néhány szobába, csak úgy kíváncsiságból. Végül elveti az ötletet, hisz a fogadótérben sokan mozognak. Még az kéne, hogy "tetten érjék".
Jobb híján a szobáját célozza, s nem is kell messzire mennie. Szórakozottan simítja hátra göndörödő, sötét sörényét, miközben szemrevételezi a szoba állapotát. Tisztának mondható, önmagához mérten biztosan. Elidőzik tekintete az általa oly nagy becsben tartott fehérneműn, amit Relaeltől lopott. Jobban mondva nem ő, hanem az óriásasszony. Lelke rajta, megfizette az árát.
Elvigyorodik. Kíváncsi lenne, mit szólna a nemes elf, ha tudna a dologról. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sosem tudhatja meg; talán szórakoztatná valahol a dolog, de semmiképp sem akarná, hogy úgy tűnjön, elcsen dolgokat. Még akkor sem, ha igaz.
Szórakozottan huppan az ágyra. Szívesen tekeregne Alissäna körül, talán megpróbálná rábírni, hogy a lány engedjen az ő kéjkedvének... Általában enged neki, ha nem is mindig. Ugyanakkor az a zsoldosféle bizonyosan rossz néven venné. Lehet, hogy utánajár, vajon mire jutottak. Az izgalmas lenne. Talán a nyakába veszi a Kikötőt. Elvégre meg kéne tömnie valamiből a zsebeit újra. Jó sok minden történt az elmúlt időben, a hírek is érdeklik. Többek között ezért is tartják. Merengése közepette figyelme azonban minduntalan visszavándorol a Relaeltől elcsent, szebb napokat látott alsóneműre...*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:17:21
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem tud vitába szállni Denjaar érveivel, mert saját tapasztalatai is igazolják azokat. Apja is katona volt, s bizony saját bőrén tanulta meg, hogy minden kérlelés, ígéret hiábavaló volt.
Rövidesen valamivel vidámabb téma felé terelődnek. Valahol meghatja, hogy a férfi ajándékkal készült neki, hiszen Denjaartól nem számított volna ilyen figyelmességre. Az egykori gladiátortól ez hatalmas bóknak számít számára, míg mindenki mástól magától értetődő, s talán elvárt is.
A ketrecben egy veszedelmes vadállat pihen, aminek láttán Relael elhátrál egy lépést, s kíváncsian szemléli a bezárt állatot. Családja címere a kígyó, de még sosem látott egyet sem, s különösképpen nem ilyen közelről. Miközben mustrálja a számára idegen lényt, azon töpreng, hogy vajon Denjaar szerencsés véletlennek hála döntött a kígyó mellett, vagy volt benne némi tudatosság.
A ketrec ajtaja nyílik, Relaelt pedig elönti az iszonyat. Az álla mozgása egészen szürreális a számára, valahol mégis fenséges. Csodálattal vegyes undort tükröznek vonásai, ahogy a wegtoreni engedi a lénynek, hogy lassú, tekergőző mozdulatokkal birtokba vegye karját.*
- Még sosem láttam egyet sem.
*Böki ki nagysokára végül, zöldjeit pedig egy pillanatra sem szakítja el a hüllőről, még csak pislogni sem pislog.
Denjaar jelenlétében egy leheletnyit több bátorság szorul belé, ellenkező esetben már biztosan kiszaladt volna a szobából. Lassan közelebb merészkedik és ujjbegyével bizonytalanul megérinti az állat pikkelyes testét. Rövid kacagás kíséri mozdulatát.*
- De furcsa.
*A pikkelyek simák, ám enyhén barázdált felületet képeznek. Nem is tudja mihez hasonlítani ezt az érzést. Le van nyűgözve, de ösztönösen tart az állattól, ami meglepően békésnek tűnik most.*
- Azért megnyugtatóbb lenne ha a ketrecben pihenne.
