Kikötő - Kígyófészek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-30 19:52:34
Üzenet elküldve: 2023-10-30 19:52:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Ebben nyilván igaza van. A hatalom vonzó tulajdonsága a férfinak. Már csak az a kérdés, amikor hatalmat emlegetett, mire gondolt: egy szép címre, amivel kérkedni lehet, vagy valódi képességre a dolgok befolyásolására? Mert utóbbihoz nem kell cím. Sőt, ami azt illeti, könnyebb is nélküle. Elvégre gondoljon csak bele: az artheniori városi tanácsban a tanácstagok egy-egy feladatot töltenek be. És nem szólhatnak bele egymás dolgába, inkább folyton azon kell rivalizálniuk, hogy kinek a területe kapja a több figyelmet. Ez szerintem ostobaság. Hiszen minden mindennel összefügg. Hiába lennék egy feladat felelőse, ha a feladatom ellátásához másoktól kell kunyerálnom a pénzt, vagy a törvények átfogalmazását.
*fejti ki.*
- Nem, legyen csak a tanácstag valaki más. Kérkedjen a ranggal valaki más. Én szívesen hozzájuttatom a pénzemmel, ha utána nem felejti el, kinek köszönheti a pozícióját. És ha a szeszélyes népharag talán ellene fordulna... nos, ambiciózus embert bárhol találok a helyére.
*fejti ki az álláspontját, majd Relael válaszát hallva hozzáteszi.*
- Nem hiszem, hogy élvezné a tanácstagságot. Kegyed akaratos és öntudatos. Ezek előnyök annak, aki a maga útját járja. De ha együtt kell működni egy csomó másik emberrel, akik másmilyenek...
*nem fejezi be a mondatot, Relaelnek megvan a képzelőereje ahhoz, hogy lássa saját magát egy tanácsértekezleten.
Mivel Relaelt szemmel láthatóan érdekli a mondandója, belekezd. Bár már előre sejti, hogy a nemes némileg csalódott lesz, hogy nem valami sötétebb ármányt oszt meg vele.*
- Az artheniori lázadás idején a Patkányok kihasználták a felfordulást, és rátették a kezüket mindenre, amit az artheniori polgárok birtokoltak. Ilyen volt a családom raktárháza is, ami a dokkok közelében található. Az épületet kisajátították, a benne őrzött áruval egyetemben. Komoly veszteség volt ez nekünk akkor.
Természetesen az áru már odaveszett. Nem úgy az épület. Ezt szeretném visszaszerezni. Nemrégiben megnéztem magamnak: lassan kezd leromlani az állapota és korántsincs teljesen kihasználva. A Patkányoknak szemlátomást nem erőssége a kereskedelem. Talán nem lenne ellenükre, ha egy tekintélyes összegért visszajuttatnák nekem.
*fejti ki, majd hozzáteszi.*
- Ugyanakkor fontos lenne nekem, hogy ne kössék az üzletet titkos alkukhoz. Semmiféle piszkos üzelemre nem vagyok hajlandó. Hiszen, ha a jövőben azt akarom, hogy az artheniori urak méltóztassák elfogadni a pénzemet, ahhoz annak a pénznek tisztának kell lennie.
Nem, inkább megfizetek az épületért egy olyan árat, ami talán újkorában sem ért meg, semhogy megspóroljak pár ezer aranyat, de bármikor hírbe hozhatnak.
Ha pedig netán a Patkányok nem lennének nyitottak egy ilyen üzletre, hogy egy kívülállónak adjanak egy értékes ingatlant, akkor rá lehet mutatni, hogy a magamfajta élelmes kereskedők, miközben a saját hasznukat nézik, hajlamosak felvirágoztatni a kereskedelmet. Azt a részét is, amihez semmi közöm. Így kétszeresen is hasznot húzhatnak az üzletből, idővel.
*rövid szünet után hozzáteszi.*
- Ön pedig igénye szerint vagy a vételárból kap tisztes jutalékot a közvetítésért, vagy nagyon kedvezményes feltételekkel használhatja az épületemet. Amelyik kegyednek megfelelőbb. Nos, mi a véleménye? Közben tudna járni ez ügyben az érdekemben?
- Ebben nyilván igaza van. A hatalom vonzó tulajdonsága a férfinak. Már csak az a kérdés, amikor hatalmat emlegetett, mire gondolt: egy szép címre, amivel kérkedni lehet, vagy valódi képességre a dolgok befolyásolására? Mert utóbbihoz nem kell cím. Sőt, ami azt illeti, könnyebb is nélküle. Elvégre gondoljon csak bele: az artheniori városi tanácsban a tanácstagok egy-egy feladatot töltenek be. És nem szólhatnak bele egymás dolgába, inkább folyton azon kell rivalizálniuk, hogy kinek a területe kapja a több figyelmet. Ez szerintem ostobaság. Hiszen minden mindennel összefügg. Hiába lennék egy feladat felelőse, ha a feladatom ellátásához másoktól kell kunyerálnom a pénzt, vagy a törvények átfogalmazását.
*fejti ki.*
- Nem, legyen csak a tanácstag valaki más. Kérkedjen a ranggal valaki más. Én szívesen hozzájuttatom a pénzemmel, ha utána nem felejti el, kinek köszönheti a pozícióját. És ha a szeszélyes népharag talán ellene fordulna... nos, ambiciózus embert bárhol találok a helyére.
*fejti ki az álláspontját, majd Relael válaszát hallva hozzáteszi.*
- Nem hiszem, hogy élvezné a tanácstagságot. Kegyed akaratos és öntudatos. Ezek előnyök annak, aki a maga útját járja. De ha együtt kell működni egy csomó másik emberrel, akik másmilyenek...
*nem fejezi be a mondatot, Relaelnek megvan a képzelőereje ahhoz, hogy lássa saját magát egy tanácsértekezleten.
Mivel Relaelt szemmel láthatóan érdekli a mondandója, belekezd. Bár már előre sejti, hogy a nemes némileg csalódott lesz, hogy nem valami sötétebb ármányt oszt meg vele.*
- Az artheniori lázadás idején a Patkányok kihasználták a felfordulást, és rátették a kezüket mindenre, amit az artheniori polgárok birtokoltak. Ilyen volt a családom raktárháza is, ami a dokkok közelében található. Az épületet kisajátították, a benne őrzött áruval egyetemben. Komoly veszteség volt ez nekünk akkor.
Természetesen az áru már odaveszett. Nem úgy az épület. Ezt szeretném visszaszerezni. Nemrégiben megnéztem magamnak: lassan kezd leromlani az állapota és korántsincs teljesen kihasználva. A Patkányoknak szemlátomást nem erőssége a kereskedelem. Talán nem lenne ellenükre, ha egy tekintélyes összegért visszajuttatnák nekem.
*fejti ki, majd hozzáteszi.*
- Ugyanakkor fontos lenne nekem, hogy ne kössék az üzletet titkos alkukhoz. Semmiféle piszkos üzelemre nem vagyok hajlandó. Hiszen, ha a jövőben azt akarom, hogy az artheniori urak méltóztassák elfogadni a pénzemet, ahhoz annak a pénznek tisztának kell lennie.
Nem, inkább megfizetek az épületért egy olyan árat, ami talán újkorában sem ért meg, semhogy megspóroljak pár ezer aranyat, de bármikor hírbe hozhatnak.
Ha pedig netán a Patkányok nem lennének nyitottak egy ilyen üzletre, hogy egy kívülállónak adjanak egy értékes ingatlant, akkor rá lehet mutatni, hogy a magamfajta élelmes kereskedők, miközben a saját hasznukat nézik, hajlamosak felvirágoztatni a kereskedelmet. Azt a részét is, amihez semmi közöm. Így kétszeresen is hasznot húzhatnak az üzletből, idővel.
*rövid szünet után hozzáteszi.*
- Ön pedig igénye szerint vagy a vételárból kap tisztes jutalékot a közvetítésért, vagy nagyon kedvezményes feltételekkel használhatja az épületemet. Amelyik kegyednek megfelelőbb. Nos, mi a véleménye? Közben tudna járni ez ügyben az érdekemben?
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-30 19:05:16
Üzenet elküldve: 2023-10-30 19:05:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Nehéz volna beismernie, de Orthus észérvei ezúttal is hatással vannak rá, s végül újra eltérítik dühét, holott most hodaril kábultságának hatása alatt sem áll. Mindenesetre dühe egyelőre elcsitulni látszik, s bár nem szublimál el, de kellőképpen szétoszlik ahhoz, hogy Relael tisztábban láthasson.*
- Oh *Kissé csalódott a választ hallva, aminek ezúttal hangot is ad.* Kár. Pedig a hatalommal rendelkező férfiak igazán vonzóak. *Ártatlannak tűnő kijelentése természetesen nem véletlen, holott angyali arckifejezése is ezt engedi sejtetni, ám a kereskedő már sejtheti, hogy Relael mire kíván ezzel célozni.*
- Nos, ha Ön nem, akkor majd leszek én az. ~ Úgyis mindent én csinálok a férfiak helyett. ~ *Hanyagul megvonja vállait.* Bár biztosan halálra unnám magamat ott.
*Fáradtan felsóhajt. Hogy Orthus túlzott gyávasága, vagy a túlzott ambíciója okozta teher miatt, ezt nehéz lenne eldönteni.*
- Köszönöm.
*Végül csak megenyhül ismét.*
- Tudja, hogy sokat jelent számomra az Ön támogatása. Ebben a zord világban jó tudni, hogy van egy szövetséges, akire ténylegesen számíthatok.
*Nem húzza el kézfejét a férfitól, így pihenteti jó darabig, csupán akkor távolodik el, amikor túlzottan felcsigázza az, hogy vajon Orthus mibe kívánja beavatni őt.*
- Milyen izgalmas. Ne tartsa magába, kérem!
*Izgatott, s picit reménykedik abban, hogy egy újabb sötét pillanatába enged betekintést neki a kalmár, s végül nem csalódik nagyot a Patkányok emlegetésekor.*
- Nocsak.
*Igyekszik higgadtnak tűnni, mintha komolyan fontolóra venné a felkínált lehetőségeket.*
- Ami a Patkányokat illeti, érthető, sőt, elvárt az óvatossága. Nos, hallgatom kedves Orthus, s ha tudom miről van szó, akkor azt is meg tudom mondani, hogy tudok-e az Ön segítségére lenni benne, avagy sem.
*Hajlandóságot mindenesetre mutat erre, ezt könnyedén megállapíthatja a kereskedő.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.30 19:09:31
*Nehéz volna beismernie, de Orthus észérvei ezúttal is hatással vannak rá, s végül újra eltérítik dühét, holott most hodaril kábultságának hatása alatt sem áll. Mindenesetre dühe egyelőre elcsitulni látszik, s bár nem szublimál el, de kellőképpen szétoszlik ahhoz, hogy Relael tisztábban láthasson.*
- Oh *Kissé csalódott a választ hallva, aminek ezúttal hangot is ad.* Kár. Pedig a hatalommal rendelkező férfiak igazán vonzóak. *Ártatlannak tűnő kijelentése természetesen nem véletlen, holott angyali arckifejezése is ezt engedi sejtetni, ám a kereskedő már sejtheti, hogy Relael mire kíván ezzel célozni.*
- Nos, ha Ön nem, akkor majd leszek én az. ~ Úgyis mindent én csinálok a férfiak helyett. ~ *Hanyagul megvonja vállait.* Bár biztosan halálra unnám magamat ott.
