Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 243-262
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 13:01:08
Üzenet elküldve: 2023-10-20 13:01:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael mellkasát kellemes melegség járja át amikor a kereskedő a vendéglátói képességeit méltatja. Az elf számára az mindig fontos volt, hogyha nem is kedvelik - bár mindig ez volt számára a cél -, de legalább jól érezzék magukat körülötte az emberek, s ez sokkal nagyobb dicséret számára, mint az untig ismételt szépségére irányuló bókok. A hosszúéletű ráadásul a hodarilnak hála őszinte pillanatokat él meg, ezért nem rest meghatottságát ki is mutatni.*
- Ó, nagyon sokat jelent ez nekem, drága Orthus.
*Bátorkodik ismét megölelni a kalmárt, aki korábban sem taszította el, s ha így lett volna sem tántorítaná el ez most Relaelt.
Végül elengedi a férfit, aki hozzájuk hasonlóan igencsak kimerült. Elfogadja a segítséget és ő is kikászálódik a medencéből, de nem bajlódik azzal, hogy megszárítkozzon, csak ledobja magát Denjaar mellé. Elnézi a meztelen páros készülődését, közben kitartóan tartja kezében félig üres poharát.*
- Ezt majd meg kell még ismételnünk újra, drága Orthus!
*Szólal fel jókedvűen, poharát ünnepiesen a magasba tartja.*
- Még rengeteg ötletem van.
*Fejezi be valamivel halkabban, és erőtlenül leejti kezét, minek hatására egy kis korty almabort ki is löttyent a földre.
Helyet ad Denjaarnak, aki már fáradtan végig is nyúl a heverőn. A még nedves bőre és az éppen kinyíló ajtó hatására Relael dideregni kezd, ezért örömmel kucorodik közelebb a férfi forró testéhez, s nem zavartatva magát nyúlik el annak széles mellkasán. Denjaar melegsége hamar elmulasztja remegését, közben a lehunyt szemhéjú elf előtt tűzhöz kapcsolódó igen élénk képek jelennek meg. Ez, s a férfi egyenletes szuszogása felettébb megnyugtatja őt.
A poharat persze kitartóan fogja szabad karjával, amely oldalt lelóg a díványról. Ahogy lassan ő is mélyebbre kerül az álmok ragacsos iszapjában, ujjai szorítása gyengül, s rövidesen a pohár a földön landol a maradék borral együtt. Mindez nem zavarja meg őt, békésen szundikál tovább, teste időnként megrándul az álmok hatására, és halk motyogás is párosul ehhez, de feltehetően ez nem elég ahhoz, hogy megzavarja vele a harcos pihenését.*
*Relael mellkasát kellemes melegség járja át amikor a kereskedő a vendéglátói képességeit méltatja. Az elf számára az mindig fontos volt, hogyha nem is kedvelik - bár mindig ez volt számára a cél -, de legalább jól érezzék magukat körülötte az emberek, s ez sokkal nagyobb dicséret számára, mint az untig ismételt szépségére irányuló bókok. A hosszúéletű ráadásul a hodarilnak hála őszinte pillanatokat él meg, ezért nem rest meghatottságát ki is mutatni.*
- Ó, nagyon sokat jelent ez nekem, drága Orthus.
*Bátorkodik ismét megölelni a kalmárt, aki korábban sem taszította el, s ha így lett volna sem tántorítaná el ez most Relaelt.
Végül elengedi a férfit, aki hozzájuk hasonlóan igencsak kimerült. Elfogadja a segítséget és ő is kikászálódik a medencéből, de nem bajlódik azzal, hogy megszárítkozzon, csak ledobja magát Denjaar mellé. Elnézi a meztelen páros készülődését, közben kitartóan tartja kezében félig üres poharát.*
- Ezt majd meg kell még ismételnünk újra, drága Orthus!
*Szólal fel jókedvűen, poharát ünnepiesen a magasba tartja.*
- Még rengeteg ötletem van.
*Fejezi be valamivel halkabban, és erőtlenül leejti kezét, minek hatására egy kis korty almabort ki is löttyent a földre.
Helyet ad Denjaarnak, aki már fáradtan végig is nyúl a heverőn. A még nedves bőre és az éppen kinyíló ajtó hatására Relael dideregni kezd, ezért örömmel kucorodik közelebb a férfi forró testéhez, s nem zavartatva magát nyúlik el annak széles mellkasán. Denjaar melegsége hamar elmulasztja remegését, közben a lehunyt szemhéjú elf előtt tűzhöz kapcsolódó igen élénk képek jelennek meg. Ez, s a férfi egyenletes szuszogása felettébb megnyugtatja őt.
A poharat persze kitartóan fogja szabad karjával, amely oldalt lelóg a díványról. Ahogy lassan ő is mélyebbre kerül az álmok ragacsos iszapjában, ujjai szorítása gyengül, s rövidesen a pohár a földön landol a maradék borral együtt. Mindez nem zavarja meg őt, békésen szundikál tovább, teste időnként megrándul az álmok hatására, és halk motyogás is párosul ehhez, de feltehetően ez nem elég ahhoz, hogy megzavarja vele a harcos pihenését.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-19 21:02:06
Üzenet elküldve: 2023-10-19 21:02:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Egy hümmentés kíséretében biccent a távozó Orthus felé. Nehezen állíthatná, hogy nem rokonszenves számára a kereskedő. Mindig becsülte az olyanokat, akik mernek lubickolni az élvezetekben. Orthus pedig pont ilyennek tűnik.
Elnézegeti a még mindig ruhátlan Relaelt. A finom arcvonásokat, a sűrű hajzuhatagot, a méregzöld szempárt, és nem utolsó sorban a dús kebleket a víz felett. A szavaira lassan biccent, miközben Alissäna és Orthus távozóra fogják.*
-Elfáradni. Igen, azt hiszem én is elfáradtam. *Kellemesen zárul hát ez a kis összejövetel. Evett, ivott, kielégült, igazán ráfér a pihenés.
Meg is paskolja maga mellett a díványt, mi épp elég széles hozzá, hogy elférjenek rajta ketten. Még ahhoz is túl kényelmes, hogy ruhái után nyúljon. Csak hátára fekszik és elnyúlik, mint egy kiterített medve. Nem kell hozzá sok idő, hogy a bor és a szervezetéből kiürülő hodaril utolsó rúgásai álomba ringassák.*
*Egy hümmentés kíséretében biccent a távozó Orthus felé. Nehezen állíthatná, hogy nem rokonszenves számára a kereskedő. Mindig becsülte az olyanokat, akik mernek lubickolni az élvezetekben. Orthus pedig pont ilyennek tűnik.
Elnézegeti a még mindig ruhátlan Relaelt. A finom arcvonásokat, a sűrű hajzuhatagot, a méregzöld szempárt, és nem utolsó sorban a dús kebleket a víz felett. A szavaira lassan biccent, miközben Alissäna és Orthus távozóra fogják.*
-Elfáradni. Igen, azt hiszem én is elfáradtam. *Kellemesen zárul hát ez a kis összejövetel. Evett, ivott, kielégült, igazán ráfér a pihenés.
Meg is paskolja maga mellett a díványt, mi épp elég széles hozzá, hogy elférjenek rajta ketten. Még ahhoz is túl kényelmes, hogy ruhái után nyúljon. Csak hátára fekszik és elnyúlik, mint egy kiterített medve. Nem kell hozzá sok idő, hogy a bor és a szervezetéből kiürülő hodaril utolsó rúgásai álomba ringassák.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-19 20:32:45
Üzenet elküldve: 2023-10-19 20:32:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Hosszú az út a befejezésig, s meglehetősen fájdalmas, nem csoda tehát, hogy megkönnyebbül amikor Denjaar végre lekászálódik róla. Elfordítja fejét, hogy a férfi ne láthassa arcán a kimerültséget. Rövid, néhány lélegzetvételnyi ideig engedi megpihenni magát, majd ismételten magára ölti jól megszokott, környezete számára kellemes maszkját.
A semmibe meredve pihenteti elméjét, amiből Orthus hangja zökkenti ki. Megállapítja, hogy valóban nincs jó formában, mert már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy kifulladjon.*
- Ó, hogyne, máris!
*Rögvest fel is pattan - elsőre kicsit nehézkesen mozdul, még ki is billen egyensúlyából -, hogy az egyik fotelbe összekészített halom törölközőből felmarkoljon egyet. Fürgén végzi dolgát, mégsem durván, érzékelhetően ebben is igen sok tapasztalata van, s éppenséggel nincs is ellenére, hogy Orthusról gondoskodjon ily módon is.*
- Rendben.
*Biccentését követően az eldobott ruhákat kezdi el felkapkodni. Időnként mellé nyúl, nem minden esetben a kalmár kelméit veszi kezeibe, ekkor egy könnyed és hanyag hajtogatással az egyik közelben lévő bútorra dobja a ruhaneműt. Gyűjteményével visszatér a kereskedőhöz, akinek mindent előkészít, csak végtagjait kell a megfelelő helyre igazítania. Alissäna gombol, simít, eligazít, s bár a férfi pihenni készül, de a kurtizán alapos munkát végez.
A végeredménnyel elégedetten nyugtázva tesz egy lépést hátra, amíg Orthus Relaelékhez intézi szavait, amik hallatán rájön, hogy még nem teljesen ért feladatai végére. A férfi nedves törölközőjét felkapja, hogy nagyjából felitassa magáról a vizet és megtörölgesse magát a hajlataiban. Ruhájával sem szükséges sokat bíbelődnie, elég csak belelépnie, majd a pántokat vállaira simítania. Még enyhén nedves bőre miatt a könnyed anyag alakjára simul, ahogy ében tincsei is hátára tapadnak, de most ezek megigazításával nem törődik.*
- Erre tessék!
*Egy színpadias karmozdulattal invitálja Orthust kifelé. Igyekezve elé toppan, hogy kinyithassa előtte az ajtót. A hűvös levegő finoman cirógatja bőrét, amitől Alissäna kellemesen megborzong.
Nem mennek messzire, csak egy emeletnyi lépcsőt kell megmászniuk, hogy ismét a hálók ajtóihoz érjenek. A pillangó ruhájának egy apró, rejtett zsebéből egy kopott kulcsot húz elő, amivel a zár környékén babrál, közben pedig kedélyes hangon kezd el beszélni, hogy megtörje az őket körülvevő csendet.*
- Remélem kellemesen fog itt pihenni. Elég csendes, ritka itt a mozgás, főleg mert a fogadó népe nem jöhet le ide.
*A zár kattanását követően a leány belöki az ajtót, és félreáll az útból, szorosan az ajtófélfának préselődik.*
- Majd a szomszéd szobában megtalál, ha szüksége volna valamire. Ott pedig a Kisasszony szobája.
*Mutat egy kettővel arrébb található ajtóra, közben pedig a kulcsot az aprócska láncnál fogva Orthus elé tartja, és neki kínálja fel.*
- Most óhajt valamit? Hozzak harapnivalót? Vagy esetleg egy teát?
*Hosszú az út a befejezésig, s meglehetősen fájdalmas, nem csoda tehát, hogy megkönnyebbül amikor Denjaar végre lekászálódik róla. Elfordítja fejét, hogy a férfi ne láthassa arcán a kimerültséget. Rövid, néhány lélegzetvételnyi ideig engedi megpihenni magát, majd ismételten magára ölti jól megszokott, környezete számára kellemes maszkját.
A semmibe meredve pihenteti elméjét, amiből Orthus hangja zökkenti ki. Megállapítja, hogy valóban nincs jó formában, mert már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy kifulladjon.*
- Ó, hogyne, máris!
*Rögvest fel is pattan - elsőre kicsit nehézkesen mozdul, még ki is billen egyensúlyából -, hogy az egyik fotelbe összekészített halom törölközőből felmarkoljon egyet. Fürgén végzi dolgát, mégsem durván, érzékelhetően ebben is igen sok tapasztalata van, s éppenséggel nincs is ellenére, hogy Orthusról gondoskodjon ily módon is.*
- Rendben.
*Biccentését követően az eldobott ruhákat kezdi el felkapkodni. Időnként mellé nyúl, nem minden esetben a kalmár kelméit veszi kezeibe, ekkor egy könnyed és hanyag hajtogatással az egyik közelben lévő bútorra dobja a ruhaneműt. Gyűjteményével visszatér a kereskedőhöz, akinek mindent előkészít, csak végtagjait kell a megfelelő helyre igazítania. Alissäna gombol, simít, eligazít, s bár a férfi pihenni készül, de a kurtizán alapos munkát végez.
