Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-12-07 12:13:41
Üzenet elküldve: 2023-12-07 12:13:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
- Rendben.
*Biccent, majd leheletnyit eltávolodik Agintól, hogy kényelmesen elnyúljon mellette, s eleget téve a fiú kérésének pihenjen kicsit. Látszólag ez meg is történik, de Alissäna nagyon jól tudja, hogy csak azért, mert éppen testét nem használja, attól még ugyanúgy szórakoztatnia kell társaságát, aminek a fiatal férfi hangot is ad.
Kicsit mindig bajban van, ha arról esik szó, hogy honnan érkezett. Valakiről könnyen meg tudja állapítani, hogy az igazságra, vagy egy kiszínezett hazugságra van szüksége, ezt Aginról viszont nem tudja rögtön megállapítani.*
- Én Lihanechben születtem, s ennek ellenére szörnyen utálom a hideget.
*Kezd bele óvatosan, látszólag azon gondolkodva, hogy mi érdekeset mondhatna magától, valójában pedig a fiú reakcióit fürkészi, s azok alapján szelektál.*
- Wegtorent szerettem emiatt. Mindig meleg volt, bár a homok nagyon idegesítő is tud lenni. De... az egy veszélyes város. Talán még veszélyesebb is, mint a kikötő.
*Ezen kijelentését talán túlzásnak érzi, ezért finomít rajta.*
- Vagy inkább azt mondanám, hogy másképp az. Képzelj el egy várost, ahol három méter magas, ostoba és hirtelenharagú alakok élnek.
*Igyekszik semlegesnek tűnni, de nehezen tudja leplezni a hangjában megjelenő ellenszenvet az óriások iránt, ami egyszerűen félelemből fakad.*
- Az ételek, a ruhák, a művészet, ezek viszont mind annyira egyedülállóak a többi városhoz képest. Kicsit néha hiányzik, tagadhatatlanul vad és izgalmas vidék, de túl veszélyes volt a magam fajta lánynak, ezért eljöttem, amikor lehetőségem volt rá, és ennek hála Artheniort is megnézhettem a saját szememmel.
*Szívesen hozzátenné, hogy az általa eddig látott három városból a szél városa a legunalmasabb, de nem tesz ilyen kijelentéseket, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy Aginnak milyen a kapcsolata vele.*
- Na és te honnan származol? Itt nőttél fel?
- Rendben.
*Biccent, majd leheletnyit eltávolodik Agintól, hogy kényelmesen elnyúljon mellette, s eleget téve a fiú kérésének pihenjen kicsit. Látszólag ez meg is történik, de Alissäna nagyon jól tudja, hogy csak azért, mert éppen testét nem használja, attól még ugyanúgy szórakoztatnia kell társaságát, aminek a fiatal férfi hangot is ad.
Kicsit mindig bajban van, ha arról esik szó, hogy honnan érkezett. Valakiről könnyen meg tudja állapítani, hogy az igazságra, vagy egy kiszínezett hazugságra van szüksége, ezt Aginról viszont nem tudja rögtön megállapítani.*
- Én Lihanechben születtem, s ennek ellenére szörnyen utálom a hideget.
*Kezd bele óvatosan, látszólag azon gondolkodva, hogy mi érdekeset mondhatna magától, valójában pedig a fiú reakcióit fürkészi, s azok alapján szelektál.*
- Wegtorent szerettem emiatt. Mindig meleg volt, bár a homok nagyon idegesítő is tud lenni. De... az egy veszélyes város. Talán még veszélyesebb is, mint a kikötő.
*Ezen kijelentését talán túlzásnak érzi, ezért finomít rajta.*
- Vagy inkább azt mondanám, hogy másképp az. Képzelj el egy várost, ahol három méter magas, ostoba és hirtelenharagú alakok élnek.
*Igyekszik semlegesnek tűnni, de nehezen tudja leplezni a hangjában megjelenő ellenszenvet az óriások iránt, ami egyszerűen félelemből fakad.*
- Az ételek, a ruhák, a művészet, ezek viszont mind annyira egyedülállóak a többi városhoz képest. Kicsit néha hiányzik, tagadhatatlanul vad és izgalmas vidék, de túl veszélyes volt a magam fajta lánynak, ezért eljöttem, amikor lehetőségem volt rá, és ennek hála Artheniort is megnézhettem a saját szememmel.
*Szívesen hozzátenné, hogy az általa eddig látott három városból a szél városa a legunalmasabb, de nem tesz ilyen kijelentéseket, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy Aginnak milyen a kapcsolata vele.*
- Na és te honnan származol? Itt nőttél fel?
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-12-02 16:13:24
Üzenet elküldve: 2023-12-02 16:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Követi tekintetével az elfet, miközben amaz a tükörhöz lép, hogy igazítson magán. Még a kis kaland után is igen csak megkapónak találja. Mivel segítségre nem számíthat, kelletlenül rángatja fel magára az immáron mocskos nadrágot. Csekély ár ez az élményért.
Azért meri remélni, hogy talál váltást helyette a szütyőjében. Előtte azonban fel kell takarítania.*
-Teljesen. *Feleli készségesen. Fogalma sincs ugyanakkor, hogyan fog kihúzni abból a fráterből bármit is. Ráadásul ok nélkül nem keresheti fel... Még akkor sem, ha beígért ajándéka van a fickótól.
Érzi, ahogy az elf puha keze arcára simul. Felemelő érzés, s nem csak érzékeit csiklandozza e mozdulat. Valamiféle sajátos, bizalmas kegyként éli meg ezt a nemes részéről. Mielőtt azonban megpróbálná elemezni az őt ért érintés jelentőségét, az elf egy sokat ígérő mondat kíséretében hagyja magára.*
-Jól mutatna. *Ismétli halkan, s megint csak nehezen találja a szavakat. Nem állíthatná, hogy nem tüzeli fantáziáját e kép. Tisztában van vele, hogy nem kaphatja meg Relaelt - ezt sajátos módon tudtára adta már az elf - de bármilyen nemű közelségért epekedik, ha a hosszúéletűről van szó. Ahogy az iménti, talán így utólag belegondolva szánalmas produkciója is ilyen volt. Nem tehet róla. A Nagyasszony igen könnyen ujjai közé csavarta, s az a helyzet, hogy minden pillanatát élvezi. Már amiben része lehet, s amennyi megadatik számára a nő társaságából. Időt szakított rá azonban, s ez önmagában is egy olyan tény, amivel szívesen barátkozik.*
-Viszlát, asszonyom! *Szól még utána sután, mert valahogy illendőnek érzi az elköszönést. Akkor is, ha viszonzatlan.
Ottmarad a koszos nadrágjában a mocskos padló társaságában. Hamar vízért szalad, hogy a vödörrel és egy ronggyal a kezében térjen vissza. Sikálni kezd. Ehh, de szívesen megkapná az elfet! Tudja, hogy több szempontból sem az ő súlycsoportja, de... Talán betudná bizonyítani, hogy mégis! És akkor aztán le sem szállna róla. Bárgyú vigyor jelenik meg arcán, ahogy ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetik egymást fejében, miközben takarít. Szép lassan azonban egy másik gondolat kúszik a helyükre; hogy a fenébe fog kihúzni bármit a piperkőc vörösből?*
*Követi tekintetével az elfet, miközben amaz a tükörhöz lép, hogy igazítson magán. Még a kis kaland után is igen csak megkapónak találja. Mivel segítségre nem számíthat, kelletlenül rángatja fel magára az immáron mocskos nadrágot. Csekély ár ez az élményért.
Azért meri remélni, hogy talál váltást helyette a szütyőjében. Előtte azonban fel kell takarítania.*
-Teljesen. *Feleli készségesen. Fogalma sincs ugyanakkor, hogyan fog kihúzni abból a fráterből bármit is. Ráadásul ok nélkül nem keresheti fel... Még akkor sem, ha beígért ajándéka van a fickótól.
Érzi, ahogy az elf puha keze arcára simul. Felemelő érzés, s nem csak érzékeit csiklandozza e mozdulat. Valamiféle sajátos, bizalmas kegyként éli meg ezt a nemes részéről. Mielőtt azonban megpróbálná elemezni az őt ért érintés jelentőségét, az elf egy sokat ígérő mondat kíséretében hagyja magára.*
-Jól mutatna. *Ismétli halkan, s megint csak nehezen találja a szavakat. Nem állíthatná, hogy nem tüzeli fantáziáját e kép. Tisztában van vele, hogy nem kaphatja meg Relaelt - ezt sajátos módon tudtára adta már az elf - de bármilyen nemű közelségért epekedik, ha a hosszúéletűről van szó. Ahogy az iménti, talán így utólag belegondolva szánalmas produkciója is ilyen volt. Nem tehet róla. A Nagyasszony igen könnyen ujjai közé csavarta, s az a helyzet, hogy minden pillanatát élvezi. Már amiben része lehet, s amennyi megadatik számára a nő társaságából. Időt szakított rá azonban, s ez önmagában is egy olyan tény, amivel szívesen barátkozik.*
-Viszlát, asszonyom! *Szól még utána sután, mert valahogy illendőnek érzi az elköszönést. Akkor is, ha viszonzatlan.
Ottmarad a koszos nadrágjában a mocskos padló társaságában. Hamar vízért szalad, hogy a vödörrel és egy ronggyal a kezében térjen vissza. Sikálni kezd. Ehh, de szívesen megkapná az elfet! Tudja, hogy több szempontból sem az ő súlycsoportja, de... Talán betudná bizonyítani, hogy mégis! És akkor aztán le sem szállna róla. Bárgyú vigyor jelenik meg arcán, ahogy ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetik egymást fejében, miközben takarít. Szép lassan azonban egy másik gondolat kúszik a helyükre; hogy a fenébe fog kihúzni bármit a piperkőc vörösből?*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-12-01 23:44:59
Üzenet elküldve: 2023-12-01 23:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Bármennyire is igyekszik, de egy apró nevetés kiszakad belőle Haldrian képtelen kérdésére. Egyebet nem is fűz hozzá, úgy véli ez is éppen elég beszédes válasz a fattyú számára.
Ha a fiú képes ilyen komplex megállapításokra, akkor valóban rájöhet, hogy ez is csupán egy játék Relael számára. Talán hatalmát kívánja vele fitogtatni, perverzióját kiélni, vagy egyszerűen csak ehhez volna kedve, de legvalószínűbb, hogy kicsit mindegyik közrejátszik. Az elf mindenesetre tényleg jól szórakozik ebben az újszerű szituációban.
Parancsa meghozza gyümölcsét, s a közjáték a végéhez ér. Egy gonosz mosollyal szája szegletében nyugtázza szavai végeredményét. Elégedettséggel tölti el amit lát - akkor is, ha csupán egy senkifia kikötői fattyúról van szó, mint amilyen Haldrian is -, s annak tudja be, hogy csupán pillantása, szavai, vagy jelenléte is ekkora hatást gyakorol másra.
Természetesen nem segít a tolvajnak, csak közömbösen feláll az ágyról, majd a tükörhöz sétál. Finom a részleteken, ellenőrzi, hogy minden tincse, ruhájának minden fodra ott van, ahol lennie kell. Mire megfordul, addigra Haldriant - immáron koszos - nadrágja takarja.*
- Helyes, én is így gondoltam.
*Feleli tárgyilagosan egy biccentés kíséretében, hangja ridegsége ellenére arcán ott pihen a tőle megszokott bájos mosolya. Az ajtóhoz sétál, s ismételten kitárja azt, de még nem lép ki rajta. Megtorpanva, szeme sarkából vet egy futó pillantást a fiúra.*
- Világos volt mit várok el tőled?
*A kéj ködös perceiben nem lehet biztos abban mit is fogott fel Haldrian, jobb ezt előzetesen tisztázni.*
- Várom az információkat, mielőbb.
*Bátorkodik még egy gyengéd érintéssel jutalmazni a fiút, simítása közben pedig méltatja az arc számára kellemes összhangját.*
- Egész helyes vagy.
*Elmélázik az enyhén nőies vonásokon, amik egészen frissítőek számára a már megszokott markáns arcok után.*
- Jól mutatna az arcod a combjaim között.
*Rövid nevetés kíséretében már halad is tovább. Dallamos kacaja és kopogó léptei visszhangzanak, míg teljesen el nem halkulnak.*
*Bármennyire is igyekszik, de egy apró nevetés kiszakad belőle Haldrian képtelen kérdésére. Egyebet nem is fűz hozzá, úgy véli ez is éppen elég beszédes válasz a fattyú számára.
