// Kikötői erdőben a hegyek felé haladva //
*Kezdi sejteni, mire gondol Nazron. Ennek ellenére játszik vele.*
- Fogalmamsincs miről beszélsz. *az első szót olyan gyanúsan egy mosva gyorsan hadarja el. A többit már normálisan.*
- Nem igazán értem még mindig mit akarsz ezzel, de majd úgy is megtudom, ugye? *kérdezi és teszi az ostobát, mintha nem sejtené mire is akar a fiú célozni itt. A kérdésre bólint, hogy azt. A gonosz szóra felvonja a szemöldökét. A vizesre pedig elmosolyodik.*
- Igen? *kérdez vissza mosolyogva, miközben a haját megigazgatja, és kikerül egy kisebb bokrot, ami elől Nazront is elrángatja, ügyelve, hogy még hozzá se érjen, a ruhája se ha lehet. Nem felel rá semmit, de ha kérdezik, elárulja. Nazron gondolatait megmosolyogná. De persze nagyon is jól tudja, el kell komolyan beszélgetnie Nazzal, hogy az erdőjárás nem olyan, mint amilyennek elképzeli. Ugyanakkor vívódik is magában, mert szörnyen aranyos is a fiú, ilyen lelkesen, és ezt nem szeretné letörni. ~Így kéne megtartani ilyen kis tudatlan aranyosan.~ Gondolja magában, majd még valami eszébe jut.
~Lehet ő is ilyennek látott a városban?~ A kérdés tán helyén való lenne, de nem teszi fel. Nem is derülhet így ki ez. Nazron kijelentésére a sötételfre, érdekesen tekint rá. Sőt meglepetten. Szerinte bárki lehet gonosz, és az nem a fajfüggvénye.*
- Igen? Nem hiszek az ilyesmiben, hogy egy adott faj gonoszabb, és több rossz van közöttük. Az emberek is tudnak, nagyon rosszak lenni, sőt az elfek is. *jegyzi meg halkan. Eszébe is jut a Sellőben az elf, na, az gonosz volt nagyon is. Ezután el kell, gondolkozzon miket beszélt eddig Naznak a hegéről és a mágiájáról. Ráébred, hogy nem sokat, ám de mégis a hasonlata értelmetlen.*
- Azt nem is varázsoltam. Hidd el, nagyon ijesztő. Megmutassam? *kérdezi, és ezzel elkapja Nazron ruhával nem fedett kezét, hogy a bőrét érezze. Nagyon reméli, nem az ijesztőbb fura mágiát mutatja be, hanem valami mást. Amiből jó eséllyel így érintve érezhet valamit a fiú, ha a kezét fogja. Valami gyengécske hullámot, valami rezdülést talán. Persze kérdésre választ nem vár, és nem is úgy fest, hogy el akarná engedni a fiú kezét. Határozottan szorítja, és igencsak fészkelődnie kell annak a kéznek, ha szabadulni akar Lisé szorításából. Közben koncentrálni kezd, és az enyhébb varázslatot próbálja előidézni. Kíváncsi mennyire fog sikerülni. Aztán tudja, hogy fáradtabb lesz, és még milyen szerencse, hogy közel van az a vízfolyás. Nazron megijedhet, ha csak úgy menet közben elalszik, még azt is hihetné, hogy elájul. Ezután a varázslat után mindig gyorsabban fárad el és alszik el, mint ahogy általában szokott ez lenni nála.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására minden fizikai és mentális fáradsága eltűnik, de három kör múlva a varázsló végkimerültség állapotába kerül.