A végeredménnyel elégedetten nyugtázva tesz egy lépést hátra, amíg Orthus Relaelékhez intézi szavait, amik hallatán rájön, hogy még nem teljesen ért feladatai végére. A férfi nedves törölközőjét felkapja, hogy nagyjából felitassa magáról a vizet és megtörölgesse magát a hajlataiban. Ruhájával sem szükséges sokat bíbelődnie, elég csak belelépnie, majd a pántokat vállaira simítania. Még enyhén nedves bőre miatt a könnyed anyag alakjára simul, ahogy ében tincsei is hátára tapadnak, de most ezek megigazításával nem törődik.*
- Erre tessék!
*Egy színpadias karmozdulattal invitálja Orthust kifelé. Igyekezve elé toppan, hogy kinyithassa előtte az ajtót. A hűvös levegő finoman cirógatja bőrét, amitől Alissäna kellemesen megborzong.
Nem mennek messzire, csak egy emeletnyi lépcsőt kell megmászniuk, hogy ismét a hálók ajtóihoz érjenek. A pillangó ruhájának egy apró, rejtett zsebéből egy kopott kulcsot húz elő, amivel a zár környékén babrál, közben pedig kedélyes hangon kezd el beszélni, hogy megtörje az őket körülvevő csendet.*
- Remélem kellemesen fog itt pihenni. Elég csendes, ritka itt a mozgás, főleg mert a fogadó népe nem jöhet le ide.
*A zár kattanását követően a leány belöki az ajtót, és félreáll az útból, szorosan az ajtófélfának préselődik.*
- Majd a szomszéd szobában megtalál, ha szüksége volna valamire. Ott pedig a Kisasszony szobája.
*Mutat egy kettővel arrébb található ajtóra, közben pedig a kulcsot az aprócska láncnál fogva Orthus elé tartja, és neki kínálja fel.*
- Most óhajt valamit? Hozzak harapnivalót? Vagy esetleg egy teát?
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-15 19:28:44
Üzenet elküldve: 2023-10-15 19:28:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Valahogy nem tűnik fel neki, hogy Relael nincs igazán jelen és nem nagyon reagál semmit, még akkor sem, amikor ő a csúcsra ér.
Csak utólag veszi ezt észre, hagy is benne némi elégedetlenséget. Ezért szeret ő tiszta fejjel együtt hálni nőkkel, nem ilyen kótyagosan, mint most. Kis túlzással mondhatnánk, hogy élete titkos dédelgetett álma valósult most meg, mégse érez különösebb elégtételt. Thea nevű rabszolgája csillapíthatatlannak tűnő szenvedélyét kielégíteni nagyobb dicsőségnek érződött.
Ami csak azt jelenti, hogy kerítenie kell rá újabb alkalmat, amikor Relael feje teljesen tiszta, és az övé is. Kérdés, hogy tiszta fejjel is ilyen vendégszerető lesz-e. Az idő majd eldönti.
Most azonban nehézkesen feltápászkodik (kőpadlón térdelni akkor is kellemetlen, ha valaki feleolyan idős, mint ő), és elmegy a borért. Aminek persze egyáltalán nem tesz jót, hogy ilyen párás melegben van nyitott palackban. De mind elég bódultak még ahhoz, hogy ne finnyáskodjanak az ilyesmi miatt. Tölt a nemesnek és saját magának is, úgy tér vissza. Ő is a medencébe ereszkedik be, és már a vízben adja át a kupát. Orthus egyáltalán nem bánja, hogy langyos a víz, nem árt egy kicsit lehűteni magukat.
Csak ekkor nézi meg, mi a helyzet Denjaarral és Alissänával, így lemarad a kurtizán mutatványáról is. Bár ezt a későbbiekben remélhetőleg még pótolni tudja. Most azonban egyet kell, hogy értsen Relaellel. Az egész napos utazás, és ez a drogfűtött orgia együttesen bőven sokat kivettek belőle.*
- Valóban ideje már. lae'Natar úrhölgy, feledhetetlen fogadásban részesített.
*feleli a nő felé fordulva, és egy rövid meghajlás keretében kezet csókol házigazdájának. Bálterembe való gesztus, nem medencés pucérkodáshoz, de talán ettől csak szórakoztatóbb lesz.
Borát felhajtja és a kupát a medence szélére teszi, majd kikászálódik a vízből és kezét nyújtja Relaelnek, hogy őt is kisegítse. Közben még egyszer alaposan végigjáratja tekintetét házigazdája testén, hiszen ki tudja, lesz-e még alkalma így látni.
Abból, hogy Relael tekintete milyen sokat kalandozott a wegtoreni harcos felé, úgy hiszi, itt az ideje megint párt cserélniük, ezért odakíséri Relaelt Denjaar díványához, ott pedig így szól, de immáron Alissänához.*
- Alissäna kedves, megtenné, hogy hoz egy törülközőt és segít megszárítkoznom?
*szól az udvarias kérésbe burkolt utasítás. Ha a kurtizán segítségével sikerül nagyjából megszárítkoznia, így szól a lányhoz.*
- Kérem, segítsen felöltözni is!
*mindezekre persze egyedül is képes lenne, de élvezi, hogy egy ilyen pompás - és valószínűleg még mindig mezítelen - nő foglalkozik vele.
Immáron felöltözve fordul ismét Relael és Denjaar párosához. Egész józannak tűnik, csak tekintete fásultsága árulja el, hogy a fáradtság, a bor, a hodaril, a meleg pára és az üzekedés jócskán kifárasztották.*
- Engedelmükkel mára távozom. Ha Alissäna kisasszony lenne oly kedves megmutatni a szobámat, azért végtelenül hálás lennék.
Úrnő, remélem, hogy holnap lesz alkalmunk szót váltani néhány üggyel kapcsolatban.
*teszi hozzá.*
- Krultos úr, élmény volt megismerni önt.
*hajat fejet Denjaar felé egy már-már cinkos mosoly keretében. Mindez elég időt adhatott Alissänának, hogy ő is megszárítkozzon és felöltözzön, így remélhetőleg tényleg a szállására kíséri.
Orthus most nem él a lehetősséggel, hogy marasztalja a kurtizánt, ahhoz túlzottan fáradt. Ahogy vélhetően a leány is.*
*Valahogy nem tűnik fel neki, hogy Relael nincs igazán jelen és nem nagyon reagál semmit, még akkor sem, amikor ő a csúcsra ér.
Csak utólag veszi ezt észre, hagy is benne némi elégedetlenséget. Ezért szeret ő tiszta fejjel együtt hálni nőkkel, nem ilyen kótyagosan, mint most. Kis túlzással mondhatnánk, hogy élete titkos dédelgetett álma valósult most meg, mégse érez különösebb elégtételt. Thea nevű rabszolgája csillapíthatatlannak tűnő szenvedélyét kielégíteni nagyobb dicsőségnek érződött.
Ami csak azt jelenti, hogy kerítenie kell rá újabb alkalmat, amikor Relael feje teljesen tiszta, és az övé is. Kérdés, hogy tiszta fejjel is ilyen vendégszerető lesz-e. Az idő majd eldönti.
Most azonban nehézkesen feltápászkodik (kőpadlón térdelni akkor is kellemetlen, ha valaki feleolyan idős, mint ő), és elmegy a borért. Aminek persze egyáltalán nem tesz jót, hogy ilyen párás melegben van nyitott palackban. De mind elég bódultak még ahhoz, hogy ne finnyáskodjanak az ilyesmi miatt. Tölt a nemesnek és saját magának is, úgy tér vissza. Ő is a medencébe ereszkedik be, és már a vízben adja át a kupát. Orthus egyáltalán nem bánja, hogy langyos a víz, nem árt egy kicsit lehűteni magukat.
Csak ekkor nézi meg, mi a helyzet Denjaarral és Alissänával, így lemarad a kurtizán mutatványáról is. Bár ezt a későbbiekben remélhetőleg még pótolni tudja. Most azonban egyet kell, hogy értsen Relaellel. Az egész napos utazás, és ez a drogfűtött orgia együttesen bőven sokat kivettek belőle.*
- Valóban ideje már. lae'Natar úrhölgy, feledhetetlen fogadásban részesített.
*feleli a nő felé fordulva, és egy rövid meghajlás keretében kezet csókol házigazdájának. Bálterembe való gesztus, nem medencés pucérkodáshoz, de talán ettől csak szórakoztatóbb lesz.
Borát felhajtja és a kupát a medence szélére teszi, majd kikászálódik a vízből és kezét nyújtja Relaelnek, hogy őt is kisegítse. Közben még egyszer alaposan végigjáratja tekintetét házigazdája testén, hiszen ki tudja, lesz-e még alkalma így látni.
Abból, hogy Relael tekintete milyen sokat kalandozott a wegtoreni harcos felé, úgy hiszi, itt az ideje megint párt cserélniük, ezért odakíséri Relaelt Denjaar díványához, ott pedig így szól, de immáron Alissänához.*
- Alissäna kedves, megtenné, hogy hoz egy törülközőt és segít megszárítkoznom?
*szól az udvarias kérésbe burkolt utasítás. Ha a kurtizán segítségével sikerül nagyjából megszárítkoznia, így szól a lányhoz.*
- Kérem, segítsen felöltözni is!
*mindezekre persze egyedül is képes lenne, de élvezi, hogy egy ilyen pompás - és valószínűleg még mindig mezítelen - nő foglalkozik vele.
Immáron felöltözve fordul ismét Relael és Denjaar párosához. Egész józannak tűnik, csak tekintete fásultsága árulja el, hogy a fáradtság, a bor, a hodaril, a meleg pára és az üzekedés jócskán kifárasztották.*
- Engedelmükkel mára távozom. Ha Alissäna kisasszony lenne oly kedves megmutatni a szobámat, azért végtelenül hálás lennék.
Úrnő, remélem, hogy holnap lesz alkalmunk szót váltani néhány üggyel kapcsolatban.
*teszi hozzá.*
- Krultos úr, élmény volt megismerni önt.
*hajat fejet Denjaar felé egy már-már cinkos mosoly keretében. Mindez elég időt adhatott Alissänának, hogy ő is megszárítkozzon és felöltözzön, így remélhetőleg tényleg a szállására kíséri.
Orthus most nem él a lehetősséggel, hogy marasztalja a kurtizánt, ahhoz túlzottan fáradt. Ahogy vélhetően a leány is.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-15 18:40:01
Üzenet elküldve: 2023-10-15 18:40:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Könnyen lehet, hogy a melegnek hála, vagy csak a túl sok bor és a mozgás keverékének köszönhetően, de érzi magán, hogy kicsit émelyeg az aktus közben. Ez is egy újabb tényező melynek hatására nem tud elmerülni semmiféle élvezetben, csak erősen koncentrál egy-egy részletre, ami éppen megragadja őt. Rövidesen Denjaarék is befejezik, amit elkezdtek, ezért vizuálisan nem sok minden köti le, s a harcoshoz hasonlóan az ő elméje is lassan kitisztulni látszik.
A simításra figyel fel először, ez az érintés különbözik, ezért érdeklődve pillant hátra. Orthus láthatóan elégedett - minden oka megvan erre -, ami talán Relaelnek is elégedettséget okozna, ha jelentene számára valamit a kereskedő, de nem több számára egy üzleti partnernél, így öröme is közömbösen érinti őt.*
- Úú, igen, azt kérek!
*Csattan fel lelkesen, újra ragyogó szemekkel, miközben komótosan a medence felé vonszolja magát, hogy a vízben ismét megmártózzon. A víz is olyan már, mint a hangulata; langyos, holott az imént még annyira melegséggel telve ölelgette a kalmárt. Most is érez magában egy fakó késztetést arra, hogy mások közelségében lelje meg komfortját, de jobban foglalkoztatja a bor és annak édes ígérete, hogy ismét dagonyázhasson a bódulatban.*
- Elfáradtam.
*Sóhajtja panaszosan, miközben fejét pihentetve a mennyezet felé bámul.*
- Talán ideje volna lepihenni, nemde?
*Kérdezi a többieket, zöldjeivel viszont elsősorban Denjaart fürkészi kérdőn, aki szintén elégedettségének ad hangot.*
*Könnyen lehet, hogy a melegnek hála, vagy csak a túl sok bor és a mozgás keverékének köszönhetően, de érzi magán, hogy kicsit émelyeg az aktus közben. Ez is egy újabb tényező melynek hatására nem tud elmerülni semmiféle élvezetben, csak erősen koncentrál egy-egy részletre, ami éppen megragadja őt. Rövidesen Denjaarék is befejezik, amit elkezdtek, ezért vizuálisan nem sok minden köti le, s a harcoshoz hasonlóan az ő elméje is lassan kitisztulni látszik.
