Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:57:46
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:57:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napok, hatok, hónapok... Évek//
*A minden fortéllyal megkent sármőr ügyesen ellavírozgatott az utóbbi időkben. Kis magánvállalkozását finoman megrázta a Lázadás ugyan, éppen nem a gazdagegyedben volt valamelyik állandó kuncsaftjánál az harcok alatt. Van egy kellemes kis pipafüstös albérlete Artheniortól távol az erdőben. Kicsit elvonult a világ elől, és a levegő városába járt kufárkodni. Noha megengedhetne magának többet is de mondása szerint.
~Gazdag házat csak venni jó.~
Így inkább csak abban a kisebb kis takaros házikóban van eleddig. Az idők folyamán leginkább magánszemélyeknek segített beszerezni ezt azt. Régiségeket, gyűjteni való festményeket szerzett a gazdag uraknak. Szegényebb időkben egy kicsit belefolyt ugyan a csempészetbe, de már kilábalt a dologól, elég ügyesen. Eljön a reggel. Az a reggel amit régóta fontolgatott Fraienne a fejében. Amikor végre elindulhat. Nála van egy vaskos kis zsák, amiben homiait csomagolja, és már várja a jó ismeretlent. A házinénie lépdel be a kis szobácskába, és kérdi.*
-Mi lesz csillagvirág? Elmegy akkor?
*A sármos mosoly az arcára kúszik.*
-Igen uborka néni elmegyek.
*A gúnynevét hallva a kövér néni, hangosan válaszol a szemtelenségre.*
-Uborka néni az anyád. *Gondolkodik el a felcsattanása után, mégis csak utoljára látja a férfit.* De miért kell menned?
*A férfi az utolsó simításokat végzi mind öltözékén, mind a csomagjai elhelyezésén.*
-Nekem már nincs itt helyem kérem. Ilyen ez a gazdaság. A manufaktúrákat a céhek, engem meg a Kalmárszövettség váltott le. Nem seftelhetek mindig a Wegtoren kereskedőház árnyékában. Más vidékre utazom.
*Mondja és azzal a vállára dobja a zsákot, és kezet csókol szállásadójának. Egy tetemes összeget ott hagy a beágyazott fekhelyén, és már az ajtóból fordul vissza a néni felé.*
-Meg hát! Nézzen rám. Vár a kikötő.
*A minden fortéllyal megkent sármőr ügyesen ellavírozgatott az utóbbi időkben. Kis magánvállalkozását finoman megrázta a Lázadás ugyan, éppen nem a gazdagegyedben volt valamelyik állandó kuncsaftjánál az harcok alatt. Van egy kellemes kis pipafüstös albérlete Artheniortól távol az erdőben. Kicsit elvonult a világ elől, és a levegő városába járt kufárkodni. Noha megengedhetne magának többet is de mondása szerint.
~Gazdag házat csak venni jó.~
Így inkább csak abban a kisebb kis takaros házikóban van eleddig. Az idők folyamán leginkább magánszemélyeknek segített beszerezni ezt azt. Régiségeket, gyűjteni való festményeket szerzett a gazdag uraknak. Szegényebb időkben egy kicsit belefolyt ugyan a csempészetbe, de már kilábalt a dologól, elég ügyesen. Eljön a reggel. Az a reggel amit régóta fontolgatott Fraienne a fejében. Amikor végre elindulhat. Nála van egy vaskos kis zsák, amiben homiait csomagolja, és már várja a jó ismeretlent. A házinénie lépdel be a kis szobácskába, és kérdi.*
-Mi lesz csillagvirág? Elmegy akkor?
*A sármos mosoly az arcára kúszik.*
-Igen uborka néni elmegyek.
*A gúnynevét hallva a kövér néni, hangosan válaszol a szemtelenségre.*
-Uborka néni az anyád. *Gondolkodik el a felcsattanása után, mégis csak utoljára látja a férfit.* De miért kell menned?
*A férfi az utolsó simításokat végzi mind öltözékén, mind a csomagjai elhelyezésén.*
-Nekem már nincs itt helyem kérem. Ilyen ez a gazdaság. A manufaktúrákat a céhek, engem meg a Kalmárszövettség váltott le. Nem seftelhetek mindig a Wegtoren kereskedőház árnyékában. Más vidékre utazom.
*Mondja és azzal a vállára dobja a zsákot, és kezet csókol szállásadójának. Egy tetemes összeget ott hagy a beágyazott fekhelyén, és már az ajtóból fordul vissza a néni felé.*
-Meg hát! Nézzen rám. Vár a kikötő.
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:46:00
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:46:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Lehet, hogy Hanloren azt gondolja, hogy valamennyire kiismerte már a mellette ballagó fiút. Ha így hiszi, akkor bizonyos értelemben nem is téved sokat. Azt mindenesetre jól tippelte meg, hogy Nirs szereti ha övé az utolsó szó. Ezzel élni most van is alkalma, ha már az elf ilyen magas labdát adott.*
- Arany nélkül? *elmosolyodik és megcsóválja a fejét* A thargok földjén? Szerintem ezt gondold át még egyszer!
*Nirs véleménye szerint annak elég kevés az esélye, hogy szép szóval vagy könyörgéssel is megszerezhetik azokat a lovakat. Annak pedig még kevesebb, hogy bántatlanul megússzák, ha erővel próbálkoznak. Most úgy érzi, hogy jól megfelelt a kissé provokatív felvetésre, de öröme nagyjából addig tart, míg Hanloren fel nem tesz még egy kérdést.*
- Nem. *böki ki végül egy kis hezitálás után, majd szinte harciasan néz a lányra* Ez gondot jelent neked?
*Ezt valamiféle hárításnak szánja, hiszen úgy sejti, hogy rögtön megkapja a megjegyzést, miszerint miféle tharg az aki még nem ölt? Ahhoz pedig nem sok kedvet érez, hogy elmagyarázza, milyen tharg is ő. Úgyhogy terelni is próbál, a homlokba húzott csuklyát nézve.*
- Zavar a fény?
*Hanloren elf, de az nem látszik rajta, hogy esetleg mélységi felmenői is lennének. Ha úgy lenne, még érthető lenne, bár manapság már a sötételfek jó része is olyan rég él a felszínen, hogy szinte észre sem veszik a világosságot.*
*Lehet, hogy Hanloren azt gondolja, hogy valamennyire kiismerte már a mellette ballagó fiút. Ha így hiszi, akkor bizonyos értelemben nem is téved sokat. Azt mindenesetre jól tippelte meg, hogy Nirs szereti ha övé az utolsó szó. Ezzel élni most van is alkalma, ha már az elf ilyen magas labdát adott.*
- Arany nélkül? *elmosolyodik és megcsóválja a fejét* A thargok földjén? Szerintem ezt gondold át még egyszer!
*Nirs véleménye szerint annak elég kevés az esélye, hogy szép szóval vagy könyörgéssel is megszerezhetik azokat a lovakat. Annak pedig még kevesebb, hogy bántatlanul megússzák, ha erővel próbálkoznak. Most úgy érzi, hogy jól megfelelt a kissé provokatív felvetésre, de öröme nagyjából addig tart, míg Hanloren fel nem tesz még egy kérdést.*
- Nem. *böki ki végül egy kis hezitálás után, majd szinte harciasan néz a lányra* Ez gondot jelent neked?
*Ezt valamiféle hárításnak szánja, hiszen úgy sejti, hogy rögtön megkapja a megjegyzést, miszerint miféle tharg az aki még nem ölt? Ahhoz pedig nem sok kedvet érez, hogy elmagyarázza, milyen tharg is ő. Úgyhogy terelni is próbál, a homlokba húzott csuklyát nézve.*
- Zavar a fény?
*Hanloren elf, de az nem látszik rajta, hogy esetleg mélységi felmenői is lennének. Ha úgy lenne, még érthető lenne, bár manapság már a sötételfek jó része is olyan rég él a felszínen, hogy szinte észre sem veszik a világosságot.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:26:51
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
-Egyáltalán nem hangzik összeesküvés elméletnek Brox.
*Mondja mély hangján azzal a szigorú komolysággal amit csak az északiak tudnak.*
~Egyre szaftosabb a történet.~
*Élvezkedik közben Perchi, és falja az izgalmakat. Robbantásról, összeesküvésről szóló történetek mindig felizgatják. Egy kicsit elkapja az érvelés heve a parancsnokhelyettest és elkezdi szidni az elitistákat. Soreyl a köpés után muszáj hogy előrángassa a véleményét.*
-Megértem, hogy mérges vagy. *Kezdi nyugodt hangon.* de hozzátenném, hogy sem az elittséggel, sem a nemesi vérrel, sem pedig a hatalommal nem jár együtt az hogy az ember seggfej legyen. Azt az élet hozza.
*Magyarázza maga álláspontját higgadt tárgyilagossággal. Nem csak azért mert bizonyos kategóriákban érintett, hanem mert nincs ínyére az általánosítás, de keményebb hangot több szempontból sem üt meg. Először is a felettese, másodszor is teljesen jogosan ideges, ahhoz hogy belelovallja magát annyira hogy ne kelljen az ilyenekre figyelnie. Az alkimista dolog, jó tippnek bizonyul meg is veregeti önmaga vállát kicsit lélekben.*
-Ismerek nem egyet. Ha visszatérünk Artheniorba felkereshetek egy perfekt nyomszakértőt.
*Mondja, és azzal elmosolyodik. Amikor visszaterelődik a szó a fiúra, és végighallgatja Brox beszédét úgy minden értelmet nyer.*
-Nagyon jól teszed.
*Mondja.*
-Úgy értem ez a logikus viselkedés. Mindent megtettél és ez a lényeg. Innen mutatkozik meg egy erős személyiség.
*Biccent komoly arca félig elismerően.*
-Gondolom Denjaarék rajta vannak az ügyön. Nem adok sokat sem a gyújtogatónak, sem a tanácsosnak.
*Mondja kicsit bátorító mosollyal. Ám arca, és hangja is vált mikor másik témára tereli a szót megszólítva a parancsnokhelyettest.*
-Van valami tervünk végül a belovagláson kívül?
*Kérdezi félig tréfásan a dolgot, mint aki nem emlékszik a beszélgetés végére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
-Egyáltalán nem hangzik összeesküvés elméletnek Brox.
*Mondja mély hangján azzal a szigorú komolysággal amit csak az északiak tudnak.*
~Egyre szaftosabb a történet.~
*Élvezkedik közben Perchi, és falja az izgalmakat. Robbantásról, összeesküvésről szóló történetek mindig felizgatják. Egy kicsit elkapja az érvelés heve a parancsnokhelyettest és elkezdi szidni az elitistákat. Soreyl a köpés után muszáj hogy előrángassa a véleményét.*
-Megértem, hogy mérges vagy. *Kezdi nyugodt hangon.* de hozzátenném, hogy sem az elittséggel, sem a nemesi vérrel, sem pedig a hatalommal nem jár együtt az hogy az ember seggfej legyen. Azt az élet hozza.
*Magyarázza maga álláspontját higgadt tárgyilagossággal. Nem csak azért mert bizonyos kategóriákban érintett, hanem mert nincs ínyére az általánosítás, de keményebb hangot több szempontból sem üt meg. Először is a felettese, másodszor is teljesen jogosan ideges, ahhoz hogy belelovallja magát annyira hogy ne kelljen az ilyenekre figyelnie. Az alkimista dolog, jó tippnek bizonyul meg is veregeti önmaga vállát kicsit lélekben.*
-Ismerek nem egyet. Ha visszatérünk Artheniorba felkereshetek egy perfekt nyomszakértőt.
*Mondja, és azzal elmosolyodik. Amikor visszaterelődik a szó a fiúra, és végighallgatja Brox beszédét úgy minden értelmet nyer.*
-Nagyon jól teszed.
*Mondja.*
-Úgy értem ez a logikus viselkedés. Mindent megtettél és ez a lényeg. Innen mutatkozik meg egy erős személyiség.
*Biccent komoly arca félig elismerően.*
-Gondolom Denjaarék rajta vannak az ügyön. Nem adok sokat sem a gyújtogatónak, sem a tanácsosnak.
*Mondja kicsit bátorító mosollyal. Ám arca, és hangja is vált mikor másik témára tereli a szót megszólítva a parancsnokhelyettest.*
-Van valami tervünk végül a belovagláson kívül?
