Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:39:36
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:39:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan az érc a falon egyelőre nem sugall valami sokat, azt Zhaggur már nem láthatja, mi van az aknában, s folytatódik-e a mintázat odalent is. Ehhez talán közelebb kellene merészkednie a lyukhoz, amerre a patak elfolyik. Mindenesetre már ennyi is sokat ígér, ahhoz képest főleg, hogy csak merő véletlenségből pottyant erre a helyre. Az alaknak vizet loccsant az arcába, ő pedig lassan megmoccan, a végtelenségig kimerülve pislog fel rá, hogy aztán arcán megint a rémület legyen úrrá. Azért nem túl bizalomgerjesztő látvány, hogy egy felfegyverzett, mérges törpe áll fölötte a semmi közepén.*
- A b… bányádban? *Kérdezi kábán, mintegy nevetve magán. Szemei láztól égnek, lába pedig egyértelműen eltörött, átvérzett kötés van rajta. Jó pár rúgást is kap, melyet kiabálva, nyöszörögve fogad, magzatpózban.* Kérlek! *Ébred meg egy kissé.* Csak… csak leestem ide. Nem loptam el semmit… *Zokogja, és lázas homlokát az egyik hideg kőhöz nyomja. Minden gondolatát összeszedi.*
- A adósod leszek… vagy ölj meg… de döntsd el, mert… befosok, úgy fáj! *Mondja, és megmozdítja másik lábát, az épet, mintegy utalva a rosszra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan az érc a falon egyelőre nem sugall valami sokat, azt Zhaggur már nem láthatja, mi van az aknában, s folytatódik-e a mintázat odalent is. Ehhez talán közelebb kellene merészkednie a lyukhoz, amerre a patak elfolyik. Mindenesetre már ennyi is sokat ígér, ahhoz képest főleg, hogy csak merő véletlenségből pottyant erre a helyre. Az alaknak vizet loccsant az arcába, ő pedig lassan megmoccan, a végtelenségig kimerülve pislog fel rá, hogy aztán arcán megint a rémület legyen úrrá. Azért nem túl bizalomgerjesztő látvány, hogy egy felfegyverzett, mérges törpe áll fölötte a semmi közepén.*
- A b… bányádban? *Kérdezi kábán, mintegy nevetve magán. Szemei láztól égnek, lába pedig egyértelműen eltörött, átvérzett kötés van rajta. Jó pár rúgást is kap, melyet kiabálva, nyöszörögve fogad, magzatpózban.* Kérlek! *Ébred meg egy kissé.* Csak… csak leestem ide. Nem loptam el semmit… *Zokogja, és lázas homlokát az egyik hideg kőhöz nyomja. Minden gondolatát összeszedi.*
- A adósod leszek… vagy ölj meg… de döntsd el, mert… befosok, úgy fáj! *Mondja, és megmozdítja másik lábát, az épet, mintegy utalva a rosszra.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 10:41:31
Üzenet elküldve: 2019-07-31 10:41:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
*Az erdő békés körülötte, a madarak csiripelnek, és úgy fest, a tollas szörnyeteg se érzi magát veszélyben különösebben, így ő maga se tulajdonít nagy jelentőséget a közeledő léptek hangjának. Mikor felnéz, mert egy hang érdeklődik a hogyléte felől, először csak bőg tovább, miután pedig a sűrű könnyzápor nagy része távozott a szemeiből egy hatalmas trombitálásba teljesedik ki a bánata, amellyel az anyagzsebkendőt bünteti. Majd felnéz a hozzá szólóra, hogy jobban szemügyre tudja venni. Megdöbbenve esik le neki, hogy a nő alig magasabb nála és a vaddisznóféléktől is igen távol áll, ki is ül a megkönnyebbülés az arcára egy pillanatra. Feláll, hogy jól látszódjon maga is, majd szív egy nagyot az orrával még mielőtt belekezd, látszik, a szája széle ennél lejjebb már nem is görbülhetne.*
-Most néézd meg! *Húzza szét a fenekén az anyagot, látszik tiszta sár az egész, esetleg még némi színes folt is felfedezhető rajta, meg egy tenyérnyi szakadás. Ki is látszik alóla a kis sárga nadrágja, bár arra is jutott egy arasznyi, a nagy szakadás kistesójaként.*
-Épp… épp… rézszínű holst ettem egy bokorról, mikor hirtelen megjelent az derékig érő vaddisznócska. *Szív még egy nagyot az orrával.*
-Aztán… aztán… jött és még kettő olyan hatalmas is… aztán az egyik… de hát nem vagyok én annyira finom kinézetű, de csak beleharapott a ruhámba… én… én… megijedtem és rácsaptam, aztán… aztán… aztán… *Buknak elő megint a könnyek a szeméből.*
-Elkezdtek kergetni! *Töröli meg újra az alkarjával az arcát.*
-Így… így… így… nem mehetek be a városba! Mindenki rajtam fog röhögni! *Pityeredik újra el kicsit tanácstalanul, persze, ha leszáll az est, lassan el kell induljon, mert itt nincs szállása az erdőben.*
*Az erdő békés körülötte, a madarak csiripelnek, és úgy fest, a tollas szörnyeteg se érzi magát veszélyben különösebben, így ő maga se tulajdonít nagy jelentőséget a közeledő léptek hangjának. Mikor felnéz, mert egy hang érdeklődik a hogyléte felől, először csak bőg tovább, miután pedig a sűrű könnyzápor nagy része távozott a szemeiből egy hatalmas trombitálásba teljesedik ki a bánata, amellyel az anyagzsebkendőt bünteti. Majd felnéz a hozzá szólóra, hogy jobban szemügyre tudja venni. Megdöbbenve esik le neki, hogy a nő alig magasabb nála és a vaddisznóféléktől is igen távol áll, ki is ül a megkönnyebbülés az arcára egy pillanatra. Feláll, hogy jól látszódjon maga is, majd szív egy nagyot az orrával még mielőtt belekezd, látszik, a szája széle ennél lejjebb már nem is görbülhetne.*
-Most néézd meg! *Húzza szét a fenekén az anyagot, látszik tiszta sár az egész, esetleg még némi színes folt is felfedezhető rajta, meg egy tenyérnyi szakadás. Ki is látszik alóla a kis sárga nadrágja, bár arra is jutott egy arasznyi, a nagy szakadás kistesójaként.*
-Épp… épp… rézszínű holst ettem egy bokorról, mikor hirtelen megjelent az derékig érő vaddisznócska. *Szív még egy nagyot az orrával.*
-Aztán… aztán… jött és még kettő olyan hatalmas is… aztán az egyik… de hát nem vagyok én annyira finom kinézetű, de csak beleharapott a ruhámba… én… én… megijedtem és rácsaptam, aztán… aztán… aztán… *Buknak elő megint a könnyek a szeméből.*
-Elkezdtek kergetni! *Töröli meg újra az alkarjával az arcát.*
-Így… így… így… nem mehetek be a városba! Mindenki rajtam fog röhögni! *Pityeredik újra el kicsit tanácstalanul, persze, ha leszáll az est, lassan el kell induljon, mert itt nincs szállása az erdőben.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 08:45:28
Üzenet elküldve: 2019-07-31 08:45:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Türelmetlenül halad előre a makacssága és haragja viszi előre a törpét. Erejét arra összpontosítja, hogy a hang irányába haladjon. Már majdnem megpillantaná az alakot, amikor fémes csillogást vesz észre a falakon. Egy pillanatra megáll, hogy lámpását felemelve végig mérje a telért, vajon mennyi is lehet az az érc, amelyre rábukkant. Amint megállapította, hogy körülbelül mennyi lehet ismét a hangra koncentrál. Egyik kezében a lámpás, a másikban kardját markolja. Amint közelebb ér és a sérült embert meglátja hangos morgással és súlyos léptekkel közelíti meg. Arcán feldúltság és szemeiben tűz lobog. A kúszó alakot utolérve a lámpást leteszi a földre úgy, hogy az minél nagyobb területet világítson be és ahogy tovább haladna a fiatal ember irányába észleli, hogy a másik már nem mozog. Erre még dühösebb lesz. A patakhoz sétál és elővesz egy kis fém edényt, majd vizet merít bele. Odasétál az alakhoz és mielőtt ráöntené a vizet megnézi, vajon mi lehet a lábával. Tudja, hogy kell lennie még valaminek itt, hiszen a morgás, amelyet hallott nem ettől a fickótól való. Kezében a karddal és a kis edénnyel végül ráönti a víz egy részét a fekvő férfire és a reakcióit meg sem várva azonnal beszélni kezd.*
- Mi a szart keresel a bányámban! Te mocskos tolvaj! Ébredj. *Majd finoman megrugdossa az előtte elterülő alakot.*