A simításra figyel fel először, ez az érintés különbözik, ezért érdeklődve pillant hátra. Orthus láthatóan elégedett - minden oka megvan erre -, ami talán Relaelnek is elégedettséget okozna, ha jelentene számára valamit a kereskedő, de nem több számára egy üzleti partnernél, így öröme is közömbösen érinti őt.*
- Úú, igen, azt kérek!
*Csattan fel lelkesen, újra ragyogó szemekkel, miközben komótosan a medence felé vonszolja magát, hogy a vízben ismét megmártózzon. A víz is olyan már, mint a hangulata; langyos, holott az imént még annyira melegséggel telve ölelgette a kalmárt. Most is érez magában egy fakó késztetést arra, hogy mások közelségében lelje meg komfortját, de jobban foglalkoztatja a bor és annak édes ígérete, hogy ismét dagonyázhasson a bódulatban.*
- Elfáradtam.
*Sóhajtja panaszosan, miközben fejét pihentetve a mennyezet felé bámul.*
- Talán ideje volna lepihenni, nemde?
*Kérdezi a többieket, zöldjeivel viszont elsősorban Denjaart fürkészi kérdőn, aki szintén elégedettségének ad hangot.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-14 15:13:15
Üzenet elküldve: 2023-10-14 15:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Hogy az idő múlása, netalán a vér gyakorta forduló áramlása az oka, de a hodaril hatása múlófélben van. Nem teljesen tiszta még a kép, de az elf sajátos hajlékonyságának látványa valóságosnak tűnik. Jóízűen szemléli egy darabig a megfeszülő testrészeket, mielőtt megtámaszkodva az ébenhajú pillangó mellett elmerülne a kéjben. Azt meg kell hagynia, Relael jó boltot csinált a kis kurtizánnal.
Apropó Relael, aligha kerülheti el figyelmét a vizslató szempár. Megmosolyogtatja a nemes játéka, miközben a kereskedő hátulról birtokba veszi. Tempója közben mit sem csökken, bár immáron nem Alissäna van figyelme középpontjában. Ismételten elveszik a zöld tekintetben és a babonázó mosolyban, eközben pedig érzékei a csúcsra hágnak. Megkapaszkodik a megfeszülő combokban és felhördülve enged utat a kéjnek.
Lassan engedi ki a levegőt, majd lemászik a leányról és komótosan feltápászkodik a földről. Nem ruhái után nyúl, inkább ledobja magát a vörös posztódíványra és kezébe veszi a borospoharat, mit Alissäna hozott neki.
Szórakozottan szemléli végig a jelenlévőket, mintha csak udvartartását mérné fel. Végső soron a legkevésbé sem bánja, hogy maradt.*
-Ez még odahaza is megállná a helyét. *Adja ki a verdiktet, majd megtörli gyöngyöző homlokát. Nagyot kortyol a borból és elégedetten hátradől ültében.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.14 16:11:05
*Hogy az idő múlása, netalán a vér gyakorta forduló áramlása az oka, de a hodaril hatása múlófélben van. Nem teljesen tiszta még a kép, de az elf sajátos hajlékonyságának látványa valóságosnak tűnik. Jóízűen szemléli egy darabig a megfeszülő testrészeket, mielőtt megtámaszkodva az ébenhajú pillangó mellett elmerülne a kéjben. Azt meg kell hagynia, Relael jó boltot csinált a kis kurtizánnal.
Apropó Relael, aligha kerülheti el figyelmét a vizslató szempár. Megmosolyogtatja a nemes játéka, miközben a kereskedő hátulról birtokba veszi. Tempója közben mit sem csökken, bár immáron nem Alissäna van figyelme középpontjában. Ismételten elveszik a zöld tekintetben és a babonázó mosolyban, eközben pedig érzékei a csúcsra hágnak. Megkapaszkodik a megfeszülő combokban és felhördülve enged utat a kéjnek.
Lassan engedi ki a levegőt, majd lemászik a leányról és komótosan feltápászkodik a földről. Nem ruhái után nyúl, inkább ledobja magát a vörös posztódíványra és kezébe veszi a borospoharat, mit Alissäna hozott neki.
Szórakozottan szemléli végig a jelenlévőket, mintha csak udvartartását mérné fel. Végső soron a legkevésbé sem bánja, hogy maradt.*
-Ez még odahaza is megállná a helyét. *Adja ki a verdiktet, majd megtörli gyöngyöző homlokát. Nagyot kortyol a borból és elégedetten hátradől ültében.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.14 16:11:05
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-14 14:29:30
Üzenet elküldve: 2023-10-14 14:29:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Várja már az aktus végét, de Denjaar ezúttal sem kapkodja el a befejezést, ami felettébb bosszantja. Egy sóhajt, sőt egy szemforgatást is megenged magának, úgy sejti frusztrációja senkinek sem fog feltűnni, s ha igen, akkor sem foglalkoztatja majd őket.
Újabb utasítást kap, aminek még annyira sem örül. Jellemzően nincs ellenére ha megcsillanthatja képességeit, ami elégedettséget kelt az ügyfelekben, viszont jól tudja, hogy a wegtoreni hevessége és kérése csak még több kellemetlenséget jelent majd a számára. Persze nem tiltakozik, csak egy pillanatig hezitál, ezt követően mozdul, lehetőleg megfordul, ha Denjaar is engedi neki.
Hátára fekszik, a hideg kő rendkívül kényelmetlen a számára, arca viszont zavartalan marad. Lábait könnyedén emeli magasba egészen hegyes füleiig. Némi igazítást követően nyaka mögé igazítja lábszárait. Nehezebben megy számára, mint egykoron, hiszen valamelyest kijött a gyakorlatból, de a lábában megfeszülő izmok így is engednek akaratának.*
*Várja már az aktus végét, de Denjaar ezúttal sem kapkodja el a befejezést, ami felettébb bosszantja. Egy sóhajt, sőt egy szemforgatást is megenged magának, úgy sejti frusztrációja senkinek sem fog feltűnni, s ha igen, akkor sem foglalkoztatja majd őket.
Újabb utasítást kap, aminek még annyira sem örül. Jellemzően nincs ellenére ha megcsillanthatja képességeit, ami elégedettséget kelt az ügyfelekben, viszont jól tudja, hogy a wegtoreni hevessége és kérése csak még több kellemetlenséget jelent majd a számára. Persze nem tiltakozik, csak egy pillanatig hezitál, ezt követően mozdul, lehetőleg megfordul, ha Denjaar is engedi neki.
Hátára fekszik, a hideg kő rendkívül kényelmetlen a számára, arca viszont zavartalan marad. Lábait könnyedén emeli magasba egészen hegyes füleiig. Némi igazítást követően nyaka mögé igazítja lábszárait. Nehezebben megy számára, mint egykoron, hiszen valamelyest kijött a gyakorlatból, de a lábában megfeszülő izmok így is engednek akaratának.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-09 20:59:22
Üzenet elküldve: 2023-10-09 20:59:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Miután Relael elégedetten kiterült, immáron a saját élvezetére összpontosít. Persze nem úgy, hogy az a nőnek rossz legyen, de mégis jobban érdekli az, hogy beteljesítse ifjúkori fantáziáját, mint hogy ez egy újabb feledhetetlen élmény legyen - mindkettejüknek.
Relael a korábbi kényeztetés után most kevésbé eleven és kívánós, de van ez így. Olykor menet közben jön meg a kedv, máskor nem. Ez nem akadályozza meg a kalmárt abban, hogy birtokába vegye, hiszen az ellen nem tiltakozik.
És Relael óhaja ellen se emel semmiféle kifogást. Sőt, ami azt illeti, még tetszik is neki az új pozitúra. Engedi hát, hogy a nő átforduljon, viszont négykézláb helyezi és úgy folytatja az ostromot.
Történetesen neki is ez az egyik kedvenc helyzete, amely a hatalom érzésével tölti el. Arról nem is beszélve, hogy Relael innen nézve is kifejezetten kívánatos. Orthus pedig gyors és határozott mozgással élvezi ki az együttlétet, egészen addig, amíg saját csúcsát el nem éri. Méghozzá úgy, hogy közben se engedi el a nőt - hacsak Relael előtte rá nem szól, mert azért lehet érezni, mikor válik a kalmár mozgása határozottabbá a gyönyörhöz közeledve.
Persze fizikailag ez az üzekedés nem sokban különbözik a számtalan többitől, amit Orthus élete során átélt. A körülmény és a partner személye teszi mégis azzá. De ő pontosan az ilyesmit hajhássza. A puszta tény, hogy egy szép nővel lehet, már nem hozza annyira tűzbe. De hogy kivel, milyen körülmények között, az már nagyon is. Így most határozottan elégedett. Nem mintha nem szerette volna, ha idővel Relael a kegyeibe fogadja, de arra nem számított, hogy ez máris megtörténik.
Elégedetten simít végig a nő tomporán, miután a sarkaira ülve szétválnak.*
- Úrnő, úgy hiszem, mi nagyon jól meg fogjuk érteni egymást a jövőben.
*jegyzi meg elégedetten, majd hozzáteszi.*
- Kíván esetleg még egy pohár bort? Úgy nézem, a cselédünk most kissé elfoglalt.
*Miután Relael elégedetten kiterült, immáron a saját élvezetére összpontosít. Persze nem úgy, hogy az a nőnek rossz legyen, de mégis jobban érdekli az, hogy beteljesítse ifjúkori fantáziáját, mint hogy ez egy újabb feledhetetlen élmény legyen - mindkettejüknek.
Relael a korábbi kényeztetés után most kevésbé eleven és kívánós, de van ez így. Olykor menet közben jön meg a kedv, máskor nem. Ez nem akadályozza meg a kalmárt abban, hogy birtokába vegye, hiszen az ellen nem tiltakozik.
És Relael óhaja ellen se emel semmiféle kifogást. Sőt, ami azt illeti, még tetszik is neki az új pozitúra. Engedi hát, hogy a nő átforduljon, viszont négykézláb helyezi és úgy folytatja az ostromot.
Történetesen neki is ez az egyik kedvenc helyzete, amely a hatalom érzésével tölti el. Arról nem is beszélve, hogy Relael innen nézve is kifejezetten kívánatos. Orthus pedig gyors és határozott mozgással élvezi ki az együttlétet, egészen addig, amíg saját csúcsát el nem éri. Méghozzá úgy, hogy közben se engedi el a nőt - hacsak Relael előtte rá nem szól, mert azért lehet érezni, mikor válik a kalmár mozgása határozottabbá a gyönyörhöz közeledve.
Persze fizikailag ez az üzekedés nem sokban különbözik a számtalan többitől, amit Orthus élete során átélt. A körülmény és a partner személye teszi mégis azzá. De ő pontosan az ilyesmit hajhássza. A puszta tény, hogy egy szép nővel lehet, már nem hozza annyira tűzbe. De hogy kivel, milyen körülmények között, az már nagyon is. Így most határozottan elégedett. Nem mintha nem szerette volna, ha idővel Relael a kegyeibe fogadja, de arra nem számított, hogy ez máris megtörténik.
Elégedetten simít végig a nő tomporán, miután a sarkaira ülve szétválnak.*
- Úrnő, úgy hiszem, mi nagyon jól meg fogjuk érteni egymást a jövőben.
*jegyzi meg elégedetten, majd hozzáteszi.*
- Kíván esetleg még egy pohár bort? Úgy nézem, a cselédünk most kissé elfoglalt.
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-08 22:41:17
Üzenet elküldve: 2023-10-08 22:41:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relaelben megközelítőleg sem jelent annyit a légyott, mint a kalmárnak, aki jelen esetben nem jelent többet számára mint egy eszközt a gyönyör eléréséhez. Miután ez megkapta kellemesen kiüresedve érzi magát. Fekszik a földön, élvezi a könnyedséget, élvezi a kifakult világot és azt, hogy kicsit mintha nyugodtabb lenne, minden más pedig kevésbé bonyolult.
Neki ennyi éppenséggel elég volna, már éppen néhány méltató szóval megköszönné a férfi odaadását, amikor a kereskedő fölé magasodva beárnyékolja őt. Különösebben nem hozza lázba a folytatás, sőt annyira érdektelen, hogy a történtek ellen felszólalni sem kíván egy darabig, addig a kufár kiélvezheti az elé táruló látványt.*
- Meg... *Megköszörüli torkát és benedvesíti kiszáradt ajkait. Újra nekikezd.* Meg akarok fordulni.
*Elég határozottra sikeredik a kijelentés, és már mozdul is. Nem számít ellenállásra, Orthus ahhoz túl vajszívű, de az sem jelentene neki problémát, ha le kellene taszajtania magáról a férfit.
