Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:38:29
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//Akinek mellesleg jó a feneke//
-Pedig az ember azt hihetné ennyi nő után már sikerült kiheverni.
*Pillant szemtelenül csillogó szemekkel a másikéba majd az ajkakra suttogva folytatja.*
-De majd nagyon szorgalmasan dolgozunk rajta, hogy elfelejtsd.
*Csókolja meg a mélységit majd ujjaival megcirógatja ajkai nyomát. Szívesen húzná még magához némi repetára, de annak bizonyos, nem lenne jó vége. Olyan lenne, mint csak egy pohár bort inni -elméletben megvalósítható, de jóval nehezebb gyakorlatba ültetni.*
-Pedig még akár pénzt is csinálhatnánk belőle. Biztos lenne pár hívő, aki elhinné, hogy az istennő prófétái vagyunk.
*Gondolkodik el látszólag komolyan, hogy aztán halkan elkuncogja magát. Elképzeli kettejüket, hófehér lepelben, ahogy kisebb tömeg előtt mesélik el megáldásuk szent történetét, s még csak nem is röhög rajta senki, csak átszellemülve hallgatják a hitet követők.
A szájára tapadó ajkakat boldogan üdvözli, ujjai virgoncan kúsznak a tincsek közé. Sokkal szívesebben játszadozik nyelvével, mint beszél szívügyeiről, valahol abban reménykedik a későbbiekben is képes lesz valahogy elkerülni a dolgot hasonló alattomos praktikákkal. Mikor a másik elhúzódik, vágyakozva figyeli az ajkakat egy darabig majd mélyet sóhajtva keresi a szürke tekintetet.*
-Jó.
*Felel röviden, mert reméli itt abba is hagyják a cseverészést, s már lopná is ismét a távolságot, de a bárd folytatja.*
-Igazán nem szeretnélek megfosztani az élménytől, hogy élelmet hozz kedvenc ágymelegítődnek.
*Illeti lágy csókkal a hűvös nyakat.*
-De hoztam magammal eleget kettőnknek.
*Duruzsolja tovább a csinos, hosszúkás fülbe*
-Azt javaslom tehát, hogy te raksz tüzet, én pedig előszedem az ennivalót. Aztán pedig összebújunk, hogy ne fagyjunk meg.
*Azzal lép is egyet hátra és rácsap Cale formás fenekére*
-Siess, mert már nagyon fázom.
*Sejtelmes mosolyt villant még majd már guggol is le, hogy vászonzsákjából előhalássza a piacon vásárolt hideg élelmet.*
//Akinek mellesleg jó a feneke//
-Pedig az ember azt hihetné ennyi nő után már sikerült kiheverni.
*Pillant szemtelenül csillogó szemekkel a másikéba majd az ajkakra suttogva folytatja.*
-De majd nagyon szorgalmasan dolgozunk rajta, hogy elfelejtsd.
*Csókolja meg a mélységit majd ujjaival megcirógatja ajkai nyomát. Szívesen húzná még magához némi repetára, de annak bizonyos, nem lenne jó vége. Olyan lenne, mint csak egy pohár bort inni -elméletben megvalósítható, de jóval nehezebb gyakorlatba ültetni.*
-Pedig még akár pénzt is csinálhatnánk belőle. Biztos lenne pár hívő, aki elhinné, hogy az istennő prófétái vagyunk.
*Gondolkodik el látszólag komolyan, hogy aztán halkan elkuncogja magát. Elképzeli kettejüket, hófehér lepelben, ahogy kisebb tömeg előtt mesélik el megáldásuk szent történetét, s még csak nem is röhög rajta senki, csak átszellemülve hallgatják a hitet követők.
A szájára tapadó ajkakat boldogan üdvözli, ujjai virgoncan kúsznak a tincsek közé. Sokkal szívesebben játszadozik nyelvével, mint beszél szívügyeiről, valahol abban reménykedik a későbbiekben is képes lesz valahogy elkerülni a dolgot hasonló alattomos praktikákkal. Mikor a másik elhúzódik, vágyakozva figyeli az ajkakat egy darabig majd mélyet sóhajtva keresi a szürke tekintetet.*
-Jó.
*Felel röviden, mert reméli itt abba is hagyják a cseverészést, s már lopná is ismét a távolságot, de a bárd folytatja.*
-Igazán nem szeretnélek megfosztani az élménytől, hogy élelmet hozz kedvenc ágymelegítődnek.
*Illeti lágy csókkal a hűvös nyakat.*
-De hoztam magammal eleget kettőnknek.
*Duruzsolja tovább a csinos, hosszúkás fülbe*
-Azt javaslom tehát, hogy te raksz tüzet, én pedig előszedem az ennivalót. Aztán pedig összebújunk, hogy ne fagyjunk meg.
*Azzal lép is egyet hátra és rácsap Cale formás fenekére*
-Siess, mert már nagyon fázom.
*Sejtelmes mosolyt villant még majd már guggol is le, hogy vászonzsákjából előhalássza a piacon vásárolt hideg élelmet.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 17:00:45
Üzenet elküldve: 2021-01-31 17:00:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//Akinek mellesleg jó a feneke//
* A cirógatás gyerekes hatást kelt a mélységiben, bár valószínűleg pont ez a tolvaj célja, és ezt felismerve nem is zavarja a férfit a dolog. Inkább szembe fordul a tolvajjal. *
- Azóta is vigasztalódom. * Jegyzi meg vigyorogva, és gyorsan mozdulva, egy nem elsietett csókot lopva. Továbbra is átkozza az időt, és a hideget, de felpillantva az égre az jut eszébe, hogy talán ideje lenne tábort ütni, és lepihenni. Fárasztó a hosszú séta, és a thargok nincsenek olyan közel, a mélységi szerint teljesen érthető, hogyha megpihennek. *
- Eeyr további áldásaitól mentsen meg minket a sors. * Nevet fel, bár nem gondolta volna, hogy valaha is nevetni fog ezen. Ahogy azt sem gondolta, hogy olyan szavak fogják elhagyni száját, amik az előbb csusszantak ki. Látja a másikon is, hogy meglepte vele, el is húzódik tőle a tolvaj lány, de Cale igyekszik elkapni a kezét, és visszahúzni magához. Szoros ölelésbe igyekszik vonni, hogy szavak helyett egy szenvedélyes csókkal feleljen, amiből kibontakozva előbb támadt ötletét is kimondja. *
- Mit szólnál hozzá, ha letáboroznánk? Ehetnénk is valamit most már. * Jegyzi meg, hiszen gyomrát már mardossa az éhség így, hogy nem tudja mérhetetlen mennyiségű alkohollal csillapítani azt. Eszébe jut a Vierrel töltött nap az erdőben. *
- Engem itt tanítottak meg vadászni. * Osztja meg Ysaneevel az emlék egy részét. * Elég régen volt, de még emlékszem arra, amit fontos belőle. Ha gondolok, szerzek valami ételt, te addig tüzet rakhatnál. Utána pedig ha jól laktunk, akkor összebújunk, hogy ne fagyjunk meg.
* Toldja meg egy kacsintással, mielőtt elengedné a másikat, és hagyná, hogy kibontakozzon ölelő karjaiból. Reméli, hogy a másik nem kérdez rá, hogyan szerezte vadászati tapasztalatait, mert nem szívesen beszélne egy újabb régi szeretőjéről. Bár mindketten tudják, hogy egyikük sem élt túl szende életet, mégis kezdi kellemetlennek érezni azt, hogy kedvesének sorolja a régmúlt hódításait. *
//Akinek mellesleg jó a feneke//
* A cirógatás gyerekes hatást kelt a mélységiben, bár valószínűleg pont ez a tolvaj célja, és ezt felismerve nem is zavarja a férfit a dolog. Inkább szembe fordul a tolvajjal. *
- Azóta is vigasztalódom. * Jegyzi meg vigyorogva, és gyorsan mozdulva, egy nem elsietett csókot lopva. Továbbra is átkozza az időt, és a hideget, de felpillantva az égre az jut eszébe, hogy talán ideje lenne tábort ütni, és lepihenni. Fárasztó a hosszú séta, és a thargok nincsenek olyan közel, a mélységi szerint teljesen érthető, hogyha megpihennek. *
- Eeyr további áldásaitól mentsen meg minket a sors. * Nevet fel, bár nem gondolta volna, hogy valaha is nevetni fog ezen. Ahogy azt sem gondolta, hogy olyan szavak fogják elhagyni száját, amik az előbb csusszantak ki. Látja a másikon is, hogy meglepte vele, el is húzódik tőle a tolvaj lány, de Cale igyekszik elkapni a kezét, és visszahúzni magához. Szoros ölelésbe igyekszik vonni, hogy szavak helyett egy szenvedélyes csókkal feleljen, amiből kibontakozva előbb támadt ötletét is kimondja. *
- Mit szólnál hozzá, ha letáboroznánk? Ehetnénk is valamit most már. * Jegyzi meg, hiszen gyomrát már mardossa az éhség így, hogy nem tudja mérhetetlen mennyiségű alkohollal csillapítani azt. Eszébe jut a Vierrel töltött nap az erdőben. *
- Engem itt tanítottak meg vadászni. * Osztja meg Ysaneevel az emlék egy részét. * Elég régen volt, de még emlékszem arra, amit fontos belőle. Ha gondolok, szerzek valami ételt, te addig tüzet rakhatnál. Utána pedig ha jól laktunk, akkor összebújunk, hogy ne fagyjunk meg.
* Toldja meg egy kacsintással, mielőtt elengedné a másikat, és hagyná, hogy kibontakozzon ölelő karjaiból. Reméli, hogy a másik nem kérdez rá, hogyan szerezte vadászati tapasztalatait, mert nem szívesen beszélne egy újabb régi szeretőjéről. Bár mindketten tudják, hogy egyikük sem élt túl szende életet, mégis kezdi kellemetlennek érezni azt, hogy kedvesének sorolja a régmúlt hódításait. *
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 15:35:24
Üzenet elküldve: 2021-01-31 15:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//Akinek mellesleg jó a feneke//
-Ó, te szegény árva!
*Biggyeszti le ajkát sajnálkozva, s még hogy enyhítsen a rettenetes traumán, finoman megcirógatja a sebhelyes arcot.*
-Remélem azért sikerült túltenned magad rajta.
*Elvégre nincs is annál rettenetesebb, mikor egy csinos nőszemély aljas trükkökkel ágyba próbál csalogatni egy férfit, aki rejtélyes okok miatt nem is ellenkezik.*
-Nem értetted akkor még a hölgyek lelkét. Remélem azóta megtanultad, hogy ritkán merülhet el az ember következmények nélkül a női combok között.
