Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-03 08:43:25
Üzenet elküldve: 2021-07-03 08:43:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Letér az útról, s a fák sűrűjében teszi meg a Kikötőig vezető utat. Hatokat töltött itt, mikor a sötét isten a lelkét falta, ismeri már az erdőt, mint a tulajdon tenyerét. Nem mellesleg így nincs is szem előtt... A kis kalandja az Eeyr fanatikusokkal nem zárult ígéretesen, nem szívesen adná tudtukra idő előtt jelenlétét.
Felsóhajtva emeli tekintetét az ég felé, ahol épp hét ágra süt a nap. Az elmúlt idő kellő tanulságot szolgáltatott számára. Nem kívánja már elsöpörni a Fényt, se árnyakkal fedni. Elég számára, ha táplálkozhat és növekedhet... Saját árnyékát húzni végig az egész vidéken, s eképp folytani meg mindent, mit most még világosság fed. Nem kíván tovább futni a szekér után. Felkapaszkodik a bakra és ő maga lesz, ki a kantárt szorítja.*
Felsóhajtva emeli tekintetét az ég felé, ahol épp hét ágra süt a nap. Az elmúlt idő kellő tanulságot szolgáltatott számára. Nem kívánja már elsöpörni a Fényt, se árnyakkal fedni. Elég számára, ha táplálkozhat és növekedhet... Saját árnyékát húzni végig az egész vidéken, s eképp folytani meg mindent, mit most még világosság fed. Nem kíván tovább futni a szekér után. Felkapaszkodik a bakra és ő maga lesz, ki a kantárt szorítja.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-02 21:40:12
Üzenet elküldve: 2021-07-02 21:40:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-Az bizony! Bár, elég ködösek az emlékeim, bocsáss meg érte, ha valamit rosszul mesélnék.
*Kicsit el is szomorodik, ezért akar kifejleszteni egy új mágiát, ami csak a sajátja, hogy sose felejtsen el semmit.*
-No de a lényeg azért tisztán megvan, megnyugtathatlak. Az egyik olyan lény majdnem kettévágott. Hatalmas skorpiószörnyeteg is át akart jönni a kapun, de szerencsére Abogr mesternek sikerült időben bezárnia, akkor lettünk volna csak bajban.
*Nevet fel, miközben kissé szégyenlősen a haját vakargatja egyik kezével. Rheia szavain elgondolkozik egy darabig, majd kissé komolyabb hangon válaszol.*
-Ez szinte bizonyos. Sosem láthatjuk igazán egy érme összes oldalát, ha engem kérdezel, tán még az istenek se ismerik.
*Sosem hitte hogy csak két oldala lenne egy éremnek, de nyilván így könnyebben terjed a mondás, ezért sosem szokott ebbe belemenni, hisz talán ez az egész csak az ő fejében tűnik ennyire értelmesnek. Nem lenne meglepve.*
-Ó, Krestvir. Egyszer találkoztam vele, a mágustoronynál, és nagyon kedves volt. Tanított is nekem pár fogást, ha mondhatom, azzal a feltétellel, hogy idővel továbbadom majd azt, és ellátogatok Synmirára, mert hogy ő állítólag onnan érkezett.
*Ecseteli nagy boldogsággal a találkozásukat.*
-Meg aztán nagyon meg is kedveltem. Valami igencsak veszélyes kalandra igyekezett éppen, remélem nincs baja. Sajnos azóta sem hallottam felőle semmit. Te nem tudsz erről esetleg valamit?
*Közben pedig kell némi idő, hogy minden szó, amit hall el is jusson a kobakja mélyére.*
-Ó várjunk csak! Akkor te is Synmirához tartozol? Hát ez remek! Milyen kicsi ez a világ! Tudod nemrég jómagam is jártam ott, kaptam saját helyet is, bizony!
*Büszkélkedik vele, de nem úgy, mint aki felvág, pusztán csak sugárzik belőle az öröm, hogy végre elújságolhatja, hogy miféle kalandos dolgok történtek vele nemrég.*
-Az bizony! Bár, elég ködösek az emlékeim, bocsáss meg érte, ha valamit rosszul mesélnék.
*Kicsit el is szomorodik, ezért akar kifejleszteni egy új mágiát, ami csak a sajátja, hogy sose felejtsen el semmit.*
-No de a lényeg azért tisztán megvan, megnyugtathatlak. Az egyik olyan lény majdnem kettévágott. Hatalmas skorpiószörnyeteg is át akart jönni a kapun, de szerencsére Abogr mesternek sikerült időben bezárnia, akkor lettünk volna csak bajban.
*Nevet fel, miközben kissé szégyenlősen a haját vakargatja egyik kezével. Rheia szavain elgondolkozik egy darabig, majd kissé komolyabb hangon válaszol.*
-Ez szinte bizonyos. Sosem láthatjuk igazán egy érme összes oldalát, ha engem kérdezel, tán még az istenek se ismerik.
*Sosem hitte hogy csak két oldala lenne egy éremnek, de nyilván így könnyebben terjed a mondás, ezért sosem szokott ebbe belemenni, hisz talán ez az egész csak az ő fejében tűnik ennyire értelmesnek. Nem lenne meglepve.*
-Ó, Krestvir. Egyszer találkoztam vele, a mágustoronynál, és nagyon kedves volt. Tanított is nekem pár fogást, ha mondhatom, azzal a feltétellel, hogy idővel továbbadom majd azt, és ellátogatok Synmirára, mert hogy ő állítólag onnan érkezett.
*Ecseteli nagy boldogsággal a találkozásukat.*
-Meg aztán nagyon meg is kedveltem. Valami igencsak veszélyes kalandra igyekezett éppen, remélem nincs baja. Sajnos azóta sem hallottam felőle semmit. Te nem tudsz erről esetleg valamit?
*Közben pedig kell némi idő, hogy minden szó, amit hall el is jusson a kobakja mélyére.*
-Ó várjunk csak! Akkor te is Synmirához tartozol? Hát ez remek! Milyen kicsi ez a világ! Tudod nemrég jómagam is jártam ott, kaptam saját helyet is, bizony!
*Büszkélkedik vele, de nem úgy, mint aki felvág, pusztán csak sugárzik belőle az öröm, hogy végre elújságolhatja, hogy miféle kalandos dolgok történtek vele nemrég.*
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:48:25
Üzenet elküldve: 2021-06-23 12:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
- Alagútrendszer?
*Csodálkozik rá kíváncsisággal vegyes meglepettséggel. Szemei felragyognak a lelkesedéstől, ahogy az eddig számára újdonságot jelentő titokra fény derül, és rögvest felismeri benne a jelentőséget. Ez az izgatottság elkíséri akkor is, amikor Valuryen láthatólag elkezdi felfejteni a történetet, Karheia apró biccentéssel ösztökéli is a másikat, hogy ne hagyja abba.*
- Hűha.
*Szalad ki a száján a rövidre fogott fantasztikus kaland hallatán. Hazudna ha azt mondaná, hogy annak hallgatása közben nem merültek fel benne kétségek a hitelességet illetően, de ezt megtartja magának, ugyanakkor nem is feledi el. Jobb fenntartással kezelni mindent, mint túl gyorsan levonni a következtetéseket.*
- Lehet, hogy a történetnek csak egy oldalát ismerted. De igen, én is valahogy így vélem.
*Ő is szenvedett ártatlanul eleget, ahogy családja is miatta. Utóbbi fáj a legjobban neki még a mai napig is.*
- Krestvir? Persze. Ő volt olyan kedves és adott nekem helyet Synmirán, és jegyzeteket amikből tanulhattam ezt azt.
*Bár Krestvir maga nem tett rá túl nagy benyomást, főleg az első alkalommal nem, amikor még Karheia is jóval rémültebb és meghunyászkodóbb volt, mindezek ellenére a lehetőségekért hálás neki, akkor is ha esetleg ennek részben köze van a thargokhoz is.*
- Miért?
*Nem érti teljesen a kérdést, kissé váratlanul is éri, de biztos benne, hogy okkal kérdezte ezt meg Valuryen.*
- Alagútrendszer?
*Csodálkozik rá kíváncsisággal vegyes meglepettséggel. Szemei felragyognak a lelkesedéstől, ahogy az eddig számára újdonságot jelentő titokra fény derül, és rögvest felismeri benne a jelentőséget. Ez az izgatottság elkíséri akkor is, amikor Valuryen láthatólag elkezdi felfejteni a történetet, Karheia apró biccentéssel ösztökéli is a másikat, hogy ne hagyja abba.*
- Hűha.
*Szalad ki a száján a rövidre fogott fantasztikus kaland hallatán. Hazudna ha azt mondaná, hogy annak hallgatása közben nem merültek fel benne kétségek a hitelességet illetően, de ezt megtartja magának, ugyanakkor nem is feledi el. Jobb fenntartással kezelni mindent, mint túl gyorsan levonni a következtetéseket.*
- Lehet, hogy a történetnek csak egy oldalát ismerted. De igen, én is valahogy így vélem.