*Fáradtan felsóhajt. Hogy Orthus túlzott gyávasága, vagy a túlzott ambíciója okozta teher miatt, ezt nehéz lenne eldönteni.*
- Köszönöm.
*Végül csak megenyhül ismét.*
- Tudja, hogy sokat jelent számomra az Ön támogatása. Ebben a zord világban jó tudni, hogy van egy szövetséges, akire ténylegesen számíthatok.
*Nem húzza el kézfejét a férfitól, így pihenteti jó darabig, csupán akkor távolodik el, amikor túlzottan felcsigázza az, hogy vajon Orthus mibe kívánja beavatni őt.*
- Milyen izgalmas. Ne tartsa magába, kérem!
*Izgatott, s picit reménykedik abban, hogy egy újabb sötét pillanatába enged betekintést neki a kalmár, s végül nem csalódik nagyot a Patkányok emlegetésekor.*
- Nocsak.
*Igyekszik higgadtnak tűnni, mintha komolyan fontolóra venné a felkínált lehetőségeket.*
- Ami a Patkányokat illeti, érthető, sőt, elvárt az óvatossága. Nos, hallgatom kedves Orthus, s ha tudom miről van szó, akkor azt is meg tudom mondani, hogy tudok-e az Ön segítségére lenni benne, avagy sem.
*Hajlandóságot mindenesetre mutat erre, ezt könnyedén megállapíthatja a kereskedő.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.30 19:09:31
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:30:01
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:30:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Megértően bólint, majd így felel.*
- A pórnépre ne is vesztegesse a figyelmét. A köznépet kordában kell tartani. Pénzzel, fegyelemmel, gesztusokkal. Amikor lázadtak, természetük szerint cselekedtek. Haragudni azokra kell, akik hagyták idáig fajulni az eseményeket. És akik képtelenek voltak helyreállítani a rendet. Az őrség, na ők már azok közé tartoznak, akiknek a felelőssége felmerül.
*Relael kérdésére halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében.*
- Azt hiszem, ez nem lenne bölcs dolog a részemről. Ha a lázadás megtanított valamire, az az, hogy nem célszerű a hatalmat nyíltan mutatni. Nem, nekem nem kell tanácstagság. Esetleg egy tanácstag, vagy több, akik érvényesítik a szándékaimat.
*Ezeket a terveit eddig nem osztotta meg senkivel. De nem is nagyon van kivel. Lám, ha Orthus magához méltónak tartott társaságra talál, beszédessé válik.*
- De szívesen segítem elő a visszatérését. És bizonyos mértékig az érdekeit is képviselni tudom a városban.
*teszi hozzá, aztán nagy érdeklődéssel hallgatja, amit Relael megoszt vele a Patkányokról.*
- Természetesen a testi épsége és a jóléte nagyon fontos a számomra. Talán jobban is, mint gondoltam.
*feleli, megfordítva a kezét, hogy tenyerébe vegye a nő kezét. Hiába a múlt éjjel, vonzalma nem csillapodott a nemes iránt, sőt talán tovább nőtt. A testi gerjedelem mellett főleg az tetszik neki, hogy ambiciózus tervei végre értő fülecskékre találtak.*
- Ezen felül azonban lenne is valami, amiben a tanácsát, esetleg közbenjárását kérném. Természetesen illő honorárium fejében.
*teszi hozzá.*
- A Patkényokat érinti az ügy. Azonban én nem érintkezhetek velük közvetlenül. Bár teljesen tisztes üzletről lenne szó, de nem kívánom, hogy hírbe hozzanak velük.
*fejti ki. Bár a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem kívánja tálcán kínálni a lehetőséget, hogy túszul ejtsék és kiforgassák a vagyonából.*
- Érdekli a dolog?
*kérdi végül.*
*Megértően bólint, majd így felel.*
- A pórnépre ne is vesztegesse a figyelmét. A köznépet kordában kell tartani. Pénzzel, fegyelemmel, gesztusokkal. Amikor lázadtak, természetük szerint cselekedtek. Haragudni azokra kell, akik hagyták idáig fajulni az eseményeket. És akik képtelenek voltak helyreállítani a rendet. Az őrség, na ők már azok közé tartoznak, akiknek a felelőssége felmerül.
*Relael kérdésére halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében.*
- Azt hiszem, ez nem lenne bölcs dolog a részemről. Ha a lázadás megtanított valamire, az az, hogy nem célszerű a hatalmat nyíltan mutatni. Nem, nekem nem kell tanácstagság. Esetleg egy tanácstag, vagy több, akik érvényesítik a szándékaimat.
*Ezeket a terveit eddig nem osztotta meg senkivel. De nem is nagyon van kivel. Lám, ha Orthus magához méltónak tartott társaságra talál, beszédessé válik.*
- De szívesen segítem elő a visszatérését. És bizonyos mértékig az érdekeit is képviselni tudom a városban.
*teszi hozzá, aztán nagy érdeklődéssel hallgatja, amit Relael megoszt vele a Patkányokról.*
- Természetesen a testi épsége és a jóléte nagyon fontos a számomra. Talán jobban is, mint gondoltam.
*feleli, megfordítva a kezét, hogy tenyerébe vegye a nő kezét. Hiába a múlt éjjel, vonzalma nem csillapodott a nemes iránt, sőt talán tovább nőtt. A testi gerjedelem mellett főleg az tetszik neki, hogy ambiciózus tervei végre értő fülecskékre találtak.*
- Ezen felül azonban lenne is valami, amiben a tanácsát, esetleg közbenjárását kérném. Természetesen illő honorárium fejében.
*teszi hozzá.*
- A Patkényokat érinti az ügy. Azonban én nem érintkezhetek velük közvetlenül. Bár teljesen tisztes üzletről lenne szó, de nem kívánom, hogy hírbe hozzanak velük.
*fejti ki. Bár a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem kívánja tálcán kínálni a lehetőséget, hogy túszul ejtsék és kiforgassák a vagyonából.*
- Érdekli a dolog?
*kérdi végül.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:19:00
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:19:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötétben//
*A hűvös levegő borzongatja őt, melynek hatására egész testét libabőr pettyezi. Hamar megérkezik a hálószobák U alakú folyosójára, ahol először kissé tétován vizsgálgatja a számokat, majd kezdeti bizonytalanságát követően céltudatosan a négyes ajtó felé veszi az irányt. Előtte megtorpan, átgondolja, hogy talán hoznia kellett volna valamit, például egy kancsó almabort, végül kopogásra szánja el magát. Háromszor koppant az ajtón, ezt követően legédesebb hangján szólal meg.*
- Alissäna vagyok. Bemehetek?
*Megvárja a választ, majd amennyiben engedélyt kap rá, és amennyiben az ajtót sem leli kulcsra zárva, akkor résnyire nyitva azt besiklik a hálószobába, lehetőleg a legkevesebb hideg levegőt engedve be magával.*
- Bocsánat, hogy sokáig várattalak, de rendbe akartam szedni magamat a kedvedért.
*Egy visszafogott mosollyal fonja össze karjait maga előtt. Nem kedveli a hideget, bár eszébe jut, hogy teste reakciói vékonyka ruháján átütve talán Agin kedvére való, ezért karjait végül leengedi.*
- Kérsz esetleg valamit? Elfelejtettem bort hozni, de ha óhajtod, akkor vissza szaladhatok érte.
*A hűvös levegő borzongatja őt, melynek hatására egész testét libabőr pettyezi. Hamar megérkezik a hálószobák U alakú folyosójára, ahol először kissé tétován vizsgálgatja a számokat, majd kezdeti bizonytalanságát követően céltudatosan a négyes ajtó felé veszi az irányt. Előtte megtorpan, átgondolja, hogy talán hoznia kellett volna valamit, például egy kancsó almabort, végül kopogásra szánja el magát. Háromszor koppant az ajtón, ezt követően legédesebb hangján szólal meg.*
- Alissäna vagyok. Bemehetek?
*Megvárja a választ, majd amennyiben engedélyt kap rá, és amennyiben az ajtót sem leli kulcsra zárva, akkor résnyire nyitva azt besiklik a hálószobába, lehetőleg a legkevesebb hideg levegőt engedve be magával.*
- Bocsánat, hogy sokáig várattalak, de rendbe akartam szedni magamat a kedvedért.
*Egy visszafogott mosollyal fonja össze karjait maga előtt. Nem kedveli a hideget, bár eszébe jut, hogy teste reakciói vékonyka ruháján átütve talán Agin kedvére való, ezért karjait végül leengedi.*
- Kérsz esetleg valamit? Elfelejtettem bort hozni, de ha óhajtod, akkor vissza szaladhatok érte.
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-29 20:32:08
Üzenet elküldve: 2023-10-29 20:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Egyetértően bólint, megvárja míg Orthus mondata végére ér, majd ismételten megszólal.*
- Ha őszinte lehetek Önnel, kedves Orthus, valami még mindig nem enged elszakadni Artheniortól.
*Vallomását egy fáradt sóhajjal egészíti ki.*
- Kedvemre valóak az itteni lehetőségek, de terveim között szerepel, hogy a megromlott kapcsolatom ellenére újra nyissak a város felé. Ehhez viszont még meg kell valahogy bocsátanom az áruló pórnépnek, és a kudarcot vallott őrségnek. Nem vagyok benne biztos, hogy erre valaha képes leszek.
*Szavai kivételesen kevésbé mesterkéltek, sőt, kifejezetten valódinak érződhetnek.*
- Ön nem tervez esetleg a tanácsban feljebb jutni? Úgy vélem volna esélye rá.
*Sajnálatos, hogy a kalmár nem osztja meg az igen pazarló természetű elffel a gondolatait, aki feltehetően igencsak meglepődne és jót mulatna rajta. Számára az arany közel sem olyan értékes, ezért igencsak megéri neki, hogy két kézzel szórja annak reményében, hogy hűséget kapjon cserébe.
Relael nemcsak pazarló, de igen szeszélyes is. Többnyire uralkodik magán, és váratlan késztetésein, de néha tökéletes maszkján is megjelennek repedések. Azt viszont cseppet sem bánja, hogy nem ejtenek szót a csészéről, örömmel tesz úgy, mintha mi sem történt volna, elvégre nem is történt. Csupán összetört egy csésze, mindennapos baleset.*
- Igen, talán úgy lesz a legszerencsésebb.
*Ért egyet a férfival, s lassan elengedi a bájitalokon aló töprengést.*
- Jó étvágyat!
*Szótlanul fogyasztja el szerény reggelijét, amitől sokkal kellemesebben érzi magát. Torka ugyan még mindig kapar a reggeli hányástól, amit mértéktelen alkoholfogyasztásának köszönhetett, de a könnyed étek végleg megnyugtatja háborgó gyomrát.*
- Nos *Megköszörüli torkát. Láthatóan megválogatja szavait, igyekszik óvatosabban eljárni, ha a Kikötő kerül szóba.* még ismerkedünk a lehetőségekkel, keressük a helyünket, de... *Közelebb hajol, hangját visszafogja, kezét pedig Orthus kézfejére helyezi, ha az éppen az asztallapon pihen.* Ezt nagyon bizalmasan osztom meg Önnel, ezért kérem kezelje diszkréten *Pislogás nélkül, egyenesen a férfi szemeibe bámul. Rövid hatásszünet után folytatja.* Már tárgyaltam a Patkányokkal. Akad egy ügy, amiben segítségükre lehetünk, s terveim szerint leszünk is. Remélhetőleg ezzel egy barátságos leszek képes megalapozni velük, de legalább egy szövetségesi viszonyt. A másik szervezethez nincsen még közünk, de idővel biztosan lesz, főleg ha híre megy, hogy segítettünk a Patkányoknak.
