Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-03 09:26:06
Üzenet elküldve: 2021-02-03 09:26:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugvó nap//
*Az állati ordítozása csak megtérül a végén. Igaz nem kellett sokat rájátszania. Leostobázzák és egy marhanagy maflással útjára indítják. A földre püffen mint valami macska akit jól felrúgtak. Ki is lett ütve rendesen. Magán kívül csillagos égboltot lát a plafonon. Harcban most egy hangyányi ideig nemigen fog beavatkozni. Még szerencse merthogy Ganer gömbje nem süt a szemébe. Padlót fog és pofával lefelé kerül. Nagy durranás és zúzda a padlón. A lényegre azért már magához tér. Ha segítséggel is de odakúszik a ládikához. A tőr egyből megbabonázza. Meg is ragadja a markolatánál fogja, hogy gyönyörködjön benne egy kicsit. Nagyon pofás darab a kőben bugyborékoló magmafolyadék.*
- Mi történt amúgy? Pofán vágott az az állatt és besötétültem egy pöttyet.
*nem ártana megsejteni, hogy amíg ki volt ütve ki és mit csinált. A két éber kalandortársa csak ki tudja nyögni mi lett a rusnya orkkal mer most csak egy kupac hamu van a helyén. Most hasít csak bele az égésnyom ahogy fektében ide kúszott a ládikához.*
- A nagyanját! Ez megpörzsölte a kezem rendesen.
*A tőrt azért nem veti meg de az égése meg fog látszani az biztos na nem mintha nem férne el rajta a többi között.*
*Az állati ordítozása csak megtérül a végén. Igaz nem kellett sokat rájátszania. Leostobázzák és egy marhanagy maflással útjára indítják. A földre püffen mint valami macska akit jól felrúgtak. Ki is lett ütve rendesen. Magán kívül csillagos égboltot lát a plafonon. Harcban most egy hangyányi ideig nemigen fog beavatkozni. Még szerencse merthogy Ganer gömbje nem süt a szemébe. Padlót fog és pofával lefelé kerül. Nagy durranás és zúzda a padlón. A lényegre azért már magához tér. Ha segítséggel is de odakúszik a ládikához. A tőr egyből megbabonázza. Meg is ragadja a markolatánál fogja, hogy gyönyörködjön benne egy kicsit. Nagyon pofás darab a kőben bugyborékoló magmafolyadék.*
- Mi történt amúgy? Pofán vágott az az állatt és besötétültem egy pöttyet.
*nem ártana megsejteni, hogy amíg ki volt ütve ki és mit csinált. A két éber kalandortársa csak ki tudja nyögni mi lett a rusnya orkkal mer most csak egy kupac hamu van a helyén. Most hasít csak bele az égésnyom ahogy fektében ide kúszott a ládikához.*
- A nagyanját! Ez megpörzsölte a kezem rendesen.
*A tőrt azért nem veti meg de az égése meg fog látszani az biztos na nem mintha nem férne el rajta a többi között.*
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-03 08:23:54
Üzenet elküldve: 2021-02-03 08:23:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Kénytelen bízni tervében, s amíg annak nincs eredménye csak fájó szívvel szemléli Harkron kínjait. Nem tudja, hogy szándékos vagy ösztönösen tör elő a torka szakadt ordítás az elfből, de ez segítségére van szorult helyzetében, s ha meg nem is menekül teljesen, egy arcul csapással és jókora kábulattal a földre kerül. Sem az égetés sem az arcul csapás nem lehetett kellemes, de így legalább túlélheti. Amíg Harkron eltereli az ork figyelmét az ordításával, addig van ideje a vakító gömböt megformázni nyitott tenyerében a feje felett. A ládára jelen helyzetben nem tud koncentrálni, figyelmét az ork köti le, akit hála az égnek sikerül megvakítani, még ha ideiglenesen is. Eddig nagy szerencséjük volt, ez nem lehet kérdés. Ganer szíve nagyot dobban, amint tartja a gömböt, s közben arra lehet figyelmes, hogy göcsörtös újaival utána nyúl az ork, miután rájön, hogy a gnóm okozza átmeneti vakságát. Nem nagyon tud mit tenni jelen helyzetben, így tovább tartja feje felett kezében a gömböt. Számít rá, hogy jól a falhoz fogják vágni, ezért hunyorogni kezd, mintha az segítene, de ekkor váratlan dolog történik. Csermely, akivel eddig nem számolt ellenfelük, most meglepi talán az egész társaságot. Nyílvesszője süvít a lángoló orkba és elsőre úgy tűnik hatástalanul, majd kicsivel később ellenfelük botja koppan a padlón, ezt követi a nagy test is. Veszélyes lángjai magát a használóját emésztik el, egészen porig égetve az ork testét. Úgy érzi, hogy tovább nincs szükség a vakító gömbre, így tenyerét összezárja, aminek következtében a gömb szertefoszlik kezei között. Először Harkron-hoz megy oda, felsegíteni és megnézni, hogy van. Tekintete ezután Csermelyre vándorol, hogy gyorsan végig mérje az ő sérüléseit is. Ha kicsit összeszedik magukat, akkor társait támogatva közelebb megy a ládához, ami immár kinyílt. Három értékes tárgyat pillant meg, amiken hosszan időznek szemei. Az egyik egy acéltőr, ami mintha egyetlen fémből lenne kovácsolva, markolatával együtt. A markolatba ezenkívül egy látványos, gömbölyű napkő van ágyazva. Csodálatos fegyver, nem is látott hasonlót a maga nemében. Ezután egy aranyba mártott nyílvesszőt lát, s egy aranyló nap szimbólumú medált. Leginkább a medál érdekes számára, nem mintha a nyílvessző vagy a tőr nem lennének elég látványosak, de a fegyverek nem erősségei. Először csak kézbe veszi és nézi a medált, hátha lát rajta valami feliratot, vésetet. Ezután felpróbálva a nyakába akasztja, s ha a lánca elég hosszú, akkor úgy tartja látótávolságban, hogy jobban megvizsgálhassa. Nem kívánja a talált értékeket elosztani, így a többiekre bízza a két ereklye sorsát.*
*Kénytelen bízni tervében, s amíg annak nincs eredménye csak fájó szívvel szemléli Harkron kínjait. Nem tudja, hogy szándékos vagy ösztönösen tör elő a torka szakadt ordítás az elfből, de ez segítségére van szorult helyzetében, s ha meg nem is menekül teljesen, egy arcul csapással és jókora kábulattal a földre kerül. Sem az égetés sem az arcul csapás nem lehetett kellemes, de így legalább túlélheti. Amíg Harkron eltereli az ork figyelmét az ordításával, addig van ideje a vakító gömböt megformázni nyitott tenyerében a feje felett. A ládára jelen helyzetben nem tud koncentrálni, figyelmét az ork köti le, akit hála az égnek sikerül megvakítani, még ha ideiglenesen is. Eddig nagy szerencséjük volt, ez nem lehet kérdés. Ganer szíve nagyot dobban, amint tartja a gömböt, s közben arra lehet figyelmes, hogy göcsörtös újaival utána nyúl az ork, miután rájön, hogy a gnóm okozza átmeneti vakságát. Nem nagyon tud mit tenni jelen helyzetben, így tovább tartja feje felett kezében a gömböt. Számít rá, hogy jól a falhoz fogják vágni, ezért hunyorogni kezd, mintha az segítene, de ekkor váratlan dolog történik. Csermely, akivel eddig nem számolt ellenfelük, most meglepi talán az egész társaságot. Nyílvesszője süvít a lángoló orkba és elsőre úgy tűnik hatástalanul, majd kicsivel később ellenfelük botja koppan a padlón, ezt követi a nagy test is. Veszélyes lángjai magát a használóját emésztik el, egészen porig égetve az ork testét. Úgy érzi, hogy tovább nincs szükség a vakító gömbre, így tenyerét összezárja, aminek következtében a gömb szertefoszlik kezei között. Először Harkron-hoz megy oda, felsegíteni és megnézni, hogy van. Tekintete ezután Csermelyre vándorol, hogy gyorsan végig mérje az ő sérüléseit is. Ha kicsit összeszedik magukat, akkor társait támogatva közelebb megy a ládához, ami immár kinyílt. Három értékes tárgyat pillant meg, amiken hosszan időznek szemei. Az egyik egy acéltőr, ami mintha egyetlen fémből lenne kovácsolva, markolatával együtt. A markolatba ezenkívül egy látványos, gömbölyű napkő van ágyazva. Csodálatos fegyver, nem is látott hasonlót a maga nemében. Ezután egy aranyba mártott nyílvesszőt lát, s egy aranyló nap szimbólumú medált. Leginkább a medál érdekes számára, nem mintha a nyílvessző vagy a tőr nem lennének elég látványosak, de a fegyverek nem erősségei. Először csak kézbe veszi és nézi a medált, hátha lát rajta valami feliratot, vésetet. Ezután felpróbálva a nyakába akasztja, s ha a lánca elég hosszú, akkor úgy tartja látótávolságban, hogy jobban megvizsgálhassa. Nem kívánja a talált értékeket elosztani, így a többiekre bízza a két ereklye sorsát.*
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 22:57:51
Üzenet elküldve: 2021-02-02 22:57:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
- Szerintem attól is összetört volna, ha egy lepke rászáll. * Vonja meg a férfi a vállát, nem igazán érez bűntudatot azért, mert szétszedte az ágyat. Amúgy is úgy van vele, hogy a földön a legjobb aludni, onnan nem lehet tovább esni. Legalábbis nagyon reméli, hogy nincs alattuk egy pince, és nem fognak leszakadni. *
- Hát úgy is tervezhettem volna, hogy öt percig szuszogok rajtad, aztán lefordulok, és hangosan horkolok reggelig. * Teszi feltételes módba az állítást, hogy ne legyen hazugság. * Természetesen magamra húzva a köpenyed, és teljesen kisajátítva, neked úgyis könnyebb lesz úgy az este többször is felkelni, hogy a tűzre pakolj. Reggel pedig remélhetőleg friss reggeli vár, mire ébredek. * Avatja be a tolvajt kitalált terveibe, amikből természetesen semmi sem igaz. Érzi is Eeyr melegét, de már kezdi megszokni.