- Megöllek, a kurva anyád! *Üvölti és még párszor megrugdossa, hogy térjen magához. Válaszokat akar és pedig azonnal. Miközben dühéből egy egy pillanatra ébersége lecsillapítja körbe néz a tárnában, hogy vajon vezet e út innen bárhova. De figyelme most leginkább a férfira szegeződik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Türelmetlenül halad előre a makacssága és haragja viszi előre a törpét. Erejét arra összpontosítja, hogy a hang irányába haladjon. Már majdnem megpillantaná az alakot, amikor fémes csillogást vesz észre a falakon. Egy pillanatra megáll, hogy lámpását felemelve végig mérje a telért, vajon mennyi is lehet az az érc, amelyre rábukkant. Amint megállapította, hogy körülbelül mennyi lehet ismét a hangra koncentrál. Egyik kezében a lámpás, a másikban kardját markolja. Amint közelebb ér és a sérült embert meglátja hangos morgással és súlyos léptekkel közelíti meg. Arcán feldúltság és szemeiben tűz lobog. A kúszó alakot utolérve a lámpást leteszi a földre úgy, hogy az minél nagyobb területet világítson be és ahogy tovább haladna a fiatal ember irányába észleli, hogy a másik már nem mozog. Erre még dühösebb lesz. A patakhoz sétál és elővesz egy kis fém edényt, majd vizet merít bele. Odasétál az alakhoz és mielőtt ráöntené a vizet megnézi, vajon mi lehet a lábával. Tudja, hogy kell lennie még valaminek itt, hiszen a morgás, amelyet hallott nem ettől a fickótól való. Kezében a karddal és a kis edénnyel végül ráönti a víz egy részét a fekvő férfire és a reakcióit meg sem várva azonnal beszélni kezd.*
- Mi a szart keresel a bányámban! Te mocskos tolvaj! Ébredj. *Majd finoman megrugdossa az előtte elterülő alakot.*
- Megöllek, a kurva anyád! *Üvölti és még párszor megrugdossa, hogy térjen magához. Válaszokat akar és pedig azonnal. Miközben dühéből egy egy pillanatra ébersége lecsillapítja körbe néz a tárnában, hogy vajon vezet e út innen bárhova. De figyelme most leginkább a férfira szegeződik.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 07:55:26
Üzenet elküldve: 2019-07-31 07:55:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
*Karheia a nyugalmat kereste ebben az erdőségben, arra pedig nem számított, hogy hamarosan zokogó hangra, és egy elkeseredett tündérre lesz figyelmes. Annyira meglepi ez, hogy pár pillanatig csak meglepett pislogásra képes. Ezután agya kezdi felfogni a látottakat, és értelmezni azokat. Elsőként még nem mer közelebb lépni, csak méregeti a tündért, magát a helyzetet, és vet egy pillantást hátasa felé, aki érdeklődve emeli fejét a magasba, és hegyezi a füleit. A végén úgy tűnik megnyugszik, és éber állapotából lazít egy kicsit. Karheia is úgy ítéli meg, hogy minden rendben van*
- Öhm...Minden rendben?
*Butuska kérdés, erre hamar ráeszmél, hiszen nem sírna az, akivel minden rendben van.*
- Illetve, mi a baj? Tudok esetleg segíteni?
*Bizalmatlansága egészséges mértékben persze megmarad, hiszen számára igencsak szürreális egy az erdőben zokogó tündér. Valahogy úgy sejti, mintha át akarnák verni. Talán vannak itt mások is, talán éppen egy tőr lapul előkészületben valahol.*
*Karheia a nyugalmat kereste ebben az erdőségben, arra pedig nem számított, hogy hamarosan zokogó hangra, és egy elkeseredett tündérre lesz figyelmes. Annyira meglepi ez, hogy pár pillanatig csak meglepett pislogásra képes. Ezután agya kezdi felfogni a látottakat, és értelmezni azokat. Elsőként még nem mer közelebb lépni, csak méregeti a tündért, magát a helyzetet, és vet egy pillantást hátasa felé, aki érdeklődve emeli fejét a magasba, és hegyezi a füleit. A végén úgy tűnik megnyugszik, és éber állapotából lazít egy kicsit. Karheia is úgy ítéli meg, hogy minden rendben van*
- Öhm...Minden rendben?
*Butuska kérdés, erre hamar ráeszmél, hiszen nem sírna az, akivel minden rendben van.*
- Illetve, mi a baj? Tudok esetleg segíteni?
*Bizalmatlansága egészséges mértékben persze megmarad, hiszen számára igencsak szürreális egy az erdőben zokogó tündér. Valahogy úgy sejti, mintha át akarnák verni. Talán vannak itt mások is, talán éppen egy tőr lapul előkészületben valahol.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 00:45:34
Üzenet elküldve: 2019-07-31 00:45:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
*Zhaggur épen megérkezik, fel is tápászkodhat, hogy körülnézzen. A barlang, amelybe a járat torkollik, inkább egy kisebb, ám magas teremhez hasonlatos, a fele a vízi patak, a másik fele pedig egy kisebb, a víztől barázdált partszakasz. A víz hatalmas lendülettel tör át a sziklafalon, majd egy szakaszon hevesen csobogva folyik tovább, hogy eltűnjön egy köves szakadék mélyén. Nem túl széles, Zhaggurnak olyan négy lépés távolság volna átlépni, de a sodrása annál erősebb, ezt a törpe is sejtheti, így nem érdemes a patakba merészkednie. Követve a víz útját azonban fémes csillogásra lehet figyelmes a lámpa fényében, mintha a vízmosás mellett megbúvó köveket egy kis területen gyönyörű, sárgásbarna minták színeznék. Bizony, Zhaggur vasércre bukkant a vízben, bár egyelőre megközelíthetetlenül az erős sodrás és a szakadék miatt. Érthető azonban, hogy figyelmét még jobban leköti a mellette lévő furcsa alak, aki panaszosan vergődik a földön. A bányász fényét látva felé fordul. Egy férfi az, ember, aránylag fiatal lehet, arca fájdalomtól és félelemtől, illetve a fénytől torzul el. Kezét védekezésképpen a szeme elé kapja, és az ellenkező irányba kezd kúszni, de nem megy túl gyorsan. Csak a két karját és a jobb lábát tudja használni.*
- Kérlek! *Üvölti.* Kérlek… ne így! Gyerekeim… vannak! *Dadogja furcsán sután, mint aki alig tudja megformálni a szavakat, majd keservesen zokogni kezd.* Segítség… *Zihálja. Ennyi mozgás már sok volt neki, fejét a kőre hajtja, s szemei is kimerülten lecsukódnak egy pillanatra, veszély ide vagy oda. Nem tudni, alszik-e, de az biztos, hogy most nem rezzen.*
*Zhaggur épen megérkezik, fel is tápászkodhat, hogy körülnézzen. A barlang, amelybe a járat torkollik, inkább egy kisebb, ám magas teremhez hasonlatos, a fele a vízi patak, a másik fele pedig egy kisebb, a víztől barázdált partszakasz. A víz hatalmas lendülettel tör át a sziklafalon, majd egy szakaszon hevesen csobogva folyik tovább, hogy eltűnjön egy köves szakadék mélyén. Nem túl széles, Zhaggurnak olyan négy lépés távolság volna átlépni, de a sodrása annál erősebb, ezt a törpe is sejtheti, így nem érdemes a patakba merészkednie. Követve a víz útját azonban fémes csillogásra lehet figyelmes a lámpa fényében, mintha a vízmosás mellett megbúvó köveket egy kis területen gyönyörű, sárgásbarna minták színeznék. Bizony, Zhaggur vasércre bukkant a vízben, bár egyelőre megközelíthetetlenül az erős sodrás és a szakadék miatt. Érthető azonban, hogy figyelmét még jobban leköti a mellette lévő furcsa alak, aki panaszosan vergődik a földön. A bányász fényét látva felé fordul. Egy férfi az, ember, aránylag fiatal lehet, arca fájdalomtól és félelemtől, illetve a fénytől torzul el. Kezét védekezésképpen a szeme elé kapja, és az ellenkező irányba kezd kúszni, de nem megy túl gyorsan. Csak a két karját és a jobb lábát tudja használni.*
- Kérlek! *Üvölti.* Kérlek… ne így! Gyerekeim… vannak! *Dadogja furcsán sután, mint aki alig tudja megformálni a szavakat, majd keservesen zokogni kezd.* Segítség… *Zihálja. Ennyi mozgás már sok volt neki, fejét a kőre hajtja, s szemei is kimerülten lecsukódnak egy pillanatra, veszély ide vagy oda. Nem tudni, alszik-e, de az biztos, hogy most nem rezzen.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-30 16:36:59
Üzenet elküldve: 2019-07-30 16:36:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
*Szerencse vagy sem a törpe egészen jól megússza a csúszdás kalandját és sérülés sem éri hála a páncéljának. Próbálja össze szedni magát, hogy végre oda jusson a hangforráshoz. Ábrándjai eddigre végleg elhagyták a keményfejű törpét és csak az előtte álló nehézségekre koncentrál. A csúszás közben próbálja lámpását mindig egyensúlyban tartani, hogy a fény ki ne aludjék és ne kelljen botorkálnia a sötétben, amire megtalálja a gyújtóst. A patakot elérve megpróbálja bevilágítani a területet, hogy láthasson valamit. Megnézni mekkora a partszakasz és ha fel tud állni, akkor lábon folytassa az útját. Ha kell és nem túl erős a sodrás, akkor a patakba is bele gázol, de ezt azért nem annyira szeretné, mivel az ilyen vizek elég hidegek és nincs kedve egy kiadós megfázáshoz.
