//Kígyók a fészekben//
//A hozzászólás 16+ jelenet tartalmaz!//
- Még így is otthonosabb, mint a legtöbb hely ahol laktam.
* Nyugtatja meg és tetszik neki, hogy a kis Varjúfiókáknak saját fészek jár. Talán fontolóra vehetné még egyszer... Ha másnem, csak hogy Leont bosszantsa az állandó jelenlétével.
A férfi szavaira bólint, hogy érti ő. Sokakat vezérel valami hasonló. Hogy nyomot hagyjanak a világban. *
- A többség akit ismertem, kevésbé... öhm, művelt módon állt hozzá ehhez a kérdéshez. Inkább rombolással, pusztítással szerették volna emlékezetessé tenni a nevüket.
* Egész eddig nem is gondolt rá, hogy talán máshogy is lehet. *
- Valóban? Érdekes képesség.
* Igazi, hamisítatlan mocskos mosolyra húzódik az ajka.
Igazán kíváncsi, mi lehet az, amit egy szinte teljesen vadidegen nőnek feltétlenül meg kell mutatnia. Ebből az arcán semmi sem látszik, szinte közömbös, csak a korábbi pajzán vigyor halvány árnyéka lebeg a szája szélén. Továbbra is állát a tenyerébe támasztva figyeli a muzsikust, aki szép lassan vetkőzni kezd. Valahogy érzi, hogy itt nem valami silány csábítási kísérletről lesz szó, így némán szemlélődik csak. De azért magában nagyra értékeli a ráérős gombolkozást.
Megfordul. Sorel nem tudja időben megállni és egy hangos szisszenés hagyja el a száját. *
- Sssz...
* Ha a másik nem fordul felé, akkor nem láthatja Sorel arcát. Szemöldökét összehúzza, és erősen az alsóajkába harap. *
~ Az istenekre... iszonyatosan fájhatott. ~
* A hófehér bőrön igazán éles kontrasztot alkot a sebhely, és a tűz lobogó fény és árnyjátéka még rá is erősít a szörnyű látványra.
Sorel leejti a kezeit és feláll, nesztelenül megközelítve a tündért. Merthogy tényleg az, vagy az volt valamikor. Olyan látvány ez, amitől ha akarná sem szakíthatná el a tekintetét. Mint egy véres csatajelenet, ami annyira borzalmas, annyira szörnyű, hogy kénytelen elfordulni és nem nézni, még ha a szemeibe örökre bele is ég a kép.
Olyan hangtalanul lép oda, hogy talán észre sem veszi őt Strat, amíg közelről meg nem szólal. *
- Szabad?
* A keze már magától emelkedett, de megtorpan. Látszik, hogy nem újkeletű a seb, de talán fájhat még. Talán fog is örökre, ha a heg nem is, a férfi lelke biztosan. *
~ Ez megmagyarázza az esőfelhőket. ~
* Vélhetően a tettesről beszél a tündér. Sorel megrázza a fejét, de rájön, hogy ezt a másik nem láthatja, így halkan leheli csak a választ. *
- Nem.
* A lány szempillái megrebbennek, ajka félig elnyílik. *
- Sajnálom.