Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-06-01 00:32:43
Üzenet elküldve: 2023-06-01 00:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kezd megbízni Relael-ben, holott a nő erre még semmi komolyabb okot nem adott. Talán a kisugárzása az oka. Vagy a vonzó külsője. Vagy mindkettő. Mindenesetre Agin nem tud nem késztetést érezni arra, hogy ne legyen a nő mellett, vagy hogy ne segítsen neki. Persze a céljáról sem tud megfeledkezni. Már hogyan is tudna? Eleve azért jött el nevelőjétől, hogy teljesítse a célját. *
- Hát persze, ez csak természetes.
* Mosolyog az elf-re, amikor az köszönetet mond neki. Szereti, mikor megvédhet egy nőt. Ha már korábban nem sikerült.
Relael fellobbanó kijelentése őt is feltüzeli. Előrehajol, és mélyen a nő szemébe néz. *
- Ez a beszéd. Intézzük el azokat a szarosokat, akárkik is legyenek azok.
* Agin tettre kész állapotában, szinte már felállna az ágyból, és mindenkit megölne, aki az útjába kerül. Ő ilyen, simán képes lenne végezni bármilyen férfivel, aki bármilyen módon ártott neki vagy egy szeretett nőjének. Lángra kapott lelkesedését kissé csillapítják Rel következő szavai, aminek következtében megfontolja a dolgokat. *
- Természetesen, számíthatsz rám. * A hangját megköszörüli, próbál minél komolyabb arcot vágni. * Persze csak addig, amig az én feltételeim is teljesülnek. Étel-ital, egy ágy, ahova ledőlthetem az izmos testemet, és továbbra is ilyen gyönyörű nők legyenek a tavernában, mint jómagad.
* Vigyorog egyet, majd lenéz a padlóra. Újra visszatér a komoly archoz, de most nem szándékosan. *
- Persze nekem is van egy célom. Megkeresek valakit, és megölöm. És ez a valaki pedig biztosan valamelyik veszélyes helyen van, valahol a bűnözők közt. Ezért gondoltam, hogy jó ötlet lesz a kikötőbe jönni. Te jártasnak tűnsz ilyen téren. A te oldaladon biztosan megkapom azt, akit keresek. Segíts elérni a célom, és én is segítek neked. Segíts, és mindkét kardom a tied.
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Kezd megbízni Relael-ben, holott a nő erre még semmi komolyabb okot nem adott. Talán a kisugárzása az oka. Vagy a vonzó külsője. Vagy mindkettő. Mindenesetre Agin nem tud nem késztetést érezni arra, hogy ne legyen a nő mellett, vagy hogy ne segítsen neki. Persze a céljáról sem tud megfeledkezni. Már hogyan is tudna? Eleve azért jött el nevelőjétől, hogy teljesítse a célját. *
- Hát persze, ez csak természetes.
* Mosolyog az elf-re, amikor az köszönetet mond neki. Szereti, mikor megvédhet egy nőt. Ha már korábban nem sikerült.
Relael fellobbanó kijelentése őt is feltüzeli. Előrehajol, és mélyen a nő szemébe néz. *
- Ez a beszéd. Intézzük el azokat a szarosokat, akárkik is legyenek azok.
* Agin tettre kész állapotában, szinte már felállna az ágyból, és mindenkit megölne, aki az útjába kerül. Ő ilyen, simán képes lenne végezni bármilyen férfivel, aki bármilyen módon ártott neki vagy egy szeretett nőjének. Lángra kapott lelkesedését kissé csillapítják Rel következő szavai, aminek következtében megfontolja a dolgokat. *
- Természetesen, számíthatsz rám. * A hangját megköszörüli, próbál minél komolyabb arcot vágni. * Persze csak addig, amig az én feltételeim is teljesülnek. Étel-ital, egy ágy, ahova ledőlthetem az izmos testemet, és továbbra is ilyen gyönyörű nők legyenek a tavernában, mint jómagad.
* Vigyorog egyet, majd lenéz a padlóra. Újra visszatér a komoly archoz, de most nem szándékosan. *
- Persze nekem is van egy célom. Megkeresek valakit, és megölöm. És ez a valaki pedig biztosan valamelyik veszélyes helyen van, valahol a bűnözők közt. Ezért gondoltam, hogy jó ötlet lesz a kikötőbe jönni. Te jártasnak tűnsz ilyen téren. A te oldaladon biztosan megkapom azt, akit keresek. Segíts elérni a célom, és én is segítek neked. Segíts, és mindkét kardom a tied.
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:08:20
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:08:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ez őszintén megnyugtat.
*Drámaian szívére helyezi kézfejét, s eközben megkönnyebbült sóhajjal szelíden mosolyog a fiúra. Valóban örül ha nem feltételeznek róla szörnyűségeket, és nem csupán a meglepetés ereje miatt.
Megindító előtörténete és remek alakítása most is meghozza a várt eredményt, s mint mindig mikor gyönge nőhöz méltóan sajnáltatja magát, most is lelkes jelentkező siet, hogy vigasszal kínálja. Persze Relael részéről ez nem több a szokásos játszmázásnál, de most sem élvezi kevésbé mint egykoron.
~ Túl könnyű. ~
Éppen csak nem szipog, hálásan pislog Aginra, aki annyira igyekszik lovagias lenni.*
- Köszönöm.
*Sóhajtja megkönnyebbülve.*
- Jó ezt hallani.
*A közeledést követően számított az érintésre, mégis enyhe meglepettséggel pillant a hozzáérő karra, ugyanakkor nem húzódik el a fiútól. Lát benne potenciált, főleg a lojalitásában és abban, hogy milyen tisztelettel viszonyul hozzá. Talán lehet ő Samonyr pótléka, s ha ezúttal ügyesebben keveri a kártyákat, akkor egy kevésbé destruktív, szomorú verzióját kapja. Ezeken töpreng, mindent igen alaposan fontolóra vesz, önös szándékairól viszont egyáltalán nem árulkodik kedves arca.
A következő mondat viszont ugyancsak megdöbbenti őt, valójában láthatóan el is gondolkodik a kérdésen. A büszkeségét tagadhatatlanul piszkálja, hogy az elkövetők büntetlenül megfoszthatták mindenétől, ugyanakkor a józanság apró szikrája óva inti Relael tébolytól tomboló elméjét.*
- Szívesen porig égetném a helyet, úgy ahogy azt ők is tették.
*Vallja meg őszintén, s némi higgadtságot erőltet magára. Sikolyok és az égett hús szagának gondolata is a bosszú kéjes örömével tölti el őt, s mindenféle izgatottság érzésével cselekvésre kívánja ösztökélni az elf nőt.*
- Ugyanakkor ez nem ilyen egyszerű. Ez egy hatalmas vállalás, s jelenleg nem rendelkezem elég erővel ehhez. De mindenképpen a terveim között szerepel és örülnék, ha tudhatnám, hogy ebben a tervben rád is számíthatok, ahogy először is bizonyítottad ezt.
*Megint Aginra mosolyog, akin érzékeli a tenni akarást, de jól tudja, hogy ezt a vihar csitítania kell egyelőre, ha nem akarja a halálba küldeni magukat.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ez őszintén megnyugtat.
*Drámaian szívére helyezi kézfejét, s eközben megkönnyebbült sóhajjal szelíden mosolyog a fiúra. Valóban örül ha nem feltételeznek róla szörnyűségeket, és nem csupán a meglepetés ereje miatt.
Megindító előtörténete és remek alakítása most is meghozza a várt eredményt, s mint mindig mikor gyönge nőhöz méltóan sajnáltatja magát, most is lelkes jelentkező siet, hogy vigasszal kínálja. Persze Relael részéről ez nem több a szokásos játszmázásnál, de most sem élvezi kevésbé mint egykoron.
~ Túl könnyű. ~
Éppen csak nem szipog, hálásan pislog Aginra, aki annyira igyekszik lovagias lenni.*
- Köszönöm.
*Sóhajtja megkönnyebbülve.*
- Jó ezt hallani.
*A közeledést követően számított az érintésre, mégis enyhe meglepettséggel pillant a hozzáérő karra, ugyanakkor nem húzódik el a fiútól. Lát benne potenciált, főleg a lojalitásában és abban, hogy milyen tisztelettel viszonyul hozzá. Talán lehet ő Samonyr pótléka, s ha ezúttal ügyesebben keveri a kártyákat, akkor egy kevésbé destruktív, szomorú verzióját kapja. Ezeken töpreng, mindent igen alaposan fontolóra vesz, önös szándékairól viszont egyáltalán nem árulkodik kedves arca.
A következő mondat viszont ugyancsak megdöbbenti őt, valójában láthatóan el is gondolkodik a kérdésen. A büszkeségét tagadhatatlanul piszkálja, hogy az elkövetők büntetlenül megfoszthatták mindenétől, ugyanakkor a józanság apró szikrája óva inti Relael tébolytól tomboló elméjét.*
- Szívesen porig égetném a helyet, úgy ahogy azt ők is tették.
*Vallja meg őszintén, s némi higgadtságot erőltet magára. Sikolyok és az égett hús szagának gondolata is a bosszú kéjes örömével tölti el őt, s mindenféle izgatottság érzésével cselekvésre kívánja ösztökélni az elf nőt.*
- Ugyanakkor ez nem ilyen egyszerű. Ez egy hatalmas vállalás, s jelenleg nem rendelkezem elég erővel ehhez. De mindenképpen a terveim között szerepel és örülnék, ha tudhatnám, hogy ebben a tervben rád is számíthatok, ahogy először is bizonyítottad ezt.
*Megint Aginra mosolyog, akin érzékeli a tenni akarást, de jól tudja, hogy ezt a vihar csitítania kell egyelőre, ha nem akarja a halálba küldeni magukat.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-04-18 17:31:30
Üzenet elküldve: 2023-04-18 17:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
* Amíg Relael az érdekházasságokról és a vagyonáról beszél, Agin csupán aprókat biccent. Sok mindent nem tud hozzáfűzni, elvégre ő az apját is alig ismerte, nemhogy örököljön tőle valamit. Nem ért ő ezekhez a vagyon dolgokhoz vagy az efféle csalafintaságokhoz, mint az érdekházasság, persze nagyon nem is érdekli. Fogalma sincs, hogy kik most a nagygazdagok, de amíg nem látja érdekét benne, nem is nagyon akarja megtudni. Relael persze kivétel, hiszen az asszonyság megismerésében bőven akad érdeke, elég ha csak a szobára gondol, ahol most éppen beszélnek. *
- Soha nem is gondoltam rólad.
* Teszi hozzá, majd előrehajol, és két kezével megpróbálja megfogni a nő kezét. Ha sikerül, akkor óvatosan és lassan simogatni kezdi, miközben Rel szomorkodik. *
- Tudom mire gondolsz.
* Hát persze, hogy tudja. Már ezerszer látta, hogy a nevelője ezt hogyan is csinálja. Persze eddig még sosem neki öntötték ki a szívüket a nők, de úgy tűnik, hogy az ő ideje is eljött. Nincs más dolga, mint megvigasztalni a nőszemélyt, s utána pedig kitudja, hogy mit kaphat. Agin előveszi a legmegértőbb arcát, ami talán azt sugallja majd Rel-nek, hogy már semmi miatt sem kell aggódnia, hiszen ő itt van, és mindentől megvédi. Vagy valami ilyesmit. Lassú mozdulatokkal áll fel székéről, és ül le az ágyra, az elf mellé. *
- Ne aggódj, minden rendben lesz.
