Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:59:36
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:59:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
* Amint egyre lejjebb megy azon a bizonyos lépcsősoron, a kocsma jellegzetes hangjai elhalványulnak, majd pedig a semmibe vesznek. Egyelőre lenti csönd kikezd a fejével és az izgatottságával. De azt inkább már most kiadja magából, mintsem a találkozó közben.
Hogy mégis melyik teremben található, azt bizony nem tudja. Úgy képzeli, hogy a legcsicsásabb ajtó mögött található, így megpróbál valami olyasmit keresni, ami kitűnhet az összes többi közül.
Meg is állapodik az egyik ajtó mellett, hogy ez most a jó ajtó e, az egy olyan kérdés, amire őt nem készítették fel. Mindenesetre határozottan bekopog. Ha behívják, akkor benyit, de ha már kint kérdezik kilétét, akkor rövid bemutatkozásba kezd. *
- Ettvallder. Szabad zsoldos és hírhozó.
* Ha ez elegendő egy audienciára és behívják, akkor beljebb lép a szobába, de egyelőre türelmesen vár a válaszra. *
* Amint egyre lejjebb megy azon a bizonyos lépcsősoron, a kocsma jellegzetes hangjai elhalványulnak, majd pedig a semmibe vesznek. Egyelőre lenti csönd kikezd a fejével és az izgatottságával. De azt inkább már most kiadja magából, mintsem a találkozó közben.
Hogy mégis melyik teremben található, azt bizony nem tudja. Úgy képzeli, hogy a legcsicsásabb ajtó mögött található, így megpróbál valami olyasmit keresni, ami kitűnhet az összes többi közül.
Meg is állapodik az egyik ajtó mellett, hogy ez most a jó ajtó e, az egy olyan kérdés, amire őt nem készítették fel. Mindenesetre határozottan bekopog. Ha behívják, akkor benyit, de ha már kint kérdezik kilétét, akkor rövid bemutatkozásba kezd. *
- Ettvallder. Szabad zsoldos és hírhozó.
* Ha ez elegendő egy audienciára és behívják, akkor beljebb lép a szobába, de egyelőre türelmesen vár a válaszra. *
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:39:00
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Furcsa összhangot érez kettejük között, amely mindig meglepi, hiszen valami azt súgja elméjében, hogy konkurenciát kellene látnia más csinos nőkben, ámbár aligha érzett ilyet, legalábbis felidézni most nem képes egyet sem. A kettejük hasonlósága igencsak megkönnyíti az üzletkötést, már csupán azért is, mert ennek okán Relael némileg több bizalmat szavaz Dayaneernek, akkor is ha egyelőre óvatosan jár el.
Megüti hosszú füleit az, hogy a wegtoreni évek óta vár. Szívesen megkérdezné, hogy pontosan mire is, ám ehelyett csak hallgat, s elméjébe vési az elhangzott mondatot.*
- Nos, ezt öröm hallani.
*Nyugtázza baráti mosollyal arcán, majd hallgatása közben engedi, hogy szemei megpihenjenek a másik nő arcán. Különösen annak puha szája bűvölik el, az is leginkább beszéd közben. Relael órákig képes lenne elnézni ahogy Dayaneer a szavakat formálja ajkaival.*
- Tökéletesen.
*Nem sürgető számára az áru beszerzése, különösen mert a neki szükséges adagja megvan, s az sem lepné meg, ha Dayaneer néhány éjszakát követően eltűnne. Nem ritka jelenség ez a Kikötőben, ezt már Relael is többször megtapasztalta, nem csoda hát, hogy valamivel távolságtartóbb s kevésbé optimista. Persze a jó "munkaerőnek" örül, különösen ha valóban meg is maradnak.*
- Egyél igyál amit és amennyit jólesik. A szobák közül is bármelyiket választhatod, bár többnyire ugyanolyanok. Majd fent adnak kulcsot a pult mögül.
*Jelenleg nincs több mondanivalója, s úgy érzi ezzel Dayaneer is így van, ezért feláll ültéből, hogy némi jómodort is mutasson "vendége" felé. Bár még mindig szokatlan, hogy kézcsókolás helyett immáron a kézrázás a jellemző, de egyre inkább megbékél ezzel az újdonsággal, s valamivel határozottabban viszonozza is a wegtoreni nő felajánlását.*
- Ha szükség volna rám, akkor többnyire itt megtalálsz.
*Ezzel a búcsúval lép az ajtóhoz, hogy udvariasan kinyissa Dayaneer előtt, s amaz megérdemelt pihenőjét kezdhesse meg. Amennyiben beszélgetésük rövidre zárul ezzel, úgy nem szobájába tér vissza, hanem ismét a lépcsőknek veselkedik neki, hogy egy szinttel lejjebb lévő egyik terem felé vegye az irányt. A fentieknek nem óhajt szólni, úgy sejti Dayaneer esetleges felbukkanása elegendő jelzés lesz a részükre.*
*Furcsa összhangot érez kettejük között, amely mindig meglepi, hiszen valami azt súgja elméjében, hogy konkurenciát kellene látnia más csinos nőkben, ámbár aligha érzett ilyet, legalábbis felidézni most nem képes egyet sem. A kettejük hasonlósága igencsak megkönnyíti az üzletkötést, már csupán azért is, mert ennek okán Relael némileg több bizalmat szavaz Dayaneernek, akkor is ha egyelőre óvatosan jár el.
Megüti hosszú füleit az, hogy a wegtoreni évek óta vár. Szívesen megkérdezné, hogy pontosan mire is, ám ehelyett csak hallgat, s elméjébe vési az elhangzott mondatot.*
- Nos, ezt öröm hallani.
*Nyugtázza baráti mosollyal arcán, majd hallgatása közben engedi, hogy szemei megpihenjenek a másik nő arcán. Különösen annak puha szája bűvölik el, az is leginkább beszéd közben. Relael órákig képes lenne elnézni ahogy Dayaneer a szavakat formálja ajkaival.*
- Tökéletesen.
*Nem sürgető számára az áru beszerzése, különösen mert a neki szükséges adagja megvan, s az sem lepné meg, ha Dayaneer néhány éjszakát követően eltűnne. Nem ritka jelenség ez a Kikötőben, ezt már Relael is többször megtapasztalta, nem csoda hát, hogy valamivel távolságtartóbb s kevésbé optimista. Persze a jó "munkaerőnek" örül, különösen ha valóban meg is maradnak.*
- Egyél igyál amit és amennyit jólesik. A szobák közül is bármelyiket választhatod, bár többnyire ugyanolyanok. Majd fent adnak kulcsot a pult mögül.
*Jelenleg nincs több mondanivalója, s úgy érzi ezzel Dayaneer is így van, ezért feláll ültéből, hogy némi jómodort is mutasson "vendége" felé. Bár még mindig szokatlan, hogy kézcsókolás helyett immáron a kézrázás a jellemző, de egyre inkább megbékél ezzel az újdonsággal, s valamivel határozottabban viszonozza is a wegtoreni nő felajánlását.*
- Ha szükség volna rám, akkor többnyire itt megtalálsz.
*Ezzel a búcsúval lép az ajtóhoz, hogy udvariasan kinyissa Dayaneer előtt, s amaz megérdemelt pihenőjét kezdhesse meg. Amennyiben beszélgetésük rövidre zárul ezzel, úgy nem szobájába tér vissza, hanem ismét a lépcsőknek veselkedik neki, hogy egy szinttel lejjebb lévő egyik terem felé vegye az irányt. A fentieknek nem óhajt szólni, úgy sejti Dayaneer esetleges felbukkanása elegendő jelzés lesz a részükre.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-08 16:23:20
Üzenet elküldve: 2024-08-08 16:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Sokszor volt már kénytelen megtapasztalni, mennyire felelőtlenség feltételezésekbe bocsátkozni az embereket illetően. Azt hihetnénk, hogy aki ennyi éve mozgolódik néhol igencsak alviláginak mondható körökben, óvatosan ítél, tartva attól, hogy leendő üzleti partnerét netán alábecsüli. A valóság azonban távol áll ettől, aki a megérzéseire hagyatkozva folytonosan igazolást nyer - egy-egy alkalomnyi kivétellel - azt a saját ösztöneibe vetett hite elbizakodottá teszi. Bár még teljes bizonyosságot nem nyert Relael céljait illetően, egyelőre úgy tűnik most sem csalta meg a szimata, ez pedig mélységes elégedettséggel tölti el.
Milyen könnyű volna pedig lekicsinyelni egy nemesi származású kisasszonykát, s úgy érzi, ahogy mélyebben bekerül majd a kikötői vérkeringésbe, egyre gyakrabban fogja a hosszúéltű szembe találni magát ezzel a problémával. Ez viszont egy olyan probléma, amiből nagy előnyt lehet kovácsolni, ezt a wegtoreni a saját bőrén tapasztalta.
Régen megélt lelkesedés nyomait véli magában felfedezni, ahogy egyre inkább világossá válik, egészen hasonlóan vélekedik a két nő a jelenlegi Kikötői helyzetről, s annak esetleges előnyös kimeneteléről, még ha valódi konkrétumok egyelőre nem is hangzanak el.*
- Ó Kisasszony, én egy végtelenül türelmes ember vagyok *nyúlik el egy széles vigyor az arcán, noha ez a kijelentés azért nem az élet minden területén igaz rá.* - Évek óta várok már, még egy kis várakozás nem fogja a kedvemet szegni.
*Ezzel és egy megerősítő biccentéssel fogadja a felajánlott kosztot és kvártélyt, valahogy megnyugvással is tölti el, hogy hosszú idő óta végre lesz egy biztos hely, ahol le tudja hajtani a fejét. Fogadókban ilyen sokáig lebzselni kész anyagi csőd, csaknem az összes aranyát kénytelen volt felélni.
A mosoly levakarhatatlan marad az arcán akkor is, mikor a beszerzendő árukra terelődik a téma. Régi szép emlékek sejlenek fel benne, még azokból az időkből, amikor nem özönlötték el ezek az élősködők a Kikötőt. Akkor is összeverődtek ilyen-olyan kisebb bandák, akik megnehezítették a tengeri kereskedelmet, de a szervezetlenségük miatt komoly károkat nem okoztak. Még az Artheniort szolgáló kikötői őrség jelenléte sem okozott különösebb fejfájást, néhány csillogó arany vagy ritka vámáru könnyen átlendítette őket a morális dilemmákon. Semmivel sem volt kevésbé mocskos és halszagú a Kikötő, akkor sem volt épp az erkölcsösség felkent kéttornyú temploma, de valahogy mégis akkor élte fénykorát. Az sem kizárt persze, hogy csak az a fránya nosztalgia szépíti meg számára azt az időszakot.*
- Írd össze nyugodtan, mikre lenne szükséged *feltételezi származása miatt, hogy ez nem fog gondot okozni. Úgy tudja a nemesi sarjakat megtanítják rá a városokban.* - Amint kipihentem magam egy kicsit, elintézem. Ez így megfelel?
*Tápászkodik fel helyéről és lép közelebb az elfhez. Rutinosan nyúl felé, reménykedve, hogy egy hosszú, eredményes együttműködést sikerül elkezdeniük ezzel az egyszerű kézrázással.*
*Sokszor volt már kénytelen megtapasztalni, mennyire felelőtlenség feltételezésekbe bocsátkozni az embereket illetően. Azt hihetnénk, hogy aki ennyi éve mozgolódik néhol igencsak alviláginak mondható körökben, óvatosan ítél, tartva attól, hogy leendő üzleti partnerét netán alábecsüli. A valóság azonban távol áll ettől, aki a megérzéseire hagyatkozva folytonosan igazolást nyer - egy-egy alkalomnyi kivétellel - azt a saját ösztöneibe vetett hite elbizakodottá teszi. Bár még teljes bizonyosságot nem nyert Relael céljait illetően, egyelőre úgy tűnik most sem csalta meg a szimata, ez pedig mélységes elégedettséggel tölti el.
Milyen könnyű volna pedig lekicsinyelni egy nemesi származású kisasszonykát, s úgy érzi, ahogy mélyebben bekerül majd a kikötői vérkeringésbe, egyre gyakrabban fogja a hosszúéltű szembe találni magát ezzel a problémával. Ez viszont egy olyan probléma, amiből nagy előnyt lehet kovácsolni, ezt a wegtoreni a saját bőrén tapasztalta.
Régen megélt lelkesedés nyomait véli magában felfedezni, ahogy egyre inkább világossá válik, egészen hasonlóan vélekedik a két nő a jelenlegi Kikötői helyzetről, s annak esetleges előnyös kimeneteléről, még ha valódi konkrétumok egyelőre nem is hangzanak el.*
- Ó Kisasszony, én egy végtelenül türelmes ember vagyok *nyúlik el egy széles vigyor az arcán, noha ez a kijelentés azért nem az élet minden területén igaz rá.* - Évek óta várok már, még egy kis várakozás nem fogja a kedvemet szegni.
*Ezzel és egy megerősítő biccentéssel fogadja a felajánlott kosztot és kvártélyt, valahogy megnyugvással is tölti el, hogy hosszú idő óta végre lesz egy biztos hely, ahol le tudja hajtani a fejét. Fogadókban ilyen sokáig lebzselni kész anyagi csőd, csaknem az összes aranyát kénytelen volt felélni.