*Ő is szenvedett ártatlanul eleget, ahogy családja is miatta. Utóbbi fáj a legjobban neki még a mai napig is.*
- Krestvir? Persze. Ő volt olyan kedves és adott nekem helyet Synmirán, és jegyzeteket amikből tanulhattam ezt azt.
*Bár Krestvir maga nem tett rá túl nagy benyomást, főleg az első alkalommal nem, amikor még Karheia is jóval rémültebb és meghunyászkodóbb volt, mindezek ellenére a lehetőségekért hálás neki, akkor is ha esetleg ennek részben köze van a thargokhoz is.*
- Miért?
*Nem érti teljesen a kérdést, kissé váratlanul is éri, de biztos benne, hogy okkal kérdezte ezt meg Valuryen.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:32:15
Üzenet elküldve: 2021-06-23 11:32:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Úton hazafelé//
*Amint beérnek az erdőségbe nagyobb tempóban haladnak tovább, hiszen a fák takarásában kedvezőbbek ehhez a körülmények. Se nincs olyan meleg, se nem lassítják őket a napsugarak, arról nem is beszélve, hogy ennyi arannyal a táskában, a többi értékes holmiról már nem is szólva nem érdemes errefelé sokáig időznie. Már a vámszedéstől sem kell tartania, mert legutóbb már nem voltak a helyükön ők sem. Nem is kell sokáig várjon, hogy megüssék az orrát az ismerős szagok, amelyek közül sajnos nem mind a kellemes tartományba sorolható. Még mielőtt kiérnek teljesen megáll, hogy megitassa a hátast, hogy a végéig bírja, mert a kikötő sötét utcáin sem lankadhat majd a figyelmük.*
*Amint beérnek az erdőségbe nagyobb tempóban haladnak tovább, hiszen a fák takarásában kedvezőbbek ehhez a körülmények. Se nincs olyan meleg, se nem lassítják őket a napsugarak, arról nem is beszélve, hogy ennyi arannyal a táskában, a többi értékes holmiról már nem is szólva nem érdemes errefelé sokáig időznie. Már a vámszedéstől sem kell tartania, mert legutóbb már nem voltak a helyükön ők sem. Nem is kell sokáig várjon, hogy megüssék az orrát az ismerős szagok, amelyek közül sajnos nem mind a kellemes tartományba sorolható. Még mielőtt kiérnek teljesen megáll, hogy megitassa a hátast, hogy a végéig bírja, mert a kikötő sötét utcáin sem lankadhat majd a figyelmük.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:01:56
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mire kikeveredik a kikötőből már sikerül egészen magához térnie. A fejfájása is csökken, és már nem vérzik a tarkója sem. A ruháját viszont eléggé átjárta a csatorna bűze. Biztosan ki kell mosatnia, mert így csapzott koldusnak néz ki, bár a ruhája anyaga és szabása az egyértelművé teszi, hogy egyébként jómódú. Egy hűs erdőségbe ér, amiben megszemléli a magasnövésű fákat, amiket itt-ott hajókészítők vágnak ki éppen, hogy a faanyagot előteremtsék. Nem időzik sokat a favágókon, inkább halad tovább valami járhatóbb úton, amit csak elég biztonságosnak talál.*
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-14 15:53:34
Üzenet elküldve: 2021-06-14 15:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Kicsit megkönnyebbül, hogy nem akarják a fejét venni, nem mintha lett volna bármi erre utaló jel, mégis szereti a helyén tudni a dolgait. Sikerül megközelítenie a másikat, aki immár afféle természetese bizalommal viseltetik felé, és engedi neki, hogy megnézze a sérült bokát, amit egy-kettő hamar rendbe is rak a varázslat. ~No lám, még szerencse, hogy működik a gyűrű!~ Gondolja magában, mert kipróbálni hála Eeyrnek még nem volt sem alkalma sem szüksége.*
-Ugyan, nem tesz semmit.
*Feleli. Abogr mester dolgán viszont elgondolkozik.*
-Nos hát, mondhatjuk úgy is. Igen. Akkor még ködös volt a küldetés, azonban később kitisztultak a dolgok. Egy másik csapatot küldött felderíteni az Arthenior alatti megannyi földalatti alagútrendszer felderítésére, amiben mint kiderült bőségesen éltek lények is. Embernek nem mondanám őket, bár ez már részletkérdés, mindenesetre értelmes lények, talán a mester tudott is róluk. Aztán bajba kerültek, Abogr a nagy tó felszínén portálkaput nyitott, s azon a korábbi csapat, és az őket foglyul ejtők egyaránt átjöttek a fenti világra, s velük kellett elbánni. Végül minden jóra fordult, ha mondhatom.
*Itt megáll egy pillanatra, mert nem teljesen élesek az emlékei minden részletről, azonban nem akar butaságot mondani.*
-Sajnálatra méltóak akik ott élnek, talán a körülményeik tették őket ilyenné, mindenesetre ez nem indok arra, hogy ártatlanok szenvedjenek.
*Talán ezzel ki is fejezi a véleményét egész sok dologról a világban.*
-No és mondd csak, Krestvirt véletlenül nem ismered? Vele találkoztam először a mágustoronynál, s később Synmirára is miatta mentem el, bizonyosan hallottál már felőle.
*Nem fejti ki, de Learonról, és a Tharg birodalomhoz való kötődésből, valamint a nőtől hallottakból igyekszik összerakni az információmorzsákat, hátha összeérnek a szálak.*
*Kicsit megkönnyebbül, hogy nem akarják a fejét venni, nem mintha lett volna bármi erre utaló jel, mégis szereti a helyén tudni a dolgait. Sikerül megközelítenie a másikat, aki immár afféle természetese bizalommal viseltetik felé, és engedi neki, hogy megnézze a sérült bokát, amit egy-kettő hamar rendbe is rak a varázslat. ~No lám, még szerencse, hogy működik a gyűrű!~ Gondolja magában, mert kipróbálni hála Eeyrnek még nem volt sem alkalma sem szüksége.*
-Ugyan, nem tesz semmit.
*Feleli. Abogr mester dolgán viszont elgondolkozik.*
-Nos hát, mondhatjuk úgy is. Igen. Akkor még ködös volt a küldetés, azonban később kitisztultak a dolgok. Egy másik csapatot küldött felderíteni az Arthenior alatti megannyi földalatti alagútrendszer felderítésére, amiben mint kiderült bőségesen éltek lények is. Embernek nem mondanám őket, bár ez már részletkérdés, mindenesetre értelmes lények, talán a mester tudott is róluk. Aztán bajba kerültek, Abogr a nagy tó felszínén portálkaput nyitott, s azon a korábbi csapat, és az őket foglyul ejtők egyaránt átjöttek a fenti világra, s velük kellett elbánni. Végül minden jóra fordult, ha mondhatom.
*Itt megáll egy pillanatra, mert nem teljesen élesek az emlékei minden részletről, azonban nem akar butaságot mondani.*
-Sajnálatra méltóak akik ott élnek, talán a körülményeik tették őket ilyenné, mindenesetre ez nem indok arra, hogy ártatlanok szenvedjenek.
*Talán ezzel ki is fejezi a véleményét egész sok dologról a világban.*
-No és mondd csak, Krestvirt véletlenül nem ismered? Vele találkoztam először a mágustoronynál, s később Synmirára is miatta mentem el, bizonyosan hallottál már felőle.
*Nem fejti ki, de Learonról, és a Tharg birodalomhoz való kötődésből, valamint a nőtől hallottakból igyekszik összerakni az információmorzsákat, hátha összeérnek a szálak.*
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-11 12:54:19
Üzenet elküldve: 2021-06-11 12:54:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötői nyüzsgés nem volt túlzottan ínyére való. Az erdőség, ami körül vette azt, már sokkalta jobban neki való. Itt a hatalmas fák tövénél nem érzi magát olyan hatalmasnak, mint amikor egy városban kóborol a hozzá képest picinyke teremtések között. Óriási léptekkel halad a sűrű erdőségen, s aki épp megpillantja az Arthenior felé vezető ősvényen az elcsodálkozhat egy pillanatra. A nyári meleget így egész könnyen bírja, s télen sem szokott panaszkodni a hidegre. Az óriások bőre vastagabb az átlagnál, ezért is van, hogy jobban bírják a fájdalmat és természeti viszontagságokat. Az erdőség hosszú és kiterjedt, így egy kis időbe beletelik, hogy átvágjon rajta.*
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-07 07:44:21
Üzenet elküldve: 2021-06-07 07:44:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Az elf közeledésére természetesen nem reagál rosszul, hiszen számított rá, és láthatóan szándékai nem sejtetnek rosszat. Saját kényelme érdekében lecsúszik a földre, ülő helyzetbe, és nadrágját is feljebb húzza, végül pedig csizmáját is. A lábbeli természetesen nyújtott neki némi védelmet, ennek ellenére is megtörtént a baj, amit egy fájdalmas duzzanat jelez. Csak biccent egyet a másik szavait tudomásul véve. Nem mintha a fájdalom zavarná, jelenleg is megéli azt, de megnyugtató a tudat, hogy mentesülhet ettől.
