//Második szál//
//Hajnal//
*Furcsa számára, hogy Mired ilyen felnőttesen tudja kezelni a tanácsot. Sajnos, főként a Tűz Városában, nem sok olyan embert ismer, aki felnőttként képes lenne ilyen határozott, pozitív és elfogadó válasz adására. Raenerold is önkéntelenül elmosolyodik, miközben hallgatja az infjonc terveit. Néha azért Learonra is pillant, figyeli, hogy a pásztorábrázatúból milyen reakciókat vált ki a fiú.*
-Nagyon jól teszed, hogy így gondolkodsz! Apádek büszkék lehetnek rád. *Megtetszett neki annak a hozzáállása, bár mimikáján meglátszódik, annak ellenére, hogy ő is a városi életet preferálja jobban, nem igazán hiszi, hogy a vidéki életről ilyen véleménnyel kéne lennie a másiknak. Aztán jön egy olyan kérdes is, amitől nem kicsit tartott a hosszúéletű lovag: milyen is volt pontosan a mestere. Nem igazán szeretné a tanítóját leírni, valamint attól is fél, hogy Derin úr elítélné, ha meg tudná, bordélyokba jár, s a nők mellett urak társaságát sem rest néha felkeresni. Nem egy ismerőse csinálja ezt, Rae azonban nem szívesen osztja meg ezt mindenkivel. Vannak apró titkok az udvarok életében, amik néha jobb, ha négy fal, egy ágy és jobb esetben két személy között maradnak.*
-Luperth mester igazán jó oktató volt, sokat köszönhetek neki. Nem csupán a kardforgatásra tanított meg, hanem elf felmenőinek hála a vadon tiszteletére, cseppet az állatokkal való bánásmódra, s ami a legfontosabb, zenére és költészetre, meg megannyi másra is. Ő tanította meg nekem azt is, hogy egy lovagnak több lábon kell állnia. Mi nem olyanok vagyunk, mint a legtöbb kardforgató, a fegyveren kívül nekünk kötelező mind a művészetekhez, mind a politikához, mind pedig az idomításhoz és a tudományokhoz értenünk. *Mired most egy alapos leckét kapott és a Lachornus ifjonc próbálja is egy kissé rávezetni, hogy talán, ha a városba is megy, ha ki is tanítja, amennyiben úgy szeretné a Derin háztartás is, talán jobb lenne fegyverforgatónak, egyszerű zsoldosnak szegődnie.*
-Tudjátok, a világ változik. A lovagok nagyrésze kezd inkább udvari díszfegyveressé, költővé, vagy hasonlóvá válni, ez pedig nem feltétlenül rossz dolog, ugyanakkor nagyon költséges és sokkal több időbe telik, mint egy zsoldos kiképzése. Meg kell tanulni az etikettet, a lovas harcot, elsajátítani a fegyverforgatást, az asztali játékokat, aztán az irodalmat tanulni kell, némi történelmet és ha elég alapos a mestered, akkor bestiatanra és mágia elméletre is edukál. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyi pénzébe kerül a szülőknek, vagy a pártfogódnak! Ismerek egy csomó városi polgárt, aki meg sem tudta fizetni a fiának egy idő után a kiképzést. *Persze egyáltalán nem hangulatrombolónak szánja ezt a beszédet, csupán emlékszik arra, hogy neki ezt senki sem magyarázta el. Nem bánta meg, hogy lovag lett, ugyanakkor átgondolta volna és jobban felkészült volna rá, ha tudja, még gyerekként is, mi vár rá feltehetően.*
-Ezt ne vedd annak, hogy én most szeretnélek lebeszélni a céljaidról. Ha páncélos szeretnél lenni és Learonék is rábólintanak, szívesen tanítalak, ugyanakkor szerintem kifizetődőbb, ha csak a fegyveres harcot sajátítod el, s zsoldosnak állsz. Abból több pénzed lehet és kevesebb tanulás után, hamarabb mehetsz dolgozni. *Tekintete a pásztormágusra téved a vége felé, s reméli, az is észreveszi, hogy miért mondja el ezeket. Az anyagi és mentális vonzatok nagyon fontosak, sajnos nem sokan készítik fel ezekre az ifjoncokat.*