*Kérdezi félig tréfásan a dolgot, mint aki nem emlékszik a beszélgetés végére.*
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:44:47
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:44:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*A komisz szárnyas ellenére a vörhenyes képes átadni a szükséges eszközöket, Nythrim nagy örömére. A nő mosolyogva veszi át, már nem mintha a félvérhez, mintsem a birtoklás puszta fogalma és a fény, pontosabban a sötétség eloszlatása, a ragadozóktól (és egyéb , az erdőben megbúvó) való félelmének jelentős apadásában kereshető az ok. Átveszi az olajat, amit a lámpába öntve meggyújt. Talán démoninak nevezhető az a szépséges arc, ami látszik, megszállottan nézve a lángot, miközben fél kezével maga előtt tartja azt, szabad jobbja pedig elteszi a kovát és az acélt, majd hirtelen megriad. Egy varjú károgása a kiváltó ok, feltehetően álmából riadt fel a jószág, bár Traderra már teljesen más dologban keresi az igazságot. A félelem csak a bensőjében dobog, de ott egy teljes hadsereg erejével. Úgy gondolja, nem bízhat a jelenlegi társaiban, sőt, egy esetleges konfliktus esetén még hátráltatnák is. Erősebbik kezével, baljával, szablyáját vonja ki, egy hirtelen, de képességeihez mérten halk mozdulattal. Másrészt jobbjával teljes erővel a lószerszámba markol. Rásimul az állatra, láthatóan vágtára készül. Sajnos Vanna és Lyn nem ismerheti a lány múltját, feltehetően nem is voltak kíváncsiak rá, így nem érthetik meg azt a folyamatot, azt a stresszt, talán az emlékekből visszaköszönő traumát, ami a nőben dolgozik. A kengyelben elhelyezkedett lábaival óvatosan oldalba rúgja a lovat, mire az heves vágtába kezd. Lynnek és Vannának feltehetően esélye sincs lehagyni a gyönyörű patást, hátán az emberrel, ám szavakkal még cselekedhetnek, már ha akarnak. Könnyen beazonosítható az oldalán lógó, fényes lámpásról, valamint a dobogó paták zajáról, ami felveri az erdő nyomasztó, éjjeli csendjét. Nyzhrim egyenesen előre tart, s legfeljebb szavakkal hathat rá a két lány. Már ha akarnak.*
*A komisz szárnyas ellenére a vörhenyes képes átadni a szükséges eszközöket, Nythrim nagy örömére. A nő mosolyogva veszi át, már nem mintha a félvérhez, mintsem a birtoklás puszta fogalma és a fény, pontosabban a sötétség eloszlatása, a ragadozóktól (és egyéb , az erdőben megbúvó) való félelmének jelentős apadásában kereshető az ok. Átveszi az olajat, amit a lámpába öntve meggyújt. Talán démoninak nevezhető az a szépséges arc, ami látszik, megszállottan nézve a lángot, miközben fél kezével maga előtt tartja azt, szabad jobbja pedig elteszi a kovát és az acélt, majd hirtelen megriad. Egy varjú károgása a kiváltó ok, feltehetően álmából riadt fel a jószág, bár Traderra már teljesen más dologban keresi az igazságot. A félelem csak a bensőjében dobog, de ott egy teljes hadsereg erejével. Úgy gondolja, nem bízhat a jelenlegi társaiban, sőt, egy esetleges konfliktus esetén még hátráltatnák is. Erősebbik kezével, baljával, szablyáját vonja ki, egy hirtelen, de képességeihez mérten halk mozdulattal. Másrészt jobbjával teljes erővel a lószerszámba markol. Rásimul az állatra, láthatóan vágtára készül. Sajnos Vanna és Lyn nem ismerheti a lány múltját, feltehetően nem is voltak kíváncsiak rá, így nem érthetik meg azt a folyamatot, azt a stresszt, talán az emlékekből visszaköszönő traumát, ami a nőben dolgozik. A kengyelben elhelyezkedett lábaival óvatosan oldalba rúgja a lovat, mire az heves vágtába kezd. Lynnek és Vannának feltehetően esélye sincs lehagyni a gyönyörű patást, hátán az emberrel, ám szavakkal még cselekedhetnek, már ha akarnak. Könnyen beazonosítható az oldalán lógó, fényes lámpásról, valamint a dobogó paták zajáról, ami felveri az erdő nyomasztó, éjjeli csendjét. Nyzhrim egyenesen előre tart, s legfeljebb szavakkal hathat rá a két lány. Már ha akarnak.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:27:56
Üzenet elküldve: 2019-10-23 15:27:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
-Értem. Akkor ott biztos meg tudják majd mondani. Nem akarnálak magammal rángatni mindenhová, ha van jobb dolgod is.
*Mondja, miközben lemondóan tekint lefelé.*
-Persze örülnék, ha velem tartanál, legalább egy darabig. Úgy vigyázhatnék rád. Ki tudja hány ilyen mocsok jár az utakon.
*Mutat fejével a holttestekre, főleg Grawokéra. Aztán közben leül egy kőre, hogy valamivel magasabban üljön, mintha a földön ülne, és úgy várja Karheiát. Telnek a percek, de semmi. ~Remélem nem lett valami baja. A lova nélkül csak nem hagyott volna itt. Bár ha igen, akkor nagyon jól jártam.~ Az is megfordul a fejében, hogy fogja a két lovat, és úgy hagyja itt a másikat, de hamar elveti ezt a gondolatot. Nagyon nem vallana rá egyébként sem. Aztán csak visszatér, ez némileg megnyugtatja Rorkirt, látja, hogy kezében vizes rongyok vannak.*
-Köszönöm a fáradozást. Nem is volt muszáj, de te mégis segítesz. Ritka kincs az ilyen asszony ezekben az időkben.
*Bólogat is hozzá, és kedvesen mosolyog. Bármennyire próbálja, nem tudja eltitkolni, hogy igazából nagyon tetszik neki a nő, vonzónak találja, és a közös harc csak rátett egy lapáttal. De nem akarja ezzel letámadni, úgy érzi, hogy ez nem az a helyzet.*
-Értem. Akkor ott biztos meg tudják majd mondani. Nem akarnálak magammal rángatni mindenhová, ha van jobb dolgod is.
*Mondja, miközben lemondóan tekint lefelé.*
-Persze örülnék, ha velem tartanál, legalább egy darabig. Úgy vigyázhatnék rád. Ki tudja hány ilyen mocsok jár az utakon.
*Mutat fejével a holttestekre, főleg Grawokéra. Aztán közben leül egy kőre, hogy valamivel magasabban üljön, mintha a földön ülne, és úgy várja Karheiát. Telnek a percek, de semmi. ~Remélem nem lett valami baja. A lova nélkül csak nem hagyott volna itt. Bár ha igen, akkor nagyon jól jártam.~ Az is megfordul a fejében, hogy fogja a két lovat, és úgy hagyja itt a másikat, de hamar elveti ezt a gondolatot. Nagyon nem vallana rá egyébként sem. Aztán csak visszatér, ez némileg megnyugtatja Rorkirt, látja, hogy kezében vizes rongyok vannak.*
-Köszönöm a fáradozást. Nem is volt muszáj, de te mégis segítesz. Ritka kincs az ilyen asszony ezekben az időkben.
*Bólogat is hozzá, és kedvesen mosolyog. Bármennyire próbálja, nem tudja eltitkolni, hogy igazából nagyon tetszik neki a nő, vonzónak találja, és a közös harc csak rátett egy lapáttal. De nem akarja ezzel letámadni, úgy érzi, hogy ez nem az a helyzet.*
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 14:36:22
Üzenet elküldve: 2019-10-23 14:36:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Karheia nem kifejezetten nagy vadász, és ha az lenne, akkor lehet ő is inkább a csapdákat választana. De mivel inkább csak szórakozás céljából vadászott, ezért a nyíl mindig ideálisabb volt számára. Meg egyébként is érdekli, leköti, szóval miért is ne.*
- Kereskedőhöz inkább.
*A kérdés hallatán hümmögve gondolkodik el pár másodperc erejéig.*
- A piacon mintha hallottam volna már a nevét egy ügyes kereskedőnek. Azt mondják tényleg nagyon érti a dolgát. Azt hiszem Tizio a neve, vagy valami hasonló furcsaság.
*Ha pedig valaki olyan képességekkel rendelkezik, mint amivel Tizio, akkor annak könnyen híre tud menni.*
- Rendben.
*Bár ha már elviszi odáig, akkor úgyis vesz a férfinak valamit a sebére.
Karheiát meglepi Rorkir azzal, hogy ennyire megbízik benne, bár ha bármit ártani kívánt volna neki, akkor megtehette volna a harc hevében, egy óvatlan pillanatban. Valahol mégis jólesik ez a nőnek, és úgy érzi végre valaki hozzá hasonlóval is társaloghat, anélkül, hogy furcsán nézne rá dolgai miatt. Rorkir bizonyosan egész másképpen értékelné az ork agyarakat, mint mondjuk a tündér leányka.
Karheia is megbízik annyira a férfiban, hogy nem viszi el lovát, ezért gyalog vág neki az erdőnek, szigorú az ösvény közelében maradva, főleg azért, mert attól nem messze találta meg legutóbb is a forrást. Kicsit sokáig tart a keresés, idő közben el is bizonytalanodik, de végül csak megleli azt, amit keres.
Leguggol, és benedvesít a rongyok közül kettőt. Az egyiket kicsit jobban kiszorítja, a másikat hagyja, hogy csepegjen belőle a víz, majd megindul visszafelé. Jó pár perc eltelik mire felbukkan, így Rorkir akár aggódhatna is, de Rheia hátrahagyta Csatanglovat, ez talán elég érv arra, hogy ne higyjék, hogy eltűnt, vagy rosszban sántikál. Reméli a férfi nem ment messzire, és nem járkált, ahogy azt kérte tőle.*
*Karheia nem kifejezetten nagy vadász, és ha az lenne, akkor lehet ő is inkább a csapdákat választana. De mivel inkább csak szórakozás céljából vadászott, ezért a nyíl mindig ideálisabb volt számára. Meg egyébként is érdekli, leköti, szóval miért is ne.*
- Kereskedőhöz inkább.
*A kérdés hallatán hümmögve gondolkodik el pár másodperc erejéig.*
- A piacon mintha hallottam volna már a nevét egy ügyes kereskedőnek. Azt mondják tényleg nagyon érti a dolgát. Azt hiszem Tizio a neve, vagy valami hasonló furcsaság.
*Ha pedig valaki olyan képességekkel rendelkezik, mint amivel Tizio, akkor annak könnyen híre tud menni.*
- Rendben.
*Bár ha már elviszi odáig, akkor úgyis vesz a férfinak valamit a sebére.
Karheiát meglepi Rorkir azzal, hogy ennyire megbízik benne, bár ha bármit ártani kívánt volna neki, akkor megtehette volna a harc hevében, egy óvatlan pillanatban. Valahol mégis jólesik ez a nőnek, és úgy érzi végre valaki hozzá hasonlóval is társaloghat, anélkül, hogy furcsán nézne rá dolgai miatt. Rorkir bizonyosan egész másképpen értékelné az ork agyarakat, mint mondjuk a tündér leányka.
Karheia is megbízik annyira a férfiban, hogy nem viszi el lovát, ezért gyalog vág neki az erdőnek, szigorú az ösvény közelében maradva, főleg azért, mert attól nem messze találta meg legutóbb is a forrást. Kicsit sokáig tart a keresés, idő közben el is bizonytalanodik, de végül csak megleli azt, amit keres.
Leguggol, és benedvesít a rongyok közül kettőt. Az egyiket kicsit jobban kiszorítja, a másikat hagyja, hogy csepegjen belőle a víz, majd megindul visszafelé. Jó pár perc eltelik mire felbukkan, így Rorkir akár aggódhatna is, de Rheia hátrahagyta Csatanglovat, ez talán elég érv arra, hogy ne higyjék, hogy eltűnt, vagy rosszban sántikál. Reméli a férfi nem ment messzire, és nem járkált, ahogy azt kérte tőle.*
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 13:46:05
Üzenet elküldve: 2019-10-23 13:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
-Talán összeesküvés elméletnek hangzik, de én is.
*Teljesen egyet ért Soreyl gondolataival.*
-Először én is arra gondoltam, hogy nem egy ilyen kis fuvaros törpe találta ezt ki, hisz miért állna érdekében...
*Fejti ki véleményét, vagyis hát inkább csak bővíti azt.*
-Én szívem szerint mennék a tanácsoshoz, de a parancsnok szerint talán ne azzal kezdjünk. Hisz ha nincs benne, rosszul jönne ki a dolog. Ha meg benne van, úgyis kiderül. És akkor nincs az az ember, elf, vagy törpe aki megállíthatna, hogy helyre tegyem. Ezek a fasszopó elitisták azt hiszik bármit megtehetnek büntetlenül, mert mindenkit meg lehet kenni, fenyegetni, vagy zsarolni, és akkor úgy hajlik még a folyó is, ahogy ők akarnak hugyozni.
*Köp egyet, kicsit kijön ez belőle, nehéz felidegesíteni, alapvetően nagyon békés és nyugodt természetű. Viszont ez bosszantja a legjobban, amikor a gazdagok, nemesek és bárki, akinek hatalma van, azt hiszi, hogy mindenki felett áll. Talán le kell vágni pár fejet, mire rájönnek, hogy az ő szemszögükből hiba volt Broxot ilyen pozícióba emelni.*
-Elragadtattam magam. Bocs.
*Mondja, majd sóhajt egy nagyot, míg visszanyeri higgadtságát.*
-Igen, hasznos, hogy van, aki könnyebben tud információkat szerezni a sötétben, mint mi a fényben járva.
*Hiába, kibukik belőle a lovagi képzés, és a verselés által használt szavak és metaforák.*
-Látod ez eszembe sem jutott. Még csak egy alkimistával találkoztam, bár ő hajat vágott nekem. Olyan mindenhez értő fazon az.
*Gondol vissza egy kicsit, mikor Szarvasligetben járt annál a bizonyos félkarú doktornál. Karjával legyint Grükról szólva.*
-Igen. Meg lehet érteni. Nekem kicsit furcsa néha, de hát nem vagyunk egyformák.
*Ezzel lezártnak tekinti a dolgot, legalábbis a saját részéről. Újabb sóhaj hallatszik, de ez kicsit másabb hangvételű, mint a korábbi.*
-Tudod...
*Kezdi halkan.*
-Lehet, hogy ez érzéketlenül hangzik majd. De ez eszembe sem jutott. Nem érzem hibásnak magam. Megtettem amit lehet. Egyébként sem voltam ott, én lent maradtam, Grük és a parancsnok mentek fel az emeletre, ahol a fiú volt. Úgy gondoltam, hogy hiába mennék fel harmadiknak oda, ahol ketten nem érnek el sikert, ellenben ha nem maradok, talán a többi húsz ember odaveszhet.