*Azt előzetes ismeretek nélkül is meg tudja állapítani, hogy az állatban bizonyosan hatalmas erő lakozik, semeddig nem tartana számára, hogy Relael gyönge nyakát és légcsövét összeroppantsa.*
- Remek ajándék.
*Nem kerüli el a burkolt bók sem a figyelmét, de diszkréten örvendezik csak neki.*
- Sosem kaptam szebbet.
*Ellép Denjaartól, hogy öltözködni kezdjen. Remélhetőleg addig a kígyó is visszakerül a helyére, amíg Relael túr magának egy tiszta ruhát. Nem gondolja túl, csak választ egyet a sok közül. A hidegre való tekintettel olyat választ, aminek anyaga valamivel vastagabb, hozzá pedig térdig érő csizmáját húzza magára. Indulás előtt természetesen megfésülködik, sietve, de alaposan.*
- Jártál már a Sellőházban? Bármily meglepő, de én még nem, pedig itt van egy köpésnyire.
*Nem tud vitába szállni Denjaar érveivel, mert saját tapasztalatai is igazolják azokat. Apja is katona volt, s bizony saját bőrén tanulta meg, hogy minden kérlelés, ígéret hiábavaló volt.
Rövidesen valamivel vidámabb téma felé terelődnek. Valahol meghatja, hogy a férfi ajándékkal készült neki, hiszen Denjaartól nem számított volna ilyen figyelmességre. Az egykori gladiátortól ez hatalmas bóknak számít számára, míg mindenki mástól magától értetődő, s talán elvárt is.
A ketrecben egy veszedelmes vadállat pihen, aminek láttán Relael elhátrál egy lépést, s kíváncsian szemléli a bezárt állatot. Családja címere a kígyó, de még sosem látott egyet sem, s különösképpen nem ilyen közelről. Miközben mustrálja a számára idegen lényt, azon töpreng, hogy vajon Denjaar szerencsés véletlennek hála döntött a kígyó mellett, vagy volt benne némi tudatosság.
A ketrec ajtaja nyílik, Relaelt pedig elönti az iszonyat. Az álla mozgása egészen szürreális a számára, valahol mégis fenséges. Csodálattal vegyes undort tükröznek vonásai, ahogy a wegtoreni engedi a lénynek, hogy lassú, tekergőző mozdulatokkal birtokba vegye karját.*
- Még sosem láttam egyet sem.
*Böki ki nagysokára végül, zöldjeit pedig egy pillanatra sem szakítja el a hüllőről, még csak pislogni sem pislog.
Denjaar jelenlétében egy leheletnyit több bátorság szorul belé, ellenkező esetben már biztosan kiszaladt volna a szobából. Lassan közelebb merészkedik és ujjbegyével bizonytalanul megérinti az állat pikkelyes testét. Rövid kacagás kíséri mozdulatát.*
- De furcsa.
*A pikkelyek simák, ám enyhén barázdált felületet képeznek. Nem is tudja mihez hasonlítani ezt az érzést. Le van nyűgözve, de ösztönösen tart az állattól, ami meglepően békésnek tűnik most.*
- Azért megnyugtatóbb lenne ha a ketrecben pihenne.
*Azt előzetes ismeretek nélkül is meg tudja állapítani, hogy az állatban bizonyosan hatalmas erő lakozik, semeddig nem tartana számára, hogy Relael gyönge nyakát és légcsövét összeroppantsa.*
- Remek ajándék.
*Nem kerüli el a burkolt bók sem a figyelmét, de diszkréten örvendezik csak neki.*
- Sosem kaptam szebbet.
*Ellép Denjaartól, hogy öltözködni kezdjen. Remélhetőleg addig a kígyó is visszakerül a helyére, amíg Relael túr magának egy tiszta ruhát. Nem gondolja túl, csak választ egyet a sok közül. A hidegre való tekintettel olyat választ, aminek anyaga valamivel vastagabb, hozzá pedig térdig érő csizmáját húzza magára. Indulás előtt természetesen megfésülködik, sietve, de alaposan.*
- Jártál már a Sellőházban? Bármily meglepő, de én még nem, pedig itt van egy köpésnyire.