Ha a fiú képes ilyen komplex megállapításokra, akkor valóban rájöhet, hogy ez is csupán egy játék Relael számára. Talán hatalmát kívánja vele fitogtatni, perverzióját kiélni, vagy egyszerűen csak ehhez volna kedve, de legvalószínűbb, hogy kicsit mindegyik közrejátszik. Az elf mindenesetre tényleg jól szórakozik ebben az újszerű szituációban.
Parancsa meghozza gyümölcsét, s a közjáték a végéhez ér. Egy gonosz mosollyal szája szegletében nyugtázza szavai végeredményét. Elégedettséggel tölti el amit lát - akkor is, ha csupán egy senkifia kikötői fattyúról van szó, mint amilyen Haldrian is -, s annak tudja be, hogy csupán pillantása, szavai, vagy jelenléte is ekkora hatást gyakorol másra.
Természetesen nem segít a tolvajnak, csak közömbösen feláll az ágyról, majd a tükörhöz sétál. Finom a részleteken, ellenőrzi, hogy minden tincse, ruhájának minden fodra ott van, ahol lennie kell. Mire megfordul, addigra Haldriant - immáron koszos - nadrágja takarja.*
- Helyes, én is így gondoltam.
*Feleli tárgyilagosan egy biccentés kíséretében, hangja ridegsége ellenére arcán ott pihen a tőle megszokott bájos mosolya. Az ajtóhoz sétál, s ismételten kitárja azt, de még nem lép ki rajta. Megtorpanva, szeme sarkából vet egy futó pillantást a fiúra.*
- Világos volt mit várok el tőled?
*A kéj ködös perceiben nem lehet biztos abban mit is fogott fel Haldrian, jobb ezt előzetesen tisztázni.*
- Várom az információkat, mielőbb.
*Bátorkodik még egy gyengéd érintéssel jutalmazni a fiút, simítása közben pedig méltatja az arc számára kellemes összhangját.*
- Egész helyes vagy.
*Elmélázik az enyhén nőies vonásokon, amik egészen frissítőek számára a már megszokott markáns arcok után.*
- Jól mutatna az arcod a combjaim között.
*Rövid nevetés kíséretében már halad is tovább. Dallamos kacaja és kopogó léptei visszhangzanak, míg teljesen el nem halkulnak.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 14:37:17
Üzenet elküldve: 2023-11-27 14:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Egy rövidke ideig elfelejti feladatát, s minden nyűgét. Ezekből az utóbbi időben amúgy sincs sok, hála a fogadó vendégszeretetének.
Relael puszta jelenléte és tekintete is elég hozzá, hogy a határokig csigázza. Valamelyest segít a helyzetén, hogy az elf szóval tartja, így a válaszra is koncentrálnia kell.
Mindhárom, számára felvázolt eshetőségért keményen odatenné magát. A gwuff tej és a végtelen bor dolgán azért el kell gondolkodnia. Mármint a végtelen bort érti, de a gwuff tejéből készített fürdő nem hozza túlságosan lázba. Értetlenségét elkönyveli a társadalmi különbségek számláján.*
-Egy estét veled. *Bukik ki a válasz. Nehéz jelen helyzetben palástolnia bármit, főleg vágyát. Kár lenne a lódításért. Már a gondolat is túl sok; meg is áll a mozdulatban egy pillanatra, csakhogy a következő szavak tovább sarkallják kezét.*
-Nagyon is tetszik. *Préseli ki fogai között. Nem tagadhatná. Egyre többször harap ajkába, egyre nagyobbak a sóhajok. Tisztában van vele, hogy Relael bizonyára jót szórakozik magában, de jelen pillanatban nem foglalkoztatja e tényező. Bizsergető a késztetés, hogy megpróbálja magáévá tenni az elfet. Hisz már az ágyon ül... Csak hátra kéne döntenie rajta. A méregzöld tekintet azonban mintha a helyéhez szögezné, minden értelemben.
Nem, mintha ez nem lenne bőven elégséges számára. A vezényszóra akaratlanul is gyorsít, s hiába kapja el még a kezét is, hogy némileg húzhassa a kifutást, a padlóra végzi be. Megfeszülve remeg végig közben behunyt szemekkel, mindkét kezével vadul kapaszkodva maga mögött a komód széleibe. Intenzív az élmény. El sem tudja képzelni, milyen lehet valójában az elfel lenni, ha önmagában ilyen reakciót vált ki a férfinépből.
Lassan pillant fel, nagy szemeket meresztve Relaelre. Mellkasának hullámzásával együtt elméje is csillapodik valamelyest. Nem nyúl azonnal nadrágja után, hisz egyelőre nem is tudja mibe törölni magát. Itt minden olyan... Tiszta. Persze kénytelen lesz nadrágja kárára mégis felöltözni, ha nem kap segítséget. Tekintete hamar megtalálja viszont munkásságának eredményét a padlón, így gyorsan le is szögezi a leglényegesebbet.*
-Feltakarítok.
*Egy rövidke ideig elfelejti feladatát, s minden nyűgét. Ezekből az utóbbi időben amúgy sincs sok, hála a fogadó vendégszeretetének.
Relael puszta jelenléte és tekintete is elég hozzá, hogy a határokig csigázza. Valamelyest segít a helyzetén, hogy az elf szóval tartja, így a válaszra is koncentrálnia kell.
Mindhárom, számára felvázolt eshetőségért keményen odatenné magát. A gwuff tej és a végtelen bor dolgán azért el kell gondolkodnia. Mármint a végtelen bort érti, de a gwuff tejéből készített fürdő nem hozza túlságosan lázba. Értetlenségét elkönyveli a társadalmi különbségek számláján.*
-Egy estét veled. *Bukik ki a válasz. Nehéz jelen helyzetben palástolnia bármit, főleg vágyát. Kár lenne a lódításért. Már a gondolat is túl sok; meg is áll a mozdulatban egy pillanatra, csakhogy a következő szavak tovább sarkallják kezét.*
-Nagyon is tetszik. *Préseli ki fogai között. Nem tagadhatná. Egyre többször harap ajkába, egyre nagyobbak a sóhajok. Tisztában van vele, hogy Relael bizonyára jót szórakozik magában, de jelen pillanatban nem foglalkoztatja e tényező. Bizsergető a késztetés, hogy megpróbálja magáévá tenni az elfet. Hisz már az ágyon ül... Csak hátra kéne döntenie rajta. A méregzöld tekintet azonban mintha a helyéhez szögezné, minden értelemben.
Nem, mintha ez nem lenne bőven elégséges számára. A vezényszóra akaratlanul is gyorsít, s hiába kapja el még a kezét is, hogy némileg húzhassa a kifutást, a padlóra végzi be. Megfeszülve remeg végig közben behunyt szemekkel, mindkét kezével vadul kapaszkodva maga mögött a komód széleibe. Intenzív az élmény. El sem tudja képzelni, milyen lehet valójában az elfel lenni, ha önmagában ilyen reakciót vált ki a férfinépből.
Lassan pillant fel, nagy szemeket meresztve Relaelre. Mellkasának hullámzásával együtt elméje is csillapodik valamelyest. Nem nyúl azonnal nadrágja után, hisz egyelőre nem is tudja mibe törölni magát. Itt minden olyan... Tiszta. Persze kénytelen lesz nadrágja kárára mégis felöltözni, ha nem kap segítséget. Tekintete hamar megtalálja viszont munkásságának eredményét a padlón, így gyorsan le is szögezi a leglényegesebbet.*
-Feltakarítok.
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 12:24:20
Üzenet elküldve: 2023-11-27 12:24:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Már csak egy jó bort hiányol a kis előadáshoz, amiben része van. Nem palástolja meglepettségét, amikor Haldrian eleget tesz belső késztetésének, s kioldja nadrágját. Egyrészt szórakoztatja a kissé talán nevetséges látvány, másrészt az egész olyan tilosnak tűnik. Amihez a fattyú neki lát, azt jellemzően szobája magányában teszi meg, s emiatt kicsit még az elf fantáziáját is felpiszkálja vele. Mintha leselkedne valaki után, csupán nem kell a lebukástól tartania.*
- Jó fiú vagy, Haldrian.
*Búgja szórakozottan, közben töretlenül figyeli a jelenetet. Többnyire a tolvaj arcát fürkészi, elmélyülten tanulmányozva a kéjes kifejezést, az összpontosítást, s csupán ritkán vándorol kíváncsi tekintete a tevékenység irányába.
Jót mulat azon, hogy Haldrianhoz beszél közben, aki csak tőmondatok formájában ismételgeti szavait. Egy okosabb papagáj jut róla az eszébe.*
- És mit kérnél ha tehetnéd? Egy estét a kis pillangóval, akivel annyi időt töltesz? Vagy három formás kis sellő lányt? Gwuff tej fürdőt és végtelen bort?
*Relael természetesen jól tudja, hogy mi Haldrian vágya, de egyrészt próbálja valamennyire szóval tartani, másrészt továbbra is tesztelgeti a fiút. Arra kíváncsi, hogy mennyire volna őszinte vele, főleg ebben a kába szituációban.*
- Tetszik?
*Újabb kérdést szegez a tolvajnak, akiről alig bírja levenni tekintetét. Megvan a maga bája a kölyöknek, az pedig fokozza mindezt, hogy uralkodhat felette. Egy gyenge pillanatában talán még vonzónak is tartaná.*
- Hogy nézlek közben.
*Pontosít, s most először rövid időre elszakítja tekintetét a kölyökről, hogy egy apró gyűrődést simítson ki a takarón.*
- Gyorsabban.
*Érkezik a száraz utasítás. Ujjával az érintett terület felé bök.*
*Már csak egy jó bort hiányol a kis előadáshoz, amiben része van. Nem palástolja meglepettségét, amikor Haldrian eleget tesz belső késztetésének, s kioldja nadrágját. Egyrészt szórakoztatja a kissé talán nevetséges látvány, másrészt az egész olyan tilosnak tűnik. Amihez a fattyú neki lát, azt jellemzően szobája magányában teszi meg, s emiatt kicsit még az elf fantáziáját is felpiszkálja vele. Mintha leselkedne valaki után, csupán nem kell a lebukástól tartania.*
- Jó fiú vagy, Haldrian.
*Búgja szórakozottan, közben töretlenül figyeli a jelenetet. Többnyire a tolvaj arcát fürkészi, elmélyülten tanulmányozva a kéjes kifejezést, az összpontosítást, s csupán ritkán vándorol kíváncsi tekintete a tevékenység irányába.
Jót mulat azon, hogy Haldrianhoz beszél közben, aki csak tőmondatok formájában ismételgeti szavait. Egy okosabb papagáj jut róla az eszébe.*
- És mit kérnél ha tehetnéd? Egy estét a kis pillangóval, akivel annyi időt töltesz? Vagy három formás kis sellő lányt? Gwuff tej fürdőt és végtelen bort?
*Relael természetesen jól tudja, hogy mi Haldrian vágya, de egyrészt próbálja valamennyire szóval tartani, másrészt továbbra is tesztelgeti a fiút. Arra kíváncsi, hogy mennyire volna őszinte vele, főleg ebben a kába szituációban.*
- Tetszik?
*Újabb kérdést szegez a tolvajnak, akiről alig bírja levenni tekintetét. Megvan a maga bája a kölyöknek, az pedig fokozza mindezt, hogy uralkodhat felette. Egy gyenge pillanatában talán még vonzónak is tartaná.*
- Hogy nézlek közben.
*Pontosít, s most először rövid időre elszakítja tekintetét a kölyökről, hogy egy apró gyűrődést simítson ki a takarón.*
- Gyorsabban.
*Érkezik a száraz utasítás. Ujjával az érintett terület felé bök.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 10:20:41
Üzenet elküldve: 2023-11-27 10:20:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Túlontúl finom praktikák ezek, hogy átlásson rajtuk. Persze érzékeli, mily hatással van rá az elf, de az elméje nehezen tudja keresztülverekedni magát a vágy vaskos, parfümillatú függönyén.