*Von vállat, hangjában azért némi szomorúság hallható, de inkább csak tárgyilagosság, és ridegség. Mint egy igazi katona. Tudja, hogy ha megmenthet húszat, nem szalad el egyért.*
-Természetesen sajnálom a fiút. De másokat sem hibáztatok érte. Vagyis hát de, hibáztatok. Azt, aki a tüzet gyújtotta.
*Talán kicsit szemében is tűz gyúl, ahogy megint arra gondol, hogy mi is történt aznap.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
-Talán összeesküvés elméletnek hangzik, de én is.
*Teljesen egyet ért Soreyl gondolataival.*
-Először én is arra gondoltam, hogy nem egy ilyen kis fuvaros törpe találta ezt ki, hisz miért állna érdekében...
*Fejti ki véleményét, vagyis hát inkább csak bővíti azt.*
-Én szívem szerint mennék a tanácsoshoz, de a parancsnok szerint talán ne azzal kezdjünk. Hisz ha nincs benne, rosszul jönne ki a dolog. Ha meg benne van, úgyis kiderül. És akkor nincs az az ember, elf, vagy törpe aki megállíthatna, hogy helyre tegyem. Ezek a fasszopó elitisták azt hiszik bármit megtehetnek büntetlenül, mert mindenkit meg lehet kenni, fenyegetni, vagy zsarolni, és akkor úgy hajlik még a folyó is, ahogy ők akarnak hugyozni.
*Köp egyet, kicsit kijön ez belőle, nehéz felidegesíteni, alapvetően nagyon békés és nyugodt természetű. Viszont ez bosszantja a legjobban, amikor a gazdagok, nemesek és bárki, akinek hatalma van, azt hiszi, hogy mindenki felett áll. Talán le kell vágni pár fejet, mire rájönnek, hogy az ő szemszögükből hiba volt Broxot ilyen pozícióba emelni.*
-Elragadtattam magam. Bocs.
*Mondja, majd sóhajt egy nagyot, míg visszanyeri higgadtságát.*
-Igen, hasznos, hogy van, aki könnyebben tud információkat szerezni a sötétben, mint mi a fényben járva.
*Hiába, kibukik belőle a lovagi képzés, és a verselés által használt szavak és metaforák.*
-Látod ez eszembe sem jutott. Még csak egy alkimistával találkoztam, bár ő hajat vágott nekem. Olyan mindenhez értő fazon az.
*Gondol vissza egy kicsit, mikor Szarvasligetben járt annál a bizonyos félkarú doktornál. Karjával legyint Grükról szólva.*
-Igen. Meg lehet érteni. Nekem kicsit furcsa néha, de hát nem vagyunk egyformák.
*Ezzel lezártnak tekinti a dolgot, legalábbis a saját részéről. Újabb sóhaj hallatszik, de ez kicsit másabb hangvételű, mint a korábbi.*
-Tudod...
*Kezdi halkan.*
-Lehet, hogy ez érzéketlenül hangzik majd. De ez eszembe sem jutott. Nem érzem hibásnak magam. Megtettem amit lehet. Egyébként sem voltam ott, én lent maradtam, Grük és a parancsnok mentek fel az emeletre, ahol a fiú volt. Úgy gondoltam, hogy hiába mennék fel harmadiknak oda, ahol ketten nem érnek el sikert, ellenben ha nem maradok, talán a többi húsz ember odaveszhet.
*Von vállat, hangjában azért némi szomorúság hallható, de inkább csak tárgyilagosság, és ridegség. Mint egy igazi katona. Tudja, hogy ha megmenthet húszat, nem szalad el egyért.*
-Természetesen sajnálom a fiút. De másokat sem hibáztatok érte. Vagyis hát de, hibáztatok. Azt, aki a tüzet gyújtotta.
*Talán kicsit szemében is tűz gyúl, ahogy megint arra gondol, hogy mi is történt aznap.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:43:37
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Ahogy hallgatja Broxt, és értelmesen hümmög, úgy a fejében Parchipfell kommentálja a halottakat. Aki eddig bizonyára egy alvilági bűnszövetkezet beépített embere volt számára, most hirtelen átvedlett a lojalitás, és a nemesi erkölcsök mintaképévé.*
~Gyerekeket ment, mély bűnözést számol fel, amiben a legnagyobb nevek vannak bemocskolva. A legbefolyásosabb családok vannak kompromittálva, A legősibb ősök fordulnak meg a sírjukban. Földrengés van a temetőben! Úgy forgolódnak a hullák. Te mikor leszel ekkora hős Soreyl?~
*Kérdezi a kard, magát egyre jobban belelovallva a dologba. Soreyl szemet fogatva, magában annyit fűz hozzá.*
~Perchi... *Kezdi fáradt hangon.* Az előbb még nem egy utolsó áruló volt a számodra? Lassan kezdem megunni, hogy olyan vagy mint egy mákvirág kisasszony. Percenként lököd el vagy vetnéd rá magad Broxra, attól függ milyen kedved van. Hagyd abba vagy odaadlak neki. Aztán idegesítsed őt.~
*Próbálja fegyelmezni a kardját, aki erre bölcsen hallgatni kényszerül, így Soreyl arcát, figyelmét teljesen a parancsnokhelyettesre koncentrálva teszi hozzá a maga mondanivalóit.*
-Az a legszomorúbb az egészben, *Kezdi mély hangján miközben Broxra emeli tekintetét, az immáron utolsó simításokat is megkapott tákolmány előtt.* hogy el is tudom képzelni, hogy egy Artheniori tanácsosnak érdekében állna eltenni láb alól a még felépülésben lévő városi őrséget.
*Kezdi maga összeesküvés elméletét, amit próbál is alátámasztani, nem is annyira logikátlan érvekkel.*
-Egy nagyon kedves ismerősöm mesélt a lázadásról. *Gondol itt Natyra ugye.* És ő velejéig benne volt a dologban, ráadásul a rosszabbul járt oldalon a Gazdagnegyedben. Az ő elmesélései szerint nem tudni, ki és miért robbantotta ki a szegényforradalmat, holott egy ilyen megszervezett lázadás mögött mindig állnak befolyásos emberek.
*Meséli véleményét, és itt kitér még erre arra. Úgy látszik a parancsnokhelyettes egyelőre nem akar indluni, amit Soreyl meg is tud érteni. Ő sem szívesen ajánlaná fel életét egy olyan szervezetnek amiről semmit sem tud, noha Gürköt nem hibáztatja. Az őrmester nem tudhatta, mit beszélt Denjarral, és a köpeny akkor még nem nagyon volt rajta. Csak olyan tessék lássék lógott a háta mögött. Persze majd ezt is kifejti.*
-Azonban a kémmester nem is olyan rossz ötlet. Jó tudni, hogy erre is van emberünk. *Mosolyog oda Broxnak, és folytatja.* Köszönöm, hogy beavatsz a részletekbe. Mivel Denjaarnak nagyon sok dolga volt tegnap így nem akartam kérdésekkel feltartani, de így őszintén megvallva jobb tudni a körülöttem folyó dolgok miértjéről.
*Mondja barátságosan, és még hozzáteszi a kellemes bariton.*
-Egyébként ha érdekel az én véleményem a dologról, bár nagy nyomozói tapasztalataim nincsenek, akkor én felkérnék egy hivatásos alkimistát vizsgálja meg a gyújtogatás helyszínét. Ha bármivel is rásegítettek az égésre a puszta fáklyánál akkor azt ő megtalálja. Egy tapasztaltabb azt is megmondja ki készít ilyen kotyvalékot Artheniorban.
*Meséli tapasztalatait az alkimistákkal kapcsolatban. Nem egy állt hozzá közel vadvédben. Viszont most hogy a praktikumok elbeszélésével végzett, a lelkiekben próbál a parancsnokhelyettesnek válaszolni.*
-Gürköt is meg tudom érteni egyébként. Az őrmester nem tudhatta mennyire szabad nekem az orromra kötni bármit is. Magam is virágnyelven beszéltem volna erről egy idegen jelenlétében.
*Mondja majd tart egy kis szünetet. Arcán látszik, hogy gondolkodik valamin, leginkább azon, hogy mondja e amit gondol vagy sem. Nem tudja mennyire finomlelkű a szívében a tisztje, de azért kisebb huzavona után mégis kimondja.*
-A tűzben pedig remekül cselekedtél. Nem menthetted meg volna szegény fiút. Ha esetleg magadat okolnád a haláláért. Ne tedd! Te mindent megtettél.
*Mondja és szavaiban az érződik, hogy ugyan nem ezt szűrte le a másik mondanivalójából, de ő mint külső szemlélő mindenképp meg akarja szabadítani ettől a tehertől a lelkét. Még egy barátságos mosolyt is villant.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Ahogy hallgatja Broxt, és értelmesen hümmög, úgy a fejében Parchipfell kommentálja a halottakat. Aki eddig bizonyára egy alvilági bűnszövetkezet beépített embere volt számára, most hirtelen átvedlett a lojalitás, és a nemesi erkölcsök mintaképévé.*
~Gyerekeket ment, mély bűnözést számol fel, amiben a legnagyobb nevek vannak bemocskolva. A legbefolyásosabb családok vannak kompromittálva, A legősibb ősök fordulnak meg a sírjukban. Földrengés van a temetőben! Úgy forgolódnak a hullák. Te mikor leszel ekkora hős Soreyl?~
*Kérdezi a kard, magát egyre jobban belelovallva a dologba. Soreyl szemet fogatva, magában annyit fűz hozzá.*
~Perchi... *Kezdi fáradt hangon.* Az előbb még nem egy utolsó áruló volt a számodra? Lassan kezdem megunni, hogy olyan vagy mint egy mákvirág kisasszony. Percenként lököd el vagy vetnéd rá magad Broxra, attól függ milyen kedved van. Hagyd abba vagy odaadlak neki. Aztán idegesítsed őt.~
*Próbálja fegyelmezni a kardját, aki erre bölcsen hallgatni kényszerül, így Soreyl arcát, figyelmét teljesen a parancsnokhelyettesre koncentrálva teszi hozzá a maga mondanivalóit.*
-Az a legszomorúbb az egészben, *Kezdi mély hangján miközben Broxra emeli tekintetét, az immáron utolsó simításokat is megkapott tákolmány előtt.* hogy el is tudom képzelni, hogy egy Artheniori tanácsosnak érdekében állna eltenni láb alól a még felépülésben lévő városi őrséget.
*Kezdi maga összeesküvés elméletét, amit próbál is alátámasztani, nem is annyira logikátlan érvekkel.*
-Egy nagyon kedves ismerősöm mesélt a lázadásról. *Gondol itt Natyra ugye.* És ő velejéig benne volt a dologban, ráadásul a rosszabbul járt oldalon a Gazdagnegyedben. Az ő elmesélései szerint nem tudni, ki és miért robbantotta ki a szegényforradalmat, holott egy ilyen megszervezett lázadás mögött mindig állnak befolyásos emberek.
*Meséli véleményét, és itt kitér még erre arra. Úgy látszik a parancsnokhelyettes egyelőre nem akar indluni, amit Soreyl meg is tud érteni. Ő sem szívesen ajánlaná fel életét egy olyan szervezetnek amiről semmit sem tud, noha Gürköt nem hibáztatja. Az őrmester nem tudhatta, mit beszélt Denjarral, és a köpeny akkor még nem nagyon volt rajta. Csak olyan tessék lássék lógott a háta mögött. Persze majd ezt is kifejti.*
-Azonban a kémmester nem is olyan rossz ötlet. Jó tudni, hogy erre is van emberünk. *Mosolyog oda Broxnak, és folytatja.* Köszönöm, hogy beavatsz a részletekbe. Mivel Denjaarnak nagyon sok dolga volt tegnap így nem akartam kérdésekkel feltartani, de így őszintén megvallva jobb tudni a körülöttem folyó dolgok miértjéről.
*Mondja barátságosan, és még hozzáteszi a kellemes bariton.*
-Egyébként ha érdekel az én véleményem a dologról, bár nagy nyomozói tapasztalataim nincsenek, akkor én felkérnék egy hivatásos alkimistát vizsgálja meg a gyújtogatás helyszínét. Ha bármivel is rásegítettek az égésre a puszta fáklyánál akkor azt ő megtalálja. Egy tapasztaltabb azt is megmondja ki készít ilyen kotyvalékot Artheniorban.
*Meséli tapasztalatait az alkimistákkal kapcsolatban. Nem egy állt hozzá közel vadvédben. Viszont most hogy a praktikumok elbeszélésével végzett, a lelkiekben próbál a parancsnokhelyettesnek válaszolni.*
-Gürköt is meg tudom érteni egyébként. Az őrmester nem tudhatta mennyire szabad nekem az orromra kötni bármit is. Magam is virágnyelven beszéltem volna erről egy idegen jelenlétében.
*Mondja majd tart egy kis szünetet. Arcán látszik, hogy gondolkodik valamin, leginkább azon, hogy mondja e amit gondol vagy sem. Nem tudja mennyire finomlelkű a szívében a tisztje, de azért kisebb huzavona után mégis kimondja.*
-A tűzben pedig remekül cselekedtél. Nem menthetted meg volna szegény fiút. Ha esetleg magadat okolnád a haláláért. Ne tedd! Te mindent megtettél.