* Egy kisebb hezitálás után elindítja a karját, hogy oldalt átkarolja Relt. Ha sikerül, megtartja a pozíciót. És akkor észreveszi, hogy az elf a tetovált karjával foglalkozik. Nem érti, hogy miért nem akarja tudni a tetteseket. Kicsit meginog a vigasztalásban, és értetlenkedni kezd. *
-Nem, nem mindegy. Felgyújtották a házatokat, és annyiban hagyod? Miért nem keresed meg, és vágod le az ujjait?
* Ő mindenképp ezt fogja tenni azzal, aki vele is hasonlót cselekedett. Sőt, sokkal rosszabbat. *
- Az ilyen alakok miatt vonz. Talán ott te is megkaphatod azt, aki ezt művelte veled. Menjünk oda együtt! Ne aggódj, nem lesz baj.
* Már végképp kezdi elengedni a kedves, vigasztaló szerepet. Helyét a gyűlölet veszi át, amit a gyújtogatók iránt érez. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.18 17:31:46
//Második szál//
* Amíg Relael az érdekházasságokról és a vagyonáról beszél, Agin csupán aprókat biccent. Sok mindent nem tud hozzáfűzni, elvégre ő az apját is alig ismerte, nemhogy örököljön tőle valamit. Nem ért ő ezekhez a vagyon dolgokhoz vagy az efféle csalafintaságokhoz, mint az érdekházasság, persze nagyon nem is érdekli. Fogalma sincs, hogy kik most a nagygazdagok, de amíg nem látja érdekét benne, nem is nagyon akarja megtudni. Relael persze kivétel, hiszen az asszonyság megismerésében bőven akad érdeke, elég ha csak a szobára gondol, ahol most éppen beszélnek. *
- Soha nem is gondoltam rólad.
* Teszi hozzá, majd előrehajol, és két kezével megpróbálja megfogni a nő kezét. Ha sikerül, akkor óvatosan és lassan simogatni kezdi, miközben Rel szomorkodik. *
- Tudom mire gondolsz.
* Hát persze, hogy tudja. Már ezerszer látta, hogy a nevelője ezt hogyan is csinálja. Persze eddig még sosem neki öntötték ki a szívüket a nők, de úgy tűnik, hogy az ő ideje is eljött. Nincs más dolga, mint megvigasztalni a nőszemélyt, s utána pedig kitudja, hogy mit kaphat. Agin előveszi a legmegértőbb arcát, ami talán azt sugallja majd Rel-nek, hogy már semmi miatt sem kell aggódnia, hiszen ő itt van, és mindentől megvédi. Vagy valami ilyesmit. Lassú mozdulatokkal áll fel székéről, és ül le az ágyra, az elf mellé. *
- Ne aggódj, minden rendben lesz.
* Egy kisebb hezitálás után elindítja a karját, hogy oldalt átkarolja Relt. Ha sikerül, megtartja a pozíciót. És akkor észreveszi, hogy az elf a tetovált karjával foglalkozik. Nem érti, hogy miért nem akarja tudni a tetteseket. Kicsit meginog a vigasztalásban, és értetlenkedni kezd. *
-Nem, nem mindegy. Felgyújtották a házatokat, és annyiban hagyod? Miért nem keresed meg, és vágod le az ujjait?
* Ő mindenképp ezt fogja tenni azzal, aki vele is hasonlót cselekedett. Sőt, sokkal rosszabbat. *
- Az ilyen alakok miatt vonz. Talán ott te is megkaphatod azt, aki ezt művelte veled. Menjünk oda együtt! Ne aggódj, nem lesz baj.
* Már végképp kezdi elengedni a kedves, vigasztaló szerepet. Helyét a gyűlölet veszi át, amit a gyújtogatók iránt érez. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.18 17:31:46
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-03-09 21:41:38
Üzenet elküldve: 2023-03-09 21:41:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
*Nagyokat pislog Agin kijelentésére.*
- Mondjuk ezt én sem feltétlenül értem, de hát én népemnek elég sok ideje van, így mi aligha kell elsiessük a házasságot, hacsak nem egy tehetős uraságról van szó, akiről nem érdemes lemaradni.
*Tárgyilagos, már-már hideg kijelentése mellé továbbra is kedves mosoly társul.*
- Áh, azt jelentős mértékben családomnak, pontosabban atyámnak köszönhetem, különösen azt, hogy volt oly kedves és idő előtt eltávozott Eeyrhez, így vagyona rám szállt. Már amennyit a pór nem rabolt és pusztított el.
*Meg amennyit korábbi szívességek behajtásából sikerült összekaparnia, de ez már elég megalázó a számára ahhoz, hogy ne kívánja megosztani a fiúval.
Megrebbennek pillái amikor ráébred, hogy lehet túl őszinte volt. Szeretné ha komolyan vennék őt, ugyanakkor még mindig ragaszkodik ahhoz a kellemes látszathoz, amit olyan sok év kemény munkájával és elfojtásaival alakított ki magáról.*
- Persze nem vagyok én olyan szörnyű, vérengző alak.
*Ártatlanabb arcát ölti magára, s mivel tapasztalt hazudozó, ezért színjátéka most is igen hihetőre sikeredik.*
- De hát ebben a világban aligha boldogulhatunk másként, különösen itt. A városban viszont nem maradhattam a sok szörnyűség után.
*Szomorkásan lebiggyeszti ajkait, még meg is remeg álla, ahogy felidézi milyen szörnyű módon taszították ki otthonából. Valóban szörnyű volt a lázadás, s valóban megviselte őt, most viszont számító módon él vissza ezzel, hogy még tovább tetszeleghessen az áldozat szerepében a hősies ifjú előtt.*
- Tényleg?
*Kicsit még rájátszik előadására, szinte csodálattal pillant fel Aginra, aki nyugtató szavakkal igyekszik csillapítani állítólagos zaklatottságát.*
- Azt én is nagyon remélem.
*Már éppen megnyugodna, amikor a fiú felhívja figyelmét egy apró figyelmetlenségre, ami áttörte Relael gondosan megkomponált előadását. Tekintetével követi Aginét a tetoválásig, amit zavartan rejt el azzal, hogy karját oldalához simítja.*
- Hosszú történet. Elég kellemetlen rám nézve, de egyébként nem tudom kiknek a műve lehet.
*Abban pedig nem biztos, hogy most tudni akarja. Egyelőre más dolga van, talán majd egyszer ez is listájára kerül.*
- Ah, nem, a csőcselék olyan tömegbe verődött, aligha ismerném fel bármelyiket is. Pont látogatóban voltam egy ismerős nemesi háznál, amikor megláttuk a füstöt az ablakból. Aztán már nem volt időnk menekülni, olyan gyorsan szabadult el az egész.
*Megfeszülnek állkapcsai a szünetek közben, ahogy arra gondol mennyire félt. Néhány koszos arcú műveletlen senki miatt remegtek meg akkor lábai, s az egyiknek még volt is képe maga alá gyűrni őt.*
- Mindegy is.
*Legyint.*
- Rég volt már.
*Valójában nem, s talán sosem lesz elég régen ahhoz, hogy homályosodjanak az emlékek.*
- Miért vonz annyira Sárváros? Csak a veszély miatt?
//Második szál//
*Nagyokat pislog Agin kijelentésére.*
- Mondjuk ezt én sem feltétlenül értem, de hát én népemnek elég sok ideje van, így mi aligha kell elsiessük a házasságot, hacsak nem egy tehetős uraságról van szó, akiről nem érdemes lemaradni.
*Tárgyilagos, már-már hideg kijelentése mellé továbbra is kedves mosoly társul.*
- Áh, azt jelentős mértékben családomnak, pontosabban atyámnak köszönhetem, különösen azt, hogy volt oly kedves és idő előtt eltávozott Eeyrhez, így vagyona rám szállt. Már amennyit a pór nem rabolt és pusztított el.
*Meg amennyit korábbi szívességek behajtásából sikerült összekaparnia, de ez már elég megalázó a számára ahhoz, hogy ne kívánja megosztani a fiúval.
Megrebbennek pillái amikor ráébred, hogy lehet túl őszinte volt. Szeretné ha komolyan vennék őt, ugyanakkor még mindig ragaszkodik ahhoz a kellemes látszathoz, amit olyan sok év kemény munkájával és elfojtásaival alakított ki magáról.*
- Persze nem vagyok én olyan szörnyű, vérengző alak.
*Ártatlanabb arcát ölti magára, s mivel tapasztalt hazudozó, ezért színjátéka most is igen hihetőre sikeredik.*
- De hát ebben a világban aligha boldogulhatunk másként, különösen itt. A városban viszont nem maradhattam a sok szörnyűség után.
*Szomorkásan lebiggyeszti ajkait, még meg is remeg álla, ahogy felidézi milyen szörnyű módon taszították ki otthonából. Valóban szörnyű volt a lázadás, s valóban megviselte őt, most viszont számító módon él vissza ezzel, hogy még tovább tetszeleghessen az áldozat szerepében a hősies ifjú előtt.*
- Tényleg?
*Kicsit még rájátszik előadására, szinte csodálattal pillant fel Aginra, aki nyugtató szavakkal igyekszik csillapítani állítólagos zaklatottságát.*
- Azt én is nagyon remélem.
*Már éppen megnyugodna, amikor a fiú felhívja figyelmét egy apró figyelmetlenségre, ami áttörte Relael gondosan megkomponált előadását. Tekintetével követi Aginét a tetoválásig, amit zavartan rejt el azzal, hogy karját oldalához simítja.*
- Hosszú történet. Elég kellemetlen rám nézve, de egyébként nem tudom kiknek a műve lehet.
*Abban pedig nem biztos, hogy most tudni akarja. Egyelőre más dolga van, talán majd egyszer ez is listájára kerül.*
- Ah, nem, a csőcselék olyan tömegbe verődött, aligha ismerném fel bármelyiket is. Pont látogatóban voltam egy ismerős nemesi háznál, amikor megláttuk a füstöt az ablakból. Aztán már nem volt időnk menekülni, olyan gyorsan szabadult el az egész.
*Megfeszülnek állkapcsai a szünetek közben, ahogy arra gondol mennyire félt. Néhány koszos arcú műveletlen senki miatt remegtek meg akkor lábai, s az egyiknek még volt is képe maga alá gyűrni őt.*
- Mindegy is.
*Legyint.*
- Rég volt már.
*Valójában nem, s talán sosem lesz elég régen ahhoz, hogy homályosodjanak az emlékek.*
- Miért vonz annyira Sárváros? Csak a veszély miatt?
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-27 21:33:34
Üzenet elküldve: 2023-02-27 21:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
* Agin nem tartja unalmasnak a falusi létet. Elvégre nevelőjével jól megvoltak, ahogy az imént említette nőkből és borból sem volt hiányuk. Néha akadt egy-egy balhé is, csakhogy ne legyen az egész olyan egysíkú. De ő sosem tervezett a faluban maradni. Elvégre neki más dolga van a nagyvilágban.
Persze tudja ő azt, hogy az igazi bájgúnárok minden szavukkal tudnak a nőknek hízelegni. Úgy tűnik, hogy ez neki is sikerül, elvégre a nő gúnyos hanghordozását nem veszi észre, így csak mosolyogva biccent egyet. *
- Tényleg? Minek olyan hamar megkomolyodni?
* Azon, hogy a nő körülbelül egyidős vele, de mégis kétszer annyit él, kicsit megdöbben. Nem egészen érti az egészet, de nem sokat gondolkozik rajta, inkább úgy csinál, mint ahogy mindig is szokott: vigyorogva hülyeségeket beszél. *
- Akkor te aztán tényleg sok mindent megtapasztaltál. És mondd csak, hogy lettél te ennyire gazdag?