Az étel nem fejedelmi lakoma, de Cale számára nem is kell most több azoknál, amit a lány sorol. Az orra előtt lóbált kolbász végét egy gyors és határozott mozdulattal harapja le, és jóleső mosollyal simogatja meg hasát, jelezve, hogy ez bizony finom. Össze csapja tenyerét a lakomát látva. *
- Azt hihetné az ember, hogy lihanech legfontosabb tisztviselői sem esznek ilyen pompás, és fejedelmi vacsorát. Köszönöm neked, Ysanee, amiért ilyen remekbeszabott fogásokkal szolgálsz. Még a végén nőül is veszlek. * Viccelődik, és közben úgy helyezkedik, hogy az egyik oldalról a tűz, a másikről ő melegítse a lányt, mert nem szeretné, hogy megfagyjon itt a faházban. A falatozásból egyedül a remekbe szabott kis előadás zökkenti ki. Érdeklődve nézi a sebes kezet, majd előre nyúl, és két ujja közé szorítja. Kicsit megnyomja, hogy kidagadjon, és látja is a kis fekete pontot. *
- Mélyen van, és alig lóg ki belőle valami. * Adja a lány tudtára, és megtörli tőrét a köpenyében, hogy ne kolbásztól és sajttól mocskosan használja fel. *
- Ne mozdítsd meg, és bízz bennem. * Utasítja a lányt, és ha az így tesz, és hagyja, hogy dolgozzon, akkor a kés hegyével piszkálja meg a bőrt, nagyon vékonyan sebezve meg azt, még csak nem is vérzik. Viszont sikerül gyorsan kipiszkálja vele a szálkát, alig két mozdulat. Igyekszik olyan fájdalommentessé tenni a folyamatot, amennyire csak tudja. Ha végez, akkor egy gyors puszit lehel a harci sérülésre. *
- Így már jobb lesz. * Mosolyog a lányra, közelebb húzódva hozzá. *
//Megpihenve éjszakára//
- Szerintem attól is összetört volna, ha egy lepke rászáll. * Vonja meg a férfi a vállát, nem igazán érez bűntudatot azért, mert szétszedte az ágyat. Amúgy is úgy van vele, hogy a földön a legjobb aludni, onnan nem lehet tovább esni. Legalábbis nagyon reméli, hogy nincs alattuk egy pince, és nem fognak leszakadni. *
- Hát úgy is tervezhettem volna, hogy öt percig szuszogok rajtad, aztán lefordulok, és hangosan horkolok reggelig. * Teszi feltételes módba az állítást, hogy ne legyen hazugság. * Természetesen magamra húzva a köpenyed, és teljesen kisajátítva, neked úgyis könnyebb lesz úgy az este többször is felkelni, hogy a tűzre pakolj. Reggel pedig remélhetőleg friss reggeli vár, mire ébredek. * Avatja be a tolvajt kitalált terveibe, amikből természetesen semmi sem igaz. Érzi is Eeyr melegét, de már kezdi megszokni.
Az étel nem fejedelmi lakoma, de Cale számára nem is kell most több azoknál, amit a lány sorol. Az orra előtt lóbált kolbász végét egy gyors és határozott mozdulattal harapja le, és jóleső mosollyal simogatja meg hasát, jelezve, hogy ez bizony finom. Össze csapja tenyerét a lakomát látva. *
- Azt hihetné az ember, hogy lihanech legfontosabb tisztviselői sem esznek ilyen pompás, és fejedelmi vacsorát. Köszönöm neked, Ysanee, amiért ilyen remekbeszabott fogásokkal szolgálsz. Még a végén nőül is veszlek. * Viccelődik, és közben úgy helyezkedik, hogy az egyik oldalról a tűz, a másikről ő melegítse a lányt, mert nem szeretné, hogy megfagyjon itt a faházban. A falatozásból egyedül a remekbe szabott kis előadás zökkenti ki. Érdeklődve nézi a sebes kezet, majd előre nyúl, és két ujja közé szorítja. Kicsit megnyomja, hogy kidagadjon, és látja is a kis fekete pontot. *
- Mélyen van, és alig lóg ki belőle valami. * Adja a lány tudtára, és megtörli tőrét a köpenyében, hogy ne kolbásztól és sajttól mocskosan használja fel. *
- Ne mozdítsd meg, és bízz bennem. * Utasítja a lányt, és ha az így tesz, és hagyja, hogy dolgozzon, akkor a kés hegyével piszkálja meg a bőrt, nagyon vékonyan sebezve meg azt, még csak nem is vérzik. Viszont sikerül gyorsan kipiszkálja vele a szálkát, alig két mozdulat. Igyekszik olyan fájdalommentessé tenni a folyamatot, amennyire csak tudja. Ha végez, akkor egy gyors puszit lehel a harci sérülésre. *
- Így már jobb lesz. * Mosolyog a lányra, közelebb húzódva hozzá. *
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 21:21:53
Üzenet elküldve: 2021-02-02 21:21:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
*Amint végre megszabadul a hasáboktól, leporolja kezét, s ruháját. Elvégre ez utóbbi új szerzemény, igazán szomorú lenne, ha az első napján már összepiszkolná. Közben maga is az emlegetett rozoga ágyikó felé tekint majd elgondolkodóan hümment egyet.*
-Pedig egy szenvedélyes alvást még kibírt volna.
*Méregeti még egy darabig, mintha értene is hozzá aztán ugyanilyen morfondírozó képpel pillant a másikra.*
-Elég hosszú volt az út, gondolom te sem vágysz másra, mint egy jó kiadós szunyókálásra.
*Mosolyát most nagyon ügyesen leküzdi, végig komoly képpel ejti a szavakat, aztán valamivel több derűvel hangjában szól.*
-Ó szerintem még a Pirtianes legfőbb tábornoka sem alszik ilyen puccos helyen.
*Közben a vászonzsákhoz lép, s már szedi is ki a kis kendőcskéket, melyekbe csomagolva lapul a hideg élelem. A kandalló előtti szőnyegre térdelve heveredik le, aztán már nyújtja is az elemózsiát a bárdnak.*
-Sajt, kenyér, alma...
*Sorolja, mikor kibontja sajtját*
-Meg egy darab kolbász.
*Emeli végül az utolsót, s szórakozottan meglengeti a férfi orra előtt. Közben a kis flaskáját is leteszi maguk közé, rendkívül ízlésesen elhelyezve, s kuncogva hozzá is fűzi.*
-Kész lakoma!
*Azzal jóízűen falatozni is kezd. Miközben lelkesen rágcsál, apró, szúró fájdalmat észlel mutatóujjában, összevont szemöldökkel dörzsöli hát össze hüvelykjével.*
-Szálka.
*A tűz fénye felé tartva próbálja megvizsgálni, de egyszerűen alig lát a félhomályban. Átnyújtja hát kezét Cale orra elé, elvégre a mélységiek jobban látnak a sötétben vagy mi a szösz.*
-Szedd ki!
*Kérleli lebiggyesztett ajakkal, mint egy kisgyerek, közben harci sebesülést nem szenvedett kezében tartva almáját harap egyet.*
//Megpihenve éjszakára//
*Amint végre megszabadul a hasáboktól, leporolja kezét, s ruháját. Elvégre ez utóbbi új szerzemény, igazán szomorú lenne, ha az első napján már összepiszkolná. Közben maga is az emlegetett rozoga ágyikó felé tekint majd elgondolkodóan hümment egyet.*
-Pedig egy szenvedélyes alvást még kibírt volna.
*Méregeti még egy darabig, mintha értene is hozzá aztán ugyanilyen morfondírozó képpel pillant a másikra.*
-Elég hosszú volt az út, gondolom te sem vágysz másra, mint egy jó kiadós szunyókálásra.
*Mosolyát most nagyon ügyesen leküzdi, végig komoly képpel ejti a szavakat, aztán valamivel több derűvel hangjában szól.*
-Ó szerintem még a Pirtianes legfőbb tábornoka sem alszik ilyen puccos helyen.
*Közben a vászonzsákhoz lép, s már szedi is ki a kis kendőcskéket, melyekbe csomagolva lapul a hideg élelem. A kandalló előtti szőnyegre térdelve heveredik le, aztán már nyújtja is az elemózsiát a bárdnak.*
-Sajt, kenyér, alma...
*Sorolja, mikor kibontja sajtját*
-Meg egy darab kolbász.
*Emeli végül az utolsót, s szórakozottan meglengeti a férfi orra előtt. Közben a kis flaskáját is leteszi maguk közé, rendkívül ízlésesen elhelyezve, s kuncogva hozzá is fűzi.*
-Kész lakoma!
*Azzal jóízűen falatozni is kezd. Miközben lelkesen rágcsál, apró, szúró fájdalmat észlel mutatóujjában, összevont szemöldökkel dörzsöli hát össze hüvelykjével.*
-Szálka.
*A tűz fénye felé tartva próbálja megvizsgálni, de egyszerűen alig lát a félhomályban. Átnyújtja hát kezét Cale orra elé, elvégre a mélységiek jobban látnak a sötétben vagy mi a szösz.*
-Szedd ki!
*Kérleli lebiggyesztett ajakkal, mint egy kisgyerek, közben harci sebesülést nem szenvedett kezében tartva almáját harap egyet.*
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:29:52
Üzenet elküldve: 2021-02-02 20:29:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Nyugvó nap//
-Ostoba! *Hörgi a hatalmas ork, ahogy Harkron féktelen ordításba kezd mellette. A trükk beválni látszik, hisz az ork rögtön elengedi a férfit, de oly erővel csapja arcon egyúttal, hogy az elf jódarabig csak csillagokat lát maga körül, ahogy a földre zuhan. Megütni ugyan nincs esélye a feketemágust, de a a rövidke közjáték elég hozzá, hogy elvonja Wunharal figyelmét a gnómról.
A Ganer kezében felsejlő fénygömb hatására több dolog is történik egyszerre. Az ork mögött csattanva nyílik meg az aranyládika, azonban a feketemágusnak már nincs esélye meglátni annak tartalmát. Szemeit takarva ordít hatalmasat, miközben botjával vakon suhint körbe maga körül.*
-Te... TEE! *Göcsörtös ujjaival Ganer felé nyúl, de mire elérhetné a gnómot, megtorpan. A Csermely által útjára indított nyílvessző süvítve szeli át a levegőt, s csak úgy meredezik a még mindig lángok ölelte ork testéből. Wunharal tesz még egy lépést előre, mintha ugyan meg sem érezte volna az iménti találatot. A következő pillanatban azonban hátra tántorodik, az eddig kezében szorongatott bot pedig nagyot koppan a kőpadlón. Mintha furcsán meg is villanna, ahogy kikerül a mágus kezéből, de a tántorgó, lángoló ork bizonyára jobban magára vonja a trió figyelmét. Az óriási test nagyot puffan a rideg padlón, s rövidesen, ám igen csak gyorsan saját lángjai kezdik emészteni a feketemágust. Úgy porlad a szemük láttára finom, fekete porrá, akár a legszárazabb rőzse.
A tűz pillanatok alatt kihuny, a termen pedig halotti csend lesz úrrá. Amennyiben közelebb merészkednek a ládikához, annak tartalma is hamar világosságot nyer.
Elsőre egy körülbelül harminc centis acéltőr vonhatja magára figyelmük. Na nem a különleges díszítése miatt. A tőr markolata és pengéje látszólag ugyanaz az acélanyag, mintha csak egyben kovácsolták volna ki. A különlegessége azonban nem ez. Ott, ahol a penge és markolata eggyé válik, egy szem nagyságú, gömbölyű napkő van az anyagba verve. Belül magmaként izzó folyadék forog szüntelen a kőben, foszforeszkáló fényt bocsájtva ki magából.
A tőr mellett egy aranyló napmedál nyugszik, mellette pedig egyetlen egy, szintén aranyba mártott nyílvessző pihen. Hogy az eszközök mi célt szolgálhatnak, annak kiderítése már a trión múlik.*
-Ostoba! *Hörgi a hatalmas ork, ahogy Harkron féktelen ordításba kezd mellette. A trükk beválni látszik, hisz az ork rögtön elengedi a férfit, de oly erővel csapja arcon egyúttal, hogy az elf jódarabig csak csillagokat lát maga körül, ahogy a földre zuhan. Megütni ugyan nincs esélye a feketemágust, de a a rövidke közjáték elég hozzá, hogy elvonja Wunharal figyelmét a gnómról.