*Tisztában van a helyzet súlyával, az esetleges veszélyekkel, mégis könnyedén, oly higgadtan beszél róla, mintha most is éppen a bájitalokról társalognának.*
- Miért foglalkoztatja ez Önt, drága Orthus? Csak nem aggódik miattam?
*Mosolyogva billenti oldalra fejét. Incselkedő kérdése ellenére íriszeivel kíméletlen kíváncsisággal fürkészi a férfi arcát, és annak apró reakcióit.*
*Egyetértően bólint, megvárja míg Orthus mondata végére ér, majd ismételten megszólal.*
- Ha őszinte lehetek Önnel, kedves Orthus, valami még mindig nem enged elszakadni Artheniortól.
*Vallomását egy fáradt sóhajjal egészíti ki.*
- Kedvemre valóak az itteni lehetőségek, de terveim között szerepel, hogy a megromlott kapcsolatom ellenére újra nyissak a város felé. Ehhez viszont még meg kell valahogy bocsátanom az áruló pórnépnek, és a kudarcot vallott őrségnek. Nem vagyok benne biztos, hogy erre valaha képes leszek.
*Szavai kivételesen kevésbé mesterkéltek, sőt, kifejezetten valódinak érződhetnek.*
- Ön nem tervez esetleg a tanácsban feljebb jutni? Úgy vélem volna esélye rá.
*Sajnálatos, hogy a kalmár nem osztja meg az igen pazarló természetű elffel a gondolatait, aki feltehetően igencsak meglepődne és jót mulatna rajta. Számára az arany közel sem olyan értékes, ezért igencsak megéri neki, hogy két kézzel szórja annak reményében, hogy hűséget kapjon cserébe.
Relael nemcsak pazarló, de igen szeszélyes is. Többnyire uralkodik magán, és váratlan késztetésein, de néha tökéletes maszkján is megjelennek repedések. Azt viszont cseppet sem bánja, hogy nem ejtenek szót a csészéről, örömmel tesz úgy, mintha mi sem történt volna, elvégre nem is történt. Csupán összetört egy csésze, mindennapos baleset.*
- Igen, talán úgy lesz a legszerencsésebb.
*Ért egyet a férfival, s lassan elengedi a bájitalokon aló töprengést.*
- Jó étvágyat!
*Szótlanul fogyasztja el szerény reggelijét, amitől sokkal kellemesebben érzi magát. Torka ugyan még mindig kapar a reggeli hányástól, amit mértéktelen alkoholfogyasztásának köszönhetett, de a könnyed étek végleg megnyugtatja háborgó gyomrát.*
- Nos *Megköszörüli torkát. Láthatóan megválogatja szavait, igyekszik óvatosabban eljárni, ha a Kikötő kerül szóba.* még ismerkedünk a lehetőségekkel, keressük a helyünket, de... *Közelebb hajol, hangját visszafogja, kezét pedig Orthus kézfejére helyezi, ha az éppen az asztallapon pihen.* Ezt nagyon bizalmasan osztom meg Önnel, ezért kérem kezelje diszkréten *Pislogás nélkül, egyenesen a férfi szemeibe bámul. Rövid hatásszünet után folytatja.* Már tárgyaltam a Patkányokkal. Akad egy ügy, amiben segítségükre lehetünk, s terveim szerint leszünk is. Remélhetőleg ezzel egy barátságos leszek képes megalapozni velük, de legalább egy szövetségesi viszonyt. A másik szervezethez nincsen még közünk, de idővel biztosan lesz, főleg ha híre megy, hogy segítettünk a Patkányoknak.
*Tisztában van a helyzet súlyával, az esetleges veszélyekkel, mégis könnyedén, oly higgadtan beszél róla, mintha most is éppen a bájitalokról társalognának.*
- Miért foglalkoztatja ez Önt, drága Orthus? Csak nem aggódik miattam?
*Mosolyogva billenti oldalra fejét. Incselkedő kérdése ellenére íriszeivel kíméletlen kíváncsisággal fürkészi a férfi arcát, és annak apró reakcióit.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:45:56
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:45:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Igen, azt hiszem értem, hogy mire gondol. A kikötő sajnos nem biztonságos hely a vagyon számára. Okosan kell rejtegetni és nem szabad kérkedni vele.
*feleli.
Az óriás asszonyság újra megjelenik, Orthus ezúttal már jól leplezi a meglepettségét. Nem mindennapi szolgáló, az egyszer biztos. Mint ahogy az is, hogy ekkora mértékű testi erőnek bizonyára megvan a haszna. Persze, feltételezhetően a szolgával járó kiadás is elég magas lehet.
Egy hálás biccentéssel köszöni meg Ezmee-nek a fáradozását, majd ismét Relaelnek szenteli a figyelmét. Pont akkor, amikor a nemes halálra ítéli a csészét. Ezzel pedig ritkán látható reakciót vált ki a kalmárból: megemeli az egyik szemöldökét. Nem a pazarlás híve. Igaz, a státusza - vagy amit sugallni akar - megköveteli tőle, hogy rendszeresen megújítsa a ruhatárát, eszközeit, ugyanakkor rendszerint ilyenkor is pénzért ad túl a kiszuperált ingóságokon. És igazából, ha nem követelné meg tőle az imázs, valószínűleg nem törődne annyit a holmik divatosságával és mutatósságával.
Ezzel együtt más reakciót nem mutat az elpocsékolt csésze kapcsán.*
- Lekötelezne vele.
*feleli és hátradől, hogy hagyja Relaelt érvényesülni.*
- Bájital, nos ez megoldható lesz. Gyógynövények, főzetek szintén. Azt javaslom, tartsuk magunkat az első üzletünknél alkalmazott módszerhez, hiszen az jól bevált: írja össze, mire lenne szüksége, én pedig tudatom önnel az árakat.
*javasolja.*
- Jó étvágyat!
*mondja aztán, amikor Relael már önmagának is szedett és evéshez készülődnek.
Jól esik az étel és szüksége is volt rá a gyomrának. Ezért is, és mert kissé érzékenyebb témát készül feszegetni, nem szólal meg azonnal. De amikor első éhségüket már nagyjából elverték, ismét megszólal.*
- Emlegette a nem kívánatos figyelmet itt, a kikötőben. Mondja kérem, már ha nem vagyok túl indiszkrét, hogyan viszonyulnak a helyi erőkhöz? A kikötőn és a tengeren két, egymásra acsarkodó banda az úr, amennyire én tudom. Szót tudtak ezekkel érteni, hogy ne háborgassák önöket?
- Igen, azt hiszem értem, hogy mire gondol. A kikötő sajnos nem biztonságos hely a vagyon számára. Okosan kell rejtegetni és nem szabad kérkedni vele.
*feleli.
Az óriás asszonyság újra megjelenik, Orthus ezúttal már jól leplezi a meglepettségét. Nem mindennapi szolgáló, az egyszer biztos. Mint ahogy az is, hogy ekkora mértékű testi erőnek bizonyára megvan a haszna. Persze, feltételezhetően a szolgával járó kiadás is elég magas lehet.
Egy hálás biccentéssel köszöni meg Ezmee-nek a fáradozását, majd ismét Relaelnek szenteli a figyelmét. Pont akkor, amikor a nemes halálra ítéli a csészét. Ezzel pedig ritkán látható reakciót vált ki a kalmárból: megemeli az egyik szemöldökét. Nem a pazarlás híve. Igaz, a státusza - vagy amit sugallni akar - megköveteli tőle, hogy rendszeresen megújítsa a ruhatárát, eszközeit, ugyanakkor rendszerint ilyenkor is pénzért ad túl a kiszuperált ingóságokon. És igazából, ha nem követelné meg tőle az imázs, valószínűleg nem törődne annyit a holmik divatosságával és mutatósságával.
Ezzel együtt más reakciót nem mutat az elpocsékolt csésze kapcsán.*
- Lekötelezne vele.
*feleli és hátradől, hogy hagyja Relaelt érvényesülni.*
- Bájital, nos ez megoldható lesz. Gyógynövények, főzetek szintén. Azt javaslom, tartsuk magunkat az első üzletünknél alkalmazott módszerhez, hiszen az jól bevált: írja össze, mire lenne szüksége, én pedig tudatom önnel az árakat.
*javasolja.*
- Jó étvágyat!
*mondja aztán, amikor Relael már önmagának is szedett és evéshez készülődnek.
Jól esik az étel és szüksége is volt rá a gyomrának. Ezért is, és mert kissé érzékenyebb témát készül feszegetni, nem szólal meg azonnal. De amikor első éhségüket már nagyjából elverték, ismét megszólal.*
- Emlegette a nem kívánatos figyelmet itt, a kikötőben. Mondja kérem, már ha nem vagyok túl indiszkrét, hogyan viszonyulnak a helyi erőkhöz? A kikötőn és a tengeren két, egymásra acsarkodó banda az úr, amennyire én tudom. Szót tudtak ezekkel érteni, hogy ne háborgassák önöket?
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-24 20:27:07
Üzenet elküldve: 2023-10-24 20:27:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Orthus méltató szavai most sem érik közömbösen őt, elvégre nem az épületet dicséri vele, hanem az ő ízlését, esetleg életlátását is.*
- Jómagam is kedvelem az olyan dolgokat, amik többet rejtenek, mint amit elsőre feltételezne róluk bárki.
*Mutatóujjával a csésze szélén játszik, közben egy apró hibára lel a mázazott kerámia felületén. Egy picike tökéletlenség ez csupán, egy apró repedés, ahol lepattant a felső réteg. Talán elsőre fel sem tűnt volna számára, most pedig zavarni kezdi őt.*
- Tisztelem az elhivatását.
*Kijelentését követően megfordítja a csészét, hogy nyelvével ne érezze az egyenetlenséget. A tea megnyugtatja háborgó gyomrát, a csésze viszont felzaklatja elméjét.*
- Én azért minden esetben jobb kedvelem a hintót. *Megvonja vállait.* De ez már olyasfajta fényűzés, ami túl sok kellemetlenséggel járna, főleg a kikötő és a thargok környékén. *Az utolsó kortyokat is leküzdi, amíg Ezmee megérkezik és jelenlétével zavarja őket. Legalábbis őt mindenképpen. Csak biccentve engedi útjára az óriást, hogy rövidesen ismét kettesben lehessenek.*
- Szívem szerint új külsőt kölcsönöznék az épületnek *Karját oldalra kitartja, majd nemes egyszerűséggel elengedi az eddig oly finoman tartott tárgyat.*
- De ennek a késztetésnek megálljt kell parancsolnom. Egyrészt sajátos bájjal rendelkezik a taverna a jelenlegi állapotában. *Apró csörrenéssel ér véget a könyörtelen padlón a számára már haszontalan tárgy.*
- Másrészt ami bevált a Sellőháznak, nem biztos, hogy beválik másnak is. Ki tudja milyen kéretlen figyelemben részesülnénk ennek hála.
*Relael szeme meg sem rebben erre, kedélyesen folytatja mondanivalóját, mintha közben mi sem történt volna.*
- Megengedi, hogy szedjek magának?
*Engedélyt meg sem várva áll fel, és nyúl Orthus tányérjáért. Miközben kiszolgálja vendégét - ez sem történhetett volna meg soha korábban, s lám, most itt vannak -, továbbra is kitartóan fecseg.*
- Jut eszembe, úgy vélem leghamarabb bájitalra volna majd szükségem, s ebben is majd segítségét fogom kérni. Még pontos mennyiségeken nem töprengtem, de biztos elkél egy-kettő, hiszen az embereim önhibájukon kívül is gyakran megsérülnek.