*Mondja és szavaiban az érződik, hogy ugyan nem ezt szűrte le a másik mondanivalójából, de ő mint külső szemlélő mindenképp meg akarja szabadítani ettől a tehertől a lelkét. Még egy barátságos mosolyt is villant.*
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:08:14
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:08:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Egy bólintással adja tudtára, hogy érti a dolgot, és ezzel ő is lezártnak tekinti a témát.*
-Én magam sem. Csak így ránézésre nem tűnik jobbnak.
*Von vállat, nem tudja biztosan, hogy mifélék ezek a fegyverek, de legalábbis neki nincs rá szüksége, legalábbis nem használati célra.*
-Igen. Arra nagyon hasznos lehet! Én magam inkább csapdázom, mintsem nyilazzak, úgyhogy tedd csak el nyugodtan.
*Mondja, majd Rheia szemébe néz egy pillanatra köszönetképpen, és elteszi a gyűrűt.*
-Bár asszonyom nincs, de érdekes lehet. Talán el kellene vinni egy tudóshoz, vagy kereskedőhöz, hogy mondjon róla valamit, vagy becsülje fel. Esetleg nem ismersz valakit ott a Thargoknál?
*Kérdi, hisz ő itt vajmi kevés embert ismer, még hallomásból sem.*
-Egy térkép mi?
*Érdekesen vizslatja, mikor mutatja neki a nő. Pár másodperc alatt végigfutja tekintetével az egészet. Sok rész ismeretlen neki, de egyébként is jól tájékozódik. Bólint neki, hogy nyugodtan tegye csak el.*
-Nekem elég, ha a elviszel a Thargokhoz.
*Mondja kedvesen, mély, mackós hangján. Közben a többi cuccot, a kardot, egyebeket felpakolja a lóra, hogy ne kelljen cipelniük a kezükben.*
-Rendben.
*Azzal leül, és pihenteti a lábát, míg a nő elmegy a forráshoz, és vissza. Nem fél, hogy esetleg átvágná, vagy ilyesmi.*
-Rád bízom magam.
*Egy bólintással adja tudtára, hogy érti a dolgot, és ezzel ő is lezártnak tekinti a témát.*
-Én magam sem. Csak így ránézésre nem tűnik jobbnak.
*Von vállat, nem tudja biztosan, hogy mifélék ezek a fegyverek, de legalábbis neki nincs rá szüksége, legalábbis nem használati célra.*
-Igen. Arra nagyon hasznos lehet! Én magam inkább csapdázom, mintsem nyilazzak, úgyhogy tedd csak el nyugodtan.
*Mondja, majd Rheia szemébe néz egy pillanatra köszönetképpen, és elteszi a gyűrűt.*
-Bár asszonyom nincs, de érdekes lehet. Talán el kellene vinni egy tudóshoz, vagy kereskedőhöz, hogy mondjon róla valamit, vagy becsülje fel. Esetleg nem ismersz valakit ott a Thargoknál?
*Kérdi, hisz ő itt vajmi kevés embert ismer, még hallomásból sem.*
-Egy térkép mi?
*Érdekesen vizslatja, mikor mutatja neki a nő. Pár másodperc alatt végigfutja tekintetével az egészet. Sok rész ismeretlen neki, de egyébként is jól tájékozódik. Bólint neki, hogy nyugodtan tegye csak el.*
-Nekem elég, ha a elviszel a Thargokhoz.
*Mondja kedvesen, mély, mackós hangján. Közben a többi cuccot, a kardot, egyebeket felpakolja a lóra, hogy ne kelljen cipelniük a kezükben.*
-Rendben.
*Azzal leül, és pihenteti a lábát, míg a nő elmegy a forráshoz, és vissza. Nem fél, hogy esetleg átvágná, vagy ilyesmi.*
-Rád bízom magam.
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 10:37:57
Üzenet elküldve: 2019-10-23 10:37:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Nem veszi biztosítéknak a barbár szavait, mert amaz ígéretét tiszta pillanatában teszi, ugyanakkor ha a vérgőz elönti elméjét nem tud felelni cselekedeteiért. Ez persze nem jelenti azt, hogy feszült figyelemmel fogja innentől követni minden mozdulatát, csak tudja, hogy mire számítson.*
- Megértem.
*Zárja le ezzel az ügyet.*
- Nem tudom. Nem sok elfet ismerek, egy kezemen meg tudnám számolni mennyit. Nem tudom milyenek a fegyvereik.
*Azért közelebbről is megnézi, és nem lát igazán komoly különbséget köztük, de szíve joga Rorkirnak a jó öreg, bejáratot fegyvereinél maradni. Nem hibáztatja ezért őt, hiszen annak a súlyát, fogását ismeri már, és szokta meg.*
- Hüm.
*Pár hosszú pillanatig Relton íját nézi, láthatóan nagyon gondolkodik, hiszen nem tartja túl jó célzónak magát, és nem is az, csak szerencséje volt legutóbb, ugyanakkor azzal akár gyakorolhatna, és vadászatnál jól jöhetne.*
- Ez még jól jöhet szarvast lőni.
*Mondja, és összeszedi a nyilat, meg a hozzátartozó nyilakat tartalmazó tegezet is.*
- Erre gondolsz?
*Kérdezi, és Grawok kezeit átkutatva lehúzza róla a gyűrűt, majd Rorkirnak nyújtja oda.*
- Szép, különleges darab. Add az asszonyodnak, biztos tetszenek neki.
*Személy szerint Karheia nem adna túl rajta, mert eddig még nem igen látott ilyet, de az már Rorkir dolga, hogy ő miként dönt a tárgy sorsáról. Talál egy amulettet is Grawoknál, közelebbről megnézve pont olyan, mint a sajátja. El is rakja zsebébe. Talál szokatlan világító gombákat is, amiket elsőre nem ért, és ezt is megmutatja a férfinak. Kötelet is, azt a földre rakja. Ami már érdekesebb számára, és ahogy kihajtja arca rögtön fel is derül.*
- Hűha!
*A barbár felé fordítja, aki lehet nem is érti miért tetszik ez neki annyira.*
- Egy térkép. Nem olyan részletes, de azért fantasztikus.
*Mosolyogva fordítja újra maga felé, és ujjával lekövet bizonyos utakat. Talán mindegyik közül ez a leginkább kedvére való, ezért egy engedélykérő pillantás után el is rakja magának. Majd Synmira könyvtárában jobban megnézi magának.
Mindent lehetőleg egy kupacba pakol, az ásót leszámítva, ami kelleni fog még, majd a kancához viszi, és a nyeregre erősíti őket, vagy a férfira hagyja a dolog ezen részt. Neki nem kellenek, így szívesen hagyja Rorkirnak.*
- Van itt egy forrás valahol.
*Mondja, és közben saját lovához lép, majd előveszi a korábban már használt rongyokat. Cyprylanának hála legalább már nem kell sokat keresgélnie.*
- Ülj le addig, ne erőltesd túl. Innen nem messze van a thargok területe, ott van egy piac is, majd ott veszünk még rá pár apróságot. Rögtön jövök.
*Ha pedig nincs egyéb dolga, úgy sarkon is fordul a még korábban összetépkedett rongyokkal, hogy felkeresse az említett vízforrást.*
*Nem veszi biztosítéknak a barbár szavait, mert amaz ígéretét tiszta pillanatában teszi, ugyanakkor ha a vérgőz elönti elméjét nem tud felelni cselekedeteiért. Ez persze nem jelenti azt, hogy feszült figyelemmel fogja innentől követni minden mozdulatát, csak tudja, hogy mire számítson.*
- Megértem.
*Zárja le ezzel az ügyet.*
- Nem tudom. Nem sok elfet ismerek, egy kezemen meg tudnám számolni mennyit. Nem tudom milyenek a fegyvereik.
*Azért közelebbről is megnézi, és nem lát igazán komoly különbséget köztük, de szíve joga Rorkirnak a jó öreg, bejáratot fegyvereinél maradni. Nem hibáztatja ezért őt, hiszen annak a súlyát, fogását ismeri már, és szokta meg.*
- Hüm.
*Pár hosszú pillanatig Relton íját nézi, láthatóan nagyon gondolkodik, hiszen nem tartja túl jó célzónak magát, és nem is az, csak szerencséje volt legutóbb, ugyanakkor azzal akár gyakorolhatna, és vadászatnál jól jöhetne.*
- Ez még jól jöhet szarvast lőni.
*Mondja, és összeszedi a nyilat, meg a hozzátartozó nyilakat tartalmazó tegezet is.*
- Erre gondolsz?
*Kérdezi, és Grawok kezeit átkutatva lehúzza róla a gyűrűt, majd Rorkirnak nyújtja oda.*
- Szép, különleges darab. Add az asszonyodnak, biztos tetszenek neki.
*Személy szerint Karheia nem adna túl rajta, mert eddig még nem igen látott ilyet, de az már Rorkir dolga, hogy ő miként dönt a tárgy sorsáról. Talál egy amulettet is Grawoknál, közelebbről megnézve pont olyan, mint a sajátja. El is rakja zsebébe. Talál szokatlan világító gombákat is, amiket elsőre nem ért, és ezt is megmutatja a férfinak. Kötelet is, azt a földre rakja. Ami már érdekesebb számára, és ahogy kihajtja arca rögtön fel is derül.*
- Hűha!
*A barbár felé fordítja, aki lehet nem is érti miért tetszik ez neki annyira.*
- Egy térkép. Nem olyan részletes, de azért fantasztikus.
*Mosolyogva fordítja újra maga felé, és ujjával lekövet bizonyos utakat. Talán mindegyik közül ez a leginkább kedvére való, ezért egy engedélykérő pillantás után el is rakja magának. Majd Synmira könyvtárában jobban megnézi magának.
Mindent lehetőleg egy kupacba pakol, az ásót leszámítva, ami kelleni fog még, majd a kancához viszi, és a nyeregre erősíti őket, vagy a férfira hagyja a dolog ezen részt. Neki nem kellenek, így szívesen hagyja Rorkirnak.*
- Van itt egy forrás valahol.
*Mondja, és közben saját lovához lép, majd előveszi a korábban már használt rongyokat. Cyprylanának hála legalább már nem kell sokat keresgélnie.*
- Ülj le addig, ne erőltesd túl. Innen nem messze van a thargok területe, ott van egy piac is, majd ott veszünk még rá pár apróságot. Rögtön jövök.
*Ha pedig nincs egyéb dolga, úgy sarkon is fordul a még korábban összetépkedett rongyokkal, hogy felkeresse az említett vízforrást.*
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 10:23:21
Üzenet elküldve: 2019-10-23 10:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Soreyl, és a saját maga keze nyomán hamar el is készül a kis viskószerűség, így némi büszkeség tölti el, mely ki is ül az arcára tagadhatatlanul. Bármilyen kis apróság ez, akkor is ő teremtette meg, és Brox igazán szeret alkotni, legalább annyira, mint rombolni.*
-A gyújtogatás? Hm. Persze.
*Azzal pihenésképpen egy fának dől oldalasan, és egyik lábát keresztbe teszi a földre, így mintha egy négyest alkotnának a lábszárai.*
-Az egyik tanácsos, ne kérdezd, nem tudom a nevét már, küldött egy törpét a laktanyára felszerelés címszóval. Hozott pár kardot, íjat, és persze a köpenyeket.
*Mutat a hátára.*
-Pár lovat is elvettünk tőle, hisz egy szekerét hatan húzták. Azzal jöttünk most.
*Mutat a paripákra.*
-No meg egy levelet, ami a tanácsos által volt aláírva és pecsételve. Valami ilyesmi volt benne, hogy menjetek tegyetek rendet, a szegénynegyedben van egy bűnözőtanya, satöbbi satöbbi, próbaképpen, meg amúgy is. Elmentünk, kiderült, hogy koldusok és szegények, de egyébként jó emberek. Ahogy beértünk a házba, valaki ránkzárta az ajtót, és begyújtották a ház melletti istállót, lángba borult az egész. Sikerült kimentenem a legtöbbjüket, mert a többiek az emeleten voltak egy kisfiú miatt, akire ráesett a tartógerenda. Sajnos nem bírta a füstöt, így ott halt meg. De mi megmaradtunk. Azok közül egyébként sokan eljöttek újoncnak nem sokkal az eset után, hogy ne történhessen több ilyen. Na pont ilyen emberek kellenek nekünk!
*Mondja, miközben nyel egyet a hirtelen sok beszéd miatt. Szemeiben tényleg látszik, hogy büszke rájuk, amiért nem féltek eljönni és beállni a sorba.*
-Grük látta a törpét egyébként a lángok között...Azt, aki hozta a lovakat és a többit. Arra következtettem, hogy csak ő lehetett a hunyó, hisz más nem is tudta, hogy odamegyünk pont akkor pont aznap.
*Fejti ki véleményét.*
-Elmeséltem a kémmesternek is, mert igen, ilyenünk is van, hogy kutassa fel ezt a törpét, mert mint később kiderült a legények is látni vélték aznap az istállóknál.
*Mondja majd kifújja magát.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy a tanácsos keze nincs benne a dologban, de először inkább a kishalat akarnám kihallgatni, mielőtt ráborítanám az asztalt a tanácsosra.
*Ecseteli, bár nem mintha ez ellenére lenne, sőt.*
-Csak találjuk meg. Xazdaar, azt hiszem ez a neve. Az őrmestert se értem, hogy a saját embereivel ilyen fontos információkat miért nem akar közölni.