* Feltételezi persze, hogy Rel igenis gazdag, elvégre nem mindenkinek van saját fogadója. *
- Igen, azt elhiszem.
* Elismeri az elf megértését, elvégre látta, hogy pár csúnyább szó után, milyen gyorsan kívánta a sötételf életének a végét korábban. Aginnak persze ezzel nincs semmi problémája, elvégre ő hajtotta végre a halálos csapást. *
~ Talán egyszer Leon esetében is ezt kéri tőlem. ~
* Kétségłvűl örülne neki, ha Leon is a sötételf sorsára jutna, de egyelőre mással kell beérnie, hiszen Rel mást tervez. Ahogy a szemébe néz, kicsit elakad, nem tudja mit mondjon. Kissé elpirul. Valamiért sajnálatot kezd el érezni iránta, de nem tudja, hogy miért. Már-már elveszne az elf tekintetében, mikor magához tér. Nem akarja, hogy a nő csalódjon benne, ezért bugyuta módon próbál enyhíteni a dolgon. *
- Ne aggódj! Két férfi összecsapása nem mindig végződik halállal. Lehet, hogy valaki csak halálközeli állapotba kerül, azt pedig már sokan túlélték. * Felnevet, elvégre élvezi ő az efféle erőszakot. * Nem fogsz senkit sem elveszíteni a személyzetedből. Remélem.
* Észreveszi, ahogy Sárváros hallatára Rel vakarni kezdi a tetoválását. Gondolkozás nélkül megkérdezi az első dolgot, ami eszébe jut. *
- Kitől kaptad azt a tetoválást?
* Hallotta, hogy a Sárváros egy veszélyes hely, de nem gondolta volna, hogy még Rel is ennyire utálja azt. *
- Kár, pedig szívesen elmennék oda.
* Rémes emlékek törnek rá, mikor az égetésről esik szó. Kicsit felemelkedik székéből, közelebb hajol a nőhöz. *
- Felégették a házaitokat? Pontosan kik? Tudod, hogy kik voltak azok?
//Második szál//
* Agin nem tartja unalmasnak a falusi létet. Elvégre nevelőjével jól megvoltak, ahogy az imént említette nőkből és borból sem volt hiányuk. Néha akadt egy-egy balhé is, csakhogy ne legyen az egész olyan egysíkú. De ő sosem tervezett a faluban maradni. Elvégre neki más dolga van a nagyvilágban.
Persze tudja ő azt, hogy az igazi bájgúnárok minden szavukkal tudnak a nőknek hízelegni. Úgy tűnik, hogy ez neki is sikerül, elvégre a nő gúnyos hanghordozását nem veszi észre, így csak mosolyogva biccent egyet. *
- Tényleg? Minek olyan hamar megkomolyodni?
* Azon, hogy a nő körülbelül egyidős vele, de mégis kétszer annyit él, kicsit megdöbben. Nem egészen érti az egészet, de nem sokat gondolkozik rajta, inkább úgy csinál, mint ahogy mindig is szokott: vigyorogva hülyeségeket beszél. *
- Akkor te aztán tényleg sok mindent megtapasztaltál. És mondd csak, hogy lettél te ennyire gazdag?
* Feltételezi persze, hogy Rel igenis gazdag, elvégre nem mindenkinek van saját fogadója. *
- Igen, azt elhiszem.
* Elismeri az elf megértését, elvégre látta, hogy pár csúnyább szó után, milyen gyorsan kívánta a sötételf életének a végét korábban. Aginnak persze ezzel nincs semmi problémája, elvégre ő hajtotta végre a halálos csapást. *
~ Talán egyszer Leon esetében is ezt kéri tőlem. ~
* Kétségłvűl örülne neki, ha Leon is a sötételf sorsára jutna, de egyelőre mással kell beérnie, hiszen Rel mást tervez. Ahogy a szemébe néz, kicsit elakad, nem tudja mit mondjon. Kissé elpirul. Valamiért sajnálatot kezd el érezni iránta, de nem tudja, hogy miért. Már-már elveszne az elf tekintetében, mikor magához tér. Nem akarja, hogy a nő csalódjon benne, ezért bugyuta módon próbál enyhíteni a dolgon. *
- Ne aggódj! Két férfi összecsapása nem mindig végződik halállal. Lehet, hogy valaki csak halálközeli állapotba kerül, azt pedig már sokan túlélték. * Felnevet, elvégre élvezi ő az efféle erőszakot. * Nem fogsz senkit sem elveszíteni a személyzetedből. Remélem.
* Észreveszi, ahogy Sárváros hallatára Rel vakarni kezdi a tetoválását. Gondolkozás nélkül megkérdezi az első dolgot, ami eszébe jut. *
- Kitől kaptad azt a tetoválást?
* Hallotta, hogy a Sárváros egy veszélyes hely, de nem gondolta volna, hogy még Rel is ennyire utálja azt. *
- Kár, pedig szívesen elmennék oda.
* Rémes emlékek törnek rá, mikor az égetésről esik szó. Kicsit felemelkedik székéből, közelebb hajol a nőhöz. *
- Felégették a házaitokat? Pontosan kik? Tudod, hogy kik voltak azok?
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-22 23:40:16
Üzenet elküldve: 2023-02-22 23:40:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
- Megértem. Biztos unalmas volt ott az élet.
*Relael el sem tudná képzelni mit kezdene egy istenek háta mögötti kis faluban, hiszen ő olyan sok változatosságot igényel, feltehetően megbolondulna ott. Bár ami az illeti ez már megtörtént, csak kicsit más formában.*
- Bor és nők, mm.
*Elkalandoznak gondolatait, rögtön kicsit szebb kép tárul elé arról a kopár faluról. Lelki szemei előtt megtelik némi színnel.*
- Áh, értem. Ez érdekes, bizonyosan ebből fakadnak nemes gondolataid.
*Amiket nem feltétlenül kedvel, de rá nézve még lehetnek hasznosak is, emellett pedig tagadhatatlanul szórakoztatja őt valahol Agin jósága. Jellemzően hozzá hasonlóan romlott emberekkel hozza össze a sors, egy kis változatosság nem árt, a végén pedig úgyis bemocskolja az ő lelkét is a métely, ami Relael maga.*
- Áh, milyen... hízelgő. Azt hiszem.
*Cseppet sem gondolja így, erről pedig enyhén gúnyos hanghordozása is árulkodik.*
- Az bizony már szép kor. Másoknak már asszonya és gyerekei vannak ennyi idősen.
*Meg is lepi, kicsit fiatalabbnak hitte Agint, aki annyira tapasztalatlannak tűnik még az életben a számára.*
- Ezek szerint közel egykorúak vagyunk.
*Hümmögi, miközben gyors számításokat végez magában. Tisztába van az évek mennyiségével, de annyira mást jelentenek a múló esztendők az elfek számára, hogy nehéz összehasonlítást végeznie.*
- Persze azt leszámítva, hogy több mint kétszer annyit éltem, mint te.
*Ettől most kivételesen öregnek érzi magát, holott ha tükörbe pillantana egy üdén fiatal leányt látna, akinek nem kell aggódnia rugalmasságát vesztett bőr, fénytelen haj és hulló fogak miatt.*
- Oh, én megértem, tényleg.
*Bizalmasan a fiú felkarjára teszi kézfejét, és gyengéden rászorít. Relael is szívesen leszúrna másokat, csak neki nem kell nyomós indok, amivel Agin rendelkezik, az elf csupán a hecc kedvéért is örömmel vetemedne ilyen borzalmakra. Legalábbis ezt feltételezi magáról, de a képzelet sosem olyan borzalmas mint a valóság, amit a nagyszájú mélységinél is megtapasztalt. Tagadhatatlanul elméjébe égett a jelenet, ahogy a teste erőtlenül csuklott össze, olyan tehetetlenül.
Agin brutális megjegyzésére megrebbennek pillái. A kölyök harciasságát nem vitatja a küzdelem után, ám ez a brutalitás nem várt a részéről. Kicsit talán meg is kellene ijesztenie, de egészen kezd hozzászokni, hogy milyen szörnyű alakok veszik körbe.*
- Oh, hát ez kellemetlen. Mármint, örülnék ha elsimulna köztetek a feszültség, hiszen nehéz lojális és jó személyzetet találni, az pedig igazán elszomorítana ha megölnétek egymást.
*Teátrális sóhajával együtt siralmas képet vág, szaporán pislog párat, minek hatására tekintete is párássá válik. Kíváncsi a fiú hogyan fog reagálni erre, főleg miután ennyire védelmező habitusa a gyengébbik nem irányába.*
- Sárváros, öhm
*Elkezd viszketi csúfos tetoválása helye, ezért megvakarja, hosszan, egyre erősödő intenzitással, amíg igazán pirossá nem válik bőre.*
- Nem, nem jutottam el a város ocsmány furunkulusába, javaslom te is kerüld el. Ha az Őrségnek van egy kis esze, akkor felégetik az egészet.
*Megvonja vállait.*
- Azt mondják a tűz tisztít. Biztos a pór is így gondolta, amikor felégették a házainkat.
//Második szál//
- Megértem. Biztos unalmas volt ott az élet.
*Relael el sem tudná képzelni mit kezdene egy istenek háta mögötti kis faluban, hiszen ő olyan sok változatosságot igényel, feltehetően megbolondulna ott. Bár ami az illeti ez már megtörtént, csak kicsit más formában.*
- Bor és nők, mm.
*Elkalandoznak gondolatait, rögtön kicsit szebb kép tárul elé arról a kopár faluról. Lelki szemei előtt megtelik némi színnel.*
- Áh, értem. Ez érdekes, bizonyosan ebből fakadnak nemes gondolataid.
*Amiket nem feltétlenül kedvel, de rá nézve még lehetnek hasznosak is, emellett pedig tagadhatatlanul szórakoztatja őt valahol Agin jósága. Jellemzően hozzá hasonlóan romlott emberekkel hozza össze a sors, egy kis változatosság nem árt, a végén pedig úgyis bemocskolja az ő lelkét is a métely, ami Relael maga.*
- Áh, milyen... hízelgő. Azt hiszem.
*Cseppet sem gondolja így, erről pedig enyhén gúnyos hanghordozása is árulkodik.*
- Az bizony már szép kor. Másoknak már asszonya és gyerekei vannak ennyi idősen.
*Meg is lepi, kicsit fiatalabbnak hitte Agint, aki annyira tapasztalatlannak tűnik még az életben a számára.*
- Ezek szerint közel egykorúak vagyunk.
*Hümmögi, miközben gyors számításokat végez magában. Tisztába van az évek mennyiségével, de annyira mást jelentenek a múló esztendők az elfek számára, hogy nehéz összehasonlítást végeznie.*
- Persze azt leszámítva, hogy több mint kétszer annyit éltem, mint te.
*Ettől most kivételesen öregnek érzi magát, holott ha tükörbe pillantana egy üdén fiatal leányt látna, akinek nem kell aggódnia rugalmasságát vesztett bőr, fénytelen haj és hulló fogak miatt.*
- Oh, én megértem, tényleg.