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 22:16:05
Üzenet elküldve: 2024-11-15 22:16:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem érzi szükségességét tovább ecsetelni a dolgot. Azt sem sejti, hogy Relael valahol talán lelki megnyugvást keres; ő csupán saját felfogását közli.*
-Könyörgött? *Megcsóválja fejét.*
-Az is csak egy túlélési ösztön. Ha módja lett volna rá, akkor végzett volna veled. Mit gondolsz, ő életben hagyott volna fordított esetben? Ha te könyörögsz irgalomért? *A keze, amivel eddig a lány karját fogta, most az arcát érinti. Gyengéden húzza végig ujjait az ajkak mentén, hogy aztán megállapodjon Relael torkán.*
-Ha ezer és ezer ember venne körbe, akik azt harsogják a lelátókról, hogy végezz a könyörgővel, könnyebb lenne felidézni az emléket? A diadal mámorában? *Elmosolyodik, majd végül megtámaszkodik háta mögött.*
-Talán a legelső őrölt némileg belülről. És az még csak nem is az arénában történt. De ott a túlélés volt a tét. Hamar megbarátkoztam a tettemmel.
*Relael kezei vándorútra indulnak, ő pedig hagyja neki. Ínyére van, hogy az elf érezhetően örömét leli a dologban.*
-Ajándék. *Feleli nemes egyszerűséggel, miközben a szürkék a zöldeket kutatják.*
-Lesz még módod viszonozni. *Feláll ültéből és a lány mellé lép. Nemes egyszerűséggel rántja le a leplet a ketrecről, melyben a fekete pikkelyes bestia pihen. Fejét felemelve, villás nyelvét sűrűn öltve veszi szemügyre őrizőit a hosszú sötétség után.*
-Fekete óriáskígyó. *Lopva Relaelre pillant.*
-Mondják, hogy ritka. Nem nagyon láttam még hasonlót. *Kinyitja a ketrecet, majd minden félsz nélkül veszi kezébe a bestiát. Több méter hosszú, vaskos, de láthatóan nem készül támadni.*
-Ne félj, nincs mérge. Ráadásul idefelé volt időm megbarátkozni vele. Wegtorenben sokféle kígyó van, de azok másmilyenek. *Magyarázza, miközben a kígyó a karjára tekeredik.*
-Döghúst eszik. Körbetekeri és valósággal összeroppantja az áldozatát. Kisebb kecskénél nagyobbat nem hiszem, hogy elejt. Bár ki tudja. *Lassan simít végig az állat oldalán. Bármennyire is riasztó egy efféle bestia, a szépsége tagadhatatlan. Szinte csillannak a mozgó, sötét pikkelyek a gyertyafényben.*
-Szép. És veszélyes. Eszembe jutottál róla. *A szavai őszinték, nem rejlik benne gúny. Látszik, hogy valóban tetszik neki a bestia. Óvatosan visszahelyezi a ketrecbe, de nem zárja rá az ajtócskát. Kíváncsi, kezébe veszi-e a lány a bestiát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 22:17:28
*Nem érzi szükségességét tovább ecsetelni a dolgot. Azt sem sejti, hogy Relael valahol talán lelki megnyugvást keres; ő csupán saját felfogását közli.*
-Könyörgött? *Megcsóválja fejét.*
-Az is csak egy túlélési ösztön. Ha módja lett volna rá, akkor végzett volna veled. Mit gondolsz, ő életben hagyott volna fordított esetben? Ha te könyörögsz irgalomért? *A keze, amivel eddig a lány karját fogta, most az arcát érinti. Gyengéden húzza végig ujjait az ajkak mentén, hogy aztán megállapodjon Relael torkán.*
-Ha ezer és ezer ember venne körbe, akik azt harsogják a lelátókról, hogy végezz a könyörgővel, könnyebb lenne felidézni az emléket? A diadal mámorában? *Elmosolyodik, majd végül megtámaszkodik háta mögött.*
-Talán a legelső őrölt némileg belülről. És az még csak nem is az arénában történt. De ott a túlélés volt a tét. Hamar megbarátkoztam a tettemmel.