*Rázza a fejét, gondol itt Grükre.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 10:27:57
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Soreyl, és a saját maga keze nyomán hamar el is készül a kis viskószerűség, így némi büszkeség tölti el, mely ki is ül az arcára tagadhatatlanul. Bármilyen kis apróság ez, akkor is ő teremtette meg, és Brox igazán szeret alkotni, legalább annyira, mint rombolni.*
-A gyújtogatás? Hm. Persze.
*Azzal pihenésképpen egy fának dől oldalasan, és egyik lábát keresztbe teszi a földre, így mintha egy négyest alkotnának a lábszárai.*
-Az egyik tanácsos, ne kérdezd, nem tudom a nevét már, küldött egy törpét a laktanyára felszerelés címszóval. Hozott pár kardot, íjat, és persze a köpenyeket.
*Mutat a hátára.*
-Pár lovat is elvettünk tőle, hisz egy szekerét hatan húzták. Azzal jöttünk most.
*Mutat a paripákra.*
-No meg egy levelet, ami a tanácsos által volt aláírva és pecsételve. Valami ilyesmi volt benne, hogy menjetek tegyetek rendet, a szegénynegyedben van egy bűnözőtanya, satöbbi satöbbi, próbaképpen, meg amúgy is. Elmentünk, kiderült, hogy koldusok és szegények, de egyébként jó emberek. Ahogy beértünk a házba, valaki ránkzárta az ajtót, és begyújtották a ház melletti istállót, lángba borult az egész. Sikerült kimentenem a legtöbbjüket, mert a többiek az emeleten voltak egy kisfiú miatt, akire ráesett a tartógerenda. Sajnos nem bírta a füstöt, így ott halt meg. De mi megmaradtunk. Azok közül egyébként sokan eljöttek újoncnak nem sokkal az eset után, hogy ne történhessen több ilyen. Na pont ilyen emberek kellenek nekünk!
*Mondja, miközben nyel egyet a hirtelen sok beszéd miatt. Szemeiben tényleg látszik, hogy büszke rájuk, amiért nem féltek eljönni és beállni a sorba.*
-Grük látta a törpét egyébként a lángok között...Azt, aki hozta a lovakat és a többit. Arra következtettem, hogy csak ő lehetett a hunyó, hisz más nem is tudta, hogy odamegyünk pont akkor pont aznap.
*Fejti ki véleményét.*
-Elmeséltem a kémmesternek is, mert igen, ilyenünk is van, hogy kutassa fel ezt a törpét, mert mint később kiderült a legények is látni vélték aznap az istállóknál.
*Mondja majd kifújja magát.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy a tanácsos keze nincs benne a dologban, de először inkább a kishalat akarnám kihallgatni, mielőtt ráborítanám az asztalt a tanácsosra.
*Ecseteli, bár nem mintha ez ellenére lenne, sőt.*
-Csak találjuk meg. Xazdaar, azt hiszem ez a neve. Az őrmestert se értem, hogy a saját embereivel ilyen fontos információkat miért nem akar közölni.
*Rázza a fejét, gondol itt Grükre.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 10:27:57
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 09:57:02
Üzenet elküldve: 2019-10-23 09:57:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Szerencsére Rheia tényleg hasonló népektől származhat, hogy ilyen könnyedén kezeli a helyzetet.*
-Nem lesz máskor ilyen. Csak tudod már régen harcoltam. Hosszú út a nagy vízen keresztül.
*Ezzel úgy érzi, hogy meg is magyarázta azt, amit talán nem is szorul magyarázatra. A lóval megbarátkozni látszik, így szépen kiköti, hogy ne kószálhasson el. Majd készségesen segít A tetemek cipekedésében.*
-Hát, őszintén szólva jobban bízom a saját acélomban. Ki tudja az elfek milyen pengéket kovácsolnak. Nem tűnnek olyan jónak.
*Mondja, miközben megvakarja a szakállát.*
-De nem akarom itt hagyni, ha érnek valamit. Tegyük fel a lóra. Persze, ha neked tetszik valamelyik nyugodtan tedd csak el.
*Ez amolyan nemes gesztus, legalábbis annak szánja.*
-Az a gyűrű viszont érdekesnek látszik.
*Mutat Grawok kezére, nem látott még ilyen ékszert. Majd Rheia szavai ismét felütnek benne valamit.*
-Hm? Milyen seb?
*Meglepetten néz le a testére, majd meglátja a bal lábán lévő vágást, melyből csordogál a vér lassacskán. ~El is felejtettem.~*
-Azt megkőszönném. Nem vagyok olyan botor, hogy büszkeségből hagyjak elfertőzni egy sebet.
*Mosolyog a nőre, majd ha úgy dönt, hogy segít neki, akkor azt készségesen hagyja is.*
*Szerencsére Rheia tényleg hasonló népektől származhat, hogy ilyen könnyedén kezeli a helyzetet.*
-Nem lesz máskor ilyen. Csak tudod már régen harcoltam. Hosszú út a nagy vízen keresztül.
*Ezzel úgy érzi, hogy meg is magyarázta azt, amit talán nem is szorul magyarázatra. A lóval megbarátkozni látszik, így szépen kiköti, hogy ne kószálhasson el. Majd készségesen segít A tetemek cipekedésében.*
-Hát, őszintén szólva jobban bízom a saját acélomban. Ki tudja az elfek milyen pengéket kovácsolnak. Nem tűnnek olyan jónak.
*Mondja, miközben megvakarja a szakállát.*
-De nem akarom itt hagyni, ha érnek valamit. Tegyük fel a lóra. Persze, ha neked tetszik valamelyik nyugodtan tedd csak el.
*Ez amolyan nemes gesztus, legalábbis annak szánja.*
-Az a gyűrű viszont érdekesnek látszik.
*Mutat Grawok kezére, nem látott még ilyen ékszert. Majd Rheia szavai ismét felütnek benne valamit.*
-Hm? Milyen seb?
*Meglepetten néz le a testére, majd meglátja a bal lábán lévő vágást, melyből csordogál a vér lassacskán. ~El is felejtettem.~*
-Azt megkőszönném. Nem vagyok olyan botor, hogy büszkeségből hagyjak elfertőzni egy sebet.
*Mosolyog a nőre, majd ha úgy dönt, hogy segít neki, akkor azt készségesen hagyja is.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-23 09:04:49
Üzenet elküldve: 2019-10-23 09:04:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Karheiának volt egy kósza gondolata, hogy maradjon még távol Rorkirtól, de nem hallgatott erre a megérzésre. Talán mert túl sok időt töltött Nozarin, és a többi nem barbár között, és ez az idő valahogy mégis feledtette vele az óvatosságot.
Ennek okán a barbár férfi hamarosan megragadja nyakát, és Karheia nem ellenkezik. Egyelőre legalábbis nem lát komoly fenyegetést, hiába a riasztó külső, a ködös tekintet, mert bensőjében valami, ami korábban óva intette, most megnyugtatja, hogy ez nem több némi kilengésnél. Szemrebbenés nélkül bámul bele Rorkir vadságtól ragyogó íriszeibe, és szépen türelmesen várja a felismerés pillanatát. Szerencséjére megérzése helyesnek bizonyul, és hamarosan a torkát szorító kézfej megenyhül, majd teljesen elmúlik. Törékeny nyakát akár könnyűszerrel összetörhette volna a férfi, de nem így történt, csak piros ujjnyomok maradnak utána.*
- Persze. Nem történt semmi.
*Nyugtatja meg a férfit, és kicsit megdörzsöli ugyan érzékennyé vált bőrét, de nem neheztel. Egyszer elnézhető, legközelebb viszont ilyen esetben biztosan gyomor tájékon döfi őt a tőrével, mert Karheia elnéző, és türelmes az övéivel, de nem minden áron.*
- Köszönöm.
*Biccent elismerően. Jól esnek neki ezek a szavak, hiszen thargként talán ez az egyik legnagyobb dicséret amit kaphat. Bátorság. Már egészen elfelejtette milyen, elvégre sokáig kellett másokról gondoskodnia, és meghunyászkodnia, de már nem tartozik felelősséggel csak saját életéért, és újra lehet önmaga.
Elsétál a szőke elfig, és lábainál megragadva oda húzza őt Grawok mellé, majd egy utolsó rántással nyögve közel egymás mellé kerülnek a tetemek. Ezután letérdel hozzájuk, és alaposan elkezdi átkutatni zsebeiket, ruháikat, hogy összeszedje ami náluk van.*
- Akad egy pár fegyver. Melyik tetszik neked?
*Kérdezi, miközben a férfi talán újdonsült hátasával ismerkedik. Úgy tűnik az állatnak majdnem mindegy, hogy kit kell cipelnie, bár talán Grawok nem volt akkora teher neki, mint amekkora a keménykötésű, termetes Rorkir lehet.*
- A sebed.
*Említi meg újra, hiszel letérdelve pont szemmagasságába esik neki a vérző terület, amikor a másik irányába pillant.*
- Ne ápoljam le? Az kellene még, hogy pár óra múlva teljesen legyengülj a vérhiány miatt.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Karheiának volt egy kósza gondolata, hogy maradjon még távol Rorkirtól, de nem hallgatott erre a megérzésre. Talán mert túl sok időt töltött Nozarin, és a többi nem barbár között, és ez az idő valahogy mégis feledtette vele az óvatosságot.
Ennek okán a barbár férfi hamarosan megragadja nyakát, és Karheia nem ellenkezik. Egyelőre legalábbis nem lát komoly fenyegetést, hiába a riasztó külső, a ködös tekintet, mert bensőjében valami, ami korábban óva intette, most megnyugtatja, hogy ez nem több némi kilengésnél. Szemrebbenés nélkül bámul bele Rorkir vadságtól ragyogó íriszeibe, és szépen türelmesen várja a felismerés pillanatát. Szerencséjére megérzése helyesnek bizonyul, és hamarosan a torkát szorító kézfej megenyhül, majd teljesen elmúlik. Törékeny nyakát akár könnyűszerrel összetörhette volna a férfi, de nem így történt, csak piros ujjnyomok maradnak utána.*
- Persze. Nem történt semmi.
*Nyugtatja meg a férfit, és kicsit megdörzsöli ugyan érzékennyé vált bőrét, de nem neheztel. Egyszer elnézhető, legközelebb viszont ilyen esetben biztosan gyomor tájékon döfi őt a tőrével, mert Karheia elnéző, és türelmes az övéivel, de nem minden áron.*
- Köszönöm.
*Biccent elismerően. Jól esnek neki ezek a szavak, hiszen thargként talán ez az egyik legnagyobb dicséret amit kaphat. Bátorság. Már egészen elfelejtette milyen, elvégre sokáig kellett másokról gondoskodnia, és meghunyászkodnia, de már nem tartozik felelősséggel csak saját életéért, és újra lehet önmaga.
Elsétál a szőke elfig, és lábainál megragadva oda húzza őt Grawok mellé, majd egy utolsó rántással nyögve közel egymás mellé kerülnek a tetemek. Ezután letérdel hozzájuk, és alaposan elkezdi átkutatni zsebeiket, ruháikat, hogy összeszedje ami náluk van.*
- Akad egy pár fegyver. Melyik tetszik neked?
*Kérdezi, miközben a férfi talán újdonsült hátasával ismerkedik. Úgy tűnik az állatnak majdnem mindegy, hogy kit kell cipelnie, bár talán Grawok nem volt akkora teher neki, mint amekkora a keménykötésű, termetes Rorkir lehet.*
- A sebed.
*Említi meg újra, hiszel letérdelve pont szemmagasságába esik neki a vérző terület, amikor a másik irányába pillant.*
- Ne ápoljam le? Az kellene még, hogy pár óra múlva teljesen legyengülj a vérhiány miatt.
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-22 22:38:43
Üzenet elküldve: 2019-10-22 22:38:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Brox kicsit kibővíti azon információk halmazát amelyek eddig a kis gallyházat magyarázták.*
~Így már érthetőbb is.~
*Reagál a mondatokra Perchipfell. Soreyl arcán is ez tükröződik, és így már kicsit nyugodtabban dolgozik. Amikor az merül fel, hogy lehet ellenségük követi őket, mint egy mellékes dologra rákérdez.*
-Beszéltek a legények valami gyújtogatóról. Mesélsz az esetről?