A mosoly levakarhatatlan marad az arcán akkor is, mikor a beszerzendő árukra terelődik a téma. Régi szép emlékek sejlenek fel benne, még azokból az időkből, amikor nem özönlötték el ezek az élősködők a Kikötőt. Akkor is összeverődtek ilyen-olyan kisebb bandák, akik megnehezítették a tengeri kereskedelmet, de a szervezetlenségük miatt komoly károkat nem okoztak. Még az Artheniort szolgáló kikötői őrség jelenléte sem okozott különösebb fejfájást, néhány csillogó arany vagy ritka vámáru könnyen átlendítette őket a morális dilemmákon. Semmivel sem volt kevésbé mocskos és halszagú a Kikötő, akkor sem volt épp az erkölcsösség felkent kéttornyú temploma, de valahogy mégis akkor élte fénykorát. Az sem kizárt persze, hogy csak az a fránya nosztalgia szépíti meg számára azt az időszakot.*
- Írd össze nyugodtan, mikre lenne szükséged *feltételezi származása miatt, hogy ez nem fog gondot okozni. Úgy tudja a nemesi sarjakat megtanítják rá a városokban.* - Amint kipihentem magam egy kicsit, elintézem. Ez így megfelel?
*Tápászkodik fel helyéről és lép közelebb az elfhez. Rutinosan nyúl felé, reménykedve, hogy egy hosszú, eredményes együttműködést sikerül elkezdeniük ezzel az egyszerű kézrázással.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-06 22:36:37
Üzenet elküldve: 2024-08-06 22:36:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Relael nem kedveli az egyenes beszédet, az ő finom nemesi lelkének ez túl durva módszer, ámbár mióta a Kikötőben igyekszik szerencsét próbálni kénytelen élni ennek a lehetőségével. Már csupán azért is, mert az időhiány okozta állandó kapkodás megköveteli tőle. Nem hitte volna, hogy az unalommal és magánnyal teli napokat a sürgés-forgás fogja felváltani, s nem bánja ezt a fajta változást. Jót tesz az egyébként hervadó lelkének.
A nyíltság ezúttal meghozza gyümölcsét, melyet Dayaneer mosolya fejez ki számára. Nem csupán konstatálja ennek sikerét, de igyekszik elméjébe vésni, mint hasznos információt.
A wegtoreni nem hátrál meg Relael zavaróan magabiztos méricskélésekor sem, mely egyszerre üdítő változatosság, ugyanakkor intő jel is. Az elf nemes jellemzően azok körében tud osztatlan sikert aratni, kik nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak mit kezdeni szokatlannak mondható jelenségével. Zavarba ejtő magabiztossága és határokat nem ismerő baráti közeledése jellemzően lefegyverez másokat, de most nem érzi ezt, s az csak tovább növeli óvatosságát amikor Dayaneer sejtelmes válasszal szolgál számára.*
- Hasonlóképpen vélem én is.
*Feleli lassan, tagoltan, kicsit merengve az elhangzottakon. A szerinte helyes meglátásokra egyetértően biccent.*
- Változás van készülőben. Érezni a levegőben.
*Érkezik kitérő, egyben beszédes válasza, melyből úgy véli Dayaneer megtudhatja azt, amit tudni akar, elvégre láthatóan eszes leány.*
- Ez a változás persze tőlem független, csupán az időzítés ideális.
*Egy gondterhelt sóhaj hagyja el ajkait, mintha a naggyá válásra való igénye oly komoly terhet jelentene számára. Ez részben így is van. Megelégedhetne egy feleségi szereppel, amennyiben találna egy erre alkalmas vagyonos férfit, de jobban fárasztaná az a fajta alakoskodás, mint az, hogy a Kikötőben helyet követeljen magának.*
- Szóval érdekelnének a Kikötő húsos falatjai.
*Mivel Dayaneer csupán burkolt felelettel szolgált, ezért kénytelen konkrétumokra is kitérni.*
- Hamarosan kiderül, hogy lesz-e helyünk a Kikötőben. Ha adhatok tanácsot, akkor a helyedben én kivárnám ezt, mielőtt a konkrétumokra rátérnénk. Addig is szobával és ellátással tudok szolgálni, amennyiben igényt tartasz rá.
*Bár hallgat róla, ám csendjéből valamelyest kiérezhető az is, hogy ezekkel a lehetőségekkel némi védelem is jár. Dayaneert persze nem szükséges félteni, ugyanakkor ambíciózus nőként jószerivel akadhatnak rosszakarói.*
- Persze nem veszem rossz néven, ha a tettvágytól vezérelve néhány hasznos portékát addig is szolgáltatsz a részünkre. Némi Hodaril és Ördögvigyor is elkélne, nem csupán rum.
*Némileg eltöpreng ezen, de ajkába harapva visszafogja szárnyaló ötleteit. Szívesen megemlítené azt is, hogy úgy hallotta Wegtorenben a mákot is előszeretettel hasznosítják bódító célzattal, s ő még sosem fogyasztotta, de nem óhajt ennyire előre szaladni.*
- Természetesen ez opcionális.
*Szélesedő mosollyal puhítja ajánlatát, s kíváncsian várja Dayaneer válaszát felvetéseire.*
*Relael nem kedveli az egyenes beszédet, az ő finom nemesi lelkének ez túl durva módszer, ámbár mióta a Kikötőben igyekszik szerencsét próbálni kénytelen élni ennek a lehetőségével. Már csupán azért is, mert az időhiány okozta állandó kapkodás megköveteli tőle. Nem hitte volna, hogy az unalommal és magánnyal teli napokat a sürgés-forgás fogja felváltani, s nem bánja ezt a fajta változást. Jót tesz az egyébként hervadó lelkének.
A nyíltság ezúttal meghozza gyümölcsét, melyet Dayaneer mosolya fejez ki számára. Nem csupán konstatálja ennek sikerét, de igyekszik elméjébe vésni, mint hasznos információt.
A wegtoreni nem hátrál meg Relael zavaróan magabiztos méricskélésekor sem, mely egyszerre üdítő változatosság, ugyanakkor intő jel is. Az elf nemes jellemzően azok körében tud osztatlan sikert aratni, kik nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak mit kezdeni szokatlannak mondható jelenségével. Zavarba ejtő magabiztossága és határokat nem ismerő baráti közeledése jellemzően lefegyverez másokat, de most nem érzi ezt, s az csak tovább növeli óvatosságát amikor Dayaneer sejtelmes válasszal szolgál számára.*
- Hasonlóképpen vélem én is.
*Feleli lassan, tagoltan, kicsit merengve az elhangzottakon. A szerinte helyes meglátásokra egyetértően biccent.*
- Változás van készülőben. Érezni a levegőben.
*Érkezik kitérő, egyben beszédes válasza, melyből úgy véli Dayaneer megtudhatja azt, amit tudni akar, elvégre láthatóan eszes leány.*
- Ez a változás persze tőlem független, csupán az időzítés ideális.
*Egy gondterhelt sóhaj hagyja el ajkait, mintha a naggyá válásra való igénye oly komoly terhet jelentene számára. Ez részben így is van. Megelégedhetne egy feleségi szereppel, amennyiben találna egy erre alkalmas vagyonos férfit, de jobban fárasztaná az a fajta alakoskodás, mint az, hogy a Kikötőben helyet követeljen magának.*
- Szóval érdekelnének a Kikötő húsos falatjai.
*Mivel Dayaneer csupán burkolt felelettel szolgált, ezért kénytelen konkrétumokra is kitérni.*
- Hamarosan kiderül, hogy lesz-e helyünk a Kikötőben. Ha adhatok tanácsot, akkor a helyedben én kivárnám ezt, mielőtt a konkrétumokra rátérnénk. Addig is szobával és ellátással tudok szolgálni, amennyiben igényt tartasz rá.
*Bár hallgat róla, ám csendjéből valamelyest kiérezhető az is, hogy ezekkel a lehetőségekkel némi védelem is jár. Dayaneert persze nem szükséges félteni, ugyanakkor ambíciózus nőként jószerivel akadhatnak rosszakarói.*
- Persze nem veszem rossz néven, ha a tettvágytól vezérelve néhány hasznos portékát addig is szolgáltatsz a részünkre. Némi Hodaril és Ördögvigyor is elkélne, nem csupán rum.
*Némileg eltöpreng ezen, de ajkába harapva visszafogja szárnyaló ötleteit. Szívesen megemlítené azt is, hogy úgy hallotta Wegtorenben a mákot is előszeretettel hasznosítják bódító célzattal, s ő még sosem fogyasztotta, de nem óhajt ennyire előre szaladni.*
- Természetesen ez opcionális.
*Szélesedő mosollyal puhítja ajánlatát, s kíváncsian várja Dayaneer válaszát felvetéseire.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:43:42
Üzenet elküldve: 2024-08-06 19:43:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kerekeskedelem émelyítő világának kikerülhetetlen része az értékesítés. Sok múlik persze a jó minőségű árun és a beszerzésen, de az eladás is fontos, ha nem a legfontosabb része ennek az ősi művészetnek. Egy jó kufár a teveszart is eladja - tartja legalább is a wegtoreni bazári árusok neves mondása - s valóban néha úgy adódik, hogy tudni kell rásózni a bizonytalan vásárlóra azt is, amire nincs szüksége. Néha pedig az is előfordul, hogy a kereskedő éppen a saját képességeit kénytelen áruba bocsátani, ahogy arra éppen most Dayaneer is magabiztosan törekszik.
Hogy Relael ténylegesen rászorul-e egy képzett kufár segítségére, azt nem tudhatta biztosan. Nem bízta persze kizárólagosan a vak szerencsére, megelőzte azért némi fonnyadt kutatómunka az útnak indulást, de a halovány információmorzsácskák birtokában igazán nem vehette biztosra, hogy az elf nem hajtja el. Hallotta, hogy az Artheniorban nemrég még fénykorát élő kereskedőház levágott fejű halként csapdossa az utolsókat, a tharg piacon pedig közel sem biztos, hogy minden beszerezhető, ami egy kikötői késdobáló fenntartásához szükséges. Főleg, ha az embernek kicsit komolyabb motivációi vannak annál, minthogy italt mérjen vörösorrú iszákos matrózoknak.
Mindössze ennyivel a zsebében érkezett, s persze több éves tapasztalatával, melynek hasznosságáról úgy tűnik, sikerült meggyőznie a hosszúéltű kisasszonykát. Nem tartana azonban vélhetőleg itt Relael, ha nem lenne elővigyázatos, s ezen jótékony tulajdonság híján nem is maradna túl sokáig életben a Kikötőben. Semmi óvatos puhatolózás, egyből a lényegére tapint, a kreol képére pedig őszinte mosolyt húz a kellemes meglepetés. Úgy tűnik bőven van már tapasztalata a hölgynek a Dayahoz hasonlóakkal.
A vallató világoszöld pillantásokat merészen állja a wegtoreni kissé néha alattomosan csillanó kígyótekintete, nem úgy tűnik, mint aki hazudni készül. Mardeiiből ugyan csak pár szót sikerült kicsikarnia arról, miféle viszonyt ápol Relael a kikötő élősködő szervezeteivel, de épp annyit azért leszűrt belőle, hogy sokkalta inkább kényszer cimborálásokról lehet beszélni, mintsem valódi szövetségről. Nem tart hát attól, hogy esetleg elkövetkező mondatai miatt felnyomnák a Patkányoknak, valahogy azt érzi, hasonló nagy célok vezérlik az elf szépséget is, mint őt.*
- Úgy hiszem a helyi kiskirályok ideje lassacskán lejár *Hogy ezen feltételezését, mire alapozza, azt most nem fejti ki részletesen, de talán a másik is érezhette már a paraziták erejének gyengülését* - Most mindenki koncon él, aki nem pucsít be szajha módjára a rágcsálóknak *Tényként közöl, neki aztán esze ágában sincs ítélkezni a megalkuvás felett, maga sem tenne jelen helyzetben másként* - De aki ügyesen és gyorsan lép, mikor már nekik leáldozott, igazán nagy, húsos falatokat tud majd kiharapni a Kikötőből.
*Kíváncsian figyeli válaszát követően az elfet, érdekli, vajon jól mérte-e fel a motivációit. Jót sejt, de nem először fordulna elő, hogy téved valakivel kapcsolatban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kerekeskedelem émelyítő világának kikerülhetetlen része az értékesítés. Sok múlik persze a jó minőségű árun és a beszerzésen, de az eladás is fontos, ha nem a legfontosabb része ennek az ősi művészetnek. Egy jó kufár a teveszart is eladja - tartja legalább is a wegtoreni bazári árusok neves mondása - s valóban néha úgy adódik, hogy tudni kell rásózni a bizonytalan vásárlóra azt is, amire nincs szüksége. Néha pedig az is előfordul, hogy a kereskedő éppen a saját képességeit kénytelen áruba bocsátani, ahogy arra éppen most Dayaneer is magabiztosan törekszik.
Hogy Relael ténylegesen rászorul-e egy képzett kufár segítségére, azt nem tudhatta biztosan. Nem bízta persze kizárólagosan a vak szerencsére, megelőzte azért némi fonnyadt kutatómunka az útnak indulást, de a halovány információmorzsácskák birtokában igazán nem vehette biztosra, hogy az elf nem hajtja el. Hallotta, hogy az Artheniorban nemrég még fénykorát élő kereskedőház levágott fejű halként csapdossa az utolsókat, a tharg piacon pedig közel sem biztos, hogy minden beszerezhető, ami egy kikötői késdobáló fenntartásához szükséges. Főleg, ha az embernek kicsit komolyabb motivációi vannak annál, minthogy italt mérjen vörösorrú iszákos matrózoknak.