*Hangja egészen komolyra vált, mint valami tanítónak, így is folytatja*
-Viszonzatlan érzések, terhesség, altesti nyavalyák, Eeyr áldások...
*Sorolja az utolsó közben persze épphogy nem kuncogja el magát*
-Mindig megvan az ára.
*Közben már cseni is el a szürke ujjak közül flaskáját egy újabb kortyért, hogy aztán visszavarázsolja helyére, később még szükség lehet rá. Durcásan simít végig hüvelykjével megpöckölt orra hegyén, szúrós pillantásokat vet közben a másikra, egy rövid időre legalább eltereli figyelmét a hallottakról. Ám a kimondott szavak nem maradnak sokáig hatástalanok, a tolvaj érzi, hogy hirtelen forróság önti el mellkasát, egy pillanatra elhúzódva össze is húzza magán kabátját, mintha csak attól tartana, valahogy furfangos módon kiszimatolja a bárd az érzéseit. Gyorsan el akarja hát viccelni a dolgot, megfeledkezve az igazmondás átkáról.*
-Ki volt az az aljas céda?
*Vonja össze szemöldökét, mintha ezzel felkínálna egy egérutat a mélységinek majd ahogy eszébe jut, nem hazudhat, ujját sietve nyomja a szürke ajkakra. Mert ha kimondja, azt már nem lehet visszacsinálni, a tolvaj pedig még nem biztos benne, hogy készen áll erre. Akármennyire is jól érzi magát a férfi mellett, valahol még retteg ettől az egésztől.*
-Ne is mondd! Bizonyára fájna felidézni ezt a galád bűntettet.
*Duruzsolja szórakozottan, hogy aztán körbepillantva idézzen fel pár emléket, amit gyorsan megosztva a másikkal elterelje a témát.*
-Képzeld egyszer napokat töltöttem ebben az átkozott erdőben.
//Akinek mellesleg jó a feneke//
-Ó, te szegény árva!
*Biggyeszti le ajkát sajnálkozva, s még hogy enyhítsen a rettenetes traumán, finoman megcirógatja a sebhelyes arcot.*
-Remélem azért sikerült túltenned magad rajta.
*Elvégre nincs is annál rettenetesebb, mikor egy csinos nőszemély aljas trükkökkel ágyba próbál csalogatni egy férfit, aki rejtélyes okok miatt nem is ellenkezik.*
-Nem értetted akkor még a hölgyek lelkét. Remélem azóta megtanultad, hogy ritkán merülhet el az ember következmények nélkül a női combok között.
*Hangja egészen komolyra vált, mint valami tanítónak, így is folytatja*
-Viszonzatlan érzések, terhesség, altesti nyavalyák, Eeyr áldások...
*Sorolja az utolsó közben persze épphogy nem kuncogja el magát*
-Mindig megvan az ára.
*Közben már cseni is el a szürke ujjak közül flaskáját egy újabb kortyért, hogy aztán visszavarázsolja helyére, később még szükség lehet rá. Durcásan simít végig hüvelykjével megpöckölt orra hegyén, szúrós pillantásokat vet közben a másikra, egy rövid időre legalább eltereli figyelmét a hallottakról. Ám a kimondott szavak nem maradnak sokáig hatástalanok, a tolvaj érzi, hogy hirtelen forróság önti el mellkasát, egy pillanatra elhúzódva össze is húzza magán kabátját, mintha csak attól tartana, valahogy furfangos módon kiszimatolja a bárd az érzéseit. Gyorsan el akarja hát viccelni a dolgot, megfeledkezve az igazmondás átkáról.*
-Ki volt az az aljas céda?
*Vonja össze szemöldökét, mintha ezzel felkínálna egy egérutat a mélységinek majd ahogy eszébe jut, nem hazudhat, ujját sietve nyomja a szürke ajkakra. Mert ha kimondja, azt már nem lehet visszacsinálni, a tolvaj pedig még nem biztos benne, hogy készen áll erre. Akármennyire is jól érzi magát a férfi mellett, valahol még retteg ettől az egésztől.*
-Ne is mondd! Bizonyára fájna felidézni ezt a galád bűntettet.
*Duruzsolja szórakozottan, hogy aztán körbepillantva idézzen fel pár emléket, amit gyorsan megosztva a másikkal elterelje a témát.*
-Képzeld egyszer napokat töltöttem ebben az átkozott erdőben.
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 13:54:53
Üzenet elküldve: 2021-01-31 13:54:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Felnevet, azt hallva, hogy mások milyen gyorsan szoktak végezni az első alkalom alatt. Talán rá is igaz lett volna, hogyha arra alkalmasabb partnert talál. *
- Dehogy voltam. * Csóválja meg a fejét, még fel is nevet a kérdést hallva. * De már régóta csaholt utánam, mint egy kóbor kutya. Aztán egyik este jól leitatott, és kihasználta a bormámoros hangulatomat, hogy elcsábítson. * Halkan felkuncog, majd Ysanee tekintetét keresné meg a sajátjával, csak erre nincs lehetősége, hiszen Ysanee feje a vállán pihen. Inkább átkarolja hát a tolvajt, és kezével az italért nyúl, hogy ő is igyon belőle. *
- Látod, ez oda vissza megy, nem csak a férfiak itatják le a nőket, ha akarnak tőlük valamit. Persze az este még nem ért itt véget, találtunk alkalmat arra, hogy rendesen befejezzük amit elkezdtünk, nem is aludtam túl sokat aznap este. Viszont az eset után sose beszéltem vele többet, pedig próbálkozott. Hiába mondtam neki, hogy nem akarok kapcsolatot, rávágta, hogy ő se. Látványosan kerültem, és olyan helyekre jártam, ahol nem szokott megfordulni, több hat is eltelt, mire vette a lapot, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Na akkor persze én lettem a szemét, hogy csak kihasználtam egy este. Pedig ő használt ki engem. * Panaszkodik a mélységi, és egy újabb korttyal fojtja el a kellemetlen emléket. *
- Azt hiszem akkor jöttem rá, hogy az érzések nem valók nekem, és akkor kezdtem el kerülni őket, meg azt is, hogy közel kerüljek valakihez. Egész jó lettem benne, csak valaki túl ügyes tolvajnak bizonyult, és ellopta a szívem. * Pöccinti meg óvatosan a lány orrának hegyét. Még mindig fél ilyen valós, és ennyire kényes témákról beszélni, de talán ha néha-néha elejt egy-egy ilyen mondatot, akkor sikerül hozzá szokjon. Egy nap talán nem fog félni attól, amit a lány iránt érez. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Felnevet, azt hallva, hogy mások milyen gyorsan szoktak végezni az első alkalom alatt. Talán rá is igaz lett volna, hogyha arra alkalmasabb partnert talál. *
- Dehogy voltam. * Csóválja meg a fejét, még fel is nevet a kérdést hallva. * De már régóta csaholt utánam, mint egy kóbor kutya. Aztán egyik este jól leitatott, és kihasználta a bormámoros hangulatomat, hogy elcsábítson. * Halkan felkuncog, majd Ysanee tekintetét keresné meg a sajátjával, csak erre nincs lehetősége, hiszen Ysanee feje a vállán pihen. Inkább átkarolja hát a tolvajt, és kezével az italért nyúl, hogy ő is igyon belőle. *
- Látod, ez oda vissza megy, nem csak a férfiak itatják le a nőket, ha akarnak tőlük valamit. Persze az este még nem ért itt véget, találtunk alkalmat arra, hogy rendesen befejezzük amit elkezdtünk, nem is aludtam túl sokat aznap este. Viszont az eset után sose beszéltem vele többet, pedig próbálkozott. Hiába mondtam neki, hogy nem akarok kapcsolatot, rávágta, hogy ő se. Látványosan kerültem, és olyan helyekre jártam, ahol nem szokott megfordulni, több hat is eltelt, mire vette a lapot, hogy nem vagyok rá kíváncsi. Na akkor persze én lettem a szemét, hogy csak kihasználtam egy este. Pedig ő használt ki engem. * Panaszkodik a mélységi, és egy újabb korttyal fojtja el a kellemetlen emléket. *
- Azt hiszem akkor jöttem rá, hogy az érzések nem valók nekem, és akkor kezdtem el kerülni őket, meg azt is, hogy közel kerüljek valakihez. Egész jó lettem benne, csak valaki túl ügyes tolvajnak bizonyult, és ellopta a szívem. * Pöccinti meg óvatosan a lány orrának hegyét. Még mindig fél ilyen valós, és ennyire kényes témákról beszélni, de talán ha néha-néha elejt egy-egy ilyen mondatot, akkor sikerül hozzá szokjon. Egy nap talán nem fog félni attól, amit a lány iránt érez. *
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:49:47
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy legkedvesebb ágymelegítője galád módon nem figyel csodálatos, pajzán történetére, minden bizonnyal durcás lenne. Pedig úgy igyekszik pontosan átadni a forró pillanatokat, s még csak nem is hazudik, minden épp úgy történt, ahogy az elhagyja ajkait. Sőt, talán egy-kettő felháborítónak hangzó részlettől még meg is kímélte a másikat. Na nem mintha attól tartana, hogy a férfi talán feslett erkölcsűnek gondolná ezen titokzatos dolgok miatt, -azt már így is pontosan tudja róla- de van, amit jobb, ha az ember inkább megtart magának. Miután alaposan kineveti saját történetét máris figyelmesen szegezi tekintetét a mélységire. Mosolyogva hallgatja az első alkalom történetét, melyet kedvesnek és mókásan kamaszosnak talál, kicsit sajnálja is, hogy neki nincsenek ehhez hasonló élményei. Halkan kuncog, amint végez a másik a meséléssel, s finoman végigsimít a férfi állán.*
-Szerencsés vagy, a legtöbb fiúcskának az első légyottja csoda, ha egy percig tart.
*Nem igazán volt szerencséje az évek alatt szeplőtlen egyénekhez, de mások tapasztalataiból nagyjából ezt szűrte le. Mondjuk pár hímneműnek a sokadik alkalom sem alakul jobban, némelyiknek még a nadrágjából sem kell kibontakozni ahhoz, hogy elérje a vég.*
-Szerelmes voltál a lányba?