A Ganer kezében felsejlő fénygömb hatására több dolog is történik egyszerre. Az ork mögött csattanva nyílik meg az aranyládika, azonban a feketemágusnak már nincs esélye meglátni annak tartalmát. Szemeit takarva ordít hatalmasat, miközben botjával vakon suhint körbe maga körül.*
-Te... TEE! *Göcsörtös ujjaival Ganer felé nyúl, de mire elérhetné a gnómot, megtorpan. A Csermely által útjára indított nyílvessző süvítve szeli át a levegőt, s csak úgy meredezik a még mindig lángok ölelte ork testéből. Wunharal tesz még egy lépést előre, mintha ugyan meg sem érezte volna az iménti találatot. A következő pillanatban azonban hátra tántorodik, az eddig kezében szorongatott bot pedig nagyot koppan a kőpadlón. Mintha furcsán meg is villanna, ahogy kikerül a mágus kezéből, de a tántorgó, lángoló ork bizonyára jobban magára vonja a trió figyelmét. Az óriási test nagyot puffan a rideg padlón, s rövidesen, ám igen csak gyorsan saját lángjai kezdik emészteni a feketemágust. Úgy porlad a szemük láttára finom, fekete porrá, akár a legszárazabb rőzse.
A tűz pillanatok alatt kihuny, a termen pedig halotti csend lesz úrrá. Amennyiben közelebb merészkednek a ládikához, annak tartalma is hamar világosságot nyer.
Elsőre egy körülbelül harminc centis acéltőr vonhatja magára figyelmük. Na nem a különleges díszítése miatt. A tőr markolata és pengéje látszólag ugyanaz az acélanyag, mintha csak egyben kovácsolták volna ki. A különlegessége azonban nem ez. Ott, ahol a penge és markolata eggyé válik, egy szem nagyságú, gömbölyű napkő van az anyagba verve. Belül magmaként izzó folyadék forog szüntelen a kőben, foszforeszkáló fényt bocsájtva ki magából.
A tőr mellett egy aranyló napmedál nyugszik, mellette pedig egyetlen egy, szintén aranyba mártott nyílvessző pihen. Hogy az eszközök mi célt szolgálhatnak, annak kiderítése már a trión múlik.*
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 17:45:55
Üzenet elküldve: 2021-02-02 17:45:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
- Azt elhiszem, nekem sincs rá különösebb okom. * Nyalja meg a száját, mint egy éhes vadállat, és egyre nehezebben bírja ki, hogy ne teperje le a másikat. De még sikerül tartsa magát, még ha nem is egyszerű.
Ahogy a tűzzel foglalkozik, az arcára nyomott csók kizökkenti, és nagyon nehezen állja meg, hogy ne húzza vissza a lányt egy hosszabb, szenvedélyesebb csókra, de tudja, hogy annak akkor nem lenne tűz a vége. Inkább letérdel, kényelmesebb pozíciót keresve, és bólint a tolvaj szavaira. *
- Rendben, menj csak. * Mosolyog, és eszébe jut, hogy először ellenőrizni kellene a kéményt. Előre hajol, és felfelé néz, remélve, hogy nincs semmivel eltorlaszolva. Ezek után megnyugodva folytatja a munkát, a következő három-négy pattintás után lángra kap a szalma szerű forgács, ami szépen elkezdi égetni a vékony ágakat is. Hamarosan a vastagabbak is rákerülnek, Cale pedig még egyszer ellenőrzi, hogy a füst rendben távozik-e a kéményen. Mivel úgy látja, hogy minden rendben van, ezért elkezd körbe nézni a házban. Kinyitogatja a szekrényeket, beköltözött állatok után kutatva, de ilyet nem talál. A falak ontják magukból a hideget, ezért megcsóválja a fejét, és elkezd lepakolni az ágykeretről a tűz közelébe. Talál egy szőnyeget is, erre kezdi el felpakolni a szalmát, és rendezgetni. Épp a poros, ágytakarónak használt szőrme széleit szuszakolja be a szőnyeg alá, amikor Ysanee megérkezik. *
- Gondoltam a tűz közelében kényelmesebb lesz aludni. Amúgy se hiszem, hogy az elbírta volna a szenvedélyünket. * Int fejével a láthatóan rozoga, lecsupaszított fakeret irányába. Itt-ott amúgy is eltörtek már a deszkák, valószínűleg a többi is tovább tört volna amikor egymásnak esznek. *
- Nem mondom, hogy a legszebb fogadó arthenior és a kikötő között, de egy éjszakára szerintem megteszi. * Emelkedik fel dolga végeztével, lábával belerúg az ágyszerűségbe, és elégedetten nézi a felszálló porfelhőt. Na nem annak örül, hogy ilyen koszos, sokkal inkább boldog, hogy a szalma egyben maradt, és nem hullott szét a rúgása során. *
- Egyébként te hoztad a vacsorát, mutasd, mit eszünk. * Kéri a lányt, gyomra továbbra is morog, és már a torkát is a szomjúság éles tűi szurkálják. *
//Megpihenve éjszakára//
- Azt elhiszem, nekem sincs rá különösebb okom. * Nyalja meg a száját, mint egy éhes vadállat, és egyre nehezebben bírja ki, hogy ne teperje le a másikat. De még sikerül tartsa magát, még ha nem is egyszerű.
Ahogy a tűzzel foglalkozik, az arcára nyomott csók kizökkenti, és nagyon nehezen állja meg, hogy ne húzza vissza a lányt egy hosszabb, szenvedélyesebb csókra, de tudja, hogy annak akkor nem lenne tűz a vége. Inkább letérdel, kényelmesebb pozíciót keresve, és bólint a tolvaj szavaira. *
- Rendben, menj csak. * Mosolyog, és eszébe jut, hogy először ellenőrizni kellene a kéményt. Előre hajol, és felfelé néz, remélve, hogy nincs semmivel eltorlaszolva. Ezek után megnyugodva folytatja a munkát, a következő három-négy pattintás után lángra kap a szalma szerű forgács, ami szépen elkezdi égetni a vékony ágakat is. Hamarosan a vastagabbak is rákerülnek, Cale pedig még egyszer ellenőrzi, hogy a füst rendben távozik-e a kéményen. Mivel úgy látja, hogy minden rendben van, ezért elkezd körbe nézni a házban. Kinyitogatja a szekrényeket, beköltözött állatok után kutatva, de ilyet nem talál. A falak ontják magukból a hideget, ezért megcsóválja a fejét, és elkezd lepakolni az ágykeretről a tűz közelébe. Talál egy szőnyeget is, erre kezdi el felpakolni a szalmát, és rendezgetni. Épp a poros, ágytakarónak használt szőrme széleit szuszakolja be a szőnyeg alá, amikor Ysanee megérkezik. *
- Gondoltam a tűz közelében kényelmesebb lesz aludni. Amúgy se hiszem, hogy az elbírta volna a szenvedélyünket. * Int fejével a láthatóan rozoga, lecsupaszított fakeret irányába. Itt-ott amúgy is eltörtek már a deszkák, valószínűleg a többi is tovább tört volna amikor egymásnak esznek. *
- Nem mondom, hogy a legszebb fogadó arthenior és a kikötő között, de egy éjszakára szerintem megteszi. * Emelkedik fel dolga végeztével, lábával belerúg az ágyszerűségbe, és elégedetten nézi a felszálló porfelhőt. Na nem annak örül, hogy ilyen koszos, sokkal inkább boldog, hogy a szalma egyben maradt, és nem hullott szét a rúgása során. *
- Egyébként te hoztad a vacsorát, mutasd, mit eszünk. * Kéri a lányt, gyomra továbbra is morog, és már a torkát is a szomjúság éles tűi szurkálják. *
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 16:27:47
Üzenet elküldve: 2021-02-02 16:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
-Mondjuk panasz még nem érkezett.
*Gondolkodik el láthatóan, elméjében kutatva valamiféle emlékfoszlány után, melyben esetleg valaki megjegyzést tett teljesítményére, ám nem lel ilyesmit. Mondjuk valószínűleg ő sem merne epésen szólni valakinek, aki épp tőrt tart a kezében. Most, hogy aljas módon elhúzták előtte a mézesmadzagot, Ysa igencsak izgatott lesz, bár ezt a halovány ígéretet nem hinné, hogy épp ma éjszaka szándékszik teljesíteni a férfi, a helyszín miatt talán épp nem lenne a legalkalmasabb. Ettől függetlenül természetesen a mélységi nem menekülhet a későbbi emlékeztetők elől.
A házba lépve alaposan körbenéz, bár a félhomályban nem lát túl sok mindent. Amit viszont ki tud venni így is, az a rozoga szalmaágy, és a háromlábú asztalka és a korhadt szék alakja, úgy tűnik a többi bútordarabot vagy elvitték vagy még itt eltüzelték. Az apró neszekre ugyan felkapja a fejét, de nem rémül meg, a patkányok, pockok vagy egerek gyakran előfordulnak az ilyen helyeken, na meg ilyen jelentéktelen rágcsálók egyébként sem ijesztenek meg olyan valakit, aki hatokat töltött cellában. Az ágyhoz lépve leteszi vászonzsákját, s összébb húzza magán a kabátot a hűvösben, úgy érzi mintha itt bent még hidegebb lenne, mint odakint volt az imént. Átlibbenve a kandallóhoz a mélységi mellett áll meg, figyeli ahogyan bedobálja az összeszedett gallyakat majd halovány csókot nyom a jól láthatóan koncentráló arcocskára.*
-Majd én!
*Szól még, meg se várva, hogy a bárd esetleg ellenkezzen már siet is ki az ajtón, hogy járjon egyet a viskó körül. Az erdő ma különösen csendes. Nem fúj a szél, nem kárognak varjak vagy csicseregnek madarak a közelben, szinte már-már bosszantó is ez a némaság. Kezében szorosan tartja kardját a biztonság kedvéért, de nem kell használnia, senki és semmi sincs a házikó körül. Egy rozoga fás kamrára lelve kiválogat pár szárazabb hasábot majd feltornyosítva őket karjaiban indul vissza. Még szerencse, hogy jó erőben van.*
-Asszony készítsd a vacsorát!
*Lépdel be elmélyített hangot, hogy aztán a kandalló mellé lepakolja szerzeményét.*
//Megpihenve éjszakára//
-Mondjuk panasz még nem érkezett.
*Gondolkodik el láthatóan, elméjében kutatva valamiféle emlékfoszlány után, melyben esetleg valaki megjegyzést tett teljesítményére, ám nem lel ilyesmit. Mondjuk valószínűleg ő sem merne epésen szólni valakinek, aki épp tőrt tart a kezében. Most, hogy aljas módon elhúzták előtte a mézesmadzagot, Ysa igencsak izgatott lesz, bár ezt a halovány ígéretet nem hinné, hogy épp ma éjszaka szándékszik teljesíteni a férfi, a helyszín miatt talán épp nem lenne a legalkalmasabb. Ettől függetlenül természetesen a mélységi nem menekülhet a későbbi emlékeztetők elől.
