Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-25 22:45:00
Üzenet elküldve: 2020-06-25 22:45:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
*Legalább egy dolog akad, amiben hasonlít a marcona harcosra az inas, magas elf ficsúr. Abban, hogy a napi kötelező rutin mellett mindketten szeretnek felönteni a garatra. Csak hát Aldonak a napi kötelező nem a fegyverforgatás, vagy edzés, hanem elméjének szüntelen élesítése vaskos, nehéz olvasmányokkal.
Iszik pár újabb kortyot, s közben figyelmesen és érdeklődőn hallgatja Frandr válaszát kíváncsi kérdésére. Jól beszél a férfi, az elfnek nem áll szándékában senkit kirabolni vagy bántani, hisz aligha lenne hozzá ereje. Az ilyesmi kérdésekkel általában csak annyi a célja, hogy óvatosan kóstolgassa, felmérje a másikat. Mint az összes találkozást, összes párbeszédet frissen megismert személyekkel, ezt is egyfajta különleges és izgalmas játéknak fogja fel a férfi. Bár ezúttal rövid közös útjuknak egyéb célja is van egy szimpla, sörös vagy borospohár melletti ismerkedésnél, alapvetően nem különbözik azoktól. Kibontani a másik embert, megfejteni, felderíteni, ez mind könnyed szórakozást ígér Aldo számára. Az már csak hab a tortán, hogy még pluszban nyer is vele egy kis tudományt a harchoz. Persze vannak hátulütői is a dolognak, hiszen most jött a Kikötőből, fene sem akar oda megint visszamenni, abba a gyomorforgató halszagba és csípős, sós levegőbe. De hát ennyi áldozatot csak megéri hozni ezért a néhány óra izgalomért, amely kifesti az elf alapvetően szürke és unalmas hétköznapjait.
Feltápászkodik hát ő is, ami kissé nehezére esik, hiszen egész kényelmes sziklát talált magának. De végül csak sikerül a művelet, s ezúttal némi örömmel veszi tudomásul, hogy stabilabban áll a lábán, mint mielőtt a táborba botlott. Sőt, egészen kijózanodott. Talán a friss hajnali levegő végezte jól a dolgát, vagy a váratlan találkozás rántotta vissza a valóságba, ki tudja. De az a lényeg, hogy ezúttal nem fog semmibe belerúgni, s az útról sem tér le, hogy egyéb vándorok álmát megzavarja.
Kezét nyújtja hát, válaszképpen, hogy amaz megrázhassa.*
- Indulhatunk.
*Jelenti ki kellő tömörséggel és az ösvény felé veszi lépteit, hogy megtegye még egyszer ugyanazt az utat, amit e hajnalban már legyalogolt, csak épp az ellenkező irányba.*
//Frandr//
*Legalább egy dolog akad, amiben hasonlít a marcona harcosra az inas, magas elf ficsúr. Abban, hogy a napi kötelező rutin mellett mindketten szeretnek felönteni a garatra. Csak hát Aldonak a napi kötelező nem a fegyverforgatás, vagy edzés, hanem elméjének szüntelen élesítése vaskos, nehéz olvasmányokkal.
Iszik pár újabb kortyot, s közben figyelmesen és érdeklődőn hallgatja Frandr válaszát kíváncsi kérdésére. Jól beszél a férfi, az elfnek nem áll szándékában senkit kirabolni vagy bántani, hisz aligha lenne hozzá ereje. Az ilyesmi kérdésekkel általában csak annyi a célja, hogy óvatosan kóstolgassa, felmérje a másikat. Mint az összes találkozást, összes párbeszédet frissen megismert személyekkel, ezt is egyfajta különleges és izgalmas játéknak fogja fel a férfi. Bár ezúttal rövid közös útjuknak egyéb célja is van egy szimpla, sörös vagy borospohár melletti ismerkedésnél, alapvetően nem különbözik azoktól. Kibontani a másik embert, megfejteni, felderíteni, ez mind könnyed szórakozást ígér Aldo számára. Az már csak hab a tortán, hogy még pluszban nyer is vele egy kis tudományt a harchoz. Persze vannak hátulütői is a dolognak, hiszen most jött a Kikötőből, fene sem akar oda megint visszamenni, abba a gyomorforgató halszagba és csípős, sós levegőbe. De hát ennyi áldozatot csak megéri hozni ezért a néhány óra izgalomért, amely kifesti az elf alapvetően szürke és unalmas hétköznapjait.
Feltápászkodik hát ő is, ami kissé nehezére esik, hiszen egész kényelmes sziklát talált magának. De végül csak sikerül a művelet, s ezúttal némi örömmel veszi tudomásul, hogy stabilabban áll a lábán, mint mielőtt a táborba botlott. Sőt, egészen kijózanodott. Talán a friss hajnali levegő végezte jól a dolgát, vagy a váratlan találkozás rántotta vissza a valóságba, ki tudja. De az a lényeg, hogy ezúttal nem fog semmibe belerúgni, s az útról sem tér le, hogy egyéb vándorok álmát megzavarja.
Kezét nyújtja hát, válaszképpen, hogy amaz megrázhassa.*
- Indulhatunk.
*Jelenti ki kellő tömörséggel és az ösvény felé veszi lépteit, hogy megtegye még egyszer ugyanazt az utat, amit e hajnalban már legyalogolt, csak épp az ellenkező irányba.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-25 09:41:31
Üzenet elküldve: 2020-06-25 09:41:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Az ingovány említésére egy kicsit megrándul Yeza szája. Nincsenek jó emlékei arról az ocsmány vidékről. De legalább az ügymenet a végéhez közeledik, ahogy látja. Félő, hogy a lábát már így is szanaszét csípték a szúnyogok. Csak a büszkesége tartja vissza tőle, hogy tíz körömmel lásson neki az átszellemült vakarózásnak. Felmerül benne a szarkasztikus gondolat, hogy talán csak ezért hozták el: koncként a vérszívóknak, hogy lefoglalja őket, míg a két másik beszélget.
Lassan talán a nap is kibújik a felhők közül, de az erdő még mindig hűvöset lehel és árnyékot is tart fölé, úgyhogy Yeza nem igazán élvezheti az erejükre találó sugarak melegét. Talán majd ha kiérnek a lombok alól a szántóknál. A két férfit, úgy tűnik, egyáltalán nem érinti ez a probléma. Mindenesetre lassan végképp lemond arról, hogy egyikük lenne olyan úr, hogy felkínálja neki a köpenyét. Eleve elég nevetséges gondolat volt egy útonálló és egy kereskedő társaságában, amik gyakorlatilag rokon szakmák, ezt bárki megmondhatja.*
- Ha végeztetek, semmi akadálya *mondja az indulás kapcsán. Most nem told hozzá édelgő cukrosságot, csak biccent egyet búcsúzásképp az ismét csuklyás köpenybe burkolózó alak felé. Azért rajta tartja a szemét, amíg kicsit messzebb kerülnek. Nem valószínű, hogy a sikeres üzletkötés után akarná őket hátba támadni, de csak az a biztos, ami már elmúlt, ugyebár.
Ahogy ismét kettesben maradnak a Báróval, újra felmerül a dilemma, hogy vajon melyik lenne az üdvösebb: beszélgetést kezdeményezni vagy inkább hallgatni, míg hozzá szólnak. Nem akar kotnyelesnek tűnni, sem olyannak, akinek az első megbízatás után máris túlontúl kinyílt a csipája. Szóval inkább hallgat egyelőre és igyekszik közel tartani magához a Kalmárban rá váró forró, illatos fürdő gondolatát.*
//Az üzlet az üzlet//
*Az ingovány említésére egy kicsit megrándul Yeza szája. Nincsenek jó emlékei arról az ocsmány vidékről. De legalább az ügymenet a végéhez közeledik, ahogy látja. Félő, hogy a lábát már így is szanaszét csípték a szúnyogok. Csak a büszkesége tartja vissza tőle, hogy tíz körömmel lásson neki az átszellemült vakarózásnak. Felmerül benne a szarkasztikus gondolat, hogy talán csak ezért hozták el: koncként a vérszívóknak, hogy lefoglalja őket, míg a két másik beszélget.
Lassan talán a nap is kibújik a felhők közül, de az erdő még mindig hűvöset lehel és árnyékot is tart fölé, úgyhogy Yeza nem igazán élvezheti az erejükre találó sugarak melegét. Talán majd ha kiérnek a lombok alól a szántóknál. A két férfit, úgy tűnik, egyáltalán nem érinti ez a probléma. Mindenesetre lassan végképp lemond arról, hogy egyikük lenne olyan úr, hogy felkínálja neki a köpenyét. Eleve elég nevetséges gondolat volt egy útonálló és egy kereskedő társaságában, amik gyakorlatilag rokon szakmák, ezt bárki megmondhatja.*
- Ha végeztetek, semmi akadálya *mondja az indulás kapcsán. Most nem told hozzá édelgő cukrosságot, csak biccent egyet búcsúzásképp az ismét csuklyás köpenybe burkolózó alak felé. Azért rajta tartja a szemét, amíg kicsit messzebb kerülnek. Nem valószínű, hogy a sikeres üzletkötés után akarná őket hátba támadni, de csak az a biztos, ami már elmúlt, ugyebár.