Amint felmérte a terepet, máris a hang irányába koncentrál. Halkan morog egyet és dühe megint felébred. Tudja, hogy valami nagyon nem stimmel és akár veszélyt is rejthet az előtte álló sötétség, így ha tudja előveszi kardját és azzal indul meg előre, hogy ha kell azonnal támadni tudjon. Segítség kérés vagy sem, válaszokért jött és ezeket kegyetlenül is be fogja magának gyűjteni. Könyörület nincs a szívében csak a barlang sötétje uralkodik odabent.*
*Szerencse vagy sem a törpe egészen jól megússza a csúszdás kalandját és sérülés sem éri hála a páncéljának. Próbálja össze szedni magát, hogy végre oda jusson a hangforráshoz. Ábrándjai eddigre végleg elhagyták a keményfejű törpét és csak az előtte álló nehézségekre koncentrál. A csúszás közben próbálja lámpását mindig egyensúlyban tartani, hogy a fény ki ne aludjék és ne kelljen botorkálnia a sötétben, amire megtalálja a gyújtóst. A patakot elérve megpróbálja bevilágítani a területet, hogy láthasson valamit. Megnézni mekkora a partszakasz és ha fel tud állni, akkor lábon folytassa az útját. Ha kell és nem túl erős a sodrás, akkor a patakba is bele gázol, de ezt azért nem annyira szeretné, mivel az ilyen vizek elég hidegek és nincs kedve egy kiadós megfázáshoz.
Amint felmérte a terepet, máris a hang irányába koncentrál. Halkan morog egyet és dühe megint felébred. Tudja, hogy valami nagyon nem stimmel és akár veszélyt is rejthet az előtte álló sötétség, így ha tudja előveszi kardját és azzal indul meg előre, hogy ha kell azonnal támadni tudjon. Segítség kérés vagy sem, válaszokért jött és ezeket kegyetlenül is be fogja magának gyűjteni. Könyörület nincs a szívében csak a barlang sötétje uralkodik odabent.*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-30 16:23:17
Üzenet elküldve: 2019-07-30 16:23:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
*A különös péksütemények rejtélye miatt a törpének még bőven akad min gondolkodnia, ahogy elindul lefelé. Szerencsére a lába elé is néz közben, hiszen nem feledkezik meg feladata nehézségéről, főleg, mikor a terep kegyetlenül lejteni kezd. Úgy tűnik, Zhaggurra ma ráragyog a szerencse, mert egyelőre a nehezebb akadályt is jól veszi, nem csúszik meg a köveken, pedig azok aztán valahogy mind szeretnének kigurulni lába alól, hogy aztán sokkal lejjebb, a sötétség mélyén koppanjanak visszhangzón. Eddig minden rendben is volna, ha ebben az eleve kiszolgáltatott helyzetben nem lepné meg valami új veszedelem. A víz hangja – mert hogy közeledve kiderül, a bányász jól vélekedett – egyre erősödik, már jól felismerhető a csobogás, de a nyöszörgést, üvöltést, morgást még így sem lehet figyelmen kívül hagyni. A terep tovább lejt, egyre csak lejt, ki tudja, hová, s a kövek is kisimulnak. Az egyik ilyen kődarab észrevehetetlenül nedves, csúszós. Ez az oka, hogy gyakorlatilag egy ponton kicsúszik Zhaggur lába alól, s a törpe akart-akaratlan is csúszik néhány métert. Még jó, hogy ügyesen esik, páncélja megvédi, gyakorlatilag lecsücsül a kőre, úgy szánkázik a mélybe. Ahogy halad néhány métert, ő maga is láthatja, hogy eleve nem folytathatta volna lábon az utat, hiszen egy szűk alagútba, szinte egy csúszdába torkollik a járat, melynek végén nem marad más, csak maga a vízpart, meg mellette a csobogó ár. És akkor még nem is beszéltünk arról a formátlan valamiről, ami a sötétben, alig kivehetően vergődik tőle néhány lépésnyire.*
- Ne, ne… *Nyöszörgi.*
*A különös péksütemények rejtélye miatt a törpének még bőven akad min gondolkodnia, ahogy elindul lefelé. Szerencsére a lába elé is néz közben, hiszen nem feledkezik meg feladata nehézségéről, főleg, mikor a terep kegyetlenül lejteni kezd. Úgy tűnik, Zhaggurra ma ráragyog a szerencse, mert egyelőre a nehezebb akadályt is jól veszi, nem csúszik meg a köveken, pedig azok aztán valahogy mind szeretnének kigurulni lába alól, hogy aztán sokkal lejjebb, a sötétség mélyén koppanjanak visszhangzón. Eddig minden rendben is volna, ha ebben az eleve kiszolgáltatott helyzetben nem lepné meg valami új veszedelem. A víz hangja – mert hogy közeledve kiderül, a bányász jól vélekedett – egyre erősödik, már jól felismerhető a csobogás, de a nyöszörgést, üvöltést, morgást még így sem lehet figyelmen kívül hagyni. A terep tovább lejt, egyre csak lejt, ki tudja, hová, s a kövek is kisimulnak. Az egyik ilyen kődarab észrevehetetlenül nedves, csúszós. Ez az oka, hogy gyakorlatilag egy ponton kicsúszik Zhaggur lába alól, s a törpe akart-akaratlan is csúszik néhány métert. Még jó, hogy ügyesen esik, páncélja megvédi, gyakorlatilag lecsücsül a kőre, úgy szánkázik a mélybe. Ahogy halad néhány métert, ő maga is láthatja, hogy eleve nem folytathatta volna lábon az utat, hiszen egy szűk alagútba, szinte egy csúszdába torkollik a járat, melynek végén nem marad más, csak maga a vízpart, meg mellette a csobogó ár. És akkor még nem is beszéltünk arról a formátlan valamiről, ami a sötétben, alig kivehetően vergődik tőle néhány lépésnyire.*
- Ne, ne… *Nyöszörgi.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:46:36
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:46:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
*Zhaggurnak nem kell kétszer sem meggondolnia, hogy egy bányát, hasadékot, vagy területet van e kedve feltérképezni. Az általában határozott és talán bátor törpe mindig nagy mohósággal vág bele egy egy földalatti terület feltérképezésébe. Még mindig nem hagyja nyugodni a friss pékárú ténye, hiszen hol lehet a hatalmas erdőbe ilyet készíteni. Soha nem érezte ennek füstjét, illatát a közelében és máshol sem a nagy erdőségben. Jó ideje, hogy itt tanyázik és ezért igencsak dühítő.