A Kikötő utcáin felnőni sajátos előnnyel bír. Nehezen jön zavarba az ember bármitől, ha minden dolgát és szükségét mások előtt végzi. Ha féltucat hasonszőrűvel kell megosztani az átmeneti alvóhelyet vagy egy mosakodótálcát. Ugyanakkor Relael sajátos praktikái, illetve a félvér iránta érzett megfelelési kényszeréből adódóan még ezt a határvonalat is át tudja lépni. Ha a bámulás önmagában még valamelyest imponáló is, a következő szavakra már szeme rebben, füle vörösödik. Megdöbben. Jól hallotta? Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, mire elméjének fogaskerekei csikordulva ismét őrölni kezdenek, a hosszúéletű tekintete pedig beszédes válasz.
Válaszra nyitja ajkait, s egyéb helyzetben talán ki is jönne rajta valami frappáns riposzt, ám ehelyett most kapkodva oldja ki nadrágjának szíját, hogy a ruha rövidesen a padlón landoljon.
Immáron semmi sem palástolja vehemens kívánalmát, de nem bánja a dolgot. Még sosem volt "ilyen közel" az elfhez. Nem érinti meg különösebben sem a beteges hatalomgyakorlás, sem az esetlegesen megbúvó perverzió, sem mások számára talán degradáló szituáció. Relael engedélyével utat talál a feszülő kéjhez, s teszi mindezt roppant lassan. Egyrészt érzi, hogy izgatottságának elég néhány pillanat, másrészt a szépséges elf nem átall tovább szőni beszélgetésük fonalát.
Igyekszik válasszal is szolgálni két "hah" között, miközben tekintete le nem vándorolna Relael szavakat formáló ajkairól.*
-Minden. Persze. Mindent elmondok. *Feleli gépiesen. Elméje kiüresedik, pedig tekervényes kis agya folyton jár valamin. Prédán, akit megfoszthat valami értéktől, netalán csínytevésen vagy buja képzeteken. Ezúttal azonban minden figyelmét az elfnek és annak rezdülésének szenteli, melyek legyenek bármily apróak, ostorcsapásként éli meg érzékein. Szabad kezével erősen markolja a háta mögötti bútordarab szélét, mintha csak fogódzkodót keresne egy viharos tengeren hullámzó bárka fedélzetén.*
-Én lojális vagyok. *Nehezen jönnek a szavak, így csak mantrázza, amit hall, de most elégségesnek véli ahhoz, hogy sajátos hűségesküt tegyen velük.*
*Túlontúl finom praktikák ezek, hogy átlásson rajtuk. Persze érzékeli, mily hatással van rá az elf, de az elméje nehezen tudja keresztülverekedni magát a vágy vaskos, parfümillatú függönyén.
A Kikötő utcáin felnőni sajátos előnnyel bír. Nehezen jön zavarba az ember bármitől, ha minden dolgát és szükségét mások előtt végzi. Ha féltucat hasonszőrűvel kell megosztani az átmeneti alvóhelyet vagy egy mosakodótálcát. Ugyanakkor Relael sajátos praktikái, illetve a félvér iránta érzett megfelelési kényszeréből adódóan még ezt a határvonalat is át tudja lépni. Ha a bámulás önmagában még valamelyest imponáló is, a következő szavakra már szeme rebben, füle vörösödik. Megdöbben. Jól hallotta? Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, mire elméjének fogaskerekei csikordulva ismét őrölni kezdenek, a hosszúéletű tekintete pedig beszédes válasz.
Válaszra nyitja ajkait, s egyéb helyzetben talán ki is jönne rajta valami frappáns riposzt, ám ehelyett most kapkodva oldja ki nadrágjának szíját, hogy a ruha rövidesen a padlón landoljon.
Immáron semmi sem palástolja vehemens kívánalmát, de nem bánja a dolgot. Még sosem volt "ilyen közel" az elfhez. Nem érinti meg különösebben sem a beteges hatalomgyakorlás, sem az esetlegesen megbúvó perverzió, sem mások számára talán degradáló szituáció. Relael engedélyével utat talál a feszülő kéjhez, s teszi mindezt roppant lassan. Egyrészt érzi, hogy izgatottságának elég néhány pillanat, másrészt a szépséges elf nem átall tovább szőni beszélgetésük fonalát.
Igyekszik válasszal is szolgálni két "hah" között, miközben tekintete le nem vándorolna Relael szavakat formáló ajkairól.*
-Minden. Persze. Mindent elmondok. *Feleli gépiesen. Elméje kiüresedik, pedig tekervényes kis agya folyton jár valamin. Prédán, akit megfoszthat valami értéktől, netalán csínytevésen vagy buja képzeteken. Ezúttal azonban minden figyelmét az elfnek és annak rezdülésének szenteli, melyek legyenek bármily apróak, ostorcsapásként éli meg érzékein. Szabad kezével erősen markolja a háta mögötti bútordarab szélét, mintha csak fogódzkodót keresne egy viharos tengeren hullámzó bárka fedélzetén.*
-Én lojális vagyok. *Nehezen jönnek a szavak, így csak mantrázza, amit hall, de most elégségesnek véli ahhoz, hogy sajátos hűségesküt tegyen velük.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 08:03:17
Üzenet elküldve: 2023-11-27 08:03:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Relael érzi az egyre hevesebb lüktetést vénuszdombja környékén, s ezt nem akarja teljesen figyelmen kívül hagyni, de egyelőre jobban el van foglalva azzal, hogy hamis ígéreteket csikarjon ki Haldrianból.*
- Remek. Én is így gondoltam.
*Könnyed mosollyal lép el a fattyútól, lassan ágyához libben, ahol helyet is foglal. Miközben a tolvaj hozzá beszél, addig ő körmei vizsgálgatásával foglalatoskodik.
Haldrian kezdi valamelyest kiismerni, ami Relaelre nézve sosem jelent jót. Praktikái csupán addig működnek, amíg képes meglepő lenni, s lám a tolvaj már számít arra, hogy mint mindenben, ebben is trükközni kíván az elf.*
- Azon nyomban talán nem.
*Hátul megtámasztja magát az ágyon, s keresztbe tett lábbal méricskéli szegény szenvedő fiút.*
- De belátható időn belül, igen. Hiszen tudod milyen elfoglalt vagyok.
*Fejét oldalra billentve mosolyog, tekintete egyértelműen a tolvaj ölében pihen, s ezt egyáltalán nem kívánja véka alá rejteni.*
- Szegénykém, biztos nagyon szenvedhetsz már. De nem kell visszafognod magadat. Nyugodtan láss hozzá.
*Relael most is burkoltan közli utasításait, jellemzően kérdésként vagy kérésként, ezúttal viszont engedély formájában. Ő természetesen nem jön zavarba, már csak arra kíváncsi, hogy Haldrian arcán milyen érzések és gondolatok mutatkoznak meg.*
- De nem csak a vörös piperkőc érdekelne.
*Folytatja a csevegést a megszokott módon, talán kicsit önfeledtebb hangulatban.*
- Szeretném ha továbbra is nyitott szemmel járnál. Minden érdekel, ami a Kikötőben zajlik. Sőt, minden érdekel ami a világban zajlik. A lojalitás kedvemre való, s a kitartó munkát bőkezűen honorálom, az engedetlenséget pedig...
*A levegőben hagyja a büntetés gondolatát, közben tetézve a hangulatot játékosan alsó ajkába harap.*
*Relael érzi az egyre hevesebb lüktetést vénuszdombja környékén, s ezt nem akarja teljesen figyelmen kívül hagyni, de egyelőre jobban el van foglalva azzal, hogy hamis ígéreteket csikarjon ki Haldrianból.*
- Remek. Én is így gondoltam.
*Könnyed mosollyal lép el a fattyútól, lassan ágyához libben, ahol helyet is foglal. Miközben a tolvaj hozzá beszél, addig ő körmei vizsgálgatásával foglalatoskodik.
Haldrian kezdi valamelyest kiismerni, ami Relaelre nézve sosem jelent jót. Praktikái csupán addig működnek, amíg képes meglepő lenni, s lám a tolvaj már számít arra, hogy mint mindenben, ebben is trükközni kíván az elf.*
- Azon nyomban talán nem.
*Hátul megtámasztja magát az ágyon, s keresztbe tett lábbal méricskéli szegény szenvedő fiút.*
- De belátható időn belül, igen. Hiszen tudod milyen elfoglalt vagyok.
*Fejét oldalra billentve mosolyog, tekintete egyértelműen a tolvaj ölében pihen, s ezt egyáltalán nem kívánja véka alá rejteni.*
- Szegénykém, biztos nagyon szenvedhetsz már. De nem kell visszafognod magadat. Nyugodtan láss hozzá.
*Relael most is burkoltan közli utasításait, jellemzően kérdésként vagy kérésként, ezúttal viszont engedély formájában. Ő természetesen nem jön zavarba, már csak arra kíváncsi, hogy Haldrian arcán milyen érzések és gondolatok mutatkoznak meg.*
- De nem csak a vörös piperkőc érdekelne.
*Folytatja a csevegést a megszokott módon, talán kicsit önfeledtebb hangulatban.*
- Szeretném ha továbbra is nyitott szemmel járnál. Minden érdekel, ami a Kikötőben zajlik. Sőt, minden érdekel ami a világban zajlik. A lojalitás kedvemre való, s a kitartó munkát bőkezűen honorálom, az engedetlenséget pedig...
*A levegőben hagyja a büntetés gondolatát, közben tetézve a hangulatot játékosan alsó ajkába harap.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 01:21:25
Üzenet elküldve: 2023-11-27 01:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*"Nem szolgáltathatja ki magát másnak." Van egy olyan érzése, hogy az utolsó szó sajátos jelentéssel bír. Ezt a benyomását csak tetézi, hogy Relael nem rejti véka alá sajátos befolyását felette. Persze enyhül lelkén a teher, ahogy a Nagyasszony elárulja; hisz neki. Bárhogy is, de megbízik benne, ez pedig jóleső érzéssel tölti el.
A következő szavakra, na meg az érintésre őrjítő késztetést érez, hogy átrohanjon a szobájába és könnyítsen vágyán. Olyan érzése van, mintha mentem kiszakadna nadrágja és tökéletesen tisztában van azzal a zavarba ejtő ténnyel, hogy Relael is érzékeli ezt az állapotot. Tekintetét ugyanakkor rabul ejtik a szavakat formázó ajkak, s még bele is szédül vére heves áramlásába. Szívesen megérintené a gyönyörű bőrt, de bármily erős a csábítás, valahogy sejti, hogy engedély nélkül ilyet ő nem tehet.*
-Megoldom. *Szólal meg rekedten. Annyira még tiszta az elméje, hogy tudja, kellemetlen e kelepce. Kegyetlen játék áldozata ő, amit két ismeretlen vív egymással. A mézédes szavak két oldalról cseppennek füleibe, s noha tudja, melyik oldalhoz hűséges, könnyen szorulhat a hurok.*
-Elmegyek és kiderítem. *Fogadkozik végül. Fogalma sincs, hogyan álljon hozzá. Talán kikéri Alissäna véleményét is s dologról. Mindenesetre túlontúl édes a jutalom hozzá, hogy ne próbálja meg. A kockázat nem tűnik nagynak, legfeljebb kidobja a fickó. Relael pedig engedékenynek tűnik, szemmel láthatóan nem ütötte meg túlságosan veszélyérzékelésének ingerküszöbét a dolog. Ha jobban belegondol, valóban nem is kellene. Biztosan sokan kíváncsiak a Hét Varjú Taverna rejtélyes tulajdonosára.
Szívesen megkérdezné, mi az a finom, amit kaphat. Tudja, előbb eredménnyel kell szolgálnia, addig kár kecsegtetnie saját magát.*
-És ha névvel vagy bármivel szolgálok, azon nyomban megkapom ezt a jutalmat, igaz? *Ismét csak nagyot nyel. Próbál fogást találni a kibúvókon. Noha tudja, hogy az lenne a legjobb, ha meghagyná fantáziájának e választ, túlontúl érdekli hozzá, hogy ne kérdezze meg. Még sajátos kajánság is csillog tekintetében, habár túlontúl tiszteli az elfet hozzá, hogy valódi csibészsége napvilágot lásson.*
*"Nem szolgáltathatja ki magát másnak." Van egy olyan érzése, hogy az utolsó szó sajátos jelentéssel bír. Ezt a benyomását csak tetézi, hogy Relael nem rejti véka alá sajátos befolyását felette. Persze enyhül lelkén a teher, ahogy a Nagyasszony elárulja; hisz neki. Bárhogy is, de megbízik benne, ez pedig jóleső érzéssel tölti el.