Kékjeivel érdeklődve követi nyomon a folyamatot és rácsodálkozik arra. Bár lelkes és szorgalmas tanítvány, de még számtalan dolgot nem ismer és még bőven akad mit megtanulnia, és nem várhatja el, hogy minden ismeretét Krestvir vagy Learon bővítse. Már így is túl sokat köszönhet nekik.
Ahogy arra számított a duzzanat rövid időn belül lelohad, és ahogy megmozgatja lábfejét már a fájdalomnak is csak az emléke marad. Karheia arcán egy örömteli és tiszteletteljes mosoly jelenik meg. Csodálattal tölti el a mágia, és azok művelői, különösen akik tudása meghaladja az övét, ami jelenleg majdnem minden varázshasználóra igaz.*
- A Szellemeknek legyen hála.
*Korábbi bizalmatlansága láthatóan szertefoszlott, hálásan pillant az elfre, aki segítségére volt.*
- Köszönöm.
*A víz nem okoz komolyabb kellemetlenséget számára, csak hálás azért, hogy segítettek rajta. Felhúzza a korábban levetett csizmáját, majd nadrágját is vissza igazgatja. Felegyenesedik és ránehezedik a lábára, és örömmel tapasztalja, hogy jobb mint új korában.*
- Valóban?
*Kicsit meglepődik, végül rájön, hogy nem is annyira szokatlan, hogy a nyughatatlan pásztormágus mindenfele megfordul és mindenkivel összeismerkedik. Learonról pedig nehéz lenne nem tudomást venni, hiszen szeret magáról mesélni.*
- Miféle fenyegetést? Abogr mester titeket kért fel? Ez igazán nagy megtiszteltetés.
*Az elf közeledésére természetesen nem reagál rosszul, hiszen számított rá, és láthatóan szándékai nem sejtetnek rosszat. Saját kényelme érdekében lecsúszik a földre, ülő helyzetbe, és nadrágját is feljebb húzza, végül pedig csizmáját is. A lábbeli természetesen nyújtott neki némi védelmet, ennek ellenére is megtörtént a baj, amit egy fájdalmas duzzanat jelez. Csak biccent egyet a másik szavait tudomásul véve. Nem mintha a fájdalom zavarná, jelenleg is megéli azt, de megnyugtató a tudat, hogy mentesülhet ettől.
Kékjeivel érdeklődve követi nyomon a folyamatot és rácsodálkozik arra. Bár lelkes és szorgalmas tanítvány, de még számtalan dolgot nem ismer és még bőven akad mit megtanulnia, és nem várhatja el, hogy minden ismeretét Krestvir vagy Learon bővítse. Már így is túl sokat köszönhet nekik.
Ahogy arra számított a duzzanat rövid időn belül lelohad, és ahogy megmozgatja lábfejét már a fájdalomnak is csak az emléke marad. Karheia arcán egy örömteli és tiszteletteljes mosoly jelenik meg. Csodálattal tölti el a mágia, és azok művelői, különösen akik tudása meghaladja az övét, ami jelenleg majdnem minden varázshasználóra igaz.*
- A Szellemeknek legyen hála.
*Korábbi bizalmatlansága láthatóan szertefoszlott, hálásan pillant az elfre, aki segítségére volt.*
- Köszönöm.
*A víz nem okoz komolyabb kellemetlenséget számára, csak hálás azért, hogy segítettek rajta. Felhúzza a korábban levetett csizmáját, majd nadrágját is vissza igazgatja. Felegyenesedik és ránehezedik a lábára, és örömmel tapasztalja, hogy jobb mint új korában.*
- Valóban?
*Kicsit meglepődik, végül rájön, hogy nem is annyira szokatlan, hogy a nyughatatlan pásztormágus mindenfele megfordul és mindenkivel összeismerkedik. Learonról pedig nehéz lenne nem tudomást venni, hiszen szeret magáról mesélni.*
- Miféle fenyegetést? Abogr mester titeket kért fel? Ez igazán nagy megtiszteltetés.
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-04 21:26:32
Üzenet elküldve: 2021-06-04 21:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-Akkor megnyugodtam.
*Feleli, s valószínűleg nem is csak úgy mondja. Bizonyára még napokig ezen őrlődne, és álmában is forogna, hogy mit kellett volna máshogy mondania, hogy tudjon segíteni, vagy hogy ne legyen túl tolakodó, vagy túl elkalandozott. De szerencsére így erre nem lesz szükség, ennek okán biztosan nem.*
-Vagy úgy. Meg tudom érteni az érzéseid, és nincs is azzal baj. Hisz furcsa is lenne, ha mind egyformák lennénk, nemde? No nézzük csak azt a sérülést!
*Mondja teljes komolysággal, s most már egész közel megy a nőhöz, ha csak nem hőköl nagyon vissza ettől a másik. Letérdel, hogy megnézhesse azt a fájó bokát.*
-Ne ijedj meg, nem fog fájni.
*Néz egészen a másik szemeibe, miközben igyekszik megnyugtatni, bár könnyen lehet, hogy Karheia egyáltalán nem érzi szükségét ennek, Valuryen így tartja helyesnek. A jobb kezét közel emeli a sebhez, de nem nyúl hozzá közelebb, némi koncentráció után egy apróbb vízsugár fakad a tenyeréből egyenesen oda, ahová a képzeletbelei kört rajzolta korábban a másik. Bár ezt a varázslatot nagyobb sérülések, vágások és hasonlók összeforrasztására szokta használni, egy bokaficammal is bizonyosan csak jót tehet, sőt. Talán el is mulasztja a fájdalmat.*
-Bocsánat a víz miatt, de most már jobbnak kellene lennie. Próbáld csak ki!
*Feleli, persze csak ha az egész folyamatot engedi végigcsinálni a pórul járt hölgy. Közben pedig tovább hallgatja újdonsült erdei cimboráját. Kissé csalódott, hogy nem saját magára gondolt korábban a kijelentéssel, de hamar igen széles vigyor szökik a szájára.*
-Milyen kicsi a világ. Hallani nem, de találkoztam vele. Sőt, ami azt illeti még harcoltunk is együtt. Abogr mesternek segítettünk legyűrni egy fenyegetést nem is olyan régen. Hah!
*Nevet fel halkan, ahogy eszébe jut Learon.*
-A sajtja egész finom volt, na és az a gyűrű? Nagyon szép darab!
-Akkor megnyugodtam.
*Feleli, s valószínűleg nem is csak úgy mondja. Bizonyára még napokig ezen őrlődne, és álmában is forogna, hogy mit kellett volna máshogy mondania, hogy tudjon segíteni, vagy hogy ne legyen túl tolakodó, vagy túl elkalandozott. De szerencsére így erre nem lesz szükség, ennek okán biztosan nem.*
-Vagy úgy. Meg tudom érteni az érzéseid, és nincs is azzal baj. Hisz furcsa is lenne, ha mind egyformák lennénk, nemde? No nézzük csak azt a sérülést!
*Mondja teljes komolysággal, s most már egész közel megy a nőhöz, ha csak nem hőköl nagyon vissza ettől a másik. Letérdel, hogy megnézhesse azt a fájó bokát.*
-Ne ijedj meg, nem fog fájni.
*Néz egészen a másik szemeibe, miközben igyekszik megnyugtatni, bár könnyen lehet, hogy Karheia egyáltalán nem érzi szükségét ennek, Valuryen így tartja helyesnek. A jobb kezét közel emeli a sebhez, de nem nyúl hozzá közelebb, némi koncentráció után egy apróbb vízsugár fakad a tenyeréből egyenesen oda, ahová a képzeletbelei kört rajzolta korábban a másik. Bár ezt a varázslatot nagyobb sérülések, vágások és hasonlók összeforrasztására szokta használni, egy bokaficammal is bizonyosan csak jót tehet, sőt. Talán el is mulasztja a fájdalmat.*
-Bocsánat a víz miatt, de most már jobbnak kellene lennie. Próbáld csak ki!
*Feleli, persze csak ha az egész folyamatot engedi végigcsinálni a pórul járt hölgy. Közben pedig tovább hallgatja újdonsült erdei cimboráját. Kissé csalódott, hogy nem saját magára gondolt korábban a kijelentéssel, de hamar igen széles vigyor szökik a szájára.*
-Milyen kicsi a világ. Hallani nem, de találkoztam vele. Sőt, ami azt illeti még harcoltunk is együtt. Abogr mesternek segítettünk legyűrni egy fenyegetést nem is olyan régen. Hah!