A köves leejtőn finoman a falba kapaszkodva ereszkedik le, minden léptére figyel és közben észleli a morajlást, vagy zúgást, amely monotonitása nem ismeretlen a számára. Számtalanszor járt már olyan barlangokban, amelyek végtelen nyugalmát és csendjét egy egy patak vagy zúgó törte meg. Az ilyen monoton hangok leggyakoribb kiváltója a víz. Ez akár jó jel is lehet, hiszen a hegy minden erőforrására szükség lehet, ha egyszer ki akarja termelni annak javait. A víz nem csak táplálék, hanem munkaeszköz. A gyorsfolyású patakok elég energiát szolgáltathatnak olyan mechanikai berendezéseknek, amelyek a magasba emelhetik az érceket, vagy gépek meghajtására is lehetőséget biztosítanak. De ez még csak a jövő zenéje és az ábrándozást egy furcsa hang zavarja meg.
Zhaggur megtorpanva a mászásban egy pillanatra rámarkol kardjának markolatára, miközben szabad kezével biztosítja egyensúlyát majd, amikor összeszedi magát, akkor tovább folytatja az útját a hang irányába.
Ismét dühöt érez. Ki az, aki belerondít az ő kis tervébe? A felfedezésébe! Felőle lehet állat vagy ember az bizonyos, hogy megöli. Folytatja tehát az útját a melybe és a hang irányába.*
*Zhaggurnak nem kell kétszer sem meggondolnia, hogy egy bányát, hasadékot, vagy területet van e kedve feltérképezni. Az általában határozott és talán bátor törpe mindig nagy mohósággal vág bele egy egy földalatti terület feltérképezésébe. Még mindig nem hagyja nyugodni a friss pékárú ténye, hiszen hol lehet a hatalmas erdőbe ilyet készíteni. Soha nem érezte ennek füstjét, illatát a közelében és máshol sem a nagy erdőségben. Jó ideje, hogy itt tanyázik és ezért igencsak dühítő.
A köves leejtőn finoman a falba kapaszkodva ereszkedik le, minden léptére figyel és közben észleli a morajlást, vagy zúgást, amely monotonitása nem ismeretlen a számára. Számtalanszor járt már olyan barlangokban, amelyek végtelen nyugalmát és csendjét egy egy patak vagy zúgó törte meg. Az ilyen monoton hangok leggyakoribb kiváltója a víz. Ez akár jó jel is lehet, hiszen a hegy minden erőforrására szükség lehet, ha egyszer ki akarja termelni annak javait. A víz nem csak táplálék, hanem munkaeszköz. A gyorsfolyású patakok elég energiát szolgáltathatnak olyan mechanikai berendezéseknek, amelyek a magasba emelhetik az érceket, vagy gépek meghajtására is lehetőséget biztosítanak. De ez még csak a jövő zenéje és az ábrándozást egy furcsa hang zavarja meg.
Zhaggur megtorpanva a mászásban egy pillanatra rámarkol kardjának markolatára, miközben szabad kezével biztosítja egyensúlyát majd, amikor összeszedi magát, akkor tovább folytatja az útját a hang irányába.
Ismét dühöt érez. Ki az, aki belerondít az ő kis tervébe? A felfedezésébe! Felőle lehet állat vagy ember az bizonyos, hogy megöli. Folytatja tehát az útját a melybe és a hang irányába.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:39:56
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:39:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
*Egy tündérkupac bukkan fel a fatörzs mögött, magába roskadva, térdeit átfogva remeg és néha furcsa nyüszítéshez hasonlatos hangokat hallat. Keservesen sír, néha felzokog, megremegő vállai aláhullanak az erős érzelmi hullámok nyomásától. Egy fehér, lila virágokkal hímzett zsebkendőbe tölti minden bánatát, néha az erős sírás miatt megzizzenek a szárnyai is a hátán. Nem igazán figyeli, hogy ki láthatja, bár úgy gondolta jól elrejtőzött szégyenében, mert most egyértelműen valami nagyon nagy baj környékezte meg, amit ki kell adnia magából. A dagadt könnycseppek csak úgy követi egymást az arcán, mikor közel ér hozzá egy pár cipő és annak a gazdája. Felnéz hatalmas kisírt kék tengerre emlékeztető világos szemeivel az idegenre. Amúgy se egy nagytermetű lény, de így összekucorodva még kisebbnek érzi magát.*
-Vége, mindennek... kh… mindennek vége! *Zokog tovább keservesen, közben az egyik bokor alól egy wyward merészkedik ki és csíp bele a lábába.*
-Aúú! *Ugrik arrébb a hirtelen fellépő fájdalom hatására.*
-Te kis vacak! Hát nincs még így is elég bajom?! *Húzza maga alá a lábait és a zsebkendővel a kezében próbálja hessegetni az apró madarat a közeléből, aki egészen kíváncsinak bizonyul, addig, míg az idegen közelebb nem lép. Akkor pedig visszabújik a bokor takarásába.*
A hozzászólás írója (Cyprylana Yee'rylion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 08:43:00
*Egy tündérkupac bukkan fel a fatörzs mögött, magába roskadva, térdeit átfogva remeg és néha furcsa nyüszítéshez hasonlatos hangokat hallat. Keservesen sír, néha felzokog, megremegő vállai aláhullanak az erős érzelmi hullámok nyomásától. Egy fehér, lila virágokkal hímzett zsebkendőbe tölti minden bánatát, néha az erős sírás miatt megzizzenek a szárnyai is a hátán. Nem igazán figyeli, hogy ki láthatja, bár úgy gondolta jól elrejtőzött szégyenében, mert most egyértelműen valami nagyon nagy baj környékezte meg, amit ki kell adnia magából. A dagadt könnycseppek csak úgy követi egymást az arcán, mikor közel ér hozzá egy pár cipő és annak a gazdája. Felnéz hatalmas kisírt kék tengerre emlékeztető világos szemeivel az idegenre. Amúgy se egy nagytermetű lény, de így összekucorodva még kisebbnek érzi magát.*
-Vége, mindennek... kh… mindennek vége! *Zokog tovább keservesen, közben az egyik bokor alól egy wyward merészkedik ki és csíp bele a lábába.*
-Aúú! *Ugrik arrébb a hirtelen fellépő fájdalom hatására.*
-Te kis vacak! Hát nincs még így is elég bajom?! *Húzza maga alá a lábait és a zsebkendővel a kezében próbálja hessegetni az apró madarat a közeléből, aki egészen kíváncsinak bizonyul, addig, míg az idegen közelebb nem lép. Akkor pedig visszabújik a bokor takarásába.*
A hozzászólás írója (Cyprylana Yee'rylion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 08:43:00
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:26:11
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:26:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyot szív az erdő friss levegőjébe. Egy halovány mosoly ül ki az arcára. Igen, határozottan ez hiányzott neki. Örömmel és békével tölti el a lelkét a magány, csak a fák, és a madárének társasága. Leugrik lova nyergéből, hogy talpa alatt érezhesse az erdőség puha talaját, amint letér az útról. Nem kalandozik messze, mert még nem mozog magabiztosan ezen a környéken, csupán pár métert menetel beljebb, hogy jobban a rengeteg részese lehessen. Ki is köti Csatanglót, hogy rá se legyen gondja, és tényleg mindent problémáját elengedhesse.
Kiválaszt magának egy szimpatikus közeget, egy vaskosabb fa közelében. Kezével hanyag módon elsöpri a kis köveket, és egyéb apró dolgokat, majd leül oda. Szemeit lehunyja, és engedi, hogy átfolyjon rajta minden bánat, öröm, minden kétely.*
Kiválaszt magának egy szimpatikus közeget, egy vaskosabb fa közelében. Kezével hanyag módon elsöpri a kis köveket, és egyéb apró dolgokat, majd leül oda. Szemeit lehunyja, és engedi, hogy átfolyjon rajta minden bánat, öröm, minden kétely.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-30 02:56:05
Üzenet elküldve: 2019-07-30 02:56:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
*Hogy valóban egy bányaépítés helyszínével van-e dolga Zhaggurnak, az egyelőre nem derül ki, azt azonban bizonnyal megállapíthatja, ha megtapintja a juharfából készült léceket, hogy minőségük szinte kifogástalan, és még a szúvak is csak egy kissé ették bele magukat a fahúsba. Ha nem lépcsőt vagy létrát akarna valaki tákolni belőlük, még el is bírnák a terhelést, egyedül a por rakódott rájuk olyan vastag rétegben, hogy az messziről megtévesztheti az avatatlan szemet.