A házba lépve alaposan körbenéz, bár a félhomályban nem lát túl sok mindent. Amit viszont ki tud venni így is, az a rozoga szalmaágy, és a háromlábú asztalka és a korhadt szék alakja, úgy tűnik a többi bútordarabot vagy elvitték vagy még itt eltüzelték. Az apró neszekre ugyan felkapja a fejét, de nem rémül meg, a patkányok, pockok vagy egerek gyakran előfordulnak az ilyen helyeken, na meg ilyen jelentéktelen rágcsálók egyébként sem ijesztenek meg olyan valakit, aki hatokat töltött cellában. Az ágyhoz lépve leteszi vászonzsákját, s összébb húzza magán a kabátot a hűvösben, úgy érzi mintha itt bent még hidegebb lenne, mint odakint volt az imént. Átlibbenve a kandallóhoz a mélységi mellett áll meg, figyeli ahogyan bedobálja az összeszedett gallyakat majd halovány csókot nyom a jól láthatóan koncentráló arcocskára.*
-Majd én!
*Szól még, meg se várva, hogy a bárd esetleg ellenkezzen már siet is ki az ajtón, hogy járjon egyet a viskó körül. Az erdő ma különösen csendes. Nem fúj a szél, nem kárognak varjak vagy csicseregnek madarak a közelben, szinte már-már bosszantó is ez a némaság. Kezében szorosan tartja kardját a biztonság kedvéért, de nem kell használnia, senki és semmi sincs a házikó körül. Egy rozoga fás kamrára lelve kiválogat pár szárazabb hasábot majd feltornyosítva őket karjaiban indul vissza. Még szerencse, hogy jó erőben van.*
-Asszony készítsd a vacsorát!
*Lépdel be elmélyített hangot, hogy aztán a kandalló mellé lepakolja szerzeményét.*
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 15:26:40
Üzenet elküldve: 2021-02-02 15:26:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//Megpihenve éjszakára//
- Mit tudsz te az ostobaságról. Hiszen nem érezheted, hogy milyen jó vagy az ágyban. * Súgja a lány fülébe a dicsérő szavakat, amik nem mellesleg csak olajként fokozzák tovább a benne élő tüzet. A csodálkozó, és hitetlenkedő kérdésre el kell gondolkodjon. Ezek szerintem nem ez a tolvaj lány volt, akivel a Pegazusban bemutatta ezt a hihetetlen teljesítményt. Ahogy elkezd visszaemlékezni, eszébe jut, hogy az még egy Zarával töltött, fülledt éjszaka volt. *
- A megfelelő partnerrel bármi lehetséges. * Jegyzi meg végül sejtelmesen, de nem akarja megbántani a másikat, ezért nem teszi hozzá, hogy korábban már volt rá példa. Egyébként sem hiszi, hogy Ysanee ne váltana ki belőle hasonlókat, inkább annak tudja be a dolgot, hogy mostani partnerével eddig mindig talaj részegre itták magukat, mielőtt egymásnak estek volna.
A házhoz érve nem örül neki, hogy pont Ysanee nyit ajtót, de a tüzelővel felszerelkezve nem olyan könnyű ebben megakadályozni. Szerencsére a nyitott ajtó után előre engedi, úgyhogy Cale fogja, és nagy lendülettel bevágja a ház közepére a gallyakat és ágakat, közben gyorsan a fekete tőrét húzva elő. Felkészül arra, hogy bármi mozdul, és támad rájuk, azt férfiasan leküzdi, és megvédi szíve választottját. De sajnos az élet nem ennyire izgalmas. Néhány iszkoló patkányon kívül semmi nem mozdul a ház félhomályában, de ezek is a sötét árnyékok között szaladnak, úgyhogy a tolvaj nem biztos, hogy látja őket. A mélységi se szúrná ki ezeket, ha nem örökölte volna a fajtájára jellemző látást. *
- Úgy tűnik biztonságos. * Jegyzi meg csalódottan, mert szeretett volna lebirkózni egy medvét, vagy legalább egy farkast, hogy imponáljon vele a másiknak. *
- De melegnek semmiképp nem mondanám. Azt hiszem a legjobb az lesz, ha mielőbb tüzet rakunk. * Jegyzi meg, és már indul is, hogy így tegyen. Nem számít arra, hogy a rágcsálók megijesztenék annyira a lányt, hogy különösebb hajtóvadászatot indítana ellenük. Ha mégis, akkor pedig sokkal jobb, ha ropogó, meleg tűz mellett teszik azt, ami még fényt is ad. Elkezdi összeszedegetni a földről a ledobott holmit, és a kandallóhoz viszi mindazt. Ott szerencsére talál gyújtósnak való száraz forgácsot, és neki is lát a kovakő pattogtatásának. *
- Azt hiszem itt sokkal kényelmesebb lesz az éjszaka, de ez a néhány gally kevés lesz ahhoz, hogy egész este fűtsön. Ha megvagyok a tűzzel, akkor körbe nézek, hátha bujkál még valami rosszaság, és hátha találok tüzelőnek való felhasított fát. * Jegyzi meg, mert tudja, hogy korai lenne még összebújjanak. Először gondoskodni kell arról, hogy nyugodt körülmények között tehessék meg mindezt, addig vissza kell fogják magukat. *
//Megpihenve éjszakára//
- Mit tudsz te az ostobaságról. Hiszen nem érezheted, hogy milyen jó vagy az ágyban. * Súgja a lány fülébe a dicsérő szavakat, amik nem mellesleg csak olajként fokozzák tovább a benne élő tüzet. A csodálkozó, és hitetlenkedő kérdésre el kell gondolkodjon. Ezek szerintem nem ez a tolvaj lány volt, akivel a Pegazusban bemutatta ezt a hihetetlen teljesítményt. Ahogy elkezd visszaemlékezni, eszébe jut, hogy az még egy Zarával töltött, fülledt éjszaka volt. *
- A megfelelő partnerrel bármi lehetséges. * Jegyzi meg végül sejtelmesen, de nem akarja megbántani a másikat, ezért nem teszi hozzá, hogy korábban már volt rá példa. Egyébként sem hiszi, hogy Ysanee ne váltana ki belőle hasonlókat, inkább annak tudja be a dolgot, hogy mostani partnerével eddig mindig talaj részegre itták magukat, mielőtt egymásnak estek volna.
A házhoz érve nem örül neki, hogy pont Ysanee nyit ajtót, de a tüzelővel felszerelkezve nem olyan könnyű ebben megakadályozni. Szerencsére a nyitott ajtó után előre engedi, úgyhogy Cale fogja, és nagy lendülettel bevágja a ház közepére a gallyakat és ágakat, közben gyorsan a fekete tőrét húzva elő. Felkészül arra, hogy bármi mozdul, és támad rájuk, azt férfiasan leküzdi, és megvédi szíve választottját. De sajnos az élet nem ennyire izgalmas. Néhány iszkoló patkányon kívül semmi nem mozdul a ház félhomályában, de ezek is a sötét árnyékok között szaladnak, úgyhogy a tolvaj nem biztos, hogy látja őket. A mélységi se szúrná ki ezeket, ha nem örökölte volna a fajtájára jellemző látást. *
- Úgy tűnik biztonságos. * Jegyzi meg csalódottan, mert szeretett volna lebirkózni egy medvét, vagy legalább egy farkast, hogy imponáljon vele a másiknak. *
- De melegnek semmiképp nem mondanám. Azt hiszem a legjobb az lesz, ha mielőbb tüzet rakunk. * Jegyzi meg, és már indul is, hogy így tegyen. Nem számít arra, hogy a rágcsálók megijesztenék annyira a lányt, hogy különösebb hajtóvadászatot indítana ellenük. Ha mégis, akkor pedig sokkal jobb, ha ropogó, meleg tűz mellett teszik azt, ami még fényt is ad. Elkezdi összeszedegetni a földről a ledobott holmit, és a kandallóhoz viszi mindazt. Ott szerencsére talál gyújtósnak való száraz forgácsot, és neki is lát a kovakő pattogtatásának. *
- Azt hiszem itt sokkal kényelmesebb lesz az éjszaka, de ez a néhány gally kevés lesz ahhoz, hogy egész este fűtsön. Ha megvagyok a tűzzel, akkor körbe nézek, hátha bujkál még valami rosszaság, és hátha találok tüzelőnek való felhasított fát. * Jegyzi meg, mert tudja, hogy korai lenne még összebújjanak. Először gondoskodni kell arról, hogy nyugodt körülmények között tehessék meg mindezt, addig vissza kell fogják magukat. *
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-02 14:45:10
Üzenet elküldve: 2021-02-02 14:45:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szépséges, csodálatos, egyetlen Relaelhez//
*Széles mosollyal üdvözli a fülébe duruzsolt bókokat, bár fel sem fogja, hogy a férfi komolyan gondolja a szavakat. Annyi finom füllentés és édes hazugság után nehezen szokja meg, hogy a másik már nem ferdítheti túlságosan az igazságot.*
-Az jó nagy ostobaság lenne.
*Suttogja majd szemöldöke megszalad az igencsak nagyzoló szavak hallatán.*
-Ötször?
*Visszakérdezésében nem is leplezett a hitetlenkedés, aztán természetesen elneveti magát.*
-Valaki igencsak sokat képzel magáról.
*Kunkorodik szemtelen mosolyra szája, miközben végigsimít a nyakába bújó arcon majd halk sóhaj hagyja el ajkait, megérezvén a virgonc harapást. Alattomos húzásnak tartja ezt jelen körülmények között, ám a kikívánkozó megjegyzést megtartja magának kivételesen.
Ysanee nem készül ellenkezni, egészen nyilvánvaló, hogy jóval nehezebb lenne neki az érzéseiről beszélni, -főleg, hogy jelenleg még magával sem sikerült őket tisztázni- és a legkevésbé sem szeretné kísérteni a sorsot azzal, hogy belehergeli magát vagy a férfit egy mindkettejük számára kellemetlen csevegésbe.*
-Abban biztos vagyok
*Ismeri el gond nélkül, aztán már inkább a távolban magasodó épületre koncentrál. Lassacskán, ráérős léptekkel érik el a fák között magányosan álldogáló viskót, ami mintha még jobb állapotban is lenne, mint legutóbb. Az elmúlt időben vélhetőleg megerősített tetejét hó borítja, falát alkotó deszkái ugyan a régiek, de legalább nem hiányzik közülük egy sem. A hűvös idő miatt most nem lepi el kúszónövény a kalyibát, csak száraz kis kacsok fonják körbe falait.*
-Itt is volnánk.
*Sóhajt fel a tolvaj, akit rengeteg emlék rohamoz meg, de igyekszik elnyomni őket magában. Hullámos kardját gondolkodás nélkül húzza elő, bár semmi nem utal arra, hogy lenne itt valaki, megfontolt léptekkel közelít az ajtóhoz. Vesz még egy mély lélegzetet, aztán benyit, s a hely bizony nem meglepő módon teljesen üres. Szerencsére nem csapja arcon a fekáliaszag, mint legutóbb, nincs bűz, bár lehet, hogy egyszerűen érzéketlenné vált orra a hidegben.*
-Csak ön után!
*Széles mosollyal üdvözli a fülébe duruzsolt bókokat, bár fel sem fogja, hogy a férfi komolyan gondolja a szavakat. Annyi finom füllentés és édes hazugság után nehezen szokja meg, hogy a másik már nem ferdítheti túlságosan az igazságot.*
-Az jó nagy ostobaság lenne.
*Suttogja majd szemöldöke megszalad az igencsak nagyzoló szavak hallatán.*
-Ötször?
*Visszakérdezésében nem is leplezett a hitetlenkedés, aztán természetesen elneveti magát.*
-Valaki igencsak sokat képzel magáról.