A következő szavakra, na meg az érintésre őrjítő késztetést érez, hogy átrohanjon a szobájába és könnyítsen vágyán. Olyan érzése van, mintha mentem kiszakadna nadrágja és tökéletesen tisztában van azzal a zavarba ejtő ténnyel, hogy Relael is érzékeli ezt az állapotot. Tekintetét ugyanakkor rabul ejtik a szavakat formázó ajkak, s még bele is szédül vére heves áramlásába. Szívesen megérintené a gyönyörű bőrt, de bármily erős a csábítás, valahogy sejti, hogy engedély nélkül ilyet ő nem tehet.*
-Megoldom. *Szólal meg rekedten. Annyira még tiszta az elméje, hogy tudja, kellemetlen e kelepce. Kegyetlen játék áldozata ő, amit két ismeretlen vív egymással. A mézédes szavak két oldalról cseppennek füleibe, s noha tudja, melyik oldalhoz hűséges, könnyen szorulhat a hurok.*
-Elmegyek és kiderítem. *Fogadkozik végül. Fogalma sincs, hogyan álljon hozzá. Talán kikéri Alissäna véleményét is s dologról. Mindenesetre túlontúl édes a jutalom hozzá, hogy ne próbálja meg. A kockázat nem tűnik nagynak, legfeljebb kidobja a fickó. Relael pedig engedékenynek tűnik, szemmel láthatóan nem ütötte meg túlságosan veszélyérzékelésének ingerküszöbét a dolog. Ha jobban belegondol, valóban nem is kellene. Biztosan sokan kíváncsiak a Hét Varjú Taverna rejtélyes tulajdonosára.
Szívesen megkérdezné, mi az a finom, amit kaphat. Tudja, előbb eredménnyel kell szolgálnia, addig kár kecsegtetnie saját magát.*
-És ha névvel vagy bármivel szolgálok, azon nyomban megkapom ezt a jutalmat, igaz? *Ismét csak nagyot nyel. Próbál fogást találni a kibúvókon. Noha tudja, hogy az lenne a legjobb, ha meghagyná fantáziájának e választ, túlontúl érdekli hozzá, hogy ne kérdezze meg. Még sajátos kajánság is csillog tekintetében, habár túlontúl tiszteli az elfet hozzá, hogy valódi csibészsége napvilágot lásson.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-27 00:37:46
Üzenet elküldve: 2023-11-27 00:37:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Relael bizalmatlan, nem csoda, hogy Haldrian apró bejelentése ilyen reakciót váltott ki belőle. Egyelőre még nem képes eldönteni, hogy mi legyen a fattyú sorsa, hagyja, hogy most is mint mindig az intuíciói vezessék.*
- Éértem, szóval a bizalmába férkőzni.
*Ismétli el az elhangzottakat, közben pedig feltűnik számára, hogy jelenléte más hatást is gyakorol a fiúra. Arcán nem mutatkozik jele annak, hogy legbelül milyen jól szórakozik azon, hogy ily könnyű dolga van a tolvajjal.
Haldrian teljesen megadva magát csiripel neki, ami szörnyen Relael fejébe száll. Ez az aprócska hatalom egészen megrészegíti, s bizony rá is hatással van, szerencséjére az ő izgatottsága nem oly látványos.*
- Hiba.
*Jelenti ki szárazon, s még vár egy darabig. Kicsit még hagyja szenvedni a fiút, mielőtt megenyhülnek szigorú vonásai.*
- Nem szolgáltathatod ki magad így másnak.
*Tényszerű állítása közben ujjai eleresztik a fiú nyakát, de még nem távolodik el tőle. Szórakozottan simít végig a fiú alsóajkán mutatóujjával.*
- Hiszek neked.
*Búgja tovább, miközben zöldjeivel továbbra is Haldriant fürkészi. Egyenesen az ideges fattyú íriszeibe bámul, úgy, mintha képes lenne lelkéig hatolni, s kénye kedve szerint kutakodni a kölyök elméjében.*
- Ebben egyetértünk. Többet ilyesmi nem lesz.
*Játszadozik még, akár macska az egérrel. Különösen mókás úgy, hogy nem tervezi megadni Haldriannak azt, amit annyira szeretne, de úgy tehet mintha, s ezzel képes lehet manipulálni őt.*
- Ha pedig jó fiú leszel, és helyrehozod a kis... *Ujjait szórakozottan a fattyú göndör fürtjei közé simítja, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül meghúzza azokat.* ...mondjuk úgy, botlásodat. Akkor megbocsájtok. Sőt, akár kaphatsz is tőlem valami nagyon finomat.
*Gonosz kis mosollyal szája szegletében nedvesíti meg ajkait, ezzel próbálva meg a fiú figyelmét oda terelni.*
- Tudd meg nekem a nevét. Vagy bármi mást. Deríts ki róla mindent, amit csak lehet. Ha hasznos amit szerzel, akkor a szavamat adom, hogy bőkezű leszek veled.
*Relael bizalmatlan, nem csoda, hogy Haldrian apró bejelentése ilyen reakciót váltott ki belőle. Egyelőre még nem képes eldönteni, hogy mi legyen a fattyú sorsa, hagyja, hogy most is mint mindig az intuíciói vezessék.*
- Éértem, szóval a bizalmába férkőzni.
*Ismétli el az elhangzottakat, közben pedig feltűnik számára, hogy jelenléte más hatást is gyakorol a fiúra. Arcán nem mutatkozik jele annak, hogy legbelül milyen jól szórakozik azon, hogy ily könnyű dolga van a tolvajjal.
Haldrian teljesen megadva magát csiripel neki, ami szörnyen Relael fejébe száll. Ez az aprócska hatalom egészen megrészegíti, s bizony rá is hatással van, szerencséjére az ő izgatottsága nem oly látványos.*
- Hiba.
*Jelenti ki szárazon, s még vár egy darabig. Kicsit még hagyja szenvedni a fiút, mielőtt megenyhülnek szigorú vonásai.*
- Nem szolgáltathatod ki magad így másnak.
*Tényszerű állítása közben ujjai eleresztik a fiú nyakát, de még nem távolodik el tőle. Szórakozottan simít végig a fiú alsóajkán mutatóujjával.*
- Hiszek neked.
*Búgja tovább, miközben zöldjeivel továbbra is Haldriant fürkészi. Egyenesen az ideges fattyú íriszeibe bámul, úgy, mintha képes lenne lelkéig hatolni, s kénye kedve szerint kutakodni a kölyök elméjében.*
- Ebben egyetértünk. Többet ilyesmi nem lesz.
*Játszadozik még, akár macska az egérrel. Különösen mókás úgy, hogy nem tervezi megadni Haldriannak azt, amit annyira szeretne, de úgy tehet mintha, s ezzel képes lehet manipulálni őt.*
- Ha pedig jó fiú leszel, és helyrehozod a kis... *Ujjait szórakozottan a fattyú göndör fürtjei közé simítja, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül meghúzza azokat.* ...mondjuk úgy, botlásodat. Akkor megbocsájtok. Sőt, akár kaphatsz is tőlem valami nagyon finomat.
*Gonosz kis mosollyal szája szegletében nedvesíti meg ajkait, ezzel próbálva meg a fiú figyelmét oda terelni.*
- Tudd meg nekem a nevét. Vagy bármi mást. Deríts ki róla mindent, amit csak lehet. Ha hasznos amit szerzel, akkor a szavamat adom, hogy bőkezű leszek veled.
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 21:31:39
Üzenet elküldve: 2023-11-26 21:31:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
-Ennyi. *Ismétli meg a felé intézett kérdés utolsó szavát. Valóban nem mondott sokat a vörösnek, ostoba lett volna teríteni a kártyáit. Relael reakciója kissé elbizonytalanítja. Nem érzi, hogy hétpecsétes titkokat kotyogott volna ki. De mi van, ha az elf másképp látja?*
-Aranyat nem... De egy lányt igen. Egy Nala nevű tündért fizetett meg nekem... Csak próbáltam a bizalmába férkőzni a fickónak.
*Fülében cseng még egy darabig a sokat ígérően búgó hang, s gazdája is felé veszi az irányt. Nem túl jó emberismerő, s talán még ha jeleskedne is ilyesmiben, most akkor sem tudná eldönteni, Relael reakciója minek szól.
Az elf oly közel lép, hogy megtudná számolni arcán a halovány szeplőket. Egészen rabul ejti a smaragd szempár, még arra sem hagy lehetőséget, hogy elvándoroljon a tekintete. Érezni véli az elf testének melegét, a közelsége pedig akaratlanul is nadrágja terhére van. Tagadhatatlan pezseg a vére, de közben hátán is futkos valami kellemetlen hidegség.*
-Hogy hogyan tudott cölöpöt verni egy idegen itt, a Kikötőben... S hogy kikkel lehet jóban, miféle segítség állhat mögötted. *Dereka hátulról a komódnak nyomódik, s hagyja, hogy a finom ujjak nyaka után nyúljanak. A szorítás nem erős, de az elf érezheti, hogy keze alatt a félvér nagyot nyel. Kezei a fabútor szélét szorítják maga mögött.*
-De én sem tudok sokat, s ha tudnék sem mondanám. *Szinte érzi kiszáradni nyelvét a következő kérdésre. Hogy mi oka volt bármit is elárulni? Ezt bizony nem úszhatja meg a kellemetlen igazság egy szelete nélkül.*
-Nem tudtam fizetni egy sellőnek... A fickó pedig kihúzott a bajból. *Szinte suttogja utolsó szavait. Tisztában van vele, hogy ez elf ezt nem fogja honorálni. Talán lehívja azt a vérmes kalózt, hogy amaz megrendszabályozza, esetleg kidobatja innét... Utóbbi a legrosszabb forgatókönyv lenne számára. Bár lehet, hogy az igazság feloldozza majd. Talán még büszke is lesz rá Relael, hogy ily bizalmasra tett szert.*
-De többet ilyesmi nem lesz.
*Nem bírja ki, hogy ne fűzze tovább. Muszáj azonban megvárnia, mit szól a hallottakhoz a másik.*
-Ennyi. *Ismétli meg a felé intézett kérdés utolsó szavát. Valóban nem mondott sokat a vörösnek, ostoba lett volna teríteni a kártyáit. Relael reakciója kissé elbizonytalanítja. Nem érzi, hogy hétpecsétes titkokat kotyogott volna ki. De mi van, ha az elf másképp látja?*
-Aranyat nem... De egy lányt igen. Egy Nala nevű tündért fizetett meg nekem... Csak próbáltam a bizalmába férkőzni a fickónak.
*Fülében cseng még egy darabig a sokat ígérően búgó hang, s gazdája is felé veszi az irányt. Nem túl jó emberismerő, s talán még ha jeleskedne is ilyesmiben, most akkor sem tudná eldönteni, Relael reakciója minek szól.
Az elf oly közel lép, hogy megtudná számolni arcán a halovány szeplőket. Egészen rabul ejti a smaragd szempár, még arra sem hagy lehetőséget, hogy elvándoroljon a tekintete. Érezni véli az elf testének melegét, a közelsége pedig akaratlanul is nadrágja terhére van. Tagadhatatlan pezseg a vére, de közben hátán is futkos valami kellemetlen hidegség.*
-Hogy hogyan tudott cölöpöt verni egy idegen itt, a Kikötőben... S hogy kikkel lehet jóban, miféle segítség állhat mögötted. *Dereka hátulról a komódnak nyomódik, s hagyja, hogy a finom ujjak nyaka után nyúljanak. A szorítás nem erős, de az elf érezheti, hogy keze alatt a félvér nagyot nyel. Kezei a fabútor szélét szorítják maga mögött.*
-De én sem tudok sokat, s ha tudnék sem mondanám. *Szinte érzi kiszáradni nyelvét a következő kérdésre. Hogy mi oka volt bármit is elárulni? Ezt bizony nem úszhatja meg a kellemetlen igazság egy szelete nélkül.*
-Nem tudtam fizetni egy sellőnek... A fickó pedig kihúzott a bajból. *Szinte suttogja utolsó szavait. Tisztában van vele, hogy ez elf ezt nem fogja honorálni. Talán lehívja azt a vérmes kalózt, hogy amaz megrendszabályozza, esetleg kidobatja innét... Utóbbi a legrosszabb forgatókönyv lenne számára. Bár lehet, hogy az igazság feloldozza majd. Talán még büszke is lesz rá Relael, hogy ily bizalmasra tett szert.*
-De többet ilyesmi nem lesz.