A lejtő járat ezzel szemben a legkevésbé sem árulkodik arról, hogy bárki is segíteni próbált volna az itteni közlekedésben. A járat egy kis szakaszon, ott, ahol Zhaggur nekivág, még éppen kellemes, enyhén lejt, a talaja porhanyós. Ezután jön azonban csak a java: egy kis kanyar után megint kövek halmaza fogadja a férfit, ám ezúttal nem olyan, mint az omlás helye, sokkal kisebb, bokatörő kavicsok meredeznek belőle és gördülnek tovább, nem is lejt olyan élesen, mint a szakadék tette. Megint megfontoltan kell lépkednie a törpének, és ezúttal a kőfalba is kapaszkodhat, ha tud. Elágazás nincsen, hacsak egy-két beugrót nem tekintünk, ezeket a lámpás azonnal bevilágítja, és semmi különlegeset nem látni odabent. Az egyetlen szokatlan dolog, amelyre már most, a járat szájában is figyelmes lehet, a monoton zúgás, valahonnan távolról, a mélyből, s hirtelen, idegen hangként morgást, kiáltásokat is hallani lentről, emberi vagy állati hangok ezek, melyek szinte szétszakítják az ormótlan hely múltbéli csendjét, és még sötétebbé festik Zhaggur amúgy is obszidiánkövek felé terelődő, éjsötét gondolatait.*
*Hogy valóban egy bányaépítés helyszínével van-e dolga Zhaggurnak, az egyelőre nem derül ki, azt azonban bizonnyal megállapíthatja, ha megtapintja a juharfából készült léceket, hogy minőségük szinte kifogástalan, és még a szúvak is csak egy kissé ették bele magukat a fahúsba. Ha nem lépcsőt vagy létrát akarna valaki tákolni belőlük, még el is bírnák a terhelést, egyedül a por rakódott rájuk olyan vastag rétegben, hogy az messziről megtévesztheti az avatatlan szemet.
A lejtő járat ezzel szemben a legkevésbé sem árulkodik arról, hogy bárki is segíteni próbált volna az itteni közlekedésben. A járat egy kis szakaszon, ott, ahol Zhaggur nekivág, még éppen kellemes, enyhén lejt, a talaja porhanyós. Ezután jön azonban csak a java: egy kis kanyar után megint kövek halmaza fogadja a férfit, ám ezúttal nem olyan, mint az omlás helye, sokkal kisebb, bokatörő kavicsok meredeznek belőle és gördülnek tovább, nem is lejt olyan élesen, mint a szakadék tette. Megint megfontoltan kell lépkednie a törpének, és ezúttal a kőfalba is kapaszkodhat, ha tud. Elágazás nincsen, hacsak egy-két beugrót nem tekintünk, ezeket a lámpás azonnal bevilágítja, és semmi különlegeset nem látni odabent. Az egyetlen szokatlan dolog, amelyre már most, a járat szájában is figyelmes lehet, a monoton zúgás, valahonnan távolról, a mélyből, s hirtelen, idegen hangként morgást, kiáltásokat is hallani lentről, emberi vagy állati hangok ezek, melyek szinte szétszakítják az ormótlan hely múltbéli csendjét, és még sötétebbé festik Zhaggur amúgy is obszidiánkövek felé terelődő, éjsötét gondolatait.*
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:56:59
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:56:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*Sokadszorra ismétli a dalt, de csak sokadik alkalomra jut el addig, hogy a jelentésén is töprengjen.*
- „Édes párom”?
*Elővesz minden női alakot, akit elméjében tárol. Kihez is tudná ezeket a sorokat énekelni?
Fejében megannyi lelketlen, porcelánfehér holttest néz rá üres tekintettel. Elveti a Bestia női ideáljait és az élő embereket veszi számba. Múltjából csak arctalan alakokat tud felidézni, akikkel sosem volt valódi kapcsolata. Mindössze két emberre tud gondolni, de azok is csak rövidke találkák voltak, szerelemnek messze nem szerelem, de így is sokkal emberibbnek tűnnek. A zöld szemű elf, aki kétségbeesetten keresi a módot a szerelméhez, utólag visszanézve inkább aranyos, mintsem ijesztő. A másik a szókimondó, kalapos gnóm, aki keresi utolsó rokonát.*
-Mindenki keres valakit.
*Vonja le a tanulságot. A vihar elállni látszik, amire riadtan összehúzza magát.*
- Elkéstem volna?
*Megszaporázza lépteit. Kikötőt erős köd veszi körül.*
~Még nem.~
- „Édes párom”?
*Elővesz minden női alakot, akit elméjében tárol. Kihez is tudná ezeket a sorokat énekelni?
Fejében megannyi lelketlen, porcelánfehér holttest néz rá üres tekintettel. Elveti a Bestia női ideáljait és az élő embereket veszi számba. Múltjából csak arctalan alakokat tud felidézni, akikkel sosem volt valódi kapcsolata. Mindössze két emberre tud gondolni, de azok is csak rövidke találkák voltak, szerelemnek messze nem szerelem, de így is sokkal emberibbnek tűnnek. A zöld szemű elf, aki kétségbeesetten keresi a módot a szerelméhez, utólag visszanézve inkább aranyos, mintsem ijesztő. A másik a szókimondó, kalapos gnóm, aki keresi utolsó rokonát.*
-Mindenki keres valakit.
*Vonja le a tanulságot. A vihar elállni látszik, amire riadtan összehúzza magát.*
- Elkéstem volna?
*Megszaporázza lépteit. Kikötőt erős köd veszi körül.*
~Még nem.~
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-27 06:43:29
Üzenet elküldve: 2019-07-27 06:43:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
*A leereszkedés végül nem sikerül olyan jól mint szerette volna, de egy kisebb karcolással megússza a dolgot, hogy folytathassa az útját. Első gondolata, hogy kiderítse ki az aki felkeltette az álmából és miért okozott kisebb hegyomlást. Valamint mi ez a kiépített alagút rendszer az ő bányája mellett.
Ezekre a kérdésekre válasz gyanánt megvizsgálja a köpenyt, amelyből nem sok derül ki, majd a táskát, amelyből már sokkal több. Friss pékáru? Ez azért felettébb érdekes, hiszen a város és még a legközelebbi lakott település is nagyon messze van. Ha csak nem valahol nincs a közelben egy lakott ház, vagy épp nem e itt készült a hegy gyomrában. Jó lett volna megtalálni a táska tulajdonosát, de az vagy elillant, vagy a kövek alatt már rég halott.
A törpe nem akar kapkodni, így megvizsgálja a fa léceket és kicsit körbe is szimatol hátha van még ott valami információ vagy más egyéb. Leginkább a fa kora érdekli, vagyis mióta heverhet ott. Tudomása szerint az ilyen léceket leginkább bányák kiépítéséhez szokták alkalmazni, tehát az alagutak jó eséllyel egy bányához is vezethetnek. Ennél fogva megdicséri saját magát, hogy annak idején jó helyen kezdett el kifejteni és bányát nyitni, mivel mások is ezt tették ráadásul pár lépéssel mellette.
Igazán belelkesül a gondolatokra. Sőt hitvány szívében egy új és igen kapzsi gondolat kezd megfoganni. Szemei előtt megint a fekete obeliszk jelenik meg, amely ide csábította délről. A sötét totem a sötét istenek ajándéka a törpe mohó szívében, így adott is a gondolat, hogy ami a másé az az övé is lehet. Ki akarja deríteni kié ez a járat és mit találhat benne. Ha pedig valakié akkor el fogja bitorolni, hogy ő uralkodhasson.
Amint végez a fák vizsgálatával begyújtja az olajlámpást felmarkolja a köpenyt és az élelmet, hiszen jól jöhet az még a számára, majd elindul a lefele vezető úton. Egyik kezében a lámpás a másikban a jelölő kréta, hogy el ne tévedjen. Az elágazás elején be is húzza az első jelet, amellyel így megkezdi hadjáratát a sötéttségbe.*
*A leereszkedés végül nem sikerül olyan jól mint szerette volna, de egy kisebb karcolással megússza a dolgot, hogy folytathassa az útját. Első gondolata, hogy kiderítse ki az aki felkeltette az álmából és miért okozott kisebb hegyomlást. Valamint mi ez a kiépített alagút rendszer az ő bányája mellett.