*Lemondóan csóválja fejét, mintha valójában az a világ amiben létezni kényszerülnek volna az igazán romlott, s nem azok mételyeznék, akikkel körbe is veszi magát.*
*Orthus méltató szavai most sem érik közömbösen őt, elvégre nem az épületet dicséri vele, hanem az ő ízlését, esetleg életlátását is.*
- Jómagam is kedvelem az olyan dolgokat, amik többet rejtenek, mint amit elsőre feltételezne róluk bárki.
*Mutatóujjával a csésze szélén játszik, közben egy apró hibára lel a mázazott kerámia felületén. Egy picike tökéletlenség ez csupán, egy apró repedés, ahol lepattant a felső réteg. Talán elsőre fel sem tűnt volna számára, most pedig zavarni kezdi őt.*
- Tisztelem az elhivatását.
*Kijelentését követően megfordítja a csészét, hogy nyelvével ne érezze az egyenetlenséget. A tea megnyugtatja háborgó gyomrát, a csésze viszont felzaklatja elméjét.*
- Én azért minden esetben jobb kedvelem a hintót. *Megvonja vállait.* De ez már olyasfajta fényűzés, ami túl sok kellemetlenséggel járna, főleg a kikötő és a thargok környékén. *Az utolsó kortyokat is leküzdi, amíg Ezmee megérkezik és jelenlétével zavarja őket. Legalábbis őt mindenképpen. Csak biccentve engedi útjára az óriást, hogy rövidesen ismét kettesben lehessenek.*
- Szívem szerint új külsőt kölcsönöznék az épületnek *Karját oldalra kitartja, majd nemes egyszerűséggel elengedi az eddig oly finoman tartott tárgyat.*
- De ennek a késztetésnek megálljt kell parancsolnom. Egyrészt sajátos bájjal rendelkezik a taverna a jelenlegi állapotában. *Apró csörrenéssel ér véget a könyörtelen padlón a számára már haszontalan tárgy.*
- Másrészt ami bevált a Sellőháznak, nem biztos, hogy beválik másnak is. Ki tudja milyen kéretlen figyelemben részesülnénk ennek hála.
*Relael szeme meg sem rebben erre, kedélyesen folytatja mondanivalóját, mintha közben mi sem történt volna.*
- Megengedi, hogy szedjek magának?
*Engedélyt meg sem várva áll fel, és nyúl Orthus tányérjáért. Miközben kiszolgálja vendégét - ez sem történhetett volna meg soha korábban, s lám, most itt vannak -, továbbra is kitartóan fecseg.*
- Jut eszembe, úgy vélem leghamarabb bájitalra volna majd szükségem, s ebben is majd segítségét fogom kérni. Még pontos mennyiségeken nem töprengtem, de biztos elkél egy-kettő, hiszen az embereim önhibájukon kívül is gyakran megsérülnek.
*Lemondóan csóválja fejét, mintha valójában az a világ amiben létezni kényszerülnek volna az igazán romlott, s nem azok mételyeznék, akikkel körbe is veszi magát.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-23 18:44:06
Üzenet elküldve: 2023-10-23 18:44:06
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orthusék//
*Ezmeerhalda igazán nem panaszkodhatna, hiszen utóbbi időben igen sok segítsége van, s jóformán egyéb dolga sincs, mint a konyhában bujdosni és időnként vizet hordani. Amikor persze feladatot kap, akkor ez a tény nem zavarja, s bőszen morgolódik, természetesen csak magában. Azt is megfigyelte, hogy amikor a kisasszony felbukkan, az mindig munkát jelent ránézve, így még annyira sem kedveli a nemes elfet, mint korábban.
Azért megteszi amit kérnek tőle, ha nem is túl lelkesen. Szerencsére a rántotta egy olyan étek, amit ő is egész finoman el tud készíteni, főleg ha megfelelő az alapanyag. Bátorkodik lopni magának is belőle, úgy hiszi úgysem fog senki számára feltűnni.
Az ételt egy tálba teszi, amit a két tányér alacsony tornyára helyez. Egy-egy villát is szúr a rántottába, s így indul meg lefelé a lépcsőn.
Nem oly nagy az épület, mégsem leli meg elsőre a párost, akik természetesen egy olyan helyiséget választottak, amire utoljára gondol, ezzel néhány percnyi fejfájást okozva Ezmeenek. Végül benyit a poros, üres terembe, amit jóformán néhány öles lépéssel átszel. Az asztalhoz lépve először Orthus, majd Relael elé helyezi a tányért, végül kettejük közé a tálat, mely tartalmazza a rántottát és a villákat.*
- Sajnos kenyér nincs, mert még nem volt alkalmam megcsinálni a kovászt.
*Szemrebbenés nélkül állja az esetlegesen dorgáló tekintetet, majd még gyorsan hozzáteszi.*
- A kikötőit meg hát... nem ajánlom.
*Rögvest sarkon is fordul, hogy távozzon, de hirtelen eszébe jut egy hiányosság, amit kifele menet közben hozzátesz.*
- Jó étvágyat!
*Ezmeerhalda igazán nem panaszkodhatna, hiszen utóbbi időben igen sok segítsége van, s jóformán egyéb dolga sincs, mint a konyhában bujdosni és időnként vizet hordani. Amikor persze feladatot kap, akkor ez a tény nem zavarja, s bőszen morgolódik, természetesen csak magában. Azt is megfigyelte, hogy amikor a kisasszony felbukkan, az mindig munkát jelent ránézve, így még annyira sem kedveli a nemes elfet, mint korábban.
Azért megteszi amit kérnek tőle, ha nem is túl lelkesen. Szerencsére a rántotta egy olyan étek, amit ő is egész finoman el tud készíteni, főleg ha megfelelő az alapanyag. Bátorkodik lopni magának is belőle, úgy hiszi úgysem fog senki számára feltűnni.
Az ételt egy tálba teszi, amit a két tányér alacsony tornyára helyez. Egy-egy villát is szúr a rántottába, s így indul meg lefelé a lépcsőn.
Nem oly nagy az épület, mégsem leli meg elsőre a párost, akik természetesen egy olyan helyiséget választottak, amire utoljára gondol, ezzel néhány percnyi fejfájást okozva Ezmeenek. Végül benyit a poros, üres terembe, amit jóformán néhány öles lépéssel átszel. Az asztalhoz lépve először Orthus, majd Relael elé helyezi a tányért, végül kettejük közé a tálat, mely tartalmazza a rántottát és a villákat.*
- Sajnos kenyér nincs, mert még nem volt alkalmam megcsinálni a kovászt.
*Szemrebbenés nélkül állja az esetlegesen dorgáló tekintetet, majd még gyorsan hozzáteszi.*
- A kikötőit meg hát... nem ajánlom.
*Rögvest sarkon is fordul, hogy távozzon, de hirtelen eszébe jut egy hiányosság, amit kifele menet közben hozzátesz.*
- Jó étvágyat!
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-23 15:10:45
Üzenet elküldve: 2023-10-23 15:10:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Ez csak természetes.
*feleli nagyvonalúan, miközben követi Relaelt az épület mélyére. Örül neki, hogy nem a fürdőbe térnek vissza, még akkor is, ha ott esetleg házigazdája újból megválna a ruháitól. Ugyanakkor a Hodaril aromája még mindig belengi a teret, és egyébként is: párás melegben nem esik jól az étel.
Relael szabadkozására így felel.*
- Lenyűgöző ez az épület. Nagyon tetszik, hogy mennyivel több, mint amit elsőre feltételeznénk róla. Még ha kívülről szépen ki is csinosítják és egy gondosan rendezett fogadóvá alakítják, azután is marad bőven, amiről a betérő vendégeknek fogalma se lesz.
*Orthus valóban nagyon szereti azokat a dolgokat, amik ránézésre kevesebbet érnek, mint ténylegesen. Sokkal könnyebb úgy megőrizni az értékeinket, ha azok kevésbé, vagy egyáltalán nem tűnnek értékesnek. Persze ehhez képest ő elegáns ruhákban jár-kel, és családi címerrel ellátott szekéren furikázik. De neki most egy másik játékot kell játszania, hatalmat és vagyont kell mutatnia.*
- A nélkülözés néha nem olyan rossz dolog. Én magam leggyakrabban az utazásaim során tapasztaltam meg. Persze, amikor már megérkeztem valahová, ott már a jómódot és a kényelmet választottam. De az odavezető úton nem kedvelem a fényűzést. Lóháton, vagy egy szekér bakján ülve jobban esik az utazás, mint egy kipárnázott hintóban. Egyszerűbb fogadókban jobb megszállni, mint ragaszkodni a luxushoz olyan tájakon, ahol annak a fogalmát talán nem is ismerik.
*fejti ki.*
- Ugyanakkor az ember, ha már megvetette a lábát valahol, ott képesnek kell lennie megmutatnia, hogy ki és mi is ő valójában. Így nincs kétségem afelől, hogy ez a taverna hamarosan sokkal méltóbb lesz az ön személyéhez. És azt hiszem, ha mi rendszeresen üzletelünk majd egymással, az hozzá is járul majd ehhez.
*mondja, miközben ő is kortyol a teájából.*
- Ez csak természetes.
*feleli nagyvonalúan, miközben követi Relaelt az épület mélyére. Örül neki, hogy nem a fürdőbe térnek vissza, még akkor is, ha ott esetleg házigazdája újból megválna a ruháitól. Ugyanakkor a Hodaril aromája még mindig belengi a teret, és egyébként is: párás melegben nem esik jól az étel.
Relael szabadkozására így felel.*
- Lenyűgöző ez az épület. Nagyon tetszik, hogy mennyivel több, mint amit elsőre feltételeznénk róla. Még ha kívülről szépen ki is csinosítják és egy gondosan rendezett fogadóvá alakítják, azután is marad bőven, amiről a betérő vendégeknek fogalma se lesz.
*Orthus valóban nagyon szereti azokat a dolgokat, amik ránézésre kevesebbet érnek, mint ténylegesen. Sokkal könnyebb úgy megőrizni az értékeinket, ha azok kevésbé, vagy egyáltalán nem tűnnek értékesnek. Persze ehhez képest ő elegáns ruhákban jár-kel, és családi címerrel ellátott szekéren furikázik. De neki most egy másik játékot kell játszania, hatalmat és vagyont kell mutatnia.*
- A nélkülözés néha nem olyan rossz dolog. Én magam leggyakrabban az utazásaim során tapasztaltam meg. Persze, amikor már megérkeztem valahová, ott már a jómódot és a kényelmet választottam. De az odavezető úton nem kedvelem a fényűzést. Lóháton, vagy egy szekér bakján ülve jobban esik az utazás, mint egy kipárnázott hintóban. Egyszerűbb fogadókban jobb megszállni, mint ragaszkodni a luxushoz olyan tájakon, ahol annak a fogalmát talán nem is ismerik.
*fejti ki.*
- Ugyanakkor az ember, ha már megvetette a lábát valahol, ott képesnek kell lennie megmutatnia, hogy ki és mi is ő valójában. Így nincs kétségem afelől, hogy ez a taverna hamarosan sokkal méltóbb lesz az ön személyéhez. És azt hiszem, ha mi rendszeresen üzletelünk majd egymással, az hozzá is járul majd ehhez.