*Nem bírja ki, hogy ne fűzze tovább. Muszáj azonban megvárnia, mit szól a hallottakhoz a másik.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 21:05:51
Üzenet elküldve: 2023-11-26 21:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Relael jól tudja, hogyha hűséget vár azoktól a számkivetett kikötőiektől, akikkel körbe vette magát, akkor elengedhetetlen, hogy jól bánjon velük. A szolgálókkal is többnyire jól bánt, sosem dolgoztatta túl őket, időnként apró ajándékokkal lepte meg a lojálisabbakat, s mindig akadt egy-két dicsérő szava hozzájuk.
Valóban választhatott volna más környezetet, ám úgy ítélte meg, hogy beszélgetésük túl bizalmas ahhoz, hogy megkockáztassa annak lehetőségét, hogy netalántán megzavarják őket. Erről persze nem ad magyarázatot, hiszen egyébként sem kell magyarázkodnia döntéseiről senkinek, különösen nem Haldriannak.*
- Igen, ezt már említetted.
*Szól közbe kissé talán szigorúan. Ha Haldrian elbizonytalanodna, akkor egy fakó mosollyal, s egy egyszerű csukló mozdulattal ösztökéli tovább.*
- Tehát egy vörös piperkőc, a Sellőházban. Igaz?
*Kérdez vissza, miközben a szoba egyik sötétebb zugába vonul vissza, hogy onnan fürkéssze éhes kíváncsisággal Haldrian minden apró rezdülését. A gesztusokból próbál olvasni.*
- Ühüm, szóval csak ennyi?
*Hangja ugyan közömbös, ám ez sosem jelent jót Relael esetében. Nem örül, hogy ilyen sokat fecsegett Haldrian. Azt még nem döntötte el, hogy ezek valójában mennyi hasznos információk lehetnek más számára, az időzítés viszont nem túl jó. Mi van ha gyanút fogtak kis tervéről a Patkányokról, vagy mi van ha valójában a Patkányok nem is annyira barátságosak, mint először hitte volna.*
- És mennyit kaptál ezért?
*Ismét mozdul, ezúttal a fattyú felé közelít. Lassan, ráérősen küzdi le a kettejük közötti távolságot. Az ágy mellett elhaladva szórakozottan simít végig bársony takaróján.*
- És szép volt a lány, akit kaptál?
*Dallamtalan búgása sokat sejtető. Még egy tapasztaltabb férfi is nehezen állapíthatná meg szándékait, remélhetőleg Haldriant még jobban össze zavarja vele.*
- Rólam miket kérdezett?
*Folytatja, közben megérkezik a fiú elé. Közel áll hozzá, szinte már hozzá simul a szikár testnek. Keze mozdul, s ha hagyja neki Haldrian, akkor a fattyú törékeny nyakára vándorol. Finoman szorít csak rá.*
- Mi okod volt bármit is elárulni? Hmm?
*Relael jól tudja, hogyha hűséget vár azoktól a számkivetett kikötőiektől, akikkel körbe vette magát, akkor elengedhetetlen, hogy jól bánjon velük. A szolgálókkal is többnyire jól bánt, sosem dolgoztatta túl őket, időnként apró ajándékokkal lepte meg a lojálisabbakat, s mindig akadt egy-két dicsérő szava hozzájuk.
Valóban választhatott volna más környezetet, ám úgy ítélte meg, hogy beszélgetésük túl bizalmas ahhoz, hogy megkockáztassa annak lehetőségét, hogy netalántán megzavarják őket. Erről persze nem ad magyarázatot, hiszen egyébként sem kell magyarázkodnia döntéseiről senkinek, különösen nem Haldriannak.*
- Igen, ezt már említetted.
*Szól közbe kissé talán szigorúan. Ha Haldrian elbizonytalanodna, akkor egy fakó mosollyal, s egy egyszerű csukló mozdulattal ösztökéli tovább.*
- Tehát egy vörös piperkőc, a Sellőházban. Igaz?
*Kérdez vissza, miközben a szoba egyik sötétebb zugába vonul vissza, hogy onnan fürkéssze éhes kíváncsisággal Haldrian minden apró rezdülését. A gesztusokból próbál olvasni.*
- Ühüm, szóval csak ennyi?
*Hangja ugyan közömbös, ám ez sosem jelent jót Relael esetében. Nem örül, hogy ilyen sokat fecsegett Haldrian. Azt még nem döntötte el, hogy ezek valójában mennyi hasznos információk lehetnek más számára, az időzítés viszont nem túl jó. Mi van ha gyanút fogtak kis tervéről a Patkányokról, vagy mi van ha valójában a Patkányok nem is annyira barátságosak, mint először hitte volna.*
- És mennyit kaptál ezért?
*Ismét mozdul, ezúttal a fattyú felé közelít. Lassan, ráérősen küzdi le a kettejük közötti távolságot. Az ágy mellett elhaladva szórakozottan simít végig bársony takaróján.*
- És szép volt a lány, akit kaptál?
*Dallamtalan búgása sokat sejtető. Még egy tapasztaltabb férfi is nehezen állapíthatná meg szándékait, remélhetőleg Haldriant még jobban össze zavarja vele.*
- Rólam miket kérdezett?
*Folytatja, közben megérkezik a fiú elé. Közel áll hozzá, szinte már hozzá simul a szikár testnek. Keze mozdul, s ha hagyja neki Haldrian, akkor a fattyú törékeny nyakára vándorol. Finoman szorít csak rá.*
- Mi okod volt bármit is elárulni? Hmm?
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:17:28
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:17:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
*Dicséret éri. Nem sok része volt ilyesmiben az elf részéről, mióta a Hét Varjú Tavernában ténykedik. Igaz, ami igaz, nem is volt túl sok lehetősége abban a gyakorlatban, ahol igazán otthon érzi magát.
Követi az elfet lefelé, s nagyot dobban a szíve, amikor a hálószoba ajtaja kinyílik előtte. Mehettek volna oda is, ahol az a nemes az iménti férfit fogadta. Vagy bárhová, látszólag igen nagy ez a hely. Nem rejti véka alá kíváncsiságát, lopva körbe is tekint a helyiségben. A jókora tükör, a csecsebecsék, a hatalmas, kényelmesnek látszó ágy... Minden érdekli, habár az elf kellően magára vonja a figyelmét.
Engedelmesen csukja be maguk után az ajtót, meghagyva maguknak a meghitt, gyertyafényes félhomályt.*
-Na igen. *Kezd neki. Erre a kérdésre számított. Nem kínálják hellyel, így állva marad.*
-Egy vörös, piperkőc alak. *Emeli tekintetét az elfére.*
-Pénzt ajánlott, meg... Lányt. Nem, mintha éltem volna velük! *Ez még igaz is. Legalábbis egyelőre.*
-Mondtam ezt azt. Hogy itt járt a Denjaar, hogy a patkányok barátok, és hogy a Nagyasszonya a fogadónak szép. *Beharapja ajkait.*
-Meg hogy Alissäna is itt van, de kegyedre volt igazán kíváncsi. Persze belőlem semmit sem húzott ki. *Megenged magának egy mosolyt.*
-Még a neved sem tudta meg. *Vállat von. Valójában csak ennyire emlékszik, de kötve hiszi, hogy sokkal többet kihúzott volna belőle az ipse. Szórakozottan lép a tükörhöz olyan szögben, hogy lássa benne Relael megkapó látványát. Sejtelmes ez a pozitúra, mintha valamiféle rejtélyes kémmel lenne dolga a Nagyasszonynak.*
-De az övét kideríthetem.
*Dicséret éri. Nem sok része volt ilyesmiben az elf részéről, mióta a Hét Varjú Tavernában ténykedik. Igaz, ami igaz, nem is volt túl sok lehetősége abban a gyakorlatban, ahol igazán otthon érzi magát.
Követi az elfet lefelé, s nagyot dobban a szíve, amikor a hálószoba ajtaja kinyílik előtte. Mehettek volna oda is, ahol az a nemes az iménti férfit fogadta. Vagy bárhová, látszólag igen nagy ez a hely. Nem rejti véka alá kíváncsiságát, lopva körbe is tekint a helyiségben. A jókora tükör, a csecsebecsék, a hatalmas, kényelmesnek látszó ágy... Minden érdekli, habár az elf kellően magára vonja a figyelmét.
Engedelmesen csukja be maguk után az ajtót, meghagyva maguknak a meghitt, gyertyafényes félhomályt.*
-Na igen. *Kezd neki. Erre a kérdésre számított. Nem kínálják hellyel, így állva marad.*
-Egy vörös, piperkőc alak. *Emeli tekintetét az elfére.*
-Pénzt ajánlott, meg... Lányt. Nem, mintha éltem volna velük! *Ez még igaz is. Legalábbis egyelőre.*
-Mondtam ezt azt. Hogy itt járt a Denjaar, hogy a patkányok barátok, és hogy a Nagyasszonya a fogadónak szép. *Beharapja ajkait.*
-Meg hogy Alissäna is itt van, de kegyedre volt igazán kíváncsi. Persze belőlem semmit sem húzott ki. *Megenged magának egy mosolyt.*
-Még a neved sem tudta meg. *Vállat von. Valójában csak ennyire emlékszik, de kötve hiszi, hogy sokkal többet kihúzott volna belőle az ipse. Szórakozottan lép a tükörhöz olyan szögben, hogy lássa benne Relael megkapó látványát. Sejtelmes ez a pozitúra, mintha valamiféle rejtélyes kémmel lenne dolga a Nagyasszonynak.*
-De az övét kideríthetem.
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 19:46:39
Üzenet elküldve: 2023-11-26 19:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Nem fáj a feje amiatt, hogy rövid ideig nem fogja senki támasztani a pultot, elvégre sokkal kevésbé érdekli a fogadó, mint egyéb ügyletei. Valójában a taverna csak azért kell, hogy ne legyen túl indokolatlan a jelenléte, s bizonyos tevékenységei. No meg persze azért is hasznos, mert kellőképpen leköti Relael figyelmét.
Míg várakozik, addig töpreng, hogy hol is ejtsék meg esetleg privát beszélgetésüket, végül úgy dönt, hogy pont az ilyen esetekre ideális az elzárt terület. Ha Haldrian követi, akkor rövidesen felfigyelhet arra, hogy nem az emeleti, hanem a lefelé vezető lépcsők irányába haladnak.*
*Relaelt nem zavarja a csend, nem úgy mint a fiút, aki csevegéssel igyekszik elütni az időt. Az elf szeme sarkából pillant csak rá, arca viszont mosolytalan marad. Nem akarja, hogy túlzottan gyanút keltsen a fattyúban a hangulatát illetően, ezért megerőlteti magát, s úgy dönt ő is részt vesz a társalgásban.*
- Látom. Szépen helyt álltál, pedig nem a te feladatod ez.
*Egy burkolt dicsérettel nyugtatgatja a fiút, miközben megérkeznek a hálószobák emeletére. Közvetlenül a lépcső melletti első szoba ajtaja elé lép Relael, majd kattanást követően be is löki maga előtt. Elsőként ő lép be a sötét szobába, s rögvest gyertyák gyújtásával varázsol némi fényt maguk számára.*
- Kérlek csukd be az ajtót magad után!
*Kivárja amíg ez megtörténik, nem sürgeti semmiben a fiút. Amint a zár a helyére pattan, mellkasa előtt összefont karokkal dől neki az egyik egyszerű bútornak. Relael szobája is éppen olyan, mint a többieké, egy-két csecsebecsét leszámítva, ám a megfigyelésre nem sok lehetősége van Haldriannak. Az elf megköveteli a figyelmet.*
- Szóval érdeklődtek felőlem.
*Utal korábbi beszélgetésükre. Többet nem mond, hagyja, hogy Haldrian elevenítse fel a korábbiakat, s közben ellenőrzi, hogy ugyanaz hangzik-e el, mint akkor.*
*Nem fáj a feje amiatt, hogy rövid ideig nem fogja senki támasztani a pultot, elvégre sokkal kevésbé érdekli a fogadó, mint egyéb ügyletei. Valójában a taverna csak azért kell, hogy ne legyen túl indokolatlan a jelenléte, s bizonyos tevékenységei. No meg persze azért is hasznos, mert kellőképpen leköti Relael figyelmét.