Mindössze ennyivel a zsebében érkezett, s persze több éves tapasztalatával, melynek hasznosságáról úgy tűnik, sikerült meggyőznie a hosszúéltű kisasszonykát. Nem tartana azonban vélhetőleg itt Relael, ha nem lenne elővigyázatos, s ezen jótékony tulajdonság híján nem is maradna túl sokáig életben a Kikötőben. Semmi óvatos puhatolózás, egyből a lényegére tapint, a kreol képére pedig őszinte mosolyt húz a kellemes meglepetés. Úgy tűnik bőven van már tapasztalata a hölgynek a Dayahoz hasonlóakkal.
A vallató világoszöld pillantásokat merészen állja a wegtoreni kissé néha alattomosan csillanó kígyótekintete, nem úgy tűnik, mint aki hazudni készül. Mardeiiből ugyan csak pár szót sikerült kicsikarnia arról, miféle viszonyt ápol Relael a kikötő élősködő szervezeteivel, de épp annyit azért leszűrt belőle, hogy sokkalta inkább kényszer cimborálásokról lehet beszélni, mintsem valódi szövetségről. Nem tart hát attól, hogy esetleg elkövetkező mondatai miatt felnyomnák a Patkányoknak, valahogy azt érzi, hasonló nagy célok vezérlik az elf szépséget is, mint őt.*
- Úgy hiszem a helyi kiskirályok ideje lassacskán lejár *Hogy ezen feltételezését, mire alapozza, azt most nem fejti ki részletesen, de talán a másik is érezhette már a paraziták erejének gyengülését* - Most mindenki koncon él, aki nem pucsít be szajha módjára a rágcsálóknak *Tényként közöl, neki aztán esze ágában sincs ítélkezni a megalkuvás felett, maga sem tenne jelen helyzetben másként* - De aki ügyesen és gyorsan lép, mikor már nekik leáldozott, igazán nagy, húsos falatokat tud majd kiharapni a Kikötőből.
*Kíváncsian figyeli válaszát követően az elfet, érdekli, vajon jól mérte-e fel a motivációit. Jót sejt, de nem először fordulna elő, hogy téved valakivel kapcsolatban.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-30 09:15:04
Üzenet elküldve: 2024-07-30 09:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Oka ugyan lenne sürgetni a beszélgetés végét, hiszen temérdek teendője volna, ám ha valaki érdeklődik nála, akkor jellemzően más stratégiát szeret alkalmazni. Főleg azért, mert általában az is érdekli, hogy milyen információkkal képesek szolgálni számára, s elsőre mindenki bőbeszédűbb is szokott lenni.
Dayaneer korrigálja a Kikötőről szóló megállapítását, amit nem szokott jó néven venni, de ezúttal nem bántja túlzottan önérzetét. Alázatosságról aligha volna szó, bár tagadhatatlanul sokat kell még tanulnia erről az új, kegyetlen világról. Feltehetően az segít abban, hogy némileg "elnézőbb", hogy Dayaneerrel rokonszenvez, elvégre nem érez benne hajlandóságot arra, hogy konkurenciája legyen, ellenben egy olyan nő, aki képes volt megállni a helyét Wegtorenben és a Kikötőben. Ezt valahol tiszteli is benne. Természetesen, ha Dayaneer egy férfi volna, akkor közel sem tolerálná az apró kijavítást ilyen jól.
A magáról megosztott bizalmas információkat követően kedves vendégén van a sor, hogy ittlétének okát feltárja előtte. Az elf nemes egyből érzékeli a wegtoreni nő testtartásának változásán, hogy igen tapasztalt már abban, hogy minél hasznosabbnak tüntesse fel magát.*
- Üüühüüüm.
*Biccentve jelzi, hogy figyelmét teljes egészében Dayaneernek szenteli, holott tekintete máshol kalandozik.
Nem kezd el egyből örülni, hogy a nő képében esetleg egy hasznos alternatíváját találhatná meg Orthusnak, akit olyan nyíltan ellentétes érdekek vezérelnek. Tagadhatatlanul felvillanyozza amit hall, ellenben igyekszik óvatosságra inteni magát.*
- Ez remekül hangzik, őszintén. Úgy vélem igazán gyümölcsöző lehetne a kapcsolatunk. Jó hasznát venném a szakértelmednek, kapcsolataidnak és tapasztalatodnak. *Rövid szünetet tart. Zöldjeit elszakítja az asztalon lévő tárgyainak díszes részleteiről, s egyenesen kellemes társaságának íriszeibe bámul.* Ámbár az foglalkoztat, hogy ez miért érné meg neked pontosan? Nem tűnsz olyannak, akinek csupán az anyagi haszonszerzés kielégítő volna. De kérlek javíts ki kérlek, ha esetleg tévednék!
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.30 09:17:40
*Oka ugyan lenne sürgetni a beszélgetés végét, hiszen temérdek teendője volna, ám ha valaki érdeklődik nála, akkor jellemzően más stratégiát szeret alkalmazni. Főleg azért, mert általában az is érdekli, hogy milyen információkkal képesek szolgálni számára, s elsőre mindenki bőbeszédűbb is szokott lenni.
Dayaneer korrigálja a Kikötőről szóló megállapítását, amit nem szokott jó néven venni, de ezúttal nem bántja túlzottan önérzetét. Alázatosságról aligha volna szó, bár tagadhatatlanul sokat kell még tanulnia erről az új, kegyetlen világról. Feltehetően az segít abban, hogy némileg "elnézőbb", hogy Dayaneerrel rokonszenvez, elvégre nem érez benne hajlandóságot arra, hogy konkurenciája legyen, ellenben egy olyan nő, aki képes volt megállni a helyét Wegtorenben és a Kikötőben. Ezt valahol tiszteli is benne. Természetesen, ha Dayaneer egy férfi volna, akkor közel sem tolerálná az apró kijavítást ilyen jól.
A magáról megosztott bizalmas információkat követően kedves vendégén van a sor, hogy ittlétének okát feltárja előtte. Az elf nemes egyből érzékeli a wegtoreni nő testtartásának változásán, hogy igen tapasztalt már abban, hogy minél hasznosabbnak tüntesse fel magát.*
- Üüühüüüm.
*Biccentve jelzi, hogy figyelmét teljes egészében Dayaneernek szenteli, holott tekintete máshol kalandozik.
Nem kezd el egyből örülni, hogy a nő képében esetleg egy hasznos alternatíváját találhatná meg Orthusnak, akit olyan nyíltan ellentétes érdekek vezérelnek. Tagadhatatlanul felvillanyozza amit hall, ellenben igyekszik óvatosságra inteni magát.*
- Ez remekül hangzik, őszintén. Úgy vélem igazán gyümölcsöző lehetne a kapcsolatunk. Jó hasznát venném a szakértelmednek, kapcsolataidnak és tapasztalatodnak. *Rövid szünetet tart. Zöldjeit elszakítja az asztalon lévő tárgyainak díszes részleteiről, s egyenesen kellemes társaságának íriszeibe bámul.* Ámbár az foglalkoztat, hogy ez miért érné meg neked pontosan? Nem tűnsz olyannak, akinek csupán az anyagi haszonszerzés kielégítő volna. De kérlek javíts ki kérlek, ha esetleg tévednék!
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.30 09:17:40
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-28 13:22:27
Üzenet elküldve: 2024-07-28 13:22:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Meg kell hagyni, kikötői tárgyalásai alkalmával csak nagyon régen - de talán az is lehet, hogy sohasem - fogadták már ilyen türelemmel és bizalommal. Ebből is látható, hogy Relaelt nem a rothadó halszagú sós utcák nevelték, ha igazi bennszülött lenne már minden bizonnyal egy pengével vagy szúrós szavakkal sürgetné, s találkájuk is csak termetes verőemberek felügyelete alatt történhetne meg valószínűleg.
A Kikötő leegyszerűsített rendjét illető feltételezés csen némi mosolyt szája sarkába.*
- Ó, az marad csak életben igazán itt, Kisasszony, akinek sok aranya van. Az úri népeknek általában a gyomra nincs meg hozzá, hogy itt próbáljanak szerencsét.
*Ezért persze igazán nem hibáztatja őket, ha ő is kelmék és ékszerek közé, kényelmes nagy házba született volna, bizonyára a családi vagyont nem ilyen koszos helyen szórná el. Épp emiatt érdekli Relaelt mégis mi vette rá, hogy a jólétet és biztonságot ennek a mocskos kis világnak a kockázataira cserélje.
Csupa fül tehát, mikor az elf röviden összefoglalja útját a Kikötőbe, mely egy váratlan vashegyi kitérővel kezdődik. Különös népek a thargok, noha alkalma még nem adódott találkozni velük, a messzi nyugatra is elérnek a róluk szóló szóbeszédek. Hallotta maga is, hogy az általuk elvileg olyannyira gyűlölt városban történt felfordulás után a kifosztott nemeseknek menedéket adtak a barbárok. Megérti tehát, hogy érez a hosszúéltű valamiféle hálát irántuk, noha ha van némi igazságalapja a pletykáknak, amiket hallott, nem biztos, hogy oka kellene, hogy legyen rá. Néhányan azt suttogták a lázadásra maguk a thargok bujtották fel a pórnépet, s ez valahogy a számára mindig is ésszerűnek tűnt. Persze nem ez lesz az alkalom, amikor Relael számára kibontja az elméletet.
Azzal, hogy a Kikötő sok lehetőséget rejt magában, nehéz volna vitatkozni. A Hegység keleti oldalának egyetlen kikötővárosa, megkerülhetetlen kereskedelmi központ, aki uralja, annak hatalma egy része akár egészen Lichanechig terjed. A kisasszonyban megmutatkozó becsvágy talán ekkora zsákmányra nem áhítozik, de némi hataloméhség tagadhatatlanul munkálkodik benne, ebben szinte biztos.
Itt az ideje, hogy előadja ittlétének okát. Kényelmes üldögélésben előrehajol, mozdulata nyomán megannyi karkötője csörren, miközben alkarjára támaszkodva valamiféle bizalmas pózt vesz fel.*
- Régen sokat dolgoztam kikötőikkel, évekig hordtunk ide különböző árukat Wegtorenből *Néha viszonylag törvényesen, de persze akadt bőven csempészáru, ezt azonban feleslegesnek is érzi hozzátenni. Mindenki ismeri a wegtoreni kereskedőket* - Jól ismerem a helyi viszonyokat, sok embert ismerek, azt hiszem egy ilyen kufár hasznos lehetne a számodra.
*Azzal kissé visszadől a székben, összefonott karokkal figyeli az elf zöld tekintetét.*
- Kezdve mondjuk azzal, hogy rumot intéz. Egyetlen tisztességes kikötői késdobáló sem működhet rum nélkül. *csóválja meg fejét halványan némi intelemmel, szája sarkában bujkáló mosolya azért árulkodó. Viccelődésnek tűnhet ugyan, de ez egy valódi íratlan szabály, amit komolyan kell venni, ha itt veti meg a lábát az ember.*
*Meg kell hagyni, kikötői tárgyalásai alkalmával csak nagyon régen - de talán az is lehet, hogy sohasem - fogadták már ilyen türelemmel és bizalommal. Ebből is látható, hogy Relaelt nem a rothadó halszagú sós utcák nevelték, ha igazi bennszülött lenne már minden bizonnyal egy pengével vagy szúrós szavakkal sürgetné, s találkájuk is csak termetes verőemberek felügyelete alatt történhetne meg valószínűleg.
A Kikötő leegyszerűsített rendjét illető feltételezés csen némi mosolyt szája sarkába.*
- Ó, az marad csak életben igazán itt, Kisasszony, akinek sok aranya van. Az úri népeknek általában a gyomra nincs meg hozzá, hogy itt próbáljanak szerencsét.
*Ezért persze igazán nem hibáztatja őket, ha ő is kelmék és ékszerek közé, kényelmes nagy házba született volna, bizonyára a családi vagyont nem ilyen koszos helyen szórná el. Épp emiatt érdekli Relaelt mégis mi vette rá, hogy a jólétet és biztonságot ennek a mocskos kis világnak a kockázataira cserélje.
Csupa fül tehát, mikor az elf röviden összefoglalja útját a Kikötőbe, mely egy váratlan vashegyi kitérővel kezdődik. Különös népek a thargok, noha alkalma még nem adódott találkozni velük, a messzi nyugatra is elérnek a róluk szóló szóbeszédek. Hallotta maga is, hogy az általuk elvileg olyannyira gyűlölt városban történt felfordulás után a kifosztott nemeseknek menedéket adtak a barbárok. Megérti tehát, hogy érez a hosszúéltű valamiféle hálát irántuk, noha ha van némi igazságalapja a pletykáknak, amiket hallott, nem biztos, hogy oka kellene, hogy legyen rá. Néhányan azt suttogták a lázadásra maguk a thargok bujtották fel a pórnépet, s ez valahogy a számára mindig is ésszerűnek tűnt. Persze nem ez lesz az alkalom, amikor Relael számára kibontja az elméletet.
Azzal, hogy a Kikötő sok lehetőséget rejt magában, nehéz volna vitatkozni. A Hegység keleti oldalának egyetlen kikötővárosa, megkerülhetetlen kereskedelmi központ, aki uralja, annak hatalma egy része akár egészen Lichanechig terjed. A kisasszonyban megmutatkozó becsvágy talán ekkora zsákmányra nem áhítozik, de némi hataloméhség tagadhatatlanul munkálkodik benne, ebben szinte biztos.