Annak rendje és módja szerint megfordul, közben tekintete összetalálkozik Denjaaréval. Furcsa kettős érzés keríti hatalmába, egyszerre izgatja a látvány, ami elé tárul, de valahol bosszantja is, hogy a wegtoreni ilyen nagy örömmel vesz birtokba mást. Nyugtatja a tudat, hogy csupán egy kurtizánról van szó, más esetben biztosan bántaná Relael birtoklási vágyát a jelenet, ehelyett most belemegy a kacér játékba. Elsőként egy mosolyt villant meg a harcos felé, majd egy-egy obszcén kézmozdulattal csipkelődik vele szavak nélkül. Hogy eközben Orthus mit tesz vele, ez sajnos annyira nem foglalkoztatja őt, ahogy Denjaar esetében sem volt igazán hangulatban. Inkább érzelmes, a bujaság most tőle szokatlan módon nem vált ki belőle semmit.*
*Relaelben megközelítőleg sem jelent annyit a légyott, mint a kalmárnak, aki jelen esetben nem jelent többet számára mint egy eszközt a gyönyör eléréséhez. Miután ez megkapta kellemesen kiüresedve érzi magát. Fekszik a földön, élvezi a könnyedséget, élvezi a kifakult világot és azt, hogy kicsit mintha nyugodtabb lenne, minden más pedig kevésbé bonyolult.
Neki ennyi éppenséggel elég volna, már éppen néhány méltató szóval megköszönné a férfi odaadását, amikor a kereskedő fölé magasodva beárnyékolja őt. Különösebben nem hozza lázba a folytatás, sőt annyira érdektelen, hogy a történtek ellen felszólalni sem kíván egy darabig, addig a kufár kiélvezheti az elé táruló látványt.*
- Meg... *Megköszörüli torkát és benedvesíti kiszáradt ajkait. Újra nekikezd.* Meg akarok fordulni.
*Elég határozottra sikeredik a kijelentés, és már mozdul is. Nem számít ellenállásra, Orthus ahhoz túl vajszívű, de az sem jelentene neki problémát, ha le kellene taszajtania magáról a férfit.
Annak rendje és módja szerint megfordul, közben tekintete összetalálkozik Denjaaréval. Furcsa kettős érzés keríti hatalmába, egyszerre izgatja a látvány, ami elé tárul, de valahol bosszantja is, hogy a wegtoreni ilyen nagy örömmel vesz birtokba mást. Nyugtatja a tudat, hogy csupán egy kurtizánról van szó, más esetben biztosan bántaná Relael birtoklási vágyát a jelenet, ehelyett most belemegy a kacér játékba. Elsőként egy mosolyt villant meg a harcos felé, majd egy-egy obszcén kézmozdulattal csipkelődik vele szavak nélkül. Hogy eközben Orthus mit tesz vele, ez sajnos annyira nem foglalkoztatja őt, ahogy Denjaar esetében sem volt igazán hangulatban. Inkább érzelmes, a bujaság most tőle szokatlan módon nem vált ki belőle semmit.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-08 20:10:43
Üzenet elküldve: 2023-10-08 20:10:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Enged a hévnek és nem kíméli a lányt. Valószínűleg az sem érdekelné különösebben, ha sejtené, a kis kurtizán csupán tűri az eljárást. Szakmabéli ártalomnak tartaná. El is húzza a dolgot elég sokáig, de lassan érzi már híres állóképességének korlátait. Lassít a tempón, habár nem segít a dolgon Relael élvezettől rángó testének látványa a hideg kövön.*
-Hohó, Orthus úr, maga csupa meglepetés! *Még egy elismerő mosolyt is elmorzsol szakálla alatt, de közben tekintetét véletlenül sem veszi le Relaelről. Valóban azt gondolta, hogy a férfi nem állja ki a hosszúéletű próbáját, sőt! Morthimer palástolatlan izgalmát látva le merte volna fogadni, hogy a kupec menten csődöt mond majd a mezítelen nemest látva. Nem félti szeretői státuszát a kereskedőtől, ehhez túl hiú. A látottakra viszont tagadhatatlanul vágyni kezd rá, hogy ismét a kezei között tudhassa a nemest. Furcsa dolog ez, maga sem érti igazán, így inkább visszafókuszál eredeti tevékenységére. Végighordozza hát tekintetét Alissäna törékeny testén maga előtt.*
-Mutasd meg, mennyire vagy hajlékony. Kíváncsivá tettél. *Alissäna ezúttal szabad kezet kap. A tánc meggyőzte, hogy a kurtizán többre képes, mint amennyit mutat. Ugyan kinek bizonyítaná képességeit, ha nem neki? Kötve hiszi, hogy tud újat mutatni számára, de attól még izgalmas lehetőségként tekint a hegyesfülűre. A maga módján még kedveli a szolgálatkész kis pillangót, még ha az érzés valószínűleg nem is kölcsönös.*
*Enged a hévnek és nem kíméli a lányt. Valószínűleg az sem érdekelné különösebben, ha sejtené, a kis kurtizán csupán tűri az eljárást. Szakmabéli ártalomnak tartaná. El is húzza a dolgot elég sokáig, de lassan érzi már híres állóképességének korlátait. Lassít a tempón, habár nem segít a dolgon Relael élvezettől rángó testének látványa a hideg kövön.*
-Hohó, Orthus úr, maga csupa meglepetés! *Még egy elismerő mosolyt is elmorzsol szakálla alatt, de közben tekintetét véletlenül sem veszi le Relaelről. Valóban azt gondolta, hogy a férfi nem állja ki a hosszúéletű próbáját, sőt! Morthimer palástolatlan izgalmát látva le merte volna fogadni, hogy a kupec menten csődöt mond majd a mezítelen nemest látva. Nem félti szeretői státuszát a kereskedőtől, ehhez túl hiú. A látottakra viszont tagadhatatlanul vágyni kezd rá, hogy ismét a kezei között tudhassa a nemest. Furcsa dolog ez, maga sem érti igazán, így inkább visszafókuszál eredeti tevékenységére. Végighordozza hát tekintetét Alissäna törékeny testén maga előtt.*
-Mutasd meg, mennyire vagy hajlékony. Kíváncsivá tettél. *Alissäna ezúttal szabad kezet kap. A tánc meggyőzte, hogy a kurtizán többre képes, mint amennyit mutat. Ugyan kinek bizonyítaná képességeit, ha nem neki? Kötve hiszi, hogy tud újat mutatni számára, de attól még izgalmas lehetőségként tekint a hegyesfülűre. A maga módján még kedveli a szolgálatkész kis pillangót, még ha az érzés valószínűleg nem is kölcsönös.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-08 19:14:47
Üzenet elküldve: 2023-10-08 19:14:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna az esetek jelentős százalékában tökéletesen tisztában van azzal, hogy meddig mehet el az esetleges pimaszságával. Alapvetően nemhogy ilyen megjegyzést, de egy enyhén kelletlen hangnemet sem merne megengedi magának a wegtoreni társaságában, most viszont úgy sejti sok mindent megúszhat, s amit nem, az is feledésbe merül hajnalra. Egy csípős riposztot azért várt, ezért a teljes némaság valamelyest meglepi, de magában örül, hogy ezen ilyen könnyen átsiklottak.
Ezt követően már nem töpreng ilyeneken, csak engedelmesen teszi a dolgát, kicsit lassabban és gyengédebben, ahogy sejtései szerint Denjaar óhajtaná. Bár rövid ismeretségük során megtapasztalta, hogy a harcos az ágyban is igen heves, ehhez igyekszik valamelyest igazodni, ám nem egy súlycsoport lévén kíméletesebben jár el. A férfi tévképzetei hamar a háttérbe szorulnak, s a törékeny kis kurtizán ismét magán érzi a mohón markolászó érdes kezeket, amik az intenzívebb folytatás ígéretét is hozzák.
Hamar változik a helyzetük, hajlik a wegtoreni akaratának - nem mintha volna egyéb választása -, ami a már untig ismételt helyzetet idézi elő ismét. Bár hangja változatlan, arca viszont közömbössé válik, miközben fájdalmas légyottjuk során Denjaar kedvtelve élcelődik vele. Persze nem veszi szívére, boldog volna ha élete során ez lett volna a legdurvább bánásmód, amiben részesül.*
- Bárkivel is lesz dolgom Parancsnok *Kezdi a ritmusuk miatt tagoltabban. Arca a színjátékának megfelelően elégedett, ahogy hátrapillant a termetes harcosra.* mindig hiányozni fog az Ön wegtoreni szenvedélye. *Fejét lehajtva bámulja a követ kezei alatt, elmélyülten tanulmányozva a durva felületet, amikor suttogásra hajol hozzá partnere, ennek hatására egész testén libabőr fut végig.* Oh! Ez... igazán nagyon... jó... hír. *Nyöszörgi kéjesen, s reménykedik abban, hogy az aktus rövidesen a végéhez ér, bár ahogy elnézi a férfi harcikedvét és állóképességét, ehhez sajnos nem lesz egyhamar szerencséje.*
*Alissäna az esetek jelentős százalékában tökéletesen tisztában van azzal, hogy meddig mehet el az esetleges pimaszságával. Alapvetően nemhogy ilyen megjegyzést, de egy enyhén kelletlen hangnemet sem merne megengedi magának a wegtoreni társaságában, most viszont úgy sejti sok mindent megúszhat, s amit nem, az is feledésbe merül hajnalra. Egy csípős riposztot azért várt, ezért a teljes némaság valamelyest meglepi, de magában örül, hogy ezen ilyen könnyen átsiklottak.
Ezt követően már nem töpreng ilyeneken, csak engedelmesen teszi a dolgát, kicsit lassabban és gyengédebben, ahogy sejtései szerint Denjaar óhajtaná. Bár rövid ismeretségük során megtapasztalta, hogy a harcos az ágyban is igen heves, ehhez igyekszik valamelyest igazodni, ám nem egy súlycsoport lévén kíméletesebben jár el. A férfi tévképzetei hamar a háttérbe szorulnak, s a törékeny kis kurtizán ismét magán érzi a mohón markolászó érdes kezeket, amik az intenzívebb folytatás ígéretét is hozzák.
Hamar változik a helyzetük, hajlik a wegtoreni akaratának - nem mintha volna egyéb választása -, ami a már untig ismételt helyzetet idézi elő ismét. Bár hangja változatlan, arca viszont közömbössé válik, miközben fájdalmas légyottjuk során Denjaar kedvtelve élcelődik vele. Persze nem veszi szívére, boldog volna ha élete során ez lett volna a legdurvább bánásmód, amiben részesül.*
- Bárkivel is lesz dolgom Parancsnok *Kezdi a ritmusuk miatt tagoltabban. Arca a színjátékának megfelelően elégedett, ahogy hátrapillant a termetes harcosra.* mindig hiányozni fog az Ön wegtoreni szenvedélye. *Fejét lehajtva bámulja a követ kezei alatt, elmélyülten tanulmányozva a durva felületet, amikor suttogásra hajol hozzá partnere, ennek hatására egész testén libabőr fut végig.* Oh! Ez... igazán nagyon... jó... hír. *Nyöszörgi kéjesen, s reménykedik abban, hogy az aktus rövidesen a végéhez ér, bár ahogy elnézi a férfi harcikedvét és állóképességét, ehhez sajnos nem lesz egyhamar szerencséje.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-07 23:00:38
Üzenet elküldve: 2023-10-07 23:00:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Alissäna említésére csak biccent.*
- Ügyes, érti a dolgát és kellően szolgálatkész. Tökéletes szórakoztató. Én szeretem, ha valaki jó abban, ami a dolga.
*feleli egyszerűen. Bár a válasza túl száraznak és tényszerűnek tűnhet, de Orthus maga is ilyen típus, a dolgokat a hasznosság és logika oldaláról nézi.
Bár híres logikája éppen Relael kapcsán hagyja cserben, aki nemesi rangjával teljesen felcsigázza őt. Ez is olyasmi lesz, amit egyszer józanul majd kielemez magában. De most véletlenül sem, hiszen a nő a kegyeibe fogadta és egyszersmind kihívás elé is állította.
Orthus pedig nagy hozzáértéssel lát hozzá a nő kényeztetésének. Egyszersmind úrrá is lesz rajta valami izgalom. Mint amikor a diák vizsgázik. Oka van ugyanis annak, hogy Orthus megtanult a női testtel megfelelően játszani. Az a sértettség munkált benne, amit azért érzett, mert a nemes leányok rangja és testalkata miatt sose fogadták a közeledését. Amikor ebből a mellőzöttségből a kurtizánok ágyába menekült, nagyon hamar megunta, hogy csak a maga örömét keresse és végezzen olyan gyorsan, ahogy éppen sikerül. De nem is azért akarta kitanulni ezeket a praktikákat, hogy holmi örömlányokat kielégítsen. Nem. Ő azt a tudatot akarta a magáénak, hogy mennyivel jobb szeretője lenne azoknak a nemes lánykáknak, akik őt mellőzték. Mennyivel jobb azoknál, akiket nem mellőztek. Akik mit sem tudtak a női test rejtelmeiről és a gyönyör művészetéről, és éppoly ügyetlenül tették a dolgukat, mint mondjuk ő az első alkalmakkor.