*Kunkorodik szemtelen mosolyra szája, miközben végigsimít a nyakába bújó arcon majd halk sóhaj hagyja el ajkait, megérezvén a virgonc harapást. Alattomos húzásnak tartja ezt jelen körülmények között, ám a kikívánkozó megjegyzést megtartja magának kivételesen.
Ysanee nem készül ellenkezni, egészen nyilvánvaló, hogy jóval nehezebb lenne neki az érzéseiről beszélni, -főleg, hogy jelenleg még magával sem sikerült őket tisztázni- és a legkevésbé sem szeretné kísérteni a sorsot azzal, hogy belehergeli magát vagy a férfit egy mindkettejük számára kellemetlen csevegésbe.*
-Abban biztos vagyok
*Ismeri el gond nélkül, aztán már inkább a távolban magasodó épületre koncentrál. Lassacskán, ráérős léptekkel érik el a fák között magányosan álldogáló viskót, ami mintha még jobb állapotban is lenne, mint legutóbb. Az elmúlt időben vélhetőleg megerősített tetejét hó borítja, falát alkotó deszkái ugyan a régiek, de legalább nem hiányzik közülük egy sem. A hűvös idő miatt most nem lepi el kúszónövény a kalyibát, csak száraz kis kacsok fonják körbe falait.*
-Itt is volnánk.
*Sóhajt fel a tolvaj, akit rengeteg emlék rohamoz meg, de igyekszik elnyomni őket magában. Hullámos kardját gondolkodás nélkül húzza elő, bár semmi nem utal arra, hogy lenne itt valaki, megfontolt léptekkel közelít az ajtóhoz. Vesz még egy mély lélegzetet, aztán benyit, s a hely bizony nem meglepő módon teljesen üres. Szerencsére nem csapja arcon a fekáliaszag, mint legutóbb, nincs bűz, bár lehet, hogy egyszerűen érzéketlenné vált orra a hidegben.*
-Csak ön után!
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 21:40:05
Üzenet elküldve: 2021-02-01 21:40:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szépséges, csodálatos, egyetlen Relaelhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Természetesen. És az elég nem fog tovább tartani a fertályóra harmadánál, ahogy illik. * Biztosítja a férfi a nőt, ahogy az összes férfi erőltetett, de azért ide illő paródiájává alakul át, hogy tartsa a lépést a tolvajjal. *
- Azt mondanám erre, ha csak fele olyan szép, mint te, már akkor is megéri meghalni érte. * Lép kettő nagyobbat, hogy Ysaneehez simulhasson hátulról, és a fülébe súghassa a dolgot. Nem is olyan rossz ez az Eeyr áldás, érzi, ahogy átjárja az istennő áldása nyomán a meleg, de azért sikerül kimondja a szavakat. Végül is, valóban ezt mondaná, ha hazudhatna, úgyhogy nem állít valótlant. * Nos, hiába csak egy nő, kihozzuk belőle amit ki lehet. Kénytelen leszek azzal az eggyel bánni el ötször az este folyamán.
* Ígéri még, a nyakba bújva, és finoman megharapva a fehér bőrt, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat, és ne is hagyjon nyomot, de azért érződjön a fogának érintése.
A hívogató pillantás benne is felkelti a vágyat, hiába, férfiból van, és az ő vágyának lángja könnyebben gyullad lángra, mint a nőknek. Bizony neki is nehéz dolga van azzal, hogy arra koncentráljon, menniük kell tovább, vagy itt éri őket az éjszaka, és akkor bizony nehéz dolguk lesz este. Valószínűleg arra fognak koncentrálni, hogy ne fagyjanak halálra, dideregve és a hidegtől rázkódva, egymásnak feszülve. Cale pedig másképp feszülne a lánynak, lehetőleg a halál fenyegetése nélkül. *
- Szerintem én tovább bírnám, mint te. * Jegyzi meg a férfi, és ezzel nem állít valótlant. Ő könnyebben tudja be annak, hogy a lány hazudik, azonban bármi, amit a mélységi mond, az véresen komoly. És ezzel nem fél visszaélni, ha szükséges. *
- Reméljük. * Bólint, és arra indul meg, amerre Ysanee mutat. Karjaiban a sok összegyűjtött tűznek való - rejtély hogyan tudott így seggre csapni, de a mélységi elég ügyes, hiszen a tolvaj kezét is tudta fogni - és csak azért nem húzza maga mögött a háznak tűnő pont felé, mert fél, hogy elejtené az összegyűjtött faárut, ha túl gyorsan menne. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Természetesen. És az elég nem fog tovább tartani a fertályóra harmadánál, ahogy illik. * Biztosítja a férfi a nőt, ahogy az összes férfi erőltetett, de azért ide illő paródiájává alakul át, hogy tartsa a lépést a tolvajjal. *
- Azt mondanám erre, ha csak fele olyan szép, mint te, már akkor is megéri meghalni érte. * Lép kettő nagyobbat, hogy Ysaneehez simulhasson hátulról, és a fülébe súghassa a dolgot. Nem is olyan rossz ez az Eeyr áldás, érzi, ahogy átjárja az istennő áldása nyomán a meleg, de azért sikerül kimondja a szavakat. Végül is, valóban ezt mondaná, ha hazudhatna, úgyhogy nem állít valótlant. * Nos, hiába csak egy nő, kihozzuk belőle amit ki lehet. Kénytelen leszek azzal az eggyel bánni el ötször az este folyamán.
* Ígéri még, a nyakba bújva, és finoman megharapva a fehér bőrt, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat, és ne is hagyjon nyomot, de azért érződjön a fogának érintése.
A hívogató pillantás benne is felkelti a vágyat, hiába, férfiból van, és az ő vágyának lángja könnyebben gyullad lángra, mint a nőknek. Bizony neki is nehéz dolga van azzal, hogy arra koncentráljon, menniük kell tovább, vagy itt éri őket az éjszaka, és akkor bizony nehéz dolguk lesz este. Valószínűleg arra fognak koncentrálni, hogy ne fagyjanak halálra, dideregve és a hidegtől rázkódva, egymásnak feszülve. Cale pedig másképp feszülne a lánynak, lehetőleg a halál fenyegetése nélkül. *
- Szerintem én tovább bírnám, mint te. * Jegyzi meg a férfi, és ezzel nem állít valótlant. Ő könnyebben tudja be annak, hogy a lány hazudik, azonban bármi, amit a mélységi mond, az véresen komoly. És ezzel nem fél visszaélni, ha szükséges. *
- Reméljük. * Bólint, és arra indul meg, amerre Ysanee mutat. Karjaiban a sok összegyűjtött tűznek való - rejtély hogyan tudott így seggre csapni, de a mélységi elég ügyes, hiszen a tolvaj kezét is tudta fogni - és csak azért nem húzza maga mögött a háznak tűnő pont felé, mert fél, hogy elejtené az összegyűjtött faárut, ha túl gyorsan menne. *
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:20:17
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:20:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szépséges, csodálatos, egyetlen Relaelhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Jöjjön kedvesem! Siessünk, hogy minél hamarabb meggyógyíthassam és hűséget esküdhessünk egymásnak a telihold fényénél. Eskünket pedig diszkrét szeretkezéssel zárjuk majd, a vaksötétben, egymás szemébe nem nézve, s kicsit sem élvezve, ahogy azt illik!
*Fordul valahol a nemeshölgyek paródiájába szerep, persze a szavakat egy pillanatra megállva, a férfi kezeit fogva, ájtatos képpel rebegi, meglepően meggyőzően színészkedve, ám hamar kuncogni kezd saját magán. A bárd jobbját nem eresztve indul tovább, közben képe elkomolyodik.*
-A fenébe, hát kitaláltad!
*Morran bosszúsan még térdére is csap erőtlenül mímelt mérgében.*
-Az a baj, hogy csak egy lányt tudtak keríteni a szektások és valami egészen furcsa okból kifolyólag hasonlít is rám.
*Hajol közel bizalmasan, úgy folytatja*
-Biztos ez is azért van, mert mélységi vagy. Még a feláldozásodon is spórolnak.
*Pimaszkodása ezúttal nem marad büntetlenül, hamar csattan az alfelén a kéz majd markol telhetetlenül, a tolvaj vágya pedig hamar ébredezgetni kezd. Kék szemei alattomosan elárulva őt kúsznak végig a férfi testén, alsó ajkát harapdálva próbál inkább az apró fájdalomra koncentrálni, mert bizony még feladatuk van.*
-Úgy érted egész éjszaka aktívan beszélgetni fogunk az érzéseinkről és vágyainkról? Hogy megosztjuk egymással a céljainkat és fájdalmainkat?
*Tekintetét a másikéba fúrja, s úgy ejti a szavakat duruzsolva, mintha csak pajzán részleteket osztana meg egy fülledt kalandról.
Közben a távolban felfedezni véli egy épületszerűség formáit, hunyorogva próbálja kivenni, hogy vajon a viskót látja-e.*
-Talán az lesz az!
*Mutat is az irányba, s máris jobb kedve lesz, elvégre lehet, hogy mégsem kell az éjszakát a csillagos ég alatt tölteniük a farkasordító hidegben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Jöjjön kedvesem! Siessünk, hogy minél hamarabb meggyógyíthassam és hűséget esküdhessünk egymásnak a telihold fényénél. Eskünket pedig diszkrét szeretkezéssel zárjuk majd, a vaksötétben, egymás szemébe nem nézve, s kicsit sem élvezve, ahogy azt illik!
*Fordul valahol a nemeshölgyek paródiájába szerep, persze a szavakat egy pillanatra megállva, a férfi kezeit fogva, ájtatos képpel rebegi, meglepően meggyőzően színészkedve, ám hamar kuncogni kezd saját magán. A bárd jobbját nem eresztve indul tovább, közben képe elkomolyodik.*
-A fenébe, hát kitaláltad!
*Morran bosszúsan még térdére is csap erőtlenül mímelt mérgében.*
-Az a baj, hogy csak egy lányt tudtak keríteni a szektások és valami egészen furcsa okból kifolyólag hasonlít is rám.
*Hajol közel bizalmasan, úgy folytatja*
-Biztos ez is azért van, mert mélységi vagy. Még a feláldozásodon is spórolnak.
*Pimaszkodása ezúttal nem marad büntetlenül, hamar csattan az alfelén a kéz majd markol telhetetlenül, a tolvaj vágya pedig hamar ébredezgetni kezd. Kék szemei alattomosan elárulva őt kúsznak végig a férfi testén, alsó ajkát harapdálva próbál inkább az apró fájdalomra koncentrálni, mert bizony még feladatuk van.*
-Úgy érted egész éjszaka aktívan beszélgetni fogunk az érzéseinkről és vágyainkról? Hogy megosztjuk egymással a céljainkat és fájdalmainkat?
*Tekintetét a másikéba fúrja, s úgy ejti a szavakat duruzsolva, mintha csak pajzán részleteket osztana meg egy fülledt kalandról.
Közben a távolban felfedezni véli egy épületszerűség formáit, hunyorogva próbálja kivenni, hogy vajon a viskót látja-e.*
-Talán az lesz az!