*mondja, miközben ő is kortyol a teájából.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-22 18:00:52
Üzenet elküldve: 2023-10-22 18:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Ezúttal nem karol Orthusba, hiszen fontosabb feladata van, mégpedig a teájával biztonságosan megérkezni. Idő közben megfújja a gőzölgő ital tetejét, és óvatosan belekortyol, közben pedig lassan halad lefelé.*
- Kérem legyen most kicsit elnézőbb.
*Kezd bele egy sóhajt követően. Relael szereti kifogástalan körülmények között vendégül látni az embereket, de ez még nem teljesen kivitelezhető.*
- Nem szívesen ejteném meg a reggelit a fürdőben.
*Jelentőségteljesen hallgat, ezzel utalva a nem is olyan régi tivornyájukra és annak helyszínére.*
- A többi teremre viszont még annyi időnk sem volt, sajnos. De majd megsürgetem Ezmeet.
*Rövidesen megérkeznek az épület legalsó szintjére, ám ezúttal az udvart kettészelő csatorna feletti apró híd felé veszi az irányt a hosszúéletű nemes, s az ottani termek egyike felé vezeti a kereskedőt.
Az elmondásai helytállóak voltak Relaelnek, aki egy többnyire üres helyiségbe nyit be. Már látható, hogy kezdetét vette a takarítás, törött, már használhatatlan székek, kisebb asztalok hevernek az egyik sarokban, körben pedig kopott könyvespolcok sorakoznak. Ami érdekes számukra, az a teremben található szépen faragott, de már megfakult asztal, s körülötte lévő néhány párnázatlan szék. Relael helyet foglal az egyiken és a nyitott ajtó felé pillantgat, egyrészt Ezmeet várja, másrészt a fénynek és friss levegőnek örül.*
- Ön a legjobbat érdemli, kedves Orthus, sajnálom, hogy ezt még nem tudom megadni Önnek.
*Nyelve hegyével ellenőrzi a tea hőmérsékletét, majd kicsit bátrabban belekortyol.*
- Jómagam meglepően hozzászoktam a nélkülözéshez. Nem mondom, hogy nincs benne hiányérzet a szépség és igényesség után, de könnyebben megbékélek a körülményekkel.
*Szavai akár szomorúnak tűnhetnek, ám Relael nem annak szánja őket. Tervei között szerepel, hogy kicsinosítja az épületet, ugyanakkor a lázadásnak hála végbement jellembéli változás bizonyos értelemben jót tett a nemes kisasszonynak, aki már jóval talpraesettebb, mint egykoron. Nyilván ez némi áldozatot is követelt tőle, például kezei sem olyan puhák, mint egykoron, amikor egyszer sem kellett magának a vizet hordania, vagy tűzifát vágnia, mint amikor még a thargoknál élt.*
*Ezúttal nem karol Orthusba, hiszen fontosabb feladata van, mégpedig a teájával biztonságosan megérkezni. Idő közben megfújja a gőzölgő ital tetejét, és óvatosan belekortyol, közben pedig lassan halad lefelé.*
- Kérem legyen most kicsit elnézőbb.
*Kezd bele egy sóhajt követően. Relael szereti kifogástalan körülmények között vendégül látni az embereket, de ez még nem teljesen kivitelezhető.*
- Nem szívesen ejteném meg a reggelit a fürdőben.
*Jelentőségteljesen hallgat, ezzel utalva a nem is olyan régi tivornyájukra és annak helyszínére.*
- A többi teremre viszont még annyi időnk sem volt, sajnos. De majd megsürgetem Ezmeet.
*Rövidesen megérkeznek az épület legalsó szintjére, ám ezúttal az udvart kettészelő csatorna feletti apró híd felé veszi az irányt a hosszúéletű nemes, s az ottani termek egyike felé vezeti a kereskedőt.
Az elmondásai helytállóak voltak Relaelnek, aki egy többnyire üres helyiségbe nyit be. Már látható, hogy kezdetét vette a takarítás, törött, már használhatatlan székek, kisebb asztalok hevernek az egyik sarokban, körben pedig kopott könyvespolcok sorakoznak. Ami érdekes számukra, az a teremben található szépen faragott, de már megfakult asztal, s körülötte lévő néhány párnázatlan szék. Relael helyet foglal az egyiken és a nyitott ajtó felé pillantgat, egyrészt Ezmeet várja, másrészt a fénynek és friss levegőnek örül.*
- Ön a legjobbat érdemli, kedves Orthus, sajnálom, hogy ezt még nem tudom megadni Önnek.
*Nyelve hegyével ellenőrzi a tea hőmérsékletét, majd kicsit bátrabban belekortyol.*
- Jómagam meglepően hozzászoktam a nélkülözéshez. Nem mondom, hogy nincs benne hiányérzet a szépség és igényesség után, de könnyebben megbékélek a körülményekkel.
*Szavai akár szomorúnak tűnhetnek, ám Relael nem annak szánja őket. Tervei között szerepel, hogy kicsinosítja az épületet, ugyanakkor a lázadásnak hála végbement jellembéli változás bizonyos értelemben jót tett a nemes kisasszonynak, aki már jóval talpraesettebb, mint egykoron. Nyilván ez némi áldozatot is követelt tőle, például kezei sem olyan puhák, mint egykoron, amikor egyszer sem kellett magának a vizet hordania, vagy tűzifát vágnia, mint amikor még a thargoknál élt.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-21 13:37:36
Üzenet elküldve: 2023-10-21 13:37:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
- Igen, az új nap, főleg ha megannyi új lehetőséget kínál, mindig felpezsdíti a vért.
*helyesel. Hiszen bár még nagyon is érzi a dorbézolás utóhatásait, nagyon is eszében van, hogy mi mindent el kell még intézni és folyamatba kell tenni, amíg még a kikötőben tartózkodik.
Örömmel fogadja a felkínált kezet és hagyja magát vezetni a tavernában.*
- Igen, kellemesen. A szoba igazán minden igényt kielégít. Csak a dohány gyötri kissé a fejem, nem vagyok hozzászokva.
*vallja be. Kár lenne rendíthetetlennek tettetnie magát, a szemén meglátszik, hogy nem teljesen kipihent.*
- Úgy hiszem, bármi ami tápláló és nem túl megerőltető, az jól esne most, talán egy jó parasztrántotta. Véletlenül tudom, hogy kiváló tojások akadnak a konyhán.
*jegyzi meg cinkos mosollyal, hiszen éppen ő szállította le őket.*
- És egy tea valóban jót tenne nekem is.
*teszi hozzá. Ezúttal nem árt majd némi cukorral is feljavítani, hogy valóban kitisztuljon az elméje.*
- Semmi se nagyobb öröm a számomra, mint hogy a társaságát élvezhetem.
*biztosítja Relaelt arról, hogy nem vágyik mások társaságára. Talán csak az emberével találkozna, hogy megtudja, minden rendben zajlott-e a lerakodással és a szekeret sikerült-e biztonságba helyezni. De ez ráér, nem aggódik túlzottan. Japher az ilyen dolgokat ügyesen intézi, még ha túl sok mindenre nem is tudja használni.*
- És talán reggeli közben szót ejthetnénk egy-két ügyről, ha nem túl megerőltető máris komoly témákra fordítani a szót.
*jegyzi meg, mintegy mellékesen. Bár mind a ketten ügyesen cifrázzák a szót, úgy tapasztalta, hogy Relael éppúgy jobban szeret lényegi dolgokról, főleg üzleti lehetőségekről beszélni, ahogy ő is.*
- Igen, az új nap, főleg ha megannyi új lehetőséget kínál, mindig felpezsdíti a vért.
*helyesel. Hiszen bár még nagyon is érzi a dorbézolás utóhatásait, nagyon is eszében van, hogy mi mindent el kell még intézni és folyamatba kell tenni, amíg még a kikötőben tartózkodik.
Örömmel fogadja a felkínált kezet és hagyja magát vezetni a tavernában.*
- Igen, kellemesen. A szoba igazán minden igényt kielégít. Csak a dohány gyötri kissé a fejem, nem vagyok hozzászokva.
*vallja be. Kár lenne rendíthetetlennek tettetnie magát, a szemén meglátszik, hogy nem teljesen kipihent.*
- Úgy hiszem, bármi ami tápláló és nem túl megerőltető, az jól esne most, talán egy jó parasztrántotta. Véletlenül tudom, hogy kiváló tojások akadnak a konyhán.
*jegyzi meg cinkos mosollyal, hiszen éppen ő szállította le őket.*
- És egy tea valóban jót tenne nekem is.
*teszi hozzá. Ezúttal nem árt majd némi cukorral is feljavítani, hogy valóban kitisztuljon az elméje.*
- Semmi se nagyobb öröm a számomra, mint hogy a társaságát élvezhetem.
*biztosítja Relaelt arról, hogy nem vágyik mások társaságára. Talán csak az emberével találkozna, hogy megtudja, minden rendben zajlott-e a lerakodással és a szekeret sikerült-e biztonságba helyezni. De ez ráér, nem aggódik túlzottan. Japher az ilyen dolgokat ügyesen intézi, még ha túl sok mindenre nem is tudja használni.*
- És talán reggeli közben szót ejthetnénk egy-két ügyről, ha nem túl megerőltető máris komoly témákra fordítani a szót.
*jegyzi meg, mintegy mellékesen. Bár mind a ketten ügyesen cifrázzák a szót, úgy tapasztalta, hogy Relael éppúgy jobban szeret lényegi dolgokról, főleg üzleti lehetőségekről beszélni, ahogy ő is.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-21 12:55:35
Üzenet elküldve: 2023-10-21 12:55:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael hozzászokott a görbe estékhez, sőt, szinte csak olyanjai vannak, nem csoda tehát, hogy nem rendíti meg különösebben. Ami azt illeti ezúttal többet is aludt, mint általában szokott, hiszen a múlt álmokon keresztül is gyakran gyötri őt. Orthus viszont látszólag nem érzi olyan fényesen magát, amin eltöpreng a hosszúéletű. Ennyit számítana a kor?
Ragyogó mosolya viszont töretlen, ki is szélesedik a bók hallatán.*
- Motiválnak az új nap lehetőségei.
*Megvonja vállait, majd közelebb hajol, kicsit bizalmasabb hangot üt meg.*
- Nem mintha sok választásom volna, mindig temérdek a teendő. Ez gondolom nem ismeretlen Ön számára.
*Cinkos mosollyal egyenesedik fel, és tesz egy lépést távolabb, hogy helyet adjon Orthus számára. Relael csak ködösen emlékszik a légyottokra, s emlékeiben igen zavaros, hogy pontosan kivel és mit műveltek, ezért nem okoz gondot számára hivatalosabb hangnemet megütni a kalmárral szemben.*
- Reggeli számomra is jól esne most, meg egy tea azt hiszem.
*Osztja meg gondolatait, s ha indulásra készek, akkor a megszokott módon a férfiba karol.*
- Kellemesen aludt?
*Tekintetét elfordítja és a szokatlan építmény apró, sötét udvarát szemléli, ahonnét hűvös, de most kellemesen friss levegő érkezik.*
- És mihez volna étvágya?
*Lassan közelítik meg az emeletet, elvégre idejük rengeteg, főleg a hosszúéletűnek, aki érzékeny füleivel már hallani is véli a fogadótér felől átszűrődő vigadalom hangját.*
- Talán jobb lesz ha itt reggelizünk majd. Úgy hallom népes a társaság fent, nekem pedig kissé sajog a fejem.