*Nevet fel halkan, ahogy eszébe jut Learon.*
-A sajtja egész finom volt, na és az a gyűrű? Nagyon szép darab!
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-06-04 00:38:30
Üzenet elküldve: 2021-06-04 00:38:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Természetesen Karheia sem szeret segítséget kérni, különösen ha tudja, hogy nem képes viszonozni azt, mégis ha a szükség úgy diktálja akkor képes félretenni évek alatt megcsorbult büszkeségét. Ennek köszönhetően lehet itt, és beszélgethet az érdekes elfel.*
- Biztos.
*Biccent kijelentése mellé, hogy nyomatékosítsa annak igazságtartalmát.*
- Hát, a bokámnál. Egy gödörbe léptem figyelmetlenül. Úgy láttam nem tört el, de eléggé fáj.
*Megemeli kicsit lábát, és ujjával egy kört rajzol az említett sajgó terület körül. A mozgatása is fájdalmat okoz neki, kicsit megrándulnak emiatt arcizmai, de visszatartja szisszenését.*
- Végül is.
*Visszafogott mosollyal fogadja el, hogy nem tud - vagy csak nem akar - vitába szállni a kijelentéssel.*
- Meglepetésekből általában nincs hiány. Nekem is kijutott belőle.
*Mondata felhangjából kiérezhető némi ellenszenv a meglepetések mivoltával kapcsolatban, de ez akár betudható lehet mostani szerencsétlen helyzetének is.*
- Nem, nem magamat.
*A korábbi méreg beszélgetésük közben lassacskán szívódott fel arcáról, és most visszaköltözik rá a Karheiától olyan jól ismert szelídség. Egy könnyed mosollyal lefelé pillant szerényen.*
- Az én jelenlegi ismereteim a tűzhöz kötődnek leginkább, de a földet is mindenképpen szeretném elsajátítani közvetlenül azután. Főleg mert az is közel áll a szívemhez. Aki pedig legjobb tudomásom szerint már rendelkezik ezzel a tudással, őt Learonnak hívják. Nem hallottál felőle? Tharg pásztor, rengeteget beszél, de a szíve aranyból van.
*Érzékelhetően szeretetteljes hangnemben beszél a férfiról, hiszen nagyon kedves barátja, talán az első és a jelenlegi egyetlen, közben kékjeit az aprócska zöld levelekre emelik, amik Valuryen kezének nyoma által jelentek meg. Ez megmosolyogtatja Karheiát.*
*Természetesen Karheia sem szeret segítséget kérni, különösen ha tudja, hogy nem képes viszonozni azt, mégis ha a szükség úgy diktálja akkor képes félretenni évek alatt megcsorbult büszkeségét. Ennek köszönhetően lehet itt, és beszélgethet az érdekes elfel.*
- Biztos.
*Biccent kijelentése mellé, hogy nyomatékosítsa annak igazságtartalmát.*
- Hát, a bokámnál. Egy gödörbe léptem figyelmetlenül. Úgy láttam nem tört el, de eléggé fáj.
*Megemeli kicsit lábát, és ujjával egy kört rajzol az említett sajgó terület körül. A mozgatása is fájdalmat okoz neki, kicsit megrándulnak emiatt arcizmai, de visszatartja szisszenését.*
- Végül is.
*Visszafogott mosollyal fogadja el, hogy nem tud - vagy csak nem akar - vitába szállni a kijelentéssel.*
- Meglepetésekből általában nincs hiány. Nekem is kijutott belőle.
*Mondata felhangjából kiérezhető némi ellenszenv a meglepetések mivoltával kapcsolatban, de ez akár betudható lehet mostani szerencsétlen helyzetének is.*
- Nem, nem magamat.
*A korábbi méreg beszélgetésük közben lassacskán szívódott fel arcáról, és most visszaköltözik rá a Karheiától olyan jól ismert szelídség. Egy könnyed mosollyal lefelé pillant szerényen.*
- Az én jelenlegi ismereteim a tűzhöz kötődnek leginkább, de a földet is mindenképpen szeretném elsajátítani közvetlenül azután. Főleg mert az is közel áll a szívemhez. Aki pedig legjobb tudomásom szerint már rendelkezik ezzel a tudással, őt Learonnak hívják. Nem hallottál felőle? Tharg pásztor, rengeteget beszél, de a szíve aranyból van.
*Érzékelhetően szeretetteljes hangnemben beszél a férfiról, hiszen nagyon kedves barátja, talán az első és a jelenlegi egyetlen, közben kékjeit az aprócska zöld levelekre emelik, amik Valuryen kezének nyoma által jelentek meg. Ez megmosolyogtatja Karheiát.*
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-28 12:29:14
Üzenet elküldve: 2021-05-28 12:29:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*A névnek biz' ereje van, hatalma, s aki ezt tagadja, az vajmi keveset tud a világról, és az abban munkálkodó olykor láthatatlan erőkről. Valuryen azon kevés szerencsések közé tartozik, akik betekintést nyertek a fátyol mögé, s bár ha néha bolondnak, vagy furcsának is tűnik, ő tudja amit tud.*
-Biztos? Remélem nem csak illemből nem fogadod el.
*Bár a továbbiak hamar értésére adják, hogy nem erről van szó, így igazán választ nem is vár, hisz jóformán megkapja azt. Kurtán bólint a dologra. Hallott már a thargokról, sőt mostanában egyre sűrűbben merül fel ez a név a napjaiban. Egyszer utána kell járjon, hogy mi merre hány láb.*
-Értelek persze.
*Bólogat is vagy kettőt, de hamar rájön, hogy ezt nem így kellene értenie.*
-Á. Igen. Persze, ha megmutatod hol fáj egy pillanat alatt túl leszünk rajta.
*Mondja kedvesen, s azon gondolkozik, hogy talán végre hasznát veheti a mágusmestertől kapott ajándékának is. A mosolya pedig bolondos vigyorra húzódik.*
-Hisz erről szól az élet, nemde? A meglepetésekről. Meg egyébként is milyen mágus lennék, ha mindenki tudná minden titkom.
*Külön érdekes, hogy ez úgy hangzik, mintha ezer éve ismernék egymást, holott csak most találkoztak.*
-Kicsodát? Csak nem magadat?
*Kérdez vissza hirtelen, és fejében kutat a nevek után, hogy vajon ismeri-e azt, akire gondol, hogyha nem önnönmaga az az bizonyos személy. Természetesen nem kerüli el figyelmét, hogy Karheia miféle füstöt fúj ki magából, akár egy apróbb sárkány, mikor lenyeli a tüzet, és visszamarad egy kis füst. Csodálatosnak tartja a dolgot, de nem kérdez rá, hogy miképpen is csinálja ezt, de elraktározza a fejében, hogy később, ha alkalom nyílik rá megtudakolja. Közben pedig, mivel ilyen szép tájon vannak, s mivel szereti kicsit a nyomát otthagyni mindenhol, kezével végigsimít egy fát, ami közel esik hozzá, és ha sikerül az igézete, úgy némi életet lehel egy szárazabbacska részbe.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*A névnek biz' ereje van, hatalma, s aki ezt tagadja, az vajmi keveset tud a világról, és az abban munkálkodó olykor láthatatlan erőkről. Valuryen azon kevés szerencsések közé tartozik, akik betekintést nyertek a fátyol mögé, s bár ha néha bolondnak, vagy furcsának is tűnik, ő tudja amit tud.*
-Biztos? Remélem nem csak illemből nem fogadod el.
*Bár a továbbiak hamar értésére adják, hogy nem erről van szó, így igazán választ nem is vár, hisz jóformán megkapja azt. Kurtán bólint a dologra. Hallott már a thargokról, sőt mostanában egyre sűrűbben merül fel ez a név a napjaiban. Egyszer utána kell járjon, hogy mi merre hány láb.*
-Értelek persze.
*Bólogat is vagy kettőt, de hamar rájön, hogy ezt nem így kellene értenie.*
-Á. Igen. Persze, ha megmutatod hol fáj egy pillanat alatt túl leszünk rajta.
*Mondja kedvesen, s azon gondolkozik, hogy talán végre hasznát veheti a mágusmestertől kapott ajándékának is. A mosolya pedig bolondos vigyorra húzódik.*
-Hisz erről szól az élet, nemde? A meglepetésekről. Meg egyébként is milyen mágus lennék, ha mindenki tudná minden titkom.
*Külön érdekes, hogy ez úgy hangzik, mintha ezer éve ismernék egymást, holott csak most találkoztak.*
-Kicsodát? Csak nem magadat?