Csakhogy egy dolog tudni magáról, hogy jó valamiben. De nem sokat ér, ha nem tudja ezt be is bizonyítani. Persze, nem egy nőt kielégített már. De sose nemest. Relael lesz az első.
Nem túlzás hát kijelenteni, hogy Orthus valóban kitesz magáért, és ez azt is jelenti, hogy odafigyel a nő rezdüléseire. Érzi, hogy eleinte nem tudja lekötni a figyelmét és az érzékeit. De kitartóan kényezteti, amíg meg nem érzi, hogy most már bizony nem kalandozik a nő figyelme semerre. Akkor aztán egy kicsit határozottabban folytatja az ingerlést. Már korábban is megfigyelte, hogy Relaelt nem annyira a puha finomkodás hozza lázba, hát ő se babusgatja, inkább intenzíven ostromolja a szájával és az ujjaival. Mindaddig, amíg a nő rángani nem kezd a kéjtől. Akkor aztán elégedetten felegyenesedik. Ő maga is teljesen új erőre kapott, de egyelőre hagy időt Relaelnek, hogy kiélvezze a pillanatot. Kimászik a vízből és a nő combjai közé térdel, majd a vállaira kapja a lábait és megkapaszkodik a combjaiban. Így teszi magáévá, kezdetben csak lassan, aztán viszont gyors és heves ütemben.
Alissäna és Denjaar párosával most nem foglalkozik, őt most csak ez az együttlét foglalkoztatja, amit- vérbeli élvezetodázóként - el akar nyújtani.*
*Alissäna említésére csak biccent.*
- Ügyes, érti a dolgát és kellően szolgálatkész. Tökéletes szórakoztató. Én szeretem, ha valaki jó abban, ami a dolga.
*feleli egyszerűen. Bár a válasza túl száraznak és tényszerűnek tűnhet, de Orthus maga is ilyen típus, a dolgokat a hasznosság és logika oldaláról nézi.
Bár híres logikája éppen Relael kapcsán hagyja cserben, aki nemesi rangjával teljesen felcsigázza őt. Ez is olyasmi lesz, amit egyszer józanul majd kielemez magában. De most véletlenül sem, hiszen a nő a kegyeibe fogadta és egyszersmind kihívás elé is állította.
Orthus pedig nagy hozzáértéssel lát hozzá a nő kényeztetésének. Egyszersmind úrrá is lesz rajta valami izgalom. Mint amikor a diák vizsgázik. Oka van ugyanis annak, hogy Orthus megtanult a női testtel megfelelően játszani. Az a sértettség munkált benne, amit azért érzett, mert a nemes leányok rangja és testalkata miatt sose fogadták a közeledését. Amikor ebből a mellőzöttségből a kurtizánok ágyába menekült, nagyon hamar megunta, hogy csak a maga örömét keresse és végezzen olyan gyorsan, ahogy éppen sikerül. De nem is azért akarta kitanulni ezeket a praktikákat, hogy holmi örömlányokat kielégítsen. Nem. Ő azt a tudatot akarta a magáénak, hogy mennyivel jobb szeretője lenne azoknak a nemes lánykáknak, akik őt mellőzték. Mennyivel jobb azoknál, akiket nem mellőztek. Akik mit sem tudtak a női test rejtelmeiről és a gyönyör művészetéről, és éppoly ügyetlenül tették a dolgukat, mint mondjuk ő az első alkalmakkor.
Csakhogy egy dolog tudni magáról, hogy jó valamiben. De nem sokat ér, ha nem tudja ezt be is bizonyítani. Persze, nem egy nőt kielégített már. De sose nemest. Relael lesz az első.
Nem túlzás hát kijelenteni, hogy Orthus valóban kitesz magáért, és ez azt is jelenti, hogy odafigyel a nő rezdüléseire. Érzi, hogy eleinte nem tudja lekötni a figyelmét és az érzékeit. De kitartóan kényezteti, amíg meg nem érzi, hogy most már bizony nem kalandozik a nő figyelme semerre. Akkor aztán egy kicsit határozottabban folytatja az ingerlést. Már korábban is megfigyelte, hogy Relaelt nem annyira a puha finomkodás hozza lázba, hát ő se babusgatja, inkább intenzíven ostromolja a szájával és az ujjaival. Mindaddig, amíg a nő rángani nem kezd a kéjtől. Akkor aztán elégedetten felegyenesedik. Ő maga is teljesen új erőre kapott, de egyelőre hagy időt Relaelnek, hogy kiélvezze a pillanatot. Kimászik a vízből és a nő combjai közé térdel, majd a vállaira kapja a lábait és megkapaszkodik a combjaiban. Így teszi magáévá, kezdetben csak lassan, aztán viszont gyors és heves ütemben.
Alissäna és Denjaar párosával most nem foglalkozik, őt most csak ez az együttlét foglalkoztatja, amit- vérbeli élvezetodázóként - el akar nyújtani.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-07 21:40:23
Üzenet elküldve: 2023-10-07 21:40:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthus meglátása helyes, Relael előszeretettel manipulál másokat, hogy saját érdekeire felhasználhassa őket, ám az elf vitatná, hogy ezek ténylegesen mennyi ész szükséges. Ő maga sosem tervel ki semmit előre - bár úgy tűnhet -, helyette a megérzéseire hallgat, ami eddig többnyire sikerre vezette.*
- Csakugyan?
*Megmosolyogja a férfi bókját, ami a mesterkélt tálalás ellenére őszintének érződik a számára. Azt pedig jótékonyan elhallgatja a kalmár elől, hogy az ő titkairól bizony jobb nem tudni, nem hiába őrzi őket gondosan a hosszúéletű. Az emberek csak addig vonzódnak hozzá, amíg rejtegeti előlük utálatos jellemét.
Orthus megengedőbbnek bizonyul nála, bár ez nem lepi meg, az már kicsit igen, hogy a férfi szavai hatnak rá. Betudja mindezt a hodarilnak, mint minden furcsaságot ezen a napon.*
- Látom igazán kedvére való a pillangó.
*Jegyzi meg ártatlan képpel, de hangjában enyhe elégedettséggel.*
- Erre való tekintettel most elnézőbb leszek.
*Nyugtázza mindezt egy biccentéssel, s elsiklik az apró bosszúság felett.
A kereskedő meglepetéseket okoz neki, főleg azzal, hogy örömmel áll a kihívás elébe, s némi határozottságot is megcsillant felé. Ezek valamelyest felkeltik a kíváncsiságát, ám intim pillanatukat megzavarja a másik páros igen heves tevékenysége. Ez kizökkenti, sőt, zavarja őt. Emiatt persze több ráfordítást igényel Orthus részéről, aki kezdetben kevés reakciót kap viszonzásul, ami csak akkor változik meg, amikor a férfi hátrébb dönti őt és intenzív munkába kezd combjai között. Néhány hosszú pillanat szükséges Relael számára, hogy ráhangolódjon a kellemes tevékenységre és a zavaró tényezők ellenére ez meg is történik. Hátul könyökölve pillant le az izgató látványra, sóhajai közben halk nyögésekké erősödnek, végül fejét tehetetlenül hátra ejtve engedi át magát a gyönyörnek.
Rövidesen már fel sem fogja, hogy mi történik Denjaarék környékén, de saját hangerejének sincs teljes tudatában. Erőtlenül fekszik végig a hideg kövön, időnként pedig egy-egy megremegő biztató szóval ösztökéli tovább az odaadó kereskedőt, amikor amaz egy érzékenyebb pontra téved. A kalmár tagadhatatlanul érti a dolgát, bár Relael hevességében az is közrejátszik, hogy ilyen figyelmességben rég volt része, s ha igen, jellemzően az is sürgető, durva közeledés volt, amit nem igazán tudott értékelni. Orthus viszont kellő finomsággal nyúl hozzá, aminek jutalma az alatta hullámzó, felforrósodott test.*
- Baszki!
*Sziszegi fogai között, miközben megadja magát a reszkető gyönyörnek. Hatalmas sóhajokkal emelkedik és süllyed mellkasa, időnként meg-meg feszül még teste, izmai pedig remegnek belső combjánál és annak környékén. Egyelőre nem mozdul, erőtlenül fekve élvezi ki azt a kellemes könnyedséget, mintha teste pihe könnyedségű volna.*
- Lebegek.
*Jegyzi meg szórakozottan, egy kurta nevetés kíséretében.*
*Orthus meglátása helyes, Relael előszeretettel manipulál másokat, hogy saját érdekeire felhasználhassa őket, ám az elf vitatná, hogy ezek ténylegesen mennyi ész szükséges. Ő maga sosem tervel ki semmit előre - bár úgy tűnhet -, helyette a megérzéseire hallgat, ami eddig többnyire sikerre vezette.*
- Csakugyan?
*Megmosolyogja a férfi bókját, ami a mesterkélt tálalás ellenére őszintének érződik a számára. Azt pedig jótékonyan elhallgatja a kalmár elől, hogy az ő titkairól bizony jobb nem tudni, nem hiába őrzi őket gondosan a hosszúéletű. Az emberek csak addig vonzódnak hozzá, amíg rejtegeti előlük utálatos jellemét.
Orthus megengedőbbnek bizonyul nála, bár ez nem lepi meg, az már kicsit igen, hogy a férfi szavai hatnak rá. Betudja mindezt a hodarilnak, mint minden furcsaságot ezen a napon.*
- Látom igazán kedvére való a pillangó.
*Jegyzi meg ártatlan képpel, de hangjában enyhe elégedettséggel.*
- Erre való tekintettel most elnézőbb leszek.
*Nyugtázza mindezt egy biccentéssel, s elsiklik az apró bosszúság felett.
A kereskedő meglepetéseket okoz neki, főleg azzal, hogy örömmel áll a kihívás elébe, s némi határozottságot is megcsillant felé. Ezek valamelyest felkeltik a kíváncsiságát, ám intim pillanatukat megzavarja a másik páros igen heves tevékenysége. Ez kizökkenti, sőt, zavarja őt. Emiatt persze több ráfordítást igényel Orthus részéről, aki kezdetben kevés reakciót kap viszonzásul, ami csak akkor változik meg, amikor a férfi hátrébb dönti őt és intenzív munkába kezd combjai között. Néhány hosszú pillanat szükséges Relael számára, hogy ráhangolódjon a kellemes tevékenységre és a zavaró tényezők ellenére ez meg is történik. Hátul könyökölve pillant le az izgató látványra, sóhajai közben halk nyögésekké erősödnek, végül fejét tehetetlenül hátra ejtve engedi át magát a gyönyörnek.
Rövidesen már fel sem fogja, hogy mi történik Denjaarék környékén, de saját hangerejének sincs teljes tudatában. Erőtlenül fekszik végig a hideg kövön, időnként pedig egy-egy megremegő biztató szóval ösztökéli tovább az odaadó kereskedőt, amikor amaz egy érzékenyebb pontra téved. A kalmár tagadhatatlanul érti a dolgát, bár Relael hevességében az is közrejátszik, hogy ilyen figyelmességben rég volt része, s ha igen, jellemzően az is sürgető, durva közeledés volt, amit nem igazán tudott értékelni. Orthus viszont kellő finomsággal nyúl hozzá, aminek jutalma az alatta hullámzó, felforrósodott test.*
- Baszki!
*Sziszegi fogai között, miközben megadja magát a reszkető gyönyörnek. Hatalmas sóhajokkal emelkedik és süllyed mellkasa, időnként meg-meg feszül még teste, izmai pedig remegnek belső combjánál és annak környékén. Egyelőre nem mozdul, erőtlenül fekve élvezi ki azt a kellemes könnyedséget, mintha teste pihe könnyedségű volna.*
- Lebegek.
*Jegyzi meg szórakozottan, egy kurta nevetés kíséretében.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-05 20:48:34
Üzenet elküldve: 2023-10-05 20:48:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Bizonyára szájba kenné a pimasz kis kurtizánt a megjegyzéséért, ha nem lenne ennyire illuminált. Nem azért, ami Relaelt illeti. Kifejezetten hiúságát simogatja a Nagyasszony a figyelmével és a szeretői státusz sem idegen tőle, ha róla van szó. Ugyanakkor "valaki játékának" nevezni őt igen veszélyes szófordulat, amit nem lenne rest egy pofonnal honorálni, legyen az elkövető bárki fia vagy leánya. Ugyanakkor jelenlegi állapotából fakadóan nem egészen jut el tudatáig, mire gondol a pillangó és jobban el van foglalva annak bájaival, mint azzal, amit mond.