*Érkezik a valamivel tapintatlanabb kérdés, fejét közben a bárd vállára hajtja. Mindig is szerette hallgatni, mikor a férfiak az érzéseikről beszélnek, -persze csak, ha nem ő volt, aki kiváltotta őket- valahogy megvan a furcsa bája a dolognak. Na meg nem mellesleg hasznos is, ha valaki pontosan abból próbál megélni, hogy fickókat csábít el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy legkedvesebb ágymelegítője galád módon nem figyel csodálatos, pajzán történetére, minden bizonnyal durcás lenne. Pedig úgy igyekszik pontosan átadni a forró pillanatokat, s még csak nem is hazudik, minden épp úgy történt, ahogy az elhagyja ajkait. Sőt, talán egy-kettő felháborítónak hangzó részlettől még meg is kímélte a másikat. Na nem mintha attól tartana, hogy a férfi talán feslett erkölcsűnek gondolná ezen titokzatos dolgok miatt, -azt már így is pontosan tudja róla- de van, amit jobb, ha az ember inkább megtart magának. Miután alaposan kineveti saját történetét máris figyelmesen szegezi tekintetét a mélységire. Mosolyogva hallgatja az első alkalom történetét, melyet kedvesnek és mókásan kamaszosnak talál, kicsit sajnálja is, hogy neki nincsenek ehhez hasonló élményei. Halkan kuncog, amint végez a másik a meséléssel, s finoman végigsimít a férfi állán.*
-Szerencsés vagy, a legtöbb fiúcskának az első légyottja csoda, ha egy percig tart.
*Nem igazán volt szerencséje az évek alatt szeplőtlen egyénekhez, de mások tapasztalataiból nagyjából ezt szűrte le. Mondjuk pár hímneműnek a sokadik alkalom sem alakul jobban, némelyiknek még a nadrágjából sem kell kibontakozni ahhoz, hogy elérje a vég.*
-Szerelmes voltál a lányba?
*Érkezik a valamivel tapintatlanabb kérdés, fejét közben a bárd vállára hajtja. Mindig is szerette hallgatni, mikor a férfiak az érzéseikről beszélnek, -persze csak, ha nem ő volt, aki kiváltotta őket- valahogy megvan a furcsa bája a dolognak. Na meg nem mellesleg hasznos is, ha valaki pontosan abból próbál megélni, hogy fickókat csábít el.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-30 15:35:02
Üzenet elküldve: 2021-01-30 15:35:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Nyugvó nap//
*Az elf-gnóm páros váratlan támadásra szánja el magát. Wunharal azonban, mint aki hasonlóra számított, ugyanabban a momentumban bődül hatalmasat, ahogy a kettős elrugaszkodik. Egy intésére Csermely háttal a terem falának csattan, s noha baja éppenséggel nem esik, távolabb kerül a küzdő felektől.
A hatalmas ork egyik pillanatról a másikra borul lángokba. Nyaldosó lángok táncoják körül teljes valójában, mik szemmel láthatóan nincsenek rá különösebb hatással.
Ganert nemes egyszerűséggel faragott botjának segítségével üti félre. A mágus jó néhány lábnyit repül hátra, de szerencséjének hála talpra érkezik.
Hakron már nem ekkora kegyeltje Fortunának. Mielőtt csapása célt érne, az ork szabad keze jobbjának csuklójára kulcsolódik. Ez önmagában nem jelentene különösebb veszélyt, azonban tekintve, hogy a fekete, és olybá fest tűzmágust sűrű lángnyelvek ölelik épp körbe, ezért a vasmarok szorítása nem csupán fáj, de éget is. Annyira bizonyosan, hogy Harkron felkiáltson fájdalmában.
Az ork gonosz vigyorral pofáján fordul az elf felé, majd vissza a gnómhoz.*
-Megadtam az esélyt. És most... Fénymágus. Nyisd ki a ládát, vagy a társad meghal. *Szinte köpi a szavakat, mit sem törődve a markában tartott elfel. Talán úgy hiszi, az elf nem árthat neki. Talán így is van. Bárhogy is, apró szemeit Ganeron járatja, miközben pofája kegyetlen vicsorba torzul.*
*Az elf-gnóm páros váratlan támadásra szánja el magát. Wunharal azonban, mint aki hasonlóra számított, ugyanabban a momentumban bődül hatalmasat, ahogy a kettős elrugaszkodik. Egy intésére Csermely háttal a terem falának csattan, s noha baja éppenséggel nem esik, távolabb kerül a küzdő felektől.
A hatalmas ork egyik pillanatról a másikra borul lángokba. Nyaldosó lángok táncoják körül teljes valójában, mik szemmel láthatóan nincsenek rá különösebb hatással.
Ganert nemes egyszerűséggel faragott botjának segítségével üti félre. A mágus jó néhány lábnyit repül hátra, de szerencséjének hála talpra érkezik.
Hakron már nem ekkora kegyeltje Fortunának. Mielőtt csapása célt érne, az ork szabad keze jobbjának csuklójára kulcsolódik. Ez önmagában nem jelentene különösebb veszélyt, azonban tekintve, hogy a fekete, és olybá fest tűzmágust sűrű lángnyelvek ölelik épp körbe, ezért a vasmarok szorítása nem csupán fáj, de éget is. Annyira bizonyosan, hogy Harkron felkiáltson fájdalmában.
Az ork gonosz vigyorral pofáján fordul az elf felé, majd vissza a gnómhoz.*
-Megadtam az esélyt. És most... Fénymágus. Nyisd ki a ládát, vagy a társad meghal. *Szinte köpi a szavakat, mit sem törődve a markában tartott elfel. Talán úgy hiszi, az elf nem árthat neki. Talán így is van. Bárhogy is, apró szemeit Ganeron járatja, miközben pofája kegyetlen vicsorba torzul.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-29 09:50:15
Üzenet elküldve: 2021-01-29 09:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Papok csontjából//
* Samonyr szomorkodna, hogy a csont nem használható fegyvernek, de szerencséjére a benne talált rézbot annál inkább. De nem csügged, mert tudja, hogy a csontok erősek, és élesek tudnak lenni. Olvasott egyszer arról, hogy a jó minőségű, nem túl öreg csont akár még az acélnál is keményebb lehet. Mielőtt a többi tárgyat vizsgálná, egy követ keres, ahol ki tudja támasztani a csontot, hogy nagyjából 45 fokos szöget zárjon be a földdel, és az aljára lépve nyomást gyakorol rá, miközben a tetejét maga felé húzza. El akarja törni, hogy éles, szilánkos véget kapjon, és így egy nem is túl masszív, de szúrásra alkalmas fegyvere legyen. Arra számít, hogy nem lesz könnyű dolga, tudja jól, hogy régen mindenféle eszközt készítettek csontokból az elmúlt korokban, hiszen ha nem is erős, Sam legalább okos. Ez egyben jó teszt is, hogy kipróbálja, mennyire strapabíró a csont, hiszen egy ilyen furcsa lófejből kiálló darab lehet, hogy nem úgy viselkedik, mint az átlagos csontok. Akár sikerrel jár, akár nem, ezek után a kiszóródott tartalmaz veszi szemügyre. A tű tetszik neki, a varjú szépen kivehető, Sam ízlésének teljesen megfelel. Gyorsan a mellkasához tűzi, jól látható helyre. Ezek után a rézbotot veszi szemügyre. könnyűnek tűnik, és ha nem lenne ez a furcsa, földöntúli érzés, ami áradna belőle, akkor a férfi nem tartaná sokra, legalábbis nem többre, mint a csontfegyvert. Viszont még sose volt kacagó fém a kezében, ez pedig szórakoztatja. Megpróbál ütni vele párat a levegőben, lóbálja kicsit, vár valamit, de sajnos nem történik semmi. A pergament zsebre vágja, és a ló fejéhez fordul. Ideje letesztelni a fegyvereit. Először a rézzel kezdi el verni a döglött állati maradványt, majd a csonttal. Azt nézi, hogy melyikkel kényelmesebb támadjon, és melyik okoz több kárt. Ezek után, a tesztelés eredménye dönti el, hogy mindkettőt megtartja, vagy csak az egyiket. Ezek után olvassa el az írást. Hümmög egy sort, és felidézi gondolataiban a szántó falvainak neveit, és elhelyezkedésüket. Egykori nemesként sokat látta Arthenior környékének térképét. Ismét elteszi az írást, mielőtt elindulna. Tudja, hogy merre van a kikötő, amerre tartott. Ez alapján nagyjából tudja, hogy merre induljon meg a szántó felé. *
* Samonyr szomorkodna, hogy a csont nem használható fegyvernek, de szerencséjére a benne talált rézbot annál inkább. De nem csügged, mert tudja, hogy a csontok erősek, és élesek tudnak lenni. Olvasott egyszer arról, hogy a jó minőségű, nem túl öreg csont akár még az acélnál is keményebb lehet. Mielőtt a többi tárgyat vizsgálná, egy követ keres, ahol ki tudja támasztani a csontot, hogy nagyjából 45 fokos szöget zárjon be a földdel, és az aljára lépve nyomást gyakorol rá, miközben a tetejét maga felé húzza. El akarja törni, hogy éles, szilánkos véget kapjon, és így egy nem is túl masszív, de szúrásra alkalmas fegyvere legyen. Arra számít, hogy nem lesz könnyű dolga, tudja jól, hogy régen mindenféle eszközt készítettek csontokból az elmúlt korokban, hiszen ha nem is erős, Sam legalább okos. Ez egyben jó teszt is, hogy kipróbálja, mennyire strapabíró a csont, hiszen egy ilyen furcsa lófejből kiálló darab lehet, hogy nem úgy viselkedik, mint az átlagos csontok. Akár sikerrel jár, akár nem, ezek után a kiszóródott tartalmaz veszi szemügyre. A tű tetszik neki, a varjú szépen kivehető, Sam ízlésének teljesen megfelel. Gyorsan a mellkasához tűzi, jól látható helyre. Ezek után a rézbotot veszi szemügyre. könnyűnek tűnik, és ha nem lenne ez a furcsa, földöntúli érzés, ami áradna belőle, akkor a férfi nem tartaná sokra, legalábbis nem többre, mint a csontfegyvert. Viszont még sose volt kacagó fém a kezében, ez pedig szórakoztatja. Megpróbál ütni vele párat a levegőben, lóbálja kicsit, vár valamit, de sajnos nem történik semmi. A pergament zsebre vágja, és a ló fejéhez fordul. Ideje letesztelni a fegyvereit. Először a rézzel kezdi el verni a döglött állati maradványt, majd a csonttal. Azt nézi, hogy melyikkel kényelmesebb támadjon, és melyik okoz több kárt. Ezek után, a tesztelés eredménye dönti el, hogy mindkettőt megtartja, vagy csak az egyiket. Ezek után olvassa el az írást. Hümmög egy sort, és felidézi gondolataiban a szántó falvainak neveit, és elhelyezkedésüket. Egykori nemesként sokat látta Arthenior környékének térképét. Ismét elteszi az írást, mielőtt elindulna. Tudja, hogy merre van a kikötő, amerre tartott. Ez alapján nagyjából tudja, hogy merre induljon meg a szántó felé. *
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-29 08:38:55
Üzenet elküldve: 2021-01-29 08:38:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Papok csontjából//
*A lófej külső szempontjából olyan, akár egy élő ló feje lehetett volna. A szőre selymes, csak a szemei, azok földöntúliak. A csont, melyet kihúz belőle, mert ki tudja húzni egy cuppanó hang és némi vérfröcskölés keretében, szokatlanul vastag. Ököl vastag csont, mely egy medveölőnek is megfelelő cupák lenne. A hossza ennél már kevésbé teszi alkalmassá sétabotnak. Alkar hosszú lehet, talán picit hosszabb. Ami pedig még fegyverként sem teszi teljesen használhatóvá az a tény, hogy üreges. A fejből kirántás után ugyanis a csont és tartalma meglódul, aztán míg az utóbbi Samonyr kezében marad, a többi kiszóródik a földre. A csont belseje így láthatóan tényleg teljesen üreges. Végeit leszámítva teljes hosszában alig egy hüvelyk vastag lehet a fala. Ami a tartalmát illeti, van benne még egy bot. Ez a csonttal megegyező hosszú, sárgás, csillogó réz. Nyele sima, ám végén az utolsó araszon vastagabb, mintha csak egy két darab rúdból készült buzogány lenne tündéreknek. A vastagabb rész recés, rajta ujjnyi lukak vannak szabályos elrendezésben. Más nyílás azonban nincs a furcsa réztárgyon, egy biztos azonban, üreges, mert súlyára alig lehet nehezebb egy furkósbotnál. Ami furcsa még benne, az a lüktető, hideg hatalom. Ahogy Samonyr hozzáér szinte csontjaiban érez egy magabiztos, önző földöntúli kacajt, egy olyat ami a bőre alá akar férkőzni, egy olyat, ami hatalmas, egy olyat, ami sötét. De semmi nem történik ezen túl, bármennyit forgatja is.