*Kérdezi tisztelettudóan. Jó lenne tudni, hogy mire vigyázzon a lovag, mielőtt őt is felrobbantják. Nem lenne kellemes egy bánya balesetben meghalni.*
~Sok mindenre gondoltam már a halálommal kapcsolatban, de hogy egy bányába halok meg nem gondoltam volna soha. Pláne nem egy berobbanó bányában.~
*Gondolja magában, és Perchi is csak bólogat a fejében. Érdeklődően kérdezi.*
~Miért Soreyl. Neked milyen halál jutott eddig eszedbe?~
*Érdeklődik a kard, és a lovag készséggel válaszol amíg a kezei a tákolmányon dolgoznak.*
~Csupa kézenfekvőn. *Kezdi a férfi* Olyanon amire azt mondanák hogy szakmai ártalom. Felfal egy szörny, felőröl egy túlerő, megmérgeznek, vagy álmomban megölnek a rosszakarók.~
*A kard félig tréfásan teszi kérdez vissza.*
~Akkor nem is szerepel semmilyen tervedbe, hogy sokáig élsz? Csak hogy én is úgy tervezzek.~
*Soreyl arca kicsit mosolyra húzódik amíg a kis rögtönzött kis sátracskát készítgeti. Befedi leveles ágakkal, hasonlók.*
~Hova terveznél? Egy kard vagy?~
*Kérdezi érdeklődőn, amire Perchi válasza már a csípőben van, és tüzelésre kész.*
~Igenis tervezek, ugyanis én halálod után megmaradok. Maydeleinehez kerülök ahogy a papíros is mutatja a zsebedben. Ő sokkal tovább él mint egy átlag ember, így nála elidőzhetek egy darabig ha te meg találsz dögleni. Ő nem gyakran fog engem forgatni azt hiszem, de nem panaszkodom. Sokkal szebb látvány lesz mint te.~
*Ugratja barátját, aki ezen jót derül magában. Most egészen van hangulata a kardjához.*
~Ha hosszú és tartalmas életem lesz, úgy Maydeleine és én egy házban lakunk majd valahol Artheniorban. Szép ház, de nem kirívó. Inkább egy tehetősebb szegénynegyedi házacska, mint egy olcsóbb gazdagnegyedi villa nem igaz?~
*Kérdezi magától, és kardjától amíg elképzeli jövőbeli házát. Lelki szemei előtt szinte látja a rózsás előkertel övezett, kövezett utat ami a tölgyfa ajtóig vezet a kovácsoltvas kerítéstől. A kőfalba ékelt barna ajtó egy kellemesen meleg színű előtérbe nyílik, ahol letehetik sáros csizmájukat, és fogadhatják esetleges vendégeiket. Az előtérbe még egy nagyobb tükröt is képzel, kézzel faragott fa keretben, amiben Maydeleine minden reggel ellenőrizhetné tökéletes öltözékét, Soreyl pedig azt hogy nem e rontott el valamit ebédkor. Látja mag előtt az előszobából nyíló további ajtókat. Hármat. Minden falra egyet. Szembe egy étkező, és konyha. Hatalmas asztallal, hogy sok ember elférjen, mellette egy kicsit kisebbel, viszont kényelmes, prémekkel borított székekkel, hosszabb tartalmasabb beszélgetésekkel. Balra egy kellemes fürdő várná ha bemenne. Széles félhordó szerű dézsával, és parázskályhával, hogy felmelegíthesse a vizet. Jobbra pedig a tágas háló nyílna. Hatalmas szekrénnyel, hatalmas ággyal, és egy háromszemélyes dívánnyal nézne szembe a kandalló, ami hideg éjszakákon melegítené fel a párocskát, ha éppen egymás melegsége nem segítene a dolgon. Soreyl annyira elréved munka közben, hogy a legapróbb részletekbe is bele gondol. Orgona illatot képzel a házikóba, és konyhakertet hátra. Szinte az ébenfa bútorok faragását is látja a szeme előtt. Éppen az ágyat képzeli el maradéktalan pontossággal, mikor Brox szól, hogy ő lassan elkészül a munka rá eső részével. Soreyl keze is járt, amíg gondolkodott, így ő is megszemléli művét, miután egy kicsit megrázza fejét, hogy visszatérjen a Maytelen valóságba. Ezt ugyan szomorúan teszi, de készséggel.*
-Pardon. Elkalandoztam.
*Szabadkozik kicsit, de hangja inkább olyan megszokott, minta reflexből mondaná. Brox tovább legitimálja a silány levélpalota létezését egy rövid kis csellel, amire Soreyl is csak bólogat.*
-Én pedig azonnal helyeselnék, és még azt is eljátszanám, hogy hogy vadászok karddal.
*Teszi hozzá tréfából. Ritkán szokott az ember fia lőfegyver nélkül vadászni, persze Soreyl a vadcsapdák híve. Elég kirakni, és vár. Ismer is nem egyet, nem kettőt. A hurokcsapdák, és a veremcsapdák is a kisujjában vannak. Ezt fel is veti mind a tréfa szintjén mind komolyan.*
-De akár csapdákkal is vadászhatunk. Nagyon hatékony, és csak várni kell. Ezért a kunyhó ugye. *Mutat a kalyibára.* Tudok egyet kettőt, körberakhatom a tábort.
*Mondja, és mély hangjából nem lehet leszűrni, hogy komolyan gondolja e vagy sem. Talán ő sem tudja.*
*Brox kicsit kibővíti azon információk halmazát amelyek eddig a kis gallyházat magyarázták.*
~Így már érthetőbb is.~
*Reagál a mondatokra Perchipfell. Soreyl arcán is ez tükröződik, és így már kicsit nyugodtabban dolgozik. Amikor az merül fel, hogy lehet ellenségük követi őket, mint egy mellékes dologra rákérdez.*
-Beszéltek a legények valami gyújtogatóról. Mesélsz az esetről?
*Kérdezi tisztelettudóan. Jó lenne tudni, hogy mire vigyázzon a lovag, mielőtt őt is felrobbantják. Nem lenne kellemes egy bánya balesetben meghalni.*
~Sok mindenre gondoltam már a halálommal kapcsolatban, de hogy egy bányába halok meg nem gondoltam volna soha. Pláne nem egy berobbanó bányában.~
*Gondolja magában, és Perchi is csak bólogat a fejében. Érdeklődően kérdezi.*
~Miért Soreyl. Neked milyen halál jutott eddig eszedbe?~
*Érdeklődik a kard, és a lovag készséggel válaszol amíg a kezei a tákolmányon dolgoznak.*
~Csupa kézenfekvőn. *Kezdi a férfi* Olyanon amire azt mondanák hogy szakmai ártalom. Felfal egy szörny, felőröl egy túlerő, megmérgeznek, vagy álmomban megölnek a rosszakarók.~
*A kard félig tréfásan teszi kérdez vissza.*
~Akkor nem is szerepel semmilyen tervedbe, hogy sokáig élsz? Csak hogy én is úgy tervezzek.~
*Soreyl arca kicsit mosolyra húzódik amíg a kis rögtönzött kis sátracskát készítgeti. Befedi leveles ágakkal, hasonlók.*
~Hova terveznél? Egy kard vagy?~
*Kérdezi érdeklődőn, amire Perchi válasza már a csípőben van, és tüzelésre kész.*
~Igenis tervezek, ugyanis én halálod után megmaradok. Maydeleinehez kerülök ahogy a papíros is mutatja a zsebedben. Ő sokkal tovább él mint egy átlag ember, így nála elidőzhetek egy darabig ha te meg találsz dögleni. Ő nem gyakran fog engem forgatni azt hiszem, de nem panaszkodom. Sokkal szebb látvány lesz mint te.~
*Ugratja barátját, aki ezen jót derül magában. Most egészen van hangulata a kardjához.*
~Ha hosszú és tartalmas életem lesz, úgy Maydeleine és én egy házban lakunk majd valahol Artheniorban. Szép ház, de nem kirívó. Inkább egy tehetősebb szegénynegyedi házacska, mint egy olcsóbb gazdagnegyedi villa nem igaz?~
*Kérdezi magától, és kardjától amíg elképzeli jövőbeli házát. Lelki szemei előtt szinte látja a rózsás előkertel övezett, kövezett utat ami a tölgyfa ajtóig vezet a kovácsoltvas kerítéstől. A kőfalba ékelt barna ajtó egy kellemesen meleg színű előtérbe nyílik, ahol letehetik sáros csizmájukat, és fogadhatják esetleges vendégeiket. Az előtérbe még egy nagyobb tükröt is képzel, kézzel faragott fa keretben, amiben Maydeleine minden reggel ellenőrizhetné tökéletes öltözékét, Soreyl pedig azt hogy nem e rontott el valamit ebédkor. Látja mag előtt az előszobából nyíló további ajtókat. Hármat. Minden falra egyet. Szembe egy étkező, és konyha. Hatalmas asztallal, hogy sok ember elférjen, mellette egy kicsit kisebbel, viszont kényelmes, prémekkel borított székekkel, hosszabb tartalmasabb beszélgetésekkel. Balra egy kellemes fürdő várná ha bemenne. Széles félhordó szerű dézsával, és parázskályhával, hogy felmelegíthesse a vizet. Jobbra pedig a tágas háló nyílna. Hatalmas szekrénnyel, hatalmas ággyal, és egy háromszemélyes dívánnyal nézne szembe a kandalló, ami hideg éjszakákon melegítené fel a párocskát, ha éppen egymás melegsége nem segítene a dolgon. Soreyl annyira elréved munka közben, hogy a legapróbb részletekbe is bele gondol. Orgona illatot képzel a házikóba, és konyhakertet hátra. Szinte az ébenfa bútorok faragását is látja a szeme előtt. Éppen az ágyat képzeli el maradéktalan pontossággal, mikor Brox szól, hogy ő lassan elkészül a munka rá eső részével. Soreyl keze is járt, amíg gondolkodott, így ő is megszemléli művét, miután egy kicsit megrázza fejét, hogy visszatérjen a Maytelen valóságba. Ezt ugyan szomorúan teszi, de készséggel.*
-Pardon. Elkalandoztam.
*Szabadkozik kicsit, de hangja inkább olyan megszokott, minta reflexből mondaná. Brox tovább legitimálja a silány levélpalota létezését egy rövid kis csellel, amire Soreyl is csak bólogat.*
-Én pedig azonnal helyeselnék, és még azt is eljátszanám, hogy hogy vadászok karddal.
*Teszi hozzá tréfából. Ritkán szokott az ember fia lőfegyver nélkül vadászni, persze Soreyl a vadcsapdák híve. Elég kirakni, és vár. Ismer is nem egyet, nem kettőt. A hurokcsapdák, és a veremcsapdák is a kisujjában vannak. Ezt fel is veti mind a tréfa szintjén mind komolyan.*
-De akár csapdákkal is vadászhatunk. Nagyon hatékony, és csak várni kell. Ezért a kunyhó ugye. *Mutat a kalyibára.* Tudok egyet kettőt, körberakhatom a tábort.
*Mondja, és mély hangjából nem lehet leszűrni, hogy komolyan gondolja e vagy sem. Talán ő sem tudja.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-22 19:42:31
Üzenet elküldve: 2019-10-22 19:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Kedvesen mosolyog Lynre mikor az átveszi tőle a fény fakasztásához szükséges eszközöket. Másik, feszengő társának csak foghegyről odaveti.*
- Nem, szerintem jó embernek adtam. *Mondja, miközben elképzeli, ahogy a lámpás fényében újra felragyogni látja a mágus testének gyönyörű aranyszínű mintázatát.
Feltűnik neki, milyen ingerlékeny a lovas, ezt meg is jegyzi suttogva kis szőrös társa fülébe, akit továbbra is két karja közt tart.*
- Nézd csak, mennyire toporzékol valamin. De te csak ne is törődj vele, nem érdemes.
*Ezek után pedig dúdolni kezd egy rögtönzött dallamot, s közben a karjában tartott állatot ritmusra dajkálja. Furcsának tűnhet, hogy bár másokat igen hamar „megkeresztel”, a görénynek mégsem adott semmilyen nevet. Ennek oka igazán egyszerű. Vanna szerint, ha valaminek nevet adunk, azzal veszít a varázsából, hiszen akkor megszűnik egy apró rejtély, amely egészen addig sejtelmessé tette. Ezt pedig nagyon nem szeretné ebben az esetben. Az sem elképzelhetetlen, hogy sohasem fog neki nevet adni, de az mindenesetre bizonyos, ha mégis úgy dönt, elnevezi, azelőtt mindenképpen alaposabban meg akarja ismerni őt. Bizonyos értelemben akkor is elvész majd a varázs, de akkor ez már nem lesz annyira szomorú, hiszen átveszi a helyét egy másfajta csoda: a megismerés általi összhang.
Ami a másik két társát illeti, egyelőre nem igazán fenyegeti őket a megismerés általi összhang, sőt, úgy tűnik minél többet tudnak egymásról, annál inkább oka van mindegyiküknek, hogy a hajszálaik égnek meredjenek. Ez alól talán kivétel Vanna és Lyn kapcsolata, de még egyelőre ez is eléggé kezdeti fázisban van. Hirtelen abbahagyja a dudorászást, majd, hogy kissé megtörje a jeget, valamint ő is kivehesse részét a társalgásból, ezúttal Vanna kezd kérdezősködésbe.*
- Nektek mi a kedvenc színetek?
*Kedvesen mosolyog Lynre mikor az átveszi tőle a fény fakasztásához szükséges eszközöket. Másik, feszengő társának csak foghegyről odaveti.*
- Nem, szerintem jó embernek adtam. *Mondja, miközben elképzeli, ahogy a lámpás fényében újra felragyogni látja a mágus testének gyönyörű aranyszínű mintázatát.
Feltűnik neki, milyen ingerlékeny a lovas, ezt meg is jegyzi suttogva kis szőrös társa fülébe, akit továbbra is két karja közt tart.*
- Nézd csak, mennyire toporzékol valamin. De te csak ne is törődj vele, nem érdemes.
*Ezek után pedig dúdolni kezd egy rögtönzött dallamot, s közben a karjában tartott állatot ritmusra dajkálja. Furcsának tűnhet, hogy bár másokat igen hamar „megkeresztel”, a görénynek mégsem adott semmilyen nevet. Ennek oka igazán egyszerű. Vanna szerint, ha valaminek nevet adunk, azzal veszít a varázsából, hiszen akkor megszűnik egy apró rejtély, amely egészen addig sejtelmessé tette. Ezt pedig nagyon nem szeretné ebben az esetben. Az sem elképzelhetetlen, hogy sohasem fog neki nevet adni, de az mindenesetre bizonyos, ha mégis úgy dönt, elnevezi, azelőtt mindenképpen alaposabban meg akarja ismerni őt. Bizonyos értelemben akkor is elvész majd a varázs, de akkor ez már nem lesz annyira szomorú, hiszen átveszi a helyét egy másfajta csoda: a megismerés általi összhang.