*Relael kezei vándorútra indulnak, ő pedig hagyja neki. Ínyére van, hogy az elf érezhetően örömét leli a dologban.*
-Ajándék. *Feleli nemes egyszerűséggel, miközben a szürkék a zöldeket kutatják.*
-Lesz még módod viszonozni. *Feláll ültéből és a lány mellé lép. Nemes egyszerűséggel rántja le a leplet a ketrecről, melyben a fekete pikkelyes bestia pihen. Fejét felemelve, villás nyelvét sűrűn öltve veszi szemügyre őrizőit a hosszú sötétség után.*
-Fekete óriáskígyó. *Lopva Relaelre pillant.*
-Mondják, hogy ritka. Nem nagyon láttam még hasonlót. *Kinyitja a ketrecet, majd minden félsz nélkül veszi kezébe a bestiát. Több méter hosszú, vaskos, de láthatóan nem készül támadni.*
-Ne félj, nincs mérge. Ráadásul idefelé volt időm megbarátkozni vele. Wegtorenben sokféle kígyó van, de azok másmilyenek. *Magyarázza, miközben a kígyó a karjára tekeredik.*
-Döghúst eszik. Körbetekeri és valósággal összeroppantja az áldozatát. Kisebb kecskénél nagyobbat nem hiszem, hogy elejt. Bár ki tudja. *Lassan simít végig az állat oldalán. Bármennyire is riasztó egy efféle bestia, a szépsége tagadhatatlan. Szinte csillannak a mozgó, sötét pikkelyek a gyertyafényben.*
-Szép. És veszélyes. Eszembe jutottál róla. *A szavai őszinték, nem rejlik benne gúny. Látszik, hogy valóban tetszik neki a bestia. Óvatosan visszahelyezi a ketrecbe, de nem zárja rá az ajtócskát. Kíváncsi, kezébe veszi-e a lány a bestiát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 22:17:28
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 21:39:05
Üzenet elküldve: 2024-11-15 21:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem vár megnyugtatást Denjaartól. Valójában nem vár el semmit a harcostól, ennek ellenére megosztja vele gondolatai egy részét, s úgy érzi a wegtoreni próbálkozik. Lehet téved, de Relaelnek ez a benyomása, melyet igen bölcsen megtart magának.
Őszinte meglepettség mutatkozik meg szép orcáján, holott nagyon jól tudja, hogy számtalan életet oltott ki Krultos. Valójában talán az a megdöbbentő, hogy Relael ezek után mégis meglepődik, de valamiért másra számított. Ezek a gondolatok ridegek, racionálisak, s talán bizonyos személyek számára gonosznak hangzanak. Kicsit talán számára is, mégis olyan ismerősen csengenek, ám ezúttal nem belülről jön a sugallat, hanem kívülről hallja vissza mélyre száműzött titkait. Felsejlenek benne nővére korholó szavai, amikkel mindig a jobb irányba igyekezte terelgetni őt. Sokáig sikerült is. Igazából talán akkor jobban érezte magát. Egy ideig, amíg tapasztalatai el nem kezdték meghazudtolni a koponyájába karcolt frázisokat. A maguk módján valóban fenségesek nővére pacifista ideái, ám azok következményei már nem annyira. Elvégre nem tűrhet el mindent, nem hagyhatja, hogy csak úgy átgázoljanak rajta. Vagy ő félemlít meg másokat, vagy őt fogják megfélemlíteni.*
- Feltehetően így van.
*Töri meg csendjét. Még egy leheletnyit tiltakozik, de érzi, hogy lelkének iszapos talajában nyugvó magocska most szárba szökken, s lótuszként indul meg a sötétségből a fény felé, hogy ott kivirágozzon.*
- De mégis.