Ahogy ismét kettesben maradnak a Báróval, újra felmerül a dilemma, hogy vajon melyik lenne az üdvösebb: beszélgetést kezdeményezni vagy inkább hallgatni, míg hozzá szólnak. Nem akar kotnyelesnek tűnni, sem olyannak, akinek az első megbízatás után máris túlontúl kinyílt a csipája. Szóval inkább hallgat egyelőre és igyekszik közel tartani magához a Kalmárban rá váró forró, illatos fürdő gondolatát.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-25 07:21:42
Üzenet elküldve: 2020-06-25 07:21:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kikötői erdőben a hegyek felé haladva //
*Egyre nagyobb meglepődéssel néz Nazronra. ~Vért?~ Ismétli el az egyik festéket. Az hogy a fiú a kezével óhajt festeni nem is lepi meg, inkább az anyag, amivel festeni kíván.*
- Felőlem csináld, de mondom én nem értek hozzá. *A feltételezés, hogy nem mázolták ki magukat odahaza érdekesen pillant Nazra.*
- Ilyen harci festésre gondolsz? *kérdez vissza, majd elmosolyodik.*
- Nem pont vérrel készültek. Van a hegyekben egy növény erős fekete nedve van, és kicsit elkeverve a Barna Gbolis bogyójával sűrű fekete krémes állagú kenőcsféle lesz belőle. Azzal festették a harcosaink magukat ki. De ez szerintem a barlang falára nem igazán lenne jó. *gondolkozik el az egészen. S nem is biztos, hogy erre felé megterem az a kis növényke. Közben értetlen néz a fiúra, főleg amiatt, hogy fájdalmasnak nevezi a vicceit. De amikor megtapogatja Nazron a farát, ráébred, mire gondol.*
- Aha, akkor nem is vicceltem veled. Az egy figyelmeztetés volt, és szerintem pont jól sikerült. *mondja miközben vállát megvonva halad tovább. Nem is emlékszik rá, hogy viccelt volna Nazronnal mióta találkoztak. Vicces helyzetek adódtak, de hogy ténylegesen viccelt volna? ~Nem is tudom.~ Gondolja magában, majd a halfogással kapcsolatosan elmosolyodik. Az se lehet rossz, bár türelmesebb és egyszerűbb módja is van ennek.*
- A földben élnek ilyen apró férgek azokra jobban harapnak a halak. Csak türelmesnek kell lenni. Zsinegem van. *ezzel eszébe jut valami vicces, amin akkor jót nevezett.*
- Bár egyszer hajtincsemre akarta a törzsem egyik tagja fűzni a kukacot, és úgy halat fogni. Nagyon vicces gondolat, mert szerintem azzal nem működne. *árulja el minek látta akkor az ötletet, bár most csak mosolyog rajta, és nem neveti el magát.*
- De persze kipróbálhatjuk az ősi módszert is. És kölcsön adom a tőrömet. *egyezik bele. Ki tudja melyikkel fognak több halat. Nazron végre elárulja neki, hogy mi is az a démon. Meglepve hallgatja, hogy micsoda.*
- Te most viccelsz, az nem lehetett elf? *szinte ki akad ezen a tényen. Közben már eléggé beljebb járhatnak az erdőben, legalábbis annyira, hogy az a három ne akarjon utánuk jönni. Így kicsit hangosabban szólal meg ismét.*
- De ha ugyanolyan élőlény, mint mi, akkor azt hiszem értelmetlen félnem tőle. A fura bizarr mágiám nyilván rá is hat akkor. Az pedig igen kellemetlen tud lenni. *jelenti ki, és ezzel jön rá, hogy ezt még Nazron felé nem is mutatta meg. ~Persze nyilván nem, mert Naz sosem bántott, vagy akart bántani.~ A mágiája eddig csak veszélyhelyzetben a legvégső esetben kapcsolt be.*
- Azt hiszem nincsen messze már a vízfolyás. *azért kíváncsi lesz, pár nap múlva is ilyen lelkes lesz Nazron.*
*Egyre nagyobb meglepődéssel néz Nazronra. ~Vért?~ Ismétli el az egyik festéket. Az hogy a fiú a kezével óhajt festeni nem is lepi meg, inkább az anyag, amivel festeni kíván.*
- Felőlem csináld, de mondom én nem értek hozzá. *A feltételezés, hogy nem mázolták ki magukat odahaza érdekesen pillant Nazra.*
- Ilyen harci festésre gondolsz? *kérdez vissza, majd elmosolyodik.*
- Nem pont vérrel készültek. Van a hegyekben egy növény erős fekete nedve van, és kicsit elkeverve a Barna Gbolis bogyójával sűrű fekete krémes állagú kenőcsféle lesz belőle. Azzal festették a harcosaink magukat ki. De ez szerintem a barlang falára nem igazán lenne jó. *gondolkozik el az egészen. S nem is biztos, hogy erre felé megterem az a kis növényke. Közben értetlen néz a fiúra, főleg amiatt, hogy fájdalmasnak nevezi a vicceit. De amikor megtapogatja Nazron a farát, ráébred, mire gondol.*
- Aha, akkor nem is vicceltem veled. Az egy figyelmeztetés volt, és szerintem pont jól sikerült. *mondja miközben vállát megvonva halad tovább. Nem is emlékszik rá, hogy viccelt volna Nazronnal mióta találkoztak. Vicces helyzetek adódtak, de hogy ténylegesen viccelt volna? ~Nem is tudom.~ Gondolja magában, majd a halfogással kapcsolatosan elmosolyodik. Az se lehet rossz, bár türelmesebb és egyszerűbb módja is van ennek.*
- A földben élnek ilyen apró férgek azokra jobban harapnak a halak. Csak türelmesnek kell lenni. Zsinegem van. *ezzel eszébe jut valami vicces, amin akkor jót nevezett.*
- Bár egyszer hajtincsemre akarta a törzsem egyik tagja fűzni a kukacot, és úgy halat fogni. Nagyon vicces gondolat, mert szerintem azzal nem működne. *árulja el minek látta akkor az ötletet, bár most csak mosolyog rajta, és nem neveti el magát.*
- De persze kipróbálhatjuk az ősi módszert is. És kölcsön adom a tőrömet. *egyezik bele. Ki tudja melyikkel fognak több halat. Nazron végre elárulja neki, hogy mi is az a démon. Meglepve hallgatja, hogy micsoda.*
- Te most viccelsz, az nem lehetett elf? *szinte ki akad ezen a tényen. Közben már eléggé beljebb járhatnak az erdőben, legalábbis annyira, hogy az a három ne akarjon utánuk jönni. Így kicsit hangosabban szólal meg ismét.*
- De ha ugyanolyan élőlény, mint mi, akkor azt hiszem értelmetlen félnem tőle. A fura bizarr mágiám nyilván rá is hat akkor. Az pedig igen kellemetlen tud lenni. *jelenti ki, és ezzel jön rá, hogy ezt még Nazron felé nem is mutatta meg. ~Persze nyilván nem, mert Naz sosem bántott, vagy akart bántani.~ A mágiája eddig csak veszélyhelyzetben a legvégső esetben kapcsolt be.*
- Azt hiszem nincsen messze már a vízfolyás. *azért kíváncsi lesz, pár nap múlva is ilyen lelkes lesz Nazron.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-24 21:21:50
Üzenet elküldve: 2020-06-24 21:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Yeza kicsit partvonalra kerül, de nem is azért hozta magával az igric, hogy segítsen neki az üzletkötésben. Azért hozta, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, akkor kihasználhassa a képességeit és ne neki kelljen pofozkodnia. A tárgyalásba nincs beleszólása és ez így is van jól.
A vörös tanácstalansága még szórakoztatja is, amikor felé fordul a sárga szempár, de nem is tőle várja a választ, hisz az már kész van benne. A tüsszentés halovány, bocsánatkérő mosolyt csal az arcára tárgyalópartnerük felé, de ő maga nem fordul Yezához, hanem figyelme csak a csuklyájától megszabadult férfi felé irányul.*
- Rendben. *Mondja, mintha pontosan tudná, hogy merre is keresse azt a bizonyos Griff fogadót. Az útbaigazításra is csak könnyeden legyint.*
- Tökéletes. *Mondja kedélyesen.*
- Az első találkozóra téged várlak, hisz csak téged ismerlek. Ha valami kontaktot szeretnél, úgy hozd magaddal, hogy megismerhessem. Nem szeretném, ha az apanázs rossz kezekbe kerülne. *Mosolyog szélesen.*
- Ha nincs munka, az aranyat akkor is megkapjátok, de ha a hat minden napján fel kell lépnetek, akkor is ugyanennyit adok. Csak, hogy tiszta legyen. *Teszi még hozzá, majd jelezve, hogy a részéről kész a tárgyalás, széttárja karjait.*
- Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk és örülök, hogy megállapodtunk. *Mosolyog szélesen, majd Yeza felé fordul.*
- Kedvesem, indulhatunk? Remélem, nem hűltél meg. *Tér vissza korábbi színjátékuk alapjához, majd ha a férfi számára is véget ért a tárgyalás, akkor kedélyesen elköszön és elindulhatnak vissza a városba.*
//Az üzlet az üzlet//
*Yeza kicsit partvonalra kerül, de nem is azért hozta magával az igric, hogy segítsen neki az üzletkötésben. Azért hozta, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, akkor kihasználhassa a képességeit és ne neki kelljen pofozkodnia. A tárgyalásba nincs beleszólása és ez így is van jól.
A vörös tanácstalansága még szórakoztatja is, amikor felé fordul a sárga szempár, de nem is tőle várja a választ, hisz az már kész van benne. A tüsszentés halovány, bocsánatkérő mosolyt csal az arcára tárgyalópartnerük felé, de ő maga nem fordul Yezához, hanem figyelme csak a csuklyájától megszabadult férfi felé irányul.*
- Rendben. *Mondja, mintha pontosan tudná, hogy merre is keresse azt a bizonyos Griff fogadót. Az útbaigazításra is csak könnyeden legyint.*
- Tökéletes. *Mondja kedélyesen.*
- Az első találkozóra téged várlak, hisz csak téged ismerlek. Ha valami kontaktot szeretnél, úgy hozd magaddal, hogy megismerhessem. Nem szeretném, ha az apanázs rossz kezekbe kerülne. *Mosolyog szélesen.*
- Ha nincs munka, az aranyat akkor is megkapjátok, de ha a hat minden napján fel kell lépnetek, akkor is ugyanennyit adok. Csak, hogy tiszta legyen. *Teszi még hozzá, majd jelezve, hogy a részéről kész a tárgyalás, széttárja karjait.*
- Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk és örülök, hogy megállapodtunk. *Mosolyog szélesen, majd Yeza felé fordul.*
- Kedvesem, indulhatunk? Remélem, nem hűltél meg. *Tér vissza korábbi színjátékuk alapjához, majd ha a férfi számára is véget ért a tárgyalás, akkor kedélyesen elköszön és elindulhatnak vissza a városba.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-24 09:39:45
Üzenet elküldve: 2020-06-24 09:39:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Az üzlet megköttetett. Megvan az ár is, így már nincs miről beszélniük.*
-Leviatános gyűrű aranyból, a leviatán szemei zöldek. Rendben.
*Ismétli a férfi után.*
-A pénz átadásának helye a Griff fogadó lesz.
*Nem biztos benne, hogy tudják-e, hogy merre van a fogadó, így ad egy kis útba igazítást.*
-A fogadó Arthenior és az ingoványtól félútra található. Már a címere is árulkodó ha meglátják.
*A szép hölgy a jelek szerint nem igazán bírja a hideget, pedig neki személy szerint épp jó az idő, még talán egy kicsit meleg is. Mivel már végeztek visszaveszi köpenyét és a csuklyát is vissza teszi a fejére, hogy arca ismét a csuklya sötétjébe vesszen.*
-Egészségére hölgyem.
*Mondja a nőnek.*
-Nincs kérdésem, minden megbeszéltünk, úgyhogy visszatérhetünk mindannyian a mindennapi feladatainkhoz. Viszont, az első négy hat után mi fogunk jelentkezni önöknél, hogy teljesítettük azt amire felvett minket.
*Ha van még valami, amit közölni akar vele a kereskedő akkor megvárja.*
//Az üzlet az üzlet//
*Az üzlet megköttetett. Megvan az ár is, így már nincs miről beszélniük.*
-Leviatános gyűrű aranyból, a leviatán szemei zöldek. Rendben.
*Ismétli a férfi után.*
-A pénz átadásának helye a Griff fogadó lesz.
*Nem biztos benne, hogy tudják-e, hogy merre van a fogadó, így ad egy kis útba igazítást.*
-A fogadó Arthenior és az ingoványtól félútra található. Már a címere is árulkodó ha meglátják.