Persze megérinteni nem érintheti, hisz kezei roppant fontos feladatot végeznek. Hagyja hát, hogy Alissäna birtokba vegye az ölét, ahol már harcra kész várja. Szívesen bámulja most támaszkodva a karcsú, könnyű testecskét, ahogy az kényelmesen vonaglik rajta. A tudat, hogy nem érhet hozzá, csak még inkább feltüzeli. A kurtizán dala hamar betölti a termet a legnagyobb megelégedésére. Nem csupán füleinek kellemes a hang, de büszkeségének is. Oly kihívóan pillant Relaelék irányába, akár egykoron az arénában a lelátók felé. Elégedett nyögéssel jutalmazza a pillangót. Alissäna azon veheti észre magát, hogy rövidesen az izmos karok körbefonják és mindenhol ott érik felsőtestén. Végiggyúrják melleit, végigsimítják arcát, nagyobb elánra biztatják. A hév feledteti a viadorral eddigi téveszméit. Nyakánál fogva emeli le magáról a kurtizánt, hogy háttal fordítsa magának és a medence szélére fektesse, egyenesen az ölelkező páros felé. Az elf mögé térdel és munkához lát. Nem teketóriázik sokat, de nem is hiszi, hogy ezzel különösebben meglepi már Alissänát. Kedvtelve pillant végig a lányon, s habár még némileg káprázik tekintete, a kép valamelyest már tisztulni látszik.*
-Milyen érzés ez a hely Wegtoren után, Alissäna? Kikötőiekkel kefélsz majd? Vagy ágymelegítője leszel az elpuhult üzlettársaknak? *Hajol előre a lány füléhez, szinte ajkával érintve azt.*
-Ne félj, jövök még erre. *Fűzi tovább, mintha a kurtizánnak repesnie kellene ettől az örömtől. Nem kegyetlenkedő fajta, ennél tovább nem is megy. Csupán magát szórakoztatja, nem az elfet próbálja kínozni. Alighanem ennél sokkal sötétebb szavakkal illették annak idején, ezzel pedig ő is tisztában van.
Felegyenesedik, majd hátrafordulva borospoharáért nyúl. Végül fel sem hagyva az Alissänában mozgással, kedvtelve, szórakozottan emeli pillantását Relaelre. A tekintetét keresi, de ahogy elnézi, roppant kellemesen érzi magát, így nem számít feltétlen viszonzásra.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.05 21:08:01
*Bizonyára szájba kenné a pimasz kis kurtizánt a megjegyzéséért, ha nem lenne ennyire illuminált. Nem azért, ami Relaelt illeti. Kifejezetten hiúságát simogatja a Nagyasszony a figyelmével és a szeretői státusz sem idegen tőle, ha róla van szó. Ugyanakkor "valaki játékának" nevezni őt igen veszélyes szófordulat, amit nem lenne rest egy pofonnal honorálni, legyen az elkövető bárki fia vagy leánya. Ugyanakkor jelenlegi állapotából fakadóan nem egészen jut el tudatáig, mire gondol a pillangó és jobban el van foglalva annak bájaival, mint azzal, amit mond.
Persze megérinteni nem érintheti, hisz kezei roppant fontos feladatot végeznek. Hagyja hát, hogy Alissäna birtokba vegye az ölét, ahol már harcra kész várja. Szívesen bámulja most támaszkodva a karcsú, könnyű testecskét, ahogy az kényelmesen vonaglik rajta. A tudat, hogy nem érhet hozzá, csak még inkább feltüzeli. A kurtizán dala hamar betölti a termet a legnagyobb megelégedésére. Nem csupán füleinek kellemes a hang, de büszkeségének is. Oly kihívóan pillant Relaelék irányába, akár egykoron az arénában a lelátók felé. Elégedett nyögéssel jutalmazza a pillangót. Alissäna azon veheti észre magát, hogy rövidesen az izmos karok körbefonják és mindenhol ott érik felsőtestén. Végiggyúrják melleit, végigsimítják arcát, nagyobb elánra biztatják. A hév feledteti a viadorral eddigi téveszméit. Nyakánál fogva emeli le magáról a kurtizánt, hogy háttal fordítsa magának és a medence szélére fektesse, egyenesen az ölelkező páros felé. Az elf mögé térdel és munkához lát. Nem teketóriázik sokat, de nem is hiszi, hogy ezzel különösebben meglepi már Alissänát. Kedvtelve pillant végig a lányon, s habár még némileg káprázik tekintete, a kép valamelyest már tisztulni látszik.*
-Milyen érzés ez a hely Wegtoren után, Alissäna? Kikötőiekkel kefélsz majd? Vagy ágymelegítője leszel az elpuhult üzlettársaknak? *Hajol előre a lány füléhez, szinte ajkával érintve azt.*
-Ne félj, jövök még erre. *Fűzi tovább, mintha a kurtizánnak repesnie kellene ettől az örömtől. Nem kegyetlenkedő fajta, ennél tovább nem is megy. Csupán magát szórakoztatja, nem az elfet próbálja kínozni. Alighanem ennél sokkal sötétebb szavakkal illették annak idején, ezzel pedig ő is tisztában van.
Felegyenesedik, majd hátrafordulva borospoharáért nyúl. Végül fel sem hagyva az Alissänában mozgással, kedvtelve, szórakozottan emeli pillantását Relaelre. A tekintetét keresi, de ahogy elnézi, roppant kellemesen érzi magát, így nem számít feltétlen viszonzásra.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.05 21:08:01
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-05 19:38:11
Üzenet elküldve: 2023-10-05 19:38:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Úgy. A kisasszony láthatóan szemet vetett Önre, és nem olyannak tűnik, mint aki szereti ha más is játszik az ő játékával.
*Tisztában van azzal, hogy a büszke wegtoreni számára degradáló valakiének lenni, s főleg ha az a valaki látszólag csak használni óhajtja őt. Ennek ellenére a kurtizán megenged magának ilyen pimaszságot, főleg Denjaar állapotára való tekintettel.
Alissäna kérdése ámbár naivnak tűnhet, a kurtizán viszont tökéletesen tisztában van azzal, hogy senkit sem érdekel igazán hogyléte. Ha maholnap holtan rogyna össze a fogadó közepén, feltehetően egy árva lélek szeme sem rebbenne, de már azért is hálás lehetne ha venné valaki a fáradtságot, hogy maradványainak egy lyukat kaparjon. Így Denjaar kötelességből tett ígéretét természetesen fenntartásokkal kezeli, mégis jólesik hallani, leginkább amiatt, mert most a férfi egy kiszolgáltatottabb helyzetben lévén kénytelen azokkal a kártyákkal játszani, amit a pillangó oszt neki, s ez kicsit Alissäna kedvére való.
Szórakozása ellenére nem feledi, hogy miért van itt, s mi is a dolga pontosan. Némi pimaszkodást leszámítva viszont nem akarja magára haragítani a megtermett harcost, akinek habitusa szülővárosával megegyező, s ha túl sokáig önti azt a bizonyos olajat, akkor könnyen lehet, hogy hamuvá ég.*
- Igenis.
*Feleli engedelmesen, a poharat leteszi, majd komótosan térdre ereszkedik. Denjaar nyakába kapaszkodva terpeszkedik fölé, kicsit igazítva magukon lassan a férfira ereszkedik. Egyesülésük pillanatában rögvest megváltoznak gesztusai, arca teljes elragadtatásba szellemül át, hangja hihető, de kellőképpen figyelemfelkeltő. Elvégre a vendégek el akarják hinni, hogy bizony ők a legjobbak, s legtöbbször ezt a világ, de legalább a szomszéd szoba tudtára is kívánják adni. Alissäna változó mértékű remekül megkomponált nyögései pedig tagadhatatlanul hihetőek. Persze a rutinos kis pillangó már túl sokszor vett részt ebben a színdarabban ahhoz, hogy még mindig érdekes lehessen a számára e szerep, előadása közben unalmát gondolataiban kalandozva igyekszik elűzni, s örömmel veszi tudomásul azt, hogy ezúttal ő diktálja a tempót. Az már kérdéses, hogy meddig, de örül neki amíg tart.*
- Úgy. A kisasszony láthatóan szemet vetett Önre, és nem olyannak tűnik, mint aki szereti ha más is játszik az ő játékával.
*Tisztában van azzal, hogy a büszke wegtoreni számára degradáló valakiének lenni, s főleg ha az a valaki látszólag csak használni óhajtja őt. Ennek ellenére a kurtizán megenged magának ilyen pimaszságot, főleg Denjaar állapotára való tekintettel.
Alissäna kérdése ámbár naivnak tűnhet, a kurtizán viszont tökéletesen tisztában van azzal, hogy senkit sem érdekel igazán hogyléte. Ha maholnap holtan rogyna össze a fogadó közepén, feltehetően egy árva lélek szeme sem rebbenne, de már azért is hálás lehetne ha venné valaki a fáradtságot, hogy maradványainak egy lyukat kaparjon. Így Denjaar kötelességből tett ígéretét természetesen fenntartásokkal kezeli, mégis jólesik hallani, leginkább amiatt, mert most a férfi egy kiszolgáltatottabb helyzetben lévén kénytelen azokkal a kártyákkal játszani, amit a pillangó oszt neki, s ez kicsit Alissäna kedvére való.
Szórakozása ellenére nem feledi, hogy miért van itt, s mi is a dolga pontosan. Némi pimaszkodást leszámítva viszont nem akarja magára haragítani a megtermett harcost, akinek habitusa szülővárosával megegyező, s ha túl sokáig önti azt a bizonyos olajat, akkor könnyen lehet, hogy hamuvá ég.*
- Igenis.
*Feleli engedelmesen, a poharat leteszi, majd komótosan térdre ereszkedik. Denjaar nyakába kapaszkodva terpeszkedik fölé, kicsit igazítva magukon lassan a férfira ereszkedik. Egyesülésük pillanatában rögvest megváltoznak gesztusai, arca teljes elragadtatásba szellemül át, hangja hihető, de kellőképpen figyelemfelkeltő. Elvégre a vendégek el akarják hinni, hogy bizony ők a legjobbak, s legtöbbször ezt a világ, de legalább a szomszéd szoba tudtára is kívánják adni. Alissäna változó mértékű remekül megkomponált nyögései pedig tagadhatatlanul hihetőek. Persze a rutinos kis pillangó már túl sokszor vett részt ebben a színdarabban ahhoz, hogy még mindig érdekes lehessen a számára e szerep, előadása közben unalmát gondolataiban kalandozva igyekszik elűzni, s örömmel veszi tudomásul azt, hogy ezúttal ő diktálja a tempót. Az már kérdéses, hogy meddig, de örül neki amíg tart.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 22:22:34
Üzenet elküldve: 2023-10-03 22:22:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Puszta rangján túl valóban vonzónak tartja Relaelben az eszét. Igaz, eddig nem járt alaposabban a mélyére, de azt látja, hogy a nőben megvan a hajlam arra, hogy manipulálja és irányítsa a környezetében élő embereket. Akár a bájaival is. Például őt is. És ez feltételez némi intelligenciát. Ő pedig történetesen hagyja magát befolyásolni, mert érdekében áll és kedvére is való.*
- Egyetlen nőt se lehet igazán kiismerni. De nem mindegyiknek a titkai érik meg egyáltalán a vesződséget.
*feleli.
Denjaar és Alissäna párosával kapcsolatban békítően csak ennyit mond.*
- Legyen engedékeny, ebben a fürdőben oly könnyen eltompulnak az érzékek. Igazán ügyes lány az. Ha már fenekelni akarja, hagyja el a pálcát. Ki tudja, azt talán mindketten élveznék.
*javasolja somolyogva.
Relael a keblére simuló tenyértől ráeszmél, hogy milyen vágyakat szított fel a kereskedőben. Végső reakciója pedig a lehető legkedvezőbb Orthus számára. A visszautasítás mellett az se lett volna a kedvére való, ha a nő drog fűtötte kábulatban kínálná fel magát. Ez az feltételeket és elvárásokat támasztó Relael inkább kedvére való. Így a nő szavait hasonlóan magabiztos mosollyal fogadja.*
- Csalódott is lennék, ha nem tenne próbára.