*Bizalmasan a fiú felkarjára teszi kézfejét, és gyengéden rászorít. Relael is szívesen leszúrna másokat, csak neki nem kell nyomós indok, amivel Agin rendelkezik, az elf csupán a hecc kedvéért is örömmel vetemedne ilyen borzalmakra. Legalábbis ezt feltételezi magáról, de a képzelet sosem olyan borzalmas mint a valóság, amit a nagyszájú mélységinél is megtapasztalt. Tagadhatatlanul elméjébe égett a jelenet, ahogy a teste erőtlenül csuklott össze, olyan tehetetlenül.
Agin brutális megjegyzésére megrebbennek pillái. A kölyök harciasságát nem vitatja a küzdelem után, ám ez a brutalitás nem várt a részéről. Kicsit talán meg is kellene ijesztenie, de egészen kezd hozzászokni, hogy milyen szörnyű alakok veszik körbe.*
- Oh, hát ez kellemetlen. Mármint, örülnék ha elsimulna köztetek a feszültség, hiszen nehéz lojális és jó személyzetet találni, az pedig igazán elszomorítana ha megölnétek egymást.
*Teátrális sóhajával együtt siralmas képet vág, szaporán pislog párat, minek hatására tekintete is párássá válik. Kíváncsi a fiú hogyan fog reagálni erre, főleg miután ennyire védelmező habitusa a gyengébbik nem irányába.*
- Sárváros, öhm
*Elkezd viszketi csúfos tetoválása helye, ezért megvakarja, hosszan, egyre erősödő intenzitással, amíg igazán pirossá nem válik bőre.*
- Nem, nem jutottam el a város ocsmány furunkulusába, javaslom te is kerüld el. Ha az Őrségnek van egy kis esze, akkor felégetik az egészet.
*Megvonja vállait.*
- Azt mondják a tűz tisztít. Biztos a pór is így gondolta, amikor felégették a házainkat.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-19 20:36:30
Üzenet elküldve: 2023-02-19 20:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
- Muszáj volt. Ott nem sok ismeretlent láthattam, de a falutól távol már akad néhány.
* Nem nagyon ismeri az itteni helyeket, városokat. Ezeket neki nem tanították. Egyedül a faluját ismeri, annak minden lakójával együtt, de nem kellett olyan sokat megjegyezzen. A falu ugyanis kicsi, Agin pedig legtöbbször csak a piac és a nevelőjének háza közti távolságot tette meg. Más tenni- vagy látnivaló nem nagyon volt. *
- Talán egy kicsit, de a legfontosabbakból nem szenvedett hiányt. Borból és nőkből. Legtöbbször ezek miatt balhéztak az emberek, szerencsére én és a nevelőm ott voltunk, hogy rendet tegyünk.
* Vagyis inkább a nevelője tett rendet, ugyanis ő és a falu megvolt Agin előtt is. Észreveszi, ahogy a nő a teáskanállal és a mézzel babrál, de nem szól semmit. *
- Ne értsen félre, nem keresem a bajt. * Fejét oldalra dönti, mintha azon gondolkozna, hogy hogyan fogalmazzon. * Vagyis ez nem teljesen igaz. Pont hogy a bajt keresem, de nem akarok ártani senki itt lévőnek. Kivéve persze a kalóznak, neki fogok ártani.
* Az ajtó irányába bök, mintha Leon annak túloldalán lenne. Relael fejcsóválására egy kicsit megdermed, majd vigyorogva ő is előrehajol.
- Ezer bocsánat, ön tényleg nem öreg.
* Ő is visszaemlékszik az első találkozásukra, ami nem is volt olyan rég. Az elf kérésének megfelelően közvetlenebb beszédmódra vált.
- Azért igazán nem hibáztathatsz, akkor bármennyit fizettem volna. Kár, hogy nem volt akkor aranyam...
* Sóhajt egy nagyot, mintha csak a pénz akadályozta volna meg az együttlétet. A korára vonatkozó kérdésen gondolkozik egy kicsit, majd válaszol. *
- Tizenkilenc, azt hiszem.
* Majdnem biztos benne, hogy jól számolta, bár még kisebb korában könnyen elszámolhatta az esztendők múlását. *
- Egyelőre ha beverem a pofáját, az is megteszi. * Most nem mosolyog, és nem néz Rel szemébe. * Majd ha látom, hogy újra meg akar erőszakolni és gyilkolni egy nőt, akkor ölöm meg. A lány szép volt, de nem ez volt a fő indok.
* Persze örült volna annak, ha a két nő, akit védeni próbált nem mennek el. Szereti a nők köszöneteit és dicséreteit hallani. *
- Egyszerűen utálom az ilyen barmokat, kedvem lenne hátba szúrni őt.
* Kicsit sem bánja amit mond, de az eszébe jut, hogy ezzel talán nem szerez jó pontot Relaelnél.
- De ahogy mondtam, maradok annál, hogy kiütöm pár fogát.
* Az elf veszélyes fickókról való beszámolójára bólogat párat. *
- Nem, csak az egyikkel. Egy Leon félével. Csak ennél nem elégszek meg a fog kiütéssel. Le fogom vágni a fejét.
* A semmibe mered, száján lassú mosoly húzódik. Bele gondol, ahogy megteszi. Talán egy kicsit elragadtatta magát. Nem szokott erről beszélni, most sem tervez. Újra felpillant a nőre, próbál barátságosabb arcot vágni.
- Sajnálom, ezt nem kellett volna elmondanom.
* Előbbi gondolata kétségkívül felizgatta. *
- Úgy hallottam, hogy Sárváros is veszélyes hely. Voltál már ott?
//Második szál//
- Muszáj volt. Ott nem sok ismeretlent láthattam, de a falutól távol már akad néhány.
* Nem nagyon ismeri az itteni helyeket, városokat. Ezeket neki nem tanították. Egyedül a faluját ismeri, annak minden lakójával együtt, de nem kellett olyan sokat megjegyezzen. A falu ugyanis kicsi, Agin pedig legtöbbször csak a piac és a nevelőjének háza közti távolságot tette meg. Más tenni- vagy látnivaló nem nagyon volt. *
- Talán egy kicsit, de a legfontosabbakból nem szenvedett hiányt. Borból és nőkből. Legtöbbször ezek miatt balhéztak az emberek, szerencsére én és a nevelőm ott voltunk, hogy rendet tegyünk.
* Vagyis inkább a nevelője tett rendet, ugyanis ő és a falu megvolt Agin előtt is. Észreveszi, ahogy a nő a teáskanállal és a mézzel babrál, de nem szól semmit. *
- Ne értsen félre, nem keresem a bajt. * Fejét oldalra dönti, mintha azon gondolkozna, hogy hogyan fogalmazzon. * Vagyis ez nem teljesen igaz. Pont hogy a bajt keresem, de nem akarok ártani senki itt lévőnek. Kivéve persze a kalóznak, neki fogok ártani.
* Az ajtó irányába bök, mintha Leon annak túloldalán lenne. Relael fejcsóválására egy kicsit megdermed, majd vigyorogva ő is előrehajol.
- Ezer bocsánat, ön tényleg nem öreg.
* Ő is visszaemlékszik az első találkozásukra, ami nem is volt olyan rég. Az elf kérésének megfelelően közvetlenebb beszédmódra vált.
- Azért igazán nem hibáztathatsz, akkor bármennyit fizettem volna. Kár, hogy nem volt akkor aranyam...
* Sóhajt egy nagyot, mintha csak a pénz akadályozta volna meg az együttlétet. A korára vonatkozó kérdésen gondolkozik egy kicsit, majd válaszol. *
- Tizenkilenc, azt hiszem.
* Majdnem biztos benne, hogy jól számolta, bár még kisebb korában könnyen elszámolhatta az esztendők múlását. *
- Egyelőre ha beverem a pofáját, az is megteszi. * Most nem mosolyog, és nem néz Rel szemébe. * Majd ha látom, hogy újra meg akar erőszakolni és gyilkolni egy nőt, akkor ölöm meg. A lány szép volt, de nem ez volt a fő indok.
* Persze örült volna annak, ha a két nő, akit védeni próbált nem mennek el. Szereti a nők köszöneteit és dicséreteit hallani. *
- Egyszerűen utálom az ilyen barmokat, kedvem lenne hátba szúrni őt.
* Kicsit sem bánja amit mond, de az eszébe jut, hogy ezzel talán nem szerez jó pontot Relaelnél.
- De ahogy mondtam, maradok annál, hogy kiütöm pár fogát.
* Az elf veszélyes fickókról való beszámolójára bólogat párat. *
- Nem, csak az egyikkel. Egy Leon félével. Csak ennél nem elégszek meg a fog kiütéssel. Le fogom vágni a fejét.
* A semmibe mered, száján lassú mosoly húzódik. Bele gondol, ahogy megteszi. Talán egy kicsit elragadtatta magát. Nem szokott erről beszélni, most sem tervez. Újra felpillant a nőre, próbál barátságosabb arcot vágni.
- Sajnálom, ezt nem kellett volna elmondanom.
* Előbbi gondolata kétségkívül felizgatta. *
- Úgy hallottam, hogy Sárváros is veszélyes hely. Voltál már ott?
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-15 21:24:29
Üzenet elküldve: 2023-02-15 21:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
*Elmarad a látványos reakció, amire számított - vagy inkább amiben reménykedett - ez pedig némi csalódottsággal tölti el Relaelt. Persze semmi olyan komoly letargia nem környékezi meg, amin ne tudná könnyedén túltenni magát, s ha már így alakult, akkor zavartalanul tapogatja a fiút, aki ez ellen nem emel szót, tehát bizonyosan nem bánja érintését.*
- Ejha, akkor igen messze keveredtél az otthonodtól.
*Igyekszik felidézni maga előtt a térképet, amit gyakran látott gyermekként miközben a kötelező tanóráin vett részt könyvtárukban. Régen volt már, az emlékek homályossá váltak, meg is lepődik mennyit felejtett, de az dereng neki, hogy mennyire sivárnak tűnt számára a pusztaság.*
- Az is annyira kopár volt mint a pusztaság?
*Figyelme nehezen leköthető, ezért gyakran keres magának babrálnivalót, most viszont híján van az eszközöknek, ezért a picike mézes csuporhoz fordul, hogy a kanalat belemártva megédesítse kis beszélgetésüket.*
- Komolyan?
*Ez a válasz meglepi, rögvest többet ki is akar deríteni Agin motivációjáról, ezért egy újabb kérdéssel folytatja.*
- Na és miért? Miért kívánsz egy olyan helyen maradni, ahol konfliktus helyzetek várhatnak nap mint nap.
*Persze nem akar maga ellen beszélni, most viszont úgy érzi Agin elég biztosan kitart mellette, ezért nyugodtan feltehet neki ilyen kérdéseket.*
- Először asszonyom, most meg ön.
*Fejét csóválva előrébb hajol.*
- Mondtam már, nem vagyok olyan öreg.
*Már ami elf mércével illeti, emberként már fénykora végét élné.*
- Igazán beszélhetsz velem közvetlenebbül, főleg azután, hogy kurtizánnak néztél az elején.
*Megmosolyogja a fiú botlásának emlékét.*
- Jut eszembe, hány éves is vagy?
*Egészen elégedettséggel tölti el Agin étkezésének figyelése, miközben ő az ágyra huppanva továbbra is a mézet ízlelgeti. Felmerül benne, hogy gyümölcs jó lenne hozzá, így kicsit túlzás a számára, de az túl sok erőfeszítés volna.*
- Azért nem bánnám, ha nem próbálnátok megölni folyamatosan egymást. Tán tetszett neked a lány, vagy miért ezek a heves érzések?