*A szép hölgy a jelek szerint nem igazán bírja a hideget, pedig neki személy szerint épp jó az idő, még talán egy kicsit meleg is. Mivel már végeztek visszaveszi köpenyét és a csuklyát is vissza teszi a fejére, hogy arca ismét a csuklya sötétjébe vesszen.*
-Egészségére hölgyem.
*Mondja a nőnek.*
-Nincs kérdésem, minden megbeszéltünk, úgyhogy visszatérhetünk mindannyian a mindennapi feladatainkhoz. Viszont, az első négy hat után mi fogunk jelentkezni önöknél, hogy teljesítettük azt amire felvett minket.
*Ha van még valami, amit közölni akar vele a kereskedő akkor megvárja.*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-23 19:19:13
Üzenet elküldve: 2020-06-23 19:19:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aldomeus//
*Frandr meglepődne, ha megtudná, hogy az elf kevésbé hajlamos a konfliktusok elkerülésére, mint ő. Annak ellenére, vagy talán pont amiatt, hogy képzett és számtalan csatát megért harcos, ok nélkül csak nagy kelletlenséggel fog fegyvert, és nem is keres okot arra, hogy valakinek átrendezze az anatómiáját.
Bólint arra, hogy nem mindenkinek adatik meg a lehetőség a harci képzésre, bár ismét végigmérve a másikat gyanítja, hogy az elfnek azért szabadideje és anyagi háttere is bőven elég lehetne, hogy legalább pár alapszintű képességet elsajátítson.
Mindenesetre nem az ő dolga megítélni, hogy ki mit csinál a szabadidejével, hiszen annak ellenére, hogy ő a már megszerzett képességeit nem hagyja eltompulni, azért a gyakorlás mellett bizony ő is egy söröskorsóba bámulva tölti el felesleges idejét.
Ám az előző éjszaka számára valamilyen szinten kivételt képzett, legalábbis mértéktartóbb volt, mint általában. Ezért is lehet az, hogy amikor az elf közelebb jön, enyhén, úgy, hogy szinte fel sem fogja, feltűnik neki a másik alkoholszaga.
Ám ha észre is vette, kifelé ennek semmi jelét nem adja.*
-Ennél többre nincs is szükségem.
*Válaszol a másiknak. Miközben a másik beszél, ő elpakolja a reggelije maradékát, és mikor Aldomeus
befejezte a mondandóját, felegyesenedik, és a másik szemébe néz.*
-Ha ki akarnál rabolni, vagy meg akarnál ölni, akkor messze kevésbé hülye megoldást keresnél ahelyett, hogy berontasz a táboromba, és reméled, hogy olyan ember vagyok, aki kérdez, mielőtt leszúrna valakit.
*Ezen kívül tekintve, hogy Frandr ötlete volt, hogy a másik segítsen tájékozódni a Kikötőben, szinte esélytelen, hogy amaz csapdát akarna neki állítani.
Ezt tisztázva kinyújtja a kezét, látható módon azt várva, hogy a másik megrázza azt.*
-Van más aggályod, vagy induljunk?
//Aldomeus//
*Frandr meglepődne, ha megtudná, hogy az elf kevésbé hajlamos a konfliktusok elkerülésére, mint ő. Annak ellenére, vagy talán pont amiatt, hogy képzett és számtalan csatát megért harcos, ok nélkül csak nagy kelletlenséggel fog fegyvert, és nem is keres okot arra, hogy valakinek átrendezze az anatómiáját.
Bólint arra, hogy nem mindenkinek adatik meg a lehetőség a harci képzésre, bár ismét végigmérve a másikat gyanítja, hogy az elfnek azért szabadideje és anyagi háttere is bőven elég lehetne, hogy legalább pár alapszintű képességet elsajátítson.
Mindenesetre nem az ő dolga megítélni, hogy ki mit csinál a szabadidejével, hiszen annak ellenére, hogy ő a már megszerzett képességeit nem hagyja eltompulni, azért a gyakorlás mellett bizony ő is egy söröskorsóba bámulva tölti el felesleges idejét.
Ám az előző éjszaka számára valamilyen szinten kivételt képzett, legalábbis mértéktartóbb volt, mint általában. Ezért is lehet az, hogy amikor az elf közelebb jön, enyhén, úgy, hogy szinte fel sem fogja, feltűnik neki a másik alkoholszaga.
Ám ha észre is vette, kifelé ennek semmi jelét nem adja.*
-Ennél többre nincs is szükségem.
*Válaszol a másiknak. Miközben a másik beszél, ő elpakolja a reggelije maradékát, és mikor Aldomeus
befejezte a mondandóját, felegyesenedik, és a másik szemébe néz.*
-Ha ki akarnál rabolni, vagy meg akarnál ölni, akkor messze kevésbé hülye megoldást keresnél ahelyett, hogy berontasz a táboromba, és reméled, hogy olyan ember vagyok, aki kérdez, mielőtt leszúrna valakit.
*Ezen kívül tekintve, hogy Frandr ötlete volt, hogy a másik segítsen tájékozódni a Kikötőben, szinte esélytelen, hogy amaz csapdát akarna neki állítani.
Ezt tisztázva kinyújtja a kezét, látható módon azt várva, hogy a másik megrázza azt.*
-Van más aggályod, vagy induljunk?
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-23 18:46:25
Üzenet elküldve: 2020-06-23 18:46:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
*Hát igen, Aldo nem a konfliktusok elkerülésének képességéről híres, de ezen aligha segítene a fegyverforgatáshoz való értés. Talán csak még jobban eldurvulnának azok a balhék, amiket saját magának gerjeszt, ha még fenyegetve is érezné magát a sok felidegesített, felpiszkált, egyszerű és részeg kocsmatöltelék.
A rablók és zsebmetszők pedig... Hát, igazából még sosem zaklatták ilyesmi emberek, az éjszakákat inkább fogadókban tölti, s napközben pedig igyekszik elvegyülni a kikötő népe között. Ez pedig csupán annyiból áll, hogy nem húzza ki magát olyan peckesen és hivalkodóan, s ilyenkor öltözéke is egyszerűbb, csizmája úttól poros. Akadnak ott nála jóval felcicomázottabb, de mégis szegény kereskedők, akiket hamarabb kapnak el sötét sikátorban.*
- Ártani biztos nem árt.
*Bólogat egyetértően.*
- Csak hát akad, akinek se ideje, se lehetősége komolyabban gyakorolni eme művészetet.
*Neki még egy rendes kardja sincs, nem is volt soha. Habár amikor még egészen fiatal fiúcska volt, akadt a háznál egy férfi, aki nehéz botokkal vívni tanítgatta, csakhogy a makacs elf nem volt rá vevő, pusztán azért, mert ellenkezni akart atyjával. Aztán később saját bőrén tapasztalta, hogy megérte volna jobban odafigyelni, aktívabban részt venni azokon az izzasztó órákon.
Igazán nem lenne oka a másiknak meglepődnie az elf figyelmetlenségén, ha tudná, hogyan is töltötte az éjszakát, ami eredetileg az alvás és pihenés ideje lenne egy normális embernek. A sok-sok elfogyasztott ital és bizonytalan gyomorfájdalmak, valamint másnaposság egyaránt tompítja mindig oly élesen és szigorúan kattogó elméjét, lassítja a reakciókban, s sokkal kevésbé fogja fel a körülötte lévő világot.*
- Hát, a sokszor az túlzás, igyekszem csak akkor idejönni, ha tényleg muszáj. De azért jártam már itt elégszer ahhoz, hogy kiismerjem magam a koszos utcákban és halszagú tömegben.
*Kapja fel a fejét a következő kérdésekre, hiszen alighanem izgalmasabb fordulatot vett beszélgetésük.*
- Így belegondolva, semmi sürgős dolgom nincsen. És egy kis lecke sem ártana harc terén.
*Vakarja meg állár erősen morfondírozva. Elvégre nem csak ő idegen a harcos számára, hanem az elf sem bízik meg akárkiben.*
- De nem tartod ostobaságnak egy idegen elf segítségét kérni, aki ráadásul belegázolt a táborodba?
*Ráncolja enyhén és kíváncsian a homlokát, hideg szemeivel szemkontaktust keresve. Nem találkozott még soha hirtelen, kölcsönös szimpátiából eredő bizalommal, hiszen nem az a fajta személyiség, aki nagyon megnyerő tudna lenni, hacsak nem az ellenkező nemről van szó. Főleg egy ilyen környéken, furcsállja, hogy segítségét kéri, és társaságát ajánlja fel egy szemmel láthatóan jó erőben lévő, képzettebb harcos.*
//Frandr//
*Hát igen, Aldo nem a konfliktusok elkerülésének képességéről híres, de ezen aligha segítene a fegyverforgatáshoz való értés. Talán csak még jobban eldurvulnának azok a balhék, amiket saját magának gerjeszt, ha még fenyegetve is érezné magát a sok felidegesített, felpiszkált, egyszerű és részeg kocsmatöltelék.
A rablók és zsebmetszők pedig... Hát, igazából még sosem zaklatták ilyesmi emberek, az éjszakákat inkább fogadókban tölti, s napközben pedig igyekszik elvegyülni a kikötő népe között. Ez pedig csupán annyiból áll, hogy nem húzza ki magát olyan peckesen és hivalkodóan, s ilyenkor öltözéke is egyszerűbb, csizmája úttól poros. Akadnak ott nála jóval felcicomázottabb, de mégis szegény kereskedők, akiket hamarabb kapnak el sötét sikátorban.*
- Ártani biztos nem árt.
*Bólogat egyetértően.*
- Csak hát akad, akinek se ideje, se lehetősége komolyabban gyakorolni eme művészetet.
*Neki még egy rendes kardja sincs, nem is volt soha. Habár amikor még egészen fiatal fiúcska volt, akadt a háznál egy férfi, aki nehéz botokkal vívni tanítgatta, csakhogy a makacs elf nem volt rá vevő, pusztán azért, mert ellenkezni akart atyjával. Aztán később saját bőrén tapasztalta, hogy megérte volna jobban odafigyelni, aktívabban részt venni azokon az izzasztó órákon.
Igazán nem lenne oka a másiknak meglepődnie az elf figyelmetlenségén, ha tudná, hogyan is töltötte az éjszakát, ami eredetileg az alvás és pihenés ideje lenne egy normális embernek. A sok-sok elfogyasztott ital és bizonytalan gyomorfájdalmak, valamint másnaposság egyaránt tompítja mindig oly élesen és szigorúan kattogó elméjét, lassítja a reakciókban, s sokkal kevésbé fogja fel a körülötte lévő világot.*
- Hát, a sokszor az túlzás, igyekszem csak akkor idejönni, ha tényleg muszáj. De azért jártam már itt elégszer ahhoz, hogy kiismerjem magam a koszos utcákban és halszagú tömegben.
*Kapja fel a fejét a következő kérdésekre, hiszen alighanem izgalmasabb fordulatot vett beszélgetésük.*
- Így belegondolva, semmi sürgős dolgom nincsen. És egy kis lecke sem ártana harc terén.
