Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 259. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-12-07 11:03:30
Üzenet elküldve: 2024-12-07 11:03:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Csak addig mímeli a sepregetést, míg le nem ér a lépcső legalsó fokára. Ott aztán a falnak löki a takarítóeszközt, és zsebre vágja kezeit.
Érzi, mennyivel könnyebb ingének zsebe. Nem húzza már úgy a vászonruhát, mint néhány nappal ezelőtt. Az elftől elcsent erszény tartalmát hamar elverte - többek között Alissäna újdonsült ékszerére is. Nem sajnálja a dolgot, mert a szerzeményeinek örül, ugyanakkor megtudná szokni, hogy felveti az arany.
Halkan fütyörészve indul szobája felé. Fülel és figyel. Hallhatóan és érezhetően nincs idelenn senki jelenleg. Elgondolkodik, hogy megpróbál bekukkantani néhány szobába, csak úgy kíváncsiságból. Végül elveti az ötletet, hisz a fogadótérben sokan mozognak. Még az kéne, hogy "tetten érjék".
Jobb híján a szobáját célozza, s nem is kell messzire mennie. Szórakozottan simítja hátra göndörödő, sötét sörényét, miközben szemrevételezi a szoba állapotát. Tisztának mondható, önmagához mérten biztosan. Elidőzik tekintete az általa oly nagy becsben tartott fehérneműn, amit Relaeltől lopott. Jobban mondva nem ő, hanem az óriásasszony. Lelke rajta, megfizette az árát.
Elvigyorodik. Kíváncsi lenne, mit szólna a nemes elf, ha tudna a dologról. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sosem tudhatja meg; talán szórakoztatná valahol a dolog, de semmiképp sem akarná, hogy úgy tűnjön, elcsen dolgokat. Még akkor sem, ha igaz.
Szórakozottan huppan az ágyra. Szívesen tekeregne Alissäna körül, talán megpróbálná rábírni, hogy a lány engedjen az ő kéjkedvének... Általában enged neki, ha nem is mindig. Ugyanakkor az a zsoldosféle bizonyosan rossz néven venné. Lehet, hogy utánajár, vajon mire jutottak. Az izgalmas lenne. Talán a nyakába veszi a Kikötőt. Elvégre meg kéne tömnie valamiből a zsebeit újra. Jó sok minden történt az elmúlt időben, a hírek is érdeklik. Többek között ezért is tartják. Merengése közepette figyelme azonban minduntalan visszavándorol a Relaeltől elcsent, szebb napokat látott alsóneműre...*
Érzi, mennyivel könnyebb ingének zsebe. Nem húzza már úgy a vászonruhát, mint néhány nappal ezelőtt. Az elftől elcsent erszény tartalmát hamar elverte - többek között Alissäna újdonsült ékszerére is. Nem sajnálja a dolgot, mert a szerzeményeinek örül, ugyanakkor megtudná szokni, hogy felveti az arany.
Halkan fütyörészve indul szobája felé. Fülel és figyel. Hallhatóan és érezhetően nincs idelenn senki jelenleg. Elgondolkodik, hogy megpróbál bekukkantani néhány szobába, csak úgy kíváncsiságból. Végül elveti az ötletet, hisz a fogadótérben sokan mozognak. Még az kéne, hogy "tetten érjék".
Jobb híján a szobáját célozza, s nem is kell messzire mennie. Szórakozottan simítja hátra göndörödő, sötét sörényét, miközben szemrevételezi a szoba állapotát. Tisztának mondható, önmagához mérten biztosan. Elidőzik tekintete az általa oly nagy becsben tartott fehérneműn, amit Relaeltől lopott. Jobban mondva nem ő, hanem az óriásasszony. Lelke rajta, megfizette az árát.
Elvigyorodik. Kíváncsi lenne, mit szólna a nemes elf, ha tudna a dologról. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sosem tudhatja meg; talán szórakoztatná valahol a dolog, de semmiképp sem akarná, hogy úgy tűnjön, elcsen dolgokat. Még akkor sem, ha igaz.
Szórakozottan huppan az ágyra. Szívesen tekeregne Alissäna körül, talán megpróbálná rábírni, hogy a lány engedjen az ő kéjkedvének... Általában enged neki, ha nem is mindig. Ugyanakkor az a zsoldosféle bizonyosan rossz néven venné. Lehet, hogy utánajár, vajon mire jutottak. Az izgalmas lenne. Talán a nyakába veszi a Kikötőt. Elvégre meg kéne tömnie valamiből a zsebeit újra. Jó sok minden történt az elmúlt időben, a hírek is érdeklik. Többek között ezért is tartják. Merengése közepette figyelme azonban minduntalan visszavándorol a Relaeltől elcsent, szebb napokat látott alsóneműre...*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:17:21
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem tud vitába szállni Denjaar érveivel, mert saját tapasztalatai is igazolják azokat. Apja is katona volt, s bizony saját bőrén tanulta meg, hogy minden kérlelés, ígéret hiábavaló volt.
Rövidesen valamivel vidámabb téma felé terelődnek. Valahol meghatja, hogy a férfi ajándékkal készült neki, hiszen Denjaartól nem számított volna ilyen figyelmességre. Az egykori gladiátortól ez hatalmas bóknak számít számára, míg mindenki mástól magától értetődő, s talán elvárt is.
A ketrecben egy veszedelmes vadállat pihen, aminek láttán Relael elhátrál egy lépést, s kíváncsian szemléli a bezárt állatot. Családja címere a kígyó, de még sosem látott egyet sem, s különösképpen nem ilyen közelről. Miközben mustrálja a számára idegen lényt, azon töpreng, hogy vajon Denjaar szerencsés véletlennek hála döntött a kígyó mellett, vagy volt benne némi tudatosság.
A ketrec ajtaja nyílik, Relaelt pedig elönti az iszonyat. Az álla mozgása egészen szürreális a számára, valahol mégis fenséges. Csodálattal vegyes undort tükröznek vonásai, ahogy a wegtoreni engedi a lénynek, hogy lassú, tekergőző mozdulatokkal birtokba vegye karját.*
- Még sosem láttam egyet sem.
*Böki ki nagysokára végül, zöldjeit pedig egy pillanatra sem szakítja el a hüllőről, még csak pislogni sem pislog.
Denjaar jelenlétében egy leheletnyit több bátorság szorul belé, ellenkező esetben már biztosan kiszaladt volna a szobából. Lassan közelebb merészkedik és ujjbegyével bizonytalanul megérinti az állat pikkelyes testét. Rövid kacagás kíséri mozdulatát.*
- De furcsa.
*A pikkelyek simák, ám enyhén barázdált felületet képeznek. Nem is tudja mihez hasonlítani ezt az érzést. Le van nyűgözve, de ösztönösen tart az állattól, ami meglepően békésnek tűnik most.*
- Azért megnyugtatóbb lenne ha a ketrecben pihenne.
*Azt előzetes ismeretek nélkül is meg tudja állapítani, hogy az állatban bizonyosan hatalmas erő lakozik, semeddig nem tartana számára, hogy Relael gyönge nyakát és légcsövét összeroppantsa.*
- Remek ajándék.
*Nem kerüli el a burkolt bók sem a figyelmét, de diszkréten örvendezik csak neki.*
- Sosem kaptam szebbet.
*Ellép Denjaartól, hogy öltözködni kezdjen. Remélhetőleg addig a kígyó is visszakerül a helyére, amíg Relael túr magának egy tiszta ruhát. Nem gondolja túl, csak választ egyet a sok közül. A hidegre való tekintettel olyat választ, aminek anyaga valamivel vastagabb, hozzá pedig térdig érő csizmáját húzza magára. Indulás előtt természetesen megfésülködik, sietve, de alaposan.*
- Jártál már a Sellőházban? Bármily meglepő, de én még nem, pedig itt van egy köpésnyire.
*Nem tud vitába szállni Denjaar érveivel, mert saját tapasztalatai is igazolják azokat. Apja is katona volt, s bizony saját bőrén tanulta meg, hogy minden kérlelés, ígéret hiábavaló volt.
Rövidesen valamivel vidámabb téma felé terelődnek. Valahol meghatja, hogy a férfi ajándékkal készült neki, hiszen Denjaartól nem számított volna ilyen figyelmességre. Az egykori gladiátortól ez hatalmas bóknak számít számára, míg mindenki mástól magától értetődő, s talán elvárt is.
A ketrecben egy veszedelmes vadállat pihen, aminek láttán Relael elhátrál egy lépést, s kíváncsian szemléli a bezárt állatot. Családja címere a kígyó, de még sosem látott egyet sem, s különösképpen nem ilyen közelről. Miközben mustrálja a számára idegen lényt, azon töpreng, hogy vajon Denjaar szerencsés véletlennek hála döntött a kígyó mellett, vagy volt benne némi tudatosság.
A ketrec ajtaja nyílik, Relaelt pedig elönti az iszonyat. Az álla mozgása egészen szürreális a számára, valahol mégis fenséges. Csodálattal vegyes undort tükröznek vonásai, ahogy a wegtoreni engedi a lénynek, hogy lassú, tekergőző mozdulatokkal birtokba vegye karját.*
- Még sosem láttam egyet sem.
*Böki ki nagysokára végül, zöldjeit pedig egy pillanatra sem szakítja el a hüllőről, még csak pislogni sem pislog.
Denjaar jelenlétében egy leheletnyit több bátorság szorul belé, ellenkező esetben már biztosan kiszaladt volna a szobából. Lassan közelebb merészkedik és ujjbegyével bizonytalanul megérinti az állat pikkelyes testét. Rövid kacagás kíséri mozdulatát.*
- De furcsa.
*A pikkelyek simák, ám enyhén barázdált felületet képeznek. Nem is tudja mihez hasonlítani ezt az érzést. Le van nyűgözve, de ösztönösen tart az állattól, ami meglepően békésnek tűnik most.*
- Azért megnyugtatóbb lenne ha a ketrecben pihenne.
*Azt előzetes ismeretek nélkül is meg tudja állapítani, hogy az állatban bizonyosan hatalmas erő lakozik, semeddig nem tartana számára, hogy Relael gyönge nyakát és légcsövét összeroppantsa.*
- Remek ajándék.
*Nem kerüli el a burkolt bók sem a figyelmét, de diszkréten örvendezik csak neki.*
- Sosem kaptam szebbet.
*Ellép Denjaartól, hogy öltözködni kezdjen. Remélhetőleg addig a kígyó is visszakerül a helyére, amíg Relael túr magának egy tiszta ruhát. Nem gondolja túl, csak választ egyet a sok közül. A hidegre való tekintettel olyat választ, aminek anyaga valamivel vastagabb, hozzá pedig térdig érő csizmáját húzza magára. Indulás előtt természetesen megfésülködik, sietve, de alaposan.*
- Jártál már a Sellőházban? Bármily meglepő, de én még nem, pedig itt van egy köpésnyire.
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 22:16:05
Üzenet elküldve: 2024-11-15 22:16:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem érzi szükségességét tovább ecsetelni a dolgot. Azt sem sejti, hogy Relael valahol talán lelki megnyugvást keres; ő csupán saját felfogását közli.*
-Könyörgött? *Megcsóválja fejét.*
-Az is csak egy túlélési ösztön. Ha módja lett volna rá, akkor végzett volna veled. Mit gondolsz, ő életben hagyott volna fordított esetben? Ha te könyörögsz irgalomért? *A keze, amivel eddig a lány karját fogta, most az arcát érinti. Gyengéden húzza végig ujjait az ajkak mentén, hogy aztán megállapodjon Relael torkán.*
-Ha ezer és ezer ember venne körbe, akik azt harsogják a lelátókról, hogy végezz a könyörgővel, könnyebb lenne felidézni az emléket? A diadal mámorában? *Elmosolyodik, majd végül megtámaszkodik háta mögött.*
-Talán a legelső őrölt némileg belülről. És az még csak nem is az arénában történt. De ott a túlélés volt a tét. Hamar megbarátkoztam a tettemmel.