A harmadik tárgy, a csont és a bot mellett egy aprócska ékszernek tűnik. Ugyan ki dugna egy csontba egy ékszert, meg úgy aztán az egészet egy lóba.
Ez egy aprócska köpenytű, mely egy varjat formáz.
Végezetül pedig a pergamen. Nyirkos az egész, tintája vörös, sötét, talán vér. Az írás azonban nincs elmosódva, jól kivehető.
"Halandó!
Küldetést kapsz Urunk akaratából, melyben a ló fejének tartalma és két másik szolga lesz segítségedre. A feladat egyszerű. Fejenként egy csonttőrt kell készíttetnetek. A Sötét Úr úgy kívánja, hogy egy morzsáért hatalmából, szolgáljátok őt! Bosszúra vágyik, jogos bosszúra, hogy elpusztuljanak azok, kik a gyengeséget éltetik, s hamisságban tartják az élőket, el nem ismerve a Halál egyeduralmát minden létező felett.
Sziritán falvába menjetek, ahol, miután urunknak a falu népének vérét áldozták, most az elhagyott templomba a fényfattyú papjai igyekeznek beférkőzni, és rátenni a markukat egy erődítményre Urunk felségterületén.
Négyen vannak, ebből hármat öljetek meg, belőlük egy-egy tőrt készítsetek! Használjátok a Rezet! A negyediket hozzátok Urunk színe elé, ő vérével fizet!
Vigyázzatok utatokon, a gyengeség hívei is rafináltak lehetnek. Az egyik oltárt épít, bizonyosan kiszívott némi erőt a némber csecséből, az egyik pedig harcosok fia, ezüstpengét hord. A másik kettő öreg.
Sziritán kihalt most, alig maroknyian élnek. A Rezet éjszaka vessétek be. A Réz hatalmas fegyver, de csak egyszer működik, csak olyanokon, akik éppen álmot látnak, éjjel csapjatok le!
A küldetést nem kértem, hanem kiadtam. Ugyanakkor a Sötét Úr a sikert bő kézzel jutalmazza. Egy hatotok van.
Sa'Tereth, az Egyetlen Szolgája, A Szolga"
Az aláírás is jól kivehető. Az, hogy pontosan milyen Szolga lehet ez A Szolga, Samonyr előtt rejtély, a faluról azonban hallhatott már, az a szántón található.*
*A lófej külső szempontjából olyan, akár egy élő ló feje lehetett volna. A szőre selymes, csak a szemei, azok földöntúliak. A csont, melyet kihúz belőle, mert ki tudja húzni egy cuppanó hang és némi vérfröcskölés keretében, szokatlanul vastag. Ököl vastag csont, mely egy medveölőnek is megfelelő cupák lenne. A hossza ennél már kevésbé teszi alkalmassá sétabotnak. Alkar hosszú lehet, talán picit hosszabb. Ami pedig még fegyverként sem teszi teljesen használhatóvá az a tény, hogy üreges. A fejből kirántás után ugyanis a csont és tartalma meglódul, aztán míg az utóbbi Samonyr kezében marad, a többi kiszóródik a földre. A csont belseje így láthatóan tényleg teljesen üreges. Végeit leszámítva teljes hosszában alig egy hüvelyk vastag lehet a fala. Ami a tartalmát illeti, van benne még egy bot. Ez a csonttal megegyező hosszú, sárgás, csillogó réz. Nyele sima, ám végén az utolsó araszon vastagabb, mintha csak egy két darab rúdból készült buzogány lenne tündéreknek. A vastagabb rész recés, rajta ujjnyi lukak vannak szabályos elrendezésben. Más nyílás azonban nincs a furcsa réztárgyon, egy biztos azonban, üreges, mert súlyára alig lehet nehezebb egy furkósbotnál. Ami furcsa még benne, az a lüktető, hideg hatalom. Ahogy Samonyr hozzáér szinte csontjaiban érez egy magabiztos, önző földöntúli kacajt, egy olyat ami a bőre alá akar férkőzni, egy olyat, ami hatalmas, egy olyat, ami sötét. De semmi nem történik ezen túl, bármennyit forgatja is.
A harmadik tárgy, a csont és a bot mellett egy aprócska ékszernek tűnik. Ugyan ki dugna egy csontba egy ékszert, meg úgy aztán az egészet egy lóba.
Ez egy aprócska köpenytű, mely egy varjat formáz.
Végezetül pedig a pergamen. Nyirkos az egész, tintája vörös, sötét, talán vér. Az írás azonban nincs elmosódva, jól kivehető.
"Halandó!
Küldetést kapsz Urunk akaratából, melyben a ló fejének tartalma és két másik szolga lesz segítségedre. A feladat egyszerű. Fejenként egy csonttőrt kell készíttetnetek. A Sötét Úr úgy kívánja, hogy egy morzsáért hatalmából, szolgáljátok őt! Bosszúra vágyik, jogos bosszúra, hogy elpusztuljanak azok, kik a gyengeséget éltetik, s hamisságban tartják az élőket, el nem ismerve a Halál egyeduralmát minden létező felett.
Sziritán falvába menjetek, ahol, miután urunknak a falu népének vérét áldozták, most az elhagyott templomba a fényfattyú papjai igyekeznek beférkőzni, és rátenni a markukat egy erődítményre Urunk felségterületén.
Négyen vannak, ebből hármat öljetek meg, belőlük egy-egy tőrt készítsetek! Használjátok a Rezet! A negyediket hozzátok Urunk színe elé, ő vérével fizet!
Vigyázzatok utatokon, a gyengeség hívei is rafináltak lehetnek. Az egyik oltárt épít, bizonyosan kiszívott némi erőt a némber csecséből, az egyik pedig harcosok fia, ezüstpengét hord. A másik kettő öreg.
Sziritán kihalt most, alig maroknyian élnek. A Rezet éjszaka vessétek be. A Réz hatalmas fegyver, de csak egyszer működik, csak olyanokon, akik éppen álmot látnak, éjjel csapjatok le!
A küldetést nem kértem, hanem kiadtam. Ugyanakkor a Sötét Úr a sikert bő kézzel jutalmazza. Egy hatotok van.