*Vakarja meg állár erősen morfondírozva. Elvégre nem csak ő idegen a harcos számára, hanem az elf sem bízik meg akárkiben.*
- De nem tartod ostobaságnak egy idegen elf segítségét kérni, aki ráadásul belegázolt a táborodba?
*Ráncolja enyhén és kíváncsian a homlokát, hideg szemeivel szemkontaktust keresve. Nem találkozott még soha hirtelen, kölcsönös szimpátiából eredő bizalommal, hiszen nem az a fajta személyiség, aki nagyon megnyerő tudna lenni, hacsak nem az ellenkező nemről van szó. Főleg egy ilyen környéken, furcsállja, hogy segítségét kéri, és társaságát ajánlja fel egy szemmel láthatóan jó erőben lévő, képzettebb harcos.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:04:21
Üzenet elküldve: 2020-06-23 14:04:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A Kereskedőház tagjainak ismertetőjegyeként említett gyűrűre kissé feljebb kúszik Yeza egyik szemöldöke. Nem mondhatni, hogy túlzottan odalenne az ilyesfajta csecsebecsékért, de az elhangzott szavak arra utalnak, hogy valószínűleg kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal. A tenger nyálkás, puhatestű élővilága egyáltalán nem a szíve csücske, a fejlábúak esztétikája pedig végképp nem találkozik igazán a személyes esztétikai világa alapkövetelményeivel, de ez van.
Végül csak elhangzik az ár, illetve inkább egy intervallum, ami ad némi mozgásteret a további alkudozásra. Az viszont nem egészen világos, hogy ez az összeg pontosan mire vonatkozik. Alkalmanként? Napidíjban? Hatonkénti tarifában? Így amikor a Báró rá pillant, ez a dilemma ki is ül Yeza arcára. Jobb híján csupán egy tanácstalan vállvonással válaszol, mert úgy értelmezi a pillantást, hogy Caldorcor se biztos az árazás tételének tekintetében. Ebben viszont úgy tűnik, hogy Yeza téved, mert végül megegyeznek. Vagy lehet, hogy a wegtoreni csak úgy gondolja, akárhogy is szorozza fel, az az 50 arany akkor se olyan összeg, ami ne érné meg neki. Ebbe a vörös már igazán nem akar beleszólni. Ő már csak azt reméli, hogy már nem fog túl sokáig húzódni ez az ügylet. A hideg erdőszélen való ácsorgás nem igazán tartozik a kedvelt elfoglaltságai közé.
Apropó hideg... Hiába próbálja visszatartani, a tüsszentés már akkor tekeri az orrát, amikor a Báró belekezd a kérdésébe a még tisztázatlan részletek után érdeklődve. Biztos benne, hogy nem tőle várják a választ, de úgy sikerül, hogy a kérdő hangsúly végén Yeza "felel" elsőnek egy mosolyogtatóan magas hangú tüsszentéssel.*
- Khmm... Bocsánat *szipog egyet-kettőt kissé kényszeredett mosoly mögé bújva.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.23 14:05:03
//Az üzlet az üzlet//
*A Kereskedőház tagjainak ismertetőjegyeként említett gyűrűre kissé feljebb kúszik Yeza egyik szemöldöke. Nem mondhatni, hogy túlzottan odalenne az ilyesfajta csecsebecsékért, de az elhangzott szavak arra utalnak, hogy valószínűleg kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal. A tenger nyálkás, puhatestű élővilága egyáltalán nem a szíve csücske, a fejlábúak esztétikája pedig végképp nem találkozik igazán a személyes esztétikai világa alapkövetelményeivel, de ez van.
Végül csak elhangzik az ár, illetve inkább egy intervallum, ami ad némi mozgásteret a további alkudozásra. Az viszont nem egészen világos, hogy ez az összeg pontosan mire vonatkozik. Alkalmanként? Napidíjban? Hatonkénti tarifában? Így amikor a Báró rá pillant, ez a dilemma ki is ül Yeza arcára. Jobb híján csupán egy tanácstalan vállvonással válaszol, mert úgy értelmezi a pillantást, hogy Caldorcor se biztos az árazás tételének tekintetében. Ebben viszont úgy tűnik, hogy Yeza téved, mert végül megegyeznek. Vagy lehet, hogy a wegtoreni csak úgy gondolja, akárhogy is szorozza fel, az az 50 arany akkor se olyan összeg, ami ne érné meg neki. Ebbe a vörös már igazán nem akar beleszólni. Ő már csak azt reméli, hogy már nem fog túl sokáig húzódni ez az ügylet. A hideg erdőszélen való ácsorgás nem igazán tartozik a kedvelt elfoglaltságai közé.
Apropó hideg... Hiába próbálja visszatartani, a tüsszentés már akkor tekeri az orrát, amikor a Báró belekezd a kérdésébe a még tisztázatlan részletek után érdeklődve. Biztos benne, hogy nem tőle várják a választ, de úgy sikerül, hogy a kérdő hangsúly végén Yeza "felel" elsőnek egy mosolyogtatóan magas hangú tüsszentéssel.*
- Khmm... Bocsánat *szipog egyet-kettőt kissé kényszeredett mosoly mögé bújva.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.23 14:05:03
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-22 12:52:08
Üzenet elküldve: 2020-06-22 12:52:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A kimondott összeg a kereskedőház lehetőségeihez képest már-már nevetségesen alacsony, de ki ő, hogy egy remek üzlet útjába álljon és ne hagyja érvényesülni partnerét.*
- Hüm. *Hümment és mintha tanácsot várna, Yeza felé pillant, de csak egy rövid időre, majd sárga tekintete újra tárgyalópartnere felé fordul.*
- Megadom az ötvenet. *Szólal meg apró sóhajjal övezve válaszát, mintha ennél sokkal kevesebbre számított volna.
Ha ezért az összegért távol tartják a külsős kereskedőket a piactól és csak tőle és a termelőktől vásárolnak, akkor nagyon megéri majd neki ez az apró összeg.*
- A kereskedőház tagjai leviatános gyűrűt fognak viselni, aranyból, a leviatán szemei zöld drágakőből lesznek majd. Ha ilyet láttok, az ő zaklatásuk tabu. Mindenki mást kedvesen figyelmeztethettek. *Mosolyodik el szélesen.*
- Az összeget négy hatra fizetem. A helyet és az időpontot megmondhatod te. Ha elégedett leszek az eredménnyel és a diszkrécióval, más munkákat is rátok bízok majd esetlegesen és szívesen támogatom a fejlődéseteket. Ez legyen a bizalmam jele. *Mondja nagylelkűen. Örül, hogy így alakult a helyzet, mert ha minden számítása bejön, monopol helyzetbe kerülhetnek Artheniorban.*
- Van esetleg meglátásod, kérdésed? *Szólal meg könnyed hangon még a végén.*
//Az üzlet az üzlet//
*A kimondott összeg a kereskedőház lehetőségeihez képest már-már nevetségesen alacsony, de ki ő, hogy egy remek üzlet útjába álljon és ne hagyja érvényesülni partnerét.*
- Hüm. *Hümment és mintha tanácsot várna, Yeza felé pillant, de csak egy rövid időre, majd sárga tekintete újra tárgyalópartnere felé fordul.*
- Megadom az ötvenet. *Szólal meg apró sóhajjal övezve válaszát, mintha ennél sokkal kevesebbre számított volna.
Ha ezért az összegért távol tartják a külsős kereskedőket a piactól és csak tőle és a termelőktől vásárolnak, akkor nagyon megéri majd neki ez az apró összeg.*
- A kereskedőház tagjai leviatános gyűrűt fognak viselni, aranyból, a leviatán szemei zöld drágakőből lesznek majd. Ha ilyet láttok, az ő zaklatásuk tabu. Mindenki mást kedvesen figyelmeztethettek. *Mosolyodik el szélesen.*
- Az összeget négy hatra fizetem. A helyet és az időpontot megmondhatod te. Ha elégedett leszek az eredménnyel és a diszkrécióval, más munkákat is rátok bízok majd esetlegesen és szívesen támogatom a fejlődéseteket. Ez legyen a bizalmam jele. *Mondja nagylelkűen. Örül, hogy így alakult a helyzet, mert ha minden számítása bejön, monopol helyzetbe kerülhetnek Artheniorban.*
- Van esetleg meglátásod, kérdésed? *Szólal meg könnyed hangon még a végén.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-22 09:44:44
Üzenet elküldve: 2020-06-22 09:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő zaja kezd elcsendesedni amint maga mögött hagyja a nyüzsgő helyet. Az erdő az igazi otthona ezért itt már sokkal nyugodtabban és békésebben folytatja az útját. Lenxyn is itt érzi magát igazán jól, hiszen javarészt az életüket erdőben töltötték vadászva. A hiúz előrefut körbe nézni. Szeret kisebb távolságokra elkóborolni, szétnézni a környéken, de mindig visszatér a gazdájához. Most is elmegy egy kis időre. Mire visszaér, már egy pocok van a szájában. Éhes volt és vadászott egyet. Ettől nagyobb állatot is terítettek már le, de egy rövid uzsonnának ez is megteszi a hiúz számára. Pár rágással hamar elfogyasztja a pockot és teltebb gyomorral már jobban megy az utazás is az erdőben.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-20 21:20:50
Üzenet elküldve: 2020-06-20 21:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Kikötői erdőben a hegyek felé haladva //
*Igazán csodálkozva néz Lisére. A kérdést kicsit nehezen tudja megemészteni.*
- Mivel, mivel, hát a kezemmel. Festéknek majd meg használhatunk vért, meg növényi nedveket. Ne mond, hogy felétek nem kentétek ki magatokat ilyen furcsa festékekkel.* Már annyira rápörgött erre a festés dologra, hogy nem lesz rest az első alkalommal saját magát is kipingálni. Sőt, ha rajta múlik, akkor Lisé sem ússza meg ezt. A megdorgálásra hamar észbe kap a fiú. Hiába állítja a vörös, hogy csak viccelt Nazron ettől még nem tud megnyugodni.*
- A vicceid kicsit fájdalmasak szoktak lenni.* Látványosan meg is tapogatja a farát. A viccelődésnek viszont hamarosan vége szakad, mivel feltűnnek a baljós idegenek. Rövid magyarázat után Naz magával húzza a lányt félre és átadja neki az irányítást. Bólint az irányra, mert ez a lány terepe. Nagyon figyel, amikor társa tájékozódik, mert ez nagyon érdekes számára. Még arra sincs szükség, hogy csendre intsék, mivel szótlanul bámulja a jelenetet. Bólint, amikor az irányt megmondják neki, mivel ő sem szeretne még túlságosan feltűnősködni. Majd, ha beérnek az erdő sűrűjébe lesz rá alkalma. A halfogásra máris be lelkesedik, ezért talán nagyon is jó ötlet, hogy belé karolnak.*