*Csupán egy pillanatra zárja le szemhéjait, hogy lelki szemei előtt felelevenedő horror ismételten megrázhassa őt. Most még élénken él benne, de jól tudja, hogy idővel elfakulnak a képek, s valóban jelentőségüket veszítik.*
- Könyörgött, de én nem kíméltem.
*Sóhajtja. Unalommal igekszik leplezni őt marcangoló fájdalmát.*
- Éreztél valaha bűntudatot utána?
*Érezhetően megnyugszik. Ugyan még zaklatott, de kevésbé, s ez Denjaar érdeme. Nem is lenne kedve eltávolodni tőle, ám a férfi felfedi előtte terveit.*
- Egy kis levegőváltozás talán jól esne.
*A Sellőházhoz furcsa mód nem volt szerencséje, így az állítólagos Intéző emlegetése sem mond számára semmit. Ha pedig kimozdulnak, akkor talán némi információt is szerezhet a konkurens tavernáról. A kellemest a hasznossal.
Érezhetően kelletlenül mozdul, hogy eltávolodjon a férfi tűzforró testétől. Talpa éppen éri a hideg földet, amikor furcsa hangot hall az ismeretlen tárgy irányából, amit Denjaar magával hozott.*
- Ajándék?
*Ez a nap tele van meglepetéssekkel. Cinkos mosollyal pillant fel a harcosra.*
- Nem is tudtam, hogy rászolgáltam ajándékra. De ha igen, akkor is másfélére számítottam.
*Ujjaival szórakozottan siklik az ing alá, hogy rövid kitérője alatt finom érzékiséggel cirógathassa meg a sebhelyes mellkast. Ha ez önmagában nem lenne eléggé egyértelmű, akkor játékosan beharapott alsó ajka biztosan elég árulkodó.
Lassan feltápászkodik kényelmes helyéről, hogy óvatosan közelebb sétáljon a ketrechez. Mivel le van takarva, ezért legfeljebb sejtései lehetnek. Nem nyúl hozzá, meghagyja a lehetőséget Denjaarnak, hogy ő prezentálja mivel készült, ám előre hajolgatva látszólag igyekszik kukucskálni, vagy csak tovább óhajtja húzogatni a cica bajszát.*
- Ha tudtam volna, akkor én is készülök valamivel.
*Csalódottan lebiggyesztve alsó ajkát pillant hátra válla felett.*
*Nem vár megnyugtatást Denjaartól. Valójában nem vár el semmit a harcostól, ennek ellenére megosztja vele gondolatai egy részét, s úgy érzi a wegtoreni próbálkozik. Lehet téved, de Relaelnek ez a benyomása, melyet igen bölcsen megtart magának.
Őszinte meglepettség mutatkozik meg szép orcáján, holott nagyon jól tudja, hogy számtalan életet oltott ki Krultos. Valójában talán az a megdöbbentő, hogy Relael ezek után mégis meglepődik, de valamiért másra számított. Ezek a gondolatok ridegek, racionálisak, s talán bizonyos személyek számára gonosznak hangzanak. Kicsit talán számára is, mégis olyan ismerősen csengenek, ám ezúttal nem belülről jön a sugallat, hanem kívülről hallja vissza mélyre száműzött titkait. Felsejlenek benne nővére korholó szavai, amikkel mindig a jobb irányba igyekezte terelgetni őt. Sokáig sikerült is. Igazából talán akkor jobban érezte magát. Egy ideig, amíg tapasztalatai el nem kezdték meghazudtolni a koponyájába karcolt frázisokat. A maguk módján valóban fenségesek nővére pacifista ideái, ám azok következményei már nem annyira. Elvégre nem tűrhet el mindent, nem hagyhatja, hogy csak úgy átgázoljanak rajta. Vagy ő félemlít meg másokat, vagy őt fogják megfélemlíteni.*
- Feltehetően így van.
*Töri meg csendjét. Még egy leheletnyit tiltakozik, de érzi, hogy lelkének iszapos talajában nyugvó magocska most szárba szökken, s lótuszként indul meg a sötétségből a fény felé, hogy ott kivirágozzon.*
- De mégis.