*Relael kezei vándorútra indulnak, ő pedig hagyja neki. Ínyére van, hogy az elf érezhetően örömét leli a dologban.*
-Ajándék. *Feleli nemes egyszerűséggel, miközben a szürkék a zöldeket kutatják.*
-Lesz még módod viszonozni. *Feláll ültéből és a lány mellé lép. Nemes egyszerűséggel rántja le a leplet a ketrecről, melyben a fekete pikkelyes bestia pihen. Fejét felemelve, villás nyelvét sűrűn öltve veszi szemügyre őrizőit a hosszú sötétség után.*
-Fekete óriáskígyó. *Lopva Relaelre pillant.*
-Mondják, hogy ritka. Nem nagyon láttam még hasonlót. *Kinyitja a ketrecet, majd minden félsz nélkül veszi kezébe a bestiát. Több méter hosszú, vaskos, de láthatóan nem készül támadni.*
-Ne félj, nincs mérge. Ráadásul idefelé volt időm megbarátkozni vele. Wegtorenben sokféle kígyó van, de azok másmilyenek. *Magyarázza, miközben a kígyó a karjára tekeredik.*
-Döghúst eszik. Körbetekeri és valósággal összeroppantja az áldozatát. Kisebb kecskénél nagyobbat nem hiszem, hogy elejt. Bár ki tudja. *Lassan simít végig az állat oldalán. Bármennyire is riasztó egy efféle bestia, a szépsége tagadhatatlan. Szinte csillannak a mozgó, sötét pikkelyek a gyertyafényben.*
-Szép. És veszélyes. Eszembe jutottál róla. *A szavai őszinték, nem rejlik benne gúny. Látszik, hogy valóban tetszik neki a bestia. Óvatosan visszahelyezi a ketrecbe, de nem zárja rá az ajtócskát. Kíváncsi, kezébe veszi-e a lány a bestiát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 22:17:28
*Nem érzi szükségességét tovább ecsetelni a dolgot. Azt sem sejti, hogy Relael valahol talán lelki megnyugvást keres; ő csupán saját felfogását közli.*
-Könyörgött? *Megcsóválja fejét.*
-Az is csak egy túlélési ösztön. Ha módja lett volna rá, akkor végzett volna veled. Mit gondolsz, ő életben hagyott volna fordított esetben? Ha te könyörögsz irgalomért? *A keze, amivel eddig a lány karját fogta, most az arcát érinti. Gyengéden húzza végig ujjait az ajkak mentén, hogy aztán megállapodjon Relael torkán.*
-Ha ezer és ezer ember venne körbe, akik azt harsogják a lelátókról, hogy végezz a könyörgővel, könnyebb lenne felidézni az emléket? A diadal mámorában? *Elmosolyodik, majd végül megtámaszkodik háta mögött.*
-Talán a legelső őrölt némileg belülről. És az még csak nem is az arénában történt. De ott a túlélés volt a tét. Hamar megbarátkoztam a tettemmel.
*Relael kezei vándorútra indulnak, ő pedig hagyja neki. Ínyére van, hogy az elf érezhetően örömét leli a dologban.*
-Ajándék. *Feleli nemes egyszerűséggel, miközben a szürkék a zöldeket kutatják.*
-Lesz még módod viszonozni. *Feláll ültéből és a lány mellé lép. Nemes egyszerűséggel rántja le a leplet a ketrecről, melyben a fekete pikkelyes bestia pihen. Fejét felemelve, villás nyelvét sűrűn öltve veszi szemügyre őrizőit a hosszú sötétség után.*
-Fekete óriáskígyó. *Lopva Relaelre pillant.*
-Mondják, hogy ritka. Nem nagyon láttam még hasonlót. *Kinyitja a ketrecet, majd minden félsz nélkül veszi kezébe a bestiát. Több méter hosszú, vaskos, de láthatóan nem készül támadni.*
-Ne félj, nincs mérge. Ráadásul idefelé volt időm megbarátkozni vele. Wegtorenben sokféle kígyó van, de azok másmilyenek. *Magyarázza, miközben a kígyó a karjára tekeredik.*
-Döghúst eszik. Körbetekeri és valósággal összeroppantja az áldozatát. Kisebb kecskénél nagyobbat nem hiszem, hogy elejt. Bár ki tudja. *Lassan simít végig az állat oldalán. Bármennyire is riasztó egy efféle bestia, a szépsége tagadhatatlan. Szinte csillannak a mozgó, sötét pikkelyek a gyertyafényben.*
-Szép. És veszélyes. Eszembe jutottál róla. *A szavai őszinték, nem rejlik benne gúny. Látszik, hogy valóban tetszik neki a bestia. Óvatosan visszahelyezi a ketrecbe, de nem zárja rá az ajtócskát. Kíváncsi, kezébe veszi-e a lány a bestiát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 22:17:28
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 21:39:05
Üzenet elküldve: 2024-11-15 21:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem vár megnyugtatást Denjaartól. Valójában nem vár el semmit a harcostól, ennek ellenére megosztja vele gondolatai egy részét, s úgy érzi a wegtoreni próbálkozik. Lehet téved, de Relaelnek ez a benyomása, melyet igen bölcsen megtart magának.
Őszinte meglepettség mutatkozik meg szép orcáján, holott nagyon jól tudja, hogy számtalan életet oltott ki Krultos. Valójában talán az a megdöbbentő, hogy Relael ezek után mégis meglepődik, de valamiért másra számított. Ezek a gondolatok ridegek, racionálisak, s talán bizonyos személyek számára gonosznak hangzanak. Kicsit talán számára is, mégis olyan ismerősen csengenek, ám ezúttal nem belülről jön a sugallat, hanem kívülről hallja vissza mélyre száműzött titkait. Felsejlenek benne nővére korholó szavai, amikkel mindig a jobb irányba igyekezte terelgetni őt. Sokáig sikerült is. Igazából talán akkor jobban érezte magát. Egy ideig, amíg tapasztalatai el nem kezdték meghazudtolni a koponyájába karcolt frázisokat. A maguk módján valóban fenségesek nővére pacifista ideái, ám azok következményei már nem annyira. Elvégre nem tűrhet el mindent, nem hagyhatja, hogy csak úgy átgázoljanak rajta. Vagy ő félemlít meg másokat, vagy őt fogják megfélemlíteni.*
- Feltehetően így van.
*Töri meg csendjét. Még egy leheletnyit tiltakozik, de érzi, hogy lelkének iszapos talajában nyugvó magocska most szárba szökken, s lótuszként indul meg a sötétségből a fény felé, hogy ott kivirágozzon.*
- De mégis.
*Csupán egy pillanatra zárja le szemhéjait, hogy lelki szemei előtt felelevenedő horror ismételten megrázhassa őt. Most még élénken él benne, de jól tudja, hogy idővel elfakulnak a képek, s valóban jelentőségüket veszítik.*
- Könyörgött, de én nem kíméltem.
*Sóhajtja. Unalommal igekszik leplezni őt marcangoló fájdalmát.*
- Éreztél valaha bűntudatot utána?
*Érezhetően megnyugszik. Ugyan még zaklatott, de kevésbé, s ez Denjaar érdeme. Nem is lenne kedve eltávolodni tőle, ám a férfi felfedi előtte terveit.*
- Egy kis levegőváltozás talán jól esne.
*A Sellőházhoz furcsa mód nem volt szerencséje, így az állítólagos Intéző emlegetése sem mond számára semmit. Ha pedig kimozdulnak, akkor talán némi információt is szerezhet a konkurens tavernáról. A kellemest a hasznossal.
Érezhetően kelletlenül mozdul, hogy eltávolodjon a férfi tűzforró testétől. Talpa éppen éri a hideg földet, amikor furcsa hangot hall az ismeretlen tárgy irányából, amit Denjaar magával hozott.*
- Ajándék?
*Ez a nap tele van meglepetéssekkel. Cinkos mosollyal pillant fel a harcosra.*
- Nem is tudtam, hogy rászolgáltam ajándékra. De ha igen, akkor is másfélére számítottam.
*Ujjaival szórakozottan siklik az ing alá, hogy rövid kitérője alatt finom érzékiséggel cirógathassa meg a sebhelyes mellkast. Ha ez önmagában nem lenne eléggé egyértelmű, akkor játékosan beharapott alsó ajka biztosan elég árulkodó.
Lassan feltápászkodik kényelmes helyéről, hogy óvatosan közelebb sétáljon a ketrechez. Mivel le van takarva, ezért legfeljebb sejtései lehetnek. Nem nyúl hozzá, meghagyja a lehetőséget Denjaarnak, hogy ő prezentálja mivel készült, ám előre hajolgatva látszólag igyekszik kukucskálni, vagy csak tovább óhajtja húzogatni a cica bajszát.*
- Ha tudtam volna, akkor én is készülök valamivel.
*Csalódottan lebiggyesztve alsó ajkát pillant hátra válla felett.*
*Nem vár megnyugtatást Denjaartól. Valójában nem vár el semmit a harcostól, ennek ellenére megosztja vele gondolatai egy részét, s úgy érzi a wegtoreni próbálkozik. Lehet téved, de Relaelnek ez a benyomása, melyet igen bölcsen megtart magának.
Őszinte meglepettség mutatkozik meg szép orcáján, holott nagyon jól tudja, hogy számtalan életet oltott ki Krultos. Valójában talán az a megdöbbentő, hogy Relael ezek után mégis meglepődik, de valamiért másra számított. Ezek a gondolatok ridegek, racionálisak, s talán bizonyos személyek számára gonosznak hangzanak. Kicsit talán számára is, mégis olyan ismerősen csengenek, ám ezúttal nem belülről jön a sugallat, hanem kívülről hallja vissza mélyre száműzött titkait. Felsejlenek benne nővére korholó szavai, amikkel mindig a jobb irányba igyekezte terelgetni őt. Sokáig sikerült is. Igazából talán akkor jobban érezte magát. Egy ideig, amíg tapasztalatai el nem kezdték meghazudtolni a koponyájába karcolt frázisokat. A maguk módján valóban fenségesek nővére pacifista ideái, ám azok következményei már nem annyira. Elvégre nem tűrhet el mindent, nem hagyhatja, hogy csak úgy átgázoljanak rajta. Vagy ő félemlít meg másokat, vagy őt fogják megfélemlíteni.*
- Feltehetően így van.
*Töri meg csendjét. Még egy leheletnyit tiltakozik, de érzi, hogy lelkének iszapos talajában nyugvó magocska most szárba szökken, s lótuszként indul meg a sötétségből a fény felé, hogy ott kivirágozzon.*
- De mégis.
*Csupán egy pillanatra zárja le szemhéjait, hogy lelki szemei előtt felelevenedő horror ismételten megrázhassa őt. Most még élénken él benne, de jól tudja, hogy idővel elfakulnak a képek, s valóban jelentőségüket veszítik.*
- Könyörgött, de én nem kíméltem.
*Sóhajtja. Unalommal igekszik leplezni őt marcangoló fájdalmát.*
- Éreztél valaha bűntudatot utána?
*Érezhetően megnyugszik. Ugyan még zaklatott, de kevésbé, s ez Denjaar érdeme. Nem is lenne kedve eltávolodni tőle, ám a férfi felfedi előtte terveit.*
- Egy kis levegőváltozás talán jól esne.
*A Sellőházhoz furcsa mód nem volt szerencséje, így az állítólagos Intéző emlegetése sem mond számára semmit. Ha pedig kimozdulnak, akkor talán némi információt is szerezhet a konkurens tavernáról. A kellemest a hasznossal.
Érezhetően kelletlenül mozdul, hogy eltávolodjon a férfi tűzforró testétől. Talpa éppen éri a hideg földet, amikor furcsa hangot hall az ismeretlen tárgy irányából, amit Denjaar magával hozott.*
- Ajándék?
*Ez a nap tele van meglepetéssekkel. Cinkos mosollyal pillant fel a harcosra.*
- Nem is tudtam, hogy rászolgáltam ajándékra. De ha igen, akkor is másfélére számítottam.
*Ujjaival szórakozottan siklik az ing alá, hogy rövid kitérője alatt finom érzékiséggel cirógathassa meg a sebhelyes mellkast. Ha ez önmagában nem lenne eléggé egyértelmű, akkor játékosan beharapott alsó ajka biztosan elég árulkodó.
Lassan feltápászkodik kényelmes helyéről, hogy óvatosan közelebb sétáljon a ketrechez. Mivel le van takarva, ezért legfeljebb sejtései lehetnek. Nem nyúl hozzá, meghagyja a lehetőséget Denjaarnak, hogy ő prezentálja mivel készült, ám előre hajolgatva látszólag igyekszik kukucskálni, vagy csak tovább óhajtja húzogatni a cica bajszát.*
- Ha tudtam volna, akkor én is készülök valamivel.