- Ez az! Halat fogunk ebédelni meglásd!* Amint megkapja a kérdést rögtön neki is kezd lelkesen magyarázni, hogy hogyan fogja majd kifogni őket.*
- Az ősi módon csináljuk majd. Egy kihegyezett bottal fogom ledöfni őket. Ugye majd kölcsön adod a tőröd kihegyezni a botot? Türelmesen kell majd ácsorogni és várni a prédára. Talán versenyezhetnénk is, hogy ki fogja ki az első halat. Mit gondolsz?* Kíváncsi rá, hogy mit fog mondani a vörös. Az imént látott fekete bőrű elf azért még mindig piszkálja Lisét.*
- Az a démon egy mélységi elf volt. Ugyan olyan élőlényt, mint te vagy én. Majd, ha egyszer megpihenünk mesélhetek róluk, ha ennyire érdekelnek.* Szerinte is jó buli lesz beszélgetni, majd erről a tábortűz mellet este. Most viszont haladnak előre a víz felé.*
*Igazán csodálkozva néz Lisére. A kérdést kicsit nehezen tudja megemészteni.*
- Mivel, mivel, hát a kezemmel. Festéknek majd meg használhatunk vért, meg növényi nedveket. Ne mond, hogy felétek nem kentétek ki magatokat ilyen furcsa festékekkel.* Már annyira rápörgött erre a festés dologra, hogy nem lesz rest az első alkalommal saját magát is kipingálni. Sőt, ha rajta múlik, akkor Lisé sem ússza meg ezt. A megdorgálásra hamar észbe kap a fiú. Hiába állítja a vörös, hogy csak viccelt Nazron ettől még nem tud megnyugodni.*
- A vicceid kicsit fájdalmasak szoktak lenni.* Látványosan meg is tapogatja a farát. A viccelődésnek viszont hamarosan vége szakad, mivel feltűnnek a baljós idegenek. Rövid magyarázat után Naz magával húzza a lányt félre és átadja neki az irányítást. Bólint az irányra, mert ez a lány terepe. Nagyon figyel, amikor társa tájékozódik, mert ez nagyon érdekes számára. Még arra sincs szükség, hogy csendre intsék, mivel szótlanul bámulja a jelenetet. Bólint, amikor az irányt megmondják neki, mivel ő sem szeretne még túlságosan feltűnősködni. Majd, ha beérnek az erdő sűrűjébe lesz rá alkalma. A halfogásra máris be lelkesedik, ezért talán nagyon is jó ötlet, hogy belé karolnak.*
- Ez az! Halat fogunk ebédelni meglásd!* Amint megkapja a kérdést rögtön neki is kezd lelkesen magyarázni, hogy hogyan fogja majd kifogni őket.*
- Az ősi módon csináljuk majd. Egy kihegyezett bottal fogom ledöfni őket. Ugye majd kölcsön adod a tőröd kihegyezni a botot? Türelmesen kell majd ácsorogni és várni a prédára. Talán versenyezhetnénk is, hogy ki fogja ki az első halat. Mit gondolsz?* Kíváncsi rá, hogy mit fog mondani a vörös. Az imént látott fekete bőrű elf azért még mindig piszkálja Lisét.*
- Az a démon egy mélységi elf volt. Ugyan olyan élőlényt, mint te vagy én. Majd, ha egyszer megpihenünk mesélhetek róluk, ha ennyire érdekelnek.* Szerinte is jó buli lesz beszélgetni, majd erről a tábortűz mellet este. Most viszont haladnak előre a víz felé.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-20 18:59:38
Üzenet elküldve: 2020-06-20 18:59:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Kikötői erdőben a hegyek felé haladva //
*Bizony igen érdekesen néz Nazron a rajzolgatás miatt. Mire számít a fiú, hogy majd önként örülni fog neki?*
- És mivel akarsz a barlangfalára rajzolni? *kérdezi, hogy akad itt némi bökkenő is. Azt erősen kétli, hogy jó móka lesz, ha nem tud erre felelni Nazron. Vagy kitalálni valamit. Persze meglehet Lisé tudna erre is megoldást, csak egyelőre hagyja kiteljesedni Nazront, hátha magától is ki tudja találni. Ahogy a fiú mentegetőzni kezd, erre elneveti magát.*
- Jól van nyugi csak vicceltem. De azért nem kell annyit emlegetni ezt. *teszi mégiscsak hozzá. Ezután pedig felgyorsulnak Lisé számára az események. Inkább Nazron miatt, ha a lányon múlna, ott állna földbe gyökerezett lábbal még egy jó ideig.*
- Nekem sem tetszenek. *ért egyet a fiúval. Nazron úgy beszél ezután a sötétbőrűről, hogy úgy néz ki tudja mi az. Ezért kicsit megnyugszik, és átengedi Nazronnak az irányító szerepet. Az indító ötlet, hogy térjenek le az útról, és vessék be magukat az erdőbe, egész ragyogó ötlet.*
- Naná, menjünk. Arra. *mutat az út egy alig észrevehető igen ritkán használt elágazására. Háta mögé pillant, ahogy eltűnnek mögöttük a kikötői házak, és a várost lassan fák törzse takarja el szemük elől. Ahogy nem látja már azt a fura hármast, megáll.*
- Várj egy percet. *szólal meg, és az egyik fát megvizsgálva tájolja be magukat. Ha Nazron nem marad erre csendben, akkor csendre inti.*
- Arra menjünk. Lesz arra egy kis vízfolyás. Talán patak. *mondja halkabban. Nem akar még feltétlen hangoskodni, nehogy utánuk jöjjenek azok az útról.*
- Halfogási kívánságod úgy fest, hamar összejön. *mondja vállat vonva, majd elindul. Nazront lehetőleg szem előtt tartva. Így bele karol továbbra is, és úgy indítja el magukat a víz hangjának irányába.*
- Hogy akarsz halat fogni amúgy? *érdeklődik, mert sejtelme sincsen, hogyan tenné meg ezt Naz, de kíváncsi a városi fiú miként oldaná meg ezt. Ezért nem ad tippeket, de ha valami városi eszközt emleget, azt elutasítja. Úgy kell halat fogni, amit a természet kínál, és nem eszközökkel.*
- Mi volt az a fekete bőrű? *kérdezi közben, mert ha nem démon, akkor valami szokványos egy városlakónak, csak Lisének lehet új. De nagyon kíváncsi, és arra is, hogy kell-e félni tőle vagy nem? De ezzel a kérdéssel még vár, az esti tábortűzig.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.20 19:25:01
*Bizony igen érdekesen néz Nazron a rajzolgatás miatt. Mire számít a fiú, hogy majd önként örülni fog neki?*
- És mivel akarsz a barlangfalára rajzolni? *kérdezi, hogy akad itt némi bökkenő is. Azt erősen kétli, hogy jó móka lesz, ha nem tud erre felelni Nazron. Vagy kitalálni valamit. Persze meglehet Lisé tudna erre is megoldást, csak egyelőre hagyja kiteljesedni Nazront, hátha magától is ki tudja találni. Ahogy a fiú mentegetőzni kezd, erre elneveti magát.*
- Jól van nyugi csak vicceltem. De azért nem kell annyit emlegetni ezt. *teszi mégiscsak hozzá. Ezután pedig felgyorsulnak Lisé számára az események. Inkább Nazron miatt, ha a lányon múlna, ott állna földbe gyökerezett lábbal még egy jó ideig.*
- Nekem sem tetszenek. *ért egyet a fiúval. Nazron úgy beszél ezután a sötétbőrűről, hogy úgy néz ki tudja mi az. Ezért kicsit megnyugszik, és átengedi Nazronnak az irányító szerepet. Az indító ötlet, hogy térjenek le az útról, és vessék be magukat az erdőbe, egész ragyogó ötlet.*
- Naná, menjünk. Arra. *mutat az út egy alig észrevehető igen ritkán használt elágazására. Háta mögé pillant, ahogy eltűnnek mögöttük a kikötői házak, és a várost lassan fák törzse takarja el szemük elől. Ahogy nem látja már azt a fura hármast, megáll.*
- Várj egy percet. *szólal meg, és az egyik fát megvizsgálva tájolja be magukat. Ha Nazron nem marad erre csendben, akkor csendre inti.*
- Arra menjünk. Lesz arra egy kis vízfolyás. Talán patak. *mondja halkabban. Nem akar még feltétlen hangoskodni, nehogy utánuk jöjjenek azok az útról.*
- Halfogási kívánságod úgy fest, hamar összejön. *mondja vállat vonva, majd elindul. Nazront lehetőleg szem előtt tartva. Így bele karol továbbra is, és úgy indítja el magukat a víz hangjának irányába.*
- Hogy akarsz halat fogni amúgy? *érdeklődik, mert sejtelme sincsen, hogyan tenné meg ezt Naz, de kíváncsi a városi fiú miként oldaná meg ezt. Ezért nem ad tippeket, de ha valami városi eszközt emleget, azt elutasítja. Úgy kell halat fogni, amit a természet kínál, és nem eszközökkel.*
- Mi volt az a fekete bőrű? *kérdezi közben, mert ha nem démon, akkor valami szokványos egy városlakónak, csak Lisének lehet új. De nagyon kíváncsi, és arra is, hogy kell-e félni tőle vagy nem? De ezzel a kérdéssel még vár, az esti tábortűzig.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.20 19:25:01
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-18 07:49:12
Üzenet elküldve: 2020-06-18 07:49:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Az üzletelés jól halad, lassan már végeznek is. Már csak azok a piszkos anyagiak megbeszélése van hátra. A férfi felajánlja neki, hogy ő mondja az árat. Egy kereskedőhöz képest nem alkuszik jól, de azt a taktikát alkalmazhatná, hogy mond egy nagyobb árat, majd azt az üzletpartnere lentebb alkusza, nagyjából a felére és így haladhatnának egészen addig, amíg meg nem állapodnak a számára kedvező árban, de ez túlságosan is egyértelmű lenne, főleg egy tapasztalt kereskedőnek, így ezt az ötletet inkább elveti.*
-Mit szólnál 25-50 arany közötti összeghez?
*Fenntartja a partner számára, hogy ez az intervallum között nyugodtan válasszon. Túl sokat nem kérhet, hisz fontos, hogy a kereskedőháznak megérje. Így legalább ők is szereznek egy kis pénzt és ami annál is fontosabb, ha jól végzik a munkát, akkor egyfajta hírnevük is lehet, ami akár mélyítheti is a kereskedőház és a társaságuk közti kapcsolatot, együttműködést.*
//Az üzlet az üzlet//
*Az üzletelés jól halad, lassan már végeznek is. Már csak azok a piszkos anyagiak megbeszélése van hátra. A férfi felajánlja neki, hogy ő mondja az árat. Egy kereskedőhöz képest nem alkuszik jól, de azt a taktikát alkalmazhatná, hogy mond egy nagyobb árat, majd azt az üzletpartnere lentebb alkusza, nagyjából a felére és így haladhatnának egészen addig, amíg meg nem állapodnak a számára kedvező árban, de ez túlságosan is egyértelmű lenne, főleg egy tapasztalt kereskedőnek, így ezt az ötletet inkább elveti.*
-Mit szólnál 25-50 arany közötti összeghez?