Ezekre a kérdésekre válasz gyanánt megvizsgálja a köpenyt, amelyből nem sok derül ki, majd a táskát, amelyből már sokkal több. Friss pékáru? Ez azért felettébb érdekes, hiszen a város és még a legközelebbi lakott település is nagyon messze van. Ha csak nem valahol nincs a közelben egy lakott ház, vagy épp nem e itt készült a hegy gyomrában. Jó lett volna megtalálni a táska tulajdonosát, de az vagy elillant, vagy a kövek alatt már rég halott.
A törpe nem akar kapkodni, így megvizsgálja a fa léceket és kicsit körbe is szimatol hátha van még ott valami információ vagy más egyéb. Leginkább a fa kora érdekli, vagyis mióta heverhet ott. Tudomása szerint az ilyen léceket leginkább bányák kiépítéséhez szokták alkalmazni, tehát az alagutak jó eséllyel egy bányához is vezethetnek. Ennél fogva megdicséri saját magát, hogy annak idején jó helyen kezdett el kifejteni és bányát nyitni, mivel mások is ezt tették ráadásul pár lépéssel mellette.
Igazán belelkesül a gondolatokra. Sőt hitvány szívében egy új és igen kapzsi gondolat kezd megfoganni. Szemei előtt megint a fekete obeliszk jelenik meg, amely ide csábította délről. A sötét totem a sötét istenek ajándéka a törpe mohó szívében, így adott is a gondolat, hogy ami a másé az az övé is lehet. Ki akarja deríteni kié ez a járat és mit találhat benne. Ha pedig valakié akkor el fogja bitorolni, hogy ő uralkodhasson.
Amint végez a fák vizsgálatával begyújtja az olajlámpást felmarkolja a köpenyt és az élelmet, hiszen jól jöhet az még a számára, majd elindul a lefele vezető úton. Egyik kezében a lámpás a másikban a jelölő kréta, hogy el ne tévedjen. Az elágazás elején be is húzza az első jelet, amellyel így megkezdi hadjáratát a sötéttségbe.*
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-26 12:43:26
Üzenet elküldve: 2019-07-26 12:43:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titkok a mélyben//
*Bár a nemrég édes álmából felébresztett törpét nagyon felbosszantják a történtek, azért népéhez méltó alapossággal veszi szemügyre a kialakuló helyzetet, és még két fáklyával is segít magán, hogy a lejáratot biztosítsa, és megkezdje az ereszkedést. A kötél még nagyobb biztonságot nyújt, így nem kell az amúgy lazább kövekre annyira ránehezednie, és kisebb esélye van a sérülésre. Egyik lábát a másik után rakja, megfontoltan választja meg, pontosan hová lép, egyszóval mindent megtesz, hogy az esetleges balesetet elkerülje, sajnos azonban az ép érkezés a természeten is múlik. A törpe félúton jár, amikor az egyik kő, amire rálépne, meglazul, s néhány apróbb kavicsot is magával sodor a mélybe. Zhaggur lehetőségeihez mérten gyorsan megpróbálja megvetni a lábát, ám közben oldalra sodródik, és az egyik kő apró karcolást ejt combján. Szerencsére ennél nagyobb galiba már nem történik, kis idő múlva sikeresen földet ér. Idelent nincs oka aggódni, a mozgásban sem korlátozza semmi.
A kisebb nehézségek után tágas, szabályosan vágott katlanban találja magát. A mennyezetről denevérek lógnak, akik néha csipogó, csapdosó hangot hallatva helyet cserélnek, de csak azon igyekeznek, hogy minél távolabb kerüljenek a fénynyalábtól, ami a szakadék szájából éri a termet. A sarokban szabályos halomban méretre vágott ölnyi faléceket látni, bár az idővel már elkorhadtak. Az omlással átellenben két alagút körvonalai sejlenek föl, az egyik emelkedik, a másik lejt.
Zhaggur érdeklődését elsőként az előtte heverő szürke rongyok keltik fel. Egy egyszerű darócköpenyt láthat, valamint egy oldalára fordult batyut, melyből sok friss pékáru, valamint sárgarépa, vöröshagyma, alma, barack borult a kőre, de semmi többet nem találni benne. Előtte a választás, hogy merre tovább.*
*Bár a nemrég édes álmából felébresztett törpét nagyon felbosszantják a történtek, azért népéhez méltó alapossággal veszi szemügyre a kialakuló helyzetet, és még két fáklyával is segít magán, hogy a lejáratot biztosítsa, és megkezdje az ereszkedést. A kötél még nagyobb biztonságot nyújt, így nem kell az amúgy lazább kövekre annyira ránehezednie, és kisebb esélye van a sérülésre. Egyik lábát a másik után rakja, megfontoltan választja meg, pontosan hová lép, egyszóval mindent megtesz, hogy az esetleges balesetet elkerülje, sajnos azonban az ép érkezés a természeten is múlik. A törpe félúton jár, amikor az egyik kő, amire rálépne, meglazul, s néhány apróbb kavicsot is magával sodor a mélybe. Zhaggur lehetőségeihez mérten gyorsan megpróbálja megvetni a lábát, ám közben oldalra sodródik, és az egyik kő apró karcolást ejt combján. Szerencsére ennél nagyobb galiba már nem történik, kis idő múlva sikeresen földet ér. Idelent nincs oka aggódni, a mozgásban sem korlátozza semmi.
A kisebb nehézségek után tágas, szabályosan vágott katlanban találja magát. A mennyezetről denevérek lógnak, akik néha csipogó, csapdosó hangot hallatva helyet cserélnek, de csak azon igyekeznek, hogy minél távolabb kerüljenek a fénynyalábtól, ami a szakadék szájából éri a termet. A sarokban szabályos halomban méretre vágott ölnyi faléceket látni, bár az idővel már elkorhadtak. Az omlással átellenben két alagút körvonalai sejlenek föl, az egyik emelkedik, a másik lejt.
Zhaggur érdeklődését elsőként az előtte heverő szürke rongyok keltik fel. Egy egyszerű darócköpenyt láthat, valamint egy oldalára fordult batyut, melyből sok friss pékáru, valamint sárgarépa, vöröshagyma, alma, barack borult a kőre, de semmi többet nem találni benne. Előtte a választás, hogy merre tovább.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-24 21:50:46
Üzenet elküldve: 2019-07-24 21:50:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő fái között nyomasztó gondolatok kerülgetik. Sa'Tereth nem az a fajta istenség aki elnézi a gyengeséget és a hibákat. Márpedig ő hibázott vagy gyenge volt. Hiszen volt egy feladata amire megesküdött, és nemhogy kudarcot vallott, meg sem próbálta. Saját magát persze meg tudta győzni. Aenae-ről első pillantásra sem tudta elhinni, hogy olyasmi lenne amilyennek a családja lefestette az összes Thargodarokat. Aztán az is kiderült számára, hogy egyik nagybátyjára sem igaz mindez. Waldranról túl sok rosszat nem hallott, leszámítva azt, hogy Kagannal tartott és ezért neki is halnia kell. Kagan viszont a szemében maga volt a leghatalmasabb démon. Amikor ebben a hitében is csalódnia kellett, komolyan elbizonytalanodott. Hiszen így már egész eddigi élete látszott értelmetlennek. És ahogy lenni szokott, ebből a válságból a szerelem segítette ki. Aenae pedig egy új életet kínált neki, egy boldogabb életet. Nirs pedig nem habozott kapni utána.