*Csalódottan lebiggyesztve alsó ajkát pillant hátra válla felett.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:32:49
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:32:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Vállat von. Tökéletesen érti, ha a lánynak fenntartásai vannak a Kalmárral; bármennyire is bársonyos személyiség, megvan a maga arroganciája. Neki sosem volt problémája a báróval, épp ellenkezőleg. Egészen baráti viszonyt ápoltak, ha lehet az ilyet barátságnak nevezni.
Relael rövidesen csatlakozik hozzá a combján, ő pedig hagyja, hogy a lány átkarolja. Bárki fiának - vagy akár lányának - nehéz lenne nem adózni ily közelségből Relael mezítelenségének. Ahogy a telt keblek inggel fedett mellkasának nyomódnak, ő finoman öleli körbe az elf combjait, komfortot kínálva az ölében. Hamar élénk gondolatok örvényében találja magát, de tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Először csak kedélyesen felhümment a hallottakra, mielőtt rövid gondolkodás után szólásra nyitná száját.*
-A halál előbb-utóbb mindenkit utolér. A gyöngéket talán előbb. Ebben az egyben osztozom tharg barátaid gondolatmenetével.
*Szavai halkak és színtelenek.*
-Ma a te pengéd által, holnap a tenger által vagy betegség által... *Szenvtelenül pillant a méregzöld szempárba.*
-Nincs jelentősége. *Elkapja a lány kezét.*
-Tedd, amit tenned kell. Mit számítanak ők? A holtaknak van a legkevesebb gondja. *Sajátos szemlélettel bír, de egy viadortól nehéz lenne mást elvárni. Nincsenek szentimentális vagy tiszteletteljes gondolatai a holtak felé csak azért, mert az ő pengéjétől estek el. Ő a teljesítmény és a képesség előtt adózik inkább, s ezt becsüli meg.
Nem kérdi, kik haltak meg odafenn vagy hogy kik lógnak odakinn a dokkok mentén. Valószínűsíti, hogy a két dolognak van valami köze egymáshoz, de meghagyja az elfnek. Beavatja majd, ha akarja.*
-Talán érdemes lenne kipihenned a fáradalmakat. *Immáron közelről szemléli a smaragd szempárt.*
-De nem itt. Átkozott a mulatság, amit friss vér felett ülnek. Wegtorenben így mondják. Gyere velem a Sellőházba. Egy bizonyos "Intézőt" keresek amúgy is. Kellemest a hasznossal. Hmm? *Kezével érinti a lány arcát, hogy közelebb húzva kiadós csókban részesítse. Keze közben kedvtelve siklik végig a lány mellkasán. Szükséges némi útravaló a kéjből, ha már önszántából elódázza. Az asztalra helyezett, letakart ládikában valami közben élesen felszisszen.*
-Nem állítanék be hozzád ajándék nélkül.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 13:08:48
*Vállat von. Tökéletesen érti, ha a lánynak fenntartásai vannak a Kalmárral; bármennyire is bársonyos személyiség, megvan a maga arroganciája. Neki sosem volt problémája a báróval, épp ellenkezőleg. Egészen baráti viszonyt ápoltak, ha lehet az ilyet barátságnak nevezni.
Relael rövidesen csatlakozik hozzá a combján, ő pedig hagyja, hogy a lány átkarolja. Bárki fiának - vagy akár lányának - nehéz lenne nem adózni ily közelségből Relael mezítelenségének. Ahogy a telt keblek inggel fedett mellkasának nyomódnak, ő finoman öleli körbe az elf combjait, komfortot kínálva az ölében. Hamar élénk gondolatok örvényében találja magát, de tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Először csak kedélyesen felhümment a hallottakra, mielőtt rövid gondolkodás után szólásra nyitná száját.*
-A halál előbb-utóbb mindenkit utolér. A gyöngéket talán előbb. Ebben az egyben osztozom tharg barátaid gondolatmenetével.
*Szavai halkak és színtelenek.*
-Ma a te pengéd által, holnap a tenger által vagy betegség által... *Szenvtelenül pillant a méregzöld szempárba.*
-Nincs jelentősége. *Elkapja a lány kezét.*
-Tedd, amit tenned kell. Mit számítanak ők? A holtaknak van a legkevesebb gondja. *Sajátos szemlélettel bír, de egy viadortól nehéz lenne mást elvárni. Nincsenek szentimentális vagy tiszteletteljes gondolatai a holtak felé csak azért, mert az ő pengéjétől estek el. Ő a teljesítmény és a képesség előtt adózik inkább, s ezt becsüli meg.
Nem kérdi, kik haltak meg odafenn vagy hogy kik lógnak odakinn a dokkok mentén. Valószínűsíti, hogy a két dolognak van valami köze egymáshoz, de meghagyja az elfnek. Beavatja majd, ha akarja.*
-Talán érdemes lenne kipihenned a fáradalmakat. *Immáron közelről szemléli a smaragd szempárt.*
-De nem itt. Átkozott a mulatság, amit friss vér felett ülnek. Wegtorenben így mondják. Gyere velem a Sellőházba. Egy bizonyos "Intézőt" keresek amúgy is. Kellemest a hasznossal. Hmm? *Kezével érinti a lány arcát, hogy közelebb húzva kiadós csókban részesítse. Keze közben kedvtelve siklik végig a lány mellkasán. Szükséges némi útravaló a kéjből, ha már önszántából elódázza. Az asztalra helyezett, letakart ládikában valami közben élesen felszisszen.*
-Nem állítanék be hozzád ajándék nélkül.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.15 13:08:48
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-15 08:23:44
Üzenet elküldve: 2024-11-15 08:23:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem emlékszik, hogy látta volna Denjaart így, de nem bánja különösebben. Szemei szívesen pihennek a részleteken, amik oly jól ismertek a számára, most mégis más köntösben jelennek meg. Kicsit megnyugtató is az egykori Parancsnokot így látnia, hiszen a férfi olyan szívesen emeli magát már félisteni magasságokba. De végső soron nem más ő sem, csak egy hús-vér ember, aki esendő, és öregszik, s jóval gyorsabban mint Relael. Ez a tény most leheletnyit tovább ront zavaros hangulatán.*
- Nem kedvelem a Kalmárt, az _incidens_ óta.
*Aprócska szünetet tart, majd korrigál egyet magán.*
- Pontosabban a "bárót" nem.
*Ujjait használva prezentálja a macskakaparást a levegőben, s ha ez, valamint hangsúlya önmagában nem lenne elég gúnyoros, akkor aprócska szemforgatása elárulja Denjaarnak, hogy mit gondol erről a titulusról.*
- Az sem lepne meg, ha felbontanák és unalmas pillanatokban olvasgatnák.
*Nem magyarázkodik tovább, úgy érzi már a szükségesnél így is többet beszélt erről.*
- Mindig van tennivaló.
*Feleli könnyedén, mintha nem éppen két tucat ember halálát okozta volna. Ismét vállaira telepszik egy láthatatlan súly, melytől tartása is valamelyest megváltozik.
Denjaar mozdulata kizökkenti, leheletnyit meg is lepi őt. Fakó mosollyal arcán lép oda a férfihoz, látszólag lelkesen siet oda, és huppan Denjaar combjára. Újabb újdonság, mely feltüzeli Relaelt.
Kellemes meleg érzés tölti el attól, hogy erős férfi karok tartják őt. Fejét egy pillanatra a harcos kulcscsontjának dönti, s ebből a közelségből élvezi a sugárzó wegtoreni forróságot, a szív egyenletes ritmusú dobbanását, valamint a még kellemesen kellemetlen illatát kedvenc szeretőjének. A vak is láthatja, hogy örömmel kucorodik be a neki fenntartott helyre, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ennek nem tulajdonít túlzott jelentőséget. Kedvelik egymást, a maguk sajátosan távolságtartó módján törődnek is egymással, de bújása nem több mint Denjaar jelenlétének élvezése.
Néhány hosszú pillanatig még csendben marad. Éppen annyi ideig, hogy már azt hiheti a férfi, hogy válaszolni sem óhajt neki, ám ekkor ajkai elválnak egymástól, hogy kissé sután elkezdjen szavakat formálni.*
- Azt hiszem.
*Sóhajtja bizonytalanul. Olyan sok mindent érez egyszerre, hogy ennyi újdonságnak nem tud hangot adni. Nem is feltétlenül akar, hiszen kettejük kapcsolata nem az érzésekre épít.*
- De előbb-utóbb ennek is meg kellett történnie.
*Söpri le magáról a felelősséget. Karjai mozdulnak, hogy átkarolja a férfi nyakát, és feljebb húzza Denjaaréhoz képest apró testét, ezzel pedig közelebb kerüljön arcuk egymáshoz.*
- Gondolom hozzászokik ehhez mindenki.
*Duruzsolja édesen, s beszéde közben szórakozottan simít végig a megnőtt szakállon.*
- A könyörgők könyörtelen leszúrásához.
*Nem emlékszik, hogy látta volna Denjaart így, de nem bánja különösebben. Szemei szívesen pihennek a részleteken, amik oly jól ismertek a számára, most mégis más köntösben jelennek meg. Kicsit megnyugtató is az egykori Parancsnokot így látnia, hiszen a férfi olyan szívesen emeli magát már félisteni magasságokba. De végső soron nem más ő sem, csak egy hús-vér ember, aki esendő, és öregszik, s jóval gyorsabban mint Relael. Ez a tény most leheletnyit tovább ront zavaros hangulatán.*
- Nem kedvelem a Kalmárt, az _incidens_ óta.
*Aprócska szünetet tart, majd korrigál egyet magán.*
- Pontosabban a "bárót" nem.
*Ujjait használva prezentálja a macskakaparást a levegőben, s ha ez, valamint hangsúlya önmagában nem lenne elég gúnyoros, akkor aprócska szemforgatása elárulja Denjaarnak, hogy mit gondol erről a titulusról.*
- Az sem lepne meg, ha felbontanák és unalmas pillanatokban olvasgatnák.
*Nem magyarázkodik tovább, úgy érzi már a szükségesnél így is többet beszélt erről.*
- Mindig van tennivaló.
*Feleli könnyedén, mintha nem éppen két tucat ember halálát okozta volna. Ismét vállaira telepszik egy láthatatlan súly, melytől tartása is valamelyest megváltozik.
Denjaar mozdulata kizökkenti, leheletnyit meg is lepi őt. Fakó mosollyal arcán lép oda a férfihoz, látszólag lelkesen siet oda, és huppan Denjaar combjára. Újabb újdonság, mely feltüzeli Relaelt.
Kellemes meleg érzés tölti el attól, hogy erős férfi karok tartják őt. Fejét egy pillanatra a harcos kulcscsontjának dönti, s ebből a közelségből élvezi a sugárzó wegtoreni forróságot, a szív egyenletes ritmusú dobbanását, valamint a még kellemesen kellemetlen illatát kedvenc szeretőjének. A vak is láthatja, hogy örömmel kucorodik be a neki fenntartott helyre, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ennek nem tulajdonít túlzott jelentőséget. Kedvelik egymást, a maguk sajátosan távolságtartó módján törődnek is egymással, de bújása nem több mint Denjaar jelenlétének élvezése.
Néhány hosszú pillanatig még csendben marad. Éppen annyi ideig, hogy már azt hiheti a férfi, hogy válaszolni sem óhajt neki, ám ekkor ajkai elválnak egymástól, hogy kissé sután elkezdjen szavakat formálni.*
- Azt hiszem.
*Sóhajtja bizonytalanul. Olyan sok mindent érez egyszerre, hogy ennyi újdonságnak nem tud hangot adni. Nem is feltétlenül akar, hiszen kettejük kapcsolata nem az érzésekre épít.*
- De előbb-utóbb ennek is meg kellett történnie.
*Söpri le magáról a felelősséget. Karjai mozdulnak, hogy átkarolja a férfi nyakát, és feljebb húzza Denjaaréhoz képest apró testét, ezzel pedig közelebb kerüljön arcuk egymáshoz.*
- Gondolom hozzászokik ehhez mindenki.
*Duruzsolja édesen, s beszéde közben szórakozottan simít végig a megnőtt szakállon.*
- A könyörgők könyörtelen leszúrásához.