*Fenntartja a partner számára, hogy ez az intervallum között nyugodtan válasszon. Túl sokat nem kérhet, hisz fontos, hogy a kereskedőháznak megérje. Így legalább ők is szereznek egy kis pénzt és ami annál is fontosabb, ha jól végzik a munkát, akkor egyfajta hírnevük is lehet, ami akár mélyítheti is a kereskedőház és a társaságuk közti kapcsolatot, együttműködést.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-18 07:02:24
Üzenet elküldve: 2020-06-18 07:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A türelemmel való kivárás azért enyhe túlzás, de Yeza kitesz magáért. Megszokta, hogy hasonló helyzetben neki is ki kell vennie a részét a dolgok kedvező módon való alakításában. Ez az első mérvadóbb feladata a Kereskedőház berkeiben, most még jobbnak látja óvatosnak lenni, hallgatni és figyelni. A Báró tökéletesen elboldogul az üzlet porondján. Valahogy az az érzés környékezi a vöröst, hogy ha még sokáig maradnak, a wegtoreni kufár helyben rá is sóz a fickóra egy kocsideréknyi holmit, aminek jó hasznát vehetné a frissen kialkudott feladatkörben. Akárhogy is, Yeza azért nem díjazná, ha még túl sokáig ácsorognának itt. A mozgolódással felzavart rovarok kezdenek szörnyen kellemetlenkedő társasággá avanzsálni, a nyirkos levegő pedig egyre határozottabban vámolja meg Yeza bőrének melegét. Amikor elindultak, úgy tűnt, szép idő lesz, de a nap durcásan rejtegeti az arcát és a szél is feltámadt egy kicsit. Az se segít rajta, hogy csak itt állnak egy helyben.
~Legalább sétálhatnának diskurálás közben!~
Olykor enyhén meg is rázkódik a hidegtől és az orcájára is kezd kiülni a pirosság. Yeza összébb húzza kabátkáját és maga köré fonja a karjait. Mindezt természetesen úgy, hogy ha szükség lenne rá, kellő gyorsasággal tudjon fegyvert rántani.
Figyeli a jóképű haramiát éberen, de az üzlet részletei kezdenek kissé összefolyni amellett, hogy az arca közelében pimaszkodó szúnyogokat fújkálja és egyre komolyabb aggodalmai kezdenek támadni a sártól borított csizmája tekintetében. Próbál diszkréten megszabadulni a nagyjától a susnyás gizgazainak segítségével, míg a másik kettő egyezkedik.*
//Az üzlet az üzlet//
*A türelemmel való kivárás azért enyhe túlzás, de Yeza kitesz magáért. Megszokta, hogy hasonló helyzetben neki is ki kell vennie a részét a dolgok kedvező módon való alakításában. Ez az első mérvadóbb feladata a Kereskedőház berkeiben, most még jobbnak látja óvatosnak lenni, hallgatni és figyelni. A Báró tökéletesen elboldogul az üzlet porondján. Valahogy az az érzés környékezi a vöröst, hogy ha még sokáig maradnak, a wegtoreni kufár helyben rá is sóz a fickóra egy kocsideréknyi holmit, aminek jó hasznát vehetné a frissen kialkudott feladatkörben. Akárhogy is, Yeza azért nem díjazná, ha még túl sokáig ácsorognának itt. A mozgolódással felzavart rovarok kezdenek szörnyen kellemetlenkedő társasággá avanzsálni, a nyirkos levegő pedig egyre határozottabban vámolja meg Yeza bőrének melegét. Amikor elindultak, úgy tűnt, szép idő lesz, de a nap durcásan rejtegeti az arcát és a szél is feltámadt egy kicsit. Az se segít rajta, hogy csak itt állnak egy helyben.
~Legalább sétálhatnának diskurálás közben!~
Olykor enyhén meg is rázkódik a hidegtől és az orcájára is kezd kiülni a pirosság. Yeza összébb húzza kabátkáját és maga köré fonja a karjait. Mindezt természetesen úgy, hogy ha szükség lenne rá, kellő gyorsasággal tudjon fegyvert rántani.
Figyeli a jóképű haramiát éberen, de az üzlet részletei kezdenek kissé összefolyni amellett, hogy az arca közelében pimaszkodó szúnyogokat fújkálja és egyre komolyabb aggodalmai kezdenek támadni a sártól borított csizmája tekintetében. Próbál diszkréten megszabadulni a nagyjától a susnyás gizgazainak segítségével, míg a másik kettő egyezkedik.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-16 14:32:15
Üzenet elküldve: 2020-06-16 14:32:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Amikor lekerül a csuklya titokzatos üzletpartnerük fejéről és az igric megpillantja a férfi arcát, halovány mosolyféle jelenik meg szakálla alatt. Lám, eddig tartott a nagy titkolózás. De örül neki, mert most tud arcot is társítani a kapcsolathoz és a kezdeti bizalom jelének titulálja a gesztust.
Yeza egyelőre háttér szereplővé degradálódik, de pozitív tulajdonságként könyveli el róla a báró, hogy a lány képes türelemmel kivárni a tárgyalás végét és nem követel nagyobb figyelmet magának, mint azt a szerepe megkívánná. A sárga szempár most csak partnerük irányába fordul, ahogy szavait is csak hozzá intézi.*
- Úgy legyen. *Bólint egyetértően a másik szavaira, miszerint a kereskedőház tagjait nem éri majd atrocitás és nem lesz hozzájuk vezető közvetlen szál. Eddig elégedett.
A fickó bizonytalannak tűnik az árszabást illetően, de az igric nem adja ilyen könnyen a választ a szájába.*
- Én kereskedő vagyok, ha el akarok adni valamit, akkor én állapítom meg az árat és a vásárló majd alkudozik képességeihez mérten. Most te állapítasz meg árat, mert te adod el az "árud". *Mosolyodik el.*
- Nem szükséges most megtenni. Mérd fel a lehetőségeidet, nézz szét a piacon és máris tisztábban fogsz látni. Nem szívlelném, ha az összeg megállapítása után a feladat nehézsége vagy könnyedsége zavart okozna közöttünk. *Ajánlja fel a döntés lehetőségét. Valóban nem szeretné, ha később, most nem látható vagy fellépő problémák miatt többet akarna kicsalni tőle majd az alvilági személy.*
- Ha valamire szükségetek lenne időközben, a kialkudott összeg értékében bármikor rendelhettek tőlünk. Ebből nem fogok problémát csinálni. *Vonja meg könnyeden a vállát. Neki mindegy, hogy aranyban vagy áruban fizet, egyiktől sem tart.
Alapvetően mindkét fél kockáztat, de ha tartják magukat a megbeszéltekhez és a megállapodás részleteihez, akkor egyiküknek sem adódhat komolyabb problémája.*
//Az üzlet az üzlet//
*Amikor lekerül a csuklya titokzatos üzletpartnerük fejéről és az igric megpillantja a férfi arcát, halovány mosolyféle jelenik meg szakálla alatt. Lám, eddig tartott a nagy titkolózás. De örül neki, mert most tud arcot is társítani a kapcsolathoz és a kezdeti bizalom jelének titulálja a gesztust.
Yeza egyelőre háttér szereplővé degradálódik, de pozitív tulajdonságként könyveli el róla a báró, hogy a lány képes türelemmel kivárni a tárgyalás végét és nem követel nagyobb figyelmet magának, mint azt a szerepe megkívánná. A sárga szempár most csak partnerük irányába fordul, ahogy szavait is csak hozzá intézi.*
- Úgy legyen. *Bólint egyetértően a másik szavaira, miszerint a kereskedőház tagjait nem éri majd atrocitás és nem lesz hozzájuk vezető közvetlen szál. Eddig elégedett.
A fickó bizonytalannak tűnik az árszabást illetően, de az igric nem adja ilyen könnyen a választ a szájába.*
- Én kereskedő vagyok, ha el akarok adni valamit, akkor én állapítom meg az árat és a vásárló majd alkudozik képességeihez mérten. Most te állapítasz meg árat, mert te adod el az "árud". *Mosolyodik el.*
- Nem szükséges most megtenni. Mérd fel a lehetőségeidet, nézz szét a piacon és máris tisztábban fogsz látni. Nem szívlelném, ha az összeg megállapítása után a feladat nehézsége vagy könnyedsége zavart okozna közöttünk. *Ajánlja fel a döntés lehetőségét. Valóban nem szeretné, ha később, most nem látható vagy fellépő problémák miatt többet akarna kicsalni tőle majd az alvilági személy.*
- Ha valamire szükségetek lenne időközben, a kialkudott összeg értékében bármikor rendelhettek tőlünk. Ebből nem fogok problémát csinálni. *Vonja meg könnyeden a vállát. Neki mindegy, hogy aranyban vagy áruban fizet, egyiktől sem tart.
Alapvetően mindkét fél kockáztat, de ha tartják magukat a megbeszéltekhez és a megállapodás részleteihez, akkor egyiküknek sem adódhat komolyabb problémája.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-15 18:00:17
Üzenet elküldve: 2020-06-15 18:00:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Pontos neveket jelenleg nem kap és úgy tűnik nem is fog. Az nem lesz nehéz, a férfi elmondása alapján, hogy megkülönböztessék a kereskedőház tagjait, viszont a helyi kereskedők megkülönböztetése igen nehéz dolog lesz. Ez a kis dolog egy nagy utána nézést fog igényelni, de ezt meg tudják oldani.*
-Jó, akkor tehát a jel. Nem probléma. A nem kívánatos kereskedőkkel meg diszkréten fogunk elbánni. A nevét nem fogjuk említeni, e felől biztosítom.
*A férfival érkező nő arckifejezését észreveszi. Meg is mosolyogja.*
-A fizetség igen kényes téma, de minden bizonnyal meg tudunk majd egyezni.
*Most jön a munkáért járó fizetség megbeszélése, ami egy kis alkudozást fog igényelni. Egy kereskedő eszén ő nem fog tudni túljárni.*
-Tehát. Mennyit ér meg önnek az, hogy a nem kívánatos személyeket diszkréten egy másik piacra vagy épp magához irányítsuk? Más tárgyakban talán később megegyezhetünk.
*A tárgyak egyfajta biztosítékként is viselkedhetnek. Hisz ha a fegyverek vagy más tárgyak is rendelkeznek a kereskedőház jelével, akkor csak egy kis bűntény és a véletlenül ott hagyott címeres tárgy és a kereskedőház egy kis problémába ütközhet, de nem egy megoldhatatlanba. Azt azért reméli, hogy nem kell ilyesfajta dolgokhoz nyúlnia.*
//Az üzlet az üzlet//
*Pontos neveket jelenleg nem kap és úgy tűnik nem is fog. Az nem lesz nehéz, a férfi elmondása alapján, hogy megkülönböztessék a kereskedőház tagjait, viszont a helyi kereskedők megkülönböztetése igen nehéz dolog lesz. Ez a kis dolog egy nagy utána nézést fog igényelni, de ezt meg tudják oldani.*
-Jó, akkor tehát a jel. Nem probléma. A nem kívánatos kereskedőkkel meg diszkréten fogunk elbánni. A nevét nem fogjuk említeni, e felől biztosítom.