*Kérdése ártatlannak tűnik, valójában Relael érdeklődve vizslatja Agin arcát. Hasznos lehet tudni kit mivel lehet motiválni, végső esetben akár zsarolni is.*
- Hümm, hát *Cuppog, majd lenyalja ajkairól a ragadós cukrot.* Ismerek egy-kettőt. Persze a veszélyesség nem feltétlenül jár beszámíthatatlansággal is, abban Leon majdnem az élen jár. *Kicsit elkalandozik ahogy eszébe jut Syoud, az undorító dolgok amiket a szobájában műveltek, a félelem és az elragadtatás ami akkor megdobogtatta a szívét közben. Visszazökken a valóságba.*
- Miért? Ugye nem kívánsz mindegyikkel megküzdeni.
//Második szál//
*Elmarad a látványos reakció, amire számított - vagy inkább amiben reménykedett - ez pedig némi csalódottsággal tölti el Relaelt. Persze semmi olyan komoly letargia nem környékezi meg, amin ne tudná könnyedén túltenni magát, s ha már így alakult, akkor zavartalanul tapogatja a fiút, aki ez ellen nem emel szót, tehát bizonyosan nem bánja érintését.*
- Ejha, akkor igen messze keveredtél az otthonodtól.
*Igyekszik felidézni maga előtt a térképet, amit gyakran látott gyermekként miközben a kötelező tanóráin vett részt könyvtárukban. Régen volt már, az emlékek homályossá váltak, meg is lepődik mennyit felejtett, de az dereng neki, hogy mennyire sivárnak tűnt számára a pusztaság.*
- Az is annyira kopár volt mint a pusztaság?
*Figyelme nehezen leköthető, ezért gyakran keres magának babrálnivalót, most viszont híján van az eszközöknek, ezért a picike mézes csuporhoz fordul, hogy a kanalat belemártva megédesítse kis beszélgetésüket.*
- Komolyan?
*Ez a válasz meglepi, rögvest többet ki is akar deríteni Agin motivációjáról, ezért egy újabb kérdéssel folytatja.*
- Na és miért? Miért kívánsz egy olyan helyen maradni, ahol konfliktus helyzetek várhatnak nap mint nap.
*Persze nem akar maga ellen beszélni, most viszont úgy érzi Agin elég biztosan kitart mellette, ezért nyugodtan feltehet neki ilyen kérdéseket.*
- Először asszonyom, most meg ön.
*Fejét csóválva előrébb hajol.*
- Mondtam már, nem vagyok olyan öreg.
*Már ami elf mércével illeti, emberként már fénykora végét élné.*
- Igazán beszélhetsz velem közvetlenebbül, főleg azután, hogy kurtizánnak néztél az elején.
*Megmosolyogja a fiú botlásának emlékét.*
- Jut eszembe, hány éves is vagy?
*Egészen elégedettséggel tölti el Agin étkezésének figyelése, miközben ő az ágyra huppanva továbbra is a mézet ízlelgeti. Felmerül benne, hogy gyümölcs jó lenne hozzá, így kicsit túlzás a számára, de az túl sok erőfeszítés volna.*
- Azért nem bánnám, ha nem próbálnátok megölni folyamatosan egymást. Tán tetszett neked a lány, vagy miért ezek a heves érzések?
*Kérdése ártatlannak tűnik, valójában Relael érdeklődve vizslatja Agin arcát. Hasznos lehet tudni kit mivel lehet motiválni, végső esetben akár zsarolni is.*
- Hümm, hát *Cuppog, majd lenyalja ajkairól a ragadós cukrot.* Ismerek egy-kettőt. Persze a veszélyesség nem feltétlenül jár beszámíthatatlansággal is, abban Leon majdnem az élen jár. *Kicsit elkalandozik ahogy eszébe jut Syoud, az undorító dolgok amiket a szobájában műveltek, a félelem és az elragadtatás ami akkor megdobogtatta a szívét közben. Visszazökken a valóságba.*
- Miért? Ugye nem kívánsz mindegyikkel megküzdeni.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-14 17:53:13
Üzenet elküldve: 2023-02-14 17:53:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
* Rögtön izgalomba jön, mikor Rel előrehajol, és a hasát kezdi tapogatni. Persze inkább az érintéstől, nem a helyzettől. A fogdosás elég hirtelen jött, legalábbis ha Agin fel tudott volna rá készülni, akkor még idejében megfeszítette volna hasát, csak azért, hogy az még izmosabbnak tűnjön. Ez nem történt meg, és most, mikor Relael már javában a hasával van elfoglalva, esze ágában sincs megkeményíteni azt. Még a végén az elf azt hiszi, hogy ez kényelmetlen neki, holott erről szó sincs. Persze Relael enyhe kockákat még így is érezhet a kezei alatt, elvégre egyfajta edzései tényleg voltak a fiúnak, noha már egy ideje nem végezte el azokat. Miközben a nő a hasát és a bordáit elemzi, ő csillogó szemekkel fürkészi az elf arcát, elveszve annak gyönyörében. *
- Nem, tényleg nem vagyok kikötői. Arról fogalmam sincs, hogy hol születtem *megrántja vállait*, de egy Füves Pusztán túli faluban nőttem fel.
* Relael elégedettségéről szóló beszéde Agint büszkeséggel tölti el, hiába is próbálná tagadni. *
- Épp ellenkezőleg. Az ilyen közjátékok csak még egy okot adnak arra, hogy maradjak.
* Persze Leonra gondol, hiszen harcukat nem fejezték be normálisan, így az a verés, amit már többször is megígért a férfinek, még kijár neki. *
- Pirítós? Ön elkényeztet engem. Persze, hogy kérek.
* A kezében tartott csésze még félig tele van, de Agin megunta már az apró kortyolgatásokat, így mivel már nem annyira forró, egyből lehúzza a csésze tartalmát, majd azt a tányérjával együtt visszarakja a tálcára. Elveszi az egyik szelet pirítóst, és beleharap. Ez már sokkal jobban esik neki, mint a tea, ez az arcán is kimutatkozik. Hamar eszik, csupán pár harapással majdnem eltűntette az egész kenyeret, mikor megkapja a kérdést. *
- A nevelőm tanított mindenre. Tőle tanultam a kardforgatást, és azt, hogy hogyan védjem meg magam. * Tekintete a pirítósról az elfre ugrik. * Éppen mutatni akartam pár harci fogást azon a barmon, amikor elsétált tőlem. Majd következőkor.
* Bekapja az utolsó falatot is a pirítósból. *
- Mondja, ismer veszélyes alakokat? Úgy értem, olyanokat, mint az a férfi, akivel verekedtem.
//Második szál//
* Rögtön izgalomba jön, mikor Rel előrehajol, és a hasát kezdi tapogatni. Persze inkább az érintéstől, nem a helyzettől. A fogdosás elég hirtelen jött, legalábbis ha Agin fel tudott volna rá készülni, akkor még idejében megfeszítette volna hasát, csak azért, hogy az még izmosabbnak tűnjön. Ez nem történt meg, és most, mikor Relael már javában a hasával van elfoglalva, esze ágában sincs megkeményíteni azt. Még a végén az elf azt hiszi, hogy ez kényelmetlen neki, holott erről szó sincs. Persze Relael enyhe kockákat még így is érezhet a kezei alatt, elvégre egyfajta edzései tényleg voltak a fiúnak, noha már egy ideje nem végezte el azokat. Miközben a nő a hasát és a bordáit elemzi, ő csillogó szemekkel fürkészi az elf arcát, elveszve annak gyönyörében. *
- Nem, tényleg nem vagyok kikötői. Arról fogalmam sincs, hogy hol születtem *megrántja vállait*, de egy Füves Pusztán túli faluban nőttem fel.
* Relael elégedettségéről szóló beszéde Agint büszkeséggel tölti el, hiába is próbálná tagadni. *
- Épp ellenkezőleg. Az ilyen közjátékok csak még egy okot adnak arra, hogy maradjak.
* Persze Leonra gondol, hiszen harcukat nem fejezték be normálisan, így az a verés, amit már többször is megígért a férfinek, még kijár neki. *
- Pirítós? Ön elkényeztet engem. Persze, hogy kérek.
* A kezében tartott csésze még félig tele van, de Agin megunta már az apró kortyolgatásokat, így mivel már nem annyira forró, egyből lehúzza a csésze tartalmát, majd azt a tányérjával együtt visszarakja a tálcára. Elveszi az egyik szelet pirítóst, és beleharap. Ez már sokkal jobban esik neki, mint a tea, ez az arcán is kimutatkozik. Hamar eszik, csupán pár harapással majdnem eltűntette az egész kenyeret, mikor megkapja a kérdést. *
- A nevelőm tanított mindenre. Tőle tanultam a kardforgatást, és azt, hogy hogyan védjem meg magam. * Tekintete a pirítósról az elfre ugrik. * Éppen mutatni akartam pár harci fogást azon a barmon, amikor elsétált tőlem. Majd következőkor.
* Bekapja az utolsó falatot is a pirítósból. *
- Mondja, ismer veszélyes alakokat? Úgy értem, olyanokat, mint az a férfi, akivel verekedtem.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-12 11:06:28
Üzenet elküldve: 2023-02-12 11:06:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
- Komolyan?
*Meglepetten vonja feljebb szemöldökeit, mosolya pedig még szélesebbre terül.*
- Pont most? Százat? Ez nem semmi. Hadd nézzem!
*Ellöki magát az ágytól, s amennyiben nem ütközik ellenállásba, úgy kinyújtott kezével megtapogatja a fiú hasát. De kíváncsi kezecskéi nem csak itt állapodnának meg, serényen kalandoznak máshova, pont a fájó bordák irányába. Hogy mindez véletlen, vagy szándékos volna, azt még talán az istenek sem tudhatják ha Relaelről van szó.
A reakciókból könnyedén leszűri, hogy Agin egy leheletnyit túloz, s most sorra véve az eddigi tapasztalásait arra a következtetésre jut, hogy a fiú le akarja nyűgözni őt.
~ Ez aranyos. ~
Egészen fel is ragyognak szemei a gondolattól, hogy megint behálózhat valakit, akivel kedve szerint játszadozhat. Ez mindig izgalommal tölti el, a szó minden értelmében.*
- Megszoktad? Miért, honnan származol? Kikötőinek azért mégsem tűnsz.
*Azt előzékenyen elengedi hegyes fülei mellett, hogy mi történhetett a három férfi és Agin küzdelme során. Még egy tapasztalt harcosnak is feltehetően meggyűlik a baja ilyen létszámfölény esetén, s Aginról jól tudja, hogy még van mit tanulnia.*
- Ez megnyugtató.
*Kezét teátrálisan szívére helyezné, mintha valóban egy kő esett volna le róla.*
- Igazán elégedett vagyok a munkáddal, és nem szeretném ha az ilyen közjátékok elriasztanának innen.
*Váratlan fordulat számára, hogy a fiú az ő hogylétéről kérdezősködik. Kicsit megremeg mosolya, de könnyed jókedve nem illan el arcáról.*
- Soha jobban! Az aggodalmat leszámítva, de ezt ugye megtárgyaltuk most. Oh, jut eszembe, hoztam pirítóst is, kérsz?
*A tálcához siet, hogy egy másik kis tányéron lévő két szelet kenyeret kínálja a fiúnak.*
- Na és ki tanított harcolni? Vagy az utca gyermeke lennél?
//Második szál//
- Komolyan?
*Meglepetten vonja feljebb szemöldökeit, mosolya pedig még szélesebbre terül.*
- Pont most? Százat? Ez nem semmi. Hadd nézzem!