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-14 23:38:34
Üzenet elküldve: 2024-11-14 23:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Ugyan arcizma nem rezdül, de valójában kellemes, meleg érzés járja át, hogy láthatja az elfet. Zavaros tekintet fogadja, s rövidesen egy igen kellemes látvány. Ha a lány kérné, akkor sem tudná levenni tekintetét a kellemesen telt idomokról és karcsú vonalakról. Az első megérzése az lenne, hogy a fogadtatás neki szól. Csak mikor beljebb lép a szobába, akkor tudatosul benne, hogy valami nem teljesen kerek; véres ruhák a földön, abrosszal takart tükör... A tükör. Ahol az elf oly szívesen nézegette magát mindig.*
-Mondtam, hogy visszatérek. *Kissé koszos, talán némi verejtékszag is érződik rajta. Szakálla elnőtt, ráférne a nyírás. Nem mosdott már jó ideje, de ebből nem csinál különösebb problémát.*
-Ami azt illeti... *Talán titkon remélt levelet az elftől, de azon sem lepődne meg, ha tudná, mivel vagy kivel töltötte az időt. Nem is fájna miatta különösebben a feje.*
-Látom, elfoglaltad magad így is. *A szürkék a méregzöld szempárt fürkészik, noha akad bőven vizslatni való az elfen épp. A parancsnok megszólítást elengedi a füle mellett. Ismét a letakart tükör felé fordul, majd vissza Relaelre. Hümment egy sort. Nem nyúl a lány után, pedig igazán kívánja. Helyette az ágy végébe ül és megpaskolja combját, hogy hellyel kínálja az elfet. Amennyiben az így tesz, átkarolja. Nem vigasztalást óhajt nyújtani, csupán diskurál, ahogy a szeretők szoktak.*
-Most találkoztál először a halállal szemtől-szemben? *Furcsán villan a szürke tekintet. Sajátos viszonyt ápol a halállal. Kevesen akadnak, kik oly sokszor találkoztak vele, s néztek a mélyére.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 23:39:39
*Ugyan arcizma nem rezdül, de valójában kellemes, meleg érzés járja át, hogy láthatja az elfet. Zavaros tekintet fogadja, s rövidesen egy igen kellemes látvány. Ha a lány kérné, akkor sem tudná levenni tekintetét a kellemesen telt idomokról és karcsú vonalakról. Az első megérzése az lenne, hogy a fogadtatás neki szól. Csak mikor beljebb lép a szobába, akkor tudatosul benne, hogy valami nem teljesen kerek; véres ruhák a földön, abrosszal takart tükör... A tükör. Ahol az elf oly szívesen nézegette magát mindig.*
-Mondtam, hogy visszatérek. *Kissé koszos, talán némi verejtékszag is érződik rajta. Szakálla elnőtt, ráférne a nyírás. Nem mosdott már jó ideje, de ebből nem csinál különösebb problémát.*
-Ami azt illeti... *Talán titkon remélt levelet az elftől, de azon sem lepődne meg, ha tudná, mivel vagy kivel töltötte az időt. Nem is fájna miatta különösebben a feje.*
-Látom, elfoglaltad magad így is. *A szürkék a méregzöld szempárt fürkészik, noha akad bőven vizslatni való az elfen épp. A parancsnok megszólítást elengedi a füle mellett. Ismét a letakart tükör felé fordul, majd vissza Relaelre. Hümment egy sort. Nem nyúl a lány után, pedig igazán kívánja. Helyette az ágy végébe ül és megpaskolja combját, hogy hellyel kínálja az elfet. Amennyiben az így tesz, átkarolja. Nem vigasztalást óhajt nyújtani, csupán diskurál, ahogy a szeretők szoktak.*
-Most találkoztál először a halállal szemtől-szemben? *Furcsán villan a szürke tekintet. Sajátos viszonyt ápol a halállal. Kevesen akadnak, kik oly sokszor találkoztak vele, s néztek a mélyére.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 23:39:39
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-11-14 23:18:35
Üzenet elküldve: 2024-11-14 23:18:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Éppen véres ruháit rángatja le magáról, melyek most olyan fojtogatónak érződnek. Kicsit megkönnyebbül, amikor a textíliákat egy kupacban látja a földön heverni. Nagy levegőt vesz, majd sóhajt egyet. Megismétli, és újra. Borzalmasan érzi magát, még csak ki sem tudná fejezni mi az, ami éppen szétfeszíti mellkasát. De annyira fáj. Ténylegesen fáj. Kezét emelkedő és süllyedő mellkasára helyezi. Egy pillanatra megbénul ahogy átmossa őt a gyötrelem, lábai is elgyengülnek, kedve lenne a földre omolni és csak ott feküdni a hideg földön. Szenved, de jól tudja, hogy megérdemli, hiszen borzalmas dolgot követett el. Erre már neki sincs magyarázata.
Hirtelen mozdul, feltépi az egyik fiókot, beletúr, majd egy asztalterítőt ránt ki belőle, ezzel egyidejűleg minden mást is, ami ott foglalt helyet. Letakarja szépítkező asztalának tükrét, majd ugyanez megteszi egy lepedővel, ezúttal nagy állótükrét fedi el. Így már egyedül van, teljesen egyedül, még saját tükörképe sem társasága.
Ismételten kopogást hall. Vajon tényleg kopognak, vagy csak képzeli? Némi időbe telik, mire úgy dönt, hogy ártani nem árthat, ha ellenőrzi az ajtót, legfeljebb senkit nem lel ott. Csak résnyire nyitva kukucskál ki, arcán meglepettség mutatkozik meg, amikor felismeri Denjaart. Nincs ebben persze semmi meglepő, hiszen alig pár perce a kis pillangó értesítette a jelenlétéről, de az is olyan álomszerű jelenés volt, mintha éppen a víz alól hallaná a mormolást. Most viszont emlékezik.
Tekintetén látszik, hogy gondolataiba veszett, s most a valóság fájóan gyorsan tépi ki őt onnan. Szélesre tárja az ajtót, hogy beinvitálja a harcost sötét menedékébe, közben óhatatlanul is felfedi előtte pőre testét. Valóban sötét van, csupán egy-két gyertya pislákol a szobában, az egyedüli ablakot pedig gondosan eltakarta.*
- Nem számítottam vendégre.
*Kezd el csicseregni, még kissé fakó önmagához képest, de szépen lassan kezdi jól megszokott maszkját magára építeni.*
- Főleg nem ilyen kedvesre.
*Duruzsolja, s nem rest a férfi csuklóját megfogja jószerivel behúzni őt, majd nagyot lendít az ajtón, ami hangos csattanással csukódik be mögötte.
Megkönnyebbülés melege tölti el őt. Valójában nem hitte, hogy Denjaar visszatér hozzá, hiszen jellemzően a férfiak csak távoznak az életéből. Persze nem ringatja magát hamis reményekbe, ez is mint minden csupán időszakos.*
- Nem küldtem levelet, remélem nem bánod, _Parancsnok_.
*Pimasz mosolya, valamint szándékos kekeckedő hangsúlya már ismerősebb lehet a wegtoreni számára, de Relael zöldjeiben még nem oly élesen ragyog a fény, mint ahogy azt tőle megszokhatta az egykori gladiátor.*
*Éppen véres ruháit rángatja le magáról, melyek most olyan fojtogatónak érződnek. Kicsit megkönnyebbül, amikor a textíliákat egy kupacban látja a földön heverni. Nagy levegőt vesz, majd sóhajt egyet. Megismétli, és újra. Borzalmasan érzi magát, még csak ki sem tudná fejezni mi az, ami éppen szétfeszíti mellkasát. De annyira fáj. Ténylegesen fáj. Kezét emelkedő és süllyedő mellkasára helyezi. Egy pillanatra megbénul ahogy átmossa őt a gyötrelem, lábai is elgyengülnek, kedve lenne a földre omolni és csak ott feküdni a hideg földön. Szenved, de jól tudja, hogy megérdemli, hiszen borzalmas dolgot követett el. Erre már neki sincs magyarázata.
Hirtelen mozdul, feltépi az egyik fiókot, beletúr, majd egy asztalterítőt ránt ki belőle, ezzel egyidejűleg minden mást is, ami ott foglalt helyet. Letakarja szépítkező asztalának tükrét, majd ugyanez megteszi egy lepedővel, ezúttal nagy állótükrét fedi el. Így már egyedül van, teljesen egyedül, még saját tükörképe sem társasága.
Ismételten kopogást hall. Vajon tényleg kopognak, vagy csak képzeli? Némi időbe telik, mire úgy dönt, hogy ártani nem árthat, ha ellenőrzi az ajtót, legfeljebb senkit nem lel ott. Csak résnyire nyitva kukucskál ki, arcán meglepettség mutatkozik meg, amikor felismeri Denjaart. Nincs ebben persze semmi meglepő, hiszen alig pár perce a kis pillangó értesítette a jelenlétéről, de az is olyan álomszerű jelenés volt, mintha éppen a víz alól hallaná a mormolást. Most viszont emlékezik.
Tekintetén látszik, hogy gondolataiba veszett, s most a valóság fájóan gyorsan tépi ki őt onnan. Szélesre tárja az ajtót, hogy beinvitálja a harcost sötét menedékébe, közben óhatatlanul is felfedi előtte pőre testét. Valóban sötét van, csupán egy-két gyertya pislákol a szobában, az egyedüli ablakot pedig gondosan eltakarta.*
- Nem számítottam vendégre.
*Kezd el csicseregni, még kissé fakó önmagához képest, de szépen lassan kezdi jól megszokott maszkját magára építeni.*
- Főleg nem ilyen kedvesre.
*Duruzsolja, s nem rest a férfi csuklóját megfogja jószerivel behúzni őt, majd nagyot lendít az ajtón, ami hangos csattanással csukódik be mögötte.
Megkönnyebbülés melege tölti el őt. Valójában nem hitte, hogy Denjaar visszatér hozzá, hiszen jellemzően a férfiak csak távoznak az életéből. Persze nem ringatja magát hamis reményekbe, ez is mint minden csupán időszakos.*
- Nem küldtem levelet, remélem nem bánod, _Parancsnok_.
*Pimasz mosolya, valamint szándékos kekeckedő hangsúlya már ismerősebb lehet a wegtoreni számára, de Relael zöldjeiben még nem oly élesen ragyog a fény, mint ahogy azt tőle megszokhatta az egykori gladiátor.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:21:44
Üzenet elküldve: 2024-08-23 20:21:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Olyasmire nem is gondol, hogy esetleg a Patkányok is jelen lehetnek ma este a tavernában, hiszen a vendégeik azt bizonyára nem néznék jó szemmel. Inkább a jövőbeli tervekre utal, elvégre a szövetségük rengeteg lehetőséget nyújthat. Na persze Agin nem igazán gondol bele ezekbe a lehetőségekbe, viszont szívesen találkozna azokkal az érdekes figurákkal, akiktől mindenki fél a kikötőben. *
- Egyet sem ismerek. Bár igaz, ami igaz, nem kérdeztem meg egyenként mindenkitől, hogy Patkányok-e. Majd így fogok tenni.
* El is képzeli, hogy majd milyen boldogok lesznek.
Rápillant a vállán pihenő kézre, majd küld egy mosolyt annak gazdájának. Ha az elf már egyszer nem utasította volna őt el, akkor bizonyára azt hinné, hogy ez a tökéletes pillanat az akcióba lendüléshez. Viszont tanulva a korábbi hibájából, most semmit sem cselekszik, ennyiben hagyja a dolgot. Persze teljesen megbízik a Kisasszonyban, eszébe sem jut a kételkedés.
A figyelmeztetésre csak felelőtlenül megrántja a vállát. *
- Na és akkor? Itt úgy sem hall minket senki.
* Nem fél sem a sárvárosi, sem a kikötői söpredékektől. Épp ellenkezőleg, minél hamarabb megismeri őket, annál jobb. Egyrészt saját emberének megtalálásában is segíthetnek, másrészt viszont, szó ami szó szívesen bele ütné az orrát a dolgukba, már csupán büszkeségből is.
Az elf érvelésére csak bólogat és hümmög néhányat. Futtában átgondolja a helyzetet, és kénytelen egyetérteni Relaellel. *
- Igazad van. Várjunk még egy kicsit. Lássuk mi sül ki ebből az egészből.
* Nem igazán méri fel a helyzet veszélyességét, de pont ezért nem ő a főnök. Arrébb araszol az ajtóhoz, majd azt kinyitva visszafordul Relaelhez. *
- Jól mondtad, bármikor itt lehetnek a vendégek. Csak utánad!