Ami a másik két társát illeti, egyelőre nem igazán fenyegeti őket a megismerés általi összhang, sőt, úgy tűnik minél többet tudnak egymásról, annál inkább oka van mindegyiküknek, hogy a hajszálaik égnek meredjenek. Ez alól talán kivétel Vanna és Lyn kapcsolata, de még egyelőre ez is eléggé kezdeti fázisban van. Hirtelen abbahagyja a dudorászást, majd, hogy kissé megtörje a jeget, valamint ő is kivehesse részét a társalgásból, ezúttal Vanna kezd kérdezősködésbe.*
- Nektek mi a kedvenc színetek?
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-22 09:31:02
Üzenet elküldve: 2019-10-22 09:31:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir lábából folyik a vér, de ellenfele máris hátrébb ugrik a csapás után, hogy elejét vegye egy újabb találatnak. Talán a szellemek közbenjárása miatt, talán saját határait átlépve a harc hevében, de a támadása eltalálja Grawokot. Ugyan a nő kardját tudta hárítani, az övével már nem bír. Hatalmas erővel sújt le a sötételfre, közben el is kiáltja magát, ezt nem is direkt teszi, talán csak egy ösztön. A penge éle befúródik a húsba, egészen a nyakától le a mellkasáig. Egy pillanatnyi csend, csak a spriccelő vér hangja hallatszik, és a zihálás. Aztán elhull a férfi. Térdre rogy, majd a porba esik. Rorkir elengedi kardját, már nincs rá szüksége ebben a helyzetben. Az élettelen test magával rántja azt. Ahogy Karheia közelebb lép, és a vállához ér, szinte tudattalanul cselekszik. Annyira él benne még az ütközet heves, hogy gondolkodás nélkül fordul a lány felé, s közelebbi kezével rámarkol a torkára, ha teheti. Csak egy pillanat az egész, halványan megszorítja, mintha csak egy következő ellenség lenne. Talán eddig nem is láthatta ilyen közelről Rorkir arcát a nő. Vicsorogva néz rá, arca csupa vér Grawoknak hála, szemei elkerekedettek, és szinte az egész egy fekete lyuk. Haja kócos az izzadságtól, a vér az arcáról pedig talán még a fogaira is rácsorogbak, miközben zihálva próbál levegőhöz jutni, legalábbis többhöz. Úgy festhet, mint egy igazi vadállat. A nő hangja húzza vissza a valóságba, és ha megfogta a torkát, úgy nyomban el is engedi. Szemeibe visszatér az értelem, és hörgő hangon szólal meg.*
-Sajnálom! Remélem jól vagy.
*Őszinte megbánás látszik rajta, tényleg nem bántaná őt.*
-Köszönöm. Te pedig nagyon bátor vagy! A népes büszke lehet rád, ahogy te is magadra!
*Mondja, majd a halott férfira néz. Talpával a testére tapos, hogy egy nagy lendülettel kihúzza a kardot belőle. Talán még egy furcsa hangot is kiad, ahogy összeszorul a rekeszizma a hirtelen erőkifejtéstől. Immár kezében a kard, másik kezével felveszi fejszéjét is a földről, majd így két kezét az égnek emelve kiált egy hatalmasat, ezzel kiengedve a benne felgyűlt energiákat. Majd elteszi fegyvereit a helyükre.*
-Ja. Remélem nem jön egy harmadik.
*Mondja büszke vigyorral az arcán. Nagyot sóhajt, majd segít a nőnek, amiben csak tud. Mikor előkerül a ló, meglepetten hallgatja a másik szavait.*
-Úgy gondolod? Talán igazad lehet.
*Bólogat, miközben lassan odasétál az állathoz, és óvatosan megsimogatja az orrát, s népe nyelvén nyugtatja azt. Talán furcsa lehet így látni őt, ezt a gyengéd és odaadó oldalát nem sokkal azután, hogy legyilkolt két elfet is, bár az egyik sötétebb volt, mint a másik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir lábából folyik a vér, de ellenfele máris hátrébb ugrik a csapás után, hogy elejét vegye egy újabb találatnak. Talán a szellemek közbenjárása miatt, talán saját határait átlépve a harc hevében, de a támadása eltalálja Grawokot. Ugyan a nő kardját tudta hárítani, az övével már nem bír. Hatalmas erővel sújt le a sötételfre, közben el is kiáltja magát, ezt nem is direkt teszi, talán csak egy ösztön. A penge éle befúródik a húsba, egészen a nyakától le a mellkasáig. Egy pillanatnyi csend, csak a spriccelő vér hangja hallatszik, és a zihálás. Aztán elhull a férfi. Térdre rogy, majd a porba esik. Rorkir elengedi kardját, már nincs rá szüksége ebben a helyzetben. Az élettelen test magával rántja azt. Ahogy Karheia közelebb lép, és a vállához ér, szinte tudattalanul cselekszik. Annyira él benne még az ütközet heves, hogy gondolkodás nélkül fordul a lány felé, s közelebbi kezével rámarkol a torkára, ha teheti. Csak egy pillanat az egész, halványan megszorítja, mintha csak egy következő ellenség lenne. Talán eddig nem is láthatta ilyen közelről Rorkir arcát a nő. Vicsorogva néz rá, arca csupa vér Grawoknak hála, szemei elkerekedettek, és szinte az egész egy fekete lyuk. Haja kócos az izzadságtól, a vér az arcáról pedig talán még a fogaira is rácsorogbak, miközben zihálva próbál levegőhöz jutni, legalábbis többhöz. Úgy festhet, mint egy igazi vadállat. A nő hangja húzza vissza a valóságba, és ha megfogta a torkát, úgy nyomban el is engedi. Szemeibe visszatér az értelem, és hörgő hangon szólal meg.*
-Sajnálom! Remélem jól vagy.
*Őszinte megbánás látszik rajta, tényleg nem bántaná őt.*
-Köszönöm. Te pedig nagyon bátor vagy! A népes büszke lehet rád, ahogy te is magadra!
*Mondja, majd a halott férfira néz. Talpával a testére tapos, hogy egy nagy lendülettel kihúzza a kardot belőle. Talán még egy furcsa hangot is kiad, ahogy összeszorul a rekeszizma a hirtelen erőkifejtéstől. Immár kezében a kard, másik kezével felveszi fejszéjét is a földről, majd így két kezét az égnek emelve kiált egy hatalmasat, ezzel kiengedve a benne felgyűlt energiákat. Majd elteszi fegyvereit a helyükre.*
-Ja. Remélem nem jön egy harmadik.
*Mondja büszke vigyorral az arcán. Nagyot sóhajt, majd segít a nőnek, amiben csak tud. Mikor előkerül a ló, meglepetten hallgatja a másik szavait.*
-Úgy gondolod? Talán igazad lehet.
*Bólogat, miközben lassan odasétál az állathoz, és óvatosan megsimogatja az orrát, s népe nyelvén nyugtatja azt. Talán furcsa lehet így látni őt, ezt a gyengéd és odaadó oldalát nem sokkal azután, hogy legyilkolt két elfet is, bár az egyik sötétebb volt, mint a másik.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-22 08:42:46
Üzenet elküldve: 2019-10-22 08:42:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
-Őszintén szólva nem akarnék itt éjszakázni.
*Kezd bele a mondatba, vagy inkább magyarázatba, ha úgy tetszik.*
-De talán ez kicsit levezeti a felesleges energiákat. No meg.
*Persze csak ezért nem állna neki egy ilyen akciónak.*
-Azért nem jön rosszul. Az sem biztos, hogy valaki nem ólálkodik utánunk. Sok ellenségünk van a városban, nem tudni, hogy ki akarja a vesztünket.
*Gondol itt elsősorban az Őrségre, semmint konkrétan saját magukra.*
-Reméltem, hogy nem ijedsz meg egy kis tennivalótól.
*Teszi hozzá még a korábbihoz, és barátságosan mosolyog Soreylre. Azzal ő is elkezdi végezni a maga dolgát. Segít a másiknak, amiben tud. Ő maga is épített már hasonlókat. Ennek nem is az lenne a funkciója, hogy védhető legyen, vagy valami, inkább csak egy kis fekvőhely, ha esetleg netán szükség lenne rá.*
-Ez mindjárt kész.
*Mondja, miközben az apró verejtéket letörli a homlokáról.*
-Tudod így jobb érzésem van. Ha bárki erre járna, netán egy felderítő a bányából, akár még azt is mondhatjuk, hogy csak itt vadászgatunk. Nézd, itt a kunyhónk.
*Von vállat, igazság szerint csak nem szeret egy helyben ülni, valamit csinálnia kell egy idő után, hogy ne legyen ideges. No meg így a munka közben tud gondolkozni a Krenkatauron, hogy hogy lenne érdemes nekivágni pontosan.*
-Őszintén szólva nem akarnék itt éjszakázni.
*Kezd bele a mondatba, vagy inkább magyarázatba, ha úgy tetszik.*
-De talán ez kicsit levezeti a felesleges energiákat. No meg.
*Persze csak ezért nem állna neki egy ilyen akciónak.*
-Azért nem jön rosszul. Az sem biztos, hogy valaki nem ólálkodik utánunk. Sok ellenségünk van a városban, nem tudni, hogy ki akarja a vesztünket.
*Gondol itt elsősorban az Őrségre, semmint konkrétan saját magukra.*
-Reméltem, hogy nem ijedsz meg egy kis tennivalótól.
*Teszi hozzá még a korábbihoz, és barátságosan mosolyog Soreylre. Azzal ő is elkezdi végezni a maga dolgát. Segít a másiknak, amiben tud. Ő maga is épített már hasonlókat. Ennek nem is az lenne a funkciója, hogy védhető legyen, vagy valami, inkább csak egy kis fekvőhely, ha esetleg netán szükség lenne rá.*
-Ez mindjárt kész.
*Mondja, miközben az apró verejtéket letörli a homlokáról.*
-Tudod így jobb érzésem van. Ha bárki erre járna, netán egy felderítő a bányából, akár még azt is mondhatjuk, hogy csak itt vadászgatunk. Nézd, itt a kunyhónk.
*Von vállat, igazság szerint csak nem szeret egy helyben ülni, valamit csinálnia kell egy idő után, hogy ne legyen ideges. No meg így a munka közben tud gondolkozni a Krenkatauron, hogy hogy lenne érdemes nekivágni pontosan.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-22 00:06:07
Üzenet elküldve: 2019-10-22 00:06:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Noha Soreyl egyáltalán nem gondolt ilyen összefüggésre a mondatai között, így Brox szavait kicsit erősnek tartja. Nem megy ebbe bele. Nem érzi szükségét, és felesleges szájtépéshez sincs most kedve. No meg mire felemlegethetné, addigra a parancsnokhelyettes is tónust vált, azt a katona félét. Soreyl csak hivatalos környezetben szokta meg ezt a beszédet, és kisugárzást, amit úgy dobál magán a másik mint levelet az őszi szél.*
~Nagyon erős személyiség meg kell hagyni.~
*Mondja Perchi, de most ő sem úgy gondolja, ahogy szokta. A hirtelen hangsúlyváltásra Soreyl felvonja fél szemöldökét. Úgy érzi magyarázatra szorul az ő része a dologban, mert mintha nem lenne tiszta Broxnak a lovag hozzáállása.*
-Nem hinném hogy lett volna apelláta. Nem habozni jöttem Brox.
*Mondja semleges határozottsággal. Lehet most a lovag túlérzékeny de az erős hangnem ilyen hirtelen, és a szóhasználat azt engedte feltételezni neki, amit nem akart gondolni.*
~Csak nem gondolja hogy megijedtem? Hogy visszavonulnék?~
*Kérdezi magától, de szokványosan ilyen helyzetekben a kard felel.*
~Vagy csak ő is bolond, és a kardjával beszélget. Sose lehet tudni.~
*Tréfálja le a dolgot Perchipfell, és ennek hála a lovag pont eddig vette komolyan a dolgot. Olykor a mesterkard igen jól megoldja Soreyl aggályait a humorával. Mondjuk olykor meg nem. Ha a beszélgetés itt nem harapódzik el, akkor végighallgatja a parancsnokhelyettes ötletét, arról, hogy verjenek tábort. Noha Soreyl nem ért vele egyet, nincs értelme vitáznia. Bólint és csak annyit tesz hozzá.*
-Ahogy gondolod.