*Kérdez vissza hirtelen, és fejében kutat a nevek után, hogy vajon ismeri-e azt, akire gondol, hogyha nem önnönmaga az az bizonyos személy. Természetesen nem kerüli el figyelmét, hogy Karheia miféle füstöt fúj ki magából, akár egy apróbb sárkány, mikor lenyeli a tüzet, és visszamarad egy kis füst. Csodálatosnak tartja a dolgot, de nem kérdez rá, hogy miképpen is csinálja ezt, de elraktározza a fejében, hogy később, ha alkalom nyílik rá megtudakolja. Közben pedig, mivel ilyen szép tájon vannak, s mivel szereti kicsit a nyomát otthagyni mindenhol, kezével végigsimít egy fát, ami közel esik hozzá, és ha sikerül az igézete, úgy némi életet lehel egy szárazabbacska részbe.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-24 17:32:41
Üzenet elküldve: 2021-05-24 17:32:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Biccentve fejezi ki háláját neve dicséretével kapcsolatban. Nem hiúságból büszke rá, hanem felmenőire való tisztelete miatt, így örömmel fogadja az ilyen nemű elismerést.
A tolvaj és az általa okozott kellemetlenség emlegetése tovább szítja benne a dühöt. Rég érzett valójában ilyet. Jó ideje életét csak a gyász, a szomorúság és a békekeresés határozza meg, a harag vagy más indulatok nem jellemzőek rá. Talán legutóbb is akkor érzett hasonlót, amikor az idegen mélységi ellen lépett fel Rorkirral az oldalán. Kételkedik is abban, hogy mennyire helyes ez, de ahogy a forrósági elönti minden porcikáját és nagy levegőt vesz, úgy érzi, hogy valamiféle erő járja át. Ifjú korában gyakran merített ebből, és népénél is - különösen a harcos férfiaknál - gyakran vélte felfedezni.
Haragja viszont szinte rögvest elpárolog, amikor Valuryen tesz egy nagylelkű felajánlást felé. z kizökkenti a barbár nőt, ami meglepett arcán is meglátszik.*
- Jaj! Nem, dehogy.
*Sóhajt egyet és remélhetőleg ezzel teljesen kiengedi magából a gőzt.*
- Nem az arany jelenti a gondot, és nem is az zavar, hanem a tett maga. A thargok nem hagyják csak úgy ennyiben az ilyesfajta tiszteletlenséget, nem a meghunyászkodó magatartás miatt lettek naggyá.
*Szemöldökeit ráncolva mintha a korábbi haragnak egy kis szikrája visszatérne, ahogy kék íriszeinek csillogásába.*
- Értesz?
*Egy újabb meglepetés, ezúttal sokkal visszafogottabban ütközik ki rajta. Kíváncsian várja, hogy ez pontosan mit is jelent önmagában.*
- Földmágia, nocsak. Csupa meglepetés vagy, Valuryen. Tudok ajánlani egy remek földmágust, aki esetleg segíthet ebben.
*A mágia ezen oldalán el is tűnődik picit, annak ellenére, hogy az elején furcsának találta az elfet emiatt. Idő közben elkezdi meglátni a lehetőségeket abban, hogy mit mesélhetnének nekik a növények, és az erdő. Nem érzi teljesen távolinak magától ezt sem, hiszen tervei között szerepel a tűzmágia teljes elsajátítása után a földé, valamint népének kultúrája szorosan összefügg a földdel is. Ki sem tudja már számolni hányszor mutatott áldozatot a Szellemeknek a jó termésért, vagy hányszor mentek nagymamájával az erdőbe gyógyító növényekért, és adtak hálát a létezésükért.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
*Biccentve fejezi ki háláját neve dicséretével kapcsolatban. Nem hiúságból büszke rá, hanem felmenőire való tisztelete miatt, így örömmel fogadja az ilyen nemű elismerést.
A tolvaj és az általa okozott kellemetlenség emlegetése tovább szítja benne a dühöt. Rég érzett valójában ilyet. Jó ideje életét csak a gyász, a szomorúság és a békekeresés határozza meg, a harag vagy más indulatok nem jellemzőek rá. Talán legutóbb is akkor érzett hasonlót, amikor az idegen mélységi ellen lépett fel Rorkirral az oldalán. Kételkedik is abban, hogy mennyire helyes ez, de ahogy a forrósági elönti minden porcikáját és nagy levegőt vesz, úgy érzi, hogy valamiféle erő járja át. Ifjú korában gyakran merített ebből, és népénél is - különösen a harcos férfiaknál - gyakran vélte felfedezni.
Haragja viszont szinte rögvest elpárolog, amikor Valuryen tesz egy nagylelkű felajánlást felé. z kizökkenti a barbár nőt, ami meglepett arcán is meglátszik.*
- Jaj! Nem, dehogy.
*Sóhajt egyet és remélhetőleg ezzel teljesen kiengedi magából a gőzt.*
- Nem az arany jelenti a gondot, és nem is az zavar, hanem a tett maga. A thargok nem hagyják csak úgy ennyiben az ilyesfajta tiszteletlenséget, nem a meghunyászkodó magatartás miatt lettek naggyá.
*Szemöldökeit ráncolva mintha a korábbi haragnak egy kis szikrája visszatérne, ahogy kék íriszeinek csillogásába.*
- Értesz?
*Egy újabb meglepetés, ezúttal sokkal visszafogottabban ütközik ki rajta. Kíváncsian várja, hogy ez pontosan mit is jelent önmagában.*
- Földmágia, nocsak. Csupa meglepetés vagy, Valuryen. Tudok ajánlani egy remek földmágust, aki esetleg segíthet ebben.
*A mágia ezen oldalán el is tűnődik picit, annak ellenére, hogy az elején furcsának találta az elfet emiatt. Idő közben elkezdi meglátni a lehetőségeket abban, hogy mit mesélhetnének nekik a növények, és az erdő. Nem érzi teljesen távolinak magától ezt sem, hiszen tervei között szerepel a tűzmágia teljes elsajátítása után a földé, valamint népének kultúrája szorosan összefügg a földdel is. Ki sem tudja már számolni hányszor mutatott áldozatot a Szellemeknek a jó termésért, vagy hányszor mentek nagymamájával az erdőbe gyógyító növényekért, és adtak hálát a létezésükért.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-20 21:02:52
Üzenet elküldve: 2021-05-20 21:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-Szép csengése van, mondhatom. Szép bizony, kedves Karheia Rhagodar.
*Mélyen meghajol, jobban mint ahogy azt szokás egyébként. Valuryen szemét nem kerüli el a tény, hogy a hölgyemény némiképp egy fa segítségét veszi igénybe a haladáshoz. Bajlós jel ez. Igencsak bajlós.*
-Vagy úgy.
*Feleli szomorúan. Pedig tényleg azt hitte, hogy valami barátja lehet, csak mint sokan az emberek közül negatív jelzőkkel illetik a cimboráikat, amolyan heccelésből. De itt nincs ilyesmiről szó.*
-A tolvajlás nem szép dolog, sajnálom, hogy ez történt veled.
*Némi ötletelés után hamar eszébe jut valami, amivel talán enyhíthet a másik bosszúságán.*
-Tudod nincs nálam sok arany, de szívesen megosztom veled, ha óhajtod. A szívemre venném, ha nem lenne hol aludnod, vagy mit enned, bár talán vadászol magadnak, ezt nem tudhatom, de mégis.
*Kissé elakad a szava, mert nem tudja, hogy hogy is folytassa, de hamar rátalál arra, hogy mit is kellene mondjon, hogy ki tudja fejezni azt, amire gondol, vagy legalábbis megpróbálja.*
-Egy fiatal nő ne legyen csak úgy egy árva peták nélkül.
*Tényleg nincs sok aranya, bár sosem hódolt a földi javaknak, az túl alantas a számára. Amíg van mit ennie és innia ő nagyjából megvan.*
-Tudod ha megsérültél meggyógyíthatlak egyébként, értek hozzá. Egy perc az egész.
*Kezével pedig a levegőt rója, furcsa kézmozdulatokat téve jó látványosan, mintha csak gyermekeknek varázsolna a széllel. Inkább mókás, mintsem fenyegető.*
-Azt mondják aki bosszút keres ásson két sírt. Persze gondolom hogy csak akkor, ha egy emberen akar bosszút állni az illető, mert ugye ha már kettőn, akkor három sír kéne, hogy értelme legyen a mondásnak. De ezt biztosan érted te, nem kell fecsegnem róla többet.
*Közben pedig kedvesen mosoly, ám a kérdésre hamar lefagy arcáról a mosoly, és egy kisebb követ is elrúg a lábával egy irányba.*
-Sajnos semmit. Még! Érzem, hogy már nem sok van hátra, hogy megfejtsem a földmágia ezen titkát. Talán egy emberöltő, vagy kettő és meg is leszek!