Korábbi életéből csak annyi maradt, ami nem függött össze a családi vérbosszúval, és ami miatt akkor sem maradt volna északon, ha leszámol korábbi családja ellenségeivel. Mágus akar lenni, ez a becsvágy erősen él benne. Az istene pedig kedveli a becsvágyó halandókat. Ez a gondolat ad erőt neki, hogy folytassa az útját.*
Korábbi életéből csak annyi maradt, ami nem függött össze a családi vérbosszúval, és ami miatt akkor sem maradt volna északon, ha leszámol korábbi családja ellenségeivel. Mágus akar lenni, ez a becsvágy erősen él benne. Az istene pedig kedveli a becsvágyó halandókat. Ez a gondolat ad erőt neki, hogy folytassa az útját.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-24 14:34:14
Üzenet elküldve: 2019-07-24 14:34:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
* A művelt földeket az egyre sűrűsödő erdő kezdi felváltani. Wrexan bosszús, mivel útközben kiderült, hogy feleslegesen gyalogolt egy csomót. Mivel jóval kisebb kerülővel is el lehet érni a szántóföldeket. Legalább most már tudja ezt is. Egy elég keskeny alig látható úton halad. Igyekszik nem letérni róla, mert olyan sűrű körülötte a rengeteg, hogy könnyen eltévedne. Köszönhetően a késői kelésnek, mire az erdő végére ér, már kezd besötétedni. Megszaporázza a lépteit, mert nem akar az erdőben éjszakázni.*
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-18 08:33:10
Üzenet elküldve: 2019-07-18 08:33:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászat//
//Titok a mélyben//
*Ahogy közelebbről is megvizsgálja az omlás helyszínét egyre jobban kezd számára nem tetszeni a helyzet. Gondolatai fénysebességnél is gyorsabban cikáznak, hogy választ találjon a látottakra. Egy idegen a lenti padló döngölt föld, alig pár lépésre a bányájától. Az egész dühíti és felbőszíti az amúgy sem nyugodt természetéről híres törpét.*
- A nyomorult életbe! Hogyan omlott be ez? *Teszi fel magának az igencsak költői kérdést, majd elkezdi vizsgálni a leomlott köveket, hogy miként tudna lejutni. Igencsak felpaprikázott lelki állapotában szeretne a végére járni ennek az egész helyzetnek.
A pirkadat egyre több fényt biztosít számára, hogy kifürkészhesse a lefele vezető utat, de inkább hoz még két fáklyát, hogy biztosan lásson mindent és meg tudja tervezni a lefelé vezető útját. A két világító alkalmatosságot leszúrja a hasadék szájához, hogy az a lehető legtöbb fényt biztosítsa, majd vizsgálni kezdi a lehetőségeit. Eleinte nem akar kötelet kötni, hiszen ha azzal ereszkedik le, akkor amúgy is rá omolhatnak a görgetegek, így az kevés segítséget ad neki. Végül mégis a köteles leereszkedés mellett dönt, hiszen ha ki akar jutni majd, akkor könnyebb lesz majd felmásznia. Keres egy nagyobb kiálló szikladarabot és stabilan megköti körülötte a vaskos kötelet, majd a hasadékba hajítja, hogy az a lehető legközelebb érjen a döngölt padlózathoz.
Végül megtervezi a lépéseit és kiszámítja, hogy mely kövekre lehet érdemes rálépni. Érdemesnek tartja az alapos tervezést, mivel friss még a leomlott sziklafal és a kövek ilyenkor még gyorsan elmozdulhatnak. A tervezgetés után megragadja a kötelet és óvatosan lépésről lépésre haladva elindul lefelé.
Gondolataiban csak a feladatra összpontosít. Csak a sebességét és a köveket figyeli minden érzékszerve. Éberen figyel a veszélyre még akkor is, ha legszívesebben egy csákányt állítana annak a fejébe, aki ezt az egészet előidézte.
Lassan, de biztosan halad lefelé és ha sikeresen leérkezik az aljára, akkor gondolatait ismételten a düh és harag töltik el, így első lépései azonnal a szürke rongyokhoz vezetnek remélve, hogy választ kaphat a kérdéseire.*
//Titok a mélyben//
*Ahogy közelebbről is megvizsgálja az omlás helyszínét egyre jobban kezd számára nem tetszeni a helyzet. Gondolatai fénysebességnél is gyorsabban cikáznak, hogy választ találjon a látottakra. Egy idegen a lenti padló döngölt föld, alig pár lépésre a bányájától. Az egész dühíti és felbőszíti az amúgy sem nyugodt természetéről híres törpét.*
- A nyomorult életbe! Hogyan omlott be ez? *Teszi fel magának az igencsak költői kérdést, majd elkezdi vizsgálni a leomlott köveket, hogy miként tudna lejutni. Igencsak felpaprikázott lelki állapotában szeretne a végére járni ennek az egész helyzetnek.
A pirkadat egyre több fényt biztosít számára, hogy kifürkészhesse a lefele vezető utat, de inkább hoz még két fáklyát, hogy biztosan lásson mindent és meg tudja tervezni a lefelé vezető útját. A két világító alkalmatosságot leszúrja a hasadék szájához, hogy az a lehető legtöbb fényt biztosítsa, majd vizsgálni kezdi a lehetőségeit. Eleinte nem akar kötelet kötni, hiszen ha azzal ereszkedik le, akkor amúgy is rá omolhatnak a görgetegek, így az kevés segítséget ad neki. Végül mégis a köteles leereszkedés mellett dönt, hiszen ha ki akar jutni majd, akkor könnyebb lesz majd felmásznia. Keres egy nagyobb kiálló szikladarabot és stabilan megköti körülötte a vaskos kötelet, majd a hasadékba hajítja, hogy az a lehető legközelebb érjen a döngölt padlózathoz.
Végül megtervezi a lépéseit és kiszámítja, hogy mely kövekre lehet érdemes rálépni. Érdemesnek tartja az alapos tervezést, mivel friss még a leomlott sziklafal és a kövek ilyenkor még gyorsan elmozdulhatnak. A tervezgetés után megragadja a kötelet és óvatosan lépésről lépésre haladva elindul lefelé.
Gondolataiban csak a feladatra összpontosít. Csak a sebességét és a köveket figyeli minden érzékszerve. Éberen figyel a veszélyre még akkor is, ha legszívesebben egy csákányt állítana annak a fejébe, aki ezt az egészet előidézte.
Lassan, de biztosan halad lefelé és ha sikeresen leérkezik az aljára, akkor gondolatait ismételten a düh és harag töltik el, így első lépései azonnal a szürke rongyokhoz vezetnek remélve, hogy választ kaphat a kérdéseire.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-18 00:07:13
Üzenet elküldve: 2019-07-18 00:07:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Bányászat//
//Titkok a mélyben//
//Próba: sikeres//
*Zhaggur nem túl kellemes ébresztője után rögtön indul is, hogy a zaj forrását felderítse. Ahogy a nyomok után kutat, semmiféle újabb fejlemény nem történik. Bár még mindig csak lassan pirkad, és a lassan felderengő égbolt ad világosságot, azért annyira már jók a látási viszonyok, hogy a törpe egy pár lábnyomra lehessen figyelmes a csendes erdő puha talajában. Bár távolabb az avarban elvésznek a nyomok, egyértelmű, hogy a személy a sziklafal mentén folytatta útját egy darabon, egészen az omlás helyéig.
Mire Zhaggur visszatér a felszereléssel, világosodik ugyan, de arra nem elég, hogy puszta szemmel bármit is észrevegyen a hasadékban. Azonban hozott lámpát, amellyel azonnal tudomást szerezhet az omlás mértékéről: a kis hasadék alatt nagyjából hét méter mélység húzódik, amelyhez egy meredek lejtőt képező kőhalmon keresztül vezet rögös út. Annyira, hogy néhány rög Zhaggurnál is nagyobb, de vannak egészen aprók is. Az omlás egészen friss, ez volt az a földcsuszamlásszerű moraj az imént. A törpe viszont egyenes, döngölt padlót láthat alul, és mellette egy nagy, szürke, földön heverő dolgot, rongyhalmot vehet ki a lámpa fénykörében. ahogy közel húzódik a frissen keletkezett alagúthoz, néhány kő kipereg lába alól, és kisebb halmokat görget tovább, ami visszhangot kelt, de semmi más nem zavarja meg az üreg dohos levegőjét.*
//Titkok a mélyben//
//Próba: sikeres//
*Zhaggur nem túl kellemes ébresztője után rögtön indul is, hogy a zaj forrását felderítse. Ahogy a nyomok után kutat, semmiféle újabb fejlemény nem történik. Bár még mindig csak lassan pirkad, és a lassan felderengő égbolt ad világosságot, azért annyira már jók a látási viszonyok, hogy a törpe egy pár lábnyomra lehessen figyelmes a csendes erdő puha talajában. Bár távolabb az avarban elvésznek a nyomok, egyértelmű, hogy a személy a sziklafal mentén folytatta útját egy darabon, egészen az omlás helyéig.