*Csupán egy pillanatra zárja le szemhéjait, hogy lelki szemei előtt felelevenedő horror ismételten megrázhassa őt. Most még élénken él benne, de jól tudja, hogy idővel elfakulnak a képek, s valóban jelentőségüket veszítik.*
- Könyörgött, de én nem kíméltem.
*Sóhajtja. Unalommal igekszik leplezni őt marcangoló fájdalmát.*
- Éreztél valaha bűntudatot utána?
*Érezhetően megnyugszik. Ugyan még zaklatott, de kevésbé, s ez Denjaar érdeme. Nem is lenne kedve eltávolodni tőle, ám a férfi felfedi előtte terveit.*
- Egy kis levegőváltozás talán jól esne.
*A Sellőházhoz furcsa mód nem volt szerencséje, így az állítólagos Intéző emlegetése sem mond számára semmit. Ha pedig kimozdulnak, akkor talán némi információt is szerezhet a konkurens tavernáról. A kellemest a hasznossal.
Érezhetően kelletlenül mozdul, hogy eltávolodjon a férfi tűzforró testétől. Talpa éppen éri a hideg földet, amikor furcsa hangot hall az ismeretlen tárgy irányából, amit Denjaar magával hozott.*
- Ajándék?
*Ez a nap tele van meglepetéssekkel. Cinkos mosollyal pillant fel a harcosra.*
- Nem is tudtam, hogy rászolgáltam ajándékra. De ha igen, akkor is másfélére számítottam.
*Ujjaival szórakozottan siklik az ing alá, hogy rövid kitérője alatt finom érzékiséggel cirógathassa meg a sebhelyes mellkast. Ha ez önmagában nem lenne eléggé egyértelmű, akkor játékosan beharapott alsó ajka biztosan elég árulkodó.
Lassan feltápászkodik kényelmes helyéről, hogy óvatosan közelebb sétáljon a ketrechez. Mivel le van takarva, ezért legfeljebb sejtései lehetnek. Nem nyúl hozzá, meghagyja a lehetőséget Denjaarnak, hogy ő prezentálja mivel készült, ám előre hajolgatva látszólag igyekszik kukucskálni, vagy csak tovább óhajtja húzogatni a cica bajszát.*
- Ha tudtam volna, akkor én is készülök valamivel.
*Csalódottan lebiggyesztve alsó ajkát pillant hátra válla felett.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:32:49
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:32:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Vállat von. Tökéletesen érti, ha a lánynak fenntartásai vannak a Kalmárral; bármennyire is bársonyos személyiség, megvan a maga arroganciája. Neki sosem volt problémája a báróval, épp ellenkezőleg. Egészen baráti viszonyt ápoltak, ha lehet az ilyet barátságnak nevezni.
Relael rövidesen csatlakozik hozzá a combján, ő pedig hagyja, hogy a lány átkarolja. Bárki fiának - vagy akár lányának - nehéz lenne nem adózni ily közelségből Relael mezítelenségének. Ahogy a telt keblek inggel fedett mellkasának nyomódnak, ő finoman öleli körbe az elf combjait, komfortot kínálva az ölében. Hamar élénk gondolatok örvényében találja magát, de tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Először csak kedélyesen felhümment a hallottakra, mielőtt rövid gondolkodás után szólásra nyitná száját.*
-A halál előbb-utóbb mindenkit utolér. A gyöngéket talán előbb. Ebben az egyben osztozom tharg barátaid gondolatmenetével.
*Szavai halkak és színtelenek.*
-Ma a te pengéd által, holnap a tenger által vagy betegség által... *Szenvtelenül pillant a méregzöld szempárba.*
-Nincs jelentősége. *Elkapja a lány kezét.*
-Tedd, amit tenned kell. Mit számítanak ők? A holtaknak van a legkevesebb gondja. *Sajátos szemlélettel bír, de egy viadortól nehéz lenne mást elvárni. Nincsenek szentimentális vagy tiszteletteljes gondolatai a holtak felé csak azért, mert az ő pengéjétől estek el. Ő a teljesítmény és a képesség előtt adózik inkább, s ezt becsüli meg.