Míg várakozik, addig töpreng, hogy hol is ejtsék meg esetleg privát beszélgetésüket, végül úgy dönt, hogy pont az ilyen esetekre ideális az elzárt terület. Ha Haldrian követi, akkor rövidesen felfigyelhet arra, hogy nem az emeleti, hanem a lefelé vezető lépcsők irányába haladnak.*
*Relaelt nem zavarja a csend, nem úgy mint a fiút, aki csevegéssel igyekszik elütni az időt. Az elf szeme sarkából pillant csak rá, arca viszont mosolytalan marad. Nem akarja, hogy túlzottan gyanút keltsen a fattyúban a hangulatát illetően, ezért megerőlteti magát, s úgy dönt ő is részt vesz a társalgásban.*
- Látom. Szépen helyt álltál, pedig nem a te feladatod ez.
*Egy burkolt dicsérettel nyugtatgatja a fiút, miközben megérkeznek a hálószobák emeletére. Közvetlenül a lépcső melletti első szoba ajtaja elé lép Relael, majd kattanást követően be is löki maga előtt. Elsőként ő lép be a sötét szobába, s rögvest gyertyák gyújtásával varázsol némi fényt maguk számára.*
- Kérlek csukd be az ajtót magad után!
*Kivárja amíg ez megtörténik, nem sürgeti semmiben a fiút. Amint a zár a helyére pattan, mellkasa előtt összefont karokkal dől neki az egyik egyszerű bútornak. Relael szobája is éppen olyan, mint a többieké, egy-két csecsebecsét leszámítva, ám a megfigyelésre nem sok lehetősége van Haldriannak. Az elf megköveteli a figyelmet.*
- Szóval érdeklődtek felőlem.
*Utal korábbi beszélgetésükre. Többet nem mond, hagyja, hogy Haldrian elevenítse fel a korábbiakat, s közben ellenőrzi, hogy ugyanaz hangzik-e el, mint akkor.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 13:22:18
Üzenet elküldve: 2023-11-26 13:22:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben//
* Lissa szép szavai nagy mosolyt varázsolnak Agin arcára. Meg van elégedve magával, elégedettségét pedig a kurtizán is könnyen észreveheti. Valóban meg akar felelni neki, de ez minden nőnél így van, akár kéjhölgy, akár nem. Szereti, ha a hölgyek jól érzik magukat, mikor vele vannak. Persze tudja, hogy mi az elf mestersége, mégis úgy érzi, hogy neki ez most egy pihenő lehet, amikor nem a munka céljából csinálja mindezt, hanem a saját szórakozása miatt. A szép szavai és színjátéka legalábbis ezt sugallja Aginnak. *
- Kéz használata, értettem. * Emeli fel a hüvelykujját.
Az arc cirógatására nem reagál, bár kétségkívül jól esik neki.
Büszkesége csupán túlzó önbizalmának egyik mellékterméke, ami talán hátrányos is lehet, de Agin ezen sosem gondolkozott. Persze előfordul, hogy néhány büszke elszólás csak úgy viccből hagyja el a száját, de a legtöbb önteltnek tűnő mondanivalóját (mint például az iméntit) komolyan gondolja.
Lissa csókjai megkezdik a folyamatot. Agin érzi, hogy kezd újra visszatérni a feltüzelt állapotához. Az apró csókok alatt nem rest szabad kezével megsimogatni a lány combját. Érzi magán, hogy seperc alatt újra készen fog állni. *
- Nem, *felnevet* most inkább pihenj te is egy kicsit.
* Az elf ajánlata csábítónak tűnik, de most Agin mégis szeretne beszélgetni is egy kicsit a lánnyal, aminek hangot is ad. *
- Alig ismerlek. Mondj magadról valamit! Mondjuk azt, hogy hogyan kerültél ide Wegtorenből?
* Lissa szép szavai nagy mosolyt varázsolnak Agin arcára. Meg van elégedve magával, elégedettségét pedig a kurtizán is könnyen észreveheti. Valóban meg akar felelni neki, de ez minden nőnél így van, akár kéjhölgy, akár nem. Szereti, ha a hölgyek jól érzik magukat, mikor vele vannak. Persze tudja, hogy mi az elf mestersége, mégis úgy érzi, hogy neki ez most egy pihenő lehet, amikor nem a munka céljából csinálja mindezt, hanem a saját szórakozása miatt. A szép szavai és színjátéka legalábbis ezt sugallja Aginnak. *
- Kéz használata, értettem. * Emeli fel a hüvelykujját.
Az arc cirógatására nem reagál, bár kétségkívül jól esik neki.
Büszkesége csupán túlzó önbizalmának egyik mellékterméke, ami talán hátrányos is lehet, de Agin ezen sosem gondolkozott. Persze előfordul, hogy néhány büszke elszólás csak úgy viccből hagyja el a száját, de a legtöbb önteltnek tűnő mondanivalóját (mint például az iméntit) komolyan gondolja.
Lissa csókjai megkezdik a folyamatot. Agin érzi, hogy kezd újra visszatérni a feltüzelt állapotához. Az apró csókok alatt nem rest szabad kezével megsimogatni a lány combját. Érzi magán, hogy seperc alatt újra készen fog állni. *
- Nem, *felnevet* most inkább pihenj te is egy kicsit.
* Az elf ajánlata csábítónak tűnik, de most Agin mégis szeretne beszélgetni is egy kicsit a lánnyal, aminek hangot is ad. *
- Alig ismerlek. Mondj magadról valamit! Mondjuk azt, hogy hogyan kerültél ide Wegtorenből?
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:21:37
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:21:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Nem tudván, hogy Relaelben aggodalmakat keltenek az ambíciói, nyugodt a vendéglátója felől. Bár tervei kétségkívül szembemennek azzal, hogy a Patkányok itt valami törvényen kívüli birodalmat építsenek maguknak, ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának törvényes útra lépni, akár éppen Orthus segítségével. A kereskedőnek ez még jó üzlet is lehetne: apránként felvásárolni a kikötő egyéb raktárait, dokkjait, sokkal nagyobb befolyásra szert téve a kikötőben, mint amivel eredetileg rendelkezett. És közben hatalmas, törvényes vagyonhoz juttatva a Patkányokat. De majd eldől, hogyan alakulnak a dolgok. Egy bizonyos: Orthus megteszi a maga lépéseit. Legfőbb ideje, hogy Arthenior kijöjjön a lázadás okozta sokkból és elkezdjen felnőni saját képességeihez.
Felkel az asztal mellől, amikor Relael is így tesz, a pukedlire pedig a protokollnak megfelelő, a ház urának/úrnőjének kijáró főhajtással válaszol.*
- Nagy öröm számomra minden perc, amit az idejéből rám szán.
*feleli, majd a karját nyújtja, hiszen nincs semmi dolga itt a mélyben. Együtt mennek hát fel az emeletre, ahol búcsúzóul még ennyit mond.*
- Ha összeírta, mire lenne igénye, ne habozzon megüzenni, és gondoskodom a beszerzéséről!
*ígéri, majd egy kézcsók kíséretében búcsúzik Relaeltől. Távoztában még elkíséri a nőt a tekintetével, de közben a ma reggeli beszélgetésük emléke az előző éjjel képeivel társul. Kétségtelen, hogy Relael továbbra is nagyon megmozgatja a fantáziáját.
Szállásához visszatérve azonban Japherrel találkozik, aki pedig egy Artheniorból származó sürgönyt ad át neki. Orthus összevont szemöldökkel bontja fel a borítékot, majd elolvassa a levelet, amely komornyikja, Urien Polther írását tartalmazza. Orthus tekintetébe pedig haragos villanás költözik.*
~ Az az engedetlen kis riherongy! ~
*gondolja magában dühödten, majd Japherhez fordul.*
- Készítse elő a szekeret! Most azonnal indulunk vissza!
*szól az utasítása, ő maga pedig a szobájába távozik, hogy ott sietősen átöltöttön az utazáshoz, illetve összepakolja ingóságait. A leszállított áruért járó összeget ládikástul elteszi. Még szerencse, hogy pont felszabadult ennyi hely, hiszen idefele egy díszdobozban hozta a hodarilt, amit már nem szándékozik visszavinni (hiszen ajándék volt).
Alig fertályóra telik el, és egy immáron útra kész Orthus Morthimer lép ki a szobája ajtaján. Meglepő látvány, ahogy utazóládáját saját maga cipeli le, méghozzá a hátán. Görnyed bár, de úgy néz ki, nem először tesz így.
Amikor leér a földszintre, megkeres ott valakit, helyi alkalmazottat, akivel üzenhet Relaelnek.*
- Kérem, közölje lae'Natar Úrnővel, hogy sajnos egy halaszthatatlan ügy miatt sietősen el kellett indulnom vissza, és nem állt módomban megvárni Agin Nardan urat!
*majd leadja a szobája kulcsát, és már ki is lép az ajtón.
Odakinn rövid keresgélés után megtalálja Japhert, aki még nagyban dolgozik a szekéren. Orthus mostanra már eléggé ki van fulladva saját poggyásza cipelésétől, ennek ellenére nem kér segítséget a szolgájától: dolgozzon az csak inkább a szekéren, hogy minél hamarabb elindulhassanak. Ő maga teszi fel a szekérre az utazóládát, majd tolja a helyére. Utána a hátát fájlalva elhelyezkedik a bakon, és amint a szekér és a kocsisa is menetkész, rögtön meg is indulnak vissza.
Nem ideális időpontban kezdik meg ezt a hosszú utat: korán reggel kellett volna. Értékes órák teltek már el, valószínűleg nem is fognak tudni még a mai napon megérkezni Artheniorba. Muszáj lesz megszállniuk valahol, mert az utak éjszaka veszélyesek, főleg egy ilyen szép nagy echós szekérnek. De nincs mit tenni. Sürgős ügy szólítja Orthust haza.*
*Nem tudván, hogy Relaelben aggodalmakat keltenek az ambíciói, nyugodt a vendéglátója felől. Bár tervei kétségkívül szembemennek azzal, hogy a Patkányok itt valami törvényen kívüli birodalmat építsenek maguknak, ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának törvényes útra lépni, akár éppen Orthus segítségével. A kereskedőnek ez még jó üzlet is lehetne: apránként felvásárolni a kikötő egyéb raktárait, dokkjait, sokkal nagyobb befolyásra szert téve a kikötőben, mint amivel eredetileg rendelkezett. És közben hatalmas, törvényes vagyonhoz juttatva a Patkányokat. De majd eldől, hogyan alakulnak a dolgok. Egy bizonyos: Orthus megteszi a maga lépéseit. Legfőbb ideje, hogy Arthenior kijöjjön a lázadás okozta sokkból és elkezdjen felnőni saját képességeihez.
Felkel az asztal mellől, amikor Relael is így tesz, a pukedlire pedig a protokollnak megfelelő, a ház urának/úrnőjének kijáró főhajtással válaszol.*
- Nagy öröm számomra minden perc, amit az idejéből rám szán.
*feleli, majd a karját nyújtja, hiszen nincs semmi dolga itt a mélyben. Együtt mennek hát fel az emeletre, ahol búcsúzóul még ennyit mond.*
- Ha összeírta, mire lenne igénye, ne habozzon megüzenni, és gondoskodom a beszerzéséről!
*ígéri, majd egy kézcsók kíséretében búcsúzik Relaeltől. Távoztában még elkíséri a nőt a tekintetével, de közben a ma reggeli beszélgetésük emléke az előző éjjel képeivel társul. Kétségtelen, hogy Relael továbbra is nagyon megmozgatja a fantáziáját.
Szállásához visszatérve azonban Japherrel találkozik, aki pedig egy Artheniorból származó sürgönyt ad át neki. Orthus összevont szemöldökkel bontja fel a borítékot, majd elolvassa a levelet, amely komornyikja, Urien Polther írását tartalmazza. Orthus tekintetébe pedig haragos villanás költözik.*
~ Az az engedetlen kis riherongy! ~
*gondolja magában dühödten, majd Japherhez fordul.*
- Készítse elő a szekeret! Most azonnal indulunk vissza!
*szól az utasítása, ő maga pedig a szobájába távozik, hogy ott sietősen átöltöttön az utazáshoz, illetve összepakolja ingóságait. A leszállított áruért járó összeget ládikástul elteszi. Még szerencse, hogy pont felszabadult ennyi hely, hiszen idefele egy díszdobozban hozta a hodarilt, amit már nem szándékozik visszavinni (hiszen ajándék volt).