*mondja, azzal elengedi a nő keblét, de átkarolja a hátát, a fenekébe pedig úgy markol bele, hogy meg tudja emelni és átfordulva fel tudja ültetni a medence peremére. Ennyi erőteljes határozottság kezdetnek épp elég. Azt már korábban is megfigyelte, hogy Relaelnek nincs ellenére a határozottság. Ezután a kalmár ráhajol a nemes kebleire, miközben kezeivel végigsimít a hátán és a combján. Saját kedve is határozottan éledezőben van, ez leginkább annak köszönhető, hogy régi vágyát élheti most ki. Meg is adja a módját, bevetve minden trükköt, amit az évek során kurtizánok karjai között elsajátított. Ujjai hamar utat találnak a nő combjai közé, hogy ott ügyesen felszítsák a tüzet, ha ez még szükséges. Ha nem annyira, akkor Orthus kisvártatva végigfekteti Relaelt, hogy ő maga alámerüljön és arcát a combok közé fúrja, és ezúttal a nyelvével hajszolja tovább. Végére akar járni, hogy az a bizonyos nagy étvágy mennyi ideig tart ki, mert ismer egy pár praktikát, amivel kéjes pillanatokat tud szerezni a nőnek. Ugyanezeket a dolgokat nem tudta kiélni Alissänával - bár ezt szándékában áll később pótolni. Most viszont újraéledt vágyával többre lesz képes.*
*Puszta rangján túl valóban vonzónak tartja Relaelben az eszét. Igaz, eddig nem járt alaposabban a mélyére, de azt látja, hogy a nőben megvan a hajlam arra, hogy manipulálja és irányítsa a környezetében élő embereket. Akár a bájaival is. Például őt is. És ez feltételez némi intelligenciát. Ő pedig történetesen hagyja magát befolyásolni, mert érdekében áll és kedvére is való.*
- Egyetlen nőt se lehet igazán kiismerni. De nem mindegyiknek a titkai érik meg egyáltalán a vesződséget.
*feleli.
Denjaar és Alissäna párosával kapcsolatban békítően csak ennyit mond.*
- Legyen engedékeny, ebben a fürdőben oly könnyen eltompulnak az érzékek. Igazán ügyes lány az. Ha már fenekelni akarja, hagyja el a pálcát. Ki tudja, azt talán mindketten élveznék.
*javasolja somolyogva.
Relael a keblére simuló tenyértől ráeszmél, hogy milyen vágyakat szított fel a kereskedőben. Végső reakciója pedig a lehető legkedvezőbb Orthus számára. A visszautasítás mellett az se lett volna a kedvére való, ha a nő drog fűtötte kábulatban kínálná fel magát. Ez az feltételeket és elvárásokat támasztó Relael inkább kedvére való. Így a nő szavait hasonlóan magabiztos mosollyal fogadja.*
- Csalódott is lennék, ha nem tenne próbára.
*mondja, azzal elengedi a nő keblét, de átkarolja a hátát, a fenekébe pedig úgy markol bele, hogy meg tudja emelni és átfordulva fel tudja ültetni a medence peremére. Ennyi erőteljes határozottság kezdetnek épp elég. Azt már korábban is megfigyelte, hogy Relaelnek nincs ellenére a határozottság. Ezután a kalmár ráhajol a nemes kebleire, miközben kezeivel végigsimít a hátán és a combján. Saját kedve is határozottan éledezőben van, ez leginkább annak köszönhető, hogy régi vágyát élheti most ki. Meg is adja a módját, bevetve minden trükköt, amit az évek során kurtizánok karjai között elsajátított. Ujjai hamar utat találnak a nő combjai közé, hogy ott ügyesen felszítsák a tüzet, ha ez még szükséges. Ha nem annyira, akkor Orthus kisvártatva végigfekteti Relaelt, hogy ő maga alámerüljön és arcát a combok közé fúrja, és ezúttal a nyelvével hajszolja tovább. Végére akar járni, hogy az a bizonyos nagy étvágy mennyi ideig tart ki, mert ismer egy pár praktikát, amivel kéjes pillanatokat tud szerezni a nőnek. Ugyanezeket a dolgokat nem tudta kiélni Alissänával - bár ezt szándékában áll később pótolni. Most viszont újraéledt vágyával többre lesz képes.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 21:27:18
Üzenet elküldve: 2023-10-03 21:27:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Ragyogó szemekkel pislog fel a hős szerepében tetszelgő Orthusra. Egészen úgy tűnhet mintha egy szerelmes tinédzser volna, pedig csak szeretetéhsége és a férfi felszínes kedvessége egymásra találva vált ki az elfből rendkívüli, tőle nem megszokott engedelmességet.*
- Félelmetes.
*Kicsit ízlelgeti ezt a jelzőt, s láthatóan kifejezetten kedvére való. Azt ugyan nem egészen érti, hogy miért vélekedik így a kereskedő, de ha a ködön keresztül homályosan is, ugyanakkor sejteni véli, hogy Orthus is több sötétséget rejt magában, mint amit mutatni enged.
A férfi alaposabban tanulmányozni kezdi őt, amit kicsit felélénkíti kábult állapotából, s kíváncsian hallgatja, hogy milyen megállapításokra jut.*
- Rejtély? Helyes!
*Elégedetten biccent.*
- Addig jó, amíg nem ismer ki. Meg amíg nem ismer igazán.
*Egy kacsintással incselkedik, s örömmel nyugtázza magában, hogy érdekes mások számára. Nem egy erkölcsös lány, vagyona és pozíciója is megfakult, így ez egyedüli értéke az, hogy izgalmas. Hogy többnek mutatja magát, mint amennyit valójában ér.*
- Oh, mindjárt zavarba jövök.
*Röviden felnevet, és legyintve hessegeti el az őt ostromló bókokat. Hodaril ide vagy oda, Relaelt nem lehet egykönnyen zavarba hozni.*
- Az eszemet valamelyest vitatnám, de ehelyett csak megköszönöm.
*Felsejlik benne édesapjának tanítása, hogy nőként éppen elég annyit tudnia, hogy mikor fogja be a száját és mikor használja megfelelően, ha azt kérik tőle.*
- Igen, azt látom.
*Kissé bosszúsan teszi csípőre kezét. Zavarja, hogy nem hallgatnak rá, erre muszáj rosszalló megjegyzést tennie.*
- Bezzeg atyám ezért biztosan jól elverte volna egy pálcával. De hát nekem olyan jó a szívem.
*Teátrálisan szívére teszi kezét, s bár a túlzott drámaiságnak hála egyértelmű hazugságnak szánja kijelentését, ugyanakkor az tény, hogy Relael valóban mindig könnyebben ellágyult a szolgálók felé, akkor is ha ezt nem szívesen ismeri be.
Ami viszont jócskán meglepi, hogy az eddig számára észrevétlen jeleket - mert bizony az elfnek valóban nem szúrt szemet az ülepén pihenő kézfej -, most igen egyértelmű folytatás követi.*
- Oh!
*Szalad ki száján, s arcára az említett döbbenet ül ki. Pár pillanatnyi habozást követi mindez, s némi bizonytalanság. Relael Denjaar felé pillant, akit láthatóan nem foglalkoztatja hiánya, ezért úgy dönt, hogy őt sem fogja a férfié.*
- Azt érzem, hogy van tapasztalata a hogyanokban, kedves Orthus.
*Mosolyog a kalmárra és karjaival lassan átöleli a férfi nyakát. Most bárki közeledése jóleső volna a számára, és a kereskedő szerencséjére éppen ő van elérhető távolságban, ez esetben Relael pedig őt óhajtja használni, feltehetően mindkettejük megelégedésére.*
- De figyelmeztetnem kell, hogy igen nagy az étvágyam.
*Egyik kézfejével elkalandozik Orthus mellkasára, ahol mutatóujjával láthatatlan mintákat rajzol a férfi bőrébe.*
- És nem kedvelem, ha éhes maradok.
*Szavait jelentőségteljes szünet követi, majd kérdő tekintettel bámul a kereskedő szemeibe. Relael zöldjei zavarosak, de eléggé magánál van ahhoz, hogy ezt a kihívást tisztán közölje Orthusszal, s már csak rajta áll, hogy elfogadja vagy kihátrál belőle.*
*Ragyogó szemekkel pislog fel a hős szerepében tetszelgő Orthusra. Egészen úgy tűnhet mintha egy szerelmes tinédzser volna, pedig csak szeretetéhsége és a férfi felszínes kedvessége egymásra találva vált ki az elfből rendkívüli, tőle nem megszokott engedelmességet.*
- Félelmetes.
*Kicsit ízlelgeti ezt a jelzőt, s láthatóan kifejezetten kedvére való. Azt ugyan nem egészen érti, hogy miért vélekedik így a kereskedő, de ha a ködön keresztül homályosan is, ugyanakkor sejteni véli, hogy Orthus is több sötétséget rejt magában, mint amit mutatni enged.
A férfi alaposabban tanulmányozni kezdi őt, amit kicsit felélénkíti kábult állapotából, s kíváncsian hallgatja, hogy milyen megállapításokra jut.*
- Rejtély? Helyes!
*Elégedetten biccent.*
- Addig jó, amíg nem ismer ki. Meg amíg nem ismer igazán.
*Egy kacsintással incselkedik, s örömmel nyugtázza magában, hogy érdekes mások számára. Nem egy erkölcsös lány, vagyona és pozíciója is megfakult, így ez egyedüli értéke az, hogy izgalmas. Hogy többnek mutatja magát, mint amennyit valójában ér.*
- Oh, mindjárt zavarba jövök.
*Röviden felnevet, és legyintve hessegeti el az őt ostromló bókokat. Hodaril ide vagy oda, Relaelt nem lehet egykönnyen zavarba hozni.*
- Az eszemet valamelyest vitatnám, de ehelyett csak megköszönöm.
*Felsejlik benne édesapjának tanítása, hogy nőként éppen elég annyit tudnia, hogy mikor fogja be a száját és mikor használja megfelelően, ha azt kérik tőle.*
- Igen, azt látom.
*Kissé bosszúsan teszi csípőre kezét. Zavarja, hogy nem hallgatnak rá, erre muszáj rosszalló megjegyzést tennie.*
- Bezzeg atyám ezért biztosan jól elverte volna egy pálcával. De hát nekem olyan jó a szívem.
*Teátrálisan szívére teszi kezét, s bár a túlzott drámaiságnak hála egyértelmű hazugságnak szánja kijelentését, ugyanakkor az tény, hogy Relael valóban mindig könnyebben ellágyult a szolgálók felé, akkor is ha ezt nem szívesen ismeri be.
Ami viszont jócskán meglepi, hogy az eddig számára észrevétlen jeleket - mert bizony az elfnek valóban nem szúrt szemet az ülepén pihenő kézfej -, most igen egyértelmű folytatás követi.*
- Oh!
*Szalad ki száján, s arcára az említett döbbenet ül ki. Pár pillanatnyi habozást követi mindez, s némi bizonytalanság. Relael Denjaar felé pillant, akit láthatóan nem foglalkoztatja hiánya, ezért úgy dönt, hogy őt sem fogja a férfié.*
- Azt érzem, hogy van tapasztalata a hogyanokban, kedves Orthus.
*Mosolyog a kalmárra és karjaival lassan átöleli a férfi nyakát. Most bárki közeledése jóleső volna a számára, és a kereskedő szerencséjére éppen ő van elérhető távolságban, ez esetben Relael pedig őt óhajtja használni, feltehetően mindkettejük megelégedésére.*
- De figyelmeztetnem kell, hogy igen nagy az étvágyam.
*Egyik kézfejével elkalandozik Orthus mellkasára, ahol mutatóujjával láthatatlan mintákat rajzol a férfi bőrébe.*
- És nem kedvelem, ha éhes maradok.