*Apró hazugság amit megenged magának, hogy kedvezzen a kissé meggyötört férfinek, aki feltehetően most jobban értékeli majd a csendet és azt, hogy kettesben lehetnek.*
*Relael hozzászokott a görbe estékhez, sőt, szinte csak olyanjai vannak, nem csoda tehát, hogy nem rendíti meg különösebben. Ami azt illeti ezúttal többet is aludt, mint általában szokott, hiszen a múlt álmokon keresztül is gyakran gyötri őt. Orthus viszont látszólag nem érzi olyan fényesen magát, amin eltöpreng a hosszúéletű. Ennyit számítana a kor?
Ragyogó mosolya viszont töretlen, ki is szélesedik a bók hallatán.*
- Motiválnak az új nap lehetőségei.
*Megvonja vállait, majd közelebb hajol, kicsit bizalmasabb hangot üt meg.*
- Nem mintha sok választásom volna, mindig temérdek a teendő. Ez gondolom nem ismeretlen Ön számára.
*Cinkos mosollyal egyenesedik fel, és tesz egy lépést távolabb, hogy helyet adjon Orthus számára. Relael csak ködösen emlékszik a légyottokra, s emlékeiben igen zavaros, hogy pontosan kivel és mit műveltek, ezért nem okoz gondot számára hivatalosabb hangnemet megütni a kalmárral szemben.*
- Reggeli számomra is jól esne most, meg egy tea azt hiszem.
*Osztja meg gondolatait, s ha indulásra készek, akkor a megszokott módon a férfiba karol.*
- Kellemesen aludt?
*Tekintetét elfordítja és a szokatlan építmény apró, sötét udvarát szemléli, ahonnét hűvös, de most kellemesen friss levegő érkezik.*
- És mihez volna étvágya?
*Lassan közelítik meg az emeletet, elvégre idejük rengeteg, főleg a hosszúéletűnek, aki érzékeny füleivel már hallani is véli a fogadótér felől átszűrődő vigadalom hangját.*
- Talán jobb lesz ha itt reggelizünk majd. Úgy hallom népes a társaság fent, nekem pedig kissé sajog a fejem.
*Apró hazugság amit megenged magának, hogy kedvezzen a kissé meggyötört férfinek, aki feltehetően most jobban értékeli majd a csendet és azt, hogy kettesben lehetnek.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-21 11:32:44
Üzenet elküldve: 2023-10-21 11:32:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Orthus estéje nem telt kifejezetten kellemesen. Olyan emberként, aki mértékletesen fogyaszt csak bódító szereket, leginkább csak alkoholt és abból is csak a kevésbé erőset, a múlt éjjel alaposan meggyötörte. Nyugtalan álma volt, ami gyomrának kavargása vagy fejének szédülése miatt nem tudott elmélyülni. De azért mégis csak sikerült valamennyire kipihennie magát.
Másnap reggel ráadásul némileg sajgó tagokkal ébred. Egy napon át zötykölődött a szekéren, hogy aztán azon kapja magát, hogy hideg kőpadlón üzekedik a házigazdájával. Igaz, ez utóbbit a legkevésbé se bánja. Nem úgy, mint a bort és főleg a hodarilt, amit előtte fogyasztott.
Mikor felkel, magán érzi a hodaril szagát, és ez csöppet sincs a kedvére. Utazóruháján ugyanúgy érzi a füstöt, el is határozza, hogy ezt kitisztíttatja valakivel, mielőtt magára ölti a visszaútra.
A szobában talál egy fürdőtálat és egy kancsót vízzel. Hideg, de ezt most nem bánja. Fog a törülközőt vagy fürdőszivacsot, benedvesíti és alaposan lesikálja magát, próbálva szabadulni a hodaril emlékétől. Haját gondosan kifésüli, majd az útiládájából elővett készlettel gyakorlottan leborotválja a borostáját és megigazítja a szakállát. Olyan készségek ezek, amelyeket megannyi kereskedelmi útja során fejlesztett tökélyre.
Váltás ruhát is hozott természetesen, többféle alkalomra. Ezúttal egy egyszerűbbet választ, habár sok átlagember számára ez is valami ünnepi viseletnek tűnhet: fekete csizma és fekete szövetnadrág, bő fehér ing, sötétzöld bársony mellény és sötétzöld zakó a viselete, nyakánál pedig vékony fekete selyemkendő. Egyetlen ékszere most is, mint mindig, a pecsétgyűrűje.
Miután elkészül, nem lép ki azonnal a szobájából, helyette leül az ágya szélére és próbálja kissé lecsillapítani elméjét. Ennie kellene valamit, az segítene megszabadulni a szesz és drog háborgatásától. De fontos, hogy olyan állapotban mutatkozzon mások előtt, hogy semmi nyoma legyen a meggyötörtségének.
Még nem végzett ezzel a kis reggeli meditációval, amikor kopogtatnak az ajtaján.
Ajtót nyitva meglepetten látja, hogy maga Relael áll ott. Arra számított, hogy valamelyik szolgálója, valószínűleg Alissäna lesz az. Esetleg Orthus embere, Japher Campa, akit azóta nem látott, hogy a minap belépett a tavernába.*
- Úrnő, ön sose zavar. Sőt, megtisztel vele, hogy személyesen érdeklődik. De hogy csinálja, hogy ilyen korai órában ennyire tüneményesen néz ki?
*kérdi. Igaz, az óra nem korai annyira, de mindketten tudják, hogy az előző éjjel milyen volt.*
- Igazából arra készültem, hogy valami reggeli után nézzek a tavernában. Reméltem, hogy esetleg együtt költhetjük el.
*feleli. Látszólag egyáltalán nincs zavarban attól, hogy mennyire más körülmények között voltak előző éjjel és nem is viselkedik úgy, mintha ettől változna valami. Most nappal van, mind a ketten magukra öltötték a szerepüket, hivatásukat.*
*Orthus estéje nem telt kifejezetten kellemesen. Olyan emberként, aki mértékletesen fogyaszt csak bódító szereket, leginkább csak alkoholt és abból is csak a kevésbé erőset, a múlt éjjel alaposan meggyötörte. Nyugtalan álma volt, ami gyomrának kavargása vagy fejének szédülése miatt nem tudott elmélyülni. De azért mégis csak sikerült valamennyire kipihennie magát.
Másnap reggel ráadásul némileg sajgó tagokkal ébred. Egy napon át zötykölődött a szekéren, hogy aztán azon kapja magát, hogy hideg kőpadlón üzekedik a házigazdájával. Igaz, ez utóbbit a legkevésbé se bánja. Nem úgy, mint a bort és főleg a hodarilt, amit előtte fogyasztott.
Mikor felkel, magán érzi a hodaril szagát, és ez csöppet sincs a kedvére. Utazóruháján ugyanúgy érzi a füstöt, el is határozza, hogy ezt kitisztíttatja valakivel, mielőtt magára ölti a visszaútra.
A szobában talál egy fürdőtálat és egy kancsót vízzel. Hideg, de ezt most nem bánja. Fog a törülközőt vagy fürdőszivacsot, benedvesíti és alaposan lesikálja magát, próbálva szabadulni a hodaril emlékétől. Haját gondosan kifésüli, majd az útiládájából elővett készlettel gyakorlottan leborotválja a borostáját és megigazítja a szakállát. Olyan készségek ezek, amelyeket megannyi kereskedelmi útja során fejlesztett tökélyre.
Váltás ruhát is hozott természetesen, többféle alkalomra. Ezúttal egy egyszerűbbet választ, habár sok átlagember számára ez is valami ünnepi viseletnek tűnhet: fekete csizma és fekete szövetnadrág, bő fehér ing, sötétzöld bársony mellény és sötétzöld zakó a viselete, nyakánál pedig vékony fekete selyemkendő. Egyetlen ékszere most is, mint mindig, a pecsétgyűrűje.
Miután elkészül, nem lép ki azonnal a szobájából, helyette leül az ágya szélére és próbálja kissé lecsillapítani elméjét. Ennie kellene valamit, az segítene megszabadulni a szesz és drog háborgatásától. De fontos, hogy olyan állapotban mutatkozzon mások előtt, hogy semmi nyoma legyen a meggyötörtségének.
Még nem végzett ezzel a kis reggeli meditációval, amikor kopogtatnak az ajtaján.
Ajtót nyitva meglepetten látja, hogy maga Relael áll ott. Arra számított, hogy valamelyik szolgálója, valószínűleg Alissäna lesz az. Esetleg Orthus embere, Japher Campa, akit azóta nem látott, hogy a minap belépett a tavernába.*
- Úrnő, ön sose zavar. Sőt, megtisztel vele, hogy személyesen érdeklődik. De hogy csinálja, hogy ilyen korai órában ennyire tüneményesen néz ki?
*kérdi. Igaz, az óra nem korai annyira, de mindketten tudják, hogy az előző éjjel milyen volt.*
- Igazából arra készültem, hogy valami reggeli után nézzek a tavernában. Reméltem, hogy esetleg együtt költhetjük el.
*feleli. Látszólag egyáltalán nincs zavarban attól, hogy mennyire más körülmények között voltak előző éjjel és nem is viselkedik úgy, mintha ettől változna valami. Most nappal van, mind a ketten magukra öltötték a szerepüket, hivatásukat.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-21 00:55:18
Üzenet elküldve: 2023-10-21 00:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Egy pillanatra megtörik mesteri színjátéka, s a hamisság leplén halványan áttetszik gonosz, valamint elégedett mosolya, de vonásai hamar visszarendeződnek. Amint Denjaar kilép rögtön abbahagyja korábbi tevékenységét, és vonásai is közömbössé válnak. A terem most nagynak és üresnek érződik, de a kellemetlen értelemben, ezért fürgén felpattan. Majdnem meztelenül vág neki a szobájáig vezető útnak, végül a hideg eltántorítja ettől a merész ötlettől és hanyagul magára rángatja ruháját, de azzal nem is vesződik, hogy megpróbálja megkötni fűzőjét.*
*Kifejezetten kellemes számára a hűvös levegő, de még így is kavarog a gyomra. Egy darabig ácsorog kint az udvaron, végül az apró csatorna fölé hajol, hogy megszabaduljon a korábban elfogyasztott bortól és a maró gyomorsavtól. Megkönnyebbülés és megtisztulás érzése járja át, s így már komfortosabban vág neki a lépcsőknek a szobájáig.*
*Nem akarja túlzottan kicsípni magát, de Orthust mindenképpen megfelelő megjelenéssel akarja megtisztelni. Alaposan megmosakszik, minden kellemetlen szagot és kétes foltot eltávolít magáról, majd illóolajokkal édesíti meg bőrének illatát.
Hajának fésülgetésével hosszabb időt tölt el, különösen mert ez idő alatt tekintete kicsit elidőzik saját magán is, kritikusan szemlélve arcát, alakját, bőrének ruganyosságát.
Egy egyszerűbb selyemruha mellett dönt, haját is szinte már szerényen, csupán néhány fonattal és hajgyűrűvel díszíti. Végső simításként vállaira terít egy fehér prémet, majd elhagyja szobáját, s rövidesen felkeresi Orthusét. Reményei szerint nem ő ébreszti fel a férfit, valami azt súgja neki, hogy már régen ébren és készen várja őt. Hármat kopog az ajtón, majd megszólal.*
- Drága Orthus, ugye nem zavarom? Ébren van? Hozassak Önnek esetleg valamit?