Sa'Tereth, az Egyetlen Szolgája, A Szolga"
Az aláírás is jól kivehető. Az, hogy pontosan milyen Szolga lehet ez A Szolga, Samonyr előtt rejtély, a faluról azonban hallhatott már, az a szántón található.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-28 19:52:22
Üzenet elküldve: 2021-01-28 19:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Papok csontjából//
* A reggeli ébredésben talán a legfurcsább dolog, hogy Sam nem is emlékszik, hogy bármi hallucinogént fogyasztott volna alvás előtt, de még nem is volt olyan hosszú utazása, ami idáig tartott volna. A tűz még csak hagyján, nem ez lenne az első alkalom, hogy káprázik a szeme, a sok horaldin mellékhatása talán, de a ló az már vadabb dolog. *
- Gyííí, te. Hóóó. * Köszönti az állatot feltartott kezekkel, és enyhén oldalra dönti a fejét, ahogy vizsgálja. Válaszul a ló folyik kicsit, majd eldől, és az egykori nemest bosszantja, hogy nem beszéli ezt a nyelvet. Ahogy jobban megnézi, látja, hogy nem is igazi állatról van szó, csak nyaktól felfelé, de az is fura. A férfi közelebb lép, hogy megvizsgálja. Látja a pergament, és a hosszú csontot is. Először elveszi a papírost, de nem olvassa még el. Megpróbálja a csontot kiszabadítani, mert ilyen menő botja még sose volt. Csak remélni tudja, hogy elég kemény ahhoz, hogy ne csak a sétában, de akár harcban is segíthesse. Oldalán ott van ugyan a díszes kard, de azt akkor se tudná használni, ha igazi lenne. Egy bottal viszont nem olyan nehéz suhintani, legalábbis szerinte. Ha ezzel megvan, és akár botostul, akár bottalanul, de tekintete a pergamen felé fordul. Igyekszik megtudni, hogy mi áll benne, és csak azért biztos abban, hogy nem képzelődik, mert sose volt ennyire kreatív. Agya meg tudja tréfálni ugyan, de ilyen dolgokat még az se képes kitalálni. *
* A reggeli ébredésben talán a legfurcsább dolog, hogy Sam nem is emlékszik, hogy bármi hallucinogént fogyasztott volna alvás előtt, de még nem is volt olyan hosszú utazása, ami idáig tartott volna. A tűz még csak hagyján, nem ez lenne az első alkalom, hogy káprázik a szeme, a sok horaldin mellékhatása talán, de a ló az már vadabb dolog. *
- Gyííí, te. Hóóó. * Köszönti az állatot feltartott kezekkel, és enyhén oldalra dönti a fejét, ahogy vizsgálja. Válaszul a ló folyik kicsit, majd eldől, és az egykori nemest bosszantja, hogy nem beszéli ezt a nyelvet. Ahogy jobban megnézi, látja, hogy nem is igazi állatról van szó, csak nyaktól felfelé, de az is fura. A férfi közelebb lép, hogy megvizsgálja. Látja a pergament, és a hosszú csontot is. Először elveszi a papírost, de nem olvassa még el. Megpróbálja a csontot kiszabadítani, mert ilyen menő botja még sose volt. Csak remélni tudja, hogy elég kemény ahhoz, hogy ne csak a sétában, de akár harcban is segíthesse. Oldalán ott van ugyan a díszes kard, de azt akkor se tudná használni, ha igazi lenne. Egy bottal viszont nem olyan nehéz suhintani, legalábbis szerinte. Ha ezzel megvan, és akár botostul, akár bottalanul, de tekintete a pergamen felé fordul. Igyekszik megtudni, hogy mi áll benne, és csak azért biztos abban, hogy nem képzelődik, mert sose volt ennyire kreatív. Agya meg tudja tréfálni ugyan, de ilyen dolgokat még az se képes kitalálni. *
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-28 00:43:42
Üzenet elküldve: 2021-01-28 00:43:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Papok csontjából//
*Tűz mellett aludni talán tanácsos, mert elkergeti az állatokat, ugyanakkor a fény az éjszakában nem csak a rovarokat, melyek egy része most amúgy is alszik, hanem az értelmes lényeket is vonzzák. Az alvó erdő megrezzen, ahogy Samonyr felriad. Szeme kissé könnyes az erőlködéstől, így a világ imbolyog, az apró tűz lángja pedig még annál is inkább. A belőle jövő fény hullámzik. Aztán egy pillanatra minden kihuny. Ha nyár lenne két ciripelésnyi idő telne el, mire a tűz újra surrogva fellobbanhatna, és fénybe burkolhatná pár lépéses környezetét. Ha Samonyr ránéz a tűzre könnyeinek fátylán át láthatja, hogy minden rendben vele. Talán csak a szeme káprázott. Helyén a kövek, helyükön a parázs, a tetején az utolsó elszenesedett fadarabok, ahogy egyre fehéredve izzanak. Köztük fekete csíkok. Az egész felett egy lángoszlop, ami sárgás-vörösesre festi a tűz mögött a földbe ágyazott lófej kifejezéstelen ábrázatát. Szemében megcsillannak a csillagok, és lobog a tűz tükörképe. Ajka, orra lebiggyednek. Bőre kicsit mintha éppen lefolyna róla. Tartása talán mégsem olyan stabil, mint elsőre látszott. Samonyr szeme láttára lassan jobbra kezd dőlni, majd tompa puffanás keretében elterül az erdő talaján. A lófej szőre fekete, és gazdájának vére még lassan csöpög ki a csonkolt részből. Azonban ki is áll onnan valami. Természetellenesen hosszú csont ágaskodik ki belőle, mintha valamiféle nyele lenne a lófejnek. A csont végén pedig, ugyan föld és egy pár avardarab is rátapadt, de ott egy darabka pergamen, mintha csak a csontból állna ki. Nem épp a legkellemesebb ébredés, és hol van még a bizonyosság, hogy ez az egész nem csak egy újabb álom?*
*Tűz mellett aludni talán tanácsos, mert elkergeti az állatokat, ugyanakkor a fény az éjszakában nem csak a rovarokat, melyek egy része most amúgy is alszik, hanem az értelmes lényeket is vonzzák. Az alvó erdő megrezzen, ahogy Samonyr felriad. Szeme kissé könnyes az erőlködéstől, így a világ imbolyog, az apró tűz lángja pedig még annál is inkább. A belőle jövő fény hullámzik. Aztán egy pillanatra minden kihuny. Ha nyár lenne két ciripelésnyi idő telne el, mire a tűz újra surrogva fellobbanhatna, és fénybe burkolhatná pár lépéses környezetét. Ha Samonyr ránéz a tűzre könnyeinek fátylán át láthatja, hogy minden rendben vele. Talán csak a szeme káprázott. Helyén a kövek, helyükön a parázs, a tetején az utolsó elszenesedett fadarabok, ahogy egyre fehéredve izzanak. Köztük fekete csíkok. Az egész felett egy lángoszlop, ami sárgás-vörösesre festi a tűz mögött a földbe ágyazott lófej kifejezéstelen ábrázatát. Szemében megcsillannak a csillagok, és lobog a tűz tükörképe. Ajka, orra lebiggyednek. Bőre kicsit mintha éppen lefolyna róla. Tartása talán mégsem olyan stabil, mint elsőre látszott. Samonyr szeme láttára lassan jobbra kezd dőlni, majd tompa puffanás keretében elterül az erdő talaján. A lófej szőre fekete, és gazdájának vére még lassan csöpög ki a csonkolt részből. Azonban ki is áll onnan valami. Természetellenesen hosszú csont ágaskodik ki belőle, mintha valamiféle nyele lenne a lófejnek. A csont végén pedig, ugyan föld és egy pár avardarab is rátapadt, de ott egy darabka pergamen, mintha csak a csontból állna ki. Nem épp a legkellemesebb ébredés, és hol van még a bizonyosság, hogy ez az egész nem csak egy újabb álom?*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-27 09:09:03
Üzenet elküldve: 2021-01-27 09:09:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugvó nap//
*Csak sikerül a gnómot rábeszélni, hogy tovább osonjanak a medve barlangjába. Feláll a szőr a hátán de most már úgy van vele, hogy járjanak a végére. Betuszkolódnak a tölgyfa ajtón és valami kerek helyet találnak meg egy rusnya öreg orkot akinek a nagy kegyelmű beszéde után megcsillan ronda pofája is. Valami mantrát hall a fejében ami ha nem befolyásolja agytekervényeit akkor inkább felbőszíti mint érdekessé teszi.*
- Tudod mikor te ganéj!
*Nem érdekli Ganer békekötő maszlaga sem úgy, hogy valahogy vele egyszerre támadhatnak a szottyadt orkra. Hamar nyílpuskája céltáblája lesz az ork és habozás nélkül felé ereszt egy vesszőt de ha ez nem lenne elég akkor közelebb megy és a számszeríjjal addig próbálja ütni a fejét amíg mozog.*
*Csak sikerül a gnómot rábeszélni, hogy tovább osonjanak a medve barlangjába. Feláll a szőr a hátán de most már úgy van vele, hogy járjanak a végére. Betuszkolódnak a tölgyfa ajtón és valami kerek helyet találnak meg egy rusnya öreg orkot akinek a nagy kegyelmű beszéde után megcsillan ronda pofája is. Valami mantrát hall a fejében ami ha nem befolyásolja agytekervényeit akkor inkább felbőszíti mint érdekessé teszi.*
- Tudod mikor te ganéj!
*Nem érdekli Ganer békekötő maszlaga sem úgy, hogy valahogy vele egyszerre támadhatnak a szottyadt orkra. Hamar nyílpuskája céltáblája lesz az ork és habozás nélkül felé ereszt egy vesszőt de ha ez nem lenne elég akkor közelebb megy és a számszeríjjal addig próbálja ütni a fejét amíg mozog.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-27 08:25:34
Üzenet elküldve: 2021-01-27 08:25:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
* A kikötő erdőség szürke egyhangúságát valami vad morgásra hasonlító robajszerű zaj járja át. Felröppennek a madarak, ijedten rikácsolnak, és a furcsa lény elhallgat, majd ismét kiadja a hangot. Ritmusosan ismétli, mielőtt krákogni kezdene. A krákogás aztán köhögéssé alakul, és a pislákoló tűz mellett felül Samonyr, akinek a horkolását egy vad köhögő roham szakítja meg. Sárgás turhát sikerül felszedjen torkának belsejéből, ezt nem olyan távolra sikerül köpje, mint szerette volna, de azért így is szép teljesítmény. Kulacsához nyúl, hogy szomját oltsa, és közben rádob egy marék fát a tűzre, ami már alig ad meleget. Dideregve húzódik közelebb. *
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-26 13:49:49
Üzenet elküldve: 2021-01-26 13:49:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az elviselhető száraz, de hűvös levegő mindig kedvére van Throggnak, hiszen annak idején a barlangi lét is hasonló klímát kínált a számára. Most ez a levegő, ahogy távolodik a kikötőtől egyre jobban tetszik neki. A só, amelyet a déli szelek visznek magukkal teljesen betöltötte a környezetet és így Throgg orrát is. Végtelen kellemetlen érzések jutnak eszébe, ha belegondol az elmúlt időszakba. Természetesen az alvás, mint mindig jól esett neki, de semmi több.
Lassú léptekkel halad előre a kijelölt és kitaposott úton. Sajnos télvíz idején alig lehet valami ehetőt találni az út melletti bokrokon és a vadakat is nehezebb elkapni, mert a lombok nem rejtik el a vadászt. Meg sem próbálja erre fecsérelni az erejét és az idejét. Inkább cammog előre, hogy végre valami településre érjen, ahol találhat magának valami ennivalót.
A komótos léptek nem épp gyorsan sodorják át az utazót egyik helyről a másikra, de azért egy idő után célt érnek és így Throgg is megpillantja az erdőség végét. Öröm, vagy érzelem nem látszik az arcán, csak az ösztön formálja arcizmait, amelyet a gyomra diktál számára. Néha ásít egyet, hiszen az ő életvitelében épp csak felébredt a hosszú álomból.*
Lassú léptekkel halad előre a kijelölt és kitaposott úton. Sajnos télvíz idején alig lehet valami ehetőt találni az út melletti bokrokon és a vadakat is nehezebb elkapni, mert a lombok nem rejtik el a vadászt. Meg sem próbálja erre fecsérelni az erejét és az idejét. Inkább cammog előre, hogy végre valami településre érjen, ahol találhat magának valami ennivalót.