*Mutat is az irányba, s máris jobb kedve lesz, elvégre lehet, hogy mégsem kell az éjszakát a csillagos ég alatt tölteniük a farkasordító hidegben.*
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:12:00
Üzenet elküldve: 2021-02-01 20:12:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A csontot Samonyr csakhamar ki tudja támasztani. Testsúlyát szépen lassan nehezíti rá, ahogyan tervezte is. A fél lába egyszerű ráállással még csak kissé megrogyasztja a csontot, de némi rádőléssel teljesen el is reccsenti. Két, cakkos szélű, egy-két hüvelyknyi hegyekkel rendelkező fél keletkezik így. Vágásra talán nem is lehetnek alkalmasak, de a cakkos hegyekkel biztosan szép mintázatokat lehetne egy ork hátába hegtetoválni. Ami a súlyozottságot illeti... A rézbot nehéz, feje miatt súlypontja előre bukik. Talán egy ablakot, diót jól be lehet vele törni, vagy egy gyanútlan vándort leütni, de biztosan nem harcra tervezték. Talán annyira nem nehéz lóbálni, mintha tömör lenne, de akkor sem kellemes. A csont ennek ellenkezője miatt nem alkalmas harcra, súlypontja ennek tulajdonképpen nincs is, de nem is számít. Ez csak egy éles végű valami, kevéssel jobb, mint egy szúrós fabot. A lófej húsát azonban fel lehet tépni velem néhány szúrás után felsejlik a vöröses, alvadtas vér a bőrön szúrt likakon. A lófej szeme könnyen elpukkan a csont érintésére. Ami pedig a rézbotot illeti. A furcsaságra most sem ad magyarázatot. Csak egy sima bot. Azonban zúz, méghozzá nem is kicsit. Néhány lendítés után egyértelművé válik, hogy páncélozott ellenfeleket ezzel érdemes fejen húzni, mert a bőrvért is felfogná a csontot nagyrészt, azonban egy fémes fegyver ekkora ütése könnyedén átzúzhat rajta.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A csontot Samonyr csakhamar ki tudja támasztani. Testsúlyát szépen lassan nehezíti rá, ahogyan tervezte is. A fél lába egyszerű ráállással még csak kissé megrogyasztja a csontot, de némi rádőléssel teljesen el is reccsenti. Két, cakkos szélű, egy-két hüvelyknyi hegyekkel rendelkező fél keletkezik így. Vágásra talán nem is lehetnek alkalmasak, de a cakkos hegyekkel biztosan szép mintázatokat lehetne egy ork hátába hegtetoválni. Ami a súlyozottságot illeti... A rézbot nehéz, feje miatt súlypontja előre bukik. Talán egy ablakot, diót jól be lehet vele törni, vagy egy gyanútlan vándort leütni, de biztosan nem harcra tervezték. Talán annyira nem nehéz lóbálni, mintha tömör lenne, de akkor sem kellemes. A csont ennek ellenkezője miatt nem alkalmas harcra, súlypontja ennek tulajdonképpen nincs is, de nem is számít. Ez csak egy éles végű valami, kevéssel jobb, mint egy szúrós fabot. A lófej húsát azonban fel lehet tépni velem néhány szúrás után felsejlik a vöröses, alvadtas vér a bőrön szúrt likakon. A lófej szeme könnyen elpukkan a csont érintésére. Ami pedig a rézbotot illeti. A furcsaságra most sem ad magyarázatot. Csak egy sima bot. Azonban zúz, méghozzá nem is kicsit. Néhány lendítés után egyértelművé válik, hogy páncélozott ellenfeleket ezzel érdemes fejen húzni, mert a bőrvért is felfogná a csontot nagyrészt, azonban egy fémes fegyver ekkora ütése könnyedén átzúzhat rajta.*
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 19:16:21
Üzenet elküldve: 2021-02-01 19:16:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szépséges, csodálatos, egyetlen Relaelhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Tetszik neki, hogy a tolvaj lány egyből partnere a szerepjátékban, és meg is csillogtatja kreativitását. Természetesen nem zökkenti ki a szerepből, és azonnal lecsapja képzeletbeli sisakrostélyát, ahogy követi a lányt. *
- Vezessen, szép hölgy, hadd szakítsam le ártatlanságának virágját, hogy aztán apja ne adhassa másnak, csak nekem. Forró, ölelő csókjaival gyógyítsa be a lovagi tornán szerzett sérüléseim, amit maga miatt nyertem meg, úrnő. * Búgja szerelmes hangon, és elkapja Ysanee kezét, mintha attól félne, hogy ha nem fogja, akkor nem tudja követni. *
- Remélem ez az a szekta, ahol az áldozat torkát akkor vágják el, amikor az ötödik lányt hágva, szenvedélyes szeretkezés közben eljut a csúcsra. Már évek óta próbálok áldozatnak jelentkezni, de mindig elutasítják a jelentkezésem. Ideje lenne végre elfogadják, hogy egy mélységi is lehet éppolyan jó áldozat, mint bármelyik másik ember. * Csóválja a fejét, majd elindul, és követni kezdi a lányt. Ő nem tudja, hogy merre mennek, és hogy mit kell keressenek, csak azt, hogy egy faház a cél, de azt valószínűleg a lány maga is kiszúrja, még a férfi előtt. Ezért nem is a tájat, hanem a tolvaj formás testét figyeli, ahogy kecsesen ringadozik a csípő mozgás közben. A nézelődésből az alattomos megjegyzés zökkenti ki. *
- Nem úgy néztél ki, mint akit nagyon zavarna a dolog, vagy kifejezetten ellenezné. Legközelebb ne utólag szólj. * Korholja a lányt, és játékosan a seggére is csap, mintha csak rosszat tett volna, és most így kellene megnevelni. De igazából csak meg akarta már érinteni, annyit nézegette. Bele is markol, ha már ott a keze. *
- Talán ha később kelünk fel reggel, az segíthet ezen a problémán. De nem ígérhetem, hogy kevésbé lesz aktív az este. * Vigyorog önelégülten, mert tudja, hogy a másiknak sem kell a szomszédba mennie kéjsóvárgásért. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Tetszik neki, hogy a tolvaj lány egyből partnere a szerepjátékban, és meg is csillogtatja kreativitását. Természetesen nem zökkenti ki a szerepből, és azonnal lecsapja képzeletbeli sisakrostélyát, ahogy követi a lányt. *
- Vezessen, szép hölgy, hadd szakítsam le ártatlanságának virágját, hogy aztán apja ne adhassa másnak, csak nekem. Forró, ölelő csókjaival gyógyítsa be a lovagi tornán szerzett sérüléseim, amit maga miatt nyertem meg, úrnő. * Búgja szerelmes hangon, és elkapja Ysanee kezét, mintha attól félne, hogy ha nem fogja, akkor nem tudja követni. *
- Remélem ez az a szekta, ahol az áldozat torkát akkor vágják el, amikor az ötödik lányt hágva, szenvedélyes szeretkezés közben eljut a csúcsra. Már évek óta próbálok áldozatnak jelentkezni, de mindig elutasítják a jelentkezésem. Ideje lenne végre elfogadják, hogy egy mélységi is lehet éppolyan jó áldozat, mint bármelyik másik ember. * Csóválja a fejét, majd elindul, és követni kezdi a lányt. Ő nem tudja, hogy merre mennek, és hogy mit kell keressenek, csak azt, hogy egy faház a cél, de azt valószínűleg a lány maga is kiszúrja, még a férfi előtt. Ezért nem is a tájat, hanem a tolvaj formás testét figyeli, ahogy kecsesen ringadozik a csípő mozgás közben. A nézelődésből az alattomos megjegyzés zökkenti ki. *
- Nem úgy néztél ki, mint akit nagyon zavarna a dolog, vagy kifejezetten ellenezné. Legközelebb ne utólag szólj. * Korholja a lányt, és játékosan a seggére is csap, mintha csak rosszat tett volna, és most így kellene megnevelni. De igazából csak meg akarta már érinteni, annyit nézegette. Bele is markol, ha már ott a keze. *
- Talán ha később kelünk fel reggel, az segíthet ezen a problémán. De nem ígérhetem, hogy kevésbé lesz aktív az este. * Vigyorog önelégülten, mert tudja, hogy a másiknak sem kell a szomszédba mennie kéjsóvárgásért. *
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 13:18:02
Üzenet elküldve: 2021-02-01 13:18:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szépséges, csodálatos, egyetlen Relaelhez//
*A férfi beleegyezik a viskó felkeresésébe, Ysa pedig őszintén reménykedik benne, hogy meg is találják majd. Remélhetőleg egyben is van még a házikó, bár emlékei szerint nincs olyan vészes állapotban, -ottlétekor is talált arra utaló jeleket, hogy rendszeresen látogatják- azóta azért sok idő eltelt már.*
-Kövessen Kormos lovag, siessünk még mielőtt atyám ránk talál és hozzáad valami kövér, kimondhatatlan nevű lichanechi nemeshez, ki már legalább ötven nyarat látott, de asszonyt egyet sem.
*Emeli kacsóját színpadiasan homlokához felöltve a drága hölgy szerepét rögtönzött színjátékukban majd rendkívül előzékenyen segít összeszedni az ágacskákat, párat meg is tart magának, hogy ne kelljen egyedül cipekednie a bárdnak.*
-Shh!
*Csitítja le ajkaira nyomott mutatóujjal, morcos képpel, mikor a rítust emlegeti a férfi*
-Elrontod a meglepetést!
*Pillant virgonc mosollyal a másikra, s már indul is egy irányba, hogy aztán egy pillanat múlva hirtelen megálljon elgondolkodva. Igyekszik felidézni aznap, hogyan keveredtek ki azzal a hosszúéltűvel az erdőből.*
-Van egy erdei ösvény, annak a közelében kell lennie.
*Néz körbe alaposan a csupasz fák között. Valahogy sokkal szelídebb látványt nyújt így a rengeteg, az embernek nincs az az érzés, hogy bármikor előugrik valaki a bokorból, a levelek sem susognak sejtelmesen a szellőben. Most nem érzi magát olyan kiszolgáltatottnak, mint szabadulásakor.
Szemeivel keresi azt az irányt, amely felé ritkul a törzsek látványa, ahogy pedig úgy véli, meglelte, már lépdel is ráérősen.*
-Ma már nem ártana valamivel többet aludni, mint tegnap.
*Fojt el egy feltörni készülő ásítást, közben pedig sokatmondóan pillant a bárdra, szavaiban fel is fedezhet némi vádló élt.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.01 13:19:50
*A férfi beleegyezik a viskó felkeresésébe, Ysa pedig őszintén reménykedik benne, hogy meg is találják majd. Remélhetőleg egyben is van még a házikó, bár emlékei szerint nincs olyan vészes állapotban, -ottlétekor is talált arra utaló jeleket, hogy rendszeresen látogatják- azóta azért sok idő eltelt már.*
-Kövessen Kormos lovag, siessünk még mielőtt atyám ránk talál és hozzáad valami kövér, kimondhatatlan nevű lichanechi nemeshez, ki már legalább ötven nyarat látott, de asszonyt egyet sem.
*Emeli kacsóját színpadiasan homlokához felöltve a drága hölgy szerepét rögtönzött színjátékukban majd rendkívül előzékenyen segít összeszedni az ágacskákat, párat meg is tart magának, hogy ne kelljen egyedül cipekednie a bárdnak.*
-Shh!
*Csitítja le ajkaira nyomott mutatóujjal, morcos képpel, mikor a rítust emlegeti a férfi*
-Elrontod a meglepetést!
*Pillant virgonc mosollyal a másikra, s már indul is egy irányba, hogy aztán egy pillanat múlva hirtelen megálljon elgondolkodva. Igyekszik felidézni aznap, hogyan keveredtek ki azzal a hosszúéltűvel az erdőből.*
-Van egy erdei ösvény, annak a közelében kell lennie.