* Amennyiben az elf is befejezettnek tekinti társalgásukat, és kimegy a teremből, úgy ő is így tesz. Becsukja maga után az ajtót, és követi a Kisasszonyt. *
* Olyasmire nem is gondol, hogy esetleg a Patkányok is jelen lehetnek ma este a tavernában, hiszen a vendégeik azt bizonyára nem néznék jó szemmel. Inkább a jövőbeli tervekre utal, elvégre a szövetségük rengeteg lehetőséget nyújthat. Na persze Agin nem igazán gondol bele ezekbe a lehetőségekbe, viszont szívesen találkozna azokkal az érdekes figurákkal, akiktől mindenki fél a kikötőben. *
- Egyet sem ismerek. Bár igaz, ami igaz, nem kérdeztem meg egyenként mindenkitől, hogy Patkányok-e. Majd így fogok tenni.
* El is képzeli, hogy majd milyen boldogok lesznek.
Rápillant a vállán pihenő kézre, majd küld egy mosolyt annak gazdájának. Ha az elf már egyszer nem utasította volna őt el, akkor bizonyára azt hinné, hogy ez a tökéletes pillanat az akcióba lendüléshez. Viszont tanulva a korábbi hibájából, most semmit sem cselekszik, ennyiben hagyja a dolgot. Persze teljesen megbízik a Kisasszonyban, eszébe sem jut a kételkedés.
A figyelmeztetésre csak felelőtlenül megrántja a vállát. *
- Na és akkor? Itt úgy sem hall minket senki.
* Nem fél sem a sárvárosi, sem a kikötői söpredékektől. Épp ellenkezőleg, minél hamarabb megismeri őket, annál jobb. Egyrészt saját emberének megtalálásában is segíthetnek, másrészt viszont, szó ami szó szívesen bele ütné az orrát a dolgukba, már csupán büszkeségből is.
Az elf érvelésére csak bólogat és hümmög néhányat. Futtában átgondolja a helyzetet, és kénytelen egyetérteni Relaellel. *
- Igazad van. Várjunk még egy kicsit. Lássuk mi sül ki ebből az egészből.
* Nem igazán méri fel a helyzet veszélyességét, de pont ezért nem ő a főnök. Arrébb araszol az ajtóhoz, majd azt kinyitva visszafordul Relaelhez. *
- Jól mondtad, bármikor itt lehetnek a vendégek. Csak utánad!
* Amennyiben az elf is befejezettnek tekinti társalgásukat, és kimegy a teremből, úgy ő is így tesz. Becsukja maga után az ajtót, és követi a Kisasszonyt. *
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-20 20:28:27
Üzenet elküldve: 2024-08-20 20:28:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Agin szavaira csupán biccent. A fiú látszólag gyorsan és könnyen megértette a nemes elf magyarázatát. Agin kijelentését kissé meglepetten és értetlenül fogadja.*
- Ők nem jönnek, tudomásom szerint.
*Kezdetben leheletnyit tagoltabban válaszol, de hamar visszanyeri korábbi magabiztosságát.*
- Bármikor találkozhatsz velük a Kikötőben. Mindenhol ott vannak.
*Nem óhajt erről sokat értekezni, ezért nem is érdeklődik amiatt, hogy miért mozgatja ez meg annyira a rőthajú fantáziáját.*
- Helyes.
*Egy mosollyal arcán nyugtázza az ígéretet, majd kezét bátorítóan a fiú vállára teszi. s enyhén megszorítja azt.*
- Ez fordítva is így van.
*Bár nem látja Aginon a nyugtalanság jeleit mégis szükségének érzi, hogy ezt hozzátegye mielőtt ismét tisztes távolságra távolodik el.
Úgy hitte nincs semmi más, ezért sürgette a beszélgetés végét, ám Agin megtorpanásra készteti. Érdeklődve pillant a fiatal férfira, s figyelmével megtisztelve őt igyekszik szavak nélkül is kifejezni, hogy fontos számára kérdése vagy mondanivalója.*
- Igen, említett ezt-azt a hóhajú fattyú, de kissé zavaros volt számomra az elmesélése, ezért még ennek utána kérdeznék más forrásokból is.
*Agin szavaira éppen csak egy leheletnyit keményednek meg vonásai, még egy tapasztalt emberismerőnek is nehezen tűnne fel Relael arcán végbemenő változás. Mivel Agin már szerves része a társaságnak, ezért az elf megosztja vele aggályait.*
- Óvatosan a szavakkal. Ez a söpredék feltehetően kötődött a Kikötőhöz és a Patkányokhoz.
*Biztosat persze ő sem tud, nem ásta bele magát ebbe, ugyanakkor ésszerű következtetés, s pletykákat is hallott erről, ez pedig elég számára ahhoz, hogy óvatosan válogassa meg szavait ebben a témában.*
- Ha Arthenior kipucolta a helyet, akkor akiket nem hurcoltak el a Krenkataurba vagy öltek meg, azok biztosan ide fognak vándorolni. Ez persze idő. Célszerű egy vagy két hatot még várni mielőtt ennek utána kérdezünk.
*Nagy szüneteket tart, hogy közben legyen lehetősége megvizsgálni a fiú válaszreakcióit, esetleg javaslatait. Nyitott a meghallgatásukra, legfeljebb nem fogadja meg őket, ahogy korábban sem tette.*
*Agin szavaira csupán biccent. A fiú látszólag gyorsan és könnyen megértette a nemes elf magyarázatát. Agin kijelentését kissé meglepetten és értetlenül fogadja.*
- Ők nem jönnek, tudomásom szerint.
*Kezdetben leheletnyit tagoltabban válaszol, de hamar visszanyeri korábbi magabiztosságát.*
- Bármikor találkozhatsz velük a Kikötőben. Mindenhol ott vannak.
*Nem óhajt erről sokat értekezni, ezért nem is érdeklődik amiatt, hogy miért mozgatja ez meg annyira a rőthajú fantáziáját.*
- Helyes.
*Egy mosollyal arcán nyugtázza az ígéretet, majd kezét bátorítóan a fiú vállára teszi. s enyhén megszorítja azt.*
- Ez fordítva is így van.
*Bár nem látja Aginon a nyugtalanság jeleit mégis szükségének érzi, hogy ezt hozzátegye mielőtt ismét tisztes távolságra távolodik el.
Úgy hitte nincs semmi más, ezért sürgette a beszélgetés végét, ám Agin megtorpanásra készteti. Érdeklődve pillant a fiatal férfira, s figyelmével megtisztelve őt igyekszik szavak nélkül is kifejezni, hogy fontos számára kérdése vagy mondanivalója.*
- Igen, említett ezt-azt a hóhajú fattyú, de kissé zavaros volt számomra az elmesélése, ezért még ennek utána kérdeznék más forrásokból is.
*Agin szavaira éppen csak egy leheletnyit keményednek meg vonásai, még egy tapasztalt emberismerőnek is nehezen tűnne fel Relael arcán végbemenő változás. Mivel Agin már szerves része a társaságnak, ezért az elf megosztja vele aggályait.*
- Óvatosan a szavakkal. Ez a söpredék feltehetően kötődött a Kikötőhöz és a Patkányokhoz.
*Biztosat persze ő sem tud, nem ásta bele magát ebbe, ugyanakkor ésszerű következtetés, s pletykákat is hallott erről, ez pedig elég számára ahhoz, hogy óvatosan válogassa meg szavait ebben a témában.*
- Ha Arthenior kipucolta a helyet, akkor akiket nem hurcoltak el a Krenkataurba vagy öltek meg, azok biztosan ide fognak vándorolni. Ez persze idő. Célszerű egy vagy két hatot még várni mielőtt ennek utána kérdezünk.
*Nagy szüneteket tart, hogy közben legyen lehetősége megvizsgálni a fiú válaszreakcióit, esetleg javaslatait. Nyitott a meghallgatásukra, legfeljebb nem fogadja meg őket, ahogy korábban sem tette.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-18 14:46:44
Üzenet elküldve: 2024-08-18 14:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Mivel a Kisasszonynak nem áll szándékában helyet foglalni, ő is állva marad. Ő is az asztalnak támaszkodik, Relaellel szemben. Beszélgetésük közben, ha bármi apróságot lát, felvesz, hogy forgasson kettőt rajta, majd visszadobja a helyére.
A Patkányokról hallottakra nem ad semmilyen nagyobb reakciót. Eddig nem igen volt dolga sem velük, sem az ellenségeikkel, de elég ideje van már a kikötőben ahhoz, hogy tudja kik azok a nagybetűs Patkányok. Nem különösebben érdekli, hogy ők most épp ki oldalán állnak. Számára nincs különbség. Ennek ellenére izgalommal tölti őt el a Patkányokkal való találkozás lehetősége, legyen az barátságos vagy ellenséges. *
- Értem. Fogadni kell a vendégeket.
* Aprókat biccent. Azért arra még ő is rájön, hogy miféle fogadtatásról lesz is itt szó. Nincs is ezzel semmi gondja. Épp ellenkezőleg, kíváncsi a dolgok alakulására. *
- És a Patkányok? Velük is akarok találkozni.
* Relael következő monológjától már kicsit komolyabb lesz. Az elf eléri, hogy fontosnak érezze magát, és ez végtelenül jó érzés számára. Még sosem kapott ekkora felelősséget, de Agin lehetőségként tekint rá. Élni tervez vele. *
- Ne aggódj, nem lesz baj. Számíthatsz rám.
* Elteszi a varázsitalt. Úgy sejti, hogy bizony a mérgek is fontos szerepet kapnak majd a vendéglátásban. Neki mindegy. Számára egyértelmű a feladat. Mindenképp megvédi a Kisasszonyt.
Ezután Rel már indulna is, Agin viszont még a helyén marad. Felemeli a mutatóuját. *
- Csak még egy dolog. Igazából beszélni szerettem volna veled még valamiről.
* Amennyiben az elf ráfigyel, úgy folytatja mondandóját. *
- Biztosan hallottál már a Sárvárosban történtekről. * Hiába, hogy ezt az értékes információt ő mondta volna el, valószínűsíti, hogy a világoshajú harcos már mindent elmesélt a Kisasszonynak. * Bánom, hogy nem voltam ott a leszámoláskor, de annak már mindegy. Sokan meghaltak a söpredékből, de szerintem még azért bőven vannak néhányan. * Nagy sóhajtás. * Mit tervezel tenni ez ügyben?
* Itt elsődlegesen nem a szituáció adta lehetőségekre gondol, pedig abból is van néhány. Inkább a félszemű férfi keresése aggasztja, elvégre most, hogy a csőcselék szétszóródott, már sokkal nehezebb dolga lesz. Eddig bizakodó volt Sárvárost illetően, de most már csak reménykedhet benne, hogy a menekülők nagy része a kikötőben számít menedékre. *
* Mivel a Kisasszonynak nem áll szándékában helyet foglalni, ő is állva marad. Ő is az asztalnak támaszkodik, Relaellel szemben. Beszélgetésük közben, ha bármi apróságot lát, felvesz, hogy forgasson kettőt rajta, majd visszadobja a helyére.
A Patkányokról hallottakra nem ad semmilyen nagyobb reakciót. Eddig nem igen volt dolga sem velük, sem az ellenségeikkel, de elég ideje van már a kikötőben ahhoz, hogy tudja kik azok a nagybetűs Patkányok. Nem különösebben érdekli, hogy ők most épp ki oldalán állnak. Számára nincs különbség. Ennek ellenére izgalommal tölti őt el a Patkányokkal való találkozás lehetősége, legyen az barátságos vagy ellenséges. *
- Értem. Fogadni kell a vendégeket.
* Aprókat biccent. Azért arra még ő is rájön, hogy miféle fogadtatásról lesz is itt szó. Nincs is ezzel semmi gondja. Épp ellenkezőleg, kíváncsi a dolgok alakulására. *
- És a Patkányok? Velük is akarok találkozni.
* Relael következő monológjától már kicsit komolyabb lesz. Az elf eléri, hogy fontosnak érezze magát, és ez végtelenül jó érzés számára. Még sosem kapott ekkora felelősséget, de Agin lehetőségként tekint rá. Élni tervez vele. *
- Ne aggódj, nem lesz baj. Számíthatsz rám.
* Elteszi a varázsitalt. Úgy sejti, hogy bizony a mérgek is fontos szerepet kapnak majd a vendéglátásban. Neki mindegy. Számára egyértelmű a feladat. Mindenképp megvédi a Kisasszonyt.