A komótos léptek nem épp gyorsan sodorják át az utazót egyik helyről a másikra, de azért egy idő után célt érnek és így Throgg is megpillantja az erdőség végét. Öröm, vagy érzelem nem látszik az arcán, csak az ösztön formálja arcizmait, amelyet a gyomra diktál számára. Néha ásít egyet, hiszen az ő életvitelében épp csak felébredt a hosszú álomból.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-26 10:14:29
Üzenet elküldve: 2021-01-26 10:14:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Újra csend telepszik rájuk, amint a kripta mélységeiben haladnak. A csend, ami gyanakvásra késztet és az egész helyzetüket kiszámíthatatlanná teszi. A kétszárnyú ajtó előtt egy betört tetejű sírhelyet pillant meg a gnóm vezér. Hamar összerakja emlékképeit a lovag helyzetéről és a betört sírhelyről. Most már bizonyossá válik számára, hogy a csontváz lovag, talán innen szabadult ki valamiképp. Figyelmét ezután a tölgyfaajtónak szenteli, mert veszélyt nem érez jelen pillanatban. Az ajtók találkozásánál, még a fáklyák fényében is megpillanthat két mancs nyoma. Nem tudja mire vélni a nyomokat, de fegyvereit továbbra is maga előtt tartja, amint belépnek egy kör alakú helyiségbe. Embermagas gyertyasor ad némi támpontot, hogy ne a sötétben kelljen tapogatózniuk. A földre tekintve észleli a sötét márványt, és az onnan visszaverődő fényt. Kétségtelen, hogy megadták a módját, hogy e hely méltó emléke legyen valakinek, vagy valakiknek. A falak nap szimbólummal vannak tele, s egy ládát is megpillanthatnak a fal tövében. Két méretes láb, amire figyelmes lesz a láda előtt, majd lassan felemeli tekintetét és a félhomályból egy magas ork alakja bontakozik ki. Az ork idős lehet, amit abból állapít meg, hogy egy fekete botra van görnyedve. Mély hangját hallják csak, mivel arca takarásban van. Nem tudja, mire számítson az ork-tól, így fegyvereit még nem teszi el, de támadni sem készül. Kíváncsi az idegen ork mondandójára. Számított érkezésükre, s a leányt, akit említ őt is felfedezni véli Ganer abban, aki látomásban jelent meg neki. Az idős ork arca eléggé megviselt, s ezzel a tekintettel méri fel a hármast. Elismerik érdemeiket a holt lovagot illetően. A sötét ork szavaiból az is kiderül, hogy ő a kripta kifosztásáért jött, s valószínűleg ő küldte rájuk a lovagot is. Nem ismeri az említett nagyurat, de valamiféle bosszút sejtet a történet hátterében. Szemei tágra nyílnak, amikor a távozás esélyét, s a hely beomlását említik meg. A gnóm mélyet sóhajt, hiszen ez sem kisebb döntés, mint az előző, amit meghozott.*
- Köszönjük, hogy elengedsz minket. *Társai feltehetően mellette, vagy inkább mögötte helyezkednek el, így az ork-hoz ő lehet legközelebb. Békés szavai és látszólagos tettei ellenére nem kíván távozni. Habozás nélkül, teljes erővel és minden gyorsaságát latba véve indít egy erőteljes döfést rövidkardjával, hogy a sötét ork életét kiolthassa. Nem tudja sikerülhet-e a terve, de épp ezért hívta segítségül az elf lány, hogy akadályozza meg a kripta meggyalázását. Ezért kész ilyen merész döntést hozni, s rátámadni az orkra. A helyzet hirtelensége miatt, most nem fénylovagot hív elő, hanem a megtévesztés és fegyverhasználat képességét, amiben kevésbé jeleskedik, mint előzőben, de talán van néhány előnyös tényező a kezében, ami sikeressé teheti támadását. A láda most nem érdekli, fontosabb, hogy a sötét ork pusztítását megakadályozza, amit a kripta ellen kíván tenni. *
*Újra csend telepszik rájuk, amint a kripta mélységeiben haladnak. A csend, ami gyanakvásra késztet és az egész helyzetüket kiszámíthatatlanná teszi. A kétszárnyú ajtó előtt egy betört tetejű sírhelyet pillant meg a gnóm vezér. Hamar összerakja emlékképeit a lovag helyzetéről és a betört sírhelyről. Most már bizonyossá válik számára, hogy a csontváz lovag, talán innen szabadult ki valamiképp. Figyelmét ezután a tölgyfaajtónak szenteli, mert veszélyt nem érez jelen pillanatban. Az ajtók találkozásánál, még a fáklyák fényében is megpillanthat két mancs nyoma. Nem tudja mire vélni a nyomokat, de fegyvereit továbbra is maga előtt tartja, amint belépnek egy kör alakú helyiségbe. Embermagas gyertyasor ad némi támpontot, hogy ne a sötétben kelljen tapogatózniuk. A földre tekintve észleli a sötét márványt, és az onnan visszaverődő fényt. Kétségtelen, hogy megadták a módját, hogy e hely méltó emléke legyen valakinek, vagy valakiknek. A falak nap szimbólummal vannak tele, s egy ládát is megpillanthatnak a fal tövében. Két méretes láb, amire figyelmes lesz a láda előtt, majd lassan felemeli tekintetét és a félhomályból egy magas ork alakja bontakozik ki. Az ork idős lehet, amit abból állapít meg, hogy egy fekete botra van görnyedve. Mély hangját hallják csak, mivel arca takarásban van. Nem tudja, mire számítson az ork-tól, így fegyvereit még nem teszi el, de támadni sem készül. Kíváncsi az idegen ork mondandójára. Számított érkezésükre, s a leányt, akit említ őt is felfedezni véli Ganer abban, aki látomásban jelent meg neki. Az idős ork arca eléggé megviselt, s ezzel a tekintettel méri fel a hármast. Elismerik érdemeiket a holt lovagot illetően. A sötét ork szavaiból az is kiderül, hogy ő a kripta kifosztásáért jött, s valószínűleg ő küldte rájuk a lovagot is. Nem ismeri az említett nagyurat, de valamiféle bosszút sejtet a történet hátterében. Szemei tágra nyílnak, amikor a távozás esélyét, s a hely beomlását említik meg. A gnóm mélyet sóhajt, hiszen ez sem kisebb döntés, mint az előző, amit meghozott.*
- Köszönjük, hogy elengedsz minket. *Társai feltehetően mellette, vagy inkább mögötte helyezkednek el, így az ork-hoz ő lehet legközelebb. Békés szavai és látszólagos tettei ellenére nem kíván távozni. Habozás nélkül, teljes erővel és minden gyorsaságát latba véve indít egy erőteljes döfést rövidkardjával, hogy a sötét ork életét kiolthassa. Nem tudja sikerülhet-e a terve, de épp ezért hívta segítségül az elf lány, hogy akadályozza meg a kripta meggyalázását. Ezért kész ilyen merész döntést hozni, s rátámadni az orkra. A helyzet hirtelensége miatt, most nem fénylovagot hív elő, hanem a megtévesztés és fegyverhasználat képességét, amiben kevésbé jeleskedik, mint előzőben, de talán van néhány előnyös tényező a kezében, ami sikeressé teheti támadását. A láda most nem érdekli, fontosabb, hogy a sötét ork pusztítását megakadályozza, amit a kripta ellen kíván tenni. *
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:46:29
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:46:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Nyugvó nap//
*Amennyiben mindhárman így határoznak, hamar beáll a rend. A gnóm halad elől, kivont karddal fúrva tekintetét a pislákoló fáklyák táncának homályába. Mögötte Csermely, ki már teljesen visszanyerte harci értékét, s szavai alapján morálnak sincs híján. Utóvédként Harkron halad, ki talán legjobban élni óhajtana, de kíváncsisága, vagy épp bajtársiassága végül győzedelmeskedik.
Lassan, de biztosan haladva nyeli el őket ismét a kripta sötétje, és néhány szívdobbanásnyi idő után már nem hallatszik más, csak lépteik visszhangja és saját lélegzetük. A folyosó végén, de még a járat végét jelentő, kétszárnyú ajtó előtt egy betört tetejű, jelöletlen sírhelyre lehetnek figyelmesek jobb oldalukon. E mellett ácsorgott a lovag, mikor érkeztek, s tán ez volt az annak idején végsőnek gondolt nyughelye is. Sok érdekességet azonban nem fedezhetnek fel benne, s tán jobban is érdekli őket az előttük magasodó, ódon tölgyfaajtó.
Ugyan vastag porréteg ül rajta, de a fáklyák fényében így is jól kivehető két jókora mancs nyoma az ajtók találkozásánál.
Ganer meglöki a nehéz szerkezetet, és nem kell sok erőt kifejtenie, hogy engedelmességre bírja. A kétszárnyú ajtó kitárul, s elébük tárulhat a mögötte rejtőző, kör alakú helyiség.
Egyetlen, embermagas gyertyasor szolgáltat némi fényt odabenn, mi épp elég hozzá, hogy félhomályba vonva ugyan, de megvilágítsa a helyet. Ennek oka, hogy a helyiség padlója fénylő, sötét márvány, mi szászorosan veri vissza az alig pislákoló fényeket.
Tartópillérnek vagy oszlopnak nyoma sincs. Bárki vájta is e helyet ki a szikla gyomrában, alighanem értette a dolgát.
Díszes, kőbe faragott szimbólumok tömkelege, óriás nap szimbólum szemben velük a falon. Alatta jókora, zárt aranyládika, ám a hármas figyelmét egészen más dolog vonhatja magára.
A hatalmas, hórihorgas ork, ki az aranyládika előtt áll, talpig fekete palástban, göcsörtös, fekete botra görnyedve. Arcát nem láthatják innen, de mély, morózus hangját hallhatják, ahogy halkan mormol valamit.
Ahogy belépnek a terembe, az alak hangja hangosan csattan. A körterem falai sokszorosan verik vissza hangját, s ha nem látnák az orkot maguk előtt, nem is tudnák megállapítani, honnan szól hozzájuk.*
-Tudtam, hogy jönni fog valaki! Láttam a fruska szellemét kirepülni a sírjából. Ha! *Hangja nagyot reccsen, majd a trió felé fordul. Agyara letört, pofáját mintha a megannyi vágás mentén varták volna össze. Rögtön látszik, az amúgy termetes ork öreg, nagyon öreg. Jobbján vaskos béklyó maradványa látszik, bár lánc már nincs rajta. Ganernek rögtön eszébe juthatnak az elfleány szavai.