*Néz körbe alaposan a csupasz fák között. Valahogy sokkal szelídebb látványt nyújt így a rengeteg, az embernek nincs az az érzés, hogy bármikor előugrik valaki a bokorból, a levelek sem susognak sejtelmesen a szellőben. Most nem érzi magát olyan kiszolgáltatottnak, mint szabadulásakor.
Szemeivel keresi azt az irányt, amely felé ritkul a törzsek látványa, ahogy pedig úgy véli, meglelte, már lépdel is ráérősen.*
-Ma már nem ártana valamivel többet aludni, mint tegnap.
*Fojt el egy feltörni készülő ásítást, közben pedig sokatmondóan pillant a bárdra, szavaiban fel is fedezhet némi vádló élt.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.01 13:19:50
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 12:24:32
Üzenet elküldve: 2021-02-01 12:24:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugvó nap//
*Hát ez valahogy nem lesz hősünk kedvenc kalandja az már szinte biztos. Be kellett másznia egy dohos kriptába ahol rájuk mászott egy zabos élőholt aztán még itt egy fekete ork is. Nem elég, hogy lőni se tud a nyílvetőjével az ok még begyújtja magát és elkapja elfünk karját. No ezzel nem is lenne nagy baj csak hát éget mint a vesztés.*
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Jól visszhangzik az ordítása a zugba az teljesen biztos. Még szitok szó se kúszik ki a száján csak ordítani tud mint a fába szorult féreg. Azért annyit még megpróbál két ordítás között, hogy ha még a másik kezébe van a számszeríj akkor csak elkezdené legalább ütni az orkot, hogy engedje el. Az esély elég csinguli de ugyebár sose lehet tudni. Addig is amíg el nem engedik úgy ordít torka szakadtából, hogy az ork vagy elengedi vagy megsüketül a közvetlen közelében. Ezután vagy két hatig legalább rekedtes hangja lesz de most nem érdekli semmi csak, hogy szabaduljon a rusnyaságtól.*
*Hát ez valahogy nem lesz hősünk kedvenc kalandja az már szinte biztos. Be kellett másznia egy dohos kriptába ahol rájuk mászott egy zabos élőholt aztán még itt egy fekete ork is. Nem elég, hogy lőni se tud a nyílvetőjével az ok még begyújtja magát és elkapja elfünk karját. No ezzel nem is lenne nagy baj csak hát éget mint a vesztés.*
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Jól visszhangzik az ordítása a zugba az teljesen biztos. Még szitok szó se kúszik ki a száján csak ordítani tud mint a fába szorult féreg. Azért annyit még megpróbál két ordítás között, hogy ha még a másik kezébe van a számszeríj akkor csak elkezdené legalább ütni az orkot, hogy engedje el. Az esély elég csinguli de ugyebár sose lehet tudni. Addig is amíg el nem engedik úgy ordít torka szakadtából, hogy az ork vagy elengedi vagy megsüketül a közvetlen közelében. Ezután vagy két hatig legalább rekedtes hangja lesz de most nem érdekli semmi csak, hogy szabaduljon a rusnyaságtól.*
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 10:51:36
Üzenet elküldve: 2021-02-01 10:51:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Az ork számíthatott támadásukra, s ennek megfelelően Csermely szinte egy csettintéssel nekirepül a falnak az ork nyomán. Az ellenfelükké váló idegen lángba borul, elképesztően szörnyű látványt keltve. Ganer-t félre is ütik egy faragott bottal, de szerencsére talpra érkezik egy kicsit arrébb. Harkron-t elkapja a lángoló ork, s a csuklóját szorongatva kegyetlen fájdalmat okozhat ezzel az elfnek. Az eseményekre tekintettel és az ork felszólítására támadását most félre teszi. Kardját hüvelyébe csúsztatja, csupán pajzsa marad kezében, ami nem jelenthet veszélyt az orkra.*
- Rendben! Kinyitom, csak engedd el, kérlek! *Most nem csak beszél, tényleg szeretné megmenteni Harkront, így fogalma sincsen hogyan, de törekszik kinyitni a ládát. Első ötlete, hogy legalább megpróbálja elvakítani az orkot, így tenyerét kinyitja és saját feje felé emeli, hogy ha az ige sikerül, akkor saját szemét ne vakítsa meg. Társait az ork miatt nem tudja figyelmeztetni, így bízik a legjobbakban, s oldalra tekintve talán Csermely támadása is célt érhet. Ha sikerül a vakító gömböt előhoznia fején pihentetett tenyeréből, akkor nem csukja össze kezét, hagyja, hogy a fény átjárja, vakítsa a termet, de legfőképp az orkot.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy fényes gömb jelenik meg. Aki a gömbbe néz (beleértve a varázslót is), egy körre elveszti látását. A gömb addig marad meg, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
*Az ork számíthatott támadásukra, s ennek megfelelően Csermely szinte egy csettintéssel nekirepül a falnak az ork nyomán. Az ellenfelükké váló idegen lángba borul, elképesztően szörnyű látványt keltve. Ganer-t félre is ütik egy faragott bottal, de szerencsére talpra érkezik egy kicsit arrébb. Harkron-t elkapja a lángoló ork, s a csuklóját szorongatva kegyetlen fájdalmat okozhat ezzel az elfnek. Az eseményekre tekintettel és az ork felszólítására támadását most félre teszi. Kardját hüvelyébe csúsztatja, csupán pajzsa marad kezében, ami nem jelenthet veszélyt az orkra.*
- Rendben! Kinyitom, csak engedd el, kérlek! *Most nem csak beszél, tényleg szeretné megmenteni Harkront, így fogalma sincsen hogyan, de törekszik kinyitni a ládát. Első ötlete, hogy legalább megpróbálja elvakítani az orkot, így tenyerét kinyitja és saját feje felé emeli, hogy ha az ige sikerül, akkor saját szemét ne vakítsa meg. Társait az ork miatt nem tudja figyelmeztetni, így bízik a legjobbakban, s oldalra tekintve talán Csermely támadása is célt érhet. Ha sikerül a vakító gömböt előhoznia fején pihentetett tenyeréből, akkor nem csukja össze kezét, hagyja, hogy a fény átjárja, vakítsa a termet, de legfőképp az orkot.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy fényes gömb jelenik meg. Aki a gömbbe néz (beleértve a varázslót is), egy körre elveszti látását. A gömb addig marad meg, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-02-01 07:30:02
Üzenet elküldve: 2021-02-01 07:30:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugvó nap//
*Tovább haladnak előre. Hamarosan egy ódon tölgyfa ajtó állja útjukat. Odabent egy hatalmas ork szörnyeteg hangja, majd termete tölti be a termet. Talán ő maga teremtette a halál lovagot.
Sötét szándékának szavai adnak bizonyságot. Felajánlja, hogy szabadon távozhatnak. A két férfi azonban támadásba lendül a gonosz eme megtestesülének elpusztítására.
Az agyaras szörnyeteg alakját hamarosan lángnyelvek ölelik körbe. Akár egy főnix tűzbe borul alakja. Egy láthatatlan erő vágja hátra a lányt. Szerencsésen ér földet, nem sérül meg.
Látva, hogy a társai támadása nem jár sikerrel, nem késlekedik tovább. Íjának idegére vesszőt helyez, majd egyenesen az ork szívét célozza vele.*
*Tovább haladnak előre. Hamarosan egy ódon tölgyfa ajtó állja útjukat. Odabent egy hatalmas ork szörnyeteg hangja, majd termete tölti be a termet. Talán ő maga teremtette a halál lovagot.
Sötét szándékának szavai adnak bizonyságot. Felajánlja, hogy szabadon távozhatnak. A két férfi azonban támadásba lendül a gonosz eme megtestesülének elpusztítására.
Az agyaras szörnyeteg alakját hamarosan lángnyelvek ölelik körbe. Akár egy főnix tűzbe borul alakja. Egy láthatatlan erő vágja hátra a lányt. Szerencsésen ér földet, nem sérül meg.
Látva, hogy a társai támadása nem jár sikerrel, nem késlekedik tovább. Íjának idegére vesszőt helyez, majd egyenesen az ork szívét célozza vele.*
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 23:08:44
Üzenet elküldve: 2021-01-31 23:08:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
- De csak érted vagyok hajlandó. * Jegyzi meg kegyesen, egy kedves, és őszinte mosoly keretében. Ahogy végig néz táborhelyükön, ő is érzi, hogy kellemetlen lesz itt az éjszaka, de szerencsére Ysanee hozott egy tuskót, ami ötletet ad a férfinak. Fejében már meg is jelenik a lelki kép, ahogy egy félbe vágott, két méter hosszú farönköt gurít a tűzhely mellé, amit majd ágynak használnak, amikor a tolvaj egy sokkal jobb, és megvalósíthatóbb ötlettel áll elő. *
- Szerintem is keressük meg. * Húzza össze magán a bőrkabátot, ahogy arra gondol, hogy milyen lehet idekint tölteni az éjszakát. *
- Talán enni is jobb lenne ott. Inkább a kereséssel menjen el az idő, mint az étkezéssel, utóbbit tudjuk a sötétben is csinálni. * Gyomra mérgesen ad hangot ellenérzéseinek, de a mélységi nem törődik vele. Inkább lehajol, hogy felszedegesse a tűzifának valót, amivel valószínűleg befűtik majd este a viskót. *
- Kérlek, mutasd az utat, drága hölgy. Vezess házadhoz, hogy aztán szenvedélyünk fűtse fel a hideg éjszakát. * Hajol meg túljátszott szerepében, és csak néhány faágat ejt el a mozdulat közben. Gyorsan újra felszedegeti azokat, mert nem szeretne feleslegesen többször fordulni, bár tudja, hogy ezek inkább a tűz elindításához, mint az este átfűtéséhez jók. Bízik benne, hogy a faház környékén lesz tűzifának való, vagy ha nem, akkor legalább fák, amik szolgálhatnak vele. *
- Remélem nem élsz vissza a bizalmammal, és vezetsz valami barbár szektához, akik aztán feláldoznak valami sötét istenségnek. * Sóhajt hozzá, hogy visszautaljon korábbi beszélgetésükre, egy pimasz mosoly keretében. *
- Csak utánad, drága tolvajlány. * Int a fejével, és várja, hogy Ysanee meginduljon, bízva benne, hogy a nő odatalál az említett viskóhoz, és nem fognak órákon át bolyongani az erdőben teljesen feleslegesen. *
- De csak érted vagyok hajlandó. * Jegyzi meg kegyesen, egy kedves, és őszinte mosoly keretében. Ahogy végig néz táborhelyükön, ő is érzi, hogy kellemetlen lesz itt az éjszaka, de szerencsére Ysanee hozott egy tuskót, ami ötletet ad a férfinak. Fejében már meg is jelenik a lelki kép, ahogy egy félbe vágott, két méter hosszú farönköt gurít a tűzhely mellé, amit majd ágynak használnak, amikor a tolvaj egy sokkal jobb, és megvalósíthatóbb ötlettel áll elő. *
- Szerintem is keressük meg. * Húzza össze magán a bőrkabátot, ahogy arra gondol, hogy milyen lehet idekint tölteni az éjszakát. *
- Talán enni is jobb lenne ott. Inkább a kereséssel menjen el az idő, mint az étkezéssel, utóbbit tudjuk a sötétben is csinálni. * Gyomra mérgesen ad hangot ellenérzéseinek, de a mélységi nem törődik vele. Inkább lehajol, hogy felszedegesse a tűzifának valót, amivel valószínűleg befűtik majd este a viskót. *
- Kérlek, mutasd az utat, drága hölgy. Vezess házadhoz, hogy aztán szenvedélyünk fűtse fel a hideg éjszakát. * Hajol meg túljátszott szerepében, és csak néhány faágat ejt el a mozdulat közben. Gyorsan újra felszedegeti azokat, mert nem szeretne feleslegesen többször fordulni, bár tudja, hogy ezek inkább a tűz elindításához, mint az este átfűtéséhez jók. Bízik benne, hogy a faház környékén lesz tűzifának való, vagy ha nem, akkor legalább fák, amik szolgálhatnak vele. *
- Remélem nem élsz vissza a bizalmammal, és vezetsz valami barbár szektához, akik aztán feláldoznak valami sötét istenségnek. * Sóhajt hozzá, hogy visszautaljon korábbi beszélgetésükre, egy pimasz mosoly keretében. *
- Csak utánad, drága tolvajlány. * Int a fejével, és várja, hogy Ysanee meginduljon, bízva benne, hogy a nő odatalál az említett viskóhoz, és nem fognak órákon át bolyongani az erdőben teljesen feleslegesen. *
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 22:13:25
Üzenet elküldve: 2021-01-31 22:13:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//Akinek mellesleg nem ló a feneke, hanem jó//
-Igazán nagylelkű tőled, hogy így félredobod a büszkeséged a kedvemért.