Itt az ideje, hogy előadja ittlétének okát. Kényelmes üldögélésben előrehajol, mozdulata nyomán megannyi karkötője csörren, miközben alkarjára támaszkodva valamiféle bizalmas pózt vesz fel.*
- Régen sokat dolgoztam kikötőikkel, évekig hordtunk ide különböző árukat Wegtorenből *Néha viszonylag törvényesen, de persze akadt bőven csempészáru, ezt azonban feleslegesnek is érzi hozzátenni. Mindenki ismeri a wegtoreni kereskedőket* - Jól ismerem a helyi viszonyokat, sok embert ismerek, azt hiszem egy ilyen kufár hasznos lehetne a számodra.
*Azzal kissé visszadől a székben, összefonott karokkal figyeli az elf zöld tekintetét.*
- Kezdve mondjuk azzal, hogy rumot intéz. Egyetlen tisztességes kikötői késdobáló sem működhet rum nélkül. *csóválja meg fejét halványan némi intelemmel, szája sarkában bujkáló mosolya azért árulkodó. Viccelődésnek tűnhet ugyan, de ez egy valódi íratlan szabály, amit komolyan kell venni, ha itt veti meg a lábát az ember.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:45:33
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében, úgyhogy távozóban//
*Csalódottan kell konstatálnia, hogy csupán néhány szót képes kivenni a tompa pusmogás közepette, azok pedig önmagukban teljesen értelmetlenek. Csalódottan húzza el száját, miközben felegyenesedik az ajtótól. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látvány vagy a hang az, amire kíváncsibb lenne, de tekintettel rá, hogy itt most egyikben sem lehet része, jobbnak látja felfelé venni az irányt. Szerencséjére tökéletesen halkan képes osonni, így a megkésett távozása nem valószínű, hogy bárkinek is feltűnik az ajtó túloldalán tartózkodók részéről. Van egy olyan halovány sejtése, hogy Dayaneer nem csupán kíváncsiskodni érkezett. Fogalma sincs ugyan, milyen ambíciókkal bírhat, de amennyiben még egy mutatós munkatárssal bővül a Hét Varjú Taverna, ő igen csak elégedett lesz.
A lépcső felé veszi az irányt, hogy visszatérhessen a fogadótérbe. Meri remélni, hogy Mardeii lefoglalja a vendégeket, mert a férfitársasághoz nemigen fűlik most a foga.
Megtorpan. Megkeresi inkább Alissänát! Valahogy ez az ötlet már inkább felvillanyozza. Annak rendje és módja szerint robog le az eddig megtett lépcsőfokokon, hogy aztán feltépje a pillangó szobájának ajtaját. A lányt azonban se első, se második pillantásra nem leli ott, így kénytelen-kelletlen, de csak a fogadótér felé indul. Van egy sejtése, hogy a hosszúéletű kurtizánt is ott találja majd.*
*Csalódottan kell konstatálnia, hogy csupán néhány szót képes kivenni a tompa pusmogás közepette, azok pedig önmagukban teljesen értelmetlenek. Csalódottan húzza el száját, miközben felegyenesedik az ajtótól. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látvány vagy a hang az, amire kíváncsibb lenne, de tekintettel rá, hogy itt most egyikben sem lehet része, jobbnak látja felfelé venni az irányt. Szerencséjére tökéletesen halkan képes osonni, így a megkésett távozása nem valószínű, hogy bárkinek is feltűnik az ajtó túloldalán tartózkodók részéről. Van egy olyan halovány sejtése, hogy Dayaneer nem csupán kíváncsiskodni érkezett. Fogalma sincs ugyan, milyen ambíciókkal bírhat, de amennyiben még egy mutatós munkatárssal bővül a Hét Varjú Taverna, ő igen csak elégedett lesz.
A lépcső felé veszi az irányt, hogy visszatérhessen a fogadótérbe. Meri remélni, hogy Mardeii lefoglalja a vendégeket, mert a férfitársasághoz nemigen fűlik most a foga.
Megtorpan. Megkeresi inkább Alissänát! Valahogy ez az ötlet már inkább felvillanyozza. Annak rendje és módja szerint robog le az eddig megtett lépcsőfokokon, hogy aztán feltépje a pillangó szobájának ajtaját. A lányt azonban se első, se második pillantásra nem leli ott, így kénytelen-kelletlen, de csak a fogadótér felé indul. Van egy sejtése, hogy a hosszúéletű kurtizánt is ott találja majd.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:23:08
Üzenet elküldve: 2024-07-21 20:23:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*A kapott válaszra egy aprócska biccentéssel reagál, mosolya pedig változatlan marad, mely elégedettségét fejezi ki. Legtöbb esetben ha Relael bosszússá válik, s a környezet nem engedi meg az őszinteséget, akkor sem hervad le orcájáról a szívélyes mosoly, ám annak jellege megváltozik. Most nincs ilyesmiről szó, s ha jó emberismerő Dayaneer, ha nem, akkor is érezheti, hogy őszinte kíváncsisággal és "vendégszeretettel" fogadják őt. Persze a biztonságérzet igen illékony a szeszélyes Relael közelében, így célszerű mindig ébernek lenni az elf társaságában.
Miközben Dayaneer készségesen beszélni kezd, addig kibontott tincsei kifésülésének lát neki. Lassú, módszeres mozdulatokkal teszi mindezt, s közben nem rest hajának ragyogását megcsodálni a tükrében.*
- Ó, csakugyan?
*Izgatottan pillant Dayaneerre, akiről nem tudja eldönteni, hogy csupán túlzó módon igyekszik éreztetni vele, hogy kivételes vagy valóban így van. Mindenesetre ez elegendő ahhoz, hogy Relael korábban felkeltett kíváncsiságát továbbra is megtartsa. Vissza fordul és folytatja korábbi tevékenységét, időnként pedig halk koppanással egy-egy díszt helyez az asztalra.*
- Gondolom köze lehet ahhoz, hogy nehezen marad életben itt az, akinek van némi aranya.
*Az esetleges riválistól való tartást már nem is említi. Még nem régóta van ebben a kegyetlen világban, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy jól tudja milyen óvatosnak kell lennie.*
- Nos
*Időt nyer magának azzal, hogy befejezi a korábbi, jól begyakorolt mozdulatsort és a hajkeféjét óvatosan leteszi. Látszólag elmélyülten, szinte már szertartás szerűen végzi a mozdulatokat és kezd bele újba, valójában ez idő alatt azon töpreng, hogy mennyire legyen őszinte.*
- A lázadást követően a thargoknál kaptam menedéket, talán nekik köszönhető, hogy másra vágyom. Nincs oly türelmem már az alakoskodáshoz.
*Nem óhajt túl titokzatos lenni, ám hasznos információkat sem szeretne adni magáról, amit esetleg felhasználhatnak ellene. Elvégre Dayaneer szándékai elsőre barátságosnak tűnnek a számára, ugyanakkor nem ismeri a nőt.*
- A thargoknál viszont nincs helye ambíciónak. Persze lehet tekintélyt szerezni, de nehezen engedelmeskedem mások parancsának.
*Apró fonatainak helyreállításába fog bele, időnként pedig a tükör segítségével pillant Dayaneer szemébe anélkül, hogy feladatát félbehagyná.*
- Artheniorból elegem van. Unom is, s bosszant az ott uralkodó alkalmatlanság, meg az a végeláthatatlan bürokrácia.
*Megcsodálja a végeredményt, s igazít rajta, majd teljes testével a wegtoreni nő felé fordul. Székében hanyagul hátradől, lábait keresztezve méricskéli érdeklődő vendégét.*
- A Kikötő viszont a lehetőségek tárháza. Izgalmas és kellőképpen szilaj is, mint egy méhkas, mihez óvatosan kell nyúlni, de édes méz lapul a kaptárában.
*Egyik kezét székének háttámláján pihenteti, a másikkal pedig fésülkődasztalán babrál. Hiányolja az italt, ami miatt nehezen koncentrál.*
- Valami azt súgja, hogy nem ez volt az oka annak, hogy beszélni óhajtottál velem, igaz?
*A kapott válaszra egy aprócska biccentéssel reagál, mosolya pedig változatlan marad, mely elégedettségét fejezi ki. Legtöbb esetben ha Relael bosszússá válik, s a környezet nem engedi meg az őszinteséget, akkor sem hervad le orcájáról a szívélyes mosoly, ám annak jellege megváltozik. Most nincs ilyesmiről szó, s ha jó emberismerő Dayaneer, ha nem, akkor is érezheti, hogy őszinte kíváncsisággal és "vendégszeretettel" fogadják őt. Persze a biztonságérzet igen illékony a szeszélyes Relael közelében, így célszerű mindig ébernek lenni az elf társaságában.
Miközben Dayaneer készségesen beszélni kezd, addig kibontott tincsei kifésülésének lát neki. Lassú, módszeres mozdulatokkal teszi mindezt, s közben nem rest hajának ragyogását megcsodálni a tükrében.*
- Ó, csakugyan?
*Izgatottan pillant Dayaneerre, akiről nem tudja eldönteni, hogy csupán túlzó módon igyekszik éreztetni vele, hogy kivételes vagy valóban így van. Mindenesetre ez elegendő ahhoz, hogy Relael korábban felkeltett kíváncsiságát továbbra is megtartsa. Vissza fordul és folytatja korábbi tevékenységét, időnként pedig halk koppanással egy-egy díszt helyez az asztalra.*
- Gondolom köze lehet ahhoz, hogy nehezen marad életben itt az, akinek van némi aranya.
*Az esetleges riválistól való tartást már nem is említi. Még nem régóta van ebben a kegyetlen világban, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy jól tudja milyen óvatosnak kell lennie.*
- Nos
*Időt nyer magának azzal, hogy befejezi a korábbi, jól begyakorolt mozdulatsort és a hajkeféjét óvatosan leteszi. Látszólag elmélyülten, szinte már szertartás szerűen végzi a mozdulatokat és kezd bele újba, valójában ez idő alatt azon töpreng, hogy mennyire legyen őszinte.*
- A lázadást követően a thargoknál kaptam menedéket, talán nekik köszönhető, hogy másra vágyom. Nincs oly türelmem már az alakoskodáshoz.
*Nem óhajt túl titokzatos lenni, ám hasznos információkat sem szeretne adni magáról, amit esetleg felhasználhatnak ellene. Elvégre Dayaneer szándékai elsőre barátságosnak tűnnek a számára, ugyanakkor nem ismeri a nőt.*
- A thargoknál viszont nincs helye ambíciónak. Persze lehet tekintélyt szerezni, de nehezen engedelmeskedem mások parancsának.
*Apró fonatainak helyreállításába fog bele, időnként pedig a tükör segítségével pillant Dayaneer szemébe anélkül, hogy feladatát félbehagyná.*
- Artheniorból elegem van. Unom is, s bosszant az ott uralkodó alkalmatlanság, meg az a végeláthatatlan bürokrácia.
*Megcsodálja a végeredményt, s igazít rajta, majd teljes testével a wegtoreni nő felé fordul. Székében hanyagul hátradől, lábait keresztezve méricskéli érdeklődő vendégét.*
- A Kikötő viszont a lehetőségek tárháza. Izgalmas és kellőképpen szilaj is, mint egy méhkas, mihez óvatosan kell nyúlni, de édes méz lapul a kaptárában.
*Egyik kezét székének háttámláján pihenteti, a másikkal pedig fésülkődasztalán babrál. Hiányolja az italt, ami miatt nehezen koncentrál.*
- Valami azt súgja, hogy nem ez volt az oka annak, hogy beszélni óhajtottál velem, igaz?
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:46:01
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:46:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Dayaneer bizony egyáltalán nem szokott nők társaságához, finom hölgyekéhez meg aztán még kevésbé. Nem arról van szó, hogy kerülné őket, netán különbnek gondolná magát náluk, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak az ő világában viszonylag ritkán akad alkalom, amikor nőtársaival valamivel a felszínes cseverészésnél komolyabb hangvétellel szót válthat.
Wegtorenben nem olyan szokatlan, hogy egy nő netán kardot ragad vagy egyéb, sok helyen általában férfiasként aposztrofált munkát végez. A tengeri kereskedés szövevényes viszonyaiban azonban elenyésző a számuk, melynek oka csak részben a tengerészek olyan bőszen hangoztatott babonája, miszerint a nők balszerencsét hoznak a hajón. Sokkal inkább azért nem adják ilyesmire a fejüket, mert bizony hónapokig összezárva lenni egyedüli nőként férfiakkal, nem épp a legveszélytelenebb terep. Dayanak viszonylag szerencséje volt ezen a téren, a nem épp könyörületességéről híres Cressys, a Tretil gyámoltjaként mindenki azért kétszer is meggondolta, mielőtt szemet vet rá vagy beleköt. Kivételes helyzet az övé, s bizony az ilyen hátszelekkel - vagy a wegtoreni szemében árnyékokkal - nem bánnak olyan bőkezűen az istenek. Mindezekből kifolyólag nem is csoda, hogy üzleti útjain legfeljebb dölyfös kereskedők oldalán díszelgő éjszakai pillangókkal, vagy csendes, néhol pedig feltűnően erélyes és befolyásos feleségekkel találkozott.