Alig fertályóra telik el, és egy immáron útra kész Orthus Morthimer lép ki a szobája ajtaján. Meglepő látvány, ahogy utazóládáját saját maga cipeli le, méghozzá a hátán. Görnyed bár, de úgy néz ki, nem először tesz így.
Amikor leér a földszintre, megkeres ott valakit, helyi alkalmazottat, akivel üzenhet Relaelnek.*
- Kérem, közölje lae'Natar Úrnővel, hogy sajnos egy halaszthatatlan ügy miatt sietősen el kellett indulnom vissza, és nem állt módomban megvárni Agin Nardan urat!
*majd leadja a szobája kulcsát, és már ki is lép az ajtón.
Odakinn rövid keresgélés után megtalálja Japhert, aki még nagyban dolgozik a szekéren. Orthus mostanra már eléggé ki van fulladva saját poggyásza cipelésétől, ennek ellenére nem kér segítséget a szolgájától: dolgozzon az csak inkább a szekéren, hogy minél hamarabb elindulhassanak. Ő maga teszi fel a szekérre az utazóládát, majd tolja a helyére. Utána a hátát fájlalva elhelyezkedik a bakon, és amint a szekér és a kocsisa is menetkész, rögtön meg is indulnak vissza.
Nem ideális időpontban kezdik meg ezt a hosszú utat: korán reggel kellett volna. Értékes órák teltek már el, valószínűleg nem is fognak tudni még a mai napon megérkezni Artheniorba. Muszáj lesz megszállniuk valahol, mert az utak éjszaka veszélyesek, főleg egy ilyen szép nagy echós szekérnek. De nincs mit tenni. Sürgős ügy szólítja Orthust haza.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:19:54
Üzenet elküldve: 2023-11-25 21:19:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Fenséges. Igazán kivételes.
*Pihegi remegő lélegzetvétellel, majd egy álmos mosollyal jutalmazza a töretlenül lelkes Agint. Elbűvölőnek tartja, hogy mennyire meg kíván felelni neki, holott ő egy fizetett szolgáltatást nyújt, ráadásul igen sok férfinak, ha valakinek nem akarnak megfelelni, akkor az ő.
Természetesen engedi, hogy a fiatal harcos magához ölelje. Ez már nem olyan szokatlan, mint az előbb történtek. Sok férfi nem is csupán örömöt keres benne, de társaságot is, mellyel enyhíthetik magányukat. Nincs ellenére, már csak azért sem, mert Wegtoren után ez a hideg éghajlat szörnyen megviseli őt, s örömmel fogadja ha akad egy test, mely felmelengeti az ő áthűlt végtagjait.*
- Ebben nem kételkedem.
*Nem esik nehezére alámennie a kérkedésnek, holott nem túl szívlelhető tulajdonság ez a számára, bár már hozzászokott.*
- Oh, ezt jó tudni.
*Kissé megint összezavarodik, de ennek nem ad hangot. Néha elbizonytalanodik abban, hogy Agin tisztában van-e mesterségével, avagy sem. Időnként teljesen úgy érzi, hogy a harcos megérti ezt, máskor viszont az a benyomása, hogy azt hiszi kedvtelésből bújik vele ágyba.*
- Tanács? Hümm, hadd gondolkodjam...
*Valóban jó alaposan átgondolja szavait, végül nem jut eszébe semmi frappáns, ahhoz túl lassan forog most agya.*
- Azt hiszem most nincs. Talán annyi, hogy máskor bátran használd a kezedet is.
*Az öntelt Agin sokkal kevésbé kedvelhető számára, mint a lelkes fiúcska oldala. Ezen tűnődik, miközben finoman cirógatja az ifjú arcát. Egyelőre nem tudja megállapítani, hogy hamis eme büszkeség, vagy egy rút hiba, mely még nem bontakozott ki teljesen.*
- Mm, remekül hangzik, alig várom.
*Közelebb bújik, arcát a fiú nyakába temeti. Egy-egy apró csókot hint Agin forró bőrére.*
- Szeretnéd, hogy addig szórakoztassalak, mint korábban?
*Hangjából izgatottság érződik ki, mintha másra sem vágyna, csak arra, hogy alávethesse magát Agin akaratának.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Fenséges. Igazán kivételes.
*Pihegi remegő lélegzetvétellel, majd egy álmos mosollyal jutalmazza a töretlenül lelkes Agint. Elbűvölőnek tartja, hogy mennyire meg kíván felelni neki, holott ő egy fizetett szolgáltatást nyújt, ráadásul igen sok férfinak, ha valakinek nem akarnak megfelelni, akkor az ő.
Természetesen engedi, hogy a fiatal harcos magához ölelje. Ez már nem olyan szokatlan, mint az előbb történtek. Sok férfi nem is csupán örömöt keres benne, de társaságot is, mellyel enyhíthetik magányukat. Nincs ellenére, már csak azért sem, mert Wegtoren után ez a hideg éghajlat szörnyen megviseli őt, s örömmel fogadja ha akad egy test, mely felmelengeti az ő áthűlt végtagjait.*
- Ebben nem kételkedem.
*Nem esik nehezére alámennie a kérkedésnek, holott nem túl szívlelhető tulajdonság ez a számára, bár már hozzászokott.*
- Oh, ezt jó tudni.
*Kissé megint összezavarodik, de ennek nem ad hangot. Néha elbizonytalanodik abban, hogy Agin tisztában van-e mesterségével, avagy sem. Időnként teljesen úgy érzi, hogy a harcos megérti ezt, máskor viszont az a benyomása, hogy azt hiszi kedvtelésből bújik vele ágyba.*
- Tanács? Hümm, hadd gondolkodjam...
*Valóban jó alaposan átgondolja szavait, végül nem jut eszébe semmi frappáns, ahhoz túl lassan forog most agya.*
- Azt hiszem most nincs. Talán annyi, hogy máskor bátran használd a kezedet is.
*Az öntelt Agin sokkal kevésbé kedvelhető számára, mint a lelkes fiúcska oldala. Ezen tűnődik, miközben finoman cirógatja az ifjú arcát. Egyelőre nem tudja megállapítani, hogy hamis eme büszkeség, vagy egy rút hiba, mely még nem bontakozott ki teljesen.*
- Mm, remekül hangzik, alig várom.
*Közelebb bújik, arcát a fiú nyakába temeti. Egy-egy apró csókot hint Agin forró bőrére.*
- Szeretnéd, hogy addig szórakoztassalak, mint korábban?
*Hangjából izgatottság érződik ki, mintha másra sem vágyna, csak arra, hogy alávethesse magát Agin akaratának.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-25 20:50:55
Üzenet elküldve: 2023-11-25 20:50:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Örömmel követi figyelemmel ahogy Orthus az aranyakat számolja. Láthatóan komoly rutinnal rendelkezik a férfi e téren, s a szakértelem mindig szemet gyönyörködtető, még az olyan arrogáns kisasszonyok számára is, mint amilyen Relael.*
- Úgyszintén.
*Mosolya remekül leplezi korábbi elhangzott mondatokból adódó csalódottságát, amit nem kíván Orthus tudtára adni. Legalábbis egyelőre nem, hiszen egészen más feladatok miatt fáj most éppen a feje. Mindenesetre afölött aligha lesz képes szemet hunyni, hogy a kereskedő egyértelműen a Patkányok ellen kíván munkálni.*
- Természetesen örömmel látom itt, maradjon amíg csak óhajt. Bátran vegye igénybe a szolgáltatásokat is, mintha csak otthon volna.
*Mivel a fizetésen túl vannak, s egyéb mondandója már nem igen van, ezért kijjebb tolja székét, majd ráérősen feltolja magát.*
- Remélem megbocsájtja, hogy egyedül hagyom most, de sajnos elszólít a kötelesség.
*Részéről a rövid búcsút egy pukedlivel zárja csupán, elvégre akarva vagy akaratlanul is, de biztosan találkozni fognak egymással még az épületben, így nem kezd bele túl nagy búcsúzkodásba.
Ha ez Orthusnak is megfelel, akkor sarkon fordul, s elsőként távozik a csarnokból. Ha a kereskedő a szobájába térne vissza, akkor felkarjába kapaszkodva örömmel vele tart addig, s csak ezt követően válnak el útjaik. Relael ezután sietős léptekkel veszi az irányt a taverna felé, hiszen meglehetősen nyugtalanítja az az információ morzsa melyet Haldrian készségesen megosztott vele.*
*Örömmel követi figyelemmel ahogy Orthus az aranyakat számolja. Láthatóan komoly rutinnal rendelkezik a férfi e téren, s a szakértelem mindig szemet gyönyörködtető, még az olyan arrogáns kisasszonyok számára is, mint amilyen Relael.*
- Úgyszintén.
*Mosolya remekül leplezi korábbi elhangzott mondatokból adódó csalódottságát, amit nem kíván Orthus tudtára adni. Legalábbis egyelőre nem, hiszen egészen más feladatok miatt fáj most éppen a feje. Mindenesetre afölött aligha lesz képes szemet hunyni, hogy a kereskedő egyértelműen a Patkányok ellen kíván munkálni.*
- Természetesen örömmel látom itt, maradjon amíg csak óhajt. Bátran vegye igénybe a szolgáltatásokat is, mintha csak otthon volna.
*Mivel a fizetésen túl vannak, s egyéb mondandója már nem igen van, ezért kijjebb tolja székét, majd ráérősen feltolja magát.*
- Remélem megbocsájtja, hogy egyedül hagyom most, de sajnos elszólít a kötelesség.
*Részéről a rövid búcsút egy pukedlivel zárja csupán, elvégre akarva vagy akaratlanul is, de biztosan találkozni fognak egymással még az épületben, így nem kezd bele túl nagy búcsúzkodásba.
Ha ez Orthusnak is megfelel, akkor sarkon fordul, s elsőként távozik a csarnokból. Ha a kereskedő a szobájába térne vissza, akkor felkarjába kapaszkodva örömmel vele tart addig, s csak ezt követően válnak el útjaik. Relael ezután sietős léptekkel veszi az irányt a taverna felé, hiszen meglehetősen nyugtalanítja az az információ morzsa melyet Haldrian készségesen megosztott vele.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-20 17:05:15
Üzenet elküldve: 2023-11-20 17:05:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ha rájönne, hogy egy színjátéknak a tanúja, akkor biztosan csalódott lenne, talán még meg is sértődne. Olyan dolog ez, ami igencsak le tudja törni egy férfi büszkeségét. De szerencsére nem jön rá, sőt meg van győződve róla, hogy a lánynak még sosem volt része ilyen jó élvezetekben. Így büszkesége és önbizalma is megmarad, amik továbbra is azt súgják neki, hogy ért nők kényeztetéséhez. *
~ A fenébe is, túl jó vagyok ebben. ~
* A kurtizán parancsának eleget téve beveti az ujjait is, és azokkal is próbál valamit varázsolni. A munkája kifizetődni látszik, legalábbis Lissa minden reakciója ezt mutatja. A csúcspontnál persze nem hagyja egyből abba, hanem a nyelvét is túlóráztatja még egy kicsit, majd mikor észleli, hogy a lány túl van a katarzison, egy büszke vigyorral emeli fel a fejét a szoknya alól. *
- Na milyen voltam? Ugye jó?
* Nem kell megvárja a lány válaszát ahhoz, hogy büszke legyen magára. Abban, hogy Lissának is ugyanolyan élvezetekben volt része, mint pár perce neki, egy cseppet sem kételkedik, elvégre úgy gondolja, hogy elég jó munkát végzett. Négykézláb a lányhoz kúszik, majd magát elengedve ledől mellé. Ha Lissa engedi, úgy átkarolja őt. *
- Nem szeretnék nagyon dicsekedni, de tudd, hogy erre nem minden férfi képes. Ez adottság. * Kifúj egy nagy levegőt * Ha velem vagy, akkor hasonló élvezetekre számíthatsz, ugye tudod?
* Bátorkodik egy puszit is nyomni a lány homlokára. *
- Esetleg van valami tanácsod számomra? Talán úgy gondolod, hogy nekem nincs szükségem rá, de hidd el, hogy van. A nevelőm szerint még a legjobbak is tanulhatnak új dolgokat.