*Nevetgél halkan a durcás dünnyögést hallva. Közben a vászonzsák aljáról előkerül két csomagocska, melyekben sajt, kenyér és alma sorakozik. Nem túl bonyolult vagy épp hosszadalmas feladata végén még kerít egy nem túl nagy, viszonylag száraz rönköt, melyet gondosan a tűzhely közelébe gurít, elvégre csak nem kellene a nedves földre ülni ily hidegben.*
-Igen, szinte már egy puccos taverna.
*Egyenesedik fel csípőre tett kézzel, közben végigpillant az egykori tábortűz helyén.*
-Egyébként van egy elhagyott viskó valahol a közelben emlékeim szerint, bár nem biztos, hogy kevésbé fáznánk ott.
*Legalább is legutóbb -ami nem mostanában volt- elég szellősnek tűnt a házikó, bár tény, akkor a rétek havának idején volt ott, az idő sem volt rossz, így nem tudja biztosan kijelenteni, hogy alkalmatlan lenne a fagy ellen.
A köpeny dolgára csak könnyedén megvonja a vállát.*
-Szerencsére elég nagyot választottam. Ha nagyon-nagyon összehúzzuk magunkat akkor még el is férünk alatt.
*Ysa jól láthatóan mérlegel most, hogy felidéződött benne az a hely, ahol meghúzta magát. Az emlék persze nem épp kellemes, aznap szabadult a Krenkataur fogságából. Undorítóan lefogyott az ott töltött idő alatt, rettenetesen piszkos is volt, le merné fogadni, hogy úgy bűzlött, mint valami kikötői ork. Meg se tudná mondani mennyi ideig csatangolt elveszve a fák között, azt a rozoga kalyibát szinte márványpalotának látta abban a pillanatban.*
-Lehet, hogy mégiscsak meg kellene keresni a viskót, amíg még nem megy le nap.
*Javasolja gyorsan, de persze nem ellenkezik, ha a mélységi másképp dönt.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.31 22:14:29
//Akinek mellesleg nem ló a feneke, hanem jó//
-Igazán nagylelkű tőled, hogy így félredobod a büszkeséged a kedvemért.
*Nevetgél halkan a durcás dünnyögést hallva. Közben a vászonzsák aljáról előkerül két csomagocska, melyekben sajt, kenyér és alma sorakozik. Nem túl bonyolult vagy épp hosszadalmas feladata végén még kerít egy nem túl nagy, viszonylag száraz rönköt, melyet gondosan a tűzhely közelébe gurít, elvégre csak nem kellene a nedves földre ülni ily hidegben.*
-Igen, szinte már egy puccos taverna.
*Egyenesedik fel csípőre tett kézzel, közben végigpillant az egykori tábortűz helyén.*
-Egyébként van egy elhagyott viskó valahol a közelben emlékeim szerint, bár nem biztos, hogy kevésbé fáznánk ott.
*Legalább is legutóbb -ami nem mostanában volt- elég szellősnek tűnt a házikó, bár tény, akkor a rétek havának idején volt ott, az idő sem volt rossz, így nem tudja biztosan kijelenteni, hogy alkalmatlan lenne a fagy ellen.
A köpeny dolgára csak könnyedén megvonja a vállát.*
-Szerencsére elég nagyot választottam. Ha nagyon-nagyon összehúzzuk magunkat akkor még el is férünk alatt.
*Ysa jól láthatóan mérlegel most, hogy felidéződött benne az a hely, ahol meghúzta magát. Az emlék persze nem épp kellemes, aznap szabadult a Krenkataur fogságából. Undorítóan lefogyott az ott töltött idő alatt, rettenetesen piszkos is volt, le merné fogadni, hogy úgy bűzlött, mint valami kikötői ork. Meg se tudná mondani mennyi ideig csatangolt elveszve a fák között, azt a rozoga kalyibát szinte márványpalotának látta abban a pillanatban.*
-Lehet, hogy mégiscsak meg kellene keresni a viskót, amíg még nem megy le nap.
*Javasolja gyorsan, de persze nem ellenkezik, ha a mélységi másképp dönt.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.31 22:14:29
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-01-31 21:10:00
Üzenet elküldve: 2021-01-31 21:10:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a szélsőséges, csapnivaló, kegyetlen Relaelhez//
//Akinek mellesleg ló a feneke//
- Eeyr a tanúm rá, próbálkozom. * Kacag fel a férfi, és megenged magának egy kacsintást a tolvaj irányába. * De azért nem utasítok el semmilyen lehetőséget a felejtésre.
* Teszi hozzá szintén suttogva, mielőtt hagyná, hogy megcsókolják. A felvetett képre, miszerint Eeyr híveit irányítanák, mint pásztor a nyájat felnevet ugyan, de nem őszintén. Borsózik a háta a gondolattól, hogy bármi köze legyen az istennőhöz, és bele se mer gondolni, hogy mi lenne osztályrészük, hogyha hamis prófétaként tetszelegnének.
A csókban viszont önfeledten merül el, teljesen elfelejtve az előző témát, és magát az istennőt is. Pedig okozott neki néhány álmatlan éjszakát, amikor a bárd felfedezett valami eddig nem létező szexuális ingert önmagában, amit az említett entitás megjelenése keltett fel benne.
Sértettséget, és csalódottságot mutat ugyan, de belül nagyon boldog, hogy nem kell vadász tehetségével gondoskodjon az étkezésükről. Valóban tanították, de nem sokáig, és nem is túl alaposan. Ha jól emlékszik, meg is sérült az egyetlen zsákmányállat elejtésében, ami szintén igen ügyetlenül sikerült, és Vier nélkül biztos, hogy éhen maradnak. *
- Na most az egyszer legyen. * Dünnyögi inkább, mint egy durcás gyermek, de hamar kap más feladatot, amivel még ő is gond nélkül tud megbirkózni. *
- Én is. * Válaszolja a lánynak, és ahogy guggol, eljátszik a gondolattal, hogy akár hagyhatnák a fenébe a tüzet, de egy hirtelen érkező hideg széllökés emlékezteti arra, hogy ezt az időt még ketten sem tudják felfűteni. Elindul hát, hogy gallyakat és ágakat szerezzen. Olyanokra megy, amik nem a földön vannak, tehát nem nyirkosak, és elég szárazak ahhoz, hogy hamar lángra kapjanak. Az összeszedett tűzifát aztán karjaiban viszi vissza, alig látszik ki mögülük, és hangos csattanással ejti le a táborhelynek kinézett ponton. *
- Egész jó helyet választottunk. * Mondja a tolvajnak, és maga mellé mutat, ahol rendezett körben sorakoznak a kövek, tanúbizonyságát téve annak, hogy nem ők az elsők, akik pont ezen a helyen döntöttek a pihenés mellett. Neki is áll, hogy elrendezze az ágakat és gallyakat, miközben elgondolkodik. *
- Mocskosul hideg lesz a föld. Kénytelenek leszünk mindketten a köpenyedbe burkolódzni az este, ha nem akarunk megfagyni.
//Akinek mellesleg ló a feneke//
- Eeyr a tanúm rá, próbálkozom. * Kacag fel a férfi, és megenged magának egy kacsintást a tolvaj irányába. * De azért nem utasítok el semmilyen lehetőséget a felejtésre.
* Teszi hozzá szintén suttogva, mielőtt hagyná, hogy megcsókolják. A felvetett képre, miszerint Eeyr híveit irányítanák, mint pásztor a nyájat felnevet ugyan, de nem őszintén. Borsózik a háta a gondolattól, hogy bármi köze legyen az istennőhöz, és bele se mer gondolni, hogy mi lenne osztályrészük, hogyha hamis prófétaként tetszelegnének.
A csókban viszont önfeledten merül el, teljesen elfelejtve az előző témát, és magát az istennőt is. Pedig okozott neki néhány álmatlan éjszakát, amikor a bárd felfedezett valami eddig nem létező szexuális ingert önmagában, amit az említett entitás megjelenése keltett fel benne.
Sértettséget, és csalódottságot mutat ugyan, de belül nagyon boldog, hogy nem kell vadász tehetségével gondoskodjon az étkezésükről. Valóban tanították, de nem sokáig, és nem is túl alaposan. Ha jól emlékszik, meg is sérült az egyetlen zsákmányállat elejtésében, ami szintén igen ügyetlenül sikerült, és Vier nélkül biztos, hogy éhen maradnak. *
- Na most az egyszer legyen. * Dünnyögi inkább, mint egy durcás gyermek, de hamar kap más feladatot, amivel még ő is gond nélkül tud megbirkózni. *
- Én is. * Válaszolja a lánynak, és ahogy guggol, eljátszik a gondolattal, hogy akár hagyhatnák a fenébe a tüzet, de egy hirtelen érkező hideg széllökés emlékezteti arra, hogy ezt az időt még ketten sem tudják felfűteni. Elindul hát, hogy gallyakat és ágakat szerezzen. Olyanokra megy, amik nem a földön vannak, tehát nem nyirkosak, és elég szárazak ahhoz, hogy hamar lángra kapjanak. Az összeszedett tűzifát aztán karjaiban viszi vissza, alig látszik ki mögülük, és hangos csattanással ejti le a táborhelynek kinézett ponton. *
- Egész jó helyet választottunk. * Mondja a tolvajnak, és maga mellé mutat, ahol rendezett körben sorakoznak a kövek, tanúbizonyságát téve annak, hogy nem ők az elsők, akik pont ezen a helyen döntöttek a pihenés mellett. Neki is áll, hogy elrendezze az ágakat és gallyakat, miközben elgondolkodik. *
- Mocskosul hideg lesz a föld. Kénytelenek leszünk mindketten a köpenyedbe burkolódzni az este, ha nem akarunk megfagyni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719