Relael pedig elsőre úgy tűnik, az általa olyan jól kiismert skatulyák egyikébe sem illik bele, ez pedig meglehetősen kíváncsivá teszi. Jellemét illetően magában minden egyes megszólalásával újabb feltételezésekbe bocsátkozik, de túl sok következtetést még nem sikerül levonnia. Amiben szinte biztos, hogy a főnökasszony ezt a városi nemesi stílust nem játssza meg. Modorossága túlontúl természetesnek tűnik, s lássuk be, előnyre bizonyosan nem tesz a Kikötőben úri kisasszonyként, aki valamire akarja vinni itt, nem adja arra a fejét, hogy kiadja magát egynek.
Azon épp csak elhadart félmondatok alapján, amiket odakint hallott pedig pontosan tudja, hogy több egy családtól elszakadva saját egzisztenciára vágyó hölgyecskénél. Figyelte, ahogy a fiatal csaposfiúval beszélt, látott valami jól leplezett aljasságot benne, ahogy az udvarias szavak mögött most is annak nyomait véli felfedezni a zöld pillantásokban. Mondjuk ezen jellemvonás el is várható, ha valaki a mocskos kikötői körökben kíván mozogni.*
- Ugyan, udvariasan kiszolgáltak és még csak meg sem fenyegettek. El voltam kényeztetve. *viccelődésnek is tűnhetne, de aki a Rumoshoz szokott, annak valóban előkelő kiszolgálás az itteni, még Haldrian pimasz megjegyzéseivel együtt is.
A felkínált helyet tétlenkedés nélkül elfogadja. Noha hosszasan nem kíván feltétlenül itt tartózkodni, szeretné kényelemben tudni magát, na meg úgy tanították, az ember soha ne tárgyaljon állva. Meg részegesen sem, szerencsére ezt is sikerült kiviteleznie.
Felelhetne viszonylag röviden is a kérdésre, de az egyáltalán nem az ő stílusa. Tekintetét ráérősen körbehordozza a szobán, elidőzik egy-egy érdekesebbnek tűnő bútordarabon.*
- Viszonylag gyakori vendége vagyok a Kikötőnek *hogy honnan származik, hozzá sem teszi, úgy érzi az egész megjelenése beszél helyette* - De azt kell mondjam, eddig még sohasem volt alkalmam ilyen finom kisasszonnyal beszélgetni itt. *úgy tűnik, hogy valóban kutat emlékei között, egyelőre nehéz volna megállapítani, hogy ezt netán elismerésnek vagy valamiféle fricskának szánja. Hangja nyugodt, halk karcossága ad hozzá valamiféle fűszert.*
- Nem túl gyakori, hogy egy városi nemes épp itt próbál szerencsét. *Esett már persze ilyen a történelemben. Nemes fattyak, örökségből nem részesülő másodszülöttek megszokottak errefelé, de ezek mind teljesen maguk mögött hagyják egykori életük elemeit. Semmi pucc, semmi jó modor.*
- Igazán nem akarok tapintatlan lenni, de miért pont a Kikötő? Jóval tisztességesebb fogadód lehetne északon.
*Olyan kedélyesen társalog, mintha legalább ezer éve ismerné az elfet, közben azért igyekszik nem gyanúsan vallatónak tűnni, elvégre tényleg csak kíváncsi. Az viszont egyértelmű lehet a másik számára, hogy ez csak amolyan kitérő, valódi célja egyáltalán nem az, hogy ilyesmikről faggassa a másikat.*
*Dayaneer bizony egyáltalán nem szokott nők társaságához, finom hölgyekéhez meg aztán még kevésbé. Nem arról van szó, hogy kerülné őket, netán különbnek gondolná magát náluk, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak az ő világában viszonylag ritkán akad alkalom, amikor nőtársaival valamivel a felszínes cseverészésnél komolyabb hangvétellel szót válthat.
Wegtorenben nem olyan szokatlan, hogy egy nő netán kardot ragad vagy egyéb, sok helyen általában férfiasként aposztrofált munkát végez. A tengeri kereskedés szövevényes viszonyaiban azonban elenyésző a számuk, melynek oka csak részben a tengerészek olyan bőszen hangoztatott babonája, miszerint a nők balszerencsét hoznak a hajón. Sokkal inkább azért nem adják ilyesmire a fejüket, mert bizony hónapokig összezárva lenni egyedüli nőként férfiakkal, nem épp a legveszélytelenebb terep. Dayanak viszonylag szerencséje volt ezen a téren, a nem épp könyörületességéről híres Cressys, a Tretil gyámoltjaként mindenki azért kétszer is meggondolta, mielőtt szemet vet rá vagy beleköt. Kivételes helyzet az övé, s bizony az ilyen hátszelekkel - vagy a wegtoreni szemében árnyékokkal - nem bánnak olyan bőkezűen az istenek. Mindezekből kifolyólag nem is csoda, hogy üzleti útjain legfeljebb dölyfös kereskedők oldalán díszelgő éjszakai pillangókkal, vagy csendes, néhol pedig feltűnően erélyes és befolyásos feleségekkel találkozott.
Relael pedig elsőre úgy tűnik, az általa olyan jól kiismert skatulyák egyikébe sem illik bele, ez pedig meglehetősen kíváncsivá teszi. Jellemét illetően magában minden egyes megszólalásával újabb feltételezésekbe bocsátkozik, de túl sok következtetést még nem sikerül levonnia. Amiben szinte biztos, hogy a főnökasszony ezt a városi nemesi stílust nem játssza meg. Modorossága túlontúl természetesnek tűnik, s lássuk be, előnyre bizonyosan nem tesz a Kikötőben úri kisasszonyként, aki valamire akarja vinni itt, nem adja arra a fejét, hogy kiadja magát egynek.
Azon épp csak elhadart félmondatok alapján, amiket odakint hallott pedig pontosan tudja, hogy több egy családtól elszakadva saját egzisztenciára vágyó hölgyecskénél. Figyelte, ahogy a fiatal csaposfiúval beszélt, látott valami jól leplezett aljasságot benne, ahogy az udvarias szavak mögött most is annak nyomait véli felfedezni a zöld pillantásokban. Mondjuk ezen jellemvonás el is várható, ha valaki a mocskos kikötői körökben kíván mozogni.*
- Ugyan, udvariasan kiszolgáltak és még csak meg sem fenyegettek. El voltam kényeztetve. *viccelődésnek is tűnhetne, de aki a Rumoshoz szokott, annak valóban előkelő kiszolgálás az itteni, még Haldrian pimasz megjegyzéseivel együtt is.
A felkínált helyet tétlenkedés nélkül elfogadja. Noha hosszasan nem kíván feltétlenül itt tartózkodni, szeretné kényelemben tudni magát, na meg úgy tanították, az ember soha ne tárgyaljon állva. Meg részegesen sem, szerencsére ezt is sikerült kiviteleznie.
Felelhetne viszonylag röviden is a kérdésre, de az egyáltalán nem az ő stílusa. Tekintetét ráérősen körbehordozza a szobán, elidőzik egy-egy érdekesebbnek tűnő bútordarabon.*
- Viszonylag gyakori vendége vagyok a Kikötőnek *hogy honnan származik, hozzá sem teszi, úgy érzi az egész megjelenése beszél helyette* - De azt kell mondjam, eddig még sohasem volt alkalmam ilyen finom kisasszonnyal beszélgetni itt. *úgy tűnik, hogy valóban kutat emlékei között, egyelőre nehéz volna megállapítani, hogy ezt netán elismerésnek vagy valamiféle fricskának szánja. Hangja nyugodt, halk karcossága ad hozzá valamiféle fűszert.*
- Nem túl gyakori, hogy egy városi nemes épp itt próbál szerencsét. *Esett már persze ilyen a történelemben. Nemes fattyak, örökségből nem részesülő másodszülöttek megszokottak errefelé, de ezek mind teljesen maguk mögött hagyják egykori életük elemeit. Semmi pucc, semmi jó modor.*
- Igazán nem akarok tapintatlan lenni, de miért pont a Kikötő? Jóval tisztességesebb fogadód lehetne északon.
*Olyan kedélyesen társalog, mintha legalább ezer éve ismerné az elfet, közben azért igyekszik nem gyanúsan vallatónak tűnni, elvégre tényleg csak kíváncsi. Az viszont egyértelmű lehet a másik számára, hogy ez csak amolyan kitérő, valódi célja egyáltalán nem az, hogy ilyesmikről faggassa a másikat.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-12 21:33:10
Üzenet elküldve: 2024-07-12 21:33:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Dayaneer nem kecsegteti túl sokáig, hisz hamar megérkeznek Relael szobájához. Ráadásul még egy homályos ígéretet is kap rá, hogy ott folytatják majd, ahol abbahagyták. Legyen az bármi. Az érintést sem dimenzionálja túl. Nem csupán azért, mert véletlen művének tartja, hanem mert amúgy sem az a fajta, aki olvas a jelekben. Inkább szokása fejjel menni a falnak.
Bármennyire is ígérkezik izgalmasnak a beszélgetés a Hét Varjú úrnője és az idegen wegtoreni között - az ő szemszögéből izgalmasnak persze - ahogy az várható, Relael hamar rövidre zárja az ő dolgát. Még vet egy pillantást a kettősre, csak hogy rögzüljön fejében a kép, aztán magára hagyja őket és távozik a helyiségből. Óvatosan és lassan hajtja be maga mögött az ajtót és nem is indul rögtön a fogadótér felé. Nincs is miért siessen, elvégre nem kívánja sem Mardeii, sem a szőke elf társaságát. Tenyereit, majd fülét az ajtóra tapasztva hallgatózik még egy darabig inkább. Nem kémkedni óhajt, pusztán kíváncsi, vajon mit akarhat Relaeltől az idegen.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.12 21:33:51
*Dayaneer nem kecsegteti túl sokáig, hisz hamar megérkeznek Relael szobájához. Ráadásul még egy homályos ígéretet is kap rá, hogy ott folytatják majd, ahol abbahagyták. Legyen az bármi. Az érintést sem dimenzionálja túl. Nem csupán azért, mert véletlen művének tartja, hanem mert amúgy sem az a fajta, aki olvas a jelekben. Inkább szokása fejjel menni a falnak.
Bármennyire is ígérkezik izgalmasnak a beszélgetés a Hét Varjú úrnője és az idegen wegtoreni között - az ő szemszögéből izgalmasnak persze - ahogy az várható, Relael hamar rövidre zárja az ő dolgát. Még vet egy pillantást a kettősre, csak hogy rögzüljön fejében a kép, aztán magára hagyja őket és távozik a helyiségből. Óvatosan és lassan hajtja be maga mögött az ajtót és nem is indul rögtön a fogadótér felé. Nincs is miért siessen, elvégre nem kívánja sem Mardeii, sem a szőke elf társaságát. Tenyereit, majd fülét az ajtóra tapasztva hallgatózik még egy darabig inkább. Nem kémkedni óhajt, pusztán kíváncsi, vajon mit akarhat Relaeltől az idegen.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.12 21:33:51
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-12 17:34:24
Üzenet elküldve: 2024-07-12 17:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Relael a szokásosnál is kicsit szétszórtabb, vagy mondjuk inkább úgy, hogy elvarázsolt, ezért elsőre meglepettnek tűnik, amikor a "vendégei" megérkeznek, holott még ő kérte Haldriant, hogy szobájába kísérje azokat akik beszélni óhajtanak vele. Gyorsan visszazökken a valóságba és rendezi vonásait, majd Dayaneer látogatásának tiszteletére abba hagyja korábbi tevékenységét.*
- Értem.
*Feleli szárazon a kurta bemutatásra. Nem elégedett vele, de emlékezteti magát, hogy egy kikötői fattyútól aligha várható el több jómodor.*
- Köszönöm Haldrian, távozhatsz.
*Az engedély természetesen most is egy udvarias utasítást, melyet mosolya és lágy hangja kecsegtető csomagolásába burkol. Zöldjei végül az új jövevényre vándorolnak, kiről egyből azt állapítja meg, hogy feltehetően wegtoreni lehet.
Diszkréten, de elég látványosan méri fel ahhoz Dayaneert, hogy amaz könnyen észrevehesse ezt. Relael arcáról valamelyest le is olvasható a megállapítása, miszerint mutatós teremtés újdonsült vendége, aki mindjárt egy bókkal indít nála. Ezek természetesen megteszik hatásukat, s egy barátságos mosoly kíséretében áll fel fésülködőasztalától a hosszúéletű, hogy viszonozza a számára kissé szokatlan köszöntést. Közben persze megállapítja, hogy a déli leány feltehetően férfiak között szocializálódott.*
- Én is örvendek! Remélem a felvágottnyelvű személyzet nem volt túlzottan a terhedre.
*Úgy sejti, hogy nem, de természetesen kíváncsi a válaszra és a reakcióra. Dayaneer első ránézésre talpraesettnek és edzettnek tűnik, s valamelyest ez arról is árulkodik, hogy most itt van.*
- Kérlek foglalj helyet nyugodtan, ha szeretnél.
*A szobában elhelyezkedő dolgozóasztalhoz tolt székre mutat, melyet Dayaneer igénybe vehet, ha szeretne. Relael addig is visszaül a fésülködőasztalához, s félig oda fordulva kezdi el kibontani a fonatokat hajából.*
- Miben lehetek a segítségedre, kedvesem?
*A tükörből pillant zöldjeivel a másik zöld íriszeibe. Hangja kellemesen lágy, arcán pedig bátorítóan barátságos mosoly pihen, mely egyelőre nem sejteti az elf elkorcsosult személyiségét.*
*Relael a szokásosnál is kicsit szétszórtabb, vagy mondjuk inkább úgy, hogy elvarázsolt, ezért elsőre meglepettnek tűnik, amikor a "vendégei" megérkeznek, holott még ő kérte Haldriant, hogy szobájába kísérje azokat akik beszélni óhajtanak vele. Gyorsan visszazökken a valóságba és rendezi vonásait, majd Dayaneer látogatásának tiszteletére abba hagyja korábbi tevékenységét.*
- Értem.