Ezután Rel már indulna is, Agin viszont még a helyén marad. Felemeli a mutatóuját. *
- Csak még egy dolog. Igazából beszélni szerettem volna veled még valamiről.
* Amennyiben az elf ráfigyel, úgy folytatja mondandóját. *
- Biztosan hallottál már a Sárvárosban történtekről. * Hiába, hogy ezt az értékes információt ő mondta volna el, valószínűsíti, hogy a világoshajú harcos már mindent elmesélt a Kisasszonynak. * Bánom, hogy nem voltam ott a leszámoláskor, de annak már mindegy. Sokan meghaltak a söpredékből, de szerintem még azért bőven vannak néhányan. * Nagy sóhajtás. * Mit tervezel tenni ez ügyben?
* Itt elsődlegesen nem a szituáció adta lehetőségekre gondol, pedig abból is van néhány. Inkább a félszemű férfi keresése aggasztja, elvégre most, hogy a csőcselék szétszóródott, már sokkal nehezebb dolga lesz. Eddig bizakodó volt Sárvárost illetően, de most már csak reménykedhet benne, hogy a menekülők nagy része a kikötőben számít menedékre. *
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-16 09:40:01
Üzenet elküldve: 2024-08-16 09:40:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Relael már hallja Agin lépteit azelőtt, hogy megérkezne a fiú, ezért a kopogtatásra már felhagyott korábbi tevékenységével.*
- Gyere csak!
*Érkezik tőle a felelet, közben lábával egy félig elrohadt zsámolyt tol a sarokba. Tűzelőnek még jó lesz az is.*
- Azért annyira nem.
*Mosolyogva üdvözli az ifjút, aki mint mindig, most is jókedvű. Ezt kedveli benne, meg persze végtelen lojalitását irányába.*
- Köszönöm, kedves tőled.
*A kötelező bókra nem óhajt komolyabban reagálni, de úgy érzi nem is várják el tőle.
Nem szándékozik helyet foglalni, mert nem tervezi hosszúra beszélgetésüket, persze ezen Agin is változtathat. Egyelőre az asztalnak dőlve támaszkodik ott, s várja, hogy miért is kereste fel őt az ifjú harcos.*
- Oh, hogy erről lenne szó! Nos...
*Nem tart arról, hogy Agin elfecsegne bármilyen kényes információt, esetlegesen nem létező erkölcsei most törtnének felszínre. Relael nem kételkedik a fiúban, miután az bizonyított előtte, ugyanakkor szeret csínján bánni az információ megosztásával.*
- A Patkányoknak és nekünk akadt egy közös ellenségünk, akik meg akarnák zavarni a Kikötő nyugalmát. Sajnos ugye ezt nem hagyhatjuk, így ma vendégül látjuk őket. Szeretném ha ebben a segítségemre lennél, és a közelemben maradnál szükség esetére.
*Igyekszik éreztetni az ifjúval, hogy milyen fontos szerepe van, s bizony számít rá.*
- Az életem részben a te kezedben lesz, úgyhogy kérlek légy résen! Illetve... *Ruhájának egy belső zsebéből egy picike fiolát vesz elő, melyben enyhén lila folyadék található. A 1 Halványlila varázsitalt végül átnyújtja Agin Nardan részére.
* Ez az ital jó mérgek ellen. Ha szükséged volna rá, idd meg, vagy ha esetleg összeesnék...
*Elharapja mondata végét. Nem folytatja, úgy véli elég egyértelmű, hogy itt vigyázniuk kell egymásra.*
- Nos, ideje megnézni, hogy a taverna megfelelő állapotban van-e vendégek fogadására. Siessünk, szerintem hamarosan megérkeznek!
*Bátorítóan ösztökéli a fiút, de ha kérdése volna, akkor kapkodást mellőzve hallgatja meg őt. Ez utóbbira hagy is egy lélegzetvételnyi időt, s ha Agin nem szólal meg, akkor Relael azt fogja feltételezni, hogy minden érthető a számára.*
*Relael már hallja Agin lépteit azelőtt, hogy megérkezne a fiú, ezért a kopogtatásra már felhagyott korábbi tevékenységével.*
- Gyere csak!
*Érkezik tőle a felelet, közben lábával egy félig elrohadt zsámolyt tol a sarokba. Tűzelőnek még jó lesz az is.*
- Azért annyira nem.
*Mosolyogva üdvözli az ifjút, aki mint mindig, most is jókedvű. Ezt kedveli benne, meg persze végtelen lojalitását irányába.*
- Köszönöm, kedves tőled.
*A kötelező bókra nem óhajt komolyabban reagálni, de úgy érzi nem is várják el tőle.
Nem szándékozik helyet foglalni, mert nem tervezi hosszúra beszélgetésüket, persze ezen Agin is változtathat. Egyelőre az asztalnak dőlve támaszkodik ott, s várja, hogy miért is kereste fel őt az ifjú harcos.*
- Oh, hogy erről lenne szó! Nos...
*Nem tart arról, hogy Agin elfecsegne bármilyen kényes információt, esetlegesen nem létező erkölcsei most törtnének felszínre. Relael nem kételkedik a fiúban, miután az bizonyított előtte, ugyanakkor szeret csínján bánni az információ megosztásával.*
- A Patkányoknak és nekünk akadt egy közös ellenségünk, akik meg akarnák zavarni a Kikötő nyugalmát. Sajnos ugye ezt nem hagyhatjuk, így ma vendégül látjuk őket. Szeretném ha ebben a segítségemre lennél, és a közelemben maradnál szükség esetére.
*Igyekszik éreztetni az ifjúval, hogy milyen fontos szerepe van, s bizony számít rá.*
- Az életem részben a te kezedben lesz, úgyhogy kérlek légy résen! Illetve... *Ruhájának egy belső zsebéből egy picike fiolát vesz elő, melyben enyhén lila folyadék található. A 1 Halványlila varázsitalt végül átnyújtja Agin Nardan részére.
* Ez az ital jó mérgek ellen. Ha szükséged volna rá, idd meg, vagy ha esetleg összeesnék...*Elharapja mondata végét. Nem folytatja, úgy véli elég egyértelmű, hogy itt vigyázniuk kell egymásra.*
- Nos, ideje megnézni, hogy a taverna megfelelő állapotban van-e vendégek fogadására. Siessünk, szerintem hamarosan megérkeznek!
*Bátorítóan ösztökéli a fiút, de ha kérdése volna, akkor kapkodást mellőzve hallgatja meg őt. Ez utóbbira hagy is egy lélegzetvételnyi időt, s ha Agin nem szólal meg, akkor Relael azt fogja feltételezni, hogy minden érthető a számára.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-14 03:26:14
Üzenet elküldve: 2024-08-14 03:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Nem tesz kitérőket, még a szobájába sem megy be. Úgy gondolja, hogy arra majd lesz még ideje, most viszont nem akarja megváratni a Kisasszonyt. Követi Ettvallder útba igazítását, és megpróbálja megkeresni a férfi által meghatározott termet.
A sok ajtó és lépcső láttán elgondolkozik azon, hogy mennyi mindent nem látott még a tavernából, pedig viszonylag már hosszabb ideje itt lakik. Sosem járt még itt. Azért annyira persze a helyet sem akarja felfedezni, hogy unalmában körbejárja a régi épületet. Elég neki, hogy ismeri a fogadótér és a szobájának a hollétét.
Mikor a teremhez ér, megáll a csukott ajtó előtt. Rálehel a kezére, hogy ellenőrizze annak szagát. Sörszagú, az még elmegy.
Bekopog az ajtón. *
- Agin vagyok.
* Csak ennyit mond, és csak akkor megy be, ha beinvitálják. Amennyiben ez megtörténik, úgy belép a terembe, és becsukja maga mögött az ajtót. Elsőként Relaelt pillantja meg. Szépsége most sem okoz csalódást. *
- Relael, de rég láttalak.
* Valójában nem telt el olyan sok idő utolsó találkozásuk óta, de tény, hogy hosszabbnak érződött. *
- Gyönyörű vagy, mint mindig. * Akarva-akaratlanul is kicsúszik a száján a dicséret.
Másodjára a termet és a benne található tárgyakat nézi meg jobban. Kezdi megérteni, hogy miért nem jár errefelé. Semmi érdekes nem kapja el a figyelmét, csak a szék, amire szívesen leülne. Amennyiben Rel is ül, úgy ő is úgy tesz. Kényelembe helyezi magát. Hátra dől, a lábát kinyújtja, és keresztbe rakja. Természetesen, ha Rel állva maradna, úgy ő sem ül le. *
- Mardeii azt mondta, hogy feladatod van számomra. Mondd, miben lehetek ma szolgálatodra?
* Igazából ő most inkább a Sárvárosban történtekről és annak következményeiről beszélne, de egyelőre vár ezzel. Azért elég ideje van már Rel mellett ahhoz, hogy tudja kivárni a sorát, és csak akkor felhozni a témát, mikor már a fontosabb ügyeket letudták. *
* Nem tesz kitérőket, még a szobájába sem megy be. Úgy gondolja, hogy arra majd lesz még ideje, most viszont nem akarja megváratni a Kisasszonyt. Követi Ettvallder útba igazítását, és megpróbálja megkeresni a férfi által meghatározott termet.
A sok ajtó és lépcső láttán elgondolkozik azon, hogy mennyi mindent nem látott még a tavernából, pedig viszonylag már hosszabb ideje itt lakik. Sosem járt még itt. Azért annyira persze a helyet sem akarja felfedezni, hogy unalmában körbejárja a régi épületet. Elég neki, hogy ismeri a fogadótér és a szobájának a hollétét.
Mikor a teremhez ér, megáll a csukott ajtó előtt. Rálehel a kezére, hogy ellenőrizze annak szagát. Sörszagú, az még elmegy.
Bekopog az ajtón. *
- Agin vagyok.
* Csak ennyit mond, és csak akkor megy be, ha beinvitálják. Amennyiben ez megtörténik, úgy belép a terembe, és becsukja maga mögött az ajtót. Elsőként Relaelt pillantja meg. Szépsége most sem okoz csalódást. *
- Relael, de rég láttalak.
* Valójában nem telt el olyan sok idő utolsó találkozásuk óta, de tény, hogy hosszabbnak érződött. *
- Gyönyörű vagy, mint mindig. * Akarva-akaratlanul is kicsúszik a száján a dicséret.
Másodjára a termet és a benne található tárgyakat nézi meg jobban. Kezdi megérteni, hogy miért nem jár errefelé. Semmi érdekes nem kapja el a figyelmét, csak a szék, amire szívesen leülne. Amennyiben Rel is ül, úgy ő is úgy tesz. Kényelembe helyezi magát. Hátra dől, a lábát kinyújtja, és keresztbe rakja. Természetesen, ha Rel állva maradna, úgy ő sem ül le. *
- Mardeii azt mondta, hogy feladatod van számomra. Mondd, miben lehetek ma szolgálatodra?
* Igazából ő most inkább a Sárvárosban történtekről és annak következményeiről beszélne, de egyelőre vár ezzel. Azért elég ideje van már Rel mellett ahhoz, hogy tudja kivárni a sorát, és csak akkor felhozni a témát, mikor már a fontosabb ügyeket letudták. *
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:06:04
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:06:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Mardeiit biztosan nagy tekintély övezi. Nem kis bók jobb kéznek lenni valamelyik csapatban. Persze arról, hogy ő lenne a jobb keze, arról a félvér nem tud, csak, hogy sokat jelenthet az elismerése.
Ettvalldernek jelenleg nincsenek kérdései. Ha lennének is megértené, ha nem avatnák be, mivel még zöldfülű a társaságban. Biztos benne, hogy ha eljön az idő, akkor beavatják.
Sárvárossal kapcsolatban mindent megosztott, aminek értelme van megosztani. A végén kihúzza magát és várja az elf kérdéseit, ha vannak. Ha nincsenek, akkor számára véget ért ez a kis látogatás és bemutatkozás. *
- Ha bármiben segítségedre lehetek, csak fütyülj és repülök.