*Szó mi szó, nehéz letörni, mert a vigyor ismét az arcán ücsörög, ahogy a megoldás jut eszébe, és a sok munka, amit már belefektetett az egyik álmának megvalósításába.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.20 21:03:22
-Szép csengése van, mondhatom. Szép bizony, kedves Karheia Rhagodar.
*Mélyen meghajol, jobban mint ahogy azt szokás egyébként. Valuryen szemét nem kerüli el a tény, hogy a hölgyemény némiképp egy fa segítségét veszi igénybe a haladáshoz. Bajlós jel ez. Igencsak bajlós.*
-Vagy úgy.
*Feleli szomorúan. Pedig tényleg azt hitte, hogy valami barátja lehet, csak mint sokan az emberek közül negatív jelzőkkel illetik a cimboráikat, amolyan heccelésből. De itt nincs ilyesmiről szó.*
-A tolvajlás nem szép dolog, sajnálom, hogy ez történt veled.
*Némi ötletelés után hamar eszébe jut valami, amivel talán enyhíthet a másik bosszúságán.*
-Tudod nincs nálam sok arany, de szívesen megosztom veled, ha óhajtod. A szívemre venném, ha nem lenne hol aludnod, vagy mit enned, bár talán vadászol magadnak, ezt nem tudhatom, de mégis.
*Kissé elakad a szava, mert nem tudja, hogy hogy is folytassa, de hamar rátalál arra, hogy mit is kellene mondjon, hogy ki tudja fejezni azt, amire gondol, vagy legalábbis megpróbálja.*
-Egy fiatal nő ne legyen csak úgy egy árva peták nélkül.
*Tényleg nincs sok aranya, bár sosem hódolt a földi javaknak, az túl alantas a számára. Amíg van mit ennie és innia ő nagyjából megvan.*
-Tudod ha megsérültél meggyógyíthatlak egyébként, értek hozzá. Egy perc az egész.
*Kezével pedig a levegőt rója, furcsa kézmozdulatokat téve jó látványosan, mintha csak gyermekeknek varázsolna a széllel. Inkább mókás, mintsem fenyegető.*
-Azt mondják aki bosszút keres ásson két sírt. Persze gondolom hogy csak akkor, ha egy emberen akar bosszút állni az illető, mert ugye ha már kettőn, akkor három sír kéne, hogy értelme legyen a mondásnak. De ezt biztosan érted te, nem kell fecsegnem róla többet.
*Közben pedig kedvesen mosoly, ám a kérdésre hamar lefagy arcáról a mosoly, és egy kisebb követ is elrúg a lábával egy irányba.*
-Sajnos semmit. Még! Érzem, hogy már nem sok van hátra, hogy megfejtsem a földmágia ezen titkát. Talán egy emberöltő, vagy kettő és meg is leszek!
*Szó mi szó, nehéz letörni, mert a vigyor ismét az arcán ücsörög, ahogy a megoldás jut eszébe, és a sok munka, amit már belefektetett az egyik álmának megvalósításába.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.20 21:03:22
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-12 22:07:54
Üzenet elküldve: 2021-05-12 22:07:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy baktat tovább éberen figyeli az utat, hátha akad valaki éppen arra járó.
~ Mostanság gyakran járnak kíséret nélkül a nők, különösen itt. Szívesen berángatnék egyet az egyik bokorba. ~
Ha már sajnos sikerélménye nem akadt, emellett pedig nem ártana valahonnan aranyat is szereznie, és Zaejnnek igazán nem jelent gondot a rablás. Csak ideális áldozatnak van sajnos híján, ezért meglehetősen csalódott.
~ De a városban biztos akad némi munka. ~
Megtapogatja erszényét, és nyugtázza, hogy még azért akad a tartalékaiból, ugyanakkor megnyugtató lenne, ha pótolni is tudna hozzá és nem csak költene belőle.*
~ Mostanság gyakran járnak kíséret nélkül a nők, különösen itt. Szívesen berángatnék egyet az egyik bokorba. ~
Ha már sajnos sikerélménye nem akadt, emellett pedig nem ártana valahonnan aranyat is szereznie, és Zaejnnek igazán nem jelent gondot a rablás. Csak ideális áldozatnak van sajnos híján, ezért meglehetősen csalódott.
~ De a városban biztos akad némi munka. ~
Megtapogatja erszényét, és nyugtázza, hogy még azért akad a tartalékaiból, ugyanakkor megnyugtató lenne, ha pótolni is tudna hozzá és nem csak költene belőle.*
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-12 17:49:56
Üzenet elküldve: 2021-05-12 17:49:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Már másodjára van alkalma megcsodálni a keleti erdőségeket, és bár még mindig frissítő a látvány szemének, mégis eszébe jut egykori otthona és akaratlanul is elkezdi összehasonlítani a két vidéket. Természetesen ízlése wegtoren felé billenti a mérleget, és nyilván az érzelmei is befolyásolják.
~ Honvágy? Talán olyasmi lehet. ~
Nem fojtja el magában ezt az emóciót, engedi magának megélni, és azt, hogy igazán átjárja a szentimentalitás, de a késztetést, hogy hazatérjen még korán elhessegeti. Még nagyot szeretne harapni ebből a világból, és jócskán van mit megtapasztalnia.*
~ Egyébként is, valószínűleg még túl forró lenne a talpam alatt a wegtoreni homok. Bár lehet ezen már az idő sem fog segíteni. ~
~ Honvágy? Talán olyasmi lehet. ~
Nem fojtja el magában ezt az emóciót, engedi magának megélni, és azt, hogy igazán átjárja a szentimentalitás, de a késztetést, hogy hazatérjen még korán elhessegeti. Még nagyot szeretne harapni ebből a világból, és jócskán van mit megtapasztalnia.*
~ Egyébként is, valószínűleg még túl forró lenne a talpam alatt a wegtoreni homok. Bár lehet ezen már az idő sem fog segíteni. ~
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-11 22:25:31
Üzenet elküldve: 2021-05-11 22:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Karheiát nem titok, hogy összezavarja a másik látványos elkalandozása saját elméjébe. Vagy ki tudja pontosan mi zökkenti igen gyakran a koncentrációjából. Ez a viselkedés pedig a feszült állapotára való tekintettel továbbra is gyanús marad a barbár nő számára.
Ez némileg felengedni látszik, amikor az elf bemutatkozik, és már huzamosabb ideje nem mutat bármi fenyegető attitűdöt. Természetesen Karheia ezek után is éber marad, de megenged magának némi levegővételnyi lazítást.*
- Karheia Rhagodar.
*Mutatkozik be kurtán, egyik kezével továbbra i a fatörzs segítségével biztosítja egyensúlyát, közben tudat alatt leheletnyit ki is húzza magát, ami arra utal, hogy büszkeséget érez népe és ezáltal a neve iránt.*
- Voltam jobban.
*Megrázza fejét a kérdésre, és meg sem lepődik már különösebben rajta. Valahol talán még azonosulni is tuna Valuryen szokásaival, csak nem a jelenlegi helyzetben.*
- Cimborám? Cöh.
*Horkant fel, és íriszeiben ismételten megjelennek haragjának apró szikrái.*
- Meglopott az a kormos mocsok.
*Szinte köpi a szavakat, pedig rá igazán nem jellemző, hogy ilyen hangnemben beszéljen másokról, kivéve ha azok orkok, de a mélységiek is jó eséllyel kiérdemelhetik ezt. Karheia emlékeiben felsejlik az a nagyszájú is, aki azt a pórul járt elf holttestét akarta pár aranyért megvenni, majd tiszteletlenül beszélt vele.
~ Végül őt is elkapartuk aznap, de ezt a kormost is el fogjuk, csak kerüljön a kezeim közé. ~
A barbár mágus annyira elmerül gondolatai tengerében, hogy kissé figyelmetlenné válik, és egy óvatlan mozdulattal megpiszkálja a sajgó területet. A fájdalom nem indokolja, hogy látványos reakciót adjon, egy aprócska grimaszon és egyértelmű kímélgetésen túl.*
- Valószínűleg már nem érem utol, de az biztos, hogy megtalálom.
*Morogja orra alatt láthatóan eltökélten, majd lova irányába emeli tekintetét, és bicegve megindul felé.*
- No és miket szoktak neked mesélni a fák, Valuryen Meloar'c?
*Kérdezi, miközben fél szemét a másikon tartja, és egyben igyekszik valamelyest felegyenesedni a kellemetlen fájdalom ellenére is.*
*Karheiát nem titok, hogy összezavarja a másik látványos elkalandozása saját elméjébe. Vagy ki tudja pontosan mi zökkenti igen gyakran a koncentrációjából. Ez a viselkedés pedig a feszült állapotára való tekintettel továbbra is gyanús marad a barbár nő számára.