*Feleli szárazon a kurta bemutatásra. Nem elégedett vele, de emlékezteti magát, hogy egy kikötői fattyútól aligha várható el több jómodor.*
- Köszönöm Haldrian, távozhatsz.
*Az engedély természetesen most is egy udvarias utasítást, melyet mosolya és lágy hangja kecsegtető csomagolásába burkol. Zöldjei végül az új jövevényre vándorolnak, kiről egyből azt állapítja meg, hogy feltehetően wegtoreni lehet.
Diszkréten, de elég látványosan méri fel ahhoz Dayaneert, hogy amaz könnyen észrevehesse ezt. Relael arcáról valamelyest le is olvasható a megállapítása, miszerint mutatós teremtés újdonsült vendége, aki mindjárt egy bókkal indít nála. Ezek természetesen megteszik hatásukat, s egy barátságos mosoly kíséretében áll fel fésülködőasztalától a hosszúéletű, hogy viszonozza a számára kissé szokatlan köszöntést. Közben persze megállapítja, hogy a déli leány feltehetően férfiak között szocializálódott.*
- Én is örvendek! Remélem a felvágottnyelvű személyzet nem volt túlzottan a terhedre.
*Úgy sejti, hogy nem, de természetesen kíváncsi a válaszra és a reakcióra. Dayaneer első ránézésre talpraesettnek és edzettnek tűnik, s valamelyest ez arról is árulkodik, hogy most itt van.*
- Kérlek foglalj helyet nyugodtan, ha szeretnél.
*A szobában elhelyezkedő dolgozóasztalhoz tolt székre mutat, melyet Dayaneer igénybe vehet, ha szeretne. Relael addig is visszaül a fésülködőasztalához, s félig oda fordulva kezdi el kibontani a fonatokat hajából.*
- Miben lehetek a segítségedre, kedvesem?
*A tükörből pillant zöldjeivel a másik zöld íriszeibe. Hangja kellemesen lágy, arcán pedig bátorítóan barátságos mosoly pihen, mely egyelőre nem sejteti az elf elkorcsosult személyiségét.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-11 22:07:46
Üzenet elküldve: 2024-07-11 22:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Haldrian kissé gyerekes nagyotmondása széles mosolyt csal a wegtoreni arcára. A suhancos szemtelensége valahogy az egykor hasonlóan nagy előadóművész Velasco'rrát juttatja eszébe, aki legalább ennyi zagyvasággal szédítette sok-sok évvel ezelőtt. Sokat jár a fejében, mióta átlépte a Kikötő képzeletbeli küszöbét, valahogy nem tud szabadulni tőle, túl sok emléke van vele ezen a koszos, halszagú helyen. Remélhetőleg szerez majd annyi újat, hogy kiebrudalja a férfi gyakorta kísértő szellemét.
Összehúzott szemmel fut végig rajta a tekintete, mint aki komoly tudományos munkát végez a fiú származásának megállapítását illetően. Akár még valóban a téma önkényesen felkent szakértője is lehetne, elvégre ha valahol, hát Wegtorenben megannyi óriás él, s jó maga is személyesen ismer nem is egyet.
Húzza a száját, mint aki akármilyen alapossággal is kereste, végül valami érthetetlen okból mégsem lelte meg a csenevész ifjú és az erős óriások külső jegyei közötti összefüggéseket.*
- Nem is tudom... talán inkább fejben? *próbál mégis párhuzamot vonni, de mindketten jól tudják, hogy a behemótok nem tartoznak Lanawin legeszesebbjei közé. Finom szurkálódását komolyan elgondolkodó képpel, de szemtelenül villanó szemekkel adja elő.*
- Farkak? *igyekszik felidézni az erre vonatkozó kérdést, s bár pontosan tudja a fattyú melyikre gondol, azért ebbe is alaposan beleköt* - Nem rémlik, hogy lett volna farok bármelyik kérdésben is. *Vonja meg vállait ártatlanul, s ha nagyon szőrszálhasogatóan ragaszkodnak a tényekhez, valóban nem hangzott el ilyesmi. Félvérünk elvégre akkor még bejezni sem ért kérdését. Ahogy egymás mellett lépnek azért finoman egy röpke pillanat erejéig karja hozzásimul a másikéhoz. Olyannyira rövid, nehéz volna szándékosságot belelátni, de az utána csendülő szavak és a sejtetően derengő zöld pillantások elbizonytalaníthatják az embert.* - Majd visszatérhetünk rá, ha végeztem.
*Ezzel szépen ki is siklik a túlzottan személyes faggatózás terhe alól egy időre, s kurta beszélgetésük alatt gyorsan meg is érkeznek céljukhoz.*
- Igazad van, ilyen rövid kíséret igazán lehet a ház ajándéka. *veti oda még az elszámolás dolgára, mielőtt átlépne az előtte nyíló ajtó küszöbét.
A paravánon átszűrődő karcsú sziluett láttán egyáltalán nem jön zavarba, noha hazugság volna azt állítani, hogy nem nézi meg. Nem kell férfinak születni ahhoz, hogy az ember meglássa az ilyesmiben a szépet. Minden sallangot mellőző, lényegre törő bemutatása zökkenti ki a kreolt is a bámészkodásból. Türelemmel vár, míg az elf előkerül a paraván mögül, s ha így tesz, előrébb lépve már nyújtja is kezét. Férfi kézfogásokhoz szokott marka határozottan fog, de egyértelműen nem kíván erőt demonstrálni. Ez most nem az a rendezvény.*
- Örvendek Relael kisasszony, úgy tűnik a fiúk egy cseppet sem túloztak, amikor a szépségéről áradoztak.
*Erre vonatkozóan persze egy szó sem hangzott el a pultnál a hosszúfülű kapcsán, de nem hinné, hogy Haldrian vitatkozni kívánna erről, elvégre csak magát hozná vele kellemetlen helyzetbe. Tenyérbemászó bemutatkozás volna egy férfi részéről, de valahogy mégsem tűnik úgy, mintha a wegtoreni beédesgetni kívánná magát ezzel az elf bizalmába. Inkább hangzik száraz ténymegállapításnak.*
- Nem áll szándékomban sokáig zavarni, a pultosa azonban néhány kérdésben nem tudott sajnos a segítségemre lenni.
*Haldrian kissé gyerekes nagyotmondása széles mosolyt csal a wegtoreni arcára. A suhancos szemtelensége valahogy az egykor hasonlóan nagy előadóművész Velasco'rrát juttatja eszébe, aki legalább ennyi zagyvasággal szédítette sok-sok évvel ezelőtt. Sokat jár a fejében, mióta átlépte a Kikötő képzeletbeli küszöbét, valahogy nem tud szabadulni tőle, túl sok emléke van vele ezen a koszos, halszagú helyen. Remélhetőleg szerez majd annyi újat, hogy kiebrudalja a férfi gyakorta kísértő szellemét.
Összehúzott szemmel fut végig rajta a tekintete, mint aki komoly tudományos munkát végez a fiú származásának megállapítását illetően. Akár még valóban a téma önkényesen felkent szakértője is lehetne, elvégre ha valahol, hát Wegtorenben megannyi óriás él, s jó maga is személyesen ismer nem is egyet.
Húzza a száját, mint aki akármilyen alapossággal is kereste, végül valami érthetetlen okból mégsem lelte meg a csenevész ifjú és az erős óriások külső jegyei közötti összefüggéseket.*
- Nem is tudom... talán inkább fejben? *próbál mégis párhuzamot vonni, de mindketten jól tudják, hogy a behemótok nem tartoznak Lanawin legeszesebbjei közé. Finom szurkálódását komolyan elgondolkodó képpel, de szemtelenül villanó szemekkel adja elő.*
- Farkak? *igyekszik felidézni az erre vonatkozó kérdést, s bár pontosan tudja a fattyú melyikre gondol, azért ebbe is alaposan beleköt* - Nem rémlik, hogy lett volna farok bármelyik kérdésben is. *Vonja meg vállait ártatlanul, s ha nagyon szőrszálhasogatóan ragaszkodnak a tényekhez, valóban nem hangzott el ilyesmi. Félvérünk elvégre akkor még bejezni sem ért kérdését. Ahogy egymás mellett lépnek azért finoman egy röpke pillanat erejéig karja hozzásimul a másikéhoz. Olyannyira rövid, nehéz volna szándékosságot belelátni, de az utána csendülő szavak és a sejtetően derengő zöld pillantások elbizonytalaníthatják az embert.* - Majd visszatérhetünk rá, ha végeztem.
*Ezzel szépen ki is siklik a túlzottan személyes faggatózás terhe alól egy időre, s kurta beszélgetésük alatt gyorsan meg is érkeznek céljukhoz.*
- Igazad van, ilyen rövid kíséret igazán lehet a ház ajándéka. *veti oda még az elszámolás dolgára, mielőtt átlépne az előtte nyíló ajtó küszöbét.
A paravánon átszűrődő karcsú sziluett láttán egyáltalán nem jön zavarba, noha hazugság volna azt állítani, hogy nem nézi meg. Nem kell férfinak születni ahhoz, hogy az ember meglássa az ilyesmiben a szépet. Minden sallangot mellőző, lényegre törő bemutatása zökkenti ki a kreolt is a bámészkodásból. Türelemmel vár, míg az elf előkerül a paraván mögül, s ha így tesz, előrébb lépve már nyújtja is kezét. Férfi kézfogásokhoz szokott marka határozottan fog, de egyértelműen nem kíván erőt demonstrálni. Ez most nem az a rendezvény.*
- Örvendek Relael kisasszony, úgy tűnik a fiúk egy cseppet sem túloztak, amikor a szépségéről áradoztak.
*Erre vonatkozóan persze egy szó sem hangzott el a pultnál a hosszúfülű kapcsán, de nem hinné, hogy Haldrian vitatkozni kívánna erről, elvégre csak magát hozná vele kellemetlen helyzetbe. Tenyérbemászó bemutatkozás volna egy férfi részéről, de valahogy mégsem tűnik úgy, mintha a wegtoreni beédesgetni kívánná magát ezzel az elf bizalmába. Inkább hangzik száraz ténymegállapításnak.*
- Nem áll szándékomban sokáig zavarni, a pultosa azonban néhány kérdésben nem tudott sajnos a segítségemre lenni.
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:46:24
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dayaneer és Relael//
*Homlokráncolva veszi tudomásul a kapott választ. Szemmel láthatóan Dayaneer nincs tisztában vele, mily nagy dolgot tett érte - még ha csak a látszatát is igyekszik ennek kelteni.*
-Ahh, tudod, ezért a lehetőségért mások erszényi arannyal illetnének. Vagy más ajándékkal. *Meg kell hagyni, szívesen tetszeleg alkalmi szerepében, már ami ezt az "intézősdit" illeti.*
-Az, hogy én itt tartok, hosszas munka gyümölcse. Nem egyszer kellett védelmembe vegyem a fogadó hölgyeit, máskor pedig egy orkot gyűrtem le puszta kézzel. Nem is akármekkorát! Szerintem óriásvér is csörgedezhetett benne valahol. *Mindkettő szemenszedett hazugság, de ez most a legkevésbé sem érdekli. Most, hogy kettesben vannak, szívesen locsog.*
-Amúgy farkakról volt szó odafenn. Amire nem adtál választ. *Veszi fel egy korábbi eszmecseréjüket könnyeden, miközben lopva megigazítja loboncát.*
-És amúgy is. Miféle menet közbeni számolgatásra gondolsz? Hisz már itt is vagyunk! *Való igaz. Egy rövidke lefelé lépcsőzés után megállapodik a folyosó egyik ajtaja előtt. Még morog néhány keresetlen szót a hálátlan vendégseregletről, miközben kopog majd minden további nélkül benyit a helyiségbe.
Ahogy Relael kilibben a paraván mögül, átkozza magát, amiért nincs olyan smaragdszeme, mint Grocc kapitánynak. Mondják, átlát vele bármin, amihez épp kedve van. Nyilván a paravánokon is. Igaz ami igaz, ha átlát a paravánon, bizonyosan átlát a ruhákon is, így végső soron nem szükséges e fantáziát leszűkíteni e szituációra.*
-Dayaneer. *Kaparja össze gondolatait és böki ki végül a wegtoreni nevét. Szerencséjére már a fogadótérben bámészkodott, mikor amaz bemutatkozott. Szürkéit lopva a mellette álló Dayaneerre emeli, majd vissza Relaelre. Nem siet éppenséggel, míg Relael ki nem küldi természetesen. Elvégre szívesen tölti az idejét ilyen társaságban.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.08 22:48:03
*Homlokráncolva veszi tudomásul a kapott választ. Szemmel láthatóan Dayaneer nincs tisztában vele, mily nagy dolgot tett érte - még ha csak a látszatát is igyekszik ennek kelteni.*
-Ahh, tudod, ezért a lehetőségért mások erszényi arannyal illetnének. Vagy más ajándékkal. *Meg kell hagyni, szívesen tetszeleg alkalmi szerepében, már ami ezt az "intézősdit" illeti.*
-Az, hogy én itt tartok, hosszas munka gyümölcse. Nem egyszer kellett védelmembe vegyem a fogadó hölgyeit, máskor pedig egy orkot gyűrtem le puszta kézzel. Nem is akármekkorát! Szerintem óriásvér is csörgedezhetett benne valahol. *Mindkettő szemenszedett hazugság, de ez most a legkevésbé sem érdekli. Most, hogy kettesben vannak, szívesen locsog.*
-Amúgy farkakról volt szó odafenn. Amire nem adtál választ. *Veszi fel egy korábbi eszmecseréjüket könnyeden, miközben lopva megigazítja loboncát.*
-És amúgy is. Miféle menet közbeni számolgatásra gondolsz? Hisz már itt is vagyunk! *Való igaz. Egy rövidke lefelé lépcsőzés után megállapodik a folyosó egyik ajtaja előtt. Még morog néhány keresetlen szót a hálátlan vendégseregletről, miközben kopog majd minden további nélkül benyit a helyiségbe.