*Szavait jelentőségteljes szünet követi, majd kérdő tekintettel bámul a kereskedő szemeibe. Relael zöldjei zavarosak, de eléggé magánál van ahhoz, hogy ezt a kihívást tisztán közölje Orthusszal, s már csak rajta áll, hogy elfogadja vagy kihátrál belőle.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-03 17:45:00
Üzenet elküldve: 2023-10-03 17:45:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Úgy kortyolja a bort, mintha ez lenne utolsó mentsvára feladata elvégzéséhez. Hálásan biccent, a következőkre pedig követi Alissäna pillantását.*
-Úgy lenne? *Nehéz lenne azt állítani, hogy érdekli a pillangó sorsa. E része a történetnek hangyányit sem foglalkoztatja. Alissänának igaza lehet abban, hogy ha bárkitől veszélyes lehet az efféle habitus, az a Nagyasszonya. Mindenesetre a tény a legkevésbé sem zavarja, hisz nem tart az elftől és a birtoklási vágyától. Annál inkább simogatja hiúságát, hogy Relael ily féltékenynek mutatkozik irányába. Kissé meg is lepi talán.*
-Hogyne. *Nyugtatja a hosszúéletű kurtizánt szürke pillantásával. Hogy meggátolná-e Relaelt bármiben? Aligha. Ugyanakkor a pillangó is tudhatja, nem elvárható bármiféle ígéret betartása, ha a delikvens ily állapotban fogadkozik.*
-Hamarosan dolgom van vele úgyis. Befejezetlen ügyünk akadt. *Kúszik ismét tekintete az Orthus-Relael páros felé. Meghagyja, hadd szórakozzék a kettős, ám vonzalma az elf felé semmit sem apadt. Most azonban máshol kell helytállnia, úgyhogy ismét csak végigméri Alissänát.*
-Addig viszont tedd, amihez értesz! Nem tudom, meddig tudom tartani ezt a kócerájt. *Mordul fel, miközben a világért sem mozdulna ki a támaszkodással egybekötött feladatából.*
*Úgy kortyolja a bort, mintha ez lenne utolsó mentsvára feladata elvégzéséhez. Hálásan biccent, a következőkre pedig követi Alissäna pillantását.*
-Úgy lenne? *Nehéz lenne azt állítani, hogy érdekli a pillangó sorsa. E része a történetnek hangyányit sem foglalkoztatja. Alissänának igaza lehet abban, hogy ha bárkitől veszélyes lehet az efféle habitus, az a Nagyasszonya. Mindenesetre a tény a legkevésbé sem zavarja, hisz nem tart az elftől és a birtoklási vágyától. Annál inkább simogatja hiúságát, hogy Relael ily féltékenynek mutatkozik irányába. Kissé meg is lepi talán.*
-Hogyne. *Nyugtatja a hosszúéletű kurtizánt szürke pillantásával. Hogy meggátolná-e Relaelt bármiben? Aligha. Ugyanakkor a pillangó is tudhatja, nem elvárható bármiféle ígéret betartása, ha a delikvens ily állapotban fogadkozik.*
-Hamarosan dolgom van vele úgyis. Befejezetlen ügyünk akadt. *Kúszik ismét tekintete az Orthus-Relael páros felé. Meghagyja, hadd szórakozzék a kettős, ám vonzalma az elf felé semmit sem apadt. Most azonban máshol kell helytállnia, úgyhogy ismét csak végigméri Alissänát.*
-Addig viszont tedd, amihez értesz! Nem tudom, meddig tudom tartani ezt a kócerájt. *Mordul fel, miközben a világért sem mozdulna ki a támaszkodással egybekötött feladatából.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-02 20:26:53
Üzenet elküldve: 2023-10-02 20:26:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Azt sejteni vélte, hogy Denjaar wegtoreni lévén nem fog különösebb reakcióval szolgálni Relael és Orthus összemelegedését illetően, azért mégis reménykedett, hogy tud hatni a harcosra és nem megint az ő durva, követelőző éhségének kell alávetnie magát.*
- Rendben.
*Mivel ezt kérik tőle, ezért marad, akkor is ha a kereskedő társasága kellemesebb a számára, s Denjaarral való rövid ismeretsége eddig jövedelmező volt, tehát érdemes jóban lennie a harcossal, s a kedvére tennie ha úgy óhajtja.*
- Rendben.
*Biccentve lép az asztalhoz, hogy gondoskodjon a pohár megtöltéséről. Nem szokatlan kérés ez, bár az egykori bajnoktól furcsa ez a kényelem.*
- Igen, látom.
*Feleli kurtán, miközben megfagyva a mozdulatban az említett víz irányába pillant. Denjaar gondolatmenetének folyása lassú, mégis nehezen tudja követni.*
- Oh, igen, hullámzik, én is látom.
*Mondja mindezt teljes komolysággal, még egy józan embert is képes lenne megtéveszteni ezzel az apró füllentéssel. Mélyen belül viszont remekül szórakozik.*
- Hálásak vagyunk ezért a komoly áldozatért!
*Ezúttal megenged magának egy mosolyt, de ügyelve arra, hogy nehogy gúnyosra sikeredjen, közben a férfihoz lép a pohárral. Lassan emeli a másik szájához a bort, és óvatosan kezdi el megdönteni amazt.*
- Kérem ne értse félre mélyen tisztelt Krultos uram, nincs ellenemre, hogy a magáé lehessek, ámbár kicsit aggaszt az a gondolat, hogy emiatt már talán maholnap a tengerben végezné püffedt tetemem.
*Jelentőségteljesen Relael irányába pillant, aki korábban egyértelműen jelét adta annak, hogy zavarja a "konkurencia", holott láthatóan minden férfi a nemes kisasszony után epekedik.*
- Megvédene, ha a szükség úgy hozná?
*Fejét oldalra billentve pillant le a földön támaszkodó férfira, s lassan emeli ajkától a poharat, ezzel pedig a válaszra is lehetőséget ad, amit legalább megvár mielőtt bármihez nekilátna. Egy kegyes hazugsággal is beéri, de csak mert igen előzékeny hangulatában van éppen.*
*Azt sejteni vélte, hogy Denjaar wegtoreni lévén nem fog különösebb reakcióval szolgálni Relael és Orthus összemelegedését illetően, azért mégis reménykedett, hogy tud hatni a harcosra és nem megint az ő durva, követelőző éhségének kell alávetnie magát.*
- Rendben.
*Mivel ezt kérik tőle, ezért marad, akkor is ha a kereskedő társasága kellemesebb a számára, s Denjaarral való rövid ismeretsége eddig jövedelmező volt, tehát érdemes jóban lennie a harcossal, s a kedvére tennie ha úgy óhajtja.*
- Rendben.
*Biccentve lép az asztalhoz, hogy gondoskodjon a pohár megtöltéséről. Nem szokatlan kérés ez, bár az egykori bajnoktól furcsa ez a kényelem.*
- Igen, látom.
*Feleli kurtán, miközben megfagyva a mozdulatban az említett víz irányába pillant. Denjaar gondolatmenetének folyása lassú, mégis nehezen tudja követni.*
- Oh, igen, hullámzik, én is látom.
*Mondja mindezt teljes komolysággal, még egy józan embert is képes lenne megtéveszteni ezzel az apró füllentéssel. Mélyen belül viszont remekül szórakozik.*
- Hálásak vagyunk ezért a komoly áldozatért!
*Ezúttal megenged magának egy mosolyt, de ügyelve arra, hogy nehogy gúnyosra sikeredjen, közben a férfihoz lép a pohárral. Lassan emeli a másik szájához a bort, és óvatosan kezdi el megdönteni amazt.*
- Kérem ne értse félre mélyen tisztelt Krultos uram, nincs ellenemre, hogy a magáé lehessek, ámbár kicsit aggaszt az a gondolat, hogy emiatt már talán maholnap a tengerben végezné püffedt tetemem.
*Jelentőségteljesen Relael irányába pillant, aki korábban egyértelműen jelét adta annak, hogy zavarja a "konkurencia", holott láthatóan minden férfi a nemes kisasszony után epekedik.*
- Megvédene, ha a szükség úgy hozná?
*Fejét oldalra billentve pillant le a földön támaszkodó férfira, s lassan emeli ajkától a poharat, ezzel pedig a válaszra is lehetőséget ad, amit legalább megvár mielőtt bármihez nekilátna. Egy kegyes hazugsággal is beéri, de csak mert igen előzékeny hangulatában van éppen.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-01 21:43:56
Üzenet elküldve: 2023-10-01 21:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Bár Relael láthatóan nincs teljesen tudatában annak, hogy mit csinál, Orthus a legkevésbé se érzi úgy, hogy visszaélne a helyzettel. Főleg azért, mert ő se valami józan. Másrészről a nő szervezte így a dolgokat. Mindenféle belé sulykolt erkölcsi gátlás nélkül öleli hát magához és kalandozik a keze a nemes elf formás hátsóján.*
- Hősnek még senki se nevezett, de öntől elfogadom.
*feleli Orthus, aki a bódulat egy újabb szintjére lép: már nem kábul és bambul, hanem fölényes és sziporkázik. Már legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire tompa volt pár perce még. Ennek nyilván van némi köze Relaelhez, aki a közeledésével újfajta izgalommal fűszerezte meg a férfi kábulatát. A kereskedő szeme is vidám-ravaszul csillog, még ha nem is igazán tiszta.
Denjaar nem engedelmeskedik a hívó szónak, és Alissänát is marasztalja, így ők ketten magukra maradnak, hogy tovább pusmogjanak és álmodozzanak a nagyságról, ami mindkettejük lelkét tüzeli és mételyezi egyszerre.
Relael házassági ajánlatát is széles-öntelt mosollyal fogadja.*
- Félelmetes páros lennénk, az egyszer biztos.
*feleli, de túlzottan nem veszi komolyan az ajánlatot. Józanabb fejjel persze rögtön mérlegre tenné ennek előnyeit és hátrányait, de most egészen másfajta szórakozással szeretné múlatni az időt.
Kezdetnek megemeli Relael karját és megcsodálja tharg mintáit.*
- Mennyi rejtély maga, kedvesem. Talán sose fogom igazán megismerni.
*mereng el kissé, majd lepillant a nő kebleire. Ősrégi törvény, hogy ha láthatóak, egy férfi bizony nézni fogja őket, és Orthust most se illem, se ruha nem akadályozza ebben.*
- És báj. Hozzá ész és akarat... mekkorát tévedtünk apámmal.
*mondja, inkább csak úgy magának. Hiszen egykor Relael neve is felmerült egy potenciális érdekházasságra. Persze akkor még számított a jó hírnév. De mennyivel többet nyert volna a Morthimer ház Relael ambiciózusságával és eszével, mint egy kifogástalan renoméjú nemesi ház üresfejű lánykájával.
Relael ekkor szól oda Alissänának, ő pedig megjegyzi.*
- Örömmel megnézném a lánnyal. De úgy látom, ők most kissé elfoglaltak.
*szabad keze felsiklik a nő egyik keblére és hozzáértőn gyúrni kezdi az, miközben a másik kezével határozottabban a fenekébe markol.*
- De addig elszórakoztatom én, ha kívánja.
*Bár Relael láthatóan nincs teljesen tudatában annak, hogy mit csinál, Orthus a legkevésbé se érzi úgy, hogy visszaélne a helyzettel. Főleg azért, mert ő se valami józan. Másrészről a nő szervezte így a dolgokat. Mindenféle belé sulykolt erkölcsi gátlás nélkül öleli hát magához és kalandozik a keze a nemes elf formás hátsóján.*
- Hősnek még senki se nevezett, de öntől elfogadom.
*feleli Orthus, aki a bódulat egy újabb szintjére lép: már nem kábul és bambul, hanem fölényes és sziporkázik. Már legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire tompa volt pár perce még. Ennek nyilván van némi köze Relaelhez, aki a közeledésével újfajta izgalommal fűszerezte meg a férfi kábulatát. A kereskedő szeme is vidám-ravaszul csillog, még ha nem is igazán tiszta.
Denjaar nem engedelmeskedik a hívó szónak, és Alissänát is marasztalja, így ők ketten magukra maradnak, hogy tovább pusmogjanak és álmodozzanak a nagyságról, ami mindkettejük lelkét tüzeli és mételyezi egyszerre.
Relael házassági ajánlatát is széles-öntelt mosollyal fogadja.*
- Félelmetes páros lennénk, az egyszer biztos.
*feleli, de túlzottan nem veszi komolyan az ajánlatot. Józanabb fejjel persze rögtön mérlegre tenné ennek előnyeit és hátrányait, de most egészen másfajta szórakozással szeretné múlatni az időt.
Kezdetnek megemeli Relael karját és megcsodálja tharg mintáit.*
- Mennyi rejtély maga, kedvesem. Talán sose fogom igazán megismerni.
*mereng el kissé, majd lepillant a nő kebleire. Ősrégi törvény, hogy ha láthatóak, egy férfi bizony nézni fogja őket, és Orthust most se illem, se ruha nem akadályozza ebben.*
- És báj. Hozzá ész és akarat... mekkorát tévedtünk apámmal.
*mondja, inkább csak úgy magának. Hiszen egykor Relael neve is felmerült egy potenciális érdekházasságra. Persze akkor még számított a jó hírnév. De mennyivel többet nyert volna a Morthimer ház Relael ambiciózusságával és eszével, mint egy kifogástalan renoméjú nemesi ház üresfejű lánykájával.
Relael ekkor szól oda Alissänának, ő pedig megjegyzi.*
- Örömmel megnézném a lánnyal. De úgy látom, ők most kissé elfoglaltak.
*szabad keze felsiklik a nő egyik keblére és hozzáértőn gyúrni kezdi az, miközben a másik kezével határozottabban a fenekébe markol.*
- De addig elszórakoztatom én, ha kívánja.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 243-262