*A választ türelmesen megvárja, addig ujjait összefűzve maga előtt leengedve pihenteti karjait.*
*Egy pillanatra megtörik mesteri színjátéka, s a hamisság leplén halványan áttetszik gonosz, valamint elégedett mosolya, de vonásai hamar visszarendeződnek. Amint Denjaar kilép rögtön abbahagyja korábbi tevékenységét, és vonásai is közömbössé válnak. A terem most nagynak és üresnek érződik, de a kellemetlen értelemben, ezért fürgén felpattan. Majdnem meztelenül vág neki a szobájáig vezető útnak, végül a hideg eltántorítja ettől a merész ötlettől és hanyagul magára rángatja ruháját, de azzal nem is vesződik, hogy megpróbálja megkötni fűzőjét.*
*Kifejezetten kellemes számára a hűvös levegő, de még így is kavarog a gyomra. Egy darabig ácsorog kint az udvaron, végül az apró csatorna fölé hajol, hogy megszabaduljon a korábban elfogyasztott bortól és a maró gyomorsavtól. Megkönnyebbülés és megtisztulás érzése járja át, s így már komfortosabban vág neki a lépcsőknek a szobájáig.*
*Nem akarja túlzottan kicsípni magát, de Orthust mindenképpen megfelelő megjelenéssel akarja megtisztelni. Alaposan megmosakszik, minden kellemetlen szagot és kétes foltot eltávolít magáról, majd illóolajokkal édesíti meg bőrének illatát.
Hajának fésülgetésével hosszabb időt tölt el, különösen mert ez idő alatt tekintete kicsit elidőzik saját magán is, kritikusan szemlélve arcát, alakját, bőrének ruganyosságát.
Egy egyszerűbb selyemruha mellett dönt, haját is szinte már szerényen, csupán néhány fonattal és hajgyűrűvel díszíti. Végső simításként vállaira terít egy fehér prémet, majd elhagyja szobáját, s rövidesen felkeresi Orthusét. Reményei szerint nem ő ébreszti fel a férfit, valami azt súgja neki, hogy már régen ébren és készen várja őt. Hármat kopog az ajtón, majd megszólal.*
- Drága Orthus, ugye nem zavarom? Ébren van? Hozassak Önnek esetleg valamit?
*A választ türelmesen megvárja, addig ujjait összefűzve maga előtt leengedve pihenteti karjait.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 23:22:16
Üzenet elküldve: 2023-10-20 23:22:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
-Itt mindig történik valami. *Feleli, és valójában nem is túloz. Kifejezetten eseménydús volt itt tartózkodása. És hosszú is, habár ez főleg Relael befolyásának köszönhető. Csak ajkai rándulnak meg éhesen, ahogy az elf nekikezd a sajátos kis játékának. Nem állíthatná, hogy nem babonázza meg egy pillanatra a látvány. Tekintete követi a hosszúéletű keze útját, majd nagyot nyel. Azt meg kell hagyni, a nemes valóban próbára teszi híresen acélos akaratát. Még az is átfut az agyán, hogy marad és itt helyben ráveti magát az elfre. Hogy napokig ne csináljon mást, csak henteregjen vele. Nincs oly férfi az ég alatt, ki máshogy cselekedne e mesteri műsorszámot látva. Ő azonban összeszorítja fogait és elmosolyodik szakálla alatt.*
-Kígyó vagy. *Hanglejtése elárulja, hogy a legkevésbé sem sértésnek szánja. Végül töretlen mosollyal fordul a kijárat felé, hogy nyakába vegye a világot. Egy biztos, Relael képe el fogja kísérni egy ideig és vele marad addig, míg nem találkoznak egyszer újra, ha a sors szerencsés hozzá.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 23:23:20
-Itt mindig történik valami. *Feleli, és valójában nem is túloz. Kifejezetten eseménydús volt itt tartózkodása. És hosszú is, habár ez főleg Relael befolyásának köszönhető. Csak ajkai rándulnak meg éhesen, ahogy az elf nekikezd a sajátos kis játékának. Nem állíthatná, hogy nem babonázza meg egy pillanatra a látvány. Tekintete követi a hosszúéletű keze útját, majd nagyot nyel. Azt meg kell hagyni, a nemes valóban próbára teszi híresen acélos akaratát. Még az is átfut az agyán, hogy marad és itt helyben ráveti magát az elfre. Hogy napokig ne csináljon mást, csak henteregjen vele. Nincs oly férfi az ég alatt, ki máshogy cselekedne e mesteri műsorszámot látva. Ő azonban összeszorítja fogait és elmosolyodik szakálla alatt.*
-Kígyó vagy. *Hanglejtése elárulja, hogy a legkevésbé sem sértésnek szánja. Végül töretlen mosollyal fordul a kijárat felé, hogy nyakába vegye a világot. Egy biztos, Relael képe el fogja kísérni egy ideig és vele marad addig, míg nem találkoznak egyszer újra, ha a sors szerencsés hozzá.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 23:23:20
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 23:01:30
Üzenet elküldve: 2023-10-20 23:01:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Fürdőzik a férfi tekintetében, de az most nem vevő rá, amit teátrális szomorúsággal nyugtáz.*
- Milyen ünneprontó.
*Hatalmas sóhajjal fogadja el, hogy hiába a marasztalás, már nem képes hatni Denjaarra. Felhagy a díványon tekergőzéssel és hátára fekve nézi végig, ahogy a wegtoreni elkészül. Tekintete elmélyülten és éhesen pásztázza a férfit, örömmel falatozik a látványból, amiből igyekszik eleget raktározni ahhoz, hogy kitartson a viszontlátásig.*
- Oh, szóval nem kapok egyet? Kár. Akkor szerezhetek magamnak, mint mindig.
*Kifúj egy tincset az arcából, végül meggondolja magát, s ujjai közé csippenti, majd azzal játszadozva köti le magát. Közömbösen pödörgeti mutatóujja körül, arca akkor sem változik meg, amikor Denjaar előáll a levelezés ötletével, holott nem kerüli el figyelmét sem ez az ötlet, sem a gyakori "na" felkiáltás, amivel a férfi határozottságát igyekszik összeszedni.*
- Rendben, majd írok, ha éppen lesz miről.
*Félresöpri haját, kezeit pedig mellkasán pihentetve nyugszik meg egy tétova pillanatra.*
- Például arról, hogy *Jobb kezével lassan megindul lefelé, mellkasán keresztül, a hasán át, egészen a combjaiig.* milyen sokat gondolok magára, Parancsnok. *Sóhajtja kéjesen, de ajkain nem csak a vágy, hanem egy gonosz kis mosoly is játszik. Ujjaival finom, lassú mozgással szórakoztatja magát, látszólag teljesen elmerülve az érzésben, holott közben sunyi módon s éberen fürkészi az egykori bajnokot, s annak reakcióit.*
- Hiányozni fog.
*Teszi hozzá remegő hanggal. Szavai akár érzelmesnek is tűnhetnek, ám a körítés minden kétséget kizár.*
- Nagyon.
*Kicsit fészkelődik, teste ívben megfeszül, ezzel is tovább kelletve magát. Ha már búcsú, akkor legyen felejthetetlen.*
*Fürdőzik a férfi tekintetében, de az most nem vevő rá, amit teátrális szomorúsággal nyugtáz.*
- Milyen ünneprontó.
*Hatalmas sóhajjal fogadja el, hogy hiába a marasztalás, már nem képes hatni Denjaarra. Felhagy a díványon tekergőzéssel és hátára fekve nézi végig, ahogy a wegtoreni elkészül. Tekintete elmélyülten és éhesen pásztázza a férfit, örömmel falatozik a látványból, amiből igyekszik eleget raktározni ahhoz, hogy kitartson a viszontlátásig.*
- Oh, szóval nem kapok egyet? Kár. Akkor szerezhetek magamnak, mint mindig.
*Kifúj egy tincset az arcából, végül meggondolja magát, s ujjai közé csippenti, majd azzal játszadozva köti le magát. Közömbösen pödörgeti mutatóujja körül, arca akkor sem változik meg, amikor Denjaar előáll a levelezés ötletével, holott nem kerüli el figyelmét sem ez az ötlet, sem a gyakori "na" felkiáltás, amivel a férfi határozottságát igyekszik összeszedni.*
- Rendben, majd írok, ha éppen lesz miről.
*Félresöpri haját, kezeit pedig mellkasán pihentetve nyugszik meg egy tétova pillanatra.*
- Például arról, hogy *Jobb kezével lassan megindul lefelé, mellkasán keresztül, a hasán át, egészen a combjaiig.* milyen sokat gondolok magára, Parancsnok. *Sóhajtja kéjesen, de ajkain nem csak a vágy, hanem egy gonosz kis mosoly is játszik. Ujjaival finom, lassú mozgással szórakoztatja magát, látszólag teljesen elmerülve az érzésben, holott közben sunyi módon s éberen fürkészi az egykori bajnokot, s annak reakcióit.*
- Hiányozni fog.
*Teszi hozzá remegő hanggal. Szavai akár érzelmesnek is tűnhetnek, ám a körítés minden kétséget kizár.*
- Nagyon.
*Kicsit fészkelődik, teste ívben megfeszül, ezzel is tovább kelletve magát. Ha már búcsú, akkor legyen felejthetetlen.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 22:34:24
Üzenet elküldve: 2023-10-20 22:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Nem bír nem elmorzsolni egy mosolyt az elf játékára. Természetesen megnézi, amit megmutatnak neki és meg kell hagyni, hogy elégedett a látottakkal. Na meg azzal, hogy neki kínálja a bájait.*
-Na. Elég. Sok a dolgom. *Legyint teátrálisan, leginkább saját akaratát acélozva ezzel. Nehéz lebirkóznia tekintetét az elf mutatós idomairól és kínálkozó testnyílásairól, és ez a kívánalom kezd megmutatkozni is.
Feltápászkodva nyúl szétdobált ruhái után, hogy magára öltse őket.*
-Koponyát drágakövekkel. Ha az a vágyad, akkor a legjobb helyen vagy itt, a Kikötőben. *Erőteljes mozdulattal húzza meg szíjat nadrágján.*
-Ha üzenni akarnál, a Wegtoreni Kalmárba címezd. Mármint nem muszáj, de ha... Szóval valószínűleg sokszor megfordulok majd ott. *Némi torokköszörülés után az ing is a helyére kerül.*
-Na, én akkor útra is kelek.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 22:35:52
*Nem bír nem elmorzsolni egy mosolyt az elf játékára. Természetesen megnézi, amit megmutatnak neki és meg kell hagyni, hogy elégedett a látottakkal. Na meg azzal, hogy neki kínálja a bájait.*
-Na. Elég. Sok a dolgom. *Legyint teátrálisan, leginkább saját akaratát acélozva ezzel. Nehéz lebirkóznia tekintetét az elf mutatós idomairól és kínálkozó testnyílásairól, és ez a kívánalom kezd megmutatkozni is.
Feltápászkodva nyúl szétdobált ruhái után, hogy magára öltse őket.*
-Koponyát drágakövekkel. Ha az a vágyad, akkor a legjobb helyen vagy itt, a Kikötőben. *Erőteljes mozdulattal húzza meg szíjat nadrágján.*
-Ha üzenni akarnál, a Wegtoreni Kalmárba címezd. Mármint nem muszáj, de ha... Szóval valószínűleg sokszor megfordulok majd ott. *Némi torokköszörülés után az ing is a helyére kerül.*
-Na, én akkor útra is kelek.