*A férfival érkező nő arckifejezését észreveszi. Meg is mosolyogja.*
-A fizetség igen kényes téma, de minden bizonnyal meg tudunk majd egyezni.
*Most jön a munkáért járó fizetség megbeszélése, ami egy kis alkudozást fog igényelni. Egy kereskedő eszén ő nem fog tudni túljárni.*
-Tehát. Mennyit ér meg önnek az, hogy a nem kívánatos személyeket diszkréten egy másik piacra vagy épp magához irányítsuk? Más tárgyakban talán később megegyezhetünk.
*A tárgyak egyfajta biztosítékként is viselkedhetnek. Hisz ha a fegyverek vagy más tárgyak is rendelkeznek a kereskedőház jelével, akkor csak egy kis bűntény és a véletlenül ott hagyott címeres tárgy és a kereskedőház egy kis problémába ütközhet, de nem egy megoldhatatlanba. Azt azért reméli, hogy nem kell ilyesfajta dolgokhoz nyúlnia.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-14 14:21:38
Üzenet elküldve: 2020-06-14 14:21:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aldomeus//
*A másik szavaira felhúzza a szemöldökét. Nem kérdezősködik tovább, valahogy úgy érzi, hogy nem véletlenül nem írta le bővebben az elf, hogy milyen trükkökről is beszél.*
-Sosem árt pedig, ha tudja az ember, hogy melyik felénél fogja meg a kardot.
*Tesz egy megjegyzést. Úgy tapasztalja, hogy azok, akik értenek a fegyverforgatáshoz, nagyobb eséllyel is kerülhetik el a konfliktust, ha akarják.
Végigmérve beszélgetőtársát egyértelműnek tűnik az is, hogy nem nyomasztják anyagi gondok, és ha ezt Frandr észrevette, akkor valószínűleg rablók és zsebmetszők szintén felfigyelhetnek rá.
De végül is nem az ő dolga, és ha őszinte akar lenni magával, akkor a legkevésbé sem tudja érdekelni a dolog.
Mikor a másik is megosztja vele a nevét, Frandr bólint. A másik ittlétének céljára is hasonlóképpen reagál. Nem tipor a lelkébe a másik azzal, hogy visszautasítja a reggelit, megvonja a vállát, és tovább falatozik.
A következő kérdésre összehúzza a szemöldökét. Úgy hallotta, hogy az elfeknek jó a füle, de úgy tűnik, hogy Aldomeus mégsem hallotta meg, amikor bő fél perce elmondta, hogy merre halad.*
-Mondtam, a Kikötőbe megyek. Akármilyen meglepő lehet, szintén üzleti ügyek kapcsán.
*Még ha csak egy acélszállítmány Amonra juttatása is ez az "üzleti ügy".*
~Küldhettek volna velem valakit, akinek helyismerete is van...~
*Az elfre pillant, majd rögtön el is veti az ötletet. Egyrészt nem nagyon bízik az idegenekben, és egyébként sem lenne oka a beszélgetőtársának segíteni neki a tájékozódásban.
Egy percig csöndben reggelizik, majd mégis megkérdezi a másikat, végül is ártani nem árthat.*
-Te sokszor jársz a Kikötőben, nem?
*Megvárja, hogy a másik mit válaszol, majd folytatja.*
-Csak mert én még nem jártam ott, és elvileg valami kereskedőt kéne ott megtalálnom, de nincs kedvem azzal töltenem a napomat, hogy őt próbáljam felkutatni.
*Kis szünetet tart, majd folytatja.*
-Mennyire sürgős, hogy visszajuss Artheniorba? Ha segítesz tájékozódni nekem a Kikötőben, akkor én cserébe átmehetek veled a fegyveres harc alapjain. Ha gondolod, Amonig még el is kísérlek utána. Biztonságosabb lenne az út számodra, mint ha egyedül haladnál át az erdőn.
//Aldomeus//
*A másik szavaira felhúzza a szemöldökét. Nem kérdezősködik tovább, valahogy úgy érzi, hogy nem véletlenül nem írta le bővebben az elf, hogy milyen trükkökről is beszél.*
-Sosem árt pedig, ha tudja az ember, hogy melyik felénél fogja meg a kardot.
*Tesz egy megjegyzést. Úgy tapasztalja, hogy azok, akik értenek a fegyverforgatáshoz, nagyobb eséllyel is kerülhetik el a konfliktust, ha akarják.
Végigmérve beszélgetőtársát egyértelműnek tűnik az is, hogy nem nyomasztják anyagi gondok, és ha ezt Frandr észrevette, akkor valószínűleg rablók és zsebmetszők szintén felfigyelhetnek rá.
De végül is nem az ő dolga, és ha őszinte akar lenni magával, akkor a legkevésbé sem tudja érdekelni a dolog.
Mikor a másik is megosztja vele a nevét, Frandr bólint. A másik ittlétének céljára is hasonlóképpen reagál. Nem tipor a lelkébe a másik azzal, hogy visszautasítja a reggelit, megvonja a vállát, és tovább falatozik.
A következő kérdésre összehúzza a szemöldökét. Úgy hallotta, hogy az elfeknek jó a füle, de úgy tűnik, hogy Aldomeus mégsem hallotta meg, amikor bő fél perce elmondta, hogy merre halad.*
-Mondtam, a Kikötőbe megyek. Akármilyen meglepő lehet, szintén üzleti ügyek kapcsán.
*Még ha csak egy acélszállítmány Amonra juttatása is ez az "üzleti ügy".*
~Küldhettek volna velem valakit, akinek helyismerete is van...~
*Az elfre pillant, majd rögtön el is veti az ötletet. Egyrészt nem nagyon bízik az idegenekben, és egyébként sem lenne oka a beszélgetőtársának segíteni neki a tájékozódásban.
Egy percig csöndben reggelizik, majd mégis megkérdezi a másikat, végül is ártani nem árthat.*
-Te sokszor jársz a Kikötőben, nem?
*Megvárja, hogy a másik mit válaszol, majd folytatja.*
-Csak mert én még nem jártam ott, és elvileg valami kereskedőt kéne ott megtalálnom, de nincs kedvem azzal töltenem a napomat, hogy őt próbáljam felkutatni.
*Kis szünetet tart, majd folytatja.*
-Mennyire sürgős, hogy visszajuss Artheniorba? Ha segítesz tájékozódni nekem a Kikötőben, akkor én cserébe átmehetek veled a fegyveres harc alapjain. Ha gondolod, Amonig még el is kísérlek utána. Biztonságosabb lenne az út számodra, mint ha egyedül haladnál át az erdőn.
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-14 13:10:26
Üzenet elküldve: 2020-06-14 13:10:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
*Úgy tűnik, ezúttal Aldo nem lesz elverve. Enyhe megkönnyebbüléssel veszi ugyanis tudomásul, hogy a harcos leereszti fenyegető fegyvereit, s testtartása, hangja is barátságosabbá válik. Megszokta már az elf, hogy időnként elverik, bírja ő az ütéseket, csak az arca ne lenne olyan ronda utána. De ritkán emelnek rá kezet minden ok nélkül, általában éles, velős és gúnyos megjegyzéseivel ő provokálja ki a bunyót, amiben persze alul marad. Ha csak feleannyira lenne tehetséges a harcban, mint a szavak megformálásában és mások sértegetésében, könnyen felül kerekedne akár két emberen is. De, bár azért izmai vannak, s tud néha fájdalmasat ütni, a harc sosem volt az ő művészete, bár lehet, nem ártana ezen a téren is kicsit edzenie magát. Egyszer ered meg rossz társaságban kelleténél jobban a nyelve, s lehet, hogy másnap a csatornából húzzák ki kihűlt testét.*
- A fegyveres harc nem az én műfajom. De azért akad egy-két trükköm veszélyes helyzetekre.
*Bólint helyeslően, elsősorban a táskája mélyén lapuló mindenféle, erősebb vagy kevésbé erős italra, főzetre, méregre gondolva. Meg hát végszükség esetére ott a szerény tőre, bár az aligha nyújtana biztonságos védelmet. D egyelőre még nem akadt súlyos gondja, akárhányszor utazott a Kikötőbe, mindig nagyjából épen haza is ért. Ez részben annak köszönhető, hogy ismeri a jó fogadókat, kocsmákat, ahol szinte biztonságban ihat és szórakozhat, csak a szájára kell figyelnie. Ha csendben meghúzza magát, s nem kelt feltűnést, nem hívja magára a mindenféle haramia figyelmét, épségben megússza ezeket a kiruccanásokat.*
- Én Aldomeus vagyok.
*Mutatkozik be ő is, továbbra is hideg udvariassággal. Szinte reflexből nyújtaná a kezét, de csak ujjainak a vége mozdul kicsit, majd ismét elernyed, s jobbja inkább az oldalánál pihen tovább. Frandr nem tűnik olyan udvariaskodós, kézfogós típusnak, így nem is zaklatja efféle formaságokkal.*
- Üzleti ügyek.
*Felel tömören, miközben fejét rázva visszautasítja a kedves gesztust. Nem is éhes, meg még mindig kevésbé bízik a gyomrában.*
- Köszönöm, de a reggelit inkább kihagyom.
*Inkább előveszi egyszerű bőrkulacsát, amelyet még indulás előtt töltött meg friss forrásvízzel, s iszik pár kortyot.*
- És te? Merrefelé tartasz?
*Üt meg ő is egy fokkal közvetlenebb hangnemet, s úgy dönt, megengedhet magának egy kis pihenőt. Kíváncsi arra, kivel hozta össze a sors, s még az is lehet, hogy egy kellemes beszélgetéssel s időtöltéssel gazdagodik hazaútja.*
//Frandr//
*Úgy tűnik, ezúttal Aldo nem lesz elverve. Enyhe megkönnyebbüléssel veszi ugyanis tudomásul, hogy a harcos leereszti fenyegető fegyvereit, s testtartása, hangja is barátságosabbá válik. Megszokta már az elf, hogy időnként elverik, bírja ő az ütéseket, csak az arca ne lenne olyan ronda utána. De ritkán emelnek rá kezet minden ok nélkül, általában éles, velős és gúnyos megjegyzéseivel ő provokálja ki a bunyót, amiben persze alul marad. Ha csak feleannyira lenne tehetséges a harcban, mint a szavak megformálásában és mások sértegetésében, könnyen felül kerekedne akár két emberen is. De, bár azért izmai vannak, s tud néha fájdalmasat ütni, a harc sosem volt az ő művészete, bár lehet, nem ártana ezen a téren is kicsit edzenie magát. Egyszer ered meg rossz társaságban kelleténél jobban a nyelve, s lehet, hogy másnap a csatornából húzzák ki kihűlt testét.*
- A fegyveres harc nem az én műfajom. De azért akad egy-két trükköm veszélyes helyzetekre.