*Ellöki magát az ágytól, s amennyiben nem ütközik ellenállásba, úgy kinyújtott kezével megtapogatja a fiú hasát. De kíváncsi kezecskéi nem csak itt állapodnának meg, serényen kalandoznak máshova, pont a fájó bordák irányába. Hogy mindez véletlen, vagy szándékos volna, azt még talán az istenek sem tudhatják ha Relaelről van szó.
A reakciókból könnyedén leszűri, hogy Agin egy leheletnyit túloz, s most sorra véve az eddigi tapasztalásait arra a következtetésre jut, hogy a fiú le akarja nyűgözni őt.
~ Ez aranyos. ~
Egészen fel is ragyognak szemei a gondolattól, hogy megint behálózhat valakit, akivel kedve szerint játszadozhat. Ez mindig izgalommal tölti el, a szó minden értelmében.*
- Megszoktad? Miért, honnan származol? Kikötőinek azért mégsem tűnsz.
*Azt előzékenyen elengedi hegyes fülei mellett, hogy mi történhetett a három férfi és Agin küzdelme során. Még egy tapasztalt harcosnak is feltehetően meggyűlik a baja ilyen létszámfölény esetén, s Aginról jól tudja, hogy még van mit tanulnia.*
- Ez megnyugtató.
*Kezét teátrálisan szívére helyezné, mintha valóban egy kő esett volna le róla.*
- Igazán elégedett vagyok a munkáddal, és nem szeretném ha az ilyen közjátékok elriasztanának innen.
*Váratlan fordulat számára, hogy a fiú az ő hogylétéről kérdezősködik. Kicsit megremeg mosolya, de könnyed jókedve nem illan el arcáról.*
- Soha jobban! Az aggodalmat leszámítva, de ezt ugye megtárgyaltuk most. Oh, jut eszembe, hoztam pirítóst is, kérsz?
*A tálcához siet, hogy egy másik kis tányéron lévő két szelet kenyeret kínálja a fiúnak.*
- Na és ki tanított harcolni? Vagy az utca gyermeke lennél?
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-12 00:06:47
Üzenet elküldve: 2023-02-12 00:06:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
- Ugyan miért haragudnék? Épp most fejeztem be a napi száz fekvőtámaszt, úgyhogy tökéletes az időzítése.
* Kicsit elferdíti az igazságot, csak hogy minél jobban lenyűgözze vendégét. Miután bennebb invitálta őt, figyelme a teára esik. Eddigi élete során talán egyszer vagy kétszer ivott teát. Nevelője inkább sört kortyolgatott, így legtöbbször neki is arra esett választása. Most viszont teával kínálják, ő pedig hirtelen megpróbál az ital szakértőjévé válni. *
- Igen, a méz elengedhetetlen a finom teához, köszönöm.
* Amikor megkapja a csészét a kistányérkájával együtt, parányit felhúzza a szemöldökét. Legszívesebben lerakná a kistányért, mert nem látja azt szükségesnek, de nem teszi. Megfogja a csészét, és kortyol egy nagyot bele. Vagyis kortyolna, de arra nem számít, hogy ennyire forró lesz, így hirtelen elkapja a csészét a szájától, szerencsére tartalma nem ömlik ki. *
- Igen, ez kamilla. Nagyon finom.
* Újabb igazságferdítés. Hamar rájön, hogy nem a tea lesz a kedvenc itala. Egyszerűen nem neki találták ki, de azért tovább kortyolgatja a folyadékot. Mikor vendége leül a bevetetlen ágyra, észreveszi, hogy ő nem teázik. *
~ Lehet, hogy ő sem szereti ~
* Ismét kortyol egyet. Relael kérdésén először egy kicsit meglepődik, majd magabiztosan magyarázni kezd, hogy megnyugtassa őt. *
- Persze, hogy minden rendben van. Tudja, megszoktam már az ilyen balhékat. Egyszer például három nagydarab férfivel verekedtem egyszerre. Jobb, ha nem tudja, hogy mi lett a vége.
* Azt persze nem teszi hozzá, hogy azon a napon eszméletlenre verték. Felnevet. *
- Biztosíthatom, hogy efelől igazán nem kell aggódnia. Engem inkább az érdekelne, hogy ön hogy van. Minden rendben?
//Második szál//
- Ugyan miért haragudnék? Épp most fejeztem be a napi száz fekvőtámaszt, úgyhogy tökéletes az időzítése.
* Kicsit elferdíti az igazságot, csak hogy minél jobban lenyűgözze vendégét. Miután bennebb invitálta őt, figyelme a teára esik. Eddigi élete során talán egyszer vagy kétszer ivott teát. Nevelője inkább sört kortyolgatott, így legtöbbször neki is arra esett választása. Most viszont teával kínálják, ő pedig hirtelen megpróbál az ital szakértőjévé válni. *
- Igen, a méz elengedhetetlen a finom teához, köszönöm.
* Amikor megkapja a csészét a kistányérkájával együtt, parányit felhúzza a szemöldökét. Legszívesebben lerakná a kistányért, mert nem látja azt szükségesnek, de nem teszi. Megfogja a csészét, és kortyol egy nagyot bele. Vagyis kortyolna, de arra nem számít, hogy ennyire forró lesz, így hirtelen elkapja a csészét a szájától, szerencsére tartalma nem ömlik ki. *
- Igen, ez kamilla. Nagyon finom.
* Újabb igazságferdítés. Hamar rájön, hogy nem a tea lesz a kedvenc itala. Egyszerűen nem neki találták ki, de azért tovább kortyolgatja a folyadékot. Mikor vendége leül a bevetetlen ágyra, észreveszi, hogy ő nem teázik. *
~ Lehet, hogy ő sem szereti ~
* Ismét kortyol egyet. Relael kérdésén először egy kicsit meglepődik, majd magabiztosan magyarázni kezd, hogy megnyugtassa őt. *
- Persze, hogy minden rendben van. Tudja, megszoktam már az ilyen balhékat. Egyszer például három nagydarab férfivel verekedtem egyszerre. Jobb, ha nem tudja, hogy mi lett a vége.
* Azt persze nem teszi hozzá, hogy azon a napon eszméletlenre verték. Felnevet. *
- Biztosíthatom, hogy efelől igazán nem kell aggódnia. Engem inkább az érdekelne, hogy ön hogy van. Minden rendben?
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-11 22:32:48
Üzenet elküldve: 2023-02-11 22:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
*Szerencsére nem kell sokat várakoznia, hiszen a várakozásnál aligha tudna unalmasabb tevékenységet elképzelni. Amint kitárul előtte az ajtó a tőle megszokott bájos mosollyal fogadja a fiatal férfit.*
- Jaj, kérlek ne haragudj, nem akartam megzavarni a pihenésedet.
*Sajnálkozása egyszerű udvariasság, ezt talán annyira nem is kívánja leplezni. Feltehetően ha valóban nem akarna zavarni már sarkon is fordult volna, de az elf lecövekelve várja, hogy Agin végre beljebb invitálja, ami amint megtörténik, már lép is előre.*
- Köszönöm szépen!
*Készségesen beljebb terem, nem néz körbe, elvégre a szobák többnyire ugyanúgy néznek ki, s a fiú aligha az átrendezgetéssel törődött rövid itt léte során, így számára semmi érdekes nem fogadja ezt illetően. A tálcát leteszi, majd a csészéért nyúl.*
- Hoztam egy kis teát. Mézet tegyek bele esetleg?
*Amennyiben igen, úgy enyhén megédesíti a még forró italt, megkavarja párszor, majd a csészével együtt Aginhoz lép, s átadja neki egy kistányérral együtt.*
- Egyszerű kamilla, semmi eget rengető.
*Amennyiben ezzel végzett, úgy ezt követően az ágyhoz sétál, s annak esetleges bevetetlenségével sem törődve szépen helyet foglal rajta.*
- Oh, csak érdeklődni jöttem. Nyugtalanítottak éjjel a történtek, és csak szerettem volna meggyőződni arról, hogy minden rendben van.
*A lepedőn egy ránc kisimítgatásával bíbelődik, majd ebből a tevékenységből pillant fel, s fejét oldalra billentve kíváncsian várja a választ.*
- Szóval, minden rendben van?
//Második szál//
*Szerencsére nem kell sokat várakoznia, hiszen a várakozásnál aligha tudna unalmasabb tevékenységet elképzelni. Amint kitárul előtte az ajtó a tőle megszokott bájos mosollyal fogadja a fiatal férfit.*
- Jaj, kérlek ne haragudj, nem akartam megzavarni a pihenésedet.
*Sajnálkozása egyszerű udvariasság, ezt talán annyira nem is kívánja leplezni. Feltehetően ha valóban nem akarna zavarni már sarkon is fordult volna, de az elf lecövekelve várja, hogy Agin végre beljebb invitálja, ami amint megtörténik, már lép is előre.*
- Köszönöm szépen!
*Készségesen beljebb terem, nem néz körbe, elvégre a szobák többnyire ugyanúgy néznek ki, s a fiú aligha az átrendezgetéssel törődött rövid itt léte során, így számára semmi érdekes nem fogadja ezt illetően. A tálcát leteszi, majd a csészéért nyúl.*
- Hoztam egy kis teát. Mézet tegyek bele esetleg?
*Amennyiben igen, úgy enyhén megédesíti a még forró italt, megkavarja párszor, majd a csészével együtt Aginhoz lép, s átadja neki egy kistányérral együtt.*
- Egyszerű kamilla, semmi eget rengető.
*Amennyiben ezzel végzett, úgy ezt követően az ágyhoz sétál, s annak esetleges bevetetlenségével sem törődve szépen helyet foglal rajta.*
- Oh, csak érdeklődni jöttem. Nyugtalanítottak éjjel a történtek, és csak szerettem volna meggyőződni arról, hogy minden rendben van.
*A lepedőn egy ránc kisimítgatásával bíbelődik, majd ebből a tevékenységből pillant fel, s fejét oldalra billentve kíváncsian várja a választ.*
- Szóval, minden rendben van?
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-11 01:12:58
Üzenet elküldve: 2023-02-11 01:12:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
* Mozdulatlanul fekszik az ágyán, miközben kezét sérült oldalán pihenteti. Már nem fáj annyira, mint amennyire a küzdelem után fájt, de némi sajgást azért még mindig érez. Ruháit még lefekvése előtt levetette, azokat egyelőre a széken heverésztek. Tekintetével a plafont fürkészi. Azon gondolkozik, hogy mi lett volna, ha egyből megöli Leont, és nem kér engedélyt Relaeltől. Vajon megbánta volna azt a döntését? Gondolatai a harcra térnek át, és arra jut, hogy mennyivel jobb lett volna, ha ott lett volna a kezében a két kardja. Akkor már mindenképpen átszúrta volna a fickó mellkasát.
Gondolatmenetét egy kopogás hangja szakítja meg. Az ajtó túloldaláról érkező hangból kiderül, hogy Relael jött hozzá látogatóba. Azon nyomban kipattan ágyából, mit sem törődve sérülésével. Már épp nyitná az ajtót, amikor eszébe jut, hogy alsónadrágban van. Lepillant magára. *
~ Így azért még sem fogadhatom őt ~
- Áh, csak egy pillanat!
* Villámgyorsan felhúzza a nadrágját, majd az ingét is magára veszi, begombolni viszont már nem gombolja be, ugyanis nem akarja megváratni az ajtóban álló Relaelt. Kinyitja az ajtót. Mikor megpillantja a nőt, arcán hatalmas mosoly terül szét. Határozottan szép nőnek tartja Relaelt, mindenképp az egyik legszebbnek, akit valaha látott, na nem mintha a faluban olyan sokat látott volna. *
- Hölgyem, kérem fáradjon be!