Végighúzza mancsát tar fején, merengve szemlélve egyenként mindőjüket.*
-No nem bánom... Végeztetek a holttal, ez pedig tiszteletet érdemel. Ezért kaptok egy esélyt, hogy elhadjátok e helyet. Mert kifosztom és megrogyasztom, a szikla pedig úgy dől majd össze, akár a kártyavár. Ne legyen nyughelye azoknak, kik hasonlóan rideg falak közé zárták Wunharalt, a sötét úr leghatalmasabb szolgáját. *Gúnyos vigyor terül szét pofáján, apró szemei pedig Harkronra villannak egy pillanatra.*
~Segíts nekem végezni ezzel a kettővel és oly jutalomban részesülsz, melyről álmodni sem mernél.~ *Az ork szavai sokáig csengenek az elf fülében, s csak az övében. Hogy miért őt szúrta ki a feketemágus, azt talán csak ő tudja.*
-Gyerünk. Van időtök elhagyni a kriptát, míg ki nem találom, hogy nyithatom ki ezt az átkozott dobozt... *Szórakozottan lép félre, hogy a láda oldalába kerüljön, így a hármas szeme elé tárulhat az aranyló szelence. Jól látható, cirkalmas aranybetűkkel játszik rajta a felirat:
"Mutasd meg a fényedet és megérted a képletet!"*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 19:53:01
*Amennyiben mindhárman így határoznak, hamar beáll a rend. A gnóm halad elől, kivont karddal fúrva tekintetét a pislákoló fáklyák táncának homályába. Mögötte Csermely, ki már teljesen visszanyerte harci értékét, s szavai alapján morálnak sincs híján. Utóvédként Harkron halad, ki talán legjobban élni óhajtana, de kíváncsisága, vagy épp bajtársiassága végül győzedelmeskedik.
Lassan, de biztosan haladva nyeli el őket ismét a kripta sötétje, és néhány szívdobbanásnyi idő után már nem hallatszik más, csak lépteik visszhangja és saját lélegzetük. A folyosó végén, de még a járat végét jelentő, kétszárnyú ajtó előtt egy betört tetejű, jelöletlen sírhelyre lehetnek figyelmesek jobb oldalukon. E mellett ácsorgott a lovag, mikor érkeztek, s tán ez volt az annak idején végsőnek gondolt nyughelye is. Sok érdekességet azonban nem fedezhetnek fel benne, s tán jobban is érdekli őket az előttük magasodó, ódon tölgyfaajtó.
Ugyan vastag porréteg ül rajta, de a fáklyák fényében így is jól kivehető két jókora mancs nyoma az ajtók találkozásánál.
Ganer meglöki a nehéz szerkezetet, és nem kell sok erőt kifejtenie, hogy engedelmességre bírja. A kétszárnyú ajtó kitárul, s elébük tárulhat a mögötte rejtőző, kör alakú helyiség.
Egyetlen, embermagas gyertyasor szolgáltat némi fényt odabenn, mi épp elég hozzá, hogy félhomályba vonva ugyan, de megvilágítsa a helyet. Ennek oka, hogy a helyiség padlója fénylő, sötét márvány, mi szászorosan veri vissza az alig pislákoló fényeket.
Tartópillérnek vagy oszlopnak nyoma sincs. Bárki vájta is e helyet ki a szikla gyomrában, alighanem értette a dolgát.
Díszes, kőbe faragott szimbólumok tömkelege, óriás nap szimbólum szemben velük a falon. Alatta jókora, zárt aranyládika, ám a hármas figyelmét egészen más dolog vonhatja magára.
A hatalmas, hórihorgas ork, ki az aranyládika előtt áll, talpig fekete palástban, göcsörtös, fekete botra görnyedve. Arcát nem láthatják innen, de mély, morózus hangját hallhatják, ahogy halkan mormol valamit.
Ahogy belépnek a terembe, az alak hangja hangosan csattan. A körterem falai sokszorosan verik vissza hangját, s ha nem látnák az orkot maguk előtt, nem is tudnák megállapítani, honnan szól hozzájuk.*
-Tudtam, hogy jönni fog valaki! Láttam a fruska szellemét kirepülni a sírjából. Ha! *Hangja nagyot reccsen, majd a trió felé fordul. Agyara letört, pofáját mintha a megannyi vágás mentén varták volna össze. Rögtön látszik, az amúgy termetes ork öreg, nagyon öreg. Jobbján vaskos béklyó maradványa látszik, bár lánc már nincs rajta. Ganernek rögtön eszébe juthatnak az elfleány szavai.
Végighúzza mancsát tar fején, merengve szemlélve egyenként mindőjüket.*
-No nem bánom... Végeztetek a holttal, ez pedig tiszteletet érdemel. Ezért kaptok egy esélyt, hogy elhadjátok e helyet. Mert kifosztom és megrogyasztom, a szikla pedig úgy dől majd össze, akár a kártyavár. Ne legyen nyughelye azoknak, kik hasonlóan rideg falak közé zárták Wunharalt, a sötét úr leghatalmasabb szolgáját. *Gúnyos vigyor terül szét pofáján, apró szemei pedig Harkronra villannak egy pillanatra.*
~Segíts nekem végezni ezzel a kettővel és oly jutalomban részesülsz, melyről álmodni sem mernél.~ *Az ork szavai sokáig csengenek az elf fülében, s csak az övében. Hogy miért őt szúrta ki a feketemágus, azt talán csak ő tudja.*
-Gyerünk. Van időtök elhagyni a kriptát, míg ki nem találom, hogy nyithatom ki ezt az átkozott dobozt... *Szórakozottan lép félre, hogy a láda oldalába kerüljön, így a hármas szeme elé tárulhat az aranyló szelence. Jól látható, cirkalmas aranybetűkkel játszik rajta a felirat:
"Mutasd meg a fényedet és megérted a képletet!"*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 19:53:01
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:42:13
Üzenet elküldve: 2021-01-25 16:42:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kívül a tűz körén//
- Fogadás bizony. Jó ötletnek tűnt, mert ki hallott már ilyet? Móresre akartam tanítani, de nem jött össze.* Legalább arra számított, hogy ez majd kizökkenti vendéglátóját, de az csak pár arcrezdülést enged meg magának meg azt a sejtelmes mosolyt.*
- Úgy ám! Csupán az érintésével. Érthetetlen, hogyan sikerült neki.* Még most is sokat gondolkodik azon, hogy ezt, hogyan csinálta, de nem egyszerűen nincs rá értelmes magyarázata. Ugyan Siari mondatának kezdetét nem érti, de a végéhez hozzá tud szólni.*
- Mit kérhettem volna tőle? Pénzre nem volt szükségem. A testére sem vágytam, mert munkám során jutott nő bőven. Elég felvágott nyelve volt. Ez volt a legjobb ötlet, ami az eszembe jutott.* Szabadkozik, mert most csak erre telik tőle.*
- Hidd el nekem, hogy legközelebb kétszer is meggondolom, hogy mire fogadok. Amúgy próbáltam kideríteni, de nem jártam sikerrel. Véletlen még az ingem is össze kente. Kesztyűt is viselt, ami szerintem azért kellett, mert a keze magától is fogott. De csak tippelgetni tudok. Ami biztos, hogy nem jön le semmivel sem, de ez nem is baj. Egyedi vagyok legalább.* Rántja meg vállait, mert nem érzi átoknak ezt, csak az fáj, hogy megvezették. A lényeg, hogy tanácsot kap, amit meg is fog fogadni. Így aztán róla kezd el kérdezősködni, de elég egykedvűen válaszolgat partnere.*
- Nem vagy túlságosan lelkes. Csak nem befásultál?* Segítene a fával, de mire mozdulhatna már oda is dobják a tűzre. Nézi a férfi a lángokat, majd a pipát. Ő maga nem él ilyesmivel, még akkor se, ha sima dohányt tömnek bele.*
- Fogadás bizony. Jó ötletnek tűnt, mert ki hallott már ilyet? Móresre akartam tanítani, de nem jött össze.* Legalább arra számított, hogy ez majd kizökkenti vendéglátóját, de az csak pár arcrezdülést enged meg magának meg azt a sejtelmes mosolyt.*
- Úgy ám! Csupán az érintésével. Érthetetlen, hogyan sikerült neki.* Még most is sokat gondolkodik azon, hogy ezt, hogyan csinálta, de nem egyszerűen nincs rá értelmes magyarázata. Ugyan Siari mondatának kezdetét nem érti, de a végéhez hozzá tud szólni.*
- Mit kérhettem volna tőle? Pénzre nem volt szükségem. A testére sem vágytam, mert munkám során jutott nő bőven. Elég felvágott nyelve volt. Ez volt a legjobb ötlet, ami az eszembe jutott.* Szabadkozik, mert most csak erre telik tőle.*
- Hidd el nekem, hogy legközelebb kétszer is meggondolom, hogy mire fogadok. Amúgy próbáltam kideríteni, de nem jártam sikerrel. Véletlen még az ingem is össze kente. Kesztyűt is viselt, ami szerintem azért kellett, mert a keze magától is fogott. De csak tippelgetni tudok. Ami biztos, hogy nem jön le semmivel sem, de ez nem is baj. Egyedi vagyok legalább.* Rántja meg vállait, mert nem érzi átoknak ezt, csak az fáj, hogy megvezették. A lényeg, hogy tanácsot kap, amit meg is fog fogadni. Így aztán róla kezd el kérdezősködni, de elég egykedvűen válaszolgat partnere.*
- Nem vagy túlságosan lelkes. Csak nem befásultál?* Segítene a fával, de mire mozdulhatna már oda is dobják a tűzre. Nézi a férfi a lángokat, majd a pipát. Ő maga nem él ilyesmivel, még akkor se, ha sima dohányt tömnek bele.*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:38:08
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Az erdőség nem olyan hely, ahol vidáman dúdolna. Folyamatosan figyel, nehogy egy vadállat, vagy annál is veszélyesebb orv támadó áldozata legyen. Tudja, hogy nehezen tudná megvédeni magát, ezért szedi is a lábait, csak néha áll meg, amíg kulacsából néhány korttyal a szomját oltja, de lendül is tovább. Semmi kedve kirabolva, vagy ami még rosszabb, kifosztva végezni. Abba bele se gondol, hogy egy ilyen megnyerő, és menő tündért bárki fizikailag bántalmazna, mint ő, pedig még ilyen veszélyekkel is számolhatna, ha nem lenne olyan beképzelt. Persze arra is figyel, hogy ne fáradjon ki túl hamar, de így se ér át sötétedés előtt az erdőn. Sóhajtva gyűjt ágakat, és rak estére tábortüzet, hogy ne hűljön el reggelre a teste. De tudja, hogy már közel jár, a tűz távol tartja majd a vadállatokat, ha pedig valaki az anyagi javaira fájlalná a fogát, hát majd megoldja akkor, ha oda kerül. *
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-24 18:17:52
Üzenet elküldve: 2021-01-24 18:17:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
- Fogadás? *Kérdez vissza halkan, értetlenül, szemöldökét ráncolva. A továbbiakat is hasonló arckifejezéssel hallgatja, látszik, hogy nem igazán tudja hova tenni a lassan kibontakozó magyarázatot. Persze a szelíd mosoly, mely mindvégig ott bujkál ajkai szegletében, ezúttal sem hiányzik; úgy tűnik, még ez a történet sem képes kibillenteni belső harmóniájából, pedig el kell ismernie, valóban meredek.*
- Szóval puszta kézzel... érdekes. *Mondja tűnődve, miután végighallgatta az aranyszínűvé változás történetét. Nem sieti el a folytatást, hisz épp hosszú szárú pipáját igyekszik megtömni újból, csak most sokkal kevésbé (vagy inkább máshogy) ártalmas pöfékelnivalóval.*
- Megnyugtathatlak, ilyesmire nem túl sok nő képes... *Mosolyodik el szélesen a nyilvánvalót közölve. Közben egy apróbb ágat a tűzbe tart, majd miután az lángra kapott, meggyújtja vele a pipa tartalmát. Csak azután folytatja, ha meggyőződött arról, hogy rendesen parázslik a dohány.*
- ...meg az már magában is egy jó kezdet, ha nem kérsz olyat egy nőtől, hogy majdnem meztelenül táncoljon egy fogadó asztalán... *Valószínűleg volt a mondatnak eleje is, csak azt éppen nem mondta ki hangosan. Egyébként is kicsit úgy tűnik, mint aki inkább hangosan gondolkodik, nem annyira beszélget.*
- Lehet, hogy az sem rossz ötlet, ha tartózkodsz a furcsa idegenekkel kötött fogadásoktól... De ha nem varázsolhatott, mégis hogy érte el, hogy...? Ezt nem próbáltad kideríteni? *Fúj ki egy nagyobb adag füstöt, valószínűtlenül kék szemeit újból a férfira emelve. Látszik rajta, hogy ez most valóban érdekli.