* És ha tényleg nincs semmi, akkor kicsit meghajol, ezúttal semmi komolyabban. Azzal ki is hátrál az ajtón, s azt becsukja maga mögött, ha csak nem int ellene. Mindenesetre mikor végre messzebb ér a szobától egy hideg fuvallat fut végig a hátán. Legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy ideáig sodorja az élet kegyetlen folyója, de ha már itt van, akkor a legtöbbet igyekszik kihozni belőle. *
* Mardeiit biztosan nagy tekintély övezi. Nem kis bók jobb kéznek lenni valamelyik csapatban. Persze arról, hogy ő lenne a jobb keze, arról a félvér nem tud, csak, hogy sokat jelenthet az elismerése.
Ettvalldernek jelenleg nincsenek kérdései. Ha lennének is megértené, ha nem avatnák be, mivel még zöldfülű a társaságban. Biztos benne, hogy ha eljön az idő, akkor beavatják.
Sárvárossal kapcsolatban mindent megosztott, aminek értelme van megosztani. A végén kihúzza magát és várja az elf kérdéseit, ha vannak. Ha nincsenek, akkor számára véget ért ez a kis látogatás és bemutatkozás. *
- Ha bármiben segítségedre lehetek, csak fütyülj és repülök.
* És ha tényleg nincs semmi, akkor kicsit meghajol, ezúttal semmi komolyabban. Azzal ki is hátrál az ajtón, s azt becsukja maga mögött, ha csak nem int ellene. Mindenesetre mikor végre messzebb ér a szobától egy hideg fuvallat fut végig a hátán. Legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy ideáig sodorja az élet kegyetlen folyója, de ha már itt van, akkor a legtöbbet igyekszik kihozni belőle. *
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 21:25:24
Üzenet elküldve: 2024-08-11 21:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
- Bizonyosan így lesz.
*Nem ismétli önmagát és kezdi el méltatni Mardeii képességeit, főleg mert ezúttal a hízelgéssel nem érne el semmit, hiszen intézője nincs is jelen.*
- Ó igen! A harctudásnak jó hasznát fogjuk venni hamarosan. Nagyszabású terveink vannak, viszont ezzel még ráérünk.
*Ha esetleg Skyynak kérdezni volna kedve, akkor Relael egyet legyintve hessenti el a fattyú kíváncsiságát. Egyrészt nem óhajt egy teljesen ismeretlen idegent rögvest beavatni, másfelől még sok minden változhat addig.
Látszólag közömbös Sárvárost illetően, de valójában annál izgatottabb, hogy választ kapjon. Megállja, hogy ujjaival türelmetlenül dobolni kezdjen a közelében lévő asztallapon, helyette bájos mosollyal biccent, ezzel is jelezve, hogy Skyy magának tudhatja figyelmét.*
- Hűha!
*Nem is tudja mit szóljon, főleg mert úgy érzi kevesebbet tud, mint előtte. A helyzet az, hogy most nincs sem kedve, sem ideje kibogozni a számára zavaros beszámolót, ezért egyelőre ennyiben hagyja a dolgot.*
- Erre azért majd még visszatérünk.
*Ezzel pontot tesz kurta ismeretségükre, természetesen nem feledve el a következő rövid kötelezőket.*
- Nos, szobát majd választhatsz magadnak azok közül, amik maradtak. Kulcsot fent a tavernában a pultnál tudsz kérni. Itt lent kellemesen lehet pihenni, a fogadó népe ugyanis nem jöhet le, csupán mi és az esetleges... vendégek, ha akadna ilyened. Italt és ételt is fent fognak biztosítani neked.
*Egy pillanatra szünetet tartva eltöpreng azon, hogy kifelejtett-e bármit is.*
- Akad egy mutatós kurtizán is, aki erre lófrál valahol. Vele óvatosan, ügyesen csavarja el az itteniek fejét.
*Szavai bár bóknak tűnhetnek, de leheletnyi bosszúság is kicseng belőlük. Persze örül, hogy Lisza gondoskodik az emberek kielégüléséről, de tart attól, hogy egyszer hajba kapnak miatta.*
- Ha nincs egyéb mondandód, akkor távozhatsz nyugodtan, s ha akadna bárki más, kérlek küldd le ide.
- Bizonyosan így lesz.
*Nem ismétli önmagát és kezdi el méltatni Mardeii képességeit, főleg mert ezúttal a hízelgéssel nem érne el semmit, hiszen intézője nincs is jelen.*
- Ó igen! A harctudásnak jó hasznát fogjuk venni hamarosan. Nagyszabású terveink vannak, viszont ezzel még ráérünk.
*Ha esetleg Skyynak kérdezni volna kedve, akkor Relael egyet legyintve hessenti el a fattyú kíváncsiságát. Egyrészt nem óhajt egy teljesen ismeretlen idegent rögvest beavatni, másfelől még sok minden változhat addig.
Látszólag közömbös Sárvárost illetően, de valójában annál izgatottabb, hogy választ kapjon. Megállja, hogy ujjaival türelmetlenül dobolni kezdjen a közelében lévő asztallapon, helyette bájos mosollyal biccent, ezzel is jelezve, hogy Skyy magának tudhatja figyelmét.*
- Hűha!
*Nem is tudja mit szóljon, főleg mert úgy érzi kevesebbet tud, mint előtte. A helyzet az, hogy most nincs sem kedve, sem ideje kibogozni a számára zavaros beszámolót, ezért egyelőre ennyiben hagyja a dolgot.*
- Erre azért majd még visszatérünk.
*Ezzel pontot tesz kurta ismeretségükre, természetesen nem feledve el a következő rövid kötelezőket.*
- Nos, szobát majd választhatsz magadnak azok közül, amik maradtak. Kulcsot fent a tavernában a pultnál tudsz kérni. Itt lent kellemesen lehet pihenni, a fogadó népe ugyanis nem jöhet le, csupán mi és az esetleges... vendégek, ha akadna ilyened. Italt és ételt is fent fognak biztosítani neked.
*Egy pillanatra szünetet tartva eltöpreng azon, hogy kifelejtett-e bármit is.*
- Akad egy mutatós kurtizán is, aki erre lófrál valahol. Vele óvatosan, ügyesen csavarja el az itteniek fejét.
*Szavai bár bóknak tűnhetnek, de leheletnyi bosszúság is kicseng belőlük. Persze örül, hogy Lisza gondoskodik az emberek kielégüléséről, de tart attól, hogy egyszer hajba kapnak miatta.*
- Ha nincs egyéb mondandód, akkor távozhatsz nyugodtan, s ha akadna bárki más, kérlek küldd le ide.
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 20:31:25
Üzenet elküldve: 2024-08-11 20:31:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Szerény kis meghajlása, olybá tűnik mégsem akkora csalódás, mint aminek az alapból gondolta. De az is könnyen előfordulhat, hogy a másik egy nagyon erős maszk mögé rejti az undorát. Mindenesetre, ha a félvér eddig izgult, akkor már el is múlt. *
- Bizony. Méghozzá az önjelölt fajtából.
* A hangzatos titulus annyit ér, mint csontváznak a zöld bájital. Legalább verheti a mellvértjét e mögött a név mögött. Mintha érne is valamit. *
- Mardeii szerint jól befogok illeni. Na meg említett valami olyasmit, hogy nemsokára szükség lehet egy két tapasztalt kardforgatóra.
* Bár igaz, hogy Mardeii már „felvette”, de azért mégis csak jobb személyesen bemutatkozni a fejeseknél. Nem mintha csatlakozása ne került volna előbb vagy utóbb a füleibe, inkább csak udvariassági szempontból.
Elmosolyodik mikor ezt a két kérdést hallja. Elvégre egymást válaszolja a kettő. Na nem mintha olyan érdekfeszitő lenne a történet. Bement a csipet csapat, majd diadalmasan jöttek ki mind. *
- Hogy mennyire vagyok alkalmas, arról én tudnék mesélni, de szerintem a tettek többet mondanak ezer szónál. Meg amúgy is, ha nem lennék, akkor az első kikötői suhanc már helyben hagyott volna. Legalábbis szerintem. Ami sárvárost illeti, hallottam ezt azt néhány parancsnoktól a támadók oldalán. Többek közt, hogy ez nem egy egyszerű városőrség sárváros ellen. Szerintem a jelenlegi fejek megunták, hogy a város egyik része haramiák kezén található és pontot akartak tenni a végére. A kapott területet pedig megtartják maguknak, vagy valakiknek odaadják.
* Kicsit bővebben elmondja, hogy mégis mi történt sárvárosban, hogy mi volt az ő dolga, annyi kihagyással, hogy a célpontokról sok információt nem oszt meg. Sokat nem is tud „megtartani”, ugyanis nem tud sok mindent róluk. A végén elhallgat, ha lenne esetleg kérdése. *
* Szerény kis meghajlása, olybá tűnik mégsem akkora csalódás, mint aminek az alapból gondolta. De az is könnyen előfordulhat, hogy a másik egy nagyon erős maszk mögé rejti az undorát. Mindenesetre, ha a félvér eddig izgult, akkor már el is múlt. *
- Bizony. Méghozzá az önjelölt fajtából.
* A hangzatos titulus annyit ér, mint csontváznak a zöld bájital. Legalább verheti a mellvértjét e mögött a név mögött. Mintha érne is valamit. *
- Mardeii szerint jól befogok illeni. Na meg említett valami olyasmit, hogy nemsokára szükség lehet egy két tapasztalt kardforgatóra.
* Bár igaz, hogy Mardeii már „felvette”, de azért mégis csak jobb személyesen bemutatkozni a fejeseknél. Nem mintha csatlakozása ne került volna előbb vagy utóbb a füleibe, inkább csak udvariassági szempontból.
Elmosolyodik mikor ezt a két kérdést hallja. Elvégre egymást válaszolja a kettő. Na nem mintha olyan érdekfeszitő lenne a történet. Bement a csipet csapat, majd diadalmasan jöttek ki mind. *
- Hogy mennyire vagyok alkalmas, arról én tudnék mesélni, de szerintem a tettek többet mondanak ezer szónál. Meg amúgy is, ha nem lennék, akkor az első kikötői suhanc már helyben hagyott volna. Legalábbis szerintem. Ami sárvárost illeti, hallottam ezt azt néhány parancsnoktól a támadók oldalán. Többek közt, hogy ez nem egy egyszerű városőrség sárváros ellen. Szerintem a jelenlegi fejek megunták, hogy a város egyik része haramiák kezén található és pontot akartak tenni a végére. A kapott területet pedig megtartják maguknak, vagy valakiknek odaadják.
* Kicsit bővebben elmondja, hogy mégis mi történt sárvárosban, hogy mi volt az ő dolga, annyi kihagyással, hogy a célpontokról sok információt nem oszt meg. Sokat nem is tud „megtartani”, ugyanis nem tud sok mindent róluk. A végén elhallgat, ha lenne esetleg kérdése. *
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 18:09:46
Üzenet elküldve: 2024-08-11 18:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Az ezüsthajú fattyú láthatóan igyekszik, s ezt Relael értékeli. A meghajlás természetesen suta, viszont újdonsült vendége tiszteletét óhajtja kifejezni felé, ezért a megvalósítás milyenségén könnyedén képes szemet hunyni. S ha már így köszöntik, akkor egy könnyed pukedlivel viszonozza az udvarias üdvözlést, mely a tőle elvárható módon tökéletesen abszolvál.*
- Hírhozó?
*Szemöldökei feljebb szaladnak a meglepő titulus hallatán.*
- Hangzatos.
~ Jelentsen ez bármit is. ~
*Amint Skyy beljebb kerül, s az ajtó bezárul mögötte - ha a férfi nem gondoskodott róla, akkor Relael fog - szinte rögtön beszélni kezd. Ez is egy meglepetés az elf nemes számára, ráadásul a kellemesebb fajtából.*
- Mindjárt a közepébe, ez tetszik.
*Kedveli a harcosok egyenes természetét, mely bár önmagában unalmas tulajdonság a számára, de a közös munkát igencsak meg tudja könnyíteni.*
- Mardeiivel beszéltél, s ha neki nem volt ellenvetése, akkor nekem sem lesz.
*Fontosnak érzi ezt tisztázni, mert a fogadót igazgató férfit, kit jobb kezének kért fel gyakorta nem érzik elegendőnek, holott szava éppen olyan fontos, mintha Relael maga mondaná. Még azt az utálatos orkot is képes lett volna elviselni, szerencsére köddé vált a felelősséget kiszimatolva. Relael nem is várt tőle többet.*
- Harcképes férfira mindig szükség van, de honnan tudjam, hogy te az vagy?