Ahogy Relael kilibben a paraván mögül, átkozza magát, amiért nincs olyan smaragdszeme, mint Grocc kapitánynak. Mondják, átlát vele bármin, amihez épp kedve van. Nyilván a paravánokon is. Igaz ami igaz, ha átlát a paravánon, bizonyosan átlát a ruhákon is, így végső soron nem szükséges e fantáziát leszűkíteni e szituációra.*
-Dayaneer. *Kaparja össze gondolatait és böki ki végül a wegtoreni nevét. Szerencséjére már a fogadótérben bámészkodott, mikor amaz bemutatkozott. Szürkéit lopva a mellette álló Dayaneerre emeli, majd vissza Relaelre. Nem siet éppenséggel, míg Relael ki nem küldi természetesen. Elvégre szívesen tölti az idejét ilyen társaságban.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.08 22:48:03
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:24:43
Üzenet elküldve: 2024-07-08 22:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ismét a fészkében//
*Az elf határozottan szeli át a fogadóteret a lépcső irányába, ahol rövidesen eltűnik karcsú alakja. Nem könnyebbül meg attól, hogy a fogadótér nyüzsgésétől egyre távolodva halkul annak morajlása, elvégre élvezi ezt. Szereti a pezsgést és a figyelmet, s minél intenzívebb, annál inkább megrészegíti őt.
Szobájához érve rövid ideig babrál a zárral, majd hanyagul becsapja maga mögött az ajtót. Nem tétovázik, rögtön kibújik csizmájából és szekrényéhez siet, hogy annak kétszárnyű ajtaját szélesre tárva kezdjen el töprengeni azon, hogy milyen viselet mellett döntsön.
Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában lévő friss vízzel teli tálhoz lép, s gyorsan, de kellő alapossággal megmosakszik. Elsősorban arcát, nyakát, dekoltázsát és hajlatait tisztítja meg. Nem egy alapos fürdés, de nem is feltétlenül szorul rá. Természetesen némi rózsaolajjal illatosítja magát, majd a szobájában lévő paraván mögé sétál, hogy gyorsan megszabaduljon füstszagú ruháitól. Ha időközben megérkezne Haldrian az első jelentkezővel, akkor sem zavartatja magát, igaz aligha látható belőle bármi is. Legfeljebb a szobában lévő gyertyák meleg fénye rajzolja meg sziluettjét.
Ruháit hanyagul hajítja el, nem törődve azzal, hogy hova érkeznek, elvégre nem az ő dolga már rendet tartani. Illetve másfajta rend miatt kell csupán aggódnia.
Nehezen kötelezi el magát, ha öltözködésről van szó, s ezúttal leginkább a szín okoz neki fejtörést. Utóbbi időben észrevette magán, hogy többnyire a sötétebb árnyalatokat preferálja, nem úgy mint egykoron, ám itt nem csupán ízlésről van szó. Jól tudja, hogy minden apró részlet sugall valamit, legalábbis abban a világban ahonnan jött, ezek a részletek elengedhetetlenek voltak, így nehezen tudja levetkőzni megjelenésével kapcsolatos szokásait.
Egyszerűbb viselet mellett állapodik meg, mely egy fehér blúz, hosszú, sötétkéz szoknyával. Tőle szokatlan módon visszafogott összeállítás, de igyekszik alkalmazkodni ahhoz, amihez szerinte szükséges. Talán ez az egyedüli erénye. Eligazítja magán a részleteket, s hozzáad ott, ahol szükségesnek érzi. Többek között némileg ügyetlenkedve felvesz egy derékformáló fűzőt is, hogy kellőképpen kihangsúlyozza karcsú alakját, s még hangsúlyosabbá tegye széles csípőjét, illetve dekoltázsát.*
*Az elf határozottan szeli át a fogadóteret a lépcső irányába, ahol rövidesen eltűnik karcsú alakja. Nem könnyebbül meg attól, hogy a fogadótér nyüzsgésétől egyre távolodva halkul annak morajlása, elvégre élvezi ezt. Szereti a pezsgést és a figyelmet, s minél intenzívebb, annál inkább megrészegíti őt.
Szobájához érve rövid ideig babrál a zárral, majd hanyagul becsapja maga mögött az ajtót. Nem tétovázik, rögtön kibújik csizmájából és szekrényéhez siet, hogy annak kétszárnyű ajtaját szélesre tárva kezdjen el töprengeni azon, hogy milyen viselet mellett döntsön.
Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában lévő friss vízzel teli tálhoz lép, s gyorsan, de kellő alapossággal megmosakszik. Elsősorban arcát, nyakát, dekoltázsát és hajlatait tisztítja meg. Nem egy alapos fürdés, de nem is feltétlenül szorul rá. Természetesen némi rózsaolajjal illatosítja magát, majd a szobájában lévő paraván mögé sétál, hogy gyorsan megszabaduljon füstszagú ruháitól. Ha időközben megérkezne Haldrian az első jelentkezővel, akkor sem zavartatja magát, igaz aligha látható belőle bármi is. Legfeljebb a szobában lévő gyertyák meleg fénye rajzolja meg sziluettjét.
Ruháit hanyagul hajítja el, nem törődve azzal, hogy hova érkeznek, elvégre nem az ő dolga már rendet tartani. Illetve másfajta rend miatt kell csupán aggódnia.
Nehezen kötelezi el magát, ha öltözködésről van szó, s ezúttal leginkább a szín okoz neki fejtörést. Utóbbi időben észrevette magán, hogy többnyire a sötétebb árnyalatokat preferálja, nem úgy mint egykoron, ám itt nem csupán ízlésről van szó. Jól tudja, hogy minden apró részlet sugall valamit, legalábbis abban a világban ahonnan jött, ezek a részletek elengedhetetlenek voltak, így nehezen tudja levetkőzni megjelenésével kapcsolatos szokásait.
Egyszerűbb viselet mellett állapodik meg, mely egy fehér blúz, hosszú, sötétkéz szoknyával. Tőle szokatlan módon visszafogott összeállítás, de igyekszik alkalmazkodni ahhoz, amihez szerinte szükséges. Talán ez az egyedüli erénye. Eligazítja magán a részleteket, s hozzáad ott, ahol szükségesnek érzi. Többek között némileg ügyetlenkedve felvesz egy derékformáló fűzőt is, hogy kellőképpen kihangsúlyozza karcsú alakját, s még hangsúlyosabbá tegye széles csípőjét, illetve dekoltázsát.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-05-10 16:30:37
Üzenet elküldve: 2024-05-10 16:30:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dolgának végeztével kissé visszavonul, hogy rendbe szedje magát. Hátát a falnak vetve szusszan meg egy kevés ideig, halántékát pedig a hűvös kőnek veti. Nem igazán illik hozzá ez a csapos szerep, ezt meg kell hagyni. De ha hasznosnak akar látszani, muszáj engednie némileg kényelméből. És mindenki - de főleg Mardeii - a tanúja rá, hogy mindent beleadott ma is. Elgondolkodik, hogy vajon zargassa-e Alissänát. Mindig szeret ott legyeskedni körülötte. Ugyanakkor a pillangó határozottan kijelentette, hogy pihenni óhajt, így kénytelen kelletlen, de visszaindul a fogadótér felé. Mivel a szobájuk manapság közös, lehet, hogy beveti magát valamelyik vendégszobába. Talán a fürdőbe! Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy érzi, jól esne most neki egy fürdő.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:43:24
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
-Talán igazad van. *Szórakozottan csavargat egy kósza fürtöt füle mögött. Lehet, hogy tényleg nem jó ötlet most itt hagyni a tavernát... De mikor, ha nem most?
A félbehagyott mozdulat felkelti az érdeklődését, de nem fűz hozzá megjegyzést. Nem bír kimondottan magas érzelmi intelligenciával, de még egy gyerek is helyére tudná tenni a kirakós ezen darabját.*
-Miért, az tetszik? *Vigyorodik el Alissäna tanácsán, miközben felül. Szavai nyomán még inkább széthúzza elnyűtt ruháját mellkastájékon, mi éppen, hogy nem csúszik le most válláról.*
-A mutatós viselet az én szakmámban nem túl előnyös. De egy ing talán tényleg elkélne. *Méricskéli ruházatát.*
-Arra mérget vehetsz. *Feleli foghegyről. Való igaz, hogy hónapokig dúskálna a kurtizán nyújtotta élvezetekben, ha megtehetné. Hátát az ágy támlájának veti, onnan szemléli a pillangó ténykedését.*
-Haldrian úr. *Visszhangozza mélázva. Megtisztelő cím, el tudná képzelni, mégis roppant idegenül hangzik Alissäna szájából. A készségességre ennek ellenére hamar beindul fantáziája. Nehéz eldönteni viszont, hogy a pillangó komoly felhívást intézett felé, vagy csak szórakozik. Az utóbbira gyanakodik, elvégre ha valós szándékok vezérelnék a lányt, biztosan többet tenne az ügy érdekében.*
-Hogyne. Hisz egy tehetős úr vagyok immáron. *Jelzésértékűen megcsörrenti a kezében szorongatott erszényt, mielőtt visszarejtené belső zsebébe.*
-Felettébb tehetős. *Fogalma sincs, hol hallotta a szót, de tetszik neki. Gondolataiba merülve bámulja körmeit egy darabig, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Viszont... Az öreg Kucsmás ilyen tájt visz halat a tharg piacra. Ha hamar nekiindulunk, felkapaszkodhatunk hozzá! *Felegyenesedik. Bármennyire is hívogató Alissäna, szeretné elverni az aranyat, méghozzá hamar. Persze nem zárkózik el attól se, hogy itt maradjon. A lány társaságánál nem ismer csábítóbbat.*
-Talán igazad van. *Szórakozottan csavargat egy kósza fürtöt füle mögött. Lehet, hogy tényleg nem jó ötlet most itt hagyni a tavernát... De mikor, ha nem most?
A félbehagyott mozdulat felkelti az érdeklődését, de nem fűz hozzá megjegyzést. Nem bír kimondottan magas érzelmi intelligenciával, de még egy gyerek is helyére tudná tenni a kirakós ezen darabját.*
-Miért, az tetszik? *Vigyorodik el Alissäna tanácsán, miközben felül. Szavai nyomán még inkább széthúzza elnyűtt ruháját mellkastájékon, mi éppen, hogy nem csúszik le most válláról.*
-A mutatós viselet az én szakmámban nem túl előnyös. De egy ing talán tényleg elkélne. *Méricskéli ruházatát.*
-Arra mérget vehetsz. *Feleli foghegyről. Való igaz, hogy hónapokig dúskálna a kurtizán nyújtotta élvezetekben, ha megtehetné. Hátát az ágy támlájának veti, onnan szemléli a pillangó ténykedését.*
-Haldrian úr. *Visszhangozza mélázva. Megtisztelő cím, el tudná képzelni, mégis roppant idegenül hangzik Alissäna szájából. A készségességre ennek ellenére hamar beindul fantáziája. Nehéz eldönteni viszont, hogy a pillangó komoly felhívást intézett felé, vagy csak szórakozik. Az utóbbira gyanakodik, elvégre ha valós szándékok vezérelnék a lányt, biztosan többet tenne az ügy érdekében.*
-Hogyne. Hisz egy tehetős úr vagyok immáron. *Jelzésértékűen megcsörrenti a kezében szorongatott erszényt, mielőtt visszarejtené belső zsebébe.*
-Felettébb tehetős. *Fogalma sincs, hol hallotta a szót, de tetszik neki. Gondolataiba merülve bámulja körmeit egy darabig, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Viszont... Az öreg Kucsmás ilyen tájt visz halat a tharg piacra. Ha hamar nekiindulunk, felkapaszkodhatunk hozzá! *Felegyenesedik. Bármennyire is hívogató Alissäna, szeretné elverni az aranyat, méghozzá hamar. Persze nem zárkózik el attól se, hogy itt maradjon. A lány társaságánál nem ismer csábítóbbat.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:23:52
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:23:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nagyokat pislogva hallgatja a fattyú heves tiltakozását, s természetesen a tőle megszokott túlzó monológját. Kicsit melengeti szívét, hogy valóban semmi nem változott, Haldrian is ugyanolyan vele most is, mint eddig.*
- Aha, szóval nagy kutya.
*Kénytelen elnyomni mosolyát, és tőle megszokott megjegyzéseit. Imádja a fiút piszkálni, s annak hatalmas önbecsülését picit lejjebb nyomni, de még mindig leheletnyit távolságtartó, ezért ez most nem engedi meg magának.*
- Elkísérlek, ha szeretnéd. De nem biztos, hogy most kellene. Nem hiszem, hogy a Kisasszony örülne, ha a tavernát a két morcosra hagynánk.