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 22:35:52
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 22:20:31
Üzenet elküldve: 2023-10-20 22:20:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Relael még békésen szuszog, az sem zavarja, hogy Denjaar teste összerándul alatta. Feltehetően az elf még jó darabig mélyen szunyókálna, de a harcos úgy dönt elég volt a pihenésből, s ezt egyértelműen az ő tudtára is adja. Homlokát ráncolva nyűgösködik egy kicsit, aztán rászánja magát, hogy kinyissa zöldjeit, de gyorsan meggondolja magát, mert az a kevéske fény is zavarja, amit a néhány kósza gyertyának köszönhetnek.*
- Indulni?
*Ásítja, miközben lassan feltolja magát, fejét előre döntve hagyja, hogy barna tincsei arcába omoljanak, s ezáltal még jobban megszűrje az őt ostromló félhomályt.*
- Hova?
*Motyogja álmosan, s ha Denjaar felkelt mellőle, akkor lustán visszaejti magát a heverőre, hogy ott lustálkodjon még egy kicsit. Az ébredés láthatóan igen nehezen megy számára.*
- Messzire? Muszáj?
*Szomorkásan lebiggyeszti alsó ajkát, s valamelyest kezd felélénkülni most, hogy tudatosul benne, hogy Denjaar tényleg itt hagyja. Ennek nem örül, főleg mert most, hogy a hodaril többé-kevésbé távozott szervezetéből, úgy huncutsága kezd új erőre kapni.*
- Ugyan Parancsnok *veszi elő mézédes hangját, tekintete is valamelyest kitisztul, s a tőle megszokott ravaszság csillan meg benne.* csak egy napot ~ hatot ~ maradhatna még. Addig pedig szórakozhatnánk. *Relael ide-oda fordul, testét új szögekben mutatva és kínálva fel a harcosnak, természetesen látszólag nincs szándékosság benne, valójában mindketten tudják, hogy az elf most is csak cicázik, mint mindig.* Hova ez a sietség?
*Úgy sejti már nem húzhatja tovább az elkerülhetetlent, Denjaar már korábban is távozni kívánt, de egy próbát igazán megérhet.*
- Szépet?
*Ettől ébred fel leginkább, számtalan ötlet sejlik fel lelki szemei előtt. Egyik jobban lázba hozza, mint a másik, mit ragyogó íriszei is sejtetni engednek.*
- Úúú, egy koponyát kérek szépen drágakövekkel kirakva. Régóta vágyom már egyre.
*Izgatottan tapsikol néhányat, mintha a kérése egy ígéretet is jelentene Denjaar részéről.*
*Relael még békésen szuszog, az sem zavarja, hogy Denjaar teste összerándul alatta. Feltehetően az elf még jó darabig mélyen szunyókálna, de a harcos úgy dönt elég volt a pihenésből, s ezt egyértelműen az ő tudtára is adja. Homlokát ráncolva nyűgösködik egy kicsit, aztán rászánja magát, hogy kinyissa zöldjeit, de gyorsan meggondolja magát, mert az a kevéske fény is zavarja, amit a néhány kósza gyertyának köszönhetnek.*
- Indulni?
*Ásítja, miközben lassan feltolja magát, fejét előre döntve hagyja, hogy barna tincsei arcába omoljanak, s ezáltal még jobban megszűrje az őt ostromló félhomályt.*
- Hova?
*Motyogja álmosan, s ha Denjaar felkelt mellőle, akkor lustán visszaejti magát a heverőre, hogy ott lustálkodjon még egy kicsit. Az ébredés láthatóan igen nehezen megy számára.*
- Messzire? Muszáj?
*Szomorkásan lebiggyeszti alsó ajkát, s valamelyest kezd felélénkülni most, hogy tudatosul benne, hogy Denjaar tényleg itt hagyja. Ennek nem örül, főleg mert most, hogy a hodaril többé-kevésbé távozott szervezetéből, úgy huncutsága kezd új erőre kapni.*
- Ugyan Parancsnok *veszi elő mézédes hangját, tekintete is valamelyest kitisztul, s a tőle megszokott ravaszság csillan meg benne.* csak egy napot ~ hatot ~ maradhatna még. Addig pedig szórakozhatnánk. *Relael ide-oda fordul, testét új szögekben mutatva és kínálva fel a harcosnak, természetesen látszólag nincs szándékosság benne, valójában mindketten tudják, hogy az elf most is csak cicázik, mint mindig.* Hova ez a sietség?
*Úgy sejti már nem húzhatja tovább az elkerülhetetlent, Denjaar már korábban is távozni kívánt, de egy próbát igazán megérhet.*
- Szépet?
*Ettől ébred fel leginkább, számtalan ötlet sejlik fel lelki szemei előtt. Egyik jobban lázba hozza, mint a másik, mit ragyogó íriszei is sejtetni engednek.*
- Úúú, egy koponyát kérek szépen drágakövekkel kirakva. Régóta vágyom már egyre.
*Izgatottan tapsikol néhányat, mintha a kérése egy ígéretet is jelentene Denjaar részéről.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 21:39:06
Üzenet elküldve: 2023-10-20 21:39:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó ölelése//
*Felriad. Hamar konstatálja azonban, hogy a kürtszó csak valahol álmában szólhatott, ő pedig még itt van, ráadásul a békésen szunyókáló Relael társaságában. Halkan, elégedetten hümment, míg összeállnak fejében az emlékek. Már ami maradt belőlük, mert a legtöbbjét bizony köd üli meg. A hodaril megtette jótékony hatását és van egy olyan érzése, hogy jól is van ez így.
Óvatosan tűr az elf hegyes füle mögé egy kósza tincset, majd igazán kedvesen, ahogy csak egy valódi úr tenné, finoman megpofozgatja az arcát.*
-Na. Ébredj. Indulnom kell. *Lefejti magáról az elfet, majd felül az ágy végében. Elnézi egy darabig az ébredező úrnőt.*
-Messzire megyek. Előbb betérek a Wegtoreni Kalmárba, aztán talán meg sem állok Erdőmélyéig egy csapattal. Persze csak ha minden terv szerint halad. *Ruháit keresi tekintetével. Fogalma sincs, miért tájékoztatja a terveiről az elfet, de úgy véli, hogy annak tudnia kell, hová készül.
Kinyújtja az alvópóz miatt elgémberedett tagjait, mielőtt folytatná.*
-Talán hozok neked valami szépet onnét. *Von vállat. Feltett szándéka ugyanis visszatérni, azt viszont nem tudná megmondani, pontosan mi ennek az oka.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 21:59:47
*Felriad. Hamar konstatálja azonban, hogy a kürtszó csak valahol álmában szólhatott, ő pedig még itt van, ráadásul a békésen szunyókáló Relael társaságában. Halkan, elégedetten hümment, míg összeállnak fejében az emlékek. Már ami maradt belőlük, mert a legtöbbjét bizony köd üli meg. A hodaril megtette jótékony hatását és van egy olyan érzése, hogy jól is van ez így.
Óvatosan tűr az elf hegyes füle mögé egy kósza tincset, majd igazán kedvesen, ahogy csak egy valódi úr tenné, finoman megpofozgatja az arcát.*
-Na. Ébredj. Indulnom kell. *Lefejti magáról az elfet, majd felül az ágy végében. Elnézi egy darabig az ébredező úrnőt.*
-Messzire megyek. Előbb betérek a Wegtoreni Kalmárba, aztán talán meg sem állok Erdőmélyéig egy csapattal. Persze csak ha minden terv szerint halad. *Ruháit keresi tekintetével. Fogalma sincs, miért tájékoztatja a terveiről az elfet, de úgy véli, hogy annak tudnia kell, hová készül.
Kinyújtja az alvópóz miatt elgémberedett tagjait, mielőtt folytatná.*
-Talán hozok neked valami szépet onnét. *Von vállat. Feltett szándéka ugyanis visszatérni, azt viszont nem tudná megmondani, pontosan mi ennek az oka.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 21:59:47
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Kígyófészek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 17:26:25
Üzenet elküldve: 2023-10-20 17:26:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A kígyó ölelése//
*Relael ölelését persze örömmel fogadja most is, főleg mert valódi érzelem hatja át - vagy piszok jól színlel a nő. De amilyen állapotban mindannyian vannak, ennek most nagyon csekély esélyt ad Orthus.
Immáron Alissänával az oldalán távozik az emeletre. A szobában már ott várja a poggyásza, ami megint a házigazda alaposságára utal.
Máskor nem hagyná ki a lehetőséget, hogy Alissäna segítségét igénybe vegye a vetkőzéshez, alváshoz készülődéshez, sőt, akár ágymelegítőként is maga mellett tartsa, hogy aztán másnap reggel a kedvét lelje benne. De most teljesen kimerítette a földalatti dévajkodás, és inkább nyugalomra vágyik. Így ezúttal a kurtizánhoz fordul oda, és neki csókol kezet. Igaz, ezúttal inkább a nő kezét vonja enyhén megbiccentett fejéhez, nem pedig ő hajol mélyen a kacsóhoz, ahogy azt Relael esetében tette.*
- Kedves, nagyon hálás és elégedett vagyok... mindenért! De innentől már elboldogulok. Pihenjen le, Relael úrnő ma este már bizonyára nem kéri szolgálatra.
*búcsúzik el a leányzótól, és ha a lány távozik, azért még ottfelejti a tekintetét a hátsóján egy darabig. Igen, Alissäna társaságára még biztosan igényt tart a jövőben.
Most azonban olyan fáradt, hogy az esti vetkőzést, átöltözést, tisztálkodást is csak amúgy ímmel-ámmal végzi el. Teljesen kimerülten hever el végül az ágyán, de mégse képes azonnal elaludni. A bor a gyomrát, a hodarilfüst a koponyáját nem hagyja nyugodni. Szerencsére azért végül csak győz a fáradtság és Orthus pihentető álomra szenderül.*
*Relael ölelését persze örömmel fogadja most is, főleg mert valódi érzelem hatja át - vagy piszok jól színlel a nő. De amilyen állapotban mindannyian vannak, ennek most nagyon csekély esélyt ad Orthus.
Immáron Alissänával az oldalán távozik az emeletre. A szobában már ott várja a poggyásza, ami megint a házigazda alaposságára utal.
Máskor nem hagyná ki a lehetőséget, hogy Alissäna segítségét igénybe vegye a vetkőzéshez, alváshoz készülődéshez, sőt, akár ágymelegítőként is maga mellett tartsa, hogy aztán másnap reggel a kedvét lelje benne. De most teljesen kimerítette a földalatti dévajkodás, és inkább nyugalomra vágyik. Így ezúttal a kurtizánhoz fordul oda, és neki csókol kezet. Igaz, ezúttal inkább a nő kezét vonja enyhén megbiccentett fejéhez, nem pedig ő hajol mélyen a kacsóhoz, ahogy azt Relael esetében tette.*
- Kedves, nagyon hálás és elégedett vagyok... mindenért! De innentől már elboldogulok. Pihenjen le, Relael úrnő ma este már bizonyára nem kéri szolgálatra.
*búcsúzik el a leányzótól, és ha a lány távozik, azért még ottfelejti a tekintetét a hátsóján egy darabig. Igen, Alissäna társaságára még biztosan igényt tart a jövőben.
Most azonban olyan fáradt, hogy az esti vetkőzést, átöltözést, tisztálkodást is csak amúgy ímmel-ámmal végzi el. Teljesen kimerülten hever el végül az ágyán, de mégse képes azonnal elaludni. A bor a gyomrát, a hodarilfüst a koponyáját nem hagyja nyugodni. Szerencsére azért végül csak győz a fáradtság és Orthus pihentető álomra szenderül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 240-259