Ez némileg felengedni látszik, amikor az elf bemutatkozik, és már huzamosabb ideje nem mutat bármi fenyegető attitűdöt. Természetesen Karheia ezek után is éber marad, de megenged magának némi levegővételnyi lazítást.*
- Karheia Rhagodar.
*Mutatkozik be kurtán, egyik kezével továbbra i a fatörzs segítségével biztosítja egyensúlyát, közben tudat alatt leheletnyit ki is húzza magát, ami arra utal, hogy büszkeséget érez népe és ezáltal a neve iránt.*
- Voltam jobban.
*Megrázza fejét a kérdésre, és meg sem lepődik már különösebben rajta. Valahol talán még azonosulni is tuna Valuryen szokásaival, csak nem a jelenlegi helyzetben.*
- Cimborám? Cöh.
*Horkant fel, és íriszeiben ismételten megjelennek haragjának apró szikrái.*
- Meglopott az a kormos mocsok.
*Szinte köpi a szavakat, pedig rá igazán nem jellemző, hogy ilyen hangnemben beszéljen másokról, kivéve ha azok orkok, de a mélységiek is jó eséllyel kiérdemelhetik ezt. Karheia emlékeiben felsejlik az a nagyszájú is, aki azt a pórul járt elf holttestét akarta pár aranyért megvenni, majd tiszteletlenül beszélt vele.
~ Végül őt is elkapartuk aznap, de ezt a kormost is el fogjuk, csak kerüljön a kezeim közé. ~
A barbár mágus annyira elmerül gondolatai tengerében, hogy kissé figyelmetlenné válik, és egy óvatlan mozdulattal megpiszkálja a sajgó területet. A fájdalom nem indokolja, hogy látványos reakciót adjon, egy aprócska grimaszon és egyértelmű kímélgetésen túl.*
- Valószínűleg már nem érem utol, de az biztos, hogy megtalálom.
*Morogja orra alatt láthatóan eltökélten, majd lova irányába emeli tekintetét, és bicegve megindul felé.*
- No és miket szoktak neked mesélni a fák, Valuryen Meloar'c?
*Kérdezi, miközben fél szemét a másikon tartja, és egyben igyekszik valamelyest felegyenesedni a kellemetlen fájdalom ellenére is.*
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-09 12:38:52
Üzenet elküldve: 2021-05-09 12:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Valuryen igencsak járatos errefelé, sőt, igazából mindenfelé igazán járatos, de ezzel a nővel még nem találkozott. ~Nem rémlik az arca, még ha a nevekkel bajban is vagyok, az arcok azért megvannak. Mondjuk biztos sokan élnek még ezen a földön, akivel nem találkoztam. Vajon hányan lehetnek? Mifélék?~ Gondolatai hamar elkavarják az apróbb termetű nőről, nem is igen figyel oda egy-két pillanatig, de hamar megrázza fejét, és ismét itt van minden porcikájával. A férfi hamar válaszolna is a feltett kérdésre, miszerint kivel társalog a hölgy, azonban ő úgy látja, hogy hamar meg is válaszolja magának a kérdést.*
-Áhhá! Szóval mélységi!
*Kurjant fel, és hamar legörnyed, és a földet kezdi vizsgálni eszeveszett figyelemmel, mintha csak azt várná, hogy mikor ugrik ki belőle valami különös szerzet.*
-Á, vagy úgy mélységi.
*Sóhajt fel némi elkeseredettséggel, mert tényleg számított rá, hogy ma is találkozik valami újjal. Persze a nőn kívül.*
-Nem találkoztam semmiféle setétbőrűvel mostanában.
*Megvonja vállait, ahogy félelemérzet és bármiféle etikai szabályok nélkül elkezd egy oldalirányba sétálni pár lépést, majd a lány felé is egy-kettőt. Nem szeret kiabálni, de mindig elvonja figyelmét egy szép madárhang.*
-Elnézést. Valuryen Meloar'c, szolgálatára. Hogy van ezen a szép napon?
*Kérdezi meg finom hangon, miközben két kezét összekulcsolja a háta mögött, és úgy bámészkodik.*
-A fával.
*Válaszol kicsit kuszán, mintha csak most érnének össze fejében a fonalak a korábbiakról.*
-A fával társalogtál? Vagy ez a bizonyos mélységi a cimborád?
*Valuryen igencsak járatos errefelé, sőt, igazából mindenfelé igazán járatos, de ezzel a nővel még nem találkozott. ~Nem rémlik az arca, még ha a nevekkel bajban is vagyok, az arcok azért megvannak. Mondjuk biztos sokan élnek még ezen a földön, akivel nem találkoztam. Vajon hányan lehetnek? Mifélék?~ Gondolatai hamar elkavarják az apróbb termetű nőről, nem is igen figyel oda egy-két pillanatig, de hamar megrázza fejét, és ismét itt van minden porcikájával. A férfi hamar válaszolna is a feltett kérdésre, miszerint kivel társalog a hölgy, azonban ő úgy látja, hogy hamar meg is válaszolja magának a kérdést.*
-Áhhá! Szóval mélységi!
*Kurjant fel, és hamar legörnyed, és a földet kezdi vizsgálni eszeveszett figyelemmel, mintha csak azt várná, hogy mikor ugrik ki belőle valami különös szerzet.*
-Á, vagy úgy mélységi.
*Sóhajt fel némi elkeseredettséggel, mert tényleg számított rá, hogy ma is találkozik valami újjal. Persze a nőn kívül.*
-Nem találkoztam semmiféle setétbőrűvel mostanában.
*Megvonja vállait, ahogy félelemérzet és bármiféle etikai szabályok nélkül elkezd egy oldalirányba sétálni pár lépést, majd a lány felé is egy-kettőt. Nem szeret kiabálni, de mindig elvonja figyelmét egy szép madárhang.*
-Elnézést. Valuryen Meloar'c, szolgálatára. Hogy van ezen a szép napon?
*Kérdezi meg finom hangon, miközben két kezét összekulcsolja a háta mögött, és úgy bámészkodik.*
-A fával.
*Válaszol kicsit kuszán, mintha csak most érnének össze fejében a fonalak a korábbiakról.*
-A fával társalogtál? Vagy ez a bizonyos mélységi a cimborád?
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-05-06 15:20:24
Üzenet elküldve: 2021-05-06 15:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Karheia óvatosan próbálgatja lábát, tesztelgetve azt, hogy mennyire okoz fájdalmat ez neki, és esetleg mennyire alkalmas terhelésre. Egy-két próbálkozás után ráeszmél, hogy még talán a fájdalmat bírná is, de a bokája egyszerűen nem akar engedelmeskedni. Fájdalmas nyögéssel kevert sóhaj hagyja el ajkait, amikor újabb léptekre figyel fel. Fogait összeszorítja, mintha éppen káromkodni kívánna, hogy a Szellemek egy újabb csapással sújtanak le reá.
Általában barátságos kékjei most harciasak és bizalmatlanul fürkészi Valuryent.
~ Talán a fakóvérű társa sietett a mélységi segítségére? ~
Szokatlannak találja, mert legutóbbi ismeretei szerint a két rokon faj elég távol áll a barátságos viszonytól.*
- Tessék?
*Kérdez vissza értetlenkedve, mert valójában nem érti, hogy a hosszúfülű pontosan mire utal.*
- Mármint...
*Karheia körbepillant, és hátasán kívül senkit nem vesz észre a közelben.*
- Kivel?
*Fájó lábát igyekszik kiegyenesíteni, de nem ránehezedni, hogy mégse legyen olyan látványos az, hogy esetleg megsérült. Közben továbbra is a korábbi kérdése foglalkoztatja, és bár felmerül benne, hogy Valuryen esetleg a Szellemekre gondolt, ugyanakkor ezt hamar elveti, hiszen szokatlannak találná, ha hitrendszerük megegyezne.*
- Csak nem annak a mélységinek a cinkosa vagy?
*Vádolja meg rögvest a másikat, és teste ezzel együtt megfeszül, ahogy támadásra számít. Adott esetben Karheia mindig kedvességgel fogadja azokat, akik barátságosak vele, de nem egy ilyen helyzetet követően, ahol talán érthető és egészséges ez a fajta bizalmatlansága.*
*Karheia óvatosan próbálgatja lábát, tesztelgetve azt, hogy mennyire okoz fájdalmat ez neki, és esetleg mennyire alkalmas terhelésre. Egy-két próbálkozás után ráeszmél, hogy még talán a fájdalmat bírná is, de a bokája egyszerűen nem akar engedelmeskedni. Fájdalmas nyögéssel kevert sóhaj hagyja el ajkait, amikor újabb léptekre figyel fel. Fogait összeszorítja, mintha éppen káromkodni kívánna, hogy a Szellemek egy újabb csapással sújtanak le reá.
Általában barátságos kékjei most harciasak és bizalmatlanul fürkészi Valuryent.