*Mondja mély hangján, és ha mást nem tesz, vagy mond a férfi, úgy cselekvésre is indul. Először is beszerzi az anyagokat. Nem megy messzire olyan húsz lépésre a lovaktól és az általuk jelölt bázisról. A terület fákkal bőven fedett, és vastagabb ágakat könnyű szerrel tördelhet a lovag. Több körrel is megfordul mire összegyűjt egy kisebb kupaccal. Eztuán levág egy métert a kötélből ami az övén lóg. Annak tovább szabdalt kis darabjaival megkötheti, a nagyon instabil részeket. Épített már kalyibát Erdőmélyén, és Vadvédet is két kezével húzta fel, így tapasztalt kezei teszik a dolgukat. Nagyjából két óra alatt sikerül egyedül is összerittyentenie valamit, de ha Brox is segít, úgy közel egy masszív kis vityílót sikerül összeeszkábálniuk. No nem egy ostromfal, vagy végvár, Még egy bogártól se védene de arra hogy ketten akár megaludjanak benne éjszakára megteszi.*
~Mondjuk ha baj van, én nem ide fújnék visszavonulót.~
*Gondolja magában. Egyre jobban kezd benne megerősödni az ismeretlen éltető ereje. Izgatott a küldetés miatt, és Alig várja, hogy meginduljanak a bányabörtön felé. A szóban forgó irányba néz, és megfeszülnek izmai. Mintha valami hideg szél fújna onnan, de lehet csak érzékei játszanak a lovaggal.*
*Noha Soreyl egyáltalán nem gondolt ilyen összefüggésre a mondatai között, így Brox szavait kicsit erősnek tartja. Nem megy ebbe bele. Nem érzi szükségét, és felesleges szájtépéshez sincs most kedve. No meg mire felemlegethetné, addigra a parancsnokhelyettes is tónust vált, azt a katona félét. Soreyl csak hivatalos környezetben szokta meg ezt a beszédet, és kisugárzást, amit úgy dobál magán a másik mint levelet az őszi szél.*
~Nagyon erős személyiség meg kell hagyni.~
*Mondja Perchi, de most ő sem úgy gondolja, ahogy szokta. A hirtelen hangsúlyváltásra Soreyl felvonja fél szemöldökét. Úgy érzi magyarázatra szorul az ő része a dologban, mert mintha nem lenne tiszta Broxnak a lovag hozzáállása.*
-Nem hinném hogy lett volna apelláta. Nem habozni jöttem Brox.
*Mondja semleges határozottsággal. Lehet most a lovag túlérzékeny de az erős hangnem ilyen hirtelen, és a szóhasználat azt engedte feltételezni neki, amit nem akart gondolni.*
~Csak nem gondolja hogy megijedtem? Hogy visszavonulnék?~
*Kérdezi magától, de szokványosan ilyen helyzetekben a kard felel.*
~Vagy csak ő is bolond, és a kardjával beszélget. Sose lehet tudni.~
*Tréfálja le a dolgot Perchipfell, és ennek hála a lovag pont eddig vette komolyan a dolgot. Olykor a mesterkard igen jól megoldja Soreyl aggályait a humorával. Mondjuk olykor meg nem. Ha a beszélgetés itt nem harapódzik el, akkor végighallgatja a parancsnokhelyettes ötletét, arról, hogy verjenek tábort. Noha Soreyl nem ért vele egyet, nincs értelme vitáznia. Bólint és csak annyit tesz hozzá.*
-Ahogy gondolod.
*Mondja mély hangján, és ha mást nem tesz, vagy mond a férfi, úgy cselekvésre is indul. Először is beszerzi az anyagokat. Nem megy messzire olyan húsz lépésre a lovaktól és az általuk jelölt bázisról. A terület fákkal bőven fedett, és vastagabb ágakat könnyű szerrel tördelhet a lovag. Több körrel is megfordul mire összegyűjt egy kisebb kupaccal. Eztuán levág egy métert a kötélből ami az övén lóg. Annak tovább szabdalt kis darabjaival megkötheti, a nagyon instabil részeket. Épített már kalyibát Erdőmélyén, és Vadvédet is két kezével húzta fel, így tapasztalt kezei teszik a dolgukat. Nagyjából két óra alatt sikerül egyedül is összerittyentenie valamit, de ha Brox is segít, úgy közel egy masszív kis vityílót sikerül összeeszkábálniuk. No nem egy ostromfal, vagy végvár, Még egy bogártól se védene de arra hogy ketten akár megaludjanak benne éjszakára megteszi.*
~Mondjuk ha baj van, én nem ide fújnék visszavonulót.~
*Gondolja magában. Egyre jobban kezd benne megerősödni az ismeretlen éltető ereje. Izgatott a küldetés miatt, és Alig várja, hogy meginduljanak a bányabörtön felé. A szóban forgó irányba néz, és megfeszülnek izmai. Mintha valami hideg szél fújna onnan, de lehet csak érzékei játszanak a lovaggal.*
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-21 21:12:44
Üzenet elküldve: 2019-10-21 21:12:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Népe szavai nem elsősorban Grawok megzavarására szolgált, de örült volna, ha valamelyest sikerült volna neki, és ezzel Rorkir elkerülhette volna a sérülést. Sajnos ez nem így történik, de Karheia nem esik kétségbe, helyette még átszellemültebben feszül neki. Sajnos eltökéltsége nem teszi sikeresebbé támadását, és hiába szorítja össze csikorogva fogait, a pengék egymásnak feszülnek, de nem billen el egyikük oldalára sem a mérleg. Illetve de, de nem általa, hanem Rorkirnak köszönhetően.
Hangosan szuszogva, nem is! Lihegve figyeli, ahogy a mélységi húsába metsz a penge, és ijesztő gyorsasággal kezd el gyengülni. Szemrebbenés nélkül követi nyomon a véres, mocskos utolsó pillanatot, de lát abban némi szépséget. Kicsit el is szomorítja, mint minden alkalommal, amikor egy élet kihuny.
Egy darabig csak áll, nézi a tetemet. Töpreng, feldolgozza az eseményeket, és legfőképpen kifújja magát. Végtelenül kimerült, ez a viszonylag rövid, de intenzív csata jócskán igénybe vette képességeit.*
- Szép volt. Jól harcolsz.
*Mondja kissé töredezetten, ahogy nagyokat szuszog. Közelebb lép, hogy barátian megveregesse Rorkir vállát.*
- Most áshatunk egy még nagyobb lyukat.
*Sóhajtja, és közelebb lép a testhez, hogy mellkasából kierőltesse dobótőrét. A lekezelő szavak ellenére veszi a fáradtságot, hogy a távolabb röppent kalapért menjen, és tulajdonosának arcára tegye.*
- Összeszedem a lovakat.
*Nem sietve elpakolgatja fegyvereit, miután felületesen megtisztítja azokat, leginkább csak a tőr szorul rá. Ezután próbálkozik meg azzal, hogy befogja Grawok lovát, aki a korábbi ügyességének hála sértetlen. Az új jószág után Csatanglóért is elsétál, aki kicsit távolabb találta meg nyugalmát, de láthatóan még mindig feszült. Egy szimpatikus fához kiköti a két állatot, hogy lecsillapodhassanak, és pihenhessenek.*
- Pofás jószág az a kanca. Talán hasznát vennéd a hátasnak.
*A földbe szúrja az ásót, amit Grawoknál talált, és megáll, hogy egy pillanatra felmérje Rorkir állapotát is.*
- Mennyire sérültél meg? Megmutatod?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Népe szavai nem elsősorban Grawok megzavarására szolgált, de örült volna, ha valamelyest sikerült volna neki, és ezzel Rorkir elkerülhette volna a sérülést. Sajnos ez nem így történik, de Karheia nem esik kétségbe, helyette még átszellemültebben feszül neki. Sajnos eltökéltsége nem teszi sikeresebbé támadását, és hiába szorítja össze csikorogva fogait, a pengék egymásnak feszülnek, de nem billen el egyikük oldalára sem a mérleg. Illetve de, de nem általa, hanem Rorkirnak köszönhetően.
Hangosan szuszogva, nem is! Lihegve figyeli, ahogy a mélységi húsába metsz a penge, és ijesztő gyorsasággal kezd el gyengülni. Szemrebbenés nélkül követi nyomon a véres, mocskos utolsó pillanatot, de lát abban némi szépséget. Kicsit el is szomorítja, mint minden alkalommal, amikor egy élet kihuny.
Egy darabig csak áll, nézi a tetemet. Töpreng, feldolgozza az eseményeket, és legfőképpen kifújja magát. Végtelenül kimerült, ez a viszonylag rövid, de intenzív csata jócskán igénybe vette képességeit.*
- Szép volt. Jól harcolsz.
*Mondja kissé töredezetten, ahogy nagyokat szuszog. Közelebb lép, hogy barátian megveregesse Rorkir vállát.*
- Most áshatunk egy még nagyobb lyukat.
*Sóhajtja, és közelebb lép a testhez, hogy mellkasából kierőltesse dobótőrét. A lekezelő szavak ellenére veszi a fáradtságot, hogy a távolabb röppent kalapért menjen, és tulajdonosának arcára tegye.*
- Összeszedem a lovakat.
*Nem sietve elpakolgatja fegyvereit, miután felületesen megtisztítja azokat, leginkább csak a tőr szorul rá. Ezután próbálkozik meg azzal, hogy befogja Grawok lovát, aki a korábbi ügyességének hála sértetlen. Az új jószág után Csatanglóért is elsétál, aki kicsit távolabb találta meg nyugalmát, de láthatóan még mindig feszült. Egy szimpatikus fához kiköti a két állatot, hogy lecsillapodhassanak, és pihenhessenek.*
- Pofás jószág az a kanca. Talán hasznát vennéd a hátasnak.
*A földbe szúrja az ásót, amit Grawoknál talált, és megáll, hogy egy pillanatra felmérje Rorkir állapotát is.*
- Mennyire sérültél meg? Megmutatod?
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:48:31
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:48:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Figyelmesen hallgatja Soreylt, két kezét összekulcsolva az álla alatt. Hátha hall valamit, amit még nem tud, és valljuk be, erre igencsak nagy az esély.*
-Végül is ők is majdcsak vadállatok.
*Kacsint a férfire, hisz nem tudja, hogy szándékosan mondta-e így, vagy csak így sikerült, és Brox látja a talán nem is létező összefüggést. Volt már ilyen.*
-És gondolj bele, hogy most akár ugyanezt teheted, csak egy szervezeten belül. Tiszta haszon.
*Csapja össze tenyerét mókásan, majd feláll, mert már tényleg elülte magát, és erre a furcsa pozíciók sem segítettek rá.*
-Á értem. Akkor nem volna bölcs dolog külön kutatni a létezését, azt hiszem. Na nem mintha erre vágynék.
*Nevet kicsit bohókásan.*
-Mindenesetre nincs apelláta. Ezt meg kell néznünk, és el kell intéznünk a dolgokat itt.
*Itt már egész komolyan beszél, és a tekintete, meg az egész kisugárzása hajaz a tábornokokra háború idején. Azokra, akiknek a megjelenése is kivált valamilyen érzést az emberekből. Van, akiből haragot, vagy gúnyt, másoknak jóleső érzés. ez változó, de mindenesetre nem közömbös. Persze lehet, hogy Soreyl épp az egyik kivétel, hisz nincs két egyforma teremtés, még az ikrek is különböznek némileg.*
-Azt javaslom, hogy itt építsünk egy kis kunyhókát. Nem nagyot, nem feltűnőt. Pár faágból, meg levelekből. Szépen beleolvad itt az erdőbe, és meghúzódhatunk estére is, még az állatok sem igen vehetnek észre. És ez lehetne a mi kis utolsó menedékünk, ha bármi balul sülne el ott.
*Mutat fejével a bánya felé.*
-Pár dárdának valót is hegyezhetünk, meg ilyesmik. Bár ha igaz, amit mondasz, és feltételezem, hogy az, akkor biztos tudsz ezt-azt a Vaserdőről.
*Nézi a férfit kérdőn, hogy mit szól hozzá. Ugyan rangban felette áll, de egyáltalán nem érzi, hogy minden mondatával parancsokat kellene osztogatnia. Gyenge jellemre utal, amikor valaki ilyesmire vetemedik.*
*Figyelmesen hallgatja Soreylt, két kezét összekulcsolva az álla alatt. Hátha hall valamit, amit még nem tud, és valljuk be, erre igencsak nagy az esély.*
-Végül is ők is majdcsak vadállatok.
*Kacsint a férfire, hisz nem tudja, hogy szándékosan mondta-e így, vagy csak így sikerült, és Brox látja a talán nem is létező összefüggést. Volt már ilyen.*
-És gondolj bele, hogy most akár ugyanezt teheted, csak egy szervezeten belül. Tiszta haszon.
*Csapja össze tenyerét mókásan, majd feláll, mert már tényleg elülte magát, és erre a furcsa pozíciók sem segítettek rá.*
-Á értem. Akkor nem volna bölcs dolog külön kutatni a létezését, azt hiszem. Na nem mintha erre vágynék.
*Nevet kicsit bohókásan.*
-Mindenesetre nincs apelláta. Ezt meg kell néznünk, és el kell intéznünk a dolgokat itt.
*Itt már egész komolyan beszél, és a tekintete, meg az egész kisugárzása hajaz a tábornokokra háború idején. Azokra, akiknek a megjelenése is kivált valamilyen érzést az emberekből. Van, akiből haragot, vagy gúnyt, másoknak jóleső érzés. ez változó, de mindenesetre nem közömbös. Persze lehet, hogy Soreyl épp az egyik kivétel, hisz nincs két egyforma teremtés, még az ikrek is különböznek némileg.*
-Azt javaslom, hogy itt építsünk egy kis kunyhókát. Nem nagyot, nem feltűnőt. Pár faágból, meg levelekből. Szépen beleolvad itt az erdőbe, és meghúzódhatunk estére is, még az állatok sem igen vehetnek észre. És ez lehetne a mi kis utolsó menedékünk, ha bármi balul sülne el ott.
*Mutat fejével a bánya felé.*
-Pár dárdának valót is hegyezhetünk, meg ilyesmik. Bár ha igaz, amit mondasz, és feltételezem, hogy az, akkor biztos tudsz ezt-azt a Vaserdőről.
*Nézi a férfit kérdőn, hogy mit szól hozzá. Ugyan rangban felette áll, de egyáltalán nem érzi, hogy minden mondatával parancsokat kellene osztogatnia. Gyenge jellemre utal, amikor valaki ilyesmire vetemedik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719