* Arrébb áll, hogy Relael be tudjon jönni, majd az ágyra mutat. *
- Foglaljon helyet! Minek köszönhetem ezt az örömteli látogatást?
* Ő maga a széken helyezkedik el úgy, hogy a nővel szemben üljön. *
//Második szál//
* Mozdulatlanul fekszik az ágyán, miközben kezét sérült oldalán pihenteti. Már nem fáj annyira, mint amennyire a küzdelem után fájt, de némi sajgást azért még mindig érez. Ruháit még lefekvése előtt levetette, azokat egyelőre a széken heverésztek. Tekintetével a plafont fürkészi. Azon gondolkozik, hogy mi lett volna, ha egyből megöli Leont, és nem kér engedélyt Relaeltől. Vajon megbánta volna azt a döntését? Gondolatai a harcra térnek át, és arra jut, hogy mennyivel jobb lett volna, ha ott lett volna a kezében a két kardja. Akkor már mindenképpen átszúrta volna a fickó mellkasát.
Gondolatmenetét egy kopogás hangja szakítja meg. Az ajtó túloldaláról érkező hangból kiderül, hogy Relael jött hozzá látogatóba. Azon nyomban kipattan ágyából, mit sem törődve sérülésével. Már épp nyitná az ajtót, amikor eszébe jut, hogy alsónadrágban van. Lepillant magára. *
~ Így azért még sem fogadhatom őt ~
- Áh, csak egy pillanat!
* Villámgyorsan felhúzza a nadrágját, majd az ingét is magára veszi, begombolni viszont már nem gombolja be, ugyanis nem akarja megváratni az ajtóban álló Relaelt. Kinyitja az ajtót. Mikor megpillantja a nőt, arcán hatalmas mosoly terül szét. Határozottan szép nőnek tartja Relaelt, mindenképp az egyik legszebbnek, akit valaha látott, na nem mintha a faluban olyan sokat látott volna. *
- Hölgyem, kérem fáradjon be!
* Arrébb áll, hogy Relael be tudjon jönni, majd az ágyra mutat. *
- Foglaljon helyet! Minek köszönhetem ezt az örömteli látogatást?
* Ő maga a széken helyezkedik el úgy, hogy a nővel szemben üljön. *
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-02-10 16:44:12
Üzenet elküldve: 2023-02-10 16:44:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Sosem elég//
//Második szál//
*Relaelt jellemzően két dolog motiválja legjobban, az elsők az érdekek, majd azt követően az unalom leküzdése. Feltehetően most is ezen kettő közül munkálkodik az egyik, vagy talán kicsit mindkettő, mindenesetre ha bárki kérdezné ő bizonyosan mást állítana. A látszat is talán mást sugall.
Egy aprócska tálcán egyensúlyozva érkezik meg a lépcsők felől, majd az ajtóhoz lépve megint picit igazít az elrendezésen. A kikötőben megszokott körülmények meglehetősen szerények, Artheniorban biztosan a legszebb porcelánját vette volna elő, ámbár ezt most nem tudja megtenni, de ennek ellenére ügyel a részletekre, elvégre mindennek tökéletesnek kell lennie. Az már kérdéses, hogy Agin ezekből mennyit fog észlelni, jó eséllyel nem sokat. Már amennyiben egyáltalán szobájában tartózkodik, aminek ajtaján Relael kopogtat röviden.*
- Relael vagyok, ne haragudj a zavarásért.
*Kicsit vár, fülel, hátha hall bent valami motozást. Ha bent is van Agin, lehet mélyen alszik, elvégre elég korán érkezett, és igencsak kimeríthette a fiút a küzdelem.*
- Hoztam egy kis teát és harapnivalót.
//Második szál//
*Relaelt jellemzően két dolog motiválja legjobban, az elsők az érdekek, majd azt követően az unalom leküzdése. Feltehetően most is ezen kettő közül munkálkodik az egyik, vagy talán kicsit mindkettő, mindenesetre ha bárki kérdezné ő bizonyosan mást állítana. A látszat is talán mást sugall.
Egy aprócska tálcán egyensúlyozva érkezik meg a lépcsők felől, majd az ajtóhoz lépve megint picit igazít az elrendezésen. A kikötőben megszokott körülmények meglehetősen szerények, Artheniorban biztosan a legszebb porcelánját vette volna elő, ámbár ezt most nem tudja megtenni, de ennek ellenére ügyel a részletekre, elvégre mindennek tökéletesnek kell lennie. Az már kérdéses, hogy Agin ezekből mennyit fog észlelni, jó eséllyel nem sokat. Már amennyiben egyáltalán szobájában tartózkodik, aminek ajtaján Relael kopogtat röviden.*
- Relael vagyok, ne haragudj a zavarásért.
*Kicsit vár, fülel, hátha hall bent valami motozást. Ha bent is van Agin, lehet mélyen alszik, elvégre elég korán érkezett, és igencsak kimeríthette a fiút a küzdelem.*
- Hoztam egy kis teát és harapnivalót.
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-01-27 10:06:43
Üzenet elküldve: 2023-01-27 10:06:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyók a fészekben//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igazán köszönöm, ezt a kedves... visszatérő invitálást.
* Mosolyog felvont szemöldökkel. Mindig jól esik az ember lányának, ha ilyesféle-fajta módon bókolnak a képességeinek.
Sorel nem kívánna a világért sem pont most távozni az élők sorából, amikor végre jól érzi magát. De ha valamiért most kellene, nem is bánná annyira. Inkább, mint arccal egy sikátorbéli pocsolyában, mint amire valószínűleg hivatott.
Sorel maga lenne a szarvihar, ha indokot ad rá a férfi, vagy bárki, efelől nem lehet kétség. De kicsit morcos lenne ha tudná, mik forognak a szőke fejben pillanatnyilag. Valószínűleg megelőlegezné a dolgot egy fültűl fülig nyisszantással.
Szerencsére a komor gondolatok elillannak és jókedvűen belecsaphat a másik tenyerébe. Strat feltápászkodik és némán öltözni kezd, amit Sorel hasra gördülve békésen tanulmányoz, füstöt fújva. *
- Fogsz zenélni?
* Kérdezi, mert arra nagyon kíváncsi. Az sem érdekelné, ha cserébe el kellene viselnie Leon képét odalent. Sőt, talán még élvezné is az orra alá dörgölni a jelenlétét. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igazán köszönöm, ezt a kedves... visszatérő invitálást.
* Mosolyog felvont szemöldökkel. Mindig jól esik az ember lányának, ha ilyesféle-fajta módon bókolnak a képességeinek.
Sorel nem kívánna a világért sem pont most távozni az élők sorából, amikor végre jól érzi magát. De ha valamiért most kellene, nem is bánná annyira. Inkább, mint arccal egy sikátorbéli pocsolyában, mint amire valószínűleg hivatott.
Sorel maga lenne a szarvihar, ha indokot ad rá a férfi, vagy bárki, efelől nem lehet kétség. De kicsit morcos lenne ha tudná, mik forognak a szőke fejben pillanatnyilag. Valószínűleg megelőlegezné a dolgot egy fültűl fülig nyisszantással.
Szerencsére a komor gondolatok elillannak és jókedvűen belecsaphat a másik tenyerébe. Strat feltápászkodik és némán öltözni kezd, amit Sorel hasra gördülve békésen tanulmányoz, füstöt fújva. *
- Fogsz zenélni?
* Kérdezi, mert arra nagyon kíváncsi. Az sem érdekelné, ha cserébe el kellene viselnie Leon képét odalent. Sőt, talán még élvezné is az orra alá dörgölni a jelenlétét. *
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:39:22
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:39:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyók a fészekben//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Heh. Ezt megértem. Mintha magamat hallanám.
*Feleli, és valóban még most eszébe jut néha, hogy lepattan a társaságtól és elkutyagol a naplementébe. Vagy Wegtorenbe ha már itt tartunk.*
-Azért ha unatkoznál, vagy hideg lenne az ágyad szólj.
*Kacsint oda, majd szemeivel a tűzbe bámul. Az ősi szokás. Persze tüzet is ad, és amíg tart addig kiélvezi ezt az idilli helyzetet. Amikor viszont azt hallja, hogy akár meg is halhatna, erősen elgondolkozik rajta hogy mennyire gondolja komolyan. Nyilván nem gondolja komolyan, de a tündér fejében megfordul hogy a tőrével eleget tegyen a kívánságnak. Motoszkál a fejében, hogy talán túl közel engedte magához ezt a némbert, és később nem-e fog visszcsapódni rá a szarvihar. Mert azt ugye mégsem szeretné. Pillanatok törtrésze csupán hogy ezek a gondolatok végigsuhanjanak elméje sötétebb bugyrain, de aztán gyorsan el is hessegeti őket. ~Úgysincs kész az oltár, fölösleges lenne. Talán legközelebb.~ Ezzel így igazán ki tud békülni.*
-Érthető. Akkor mindketten ügyesek voltunk.
*A kezét nyújtja Sorel felé, tenyerét feltartva hogy belecsaphasson, ha akar. Strat nyilván akarja. Akárhogy is, lassan kikászálódik az ágyból és magára ölti a gúnyáit, amint végzett a kifejezetten jóleső dohányzásával.*
-Szeretnél maradni? Úgy értem.. ma éjszaka. Nekem még volna egy kis dolgom lent, ellopni meg úgysincs mit innen.
*Vigyorog rá, meghagyva neki a döntést, hogy mit tervez innen tovább.*
-Vagy más terveid lennének?
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Heh. Ezt megértem. Mintha magamat hallanám.
*Feleli, és valóban még most eszébe jut néha, hogy lepattan a társaságtól és elkutyagol a naplementébe. Vagy Wegtorenbe ha már itt tartunk.*
-Azért ha unatkoznál, vagy hideg lenne az ágyad szólj.
*Kacsint oda, majd szemeivel a tűzbe bámul. Az ősi szokás. Persze tüzet is ad, és amíg tart addig kiélvezi ezt az idilli helyzetet. Amikor viszont azt hallja, hogy akár meg is halhatna, erősen elgondolkozik rajta hogy mennyire gondolja komolyan. Nyilván nem gondolja komolyan, de a tündér fejében megfordul hogy a tőrével eleget tegyen a kívánságnak. Motoszkál a fejében, hogy talán túl közel engedte magához ezt a némbert, és később nem-e fog visszcsapódni rá a szarvihar. Mert azt ugye mégsem szeretné. Pillanatok törtrésze csupán hogy ezek a gondolatok végigsuhanjanak elméje sötétebb bugyrain, de aztán gyorsan el is hessegeti őket. ~Úgysincs kész az oltár, fölösleges lenne. Talán legközelebb.~ Ezzel így igazán ki tud békülni.*
-Érthető. Akkor mindketten ügyesek voltunk.
*A kezét nyújtja Sorel felé, tenyerét feltartva hogy belecsaphasson, ha akar. Strat nyilván akarja. Akárhogy is, lassan kikászálódik az ágyból és magára ölti a gúnyáit, amint végzett a kifejezetten jóleső dohányzásával.*
-Szeretnél maradni? Úgy értem.. ma éjszaka. Nekem még volna egy kis dolgom lent, ellopni meg úgysincs mit innen.
*Vigyorog rá, meghagyva neki a döntést, hogy mit tervez innen tovább.*
-Vagy más terveid lennének?
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:16:04
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:16:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyók a fészekben//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Őszintén szólva... én is.