~ Talán a fakóvérű társa sietett a mélységi segítségére? ~
Szokatlannak találja, mert legutóbbi ismeretei szerint a két rokon faj elég távol áll a barátságos viszonytól.*
- Tessék?
*Kérdez vissza értetlenkedve, mert valójában nem érti, hogy a hosszúfülű pontosan mire utal.*
- Mármint...
*Karheia körbepillant, és hátasán kívül senkit nem vesz észre a közelben.*
- Kivel?
*Fájó lábát igyekszik kiegyenesíteni, de nem ránehezedni, hogy mégse legyen olyan látványos az, hogy esetleg megsérült. Közben továbbra is a korábbi kérdése foglalkoztatja, és bár felmerül benne, hogy Valuryen esetleg a Szellemekre gondolt, ugyanakkor ezt hamar elveti, hiszen szokatlannak találná, ha hitrendszerük megegyezne.*
- Csak nem annak a mélységinek a cinkosa vagy?
*Vádolja meg rögvest a másikat, és teste ezzel együtt megfeszül, ahogy támadásra számít. Adott esetben Karheia mindig kedvességgel fogadja azokat, akik barátságosak vele, de nem egy ilyen helyzetet követően, ahol talán érthető és egészséges ez a fajta bizalmatlansága.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-04-25 21:01:53
Üzenet elküldve: 2021-04-25 21:01:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*A jó öreg erdő kellemes friss levegője megtölti Valuryen tüdejét, s ennek igencsak örül. Nem titkolt dolga, hogy az emberek társaságát nehezebben viseli, mint a fákét, s azok lakóiét. Mintha kicsit hazatérne. Persze van már otthona Synmirán, talán valamikor meg kellene látogatnia Therradot, hogy ne érezze magát egyedül, mert ki tudja, hogy tévedt-e arra valaki azóta? Persze mindent szépen sorban, nem szabad a dolgokat siettetni, ezt minden valamirevaló mágus tudhatja. Mindennek megvan az ideje. Most pedig annak van itt az ideje, hogy elbarangoljon a fák között, persze miután összeszedett némi elhullott magvat. Eltölthet pár órát, főleg mókusollal társalogva és a fákat tapogatva, mire egy újabb nagyobb törzs mögött fordul be. ~Nini. Hát az meg az ott mi az ott az hm? ~ Meglepetésére egy másik emberszerű alakot pillant meg, aki jó eséllyel egy fába kapaszkodik. Kíváncsian és félelem érzet hiányában indul el felé, s nem is kiabál messziről, csak ha már sikerül közelebb érnie. Erre lehet némi esélye, mert a külseje egyáltalán nem fenyegető, sőt. *
-Szervusz! Neked válaszoltak már?
*Kérdezi sietve kíváncsiságát kielégítendő
. Nem is tud másra gondolni, minthogy a nő is társalog azzal a fával. Gyermeteg szemekkel figyeli, hátha elárulja majd neki is a titkot. Főleg úgy, hogy hallani véli, hogy valamit mondott a nő, de mást nem lát, akihez intézhette volna a szavakat, s így még inkább erősödik benne a gondolat. *
-No nem kell szégyenlősködni, csak nyugodtan beszélgessenek tovább, nem zavarok én.
*A jó öreg erdő kellemes friss levegője megtölti Valuryen tüdejét, s ennek igencsak örül. Nem titkolt dolga, hogy az emberek társaságát nehezebben viseli, mint a fákét, s azok lakóiét. Mintha kicsit hazatérne. Persze van már otthona Synmirán, talán valamikor meg kellene látogatnia Therradot, hogy ne érezze magát egyedül, mert ki tudja, hogy tévedt-e arra valaki azóta? Persze mindent szépen sorban, nem szabad a dolgokat siettetni, ezt minden valamirevaló mágus tudhatja. Mindennek megvan az ideje. Most pedig annak van itt az ideje, hogy elbarangoljon a fák között, persze miután összeszedett némi elhullott magvat. Eltölthet pár órát, főleg mókusollal társalogva és a fákat tapogatva, mire egy újabb nagyobb törzs mögött fordul be. ~Nini. Hát az meg az ott mi az ott az hm? ~ Meglepetésére egy másik emberszerű alakot pillant meg, aki jó eséllyel egy fába kapaszkodik. Kíváncsian és félelem érzet hiányában indul el felé, s nem is kiabál messziről, csak ha már sikerül közelebb érnie. Erre lehet némi esélye, mert a külseje egyáltalán nem fenyegető, sőt. *
-Szervusz! Neked válaszoltak már?
*Kérdezi sietve kíváncsiságát kielégítendő
. Nem is tud másra gondolni, minthogy a nő is társalog azzal a fával. Gyermeteg szemekkel figyeli, hátha elárulja majd neki is a titkot. Főleg úgy, hogy hallani véli, hogy valamit mondott a nő, de mást nem lát, akihez intézhette volna a szavakat, s így még inkább erősödik benne a gondolat. *
-No nem kell szégyenlősködni, csak nyugodtan beszélgessenek tovább, nem zavarok én.
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-04-10 13:15:01
Üzenet elküldve: 2021-04-10 13:15:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
//Tolvajtempó//
*A Szellemek úgy tűnik ezúttal sem fordulnak el tőle, legalábbis Karheia ennek tudja be a varázslat sikerességét. Ezen felbuzdulva rögvest neki is lendül az üldözésnek ismét, de az sajnos nem tart sokáig. Még jó pár méteren keresztül követi az aljas tolvajt, és úgy látja a távolság is csökken közöttük, amikor éles fájdalom hasít bokájába, és teste tehetetlenül oldalra zuhan. Nem tudja, hogy a győzelem mámora részegítette meg ennyire, vagy a sötétben egyébként sem lett volna túl sok esélye. Valószínűleg mindkettő.
Karheia meglepetten ül a földön, döbbenten pislog az idegen egyre távolodó alakja felé, és rögvest mozdulna is, hogy felálljon, de felszisszenve visszaesik. Bokájára pillant, ami mozgásra és érintésre is érzékeny. Feldagadni talán még éppenséggel nem kezdett el, de annyi bizonyos, hogy nagyon fáj, és elég csúnya ficam keletkezett.
Karheia kissé összetörve, némileg tehetetlenül, és elkeseredve tápászkodik fel faágakba és törzsekbe kapaszkodva. Természetesen ezt is a Szellemek beavatkozásának tudja be, és miközben óvatosan elkezd a táboruk fele bicegni, azon töpreng, hogy mi célt szolgált ez.
~ Pedig remek áldozat lehetett volna belőle. ~
Nem is a csekély összeget búsulja, hanem azt, hogy milyen remek ajándék lehetett volna a mélységi feje törzsének és Szellemeiknek. Sajnálja amiatt is, mert Kagan szoborrá változása után úgy véli, hogy remek lehetett volna egy ehhez hasonló áldozati ceremónia.*
- De csak lehetett volna.
*Szomorúan, de elfogadja az események alakulását, és igyekszik a konklúziót is levonni belőle.*
//Tolvajtempó//
*A Szellemek úgy tűnik ezúttal sem fordulnak el tőle, legalábbis Karheia ennek tudja be a varázslat sikerességét. Ezen felbuzdulva rögvest neki is lendül az üldözésnek ismét, de az sajnos nem tart sokáig. Még jó pár méteren keresztül követi az aljas tolvajt, és úgy látja a távolság is csökken közöttük, amikor éles fájdalom hasít bokájába, és teste tehetetlenül oldalra zuhan. Nem tudja, hogy a győzelem mámora részegítette meg ennyire, vagy a sötétben egyébként sem lett volna túl sok esélye. Valószínűleg mindkettő.
Karheia meglepetten ül a földön, döbbenten pislog az idegen egyre távolodó alakja felé, és rögvest mozdulna is, hogy felálljon, de felszisszenve visszaesik. Bokájára pillant, ami mozgásra és érintésre is érzékeny. Feldagadni talán még éppenséggel nem kezdett el, de annyi bizonyos, hogy nagyon fáj, és elég csúnya ficam keletkezett.
Karheia kissé összetörve, némileg tehetetlenül, és elkeseredve tápászkodik fel faágakba és törzsekbe kapaszkodva. Természetesen ezt is a Szellemek beavatkozásának tudja be, és miközben óvatosan elkezd a táboruk fele bicegni, azon töpreng, hogy mi célt szolgált ez.
~ Pedig remek áldozat lehetett volna belőle. ~
Nem is a csekély összeget búsulja, hanem azt, hogy milyen remek ajándék lehetett volna a mélységi feje törzsének és Szellemeiknek. Sajnálja amiatt is, mert Kagan szoborrá változása után úgy véli, hogy remek lehetett volna egy ehhez hasonló áldozati ceremónia.*
- De csak lehetett volna.
*Szomorúan, de elfogadja az események alakulását, és igyekszik a konklúziót is levonni belőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719