Ahogy az is tökéletesen egyértelmű, hogy saját magáról, a társulatról már sokkal kevésbé lelkesen társalog.*
- Szerelem, vér, árulás és bosszú... mind ugyanarról szól. Csak van néhány, ami jobban van megírva... ez nem tartozik közéjük. *Az utolsó odakészített rönköket is a tűzbe dobja, majd fázósan húzza jobban magára a takaróját.*
- Fogadás? *Kérdez vissza halkan, értetlenül, szemöldökét ráncolva. A továbbiakat is hasonló arckifejezéssel hallgatja, látszik, hogy nem igazán tudja hova tenni a lassan kibontakozó magyarázatot. Persze a szelíd mosoly, mely mindvégig ott bujkál ajkai szegletében, ezúttal sem hiányzik; úgy tűnik, még ez a történet sem képes kibillenteni belső harmóniájából, pedig el kell ismernie, valóban meredek.*
- Szóval puszta kézzel... érdekes. *Mondja tűnődve, miután végighallgatta az aranyszínűvé változás történetét. Nem sieti el a folytatást, hisz épp hosszú szárú pipáját igyekszik megtömni újból, csak most sokkal kevésbé (vagy inkább máshogy) ártalmas pöfékelnivalóval.*
- Megnyugtathatlak, ilyesmire nem túl sok nő képes... *Mosolyodik el szélesen a nyilvánvalót közölve. Közben egy apróbb ágat a tűzbe tart, majd miután az lángra kapott, meggyújtja vele a pipa tartalmát. Csak azután folytatja, ha meggyőződött arról, hogy rendesen parázslik a dohány.*
- ...meg az már magában is egy jó kezdet, ha nem kérsz olyat egy nőtől, hogy majdnem meztelenül táncoljon egy fogadó asztalán... *Valószínűleg volt a mondatnak eleje is, csak azt éppen nem mondta ki hangosan. Egyébként is kicsit úgy tűnik, mint aki inkább hangosan gondolkodik, nem annyira beszélget.*
- Lehet, hogy az sem rossz ötlet, ha tartózkodsz a furcsa idegenekkel kötött fogadásoktól... De ha nem varázsolhatott, mégis hogy érte el, hogy...? Ezt nem próbáltad kideríteni? *Fúj ki egy nagyobb adag füstöt, valószínűtlenül kék szemeit újból a férfira emelve. Látszik rajta, hogy ez most valóban érdekli.
Ahogy az is tökéletesen egyértelmű, hogy saját magáról, a társulatról már sokkal kevésbé lelkesen társalog.*
- Szerelem, vér, árulás és bosszú... mind ugyanarról szól. Csak van néhány, ami jobban van megírva... ez nem tartozik közéjük. *Az utolsó odakészített rönköket is a tűzbe dobja, majd fázósan húzza jobban magára a takaróját.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:36:57
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:36:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötő irányt//
*Minden út egyedül a legnehezebb, főleg ha senki nem jön, hogy megkönnyítse az utat, mondjuk egy szekérrel. Próbál minél gyorsabban lépkedni, de a ketrec és a tyúk benne, óráról órára egyre nagyobb terhet jelent a számára. Már ott tart, hogy áteszi a másik kezébe, hogy azt húzza le, így a jobb addig pihenhet.*
-Ez az átkozott balszerencse is biztos a miatt a város miatt van, bárcsak PORIG égne az EGÉSZ! *Csapja oda mérgében az egyik fához a ketrecet, a tyúk nagy rémületére. Mivel pedig ezúttal veszettül elkezd csapkodni, le is kell tennie az egyik kőre míg megnyugszik.*
-Annál nehezebb vagy minél jobban fickándozol… ha nem bírsz magaddal, megetetlek velük. *Fenyegeti meg az állatot, de azt nem igazán izgatja, így még vagy tíz percbe is beletelik, mire lenyugszik.*
-Azt hittem már sose hagyja abba, a végén még itt helyben agyoncsapom, aztán lőttek az egésznek. *Mozgatja meg a nyakát, mert kicsit elgémberedett már a furcsa tartás miatt. Kicsit lehajol, hogy jobban szemügyre vegye a tyúkot. ~Furán tartja az egyik szárnyát, lehet eltört neki. ~ Húzza el a száját, mert ha már ennyit szenvedett vele, legalább kielégítő eredménye legyen.*
*Minden út egyedül a legnehezebb, főleg ha senki nem jön, hogy megkönnyítse az utat, mondjuk egy szekérrel. Próbál minél gyorsabban lépkedni, de a ketrec és a tyúk benne, óráról órára egyre nagyobb terhet jelent a számára. Már ott tart, hogy áteszi a másik kezébe, hogy azt húzza le, így a jobb addig pihenhet.*
-Ez az átkozott balszerencse is biztos a miatt a város miatt van, bárcsak PORIG égne az EGÉSZ! *Csapja oda mérgében az egyik fához a ketrecet, a tyúk nagy rémületére. Mivel pedig ezúttal veszettül elkezd csapkodni, le is kell tennie az egyik kőre míg megnyugszik.*
-Annál nehezebb vagy minél jobban fickándozol… ha nem bírsz magaddal, megetetlek velük. *Fenyegeti meg az állatot, de azt nem igazán izgatja, így még vagy tíz percbe is beletelik, mire lenyugszik.*
-Azt hittem már sose hagyja abba, a végén még itt helyben agyoncsapom, aztán lőttek az egésznek. *Mozgatja meg a nyakát, mert kicsit elgémberedett már a furcsa tartás miatt. Kicsit lehajol, hogy jobban szemügyre vegye a tyúkot. ~Furán tartja az egyik szárnyát, lehet eltört neki. ~ Húzza el a száját, mert ha már ennyit szenvedett vele, legalább kielégítő eredménye legyen.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:21:20
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:21:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*A lovag halála valahogy nem nyugtatja meg a gnóm elementalistát. Főképp az nem, ahogy fény derült a lovag kilétére, vagy legalább is arra, hogy milyen erők állhattak a hátterében. Szíve szerint nem kockáztatná egy újabb halálos veszéllyel társai életét, mert azt nem tudná megbocsátani magának. Ennek ellenére Csermely összeszedi magát, s szóban kiáll azért, hogy a siker kapujában nem adhatják fel. Megnyugtatja valamennyire az a tény, hogy komoly baja nem esett a lánynak. Harkron se szívesen menne tovább, de valahol igazat ad Csermelynek, hogy menjenek tovább. Sikerül meggyőzniük Ganert, aki nagyot sóhajtva elfogadja a többség akaratát.*
- Rendben. Menjünk tovább, de legyetek nagyon óvatosak. Én megyek elöl, mögöttem Csermely, hátul pedig Harkron. Készítsétek az íjatokat, ha bármi jönne ezután. De ha úgy ítélem meg, hogy a veszély jelentős, akkor elhagyjuk a kriptát. *Bár beleegyezik a tovább haladásba, mégis leszögezi, hogy mindezt akkor folytatja végig, ha valamelyest biztonságosnak ítéli. Rövidkardját és pajzsát maga elé tartva, elindul a félhomályban a nagyobb kriptán túlra, vissza a megvilágított folyosóra, aminek a végén egy nagy tölgyfa ajtó van. Ha eddig sikerül visszajutniuk, akkor megpróbál benyitni a vaskos ajtón. Számít rá, hogy be lehet ragadva, ezért ha szorulna az ajtó, akkor vállal rásegít, hogy bejussanak.*
*A lovag halála valahogy nem nyugtatja meg a gnóm elementalistát. Főképp az nem, ahogy fény derült a lovag kilétére, vagy legalább is arra, hogy milyen erők állhattak a hátterében. Szíve szerint nem kockáztatná egy újabb halálos veszéllyel társai életét, mert azt nem tudná megbocsátani magának. Ennek ellenére Csermely összeszedi magát, s szóban kiáll azért, hogy a siker kapujában nem adhatják fel. Megnyugtatja valamennyire az a tény, hogy komoly baja nem esett a lánynak. Harkron se szívesen menne tovább, de valahol igazat ad Csermelynek, hogy menjenek tovább. Sikerül meggyőzniük Ganert, aki nagyot sóhajtva elfogadja a többség akaratát.*
- Rendben. Menjünk tovább, de legyetek nagyon óvatosak. Én megyek elöl, mögöttem Csermely, hátul pedig Harkron. Készítsétek az íjatokat, ha bármi jönne ezután. De ha úgy ítélem meg, hogy a veszély jelentős, akkor elhagyjuk a kriptát. *Bár beleegyezik a tovább haladásba, mégis leszögezi, hogy mindezt akkor folytatja végig, ha valamelyest biztonságosnak ítéli. Rövidkardját és pajzsát maga elé tartva, elindul a félhomályban a nagyobb kriptán túlra, vissza a megvilágított folyosóra, aminek a végén egy nagy tölgyfa ajtó van. Ha eddig sikerül visszajutniuk, akkor megpróbál benyitni a vaskos ajtón. Számít rá, hogy be lehet ragadva, ezért ha szorulna az ajtó, akkor vállal rásegít, hogy bejussanak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719