*Alissäna szavaiból viszont érzékelhető, hogy kissé bizonytalan, Haldrian felismerheti, hogy némi ráhatással meg tudja győzni a kis kurtizánt. Törekszik arra, hogy közömbösnek tűnjön, holott igazán felcsigázza a lehetőség. Szereti az aranyat, de a legjobban elkölteni szereti. Már látja is lelki szemei előtt, hogy mindenféle finom étellel és drága csecsebecsével pakolnak fel. Sóhajt egyet. Emlékeztetnie kell magát, hogy ez nem az ő aranya.*
- Valami szép ruhát vehetnénk neked. Egy mutatós ing és még jobban bomlani fognak utánad a lányok. Csak annyi a titok, hogy picit nyitva hagyd felül, hogy látszódjon a mellkasod egy része.
*Karnyújtásnyira van tőle a fattyú, ezért ösztönösen nyúl felé, hogy megérintse az említett területet, de a mozdulat közben megfagy, majd kihátrál.
"Enyém legyél" kirázza a hideg ettől a birtokos jelzőtől, s nem tudja eldönteni, hogy a kellemes vagy kellemetlen értelemben. Általában nincsen problémája ezzel, sok ügyfelével játsszák ezeket a színjátékokat, de úgy érzi Haldriannal most zavaros a viszonyuk, ezért nem tud ezzel mit kezdeni. Végül emlékezeti magát, hogy ez a dolga. Nem szabad túlgondolnia, ő csupán egy mutatós játékszer, amiben örömüket lelhetik mások.*
- Ha rajtad múlna sosem hagynám el az ágyat.
*Visszaül korábbi helyére az asztalához, hogy az aprócska kendővel újra ékszerei tisztogatásába kezdjen.*
- Jellemzően tehetős urak a partnereim.
*Válla felett hátra pillant egy gonosz kis mosollyal arcán.*
- Vagy szeretnéd, hogy uramnak nevezzelek mostantól? *Eljátszadozik ennek gondolatával, rögtön elő is veszi a kuncsaftok által már ismert mesterkélt hangját.*
- Mit tehetek Önért ó nagyságos Haldrian úr? Szeretné ha segítenék ellazulni drága jó uram?
*Rövid nevetéssel fordul vissza az asztalához. Ha nem látja a fiút, úgy kicsit könnyebb távol tartania tőle magát.*
*Nagyokat pislogva hallgatja a fattyú heves tiltakozását, s természetesen a tőle megszokott túlzó monológját. Kicsit melengeti szívét, hogy valóban semmi nem változott, Haldrian is ugyanolyan vele most is, mint eddig.*
- Aha, szóval nagy kutya.
*Kénytelen elnyomni mosolyát, és tőle megszokott megjegyzéseit. Imádja a fiút piszkálni, s annak hatalmas önbecsülését picit lejjebb nyomni, de még mindig leheletnyit távolságtartó, ezért ez most nem engedi meg magának.*
- Elkísérlek, ha szeretnéd. De nem biztos, hogy most kellene. Nem hiszem, hogy a Kisasszony örülne, ha a tavernát a két morcosra hagynánk.
*Alissäna szavaiból viszont érzékelhető, hogy kissé bizonytalan, Haldrian felismerheti, hogy némi ráhatással meg tudja győzni a kis kurtizánt. Törekszik arra, hogy közömbösnek tűnjön, holott igazán felcsigázza a lehetőség. Szereti az aranyat, de a legjobban elkölteni szereti. Már látja is lelki szemei előtt, hogy mindenféle finom étellel és drága csecsebecsével pakolnak fel. Sóhajt egyet. Emlékeztetnie kell magát, hogy ez nem az ő aranya.*
- Valami szép ruhát vehetnénk neked. Egy mutatós ing és még jobban bomlani fognak utánad a lányok. Csak annyi a titok, hogy picit nyitva hagyd felül, hogy látszódjon a mellkasod egy része.
*Karnyújtásnyira van tőle a fattyú, ezért ösztönösen nyúl felé, hogy megérintse az említett területet, de a mozdulat közben megfagy, majd kihátrál.
"Enyém legyél" kirázza a hideg ettől a birtokos jelzőtől, s nem tudja eldönteni, hogy a kellemes vagy kellemetlen értelemben. Általában nincsen problémája ezzel, sok ügyfelével játsszák ezeket a színjátékokat, de úgy érzi Haldriannal most zavaros a viszonyuk, ezért nem tud ezzel mit kezdeni. Végül emlékezeti magát, hogy ez a dolga. Nem szabad túlgondolnia, ő csupán egy mutatós játékszer, amiben örömüket lelhetik mások.*
- Ha rajtad múlna sosem hagynám el az ágyat.
*Visszaül korábbi helyére az asztalához, hogy az aprócska kendővel újra ékszerei tisztogatásába kezdjen.*
- Jellemzően tehetős urak a partnereim.
*Válla felett hátra pillant egy gonosz kis mosollyal arcán.*
- Vagy szeretnéd, hogy uramnak nevezzelek mostantól? *Eljátszadozik ennek gondolatával, rögtön elő is veszi a kuncsaftok által már ismert mesterkélt hangját.*
- Mit tehetek Önért ó nagyságos Haldrian úr? Szeretné ha segítenék ellazulni drága jó uram?
*Rövid nevetéssel fordul vissza az asztalához. Ha nem látja a fiút, úgy kicsit könnyebb távol tartania tőle magát.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-10 02:03:41
Üzenet elküldve: 2024-03-10 02:03:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna//
*Elvigyorodik látván Alissäna reakcióját. Valami ilyesmire számított; izgatott óvatoskodásra. Ismeri véli annyira a lányt, hogy tudja, a mohósága úgy is felülkerekedik majd félelmén.
A heves reakcióra felháborodás ül arcára, persze csak megjátszott. Felül az ágyban, hogy úgy korholja a lányt érte.*
-Dehogy sejt! Ehh, aki ennyi arannyal mászkál a Kikötőben, ne csodálkozzon! És különben is, honnan tudná? Simán azt gondolhatja, hogy az utcán lopták meg. Lehet, hogy megtörtént azóta is. És különben is, ennyi arannyal már én vagyok a nagy kutya!
*A következőkre csak vidoran a fejét rázza.*
-Túl sokat aggódsz! Na figyelj. Ha ennyire félsz, akkor elmegyek a tharg piacra és ott költöm el. Nem volt még ekkora zsákmányom, megadom a módját. Velem akarsz jönni? *Még mindig vigyorog. Jó programnak tűnik, hogy az elfel verjen a seggére a szerzeményének.*
-De persze hagyok annyit magamnál, hogy jó sok időre az enyém legyél. *Tekintete végigsiklik a lányon, mint akinek a fejében már ott van, miként és hogyan tervezi megvalósítani ezt.*
-Mármint ha nincs vendég persze. *Csücsörít szakavatottan. Elvégre tudja, hogy a fogadó az első, vagy mi. Ahogy elnézi a lányt, a zsákmány hallatán az is hamar túltette magát a fogadótérben történt beszélgetésen. Ez a tényállás a legkevésbé sem zavarja.
Visszadől az ágyra, kezeit pedig tarkója alá tűri, miközben ábrándozva vizslatja a plafont.*
-Bár lehet, hogy nekik is várniuk kell. Elvégre egy gazdag úr a partnered.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 02:03:55
*Elvigyorodik látván Alissäna reakcióját. Valami ilyesmire számított; izgatott óvatoskodásra. Ismeri véli annyira a lányt, hogy tudja, a mohósága úgy is felülkerekedik majd félelmén.
A heves reakcióra felháborodás ül arcára, persze csak megjátszott. Felül az ágyban, hogy úgy korholja a lányt érte.*
-Dehogy sejt! Ehh, aki ennyi arannyal mászkál a Kikötőben, ne csodálkozzon! És különben is, honnan tudná? Simán azt gondolhatja, hogy az utcán lopták meg. Lehet, hogy megtörtént azóta is. És különben is, ennyi arannyal már én vagyok a nagy kutya!
*A következőkre csak vidoran a fejét rázza.*
-Túl sokat aggódsz! Na figyelj. Ha ennyire félsz, akkor elmegyek a tharg piacra és ott költöm el. Nem volt még ekkora zsákmányom, megadom a módját. Velem akarsz jönni? *Még mindig vigyorog. Jó programnak tűnik, hogy az elfel verjen a seggére a szerzeményének.*
-De persze hagyok annyit magamnál, hogy jó sok időre az enyém legyél. *Tekintete végigsiklik a lányon, mint akinek a fejében már ott van, miként és hogyan tervezi megvalósítani ezt.*
-Mármint ha nincs vendég persze. *Csücsörít szakavatottan. Elvégre tudja, hogy a fogadó az első, vagy mi. Ahogy elnézi a lányt, a zsákmány hallatán az is hamar túltette magát a fogadótérben történt beszélgetésen. Ez a tényállás a legkevésbé sem zavarja.
Visszadől az ágyra, kezeit pedig tarkója alá tűri, miközben ábrándozva vizslatja a plafont.*
-Bár lehet, hogy nekik is várniuk kell. Elvégre egy gazdag úr a partnered.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 02:03:55
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2024-03-10 00:05:23
Üzenet elküldve: 2024-03-10 00:05:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Nem számít arra, hogy látogatója érkezik, s főleg arra nem, hogy Haldrian lesz az. Meglepettségét nem rejti el a fattyú elől, akivel nem is tudja pontosan hányadán is állnak a kényelmetlen beszélgetést követően. A fattyú viszont önfeledtnek tűnik, mintha mi sem történt volna. Alissäna viszont nem lép ilyen könnyen túl a történteken, ezért igyekszik óvatosnak lenni.
Már fordul is vissza ékszereihez, hogy a szótlanul folytassa korábbi elfoglaltságát, de az arany csörgése kizökkenti ebből. Túl jól ismeri e hangot, s túlzottan szereti is ahhoz, hogy ne pillantson annak irányába.*
- Hogy... tessék?
*Mindent eldob kezéből, kicsit még meg is szédül, főleg amikor látva a vaskos erszényt rájön, hogy ezúttal a félvér nem füllent. Szemei elkerekednek, rögvest fölpattan, még a széke kitolásával sem bajlódik, így az megbillen és felborul.*
- Ez komolyan mind tőle van?
*Muszáj oda lépnie, hogy alaposabban szemügyre vehesse, már amennyiben Haldrian megbízik benne eléggé és engedi ezt neki. Ha igen, akkor az erszény száját résnyire nyitva bele kukkant.*
- Baszdki!
*Teljesen letaglózza a tény. Az ágyra roskad, és igyekszik némi józan gondolatot erőltetni magába, hiszen már kész lenne egy hatig koptatni a fattyút azért, hogy ezt az összeget kicsalhassa belőle.*
- Tényleg valami nagy kutya lehet. Fel sem tűnt neki? Nem sejt semmit?
*Bevillan neki, hogy valójában erre kelhetett a fiúnak, s erről mit sem sejtett. Nem tudja hogyan érezze magát ettől, ezért nem is törődik vele inkább.*
- Nem, még soha. Legfeljebb álmaimban. Gondolom neked sem volt még ekkora zsákmányod.
*Idegességében alsó ajka harapdálásába kezd.*
- El kell rejtened több kisebb adagban. És nem szabad semmi látványos butaságot venned, akkor is rá fognak jönni.
*Nem számít arra, hogy látogatója érkezik, s főleg arra nem, hogy Haldrian lesz az. Meglepettségét nem rejti el a fattyú elől, akivel nem is tudja pontosan hányadán is állnak a kényelmetlen beszélgetést követően. A fattyú viszont önfeledtnek tűnik, mintha mi sem történt volna. Alissäna viszont nem lép ilyen könnyen túl a történteken, ezért igyekszik óvatosnak lenni.
Már fordul is vissza ékszereihez, hogy a szótlanul folytassa korábbi elfoglaltságát, de az arany csörgése kizökkenti ebből. Túl jól ismeri e hangot, s túlzottan szereti is ahhoz, hogy ne pillantson annak irányába.*
- Hogy... tessék?
*Mindent eldob kezéből, kicsit még meg is szédül, főleg amikor látva a vaskos erszényt rájön, hogy ezúttal a félvér nem füllent. Szemei elkerekednek, rögvest fölpattan, még a széke kitolásával sem bajlódik, így az megbillen és felborul.*
- Ez komolyan mind tőle van?
*Muszáj oda lépnie, hogy alaposabban szemügyre vehesse, már amennyiben Haldrian megbízik benne eléggé és engedi ezt neki. Ha igen, akkor az erszény száját résnyire nyitva bele kukkant.*
- Baszdki!
*Teljesen letaglózza a tény. Az ágyra roskad, és igyekszik némi józan gondolatot erőltetni magába, hiszen már kész lenne egy hatig koptatni a fattyút azért, hogy ezt az összeget kicsalhassa belőle.*
- Tényleg valami nagy kutya lehet. Fel sem tűnt neki? Nem sejt semmit?
*Bevillan neki, hogy valójában erre kelhetett a fiúnak, s erről mit sem sejtett. Nem tudja hogyan érezze magát ettől, ezért nem is törődik vele inkább.*
- Nem, még soha. Legfeljebb álmaimban. Gondolom neked sem volt még ekkora zsákmányod.
*Idegességében alsó ajka harapdálásába kezd.*
- El kell rejtened több kisebb adagban. És nem szabad semmi látványos butaságot venned, akkor is rá fognak jönni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259