Nem kérdi, kik haltak meg odafenn vagy hogy kik lógnak odakinn a dokkok mentén. Valószínűsíti, hogy a két dolognak van valami köze egymáshoz, de meghagyja az elfnek. Beavatja majd, ha akarja.*
-Talán érdemes lenne kipihenned a fáradalmakat. *Immáron közelről szemléli a smaragd szempárt.*
-De nem itt. Átkozott a mulatság, amit friss vér felett ülnek. Wegtorenben így mondják. Gyere velem a Sellőházba. Egy bizonyos "Intézőt" keresek amúgy is. Kellemest a hasznossal. Hmm? *Kezével érinti a lány arcát, hogy közelebb húzva kiadós csókban részesítse. Keze közben kedvtelve siklik végig a lány mellkasán. Szükséges némi útravaló a kéjből, ha már önszántából elódázza. Az asztalra helyezett, letakart ládikában valami közben élesen felszisszen.*
-Nem állítanék be hozzád ajándék nélkül.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 13:08:48
*Vállat von. Tökéletesen érti, ha a lánynak fenntartásai vannak a Kalmárral; bármennyire is bársonyos személyiség, megvan a maga arroganciája. Neki sosem volt problémája a báróval, épp ellenkezőleg. Egészen baráti viszonyt ápoltak, ha lehet az ilyet barátságnak nevezni.
Relael rövidesen csatlakozik hozzá a combján, ő pedig hagyja, hogy a lány átkarolja. Bárki fiának - vagy akár lányának - nehéz lenne nem adózni ily közelségből Relael mezítelenségének. Ahogy a telt keblek inggel fedett mellkasának nyomódnak, ő finoman öleli körbe az elf combjait, komfortot kínálva az ölében. Hamar élénk gondolatok örvényében találja magát, de tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Először csak kedélyesen felhümment a hallottakra, mielőtt rövid gondolkodás után szólásra nyitná száját.*
-A halál előbb-utóbb mindenkit utolér. A gyöngéket talán előbb. Ebben az egyben osztozom tharg barátaid gondolatmenetével.
*Szavai halkak és színtelenek.*
-Ma a te pengéd által, holnap a tenger által vagy betegség által... *Szenvtelenül pillant a méregzöld szempárba.*
-Nincs jelentősége. *Elkapja a lány kezét.*
-Tedd, amit tenned kell. Mit számítanak ők? A holtaknak van a legkevesebb gondja. *Sajátos szemlélettel bír, de egy viadortól nehéz lenne mást elvárni. Nincsenek szentimentális vagy tiszteletteljes gondolatai a holtak felé csak azért, mert az ő pengéjétől estek el. Ő a teljesítmény és a képesség előtt adózik inkább, s ezt becsüli meg.
Nem kérdi, kik haltak meg odafenn vagy hogy kik lógnak odakinn a dokkok mentén. Valószínűsíti, hogy a két dolognak van valami köze egymáshoz, de meghagyja az elfnek. Beavatja majd, ha akarja.*
-Talán érdemes lenne kipihenned a fáradalmakat. *Immáron közelről szemléli a smaragd szempárt.*
-De nem itt. Átkozott a mulatság, amit friss vér felett ülnek. Wegtorenben így mondják. Gyere velem a Sellőházba. Egy bizonyos "Intézőt" keresek amúgy is. Kellemest a hasznossal. Hmm? *Kezével érinti a lány arcát, hogy közelebb húzva kiadós csókban részesítse. Keze közben kedvtelve siklik végig a lány mellkasán. Szükséges némi útravaló a kéjből, ha már önszántából elódázza. Az asztalra helyezett, letakart ládikában valami közben élesen felszisszen.*
-Nem állítanék be hozzád ajándék nélkül.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 13:08:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 255-274