* Nyöszörgi és hasra fordul egy alapos nyújtózással. Állát a tenyerébe támasztja és a levegőbe lendíti a lábszárait. Nem kelt romantikus vágyálmokat a tündérben, őszinte próbál lenni. Még mindig nincsenek tervei. Az is előfordulhat, hogy néha betoppan, ha egy kis ágytornára szomjazik. Vagy itt marad, hogy halálra idegesítse Leont, amíg ki nem nyírják egymást. Vagy eltűnik, mint porszem a viharban, megmaradva egy kellemes emléknek. Nem döntötte el egyelőre. *
- Ah, szeretlek.
* Nyögi és hálásan elfogadja a felkínált dohányt. Odahajol egy kis tűzért, majd hanyatt dől keresztben, fejével félig lelógva a matrac széléről. A lábait lazán átveti Strat lábain. Jóleső sóhajtással szív bele ő is, arcán elégedett félmosollyal. *
- Most akár meg is halhatnék.
* Jegyzi meg halkan és kifújja a füstöt. *
- Ó, még elronthatod, ha akarod.
* Ajkához emeli a szálat. *
- Remények, nem elvárások. Csak, gondoltam hogy jól fogunk szórakozni, ennyi az egész. Ilyen érzeteim támadtak.
* Megvonja a vállát és újabbat szippant. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Őszintén szólva... én is.
* Nyöszörgi és hasra fordul egy alapos nyújtózással. Állát a tenyerébe támasztja és a levegőbe lendíti a lábszárait. Nem kelt romantikus vágyálmokat a tündérben, őszinte próbál lenni. Még mindig nincsenek tervei. Az is előfordulhat, hogy néha betoppan, ha egy kis ágytornára szomjazik. Vagy itt marad, hogy halálra idegesítse Leont, amíg ki nem nyírják egymást. Vagy eltűnik, mint porszem a viharban, megmaradva egy kellemes emléknek. Nem döntötte el egyelőre. *
- Ah, szeretlek.
* Nyögi és hálásan elfogadja a felkínált dohányt. Odahajol egy kis tűzért, majd hanyatt dől keresztben, fejével félig lelógva a matrac széléről. A lábait lazán átveti Strat lábain. Jóleső sóhajtással szív bele ő is, arcán elégedett félmosollyal. *
- Most akár meg is halhatnék.
* Jegyzi meg halkan és kifújja a füstöt. *
- Ó, még elronthatod, ha akarod.
* Ajkához emeli a szálat. *
- Remények, nem elvárások. Csak, gondoltam hogy jól fogunk szórakozni, ennyi az egész. Ilyen érzeteim támadtak.
* Megvonja a vállát és újabbat szippant. *
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:01:27
Üzenet elküldve: 2023-01-26 22:01:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyók a fészekben//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a pillanat a megszokottól jóval nyugodtabb és meghittebb, kicsit talán furcsa is neki. Tényleg nem gondolta volna, hogy egy ilyesféle kaland lesz belőle, hogy beledugta az oktondi orrát mások dolgába. A másik szemébe nézve valamiféle enyhülést vél felfedezni, és igazából a a tündérében is hasonló változás figyelhető meg. Mintha megélénkülne a szürkés szempárja, mintha csak maga az élet tett volna benne egy kósza látogatást.*
-Akkor a vendégem vagy, meglátogathatsz akármikor. No persze ha nem akarsz itt maradni. Vagy sosem látlak többé. Mindet el tudom képzelni.
*Mondja mosolyogva. Egy darabig csak élvezi a néma csendet, ahogy egymás mellett pihegnek. Aztán felül, sőt fel is áll hogy a székhez menjen, ahová a ruháit tette. Nem öltözik még el, csak a dohányáért matat egy kicsit, hisz ha most nincs kedve füstölni egy jót, akkor sohasem. Okulva a legutóbbiból a lányt is megkínálja, ha esetleg kérne akkor vehet nyugodtan. Visszahuppan az ágyra és egy óriási, elégedett sóhajtást követően gyújtja meg.*
-Ennek örülök, pedig szeretek csalódást okozni. A véremben van. És miféle elvárásaid voltak? Csak kíváncsiságból.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a pillanat a megszokottól jóval nyugodtabb és meghittebb, kicsit talán furcsa is neki. Tényleg nem gondolta volna, hogy egy ilyesféle kaland lesz belőle, hogy beledugta az oktondi orrát mások dolgába. A másik szemébe nézve valamiféle enyhülést vél felfedezni, és igazából a a tündérében is hasonló változás figyelhető meg. Mintha megélénkülne a szürkés szempárja, mintha csak maga az élet tett volna benne egy kósza látogatást.*
-Akkor a vendégem vagy, meglátogathatsz akármikor. No persze ha nem akarsz itt maradni. Vagy sosem látlak többé. Mindet el tudom képzelni.
*Mondja mosolyogva. Egy darabig csak élvezi a néma csendet, ahogy egymás mellett pihegnek. Aztán felül, sőt fel is áll hogy a székhez menjen, ahová a ruháit tette. Nem öltözik még el, csak a dohányáért matat egy kicsit, hisz ha most nincs kedve füstölni egy jót, akkor sohasem. Okulva a legutóbbiból a lányt is megkínálja, ha esetleg kérne akkor vehet nyugodtan. Visszahuppan az ágyra és egy óriási, elégedett sóhajtást követően gyújtja meg.*
-Ennek örülök, pedig szeretek csalódást okozni. A véremben van. És miféle elvárásaid voltak? Csak kíváncsiságból.
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:27:34
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:27:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyók a fészekben//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A nő magában örvendezne, ha lenne ép gondolata, hogy nem egy mellkasát ököllel döngető vademberrel hozta össze a sors, aki képtelen kiengedni a kezéből a gyeplőt.
A tündér ruganyos testének feszülésére érik meg Sorelnél a gondolat, hogy itt és most akár darabokra is hullhatna. Beleremeg a feje búbjától a lábujjáig, nyögése kiáltássá fokozódik.
Viharos együttlétük után meglepetésként éri a szelíd cirógatás. Furcsán vánszorgó gondolatokkal és bizsergő bőrrel felpillant az ábrándos kék szemekbe. Sorel szeme élénkebben ragyog, dühe is egy időre lecsillapodik.
Hátrébbcsusszan és felülve végigfuttatja ujjait az álla vonalán, le egészen a torkáig. Kuncog és az ajka is végighalad a tündér állán. *
- Én is.
* Duruzsolja a bőrébe és legördül a férfi teste mellé az ágyra. Felsóhajt és lehunyja a szemét egy pillanatra. Hosszú, néma percek után szólal meg ismét. *
- Jól sejtettem.
* Kifúj egy kósza hajtincset az arcából. *
- Mondhatni beváltottad a hozzád fűzött reményeimet.
* Meglöki a mellkasát és fúj egyet. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A nő magában örvendezne, ha lenne ép gondolata, hogy nem egy mellkasát ököllel döngető vademberrel hozta össze a sors, aki képtelen kiengedni a kezéből a gyeplőt.
A tündér ruganyos testének feszülésére érik meg Sorelnél a gondolat, hogy itt és most akár darabokra is hullhatna. Beleremeg a feje búbjától a lábujjáig, nyögése kiáltássá fokozódik.
Viharos együttlétük után meglepetésként éri a szelíd cirógatás. Furcsán vánszorgó gondolatokkal és bizsergő bőrrel felpillant az ábrándos kék szemekbe. Sorel szeme élénkebben ragyog, dühe is egy időre lecsillapodik.
Hátrébbcsusszan és felülve végigfuttatja ujjait az álla vonalán, le egészen a torkáig. Kuncog és az ajka is végighalad a tündér állán. *
- Én is.
* Duruzsolja a bőrébe és legördül a férfi teste mellé az ágyra. Felsóhajt és lehunyja a szemét egy pillanatra. Hosszú, néma percek után szólal meg ismét. *
- Jól sejtettem.
* Kifúj egy kósza hajtincset az arcából. *
- Mondhatni beváltottad a hozzád fűzött reményeimet.
* Meglöki a mellkasát és fúj egyet. *
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:22:08
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:22:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyók a fészekben//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér ezen a ponton már igazán nem akar harcolni, sem pedig túlságosan nagy erőfeszítéseket tenni, mert tudja hogy ez most nem erről szól. Ő egyébként is élvezi a kéjes tornagyakorlatot, és Sorel vonagló testének már a látványa is betölti az elméjét. Persze azért nem csak úgy fekszik ott, mint egy darab fa, mozdul erre is-arra is, de hagyja hogy a nő vezesse kezét úgy, ahogy neki az a legjobb. Hisz honnan is tudhatná, hogy pontosan mit és hogyan szeret valaki, akivel csak most találkozott? Vannak ugyan általános érvényű praktikák, de nincs két egyforma ember a földön. Mondjuk az biztos, hogy amikor a tündér megfeszíti alhasi izmait, hogy a családi kincsére még egy plusz feszülést adjon, és így talán olyan helyekre is elérjen, ahová eddig nem sikerült, akkor szinte biztos benne, hogy ez nem csak neki fog jól esni. A lágy kacajok és a ritmusváltások között egy ponton, mikor úgy érzi partnere is lüktetve éli át a mámort, ő maga sem tartogatja tovább és elengedi izmait. Halk nyögéssel szabadul meg terheitől, amihez úgy látszik tökéletes tettestársnak bizonyult az ébenhajú szépség. Egy darabig nem is akar megszólalni, kiélvezi a ráomló bestiát és csókjával pecsételi meg a pásztorórát. Ujjai hegyével pedig lágyan simítja végig Sorel hátát, miközben nagyobb sóhajtások között igyekszik elkapni a tekintetét. Kíváncsi, hogy vajon ugyanazt látja-e jelenleg benne, mint korábban.*
-Ezt máskor is el tudnám viselni.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér ezen a ponton már igazán nem akar harcolni, sem pedig túlságosan nagy erőfeszítéseket tenni, mert tudja hogy ez most nem erről szól. Ő egyébként is élvezi a kéjes tornagyakorlatot, és Sorel vonagló testének már a látványa is betölti az elméjét. Persze azért nem csak úgy fekszik ott, mint egy darab fa, mozdul erre is-arra is, de hagyja hogy a nő vezesse kezét úgy, ahogy neki az a legjobb. Hisz honnan is tudhatná, hogy pontosan mit és hogyan szeret valaki, akivel csak most találkozott? Vannak ugyan általános érvényű praktikák, de nincs két egyforma ember a földön. Mondjuk az biztos, hogy amikor a tündér megfeszíti alhasi izmait, hogy a családi kincsére még egy plusz feszülést adjon, és így talán olyan helyekre is elérjen, ahová eddig nem sikerült, akkor szinte biztos benne, hogy ez nem csak neki fog jól esni. A lágy kacajok és a ritmusváltások között egy ponton, mikor úgy érzi partnere is lüktetve éli át a mámort, ő maga sem tartogatja tovább és elengedi izmait. Halk nyögéssel szabadul meg terheitől, amihez úgy látszik tökéletes tettestársnak bizonyult az ébenhajú szépség. Egy darabig nem is akar megszólalni, kiélvezi a ráomló bestiát és csókjával pecsételi meg a pásztorórát. Ujjai hegyével pedig lágyan simítja végig Sorel hátát, miközben nagyobb sóhajtások között igyekszik elkapni a tekintetét. Kíváncsi, hogy vajon ugyanazt látja-e jelenleg benne, mint korábban.*
-Ezt máskor is el tudnám viselni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259