*Kíváncsi milyen példával igyekszik majd az ezüsthajú fattyú alkalmasságát bizonyítani, elvégre ránézésre ifjúnak és némileg tapasztalatlannak tűnik.*
- Oh és ami Sárvárost illeti, tudsz esetleg többet arról, amit említettél? Feltételezem friss fejlemény lehet, hiszen a Kikötőbe még nem jutott el hozzám.
*Az ezüsthajú fattyú láthatóan igyekszik, s ezt Relael értékeli. A meghajlás természetesen suta, viszont újdonsült vendége tiszteletét óhajtja kifejezni felé, ezért a megvalósítás milyenségén könnyedén képes szemet hunyni. S ha már így köszöntik, akkor egy könnyed pukedlivel viszonozza az udvarias üdvözlést, mely a tőle elvárható módon tökéletesen abszolvál.*
- Hírhozó?
*Szemöldökei feljebb szaladnak a meglepő titulus hallatán.*
- Hangzatos.
~ Jelentsen ez bármit is. ~
*Amint Skyy beljebb kerül, s az ajtó bezárul mögötte - ha a férfi nem gondoskodott róla, akkor Relael fog - szinte rögtön beszélni kezd. Ez is egy meglepetés az elf nemes számára, ráadásul a kellemesebb fajtából.*
- Mindjárt a közepébe, ez tetszik.
*Kedveli a harcosok egyenes természetét, mely bár önmagában unalmas tulajdonság a számára, de a közös munkát igencsak meg tudja könnyíteni.*
- Mardeiivel beszéltél, s ha neki nem volt ellenvetése, akkor nekem sem lesz.
*Fontosnak érzi ezt tisztázni, mert a fogadót igazgató férfit, kit jobb kezének kért fel gyakorta nem érzik elegendőnek, holott szava éppen olyan fontos, mintha Relael maga mondaná. Még azt az utálatos orkot is képes lett volna elviselni, szerencsére köddé vált a felelősséget kiszimatolva. Relael nem is várt tőle többet.*
- Harcképes férfira mindig szükség van, de honnan tudjam, hogy te az vagy?
*Kíváncsi milyen példával igyekszik majd az ezüsthajú fattyú alkalmasságát bizonyítani, elvégre ránézésre ifjúnak és némileg tapasztalatlannak tűnik.*
- Oh és ami Sárvárost illeti, tudsz esetleg többet arról, amit említettél? Feltételezem friss fejlemény lehet, hiszen a Kikötőbe még nem jutott el hozzám.
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:31:23
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:31:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Hát keresheti azt a bizonyos ajtót, de mivel mind nagyjából hasonló, ezért lehet, hogy nem csak egy ajtónál fog kopogni. Kezdődhet is a hajtóvadászat a ház úrnője után. Első ajtó kopog, vár, semmi válasz. Második ajtó, kopog, vár, semmi válasz. Megy így egy darabig, míg meg nem jelenik egy kéz egy szinttel lejjebb. Elindul amarra, s mikor végre maga előtt tisztelheti a ház úrnőjét, eszébe jut a fenti beszélgetés a vörössel. Megpróbálja imitálni a nemesekhez való meghajlást a bemutatkozás közben. A vak is láthatja, hogy legjobb esetben is csak látta és másolni próbálja, és még azt is rosszul. *
- Örvendek. Ettvallder volnék, zsoldos és hírhozó. Szolgálatodra!
* Nem hitte volna, hogy hajolgatni fog mások előtt. Az élet kiszámíthatatlan vizekre viszi, és ő még csak meg sem próbál az árral szembe úszni. Úgy látja, hogy Relael elfoglalt, így nem is húzná az idejét tovább, mint amennyire kéne. Meg köszörüli torkát, majd válaszol a kérdésére. *
- Igen! Nos, hogy rövidre fogjam a történetet, szeretném felajánlani kardom. Éppen sárvárosból érkeztem. Hogy úgy mondjam, az ottani helyzetek nem festenek valami rózsásan az ott élők számára. Gondolom akik tudnak, azok a kikötőben keresnek majd maguknak elfoglaltságot. Ha beüt a baj, akkor jobb a több kard, mint a kevés.
* Talán első hallásra elég nyersen fogalmaz. A kifinomult emberek meg egyenest fenyegetésnek is gondolhatják. Pedig a félvér csak borzalmas beszélgetőtárs. Ez egy olyan dolog, amin nem tud javítani. De azért reméli, hogy Relael nem heréli ki helyben a fogalmazása végett. *
* Hát keresheti azt a bizonyos ajtót, de mivel mind nagyjából hasonló, ezért lehet, hogy nem csak egy ajtónál fog kopogni. Kezdődhet is a hajtóvadászat a ház úrnője után. Első ajtó kopog, vár, semmi válasz. Második ajtó, kopog, vár, semmi válasz. Megy így egy darabig, míg meg nem jelenik egy kéz egy szinttel lejjebb. Elindul amarra, s mikor végre maga előtt tisztelheti a ház úrnőjét, eszébe jut a fenti beszélgetés a vörössel. Megpróbálja imitálni a nemesekhez való meghajlást a bemutatkozás közben. A vak is láthatja, hogy legjobb esetben is csak látta és másolni próbálja, és még azt is rosszul. *
- Örvendek. Ettvallder volnék, zsoldos és hírhozó. Szolgálatodra!
* Nem hitte volna, hogy hajolgatni fog mások előtt. Az élet kiszámíthatatlan vizekre viszi, és ő még csak meg sem próbál az árral szembe úszni. Úgy látja, hogy Relael elfoglalt, így nem is húzná az idejét tovább, mint amennyire kéne. Meg köszörüli torkát, majd válaszol a kérdésére. *
- Igen! Nos, hogy rövidre fogjam a történetet, szeretném felajánlani kardom. Éppen sárvárosból érkeztem. Hogy úgy mondjam, az ottani helyzetek nem festenek valami rózsásan az ott élők számára. Gondolom akik tudnak, azok a kikötőben keresnek majd maguknak elfoglaltságot. Ha beüt a baj, akkor jobb a több kard, mint a kevés.
* Talán első hallásra elég nyersen fogalmaz. A kifinomult emberek meg egyenest fenyegetésnek is gondolhatják. Pedig a félvér csak borzalmas beszélgetőtárs. Ez egy olyan dolog, amin nem tud javítani. De azért reméli, hogy Relael nem heréli ki helyben a fogalmazása végett. *
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 16:42:10
Üzenet elküldve: 2024-08-11 16:42:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Ettvallder mindennemű információ hiányában kénytelen feltalálni magát, ám az ajtók milyensége aligha lesz segítségére, mert bizony mindegyik ugyanúgy néz ki. Relael időközben az egyik "földszinti" terembe távozott, ahol még akad néhány régi tárgy, melyet a fogadó előző tulajdonosai hagyhattak itt. Van közöttük használható is, elsőként ezen szempont alapján kezdi el külön válogatni őket. Nem tanulmányozza tüzetesebben át, csak a szoba egyik vagy másik sarkába teszi őket. Viszonylagos rend uralkodik, de leginkább az üresség a jellemző. Egy asztalon, két széken és néhány üresen árválkodó könyvespolcon kívül még nem kapott más helyet itt.
Érzékeny füleivel felfigyel a léptekre, majd kopogásra, s talán beszédet is hall távolabb, ezért az ajtóhoz lép. Már a nyikorgó bejárati ajtó is beszédes lehet, de Relael nagy karmozdulattal integet Skyynak. Mivel pont átlósan helyezkednek el, ezért hiába van egy szinttel lejjebb a fattyú így is könnyen észre veheti őt.*
- Gyere csak!
*Biztatja a férfit, akiről bár pontosan nem tudja ki lehet - különösen ennyi új arc között -, de abban biztos, hogy Mardeii nem engedne csak akárkit le.
Ha Skyy megküzdve néhány tucat lépcsővel megérkezik elé, akkor egy barátságos mosollyal köszönti őt. A terem ablakán keresztül meleg gyertyafény szűrődik ki Relael háta mögül.*
- Üdvözöllek, Relael vagyok!
*Megvárja, amíg a hóhajú is megmondja neki a nevét, majd utána folytatja.*
- Te vagy az, akit mondott Mardeii, hogy beszélni óhajt velem?
*Kérdése közben ismételten a félhomályos terembe lép, s egy kézmozdulattal jelzi Skyy részére, hogy legyen kedves ő is így tenni.*
*Ettvallder mindennemű információ hiányában kénytelen feltalálni magát, ám az ajtók milyensége aligha lesz segítségére, mert bizony mindegyik ugyanúgy néz ki. Relael időközben az egyik "földszinti" terembe távozott, ahol még akad néhány régi tárgy, melyet a fogadó előző tulajdonosai hagyhattak itt. Van közöttük használható is, elsőként ezen szempont alapján kezdi el külön válogatni őket. Nem tanulmányozza tüzetesebben át, csak a szoba egyik vagy másik sarkába teszi őket. Viszonylagos rend uralkodik, de leginkább az üresség a jellemző. Egy asztalon, két széken és néhány üresen árválkodó könyvespolcon kívül még nem kapott más helyet itt.
Érzékeny füleivel felfigyel a léptekre, majd kopogásra, s talán beszédet is hall távolabb, ezért az ajtóhoz lép. Már a nyikorgó bejárati ajtó is beszédes lehet, de Relael nagy karmozdulattal integet Skyynak. Mivel pont átlósan helyezkednek el, ezért hiába van egy szinttel lejjebb a fattyú így is könnyen észre veheti őt.*
- Gyere csak!
*Biztatja a férfit, akiről bár pontosan nem tudja ki lehet - különösen ennyi új arc között -, de abban biztos, hogy Mardeii nem engedne csak akárkit le.
Ha Skyy megküzdve néhány tucat lépcsővel megérkezik elé, akkor egy barátságos mosollyal köszönti őt. A terem ablakán keresztül meleg gyertyafény szűrődik ki Relael háta mögül.*
- Üdvözöllek, Relael vagyok!
*Megvárja, amíg a hóhajú is megmondja neki a nevét, majd utána folytatja.*
- Te vagy az, akit mondott Mardeii, hogy beszélni óhajt velem?
*Kérdése közben ismételten a félhomályos terembe lép, s egy kézmozdulattal jelzi Skyy részére, hogy legyen kedves ő is így tenni.*
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:59:36
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:59:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Amint egyre lejjebb megy azon a bizonyos lépcsősoron, a kocsma jellegzetes hangjai elhalványulnak, majd pedig a semmibe vesznek. Egyelőre lenti csönd kikezd a fejével és az izgatottságával. De azt inkább már most kiadja magából, mintsem a találkozó közben.
Hogy mégis melyik teremben található, azt bizony nem tudja. Úgy képzeli, hogy a legcsicsásabb ajtó mögött található, így megpróbál valami olyasmit keresni, ami kitűnhet az összes többi közül.
Meg is állapodik az egyik ajtó mellett, hogy ez most a jó ajtó e, az egy olyan kérdés, amire őt nem készítették fel. Mindenesetre határozottan bekopog. Ha behívják, akkor benyit, de ha már kint kérdezik kilétét, akkor rövid bemutatkozásba kezd. *
- Ettvallder. Szabad zsoldos és hírhozó.
* Ha ez elegendő egy audienciára és behívják, akkor beljebb lép a szobába, de egyelőre türelmesen vár a válaszra. *
* Amint egyre lejjebb megy azon a bizonyos lépcsősoron, a kocsma jellegzetes hangjai elhalványulnak, majd pedig a semmibe vesznek. Egyelőre lenti csönd kikezd a fejével és az izgatottságával. De azt inkább már most kiadja magából, mintsem a találkozó közben.
Hogy mégis melyik teremben található, azt bizony nem tudja. Úgy képzeli, hogy a legcsicsásabb ajtó mögött található, így megpróbál valami olyasmit keresni, ami kitűnhet az összes többi közül.
Meg is állapodik az egyik ajtó mellett, hogy ez most a jó ajtó e, az egy olyan kérdés, amire őt nem készítették fel. Mindenesetre határozottan bekopog. Ha behívják, akkor benyit, de ha már kint kérdezik kilétét, akkor rövid bemutatkozásba kezd. *
- Ettvallder. Szabad zsoldos és hírhozó.
* Ha ez elegendő egy audienciára és behívják, akkor beljebb lép a szobába, de egyelőre türelmesen vár a válaszra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259