Mire Zhaggur visszatér a felszereléssel, világosodik ugyan, de arra nem elég, hogy puszta szemmel bármit is észrevegyen a hasadékban. Azonban hozott lámpát, amellyel azonnal tudomást szerezhet az omlás mértékéről: a kis hasadék alatt nagyjából hét méter mélység húzódik, amelyhez egy meredek lejtőt képező kőhalmon keresztül vezet rögös út. Annyira, hogy néhány rög Zhaggurnál is nagyobb, de vannak egészen aprók is. Az omlás egészen friss, ez volt az a földcsuszamlásszerű moraj az imént. A törpe viszont egyenes, döngölt padlót láthat alul, és mellette egy nagy, szürke, földön heverő dolgot, rongyhalmot vehet ki a lámpa fénykörében. ahogy közel húzódik a frissen keletkezett alagúthoz, néhány kő kipereg lába alól, és kisebb halmokat görget tovább, ami visszhangot kelt, de semmi más nem zavarja meg az üreg dohos levegőjét.*
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-17 09:31:05
Üzenet elküldve: 2019-07-17 09:31:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is emlékezett rá, hogy ilyen sokat jöttek idefelé. Na jó, most, hogy ténylegesen megkotorja memóriájának poshadt iszapját, már rémlik valami ilyesmi. Nem kellett volna annyit a napon lennie. A nap gonosz, rosszindulatú dolog. Az erdő annyival jobb, hogy árnyék van. Ezt a magasröptű következtetést sikerül levonnia, miközben egy dagonya szélénél ücsörög. Újsüttetű vándorbotjával a kis kakagolyszlikat tologatja egy sorba. Fogalma sincs, milyen állat hagyhatta mag után, de igazán jobban is összeszedhette volna magát. Egyik erre, másik arra. Pfff.*
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-12 08:04:24
Üzenet elküldve: 2019-07-12 08:04:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászat//
//Titkok a mélyben//
*A jó ízű alvás minden dolgos teremtmény sajátjának tudhatja, de a törpék olyan népségek, akik talán az átlagnál is jobb szájízzel képesek végig pihenni az éjszakákat. Nincs ez másként a derék Zhaggurral sem, hiszen a kemény és eredménytelen bányásznap után mély álomba szenderül. Az idilli állapot egészen hajnalig tart, amikor az a furcsa zaj, amely később inkább kisebb földrengéssé változik fel nem kelti.
A mindig morgó és dühös törpét meglepik a fejlemények és hirtelen kinyitva szemeit azonnal a hang forrását kezdi keresni.*
- Hogy az a! *Mondja hangos morgással elharapva a szavak végét és dühös tekintettel nyúl a fegyvere után, szinte reflexből. Jól megtanulta már északon, hogy ha valamid van akkor azt előbb utóbb el akarják majd venni. Nincs ez másként itt sem, hiszen az emberi sikoly, amely talán inkább az illető baját jelzi előre, mégis vészjósló lehet a magányos törpe számára. Lehetnek társai, vagy cinkostársai.
Eleinte fegyverét megragadva egy kicsit kivár és meglapul az üregébe. Talán a haramiák nem fedezték fel a kis hálófülkéjét, vagy egyenesen a tárnába mentek, amelyet ő ásott régi társaival. Amikor már nem hall több zajt kikukkant a fülkéből és a tárnák irányába tekint. De ott semmi változást nem tapasztal. A földet kezdi bámulni, hogy talán vannak e lábnyomok, vagy más árulkodó jel, hogy erre járt valaki, de semmi. Végül feltápászkodik egy kicsit kiropogtatja a csontjait és elindul az erdő irányába.
Ott pillantja meg a bányájától alig pár lépésre található hasadékot. Körülnéz és nyomokat keres, közben végig próbál résen lenni, hogy ha bármi vész beütne, ő készen álljon. Ennek érdekében fegyvere végig a kezében marad.
Ahogy nézelődik és nyomokat keres a hasadék körül úgy jut eszébe, hogy milyen ostoba volt, amikor csak egy bőrpáncéllal és némi felszereléssel jött el északról. Az ilyen helyzetekben jól jönne a teljes vértezet és valami húsdaráló fegyver. De elhessegeti a gondolatokat és dolga végeztével dühösen a hasadékba tekint. Bizonyára sötétség uralkodik odabent, de azért megpróbálja megállapítani, hogy kétlábon be lehet e sétálni, vagy pedig le kell ereszkednie. Amint megtörtént a vizsgálat visszasétál a hálóüregéhez és összeszed pár felszerelést. Olajlámpást, olajat, kötelet, élelmet, vizet, gyújtóst, krétát, hogy jelölni tudja merről jött és el ne tévedjen. A félelem első perceit lassan felváltja az izgatott kíváncsiság. Egy új hasadék bizony lehetőségeket rejthet és hasznot hozhat. Természetesen a haramiákat és más betörőket nem feledve sétál vissza a sötét barlanghoz és meggyújtva a lámpást megpróbál némi információt szerezni, az előtte álló lehetőségekről.*
//Titkok a mélyben//
*A jó ízű alvás minden dolgos teremtmény sajátjának tudhatja, de a törpék olyan népségek, akik talán az átlagnál is jobb szájízzel képesek végig pihenni az éjszakákat. Nincs ez másként a derék Zhaggurral sem, hiszen a kemény és eredménytelen bányásznap után mély álomba szenderül. Az idilli állapot egészen hajnalig tart, amikor az a furcsa zaj, amely később inkább kisebb földrengéssé változik fel nem kelti.
A mindig morgó és dühös törpét meglepik a fejlemények és hirtelen kinyitva szemeit azonnal a hang forrását kezdi keresni.*
- Hogy az a! *Mondja hangos morgással elharapva a szavak végét és dühös tekintettel nyúl a fegyvere után, szinte reflexből. Jól megtanulta már északon, hogy ha valamid van akkor azt előbb utóbb el akarják majd venni. Nincs ez másként itt sem, hiszen az emberi sikoly, amely talán inkább az illető baját jelzi előre, mégis vészjósló lehet a magányos törpe számára. Lehetnek társai, vagy cinkostársai.
Eleinte fegyverét megragadva egy kicsit kivár és meglapul az üregébe. Talán a haramiák nem fedezték fel a kis hálófülkéjét, vagy egyenesen a tárnába mentek, amelyet ő ásott régi társaival. Amikor már nem hall több zajt kikukkant a fülkéből és a tárnák irányába tekint. De ott semmi változást nem tapasztal. A földet kezdi bámulni, hogy talán vannak e lábnyomok, vagy más árulkodó jel, hogy erre járt valaki, de semmi. Végül feltápászkodik egy kicsit kiropogtatja a csontjait és elindul az erdő irányába.
Ott pillantja meg a bányájától alig pár lépésre található hasadékot. Körülnéz és nyomokat keres, közben végig próbál résen lenni, hogy ha bármi vész beütne, ő készen álljon. Ennek érdekében fegyvere végig a kezében marad.
Ahogy nézelődik és nyomokat keres a hasadék körül úgy jut eszébe, hogy milyen ostoba volt, amikor csak egy bőrpáncéllal és némi felszereléssel jött el északról. Az ilyen helyzetekben jól jönne a teljes vértezet és valami húsdaráló fegyver. De elhessegeti a gondolatokat és dolga végeztével dühösen a hasadékba tekint. Bizonyára sötétség uralkodik odabent, de azért megpróbálja megállapítani, hogy kétlábon be lehet e sétálni, vagy pedig le kell ereszkednie. Amint megtörtént a vizsgálat visszasétál a hálóüregéhez és összeszed pár felszerelést. Olajlámpást, olajat, kötelet, élelmet, vizet, gyújtóst, krétát, hogy jelölni tudja merről jött és el ne tévedjen. A félelem első perceit lassan felváltja az izgatott kíváncsiság. Egy új hasadék bizony lehetőségeket rejthet és hasznot hozhat. Természetesen a haramiákat és más betörőket nem feledve sétál vissza a sötét barlanghoz és meggyújtva a lámpást megpróbál némi információt szerezni, az előtte álló lehetőségekről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719