* Öntelt mosolyát semmi sem tudná letörni. Fejét hátra dőlti a párnára. Egy kis gondolkozás után az elf fele fordul. *
- Ha adsz még pár percet, akkor újra szárnyalhatunk, immáron együtt. Mit szólsz hozzá?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ha rájönne, hogy egy színjátéknak a tanúja, akkor biztosan csalódott lenne, talán még meg is sértődne. Olyan dolog ez, ami igencsak le tudja törni egy férfi büszkeségét. De szerencsére nem jön rá, sőt meg van győződve róla, hogy a lánynak még sosem volt része ilyen jó élvezetekben. Így büszkesége és önbizalma is megmarad, amik továbbra is azt súgják neki, hogy ért nők kényeztetéséhez. *
~ A fenébe is, túl jó vagyok ebben. ~
* A kurtizán parancsának eleget téve beveti az ujjait is, és azokkal is próbál valamit varázsolni. A munkája kifizetődni látszik, legalábbis Lissa minden reakciója ezt mutatja. A csúcspontnál persze nem hagyja egyből abba, hanem a nyelvét is túlóráztatja még egy kicsit, majd mikor észleli, hogy a lány túl van a katarzison, egy büszke vigyorral emeli fel a fejét a szoknya alól. *
- Na milyen voltam? Ugye jó?
* Nem kell megvárja a lány válaszát ahhoz, hogy büszke legyen magára. Abban, hogy Lissának is ugyanolyan élvezetekben volt része, mint pár perce neki, egy cseppet sem kételkedik, elvégre úgy gondolja, hogy elég jó munkát végzett. Négykézláb a lányhoz kúszik, majd magát elengedve ledől mellé. Ha Lissa engedi, úgy átkarolja őt. *
- Nem szeretnék nagyon dicsekedni, de tudd, hogy erre nem minden férfi képes. Ez adottság. * Kifúj egy nagy levegőt * Ha velem vagy, akkor hasonló élvezetekre számíthatsz, ugye tudod?
* Bátorkodik egy puszit is nyomni a lány homlokára. *
- Esetleg van valami tanácsod számomra? Talán úgy gondolod, hogy nekem nincs szükségem rá, de hidd el, hogy van. A nevelőm szerint még a legjobbak is tanulhatnak új dolgokat.
* Öntelt mosolyát semmi sem tudná letörni. Fejét hátra dőlti a párnára. Egy kis gondolkozás után az elf fele fordul. *
- Ha adsz még pár percet, akkor újra szárnyalhatunk, immáron együtt. Mit szólsz hozzá?
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-20 12:10:27
Üzenet elküldve: 2023-11-20 12:10:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látja Agin arcának pirosságát, de nem zavarnak tudja be, csak a felhevült állapotnak.*
- Ebben nem kételkedem.
*Persze ez közel sem ennyire biztos, de fontos, hogy Alissäna minden értelemben kellemes élményt nyújtson. Ez sok esetben azt is jelenti, hogy hazudnia kell képességeket illetően, vagy abban, hogy mennyire vágyik valakire, esetleg bizonyos helyzetekre. Ez a színjáték már annyira az élete része, hogy el sem tudná képzelni másképpen, s időnként akkor is hamisan viselkedik, amikor nem is volna rá szükség. Baja még nem származott belőle, ezért nem is tervez változtatni ezen szokásán.*
- Rendben.
*Szemei izgatottságtól csillognak, még arra is veszi a fáradtságot, hogy pajkosan alsó ajkába harapjon, mindezekkel azt sugallva a fiú számára, hogy alig várja a meglepetést.
A csókok valóban kellemesek neki, örömmel kínálja fel nyakát Agin számára, hogy ajkainak puha érintésével szórhassa tele finom bőrét. Hangos sóhajokkal jutalmazza Agin igyekvését, hiszen a gyöngédségben ő is mindig örömét leli, akár munka közben is. Sejtése beigazolódni látszik, s a fiú útja elég határozottan egy pont felé tart.
Fehérnemű nem állja útját partnerének, aki hezitálás nélkül veti bele magát az örömszerzésbe. Alissäna bár nem kedveli, ha így próbálnak kedveskedni neki, de ritka esetekben kénytelen alávetni magát ennek. Agin viszont aligha foghat gyanút, az elf kurtizán lelkesen nyögdécsel, áhítattal hangjában ismételgeti a fiú nevét, vagy ösztökélő szavakkal lelkesíti őt.*
- Még... még... az ujjaddal is...
*Ha a fiatal férfi eleget tesz kérésének, akkor rövidesen érzékelheti, hogy Alissäna légzése felgyorsul, egészen addig, míg az előadás a katarizshoz jut a pillangó testének megfeszülésével. Felszabadultan engedi ki hangját, s időnként hullámokban visszatérő remegéssel is finomít színdarabjának befejezésén. Elég alapos, igen körültekintően figyelte már meg másokon, hogy minek is kellene történnie, holott neki még sosem volt benne része. Ez persze nem számít, jelenleg csak Agin elégedettsége a fontos, ezért pedig igen sok mindent hajlandó lenne megtenni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látja Agin arcának pirosságát, de nem zavarnak tudja be, csak a felhevült állapotnak.*
- Ebben nem kételkedem.
*Persze ez közel sem ennyire biztos, de fontos, hogy Alissäna minden értelemben kellemes élményt nyújtson. Ez sok esetben azt is jelenti, hogy hazudnia kell képességeket illetően, vagy abban, hogy mennyire vágyik valakire, esetleg bizonyos helyzetekre. Ez a színjáték már annyira az élete része, hogy el sem tudná képzelni másképpen, s időnként akkor is hamisan viselkedik, amikor nem is volna rá szükség. Baja még nem származott belőle, ezért nem is tervez változtatni ezen szokásán.*
- Rendben.
*Szemei izgatottságtól csillognak, még arra is veszi a fáradtságot, hogy pajkosan alsó ajkába harapjon, mindezekkel azt sugallva a fiú számára, hogy alig várja a meglepetést.
A csókok valóban kellemesek neki, örömmel kínálja fel nyakát Agin számára, hogy ajkainak puha érintésével szórhassa tele finom bőrét. Hangos sóhajokkal jutalmazza Agin igyekvését, hiszen a gyöngédségben ő is mindig örömét leli, akár munka közben is. Sejtése beigazolódni látszik, s a fiú útja elég határozottan egy pont felé tart.
Fehérnemű nem állja útját partnerének, aki hezitálás nélkül veti bele magát az örömszerzésbe. Alissäna bár nem kedveli, ha így próbálnak kedveskedni neki, de ritka esetekben kénytelen alávetni magát ennek. Agin viszont aligha foghat gyanút, az elf kurtizán lelkesen nyögdécsel, áhítattal hangjában ismételgeti a fiú nevét, vagy ösztökélő szavakkal lelkesíti őt.*
- Még... még... az ujjaddal is...
*Ha a fiatal férfi eleget tesz kérésének, akkor rövidesen érzékelheti, hogy Alissäna légzése felgyorsul, egészen addig, míg az előadás a katarizshoz jut a pillangó testének megfeszülésével. Felszabadultan engedi ki hangját, s időnként hullámokban visszatérő remegéssel is finomít színdarabjának befejezésén. Elég alapos, igen körültekintően figyelte már meg másokon, hogy minek is kellene történnie, holott neki még sosem volt benne része. Ez persze nem számít, jelenleg csak Agin elégedettsége a fontos, ezért pedig igen sok mindent hajlandó lenne megtenni.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-11-19 22:48:02
Üzenet elküldve: 2023-11-19 22:48:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az elf szép és kecsegtető szavainak hála Agin egyre jobban kezdi megszeretni őt, és a szituációt. Persze hogy beindul a fantáziája, amikor egy gyönyörű lány azt mondja neki, hogy bármit megtehet vele. Az biztos, hogy volna egy-két ötlete, és még a vágya sem csitult teljesen, hiába lőtte ki magából az előbb a lány szorgos munkájának gyümölcsét. Biztos benne, hogy tíz perc, és férfiassága ismét úgy fog állni, mint a cövek. Főleg, ha most végig csinálja azt, amire a lánnyal készül. Mindenesetre elpirul, és egy pajzán vigyor is megjelenik az arcán, bár ezeket igyekszik fékezni. *
- Akkor ezt remélhetőleg imádni fogod.
* Meri remélni, hogy tetszeni fog a lánynak a meglepetése. Elég rég volt már, hogy ezt csinálta. Pontosabban még akkor, amikor a falusi kéjhölgy tanítgatta erre s arra. Persze hogy az a nő elengedhetetlennek találta, hogy Agint a nők kényeztetésére is megtanítsa. Bár néha Aginnak megfordult a fejében, hogy ott nem az oktatás volt a cél, szimplán csak a hölgy akart még jutalmat magának a munka után. *
- Engedd el magad! Nem kell tenned semmit, most hadd dolgozzak én.
* Szereti, ha a hölgyek is jól érzik magukat, mikor vele vannak, mert akkor boldogok. És nincs jobb egy boldog nőnél. Agin az ágyban fekvő Lissa fölé hajol. Nem siet sehova, nyugodtan és alaposan érinti meg az elf nyakát a szájával. Finom kis csókokat nyom a testrészre. Ezután lejjebb vándorol, közben a lány egész testét végig csókolja. Ezt így tanították neki, hát így is csinálja. Mivel Lissa ruhája még mindig a csípőjénél van, gyengéden fentebb emeli a szoknyáját, hogy a fejét a ruhadarab alá dugja. Amennyiben a lányon bugyi is van, úgy egy óvatos húzással eltávolítja azt. Ha (már) nincsen bugyi, úgy munkához lát. Két kezével átkarolja a lány két combját. Mindent úgy tesz, ahogy a kéjnő mondta neki, hiszen nála bevált. Szájával (és nyelvével) szorgosan ügyködik Lissa szoknyája alatt, hogy a legszebb élvezetekben részesítse őt. Mindent bevet, ha pedig a lánynak bármi tanácsa van, akkor készen áll megfogadni azt. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az elf szép és kecsegtető szavainak hála Agin egyre jobban kezdi megszeretni őt, és a szituációt. Persze hogy beindul a fantáziája, amikor egy gyönyörű lány azt mondja neki, hogy bármit megtehet vele. Az biztos, hogy volna egy-két ötlete, és még a vágya sem csitult teljesen, hiába lőtte ki magából az előbb a lány szorgos munkájának gyümölcsét. Biztos benne, hogy tíz perc, és férfiassága ismét úgy fog állni, mint a cövek. Főleg, ha most végig csinálja azt, amire a lánnyal készül. Mindenesetre elpirul, és egy pajzán vigyor is megjelenik az arcán, bár ezeket igyekszik fékezni. *
- Akkor ezt remélhetőleg imádni fogod.
* Meri remélni, hogy tetszeni fog a lánynak a meglepetése. Elég rég volt már, hogy ezt csinálta. Pontosabban még akkor, amikor a falusi kéjhölgy tanítgatta erre s arra. Persze hogy az a nő elengedhetetlennek találta, hogy Agint a nők kényeztetésére is megtanítsa. Bár néha Aginnak megfordult a fejében, hogy ott nem az oktatás volt a cél, szimplán csak a hölgy akart még jutalmat magának a munka után. *
- Engedd el magad! Nem kell tenned semmit, most hadd dolgozzak én.
* Szereti, ha a hölgyek is jól érzik magukat, mikor vele vannak, mert akkor boldogok. És nincs jobb egy boldog nőnél. Agin az ágyban fekvő Lissa fölé hajol. Nem siet sehova, nyugodtan és alaposan érinti meg az elf nyakát a szájával. Finom kis csókokat nyom a testrészre. Ezután lejjebb vándorol, közben a lány egész testét végig csókolja. Ezt így tanították neki, hát így is csinálja. Mivel Lissa ruhája még mindig a csípőjénél van, gyengéden fentebb emeli a szoknyáját, hogy a fejét a ruhadarab alá dugja. Amennyiben a lányon bugyi is van, úgy egy óvatos húzással eltávolítja azt. Ha (már) nincsen bugyi, úgy munkához lát. Két kezével átkarolja a lány két combját. Mindent úgy tesz, ahogy a kéjnő mondta neki, hiszen nála bevált. Szájával (és nyelvével) szorgosan ügyködik Lissa szoknyája alatt, hogy a legszebb élvezetekben részesítse őt. Mindent bevet, ha pedig a lánynak bármi tanácsa van, akkor készen áll megfogadni azt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259