*Bólint helyeslően, elsősorban a táskája mélyén lapuló mindenféle, erősebb vagy kevésbé erős italra, főzetre, méregre gondolva. Meg hát végszükség esetére ott a szerény tőre, bár az aligha nyújtana biztonságos védelmet. D egyelőre még nem akadt súlyos gondja, akárhányszor utazott a Kikötőbe, mindig nagyjából épen haza is ért. Ez részben annak köszönhető, hogy ismeri a jó fogadókat, kocsmákat, ahol szinte biztonságban ihat és szórakozhat, csak a szájára kell figyelnie. Ha csendben meghúzza magát, s nem kelt feltűnést, nem hívja magára a mindenféle haramia figyelmét, épségben megússza ezeket a kiruccanásokat.*
- Én Aldomeus vagyok.
*Mutatkozik be ő is, továbbra is hideg udvariassággal. Szinte reflexből nyújtaná a kezét, de csak ujjainak a vége mozdul kicsit, majd ismét elernyed, s jobbja inkább az oldalánál pihen tovább. Frandr nem tűnik olyan udvariaskodós, kézfogós típusnak, így nem is zaklatja efféle formaságokkal.*
- Üzleti ügyek.
*Felel tömören, miközben fejét rázva visszautasítja a kedves gesztust. Nem is éhes, meg még mindig kevésbé bízik a gyomrában.*
- Köszönöm, de a reggelit inkább kihagyom.
*Inkább előveszi egyszerű bőrkulacsát, amelyet még indulás előtt töltött meg friss forrásvízzel, s iszik pár kortyot.*
- És te? Merrefelé tartasz?
*Üt meg ő is egy fokkal közvetlenebb hangnemet, s úgy dönt, megengedhet magának egy kis pihenőt. Kíváncsi arra, kivel hozta össze a sors, s még az is lehet, hogy egy kellemes beszélgetéssel s időtöltéssel gazdagodik hazaútja.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:16:53
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Végre lekerül a köpeny és ezt Yeza mindjárt honorálja is egy kacér mosollyal. Egészen jóvágású egy haramia. A legtöbb sajnos nem ilyen. Sárga fogú, szőrös fülű, mosdatlan tuskók. Rosszabb esetben sokadmagukkal. Ez a fickó inkább romantikus lányregényekbe illő zsivány, ami a fizimiskáját illeti.
~A gyerme... A mi?~ A Báró szófordulata úgy rántja ki a vöröst a most már csuklyátlan tárgyalópartner mustrálásából, mint egy lendületes tarkón vágás. Túl késő, hogy parancsoljon az arcának. Kérdő grimaszba rándulnak a vonásai, ahogy a Báróra szalad a pillantása. A féloldalas mosolyból olvasva végül csak sóhajt a fejét csóválva, és igyekszik visszatalálni a szerepébe. Nem mintha nem nézné ki a férfiból, hogy hagyott már pár szárba szökkent kalandot maga mögött. Lehet pár sárga szemű fattyú Lanawinon, aki... mindegy. Inkább elhessegeti a témát a fejéből, mielőtt túlzottan belebonyolódna.
Ahogy hallgatja a megállapodás részleteit, mintha kezdene kibontakozni az ügyben egy másik vezérfonal is, melyben a Báró épp _diszkréten_ leszögezi, hogy a Kereskedőház embereit nem érheti atrocitás a frissen szárnyat bontó kompánia részéről. Lehet, hogy igazából inkább erről szól ez az egész. Egy üzlet égisze alatt tisztázni a felállást, mielőtt kellemetlen ügyeket eredményeznének az egymásban elakadó érdekek. Mellékszálon pedig igazából szabad rablást engedélyez a riválisokra, mert lássuk be, a "diszkréten" mintha csak addig tartana, amíg a hajlandóság arra, hogy az idegen kereskedők a Báró üzletén keresztül bonyolítsák az adásvételeiket. Elvégre egy bevallottan törvényen kívüli utakat választó bandának is élni kell valamiből. Egy-egy utazóval is lehet szerencséjük. Némelyik jól kitömött erszénnyel, helyre kis ékszerekkel jár, de egy kereskedő áruval rakott szekere azért mégis csak nagyobb fogás. Ha összecsiszolódik az összhang, a Báró Úr talán lesz olyan nagyvonalú, hogy az ilyen szerzeményeket jó áron fel is vásárolja. Az üzletet inkább a másik kettőre hagyja, bármennyire is mocorog a nyelve hegyén, hogy kivegye a részét. Most nem ezért van itt. Ha a Báró lapot akar osztani neki, akkor úgyis megteszi, ha meg úgy alakulna, Yeza húz magának, nem kell félteni. Ám egyelőre jó kislány maradhat.*
//Az üzlet az üzlet//
*Végre lekerül a köpeny és ezt Yeza mindjárt honorálja is egy kacér mosollyal. Egészen jóvágású egy haramia. A legtöbb sajnos nem ilyen. Sárga fogú, szőrös fülű, mosdatlan tuskók. Rosszabb esetben sokadmagukkal. Ez a fickó inkább romantikus lányregényekbe illő zsivány, ami a fizimiskáját illeti.
~A gyerme... A mi?~ A Báró szófordulata úgy rántja ki a vöröst a most már csuklyátlan tárgyalópartner mustrálásából, mint egy lendületes tarkón vágás. Túl késő, hogy parancsoljon az arcának. Kérdő grimaszba rándulnak a vonásai, ahogy a Báróra szalad a pillantása. A féloldalas mosolyból olvasva végül csak sóhajt a fejét csóválva, és igyekszik visszatalálni a szerepébe. Nem mintha nem nézné ki a férfiból, hogy hagyott már pár szárba szökkent kalandot maga mögött. Lehet pár sárga szemű fattyú Lanawinon, aki... mindegy. Inkább elhessegeti a témát a fejéből, mielőtt túlzottan belebonyolódna.
Ahogy hallgatja a megállapodás részleteit, mintha kezdene kibontakozni az ügyben egy másik vezérfonal is, melyben a Báró épp _diszkréten_ leszögezi, hogy a Kereskedőház embereit nem érheti atrocitás a frissen szárnyat bontó kompánia részéről. Lehet, hogy igazából inkább erről szól ez az egész. Egy üzlet égisze alatt tisztázni a felállást, mielőtt kellemetlen ügyeket eredményeznének az egymásban elakadó érdekek. Mellékszálon pedig igazából szabad rablást engedélyez a riválisokra, mert lássuk be, a "diszkréten" mintha csak addig tartana, amíg a hajlandóság arra, hogy az idegen kereskedők a Báró üzletén keresztül bonyolítsák az adásvételeiket. Elvégre egy bevallottan törvényen kívüli utakat választó bandának is élni kell valamiből. Egy-egy utazóval is lehet szerencséjük. Némelyik jól kitömött erszénnyel, helyre kis ékszerekkel jár, de egy kereskedő áruval rakott szekere azért mégis csak nagyobb fogás. Ha összecsiszolódik az összhang, a Báró Úr talán lesz olyan nagyvonalú, hogy az ilyen szerzeményeket jó áron fel is vásárolja. Az üzletet inkább a másik kettőre hagyja, bármennyire is mocorog a nyelve hegyén, hogy kivegye a részét. Most nem ezért van itt. Ha a Báró lapot akar osztani neki, akkor úgyis megteszi, ha meg úgy alakulna, Yeza húz magának, nem kell félteni. Ám egyelőre jó kislány maradhat.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 18:06:03
Üzenet elküldve: 2020-06-13 18:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aldomeus//
*A másik reakciójára kisebb belső dilemma alakul ki Frandrben, ahogy próbálja visszafogni magát attól, hogy egy ütéssel okítsa ki a másikat a tömör, könnyen érthető szavak fontosságáról.
Leereszti fegyverét és pajzsát, az már elég egyértelművé válik, hogy amaz nem fenyegetés. Nagy levegőt vesz, majd árnyalatnyival barátságos hangnemben válaszol a másiknak.*
-A kikötőből? Pont oda tartok. Nekem azt mondták, hogy veszélyes hellyé vált ez az erdő. Meg a Kikötőt sem épp a biztonságosságáért dicsérik. Te mégis egyedül utazol, minden védelem nélkül.
*Kis gondolkozás után hozzátesz még valamit.*
-Bár itt nyugaton sosem lehet tudni, hogy ki idézhet rád egy jégesőt vagy tűzgolyót egy pillantással...
*Ezt csak a bajsza alatt morogja, nem feltétlenül a másiknak címezve. Mikor az a nevét kérdezi, tömören válaszol.*
-Frandr.
*Várakozó pillantást vet a másik felé, hogy viszonozza-e a gesztust. Ám az sem nagyon érdekli, ha az elf nem osztja meg vele a nevét.
Fegyverét közben az oldalán levő kardhüvelybe csúsztatja, majd visszaül a fa tövébe, az erszényéből kenyeret és egy porció szárított húst véve elő. Aldomeusra pillant, hogy az tovább áll-e. Ha nem, akkor őt is megkínálja kissé szegényes úti eledeléből.*
-És mi járatban a Kikötőben?
*Töri meg a csendet, ha az úgy dönt, hogy vele reggelizik.*
//Aldomeus//
*A másik reakciójára kisebb belső dilemma alakul ki Frandrben, ahogy próbálja visszafogni magát attól, hogy egy ütéssel okítsa ki a másikat a tömör, könnyen érthető szavak fontosságáról.
Leereszti fegyverét és pajzsát, az már elég egyértelművé válik, hogy amaz nem fenyegetés. Nagy levegőt vesz, majd árnyalatnyival barátságos hangnemben válaszol a másiknak.*
-A kikötőből? Pont oda tartok. Nekem azt mondták, hogy veszélyes hellyé vált ez az erdő. Meg a Kikötőt sem épp a biztonságosságáért dicsérik. Te mégis egyedül utazol, minden védelem nélkül.
*Kis gondolkozás után hozzátesz még valamit.*
-Bár itt nyugaton sosem lehet tudni, hogy ki idézhet rád egy jégesőt vagy tűzgolyót egy pillantással...
*Ezt csak a bajsza alatt morogja, nem feltétlenül a másiknak címezve. Mikor az a nevét kérdezi, tömören válaszol.*
-Frandr.
*Várakozó pillantást vet a másik felé, hogy viszonozza-e a gesztust. Ám az sem nagyon érdekli, ha az elf nem osztja meg vele a nevét.
Fegyverét közben az oldalán levő kardhüvelybe csúsztatja, majd visszaül a fa tövébe, az erszényéből kenyeret és egy porció szárított húst véve elő. Aldomeusra pillant, hogy az tovább áll-e. Ha nem, akkor őt is megkínálja kissé szegényes úti eledeléből.*
-És mi járatban a Kikötőben?
*Töri meg a csendet, ha az úgy dönt, hogy vele reggelizik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719